Február 3. - A SZENTEK TÖKÉLETESÍTÉSE CÉLJÁBÓL

A Szentlélek ajándékai {ML 38}   

„Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: a szentek tökéletesítése céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére.” (Efézusi levél 4,11–13) {ML 38.1}   

Minden lelki ajándékot fel kell használnunk. Isten minden hűséges munkatársa mások fejlődését szolgálja. Mindenkinek hasznos munkát kell végeznie, kitartóan fáradozva szolgálata helyén és beosztásában, mert aki hiszi az igazságot, így szól: „Itt vagyok én, küldj el engem!” (Ésaiás könyve 6,8) Adjatok mindenkinek olyan munkát, hogy másokért dolgozhasson. Láttassátok meg mindenkivel, hogy Krisztus kegyelmének elfogadójaként köteles Megváltónkért munkálkodni, és tanítsatok meg mindenkit, hogyan kell dolgozni. Az újonnan megtérteket szeretettel segítsük és tanítsuk, hogy Isten munkatársai legyenek. Ha munkába állítják, a kétségbeesett elfelejti szomorúságát, az erőtlen erős lesz, a tudatlan értelmessé válik, és mindnyájan felkészülnek, hogy úgy mutassák be az igazságot, amint az Jézusban van. Biztos segítőt találnak Krisztusban, aki megígérte, hogy üdvözíti azokat, akik Őhozzá jönnek. {ML 38.2}   

A Szentlélek befolyására van szükség, hogy jól végezhessük munkánkat, és megingathatatlanul haladjunk előre. {ML 38.3}   

A korunknak szóló igazság magában foglalja a teljes evangéliumot: helyesen bemutatva olyan változást idéz elő az emberben, amely nyilvánvalóvá teszi Isten hatalmát a szívben. Tökéletes munkát végez, és tökéletes embert fejleszt. (Bizonyságtételek, VI. köt., 48–50., 291. o.) {ML 38.4}   

Isten arra szólít fel bennünket, hogy legyünk tökéletesek, amiképpen Ő is tökéletes (Máté evangéliuma 5,48; Mózes III. könyve 19,2). A világosság és áldás közvetítőivé kell lennünk a mi kicsiny körünkben, amiképpen Isten minden jó forrása és továbbítója a világegyetemben. Önmagunkban semmink nincs, magunktól semmire sem vagyunk képesek, azonban ha mennyei Atyánk szeretetének világossága fénylik rajtunk, továbbsugározhatjuk ragyogását. (…) Mi is jó hatással lehetünk azokra, akik körülvesznek bennünket, tökéletes munkát végezhetünk Istenünk szolgálatában. (Gondolatok a hegyi beszédről, 117–118. o.) {ML 38.5}