December 3. - ISTENNEL JÁRVA

Előkészület az örök életre {ML 341}   

„Énók Istennel járt, és eltűnt, mert Isten magához vette őt.” (Mózes I. könyve 5,24) {ML 341.1}   

Isten azért veszi magához egyházának tagjait, mert itt, ezen a földön élve is Ővele jártak, erőt és bölcsességet nyerve felülről, amely képesítette őket arra, hogy valóban Őt szolgálják. Olyan férfiak és nők ragadtatnak el majd Istenhez a mennybe, akik most alázattal és bűnbánattal imádkoznak, akik szívüket nem fordítják hiábavalóságok felé, s akár hívőkkel, akár hitetlenekkel kerülnek kapcsolatba, Jézus Krisztust mutatják be. (11. kézirat, 1901) {ML 341.2}   

Ha most nem találunk örömet abban, hogy Istenről gondolkodhatunk és beszélhetünk, az eljövendő életben sem éreznénk jól magunkat, hiszen ott Isten mindig jelen lesz, népe között lakozik majd. Azok, akik ezen a földön szeretnek Istenről gondolkodni, otthonosan érzik majd magukat a mennyben, boldogok lesznek Isten szent társaságában és a menny örömeiben. (…) {ML 341.3}   

Amíg ezen a világon éltek, nem állították azt, hogy saját maguk tulajdonai, ezért Isten elpecsételte őket mint az Ő tulajdonait. A menny azoké lesz, akik komolyan vágyakoznak utána, akik az elnyerése érdekében a cél értékének megfelelő erőfeszítéseket teszik. Ha be akarunk jutni a mennybe, mennyei gondolatokkal foglalkozzunk! (Próféták és királyok, 725. o.) {ML 341.4}   

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Máté evandéliuma 5,8) Énok háromszáz éven át törekedett tiszta szív elnyerésére, hogy összhangba kerülhessen a mennyel. Három évszázadon keresztül járt Istennel. Napról napra szorosabb egység után vágyódott, míg végül Isten magához vette. Az örökkévalóság küszöbén állt. Csak egy lépés választotta el az áldott országtól, és most a kapuk megnyíltak előtte. Hosszú ideig járt Istennel a földön – s most ez a mennyben folytatódott. Elsőként lépett be a szent város kapuin azok közül, akik bejuthatnak majd oda. (Pátriárkák és próféták, 87. o.) {ML 341.5}