November 15. - HOGYAN ÁLLHATUNK ELLEN A KÍSÉRTÉSEKNEK?

A győzelem útja {ML 323}   

„Amiképpen egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, azonképpen Egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” (Római levél 5,19) {ML 323.1}   

A Szentírás Jézus Krisztust második Ádámnak nevezi. Krisztus tisztaságban és szentségben, Istennel összeköttetésben és Isten által vezetve ugyanott kezdte el, ahol Ádám. Készségesen haladt végig azon az úton, ahol Ádám elbukott, és jóvátette Ádám hibáját. {ML 323.2}   

Azonban az első Ádám helyzete sokkal kedvezőbb volt, mint Jézusé. Édenben Isten csodálatosan gondoskodott az emberről, mert szerette őt. A természetben minden tiszta volt, mentes bármiféle szennytől. Ádám, Éva és Teremtőjük közé egyetlen árnyék sem vetődött. Az első emberpár jótevő Atyjának ismerte Istent. {ML 323.3}   

Sátán azonban eljött Éden lakóihoz, és kételyt ébresztett bennük Isten bölcsességével szemben. Mennyei Atyjukat önzéssel vádolta, amiért próbára teszi hűségüket azáltal, hogy eltiltotta őket a tudás fájának gyümölcsétől. {ML 323.4}   

Jézus Krisztust azonban a gonosz százszor hevesebben kísértette, mint Ádámot, és olyan körülmények között kísértette meg, amelyek minden szempontból nagyobb próbát jelentettek. A kísértő a világosság angyalaként jelent meg, azonban Krisztus ellenállt kísértéseinek, ezáltal jóvátette Ádám szégyenteljes bukását, és megmentette a világot. {ML 323.5}   

Jézus Krisztus az Ő emberi természetében megőrizte isteni jellemének tisztaságát. Egy törvényszegő világban tisztelte Isten törvényét, és e szerint élt. Bemutatta az egész világegyetem előtt, hogy az emberiség az Ő kegyelme által képes megtartani Isten törvényét. Eljött, hogy átruházza saját isteni természetét, saját képmását a bűnbánó, hívő emberre. (Youth’s Instructor, 1898. június 2.) {ML 323.6}   

Jézus Krisztus győzelme oly teljes volt, mint Ádám veresége. Így mi is ellenállhatunk a kísértéseknek, és távozásra kényszeríthetjük a kísértőt. (15. kézirat, 1908) {ML 323.7}