Január 2. - ODASZENTELEM MINDENEMET

Az én odaszentelődésem ma {ML 6}   

„Kérlek azért titeket, atyámfiai, Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” (Római levél 12,1) {ML 6.1}   

Isten arra kér bennünket, hogy teljes szívvel szenteljük oda magunkat az Ő szolgálatára, mások megsegítésére. Gondosan fejlesztenünk kell a képességeinket. Isten a talentumainkat jó célokra adta nekünk, nem azért, hogy megrontsuk azokat, vagy visszaéljünk velük. Használat által kell fejlesztenünk az adottságainkat, hogy Isten munkáját végezhessük általuk. (Youth's Instructor, 1898. június 30.) {ML 6.2}   

Arra van szükségünk, hogy átadjuk magunkat Isten szolgálatára, és áldozatunkat oly tökéletessé tegyük, amennyire csak lehetséges – mert Isten szolgálatában nem elégedhetünk meg kevesebbel, mint a legjobbal, amit felajánlhatunk. Akik teljes szívükből szeretik Istent, a legteljesebb szolgálatot kívánják adni Teremtőjüknek, és állandóan arra törekszenek, hogy lényük minden erejét összhangba hozzák azokkal a törvényekkel, amelyek fejlesztik a képességeiket, hogy Isten akaratát cselekedhessék. (Pátriárkák és próféták, 352. o.) {ML 6.3}   

Személyes odaszentelődésre van szükségünk, amire csak akkor leszünk képesek, ha tökéletesítjük és ápoljuk szívünk szentségét. (Review and Herald, 1900. október 2.) {ML 6.4}   

Kérd imádban: „Mennyei Atyám, vonj magadhoz engem teljesen! Minden tervemet lábaidhoz teszem. Használj fel engem ma szolgálatodban. Maradj velem, és engedd, hogy minden munkámat általad végezzem!” Tedd meg ezt minden napon. {ML 6.5}   

Ha minden erőnkkel odaszenteljük magunkat Istennek, az Ő szolgálatára, ez sok mindent egyszerűbbé tesz számunkra, és segít megoldani a problémákat, nehéz kérdéseket. Megkönnyíti és megrövidíti a természetes, érzéki szív szenvedélyeivel vívott ezernyi küzdelmünket. A hit aranykötele ifjak és idősek szívét egyaránt Jézushoz köti. Általa a készséges és engedelmes szívűek biztosan eljutnak Isten városába. {ML 6.6}   

Amikor kibontakoztak előttünk Isten mélységei, becsüljük meg ezeket a drága alkalmakat! (…) Fogadjunk be és őrizzünk meg minden mennyből küldött fénysugarat, s akkor ösvényünk egyre világosabb lesz, a teljes délig (Példabeszédek könyve 4,18). (Youth's Instructor, 1893. február 2.) {ML 6.7}