Október 5. - ISTEN NEVÉNEK TISZTELETE

A jellem tökéletesítése {ML 282}   

„Szent és tiszteletre méltó az Ő neve.” (111. zsoltár 9) {ML 282.1}   

Tanúsítsunk tiszteletet Isten neve iránt! Soha ne ejtsük ki Teremtőnk nevét könnyelműen vagy meggondolatlanul, még imáinkban is kerülnünk kell a gyakori és szükségtelen ismétlést. (Nevelés, 243. o.) {ML 282.2}   

{ML 282.3}   

Az esküdözés és minden olyan szó, amelyet eskü formájában ejtünk ki, tiszteletlenség Isten iránt. Mennyei Atyánk látja, hallja, és nem hagyja büntetlenül a törvényszegőt. „Ő nem csúfoltatik meg.” Akik hiába veszik ajkukra az Úr nevét, azoknak meg kell majd látniuk, hogy „rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni” (Zsidókhoz írt levél 10,31). (136. kézirat, 1901) {ML 282.4}   

Isten nevének gondatlan emlegetése a hétköznapi beszédben, az Ő nevére hivatkozás csekély dolgokban, vagy nevének gyakori, meggondolatlan és könnyelmű említése az Ő meggyalázása. (Pátriárkák és próféták, 306–307. o.) {ML 282.5}   

Milyen téves fogalmaik vannak Isten szentségéről sokaknak, és milyen sokan hiába veszik fel az Ő szent és tiszteltre méltó nevét – nincsenek tudatában annak, hogy a fenséges Istenről beszélnek. Ima közben sokan gondatlan és tiszteletlen kifejezéseket használnak, amelyek megszomorítják Isten drága Lelkét, s így imáik nem juthatnak fel a mennybe. (Early Writings, 70. o.) {ML 282.6}   

„Szent és tiszteletre méltó az Ő neve.” Soha nem szabad könnyelműen vennünk az Istenség címeit vagy megszólítását. Imánk által belépünk a Mindenható fogadótermébe, ezért áhítattal jelenjünk meg előtte. Az angyalok eltakarják arcukat Isten jelenlétében, a kérubok és a ragyogó, szent szeráfok ünnepélyes tisztelettel közelednek trónjához – mennyivel inkább szükségünk van nekünk, halandó, bűnös lényeknek arra, hogy tisztelettel közeledjünk Teremtőnkhöz. (Gondolatok a hegyi beszédről, 157. o.) {ML 282.7}