Szeptember 8. - ÉNOK SZENT ÉLETE

Megszentelődés {ML 255}   

„Énok Istennel Járt (…) háromszáz évig.” (Mózes I. könyve 5,22) {ML 255.1}   

Éltek olyan emberek, akik azáltal, hogy Istennel léptek szövetségre, felemelkedtek és nemes jellemű hírnökökké váltak. A mennyel álltak kapcsolatban, értelmes férfiak voltak, csodálatos teljesítményekkel. Szent küldetésük volt, hogy igaz jellemet fejlesszenek, s a kegyesség leckéit tanítsák nemcsak kortársaiknak, hanem a jövő nemzedékeinek is. (…) {ML 255.2}   

Énokról meg van írva, hogy hatvanöt éves korában fia született, és ezután még háromszáz évig járt Istennel. Énok korábban is szerette és félte Istent, s megtartotta parancsolatait. (…) Ádámtól tudta meg a bukás sötét történetét és Isten kegyelmének örömhírét, amint az megnyilvánult ígéretében, és bízott a Megváltó eljövetelében. Azonban első fiának születése után Énok mélyebb tapasztalatot nyert, mert szorosabb kapcsolatba került Istennel. Jobban felismerte saját kötelességét és felelősségét. Amikor látta kisfia ragaszkodását, szeretetét és feltétlen bizalmát, s apai szívét mély, sóvárgó gyengédség és szeretet töltötte be gyermeke iránt, csodálatos leckét tanult meg Isten szeretetéről, amely az Ő Fiának ajándékában nyilvánul meg, és abban a bizalomban, amellyel Isten gyermekei mennyei Atyjukra támaszkodhatnak. Mennyei Atyánk Krisztus általi végtelen, felfoghatatlan szeretete lett Énok elmélkedésének tárgya éjjel és nappal, s teljes szívéből igyekezett kinyilvánítani szeretetét az emberek iránt, akik között lakott. {ML 255.3}   

Énok nem elragadtatásban vagy látomásban járt Istennel, hanem mindennapi kötelességeinek teljesítésében. (…) Családjában, az emberekkel érintkezve, mint férj és apa, barát és ismerős: a teremtő Isten állhatatos, megingathatatlan szolgája volt. (Pátriárkák és próféták, 84–85. o.) {ML 255.4}