Szeptember 4. - A MEGTÉRÉS ÉS MEGSZENTELŐDÉS GYÜMÖLCSEI

Megszentelődés {ML 251}   

„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom: örüljetek!” (Filippi levél 4,4) {ML 251.1}   

Jézus Krisztus által Ádám fiai és leányai Isten gyermekeivé lettek. „Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől származnak mindnyájan, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.” (Zsidókhoz írt levél 2,11) A keresztényi élet az Istenben való hit, győzelem és öröm élete. „Mert mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzedelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk.” (János apostol I. levele 5,4) Igazán mondta Isten szolgája, Nehémiás: „Az Úrnak öröme a mi erősségünk.” (Nehémiás könyve 8,10) Pál pedig így szól: „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom: örüljetek!” „Örüljetek mindenkor! Szüntelen imádkozzatok! Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata felőletek a Krisztus Jézusban.” (Filippi levél 4,4; Thesszalonikai I. levél 5,16–18) {ML 251.2}   

Ezek a bibliai megtérés és megszentelődés gyümölcsei. (A nagy küzdelem/Korszakok nyomában, 477–478. o.) {ML 251.3}   

A valóban igaz ember természetét annyira átitatja az Isten és a felebarátai iránti szeretet, hogy készséges szívvel végzi Krisztus munkáját. {ML 251.4}   

Mindaz, aki egy igaz keresztény befolyásának hatókörébe kerül, észreveszi a keresztényi élet szépségét és jó illatát – habár Krisztus követője nincs ennek tudatában, hiszen magatartása egyszerűen összhangban van szokásaival és hajlamaival. Isteni világosságért imádkozik, és szeret is abban a világosságban járni. Étele és itala az, hogy cselekedje mennyei Atyja akaratát (János evangéliuma 4,34). Élete el van rejtve Krisztussal Istenben. Nem dicsekszik ezzel, mert nincs is tudatában. Isten tetszése nyugszik azokon, akik alázatosak és szerények, s hűségesen követik Megváltónkat. Az angyalok vonzódnak hozzájuk, és szívesen időznek a közelükben. Lehet, hogy elkerülik őket az olyan emberek, akik nagy teljesítménnyel dicsekednek és szeretik előtérbe állítani jó cselekedeteiket, azonban a mennyei angyalok szeretettel hajolnak az alázatosak és szerények fölé, s tűzfalként veszik körül őket. (The Sanctified Life, 11–14. o.) {ML 251.5}