Január 23. - AZ ÉN VILÁGOSSÁGOM

A Biblia az életemben {ML 27}   

„Igéd kijelentése világosságot gyújt, oktatja a tudatlanokat.” (119. zsoltár, 130) {ML 27.1}   

Isten Igéje sötét helyen világító lámpás. Amikor olvassuk, világosság árad a szívünkbe, és fényénél meglátjuk, milyenné kell lennünk. {ML 27.2}   

Az Ige arra hív bennünket, hogy a nehézségek közepette tanulmányozzuk az Istentől származó figyelmeztetéseket és ígéreteket, mert ezek által segítséget nyerünk. Ha nem járunk e könyv tanácsa szerint, és nem Istentől kérünk útmutatást, akkor szavainkat és cselekedeteinket beszennyezi az önzés. Elfelejtjük Istent, és azon az úton fogunk járni, amelyet nem Ő választott számunkra. Isten Igéje telve van becses ígéretekkel és hasznos tanácsokkal. Csalhatatlan, mert Isten nem tévedhet. {ML 27.3}   

Tanácsot nyújt az életünk minden kérdésében. Teremtőnk szomorúan látja, amikor gyermekei elfordulnak tőle, és inkább emberi segítséget keresnek. {ML 27.4}   

Ha a Szentíráson keresztül kapcsolatot tartunk fenn Istennel, szívünk nemessé válik és megszentelődik. A Megváltó szeretetének ihletett feljegyzését olvasva valódi bűnbánatra jutunk. Az a vágy tölti be lelkünket, hogy hasonlóvá legyünk Mesterünkhöz: a szeretetből fakadó szolgálat életét éljük. Isten hatalma csodálatosan megőrizte írott Igéjét a hosszú korszakokon át. (The Signs of the Times, 1906. március 28.) {ML 27.5}   

A Bibliát Istentől kaptuk, hogy vezessen bennünket. Fényénél látjuk az ösvényt, amelyen haladnunk kell. Világosságot áraszt a múltra, az emberi történelemre, és a legtökéletesebb összhangot tárja fel ott, ahol a sötétségben levők számára csak zűrzavar látszik. Ami a világ fiai számára megmagyarázhatatlan titoknak tűnik, abban Isten gyermekei világosságot és szépséget fedeznek fel. (Review and Herald, 1900. február 6.) {ML 27.6}   

Boldog ember az, aki elmondhatja, hogy Isten Igéje a lámpása. A mennyből jövő fénysugár megvilágítja utunkat, és megmutatja nekünk a helyes irányt. (207. levél, 1904) {ML 27.7}