Augusztus 15. - HOGYAN SEGÍTHETÜNK A BETEGEKNEK?

Jézus nyomában járva {ML 231}   

„Szabad szombaton jót cselekedni.” (Máté evangéliuma 12,12) {ML 231.1}   

A negyedik parancsolat szerint a szombatot pihenésre és istentiszteletre szenteljük. Minden világi foglalkozást abbahagyunk, azonban az irgalmasság és jótékonyság cselekedetei megegyeznek Isten szándékával. A jó tetteket nem korlátozza sem idő, sem hely. A szenvedések enyhítése, a bánkódók vigasztalása szeretetből fakadó cselekedet, szolgálat, amely megdicsőíti Isten szent napját. (The Story of Redemption – A megváltás története, No. 3, 46. o.) {ML 231.2}   

Szombaton is megtesszük, amire a létfenntartáshoz szükség van, gondozzuk a betegeket, a nélkülözőknek pedig segítünk. Nem bűntelen az, aki elhanyagolja szombaton a szenvedések enyhítését. Isten szent nyugalomnapja az emberért lett, ezért az irgalmasság cselekedetei tökéletes összhangban vannak céljával. Isten nem kívánja, hogy teremtményei egyetlen óráig is fájdalmat szenvedjenek el, amit szombaton vagy bármely más napon enyhíthetünk. (…) {ML 231.3}   

A szombat célja nem az, hogy a tétlenség ideje legyen. A törvény nem engedi meg a világi munkát az Úr nyugalomnapján, ezért a megélhetésünket biztosító tevékenységet szüneteltetjük. Ezen a napon nem végzünk olyan munkát, amely hasznot hajt, vagy világi mulatságokat szolgál. Amiképpen Isten megnyugodott szombatnapon és megáldotta azt, ugyanúgy az embernek is abba kell hagynia a munkát, hogy a szombat szent óráit egészséges pihenésre és szent cselekedetekre fordíthassa. De az, amit Megváltónk a betegekért tett, összhangban volt Isten törvényével, és megdicsőítette a szombatot. (Jézus élete, 207. o.) {ML 231.4}   

A szenvedések enyhítését Megváltónk az irgalmasság cselekedetének nyilvánította, ezért nem jelenti törvénye megrontását. (Bizonyságtételek, IV. köt., 539. o.) {ML 231.5}   

A szenvedőket sohasem szabad elhanyagolnunk. Jézus Krisztus a saját példájával mutatta meg, hogy a segítségnyújtás szombatnapon helyénvaló. (Bizonyságtételek, VII. köt., 106. o.) {ML 231.6}