Augusztus 2. - ISTEN HELYET KÉSZÍTETT SZÁMUNKRA

Krisztus munkatársai {ML 218}   

„Önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson magának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.” (Titushoz írt levél 2,14) {ML 218.1}   

Krisztus szolgálatra váltotta meg a követőit. Urunk az tanítja, hogy életünk valódi célja a szolgálat. Jézus maga is munkás volt, ezért minden követőjének a szolgálat törvényét adta, hogy Istennek és embertársainknak szolgáljunk. Megváltónk ezzel az élet magasabb eszményét mutatta be, mint amit addig ismertek az emberek. Ha azért élünk, hogy másoknak szolgáljunk, kapcsolatba kerülünk Krisztussal. A szolgálat törvénye lesz az összekötő kapocs, amely Istenhez és embertársainkhoz köt bennünket. {ML 218.2}   

Krisztus rábízta szolgáira „az Ő javait”, hogy felhasználják szolgálatában. Minden embernek ad feladatot, mindenkinek megvan a helye Isten örökkévaló tervében. Mindnyájunknak együtt kell munkálkodnunk Krisztussal a lelkek üdvösségéért. Megváltónk nemcsak a mennyei hajlékokban készített helyet számunkra, hanem itt, a földi életünkben is kijelölt egy különleges helyet, ahol Istenért dolgozhatunk. (…) {ML 218.3}   

Azok, akik szeretnének együtt dolgozni Istennel, törekedjenek arra, hogy testük-lelkük-elméjük egészséges legyen! Az igazi nevelés fizikai, szellemi és erkölcsi erőink előkészítése a feladataink elvégzésére, testünk, elménk és lelkünk megfelelő képzése, alkalmassá tétele az isteni szolgálatra. {ML 218.4}   

Isten azt szeretné, ha minden keresztény tettereje és képességei növekednének. Krisztus lefizette bérünket saját vére és szenvedései által, hogy biztosítsa készséges szolgálatunkat. Eljött a mi világunkba, hogy példát adjon számunkra, hogyan és milyen lelkülettel munkálkodjunk. Megmutatja, hogyan tudjuk művét a legjobban előrevinni, és megdicsőíteni nevét a világban – megkoronázni dicsőséggel, a legnagyobb szeretettel és átadással az Atyát, aki úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Krisztus példázatai, 326–331. o.) {ML 218.5}