Július 3 - SZERESD FELEBARÁTODAT ÉS ELLENSÉGEDET

Találkozások {ML 188}   

„E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Az pedig ezt mondta: Az, aki könyörült rajta. Jézus azért így szólt hozzá: Menj el és te is akképpen cselekedjél.” (Luk 10, 36-37.) {ML 188.1}   

Krisztus azért jött, hogy lerontson minden válaszfalat. Eljött megmutatni, hogy szeretetének és kegyelmének ajándéka olyan végtelen, mint a levegő, a világosság és a záporeső, amely megöntözi a földet. (…) Ő nem tett különbséget szomszéd és idegen, barát vagy ellenség között. (…) {ML 188.2}   

Egy embert sem került el (…) Bármilyen társaságban volt, úgy tanította őket, amely megfelelt az időnek és a körülményeknek. Jézus tudta, hogy nagyon nagy szükségük van együttérzésére és megértő szeretetére, mert mindnyájuknak fáj a sok sérelem és elhanyagolás, amelyet az emberek egymásnak okoznak. Igyekezett reményt adni a legnyersebb, legkevesebbet ígérő embernek is, és biztosította arról, hogy feddhetetlen és ártatlan lehet, és olyan jellemet fejleszthet, amely Isten gyermekévé teszi őt. {ML 188.3}   

Gyakran találkozott olyanokkal, akik Sátán uralma alatt vergődtek, és nem volt erejük ahhoz, hogy kiszabaduljanak tőréből. Az ilyen elcsüggedt, beteg, megkísértett lelkekhez Jézus a leggyengédebb szánalom szavait szólta, amelyekre éppen szükségük volt, és amelyeket megérthettek. Másokat, akik nehéz harcot vívtak a lelkek ellenségével, kitartásra buzdított, és bátorította őket, hogy győzni fognak. (…) {ML 188.4}   

{ML 188.5}   

Habár Jézus zsidó volt, mégis előítéletek nélkül viszonyult a szamaritánusokhoz. (…) Házukban aludt, asztaluknál velük étkezett, utcáikon tanított és a legnagyobb kedvességgel és előzékenységgel bánt velük. Miközben magához vonta szívüket az emberi rokonszenv kötelékeivel, isteni kegyelme által elhozta számukra az üdvösséget, amit saját népe fiai megvetettek. (Medical Herald – 25-26.) {ML 188.6}