Június 22. - A VIDÁM ELME: ORVOSSÁG

A lelki békesség öröme {ML 177}   

„A vidám elme megvidámítja az orcát, de a szív bánata miatt a lélek megszomorodik.” (Példabeszédek könyve 15,13) {ML 177.1}   

Ha sok terhet hordozol és elfáradtál, ne hagyd el magadat, ne légy olyan, mint a hervadt falevelek a száraz ágon. A vidámság és a tiszta lelkiismeret minden orvosságnál jobb és hatásosabb az egészségünk helyreállításában. {ML 177.2}   

Áldást nyersz, ha arra törekszel, hogy megőrizd derűs lelkületedet. Menj ki a szabadba, amennyit csak lehetséges, élvezd a lágy szellőt és az áldott napfényt! A madarak éneke és a természet szépsége szent és hálás érzelmeket ébreszt szívedben, a Teremtő imádására indít, aki előre látta szükségleteidet, s körülvett téged szeretetének és gondoskodásának megszámlálhatatlan jelével. {ML 177.3}   

Mindig legyen életednek egy kitűzött célja. Gyűjts magad köré napfényt a felhők helyett. Igyekezz szép, friss virág lenni Isten kertjében, és árassz jó illatot magad körül! Ha ezt teszed, boldog leszel – azonban a boldogtalanság miatti folytonos panaszkodással biztosan megrövidíted az életedet. {ML 177.4}   

Nyess le életed fájáról minden hervadó levelet és elszáradt ágat, hogy frissesség és életerő járja át testedet-lelkedet. (The Health Reformer, 1871. június) {ML 177.5}   

A keresztények vidámságának forrása az a nagy kiváltság, hogy Isten gyermekei vagyunk. Így ír az apostol: „Szeretett testvéreim, akik után úgy vágyakozom, én örömem és koronám, álljatok meg az Úrban!” (Filippi levél 4,1) Elménk örömteljes megvilágosodása és lelkünk templomának világossága bizonyítja, hogy békességünk van Istennel, és szívünkben él az örök élet reménysége Krisztus által. Ez abban az örömben részesít bennünket, hogy mások áldására szolgálhatunk. (28. levél, 1897) {ML 177.6}   

***** {ML 177}   

A világ legboldogabb és derűsebb embereinek a keresztényeknek kellene lenniük. {ML 177.7}