Június 11. - ÖRÖM A JÓ CSELEKEDETEKBEN

A boldogság útja {ML 166}   

„Tudom, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen az ember és jót cselekedjen az ő életében.” (Prédikátor könyve 3,12) {ML 166.1}   

A fiatalok azt gondolhatják, hogy boldogságot találnak a világ által kínált élvezetekben, azonban az igazi örömet és boldogságot sosem nyerhetik el ezen az úton. Megváltónk nem azért élt, hogy a saját tetszését keresse: azt olvassuk róla, hogy „széjjeljárván, jót cselekedett”. Életét szeretetteljes szolgálatban töltötte el. Vigasztalta a szomorúakat, szolgált a szenvedőknek, és felemelte a lesújtottakat. E világban nem volt saját lakóhelye, csak akkor talált otthonra, amikor barátai befogadták magukhoz mint vándort. Jelenléte mégis a mennyet hozta közel az emberekhez. Napról napra kísértésekkel találkozott és próbákat kellett elviselnie, mégsem gyengült el, és nem csüggedt. Mindig türelmes és vidám volt. Az élet, a békesség és az egészség követeként üdvözölték Őt a szenvedők. {ML 166.2}   

Milyen csodálatos példát adott nekünk Krisztus azzal, ahogyan a munkáját végezte! Gyermekei közül ki él Jézushoz hasonlóan Isten dicsőségére? Krisztus a világ világossága, és aki sikeresen akar munkálkodni a Mesterért, mécsesét az Ő isteni életének tüzénél kell meggyújtania. {ML 166.3}   

Jézus Krisztus így szólt a tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld sója, azonban ha a só elveszti ízét, mivel sózzák meg? Annakokáért semmire sem jó, csak hogy eldobják és eltapossák az emberek.” Mennyire gondosan kell tehát követnünk Megváltónk példáját! Ha nem ezt tesszük, olyanokká válunk, mint az értéktelen, ízét vesztett só. {ML 166.4}   

Az igazi boldogságot csak akkor találhatjuk meg, ha követjük a krisztusi példát. Ha befogadjuk Jézust, akkor átadjuk, alárendeljük neki szívünket és vágyainkat, megváltoztatjuk céljainkat. (Youth’s Instructor, 1901. augusztus 22.) {ML 166.5}   

Jézus szolgálata nem jelent számodra olyan korlátozást, amely akadályozná boldogságodat. Kérései teljesítésében békességet, megelégedést és örömet találsz, mely soha nem lehetne tiéd a bűn útján. (Review and Herald, 1884. augusztus 26.) {ML 166.6}