Június 10. - AZ ARANYSZABÁLY

A boldogság útja {ML 165}   

„Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek velük, mert ez a törvény és a próféták.” (Máté evangéliuma 7,12) {ML 165.1}   

Megváltónk azért tanította ezt az aranyszabályt, hogy boldoggá tegyen bennünket ennek az alapelvnek a szívünkbe fogadása és gyakorlása által. Isten azt akarja, hogy férfiak és nők magasabb rendű életet éljenek. Teremtőnk megajándékoz bennünket az élettel, de nem azért, hogy képessé tegyen a vagyonszerzésre, hanem hogy magasabb rendű képességeink kifejlődhessenek azáltal, hogy elvégezzük a munkát, amelyet Ő az emberiségre bízott: meglássuk és enyhítsük embertársaink gondjait. Ne a saját önző vágyainkért munkálkodjunk, hanem mindazokért, akik a környezetünkben élnek, hogy befolyásunk és kedves cselekedeteink által mások áldására szolgáljunk. Jézus Krisztus élete bemutatta ezt az Istentől származó célt. (132. kézirat, 1902) {ML 165.2}   

Ragadj meg minden alkalmat, hogy hozzájárulj a körülötted élők boldogságához szereteted kimutatásával! A barátságos, kedves szavak, a részvétteljes tekintet, a megbecsülés kifejezése sok vergődő, egyedülálló embertársad számára olyan, mint egy pohár víz a szomjazónak. Egy reményteljes szó, egy kedves cselekedet sokat könnyít fáradt testvéreid súlyos terhein. Az igazi boldogságot az önzetlen szolgálatban találhatjuk meg. Az ilyen szolgálat minden szavát és tettét feljegyzik a mennyei könyvekben, mintha Krisztusnak tettük volna. Élj Jézus szeretetének fényében, akkor jó befolyásod által áldására leszel a világnak! (Youth’s Instructor, 1903. április 9.) {ML 165.3}   

Az önzetlen munkálkodás lelkülete jellemünket nemessé, szilárddá és Krisztus jelleméhez hasonlóan szépségessé teszi, békességgel és boldogsággal ajándékoz meg bennünket. (Bizonyságtételek, V. köt., 607. o.) {ML 165.4}   

Minden elvégzett feladat, a Jézus nevében hozott minden áldozat rendkívüli jutalommal jár. A kötelesség vállalására hívó szó által Isten szól hozzánk, és az elvégzett munkára áldását adja. (Bizonyságtételek, IV. köt., 145. o.) {ML 165.5}