Június 8. - ISTEN AKARATÁNAK CSELEKVÉSE ÖRÖMET AD

A boldogság útja {ML 163}   

„Ahol nincs látomás, elvész a nép, azonban aki megőrzi a törvényt, mily boldog az!” (Példabeszédek könyve 29,18) {ML 163.1}   

Az Istent szeretők legnagyobb boldogságukat találják abban, hogy megőrzik Teremtőnk parancsolatait, és azt cselekszik, ami kedves előtte. {ML 163.2}   

A zsoltáríró így szól: „Az Úr törvénye tökéletes.” (19. zsoltár 8) Milyen csodálatos Isten törvénye egyszerűségében, tömörségében és tökéletességében! Olyan rövid, hogy minden előírását az emlékezetünkben tudjuk tartani, és mégis olyan messze terjedő, hogy kifejezi Isten teljes akaratát, s tudomást vesz nemcsak a cselekedetekről, hanem szándékainkról, vágyainkról, érzelmeinkről és szívünk gondolatairól is. Az emberi törvények ezt nem tudják megtenni: csak a tettekkel képesek foglalkozni. Isten törvénye számon tartja a féltékenységet, irigységet, gyűlöletet, rosszindulatot, bosszúállást, kívánságot és becsvágyat, amely áthullámzik a szíven, de nem jut kifejezésre tettekben, s ezekért a bűnös érzelmekért mindenkinek számot kell adnia ama napon, midőn „Isten minden cselekedetet előhoz ítéletre, minden titkos dologgal együtt, akár jó, akár gonosz legyen az” (Prédikátor könyve 12,16). {ML 163.3}   

Isten törvényében semmi titokzatosság sincs. Annak nagy igazságait mindenki megértheti. A leggyengébb képességű ember is felfoghatja ezeket a szabályokat…. {ML 163.4}   

A törvény iránti engedelmesség nemcsak az üdvösségünkért fontos, hanem a boldogságunkért és mindazok boldogságáért, akikkel érintkezünk. (The Signs of the Times, 1886. április 15.) {ML 163.5}   

Isten törvényének célja az, hogy megőrizze az ember boldogságát. A törvény az a sövény vagy kerítés, amellyel Isten vette körül szőlőjét. Azokat, akik engedelmeskednek törvényének, megvédi a gonosztól. (The Signs of the Times, 1900. június 13.) {ML 163.6}   

Mindazzal Istennek tartozunk, ami az életet széppé teszi, ezért Ő szívünk szeretetét kéri tőlünk, és azt kívánja, hogy engedelmeskedjünk kéréseinek. Ha engedelmeskedünk, ez boldoggá teszi az otthoni életünket. (23/a levél, 1893) {ML 163.7}   

***** {ML 163}   

A jó cselekedet békességet és szent örömet hoz az életünkbe. (Review and Herald, 1908. november 19.) {ML 163.8}