Az egyház

Kérdések és válaszok Ellen G. White írásaiból

„Isten nem szándékozik eltávolítani a kétkedés minden lehetőségét. Bizonyítékokat nyújt, amit gondosan, alázatos és tanítható lélekkel kell kutatnunk, s a bizonyíték súlya szerint kell döntenünk.”

(Bizonyságtételek 3. kötet, 255. oldal.)

www.white-konyvtar.hu

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék. 2

Bevezetés. 10

Kinek szól ez a tanulmány?. 10

A tanulmány felépítése, kutatási módszer. 10

Fordítás. 10

Miért Ellen G. White írásait használtuk?. 11

A tanulmányban felhasznált egyéb források. 12

Hiányosságok. 12

Az egyház a bizonyságtételekben. 13

Az egyház kétféle fogalma Ellen G. White írásaiban. 13

A küzdő és a győzedelmes egyház. 13

Milyen két kifejezést használ Ellen G. White leggyakrabban az egyházra?. 13

Mi a különbség a kettő között?. 13

Mi a küzdő egyház rendeltetése?. 13

Mi jellemzi a küzdő egyházat?. 14

Állandó küzdelem.. 14

Az egész menny figyeli ezt a küzdelmet. 14

Kétféle befolyás érezhető benne. 14

Tökéletlen. 14

Langymeleg, feddésre szorul 15

Egységes, még akkor is, ha konkoly van a búza közt. 15

Nem ítélhető el a bűnös tagok miatt. 15

Szükséges-e, hogy a küzdő egyházban található bűnök megfertőzzenek?. 15

A belső küzdelmen (laodiceai válságon) kívül milyen értelemben „küzdő” a földi egyház?. 15

Mi a helyes magatartás a küzdő egyházzal szemben?. 16

Miért nem szabad összekevernünk a küzdő és a győzedelmes egyház fogalmát?. 16

Kikből áll majd a győzedelmes egyház?. 16

Kikből áll most a győzedelmes egyház?. 16

Mi a kapcsolat a mennyei és a földi egyház között?. 16

Kié a küzdő egyház?. 17

Hogyan tekintsünk a küzdő egyházra?. 17

Hogyan tekintsünk azokra, akik kárhoztatják a küzdő egyházat?. 17

Hogyan tekint Krisztus a küzdő egyházra? Mi a terve vele?. 17

Mi a győzelem titka?. 17

Látható és láthatatlan egyház. 17

Milyen két párhuzamos kifejezéssel jellemezhetjük még az egyházat?. 17

Mi a láthatatlan egyház a bizonyságtételek szerint?. 18

Mit nevez Ellen G. White látható egyháznak? Mi a látható egyház feladata?. 18

Kié a látható egyház?. 18

Mi a látható egyház hitvallása, küldetése és rendeltetése?. 18

Milyen veszélyt rejt, ha csak hitvallás szintjén vagyunk Szombattartó Adventisták?. 19

Mit nevez Ellen G. White Sátán egyháznak?. 19

Mi a látható egyház feladata Sátán egyházával szemben?. 20

Mi a fő különbség a kettő között?. 20

Milyen szövegkörnyezetben fordul elő a “látható egyház” kifejezés Ellen G. White írásaiban?. 20

Kire vonatkozik a "látható egyház" kifejezés a „Nagy küzdelem” c. könyvben?. 20

Hogyan tekint Krisztus a látható egyházra?. 20

Mi a fő különbség a látható és a láthatatlan egyház között?. 21

Mikor lesz „láthatóvá” a láthatatlan egyház?. 21

Milyen egyéb kifejezéseket használ Ellen G. White a látható egyházra nézve?. 21

Maradék egyház. 21

Szervezett testület. 24

Akol 24

Isten temploma. 24

A bárány menyasszonya, Isten családja. 25

A látható egyház szervezete. 25

Szükséges-e a szervezet?. 25

Létezik-e Isten által elhívott szervezet?. 25

Miért fontos képviselnünk a szervezet tanításának igazságát?. 25

Mi NEM a szervezet célja?. 26

Az egyháztagság nem garantálja az üdvösséget. 26

Nem függhetünk a földi szervezet erejétől 26

Mi a szervezet célja?. 26

Alapvető okok. 26

A mű növekedése. 26

A mennyei minta követése. 27

A Krisztus által elkezdett munka folytatása. 27

Lehet-e a szervezet akadálya a munkának? Mikor hátráltatja a munkát a szervezet? Ha nem maga a szervezet, akkor mi okozhat nehézséget?. 27

Mire törekszik Sátán a szervezettel szemben? Hogyan válhat a szabadság a gonoszság palástjává? Mi az Ellen G. White által is támogatott „decentralizáció” meghamisítása?. 27

Az egyház neve. 28

Milyen név alapján azonosítható az Isten által elhívott felekezet, a látható egyház?. 28

Honnan származik a név? El kell-e rejtenünk ezt a nevet?. 28

Mi a jelentősége a „Hetednapi Adventista” névnek?. 28

Azonosíthatjuk-e a Hetednapi Adventista Egyházat Laodiceával és az ún. küzdő egyházzal? Mi győzedelmes egyházzá válás (azaz a Szentlélek kiáradásának) első jele?. 29

Egyháztagság. 29

Mit jelent a hitvallás?. 29

Garantálja-e üdvösségünket az egyháztagság?. 30

Mindemellett szükséges-e a tagság a látható egyházban, vagy elég „lelki”, „virtuális” tagoknak lennünk?  30

A szervezet felépítését érintő kérdések. 30

Hogyan épül fel a látható egyház szervezete? Milyen szervezeti struktúrát határoznak meg a bizonyságtételek?  30

Milyen megfontolás vezetett a fenti struktúra kialakításához? Mit jelent a „decentralizáció”?. 31

Mit jelent a Generál Konferencia? Mitől „Generál”, azaz „Általános”?. 31

Beszélhetünk-e egységes, világszéles szervezetről?. 31

Elbukott-e a szervezet 1903-ban?. 32

Ellen G. White így ír 1905-ben: 32

Majd 1906-ban A. T. Jones kritikája kapcsán: 32

Lesz-e szervezet a végső mozgalomban? Meddig marad meg a szervezet? Akol is lesz, vagy csak nyáj?  32

Tekintély az egyházban. 33

Ki a legfőbb tekintély a látható egyházban. 33

Melyik testületé a legfőbb emberi tekintély az egyházban? Mi a tekintély feltétele?. 33

Mit jelent a szolgálattevők hitelesítése?. 33

Mi ennek jelentősége?. 33

Milyen két végletről szól Ellen G. White az egyház vezetői kapcsán?. 34

Irányítás (királyi hatalom). 34

A helyes irányítás elhanyagolása. 34

Hogyan szól Ellen G. White az egyéni függetlenségről? Mit jelent az egyház tekintélye az egyéni függetlenséggel szemben?. 34

Mit tanulhatunk Pál megtérésének történetéből az egyház tekintélyét illetően?. 34

Mi az egyház hiteles tekintélyének feltétele?. 35

Hogyan biztosítja az egyház tekintélye annak egységét?. 35

Az egyház válsága. 35

A végidő eseményeinek sorrendje az egyház vonatkozásában. 35

Elpecsételés. 35

Már 1844 után eljött az ideje. 35

1888 után megkésett. 35

A pecsét: megingathatatlanság. 35

Védelem a nagy nyomorúság idején. 36

„Felette igen bűnös lesz a bűn” (Rm 7,13). 36

Az egyház megrostálása. 36

Az elpecsételést követi 36

Eljött az ideje. 36

Az Adventista Egyház végső megrostáltatásának néhány oka. 36

A rostálás hatalmas megrázkódtatás lesz a Hetednapi Adventisták számára. 37

Késői eső. 38

Az Omega válság. 38

Mi történik a tornác és az oltár között, a késői eső előtt (egy helyen, egy időben)?. 38

Mély hitehagyás. 38

Könyörgés az Úrhoz népért. 39

Ezen a helyen kezdődik az ítélet. 39

Kinek a műve az egyház rossz fénybe állítása, sőt kiirtása?. 39

Kik ők és mi történik azokkal, akik csak hitvallás szintjén voltak Hetednapi Adventisták?. 39

A balga szüzek. 39

A balga szüzek Babilon részévé válnak, mikor elhagyják sorainkat. 40

Mi Babilon?. 40

Azonos-e Babilon Laodiceával?. 40

Mit jelent a gyakorlatban és milyen következményekkel jár a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak tekinteni?  40

Nem szükséges kijelenteni, elég azt sugallni, hogy Babilon: 41

Milyen tanács szól azoknak, akik ilyen üzenetet hirdetnek? Mi lenne a feladatunk az ilyen üzenetek hirdetése helyett?. 41

Mikor válhat a Hetednapi Adventista Egyház Babilonná?. 41

Mik az omega válság jelenségei?. 42

Hamis reformáció, az alapok feladása. 42

A tanítás mindenféle szele fúj 42

Sátán fáklyája világít a szószékről: az egység megbontása, bírálgatás, kárhoztatás, rágalmazás, hamis prófécia  42

Isten Lelke bizonyságtételeinek hatástalanítása. 43

Vitatkozó szellem.. 43

Mi az egyház válságának legfontosabb következménye?. 43

Mi Sátán terve az egyház válságával?. 44

Milyen hatással van a válság a választottakra?. 44

Kihívás a látható egyházból 45

Kikre vonatkozik az alábbi idézet? Kik a névleges adventisták?. 45

Rájuk is vonatkozik a hangos kiáltás felszólítása: „fussatok ki belőle én népem”. 45

Nem fogadták el Ellen G. White prófétai szolgálatát. 45

Megvetették, hátráltatni akarták a szombatünneplők munkáját. 45

Nem fogadják el a szombat tanítását, hanem igyekeznek azt megcáfolni 45

1868-ban Ellen G. White beszélt egyik előadótermükben, Portlandban. 46

Vonatkoztatható-e az alábbi idézet a Hetednapi Adventista egyházra jelenlegi állapotában?. 46

Pergámumi hitehagyás – Mitől vált reménytelenné a helyzet?. 46

Laodicea hitehagyása – Miért nem reménytelen a helyzet?. 46

Fennáll-e a lehetősége, hogy a látható egyház elessen?. 47

El fog-e esni a látható egyház? Melyik egyházra vonatkozik az alábbi kijelentés? A láthatóra vagy a láthatatlanra?  47

Lehet-e újabb „kihívás”, „kijövetel” a Hetednapi Adventista egyházból?. 49

Lesz-e újabb „kihívás”, „kijövetel” a Hetednapi Adventista egyházból?. 50

Bizonyítják-e a bizonyságtételek az egyház elvetését? Felhasználhatóak-e az egyháztól való elkülönülés alátámasztására?. 50

Csak Ellen G. White idejében volt aktuális ez a kérdés? Mikorra időzíti Sátán a vádoló üzenet megszólalását?  50

Milyen következményekkel járhat a bukás üzenetének hirdetése annak hirdetőjére nézve?. 50

Mi a Laodicei üzenet célja?. 50

A látható egyháztól való szervezeti függetlenség. 51

Támogatják-e a bizonyságtételek új szervezet létrehozását?. 51

Az egyházszervezet Isten által kiépített alap. 51

Az új szervezet létrehozására irányuló törekvés az omega válság egyik jelensége. 51

A búza és a konkoly egy helyen nő. 51

Kinek áll érdekében a látható egyház megosztása?. 52

Mi lenne a következménye, ha az egyházat Babilonnak bélyegző üzenet elfogadásra találna?. 52

Hogyan nevezi Ellen G. White a szervezettől elkülönült csoportokat?. 52

A válság helyes kezelése. 52

Jóváhagyják-e a bizonyságtételek, hogy a világiasságot látva elvessük a szervezetet?. 52

Mi a személyes teendőnk válság esetén?. 52

Hogyan kell a bűnt megfeddeni?. 52

Mi a helyes magatartás az egyházban látható hitehagyással szemben?. 53

Mózes példája. 53

Illés példája. 54

Milyen lelkület szükséges?. 54

Mi fog történni ezekkel a „harcosokkal”?. 54

Mivel járhat egyetlen egyháztag hűtlensége? Milyen felelősség terheli a közösség többi tagját?. 54

Elvethetjük-e az egyházat a méltatlan tagok miatt?. 55

Elvethetjük-e a prédikátori kart a méltatlan tagok miatt?. 55

Meddig lesz gonoszság az egyházban?. 55

Mi történik az egyházban a késői eső előtt? Isten gyermekei lesznek végül kirekesztve az egyházból, vagy a gonoszok?. 55

Szükségszerű-e, hogy ugyanaz történjen, mint mindig a történelemben?. 55

Le kell-e mondanunk a látható egyház megújulásáról a benne található hitehagyás mértékét látva?  56

Mit jelent a tornác és az oltár között esedezni?. 56

Az egyház egysége. 56

Szükséges-e, hogy „szakadások legyenek köztünk”? Mit értett Pál ezalatt? Helyes-e az úrvacsora közösségének megszakítása egyet nem értés esetén, netán eretnekségek láttán?. 56

Pál apostol így ír az úrvacsorával összefüggésben, valamint Krisztus teste, az egyház egysége kapcsán, pontosított fordítás szerint: 56

Pál így erősíti meg a fentieket mind a levél elején, mind a végén: 56

Ellen G. White így fogalmaz a hamis tanítások kapcsán: 57

Ellen G. White így fogalmaz úrvacsora kapcsán: 57

Hogyan értsük azt, hogy „járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással”? Az egymástól való elválásra vagy az egység keresésére buzdít ez a mondat?. 57

Szükségese-e bíznunk egymásban?. 57

Kivel kell legelőször is egységben lennünk?. 57

Szükséges-e, hogy a látható egyház Lélekben egységes legyen?. 57

Szükséges-e, hogy a látható egyház láthatóan egységes legyen? Mi a gyümölcse a látható egységnek? Miért harcol Sátán ez ellen?. 58

Meddig kell a látható egyháznak egységesnek lennie?. 58

Hogyan szól Ellen G. White az egységről szervezet összefüggésében?. 58

Lehet-e a szervezet az egység eszköze?. 59

Mi az egység és a szervezet együttes célja?. 59

Miért ellenzi Sátán az egységet és a szervezettséget?. 59

Milyen visszatérő, erőteljes felszólításokat találunk Ellen G. White írásaiban? Mit nevez Ellen G. White a bizonyságtételek súlypontjának?. 59

„Tartsatok össze!”. 59

Szembe állítható-e az igazság a szervezeti egységgel vagy a szervezet részét képezi a jelenvaló igazságnak?  61

Mi kell az egységhez? Mi hátráltatja a munkát?. 62

Miért van szükség egységes látható egyházra?. 62

Mi az egység természetes következménye?. 62

Hogyan álljunk azokhoz, akiknek egyes Igefejtegetéseit nem tartjuk helytállónak?. 62

Mi a testületi egység végső célja? Van-e evangéliumi rend a hitben való egységre jutás előtt?. 62

Milyen színvonalú egységre kell eljutnunk? Mivel jár ez a folyamat? Mikor van itt az egységre jutás ideje?  63

Mi a feladatunk, ha új felismerésekre jutunk az Igéből?. 63

Hogyan álljunk azokhoz, akik még nem látták be bűneiket?. 63

A látható egyház jövője. 63

Hogyan tekintsünk az egyház jövőjére?. 63

Mikor van okunk félni a jövőtől?. 64

Lesz-e megújulás?. 64

Mi az egyház győzelmének feltétele?. 65

Szükséges-e végül minden kérdésben egyetértenünk?. 65

Honnan indul a megújulás? Kiáradhat-e a Lélek az advent népen belül mindössze egy kicsiny csoportra, tekintet nélkül az egész népre?. 65

Milyen reménységünk lehet az egyház felől?. 65

Mi lehet a személyes reménységünk?. 66

Mikor lesz az egyház „fehér ruhába öltözött”?. 66

Függelék. 67

Teljes fejezetek Ellen G. White írásaiból 67

Krisztus egyháza - Figyelmének egyetlen és legfőbb tárgya. 67

A Generál Konferencia Jegyzőkönyvéből 67

VILÁGOS, HATÁROZOTT KÜLÖNBSÉGEK. 67

MENNYEI KÍSÉRLETEK. 68

AZ EGYHÁZ ISTEN TULAJDONA.. 68

AZONOSÍTJA MAGÁT EGYHÁZÁVAL. 69

KERÜLJÜK AZ ÁLNOK TANÍTÓKAT. 70

SZERVEZÉS ÉS FEJLŐDÉS (1892). 70

EGYSÉGES HIT- ÉS TANTÉTELEK. 71

GYÜLEKEZETI REND BEVEZETÉSE. 71

EGYESÍTETT TÖREKVÉSEK EREDMÉNYE. 72

EGYÉNI FELELŐSSÉG ÉS KERESZTÉNY EGYSÉG.. 73

MIT MŰVELT AZ ISTEN!. 74

A MARADÉK EGYHÁZ NEM BABILON.. 74

OKTATÁSOK A TANÍTVÁNYOK SZÁMÁRA.. 75

VISSZAÉLÉS A BIZALOMMAL. 76

HAMIS ÜZENET. 76

SÁTÁN VÁDJAI 76

A VILÁG FELELŐSSÉGGEL TARTOZIK. 77

BÁTORÍTÓ SZÓ.. 77

VÁDLÓ SZAVAK NEM ISTENTŐL SZÁRMAZNAK. 78

ÁLNOK, CSALÁRD TEVÉKENYSÉG.. 78

ÉLŐ EGYHÁZ. 79

JÚDÁSNAK VOLTAK ALKALMAI 80

AZ EGYHÁZ SEM TÖKÉLETES. 80

SÁTÁN KÍSÉRTÉSEI 81

AZ EGYHÁZ: A VILÁG VILÁGOSSÁGA.. 81

ISTEN ÁLTAL ELRENDELT EVANGÉLIUMI SZOLGÁLAT. 82

ÓVAKODJ AZ ÁLNOK TANÍTÓKTÓL. 83

TOVÁBBI PÉLDA.. 84

A LEVÉL. 85

Levél G. I. Butler és S. N. Haskell testvéreknek (Basel, Svájc 1886. december 8.). 88

Kedves Butler és Haskell testvérek!. 88

Leckék a pusztai egyházról 94

Üzenetek a Generál Konferencia üléséhez. 97

1893. január 29: A formalitás a gonosz műve, de a szervezet nem.. 97

1897. február 18: A szervezet jó dolog. 98

Utolsó üzenetek a Generál Konferenciához (1913). 98

REMÉNY ÉS BÁTORSÁG.. 98

FELHÍVÁS ODASZENTELŐDÉSRE. 99

A BIZALOM KIFEJEZÉSE. 100

BÁTORSÁG AZ ÚRBAN.. 100

SZEMÉLYES MEGJEGYZÉS. 101

AZ IDŐSEBB MUNKÁSOK BEFOLYÁSA.. 102

EGÉSZEN A VÉGSŐKIG.. 102

A VÉGSŐ GYŐZELEM ÍGÉRETE. 103

Ajánlott, magyar nyelven is elérhető bizonyságtételek, szemelvények: 104

Idézetek ismert és hitelesnek tartott testvéreinktől 105

Walter J. Veith. 105

Dr. Walter Veith válaszol Reinder Bruinsma kritikájára. 105

Kérdés a tizedfizetésről 106

Joe Crews (1924-1994). 106

Részletek a „Szelet vetnek, vihart aratnak” c. könyvből 106

Robert J. Wieland (1916-2011). 107

Részlet az „1888: rövid áttekintés” c. könyvből 107

Az "Alfa" és az "Omega". 107

Részletek „"A föld fénylett annak dicsőségétől" - Kérdések és válaszok az 1888-as üzenetről” c. tanulmányból 108

Valóban a Hetednapi Adventista Egyház a Jelenések 12,17-ben említett igaz „maradék egyház”? Valóban ez napjaink „Izráele”?. 108

Elfogad-e a 1888 Üzenet Tanulmányozó Bizottság olyan adományokat, amelyek "megosztják a szokásos felekezeti munkánkra nyújtott támogatást"?. 109

Miért hisszük, hogy a Hetednapi Adventista Egyház soha nem válik Babilonná?. 109

Herbert E. Douglass. 110

Részletek „Az Úr hírnöke - Ellen G. White prófétai szolgálata” c. könyvből 110

Ted N. C. Wilson. 111

Isten hatalmának szava. 111

A „Hetednapi Adventista” név egy két szavas igehirdetés. 111

Sürgető kérés Ted Wilsontól a világ minden adventistája számára. 111

A szétszakadás veszélye. 111

„Egyetlen védelmünk, ha megerősítjük elménket Isten Szavával”. 112

Ellen Gould White műveinek rövidítései 114


 

Bevezetés

Közösségünkben az elmúlt időszakban többféle „irányzat” alakult ki, melyek olykor teljesen ellentétesek, de mindegyik biblikusnak mondja magát. Ezt az ellentmondást saját kútfőből nem tudjuk feloldani, ezért fordultunk ihletett és elfogulatlan forráshoz, Ellen Gould White műveihez. Miután annyi mindent találtunk, mély indíttatást éreztünk arra, hogy ezt a kincset megosszuk Testvéreinkkel, mindannyiunk épülésére.

Az Úr áldjon meg Benneteket, és kívánjuk, hogy mindannyiunk neve ott legyen az Élet Könyvében, amely a Bárányé!

Erdődi Péter, Jeremiás Róbert, Juhász Katalin, Juhász Gábor,
ifj. Kovács Tibor, ifj. Matus István, ifj. Ócsai Imre

Kinek szól ez a tanulmány?

Azoknak, akik a jelenlegi válságban készek teljes szívvel visszatérni a Prófétaság Lelkének bizonyságtételeihez. Akik készek az ihletett kijelentések fényében felülvizsgálni saját eddigi álláspontjukat, és – akár megerősödnek eddigi álláspontjukban, akár annak ellenkezőjében – készek minden bizonyíték lelkiismeretes összevetése után dönteni és cselekedni. „Akik nem cselekednek, mikor az Úr szól hozzájuk, hanem vaskosabb bizonyítékra, kedvezőbb alkalmakra várnak, azok sötétben fognak járni, mert Isten visszavonja tőlük világosságát. A ma nyújtott bizonyíték, ha elvetik, talán soha meg nem ismétlődik.” {3T 258.3}

Elsősorban a „látható egyházra” vonatkozó kérdéseket kutattuk: ez az aktuális kérdés, mely a legtöbbünket foglalkoztat. Úgy tapasztaljuk, az „egyház” bizonyságtételekben meghatározott fogalma nem tisztázott. A legváltozatosabb elméleteket látjuk soraink között.

A tanulmány felépítése, kutatási módszer

Az első fejezet csak kérdéseinket és a bizonyságtételekben talált, lerövidített válaszokat tartalmazza. A tanulmány legfontosabb része a Függelék. Itt egész fejezeteket, leveleket, cikkeket közöltünk, hogy a lerövidített bekezdések teljes szövegösszefüggése vizsgálható legyen. A közvetlen szövegösszefüggésen túl a jellemző szóhasználatot is vizsgáltuk, a teljes elérhető White hagyaték[1] áttekintésével. Ezekből eredeti nyelvű, teljes kivonatokat is közzétettünk az interneten.

Az idézetek végén található kód a kapcsos zárójelek között utalás a mű címére, az oldal- és a bekezdésszámra. Ennek segítségével az eredeti angol szöveg könnyen megtalálható.[2]

Fordítás

Az angol „church” („egyház”, „gyülekezet”, „templom” [épület]) szó a magyar nyelven kiadott művekben következetesen „gyülekezetnek” vagy „közösségnek” van fordítva, és csak igen ritkán szerepel „egyházként”. Ebből az első („gyülekezet”) helyes fordítás, azonban sok (valójában a legtöbb) esetben elveszi a súlyos kijelentések élét, mintha a bizonyságtételek csak helyi gyülekezetek szintjén volnának érvényesek. Az utóbbi fordítás („közösség”) pedig nem szerencsés, hiszen erre van több másik, megfelelő angol szó Ellen G. White írásaiban („congregation”, „community”, „assembly”, „fellowship”, stb. szavakat találtuk még „közösség”-nek fordítva).

Tanulmányunkban a „church” szót következetesen „egyháznak” fordítottuk, de javasoljuk, hogy mindkét szó („egyház” – „gyülekezet”) behelyettesítésével gondoljuk át az idézett szakaszokat. A bizonyságtételek szerint ugyanazok a szabályosságok (Krisztus fősége, szervezettség, egység, szeretet, stb.) érvényesek az egészre (az egyházra), mint annak részeire (a helyi gyülekezetekre), ám a szervezet tekintélye éppen a „világszélességben” rejlik. Erre ki is térünk a tanulmányban: „Isten elrendelte, amikor a föld minden részéről egyházának képviselői Generál Konferenciára gyűlnek össze, akkor tekintéllyel legyenek felruházva.” (1909.) {9T 260.2}

A „churches” szó alatt egyéb egyházakat, vagy a Hetednapi Adventista Egyház összefüggésében helyi gyülekezeteket érthetünk. Ilyenkor megfelelően „egyházaknak” vagy „gyülekezeteknek” fordítottuk.

Az „organization” szó „szervezetet” jelent, lehet „szervezettségnek” is fordítani, de mindig együtt jár a „testület”, „szervezett testület”, „rendszer”, „rend” kifejezésekkel, így mindkét fordítás helyes.

Miért Ellen G. White írásait használtuk?

·         Mert hisszük, hogy szolgálata részét képezi Jel 12,17 (vö. 19,10 és 10,11) beteljesedésének. A bizonyságtételek megkérdőjelezésével Jelenések könyvének egész eredeti, adventista magyarázatát elvetnénk.

·         Mert hisszük, hogy a bizonyságtételek - ahogy a címük[3] is erre utal - az Egyháznak adattak.

·         Mert elutasítjuk a soraink között is egyre inkább teret nyerő progresszív[4] adventista gondolkodásmódot, miszerint

o   „Ellen G. White meghalt 1915-ben”, tehát írásainak nincs számunkra, a mi speciális helyzetünkre nézve üzenete.

Bár több, mint egy évszázad elteltével a társadalom és a kultúra sokat változott, mégis hisszük, hogy az isteni útmutatások a modern „látható egyházra” nézve is minden esetben válaszokkal szolgálnak. „Miután tollam és hangom nem hallható már, írásaim fognak beszélni. … Minden kötelességemet elvégeztem.”[5] „Nem hiszem, hogy népünknek több bizonyságtételt kellene adnom. Megbízható embereink tudják, hogyan építsék a művet.”[6]

o   „Ellen G. White műveiből bármi összeollózható”.

Hisszük, hogy az ilyen ellenérzések nagyon egyszerűen orvosolhatók az adott szövegkörnyezet megismerésével, valamint azzal, hogy egy-egy fogalmat, kifejezést, jelenséget a teljes White irodalom fényében vizsgálunk. Erre jelenlegi modern eszközeinkkel bőven van lehetőség.

o   „Ellen G. White írásaival szemben mi csak maradjunk meg a Bibliánál”.

Hisszük, hogy a Biblia Isten szava, az örökkévaló és a jelenvaló igazság egyedüli forrása. Ám mivel maga a Szentírás irányítja rá a figyelmünket a Prófétaság Lelkének üzenetére (Jel 12,17), mint az egyház számára a végidőben adott különleges ajándékra, mi nem kívánjuk az Istentől kapott talentumot elásni, hanem teljes egészében élni szeretnénk vele. Ha Biblia-értelmezésünk eltér az Ellen G. White-nak adott „egyenes bizonyságtételektől”[7], akkor minden bizonnyal saját látásmódunkat kell felülvizsgálnunk.

A tanulmányban felhasznált egyéb források

Tanulmányunkban nem csak a bizonyságtételekre hivatkozunk, hanem a függelékben egyéb írott és előadott anyagokból is idézünk. A hazai megosztott helyzetre való tekintettel a magyar szerzőket kihagytuk, mivel senki álláspontját nem szerettük volna átvenni. Így nem foglalkoztunk a közösségünket érintő dokumentumokkal sem, mert célunk nem a hazai tényfeltárás. Tanulmányoztuk az adventtörténetet, mivel az egyház alapítására és első válságaira nézve sok értékes anyag áll rendelkezésünkre, amelyből tanulnunk kell. Valamint sokunk által ismert, és hitelesnek tartott testvéreink álláspontjait közöltük.

Hiányosságok

Bár kutatásunk sok munkával járt, és igyekeztünk mindent ellenőrizni, tanulmányunknak biztosan vannak hiányosságai. Ezért örömmel veszünk minden építő kritikát, kiegészítést, újabb szempontot, hasznos idézetet – bármit, amit szeretettel, a testvéri együttműködés jegyében megosztotok velünk.


 

Az egyház a bizonyságtételekben

Az egyház kétféle fogalma Ellen G. White írásaiban

A küzdő és a győzedelmes egyház

Milyen két kifejezést használ Ellen G. White leggyakrabban az egyházra?

Küzdő egyház és győzedelmes egyház.

A fejezetben szereplő idézetek[8] mind a „küzdő egyház” közvetlen szövegkörnyezetében találhatók. Szinte minden bekezdésben szerepel ez a mondat: „A küzdő egyház nem a győzedelmes egyház”, ám ezt nem ismételtük minden alkalommal.

Mi a különbség a kettő között?

„A földi egyház nem tökéletes. A küzdő egyház nem a győzedelmes egyház. A föld nem a menny.” {1888 249.2} {9MR 154.2}

Mi a küzdő egyház rendeltetése?

„Krisztus élete az Isten szeretetének isteni üzenetével terhelt élet volt, és nagyon vágyott e szeretetet gazdag mértékben másoknak juttatni. Tekintetéből együttérzés áradt, és viselkedését kegyelem, alázatosság, igazság és szeretet jellemezte. Ugyanezek a tulajdonságok kell, hogy jellemezzék küzdő egyházának tagjait, ha a győzedelmes egyházhoz akarnak tartozni.” {CE 76.3} {FE 179.3} {OHC 366.4} {RH, November 17, 1891 par. 12} {RH, November 5, 1908 par. 7} {LDE 62.2}

„Ahogy egy hadsereg katonáit ki kell képezni tevékeny szolgálatra és fegyelmezni kell, úgy kell oktatni Krisztus katonáit, hogy hasznosak legyenek az Ő művében.” {PaM 104.3} {RH, April 22, 1884 par. 10}

„Nagy feladat vár ránk abban, hogy önkénteseket hívjunk a könyvevangélista szolgálatra. … Az igazságnak előre kell haladnia. … Megmutatták nekem, hogy azoknak, akik alkalmasak arra, hogy az elméket megvilágítsák, gyakran lesz alkalmuk felolvasni a Bibliából vagy az igazságot tartalmazó egyéb könyvekből, hogy így az igazság bizonyítékaival felvilágosítsák a lelkeket.” {21MR 58.2}

„Az Úr azt kívánja megfáradt szolgáitól, hogy amíg csak élnek, képviseljék a mértékletességi reformot. Bontsátok ki a mértékletesség lobogóját! Tanítsátok az embereket, hogy gyakorolják a mértékletességet minden területen, és hogy legyenek az egészség törvényeinek[9] való engedelmesség bajnokai. Álljatok meg erősen Isten igazságában. Emeljétek magasba a nép előtt a lobogót ezzel a felirattal: "Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!"” {20MR 221.1} {2SM 226.3} {RY 22.2}

„Napjainkban Isten munkásai alkotják az összekötő láncszemet a régi idők munkásai, a régmúlt egyháza valamint a között az egyház között, amelyet a világból hívnak ki, hogy felkészüljön Urával való találkozásra. A lelki élet folyama kijelölt csatornákon fog folyni, ugyanúgy, mint a múlt történetében. Isten a világnak szánt világosságot korszakról-korszakra a küzdő egyházra bízta, és továbbra is részesíti azt a drága világosságban. Mindenkinek, aki elnyeri a világosságot, szét kell azt szórnia azoknak, akik a sötétségben vannak.” {SpTA07 11.1}

Mi jellemzi a küzdő egyházat?

Állandó küzdelem

„A keresztény élet állandó küzdelem.” {2SAT 193.3} {PCP 23.4}

„A küzdő egyháznak sokszor kell próbát és szenvedést elviselnie, mert csak kemény küzdelem árán arathat győzelmet.” {FH 315.3} {PK 723.1} {RH, July 1, 1915 par. 3}

„Amikor a mű bármely ágában nehézségek támadnak – mert bizonyosan fognak is, hiszen a küzdő egyház nem a győzedelmes egyház –, az egész menny figyelemmel kíséri, hogy milyen eljárást folytatnak azok, akiknek a szent megbízatás adatott.” {CTr 123.2}

„A küzdő egyháznak harcolnia[10] kell és keményen dolgozni. Viaskodnia kell a kísértések ellen és súlyos csatákat kell megvívnia, mivel Sátán nem halott.” {GCB, April 22, 1901 par. 7}

„Amint Sion felé menetelnek, Krisztus követőinek harcolniuk kell minden lépésnél.” {ST, June 10, 1903 par. 1}

„Hacsak Isten népe nem vív bátor küzdelmet a bűn minden fajtája ellen, soha nem léphetnek be a szent város kapuján.” {RH, December 31, 1901 par. 16}

Az egész menny figyeli ezt a küzdelmet

„Az egész mennyei világ a legmélyebb érdeklődéssel figyel, hogy lássa, kik gyakorolják Krisztus leckéit ebben az általános iskolában.” {RH, December 31, 1901 par. 16}

Kétféle befolyás érezhető benne

„Míg az Úr igazán megtért tagokat hoz az egyházba, addig Sátán olyan személyeket hoz be, akik nem tértek meg annak közösségéhez. Míg Krisztus a jó magot veti, addig Sátán a konkolyt veti. Folyamatosan két ellentétes befolyás fejti ki hatását az egyház tagjain. Az egyik az egyház megtisztításán dolgozik, a másik azon, hogy megrontsa Isten népét…” {FLB 305.2} {OFC 84.6}

Tökéletlen

„Az egyházat tévelygő férfiak és nők alkotják, akiknek türelmes, fájdalomtűrő erőfeszítésre van szükségük, hogy megfigyelés és példamutatás által oktatást kapjanak, ki legyenek képezve és fegyelmezve legyenek, hogy ebben az életben elfogadással végezzék munkájukat, és hogy elnyerjék a dicsőség és halhatatlanság koronáját a jövő életben.” {1888 249.2} {9MR 154.2}

„[Akik elfordultak a világosságtól] ismerik az egyháztagok jellemhibáit[11], és a hitben járók nehézségeit, amelyeket a küzdő egyház gyenge és bűnös jellemű tagjai miatt tapasztaltak.” {7MR 177.1}

„Sátán szorgalmasan munkálkodik; mindenki jellemét figyeli, hogy megtalálja, kit tud a legsikeresebben megkísérteni azzal, hogy meggyalázza Istent azáltal, hogy elhagyja az Ő szent parancsolatait.” {RH, November 17, 1896 par. 11}

„A küzdő egyházban a tagoknak mindig is szükségük lesz a bűn következményeiből való helyreállításra.” {HP 290.5} {ST, May 21, 1902 par. 8}

Langymeleg, feddésre szorul

„Sokkal, sokkal mélyebb lelkiségnek kellene jellemeznie azokat, akik a szent dolgokat kezelik. Az önhittség, az emberi bölcsességben való bizalom hatalmas veszélyt rejt, valamint az, ha nem támaszkodunk erősen és alaposan Istenre.” {1888 930.2}

„[Sátán] ügynökei sokkal szorgalmasabbak az ő művében, mint Isten szolgái Vezérük munkájában.” {GCB, April 22, 1901 par. 7}

„A korunknak szóló igazság világosságával rendelkező egyház munkája nem felel meg annak a munkának, amelynek a küzdő egyházat kellene jellemeznie. Az Úr felszólítja az egyháztagokat, hogy öltözzenek fel Krisztus igazságának szépséges öltözékébe.” {FH 342.4} {RH, April 22, 1909 par. 15}

„Bármi is legyen szükséges fenyíték a küzdő egyház számára a sárkány - az Isten parancsolatait és a Jézus hitét megtartók elleni - haragjának közepette, az áldás mindenkinek szól, aki szereti Istent és engedelmeskedik Neki.” {14MR 90.1}

Egységes, még akkor is, ha konkoly van a búza közt

„Istennek van egyháza e földön, választott népe, amely megtartja parancsolatait. Isten vezeti őket, nem vadhajtásokat, egyet itt, másikat amott, hanem egy népet. Az igazság megszentelő erő, ám a küzdő, a harcoló egyház még nem a győzedelmes egyház. Konkoly van a búza között. "Akarod-e tehát, hogy … összeszedjük azokat?" - hangzott a szolga kérdése; ám a Mester így válaszolt: "Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok" (Mát 13,28-29) Az evangélium hálója nemcsak jó halakat, hanem rosszakat is fog, s csak az Úr tudja, kik az övéi.” {2TT 362.1} {CCh 240.1} {TM 61.2} {RH, September 12, 1893 par. 19}

Nem ítélhető el a bűnös tagok miatt

„Mindenki, aki keresztény életet akar élni, tartsa észben, hogy a küzdő egyház nem a győzedelmes egyház. Találni fogunk az egyházban olyanokat, akik testi gondolkodásúak. Ezeket sokkal inkább szánni kell, mintsem vádolni. Az egyház nem ítélhető el, hogy eltűri ezeket a jellemeket, bár megtalálhatók határai közt. Ha kizárná őket a gyülekezet, akik jelenlétükkel bajt okoztak, ők maguk vádolnák a gyülekezetet kegyetlen bánásmóddal. Lehet, hogy vannak az egyházban hideg, büszke, fennhéjázó és keresztényietlen tagok, ám nem szükséges érintkezned ezzel az osztállyal. Sokan vannak, akik melegszívűek, önmegtagadók, önfeláldozóak, akik – ha szükséges lenne – letennék életüket, hogy lelkeket mentsenek. Jézus látta a rosszat és a jót az egyházi kapcsolatban és azt mondta: "Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig."” {FE 294.2} {RH, January 16, 1894 par. 8}

Szükséges-e, hogy a küzdő egyházban található bűnök megfertőzzenek?

„Senkinek sem szükséges konkollyá válni csak azért, mert a mezőn nem minden növény búza.” {FE 294.2} {RH, January 16, 1894 par. 8}

A belső küzdelmen (laodiceai válságon) kívül milyen értelemben „küzdő” a földi egyház?

„Az idő, amelyben élünk annak ideje, amikor a küzdő egyház meg fogja tapasztalni az az üldöztetés elnyomó erejét, mivel megtartják a teremtés szombatját, amelyet Isten megszentelt és megáldott.” {18MR 31.2} {5MR 84.3}

„[Mint küzdő egyház] ezt a felszólítást kaptuk: "Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde." (Ef 6:10-17)”. {19MR 383.2}

Mi a helyes magatartás a küzdő egyházzal szemben?

„(Ef 6:12 idézve) Azok, akik e harc jelentőségének csak valamennyire is tudatában vannak, azok nem fordítják fegyverüket a küzdő egyház ellen, hanem minden erejüket megfeszítve, együtt harcolnak Isten népével a gonoszság szövetsége ellen.” {TM 50.2} {1NL 49.5} {CCh 243.4}

Miért nem szabad összekevernünk a küzdő és a győzedelmes egyház fogalmát?

„Az Úr arra vágyik, hogy megértsük, milyen fontos ezekben az utolsó napokban az örökkévaló igazság talapzatán állnunk. Súlyosan tévednek, akik azt gondolják, hogy a küzdő egyház a győzedelmes egyház. A küzdő egyház valóban győzelmet fog aratni, ám heves küzdelmet fog még folytatni a gonosz ellen, hogy megálljon az örökkévaló igazság talapzatán. Nekünk pedig mindannyiunknak eltökéltnek kell lennünk abban, hogy az egyházzal együtt megálljunk ezen a talapzaton.” {1SAT 340.2} {UL 152.3}

„Úgy tűnik, néhányan azt gondolják, hogy amikor az egyházhoz csatlakoznak, várakozásaik teljesülnek, és csak tiszta és tökéletes tagokkal találkoznak majd. Hitükben buzgók, de ha látják az egyháztagok hibáit, így szólnak: "Elhagytuk a világot, azért, hogy ne legyen közösségünk a jellemtelenekkel, ám itt gonoszság van." Ők is felteszik a kérdést, ahogyan a szolgák a példázatban: "Honnan van azért benne a konkoly?" De ne érezzünk csalódást, hiszen az Úr nem ígérte nekünk, hogy az egyház tökéletes, összes igyekezetünk sem elegendő arra, hogy a harcoló egyházat olyan tisztává tegyük, mint amilyen a diadalmas egyház lesz majd. Az Úr megtiltja, hogy erőszakos úton-módon járjunk velük szemben, akiket tévelygőknek tartunk, s a hibásakat, a fogyatékosokat sem közösíthetjük ki, zárhatjuk ki vagy bélyegezhetjük meg.” {TM 47.1} {LDE 61.3} {RH, September 5, 1893 par. 3}

Kikből áll majd a győzedelmes egyház?

„Akik hűségesnek bizonyulnak a küzdő egyház tagjai közül, azok alkotják majd a győzedelmes egyházat.” (32. Levél, 1892.) {Ev 707.1} {LDE 62.1} {PM 402.3}

„[A Lélek kardjával] felfegyverkezve, és a hit pajzsának védelme alatt mi, a küzdő egyház képesek leszünk mozdíthatatlanul megállni Sátán támadásaival szemben. Folyamatosan növekszik az erőnk a gonosszal szembeni szakadatlan ellenállással, míg végül győzedelmes egyházzá leszünk.” {ST, June 10, 1903 par. 14}

Kikből áll most a győzedelmes egyház?

„A győzedelmes egyház – a mennyei egyház – tagjai számára lehetőség nyílik arra, hogy közel húzódjanak a küzdő egyház tagjaihoz, hogy segítsék őket szükségleteikben.” {SW, September 8, 1903 par. 2}

Mi a kapcsolat a mennyei és a földi egyház között?

„Ma a mennyei egyház az egyetlen kiegészítése a földi egyháznak, ám magasabb és hatalmasabb – tökéletes.” {6BC 1118.8}

Vö.:

„Hűséges lelkek alkották Isten földi egyházát, Ő pedig szövetségi kapcsolatba vonta őket Önmagával, egyesítve ezáltal földi egyházát a mennyei egyházzal.” {2MR 266.1}

Kié a küzdő egyház?

„Vajon ne lenne Istennek élő egyháza? Istennek van egyháza, de az a küzdő egyház, nem a diadalmas egyház.” {LDE 52.2} {TM 45.1} {RH, August 29, 1893 par. 9}

Hogyan tekintsünk a küzdő egyházra?

„E világon jelenleg csak egyetlen egyház építi a régi romokat, alapzatait felrakja, ösvényeit megújítja…” {TM 50.2} {RH, September 5, 1893 par. 8}

Hogyan tekintsünk azokra, akik kárhoztatják a küzdő egyházat?

(az előző idézet folytatása) „… ha pedig bárki is felhívja a világ, vagy a többi egyház figyelmét erre az egyházra, s Babilonnak bélyegzi, az Sátánnal működik együtt, aki az atyafiak vádolója.” {TM 50.2} {RH, September 5, 1893 par. 8}

„Ha emberek támadnak, akik azt állítják, hogy üzenetet vettek Istentől, ám ahelyett, hogy fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen harcolnának, fegyvereiket a küzdő egyház ellen fordítják, - akkor tartsatok tőlük. Nem hordanak magukon isteni hitelesítést. Isten nem bízta meg őket ezzel a munkával. Csak rombolják azt, amit Isten építeni akar a Laodiceának szóló üzenet által. Isten csak azért sebez, hogy gyógyíthasson, s nem azért, hogy elveszítsen. Az Úr senki által sem küld olyan üzenetet, mely az egyházat elcsüggeszti, kétségbe ejti. Isten megró, megfedd, büntet, ám csak azért, hogy helyrehozzon, s végül elismerjen.” {TM 22.2}

Hogyan tekint Krisztus a küzdő egyházra? Mi a terve vele?

„Családok, egyéni keresztények és gyülekezetek véssék eszükbe, hogy mindnyájan közeli összeköttetésben állnak a mennyel. Az Úr kivételes érdeklődéssel tekint alá küzdő egyházára.” {7BC 971.1} {HM, June 1, 1897 par. 15}

„Isten szereti egyházát, s a próféta által elénk vázolja, hogyan szegül szembe Sátánnal és áll ellent neki, aki Isten gyermekeit a legfeketébb és legszennyesebb ruhákba öltözteti s igényt tart arra, hogy elpusztíthassa őket.” {TM 21.2} {RH, October 17, 1893 par. 5}

„Az Úr arra vágyik, hogy győzzünk a sötétség hatalmai felett. Ő készséges arra, hogy teljességgel megmentsen mindenkit, aki hozzá jön. … Ezzel a karddal [a Lélek kardjával] felfegyverkezve, és a hit pajzsának védelme alatt mi, a küzdő egyház képesek leszünk mozdíthatatlanul megállni Sátán támadásaival szemben. Folyamatosan növekszik az erőnk a gonosszal szembeni szakadatlan ellenállással, míg végül győzedelmes egyházzá leszünk.” {ST, June 10, 1903 par. 14}

Mi a győzelem titka?

„A Krisztus engesztelő áldozatába és közbenjárásába vetett hit rendületlenül és mozdíthatatlanul megtart minket a kísértések között, amelyek szorongatnak minket a küzdő egyházban.” {7ABC 484.4} {LHU 331.2} {RH, June 9, 1896 par. 1} {TMK 79.2}

Látható és láthatatlan egyház

Milyen két párhuzamos kifejezéssel jellemezhetjük még az egyházat?

Látható és láthatatlan egyház.

Mi a láthatatlan egyház a bizonyságtételek szerint?

Ellen G. White nem írja le azt a kifejezést, hogy „láthatatlan egyház”. Mivel a „látható egyház” kifejezést használja, következtethetünk arra, hogy van láthatatlan is.

„Jelenések könyve 18. fejezetében Isten népét felszólítják, hogy jöjjön ki Babilonból. E szentírási kijelentés szerint Isten népe közül sokan még Babilonban vannak.” {GC 382.3}

„Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy nyáj[12] és egy pásztor.” (Ján 10,16)

„Krisztus azt tanította, hogy az egyház egy lelki királyság. Ő maga, "a békesség Fejedelme" a feje egyházának. Személyében a világ megláthatta az emberiben lakozó Istenséget. … Mielőtt az ember Krisztus királyságához tartozhatna, jellemének meg kell tisztulnia a bűntől és meg kell szentelődnie Krisztus kegyelme által. Krisztus testének részévé kell válnia, tőle kell táplálékot nyernie, ahogyan a szőlővesszők ereje a szőlőtőkétől származik. Mindazok pedig, akik Krisztus királyságának tagjai, be fogják őt mutatni jellemükben és hozzáállásukban.” {RH, August 18, 1896 par. 7-8}

Mit nevez Ellen G. White látható egyháznak? Mi a látható egyház feladata?

„Valljuk, hogy Isten törvényének őrei vagyunk. … A legünnepélyesebb üzenetet bízták azokra, akik elfogadták a jelennek szóló igazság világosságát. … A látható egyház tagjai és az Úr szőlőjének munkásai vagyunk.” {5T 619.3}

„Gondoljátok meg kedves testvéreim, hogy népe van az Úrnak, választott népe, tulajdon egyháza, erős vára, melyet fenntart, ebben a bűn verte, lázadó világban: tekintélye és törvényadója gyanánt ez az egyház csak Őt ismerje el!” {TM 15.2}

Kié a látható egyház?

„Az egyház: Isten tulajdona. Isten állandóan megemlékezik róla, mialatt itt e világon Sátán kísértéseinek célpontja.” {TM 19.1}

Mi a látható egyház hitvallása, küldetése és rendeltetése?

„Magasztos a hitvallásunk. Mint Szombattartó Adventisták, valljuk, hogy engedelmeskedünk Isten minden parancsának, – hogy várva várjuk Üdvözítőnk eljövetelét. Isten a figyelmeztetés lehető legkomolyabb intelmét bízta maroknyi hűségeseire. Szavainkkal és tetteinkkel kellene bizonyítanunk, hogy tudomásul vesszük a ránk hárított súlyos felelősséget. Oly tisztán fényljék világosságunk, hogy az emberek észrevegyék, hogy mindennapi életünkkel az Atyát dicsőítjük meg, hogy kapcsolatban állunk a mennyel, és Jézus Krisztus örököstársai vagyunk, hogy mikor megjelenik hatalommal és nagy dicsőséggel, olyanok leszünk, mint ő. Éljünk egyéni felelősségünk tudatában, hiszen a látható egyház tagjai vagyunk, az Úr szőlőjének pedig munkásai.” {4T 16.3-4}

„Valljuk, hogy Isten törvényének őrei vagyunk. Állítjuk, hogy több világossággal rendelkezünk, és magasabb színvonalra törekszünk, mint bármelyik más nép. Legyen hát tökéletesebb a jellemünk, és legyünk buzgóbbak! A legünnepélyesebb üzenetet bízták azokra, akik elfogadták a jelennek szóló igazság világosságát. Ragyogjon a világosságunk messzire, világítsa meg a sötétségben járók ösvényét.” {5T 619.3}

„Az Úr képességekkel és áldásokkal halmozta el egyházát, hogy bemutassa az ő mindenhatóságát a világ előtt és, hogy egyháza tökéletes legyen őbenne: állandó képviselője a másik, az örökkévaló világnak, s e földieknél magasabb rendű törvényeknek.” {TM 17.1}

„Krisztus, egyházának bőséges lehetőséget adott: ezek ellenében elvárhatja a megfelelő eredményeket, megváltottai, megvásárolt tulajdonai részéről. Minthogy az egyházra árasztotta életszentségét, tehát az egyház az ő letéteményese, melyben irgalmának, szeretetének, kegyelmének gazdagsága végül is teljességében megmutatkozik. Kijelentése, főpapi imájában, hogy az Atya szeretete mi irántunk ugyanolyan nagy, mint Iránta, az egyszülött Fiú iránt, s hogy mi Vele leszünk ott, ahol ő van mindörökre egyesülve Krisztussal és az Atyával: - ezt csodálja a mennyei sereg, s egyben ez képezi nagy örömét. Szent Lelkének gazdag, teljes, bőséges ajándéka, az Egyházat körülvevő védelmi tűzfal, mellyel szemben a poklok kapui sem vehetnek diadalmat, szeplőtlen tisztaságában, teljes tökéletességében, szemléli népét Krisztus, mint szenvedései, megalázkodása, szeretete jutalmát, dicsőségének tartozékát, - Krisztus, a nagy középpont, minden dicsőség forrása. "Boldogok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak."” {TM 18.2}

„[Krisztus] nem feledkezik meg képviselőiről, arról a népről, mely síkra száll lábbal tiport törvényéért.” {TM 19.1}

„Isten különös értelemben őrállókul és világosság hordozóiul helyezte a világba a Hetednapi Adventistákat. Rájuk bízta a pusztuló világnak szóló utolsó figyelmeztetést. Isten szavából rájuk ragyog a csodálatos világosság. Rájuk bízta a legünnepélyesebb, legfontosabb faladatot, az első, második és harmadik angyal üzenetének hirdetését. Nincs más, ami ilyen nagy fontosságú lenne. Nem engedhetik meg, hogy más kösse le figyelmüket.” {9T 19.1}

„Aki az egyház névsorában szerepel, az kötelezettség alatt áll, hogy Krisztust képviselje; hogy a szelíd és békés természet benső szépségét szemléltesse.” {9T 22.2}

„A földi egyház Isten temploma, feladata, hogy isteni arányosságot öltsön magára a világ előtt. Ez az épület a világ világossága kell, hogy legyen. Élő kövekből áll össze, amelyek szorosan összekapcsolódnak, kő illeszkedik a kőhöz, így alkotnak erős épületet.” {RH, December 4, 1900 par. 1} {8T 173.2}

„Éppen napjainkban öltözködjék fel az egyház szép öltönyébe: "Krisztus életszentségébe." Állítsuk helyre s mutassuk be a világos, határozott különbséget a világ előtt: lobogtassuk fennen Isten parancsolatait és Jézus hitét.” {TM 16.2}

Milyen veszélyt rejt, ha csak hitvallás szintjén vagyunk Szombattartó Adventisták?

„Valljuk, hogy teljesebb igazságot nyertünk, mint más felekezetek, de mi hasznunk abból, ha nem vezet minket mélyebb megszentelődésre, tisztább és szentebb életre? Jobb lett volna soha-soha meg nem látnunk az igazság világosságát, mint állítani, hogy elfogadtuk azt, ha nem szentelődünk meg általa.” {5T 620.1}

Mit nevez Ellen G. White Sátán egyháznak?

„Sátán szövetségeseinek, egyházainak se szeri, se száma: Krisztus nevezi őket Sátán zsinagógájának, mert tagjai: a bűn fiai. Sátán egyházának tagjai állandóan azon dolgoznak, hogy lerázzák magukról Isten törvényét, s hogy elhomályosítsák, összekuszálják a különbséget a jó és a rossz között.” {TM 16.1}

Mi a látható egyház feladata Sátán egyházával szemben?

„Sátán munkája a jó és gonosz összekeverése, és hogy megszüntesse a jó és gonosz közötti különbséget. Krisztus olyan egyházat szeretne, amely azon munkálkodik, hogy elválassza a gonoszt a jótól, amelynek tagjai nem fogják tudatosan megtűrni az igazságtalanságot, hanem kivetik azt a szívből és az életből.” {RH, December 4, 1900 par. 6}

Mi a fő különbség a kettő között?

„Sok tanítás létezik mai világunkban, sok vallás számlál ezernyi és tízezernyi tagot, de csak egy viseli magán Isten névjegyét és pecsétjét. Van embertől, és van Istentől származó vallás.” {2SM 379.3}

Milyen szövegkörnyezetben fordul elő a “látható egyház” kifejezés Ellen G. White írásaiban?

A "látható egyház" kifejezés összes előfordulása:

·         {4T 16.4} szakasszal azonos bekezdések:

{1TT 443.4} {RH, February 19, 1880 par. 3} {RH, January 25, 1887 par. 3}

·         További hasonló szakaszok:

{12MR 293.3} {RH, June 16, 1885 par. 4} {UL 63.3} {BEcho, September 1, 1888 par. 5} {BEcho, September 1, 1888 par. 5}

·         {5T 619.3} szakasszal szinte azonos bekezdések:

{2TT 263.1} {15MR 143.2}

·         {GC 203.4} szakasszal azonos bekezdések:

{GC88 203.2} {4SP 162.2} {HF 128.5} {LF 87.5}

Kire vonatkozik a "látható egyház" kifejezés a „Nagy küzdelem” c. könyvben?

„E híres tiltakozásban foglalt elvek ... alkotják a protestantizmus lényegét. Ez a tiltakozás a vallást érintő két emberi visszaélés ellen emel szót: az első a polgári magisztrátus beavatkozása, a második pedig az egyház önkényes hatalma. E visszaélések helyett a protestantizmus a magisztrátus fölé a lelkiismeret hatalmát, a látható egyház fölé pedig Isten szavának tekintélyét helyezte. Először is visszautasítja, hogy a polgári hatalmak beleavatkozzanak az Isten dolgaiba; majd a prófétákkal és az apostolokkal együtt mondja: 'Istennek kell inkább engedni, mintsem embereknek.' A tiltakozók V. Károly koronája előtt magasra emelték Jézus Krisztus koronáját. Sőt továbbmentek: lefektették azt az elvet, hogy minden emberi tanítást Isten kinyilatkoztatásai alá kell rendelni."”--D'Aubigne, b. 13, ch. 6. {GC 203.4} {GC88 203.2} {4SP 162.2} {HF 128.5} {LF 87.5}

·         A „látható egyház” kifejezés itt nem Ellen G. White saját, jellemző szóhasználata, hanem idézet D'Aubigne: A 16. századi reformáció története c. művéből.

·         A szövegösszefüggésből kiderül, hogy nem az Isten választott „látható egyházára” vonatkozik, hanem az „önkényes hatalmat” gyakorló egyházra, a Római Katolikus egyházra. Itt a „látható egyház” szervezetileg szemben áll a Szentírással.

·         Bár több összeállításban megjelent ugyanez a bekezdés, ez a „látható egyház” kifejezés egyetlen negatív értelmű előfordulása.

Hogyan tekint Krisztus a látható egyházra?

„Kedves Testvéreimnek a Legfőbb Tanácstestületben: Bizonyságot teszek hívő testvéreimnek és testvérnőimnek, hogy Krisztus egyháza, bármily gyenge és fogyatékos, mégis az ő figyelmének egyetlen és legfőbb tárgya e földön.” {TM 15.1}

„Az egyház mely nemsokára megvívja legnagyobb küzdelmét, Isten legdrágább kincse e földön.” {TM 19.2}

„Istennek van egyháza, választott népe: s ha mindenki láthatná, ahogyan én láttam, hogy Krisztus mennyire azonosítja magát népével, akkor sosem hallanánk olyan üzenetet, mely az egyházat Babilonnak bélyegzi.” {TM 20.1}

Mi a fő különbség a látható és a láthatatlan egyház között?

„Meghívását ugyan az egész világra kiterjeszti, nevezetesen, hogy jöjjenek hozzá és üdvözüljenek, angyalait pedig megbízza, hogy mennyei segítséget nyújtsanak minden egyes léleknek, aki bűnbánattal és töredelemmel járul Eléje: ámde Szentlelke által személyesen jár-kel egyházában.” {TM 15.1}

Mikor lesz „láthatóvá” a láthatatlan egyház?

„Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet.” {GC 464.1}

Milyen egyéb kifejezéseket használ Ellen G. White a látható egyházra nézve?

Maradék egyház
A végidőnek szóló üzenetet kap, beleértve az egészségügyi reform üzenetét

„Hiszek az üzenetekben, melyeket Isten maradék egyházához intézett.” {3SM 37.3}{RH, June 14, 1906 par. 16}

„Isten maradék egyházának feladata, hogy a világ felé a harmadik angyal üzenetének figyelmeztetését közvetítse…” {ST, June 18, 1894 par. 10}

„A maradék egyház Istennek a világhoz küldött üzenetében olyan titkokat hordoz, melyekbe angyalok kívánnak betekinteni, melyet próféták, királyok és igaz emberek kívántak megérteni. Próféták jövendöltek ezekről, s vágyakoztak megérteni, amit ők maguk jelentettek ki előre; ám ez a kiváltság nem adatott meg nekik. Szerették volna látni, amit mi látunk, hallani, amit mi hallunk; de nem tehették. Akkor tudnak meg mindent, ha Krisztus másodszor eljön; akkor, amikor a megszámlálhatatlan sokaságtól körülvéve megmagyarázza a szabadulást, melyet áldozata tett lehetővé.” {6T 19.4}

„A maradék egyház javát szolgálja az Úr tanácsa, hogy vesse el a hús, a tea, a kávé és más ártalmas élelem fogyasztását.” {CCh 231.6}{CD 381.3}

„Szanatóriumaink azért létesültek, hogy az élet helyes szokásaira neveljenek. A maradék egyház minden tagjának szüksége van erre a nevelésre.” {IR, May 13, 1908 par. 6}

Laodiceai alvásban van

„Több ízben előfordul, hogy felhívják figyelmemet a maradék egyház állapotának pontos képére. Ez az állapot pedig a megdöbbentő közöny a napjainknak szóló igazság ismeretének hiánya miatt pusztulófélben levő világ szükségletei iránt. … Sokan azok közül, akikre a harmadik angyal üzenetének megmentő igazságait bízták, nem veszik eszükbe, hogy lelkek üdvössége függ Isten egyházának odaszentelődésétől és tevékenységétől. Sokan a maguk javára fordítják az áldásokat. Nagyon fáj a szívem, mert keresztényietlen viselkedésükkel szégyent hoznak Krisztusra.” {8T 24.1}{RH, November 12, 1903 par. 1}

„Mint Isten maradék egyházának tagjai, szilárd hittel kell imádkoznunk a szeretet kegyelmi ajándékáért. A szeretet a törvény betöltése, és oly kevéssé nyilvánul meg azok között, akikre nagy világosság áradt. Az igazi vallás élet és világosság minden hívő számára.” {BTS, June 1, 1903 par. 4}

„Napjainkban Isten maradék egyházának tagjai túlságosan függnek a prédikátoroktól, abban, hogy betöltsék Krisztus megbízását, hogy elmenjenek a széles világra az evangélium üzenetével.” {RH, March 24, 1910 par. 8}

Átéli az omega válságot

(Párhuzamos megnevezés a szövegben: „Hetednapi Adventisták”)

„A lelkek ellensége annak a feltevésnek az elfogadtatására törekedett, mely szerint a Hetednapi Adventisták körében nagyszerű reformációnak kell végbemennie, ami a hitünk oszlopait képező tanításoknak a feladásából, valamint újraszerveződésből áll. Mit eredményezne ez a reformáció? Az igazság alapelveinek elvetését, melyeket Isten bölcsessége adott maradék egyházának. Vallásunk megváltozna.” {1SM 204.2} {SpTB02 54.3} {SpTB07 39.3} {BCL 81.3}

[Egy fanatikus jelenség kapcsán írja] „Láttam, hogy L. testvért és testvérnőt nem az Úr Lelke vezette, hanem ugyanaz a fanatikus lelkület, amely szüntelen utat akar találni a maradék egyházban.” {2SM 46.2}{3SM 378.2} {PUR, December 31, 1908 par. 3}

„Az ellenállás Krisztussal szemben saját nemzete részéről jött, akik nagy áldásban részesülhettek volna, ha befogadják Őt. Hasonló ellenállással szembesül a maradék egyház azok részéről, akik testvéreiknek vallják magukat.” {RH, August 28, 1883 par. 13}

Egysége bizonyság a világ előtt

(Párhuzamos megnevezés a szövegben: „Krisztus egyháza”)

„Tekintsetek a Kálvária keresztjére, a mennyei Atya határtalan szeretetének és végtelen kegyelmének bizonyságára! Bárcsak mindenki megbánná bűneit és visszatérne első cselekedeteihez! Amikor a gyülekezetek ezt megteszik, mindenek felett fogják szeretni Istent, felebarátaikat pedig úgy, mint önmagukat. Efraim nem fogja irigyelni Júdát, és Júda nem lesz mérges Efraimra. A megoszlások begyógyulnak és a viszálykodás durva hangjai nem lesznek többé hallhatók Izrael határain belül. Az Istentől ingyen kapott kegyelem által mindnyájan Krisztus imájának megválaszolására igyekeznek, mely szerint a tanítványok egyek lesznek, miként Ő és az Atya is egyek. Békesség, szeretet, kegyelem és jóság lesznek a lélekben nyugvó alapelvek. Mindegyikőjük ajkának Krisztus szeretete lesz a tárgya, és a Hű Tanúbizonyság nem mondja többé: "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad." (Jel 2:4.) Isten népe Krisztusban lakozik, Jézus szeretete feltárul, és egy Lélek eleveníti meg mindnyájuk szívét, megújítva őket a krisztusi képmásban és hasonlóvá formálva lelküket. Az igaz szőlőtő élő vesszőiként, mindnyájan egyesülnek Krisztussal, az élő fejjel. Krisztus lakozik majd a szívekben, aki vezeti, vigasztalja és megszenteli őket, s a világ elé tárja Jézus követőinek egységét, ezzel bizonyságot téve a maradék egyház mennyei küldetéséről. Krisztus egyházának egysége bizonyítani fogja, hogy Isten a világba küldte egyszülött Fiát.” {1SM 385.1}{RH, March 20, 1894 par. 5} {5MR 51.1} {1888 1225.5} {TDG 88.2}

Jósua főpap jelképezi

„Ahogyan Jósua könyörgött az Angyal előtt, a maradék egyház is töredelmes szívvel és rendíthetetlen hittel esedezik Szószólója, Jézus általi bűnbocsánatért és szabadulásért.” {PK 588.1} {CCh 352.3} {5T 473.1} {RH, January 9, 1908 par. 2}

Ha megtisztul a világiasságtól, népek jönnek világosságához

„Micsoda helyzetben vagyunk! Az egész világ sötétségben van. Mindenhol eluralkodott a csalás; és itt a maradék egyház, amely kiáll a fontos igazság mellett.” {ST, November 22, 1883 par. 2}

„János szent látomásban látta a földi maradék egyházat a törvénytelenség korszakában, és félreérthetetlen pontossággal mutat rájuk: "Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!" Összhangban vannak azzal a törvénnyel, melyet a szövetség ládája rejt a mennyei szentély legszentebb helyén.” {ST, February 3, 1888 par. 5}

„Amikor Isten népe olyan tökéletesen elkülöníti magát a gonoszságtól, hogy Isten megengedheti, hogy a menny világossága nagymértékben megnyugodhasson rajtuk, és a világra világíthasson róluk, akkor teljesedik be igazán – sokkal inkább, mint bármikor a múltban – Ézsaiás próféciája, ahol Isten szolgája így jövendöl a maradék egyház utolsó napjairól: "Népek jönnek világosságodhoz…"” {RH, March 31, 1910 par. 9}

Átéli a sárkány haragját

(Párhuzamos megnevezés a szövegben: „akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét”; „Isten népe”)

„A maradék egyház súlyos megpróbáltatást és gyötrelmet fog elviselni. Az Isten parancsolatait és Jézus hitét megtartók érezni fogják az ősellenség és seregének dühét. … Amint annak idején a pogány népeket rávette Izráel tönkretevésére, a közeljövőben felindítja a föld gonosz hatalmait, hogy pusztítsák el Isten népét.” {PK 587.2} {9T 231.1} {RH, January 9, 1908 par. 1} {LDE 256.1} {Mar 213.2}

Átéli Jákob éjszakájának küzdelmét

(Párhuzamos megnevezés a szövegben: „az Ő egyháza”)

„Ami a harag napja Isten ellenségei számára, az a végső szabadulás napja az Ő egyházának. … Amikor a próféta látja a dicsőség Urát a szent angyalokkal a mennyből alászállani, hogy a föld népei közül összegyűjtse a maradék egyházat, hallja, amint a várakozók ujjongva kiáltják: "Itt van a mi Istenünk…"” {PK 727.3} {SS 374.2} {RR 254.5} {RH, July 1, 1915 par. 16}

Küzdelme és győzelme értelmében azonos a küzdő egyházzal

„János előre látta a maradék egyház és a gonosz hatalma közötti harcot és így szólt: "Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék az ő magvának maradékával[13], az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele."” {7BC 974.6} {RH, April 14, 1896 par. 7}

Vö.:

„Bármi is legyen szükséges fenyíték a küzdő egyház számára a sárkány - az Isten parancsolatait és a Jézus hitét megtartók elleni - haragjának közepette, az áldás mindenkinek szól, aki szereti Istent és engedelmeskedik Neki.” {14MR 90.1}

„A föld történelmének zárójeleneteiben, a Szentlélek tevékenysége által olyan hatalom járul ezekhez, mely fölbuzdítja a felelős helyeken állók szívét, hogy tántoríthatatlanul, egységben álljanak kötelességük őrhelyén. "Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében." Ez mindig vonatkozott Isten népére, a világ minden korszakában, de mennyivel inkább a maradék egyházra, kiknek szembe kell szállniuk a sötétség hatalmasságainak ezekre az utolsó időkre szánt, soha meg nem szűnő és lehető leghatalmasabb mesteri ügyeskedéseivel. Az apostol szavai hangoznak le hozzánk végig a korszakokon. "Vegyétek föl az Istennek minden fegyverét…"” {1888 1197.2}

„A próféta szent látomásban látta Isten maradék egyházának végső győzelmét.” {AA 590.2}

Vö.:

„Akik hűségesnek bizonyulnak a küzdő egyház tagjai közül, azok alkotják majd a győzedelmes egyházat.” (32. Levél, 1892.) {Ev 707.1} {LDE 62.1} {PM 402.3}

Szervezett testület

„Az egyház szervezett testületként tevékenykedjen, hogy Krisztus keresztjének befolyását kiterjessze.” {GW 464.1} {ST, August 21, 1901 par. 7} {TDG 242.2}

„Sokan azt vették fejükbe, hogy egyedül Krisztusnak felelősek világosságukért és lelki életükért, függetlenül evilági elismert követőitől. Jézus azonban elítéli ezt mind tanításaival, mind példamutatásával, mind a mi okulásunkra nyújtott tényekkel. Itt volt Pál, akit Krisztus később a legfontosabb hivatásra tett alkalmassá, aki választott edénye lett, s az Úr közvetlenül Jézus jelenlétébe hozott, mégsem maga tanítja őt. S mikor Pál megkérdezi tőle: „Mit akarsz tőlem, mit tegyek?”, az Üdvözítő nem tudatja vele közvetlenül akaratát, hanem egyházához küldi. Azok majd megmondják, mit kell tenned. Jézus a bűnösök barátja, szíve mindig nyitva áll, az ember nyomorúsága mindig megérinti őt. Övé minden hatalom mennyen és földön, mégis tiszteletben tartja az eszközöket, melyeket az emberek felvilágosítására és megmentésére rendelt. Az egyházhoz küldi Pált, s ezzel elismeri a hatalmat, melyet az egyházra ruházott, mint a világnak szánt világosság közvetítőjére. Az egyház Krisztus szervezett testülete a földön, ezért elvárja, hogy mi is tiszteletben tartsuk, amit elrendelt. Saulnál Ananiás képviseli Krisztust, de ő képviseli Krisztus földi szolgáit is, akiket megbízott, hogy helyette cselekedjenek.” {3T 433.1}

„Állítom nektek testvéreim, hogy az Úrnak van egy szervezett testülete, amelyen keresztül munkálkodni fog.” {3SM 17.3} {RH, November 8, 1956 par. 19} {1MR 354.2} {MR311 12.3} {LDE 51.4}

„Amikor emberek elhúzódnak Isten parancsolatokat megtartó népének szervezett testületétől, elkezdik a saját emberi mércéjükkel méregetni az egyházat és ítéletet hirdetni ellene. Ekkor tudhatod, hogy Isten nem vezeti őket. Rossz nyomon vannak.” {3SM 18.4} {MR311 13.3} {LDE 51.4} {RH, November 8, 1956 par. 22} {1MR 355.2}

„Akik Krisztus igáját viselik, azok össze fognak tartani. Együttérzést és béketűrést gyakorolnak majd és szent versengéssel arra fognak törekedni, hogy mások iránt olyan gyöngéd megértést és szeretetet tanúsítsanak, amelyeknek ők maguk is nagy szükségét érzik. Aki gyenge és tapasztalatlan, annak ellenére, hogy gyenge, megerősödhet a több reménységgel bíró és több tapasztalattal rendelkező testvére által. Bár mindenek között a legkisebb, mégis olyan építőkő, amelynek fénylenie kell a lelki házban. Eleven tagja a Krisztusban, mint élő fejben egyesült szervezett testnek, és Krisztuson keresztül annyira azonosul Krisztus jellemének minden kiválóságával, hogy az Üdvözítő nem szégyelli őt testvérének nevezni.” {3SM 16.2}{MR311 53.2}

Akol

„Szinte lehetetlennek tűnik, hogy bárki, aki valódi hitbeli tapasztalattal rendelkezik, az Írások ilyen téves alkalmazását sugallja [hogy a Hetednapi Adventista Egyház Babilon], mintha az Isten parancsolatokat megtartó népére alkalmazható lenne. Tegyük fel, hogy ez az a hamis üzenet, amit mindenkinek hallani kell ebben az időben: „Fussatok ki belőle, én népem!” Hová menjünk, hol találunk tisztaságot, jóságot és szentséget, ahol biztonságban lehetünk? Hol van az az akol, ahová farkasok nem fognak behatolni?” {MR311 12.2} {RH, November 8, 1956 par. 18} {1MR 354.1}

Isten temploma

„A földi egyház Isten temploma, feladata, hogy isteni arányosságot öltsön magára a világ előtt. Ez az épület a világ világossága kell, hogy legyen.” (RH, December 4, 1900 par. 1; vö.: 8T 173.2)

„[Ezékiel könyve 9. fejezetében] látjuk, hogy Isten templomára - az egyházra - mérték Isten haragjának első csapását.” {5T 211.2}

A bárány menyasszonya, Isten családja

„Isten az Ő testének nevezi az egyházat. Az egyház a menyasszony, a Bárány felesége. Isten a család Atyja, a nyáj pásztora.” {16MR 277.1}

„Krisztus és egyháza közötti viszony nagyon szoros és szent. Ő a vőlegény, az egyház a menyasszony; Ő a fej, az egyház a test. A Krisztussal való kapcsolat tehát magában foglalja az egyházával való kapcsolatot.” {GCB, July 1, 1902 par. 12-13} {Ed 268.4-5} {CSA 65.7-8} {Ev 318.1}

A látható egyház szervezete

Szükséges-e a szervezet?

„[Az Úr] Szentlelke világosságot is adott, hogy az egyházban rendnek és alapos fegyelemnek kell lennie, hogy a szervezet létfontosságú. Istennek minden művében, mindenütt az egész világegyetemben rendszer és rend uralkodik. A menny törvénye a rend, ez legyen Isten népének törvénye is a földön.” {TM 26.3} {LDE 46.2}

„Senki se gondolja, hogy a szervezet felesleges. Sok-sok tanulmányt folytattunk, sokat imádkoztunk bölcsességért, ám tudjuk, hogy Isten válaszolt, s annak értelmében létesült ez a szerkezet, ez a szervezet. Az ő vezetése alatt épült fel, sok-sok áldozat és küzdelem árán.” {TM 27.3}

Létezik-e Isten által elhívott szervezet?

„Az Úrnak van egy szervezett testülete, amelyen keresztül munkálkodni fog.” {3SM 17.3} {MR311 12.3} {LDE 51.4}

„Immár negyven éve, hogy mint nép szervezetet vezettünk be. Azok közé tartoztam én is, akik annak létesítésétől kezdve ez irányban tapasztalatokat szereztek. … A mű kezdetén Isten különleges világosságot adott e pontban, mérlegeljük tehát gondosan azt a világosságot a tapasztalatok tanulságaival együtt.” {TM 24.1}

„Kemény küzdelmek közepette létesítettük szervezetünket. Annak ellenére, hogy az Úr e tárgyban egymásután több bizonyságtételt adott, az ellenállás erős volt s többször megismétlődött. Ámde mi tudtuk, hogy Izrael Ura, Istene és gondviselése vezet bennünket. Folytattuk a szervezést, ez a haladás pedig jelentékeny fejlődést eredményezett.” {TM 26.4}

Miért fontos képviselnünk a szervezet tanításának igazságát?

„Isten szolgáinak szívét elszomorítja, ha gyülekezetről gyülekezetre utazva szemben találják magukat más szolgálattevő testvéreik ellenkező befolyásával. Egyesek készen állnak szembeszegülni minden haladó lépéssel, melyet Isten népe tett. A bátran kiállók szívét elszomorítja, és kétségbe ejti az egységes cselekvés hiánya munkatársaik részéről. Ünnepélyes időkben élünk. Sátán és gonosz angyalai hatalmas erővel tevékenykednek, és a világ az ő oldalukon van, őket segíti. Hitvalló Szombattartók, noha állítják, hogy hisznek az ünnepélyes, fontos igazságban, a sötétség összefogó erőivel egyesítik erejüket, hogy kisiklassák és lerombolják, amit Isten építeni tervez. Tevékenységüket úgy jegyzik fel, mint akik Isten népe közt visszatartják a reform előremenetelét.

A szervezet tárgyát körülvevő izgatás felszínre hozta a jelen igazságot hirdető lelkészek erkölcsi bátorságának nagy hiányát. Néhányan, akik hittek a szervezet helyességében, nem álltak ki bátran, hogy szószólói legyenek. Csak kevesekkel tudatták, hogy helyeslik. De vajon ez volt minden, amit Isten elvárt tőlük? Nem. Nincs megelégedve gyáva hallgatásukkal és tétlenségükkel. Féltek a kárhoztatástól s ellenzéstől. Nyitva tartották fülüket, hogy kipuhatolják a testvérek nézeteit, mielőtt férfi módra kiálltak volna amellett, amit helyesnek tartottak. A testvérek kedvelt lelkészeik hangjára vártak, s mivel nem hallottak tőlük pártoló szót, arra a következtetésre jutottak, hogy a szervezet helytelen.” {1T 271.1 - 271.2}

Mi NEM a szervezet célja?

Az egyháztagság nem garantálja az üdvösséget

„Nem szektaként lettünk megváltva; egyetlen felekezeti névben sincs erő arra, hogy Isten tetszését kivívja számunkra. Megváltásunk személyre szóló, úgy, mint akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban. … Nevünk szerepelhet a legmagasabb lelkiségű gyülekezet névsorában, közben pedig nem tartozunk Krisztushoz és neveink nincsenek felírva az élet könyvébe, amely a Bárányé.” {RH, February 10, 1891 par. 6}

„Az egyháztagság nem garantálja számunkra a mennyet.” {GW92 446.3}

„Isten az Ő testének nevezi az egyházat. Az egyház a menyasszony, a Bárány felesége. Isten a család Atyja, a nyáj pásztora. Azonban senkit nem menthet meg pusztán külsőséges kapcsolat bármely egyházzal. Személyes hit egy személyes Megváltóban: ez teremt lelki közösséget az emberi lélek és Krisztus között.” {16MR 277.1}

Nem függhetünk a földi szervezet erejétől

„Az Úr megmutatta nekünk, hogy veszedelmes földi szervezetek erejétől függni.” {MedEv, April 1, 1910 par. 2}

Mi a szervezet célja?

Alapvető okok

„Ahogy tagjaink száma növekedett, nyilvánvalóvá vált, hogy valamilyen szervezeti forma nélkül nagy zavarok mutatkoznának, s a művet nem tudnánk sikeresen vezetni.

·         Gondoskodás a lelkészek fenntartásáról

·         a munka új területekre viteléről,

·         mind a gyülekezetek,

·         mind a lelkészi kar védelmezése a méltatlan tagoktól,

·         az egyházi javak fenntartása,

·         az igazság terjesztése sajtó által,

·         és sok egyéb okból

nem nélkülözhettük a szervezetet.” {TM 26.2}

A mű növekedése

„Emlékszem, hogy [a szervezet bevezetésekor] milyen nehézségekkel állottunk szemben, milyen hibák, bajok szorultak javításra, majd pedig megfigyelhettem a szervezettségnek a mű növekedésére gyakorolt hatását. A mű kezdetén Isten különleges világosságot adott e pontban…” {TM 24.1}

„Folytattuk a szervezést, ez a haladás pedig jelentékeny fejlődést eredményezett.” {TM 26.4}

„Isten megáldotta egyesített törekvéseinket. Az igazság terjedt, növekedett. Intézményeink szaporodtak. A mustármagból hatalmas fa növekedett, a szervezet rendszere sikeresnek bizonyult. A rendszeres jótékonykodást a bibliai terv alapjára fektettük. A test "egybeszerkesztett az ő segedelmének minden kapcsával." Miközben előre törtünk, szervezetünk rendszere mindenkor hatásosnak bizonyult.” {TM 27.2}

A mennyei minta követése

„…a szervezet létfontosságú. Istennek minden művében, mindenütt az egész világegyetemben rendszer és rend uralkodik. A menny törvénye a rend, ez legyen Isten népének törvénye is a földön.” {TM 26.3} {LDE 46.2}

A Krisztus által elkezdett munka folytatása

„Valakinek be kell töltenie Krisztus megbízását, valakinek folytatnia kell a munkát, melyet a földön megkezdett, és ez az előjog az egyháznak adatott. Ezzel a céllal szervezték. Az egyház tagjai miért nem vállalják a felelősséget? … Akik művelik is a keresztény segítőkészséget, azok azt végzik, amit az Úr kíván végeztetni, és Ő elfogadta munkásságukat. Amit ezen a területen tesznek, olyan munka, mellyel minden Hetednapi Adventistának szívből egyet kell érteni, jóváhagyni, s magának is lelkiismeretesen hozzálátni.” {6T 295.1}

Lehet-e a szervezet akadálya a munkának? Mikor hátráltatja a munkát a szervezet? Ha nem maga a szervezet, akkor mi okozhat nehézséget?

„Úgy hallom, hogy néhány testvérünk azt javasolja, hogy számoljuk fel szervezetünknek legalább néhány ágát. Nem kétséges, hogy mi áll e szándék hátterében: néhány szervezetünk működése olyan bonyolulttá vált, hogy az valóban hátráltatja a munkát. Ez azonban nem érv a szervezet ellenében, hanem épp annak megrontása ellen.” {GCDB, January 29, 1893 par. 1}

„Önmagában a szervezetből nem fakad gonoszság, hanem abból, ha mindent meg akarunk szervezni, miközben az alapvető istenfélelem kevés hangsúlyt kap. Amikor a forma és a gépiesség válik a legfontosabbá, és amikor a munka, melynek egyszerűségben kellene haladnia, fáradságos feladattá válik, mindez gonosz végeredményt szül, és vajmi kevés eredményt hoz a befektetett erőfeszítésekhez képest. A szervezet feladata épp ennek ellenkezője; és próbáljuk csak megszüntetni a szervezetet, az olyan lenne, mintha lerombolnánk mindazt, amit építhetnénk.” {GCDB, January 29, 1893 par. 1}

„Ám mindamellett, hogy ezek a nehézségek léteznek, vajon megszüntetné-e ezeket, ha véget vetnénk a szervezetnek? Biztos vagyok benne, hogy az Úr hozta létre a szervezetet, amely tökéletesedett, és az a tény, hogy a munkának vannak lehangoló vonásai, mindezek nem adnak okot a szervezet feloszlatására. Sok világosságot kaptunk a gyülekezetek megszervezése kapcsán, végül sikerült kivívni a győzelmet, és most vajon szüntessük meg az egyházszervezetet, csak azért, mert közöny, formalizmus és büszkeség látható? Térjünk vissza a zűrzavarba az egyház megszenteletlen tagjai miatt, akik az egyházat emberi képre formálták és azon munkálkodtak, hogy az egyház minél népszerűbb képet öltsön?” {GCDB, January 29, 1893 par. 4}

Mire törekszik Sátán a szervezettel szemben? Hogyan válhat a szabadság a gonoszság palástjává? Mi az Ellen G. White által is támogatott „decentralizáció” meghamisítása?

„Sátán megfontolt törekvése, hogy hitvalló keresztényeket, amennyire csak lehetséges, eltérítse a menny rendjétől, ezért még Istennek hitvalló népét is megtéveszti, s elhiteti vele, hogy a rend és a fegyelem a lelkiség ellenségei, s hogy az egyedüli biztonság abban rejlik, ha mindenki a maga útján jár, ha távol marad a keresztények testületétől, akik azért egyesültek s azon munkálkodnak, hogy a fegyelmet megalapozzák, s tevékenységüket összehangolják. A rend megalapozása érdekében végzett minden erőfeszítésüket veszélyesnek tartják, jogos szabadságuk korlátozásának, tehát félnek tőle, mint a pápaságtól. Ezek a hívő lelkek erénynek tartják, hogy szabadságukkal dicsekszenek, nevezetesen, hogy önállóan gondolkozzanak és cselekedjenek. Emberek beszédét nem fogadják el, szerintük embereknek nem tartoznak felelősséggel. Láttam, hogy Sátán különleges műve, hogy embereket befolyásoljon, érzelmeiket irányítsa, elhiteti velük, miszerint Isten rendelése, hogy hittestvéreiktől függetlenül, saját útjukat járják.” {TM 29.1}

„A pokol diadalmaskodna, ha egy ilyen üzenet [amely Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak mondja] elfogadásra találna, a világ pedig megerősödne a romlottságban. Sátán minden szemrehányása, amellyel Isten jellemét illette igazságnak tűnne, a végkövetkeztetés pedig az lenne, hogy Istennek nincs választott vagy szervezett egyháza a világon. Ó, micsoda győzelem volna ez Sátánnak és gonosz szövetségének!” {RH, October 3, 1893 par. 13}

„Ezek a férfiak [akik a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak mondják] Isten és az igazság ellenségeivel szövetkeztek. A lelkészkar rendjét papi csalás rendszerének gúnyolják majd. Ezektől tartózkodjatok, üzenetükkel ne legyen közösségetek, bármennyire idézik is a Bizonyságtételeket.” {TM 51.1}

Az egyház neve

Milyen név alapján azonosítható az Isten által elhívott felekezet, a látható egyház?

„Csakis olyan név felel meg, mely összhangban áll hitvallásunkkal, kifejezi hitünket, és különleges népnek jelöl meg minket. A Hetednapi Adventista név meg nem szűnő intés a protestáns világ számára. Itt a válaszvonal Isten imádói és azok között, akik a fenevadat imádják, és felveszik jegyét. …

A Hetednapi Adventista név kiemeli hitünk igazi vonásait, és meggyőzi az érdeklődőt. Akár az Úr íjáról kilőtt nyíl, meg fogja sebezni Isten törvényének taposóit, Isten előtti bűnbánatra, és Urunk, Jézus Krisztusba vetett hitre vezet.” {1T 223.3 - 224.1 „Felekezetünk neve” c. fejezet}

Honnan származik a név? El kell-e rejtenünk ezt a nevet?

„Hetednapi Adventisták vagyunk. Talán szégyellnünk kellene nevünket? A válaszunk: "Nem, nem! Nem szégyelljük." Ezt a nevet az Úrtól kaptuk. Nevünk rámutat arra az igazságra, amely megpróbálja majd az egyházakat. (110. Levél, 1902.) {2SM 384.1}

„A Hetednapi Adventista név… az Úr íjáról kilőtt nyíl...” {1T 224.1}

„Hetednapi Adventisták vagyunk, és ezt soha nem kell szégyellnünk. Népünknek szilárdan ki kell állnia az igazságért és szentségért. Így dicsőíthetjük meg Istent. A veszélyektől meg kell szabadulni, nem pedig csapdájukba esni és megromlani általuk. Ennek érdekében tekintsünk mindig Jézusra, hitünk szerzőjére és bevégzőjére!” (106. Levél, 1903.) {2SM 384.2}

Mi a jelentősége a „Hetednapi Adventista” névnek?

„A Hetednapi Adventista név meg nem szűnő intés a protestáns világ számára. Itt a válaszvonal Isten imádói és azok között, akik a fenevadat imádják, és felveszik jegyét. A nagy harc Isten parancsolatai és a fenevad követelményei között folyik. A sárkány azért visel hadat a szentek ellen, mert megtartják Istennek mind a tíz parancsát. Ha lebocsátják a lobogót, s feladják hitük különleges vonásait, a sárkány békében fogja hagyni őket. De felkeltik haragját, mert magasra merészelik emelni a zászlót, s ki merik bontani a lobogót a pápaság intézményét imádó protestáns világ ellen.” {1T 223.3}

„Krisztus minden tekintetben Hetednapi Adventista volt.” {MM 49.4}

Azonosíthatjuk-e a Hetednapi Adventista Egyházat Laodiceával és az ún. küzdő egyházzal? Mi győzedelmes egyházzá válás (azaz a Szentlélek kiáradásának) első jele?

„Ha emberek azt állítják, hogy üzenetet vettek Istentől, ám ahelyett, hogy fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen harcolnának, fegyvereiket a küzdő egyház ellen fordítják, - akkor kerüljétek őket. ... Csak rombolják azt, amit Isten építeni akar a Laodiceának szóló üzenet által. Isten csak azért sebez, hogy gyógyíthasson, s nem azért, hogy elveszítsen. … Mennyire örültem a Generál Konferencia jelentésének, hogy sokat ellágyultak, megalázkodtak, alázatos vallomást tettek, s elsöpörték szívük ajtaja elől a szemetet, mely az Üdvözítőt távol tartotta. … Hogyan történt, hogyan lehetséges, hogy éppen amikor ez az egyház a Szentlélek kiáradásában részesül, röplapok minden felé Babilonnak bélyegezték a Hetednapi Adventista Egyházat? … Oh, vajha ezek a megtévesztett lelkek szintén részesülnének ebben az áradatban, ebben az áldásban, s részesülnének a magasságokból áradó erőben.” {TM 22.2}

Egyháztagság

Mit jelent a hitvallás?

„Sokat foglal magába a fogadalom, amit keresztségünkkor teszünk. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében eltemettetünk Krisztus halálához hasonlóan, és feltámaszttatunk az Ő feltámadásához hasonlóan, hogy új életet éljünk. Életünk összekapcsolódik Krisztus életével. A hívő ne feledje, hogy ettől kezdve Istennek, Krisztusnak s a Szentléleknek szentelte magát. Ehhez az új kapcsolathoz mérten minden világi szempontot tekintsen másodlagosnak. Nyilvánosan kijelentette, hogy nem él többé a büszkeségnek és vágyai kielégítésének. Nem él könnyelmű, közömbös életet. Szövetséget kötött Istennel. Meghalt a világnak. Az Úrért kell élnie, érte használnia összes rábízott képességét. Sose veszítse szem elől, hogy Isten kezének jegyét viseli, hogy Krisztus országának alattvalója, az isteni természet részese. Teljesen Istennek adja át magát és mindenét, amije van, összes ajándékát Isten nevének dicsőítésére.” {6T 98.3} {CCh 295.4}

„Mindazok, akik csatlakoznak az egyházhoz, ezzel a lépéssel ünnepélyes fogadalmat tesznek, hogy dolgozni fognak érte, és érdekeit az összes világi meggondolás fölé helyezik. Az a feladatuk, hogy élő összeköttetést tartsanak fenn Istennel, szívvel-lélekkel részt vegyenek a megváltás csodálatos tervében, s életükkel és jellemükkel bizonyítsák be, mennyivel fenségesebbek Isten parancsolatai, mint a világi szokások és gondolkodás. Aki megvallotta Krisztust, elkötelezte magát, hogy mindent megtesz Őérte. Így lesz tevékeny, szorgalmas és eredményes a Mester szolgálatában. Krisztus mindenkitől azt várja, hogy megtegye kötelességét; ez legyen követőinek jelszava.” {5T 460.1}

„A nem Krisztus életét élő hitvalló keresztények élete gúnyolja a vallást. Aki az egyház névsorában szerepel, az kötelezettség alatt áll, hogy Krisztust képviselje; hogy a szelíd és békés természet benső szépségét szemléltesse.” {9T 22.2}

„Amikor Krisztus követői lettetek, megfogadtátok, hogy Neki és csak Neki szolgáltok, Ő pedig megígérte, hogy veletek lesz, megáld, világosságával felüdít, az Ő békességét adja nektek, és boldoggá tesz munkája végzésében. Nem tapasztaljátok ezeket az áldásokat? Biztosak lehetek abban, hogy ezért ti vagytok a felelősek.” {5T 458.1}

Garantálja-e üdvösségünket az egyháztagság?

„Nem szektaként lettünk megváltva; egyetlen felekezeti névben sincs erő arra, hogy Isten tetszését kivívja számunkra. Megváltásunk személyre szóló, úgy, mint akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban. … Nevünk szerepelhet a legmagasabb lelkiségű gyülekezet névsorában, közben pedig nem tartozunk Krisztushoz és neveink nincsenek felírva az élet könyvébe, amely a Bárányé.” {RH, February 10, 1891 par. 6}

„Az egyháztagság nem garantálja számunkra a mennyet.” {GW92 446.3}

Mindemellett szükséges-e a tagság a látható egyházban, vagy elég „lelki”, „virtuális” tagoknak lennünk?

„Éljünk egyéni felelősségünk tudatában, hiszen a látható egyház tagjai vagyunk, az Úr szőlőjének pedig munkásai. Az egyház fejlődését tagjainak helytelen viselkedése akadályozza. Ha csatlakozunk az egyházhoz, bár ez fontos és szükséges lépés, ez mégsem tesz minket kereszténnyé. Ha jogot szeretnénk szerezni a mennyre, akkor szívünknek összhangban kell lennie Krisztussal és az Ő népével.” {BEcho, September 1, 1888 par. 5}

„Nem szabad könnyelműen megszakítani az egyházhoz fűződő kapcsolatot. ... Minden hívő csatlakozzék teljes szívvel az egyházhoz. Az egyház jóléte legyen a főgondja. S ha csak valaki szent kötelezettség alatt állónak nem tartja magát, hogy ezt a kapcsolatot inkább az egyház, mint a maga javára fordítsa, akkor az egyház jobban megvan nélküle.” {4T 18.1}

„[A szolgálat mellet] van egy másik kötelezettség, amelyre túl gyakran könnyelműen tekintenek, pedig egyértelművé kellene tenni azon fiatalok számára, akik felismerték Krisztus igényeit - ez az egyházzal való kapcsolat kötelezettsége.

Krisztus és egyháza közötti viszony nagyon szoros és szent. Ő a vőlegény, az egyház a menyasszony; Ő a fej, az egyház a test. A Krisztussal való kapcsolat tehát magában foglalja az egyházával való kapcsolatot.” {GCB, July 1, 1902 par. 12-13} {Ed 268.4-5} {CSA 65.7-8} {Ev 318.1}

A szervezet felépítését érintő kérdések

Hogyan épül fel a látható egyház szervezete? Milyen szervezeti struktúrát határoznak meg a bizonyságtételek?

„Minden egyháztagnak van szava az egyház tisztviselőinek megválasztásában. A gyülekezet választja az állami konferenciák[14] tisztviselőit. Az állami konferenciák által választott küldöttek választják az uniókonferencia tisztviselőit, s az uniókonferencia által választott küldöttek választják a Generál Konferencia tisztviselőit. Ezen elrendezés értelmében minden egyházterületnek, minden intézménynek, minden gyülekezetnek és egyénnek, közvetlenül vagy küldötteken át, van szava azok megválasztásánál, akik a Generál Konferencia fő felelősségeit viselik.” {8T 236.4}

„Szükséges volt uniókonferenciák szervezése, hogy a Generál Konferencia ne gyakoroljon parancsuralmat az összes különálló konferencia felett. A [Generál] Konferenciára ruházott hatalom nem összpontosul egy, két vagy hat ember kezében; a különálló területek felett tanácsok legyenek.” (26. Kézirat, 1903.) {LDE 55.1}

Milyen megfontolás vezetett a fenti struktúra kialakításához? Mit jelent a „decentralizáció”?

1896:
„Nem bölcs dolog egy embert a Generál Konferencia elnökéül választani. A Generál Konferencia munkája kiterjedt, és néhány dolgot szükségtelenül bonyolulttá tettek. A döntés hiánya megmutatkozott. A területet fel kellene osztani, vagy valamilyen más tervet kellene kigondolni a dolgok jelen rendjének megváltoztatására.”[15] {TM 342., 1896} {LDE 50.1}

1901:
„A déli munkamezőt egyházterületté kell szervezni. … A déli mező munkásai ne függjenek a Battle Creek-i egyházterülettől.” {GCB, April 5, 1901 par. 7-8}

„Új egyházterületeket kell szervezni. Isten parancsára Ausztrál-Ázsiában uniót[16] szerveztek... Szükségtelen több ezer kilométer távolságból Battle Creektől kérni tanácsot, és heteket várni a válaszra. Akik helyes alapokon cselekednek, azok döntsenek, mit kell tenni.” {GCB, April 5, 1901 par. 13} {LDE 53.4}

Mit jelent a Generál Konferencia? Mitől „Generál”, azaz „Általános”?

„Isten elrendelte, amikor a föld minden részéről[17] egyházának képviselői Generál Konferenciára gyűlnek össze, akkor tekintéllyel[18] legyenek felruházva.” {9T 260.2, 1909.}

Beszélhetünk-e egységes, világszéles szervezetről?

„[Több prédikátor] azt kérdezi, hogy nem kellene-e különálló egyházszervezet alatt fejlesztenünk a művet a németek és skandinávok között? Ezt a kérdést néhányszor már elém tárta az Úr. … Az Istentől nyert világosságból tudom, hogy a különálló szervezetek, ahelyett, hogy az egységet munkálnák, széthúzást szülnek.” {9T 195.1 - 195.3}

„Tudom, az Úr szereti egyházát. Azt nem kell szétbontani[19], vagy széttörni független atomokra. A legcsekélyebb következetesség sincs ebben; a legkisebb bizonyíték sincs, hogy ilyen dolog bekövetkezik.” {2SM 68.3, 1893} {LDE 51.3} {1MR 362.2}

„Rendet kell tartanunk, és egységnek kell lennie a rend fenntartásában, különben Sátán kerül előnybe.” {1T 210.2}

„Az új egyházterületek megszervezése nem választhat el minket egymástól, hanem össze kell kötnie minket.” {LS 386.6} {GCB, April 5, 1901 par. 13}

„Azoknak, akik Krisztus hadseregéhez tartoznak, összhangban kell dolgozniuk. Nem lehetnek hűséges katonák, ha nem engedelmeskednek a parancsoknak. Az egységes cselekvés létfontosságú. Nincs valódi ereje annak a hadseregnek, ahol az egyes részek a többi résztől függetlenül cselekszenek. Ahhoz, hogy Krisztus királyságához újabb területeket csatoljanak, katonáinak összhangban kell cselekedniük. … Ő egyesített hadsereget igényel, amely szilárdan halad előre, nem pedig független atomok társaságát. Hadseregének erejét egyetlen nagy célra használja. Minden erőfeszítés egyetlen fontos pontra összpontosul – az Ő királysága törvényeinek felmagasztalására a világ előtt, angyalok előtt és emberek előtt.” (82. Kézirat, 1900.) {4BC 1146.4}

Elbukott-e a szervezet 1903-ban?

Ellen G. White így ír 1905-ben:

„Nem léphetünk le az Isten által kiépített alapokról. Nem léphetünk be bármely új szervezetbe, mert az az igazságtól való hitehagyást jelentené.” (1905.) {LDE 55.2}

Majd 1906-ban A. T. Jones kritikája[20] kapcsán:

„Testvérem és testvérnőm, bátorodjatok! Legyen szívünk boldog és örömteli! Semmi szükség a panaszkodásra, mivel az Úr az ő népének erőssége. Talán meglepődtetek a szavakon, amelyeket A. T. Jones véntől hallottatok, de én egyáltalán nem vagyok meglepett. Ide fejlődik az az ember, akin az Isten Lelkével ellenkező lélek eluralkodik. Őbenne jelenleg azt az embert látjátok, aki nincs Isten Lelkének átformáló hatása alatt. Az Úr nem fogadja el a keserűség ilyen megnyilvánulását.” („Rossz lélek és a keserűség megnyilvánulása” 1906. március 12.) {PC 123.1}

Lesz-e szervezet a végső mozgalomban? Meddig marad meg a szervezet? Akol is lesz, vagy csak nyáj?

„Néhányan azzal a gondolattal álltak elő, hogy amint az idő végéhez közeledünk, Isten gyermekei minden vallásos szervezettől függetlenül fognak cselekedni. De az Úr útmutatást adott, hogy e munkában nem lehetnek független emberek.” (A Generál Konferenciai ülésszak delegátusai előtt felolvasott Kézirat, Washington D. C. 1909. május 30.) {LDE 47.2}

„Senki se gondolja, hogy a szervezet felesleges. Sok-sok tanulmányt folytattunk, sokat imádkoztunk bölcsességért, ám tudjuk, hogy Isten válaszolt, s annak értelmében létesült ez a szerkezet, ez a szervezet. Az ő vezetése alatt épült fel, sok-sok áldozat és küzdelem árán. Egyetlen hittestvérünket se tévessze meg senki, ám senki se kísérelje meg, hogy szervezetünket ledöntse, mert ez olyan állapotokat teremtene, amiről aligha van fogalmuk. Az Úrnak nevében kijelentem előttetek, hogy állni, erősödni fog, megalapozódik, megmarad.” {TM 27.3}

„Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy nyáj és egy pásztor.” (Jn 10,16)

Tekintély az egyházban

Ki a legfőbb tekintély a látható egyházban

„Gondoljátok meg kedves testvéreim, hogy népe van az Úrnak, választott népe, tulajdon egyháza, erős vára, melyet fenntart, ebben a bűnverte, lázadó világban: tekintélye és törvényadója gyanánt ez az egyház csak Őt ismerje el!” {TM 15.2}

Melyik testületé a legfőbb emberi tekintély az egyházban? Mi a tekintély feltétele?

„Az Úr gyakran utasított, hogy senki se rendelje alá ítélőképességét bármely más embernek. Sose tekintsük egy ember, vagy embercsoport értelmét elég bölcsnek és hatalmasnak a munka irányítására és arra, hogy előírja, milyen terveket kell követnünk. Ám amikor a Generál Konferencián a mű minden területéről összegyűlt testvérek döntést hoznak, akkor ne ragaszkodjunk csökönyösen egyéni függetlenségünkhöz, ítélőképességünkhöz, hanem adjuk fel azt. A munkás sose tekintse erénynek a makacsul független álláspont fenntartását az általános testület határozatával szemben.

Időnként, amikor a Generál Konferencia nevében, a munka általános irányításával megbízottak kis csoportja oktalan terveket igyekezett nyélbe ütni, s Isten munkáját korlátok közé szorítani, azt mondtam, hogy a kis csoport által képviselt Generál Konferencia hangját nem tekinthetem többé Isten hangjának. De ezzel nem azt mondtam, hogy ne tiszteljük a Generál Konferencia határozatait, amikor az az annak rendje és módja szerint kijelölt, a mű minden ágát képviselő emberekből áll. Isten rendelése, hogy amikor a világ minden részéből összegyűlt képviselők a világtanácsban összejönnek, akkor tekintéllyel legyenek fölruházva. Néhányan azon tévedés elkövetésének veszedelmében forognak, hogy egyetlen ember vagy kis embercsoport értelmének és ítélőképességének a hatalom és befolyás azt a teljes mértékét tulajdonítják, amit Isten egyházára ruházott, mikor az arra a célra összejött világtanácsban Isten munkájának jólétét és fejlődését tervezik.

Mikor ezt a hatalmat, amit Isten egyházára ruházott egy embernek tulajdonítják, s tekintéllyel ruházzák föl, hogy mások helyett ítéljen, akkor megváltoztatták a helyes bibliai elvet. Sátán ezen ember értelmére ravasz, s olykor csaknem elviselhetetlen nyomást gyakorolna, mert azt remélné, hogy az illető értelmén át sokakra hathat. Bízzuk az egyház legmagasabb szervezett tekintélyére, amit egyetlen emberre vagy kis csoportra vagyunk hajlamosak ráruházni.” {9T 260.1 - 261.1, 1909}

Mit jelent a szolgálattevők hitelesítése?

„[A Generál Konferencia a szolgálattevő hitelesítésével] gyakorlatilag ezt mondja ki: "Megbízunk benned, mint olyan emberben, akit Isten elismer, mint az Ő hírnökét; mint olyan embert, akire azt a szent felelősséget bízta, hogy gondot viseljen az Úr legelőjének nyájára; olyan embert, aki mindenben hű pásztor lesz, Krisztus képviselője."” {21MR 378.2}

Mi ennek jelentősége?

„Krisztus arra utasítja szolgáit, hogy legyenek Isten nyájának példaképei. Az igehirdető sokat tehet, hogy a helyes irányban alakítsa Isten népének jellemét. ... Az egyházra nagyon kihat, amit az igehirdetőben lát, a keresztény erények kifejlesztése terén. … Az igehirdető Krisztus képviselője. Ezért tartsa kötelességének, hogy minden tekintetben Isten tanításait mutassa be életével.” {3T 421.3}

Milyen két végletről szól Ellen G. White az egyház vezetői kapcsán?

Irányítás (királyi hatalom)

„Isten művében nem gyakorolhat királyi hatalmat emberi lény, sem kettő, sem három.” (26. kézirat, 1903.) {14MR 280.4}

„Meg kell értenünk, hogy nincsenek istenek az egyházterületünkön. Itt nem lehetnek királyok, sem bármely más egyházterületen, amit létrehozunk.” {GCB, April 5, 1901 par. 12}

A helyes irányítás elhanyagolása

„Talán egyszerűbbnek tűnhet egy egyházterület elnökének, hogy maga végezze el a munkát, semmint hogy irányítsa mások tevékenységét; azonban az ő feladata, hogy átlássa a munkamezőt, és hogy figyelje, hogy minden a leghatékonyabban haladjon.” {PaM 104.3} {RH, April 22, 1884 par. 10}

Hogyan szól Ellen G. White az egyéni függetlenségről? Mit jelent az egyház tekintélye az egyéni függetlenséggel szemben?

„Isten a világosság közvetítőjévé tette az egyházat, ezen át közli céljait és akaratát. Az Úr nem nyújt az embereknek egyháztól független tapasztalatot. Nem közli egyetlen emberrel az egész egyház számára szóló akaratának ismeretét, miközben az egyház, a Krisztus teste, sötétben marad.” {3T 414.1}

„Sehogy sem érted meg, hogy az önállóskodás szegényes valami, mikor arra visz, hogy túlzottan megbízz magadban, hogy inkább belátásodra támaszkodj, ahelyett, hogy tiszteletben tartsd, és nagyra becsüld testvéreid tanácsát, különösen az olyan hivatást betöltőkét, melyeket Isten rendelt el népének megmentésére. Isten rendkívüli tekintélyt és hatalmat ruházott egyházára, melyet senki sem vehet semmibe, vagy vethet meg, mert ezzel Isten hangját veti meg.” {3T 417.3}

„Az elbukott angyalok nagyon szerettek volna Istentől függetlenné válni. Nagyon szépek voltak, nagyon dicsőségesek, mégis Istentől függött a boldogságuk, világosságuk és éleslátásuk, melynek örvendtek. Az engedelmesség megtagadása miatt kibuktak magasztos helyzetükből.

Krisztus és egyháza oszthatatlan egész. Ha mellőzzük, s megvetjük azokat, akiket Isten vezetőkül hívott el, s hogy viseljék a művével s az igazság fejlesztésével és terjesztésével kapcsolatos felelősségeket, akkor azon eszközöket vetjük el, melyeket az Úr az ő népének segítésére, bátorítására és erősítésére rendelt.” {3T 418.4 - 419.1}

„A világ Megváltója nem szentesít szervezett és elismert egyházától független vallásos tapasztalatot és gyakorlatot ott, ahol van gyülekezete.” {3T 432.2}

Mit tanulhatunk Pál megtérésének történetéből az egyház tekintélyét illetően?

„Mikor Pál megkérdezi [Jézustól]: "Mit akarsz tőlem, mit tegyek?", az Üdvözítő nem tudatja vele közvetlenül akaratát, hanem egyházához küldi. Azok majd megmondják, mit kell tenned. Jézus a bűnösök barátja, szíve mindig nyitva áll, az ember nyomorúsága mindig megérinti őt. Övé minden hatalom mennyen és földön, mégis tiszteletben tartja az eszközöket, melyeket az emberek felvilágosítására és megmentésére rendelt. Az egyházhoz küldi Pált, s ezzel elismeri a hatalmat, melyet az egyházra ruházott, mint a világnak szánt világosság közvetítőjére. Az egyház Krisztus szervezett testülete a földön, ezért elvárja, hogy mi is tiszteletben tartsuk, amit elrendelt. Saulnál Ananiás képviseli Krisztust, de ő képviseli Krisztus földi szolgáit is, akiket megbízott, hogy helyette cselekedjenek…

Krisztus helyében Ananiás érinti meg [Pál] szemét, hogy visszanyerje látását, Krisztus helyett ő teszi rá a kezét, Krisztus nevében imádkozik, s Pál elnyeri a Szentlelket. Minden Krisztus nevében és tekintélyével történik. Krisztus a forrás. Az egyház a közvetítő eszköz. Az egyéni függetlenséggel hivalkodóknak úgy kell közelebbi kapcsolatra lépniük Krisztussal, hogy csatlakoznak földi egyházához.” {3T 433.1-2}

Mi az egyház hiteles tekintélyének feltétele?

„A világ Megváltója messzemenő hatalmat ruházott egyházára. Az Úr megállapította a szabályokat, melyeket akkor kell alkalmazni, ha fegyelmi eljárásra kerül sor tagjaival. Miután részletesen utasított, hogy milyen utat kövessünk, azt mondja: „Bizony mondom nektek, amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz, és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz.” Így még a menny tekintélye is jóváhagyja az egyház döntését, amikor megfegyelmezi a tagjait, ha az egyház követi a Biblia szabályát.” {3T 428.1}

Hogyan biztosítja az egyház tekintélye annak egységét?

„Isten szava nem ad engedélyt, hogy egyetlen ember szembeszegüljön az egyház döntésével, sem, hogy az egyház nézeteivel szemben is hangoztassa a véleményét. Ha nem lenne egyházi fegyelem és kormányzás, akkor az egyház részekre forgácsolódna, képtelen lenne megmaradni egységes testületnek. Akadnak függetlenkedő egyének, akik állítják, hogy nekik van igazuk, s hogy Isten különleges módon tanítja, s vezeti őket. … Ezek elhúzódnak a testülettől, mindegyikük külön egyház önmagában. Lehetetlen, hogy mindnek igaza lenne. Ennek ellenére is hangoztatják, hogy az Úr vezeti őket. Az ihletés Igéje nem igen és nem, hanem igen és ámen a Jézus Krisztusban.” {3T 428.2}

Az egyház válsága

A végidő eseményeinek sorrendje az egyház vonatkozásában

Elpecsételés

Már 1844 után eljött az ideje

„Kedves Testvéreim! Legyenek gondolataitok állandó tárgyai Isten parancsolatai és Jézus Krisztus bizonyságtétele, és ezek szorítsák ki a világi gondolatokat. ... Az elpecsételés ideje rövid, s csakhamar bevégződik. Most, amíg a négy angyal tartja a négy szelet, itt az ideje, hogy megszilárdítsuk elhívásunkat és kiválasztottságunkat.” {EW 58.2} {Broadside2, January 31, 1849 par. 12}

„Sátán most, az elpecsételésnek ebben az idejében minden ravaszságával azon van, hogy Isten népét eltántorítsa a jelenvaló igazságtól, és hogy megingassa őket.” {LDE 222.3} {EW 43.2} {RH, August 1, 1849 par. 6}

„Láttam, hogy Sátán éppen az elpecsételés jelen idejében fejti ki leginkább olyan irányú tevékenységét, hogy Isten népét eltérítse, megcsalja és megsemmisítse.” {EW 44.1} {RH, August 1, 1849 par. 9}

1888 után megkésett

„Mivel a nép engedetlen, hálátlan, szentségtelen, csakúgy, mint az ősi Izráel, az idő meghosszabbodott, hogy mindenki meghallhassa a kegyelem utolsó, hangos szóval hirdetett üzenetét. Az Úr munkáját feltartották, az elpecsételés ideje megkésett. Sokan nem hallották az igazságot. Az Úr azonban lehetőséget ad, hogy hallják és megtérjenek, és Isten hatalmas műve előre fog haladni.” (106. Levél, 1897.) {15MR 292.4}

A pecsét: megingathatatlanság

„Isten népét nem látható jellel pecsételik el a homlokukon. A jel az igazságban való olyan mértékű értelmi és lelki megállapodottságot jelent, hogy nem lehet őket megingatni.” (1902, 173. kézirat). {1MR 249.2} {10MR 252.1} {LDE 219.4} {4BC 1161.6}

Védelem a nagy nyomorúság idején

„Sátán most, az elpecsételésnek ebben az idejében minden ravaszságával azon van, hogy Isten népét eltántorítsa a jelenvaló igazságtól, és hogy megingassa őket. Láttam egy takarót, amit Isten kiterített népére, hogy a nyomorúság idején megvédje őket. Minden lelket, ki az igazság mellett dönt, és akinek szíve tiszta, betakar a mennyei Atya, a Mindenható oltalmával. … Láttam, hogy olyanok fölé, akik nem voltak szilárdan megalapozva az igazságban, nem volt kiteríthető a Mindenható oltalmazó takarója.” {EW 43.2 - 44.1} {RH, August 1, 1849 par. 6 - 9}

„Felette igen bűnös lesz a bűn” (Rm 7,13)

„Különösen az egyház záró munkájában, a száznegyvennégyezer elpecsételése idején, akiknek szeplőtelenül kell állniuk Isten királyiszéke előtt, különösen akkor érzik át legmélyebben Isten hitvalló népének gonosz tetteit.” {3T 266.2} {1TT 335.2} {RH, September 23, 1873 par. 4} {RH, June 8, 1886 par. 1}

Az egyház megrostálása

Az elpecsételést követi

„Amint Isten népét elpecsételik és fölkészültek a rostálásra, a rostálás be is fog következni. Valójában már el is kezdődött. Isten büntetései már a földre értek, hogy figyelmeztessenek minket arra, ami következik.” (1902, 173. kézirat) {1MR 249.2} {10MR 252.1} {LDE 219.4} {4BC 1161.6}

Eljött az ideje

„Amíg csak Istennek van egyháza, mindig lesznek olyanok, akik "kiáltanak teljes torokkal, nem kímélik", akik az Ő eszközei lesznek, hogy megfeddjék az önzést és a bűnöket, és nem térnek ki az elől, hogy megjelentsék Isten minden tanácsát, akár hallják az emberek, akár nem. Láttam, hogy egyesek szembeszállnak az egyenes bizonyságtételekkel, mert azok nem illeszkednek természetes érzéseikhez. Inkább szeretnek a lágy dolgokat hallgatni, és azt, ha békességet kiáltanak fülükbe. Sokkal veszedelmesebb állapotban látom az egyházat, mint valaha. Igen kevesen tudják, mit jelent a vallásos tapasztalat. A rostálásnak hamarosan be kell következnie, hogy megtisztítsa az egyházat.” (1860.) {2SG 284.1}

„A megrázkódtatás idején élünk, abban az időben, amikor minden, ami meginoghat meg fog inogni. Az Úr nem fogja elnézni az igazság ismerőinek, ha nem engedelmeskednek szóval és tettel az Ő parancsainak.” {CEv 25.3} {CM 12.3} {6T 331.2} {RH, January 22, 1901 par. 9}

„[A rostálás] valójában már el is kezdődött. Isten büntetései már a földre értek, hogy figyelmeztessenek minket arra, ami következik.” (173. Kézirat, 1902.) {1MR 249.2} {10MR 252.1} {LDE 219.4} {4BC 1161.6}

Az Adventista Egyház végső megrostáltatásának néhány oka[21]

Üldöztetés az egyházon kívülről

„Nincs messze az idő, amikor minden embernek szembe kell néznie a megpróbáltatással. Ránk akarják majd erőszakolni a fenevad bélyegét. Akik lépten-nyomon beadják derekukat a világ követelményeinek és a világi szokásokhoz szabják magukat, azok könnyebben behódolnak a földi hatalmaknak, mintsem hogy kitegyék magukat a gúnynak, sértegetésnek, a börtönnel és halállal való fenyegetésnek. ... Ekkor különül el az egyházban az arany a salaktól.” {5T 81.1}

Tévtanok az egyházban

„Amikor a tévtanok megjelenésével a rostálás bekövetkezik, ezek a felületes olvasók, minthogy nincsenek megalapozva, futóhomokként sodródnak majd ide s tova. Elfogadnak bármilyen álláspontot, elkeseredett érzelmeik kielégítésére.” {TM 112.}

Eluralkodó világiasság

„Mivel nem fogadták be az igazság szeretetét, hallgatni fognak az ellenség félrevezetésére. Elpártolnak a hittől, s megtévesztő lelkekre és ördögi tanításra hallgatnak.” {6T 400.3}

„Amikor közeledik a vihar, sokan, akik megvallották hitüket a harmadik angyal üzenetében, de az igazságnak való engedelmesség híján nem szentelődtek meg, elhagyják helyüket, és az ellenség soraiba lépnek.” {GC 608.2}

Ellenállás „a Hű Tanúbizonyság laodiceáról szóló határozott bizonyságával” szemben

„Kérdeztem a szemlélt rostálás jelentőségét, és azt hallottam, hogy azt a Hű Tanúbizonyságnak laodiceáról szóló határozott bizonysága idézte elő. Ez mély benyomást gyakorol majd annak szívére, aki elfogadja, s arra indítja majd, hogy célját magasra tűzze ki, s a teljes igazságot hirdesse. Sokan képtelenek lesznek ezt a határozott bizonyságot elviselni. Ezek majd szembeszállnak vele, s ez idézi elő Isten népe között a rostálást.” {1T 181.1}

Különös jellemző a szentély tanának elvetése, ami magában foglalja az advent előtti ítéletet, valamint a megtisztult szentély és megtisztult nép közötti kapcsolatot

„Az ellenség hamis tanokat szeretne behozni, például azt, hogy a szentély nem is létezik. Ez éppen az a hittétel, amely miatt sokan eltávolodnak a hittől.” {Ev 224.3}

Ellen G. White szolgálatának elvetése

„Egy biztos: azok a Hetednapi Adventisták, akik Sátán zászlaja alá sorakoznak, először a Szentlélek bizonyságtételeinek figyelmeztetéseibe és feddéseibe vetett hitüket adják fel.” {3SM 84.3}

A rostálás hatalmas megrázkódtatás lesz a Hetednapi Adventisták számára
Tökéletlenségek az egyházi vezetők között

„Sok csillag, akiknek ragyogását megcsodáltuk, eltűnik a sötétben.” {PK 188.1}

„Sokakon meglátszik majd, hogy nem egyesültek Krisztussal, hogy nem haltak meg a világ számára, hogy élhessenek Ővele. Gyakori jelenség lesz azok hitehagyása, akik felelősségteljes pozíciókat töltenek be.” {RH, September 11, 1888 par. 5}

A hamis tanokat hirdető prédikátorok hitehagyása

„Sokan állnak majd a szószékeinken kezükben a hamis prófécia fáklyájával, amit Sátán pokoli fáklyája gyújtott meg. ...  Néhányan távoznak közülünk, akik nem akarják a frigyládát tovább hordozni. De nem tudnak falat emelni az igazság megakadályozására; mert az haladni és emelkedni fog mindvégig.” {LDE 179.3-4}

Az egyház már-már elbukni látszik

„Az egyház már-már elbukni látszik, de nem bukik el. Megmarad, miközben Sion bűnösei kirostáltatnak - a konkolyt elválasztják az értékes búzától. Ez szörnyű megpróbáltatás lesz, mindazonáltal be kell következnie.” {2SM 380.2}

Meglepően nagyszámú egyháztag fog távozni

„Isten rostálása sokaságokat fúj el, mint száraz faleveleket.” {4T 89.2}

„Amikor közeledik a vihar, sokan, akik megvallották hitüket a harmadik angyal üzenetében, de az igazságnak való engedelmesség híján nem szentelődtek meg, elhagyják helyüket, és az ellenség soraiba lépnek.” {GC 608.2}

„Isten népét rövidesen tüzes megpróbáltatások érik, és akik most valódiaknak és igazaknak látszanak, hitvány, hamis fémnek bizonyulnak csak.” {5T 136.1}

Új megtérők lépnek a távozók helyére

„A megtört sorokat azok töltik be, akiket Krisztus a tizenegyedik órában érkező munkásokkal ábrázol. ... Nagy számban csatlakoznak olyanok, akik ezekben az utolsó napokban hallják először az igazságot.” {LDE 182.2}

A válságra való felkészülés magában foglalja a lelkesedés, bátorság és hűség szokásának kialakítását is

„Amikor Krisztus vallását a leginkább lebecsülik, amikor törvényét leginkább megvetik, lelkesedésünknek akkor kell a legforróbbnak, bátorságunknak és szilárdságunknak tántoríthatatlannak lennie. Álljunk az igazság oldalára, amikor a többség elhagy minket! Akkor harcoljuk az Úr harcát, amikor kevés a harcos! Ez a próbatételünk. Izzó lelkesedést kell merítenünk mások hidegségéből, bátorságot mások gyávaságából, és hűséget az árulásukból.” {5T 136.2}

Késői eső

„Világosság és életszentség tökéletes fegyverzetébe öltözötten megkezdi végső küzdelmét. A salak, az értéktelen anyag megsemmisül: az igazság befolyása pedig tanúsítja megszentelő, nemesítő jellegét a világ előtt.” {TM 17.1}

„A közvetlenül előttünk álló válság kigyomlálja azokat, akiket nem Isten jelölt ki, így Isten szolgálattevői egy tiszta, igaz, megszentelt csoport lesznek, akik készen állnak a késői esőre.” {12MR 327.1}

„Minthogy az egyházra árasztotta életszentségét, tehát az egyház az ő letéteményese, melyben irgalmának, szeretetének, kegyelmének gazdagsága végül megmutatkozik teljességében. … Szent Lelkének gazdag, teljes, bőséges ajándéka, az Egyházat körülvevő védelmi tűzfal, mellyel szemben a poklok kapui sem vehetnek diadalmat, szeplőtlen tisztaságában, teljes tökéletességében, szemléli népét Krisztus, mint szenvedései, megalázkodása, szeretete jutalmát dicsőségének tartozékát, - Krisztus, a nagy középpont, minden dicsőség forrása.” {TM 18.2}

Az Omega válság[22]

Mi történik a tornác és az oltár között, a késői eső előtt (egy helyen, egy időben)?

Mély hitehagyás

„És bevive engem az Úr házának belső pitvarába, és ímé az Úr templomának bejáratánál, a tornácz és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal az Úr templomára és orczájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot.” (Ez 8,16)

Könyörgés az Úrhoz népért

„A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?" (Jóel 2,17)

„Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, a kik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, a melyeket cselekedtek annak közepében.” (Ez 9,4)

Ezen a helyen kezdődik az ítélet

„[Ezékiel könyve 9. fejezetében] látjuk, hogy Isten templomára - az egyházra - mérték Isten haragjának első csapását. A vének, akiknek Isten nagy világosságot adott, s akik a nép lelki őrizői voltak, elárulták a beléjük helyezett bizalmat … nem hallatják hangjukat, mint harsonákat, hogy megmutassák Isten népének vétkeit és Jákob házának bűneit.” {5T 211.2}

Kinek a műve az egyház rossz fénybe állítása, sőt kiirtása?

„Sátán megkísérli Isten munkáját megakadályozni, és a maga elvei elfogadására ösztönöz embereket. Isten választott népét tévelygő népnek tünteti fel. Ő az atyafiak vádolója, és vádaskodó befolyását az igazság munkásai ellen használja fel. Az Úr úgy akar válaszolni Sátán vádjaira, hogy népe útján megmutatja, milyen áldást hoz a helyes elvek követése.” {COL 296.4}

„Akik azt állítják, hogy a Hetednapi Adventista gyülekezetek képezik Babilont vagy Babilonnak részét, jobb, ha otthon maradnak. Álljanak meg, gondolkozzanak azon, hogy napjainkban milyen üzenet hirdetése időszerű. Ahelyett, hogy a mennyei erőkkel együttműködve egy népet készítenének elő az Úr napjára, az "atyafiak vádolója" mellé álltak, aki vádolja őket Isten trónja előtt éjjel és nappal. Sátán ügyvivői nekilendültek, arra késztetnek embereket, hogy a gonoszok szövetségéhez csatlakozzanak, azért, hogy kétségbe ejtsenek, zaklassanak, s Isten népének sok bajt okozzanak. Az egész világot ellenségeskedésre uszítják a Hetednapi Adventisták ellen, mert nem hódolnak be a papságnak, nem ünneplik a vasárnapot, ennek az antikrisztusi hatalomnak az intézményét. Sátán terve az, hogy kiirtsa őket e földről, azért, hogy senki se vitathassa e világ feletti uralmát.” {TM 36.2}

Kik ők és mi történik azokkal, akik csak hitvallás szintjén voltak Hetednapi Adventisták?

A balga szüzek

„A [tíz szűzről szóló] példázat beteljesedett és be fog teljesedni betűről-betűre, mivel különleges módon alkalmazható erre az időre, és csakúgy, mint a harmadik angyal üzenete, ez is beteljesedett és mindig jelenvaló igazság lesz, egészen az idők végéig.” {RH, August 19, 1890 par. 3}

„Amikor [a balga szüzek] felismerték hiányosságukat, keresték a bölcseket, és olajat kértek tőlük haldokló lámpásukba; de már túl késő volt… Mindannyiunknak magunknak kell olajat vásárolni. Nem elégedhetünk meg puszta hitvallással. Ki kell állnunk az igazságért hitvallással és az igazság alapelveinek életünk részévé kell válniuk.” {RH, October 1, 1889 par. 4}

„Ne legyetek olyanok, mint a balga szüzek, akik Isten ígéreteit önmaguk számára biztosítva érzik, miközben Krisztus rendelkezéseit nem követik. Krisztus azt tanítja nekünk, hogy a hitvallás mit sem ér.” {RH, October 31, 1899 par. 18}

„[Akik nem nyerték el Krisztus kegyelmét] ugyanolyanok voltak, mint az okos szüzek, legalábbis elmélet és külső megjelenés tekintetében. Volt lámpásuk, de nem volt olajuk. Hitvallók voltak, de nem tudták, mit jelent az igazi megtérés…” {ST, February 17, 1890 par. 4}

„A kegyelem olaja nélkül mit ér a hitvallás lámpásának hordozása?” {YI, September 20, 1894 par. 4} {SD 118.2}

A balga szüzek Babilon részévé válnak, mikor elhagyják sorainkat

„Amikor közeledik a vihar, sokan, akik megvallották hitüket a harmadik angyal üzenetében, de az igazságnak való engedelmesség híján nem szentelődtek meg, elhagyják helyüket, és az ellenség soraiba lépnek. Mivel egyesülnek a világgal, és azonosulnak szellemével, szinte egészen magukévá teszik a világ szemléletét. És amikor a próba jön, csak a könnyű és népszerű utat tudják választani. Tehetséges, kellemes emberek, akik valamikor szívesen követték az igazságot, képességeiket megtévesztésre és félrevezetésre használják. Korábbi testvéreik legelkeseredettebb ellenségeivé válnak. Amikor a szombatünneplőknek a törvény előtt kell hitüket megvédeniük, ezek a hitehagyók Sátán legaktívabb eszközeiként fogják meghazudtolni és vádolni őket. Rágalmakkal és gyanúsítgatásokkal ellenük fogják hangolni a hatalmasságokat.” {GC 608.2}

Mi Babilon?

„A tévelygésnek ez a bora hamis tantételekből áll, mint pl.

        a lélek természetes halhatatlansága,

        a gonoszok örök gyötrelme,

        majd tagadása Krisztus örök, tehát Betlehem előtti létezésének, továbbá

        a hét első napjának magasztalása, Istennek szent és megszentelt napja helyett és felett.

Ilyen és hasonló tévedéseket tárnak a világ elé a különböző egyházakban, tehát így teljesedtek az Írások, amelyek szerint: "Paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép..."” {TM 61.3}

Azonos-e Babilon Laodiceával?

„A Laodiceának szóló üzenet a Hetednapi Adventistákra alkalmazható, akik nagy világosságot nyertek, de nem jártak a világosságban. Azokat fogja "kivetni a szájából" – hacsak meg nem térnek – akik magasztos hitvallást tettek, de nem jártak Vezetőjük nyomdokain. Az az üzenet, amely a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak nyilvánítja, Isten népét pedig kihívja belőle, nem mennyei küldöttől származik, sem Isten Lelke által ihletetett emberi eszköztől.” {MR311 5.1}

Mit jelent a gyakorlatban és milyen következményekkel jár a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak tekinteni?

„Azt állítják, hogy különleges üzenetük van Istentől,

        hogy a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak kiáltsák ki,

        hogy meghirdessék annak bukását,

        és hogy Isten népét kihívják abból,

        valamint megpróbálják elméletüket a bizonyságtételekkel alátámasztani.

        Ezek a kiadványok félrevezetik az elméket,

        és növelik az amúgy is létező előítéleteket,

        valamint még jobban megnehezítik a világ elérését a jelenvaló igazság üzenetével, amelyet Isten küld figyelmeztetésként...

        Mind ezek a dolgok bezárják előttünk az ajtót az embereknél.” (Cím nélküli kézirat, 1893. június 12) {1MR 348.2-4} {RH, November 8, 1956 par. 1-3}

Nem szükséges kijelenteni[23], elég azt sugallni[24], hogy Babilon:

„Szinte lehetetlennek tűnik, hogy bárki, aki valódi hitbeli tapasztalattal rendelkezik, az Írások ilyen téves alkalmazását sugallja, mintha az Isten parancsolatokat megtartó népére alkalmazható lenne.” {MR311 12.2} {RH, November 8, 1956 par. 18} {1MR 354.1}

Milyen tanács szól azoknak, akik ilyen üzenetet hirdetnek? Mi lenne a feladatunk az ilyen üzenetek hirdetése helyett?

„Akik azt állítják, hogy a Hetednapi Adventista gyülekezetek képezik Babilont vagy Babilonnak részét, jobb, ha otthon maradnak. Álljanak meg, gondolkozzanak azon, hogy napjainkban milyen üzenet hirdetése időszerű. Ahelyett, hogy a mennyei erőkkel együttműködve egy népet készítenének elő az Úr napjára, az "atyafiak vádolója" mellé álltak, aki vádolja őket Isten trónja előtt éjjel és nappal.” {TM 36.2}

Mikor válhat a Hetednapi Adventista Egyház Babilonná?

·         Ha elfogadja a korábban részletezett dogmákat

·         A szervezetlenség, darabokra szakadozás:

„Megmutatták nekem, hogy néhányan gyülekezeteink Babilonná válásától tartanak, ha egyházszervezetet hozna létre. A közép new yorkiak azonban már most tökéletes Babilonok, teljes náluk a zűrzavar. Ha e gyülekezetek meg nem szervezkednek, hogy rendet teremtsenek, és rendet tartsanak, semmi reményük sincs a jövőre – elkerülhetetlenül darabokra fognak szakadozni.” {1T 270.3}

·         Egyetlen alkalommal maga Ellen G White alkalmazza Babilon jelképét az egyházra, amikor vonakodtak fegyelmi eljárást indítani egy prédikátor házasságtörő kapcsolata[25] miatt:

„Közel az idő, amikor a Generál Konferenciának döntenie kell abban a kérdésben, hogy megújítja-e [J. H. Waggoner] hitelesítését vagy sem.

Ha a konferencia így tesz, azzal gyakorlatilag ezt mondja ki: "Megbízunk benned, mint olyan emberben, akit Isten elismer, mint az Ő hírnökét; mint olyan embert, akire azt a szent felelősséget bízta, hogy gondot viseljen az Úr legelőjének nyájára; olyan embert, aki mindenben hű pásztor lesz, Krisztus képviselője." Tehetünk-e ilyet? Nem látjuk-e a megszenteletlen szív munkáját? …

Mint nép fel kell kelnünk és meg kell tisztítanunk Izráel táborát. Szabadosság, törvénytelen intimitás és szentségtelen gyakorlat nagymértékben áramlik be közénk; és a szolgálattevők, akik szent dolgokat kezelnek bűnösök ebben a tekintetben. Kívánják felebarátjuk feleségét és megtörik a hetedik parancsolatot. Abban a veszélyben vagyunk, hogy az elbukott Babilon leánytestvérévé válunk azáltal, hogy hagyjuk, hogy gyülekezeteink megromoljanak, és megteljenek mindenféle aljas lélekkel, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé váljanak. Megtisztulhatunk-e valaha, hacsak nem teszünk határozott lépéseket, hogy meggyógyítsuk a jelenlévő gonoszságot?” {21MR 378.1 – 2, 380.1}

Mik az omega válság jelenségei?

Hamis reformáció, az alapok feladása

„A lelkek ellensége annak a feltevésnek az elfogadtatására törekedett, mely szerint a Hetednapi Adventisták körében nagyszerű reformációnak kell végbemennie,

·         ami a hitünk oszlopait képező tanításoknak a feladásából,

·         valamint újraszerveződésből áll.

Mit eredményezne ez a reformáció?

·         Az igazság alapelveinek elvetését, melyeket Isten bölcsessége adott maradék egyházának.

·         Vallásunk megváltozna.

·         Hamisnak tartanák meghatározó alapelveinket, melyek az elmúlt ötven évben a művet meghatározták.

·         Új szervezet alakulna.

·         Más jellegű könyvek kerülnének kiadásra.

·         Elméleti bölcselkedés[26] uralkodna köreinkben.

·         E rendszer létrehozói eljárnának a nagyvárosokba, és csodálatos munkát végeznének.

·         A szombat - természetesen - nem lenne olyan fontos, mint ahogy annak teremtő Istene sem.

·         Semmi nem állhatna az új mozgalom útjába.

·         A vezetők ugyan azt tanítanák, hogy az erény jobb, mint a bűn, de Istent nem keresve emberi erőre támaszkodnának, ami pedig az Úr nélkül mit sem ér.

Alapjukat homokra építenék, s így azt a vihar és szél elsöpörné helyéről.

Kinek van hatalma arra, hogy ilyen mozgalmat indítson? Kezünkben van a Bibliánk. Tapasztalataink vannak, melyeket a Szentlélek csodálatos működése kísért. Olyan igazságunk van, mely nem ismer kompromisszumot. Nem kellene-e tehát elutasítanunk mindent, ami nincs összhangban ezzel az igazsággal?” {1SM 204.2 - 205.1}

A tanítás mindenféle szele fúj

„A tanítások szele vadul fog fújni körülöttünk, ám ettől nem szabad megrendülnünk. Isten megadta nekünk az igazságosság és igazság hibátlan mércéjét – a törvényt és a bizonyságtételt.” {FH 309.4}

Sátán fáklyája világít a szószékről: az egység megbontása, bírálgatás, kárhoztatás, rágalmazás, hamis prófécia

„Megszenteletlen lelkészek sorakoznak fel Isten ellen. Egyazon lélegzettel dicsérik Krisztust és a világ istenét. Noha hitvallásuk szerint Krisztust fogadják el, de Barabást ölelik magukhoz… Jól figyeljenek, akik e sorokat olvassák. Sátán azzal dicsekszik, hogy mindent megtehet. Azt hiszi, hogy megbonthatja azt az egységet, amelyért Krisztus imádkozott egyháza számára. Így szól: "Elmegyek, leszek hazug, gonosz lélek, hogy akiket lehet, megcsaljak, hogy bírálgassanak, kárhoztassanak, rágalmazzanak." Ha az egyház befogadja a csalárdság és a hamis tanúbizonyság fiát, - az az egyház, amelynek nagy világossága, nagy bizonyítéka volt -, akkor elutasítja az Úr által küldött üzenetet, elfogadja a legértelmetlenebb állításokat, hamis feltevéseket és hamis elméleteket. Sátán csak neveti balgaságukat, mert jól ismeri az igazságot.

Szószékeinkre felállnak férfiak, kezükben hamis próféciák fáklyája, amelyet Sátán pokoli fáklyája gyújtott meg. Ha kétség és hitetlenség gyökeret ver, akkor a hű lelkészeket eltávolítják attól a néptől, amely azt hiszi, hogy sokat tud. Krisztus mondotta: "Vajha megismerted volna te is, csak a te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől!"

Mindazáltal biztosan áll Isten alapzata. Ismeri az Úr az övéit. A megszentelt lelkész szájában nem találtathat álnokság. Olyan világos, mint a nappal, mentes a gonoszság minden foltjától. A megszentelt lelkészkar és a sajtó olyan hatalommá válik, hogy az igazság világossága eljut e szerencsétlen nemzedékhez. Testvéreim, világosságra, több világosságra van szükségünk! Fújjátok a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót a szent hegyen!” {TM 409.2 - 410.1} {SpTA11 7.2 - 8.2} {1888 1646.5 - 1647.1}

Isten Lelke bizonyságtételeinek hatástalanítása

„Sátán egyre jobban halad előre hazugságában, hogy elfordítsa az embereket az igazságtól. Legutolsó csalása az Isten Lelke Bizonyságtételeinek hatástalanítása lesz. "Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul..." (Péld 29:18). Sátán - különböző módszereket és eszközöket használva - elmés munkát fog végezni, hogy megingassa Isten maradék népének az igaz Bizonyságtételekbe vetett hitét.” (12. Levél, 1890) {1SM 48.3}

„Ezektől [akik az egyházat Babilonnak nyilvánítják] tartózkodjatok, üzenetükkel ne legyen közösségetek, bármennyire idézik is a Bizonyságtételeket, s bármennyire is fedezni akarják magukat általuk. Ne fogadjátok be őket, mert munkájukat nem Isten bízta rájuk. Ilyen tevékenység csak a Bizonyságtételekbe vetett hit csökkenését, elvesztését eredményezheti, és amennyire lehetséges, éveken át folytatott munkámat akarják megsemmisíteni, hatástalanná tenni.” {TM 51.1}

Vitatkozó szellem

„Néhányan inkább emberi, semmint isteni megbízásból léptek a munka mezejére. Vitatkozásra képezték magukat, a gondozásukra bízott gyülekezetek pedig a munkájuk jellegét mutatják. Nem álltak készen, nem voltak alkalmasak a munkára. Szívük nincs összhangban Istennel. Röviden: rendelkeznek elméleti ismerettel, de nem tértek meg igazán és nem szentelődtek meg az igazság által. A közvetlenül előttünk álló nagy válság ki fogja gyomlálni azokat, akiket nem Isten jelölt ki, így Istennek egy tiszta, igaz, megszentelt szolgálattevői csoportja lesz, amely készen áll a késői esőre.” {12MR 327.1}

„[Kellogg] beszédének állandó áradata összekuszálta azok értelmét, akiknek befolyásolására törekedett. Tévesen állított, helytelenül idézett szavakat, és olyan hamis megvilágításba helyezte azokat, hogy lebénult azok értelme, akik vele vitatkoztak. Szavaikat átvette, és olyan benyomást keltett, amely úgy tüntette fel azokat, mintha pontosan az ellenkezőjét jelentenék annak, amit mondtak.” (259. Levél, 1904.) {SpTB06 42.3}

Mi az egyház válságának legfontosabb következménye?

„A természetes szív ne vonja be Isten művébe saját szennyes, megrontó elveit. Hitünk alapelveit nem rejtegethetjük. Isten népének hangoztatnia kell a harmadik angyal üzenetét. Hangos kiáltássá kell erősödnie. Az Úr megjelölt egy időpontot, amikor megindítja a művet. Mikor jön el ez az idő? Amikor az utolsó napoknak szóló igazság bizonyságul hirdettetik minden népnek, akkor jön el a vég. Ha Sátán hatalma megvetheti lábát Isten saját templomában és kedve szerint manipulálhatja a dolgokat, akkor a felkészülés ideje meghosszabbodik.” {9MR 212.1}

„[4Móz 32,6-15 idézve] Az Úr féltőn szerető Isten, ugyanakkor hosszan tűr népének bűneivel és törvényszegéseivel szemben ebben a nemzedékben. Ha Isten népe az Ő tanácsában járt volna, akkor Isten műve előrehaladt volna, az igazság üzenetét már eljuttatták volna a földön lakó minden néphez. Ha Isten népe hitt volna Őbenne, és szavát megcselekedte volna, ha megtartották volna az Ő parancsolatait, az angyal nem repült volna az egeken át a négy angyalhoz, akik el akarták engedni a négy szelet, azzal az üzenettel, hogy "Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon." Ám mivel a nép engedetlen, hálátlan, szentségtelen, csakúgy, mint az ősi Izráel, az idő meghosszabbodott, hogy mindenki meghallhassa a kegyelem utolsó, hangos szóval hirdetett üzenetét. Az Úr munkáját feltartották, az elpecsételés ideje megkésett. Sokan nem hallották az igazságot. Az Úr azonban lehetőséget ad, hogy hallják és megtérjenek, és Isten hatalmas műve előre fog haladni.” (106. Levél, 1897.) {15MR 292.4}

Mi Sátán terve az egyház válságával?

„Hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.” (Mk 13,22)

Milyen hatással van a válság a választottakra?

„Mert szükség, hogy hamis tanítások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.” (1Kor 11,19)

„Isten fel fogja ébreszteni népét. Ha más eszközök nem használnak, tévtanok fognak közéjük jönni, ezek megrostálják őket, elválasztva a polyvát a búzától.” {5T 707.3}

„Vajon Istennek törvénytartó népét is magával ragadja-e az uralkodó bűnözés? Vajon kísértés-e számukra, hogy mert egyetemes gúny övezi Isten törvényét, hogy kevesebbre értékeljék azt a törvényt, mely kormányzatának alapzata mennyen és földön? Nem. Egyháza mindjobban értékeli Isten szent, tiszteletreméltó törvényét, annak ellenére, hogy emberek gúnnyal és megvetéssel illetik.” {TM 21.1}

Kihívás a látható egyházból

Kikre vonatkozik az alábbi idézet? Kik a névleges adventisták[27]?

Rájuk is vonatkozik a hangos kiáltás felszólítása: „fussatok ki belőle én népem”

„Láttam, hogy Istennek számos hűséges gyermeke van a névleges Adventisták és a bukott egyházak között, és még mielőtt a hét csapás kiöntetik, lelkészek és tagok hívatnak ki ezekből az egyházakból és örömmel elfogadják az igazságot.” {EW 261.1} {1SG 172.1} {LDE 158.1}

Nem fogadták el Ellen G. White prófétai szolgálatát

„A névleges Adventisták fanatizmussal vádoltak, és hamis fénybe állítottak, miszerint én lennék a fanatizmus vezetője, épp aminek megállításán folyton munkálkodtam.” {CET 76.4}

Megvetették, hátráltatni akarták a szombatünneplők munkáját

„Láttam, hogy a gyermek [Edson White] nem azért betegedett meg, mert oly kedves volt számomra, mint egy bálvány, hanem Sátán akarta elkeseríteni szíveinket és elérni, hogy a névleges Adventisták fölénk kerekedjenek, és azt mondják: "Hol van az ő Istenük?", és hogy hátráltassák Istennek az újságok megjelenésében megjelenése által végzett munkáját…” {1BIO 183.6}

Nem fogadják el a szombat tanítását, hanem igyekeznek azt megcáfolni

„A nagy nyomorúság idejének kezdetén megteltünk Szentlélekkel, ahogy elindultunk előre és még teljesebben hirdettük a szombatot. Ez felingerelte az egyházakat és a névleges Adventistákat, mert a szombat igazságát nem tudták megcáfolni. Ekkor Isten összes választottjai világosan látták, hogy nálunk az igazság, kijöttek [az egyházakból] és velünk együtt viselték el az üldöztetéseket.” {CET 93.2} {EW 33.2} {ExV 17.2} {Broadside3, April 7, 1847 par. 4} {RH, July 21, 1851 par. 12}

„Láttam, hogy a névleges Adventisták, csak úgy, mint Júdás, elárulnak minket a Katolikusoknak, hogy befolyást szerezzenek az igazság ellen. A szentek népe ekkor még szürkeségben lesz, kevéssé ismert a Katolikusok előtt; ám az egyházak és a névleges Adventisták, akik ismerik hitünket és szokásainkat, (mivel gyűlöltek minket a szombat miatt, mert nem tudták azt megcáfolni,) elárulják a szenteket és feljelentik őket a Katolikusoknak, mint olyanokat, akik semmibe veszik az emberi létesítményeket; azaz, hogy megtartják a szombatot és semmibe veszik a vasárnapot.” {SpM 1.5}

1868-ban[28] Ellen G. White beszélt egyik előadótermükben, Portlandban

„Jó összejöveteleink voltak Portlandban, és jó hallgatóságunk – eddig a legjobb. A ház megtelt délután. A névleges Adventisták megengedték, hogy beszéljek az előadótermükben. A terem szó szerint csordultig tele volt.” (25. Levél, „Drága gyermekeim Edson és Willie”, 1868. december 2.) {4MR 38.2}

Vonatkoztatható-e az alábbi idézet a Hetednapi Adventista egyházra jelenlegi állapotában?

„Hosszú és kemény küzdelem után az a néhány hűséges elhatározta, hogy megszakít a hitehagyó egyházzal minden kapcsolatot, ha az továbbra sem hajlandó megtisztítani magát minden hamisságtól és bálványimádástól. Tudták, hogy ha engedelmeskedni akarnak Isten szavának, feltétlen szükség van az elkülönülésre. Nem mertek tévelygést megtűrni, amely egyrészt az ő számukra végzetes, másrészt olyan próbát mutat, amely veszélyezteti gyermekeik és unokáik hitét. A béke és egység kedvéért készek voltak minden olyan engedményre, amely nem veszélyezteti Isten iránti hűségüket; de úgy érezték, hogy az elvek feláldozása túl drága ára volna a békének. Ha az egységet csak az igazság és az igaz élet megnyirbálásával lehet megszerezni, akkor legyen különválás, sőt háború!” {GC 45.3} {GC88 45.2} {4SP 46.2} {SR 324.2}

Pergámumi hitehagyás – Mitől vált reménytelenné a helyzet?

(A különválás előzményei: az idézett szakasz előtti bekezdés)

„Sátán ujjongott, hogy olyan sok krisztuskövetőt sikerült félrevezetnie. Ezután még nagyobb erővel igyekezett hatni rájuk, és

·         azt sugallta nekik, hogy üldözzék Isten hűségeseit.

Senki sem tudta olyan jól, hogyan lehet támadni az igazi keresztény hitet, mint azok, akik valamikor védték. Ezek a hitehagyó keresztények félig pogány társaikkal szövetkezve,

·         harcot indítottak Krisztus legfőbb tanításai ellen.

Kétségbeesett harcot kellett vívniuk azoknak, akik híven és szilárdan ellenálltak

·         a csalásoknak és az utálatosságoknak, amelyek papi öltözettel álcázva találtak utat az egyházba.

·         Az egyház a Bibliát már nem tartotta a hit zsinórmértékének.

·         A vallásszabadság elvét eretnekségnek nevezte,

·         követőit pedig gyűlölte,

·         és törvényen kívül helyezte.” {GC 45.1-2} {GC88 44.2-45.1} {4SP 45.2-46.1} {SR 323.2-324.1}

Laodicea hitehagyása – Miért nem reménytelen a helyzet?

(A fenti szakasz az ókeresztény korszakról [Pergámum] valamint a középkorról [Thiatira] szól. A végidő egyházában [Laodicea] látható hitehagyás kapcsán azonban Ellen G. White így ír az elpecsételésről szóló látomáshoz [Ez 8-9] fűzött magyarázatban):

„Az istenfélelem kovásza nem veszítette el teljesen az erejét. Amikor az egyház veszélye és válsága a tetőpontra hág, a világosságban járó kis csapat siránkozni és bánkódni fog a Földön folyó szörnyűségek miatt. Annál buzgóbban emelik fel imáikat az egyház javáért, mivel az egyház tagjai a világ példáját követik. A maroknyi hűséges buzgó imája nem vész kárba.” {5T 210.1}

Fennáll-e a lehetősége, hogy a látható egyház elessen?

„A kiváltságok nem tesznek bennünket értékesebbekké Isten szemében, hanem Istent teszik értékesebbé a mi szemünkben. Egyetlen nép sem menekül meg csupán azért, mert nagy világossággal és különleges előnyökkel rendelkezik, mivel a magasztos és mennyei kegyek éppen hogy növelik felelősségüket.” {12MR 319.2}

„Isten soha nem hagy el egy népet vagy egyéneket, amíg azok el nem hagyják Őt. A külső ellenállás nem gyengíti meg Isten parancsolattartó népének hitét. A tisztaság és igazság gyakorlatba történő átültetésének elhanyagolása megszomorítja Isten Lelkét, és meggyengíti őket, mivel Isten nem lehet közöttük, hogy megáldja őket. A belső romlás Isten ítéletét vonja majd erre a népre, ahogy annak idején Jeruzsálemre is. Ó, hangozzanak fel a könyörgés hangjai és odaadó imádságok, hogy akik másoknak prédikálnak, nehogy maguk is kivetettekké legyenek! Testvéreim, nem tudjuk, hogy mi vár még ránk, egyedüli biztonságunk pedig a világ Világosságának követésében rejlik. Isten együtt fog munkálkodni velünk és értünk, ha nem követjük el azokat a bűnöket, amelyek kihívták haragját az ősi világra, Sodomára és Gomorára, és az ókori Jeruzsálemre.” {2SM 378.3} {12MR 321.2}

„Jeruzsálem a bűnei miatt vált el Istentől. Olyan magasságból zuhant alá, amelyet Tírusz és Szídon soha nem értek el. Amikor pedig egy angyal zuhan alá, akkor démonná válik. Romlásunk mértéke megegyezik annak a magasztos világosságnak a mértékével, amelyre Isten az Ő nagy jóságában és kimondhatatlan kegyelmében felemelt bennünket. Ó, micsoda kiváltságokat kaptunk, mint nép! És ha Isten nem kegyelmezett a népének, amelyet szeretett, mivel nem voltak hajlandóak a világosságban járni, hogyan kegyelmezhetne annak a népnek, akiket olyan mennyei világossággal áldott meg, megnyitva előttük a legmagasztosabb igazságot, amelyet valaha halandó emberre nem bíztak, hogy hirdesse a világnak?” {12MR 319.3}

„Mint nép, amennyire csak lehetséges, tisztítsuk meg a tábort az erkölcsi romlástól és súlyos vétkektől. Amikor a bűn eluralkodik azon a népen, amely azt állítja, hogy ő az igazságosság erkölcsi zászlajának magasba emelője, akkor hogyan várhatjuk el Istentől, hogy javunkra fordítsa hatalmát, és megszabadítson minket, mint olyan népet, amely igazságot cselekedett? Semmilyen e földi eljárás sem képes megmenteni bennünket a szörnyű rostálástól, és a legmagasabb körökben kifejtett minden erőfeszítés sem tud mentesíteni bennünket Isten büntetésétől, ha bűnöket dédelgetünk. Ha mint nép nem maradunk meg a hitben, és az Isten parancsolatainak szóban és írásban való hirdetésén kívül nem tartjuk meg mindegyiket, egyetlen előírást sem szegve meg tudatosan, akkor meggyengülés és romlás jön majd ránk. Ez egy olyan munka, amit minden egyes gyülekezetünkben el kell végezni! Mindenkinek kereszténynek kell lennie!” {2SM 379.1}

El fog-e esni a látható egyház? Melyik egyházra vonatkozik az alábbi kijelentés[29]? A láthatóra vagy a láthatatlanra?

„Az egyház már-már elbukni látszik, de nem bukik el.” {12MR 324.3} {2SM 380.2}

Független csoportok világszerte a láthatatlan/győzedelmes egyházra vonatkoztatják, időben pedig a hét csapás idejére[30] teszik a fenti kijelentést. A helyes megértéshez az alábbi szempontokat kell figyelembe vennünk:

·         A levél két címzettje a látható egyház két tisztviselője.[31]

·         A szöveg egésze a laodiceai egyház problémáiról szól, ahol a cselekedetek nincsenek arányban a magasztos hitvallással:

o   „Jóval előbbre kellene járnunk a földön élő többi embernél”

o   „Ha mint nép nem növekedünk szüntelen, … önigazultakká válunk”

o   „Arra gondolok, hogy az igazság hitvallói közül milyen sokan távol tartják az igazságot életükből. Nem engedik szívükbe annak megszentelő, nemesítő, és lelkiséggel felruházó erejét.”

o   „Az igazságot valló és Isten törvényét hirdető gyülekezetek tartsák is meg a törvényt…!”

o   „Tegyük félre a büszkeség bűnét!”

o   „Amikor a bűn eluralkodik azon a népen, mely vallomása szerint az igazságosság erkölcsi zászlajának magasba emelője, hogyan várhatjuk el, hogy Isten javunkra fordítsa hatalmát, és megszabadítson minket, mint igazság szerint járó népet?”

o   „Szabaduljunk meg önigazultságunkból, és öltsük fel Krisztus igazságosságát!”

o   „A szent kenetre, az igazság lelkületére és tüzére van szükségünk. Sok prédikátort félig megbénítanak saját jellemhibái. Isten megtérítő hatalmára van szükségük.”

o   „Mi, akik szent nemzet és megtartásra való nép vagyunk, hogyan lehetünk ilyen érzéketlenek az iránt a kimondhatatlan szeretet iránt, melyet Isten kinyilvánított felénk?”

o   „Sión szunnyadó gyermekeinek fel kell ébredniük! …Az igazság hitvallói keljenek fel, vegyék fel Krisztus igáját, és hordozzák az Ő terhét!”

·         Megszólítja az „amerikai gyülekezeteket”.

·         Beszél ezen kívül

o   gyülekezeti névsorról,

o   a bűn okozta szervezetlenségről,

o   a vezetők iránti bizalomról.

·         Kitér az egyháznak az állammal szembeni helyes viselkedésére is:

„…helyes dolog minden erőt megmozgatni annak érdekében, hogy elhárítsuk azt a nyomást, amelyet népünkre kívánnak hozni. Tudom, hogy ha az igazság hatná át népünk lelkét, akkor a legnagyobb szeretet mutatkozna meg közöttünk. Nem szabad provokálnunk azokat, akik a hamis szombatot, a pápaság intézményét fogadták el Isten szent szombatja helyett.”

„Semmilyen e földi eljárás sem képes megmenteni bennünket a szörnyű rostálástól, és a legmagasabb körökben kifejtett minden erőfeszítés sem tud mentesíteni bennünket Isten büntetésétől, ha bűnöket dédelgetünk.”

·         Felveti a látható egyház elesésének lehetőségét és ennek feltételét:

o   „Arra gondolok, hogy mennyire szomorú volt, amikor sírt Jeruzsálem felett, így kiáltva: "Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akartátok!" (Luk 13:34)! Isten őrizzen attól, hogy ezek a szavak vonatkozzanak azokra is, akik nagy világosságot és áldásokat kaptak.”

o   „Amikor egy angyal zuhan alá, démonná válik. … Ó, micsoda kiváltságokat kaptunk, mint nép! És ha Isten nem kegyelmezett a népének, amelyet szeretett, mivel nem voltak hajlandóak a világosságban járni, hogyan kegyelmezhetne annak a népnek, akiket olyan mennyei világossággal áldott meg, … amelyet valaha halandó emberre nem bíztak, hogy hirdesse a világnak?”

o   „Isten soha nem hagy el egy népet vagy egyéneket, amíg azok el nem hagyják Őt.”

·         Hivatkozik a többi vallásra is, szembeállítva az egyetlen Isten által elhívott vallással, amely az Ő névjegyét viseli:

„Sok tanítás létezik mai világunkban, sok vallás számlál ezernyi és tízezernyi tagot, de csak egy viseli magán Isten névjegyét és pecsétjét.”

·         Sorrendben felvázolja a végidő eseményeit, ahogy a küzdő egyházból győzedelmes egyház lesz. Ezek közt „az egyház látszólagos elesése” a rostálás alatt, a késői eső előtt következik be:

1.        „Sátán csodákat cselekszik majd, hogy megtévesszen. …

2.       Az egyház már-már elbukni látszik, de nem bukik el.

3.       Megmarad, miközben Sion bűnösei kirostáltatnak - a konkolyt elválasztják az értékes búzától. Ez szörnyű megpróbáltatás lesz, mindazonáltal be kell következnie.

4.       Egyedül azok találtatnak majd a hűségesek és igazak között, akik a Bárány vére és bizonyságtételük beszéde által győzelmet arattak...

A maradék, amely megtisztítja lelkét az igazságnak való engedelmesség által, erőt gyűjt a próba során, a szentség szépségét mutatva a hitetlenség közepette. …

A közvetlenül előttünk álló nagy válság ki fogja gyomlálni azokat[32], akiket nem Isten jelölt ki, így Istennek egy tiszta, igaz, megszentelt szolgálattevői csoportja lesz, amely készen áll a késői esőre.”

A kifejezés egyértelműen a látható (azaz a küzdő) egyházról szól, minden belső bizonyíték erre utal[33].

Lehet-e újabb „kihívás”, „kijövetel” a Hetednapi Adventista egyházból?

„Mindenben igazolva voltam, amit Minneapolisban állítottam, hogy a gyülekezetekben reformnak kell végbemennie. Meg kell újulnia, mert gyengeség és vakság lett úrrá a népen, mely nagy világossággal, drága alkalmakkal és kiváltságokkal lett megáldva. Reformátorokként jöttek ki az egyházi közösségekből, de most ők cselekednek úgy, ahogy azok az egyházak cselekedtek. Azt reméltük, nem lesz szükség egy másik kijövetelre. Míg igyekszünk megtartani a "Lélek egységét" a béke kötelékében, nem szűnünk meg tollal vagy hanggal tiltakozni a vakbuzgóság ellen.” (1889.) {11MR 229.2} {1888 356.4} {LDE 48.1}

Figyeljük meg, hogy

·         "ez az ismert kifejezés Ellen White tollából származik, mutatva, hogy elveszthette bizalmát a Hetednapi Adventista Egyház szervezetében. Az itt kifejezett kételyt soha többé nem ismételte meg életének hátralévő 25 éve alatt." [Magyarázó megjegyzés Az utolsó napok eseményei c. könyvből]

·         Feltett szándéka volt „megtartani a "Lélek egységét" a béke kötelékében”

·         A csalódottság oka a vakbuzgóság[34] volt.

·         Éppen a következő években, az 1888-as válság kapcsán induló, az egyház elhagyását szorgalmazó mozgalommal[35] szemben lépett fel Ellen G. White nagyon határozottan.

Lesz-e újabb „kihívás”, „kijövetel” a Hetednapi Adventista egyházból?

 „Sohasem kaptunk azonban olyan üzenetet, hogy az Úr feloszlatná az egyházat. … Vagy, hogy a "hangos kiáltás" magában foglalná Isten népének a belőle történő kihívását; mert Istennek nem ez a terve Izráellel.” {RH, October 3, 1893 par. 12}

„Az Úr nem adott neked olyan üzenetet, hogy a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak nevezd, és Isten népét kihívd belőle. Súlytalan számomra minden érv, amit ebben a kérdésben felhozol, mivel az Úr határozott világosságot adott nekem az ilyen fajta üzenettel szemben.” {1MR 358.2}

Bizonyítják-e a bizonyságtételek az egyház elvetését? Felhasználhatóak-e az egyháztól való elkülönülés alátámasztására?

„Kivehetsz olyan részeket a Bizonyságtételekből, melyek a próbaidő lezárásáról, Isten népe közötti rostálásról beszélnek, és beszélhetsz e népből kijövő tiszta és szent népről. Nos, mindennek az ellenség örül. Nincs szükség olyan eljárásokra, melyek nézeteltéréshez vezetnek. Nem szabad azt a benyomást keltenetek, hogy különleges elképzeléseitekkel azért nem értenek egyet, mert a prédikátorok hit és megértés híján vannak és sötétségben járnak.

Gondolataitoknak hosszú ideje természetellenes folyást engedtetek. Sok értékes igazság birtokában vagytok, de azok feltevésekkel keverednek. Szélsőséges gondolataitok és erőteljes szóhasználatotok gyakran legjobb törekvésetek hatását is lerombolják. Ha sokan elfogadnák az általatok képviselt nézeteket, akkor olyan fanatikus áramlatnak lehetnénk tanúi, amely sohasem volt a Hetednapi Adventisták között. Ez az, amit Sátán szeretne.” (1890) {1SM 179.4-5} {1NL 110.6-7} {LDE 51.1} {3MR 33.1}

„Az Úr alkalmas figyelmeztető üzeneteket adott népének, megfeddte, tanácsolta és oktatta. Ám nem helyes, ha ezeket az üzeneteket összefüggésükből kiszakítva, más helyen alkalmazzák, hogy olyan látszatot keltsen, mintha téves üzenetet tartalmazna. Stanton testvér és társai az általuk kiadott röplapban azzal vádolják Isten egyházát, hogy Babilon. Sürgetik az elszakadást az egyháztól. Ilyesmi nem tisztességes, sem nem jogos vagy igazságos… Kijelentem, hogy akik ebben a mozgalomban részt vesznek, nagyon megtévesztett emberek.” {TM 36.1}

Csak Ellen G. White idejében volt aktuális ez a kérdés? Mikorra időzíti Sátán a vádoló üzenet megszólalását?

„Hallani fogunk még Isten népét vádoló üzeneteket, hasonlóan ahhoz, ahogy Sátán vádolja Istennek népét. Ezek az üzenetek éppen abban az időpontban hangzanak majd, amikor Isten így szól népéhez: "Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik."” {TM 41.1}

Milyen következményekkel járhat a bukás üzenetének hirdetése annak hirdetőjére nézve?

„Éppen az ilyen üzenetek [a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonná nyilvánítása], mint amilyeneket ezek az emberek hirdetnek, osztják meg az egyházat, s hoznak ránk szégyent, ellenségeink előtt... Ezek a tanítók... saját útjaikat járják, amíg végül is oda jutnak, ahol Sátán látni akarja őket, nevezetesen, elméjük megzavarodik.” {TM 56.1}

Mi a Laodicei üzenet célja?

„Isten építeni akar a Laodiceának szóló üzenet által. Isten csak azért sebez, hogy gyógyíthasson, s nem azért, hogy elveszítsen. Az Úr senki által sem küld olyan üzenetet, mely az egyházat elcsüggeszti, kétségbe ejti. Isten megró, megfedd, büntet, ám csak azért, hogy helyrehozzon, s végül elismerjen. … [Hamis tanítók] elképzelik, hogy a hangos kiáltás abban áll, hogy Isten népét kihívják olyan egyház közösségéből, mely éppen a felüdülés időszakát élvezi?” (RH October 17, 1893 The Church the Property of God.) {TM 22.2}

A látható egyháztól való szervezeti függetlenség

Támogatják-e a bizonyságtételek új szervezet létrehozását?

Az egyházszervezet Isten által kiépített alap

„Azoknak, akik átmentek ezeken a tapasztalatokon, sziklaszilárdan kell ragaszkodniuk azokhoz az alapelvekhez, amelyek Hetednapi Adventistává tettek minket. Isten munkatársainak kell lenniük, „bekötve a bizonyságtételt, és bepecsételve a törvényt a tanítványok közt” [vö.: Ésa 8,16]. A legértékesebb munkásként tartjuk számon azokat, akik részt vettek a Biblia igazságán alapuló munkánk megalapításában, azokat, akik ismerik az útjelzőket, amelyek kijelölték a helyes ösvényt. Személyes tapasztalatból szólhatnak a rájuk bízott igazságokról. Ezek az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy hitük hűtlenséggé változzon; nem engedhetik ki kezeikből a harmadik angyal zászlaját. Tartsák meg az elkezdett bizalmat erősen mindvégig.

Az Úr kijelentette, hogy a múlt történelme meg fog ismétlődni a mű lezárulása idején. Minden igazságot hirdetni kell a világnak, melyet isten az utolsó napokra adott. Az Őáltala megalapozott hitelveknek meg kell erősödnie. Nem léphetünk le az Isten által kiépített alapokról. Nem léphetünk be semmilyen új szervezetbe, mert az az igazságtól való hitehagyást[36] jelentené.” - (1905). {20MR 150.5 - 151.1} {LDE 55.2} {2SM 390.1} {1NL 51.7}

Az új szervezet létrehozására irányuló törekvés az omega válság egyik jelensége

„Mit eredményezne ez a [hamis] reformáció? - Az igazság alapelveinek elvetését, melyeket Isten bölcsessége adott maradék népének. Vallásunk megváltozna. Hamisnak tartanák meghatározó alapelveinket, melyek az elmúlt ötven évben a művet meghatározták. Új szervezet alakulna.” (St. Helena, California, 1903 október) {1SM 204.2}{SpTB02 54.3} {SpTB07 39.3} {BCL 81.3}

A búza és a konkoly egy helyen nő

„Tudom, hogy az Úr szereti egyházát, s azt nem szabad feldarabolni vagy független egységekre szakítani. Ez hatalmas következetlenség lenne. A legkisebb bizonyítékunk sincs arra nézve, hogy egy ilyen dolognak be kellene következnie. Akik figyelmeznek erre a hamis üzenetre és másokat is igyekeznek befolyásolni, azok olyan megtévesztés áldozatai, mely további csalások befogadására készíti elő őket és végül megsemmisülésükhöz vezet. … Igaz, hogy az egyháztagok némelyikére büszkeség, magabízás, makacs hitetlenség és a saját elgondolásaikhoz való ragaszkodás jellemző, még akkor is, amikor sok-sok bizonyítékot kapnak arra nézve, hogy a laodiceai egyházhoz intézett üzenet rájuk vonatkozik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyháznak el kell töröltetnie. Hadd növekedjék együtt a búza és a konkoly az aratásig, s akkor majd az angyalok elvégzik az elválasztás munkáját.

Figyelmeztetem a Hetednapi Adventista Egyház tagjait, hogy legyenek óvatosak minden új elgondolás befogadásával és azokkal a személyekkel, akik nagy világosság hordozóinak vallják magukat. Munkájuk természete vádoló és lerohanó.” {1MR 362.2 - 363.1} {2SM 68.3 - 69.2}

Kinek áll érdekében a látható egyház megosztása?

„Sátán igen jól tudja, hogy csak rend és összhangzó munka hozhat eredményt. Igen jól tudja, hogy mindaz, ami a mennyel kapcsolatos, tökéletes rendben folyik s hogy az angyali sereg tevékenységét tökéletes fegyelem, engedelmesség jellemzi. Sátán megfontolt törekvése, hogy hitvalló keresztényeket, amennyire csak lehetséges, eltérítse a menny rendjétől, ezért még Istennek hitvalló népét is megtéveszti, s elhiteti vele, hogy a rend és a fegyelem a lelkiség ellenségei, s hogy az egyedüli biztonság abban rejlik, ha mindenki a maga útján jár, ha távol marad a keresztények testületétől, akik azért egyesültek s azon munkálkodnak, hogy a fegyelmet megalapozzák, s tevékenységüket összehangolják.” {TM 29.1}

Mi lenne a következménye, ha az egyházat Babilonnak bélyegző üzenet elfogadásra találna?

„Ha egy ilyen üzenet [amely Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak mondja] elfogadásra találna,

·         a pokol diadalmaskodna,

·         a világ pedig megerősödne a romlottságban.

·         Sátán minden szemrehányása, amellyel Isten jellemét illette igazságnak tűnne,

·         a végkövetkeztetés pedig az lenne, hogy Istennek nincs választott vagy szervezett egyháza a világon.

Ó, micsoda győzelem volna ez Sátánnak és gonosz szövetségének!” {RH, October 3, 1893 par. 13}

Hogyan nevezi Ellen G. White a szervezettől elkülönült csoportokat?

·         független atomok[37] {LDE 51.3}

·         kóbor indák, vadhajtások[38] {TM 61.2}

·         „íme itt, íme ott” mozgalmak[39] {TM 33.1}

A válság helyes kezelése

Jóváhagyják-e a bizonyságtételek, hogy a világiasságot látva elvessük a szervezetet?

„Sok világosságot kaptunk a gyülekezetek megszervezése kapcsán, végül sikerült kivívni a győzelmet, és most vajon szüntessük meg az egyházszervezetet, csak azért, mert közöny, formalizmus és büszkeség látható? Térjünk vissza a zűrzavarba az egyház megszenteletlen tagjai miatt, akik az egyházat emberi képre formálták és azon munkálkodtak, hogy az egyház minél népszerűbb képet öltsön?” {GCDB, January 29, 1893 par. 4}

Mi a személyes teendőnk válság esetén?

„Amikor hamis tanítások tűnnek fel és azokat bibliai igazságként tanítják, akkor azok, akik Krisztussal kapcsolatban állnak nem fognak megbízni abban, amit a prédikátor mond, hanem - mint a nemes béreabeliek – naponként kutatni fogják az Irásokat, hogy úgy vannak-e azok a dolgok.” {FH 297.5}

„Az Írás egyetlen mondata értékesebb, mint tízezer emberi eszme és érvelés.” {7T 71.1}

Hogyan kell a bűnt megfeddeni?

„Isten felszólítja szolgáit, hogy állandó kedvesség és szeretet lelkülete nyilatkozzon meg bennük. Kíméletlen vádolással és keserű lélekkel semmit sem érünk el. Aki kíméletlen, miközben a hibákat próbálja helyrehozni, épp a bűn megdorgálásában követ el bűnt. Az igazi reformerek nem rombolók. Soha nem igyekeznek tönkretenni azokat, akik nincsenek összhangban saját elgondolásaikkal. A reformereknek haladniuk kell, nem visszavonulni. Szilárdnak, határozottnak, eltökéltnek és megingathatatlannak kell lenniük. Ám nem engedhetik, hogy szilárdságuk hatalmaskodó lelkületté korcsosuljon. Isten azt várja szolgáitól, hogy sziklaszilárdan ragaszkodjanak az elvekhez, de legyenek szelídek és alázatosak, mint Krisztus. Ha Krisztusban maradnak, azt a munkát végezhetik el, amit Ő maga végezne, ha a helyükben lenne.” {GCB, April 1, 1903 par. 1}

„Az Úr megvizsgálja, próbára teszi népét. A saját hibás jellemetekkel szemben olyan szigorú bírák lehettek, amilyenek csak tudtok, de másokkal legyetek szeretetteljesek, szánakozók és jóakaratúak. Tegyétek fel naponta a kérdést: szilárd vagyok-e lelkem gyökeréig, vagy pedig csalárd szívű? Kérjétek az Urat, hogy mentsen meg minden öncsalástól! Az örök élet elnyerése forog kockán. Míg oly sokan epekednek dicsőség után és kapzsin nyereségre vágynak, ti, szeretett testvéreim, buzgón keressétek Isten szeretetének bizonyosságát, és kiáltsatok: Ki mutatja meg nekem, hogyan tegyem elhívásomat és kiválasztásomat biztossá? (II. Pt. 1:10)” {5T 97.2}

„Hát ne lenne törvény a szeretetre, amelyet be kell tartanunk? Felhatalmazta-e Isten a keresztényeket arra, hogy bírálják és elítéljék egymást? … Sátán örvend, ha rágalmazhatja, megsebezheti Krisztus követőit. Ő "az atyafiak vádolója". Vajon segítsék-e őt a keresztények ebben a munkájában?” {5T 95.2}

„Szombatkezdetkor Farnsworth testvér prédikált igen leverően, arról szólva, hogy mekkora a gonoszság és romlottság közöttünk, majd hosszan fejtegette a közöttünk terjedő hitehagyásokat. Beszédében nem volt világosság, nem volt öröm, nem volt lelki bátorítás. Általános sötétség terpeszkedett el az értekezlet küldöttein. De az Úr azután bátorító bizonyságtételt adott nekem. Lelkem áldást nyert, s mintha csak világosság támadt volna a sötétség közepette. Ma nem veszek részt az összejöveteleken.” (81. Levél, Minneapolis, 1888. október 9.) {1888 68.1}

„Testvéreink hagyjanak fel a kritizálással és panaszkodással, inkább végezzék kijelölt feladatukat. Engedjék, hogy az Úr vezesse őket. Akkor majd kiderül, hogy Isten művének különböző részei – bár jellegükben sokszínűek, de Krisztus, a Mester munkás köti össze őket – tökéletesen illeszkednek egymáshoz.” (203. Levél, 1902.) {13MR 375.1}

Mi a helyes magatartás az egyházban látható hitehagyással szemben?

Mózes példája

„"És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? ... Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé."

Mózest ekkor próbára tette Isten. Elhagyni Izráelt? Kijönni közülük, és otthagyni őket lázadásukban és bűnükben? Nem, soha!

"És monda Mózes az Úrnak: ... Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, ... Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint ..."

Figyeljük meg a fejezet egész hangvételét és tanuljuk meg a tanulságokat, amelyeket a modern Izráelnek közvetít. ... Látjuk a hitetlenséget, és némelyek elszánt ellenállását azok közül, akik nagy világosságot kaptak, és noha bizonyíték bizonyítékra halmozódott, mégis megmaradtak a makacs ellenállásban. Az Úr figyelmeztető és kérlelő üzeneteket küldött, a feddés és dorgálás üzeneteit, és ezek nem voltak hiábavalók. Sohasem kaptunk azonban olyan üzenetet, hogy az Úr feloszlatná az egyházat. Sohasem találkoztunk azzal, hogy a Babilonra vonatkozó próféciát a Hetednapi Adventista Egyházra alkalmazná. Vagy hogy a „hangos kiáltás” magában foglalná Isten népének a belőle történő kihívását; mert Istennek nem ez a terve Izráellel.

Mózes példája, amikor Izráel gyermekeiért esedezett, azt a magatartást mutatja be nekünk, amit Isten népe iránt tanúsítanunk kell, bármennyire tévelygő, gyenge vagy tökéletlen legyen is...” {RH, October 3, 1893 par. 9-13}

Illés példája

„Miközben Izráel hitehagyásban volt, Illés Isten hű és igaz prófétája maradt. Nagyon megviselte becsületes lelkét, mikor látta, hogy a hűtlenség és hitehagyás gyors léptekkel elkülönítette Izráel gyermekeit Istentől. Imádkozott hát, hogy Isten mentse meg népét. Esedezett, hogy az Úr ne vesse el teljesen vétkező népét, hanem ha kell, büntetésekkel is szorítsa őket bűnbánatra. Ne hagyja, hogy mélyebben merüljenek a bűnbe, nehogy ezzel arra kényszerítsék az Urat, hogy elpusztítsa a nemzetet.” {3T 273.2}

Milyen lelkület szükséges?

„Az Úr szolgálattevőket jelöl ki és küld el, nem csak azért, hogy prédikáljanak, mert ez az Ő munkájának csak egy kis része, hanem hogy szolgáljanak, tanítsák a népet, hogy ne harcosok legyenek, hanem a kegyesség példaképei.” {12MR 327.1}

Mi fog történni ezekkel a „harcosokkal”?

„Néhányan inkább emberi, semmint isteni megbízásból léptek a munka mezejére. Vitatkozásra képezték magukat, a gondozásukra bízott gyülekezetek pedig a munkájuk jellegét mutatják. Nem álltak készen, nem voltak alkalmasak a munkára. Szívük nincs összhangban Istennel. Röviden: rendelkeznek elméleti ismerettel, de nem tértek meg igazán és nem szentelődtek meg az igazság által. A közvetlenül előttünk álló nagy válság ki fogja gyomlálni azokat, akiket nem Isten jelölt ki, így Istennek egy tiszta, igaz, megszentelt szolgálattevői csoportja lesz, amely készen áll a késői esőre.” {12MR 327.1}

Mivel járhat egyetlen egyháztag hűtlensége? Milyen felelősség terheli a közösség többi tagját?

„[Az Úr hadseregében] tiszt nem sok van, ám a sereg legénységi sorainak feltöltése sok katonát kíván; sikerük mindazonáltal minden egyes katona hűségétől függ. Egyetlen ember gyávasága vagy árulása az egész seregre romlást hozhat.” {CT 518.1} {CT 518.1} {GW 84.4} {GW92 296.1} {5T 394.3} {RH, July 17, 1883 par. 16} {RH, May 23, 1912 par. 14} {ST, August 30, 1905 par. 5} {AG 29.4} {TMK 152.4}

„Az Úr közölte, hogy Isten azt szemlélteti e történettel [Ákán történetével], hogyan tekinti a bűnt azok között, akik parancstartó népének vallják magukat. Akiket rendkívüli módon kitüntetett, hogy tanúi legyenek hatalma látható megnyilvánulásainak – amint az ősi Izráel is tanúja volt –, s akik mégis arra vetemednek, hogy semmibe vegyék kifejezett parancsait, magukra vonják haragját. Arra szeretné megtanítani népét, hogy az engedetlenség és a bűn borzasztó bántó a szemében, ezért nem szabad könnyen venni ezeket. Azt mutatja nekünk, hogy mikor bűnösnek találja népét, tegyenek azonnal határozott lépéseket, hogy eltávolítsák a bűnt, nehogy haragja valamennyiükön megnyugodjék. De ha a felelős vezetők szemet hunynak a nép bűnei felett, Isten helytelenítését vonják magukra, s az Úr az ő népének testületét tartja felelősnek e bűnökért. Az Úr azt mutatja a múlt bánásmódjával, hogy meg kell tisztítani az egyházat a helytelenségektől. Egyetlen bűnös annyi sötétséget áraszthat, hogy az egész közösségből kirekeszti Isten világosságát. Mikor a nép észreveszi, hogy sötétség telepedik rájuk, s nem tudják, mi lehet az oka, keressék őszintén az Urat, mély alázattal, míg meg nem találják, míg ki nem küszöbölik az Úr Lelkét megszomorító helytelenségeket.” {3T 265.1}

Elvethetjük-e az egyházat a méltatlan tagok miatt?

„Állítom nektek testvéreim, hogy az Úrnak van egy szervezett testülete, amelyen keresztül munkálkodni fog. Lehet közöttük több mint egy tucat Júdás, lehet egy hirtelenkedő Péter, aki megpróbáló körülmények között meg fogja tagadni az Urát. Lehetnek olyan személyek, mint János, akit Jézus szeretett, de olyan buzgóság élt benne, ami kioltotta volna emberek életét, tüzet kérve rájuk a mennyből a Krisztust és az igazságot ért sérelem miatt. A nagy Tanító azonban arra törekszik, hogy az útmutatás leckéivel helyreigazítsa ezeket a jelen lévő gonosz dolgokat. Ma is ugyanezt teszi egyházával. Rámutat az őket fenyegető veszélyekre. Eléjük tárja a laodiceai üzenetet.” {3SM 17.3} {1MR 354.2} {MR311 12.3} {LDE 51.4}

„A világnak nincs joga az egyház méltatlan tagjai miatt kételkedni a kereszténység igazságában. A hívőket pedig ne csüggessze el e kétszínű testvérek jelenléte. Mi történt az őskeresztény egyházban? Ananiás és Safira a tanítványok közé állt; Simon mágus megkeresztelkedett; Démást, aki elhagyta Pált, hívőnek tartották; Júdás Iskáriotes is apostolnak számított. A Megváltó nem akar egyetlen lelket sem elveszteni. Júdással való esetét azért jegyezték fel, hogy lássuk, milyen türelmes a megátalkodottal. Kér bennünket, hogy legyünk mi is olyan elnézők, mint Ő. Azt mondta, hogy az idők végéig találunk majd az egyházban hamis atyafiakat.” {COL 72.3} {CC 318.6}

Elvethetjük-e a prédikátori kart a méltatlan tagok miatt?

„Lehet, hogy akadnak méltatlanok a lelkészi szolgálatban, mégsem vehetjük semmibe a lelkészi szolgálatot anélkül, hogy Istent is semmibe ne vennénk.” {8T 160.2}

„Előfordulhat, hogy méltatlan szívek és kezek készítik elő és osztják ki a szent jegyeket, de Krisztus is ott van, hogy szolgáljon gyermekeinek. Isten mindazokat gazdagon megáldja, akik Krisztusba vetett hitükkel járulnak az Úr asztalához. Mindazok, akik mellőzik az isteni kiváltságnak ezeket az alkalmait, nagy veszteséget szenvednek.” {DA 656.4}

Meddig lesz gonoszság az egyházban?

„Sajnáljuk, hogy vannak tökéletlen tagok, hogy konkoly van a búza között. ... Habár a gonosz létezik az egyházban és létezni fog a világ végéig, mégis az egyház ez utolsó napokban a bűntől beszennyezett és erkölcsileg romlott világ világosságának kell lennie. Az egyház elgyengült és hibás, rászorul a dorgálásra, figyelmeztetésre és tanácsra, de e földön Krisztus figyelmének egyetlen célpontja.” (1893).{LDE 52.2} {TM 49.1}

Mi történik az egyházban a késői eső előtt? Isten gyermekei lesznek végül kirekesztve az egyházból, vagy a gonoszok?

„És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen. Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.” (Ésa 49,14-23)

„Hamarosan bekövetkezik a rostálás, hogy megtisztítsa az egyházat.” {2SG 284.1}

Szükségszerű-e, hogy ugyanaz történjen, mint mindig a történelemben?

„[Ha az egyház bukásáról szóló üzenet elfogadásra találna, akkor] Sátán minden szemrehányása, amellyel Isten jellemét illette igazságnak tűnne, a végkövetkeztetés pedig az lenne, hogy Istennek nincs választott vagy szervezett egyháza a világon. Ó, micsoda győzelem volna ez Sátánnak és gonosz szövetségének! Isten nem így munkálkodik. Pontosan azt cselekszi, amit Ézsaiás 58. fejezetében mondott:

"És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!"” {RH, October 3, 1893 par. 13 - 14}

Le kell-e mondanunk a látható egyház megújulásáról a benne található hitehagyás mértékét látva?

„Az istenfélelem kovásza nem veszítette el teljesen az erejét. Amikor az egyház veszélye és válsága a tetőpontra hág, a világosságban járó kis csapat siránkozni és bánkódni fog a Földön folyó szörnyűségek miatt. Annál buzgóbban emelik fel imáikat az egyház javáért, mivel az egyház tagjai a világ példáját követik. A maroknyi hűséges buzgó imája nem vész kárba. A maroknyi hűséges buzgó imája nem vész kárba.” (Ez 8-9-hez fűzött magyarázat) {5T 210.1}

Mit jelent a tornác és az oltár között esedezni?

„A sátáni eszközök új élettel megtelve, számunkra eddig ismeretlen erővel kezdenek dolgozni. Nem vehetné hatalmába egy új, felülről jövő erő Isten népét is? Kérleljük az embereket a megszentelő igazság befogadására. Komoly esedezéseket, tusakodó imákat kell felajánlanunk Istennek, hogy népünk reménysége ne feltételezésekre, hanem örök valóságokra épüljön!”

Az egyház egysége

Szükséges-e, hogy „szakadások legyenek köztünk”? Mit értett Pál ezalatt? Helyes-e az úrvacsora közösségének megszakítása egyet nem értés esetén, netán eretnekségek láttán?

Pál apostol így ír az úrvacsorával összefüggésben, valamint Krisztus teste, az egyház egysége kapcsán, pontosított fordítás szerint:

„Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy elkülönülések[40] vannak köztetek; és valami részben hiszem is. Mert szükség, hogy tévtanok[41] is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.” (1Kor 11,18-19)

Pál így erősíti meg a fentieket mind a levél elején, mind a végén:

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok, és ne legyenek köztetek elkülönülések[42], de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.” (1Kor 1,10)

„Hogy ne legyen elkülönülés[43] a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.” (1Kor 12,25)

Ellen G. White így fogalmaz a hamis tanítások kapcsán:

„Isten fel fogja ébreszteni népét. Ha más eszközök nem használnak, tévtanok[44] fognak közéjük jönni, ezek megrostálják őket, elválasztva a polyvát a búzától.” {5T 707.3}

Ellen G. White így fogalmaz úrvacsora kapcsán:

„Senki se zárja ki magát az úrvacsorából csak azért, mert valaki, aki nem méltó arra, hogy éljen az úrvacsorával, szintén jelen van. Krisztus minden egyes tanítványát nyilvánosan felszólítja, hogy vegyen részt az úrvacsorai istentiszteleten, és ezzel is tegyen tanúbizonyságot arról, hogy elfogadja Őt személyes Megváltójának. Krisztus ezeken az általa rendelt alkalmakon találkozik népével, és jelenlétével megerősíti őket. Előfordulhat, hogy méltatlan szívek és kezek készítik elő és osztják ki a szent jegyeket, de Krisztus is ott van, hogy szolgáljon gyermekeinek. Isten mindazokat gazdagon megáldja, akik Krisztusba vetett hitükkel járulnak az Úr asztalához. Mindazok, akik mellőzik az isteni kiváltságnak ezeket az alkalmait, nagy veszteséget szenvednek.” {DA 656.4}

Hogyan értsük azt, hogy „járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással”? Az egymástól való elválásra vagy az egység keresésére buzdít ez a mondat?

„Krisztussal való együttműködésünket jól szervezett erőfeszítésnek és egységnek kell jellemeznie. Szeretetnek kell áthatnia az egyházat. Minden gonosz beszéd és hamis tanúságtétel hűtlenség Istennel és ügyével szemben. Egységes tettekre van szükség; legyen láthatóvá a szeretet és az érdek nélküli jótettek "Vajjon járnak-e ketten együtt, hacsak meg nem egyeztek egymással?" (Ám 3,3) Kölcsönös szeret és bizalom alkotják azt az erőt, amely hatalom a jóra. Sátán látja ezt és sikerül konkolyt vetnie a búza közé. Isten terve az, hogy népe tartson össze; így tesz majd mindenki, akiben Krisztus értelme van.” {RH, November 29, 1898 par. 8}

Szükségese-e bíznunk egymásban?

„Sátán azon munkálkodik, hogy véleménykülönbségeket gerjesszen közöttünk, hogy megingassa egymásba vetett hitünket[45]” {RH, August 19, 1909 par. 8}

Kivel kell legelőször is egységben lennünk?

„Az Úr, Izráel Istene azt kívánja tőlünk, hogy lépjünk Vele szent egységre, műveljük az élő hitet, mely szeretettel munkálkodik és megtisztítja a lelket.” (Szanatórium, Kalifornia, 1908. július 10.) {9T 87.2}

Szükséges-e, hogy a látható egyház Lélekben egységes legyen?

„Utasítást kaptam, hogy mondjam a világon lévő Hetednapi Adventistáknak: Isten elhívott minket népeként, hogy sajátos kincse legyünk. Meghagyta: egyháza a földön tökéletes egységben álljon a Lélekben, valamint a Seregek Urának tanácsában az idők végezetéig.” (Levél W. T. Knox vénnek, 1908. január 21.) {1MR 155.3} {5MR 329.1} {LDE 55.3} {2SM 397.3}

„(Ésa 60:1-3 idézve) Az egység és szeretet csodálatos dolgokat fog véghezvinni a hívőkben. Vajon nem kelnek fel gyülekezeteink, hogy eljuttassák a világhoz az utolsó figyelmeztető üzenetet?” {9T 70.3}

„Krisztushoz közeledni annyi, mint egymáshoz közeledni. Az igazi egység titka az egyházban és a családban egyaránt nem a dimplomácia, nem az irányítás, nem a nehézségek legyőzésére irányuló emberfeletti erőfeszítés – habár ilyen feladatunk még sok lesz -, hanem a Krisztussal való egység.” {AH 179.1} {2MCP 501.4}

„Üdvözítőnk azzal az ígérettel fejezi be utasításait, hogy ha ketten vagy hárman egy szívvel kérnek valamit, az Úr megadja kérésüket. Krisztus arra mutat, hogy az adott cél elérésénél is egységet kell alkotniuk a többiekkel. Az Úr nagy hangsúlyt fektet a közös imára, az egységes célkitűzésre. Isten meghallgatja az egyének könyörgéseit, ez alkalommal Jézus mégis fontos tanításokat nyújtott, ami majd messzemenőn kihat újonnan alapított földi egyházára. Előbb meg kell egyezniük, hogy mit kérnek, s miért imádkoznak. Nem egyetlen ember gondolatai és működése ez, mert egyetlen embert könnyű megcsalni. Hanem legyen a könyörgés több ember őszinte kívánsága.” {3T 429.1}

Szükséges-e, hogy a látható egyház láthatóan egységes legyen? Mi a gyümölcse a látható egységnek? Miért harcol Sátán ez ellen?

„A látható egyház tagjai és az Úr szőlőjének munkásai vagyunk, ezért kövessünk el mindent, hogy az egyházban megőrizzük a békét, egyetértést és szeretetet. Emlékezzünk Krisztus imájára: "Legyetek mindnyájan egyek, amint Te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem." (Jn 17,21) Az egyház egysége meggyőzően bizonyítja, hogy Isten elküldte Jézust a világra a világ megváltásáért. Olyan érv ez, amelyet a világiak sehogyan sem tudnak megcáfolni. Sátán azért ügyködik szüntelenül az egység, az egyetértés megbontásán, hogy a hitetlenek, akik tanúi a marakodásnak, szakadásoknak és belvillongásoknak a hitvalló keresztények soraiban, megundorodjanak a vallástól, s megszilárduljanak hitetlenségükben és bűneikben. Az igazság vallói megbecstelenítik Istent, ha nem értenek egyet, és ha egymás ellenségei. Sátán a testvérek legfőbb vádolója, s aki követi őt testvéreink vádolásában, az szolgálatába szegődik.” {5T 619.3}

„Állandóan eléjük tárták[46], hogy az Ő népének egyesítettnek, szeretetben és hatékonyságban egyesült erőnek kell lennie, hogy világossággá váljanak az erkölcsi sötétség közepette. [Krisztus] úgy határozta meg, hogy ezek által az egyesített erők által lesznek eggyé. Hallja meg minden Hetednapi Adventista; hallgassátok: "Amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. ... Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél." (Ján 17,21. 23)” {16MR 204.3}

„Egész népünk keljen fel, és tekintsen körül, lássa meg, mit is tehetne. Mutassátok meg, hogy van egység és erő a Hetednapi Adventisták között!” {9T 132.4}

Meddig kell a látható egyháznak egységesnek lennie?

„Isten Igéje nem ad olyan tanácsot vagy utasítást azoknak, akik hisznek a harmadik angyali üzenetében, mely alapján úgy vélekedhetnének, hogy elkülönülhetnek egymástól. Ezt a kérdést mindörökre lezártnak tekinthetitek magatokban. A megszenteletlen elmék koholmánya az, ami bátorítja a széthúzást. Az emberek bölcselkedése helyesnek tűnhet saját szemükben, de az akkor sem igazság és igazságosság. "Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, ...hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén" (Ef 2:14-16).” {3SM 21.2}

Hogyan szól Ellen G. White az egységről szervezet összefüggésében?

„Egyetlen hittestvérünket se tévessze meg senki, ám senki se kísérelje meg, hogy szervezetünket ledöntse, … Az Úrnak nevében kijelentem előttetek, hogy állni, erősödni fog, megalapozódik, megmarad. … Az angyalok összhangban tevékenykednek. …  Minél jobban utánozzuk az angyali sereg összhangját és rendjét, annál eredményesebben végzik művüket e mennyei lények a mi érdekünkben, javunkra. … Akik kenetüket felülről nyerték, mindenkor rendre, fegyelemre, egységes eljárásra buzdítsanak, Istennek angyalai pedig együttműködnek velük.” {TM 28.1}

[A „Szervezet” c. fejezetből] „Ha Isten szolgái egyesülten elfoglalnák álláspontjukat, és szilárdan ragaszkodnának ehhez, akkor Isten nyája között összetartó erők jönnének létre. Forgáccsá zúznák az elkülönítő sorompókat. A szívek egybeolvadnának és egyesülnének, akár a vízcseppek. Akkor hatalom és erő járulna a Szombattartók soraihoz, messze túlszárnyalva mindent, aminek eddig tanúi voltunk.” {1T 270.3}

„Legyünk nagyon elővigyázatosak, amint átfogó terveket fektetünk le, hogy a mű összes ága összhangban egyesüljön az összes többi ágazattal, tökéletes egészet alkotva.” {9T 136.3}

Lehet-e a szervezet az egység eszköze?

„Az Úr, Izráel Istene össze fog minket kötni. Az új egyházterületek megszervezése nem választhat el minket egymástól, hanem össze kell kötnie minket. A létrehozott egyházterületek támaszkodjanak teljesen az Úrra, hogy Ő kinyilváníthassa hatalmát általuk, hogy így a gyümölcstermés kiváló példájává tehesse őket.” {LS 386.6} {GCB, April 5, 1901 par. 13}

Mi az egység és a szervezet együttes célja?

„[A keresztények testületének tagjai] azért egyesültek s azon munkálkodnak, hogy a fegyelmet megalapozzák, s tevékenységüket összehangolják.” {TM 29.1}

Miért ellenzi Sátán az egységet és a szervezettséget?

„Sátán igen jól tudja, hogy csak rend és összhangzó munka hozhat eredményt.” {TM 29.1}

Milyen visszatérő, erőteljes felszólításokat találunk Ellen G. White írásaiban? Mit nevez Ellen G. White a bizonyságtételek súlypontjának?[47]

„Tartsatok össze!”

„A vallásos világban valaha volt legnagyobb megpróbáltatások és viszályok mögött az önszeretet, a büszkeség és önelégültség húzódik meg. Az angyal újra és újra azt mondta nekem, hogy "tartsatok össze, tartsatok össze, legyetek egy értelmen, egy véleményen."” {ChL 11.4} {MR311 26.4}

„Isten művében sikerünk titka az lesz, ha népünk összhangban munkálkodik. Összehangolt cselekvésre van szükség. … Össze kell tartanunk a nehézségekkel és az akadályoztatásokkal szemben, váll a vállhoz, szív a szívvel együtt.” {ChS 75.1} {RH, December 2, 1890 par. 13}

„Testvérként kell szeretnünk egymást, s egymás segítésével mutassuk ki a szeretetet. Legyünk szánakozók és udvariasak. Tartsunk össze, húzzuk egyenletesen az igát. Csak akik életükbe ültetik, s gyakorlatba viszik át Krisztus imáját, azok állhatnak helyt a világra következő próbákon.” {CEv 25.1} {CM 12.1} {MC 68.2} {6T 331.1} {2TT 547.2} {AUCR, June 1, 1902 par. 12} {GCB, October 1, 1901 par. 12} {RH, January 22, 1901 par. 7}

„Nemsokára súlyos nehézségek támadnak a nemzetek között – olyan bajok, amelyek nem szűnnek meg, amíg Jézus el nem jön. Úgy kell összetartanunk, mint soha azelőtt, szolgálva Őt, aki elkészítette királyi székét a mennyben, és aki mindenen uralkodni fog. Isten nem hagyja cserben az Ő népét, és erőnk abban rejlik, ha mi sem hagyjuk el Urunkat.” {CCh 337.1} {3TT 286.1} {RH, November 24, 1904 par. 7} {Mar 25.4} {OFC 318.2}

„Közeledünk a történelem végéhez, s az Úr felszólít minket, emeljük magasra a zászlót, a felirattal: "Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét." Az Úr felhívja népét, dolgozzék tökéletes összhangban. … "Tartsatok össze, tartsatok össze!", ezek a mennyei Oktató szavai. Egységben az erő, széthúzásban pedig a gyengeség és vereség.” {CH 517.3} {6T 292.3} {2TT 530.2} {PUR, February 13, 1902 par. 8}

„Az angyal újra és újra ezt mondta nekem: "Tartsatok össze, tartsatok össze, legyetek egy értelemben, egy ítélettel." Krisztus a vezető, ti pedig testvérek; kövessétek Őt!” {Ev 102.1}

„Azok, akik igazán megtértek szorosan összetartanak majd keresztény egységben. Bár ne lenne szakadás Isten egyházában és balga hatalmaskodás azok fölött, akik az igazságot elfogadták! Krisztus szelídsége nyilvánuljon meg a beszédben, és cselekedetben.” {GW 485.1} {9T 146.3} {6MR 230.3}

„A hírnökök között túlságosan felütötte fejét a függetlenség, önállósodás lelkülete. Ezt a lelkületet félre kell tenniük, és Isten szolgáinak közelebb kell húzódni egymáshoz. Túl sokan kérdezik: "Testvérem őrizője vagyok?" Az angyal így szólt: "Igenis, az őrizője vagy. Őrködj nyitott szemmel testvéred fölött, gondoskodj jólétéről, táplálj iránta szerető, jóindulatú lelkületet. Tartsatok össze, tartsatok össze!"” (1855) {GW92 259.3} {1T 113.3}

„Egyetlen keresztény se találtasson úgy, mint az atyafiak vádolója. Sátán viseli ezt a címet; ő vádolja őket Isten előtt éjjel és nappal. … Össze kell tartanunk hitben és szeretetben. Együtt erősek vagyunk, megosztva gyengék.” {HS 213.4} {RH, December 6, 1906 par. 7}

„Össze kell tartanunk, és nem szabad olyan lépést tennünk, amely zavart kelt a kiadói munkában.” {PM 124.3} {1MR 169.3}

„A hívők figyelmezzenek az angyal szavára, aki így szólt az egyházhoz: "Tartsatok össze!" Egységben van az erőtök. Legyen bennetek testvéri szeretet, együttérzés és udvariasság! Istennek egyháza van, melyről Krisztus kijelentette: "…a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat" (Mt 16:18). Az Úr hírnökei magukon viselik az isteni hitelesség jegyeit. Szeretettel vagyok irántad, de kérve kérlek, jöjj a világosságra!” (16. Levél, 1893.) {2SM 69.4} {1MR 363.3}

„Egymástól való elkülönülésünkben Krisztustól különülünk el. Össze akarunk tartani. Ó, hányszor hallottam az angyal szavát, amikor úgy tűnt Isten és a szent angyalok jelenlétében vagyok: "Tartsatok össze, tartsatok össze, tartsatok össze! Ne engedjétek, hogy Sátán pokoli árnyát vesse a testvérek közé!"” {2SM 374.2} {GCDB, April 13, 1891 par. 35} {1888 904.6}

„Tartsatok össze! – hallom a parancsot üdvösségünk Vezérétől. … Akik az Úr oldalán állnak, összetartanak. Tökéletes egységre és szeretetre van szükség az igazság hívei körében, az ördögtől van minden olyan dolog, amely széthúzáshoz vezet. Az Úr azt kívánja, hogy népe olyan egységben legyen vele, mint a szőlővesszők a szőlőtővel. Ekképpen ők is egyek lesznek egymással.” (6. Levél, 1899). {3SM 352.1}

„Ha szívünk szerény, ha Krisztus iskolájában tanultuk a szelídséget és az alázatot, akkor mind összetarthatunk a számunkra kijelölt keskeny úton.” (52. Kézirat, 1904). {5BC 1148.1} {2SAT 263.3}

„Sátán folyton azon mesterkedik, hogy megossza Isten népének hitét és szívét. … Állandó erőfeszítést kell tenniük, hogy összetartsanak, még akkor is, ha az számukra áldozattal jár.” {3T 434.4}

„Akik a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak nyilvánították, felhasználták a Bizonyságtételeket, hogy állításaikat látszólag alátámasszák. Ámde miért nem tárták fel üzenetemnek évek óta hangoztatott súlypontját, nevezetesen: az egyház egységét? Miért nem idézték az angyal szavait: "Tartsatok össze, szorosan tartsatok össze, szorosan tartsatok össze!" … Éppen az ilyen üzenetek, mint amilyeneket ezek az emberek hirdetnek, osztják meg az egyházat, s hoznak ránk szégyent, ellenségeink előtt, és éppen ezek az üzenetek nyilvánítják világosan a nagy csaló különleges művét, aki csak akadályozni akarja az egyházat, hogy egységben tökéletességre jusson.” {TM 56.1}

„Fájdalmas volt látnom, hogy nézeteltérések jelennek meg a Review and Heraldban, szétkürtölve a világ felé a Hetednapi Adventisták közötti egység hiányát. Elengedhetetlen, hogy egyesült arculatot mutassunk. … Nincs idő a széthúzásra; tartsatok össze; keressétek az egységet. … Le kell törni az egymással szembeni jéghideg tartózkodást és kölcsönös bizalmat és szabadságot kell gyakorolnunk. Mindenki vigyázzon szavaira.” (16j. Levél, 1892, A. T. Jones-nak) {1888 1037.3} {4MR 37.1}

„Sátán mindenkit megkörnyékez fortélyaival, nekünk pedig össze kell tartanunk, hogy ellenállhassunk hatalmának. Egy értelemmel kell lennünk, ugyanúgy kell szólnunk, és egy szájjal kell Istent dicsőítenünk. Amikor az egység győz, az egyház sikerről sikerre halad…” {RH, November 12, 1914 par. 5}

„Testvéreim, nagy lemaradásban vagyunk a missziómunkában mind itthon, mind külföldön. Az a nép vagyunk, akik állítják, hogy ünnepélyes és szent igazságban hisznek, és az igazság hirdetésében végzett munkánknak meg kell egyeznie hitvallásunkkal. Hamarosan nagy bajok fognak támadni a nemzetek között, amelyek nem érnek véget, míg Jézus el nem jön. A világ egyre törvényszegőbbé válik. Az egyházak egyesítik erőiket, hogy korlátozzák a vallásszabadságot. Mit teszünk, mint nép ebben a krízishelyzetben? Megtisztítjuk lelkünket a Krisztus szavainak való engedelmesség által? Megalázzuk-e szívünket Isten előtt és megvalljuk-e bűneinket? Buzgósággal és töredelmes lélekkel keressük-e Őt, aki erőnk forrása? Igényeljük-e az ígéreteket, elhisszük-e, hogy Jézus megbocsátja törvényszegéseinket és bűneinket? Arra neveljük-e önmagunkat, hogy felülkerekedjünk a zúgolódás és panaszkodás minden kísértésén?

Testvéreim, mint soha ezelőtt, úgy kell most összetartanunk, követve Őt csendes hitben és bizalomban egyesülve, aki "a mennyekbe helyeztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat." Az Úr nem hagyta el népét és erőnk abban áll, hogy nem hagyjuk el Őt. Krisztus meghalt, hogy megváltson minket. Azáltal, hogy végtelen váltságdíjat fizetett értünk, megmutatta irántunk való szeretetét. Nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mind higgyenek Őbenne és örök életük legyen.” {13MR 329.1-2}

Szembe állítható-e az igazság a szervezeti egységgel vagy a szervezet részét képezi a jelenvaló igazságnak?

„Nem léphetünk le az Isten által kiépített alapokról. Nem léphetünk be bármely új szervezetbe, mert az az igazságtól való hitehagyást jelentené.” (1905.) {LDE 55.2}

„Az Istentől nyert világosságból tudom, hogy a különálló szervezetek, ahelyett, hogy az egységet munkálnák, széthúzást szülnek.” {9T 195.3}

„[Az egyházat] nem kell szétbontani, vagy széttörni független atomokra. A legcsekélyebb következetesség sincs ebben.” {2SM 68.3, 1893} {LDE 51.3} {1MR 362.2}

„Minden Krisztussal egyesült lélek, élő missziómunkás lesz minden körülötte lévő iránt. Munkálkodni fog a közelben és távolban levő emberekért. Nem lesznek lokálpatrióta érzései, nem csak az érdekli, hogy a mű egy ágát felépítse, amelyet ő felügyel, és a buzgalma ezzel véget ér. Minden terület megerősítésén munkálkodik. Nem lesz önszeretet és önző érdekek. Egy az ügy, az igazság egységes egészet képez.” {2SM 381.3} {12MR 326.2}

Mi kell az egységhez? Mi hátráltatja a munkát?

„Nem a világ ellenállása az, amitől tartanunk kell; közöttünk munkálkodnak azok az elemek, amelyek gátat vetettek az üzenetnek. Az igazság terjesztésében végzett munka hatékonysága azok összhangzó cselekvésén múlik, akik vallják, hogy hisznek abban. Szeretet és bizalom alkotják azt az erkölcsi erőt, amely egyesíthette volna gyülekezeteinket és biztosíthatta volna az összhangzó tetteket. Ám a hűvösség és bizalmatlanság széthúzást okozott és megfosztott minket erőnktől.” {GCDB, February 28, 1893 par. 3}

Miért van szükség egységes látható egyházra?

„Még mindig reménykedem és imádkozom, hogy az Úr hozzon békességet és egységet az egyházba. Ha egyházunk tagjai itt nem tudnak összhangban élni, hogyan élhetnek összhangban a mennyben?” (Elmshaven, Szanatórium, Kalifornia, 1903. május 11.) {17MR 294.5}

Mi az egység természetes következménye?

„Isten népe különböző vérmérsékletű és természetű emberek egyházba tömörülése. Isten igazsága, ha befogadják szívükbe, elvégzi feladatát. Finomít, felemel, megszenteli életüket, legyőzi egyénieskedő nézeteiket, kiirtja az előítéletet. Népe iparkodjék, hogy oly közel húzódjanak egymáshoz, ahogy csak lehet. Akik szeretik Istent és megtartják parancsait, jó benyomást tesznek a hitetlenekre, s embereket nyernek meg a Krisztus számára. Leküzdik önzésüket, és abban nyilvánul majd meg a Krisztus iránti túláradó szeretetük, hogy felelősnek tartják magukat az emberekért, akikért Jézus az életét adta.” {3T 435.1}

Hogyan álljunk azokhoz, akiknek egyes Igefejtegetéseit nem tartjuk helytállónak?

„Dr. Waggoner egyes Igefejtegetéseit a magam részéről nem tartom helytállónak. De tudom, hogy teljesen őszinték a nézetei, ezért a magam részéről tisztelem a nézeteit és úgy bánok vele, mint keresztény férfivel. Nincs okom azt gondolni, hogy Isten nem tartja őt ugyanolyan nagyra, mint bármelyikünket. A magam részéről keresztény testvéremnek fogom tartani Őt, míg csak nincs rá bizonyíték, hogy méltatlan erre. Az a tény, hogy meggyőződésből némely dologban másképp vélekedik a Szentírás felől, mint ti vagy én, még nem ok rá, hogy mint bűnössel, vagy mint veszedelmes emberrel bánjunk vele, s hogy Igazságtalan gáncsoskodás célpontjává tegyük őt. Ne emeljünk egyetlen gáncsoló szót sem ellene vagy a tanításai ellen, hacsak nyomós okkal nem tudunk előállni, hacsak meg nem tudjuk mutatni neki, hogy téved. Senki se tartsa megengedhetőnek, hogy szabad folyást engedjen a harcias szellemnek.” {1888 164.1}

Mi a testületi egység végső célja? Van-e evangéliumi rend a hitben való egységre jutás előtt?

„A külsőségeket kerülnünk kell, ám a rendet fenn kell tartanunk. A mennyben a rend uralkodik. Akkor is rend volt az egyházban, mikor Krisztus a földön járt. Távozása után tanítványai szigorúan ügyeltek a rendre. És most, ezekben az utolsó napokban, mialatt Isten, gyermekeit a hit egységére hozza, sokkal nagyobb szükség van a rendre, mint valaha. Hiszen miközben Isten egyesíti gyermekeit, Sátán és gonosz angyalai szorgosan munkálkodnak, hogy akadályozzák és megsemmisítsék ezt az egységet.” {ExV54 15.1, 1854} {EW 97.1} {RH, October 12, 1905 par. 8}

„Isten kivezeti népét a világból, éspedig az örökkévaló igazság magasztos színvonalára, nevezetesen, Isten parancsolatainak és Jézus hitének magaslatára. Isten fegyelmezi és teszi alkalmassá népét. Nem lesz köztük véleménykülönbség, hogy az egyik ezt, a másik pedig éppen az ellenkezőjét higgye és vallja, a közösségtől függetlenül. Az egyháznak juttatott adományok és kormányok különbözősége által mindannyian eljutnak a hitnek egységére. Ha valaki fenntartja a Biblia igazságairól alkotott véleményét, függetlenül hittestvéreinek nézeteitől, s állítja, hogy jogosan ragaszkodik sajátságos szempontjaihoz, majd pedig mások is előállnak nézeteikkel, egyenként jogaikra hivatkozva, hogy tetszése szerint hihet és beszélhet, tekintet nélkül a közösség hitére, akkor hova lesz az, az összhang, amely Krisztus és az Atya között létezett, s amiért Krisztus imádkozott, hogy fennálljon testvérei között?” {TM 29.2}

Milyen színvonalú egységre kell eljutnunk? Mivel jár ez a folyamat? Mikor van itt az egységre jutás ideje?

„Szükséges, hogy napjainkban olyan egység uralkodjék közöttünk, mely megállja a próbatételt. Még sokat kell tanulnunk, de sokat, igen sokat felejtenünk, elhagynunk. Csak Isten és a menny tévedhetetlen. Akik azt gondolják, hogy sosem kell feladniuk kedvenc nézetüket, sosem kell megváltoztatniuk véleményüket, csalódni fognak. Amíg saját eszméinkhez, véleményünkhöz ragaszkodunk, még pedig eltökélten, kitartóan, addig nem létezhet közöttünk az az egység, amelyért Krisztus imádkozott. ” {TM 30.2}

Mi a feladatunk, ha új felismerésekre jutunk az Igéből?

„Ha egyik hittestvérünk az Írásokra nézve új világosságot kap, tárja fel őszintén, majd pedig a lelkészek összesen, együttesen és őszintén kutassák az Írásokat, vajon az ihletett ige igazolja-e, támogatja-e az előadott tételeket.” {TM 30.3}

Hogyan álljunk azokhoz, akik még nem látták be bűneiket?

„Testvéri közösséget ápoltam és még most is fenntartok olyanokkal, akik súlyos bűnöket követtek el, és akik még ma sem látják bűneiket úgy, amint Isten látja azokat. Az Úr mégis elhordozza őket, én miért ne hordoznám hát el? Lelke egyszer még annyira hatni fog a szívükre, hogy ők is úgy tekintsék a bűnt, mint Pál: "igen bűnösnek"” {5T 246.1}

A látható egyház jövője

Hogyan tekintsünk az egyház jövőjére?

Lásd még: Utolsó üzenetek a Generál Konferenciának c. függelék

„"Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izraelt minden ő bűnéből." Lelkészek! És az egész egyház! Beszéljünk mi is így, hálás szívvel, mint akik értékeljük Istennek nagy jóságát és szeretetét, irántunk, mint nép, s mint egyének iránt.” {TM 15.2}

„Most, épp most kell a jelenvaló igazságot hirdetnünk, bizalommal és erővel. Ne adjatok ki fájdalmas hangot; ne énekeljetek temetésre való énekeket!” (311. Levél, „Daniells és Prescott testvérekhez és Munkatársaikhoz”, 1905. október 20.)

„Kedves Testvérek, az Úr közel! Emeljétek fel a gondolataitokat és fejeteket! Azt gondolnánk, hogy akik hallják az örömteli híreket, akik azt állítják, hogy szeretik Jézust, kimondhatatlan örömmel és dicsőséggel telnek be. Ez az a jó és örömteli hír, aminek fel kellene villanyoznia minden lelket, amit ismételgetni kellene otthonainkban, és megosztani azokkal, akikkel az utcán találkozunk. Mi lehetne ennél örömtelibb hír, amit tovább adhatunk?” {2SM 381.1} {12MR 325.3}

„Az Úr senki által sem küld olyan üzenetet, mely az egyházat elcsüggeszti, kétségbe ejti. Isten megró, megfedd, büntet, ám csak azért, hogy helyrehozzon, s végül elismerjen.” {TM 22.2}

„Nincs alapja annak a kételkedésnek és félelemnek, hogy a mű tönkremegy. Isten áll a mű élén, és mindent rendbe hoz. Ha a dolgok a mű vezetésében helyreigazítást igényelnek, Isten gondját fogja viselni és a helytelenségeket kiigazítja. Higgyetek abban, hogy Isten biztos kikötőbe vezeti azt a hajót, amely népét hordozza. Ha azt gondoljátok, hogy a mű veszélyben van, imádkozzatok: "Uram, vedd át a kormánykereket! Vezess át bennünket a nehézségeken! Vezess bennünket a kikötőbe!" Vajon nincs-e elég okunk hinni abban, hogy az Úr győzelemre vezet bennünket?” {RH, September 20, 1892 par. 13}

„Amikor éjszaka nem tudok aludni, imádságban Istenhez emelem a szívem, aki megerősít és biztosít afelől, hogy ott van áldozatkész szolgáival az otthoni és távoli területeken. Áldást és bátorságot nyerek, amint felismerem, hogy Izrael Istene ma is vezeti népét és továbbra is vele lesz, egészen a végsőkig.” {9T 8.4} {2SM 406.3} {RH, June 12, 1913 par. 17} {MR311 16.2} {LDE 56.3}

„Látni fogjuk a Királyt, szépségében és az egyház[48] megdicsőül.” {TM 20.1} {RH, October 17, 1893 par. 7}

„Kívánnám, hogy akik vallják a jelenvaló igazságot, komolyan gondolkoznának e fejezet [Zak 3] csodálatos jelenetén. Bármilyen gyenge és sok-sok erőtlenséggel küzd is Istennek népe, ám azok, akik hűtlenségükből megtérnek Istenhez, e gonosz és elvetemült nemzetség közepette, és síkraszállnak Isten szent törvényéért, megépítik a rést, amelyet Sátán vezetése alatt a bűnnek embere ütött, azok Isten gyermekeihez számláltatnak, s Krisztus életszentsége által, mint tökéletesek állnak Isten színe előtt. Az igazság nem fog állandóan a porban feküdni, hogy az emberek lábbal tiporjanak rajta.” {TM 40.1}

Mikor van okunk félni a jövőtől?

„Nincs mit félnünk a jövőtől, csak ha elfeledkeznénk arról az útról[49], amelyen az Úr vezetett bennünket.” {TM 31.2}

Lesz-e megújulás?

„Keresztényként szent igazság letéteményesei lettünk, és ezt az igazságot nem tarthatjuk a külső udvaron, hanem be kell azt vinnünk a lélek szentélyébe. Akkor az egyházat átjárja majd az isteni életerő. "Olyan lesz a leggyengébb, mint Dávid, … Dávid pedig, mint az Úrnak angyala."” {GCDB, February 6, 1893 par. 11}

„[Az Úr] egyháza legyen a mennyeinek hasonlatosságára épült templom: az angyalmérnök lehozta arany mérőrúdját a mennyből, hogy minden kő a mennyei mérték szerint legyen faragva és méretezve. Legyen csiszolva, mint a menny jelvénye: sugározza minden irányban az igazság napjának fényes, világos sugarait. Az egyház tápláléka: mennyei manna s álljon kegyelmének egyedüli vezetősége alatt. Világosság és életszentség tökéletes fegyverzetébe öltözötten megkezdi végső küzdelmét. A salak, az értéktelen anyag megsemmisül: az igazság befolyása pedig tanúsítja megszentelő, nemesítő jellegét a világ előtt.” {TM 17.1}

Mi az egyház győzelmének feltétele?

„Isten együtt fog munkálkodni velünk és értünk, ha nem követjük el azokat a bűnöket, amelyek kihívták haragját az ősi világra, Sodomára és Gomorára, és az ókori Jeruzsálemre.” {2SM 378.3} {12MR 321.2}

„A maradék, amely megtisztítja lelkét az igazságnak való engedelmesség által, erőt gyűjt a próba során, a szentség szépségét mutatva a hitetlenség közepette. Ezeket mind, mondja az Úr, "markaimba metszettem fel" (Ésa 49:16). Örökké, múlhatatlanul emlékezetben maradnak. Hitre, élő hitre van most szükségünk. Olyan bizonyságtevésre, mely behatol a bűnös szívébe. Túl sok a prédikálás és túl kevés a szolgálat. A szent kenetre van szükségünk. Az igazság lelkületére és tüzére van szükségünk. Sok lelkészt félig megbénítanak saját jellemhibái. Isten megtérítő hatalmára van szükségük.” {2SM 380.3}

Szükséges-e végül minden kérdésben egyetértenünk?

„Mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.” (Mt 18,19)

„A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala…” (Csel 4,32)

„Figyeljük meg, hogy a Szentlélek csak azután áradt ki, miután a tanítványok tökéletes egységre jutottak és nem harcoltak már az első helyért. Egyetértésben voltak. … Annak Lelke, aki azért halt meg, hogy a bűnösök élhessenek, megelevenítette a hívők egész közösségét.” {CCh 98.4} {Ev 698.3} {8T 20.4} {AUCR, June 1, 1904 par. 13} {RH, April 30, 1908 par. 11} {BLJ 270.6} {YRP 288.3}

„Meg kellene értenünk, hogy Isten munkájának sikeres elvégzése érdekében elengedhetetlen a tökéletes egység a munkások között. Mindenki kérjen bölcsességet a Nagy Tanítótól, hogy megőrizzük a békét. Legyünk megfontoltak, nehogy széthúzást szülő javaslatokkal álljunk elő.” {PM 201.5} {9T 196.3} {SpTB04 30.3}

„Az igaz vallásosság nemcsak Krisztussal egyesíti a szívet a leggyöngédebb egységben, hanem egymással is.” {9T 145.2}

Honnan indul a megújulás? Kiáradhat-e a Lélek az advent népen belül mindössze egy kicsiny csoportra, tekintet nélkül az egész népre?

„Amikor teljesen, őszintén odaszenteljük magunkat Krisztus szolgálatára, Isten elismeri e tényt Lelkének mérték nélküli kiárasztása által; ám ez nem történik meg addig, amíg az egyház legnagyobb része nem dolgozik együtt Istennel. Isten nem áraszthatja ki Lelkét akkor, amikor önzés és saját vágyak kielégítése nyilvánul meg; amikor olyan lélek uralkodik, amit - ha szavakba öntenénk - Káin válaszát jellemzi: "Avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?"” (31. Levél, 1894.) {ChS 253.2} {LDE 193.3} {Ev 699.2} {RH, July 21, 1896 par. 2} {1MR 177.1} {YRP 310.2}

Milyen reménységünk lehet az egyház felől?

„Az egyház már-már elbukni látszik, de nem bukik el.” {12MR 324.3} {2SM 380.2}

„Az egyház mely nemsokára megvívja legnagyobb küzdelmét, Isten legdrágább kincse e földön. A gonoszok szövetségét alulról jövő erő hatja át: Sátán pedig lehetőségéhez képest gyalázza a választottakat, akiket nem csalhat, és nem téveszthet meg sátáni találmányaival és hamisságaival. Ám Krisztus, akit az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelt jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát, aki képviselőnk és fejünk, vajon elzárja-e szívét előlünk, vagy megvonja-e kezét, vagy visszavonja-e ígéretét tőlünk? Nem, nem soha!” {TM 19.2}

„Azt a hangot, amely a keresztről ezt kiáltotta: "Elvégeztetett!" (Jn 19:30) - a halottak is meghallották. Ez a hang átütötte a sírok falait és megparancsolta az alvóknak, hogy keljenek fel. Így lesz majd, mikor Krisztus hangja felharsan az égből. Ez a hang behatol majd a sírokba, kinyitja a sírboltokat és a Krisztusban meghaltak feltámadnak. Üdvözítőnk feltámadásakor csak néhány sír tárult fel. Második eljövetelekor azonban minden drága halottunk meghallja majd az Ő hangját és előjönnek a dicsőséges és halhatatlan életre. Ugyanaz a hatalom, amely feltámasztotta Krisztust a halottak közül, feltámasztja majd az Ő egyházát is, és megdicsőíti azt Vele, minden fejedelemségek, minden hatalmasságok és minden más név felett, amely adatott, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.” {DA 787.2}

Mi lehet a személyes reménységünk?

„Ha Krisztus a Megváltóm, az áldozat és engesztelés a bűneimért, akkor soha nem fogok elveszni. Ha hiszek Benne, örök életem van. Ó, bárcsak személyes Megváltójukként hinnének Jézusban mindazok, akik az igazság hívei. Nem az olcsó, cselekedetek nélküli hitre gondolok, hanem a komoly, élő, folytonos és megnyugvó hitre, mely eszi Isten Fiának testét és issza a vérét. Nem csak bűnbocsánatra vágyom Isten szent törvényének megrontása miatt, hanem fel szeretnék emeltetni Isten orcájának fényességébe. Nem csak egyszerűen bebocsátást nyerni a mennybe, hanem hogy gazdagon adassék oda a bemenetel (2Pét,1,11).” {2SM 381.2}

Mikor lesz az egyház „fehér ruhába öltözött”?

„Ha az egyház pusztasága viruló mezővé válik, a viruló mező pedig erdővé, az az Isten Szentlelkének köszönhető, mely kitöltetett népére. A mennyei hírnökök régóta várnak az emberi eszközökre, az egyház tagjaira, hogy együttműködjenek velük az elvégzendő munkában. Rád várnak.” {GCDB, February 28, 1893 par. 14} {15MR 309.2} {1888 1133.2} {YRP 188.4}


 

Függelék

Teljes fejezetek Ellen G. White írásaiból

Krisztus egyháza - Figyelmének egyetlen és legfőbb tárgya

(Bizonyságtételek a prédikátoroknak 1. fejezet, cikkek a Review and Heraldból, 1892-1893.)

A Generál Konferencia Jegyzőkönyvéből

1893, 408-409. Felolvasva a Generál Konferencia előtt 1899. február 26-án

MELBOURNE, AUSZTRÁLIA, 1892. DECEMBER 23.

Kedves Testvéreimnek a Legfőbb Tanácstestületben:

Bizonyságot teszek hívő testvéreimnek és testvérnőimnek, hogy Krisztus egyháza, bármily gyenge és fogyatékos, mégis az ő figyelmének egyetlen és legfőbb tárgya e földön. Meghívását ugyan az egész világra kiterjeszti, nevezetesen, hogy jöjjenek hozzá és üdvözüljenek, angyalait pedig megbízza, hogy mennyei segítséget nyújtsanak minden egyes léleknek, aki bűnbánattal és töredelemmel járul Eléje: ámde Szentlelke által személyesen jár-kel egyházában. "Ha a bűnöket számon tartod, Uram, kicsoda maradhat meg? Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt. ... Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izraelt minden ő bűnéből." {TM 15.1}

Lelkészek! És az egész egyház! Beszéljünk mi is így, hálás szívvel, mint akik értékeljük Istennek nagy jóságát és szeretetét, irántunk, mint nép, s mint egyének iránt. "Bízzál Izrael az Úrban mostantól fogva mindörökké!" "Akik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban, dicsérjétek az Urat, mert kiválasztá magának az Úr Jákobot, Izraelt a saját örökségéül. Én bizony tudom, hogy nagy az Úr és a mi Urunk minden Istennél különb." Gondoljátok meg kedves testvéreim, hogy népe van az Úrnak, választott népe, tulajdon egyháza, erős vára, melyet fenntart, ebben a bűnverte, lázadó világban: tekintélye és törvényadója gyanánt ez az egyház csak Őt ismerje el! {TM 15.2}

Sátán szövetségeseinek, egyházainak se szeri, se száma: Krisztus nevezi őket Sátán zsinagógájának, mert tagjai: a bűn fiai. Sátán egyházának tagjai állandóan azon dolgoznak, hogy lerázzák magukról Isten törvényét, s hogy elhomályosítsák, összekuszálják a különbséget a jó és a rossz között. Sátán erőteljesen dolgozik az engedetlenekben és általuk, hogy árulást és a hitehagyást igazságnak és hűségnek tüntessék fel. És éppen korszakunkban működik sátáni ihletésének ereje és készíti élő ügyvivőit, hogy véghezvigyék nagy lázadásukat Isten ellen, melyet a mennyben kezdtek meg. {TM 16.1}

VILÁGOS, HATÁROZOTT KÜLÖNBSÉGEK

Éppen napjainkban öltözködjék fel az egyház szép öltönyébe: "Krisztus életszentségébe." Állítsuk helyre s mutassuk be a világos, határozott különbséget a világ előtt: lobogtassuk fennen Isten parancsolatait és Jézus hitét. Lássák meg a szentség szépségét, természetes fényében: ellentétben a hűtlenek torzult sötétségével, akik lázadva eltértek Isten törvényétől. Így elismerjük törvényét, az ő kormányzatának alapzatát a mennyben és földi domíniumaiban. Tekintélyét határozottan és világosan tárjuk a világ elé: ne ismerjünk el semmilyen törvényt, mely Jahve törvényeivel ütközik. Ha Isten intézkedéseinek ellenére megengedjük, hogy a világ befolyásolja elhatározásainkat vagy tevékenységünket, akkor Isten terve vereséget szenved. Legyen az ürügy bármilyen tetszetős, ám ha az egyház ingadozik, hűtlenségét feljegyzik a menny könyveiben, nevezetesen, hogy legszentebb megbízatásait elárulta, tehát árulója Krisztus országának. Az egyháznak szilárdan és határozottan kell ragaszkodnia elveihez, és pedig az egész mennyei világegyetem és e világ országai előtt. Állhatatos hűsége, mellyel Isten törvényének tiszteletét és szentségét őrzi még e világ figyelmét és csodálatát is felkelti: jó cselekedeteit szemlélve sokan dicsőíteni fogják mennyei Atyánkat. Akik hívek és őszinték, a menny elismerését, pecsétét hordják magukon, - s nem földi uralkodókét. Lássák meg az emberek, hogy kik a Krisztus tanítványai, a választottak és hívek: s majd egykor megismerik őket, amikor a dicsőség koronáját hordják. Akik Istent tisztelték, azokat Isten is tiszteli, mert örök dicsőség részeseivé avatja őket. {TM 16.2}

Az Úr képességekkel és áldásokkal halmozta el egyházát, hogy bemutassa az ő mindenhatóságát a világ előtt és, hogy egyháza tökéletes legyen őbenne: állandó képviselője a másik, az örökkévaló világnak, s e földieknél magasabb rendű törvényeknek. Egyháza legyen a mennyeinek hasonlatosságára épült templom: az angyalmérnök lehozta arany mérőrúdját a mennyből, hogy minden kő a mennyei mérték szerint legyen faragva és méretezve. Legyen csiszolva, mint a menny jelvénye: sugározza minden irányban az igazság napjának fényes, világos sugarait. Az egyház tápláléka: mennyei manna s álljon kegyelmének egyedüli vezetősége alatt. Világosság és életszentség tökéletes fegyverzetébe öltözötten megkezdi végső küzdelmét. A salak, az értéktelen anyag megsemmisül: az igazság befolyása pedig tanúsítja megszentelő, nemesítő jellegét a világ előtt. {TM 17.1}

MENNYEI KÍSÉRLETEK

Az Úr Jézus kísérleteket végez emberek szívén, irgalmának és kegyelme gazdagságának szemléltetése által. Olyan csodálatos változásokat munkál, hogy Sátán minden diadalmas dicsekvése ellenére, s összes szövetségeseivel együtt, bevehetetlen, legyőzhetetlen erődítésekként szemléli őket: ugyanis hozzáférhetetlenek álbölcseletei és csalásai számára. Életük felfoghatatlan titkot jelent. Isten angyalai, a szeráfok és a kérubok, az emberekkel való együttműködéssel megbízott erők, csodálkozó örömmel szemlélik, hogy bukott emberek, egykor a haragnak fiai, Krisztus nevelésének eredményeképpen a mennyei minta szerinti jellemet fejlesztenek, hogy Istennek fiai és leányai legyenek, hogy a menny tevékenységeiben és örömeiben kivegyék részüket. {TM 18.1}

Krisztus, egyházának bőséges lehetőséget adott: ezek ellenében elvárhatja a megfelelő eredményeket, megváltottai, megvásárolt tulajdonai részéről. Minthogy az egyházra árasztotta életszentségét, tehát az egyház az ő letéteményese, melyben irgalmának, szeretetének, kegyelmének gazdagsága végül is teljességében megmutatkozik. Kijelentése, főpapi imájában, hogy az Atya szeretete mi irántunk ugyanolyan nagy, mint Iránta, az egyszülött fiú iránt, s hogy mi Vele leszünk ott, ahol ő van mindörökre egyesülve Krisztussal és az Atyával: - ezt csodálja a mennyei sereg, s egyben ez képezi nagy örömét. Szent Lelkének gazdag, teljes, bőséges ajándéka, az Egyházat körülvevő védelmi tűzfal, mellyel szemben a poklok kapui sem vehetnek diadalmat, szeplőtlen tisztaságában, teljes tökéletességében, szemléli népét Krisztus, mint szenvedései, megalázkodása, szeretete jutalmát dicsőségének tartozékát, - Krisztus, a nagy középpont, minden dicsőség forrása. "Boldogok, akik a Bárány mennyegzőjének vacsorájára hivatalosak." {TM 18.2}

AZ EGYHÁZ ISTEN TULAJDONA

(REVIEW AND HERALD, OCTOBER 17, 1893.)

Az egyház: Isten tulajdona. Isten állandóan megemlékezik róla, mialatt itt e világon Sátán kísértéseinek célpontja. Krisztus nem felejtette el megaláztatásának napjait. Noha távozott megalázkodásának helyéről, de emberi mivoltát teljesen megőrizte. Ugyancsak megőrizte gyengéd, szánó szeretetét, s emberek szenvedése szívéig hatol. Mindenkor megemlékezik arról, hogy ő volt a Fájdalmak Férfija betegségének ismerője. Nem feledkezik meg képviselőiről, arról a népről, mely síkra száll lábbal tiport törvényéért. Tudja, hogy a világ gyűlölte őt, s gyűlöli őket. Noha Jézus Krisztus mennybeszállt, ám élő lánc köti szerető szívéhez az ő hívő gyermekeit. A legegyszerűbbeket, a leggyengébbeket is a részvétnek lánca köti szorosan az ő szívéhez. Sosem feledkezik meg arról, hogy bennünket képvisel, hogy természetünkkel bír. {TM 19.1}

Jézus látja igaz egyházát e földön, melynek legfőbb vágya, hogy Vele együttműködjék a lélekmentés magasztos munkájában. Hallja imáikat, melyeket töredelemmel és erővel tárnak eléje. A Mindenható pedig nem tud ellenállni könyörgésüknek, ha Krisztus testének megpróbált, megkísértett tagja üdvössége érdekében hangzik el. "Lévén annak okáért nagy Főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. "Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." Jézus mindörökké él, hogy esedezzék érettünk. Van-e olyan áldás, melyet Megváltónk útján, mint hívei, el nem nyerhetnénk? Az egyház mely nemsokára megvívja legnagyobb küzdelmét, Isten legdrágább kincse e földön. A gonoszok szövetségét alulról jövő erő hatja át: Sátán pedig lehetőségéhez képest gyalázza a választottakat, akiket nem csalhat, és nem téveszthet meg sátáni találmányaival és hamisságaival. Ám Krisztus, akit az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelt jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát, aki képviselőnk és fejünk, vajon elzárja-e szívét előlünk, vagy megvonja-e kezét, vagy visszavonja-e ígéretét tőlünk? Nem, nem soha! {TM 19.2}

AZONOSÍTJA MAGÁT EGYHÁZÁVAL

Istennek van egyháza, választott népe: s ha mindenki láthatná, ahogyan én láttam, hogy Krisztus mennyire azonosítja magát népével, akkor sosem hallanánk olyan üzenetet, mely az egyházat Babilonnak bélyegzi, Istennek van népe, mely Vele együttműködik, ez a nép egyenesen halad előre, Isten dicsőségére. Figyeljünk csak a mi mennyei képviselőnk imájára: "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet." Oh, a mennyei Fő mennyire vágyakozott, hogy egyháza Vele legyen! Közösségük volt Vele szenvedéseiben és megaláztatásában, s legnagyobb öröme, hogy Vele legyenek, mint dicsőségének részesei. Krisztus igényt tart arra a kiváltságra, hogy egyháza Vele legyen. "Akarom, hogy akiket nékem adtál, ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek!" Az, hogy Vele legyenek, a szövetség ígéretén és Atyjával való egyezségén alapszik. Tisztelettel tárja a kegyelem trónja elé népéért végzett megváltói művét. Az ígéret íve övezi Helyettesünket és Kezesünket, mialatt szeretetének könyörgése árad ajkáról: "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet." Látni fogjuk a Királyt, szépségében és az egyház megdicsőül. {TM 20.1}

Dávidhoz hasonlóan immár imádkozhatunk: "Ideje, hogy az Úr cselekedjék: megrontották a te törvényedet." Az emberek annyira engedetlenek és annyira lábbal tiporják Isten törvényét, hogy elérték a szemtelenség határát. Képzik magukat az engedetlenségben, ám gyorsan elérkezik Isten szeretetének és türelmének vége: Isten bizonyosan közbelép. Bizonyosan megvédi méltóságát s elnyomja az uralkodó gonoszságot. Vajon Istennek törvénytartó népét is magával ragadja-e az uralkodó bűnözés? Vajon kísértés-e számukra, hogy mert egyetemes gúny övezi Isten törvényét, hogy kevesebbre értékeljék azt a törvényt, mely kormányzatának alapzata mennyen és földön? Nem. Egyháza mindjobban értékeli Isten szent, tiszteletreméltó törvényét, annak ellenére, hogy emberek gúnnyal és megvetéssel illetik. Dáviddal együtt elmondhatják: "Megrontották a te törvényedet." "Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat. Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm." {TM 21.1}

A harcoló egyház: még nem a diadalmas egyház. Ámde Isten szereti egyházát, s a próféta által elénk vázolja, hogyan ellenzi Sátánt és ellenáll, aki Istennek gyermekeit a legfeketébb és legszennyesebb ruhákba öltözteti s igényt tart arra, hogy elpusztíthassa őket. Istennek angyalai védték meg őket az ellenség támadásaitól. A próféta mondja: {TM 21.2}

"Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És mondá az Úr Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez? Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt. És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala. És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útjaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod, te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek neked ez itt állók között." {TM 22.1}

KERÜLJÜK AZ ÁLNOK TANÍTÓKAT

Ha emberek azt állítják, hogy üzenetet vettek Istentől, ám ahelyett, hogy fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen harcolnának, fegyvereiket a küzdő egyház ellen fordítják, - akkor kerüljétek őket. Nem hordják magukon a mennyei pecsétet. Isten nem bízta meg őket ezzel a munkával. Csak rombolják azt, amit Isten építeni akar a Laodiceának szóló üzenet által. Isten csak azért sebez, hogy gyógyíthasson, s nem azért, hogy elveszítsen. Az Úr senki által sem küld olyan üzenetet, mely az egyházat elcsüggeszti, kétségbe ejti. Isten megró, megfedd, büntet, ám csak azért, hogy helyrehozzon, s végül elismerjen. Mennyire örültem a Legfőbb Tanácstestület jelentésének, hogy sokat ellágyultak, megalázkodtak, alázatos vallomást tettek, s elsöpörték szívük ajtaja elől a szemetet, mely az Üdvözítőt távol tartotta. Mennyire örültem, amikor hallottam, hogy sokan befogadták Jézust, mint állandó vendégüket. Hogyan történt, hogyan lehetséges, hogy éppen amikor ez az egyház a Szentlélek kiáradásában részesül, röplapok minden felé Babilonnak bélyegezték a Hetednapi Adventista Egyházat? Hogyan lehetséges, hogy emberek ennyire félrevezethetők? Elképzelik, hogy a hangos kiáltás abban áll, hogy Isten népét kihívják olyan egyház közösségéből, mely éppen a felüdülés időszakát élvezi? Oh, vajha ezek a megtévesztett lelkek szintén részesülnének ebben az áradatban, ebben az áradatban, ebben az áldásban, s részesülnének a magasságokból áradó erőben. {TM 22.2}

SZERVEZÉS ÉS FEJLŐDÉS (1892)

[CHRISTIAN EXPERIENCE AND TEACHINGS OF ELLEN G. WHITE, 192-205. o.]

Immár negyven éve, hogy mint nép szervezetet vezettünk be. Azok közé tartoztam én is, akik annak létesítésétől kezdve ez irányban tapasztalatokat szerveztek. Emlékszem, hogy milyen nehézségekkel állottunk szemben, milyen hibák, bajok szorultak javításra, majd pedig megfigyelhettem a szervezettségnek a mű növekedésére gyakorolt hatását. A mű kezdetén Isten különleges világosságot adott e pontban, mérlegeljük tehát gondosan azt a világosságot a tapasztalatok tanulságaival együtt. {TM 24.1}

Művünk kezdettől fogva agresszív irányt vett. Tagjainak száma csekély volt, legtöbben a szegényebb néposztályból valók. Meglátásainkat, hittételeinket a világ alig ismerte. Nem voltak imaházaink, csak néhány könyvünk, s igen korlátolt lehetőségeink művünk előbbre vitelére. Nyájunk a főutak és mellékutak mentén szétszórtan élt, városokban, kisebb helyeken és erdőségekben. Üzenetünk tárgy volt, Isten parancsolatai és Jézus hite. {TM 24.2}

EGYSÉGES HIT- ÉS TANTÉTELEK

Bates, Pierce, Hiram s a többiekkel együtt férjem is azok közé a buzgó, nemes és őszinte hívők közé tartozott, akik az 1844. Időpont lejárta után, mint rejtett kincset, úgy kutatták az igazságot. {TM 24.3}

Aggódó lélekkel jöttünk össze, s imádkoztunk, hogy hitben és tantételekben egységre jussunk, tudtuk, hogy Krisztus oszthatatlan. Minden esetben egy-egy pontot vizsgáltunk meg. Tisztelettel vettük kezünkbe és nyitottuk fel a Szentírást. Gyakran böjtöltünk, hogy az igazságot jobban megérthessük. Ha egy pontot nem értettünk, komoly ima után megtárgyaltuk, s mindenki szabadon nyilvánította véleményét, majd ismét imában borultunk Isten színe elé s komolyan könyörögtünk az egységért, hogy olyan egyek lehessünk, ahogyan Krisztus és az Atya egy. Gyakran sírva imádkoztunk. {TM 24.4}

Órákat töltöttünk így. Gyakran egész éjszakát a Szentírás komoly tanulmányozásával töltöttük, hogy megérthessük az időszerű igazságot. Több alkalommal Istennek Lelke nyugodott meg rajtam, nehéz szövegek tárultak fel, Isten-rendelte úton-módon, majd pedig helyreállt a teljes, tökéletes összhang. Mindannyiunk szíve-lelke egy volt. {TM 25.1}

Legkomolyabban törekedtünk arra, hogy a Szentírást el ne csavarjuk, nem akartuk ugyanis, hogy az Írás alkalmazkodjék emberi véleményhez. Arra is törekedtünk, hogy amennyire lehet, csökkentsük a nézeteltéréseket, nem foglalkoztunk ugyanis a kevésbé fontos pontokkal, melyekre nézve a vélemények eltértek. Minden egyes lélek legfőbb vágya volt, hogy a testvérek között olyan állapotot teremtsünk, mely megfelel Krisztus imájának, nevezetesen, hogy tanítványai egyek legyenek, mint amiképpen ő és az Atya egy. {TM 25.2}

Néha egy-két testvér csökönyösen ellenállott az eléjük tárt meglátásnak, s utat engedtek feltörő érzelmeiknek, ám ha ez a lelkület mutatkozott, tanulmányunkat megszakítottuk, összejövetelünket elnapoltuk annak érdekében, hogy mindenkinek alkalma legyen imában elmélyülni s így járulni Isten elé. Legyen alkalma egymagában tanulmányozni a nézeteltérést, a különbséget, miután mennyei világosságért esedezett. Barátságunkról biztosítva egymást, oszlottunk el, hogy mielőbb ismét összejöjjünk az Írás további kutatására. Istennek ereje néhányszor feltűnően megnyugodott rajtunk, s amikor az igazság pontjai világosan feltárultak előttünk, együtt sírtunk és ujjongtunk. Szerettük Jézust, szerettük egymást. {TM 25.3}

Tagjaink száma fokozatosan növekedett. Az elvetett magot Isten öntözte és ő adta a növekedést is. Először áhítatra gyűltünk össze, majd feltártuk az igazságot mindazok előtt, akik meghallgatták. Gyülekezéseinket magánlakásokban, nagy konyhákban, csűrökben, ligetekben és iskolákban tartottuk, ám nemsokára szerény imaházakat is építhettünk. {TM 26.1}

GYÜLEKEZETI REND BEVEZETÉSE

Minthogy tagjaink száma növekedett, nyilvánvalóvá vált, hogy szervezettség nélkül zavarok mutatkoznának, s a művet nem tudnánk sikeresen vezetni. A lelkészkar eltartása, a műnek továbbá az egyház és a lelkészkar megóvása méltatlan tagokból, majd pedig az egyház vagyonának biztosítása, az igazságnak sajtó útján történő közlése, s egyéb okok miatt a szervezettséget nem nélkülözhettük. {TM 26.2}

Ám ez népünk között erős ellenállásba ütközött. Az első napot ünneplő adventisták ellenezték a szervezést, s a hetednapot ünneplő adventistáknak is hasonló érzelmeik voltak. Komoly imában fordultunk az Úrhoz, hogy akaratát megérthessük, s Szentlelke világosságot is adott, nevezetesen, hogy az egyházban rendnek és alapos fegyelemnek kell lennie – hogy a szervezet létfontosságú. Istennek minden művében, mindenütt az egész világegyetemben rendszer és rend uralkodik. A menny törvénye a rend, ez legyen Isten népének törvénye is a földön. {TM 26.3}

Kemény küzdelmek közepette létesítettük szervezetünket. Annak ellenére, hogy az Úr e tárgyban egymásután több bizonyságtételt adott, az ellenállás erős volt s többször megismétlődött. Ámde mi tudtuk, hogy Izrael Ura Istene és gondviselése vezet bennünket. Folytattuk a szervezést, ez a haladás pedig jelentékeny fejlődést eredményezett. {TM 26.4}

Miközben a mű fejlődése újabb vállalkozásokat igényelt, mi felkészülten láttunk hozzá. Az Úr irányította gondolatainkat a nevelésügy fontosságára. Láttuk, hogy iskolákra van szükségünk annak érdekében, hogy gyermekeink az álbölcseletek tévedéseitől mentes oktatásban részesülhessenek, továbbá, hogy kiképzésünk Isten Igéjének elveivel összhangban legyen. Egészségügyi intézmény szükségességét is felismertük, éspedig mindkét irányban: egyrészt népünk megsegítése és oktatása, másrészt mások áldására és felvilágosítására. Ezt is megvalósítottuk. Mindez magasabb rendű missziómunka volt. {TM 27.1}

EGYESÍTETT TÖREKVÉSEK EREDMÉNYE

Művünket sem nagy adományok, sem hagyatékok nem támogatták, soraink között kevés a gazdag ember. Mi tehát fejlődésünk, haladásunk titka? Mi a mi üdvösségünk Vezérének rendeletei szerint menetelünk. Isten megáldotta egyesített törekvéseinket. Az igazság terjedt, növekedett. Intézményeink szaporodtak. A mustármagból hatalmas fa növekedett. A szervezet rendszere sikeresnek bizonyult. A rendszeres jótékonykodást a bibliai terv alapjára fektettük. A test "egybeszerkesztett az ő segedelmének minden kapcsával." Miközben előre törtünk, szervezetünk rendszere mindenkor hatásosnak bizonyult. {TM 27.2}

Senki se gondolja, hogy a szervezet felesleges. Sok-sok tanulmányt folytattunk, sokat imádkoztunk bölcsességért, ám tudjuk, hogy Isten válaszolt, s annak értelmében létesült ez a szerkezet, ez a szervezet. Az ő vezetése alatt épült fel, sok-sok áldozat és küzdelem árán. Egyetlen hittestvérünket se tévessze meg senki, ám senki se kísérelje meg, hogy szervezetünket ledöntse, mert ez olyan állapotokat teremtene, amiről aligha van fogalmuk. Az Úrnak nevében kijelentem előttetek, hogy állni, erősödni fog, megalapozódik, megmarad. Isten parancsára nevezetesen, hogy "Indulj! Előre!" haladtunk előre, amikor a leküzdendő akadályok miatt az előretörés lehetetlennek látszott. Tudjuk, hogy mibe került Isten terveinek megvalósítása a múltban, ám éppen így váltunk azzá a néppé, amely vagyunk. Ezért tehát legyen mindenki végtelenül óvatos, nehogy megbolygassa testvéreink gondolatait olyan dolgokra nézve, melyeket Isten rendelt el művének fejlődése, jóléte, sikere érdekében. {TM 27.3}

Az angyalok összhangban tevékenykednek. Minden tevékenységüket tökéletes rend jellemzi. Minél jobban utánozzuk az angyali sereg összhangját és rendjét, annál eredményesebben végzik művüket e mennyei lények a mi érdekünkben, javunkra. Ha nem látjuk be az összhang, az összhangzó tevékenység szükségességét, ha rendetlenek, fegyelmezetlenek és szervezetlenek vagyunk ügyvitelünkben, akkor az angyalok, akik alaposan szervezettek és tökéletes rendben működnek, nem munkálkodhatnak eredményesen a mi érdekünkben. Szomorúan fordulnak el tőlünk, mert Isten nem hatalmazta fel őket arra, hogy zűrzavart, széthúzást és szervezetlenséget sikerrel koronázzanak. Mindannyian, akik e mennyei hírnökök együttműködését óhajtják, legyenek egyetértésben velük. Akik kenetüket felülről nyerték, mindenkor rendre, fegyelemre, egységes eljárásra buzdítsanak, Istennek angyalai pedig együttműködnek velük. Ám ezek a mennyei hírnökök soha nem ismerhetik el a szabálytalanságot, szervezetlenséget, rendetlenséget. Mind e baj, mind e rossz csak Sátán ama törekvésének eredménye, hogy gyengítse erőinket, letörje bátorságunkat, s hogy akadályozza eredményes tevékenységünket. {TM 28.1}

Sátán igen jól tudja, hogy csak rend és összhangzó munka hozhat eredményt. Igen jól tudja, hogy mindaz, ami a mennyel kapcsolatos, tökéletes rendben folyik s hogy az angyali sereg tevékenységét tökéletes fegyelem, engedelmesség jellemzi. Sátán megfontolt törekvése, hogy hitvalló keresztényeket, amennyire csak lehetséges, eltérítse a menny rendjétől, ezért még Istennek hitvalló népét is megtéveszti, s elhiteti vele, hogy a rend és a fegyelem a lelkiség ellenségei, s hogy az egyedüli biztonság abban rejlik, ha mindenki a maga útján jár, ha távol marad a keresztények testületétől, akik azért egyesültek s azon munkálkodnak, hogy a fegyelmet megalapozzák, s tevékenységüket összehangolják. A rend megalapozása érdekében végzett minden erőfeszítésüket veszélyesnek tartják, jogos szabadságuk korlátozásának, tehát félnek tőle, mint a pápaságtól. Ezek a hívő lelkek erénynek tartják, hogy szabadságukkal dicsekszenek, nevezetesen, hogy önállóan gondolkozzanak és cselekedjenek. Emberek beszédét nem fogadják el, szerintük embereknek nem tartoznak felelősséggel. Láttam, hogy Sátán különleges műve, hogy embereket befolyásoljon, érzelmeiket irányítsa, elhiteti velük, miszerint Isten rendelése, hogy hittestvéreiktől függetlenül, saját útjukat járják. {TM 29.1}

EGYÉNI FELELŐSSÉG ÉS KERESZTÉNY EGYSÉG

Isten kivezeti népét a világból, éspedig az örökkévaló igazság magasztos színvonalára, nevezetesen, Isten parancsolatainak és Jézus hitének magaslatára. Isten fegyelmezi és teszi alkalmassá népét. Nem lesz köztük véleménykülönbség, hogy az egyik ezt, a másik pedig éppen az ellenkezőjét higgye és vallja, a közösségtől függetlenül. Az egyháznak juttatott adományok és kormányok különbözősége által mindannyian eljutnak a hitnek egységére. Ha valaki fenntartja a Biblia igazságairól alkotott véleményét, függetlenül hittestvéreinek nézeteitől, s állítja, hogy jogosan ragaszkodik sajátságos szempontjaihoz, majd pedig mások is előállnak nézeteikkel, egyenként jogaikra hivatkozva, hogy tetszése szerint hihet és beszélhet, tekintet nélkül a közösség hitére, akkor hova lesz az, az összhang, amely Krisztus és az Atya között létezett, s amiért Krisztus imádkozott, hogy fennálljon testvérei között? {TM 29.2}

Noha Isten mindenkinek személyesen kiszabta munkáját és egyénileg felelős Istennek, ám nem követhetjük saját független ítélkezésünket tekintet nélkül hittestvéreink nézeteire és érzelmeire. Ilyen eljárás csak zűrzavart okozna az egyházban. Igaz, hogy a lelkészeknek kötelességük hittestvéreik véleményét tiszteletben tartani, ám egymáshoz való viszonyukat, s az általuk tanított hittételeket mérjék a törvény és a bizonyságtétel próbakövéhez. Így ha mindannyian elfogadják a tanítást, akkor nem lehetnek eltérések közöttük. Néhányan hajlamosak a rendetlenségre s elsodródnak a hit nagy mérföldköveitől, ámde Isten befolyásolja igehirdetőit, hogy lélekben és tantételekben egyek legyenek. {TM 30.1}

Szükséges, hogy napjainkban olyan egység uralkodjék közöttünk, mely megállja a próbatételt. Még sokat kell tanulnunk, de sokat, igen sokat felejtenünk, elhagynunk. Csak Isten és a menny tévedhetetlen. Akik azt gondolják, hogy sosem kell feladniuk kedvenc nézetüket, sosem kell megváltoztatniuk véleményüket, csalódni fognak. Amíg saját eszméinkhez, véleményünkhöz ragaszkodunk, még pedig eltökélten, kitartóan, addig nem létezhet közöttünk az az egység, amelyért Krisztus imádkozott. {TM 30.2}

Ha egyik hittestvérünk az Írásokra nézve új világosságot kap, tárja fel őszintén, majd pedig a lelkészek összesen, együttesen és őszintén kutassák az Írásokat, vajon az ihletett ige igazolja-e, támogatja-e az előadott tételeket. "Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket, ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére." 2Tim. 2:24. 25. {TM 30.3}

MIT MŰVELT AZ ISTEN!

Áttekintve múltunk történelmét, haladásunk minden egyes lépését, egészen mai helyzetünkig, csak azt mondhatom, Hála Istennek! Ha látom Isten művét, csodálat fog el, bizalom hat át Krisztus, a mi Vezetőnk Iránt. Nincs mit félnünk a jövőtől, csak ha elfeledkeznénk arról az útról, amelyen az Úr vezetett bennünket. {TM 31.1}

Immár erős nép vagyunk, vessük hát bizodalmunkat az Úrba! Mert hiszen Isten igéjének hatalmas igazságaival foglalkozunk. Mindenért, amivel bírunk, hálával tartozunk, hálásak lehetünk. Ha a világosságban járunk, ahogyan Isten élő igéjéből árad ránk, felelősséggel is tartozunk éspedig a nagy világossághoz mérten, ahogyan Istentől kaptuk. Sok kötelességünket kell teljesítenünk, mert hiszen szent igazságnak vagyunk letéteményesei, hogy azt a világnak továbbítsuk szépségben és dicsőségben. Adósok vagyunk Istennel szemben minden előnyért melyben részesített, nevezetesen, hogy az igazságot jellemünk szentségével megszépítsük, s hogy eljuttassuk a remény, a szeretet intő, vigasztaló üzenetét azokhoz, akik a tévedés és a bűn sötétségében élnek. {TM 31.2}

Hála Istennek mindazért, amit ifjúságunkért tehettünk, a lehetőségekért, vallási és szellemi kiképzésük terén. Többen felkészülhettek arra, hogy a mű különböző ágaiban tevékenykedjenek, nemcsak Amerikában, hanem a külmisszióban is. Sajtónk irodalmat állított elő, mely szertevitte a világba az igazság ismeretét. Minden adományt, melyek patakokhoz hasonlóan duzzasztották a jótékonyság folyamát, ismerjünk el, adjuk érte hálát Istennek. {TM 31.3}

Ifjaink ma már egy hadsereget jelentenek, s ez a sereg sokat tehet, csak helyes irányításra és buzdításra szorul. Akarjuk, hogy gyermekeink higgyék az igazságot. Akarjuk, hogy Isten megáldja őket. Akarjuk, hogy kivegyék részüket jól szervezett tervek megvalósításában, hogy ifjú társaikon segítsenek. Mindannyian részesüljenek olyan kiképzésben, hogy helyesen képviseljék az igazságot, hogy számot adjanak a bennük élő reménységről, hogy dicsőítsék Istent a mű bármely ágában, ahol képességeiknek megfelelően munkálkodhatnak. {TM 32.1}

Mint Krisztus tanítványainak, kötelességünk, hogy terjesszük a világosságot, melyről tudjuk, hogy a világ nélkülözi. Legyenek Istennek gyermekei "gazdagok jócselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők. Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet." 1Tim. 6: 18. 19. {TM 32.2}

A MARADÉK EGYHÁZ NEM BABILON

[REVIEW AND HERALD, AUGUST 22 - SEPTEMBER 12, 1893.]

Szomorúan olvastam S. testvér és munkatársai röpiratát. Beleegyezésem nélkül a Bizonyságtételekből szemelvényeket használtak fel az általuk kiadott röpiratban, azért, hogy a dolgot úgy tüntessék fel, mintha írásaim alátámasztanák és helyeselnék álláspontjukat. Ez az eljárásuk sem nem helyes, sem nem jogos. Jogtalanul és merészen olyan elméletet tártak embertársaik elé, mely csak megtéveszthet és pusztíthat. A múltban már többen vetemedtek ilyesmire, úgy tüntették fel dolgukat, mintha a Bizonyságtételek támogatnák tarthatatlan, hamis állításaikat. {TM 32.3}

Világosságot kaptam arra nézve, hogy S. testvér és a vele rokonszenvezők álláspontja nem helyes, hanem a napjainkat jellemző "íme itt, íme ott" mozgalmak közé tartozik. Csak egy példát hozok fel annak megvilágítására, hogy S. testvér hogyan állította össze röpiratát. Egyik lelkészünknek magánlevelet írtam. Az illető, bízva abban, hogy jóindulattal S. testvér segítségére lehet, levelem másolatát elküldte neki. Ám ahelyett, hogy személyesen iránta tanúsított jóindulatnak tartotta volna, röpiratában a levél egyes részeit, mint kiadatlan "Bizonyságtételeket" használta fel, hogy álláspontját alátámassza. Tisztességes eljárás-e ez? A bizonyságtétel semmit sem tartalmazott, ami S. testvér álláspontját támogatta volna, ám ő helytelenül alkalmazta, - mint sokan az Írásokat - mégpedig a saját és mások lelkének kárára. Isten ítél majd felettük, akik jogtalanul és merészen tisztességtelen eszközökhöz folyamodnak, azért, hogy amit igazságnak vélnek alátámasszák, és hatásossá tegyék. Máshoz intézett magánlevél felhasználása által, S. testvér visszaélt az illető jóindulatával, aki segíteni szeretett volna rajta. A "Hangos Kiáltás" című s az egyházak bukásáról szóló röplapok kiadó társaságok bizonyságát adták annak, hogy a Szentlélek nem munkálkodik bennük. "Gyümölcseikről ismeritek meg őket." {TM 33.1}

Akik ezeket a helytelen állításokat tartalmazó röplapokat megkapják, olyan benyomást nyernek, mintha én is támogatnám álláspontjukat, s ezekkel a munkásokkal együttesen hirdetem az általuk úgynevezett "új világosságot." Tudom, hogy üzenetükbe igazság is vegyül, ám az igazságot helytelenül alkalmazzák, összefüggéséből kiragadták, tévedéssel vegyítették. Testvérünknek, aki hozzá intézett levelem másolatát ezeknek a férfiaknak elküldte, csak azt mondhatom, hogy ebben az ügyben egyáltalán nem hibáztatom. Ha helytelenül elítélnélek és megrónálak, - noha indokaid és szándékaid csak jók voltak, - akkor Isten, az én eljárásomat hibáztatná. Ha a testvér, akin segíteni akartál, visszaélt bizalmaddal, ne hibáztasd magad, és ne bánkódj hűtlenségének következményei miatt. {TM 33.2}

OKTATÁSOK A TANÍTVÁNYOK SZÁMÁRA

A bizonyságtételek olyan dolgokat tartalmaznak, amelyek általában nem a világnak, hanem Isten hívő gyermekeinek szólnak. Ennél fogva helytelen, ha a nyilvánosság, a nagyközönség számára alkalmazzuk, akár oktatás, intés, megrovás vagy tanács alakjában. A világ Megváltója, Isten küldötte a világ legnagyobb Tanítója néhány tanítását csak tanítványaira bízta, s nem a világnak szánta. Voltak az őt követő tömegek számára szóló közleményei, ám volt különleges világossága, és oktatása követői száma, ezt nem közölte a nagy gyűléssel mert hiszen meg sem értették volna. Kiküldte tanítványait, hogy prédikáljanak, s amikor első misszióútjukról visszatértek, az Isten országa evangéliumának hirdetésében szerzett tapasztalataikról beszámoltak, Jézus így szólt hozzájuk: "Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé." Jézus ilyen magányos helyen tanította, ihlette tanítványait, tanácsokat adott nekik melyekre munkájukban szükségük volt. Ám ezeket az oktatásokat nem kívánta szertesugározni a vegyes tömeg közé, mert szavai csakis tanítványainak szóltak. {TM 34.1}

Több alkalommal, amikor az Úr gyógyítása csodáit művelte, a gyógyultaknak meghagyta, hogy senkinek el ne mondják. Ezt az utasítását be kellett volna tartaniuk, tudva azt, hogy Krisztusnak nyomós okai voltak arra, hogy hallgatást parancsoljon. Ezt a kifejezett kívánságát teljesíteniük kellett volna. Az Úr tudta, hogy a betegek gyógyítása, csodatettei által, nevezetesen, hogy a vakok látását visszaadta, a bélpoklosokat megtisztította, saját életét veszélyeztette. Ha a papok és a főemberek nem fogadták el az ő küldetéséről Általa adott bizonyítékokat, akkor félremagyarázzák, meghamisítják a csodatetteket is, és csak vádakat koholnak Ellene. Igaz, hogy sok csodát tett nyilvánosan is, de több esetben kérte a gyógyultakat, senkinek se mondják el, mit tett érettük. Ha előítéleteket szítottak Ellene, ha irigység és féltékenység zárta el útját, akkor Jézus elhagyta a városokat, s azokhoz fordult, akik figyeltek szavaira és értékelték a közölt igazságokat. {TM 35.1}

Az Úr Jézus jónak látta, hogy több dolgot megvilágítson tanítványai előtt, amiket nem tárt fel a tömeg számára. Világosan kinyilatkoztatta előttük az írástudók, farizeusok és papok őiránta tanúsított gyűlöletének okát. Beszélt nekik szenvedésről elárultatásáról és haláláról, ám a világ előtt ezeket a dolgokat nem tárta fel olyan világosan. Követőit figyelmeztette, feltárta előttük a jövő szomorú fejleményeit, s azt is, hogy mi vár rájuk. Követőinek értékes oktatásokat nyújtott, amit azonban még ők sem értettek meg, csak halála, feltámadása és mennybemenetele után. Amikor a Szentlélek kiáradt rájuk, emlékeztette őket mindarra, amit Jézus előzetesen kijelentett nekik. {TM 35.2}

VISSZAÉLÉS A BIZALOMMAL

Szent bizalommal élt vissza az az ember, aki másokkal közölte ezt, amit Jézus titokban kívánt tartani. Ez egyben az igazság ügyére szégyent és bajt hozott. Az Úr alkalmas figyelmeztető üzeneteket adott népének, megfeddte, tanácsolta és oktatta. Ám nem helyes, ha ezeket az üzeneteket összefüggésükből kiszakítva, más helyen alkalmazzák, hogy olyan látszatot keltsen, mintha téves üzenetet tartalmazna. S testvér és társai az általuk kiadott röplapban azzal vádolják Isten egyházát, hogy Babilon. Sürgetik az elszakadást az egyháztól. Ilyesmi nem tisztességes, sem nem jogos vagy igazságos. E röpirat összeállításánál nevemet és írásaimat használták fel olyasminek alátámasztására, amit helytelenítek, és tévelygésnek bélyegzek. Akik ezt a röpiratot megkapják, engem vádolnak majd ezért a helytelen álláspontért, pedig teljesen ellenkezik az írásaimban foglalt tanításokkal és azzal a világossággal, amit Isten adott nekem. Kijelentem, hogy akik ebben a mozgalomban részt vesznek, nagyon megtévesztett emberek. {TM 36.1}

HAMIS ÜZENET

Éveken keresztül bizonyságot tettem arról, hogy ha emberek azt állítják, hogy nagy világosságot kaptak, de mégis annak megdöntésére rombolására törekszenek, amit az Úr emberi ügyvivői által felépített, az illetők megtévesztett, megcsalt lelkek, akik nem Krisztus vonalán munkálkodnak. Akik azt állítják, hogy a Hetednapi Adventista gyülekezetek képezik Babilont vagy Babilonnak részét, jobb, ha otthon maradnak. Álljanak meg, gondolkozzanak azon, hogy napjainkban milyen üzenet hirdetése időszerű. Ahelyett, hogy a mennyei erőkkel együttműködve egy népet készítenének elő az Úr napjára, az "atyafiak vádolója" mellé álltak, aki vádolja őket Isten trónja előtt éjjel és nappal. Sátán ügyvivői nekilendültek, arra késztetnek embereket, hogy a gonoszok szövetségéhez csatlakozzanak, azért, hogy kétségbe ejtsenek, zaklassanak, s Isten népének sok bajt okozzanak. Az egész világot ellenségeskedésre uszítják a Hetednapi Adventisták ellen, mert nem hódolnak be a papságnak, nem ünneplik a vasárnapot, ennek az antikrisztusi hatalomnak az intézményét. Sátán terve az, hogy kiirtsa őket e földről, azért, hogy senki se vitathassa e világ feletti uralmát. {TM 36.2}

SÁTÁN VÁDJAI

A próféta láthatta Sátán vádaskodásait. Így írta le: "Azután megmutatá nékem Józsuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt." Jézus a mi nagy Főpapunk a mennyben. S ott mit csinál? Közbenjár, és engesztelést szerez népe számára, akik Benne hisznek. Krisztus életszentségét tulajdonul adja nekik, Isten pedig elfogadja őket, mint akik e világ előtt nyilatkoztatják alattvalói hűségüket Isten iránt, s megtartják parancsolatait. Sátán gyűlöli őket, ugyanolyan indulattal viseltetik irántuk, mint Jézus Krisztus iránt, amikor itt e földön járt. Pilátus, amikor kihallgatta Jézust, szabadon bocsátására törekedett, azt akarta, hogy megszabadulhasson a reá váró gyötrelmektől. A lármás tömeg előtt bemutatta Istennek Fiát, és Barabást, a gonosztevőt. Feltette a kérdést: "Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek, Barabást-e vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?" "Azok pedig mondának: Barabást. Monda nekik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!" {TM 37.1}

Sátán ellenségeskedése fellázította a világot, amikor pedig választhattak Istennek Fia vagy a gonosztevő Barabás között, inkább a rablót választották, mint Jézust. A tudatlan tömeget, a magas tisztségeket betöltő férfiak csalárd érvelései befolyásolták, hogy tagadják meg Istennek Fiát, s helyette a rablógyilkost válasszák. Gondoljunk tehát arra, hogy még mindig abban a világban élünk, ahol Jézus Krisztust, Istennek Fiát megvetették, és keresztre feszítették, s amelyre még mindig ránehezedik bűne, hogy Krisztust megvetette, s a rablót választotta., Istennek szeplőtlen Báránya helyett. Ha egyénileg meg nem térünk Istenhez, mert törvényét áthágjuk, s ha a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett hitünket nem gyakoroljuk, akkor ugyanolyan teljes kárhoztatás a részünk, mint aminőt Barabás választása és Krisztus megvetése eredményezett. Napjainkban az egész világot terheli Krisztus, az Isten Fia szándékos megvetésének és meggyilkolásának vádja. Az ige igazolja, hogy zsidók és pogányok, királyok, kormányzók, lelkészek, papok és nép - minden réteg és szekta, amely az irigység, gyűlölet és hitetlenség hasonló szellemét nyilvánítja, mint azok, akik Istennek Fiát halálra adták, - ha alkalom kínálkozna, ma is ugyanazt a szerepet vállalnák, mint Krisztus kortársai, a zsidók, s a többi nép. Részesei lennének ugyanannak a lelkületnek, szellemiségnek, amely Isten Fiának halálát követelte. {TM 38.1}

Krisztusnak érettünk végzett szolgálatát elénk táró jellemét, - továbbá Sátánnak eltökélt vádaskodását ellenünk, - bemutatja Józsuát, a főpapot, aki Isten előtt könyörög Istennek törvénytartó népéért. Ugyanakkor Sátán nagy bűnösnek tünteti fel Isten népét: Isten elé tárja elkövetett bűneiket, - amelyekre ő kísértette őket - s követeli, hogy törvényszegéseik miatt elpusztításukra a kezébe adassanak. Követeli, hogy a szolgáló angyalok ne oltalmazzák őket a gonoszok szövetségével szemben. Tombol a dühtől, mert Isten népét nem kötheti csomókba, a világgal együtt, hogy egyedül és tökéletesen az ő alattvalói legyenek. Királyok, uralkodók és kormányzók felvették magukra az antikrisztusi bélyeget: az Írás sárkánynak ábrázolja őket, akik hadakoznak a szentek ellen, - azok ellen, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét. Isten népével szemben tanúsított ellenségeskedésük miatt bűnösségük ugyanúgy nyilvánvaló, mintha Krisztus helyett Barabást választották volna. {TM 38.2}

A VILÁG FELELŐSSÉGGEL TARTOZIK

Istennek pere van a világgal. Amikor az ítélőszék összeül, s a könyveket megnyitják, Isten félelmetes számadást fog rendezni, amely a világot megfélemlítené és megreszkettetné, ha sátáni csalások és megtévesztések el nem vakították, s varázslatukban nem tartanák őket. Isten számadásra vonja a világot, egyszülött Fiának haláláért, akit a világ ugyancsak újból megfeszített, ismét nyíltan meggyalázott, népének üldözése által. A világ megtagadta Krisztust, szentjeinek személyében: megvetette üzeneteit, mert megvetette a próféták, apostolok, hírnökök üzeneteit. Megvetették, megtagadták Krisztus munkatársait, ezért pedig számadással tartoznak {TM 39.1}

Sátán a vezérük az atyafiak vádolóinak, ám amikor Isten népének bűneit tárja fel, mit válaszol néki az Úr? Így szól: "Dorgáljon meg téged /nem Józsuát, aki Istennek megpróbált és választott népét képviseli / az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadta Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez? Józsua pedig szennyes ruhákba vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt." Sátán úgy vázolta Istennek választott és hű népét, mintha szennyel és bűnnel volna tele. Feltárta részletesen minden elkövetett bűnüket. Vajon nem állította-e munkába egész gonosz szövetkezetét, hogy csalásaival éppen e bűnök elkövetésére bírja őket? Ám megbánták bűneiket s elfogadták Jézus igaz szentségét. Ezért Krisztus életszentségének ruháiba öltözötten álltak Isten előtt és "szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!" Minden elkövetett bűnüket megbocsátotta, mint választottak és igazak, Istennek ártatlan, tökéletes gyermekei álltak Isten előtt, s mintha sohasem bűnöztek volna. {TM 39.2}

BÁTORÍTÓ SZÓ

"Azután mondám: Tegyetek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala. És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Józsuának, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útjaimon jársz, és ha parancsolataimat megtartod, te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki-s bejárást engedek neked ez itt állók között." Kívánnám, hogy akik vallják a jelenvaló igazságot, komolyan gondolkoznának e fejezet csodálatos jelenetén. Bármilyen gyenge és sok-sok erőtlenséggel küzd is Istennek népe, ám azok, akik hűtlenségükből megtérnek Istenhez, e gonosz és elvetemült nemzetség közepette, és síkraszállnak Isten szent törvényéért, megépítik a rést, amelyet Sátán vezetése alatt a bűnnek embere ütött, azok Isten gyermekeihez számláltatnak, s Krisztus életszentsége által, mint tökéletesek állnak Isten színe előtt. Az igazság nem fog állandóan a porban feküdni, hogy az emberek lábbal tiporjanak rajta. Felmagasztalt és dicső lesz, felkel és természetes fényében világítani fog, megáll örökké és örökkön örökké. {TM 40.1}

VÁDLÓ SZAVAK NEM ISTENTŐL SZÁRMAZNAK

Istennek van népe, ezt a népet az egész menny érdeklődése kíséri, Istennek egyedüli kincse e földön. Aki e szavakat olvassa, jól gondolja meg, mert Jézus nevében mindenkinek szívébe szeretném vésni. Ha bárki előáll, akár közülünk, vagy kívülálló azzal az üzenettel, hogy Isten népe Babilonnak számít, s azt állítja, hogy a hangos kiáltás határozott felhívás Babilon elhagyására, akkor tudhatjuk, hogy nem az igazság üzenetét hordozza. Ne fogadjátok be, s ne is köszöntsétek őket, mert nem Isten beszélt általuk, sem üzenetet nem bízott rájuk, hanem önmaguk küldöttei, Isten nem hívta el őket. A "Hangos Kiáltás" című röplapban levő üzenet, csalás! Ilyen üzenetekkel még találkozni fogunk, hordozói állítják, hogy Isten küldte őket, ám ez az állításuk hamis, mert nincs bennük világosság, hanem sötétség. Hallani fogunk még Isten népét vádoló üzeneteket, hasonlóan ahhoz, ahogy Sátán vádolja Istennek népét. Ezek az üzenetek éppen abban az időpontban hangzanak majd, amikor Isten így szól népéhez: "Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik." {TM 41.1}

ÁLNOK, CSALÁRD TEVÉKENYSÉG

Majd rájövünk, hogy a hamis üzenetek hordozóinak nincsenek magas eszményeik a tisztességről, a becsületességről. A népet megcsalják, tévedéseiket White testvérnő bizonyságtételeivel keverik, nevét felhasználják, hogy művüket hatásossá tegyék. A bizonyságtételekből kiemelnek szemelvényeket, ezeket elcsavarják, hogy állításaikat alátámasszák, majd beállítják csalásaik közé, azért hogy tévedéseiknek súlyt adjanak, s hogy az emberek befogadják. Félremagyarázzák, helytelenül alkalmazzák mindazt, amit az Úr az egyháznak adott, azért, hogy intse, tanácsolja, feddje, vigasztalja és bátorítsa Isten maradék népének tagjait. Akik a "Bizonyságtételeket" Isten üzenete gyanánt fogadják el, általuk áldásban, segítségben részesülnek, ám azok, akik részekre bontják, csupán azért, hogy saját elméletüket vagy eszméjüket támogassa, hogy tévedésüket igazolja, számukra saját tanításaik sem áldást, sem jótéteményt nem nyújtanak. Állítani, hogy a Hetednapi Adventista Egyház Babilon, csak Sátán kijelentésének ismétlése, aki az atyafiak vádolója, mert vádolja őket Isten előtt nappal és éjjel. A Bizonyságtételekkel való visszaélés következtében lelkek csüggednek el, mert nem tudják megérteni a Bizonyságtételek kapcsolatát a tévelygők állításaival, ugyanis Isten terve az volt, hogy a Bizonyságtételek az igazság keretében foglaljanak helyet. {TM 42.1}

Akik a tévelygés mellett szállnak síkra, ezt mondják: "az Úr szólott" eddig az Úr nem szólt. A hamisságról tesznek bizonyságot, nem az igazságról. Akik azt az üzenetet hirdetik, hogy az egyház Babilon, ha arra használták volna fel ennek a tévedésnek a terjesztésére szánt röplap költségeit, hogy rombolás helyett építsenek, akkor igazolták volna, hogy az Isten által vezetett néphez tartoznak. {TM 43.1}

Nagy munka vár ránk e világon, nagy munkát kell végeznünk külterületeken. Iskolákat kell létesítenünk, hogy a misszióterületekre mehessenek. A külmisszióban nemcsak lelkészekre van szükség, hanem bölcs, helyes ítélőképességű munkásokra, minden vonalon. A világ minden részéből hangzik felénk a macedóniai kiáltás: "Jer át... és segíts rajtunk!" Tekintve felelősségeinket, nevezetesen, hogy elmenvén e széles világra, prédikáljuk az evangéliumot minden népnek, emberekre és anyagi eszközökre van szükségünk, ám Sátán minden elképzelhető úton-módon azon dolgozik, hogy ezeket az anyagiakat felhasználja, s így megakadályozza az embereket, hogy munkájukat kiszabott feladatukat elvégezzék. Azt a pénzt, amit a jó munkára használhatnánk fel, - nevezetesen imaházak építésére, iskolák alapítására, fiatal férfiak és nők kiművelésére, hogy munkásokat képezhessünk ki a misszióterületekre, hogy kimehessenek és türelmesen, értelmesen munkálkodva, teljes kitartással, mint Istennek ügyvivői, egy népet készítsenek elő Istennek nagy napjára - elvonják hasznos, áldott rendeltetésétől, hogy gonosz és átkos művét végezze. {TM 43.2}

Istennek nagy napja közeledik, s igen siet, nagy munkát kell végeznünk, mégpedig hamar. Ám látjuk, elvégzendő sok munkánk közben, hogy az időszerű igazság hitvallói között többen vannak, akik nem tudják, hogy a rájuk bízott javakat hogyan költsék el, s éppen szelídség és alázat hiányában nem látják, hogy milyen nagy az elvégzendő feladat, munka. Akik Jézustól tanulnak, Isten munkatársai lesznek. Ellenben, akik tévtanok hirdetésével foglalkoznak, pénzüket és idejüket hiábavalóságra költik. Az új területek hű munkásaira csak fokozottabb terheket rónak, mert ahelyett, hogy idejüket az igazság terjesztésére szentelhetnék, kénytelenek a hamis tanok hirdetőinek munkáját ellensúlyozni. {TM 44.1}

Akik ilyen munkát végeztek, ha szükségét érezték volna, hogy Krisztus imája szerint cselekedjenek, amelyet éppen keresztre feszítése előtt tárt Atyja elé, - nevezetesen, hogy tanítványai egyek legyenek, miképpen ő és az Atya egy, - akkor nem tékozolnák el a rájuk bízott s a mű előbbre vitele érdekében annyira szükséges javakat. Nem vesztegetnének drága időt és tehetséget arra, hogy tévelygést terjesszenek s arra kényszerítsenek odaszentelt munkásokat, hogy idejüket rossz befolyásuk ellensúlyozására fordítsák. Ilyen jellegű tevékenység nem felülről, hanem alulról ered. {TM 44.2}

"Ki féli közületek az Urat? És ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki sötétségben jár és nincs fényesség neki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez! Íme, ti mind, akik tüzet gyújtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, amelyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok, fájdalomban fogtok feküdni!" Akik azt az üzenetet terjesztették, hogy az egyház Babilon, üzenetük olyan benyomást tett, mintha nem volna egyháza e földön. {TM 44.3}

ÉLŐ EGYHÁZ

Van-e Istennek élő egyháza? Igen, Istennek van egyháza, de küzdő, harcoló egyháza még nem a diadalmas egyháza. Fájlaljuk, hogy vannak fogyatékos tagjaink, hogy konkoly is nő a búza között. Jézus mondotta: "Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett, de amikor az emberek aludtak, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. ... A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van ezért benne a konkoly? Ő pedig mondá nekik: Valamely ellenség cselekedte ezt. A szolgák pedig mondának neki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy megégettessék, a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe." {TM 45.1}

A búzáról és a konkolyról szóló példázatból látjuk annak okát, hogy a konkolyt miért nem gyomlálták ki. Azért, hogy vele együtt nehogy a búzát is kiszakítsák. Emberi vélemény és megítélés súlyos hibákra vezetne. Ám nehogy ilyen hibát elkövethessenek, nehogy egyetlen búzakalászt kitépjenek. A Mester mondja: "Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig": akkor majd az angyalok összegyűjtik a konkolyt, hogy megégettessék. Noha gyülekezeteinkben bár állítjuk, hogy magasabb rendű, haladottabb igazságokban hiszünk, mégis vannak fogyatékosak, tévelygők, mint konkoly a búza között, ám Istenünk hosszan tűrő, türelmes Isten. Megfeddi és figyelmezteti a tévelygőket, ám nem pusztítja el azokat, akik nehezen tanulják meg a szükséges leckéket. Nem szakítja ki a konkolyt a búza közül. A konkoly és a búza együtt növekszik az aratásig. Amikor pedig a búza eléri a teljes nagyságát, fejlettségét, éppen érettségének jellegzetessége következtében megkülönböztethető a konkolytól. {TM 45.2}

Krisztus egyháza e földön nem tökéletes, de Isten nem pusztítja el egyházát tökéletlenségei miatt. Voltak és lesznek, akik buzgólkodnak, ámbár nem ismeret szerint. Akik megtisztítanák az egyházat, akik kiszaggatnák a konkolyt a búza közül. Ám Krisztus részletesen felvilágosított arra nézve, hogy hogyan bánjunk a tévelygőkkel s a megtéretlen tagokkal. Hirtelenül, elhamarkodottan sosem szabad eljárnunk, hogy kizárjuk azokat, akiket jellemteleneknek tartunk. Konkoly mindaddig mutatkozik a búza között, ám több bajt okozna, ha kigyomlálnók a konkolyt, ezt csakis Isten által elrendelt úton-módon tehetjük meg. Az Úr szaporítja népének számát őszintén megtért tagokkal, ám Sátán ugyanakkor behoz az egyházba megtéretlen elemeket is. Míg Krisztus a jó magot veti, Sátán konkolyt vet. Az egyház tagjaira állandóan két egymással ellenkező befolyás árad. Az egyik az egyház megtisztítását célozza, a másik pedig Isten népének megrontására törekszik. {TM 46.1}

JÚDÁSNAK VOLTAK ALKALMAI

Jézus tudta, hogy Júdás jelleme fogyatékos, ám ennek ellenére tanítványai sorába fogadta. Ugyanazokban a kiváltságokban, alkalmakban részesítette, mint a többit, a választottakat. Júdásnak semmi mentsége sem volt utóbb követett útjára, eljárására. Júdásból is az igének cselekvője válhatott volna, ahogyan Péterből, Jakabból és Jánosból és a többiekből. Jézus értékes tanításokat adott munkatársainak, amelyek teljes megtérésükre vezethettek. Megszabadulhattak, mentesülhettek jellemük foltjaitól, fogyatékosságaitól. {TM 46.2}

AZ EGYHÁZ SEM TÖKÉLETES

Sokan, amikor az egyházhoz csatlakoznak, azt hiszik, hogy várakozásaik teljesülnek, mert tiszta és tökéletes testvériséghez csatlakoztak. Hitükben buzgók, de ha látják az egyháztagok hibáit, felkiáltanak: "Elhagytuk a világot, azért, hogy szabaduljunk a jellemtelenektől, ám a gonosz itt is dolgozik." Ők is felteszik a kérdést, ahogyan a szolgák a példázatban: "Honnan van azért benne a konkoly?" Ne érezzünk csalódást, hiszen az Úr nem ígérte nekünk, hogy az egyház tökéletes, összes igyekezetünk sem elegendő arra, hogy a harcoló egyházat olyan tisztává tegyük, mint amilyen a diadalmas egyház lesz majd. Az Úr megtiltja, hogy erőszakos úton-módon járjunk velük szemben, akiket tévelygőknek tartunk, s a hibásakat, a fogyatékosokat sem közösíthetjük ki, zárhatjuk ki vagy bélyegezhetjük meg. {TM 47.1}

Halandó ember könnyen tévedhet a jellem megítélésében, ám Isten e tekintetben nem bízza az ítélkezést alkalmatlan egyénekre. Nem mi döntjük el, hogy miből áll a búza s miből a konkoly. Az aratás ideje mutatja meg, határozza meg a két osztály jellemét, amelyet az Úr a búza és a konkoly jelképével ábrázol, tár elénk. A szétválasztást Isten angyalai végzik, Isten nem bízta emberekre. {TM 47.2}

Az egyházban mutatkozó sátáni befolyások egyik jelensége a tévtan, s a megtéretlen lelkek elfogadják. Emberek nem engedelmeskednek Jézus Krisztus szavainak, mégis így akarnak a hit, lélek és tantétel egységére jutni. Nem munkálkodnak a lélek egységéért, amiért Krisztus imádkozott, s ami hatásossá tenné Krisztus tanítványainak bizonyságtételét, mert meggyőzné a világot, hogy Isten elküldte Fiát a világra., "valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ha az, az egység élne Isten népe között, amelyért Krisztus imádkozott, akkor élő tanúságtevők lennének, akikből világosság, fény árad szét a világ erkölcsi sötétségének közepette. {TM 47.3}

SÁTÁN KÍSÉRTÉSEI

Ahelyett, hogy a hívők között egység uralkodna, széthúzást látunk, mert megengedik, hogy Sátán közéjük férkőzzék. Akik nem tanulnak Krisztustól szelídséget és alázatosságot, azokat tetszetős csalásaival és megtévesztéseivel ráveszi, hogy az egyháztól eltérő vonalat válasszanak, s ha lehetséges bontsák meg az egyház egységét. Férfiak lépnek fel fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magukhoz vonják. Állítják, hogy Istentől nagy világosságot kaptak, ám hatása alatt hogyan cselekszenek? Vajon azt az utat járják-e, amelyen a két emmausi tanítvány járt? Akik, amikor világosság áradt lelkükbe, visszatértek, s elmondották társaiknak, akiket Isten vezetett és vezet, hogy látták Jézust és beszéltek Vele. {TM 48.1}

Vajon azok a férfiak, akik állították, hogy az egyházat illetőleg világosságot kaptak, ezt az utat járták-e? Vajon felkeresték-e azokat, akiket Isten, élő bizonyságtevőkként kiválasztott? Igazolták-e, hogy ez a világosság fejleszti, növeli képességüket, hogy egy népet készítsenek elő az Úr Isten nagy napjára? Vajon kértek-e tanácsot tőlük, akik hordozták és hordozói az igazságnak és eljuttatják a világhoz az utolsó intő üzenetet? Vajon tanácskoztak-e velük, akiknek Isten dolgaiban mélységes tapasztalatai vannak? Ezek az emberek, akik annyira buzgólkodnak az ügy érdekében, miért nem voltak a Battle Creekben tartott nagygyűlésen, mint azok az odaszentelt életű férfiak Jeruzsálemben, a Szent Lélek kiárasztása alkalmával? A mű központjában, szívében ezek az emberek feltárták világosságot árasztó kincseiket, s mialatt az Úr Szentlelkét árasztotta a népre, vajon kaptak-e azok a férfiak a mennyei kenetből? Mialatt Isten Lelkének indítása, késztetése nyilvánvalóan mutatkozott a nép között, s lelkek tértek meg, s szíveket indított töredelemre, voltak, akik Sátán sugalmazására hallgattak, alulról jövő erő hatotta át őket, hogy felkeljenek és hirdessék, hogy éppen a Szentlélek áldásában részesült nép, majdan a kései eső és az egész világot megvilágító dicsőség részese jelenti Babilont. Ezek a hírnökök vajon az Úrtól kapták-e üzenetüket? Nem, mert nem az igazság üzenete. {TM 48.2}

AZ EGYHÁZ: A VILÁG VILÁGOSSÁGA

Habár a gonosz létezik az egyházban és létezni fog a világ végéig, mégis az egyház ez utolsó napokban a bűntől beszennyezett és erkölcsileg romlott világ világossága kell legyen. Az egyház elgyengült és hibás, rászorul a dorgálásra, figyelmeztetésre és tanácsra, de e földön Krisztus figyelmének egyetlen célpontja. A világ műhely, amelyben emberek és mennyei lények együttműködnek, ahol Jézus kegyelme és isteni irgalma által emberek szívén kísérletezik. Angyalok csodálkozva szemlélik emberek jellemének átalakulását, akik életüket Istennek szentelik. Örömüket énekekben fejezik ki, s elragadtatottan dicsőítik Istent és a Bárányt. Látják, hogy akik természet szerint a harag gyermekei, megtérnek, Krisztus munkatársaivá válnak, s lelkeket nyernek meg Istennek. Látják, hogy akik a sötétségben senyvedtek, a világ világosságává válnak, hogy világítsanak e gonosz és romlott nemzetség erkölcsi éjszakája közepette. Látják, hogy előkészülnek Urukkal való együttszenvedésre, hogy azután Vele együtt részesei lehessenek dicsőségének a mennyei országában. {TM 49.1}

Istennek van egyháza e földön. Az, az egyház felmagasztalja, fennen lobogtatja a sárba tiprott törvényt, s a világ elé tárja Istennek Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Isten egyháza a letéteményesek Krisztus kegyelme gazdagságának, s az egyház által szemlélteti végül is és teljesen szeretetét e világ iránt, amelyet bevilágít dicsőségével. Végül pedig megvalósul Krisztus imája, nevezetesen, hogy egyháza olyan egységes legyen, mint amiképpen ő egy az Atyával. Az egyház részesül a Szentlélek gazdag ajándékában, s minthogy állandóan árad Isten népére, tagjai Isten üdvözítő hatalmának bizonyságtevői lesznek e világon. {TM 50.1}

E világon jelenleg csak egyetlen egyház építi a régi romokat, alapzatait felrakja, ösvényeit megújítja, ha pedig bárki is felhívja a világ, vagy a többi egyház figyelmét erre az egyházra, s Babilonnak bélyegzi, az Sátánnal működik együtt, az atyafiak vádolójával. Lehetséges-e, hogy közülünk támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, s akik éppen Sátán kijelentéseinek adnak hangot, nevezetesen mindannak, amit Sátán terjeszteni kíván e világon az Isten parancsolatainak megőrzőiről, s akik Jézus hitével bírnak? Vajon nincs-e elegendő tennivalótok, hogy buzgalmaitokat kiéljétek, hogy feltárjátok az igazságot a tévedés sötétségében élőknek? Ti pedig, akiket Isten anyagi javak és képességek sáfáraivá tett, rosszul használtátok fel az Úr javait, mert a tévedést terjesztettétek. Az egész világ gyűlöli azokat, akik Isten törvényének kötelező voltát hirdetik. A Jehovához hű egyház nem közönséges harcot vív. "Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság Lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." Akik e harc jelentőségének csak valamennyire tudatában vannak, azok nem fordítják fegyverüket a harcoló egyház ellen, hanem minden erejüket megfeszítve, együttműködnek Isten népével a gonoszság lelkei ellen. {TM 50.2}

Akik hozzálátnak, hogy egyéni felelősségükre üzenetet hirdessenek, akik noha állítják, hogy Isten tanítja és vezeti őket, mégis csak rombolnak, hogy megsemmisítsék azt, amit Isten éveken keresztül felépített, azok nem Isten akaratát teljesítik. Tudjátok hát meg, hogy ezek a férfiak a nagy csaló oldalán állnak. Ne higgyetek nekik. Ezek a férfiak Isten és az igazság ellenségeivel szövetkeztek. A lelkészkar rendjét papi csalás rendszerének gúnyolják majd. Ezektől tartózkodjatok, üzenetükkel ne legyen közösségetek, bármennyire idézik is a Bizonyságtételeket, s bármennyire is fedezni akarják magukat általuk. Ne fogadjátok be őket, mert munkájukat nem Isten bízta rájuk. Ilyen tevékenység csak a Bizonyságtételekbe vetett hit csökkenését, elvesztését eredményezheti, és amennyire lehetséges, éveken át folytatott munkámat akarják megsemmisíteni, hatástalanná tenni. {TM 51.1}

Majdnem egész életemet annak a munkának szenteltem, ám terheimet gyakran csak megnehezítette, hogy férfiak támadtak, s olyan üzeneteket hirdettek, amelyeket nem Isten adott nekik. A gonosz munkásoknak ez a csoportja részeket szemelt ki a Bizonyságtételekből, tévedések keretébe helyezte, azért, hogy ebben a keretben téves bizonyságtételüket alátámassza, annak nyomatékot adjon. Ha nyílván valóvá válik, hogy üzenetük téves, akkor a Bizonyságtételeket, minthogy tévedéseikkel kapcsolatos, ugyancsak megvetés éri, a világ népei pedig, mert nem tudják, hogy az idézett Bizonyságtételek csupán magánlevélnek a kivonatai, - melyet engedélyem nélkül használtak fel, - bizonyítéknak veszik, hogy munkám nem Istentől ered, nem igazság, hanem hamisság. Akik Isten művére ilyen szégyent hoznak, eljárásukért Isten előtt felelnek majd. {TM 51.2}

ISTEN ÁLTAL ELRENDELT EVANGÉLIUMI SZOLGÁLAT

Istennek van egyháza, annak pedig Istentől rendelt lelkészkara. ."És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide, s tova, hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az emberek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk abban, aki a fej. a Krisztusban." {TM 52.1}

Az Úrnak vannak ügyvivői és egyháza, ez az egyház átélte az üldözést, a harcot és a sötétséget. Jézus szerette az egyházat és önmagát adta érette, gondját viseli, megjavítja, nemesbíti és felemeli, hogy szilárdan megállhasson e világ romboló befolyása között. Isten rendelt és megbízott férfiakat, hogy az egyház felett féltő gondossággal őrködjenek, éberen és kitartóan, nehogy Sátán gonosz tervei megdönthessék, legyőzhessék, hanem megállhasson e világban, hogy Isten dicsőségét terjessze az emberek között. Gondolatok ütköznek egymással, elvek elvekkel, az igazság a tévelygés ellen, ám nemsokára a csúcsfokát elérő küzdelemben, - amely már megkezdődött - tapasztalt férfiak végezzék Istentől rendelt munkájukat, őrködjenek lelkek felett, mert számadással tartoznak róluk. {TM 52.2}

Akik azt a téves üzenetet hirdetik, az egyházat Babilonnak bélyegzik, azok elhanyagolják Istentől kiszabott munkájukat, ellenkeznek a szervezettel, ellenkeznek Isten világos parancsával, melyet Malakiás által szólt, nevezetesen, hogy "hozzák be mind a tizedet Isten tárházába", és azt képzelik, hogy megbízást kaptak, hogy figyelmeztessék Isten választottait, akikre az igazság üzenetének terjesztését bízta. Ezek a munkások nem használnak Isten ügyének, nem építik Isten országát, tevékenységük azonos az igazság ellenségének eljárásával. Vajha ezek a férfiak, akik harcolnak az Isten által rendelt utak és eszközök ellen, amelyekkel művét e veszélyes napokban előbbre vinni kívánja, felhagynának az Írással ellenkező nézeteikkel, az Isten által elrendelt ügyvivők, eszközök lényegét, hivatását illetőleg. {TM 53.1}

Értse meg tehát mindenki leírt szavaimat. Kik Isten munkatársai, azok az ő eszközei, önmagukban ugyan nem bírnak erényekkel vagy szentséggel. Csakis ha a mennyei értelmes lényekkel együttműködnek, akkor érhetnek el eredményt. Csak cserépedények, letéteményesek, akikben Isten, igazságának kincseit helyezte. Pál plántált, Apollós öntözött, ám egyedül csak Isten adja a növekedést. {TM 53.2}

Isten, elrendelt eszközei útján beszél, tehát senki se, sem emberek szövetsége ne bántsa meg Isten Lelkét, azáltal, hogy nem akarja meghallgatni Isten üzenetét, önmagukat zárják sötétzárkába. Elzárják saját lelküket mondhatatlan áldások elől és megrabolják Krisztust az őt megillető dicsőségtől, azáltal, hogy hívott ügyvivőit mellőzik, s így tiszteletlen viselkedést tanúsítanak. {TM 54.1}

ÓVAKODJ AZ ÁLNOK TANÍTÓKTÓL

Isten nem a zavar, hanem a békesség Istene. Ám Sátán éber, sosem szunnyadó ellenség, állandóan hat emberek elméjére, gondolataira, talajt keres, ahová konkolyát vetheti. Ha valakit felhasználhat szolgálatára, akkor eszméket és hamis elméleteket sugall, rábírja, hogy a tévelygés szószólója legyen. Az igazság nemcsak meggyőz, megtérít, hanem meg is tisztítja a lelket. Jézus figyelmeztetett bennünket, hogy óvakodjunk a hamis tanítóktól. Művünk kezdete óta, időnként férfiak léptek fel, hogy új és meglepő elméleteket hirdessenek. Ám, akik állítják, hogy az igazságot hiszik, felkeresnék a tapasztalattal bíró testvéreket, ha Isten igéjét tanítható és alázatos lélekkel kutatnák, ha elméleteiket az igazság világosságánál és a Bibliát tanulmányozó hittestvéreik segítségével vizsgálnák meg, ugyanakkor könyörögve, imádkozva fordulnának Istenhez s kérdeznék: "Vajon ez-e az Úrnak útja, vagy pedig a hamis ösvény, amelyen Sátán akar vezetni engem?" akkor világosan látnának s megmenekülnének a madarász tőréből. {TM 54.2}

Óvakodjanak testvéreink azoktól, akik az Úr eljövetelének idejét vagy bármelyik fontos ígéretének teljesülését meghatározzák. "Nem a ti dolgotok tudni az időket, vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett." Ezek az álnok tanítók látszatra nagyon buzgók lehetnek Isten műve érdekében, sőt javaikat is arra fordíthatják, hogy elméleteiket a világ és az egyház elé tárják, ám minthogy a tévedést és az igazságot összekeverik, üzenetük megtévesztő, s a lelkeket hamis ösvényekre tereli. Szálljunk szembe velük, álljunk ellenük, nem azért, mintha rossz emberek volnának, hanem mert álnokságnak tanítói, s mert a hamisságra az igazság pecsétét akarják ütni. {TM 55.1}

Milyen kár, hogy emberek annyi fáradtságot vesznek maguknak, hogy téves elméleteket szüljenek, amikor az igazság drágagyöngyeinek tárháza tárva-nyitva áll előttük, amellyel a népet gazdagíthatnák a legszentebb hitben. Ahelyett, hogy az igazságot tanítanák, képzeletük valami új és különlegessel foglalkozik, majd pedig megbontják az összhangot azokkal, akiket Isten használ fel arra, hogy a népet az igazság talapzatára emelje. Mindazt elvetik, ami az értelem és érzelem egysége érdekében elhangzott, lábbal tiporják Krisztus imáját, mintha az egység, amelyért imádkozott, lényegtelen volna, s mintha szükségtelen volna, hogy követői egyek legyenek, amiképpen ő egy az Atyával. Hirtelen más tárgyra térnek át majd felhívják hittestvéreiket, hogy példájukat kövessék, buzgólkodjanak az Úrért. {TM 55.2}

Ha buzgóságuk arra késztetné őket, hogy azon a vonalon dolgozzanak, mint hittestvéreik, akik a nép hevét és terhét hordozva munkálkodnak, ha ugyanolyan kitartóan szembe szállnának csüggesztő körülményekkel és akadályokkal, mint hittestvéreik tették, akkor követésük ajánlatos volna, és Isten elfogadná őket. Ám csak kárhoztathatjuk őket, akik csodálatos világosság terjesztése érdekében buzgólkodnak, ámde elfordulnak tőlük, akiket Isten vezet. Így cselekedtek Koré, Dothán és Abirám, eljárásukat intelem gyanánt jegyezte fel számunkra az Írás. Ne tegyünk úgy, ahogyan ők, - ne vádoljuk, és ne kárhoztassuk őket, akikre Isten a mű terhét helyezte. {TM 55.3}

Akik a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak nyilvánították, felhasználták a Bizonyságtételeket, hogy állításaikat látszólag alátámasszák. Ámde miért nem tárták fel üzenetemnek évek óta hangoztatott súlypontját, nevezetesen: az egyház egységét? Miért nem idézték az angyal szavait: "Tartsatok össze, szorosan tartsatok össze, szorosan tartsatok össze!" Miért nem ismételték ezt a figyelmeztetést s miért nem beszéltek arról az elvről, hogy "egységben az erő, míg a széthúzás: gyengeség? " Éppen az ilyen üzenetek, mint amilyeneket ezek az emberek hirdetnek, osztják meg az egyházat, s hoznak ránk szégyent, ellenségeink előtt, és éppen ezek az üzenetek nyilvánítják világosan a nagy csaló különleges művét, aki csak akadályozni akarja az egyházat, hogy egységben tökéletességre jusson. Ezek a tanítók a saját maguk által gyújtott szikrákat követik, saját független megítélésük szerint cselekszenek, és az igazságot hamis eszmékkel és elméletekkel csak akadályozzák. Hittestvéreik tanácsát visszautasítják, saját útjaikat járják, amíg végül is oda jutnak, ahol Sátán látni akarja őket, nevezetesen, elméjük megzavarodik. {TM 56.1}

Intettem hittestvéreimet, óvakodjanak Sátán munkájától, minden formájában. Istennek és embernek nagy ellensége ujjong, hogy sikerült lelkeket megcsalnia és sikerült anyagi javaikat és képességeiket káros mederbe terelnie. Pénzüket az időszerű igazság terjesztésére lehetett volna felhasználni, ám, ehelyett olyan eszmék hirdetésére költötték, amelyek nem igazságon alapszanak. {TM 56.2}

TOVÁBBI PÉLDA

1845-ben egy Curtis nevű ember, hasonló ellenmunkát végzett Massachusetts államban. Hamis hittételt hirdetett, ám elméleteibe beleszőtt a Bizonyságtételekből vett mondatokat és szemelvényeket. Elméleteit, ív alakban a Day Star nevű lapban adta ki. Ezek a szülemények az évek során meghozták baljós eredményeiket, szégyent hoztak a Bizonyságtételekre, amelyek pedig az illető művét egyáltalában nem támogatták. Férjem írt neki, s megkérdezte, mi célja volt annak, hogy a Bizonyságtételeket saját szavai közé szőtte, olyasminek alátámasztására, amit részünkről csak ellenzünk, majd pedig felkérte Curtist, hogy helyesbítse a műve által keltett benyomást. Curtis ezt a kérést kereken visszautasította, mondván, hogy elméletei az igazságot képviselik, s hogy a látomásoknak az ő álláspontjait kellett volna megerősíteniük, s valóban alá is támasztják, csupán én felejtettem el megírni mindazt, ami elméleteit megvilágítja. {TM 57.1}

A műben kezdetétől fogva mindig támadtak férfiak, egyik a másik után, akik ezt művelték: rám hárult a munka rám hárult a kiadás, hogy a tévtanokat ellensúlyozzam. Elméleteiket kiadták, több lelket megtévesztettek, a jó Isten, vajha megőrizné legelőinak nyáját. {TM 57.2}

Felhívom mindazokat, akik állításuk szerint az igazságban hisznek, felhívom mindnyájukat, hogy hittestvéreikkel egységben járjanak. Ne adjatok alkalmat a világnak, hogy bennünket szélsőségeseknek tartsanak, hogy széthúzás van közöttünk, mert az egyik ezt, a másik azt tanítja. Kerüljétek a széthúzást. Mindenki óvakodjék, vigyázzon, hogy a résnek építője legyen, ahelyett, hogy a falon állva törést ejtsen rajta. Legyen mindenki óvatos, ne panaszkodjék az egyetlen nép ellen, amely betölti a maradék népről adott leírást, nevezetesen: "megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét", s akik magasra emelik az életszentség színvonalát ezekben az utolsó napokban. {TM 57.3}

Istennek van választott népe, egyháza e földön, semmihez képest sem másodrendű, hanem képességeiben mindenek felett áll, hogy az igazságot tanítsa, hogy Isten törvényét védelmezze. Istennek vannak választott ügyvivői, férfiak, akiket vezet, akik a nap hevét és terhét hordozták, akik mennyei lényekkel együttműködnek, hogy építsék Krisztus országát e világon. Egyesüljünk tehát mindannyian ezekkel a választott ügyvivőkkel, hogy végül is közéjük számláltassunk, akikben él a szenteknek békességes tűrése, aki megtartották Isten parancsolatait és Jézus hitét. {TM 58.1}

A LEVÉL

S. Testvérhez intézett levél szövege

Napier, New Zeland, 1893. Márc. 23. {TM 58.2}

Kedves S. Testvér!

Néhány sort intézek hozzád. Nem értek egyet álláspontoddal, mert az Úr megmutatta nekem, hogy éppen azok, akik tévednek, ilyen álláspontot foglalnak majd el. Pál is intett bennünket éppen az irányban: "A lélek pedig nyílván mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén". {TM 58.3}

Testvérem! Értesülésem szerint azt állítod, hogy a Hetednapi Adventista Egyház Babilon, és hogy akik üdvözülni akarnak, fussanak ki onnan. Nem te vagy az egyedüli, akit az ördög e tekintetben megcsalt. Az elmúlt negyven év folyamán egymás után léptek fel férfiak, állítva, hogy az Úr küldte őket ezzel az üzenettel, ám hadd mondjam neked, amiképpen a többieknek is mondottam, hogy az általad hirdetett üzenet Sátán egyik csalása annak érdekében, hogy a gyülekezetekben zavart keltsen. {TM 58.4}

Testvérem! Bizonyos, hogy rossz nyomon jársz. A második angyal üzenete Babilonnak /az egyházaknak/ szól, hirdeti bukásukat, s egyben felszólítja a népet, hogy fusson ki belőle. Ugyanezt az üzenetet hirdetnünk kell másodszor is. "És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól."{TM 59.1}

Testvérem! Ha azt tanítod, hogy a Hetednapi Adventista Egyház Babilon, akkor tévedsz. Isten nem bízott meg téged ilyen üzenettel. Sátán felhasznál minden lelket, akit megközelíthet, hamis elméleteket sugalmaz nekik, vagy pedig valamilyen rossz nyomon elindítja őket, hogy téves izgalmat keltsenek és így eltérítsenek lelkeket napjaink valóságos hitpontjaitól. Feltételezem, hogy néhány lelket megtéveszthet üzeneted, mert él bennük a kíváncsiság és vágyakoznak új dolgok után. {TM 59.2}

Szomorúságot okoz nekem, hogy az ellenség sugalmazásai megtéveszthettek, tudom, hogy az általad képviselt elmélet nem igazság. Az általad hirdetett eszmék hirdetése árt önmagadnak és árthat másoknak. Kérlek, a Bizonyságtételeket ne magyarázd félre, ne csűrd-csavard, annak érdekében, hogy téves üzenetedet alátámasszad. Sokan tették ugyanezt és sokat ártottak. Mások is, nagy buzgalommal hirdettek üzenetet, újból és újból, ám Isten megmutatta nekem, hogy nem az igazság volt. {TM 60.1}

"Arról is értesültem, hogy hirdeted, ne fizessünk tizedet. Testvérem "vedd le sarudat lábadról" mert a hely, amelyen állasz szent hely. Az Úr szólt a tizedfizetésről. Ő mondotta: "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." Míg áldást mond azokra, akik behozzák tizedüket, átkot mond rájuk, akik visszatartják. Éppen a közelmúltban közvetlenül kaptam világosságot az Úrtól e kérdésben, nevezetesen, hogy Hetednapi Adventisták többen megrabolják Istent tizedben és áldozatokban. Isten világosan megmutatta nekem, hogy Malakiás a valóságnak megfelelően tárta fel az ügyet. Tehát hogyan merészel bárki is arra gondolni, hogy a tized és az áldozatok megvonását célzó üzenet az Úrtól ered? Testvérem, hol is léptél le az útról? Vajha ismét a helyes útra lépnél. {TM 60.2}

"A vég közeledik, ám ha téged vagy bárkit is az ellenség félrevezet s rávesz arra, hogy Krisztus jövetelének idejét meghatározza, ugyanazt a gonosz munkát végzi, amely már lelkek vesztét okozta a múltban." {TM 60.3}

"Ha Krisztus igáját hordod, ha terheit könnyíted, akkor rájössz, hogy mennyi a tennivaló azokon a vonalakon, amelyeken Isten szolgái munkálkodnak, - nevezetesen, hogy Krisztust éspedig a megfeszített Krisztust prédikálják. Ám ha bárki is nekilendül, hogy Krisztus eljövetelének óráját, napját vagy évét hirdesse, olyan igát vett magára, s olyan üzenetet hirdet, amellyel nem az Úr bízta meg." {TM 61.1}

Istennek van egyháza e földön, választott népe, amely megtartja parancsolatait. Isten vezeti őket, nem a vadhajtásokat, egyet itt, másikat amott, hanem egy népet. Az igazság megszentelő erő, ám a küzdő, a harcoló egyház még nem a diadalmas egyház. "Van konkoly a búza között. Akarod-e tehát, hogy elmenvén összeszedjük azokat?" hangzott a kérdés, ám a Mester így válaszolt: "Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok". Az evangélium hálója nemcsak jó halakat, hanem rosszakat is fog, s csak az Úr tudja az övéit. {TM 61.2}

Egyéni felelősségünk, hogy alázatosan járjunk Istenünk előtt. Ne keressünk idegenszerű új üzenetet. Ne gondoljuk, hogy Istennek választottai, akik törekszenek világosságban járni, jelentik Babilont. A bukott felekezetek, egyházak alkotják Babilont. Babilon mérgezett hittételeket melengetett, a tévelygés borát. A tévelygésnek ez a bora hamis tantételekből áll, mint pl. a lélek természetes halhatatlansága, a gonoszok örök gyötrelme, majd tagadása Krisztus örök, tehát Betlehem előtti létezésének, továbbá a hét első napjának magasztalása, Istennek szent és megszentelt napja helyett és felett. Ilyen és hasonló tévedéseket tárnak a világ elé a különböző egyházakban, tehát így teljesedtek az Írások, amelyek szerint: "Paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép." Ezt a haragot a hamis tanok szülik, s ha királyok és elnökök isznak az ő paráznaságának haragborából, akkor felbőszülnek azok ellen, akik nincsenek összhangban a hamis, sátáni eretnekségekkel, amelyek az álszombatot magasztalják, s embereket arra késztetnek, hogy Istennek emlékünnepét lábbal tiporják. {TM 61.3}

Bukott angyalok szövetséget kötnek gonosz emberekkel. Korunkban az antikrisztus mint az igaz Krisztus jelenik meg, akkor teljesen érvénytelenné teszik Isten törvényét e föld nemzetei között. Isten törvénye elleni lázadás teljesen beérik. Ám mind e lázadás tényleges vezetője Sátán, aki a világosság angyalának öltönyét ölti fel. Embereket megtéveszt, akik Isten helyett őt magasztalják, sőt istenítik. Ám a Mindenható közbelép s elhangzik az ítélet a Sátánt magasztaló hitehagyó egyházak felett. "Ennek okáért egy nap jönnek rá az ő csapásai, a halál, a gyász, és az éhség, és tűzzel égettetik meg, mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt. {TM 62.1}

Levél G. I. Butler és S. N. Haskell testvéreknek (Basel, Svájc 1886. december 8.)

Megjelent: 12MR 994. sz. kézirat – Felhívás az igazságban való járásra és annak hirdetésére;

valamint részletekben: 2SM 48. fejezet – Megtisztító munkára van szükség

Kedves Butler és Haskell testvérek!

Hetek óta nem tudok aludni hajnali fél négy után. Mélyen foglalkoztatja a gondolataimat az állapotunk, mint népé. Messze a Föld többi népe előtt kellene járnunk, mivel nagyobb világossággal és az igazság nagyobb ismeretével rendelkezünk, ami fokozott felelősséget hárít ránk, hogy eszerint a világosság szerint járunk-e és nem csupán valljuk, hogy hiszünk az igazságban, hanem gyakoroljuk is. Amikor az igazságot gyakoroljuk, akkor Jézust követjük, Aki a világ világossága; ha pedig mint nép nem növekedünk szüntelen, egyre inkább lelki gondolkodásúvá válva, akkor a farizeusokhoz válunk hasonlókká - önigazultakká válunk, miközben nem cselekesszük Isten akaratát.

Szorosabb közelségbe kell kerülnünk Istennel. Sokkal kevesebbet kell belevinnünk mindennapi életünkbe az énünkből, és sokkal többet Jézus Krisztusból és az Ő kegyelméből. E világ történelmének fontos szakaszában élünk. Minden dolgok vége elközelgett. Az idő homokja gyorsan lepereg, és hamarosan el fog hangzani a mennyben: „Meglett!” (Jel 21:6). „...aki szent, szenteltessék meg ezután is ...aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is” (Jel 22:11).

Bizonyságtételeink legyenek határozottabbak, és kapaszkodjunk erősebben Istenbe. Nem tudom megállni, hogy ne imádkozzak hajnali egy, kettő és három órakor az Úrhoz azért, hogy indítsa meg az emberek szívét. Az egész mennyre gondolok, amely érdeklődéssel kíséri a földön folyó munkát. Szolgáló angyalok várakoznak a trónnál, hogy azonnal engedelmeskedve Jézus Krisztus parancsának, választ hozzanak a komoly, élő hittel felajánlott imákra. Arra gondolok, hogy az igazságot vallók közül milyen sokan távol tartják az igazságot életüktől. Nem engedik szívükbe annak megszentelő, nemesítő, és lelkiséggel felruházó erejét. Arra gondolok, hogy ez mennyire megszomorítja Jézust.

Arra gondolok, hogy mennyire szomorú volt, amikor sírt Jeruzsálem felett, így kiáltva: "Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akartátok!" (Luk 13:34)! Isten őrizzen attól, hogy ezek a szavak vonatkozzanak azokra is, akik nagy világosságot és áldásokat kaptak. A nagy kiváltságokkal való visszaélés vezetett Jeruzsálem elvettetéséhez, ami vádként jelent meg mindazokra nézve, akik kevéssé becsülték a hatalmas lehetőségeket és a gondjukra bízott drága világosságot. A kiváltságok nem tesznek bennünket értékesebbekké Isten szemében, hanem Istent teszik értékesebbé a mi szemünkben. Egyetlen nép sem menekül meg csupán azért, mert nagy világossággal és különleges előnyökkel rendelkezik, mivel a magasztos és mennyei kegyek éppen hogy növelik felelősségüket.

Minél nagyobb az Isten által adott világosság mértéke, az annál nagyobb a befogadó felelőssége. Semmivel sem teszi biztonságosabbá a befogadó helyzetét, hacsak nem gyarapítja bölcsen, értékeli és használja fel ezeket Isten dicsőségének előbbre vitelére. Krisztus azt mondta, "Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban." (Mát 11:21).

Jeruzsálem a bűnei miatt vált el Istentől. Olyan magasságból zuhant alá, amelyet Tírusz és Szídon soha nem értek el. Amikor pedig egy angyal zuhan alá, akkor démonná válik. Romlásunk mértéke megegyezik annak a magasztos világosságnak a mértékével, amelyre Isten az Ő nagy jóságában és kimondhatatlan kegyelmében felemelt bennünket. Ó, micsoda kiváltságokat kaptunk, mint nép! És ha Isten nem kegyelmezett a népének, amelyet szeretett, mivel nem voltak hajlandóak a világosságban járni, hogyan kegyelmezhetne annak a népnek, akiket olyan mennyei világossággal áldott meg, megnyitva előttük a legmagasztosabb igazságot, amelyet valaha halandó emberre nem bíztak, hogy hirdesse a világnak?

Távol állunk attól, hogy olyan nép legyünk, mint amilyennek Isten látni szeretne bennünket, mivel nem nemesítjük lelkünket és csiszoljuk jellemünket Isten igazságának és terveinek csodálatos feltárulásával összhangban. „Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek” (Péld 14:34). A bűnnek bomlasztó hatása van. Mindenhol, ahol dédelgetik – az egyén szívében, az otthonokban vagy a gyülekezetben – rendetlenség, viszály, széthúzás, ellenségeskedés, irigység, és féltékenység üti fel a fejét, mert az ember és Isten ellensége tartja ellenőrzése alatt az elmét. De az a férfi vagy nő, aki szereti az igazságot és teret ad neki az életben, és hirdeti is, gyűlölni fogja a bűnt, és Jézus Krisztus élő képviselője lesz a világban.

A népet, amely azt állítja, hogy hisz az igazságban, nem azért fogják kárhoztatni, mert nem rendelkezett a világossággal, hanem mert nagy világossága volt és mégsem próbálta meg a szívét az igazságosság hatalmas isteni mércéjének a fényében. A népnek, amely azt állítja, hogy hisz az igazságban, fel kell emeltetnie annak megélése által. Az igazi bibliai vallásnak át kell járnia az életet, meg kell tisztítania és nemesbítenie a jellemet, és egyre hasonlóbbá téve azt az isteni mintához. Akkor majd az imádság, és az Istennek zengő dicséret és hálaadás teszi dallamossá az otthont. Angyalok segédkeznek majd az otthonban, és elkísérik a hívőket az imádság házába.

A gyülekezetek, amelyek azt állítják, hogy az igazságot vallják, és Isten törvényét hirdetik, tartsák meg azt a törvényt, és hagyjanak el minden tisztátalanságot. A gyülekezet tagjai álljanak ellent a kísértésnek, hogy gonoszságot kövessenek el és bűnt melengessenek. Kezdje el az egyház az Isten előtt való megtisztulás munkáját bűnbánattal, alázattal és mély önvizsgálattal, mert az engesztelési nap által ábrázolt időben élünk - ünnepélyes órában, amely örök következményekkel teljes.

Az igazság tanítói úgy mutassák be az igazságot, ahogyan az Jézusban van. Isten igazságának lefegyverző, megszentelő, és megnemesbítő befolyása alatt tiszta edényekként állnak az Úr előtt. Itassa át őket a Biblia vallása, és csodálatos befolyás árad majd belőlük a világra. A gyülekezet tagjai legyenek tiszták, állhatatosak és rendíthetetlenek. Maradjanak meg mindenkor Jézus szeretetében, és a világ világosságává lesznek. A nyáj őrállói és pásztorai hirdessék az ünnepélyes igazságot, hangozzék a figyelmeztető üzenetet minden nép, nemzet és nyelv számára! Legyenek az általuk hirdetett igazság élő képviselői, és tartsák tiszteletben Isten törvényét azáltal, hogy követelményeit szigorúan és szentül betartják, az Úr előtt járva tisztaságban, szentségben, és az igazság hirdetését olyan erő fogja kísérni, amely mindenfelé fényt sugároz majd.

Isten soha nem hagy el egy népet vagy egyéneket, amíg azok el nem hagyják Őt. A külső ellenállás nem gyengíti meg Isten parancsolattartó népének hitét. A tisztaság és igazság gyakorlatba történő átültetésének elhanyagolása megszomorítja Isten Lelkét, és meggyengíti őket, mivel Isten nem lehet közöttük, hogy megáldja őket. A belső romlás Isten ítéletét vonja majd erre a népre, ahogy annak idején Jeruzsálemre is. Ó, hangozzanak fel a könyörgés hangjai és odaadó imádságok, hogy akik másoknak prédikálnak, nehogy maguk is kivetettekké legyenek! Testvéreim, nem tudjuk, hogy mi vár még ránk, egyedüli biztonságunk pedig a világ Világosságának követésében rejlik. Isten együtt fog munkálkodni velünk és értünk, ha nem követjük el azokat a bűnöket, amelyek kihívták haragját az ősi világra, Sodomára és Gomorára, és az ókori Jeruzsálemre.

Isten törvényének legcsekélyebb áthágása is bűnössé teszi a törvényszegőt, aki mélységes bűnbánat és a bűn elhagyása nélkül bizonyosan hitehagyóvá válik. Azt kérdezed, hogy hogyan kellene biztosítanunk népünk jogait, hogy saját lelkiismerete szerint imádhassa Istent. Egy ideig teherként nehezedett a lelkemre, hogy ez a hitünk megtagadása lenne és annak a bizonyítéka, hogy bizalmunkat nem teljesen helyeztük Istenbe. De visszaemlékszem sok dologra, amit Isten a múltban feltárt előttem hasonló természetű dolgokkal kapcsolatban, mint például a sorozás és hasonlók. Isten félelmében kijelenthetem: helyes dolog minden erőt megmozgatni annak érdekében, hogy elhárítsuk azt a nyomást, amelyet népünkre kívánnak hozni. Tudom, hogy ha az igazság hatná át népünk lelkét, akkor a legnagyobb szeretet mutatkozna meg közöttünk.

Nem szabad provokálnunk azokat, akik a hamis szombatot, a pápaság intézményét fogadták el Isten szent szombatja helyett. Mivel nélkülözik az őket támogató bibliai érveket, annál eltökéltebbek, hogy az Igéből hiányzó érveket a hatalmuk erejével pótolják. Az üldözések ereje a sárkány nyomdokainak követését jelenti. Ezért nagyon gondosan kell eljárnunk, hogy ne szolgáltassunk okot provokációval. És ismét, mint nép, amennyire csak lehetséges, tisztítsuk meg a tábort az erkölcsi romlástól és súlyos vétkektől. Amikor a bűn eluralkodik azon a népen, amely azt állítja, hogy ő az igazságosság erkölcsi zászlajának magasba emelője, akkor hogyan várhatjuk el Istentől, hogy javunkra fordítsa hatalmát, és megszabadítson minket, mint olyan népet, amely igazságot cselekedett?

Semmilyen e földi eljárás sem képes megmenteni bennünket a szörnyű rostálástól, és a legmagasabb körökben kifejtett minden erőfeszítés sem tud mentesíteni bennünket Isten büntetésétől, ha bűnöket dédelgetünk. Ha mint nép nem maradunk meg a hitben, és az Isten parancsolatainak szóban és írásban való hirdetésén kívül nem tartjuk meg mindegyiket, egyetlen előírást sem szegve meg tudatosan, akkor meggyengülés és romlás jön majd ránk. Ez egy olyan munka, amit minden egyes gyülekezetünkben el kell végezni! Mindenkinek kereszténynek kell lennie!

Tegyük félre a büszkeség bűnét, győzzünk le minden felesleges dolgot az öltözködésben, és gyakoroljunk bűnbánatot Isten felé az ellene felemelt kézzel elkövetett rablásért, hogy visszatartottuk azt a pénzt, amelynek be kellett volna folynia a pénztárba, hogy fenntartsa Isten művét a misszióterületeken. Tárjuk az emberek elé a reformáció és a valódi megtérés munkáját, és buzdítsuk őket erre. Cselekedeteink és magatartásunk legyenek összhangban napjaink munkájával, hogy elmondhassuk: „Kövess engem, amiképpen én követem Krisztust!” Alázzuk meg lelkünket Isten előtt böjtölés, ima, bűnbánat és a bűnök elhagyása által.

A hűséges őrálló szavának hallatszania kell végig az arcvonal mentén: „Eljött a reggel, az éjszaka is" (Ésa 21:12). A trombitának biztos hangon kell szólnia, mert az Úr visszajövetelére való felkészülés nagy napján élünk. Minden arra irányuló küzdelem, hogy országunk legfelsőbb vezetői meghallgassanak minket, bármilyen komoly, erőteljes és ékesszóló legyen is az érdekünkben, nem hozhatja meg az általunk kívánt eredményt, hacsak az Úr nem munkálkodik Szentlelke által azok szívében, akik azt állítják, hogy hiszik az igazságot. Erős férfiként küzdhetünk a Niagara sodrása ellen úszva, de elfogunk esni, hacsak az Úr nem esedezik érettünk. Isten meg fog dicsőülni majd a népe között. Tisztának kell lenniük, mentesnek az éntől, állhatatosaknak, rendíthetetleneknek és az Úr művében mindig tevékenyeknek. Az Úr a legalázatosabb lelket fogja felmagasztalni, amely bízik Őbenne. Egyesíteni fogja erejét az emberi erőfeszítéssel, ha az az ember úgy tiszteli Őt, ahogy egykor Dániel tette. De népként szükségünk van az igazságosság, a szentség és az igazság szépségére. A legjobban felépített elméletek sem fognak megmenteni minket. Isten, aki Babilon felett uralkodott, ugyanaz, mint aki most uralkodik.

Sok tanítás létezik ma a világunkban. Sok vallás számlál ezernyi és tízezernyi tagot, de csak egy viseli magán Isten névjegyét és pecsétjét. Létezik embertől, és létezik Istentől származó vallás. Lelkünket az örökkévaló Sziklához kell kötözni. Isten világában minden - az emberek, a tanítások és a természet maga - betölti Isten biztos prófétai szavát, és véghezviszi az Ő hatalmas és befejező munkáját e világ történelmében.

Készenlétben kell várnunk Isten utasításait. Nemzetek fognak mélyen megrendülni. Vissza fogják vonni a támogatást azoktól, akik az igazságosság egyedüli isteni mércéjét, a jellem egyetlen próbakövét tárják az emberek elé. Mindazok, akik nem hajtanak fejet a nemzeti tanácsok rendeletei előtt, és nem engedelmeskednek a bűn embere által intézményesített szombat magasztalását előíró és Isten napjának figyelmen kívül hagyásával járó nemzeti törvényeknek, nem csak a pápaság elnyomó hatalmát fogják érezni, hanem a protestáns világét, a fenevad képéét is.

Sátán csodákat cselekszik majd, hogy megtévesszen. Hatalmát mindenekfölött valónak fogja beállítani. Az egyház már-már elbukni látszik, de nem bukik el. Megmarad, miközben Sion bűnösei kirostáltatnak - a konkolyt elválasztják az értékes búzától. Ez szörnyű megpróbáltatás lesz, mindazonáltal be kell következnie. Egyedül azok találtatnak majd a hűségesek és igazak között, akik a Bárány vére és bizonyságtételük beszéde által győzelmet arattak, szeplő és folt nélkül állnak, és szájukban nem találtatik álnokság. Le kell vetkőznünk az önigazultságunkat, és Krisztus igazságosságát kell magunkra öltenünk.

A maradék, amely megtisztítja lelkét az igazságnak való engedelmesség által, erőt gyűjt a próba során, a szentség szépségét mutatva a hitetlenség közepette. Ezeket mind, mondja az Úr, „markaimba metszettem fel” (Ésa 49:16). Örökké, múlhatatlanul emlékezetben maradnak. Hitre, élő hitre van most szükségünk. Olyan bizonyságtevésre, mely behatol a bűnös szívébe. Túl sok a prédikálás és túl kevés a szolgálat. A szent kenetre van szükségünk. Az igazság lelkületére és tüzére van szükségünk. Sok lelkészt félig megbénítanak saját jellemhibái. Isten megtérítő hatalmára van szükségük.

Isten Ádámtól a bukása előtt tökéletes engedelmességet követelt a törvénye iránt. Isten most ugyanazt követeli tőlünk is, amit egykor Ádámtól: a tökéletes engedelmességet, folt és hiba nélküli igazságosságot a színe előtt. Isten segítsen meg bennünket, hogy eleget tegyünk mindannak, amit törvénye követel. Ezt nem tehetjük meg anélkül a hit nélkül, mely Krisztus igazságát mindennapi életünkbe hozza.

Kedves Testvérek, az Úr közel! Emeljétek fel a gondolataitokat és fejeteket! Azt gondolnánk, hogy akik hallják az örömteli híreket, akik azt állítják, hogy szeretik Jézust, kimondhatatlan örömmel és dicsőséggel telnek be. Ez az a jó és örömteli hír, aminek fel kellene villanyoznia minden lelket, amit ismételgetni kellene otthonainkban, és megosztani azokkal, akikkel az utcán találkozunk. Mi lehetne ennél örömtelibb hír, amit tovább adhatunk? A hívőkkel vagy hitetlenekkel való vetekedés és akadékoskodás nem az a munka, amelyet Isten bízott ránk, hogy végezzük.

Ha Krisztus a Megváltóm, az áldozat és engesztelés a bűneimért, akkor soha nem fogok elveszni. Ha hiszek Benne, örök életem van. Ó, bárcsak személyes Megváltójukként hinnének Jézusban mindazok, akik az igazság hívei. Nem az olcsó, cselekedetek nélküli hitre gondolok, hanem a komoly, élő, folytonos és megnyugvó hitre, mely eszi Isten Fiának testét és issza a vérét. Nem csak bűnbocsánatra vágyok Isten szent törvényének megrontása miatt, hanem fel szeretnék emeltetni Isten orcájának fényességébe. Nem csak egyszerűen bebocsátást nyerni a mennybe, hanem hogy gazdagon adassék oda a bemenetel [2Pét,1,11].

Mi, akik szent nemzet és megtartásra való nép vagyunk, hogyan lehetünk ilyen érzéketlenek a kimondhatatlan szeretet iránt, amelyet Isten tanúsított felénk? A megváltás nem egyenlő a keresztséggel, sem azzal, hogy a nevünk a gyülekezeti névsorban szerepel, vagy az igazság prédikálásával. A megváltás élő kapcsolat Jézus Krisztussal - a szív megújulása, Krisztus cselekedeteinek véghezvitele hit által, a szeretet munkája türelemmel, szelídséggel és reménységben. Minden Krisztussal egyesült lélek, élő missziómunkás lesz minden körülötte lévő iránt. Munkálkodni fog a közelben és távolban levő emberekért. Nem lesznek lokálpatrióta érzései, nem csak az érdekli, hogy a mű egy ágát felépítse, amelyet ő felügyel, és a buzgalma ezzel véget ér. Minden terület megerősítésén munkálkodik. Nem lesz önszeretet és önző érdekek. Egy az ügy, az igazság egységes egészet képez.

Komoly és aggódó szívvel feltehetjük a kérdést: „Ápolok-e irigységet magamban? Megengedem-e, hogy a féltékenység helyet találjon szívemben?” Ha igen, akkor Krisztus nincs jelen. „Szeretem-e Isten törvényét? Szívemben hordozom-e Isten szeretetét?” Ha úgy szeretjük egymást, ahogyan Krisztus szeretett minket, akkor az áldott mennyei békére és nyugalomra készülődünk. Ott nincs elsőbbségre, uralkodásra való törekvés. Mindenki úgy fogja szeretni felebarátját, mint önmagát. Ó, bárcsak megvilágosítaná értelmünket Isten, és megszólítaná a gyülekezetek szívét az egyes tagok felébresztése által!

Az Úr szolgálattevőket jelöl ki és küld el, nem csak azért, hogy prédikáljanak, mert ez az Ő munkájának csak egy kis része, hanem hogy szolgáljanak, tanítsák a népet, hogy ne harcosok legyenek, hanem a kegyesség példaképei. Ezek a munkások ott vannak a mű minden ágában, hogy a számukra kijelölt feladatot elvégezzék. Amikor Jézus felemeltetett a magasságba, akkor „adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul.” Néhányan inkább emberi, semmint isteni megbízásból léptek a munka mezejére. Vitatkozásra képezték magukat, a gondozásukra bízott gyülekezetek pedig a munkájuk jellegét mutatják. Nem álltak készen, nem voltak alkalmasak a munkára. Szívük nincs összhangban Istennel. Röviden: rendelkeznek elméleti ismerettel, de nem tértek meg igazán és nem szentelődtek meg az igazság által. A közvetlenül előttünk álló nagy válság ki fogja gyomlálni azokat, akiket nem Isten jelölt ki, így Istennek egy tiszta, igaz, megszentelt szolgálattevői csoportja lesz, amely készen áll a késői esőre.

Imáinknak forrón kellene a kegyelem trónusához szállni, az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat az Ő szőlőjébe. A szívem belesajdul, amikor körültekintek a misszió mezején és oly gyenge erőfeszítéseket látok arra nézve, hogy az igazságot az emberek elé tárjuk. Nem bíráljuk vezető embereinket. Hiszem, testvéreim, hogy egyek vagytok velem szívetek szerint, érzéseitekben, nagy szükségletünket szemlélve, valamint buzgó vágyakozásban és erőfeszítésekben, hogy megértsük a Szentlélek szándékát ezekben a dolgokban.

Azoknak, akik kényelemben vannak Sionban fel kell ébredniük! Nagy azok felelőssége, akik ugyan hirdetik az igazságot, és mégsem érezik a lelkekért viselt teher súlyát. Az igazság hitvallói keljenek fel, vegyék fel Krisztus igáját, és hordozzák az Ő terhét! Olyan emberekre van szükség, akiket nem csupán névleges érdeklődés vezet, hanem krisztusi, önzetlen érdeklődés – mély lelkesedés, amely nem lanyhul meg a nehézségek idején, és nem hűl ki a bűn megsokasodása miatt.

Meg szeretném szólítani népünket minden amerikai gyülekezetben. Ébredjetek fel a halálból, és Krisztus életet ad nektek. Emberek vesznek el a Jézusban való igazság világossága nélkül. Az örökkévaló világ küszöbén állunk. Ehhez a munkához nem keresnek érdek-keresztényeket. Érzelgős vallásosságra nincs szükség ezekben az időkben. Intenzitást kell belevinnünk a hitünkbe és az igazság hirdetésébe. Én mondom nektek, hogy a sátáni eszközök új élettel megtelve, számunkra eddig ismeretlen erővel kezdenek dolgozni. Isten népét pedig ne vegye birtokába egy új, felülről jövő erő? Kérleljük az embereket a megszentelő befolyást árasztó igazság befogadására. Komoly esedezésekkel, tusakodó imákkal kell Istenhez fordulnunk, hogy népünk reménysége ne feltételezéseken, hanem örök valóságokon alapuljon! Saját magunknak kell meggyőződnünk arról Isten Igéjének bizonysága alapján, hogy a hitben járunk-e, a mennybe felé haladunk-e vagy sem. A jellem erkölcsi zsinórmértéke Isten törvénye. Eleget teszünk-e kívánalmainak? Az Úr népe odaszánja-e javait, idejét, képességeit és minden befolyását napjaink munkájára? Ébredjünk fel! „Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén” (Kol 3:1)

White Estate Washington, D. C., 1983. július 7. Teljes kézirat.


 

Leckék a pusztai egyházról

Review and Herald, 1893. október 3.

Szeretnénk bemutatni nektek azokat a nehézségeket, melyeken a pusztai egyház átment. Nem volt hitük, és amikor próbára tétettek, akkor zúgolódtak és lázadoztak. Keménynyakúak voltak. Míg Mózes a hegyen volt, addig a nép, amelyet azért hoztak ki Egyiptomból, hogy Istent szolgálja, gyalázatot hozott rá az aranyborjú imádásával. Áron megengedte ezt a bálványimádást, mivel félt szembeszállni velük és visszautasítani kérésüket, hogy istent csináljon nekik imádat céljára. Áron ezzel gyenge jellemről tett bizonyságot. Mózest helyettesítette és felelős volt a gyülekezetért, de nem vezette őket. Nem tagadta meg a beleegyezését, amikor bálványt akartak állítani. Az aranyborjú imádásával Izráel súlyosan vétkezett, az Úr pedig megbüntette a népet, és legbűnösebbek közül 3000 embert megöltek.

Mózes így szólt Izráelhez: „Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek. Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket. De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál. És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.” Jó lesz, ha az egész történetet figyelmesen elolvassuk, és elménkbe véssük azokat a tanulságokat, amelyekre ez a különleges eset tanít bennünket. (Olvassuk el Mózes 2. könyve 32-34-ik fejezeteit.) Az Úr nem pusztította el a népét, hanem megbüntette azokat, akik bűnt követtek el. Mózesnek viszont megnyilatkozott és kinyilatkoztatta a jellemét.

Mózes 4. könyve 12. fejezete beszámol Áron és Miriám viselkedéséről, amikor Mózes ellen szóltak. „És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is? És meghallá az Úr.” Az Úr ismer minden irigy érzést, minden dédelgetett féltékenységet, mivel Ő olvas a szívben és meghall minden szót, amelyet azok ellen szólnak, akikre Ő helyezte a munka terhét. Mennyi gonosz beszéd hangzik el még azok szájából is, akiknek a munkában igen kevés tapasztalatuk van és Isten dolgaihoz kevéssé értenek, akikben kevéssé tudatosultak ügyének szent kívánalmai. Azok, akik nem ittak az igazság forrásának mélyéből, és nem szereztek tapasztalati ismereteket a szent dolgokról, szabadnak érzik magukat azok kritizálására, akiket az Úr különleges módon használ fel munkájának végzésére. Még az ifjúság is, fiatal férfiak és nők igen kevés tisztelettel és megbecsüléssel viseltetnek, és nyegle megjegyzéseket tesznek Isten választott hírnökeire, üres beszédeik és pletykáik tárgyává téve a nevüket. Ízekre szedik szavaikat és ítélkeznek felettük, amikor összejönnek. Vajon tudatában vannak-e annak, hogy ez sérti Istent? Ha megemlékeznének arról, hogy minden kiejtett szavuknak Tanúja van, és hogy „meghallá az Úr”, akkor kevésbé dőlne belőlük a szó azokról, akiket Isten felhasznál az Ő munkájában, és akik a Tőle kapott felelősségek súlyát hordozzák. De a tisztelet és megbecsülés kiművelhető. Egyedül az Úr Lelke képes reformációt munkálni azokban, akik nem tisztelik a szent dolgokat, hogy így tiszteletet tanúsítsanak azok iránt, akiket Isten felhasznál a munkájában.

„Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ők hárman. Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten. És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív. Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen? És felgyullada az Úr haragja ő reájok, és elméne. És a felhő is eltávozék a sátor felül, és ímé Miriám poklos vala, fejér mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és ímé poklos vala.”

Isten azonban meghallgatta annak a Mózesnek az imáját, akit ők kritizáltak, és akire irigykedtek, és Miriám meggyógyult.

Vajon ne szolgáljanak-e mindezek hasznos leckéül azoknak, akiket kísért, hogy kritizálják, megítéljék és kárhoztassák azokat, akiket Isten vezet és pártfogásba vesz, és gonoszt gondoljanak és szóljanak róluk? És mennyivel rosszabb azt az egyházat kritizálni és ítéletet hirdetni ellene, amelyet Isten választott, hogy nevét felmagasztalja és becsületét megvédje, mint annak csupán egyik tagja ellen szólni. (Olvassuk el figyelmesen a kémek történetét Mózes 4. könyve 13. és 14. fejezetében.) Izráel mind a tizenkét törzséből egy-egy főembert választottak, hogy menjenek fel és kémleljék ki a földet, amelybe bemenni készültek. Negyven napba telt, hogy elvégezzék a feladatukat. Isten különleges céllal küldte oda őket, de a kémek gonosz jelentést hoztak, ami telve volt hitetlenséggel és panaszkodással. A gyülekezet előtt felnagyították a nehézségeket, amelyekkel találkoztak. De Mózes és a nép hallotta Káleb tiszta és csengő hangját, amely azt mondta: „Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal; Mindazáltal a férfiak, a kik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál.” A hitetlen kémek túlzó hírei félelemmel töltötték el a népet, amely végül átadta magát a kétségbeesésnek, a zúgolódás kovásza pedig gyorsan átjárta Izráel táborát. Ezt mondták egymásnak:

„Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba. Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe előtt. Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat. És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld. Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök! Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket: megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.”

A nép készen állt arra, hogy végezzenek azokkal a férfiakkal, akik felemelték szavukat, hogy megváltoztassák az Izráel gyermekeinek közösségét éppen uraló érzéseket; és ekkor eljött el annak az ideje, hogy Isten cselekedjen.

„És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök? Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé.”

Mózest ekkor próbára tette Isten. Elhagyni Izráelt? Kijönni közülük, és otthagyni őket lázadásukban és bűnükben? Nem, soha!

„És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által): Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd megállott ő rajtok, és felhőoszlopban jársz te ő előttök nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván: Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában. Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván: Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen. Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig. És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet. Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsőségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak: Nem látják meg azt a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.”

Figyeljük meg a fejezet egész hangvételét és tanuljuk meg a tanulságokat, amelyeket a modern Izráelnek közvetít. Mindezek a mi tanulságunkra írattak meg, a kikhez az időknek vége elérkezett. Látjuk a hitetlenséget, és némelyek elszánt ellenállását azok közül, akik nagy világosságot kaptak, és noha bizonyíték bizonyítékra halmozódott, mégis megmaradtak a makacs ellenállásban. Az Úr figyelmeztető és kérlelő üzeneteket küldött, a feddés és dorgálás üzeneteit, és ezek nem voltak hiábavalók. Sohasem kaptunk azonban olyan üzenetet, hogy az Úr feloszlatná az egyházat. Sohasem találkoztunk azzal, hogy a Babilonra vonatkozó próféciát a Hetednapi Adventista Egyházra alkalmazná. Vagy hogy a „hangos kiáltás” magában foglalná Isten népének a belőle történő kihívását; mert Istennek nem ez a terve Izráellel.

Mózes példája, amikor Izráel gyermekeiért esedezett, azt a magatartást mutatja be nekünk, amit Isten népe iránt tanúsítanunk kell, bármennyire tévelygő, gyenge vagy tökéletlen legyen is. Az Úr az igazság hatalmas bárdjával kihozott egy népet a világ kőfejtőjéből, ugyanúgy, ahogy Egyiptomból is kihozott egy népet, hogy megtartsa parancsolatait, és minden lépésnél megmutatta nekik, hogy az igazság és igazságosság ösvényein vezeti őket. Elküldte világosságát és tanácsait, arra utasítva őket, hogy építsenek oktatási intézményeket, alapítsanak szanatóriumokat és kiadóhivatalokat, és a tervek kivitelezését siker kísérte. A hetednapi adventisták pénzét nem azért halmozták fel, hogy pompás életet élhessenek, hanem önmegtagadás és önfeláldozás jellemezte a történetüket, a feladatuk pedig továbbra is az, hogy előrehaladjanak, és hogy kezdeményezőek legyenek. Van egy fény, amely állandóan világít a világ számára, mivel ez a nép tiszteli Istent azáltal, hogy megtartja parancsolatait. Elképzelhető-e, hogy igaz az az üzenet, amely Babilonnak mondja azt a népet, amelyért Isten oly sokat tett? A pokol diadalmaskodna, ha egy ilyen üzenet elfogadásra találna, a világ pedig megerősödne a romlottságban. Sátán minden szemrehányása, amellyel Isten jellemét illette igazságnak tűnne, a végkövetkeztetés pedig az lenne, hogy Istennek nincs választott vagy szervezett egyháza a világon. Ó, micsoda győzelem volna ez Sátánnak és gonosz szövetségének! Isten nem így munkálkodik. Pontosan azt cselekszi, amit Ézsaiás 58. fejezetében mondott:

„És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”


 

Üzenetek a Generál Konferencia üléséhez

(A Generál Konferencia jegyzőkönyvéből - General Conference Daily Bulletin)

1893. január 29: A formalitás a gonosz műve, de a szervezet nem

Önmagában a szervezetből nem fakad gonoszság, hanem abból, ha mindent meg akarunk szervezni, miközben az alapvető istenfélelem kevés hangsúlyt kap. Amikor a forma és a gépiesség válik a legfontosabbá, és amikor a munka, melynek egyszerűségben kellene haladnia, fáradságos feladattá válik, mindez gonosz végeredményt szül, és vajmi kevés eredményt hoz a befektetett erőfeszítésekhez képest. A szervezet feladata épp ennek ellenkezője; és próbáljuk csak megszüntetni a szervezetet, az olyan lenne, mintha lerombolnánk mindazt, amit építhetnénk. Gonosz következméyneket láttunk mind a szombatiskolai munkában, mind a missziós társaságnál, mivel a több volt a gépiesség, míg az életre való tapasztalat eltűnt a szemek elől. Sok elképzelt fejlesztés, amelyet a munkában véghezvittek, emberi forma jegyeit hordozza magán.

Olyan férfiakat és nőket, fogadtak el szombatiskolai vezetőknek és tanítóknak, akik nem lelki gondolkodásúak, és nincs bennük élő érdeklődés a rájuk bízott feladat iránt, ám a dolgok csak a Szentlélek segítsége által hozhatók rendbe. Ugyanez a gonoszság évek óta létezett, és most megjelent a gyülekezeteinkben is. Formaság, büszkeség és szereplésvágy vette át az igaz kegyesség, és az alázatos istenfélelem helyét. A dolgok egész más rendjét látnánk, ha jónéhányan teljesen odaszentelnék magukat Istennek, és odaszánnák képességeiket a szombatiskolai munkára, mindig növekvő ismeretekkel, képeznénk magukat, hogy másokat is ki tudjanak képezni a legjobb munkamódszerek bevetésére. Ám a munkások feladata semmiképp sem az, hogy a szereplés módszereit keressék, időt vesztegessenek a színpadias megnyilvánulásokkal, vagy zenei szereplésekkel. Ezek senkinek sem szolgálják a javát. Semmi haszna nincs, ha a gyermekeket arra képzik, hogy különleges alkalmi beszédeket tartsanak. Meg kell őket nyerni Krisztusnak, és ahelyett, hogy a szereplésbe időt, pénzt és erőfeszítést fektetnénk, teljes erővel igyekezzünk azon, hogy kévéket gyűjtsünk az aratásra.

Úgy tűnik, sokan gondolták úgy, hogy a szombatiskola egyetlen szükséglete az iskola megszervezése és a tanítók kiképzése, hogy azok a ceremóniáknak és formáknak megfelelően tudjanak szolgálni, és ha ilyen tanítókat tudunk biztosítani, akkor a szombatiskola már magától működik. Gyakran bíznak meg olyan tanítokat, akik nem képesek a lelkeket Krisztushoz vezetni, mivel saját lelkükben sem értékelik Őt kincsként. De mindazok, akik nem értékelik úgy a lelket, hogy úgy dolgozzanak érte, ahogy Krisztus tenné, el fognak széledni Kriszustól. "Aki velem nem gyűjt, (figyeljük meg ezeket a szavakat) tékozol". Ha a tanító nem érzi annak felelősségét, hogy lelkeket vezessen Jézushoz, akkor azok a lelkek az igazság iránti közönnyel fognak növekedni, felelőtlenek lesznek és a saját maguknak teremtett légkör elszakítja őket Krisztustól. Ha a szombatiskola ilyen elemekkel van tele, az állandó konfliktusokat és nehézségeket fog szülni. Mivel a tanítók nem mutatnak érdeklődést, amikor a munkába lépnek, a tanulók is ugyanabból a lélekből részesülnek.

Ám mindamellett, hogy ezek a nehézségek léteznek, vajon megszüntetné-e ezeket, ha véget vetnénk a szervezetnek? Biztos vagyok benne, hogy az Úr hozta létre a szervezetet, amely tökéletesedett, és az a tény, hogy a munkának vannak lehangoló vonásai, mindezek nem adnak okot a szervezet feloszlatására. Sok világosságot kaptunk a gyülekezetek megszervezése kapcsán, végül sikerült kivívni a győzelmet, és most vajon szüntessük meg az egyházszervezetet, csak azért, mert közöny, formalizmus és büszkeség látható? Térjünk vissza a zűrzavarba az egyház megszenteletlen tagjai miatt, akik az egyházat emberi képre formálták és azon munkálkodtak, hogy az egyház minél népszerűbb képet öltsön?


 

1897. február 18: A szervezet jó dolog

A szervezet jó dolog. Az Úr világosan és határozottan üzeni általam, hogy mindazok, akik szükségesnek látják a szervezetet, maguk is példává kell, hogy váljanak abban, hogy jól szervezettek, és annak alapelveit betűről-betűre megvalósítják saját életükben

A szervezet, ha úgy valósítjuk meg életünkben, ahogyan azt Isten szeretné, minden olyan lelket alárendel az isteni akaratnak, aki elkötelezte magát az Ő művében. Elvezeti őket az Istennek való önátadásra, hogy az Ő Szentlelke munkálkodhasson bennük. Bárki, aki úgy véli, ez a kettő nem jár együtt, annak nincs helye semmilyen felelősségteljes állásban, sem irányító szerepben, ezekben az utolsó napokban, a mű hatalmas lezáró munkájában.

Utolsó üzenetek a Generál Konferenciához (1913)

Szemelvények 2. kötet, 53. fejezet

„Elmshaven”, Szanatórium, Kalifornia, 1913. május 4.

Üdvözletül Generál Konferenciára összegyűlt testvéreknek!

KEDVES TESTVÉREIM!

„Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; Aki meg-vigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasz-talhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vígasztal minket” (2Kor 1:2-4).

„Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között” (2 Kor 2:14-15).

„Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való” (2 Kor 4:5-7).

„Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2 Kor 4:16-18)

REMÉNY ÉS BÁTORSÁG

A Generál Konferencián résztvevő képviselők kiváltsága, hogy a remény és bátorság lelkületét ápolják magukban. Testvéreim! A Megváltó sokféle úton feltárta magát előttetek. Jelenlétének napfényével töltötte be szíveteket, miközben távoli vagy hazai földeken munkálkodtatok. Megtartott benneteket a felismert és a fel nem ismert veszélyekben. Most, amikor újra találkoztok a testvérekkel az ülés során, abban a kiváltságban van részetek, hogy örüljetek az Úrban, és örvendezzetek megtartó kegyelmének ismeretében. Vegye birtokba szeretete elméteket és szíveteket! Őrizkedjetek a lelki elfásultságtól, aggodalmaktól, és az elcsüggedéstől! Tegyetek felemelő bizonyságot Krisztusról! Fordítsátok el figyelmeteket attól, ami sötét és csüggesztő, és tekintsetek Jézusra, hatalmas Vezetőnkre, akinek a gondoskodó irányítása alatt a jelenvaló igazságnak (melyért életünket és minden javunkat odaadnánk) dicsőséges diadalt kell aratnia.

A képviselők által a konferencia idején fenntartott lelkület nemcsak a küldöttekre magukra tesz majd beszédes befolyást, hanem a teljes munkamezőre. Testvéreim! Hadd mutatkozzék meg életetekben, hogy a szívetekben lakozó Jézus táplál, erősít és vigasztal benneteket! Abban a kiváltságban van részetek, hogy napról napra gazdagon vegyétek a Szentlelket, és széles látókört szerezzetek a világban hirdetett üzenetünk jelentőségéről és kiterjedéséről. Az Úr készséggel tár elétek csodálatos dolgokat törvényéből. Várakozzatok rá alázatos szívvel! Imádkozzatok komolyan a jelen megértéséért, az Úr céljainak teljesebb megismeréséért, és a lélekmentő munka növekvő hatékonyságáért.

Éjjeli látomásban gyakran arra késztettem a felelős tisztségeket betöltő testvéreket, hogy komoly erőfeszítések árán is igyekezzenek egyre tökéletesebben megismerni az Urat. Amikor munkásaink felismerik napjaink jelentőségét, eltökélt szándékkal állnak majd az Úr oldalára, és valóban Isten társaivá válnak a munkában. Amikor szívükét-lelküket az Úr szolgálatára szentelik, meg fogják látni, hogy az addig megszerzettnél mélyebb tapasztalatra van szükségük ahhoz, hogy győzedelmesek legyenek a bűn felett.

Jól tennénk, ha elgondolkodnánk azon, ami a közeljövőben föl-dünkre vár. Nem engedhetjük meg magunknak a felületességet és én-szeretetet. Ha ezek az idők, melyekben élünk, nem gondolkodtatnak el bennünket komolyan, akkor mi tudna megindítani bennünket? A Szentírás az eddiginél tisztább és szentebb munkára szólít bennünket.

FELHÍVÁS ODASZENTELŐDÉSRE

Éles látású emberekre van szükség. Isten felhívást intéz azokhoz, akik készek a Szentlélek vezetése szerint járni, hogy járjanak elöl az alapos reformáció munkájában. Válságot látok magunk előtt. Az Úr felszólítja munkásait, hogy álljanak csatasorba. Minden léleknek mélyebb és őszintébb odaszentelődésre van szüksége az elmúlt évekhez képest.

Az 1909-es Generál Konferencia idején valaminek végbe kellett volna mennie a résztvevők szívében, de ez nem történt meg. Órákat kellett volna szentelni az önvizsgálatra, és az feltörte volna a jelenlevők szívének érintetlen részét. Ez rálátást adott volna nekik a bűnbánat és bűnvallomás szükségszerű feladatára. A bűnvallomásra, szívbéli bűnbánatra, és a határozott reformációra felkínált lehetőségek ellenére az alapos munkára nem került sor. Néhányan ugyan megérezték a Szentlélek késztetését, és megnyitották szívüket, de ennek nem mindenki tett eleget. Némelyek gondolatai tiltott csatornákban jártak. Ha az összegyűltek mindannyian megalázták volna szívüket, nagyszerű áldásban lehetett volna részük.

Néhány hónappal az akkori ülés után nehéz teher nehezedett rám, és felhívtam a felelős testvérek figyelmét azokra a dolgokra, melyeknek világos elmondására az Úr felszólított. Végül némelyek a bizalmi állásokat betöltők közül, sok ima és a különféle üzenetek alapos tanulmányozása után, hit által belekezdtek abba a munkába, melyre az Úr szólította Őket. A munkát nem értették teljes egészében, de miközben továbbhaladtak Isten félelmében, gazdag áldásban részesültek.

Szívem nagy örömmel telt meg azok csodálatos átalakulása láttán, akik inkább kívántak hit által haladni az Úr útján, mintsem a saját választásukat kövessék. Ha ezek a felelős testvérek továbbra is hamis fényben látták volna a dolgokat, olyan állapotokat hoztak volna létre, mely szomorúan megsebezte volna a munkát.

De amikor figyelmeztek a kapott tanításra, és keresni kezdték az Urat, Isten eléjük tárta a teljes világosságot, és képessé tette őket az elfogadható szolgálatra és a lelki reformáció véghezvitelére. Amikor az Úr előkészíti az utat szolgáló lelkészei előtt, azoknak kötelességük az Ő vezetése szerint járni. Az Úr soha nem hagyja el vagy hagyja bizonytalanságban azokat, akik szívük minden szándékával követik vezetését.

A BIZALOM KIFEJEZÉSE

Testvéreim! „Örülök, hogy mindenképen hízhatom bennetek” (2Kor 7:16). Noha még mindig mély aggodalmat érzek némelyek iránt - ami az Isten műve fejlődésének jelentős dolgaihoz való hozzáállást illeti -, mégis erős a hitem a teljes munkamezőt átszövő munkásokban, és bízom benne, hogy amikor összegyűlnek és megalázzák 402 magukat az Úr előtt, valamint újból az ő szolgálatára szentelik magukat, akkor Isten képesíti Őket akaratának véghezvitelére. Vannak olyanok, akik még nem látnak helyesen, de ezek megtanulhatnak egységben gondolkodni munkatársaikkal, és elkerülhetik a súlyos hibákat, amennyiben komolyan keresik az Urat és akaratukat teljesen alárendelik az Ő akaratának.

Mély benyomást tettek rám azok az események, melyek nemrégiben elvonultak előttem éjjeli látomásban. Egy nagy mozgalmat láttam - a megújulás munkáját - előre haladni sok helyen. Népünk engedett Isten felszólításának, és sorokba rendeződött. Testvéreim! Az Úr beszél hozzánk, fegyelmezzünk hát hangjára! Tegyünk olajat lámpásainkba, és viselkedjünk úgy, mint akik Uruk jövetelét várják. Olyan időben élünk, mely a világosság hordozására és cselekvésre szólít bennünket.

Testvérek! „Kérlek azért titeket ... hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhivattatok. Teljes alázatossággal és szelíd-séggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekez-vén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében” (Ef 4:1-3) (General Conference Bulletin, 1913. május 19., 33-34. oldal).

BÁTORSÁG AZ ÚRBAN

Nemrégiben azt a gondolatot nyertem a Szentlélektől éjjeli láto-másban, hogy ha az Úr olyan hamar jön, mint amilyen hamar gon-doljuk, akkor még az elmúlt évek buzgóságánál is tevékenyebben kellene az emberek elé tárnunk az igazságot.

Ennek kapcsán felidéztem magamban az advent hívők tevé-kenységét az 1843-as és 1844-es esztendőkből. Akkoriban sokat látogattunk házról házra, és egyesült igyekezettel figyelmeztettük az embereket Isten Igéjének szavaira. Ma nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk az első angyali üzenet hűséges hirdetőinél. Rohamosan közeledünk a föld történelmének lezárulásához. Ha igazán felismerjük, hogy Jézus hamarosan eljön, olyan munkába fogunk kezdeni, mint soha azelőtt. Isten felszólít bennünket, hogy figyelmeztessük az embereket. Életünkkel be kell mutatnunk az igazság és szentség erejét. A világnak hamarosan szembe kell néznie a Törvényadóval a megrontott törvény felett. Csak azok remélhetnek megbocsátást és békét, akik a törvényszegés helyett az engedelmességet választják.

Magasba kell emelnünk a zászlót, melynek feliratán ez áll: „Isten parancsolatai és a Jézus hite”. Az Úr törvényének való engedelmesség a nagy kérdés, ne hagyjuk hát azt figyelmen kívül. Igyekeznünk kell felébreszteni az egyháztagokat és a hitetleneket, hogy tanulják meg a menny törvényének rendeléseit, és engedelmeskedjenek azoknak. Naggyá és dicsőségessé kell tennünk a törvényt.

Krisztus megbízott minket az igazság magvainak elültetésével, és azzal, hogy ismertessük meg az embereket annak a munkának a jelentőségével, melyet mindazoknak végezniük kell, akik a földi történelem záró eseményei idején élnek. Miközben a fő- és mellék-utakon az igazság szavai hangzanak, Isten Lelke munkájának meg kell mutatkoznia az emberi szívekben.

Milyen sok jót el lehetne végezni, ha az igazság, az élet Igéjének ismerői világosságot hoznának az azt nem ismerők életébe. Amikor a samaritánusok Krisztushoz jöttek a samaritánius asszony hívására, Krisztus úgy beszélt róluk tanítványainak, mint egy aratásra érett gabonamezőről: „Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra”

(Jn 4:35). Krisztus két napig a samaritánusoknál maradt, mert éhezték az igazság szavait. Milyen elfoglaltsággal teli két nap volt ez! Az ott végzett munka eredményeként „sokkal többen hittek a maga beszédéért” (Jn 4:41). Bizonyságtételük így hangzott: „magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus” (Jn 4:42).

Ki hajlandó felvállalni ezt a munkát Isten hitvalló népe közül, hogy az ismeret hiánya miatt elveszőfélben levő lelkekért dolgozzék? A világot figyelmeztetni kell! Sok olyan területet tárt elém az Úr, melynek odaszentelt, hűséges és fáradhatatlan munkásokra van szüksége. Krisztus sokak szívét és értelmét nyitogatja nagy-városainkban. Őnekik a Szentírás igazságaira van szüksége. Ha Krisztus szent közelségébe kerülünk, és megpróbáljuk hozzá vonni ezeket az embereket, jó benyomást gyakorolhatunk rájuk. Fel kell ébrednünk, hogy együtt érezzünk Krisztussal és embertársainkkal. A nagy- és kisvárosokban, a közeli és távoli helyeken munkára, értelmes munkára van szükség. Soha ne hátráljatok meg! Az Úr jó benyomást fog tenni a szívekre, ha egységben munkálkodunk Lelkével.

Testvéreim! Bátorító szavaim vannak számotokra. Haladjunk előre hittel és reménységgel, nagy dolgokat várva Istentől. Az ellenség minden utat megkeres arra, hogy megakadályozza az igazság előmenetelére tett törekvéseket, de az Úr erejében sikert érhettek el.

Ne szóljatok csüggesztő szavakat, csak olyanokat, melyek megerősítik és támogatják munkatársaitokat.

SZEMÉLYES MEGJEGYZÉS

Vágyódom személyesen részt venni a misszióterületek komoly munkájában, és minden bizonnyal több nyilvános szolgálatot vállalnék, ha nem hinném, hogy az én koromban már nem bölcs dolog megterhelni a testi erőt. Az a feladatom, hogy továbbadjam az egyháznak és a világnak azt a világosságot, melyet Isten a harmadik angyali üzenet hirdetésének évei során bízott rám. Szívem telve van mélységes vággyal az iránt, hogy az általam elérhető emberek elé tárjam az igazságot. Még mindig részt vállalok a kiadásra váró írások elkészítésében is. Azonban igen óvatosnak kell lennem, nehogy valami baj megfosszon az írás képességétől. Nem tudom, meddig élek még, de egészségileg kevesebbet szenvedek, mint vártam volna.

Az 1909-es Generál Konferencia után több hétig tábori összejöveteleken és egyéb általános alkalmakon vettem részt. Különböző intézményeket látogattam New England-ban, a közép-államokban, és közép-nyugaton. Miután visszatértem kaliforniai otthonomba, újból a nyomdai anyagok megírásába fogtam. Az elmúlt négy év során viszonylag kevés levelet írtam. Erőmet többnyire a jelentős könyvmunka elvégzésébe fektettem.

Időnként részt vettem összejöveteleken, és ellátogattam kaliforniai intézményekbe, de a Generál Konferencia óta időm legnagyobb részét írással töltöttem el vidéki otthonomban, Elmshaven-ben.

Hálás vagyok az Úrnak, amiért fenntartja életemet, hogy egy kicsit tovább dolgozhassam könyveimen. Bárcsak lenne erőm elvégezni mindazt a munkát, ami elvégzésre vár. Azért imádkozom az Úrhoz, hogy adjon bölcsességet azoknak az igazságoknak a világos és elfogadható megjelentésére, melyekre népünknek oly nagy szüksége van. Bizakodva hiszem, hogy Isten segíteni fog ebben.

Az általános munka iránti érdeklődésem még mindig ugyanolyan mély, és hő vágyam az, hogy a jelen való igazság gyorsan eljusson a világ minden részébe. Azonban azt tartom helyesnek, hogy ne kezdjek bele olyan sok nyilvános szolgálatba, mivel a könyvmunkában szükség van irányításomra. Nagyon jó munkatársaim vannak. Mellettem vannak azok, akiket Isten gondviselése rendelt ki Ausztráliában, és azok is, akik visszaérkezésem után kezdtek el velem dolgozni. Hálás vagyok az Úrnak segítőimért. Mindannyian nagyon elfoglaltak vagyunk, és minden tőlünk telhetőt megteszünk a nyomdai anyagok előkészítése érdekében. Szeretném, hogy az igazság világossága mindenhová eljusson, hogy felvilágosítsa azokat, akik jelenleg még tudatlanok hitünk indítékai felől. Időnként baj van a szemeimmel, és ez meglehetős fájdalommal is jár, de hálát adok az Úrnak látásom megőrzéséért. Az én koromban az sem lenne különös, ha már egyáltalán nem látnék.

Elmondhatatlan hálát érzek az Úr Lelkének felemeléséért, azért a kegyelemért és vigaszért, melyben továbbra is részesít, és hogy erőt és lehetőséget ad arra, hogy megsegítsem és bátorítsam népét. Mindaddig, amíg Ő megtartja életem, hűséges és igaz leszek hozzá. Törekedni fogok akaratának véghezvitelére és nevének megdicsőítésére. Növelje meg hitemet Isten, hogy még jobban megismerjem Őt, és még tökéletesebben teljesítsem akaratát. Jó az Úr, legyen magasztalva az Ó neve!

AZ IDŐSEBB MUNKÁSOK BEFOLYÁSA

Mélységesen vágyom arra, hogy a kereszt idős katonái, a Mester szolgálata során megfehéredett hajú testvérek, határozott bizonyságot tegyenek, hogy ezáltal a hitben fiatalabbak megértsék - az Úrtól a múltban kapott üzenetek mélységes jelentőséggel bírnak a földi történelemnek ebben a szakaszában. Múltbeli tapasztalatunk szikrányit sem veszített erejéből.

Mindenki vigyázzon, nehogy elcsüggessze az úttörőket, vagy azt éreztesse velük, hogy már nem sokat tehetnek. Befolyásuk még mindig hatalmas erővel bírhat az Úr művében. Az idős lelkészek bizonyságtétele mindig az egyház segítségére és áldására lesz. Isten mindaddig éjjel-nappal vigyáz megpróbált és hűséges zászlóvivőire, amíg az idő elérkezik fegyverzetük letételére. Legyenek biztosítva afelől, hogy Annak a gondoskodó oltalmában vannak, aki nem alszik és nem szunnyad el, és hogy fáradhatatlan őrök vigyáznak rájuk! Ennek tudatában, valamint felismerve azt, hogy Krisztusban vannak, bizalommal megnyugodhatnak Isten gondviselése felől.

EGÉSZEN A VÉGSŐKIG

Komolyan imádkozom azért, hogy a napjainkban végzett munka tegyen mély benyomást a szívekre, elmékre, és a lelkekre. A ta-nácstalanság egyre nagyobb lesz, de bátorítsuk egymást Isten hívő népeként! Ne eresszük lejjebb a mércét, hanem emeljük a magasba, s közben tekintsünk hitünk Szerzőjére és Bevégzőjére. Amikor éjszaka nem tudok aludni, imádságban Istenhez emelem a szívem, aki megerősít és biztosít afelől, hogy ott van áldozatkész szolgáival az otthoni és a távoli területeken. Áldást és bátorságot nyerek, amint felismerem, hogy Izrael Istene ma is vezeti népét, és továbbra is vele lesz, egészen a végsőkig.

Az Úr azt üzeni rajtam keresztül a szolgáló testvéreknek, hogy az ajkukról elhangzó üzenet teljék meg a Szentlélek erejével. Ha valaha szükségünk volt a Szentlélek különleges vezetésére, akkor az most van. Teljes odaszentelődésre van szükségünk. Elérkezett az idő arra, hogy saját életünkön és szolgálatunkon keresztül bemutassuk a világnak Isten erejét.

Az Úr látni szeretné a harmadik angyal üzenetének hathatós hirdetését. Ahogyan az Úr minden korban győzelemre vitte népét, korunkban is győzedelmes beteljesedésre kívánja vinni egyházával kapcsolatos céljait. A hívő szenteket egyesült előmenetelre szólítja, miközben erőről erőre, hitből pedig fokozott bizonyosságra és bizalomra jutnak a mű igazságát és szentségét illetően.

Ragaszkodjunk sziklaszilárdan Isten Igéjének elveihez! Emlékezzünk arra, hogy Isten velünk van, hogy erőt adjon az új dolgokkal való szembenézésre. Őrizzük meg életünkben az igazságosság elveit, hogy erőről erőre juthassunk az Úr nevében. Tartsuk meg szentségben azt a hitet, melyet Isten Lelkének a tanítása és jóváhagyása alapozott meg a kezdetektől fogva napjainkig. Tartsuk igen értékesnek azt a munkát, melyet az Úr parancsolattartó népe által vitt véghez, és amely kegyelmének ereje által erősebbé és hatékonyabbá fog válni az idő haladásával. Az ellenség el akarja homályosítani Isten gyermekeinek látását, és meg akarja gyengíteni hatékonyságukat, de ha a Szentlélek vezetése szerint fognak munkálkodni, az Úr lehetőségeket fog nyitni előttük a régi romok megépítésére. Folyamatos növekedésben lesz részük egészen addig, amikor majd az Úr nagy hatalommal és dicsőséggel leszáll a mennyből, hogy a végső győzelem pecsétjét a hűségesekre helyezze.

A VÉGSŐ GYŐZELEM ÍGÉRETE

Az előttünk álló munka az emberi eszköz minden erejét megfeszíti, erős hitet és állandó éberséget követel. Időnként az utunkba kerülő nehézségek igen elbátortalanítóak lesznek. A munka nagysága meg fog rémíteni. Isten segítsége által azonban szolgái végül győzelmet aratnak. „Azért kérlek - testvéreim -, hogy ne csüggedjetek el” (Ef 3:13) az előttetek álló megpróbáló tapasztalatok miatt. Jézus veletek lesz. Szentlelke által előttetek jár majd, és utat készít számotokra. Ő lesz segítségetekre minden nehézségben.

„Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön, hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalma-san megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben; Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretet ben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, ami bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!” (Ef 3:14—21) (General Conference Bulletin, 1913. május 27., 164-165. oldal).


 

Ajánlott, magyar nyelven is elérhető bizonyságtételek, szemelvények:

·         A laodiceai gyülekezet (Bizonyságtételek 3. kötet, 23-as szám, 27. fejezet)

·         Személyes függetlenség (Bizonyságtételek 3. kötet, 24-es szám, 35. fejezet)

·         Egység az egyházban (Bizonyságtételek 3. kötet, 24-es szám, 36. fejezet)

·         Az egyház egysége (Bizonyságtételek 4. kötet)

·         Keresztény egység (Bizonyságtételek 5. kötet)

·         Isten pecsétje (Bizonyságtételek 5. kötet)

·         Az egyház a világ világossága (Bizonyságtételek 5. kötet)

·         Mi az egyház? (Szemelvények 3. kötet 1. fejezet)

·         Egység az egyházban (Szemelvények 3. kötet 2. fejezet)

·         Független lelkület (Szemelvények 3. kötet 3. fejezet)

·         Isten egyházának utolsó napjai (Az utolsó napok eseményei)

·         Az alfa és az omega (Szemelvények 1. kötet 24. fejezet)

·         Hitünk alapja (Szemelvények 1. kötet 25. fejezet)


 

Idézetek ismert és hitelesnek tartott testvéreinktől

Walter J. Veith

Dr. Walter Veith válaszol Reinder Bruinsma kritikájára[50]

(részlet a levél végéről)

Soha ezelőtt nem fejtegettem Egyházunk ökumenikus kapcsolatait, de tekintetbe véve a jelenlegi körülmények természetét és saját evangelizátori kötelezettségemet azok felé, akik a fontolgatják a csatlakozást a Hetednapi Adventista családhoz - úgy tűnik, eljött az ideje, hogy néhány kérdést tisztázzunk. Vannak-e, mint Egyház ökumenikus kapcsolataink? A válasz nyilvánvalóan igen. Németországban a Hetednapi Adventista Egyház kapcsolatban áll az ACK-val, és másfelé is bőséges a bizonyíték arra nézve, hogy egyházunk sokkal mélyebben benne van ezekben a dolgokban, mint gondolnánk. A "Legyen világosság" nevű szolgálat (Let there be Light Ministries) kiadott egy könyvecskét "Az Egyházak Világtanácsa és a Hetednapi Adventista Egyház" címmel, amely először 1996-ban jelent meg nyomtatásban. Semmiképpen sem támogatok olyan szervezeteket, akiknek nincs jobb dolguk, mint az Egyház kritizálása, de néha tényleg fején találják a szöget. Inkább az ebből levont következtetéseikkel van gond. A felsorolt bizonyítékok kétségbevonhatatlanok, ám szomorú, hogy végül arra a következtetésre jutnak, hogy a Hetednapi Adventista Egyház elesett és így Babilon részét képezi. A következő idézetet hozzák a Prófétaság Lelkétől, ahol Ellen White figyelmeztet, hogy Babilon leánytestvérévé válhatunk:

„Mint nép fel kell kelnünk és meg kell tisztítanunk Izráel táborát. Szabadosság, törvénytelen intimitás és szentségtelen gyakorlat nagymértékben áramlik be közénk; és a szolgálattevők, akik szent dolgokat kezelnek bűnösök ebben a tekintetben. Kívánják felebarátjuk feleségét és megtörik a hetedik parancsolatot. Abban a veszélyben vagyunk, hogy az elbukott Babilon leánytestvérévé válunk azáltal, hogy hagyjuk, hogy gyülekezeteink megromoljanak, és megteljenek mindenféle aljas lélekkel, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé váljanak. Megtisztulhatunk-e valaha, hacsak nem teszünk határozott lépéseket, hogy meggyógyítsuk a jelenlévő gonoszságot?” {21MR 380.1}

Mindemellett, Ellen White ezt is állítja:

„Nem kételkedem őszinteségedben. Több alkalommal írtam hosszú levelet azoknak, akik azzal vádolták a Hetednapi Adventista egyházat, hogy Babilon. Nem volt igazuk. Úgy véled, hogy bizonyos egyének rossz irányba befolyásolták gondolataimat. – Ha ez valóban így van, akkor nem vagyok alkalmas Isten művének építésére. Ezt az ügyet már többször elém tárta az Úr. Amikor hasonló jellegű üzenetet intéztek a Hetednapi Adventistákhoz, az Úr így szólt hozzám: "Ne higgy nekik! Nem küldtem őket, de ők futottak."” {2SM 63.3}

Egyházunk egyedülálló a világ összes egyháza közt, és az Úr olyan szervezeti struktúrát látott jónak felépíteni, hogy ne válhassunk Babilon részévé, még akkor sem, ha a vezetők egész serege hitehagyó lesz és Isten utasításait megtaposva az ellenség soraihoz csatlakozik. Egyházunkat nem szinódus vagy kardinálisok kara vezeti, hanem fordított szerkezetű struktúránk van, ami azt jelenti, hogy a tanbeli változásokat a világszéles Egyház küldötteinek kell megszavazniuk a Generál Konferencia ülésén. Ha egyes személyek aláírják az Ökumenikus Chartát, vagy ha úgy tetszik, akár egyész divíziók: ez nem teszi a HNA Egyházat hitehagyóvá, hanem az adott személyek lesznek a hitehagyók. Ugyanez igaz az Egyház minden tanítására. Isten csodálatos vezetőkkel áldotta meg ezt az Egyházat, és még mindig van hétezer, aki nem hajtott térdet a Baálnak. Istennek ezek a képviselői a legsúlyosabb hitehagyás közepette csak még fényesebben világítanak.

Kérdés a tizedfizetésről[51]

Ez a kérdés kifejezetten nekem szól:

„Nem gondolod, hogy nekünk, mint Hetednapi Adventistáknak nem lenne szabad a tizedünket a HNA Konferenciának adni, mivel szövetségben vannak az Egyházak Világtanácsával?”

Nem, nem gondolom így. A tized nem az enyém. A tized Istené. Nincs jogom megmondani, hogy hova kell kerülnie, mert Ő már megmondta, hogy hova kerüljön. A tized a tárházba megy és a lévitáké.

Nos, lehetnek páran a Konferencia tagjai közt, akik megítélésed szerint nem járnak el helyesen. Visszatartod ebben az esetben a tizedet a lévitáktól? Ha visszatartod a tizedet a lévitáktól, akkor néhány lévitát el kell bocsátani. Namost, ha a Konferencia nem úgy dolgozik, ahogy szerinted dolgozniuk kellene, akkor szerinted mely lévitákat fognak először elküldeni? Azokat, akik egyetértésben vannak velük, vagy azokat, akik nincsenek?

„Hozzátok be a tizedet a tárházba.” Én magam nem vagyok hajlandó olyan független szolgálatokkal[52] együtt dolgozni, akik tizedet kérnek. Nem dolgozom velük, mivel ez Isten megrablása, én pedig ezt jóváhagynám a tetteimmel.

Fizetem a tizedemet, még ha könnyek közt is: fizetem. Majd Isten lesz az, aki elszámoltatja azokat, akik a tizedet hűtlenül kezelik, de nem az én dolgom ezt elbírálni.

Joe Crews (1924-1994)

Részletek a „Szelet vetnek, vihart aratnak”[53] c. könyvből

Néhányan kiléptek az egyházból, tiltakozásul a lelki hanyatlás és az alapelvektől való eltávolodás miatt. Ezzel a magatartással nem érthetek egyet. Röviddel ezelőtt levelet kaptam valakitől, aki hajdanán egy nagy Hetednapi Adventista gyülekezet felszentelt prédikátora volt. Mélységes megdöbbenésének adott kifejezést, hogy képes voltam embereket hozni egy olyan közösségbe, amely „teljesen eltávolodott az igazságtól”, és amelyben „babiloni sötétség” uralkodik. White testvérnőtől idézett néhány szakaszt, hogy megmutassa: a közösség az Egyiptomba visszavezető úton halad, térkép és iránytű nélkül hányódik a tengeren. Ismertem ezeket az idézeteket és sok más hasonló jellegűt is. E. G. White leírta Laodicea szomorú állapotát, amely egyházunk szervezetének minden szintjét áthatja, s miközben megfeddte, könyörgött és sírt az egyház világgal való megalkuvása miatt. DE SOHASEM HAGYTA EL AZ EGYHÁZAT ÉS EGY SZÓVAL SEM UTALT ARRA, HOGY AZ BABILON LENNE[54]! Jóllehet megrovásaiban sokkoló szavakat használt, sohasem mondta azt, hogy a megbotránkozott igaz hívőknek bármikor is el kellene hagyniuk a közösséget. Azt viszont többször megismételte, hogy a gyengék, a világgal barátkozók és a megbízhatatlanok kirostáltatnak, és hogy a mű befejezésekor csak egy megtisztított nép fog megmaradni.

„Isten Lelkének velőkig ható bizonyságtétele külön fogja választani Izráel népe közül azokat, akik mindig is hadat viselnek Isten eszközeivel, melyeket arra rendelt, hogy az egyházon kívül tartsa a romlottságot. ... Az egyházban élnie kell az egyenes, szókimondó bizonyságtételnek, különben Isten átka nyugszik majd népén, ugyanúgy, mint ahogy bűneik miatt az ősi Izráelen.” (Bizonyságtételek 5. kötet, 676. o.)

Azonban téves, megalkuvó magatartása ellenére is ez még mindig Isten maradék egyháza, amely mindvégig megmarad, egészen a Királyságig[55]. A tagok, prédikátorok és tisztviselők közül sokan kirostáltatnak majd, és az az egyház, amely az átváltozásban részesülni fog, már tiszta és megalkuvásoktól mentes lesz. A hangos kiáltás üzenetét hirdető, Szentlélekkel betöltött maradék soraiban a világi módszerek és a politikai számítgatások már ismeretlenek lesznek!

„Sebesen közeledik az egyház megtisztulásának napja. Istennek mégis lesz egy tiszta és igaz népe. A rövidesen bekövetkező hatalmas rostálásban majd jobban lemérhetjük Izráel erejét. A jelek arra mutatnak, hogy közel az idő, amikor az Úr nyilvánvalóvá teszi, hogy kezében a szórólapát. Alaposan ki fogja takarítani szérűjét” (Bizonyságtételek 5. kötet, 80. o.)

„Sátán csodákat cselekszik majd, hogy megtévesszen. Hatalmát mindenekfölött valónak fogja beállítani. Az egyház már-már elbukni látszik, de nem bukik el. Megmarad, miközben Sion bűnösei kirostáltatnak. ... Ez szörnyű megpróbáltatás lesz. ... A maradék, amely megtisztítja lelkét az igazságnak való engedelmesség által, erőt gyűjt a próba során...” (Biblia Kommentár, 7. kötet, 911. o.)

Robert J. Wieland (1916-2011)

Részlet az „1888: rövid áttekintés” c. könyvből

Az "Alfa" és az "Omega"

Az 1888-as üzenet igazságának elvetése sebezhetővé tett minket az agyafúrt tévtanokkal szemben.[56] Századunk első éveinek panteista tévtana volt az a „jéghegy”, ami csaknem elsüllyesztette Sion kedves hajóját.[57] Az ihletett írás úgy azonosította ezt, mint Sátán hosszú megtévesztés-listájának „alfáját”, amely majd végül egy jövőbeli, félelmetes erejű "omega" tévedésbe torkollik.[58] Valóban, az „alfa” óta állandósult a folyamat, hogy hogy "világosságot és erőt" keressünk nem hetednapi adventista forrásokban az evangélium megértéséhez és közvetítéséhez.[59] Ezt szükségszerűen összezavarodás követte. Nem fér hozzá kétség, hogy hamarosan azzal az igen kiművelt (szofisztikált) kísértéssel fogunk szembesülni, hogy azoktól a népszerű egyházaktól importáljunk valamiféle „szent lelket”, akiknek pünkösdizmusa végigsöpör a világon, és saját prédikátoraink, egyházi vezetőink, valamint lapjaink írói számára is hatalmas "egyháznövekedés" látomásával kecsegtetnek. Ellen White tanácsainak olvasása zavaróan hat az ilyenfajta lelkesedés fényében.[60]

A hetednapi adventista történelem valóságából nem következik, hogy az Úr elvetette, vagy el fogja vetni az Ő népét. „Az egyház látszólag az elbukás határához ér, de nem bukik el. Megmarad, s közben Sion bűnösei kirostáltatnak - a konkoly elkülönül az értékes búzától.”[61]

Ám a jelenlegi holtpont nem tarthat örökké. Valamit fel kell adni: vagy azt a meggyőződést, hogy „az Úr vezetett bennünket”, és az Ő tanításait, „amelyeket a múltunk történelmén keresztül kaptunk”[62] (amelyet e sorok szerzője nem hajlandó feladni). Vagy azt, hogy az egyház már nem az Úr választott eszköze a földi mű befejezésében[63] (ismét, e sorok írója nem hajlandó elfogadni ezt a koncepciót). Vagy pedig feladjuk lelki gőgünket, és „dicsőségünk a porba hull” azáltal, hogy elfogadjuk Úrtól a múltunk történelmén keresztül adott tanítás teljes igazságát.

Ez lesz majd valódi hit általi megigazulás.

Részletek „"A föld fénylett annak dicsőségétől" - Kérdések és válaszok az 1888-as üzenetről” c. tanulmányból[64]

Valóban a Hetednapi Adventista Egyház a Jelenések 12,17-ben említett igaz „maradék egyház”? Valóban ez napjaink „Izráele”?

Hisszük, hogy a válasz igen.

A maguk idejében Ábrahám leszármazottjai alkották a „maradék egyházat”. Isten eszközeinek kellett lenniük a világ evangelizálásában. Abban az időben is voltak Istennek igaz követői minden nép között, ahogy napjainkban is mindenfelé vannak hívei (beleértve például az iszlámot, buddhizmust, hinduizmust).

Miért választotta tehát Isten Ábrahámot és gyermekeit, hogy látható „test” legyenek a földön? „Megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (1Móz 12,3). Leszármazottainak története nagyrészt katasztrofális volt, de valaminek meg kell történnie az idők végén, ami még soha nem történt: a mennyei szentély megtisztítása. Szükséges, hogy Isten elérje népében magasztos célját. Ezért létezik az egyház.

A Szentírás megköveteli, hogy Krisztus „teste” a földön egy megnevezett, látható egyház legyen, nem egy szétszórt, szervezetlen [disorganized] egyveleg. Itt egy gyomor és egy szem, odébb egy szem nem alkot „testet”. A „test” egy összhangba hozott, egységes organizmus, amely engedelmeskedik a fejnek.

Elfogad-e a 1888 Üzenet Tanulmányozó Bizottság olyan adományokat, amelyek "megosztják a szokásos felekezeti munkánkra nyújtott támogatást"?

Nem, nem szeretnénk „megosztani a támogatást” a szokásos felekezeti munkánkkal. Határozottan állítjuk, hogy nem fogadunk el tizedet; és arra biztatunk minden tagot, hogy rendszeresen támogassák az egyházat. A hármadik angyal üzenetének világszéles hirdetése a maga valóságában, mely bevilágítja a földet az utolsó üzenet dicsőségével, sokkal többet foglal magában annál, hogy azt az egyház egyetlen szegmense irányíthatná vagy átláthatná.

Ellen White a maga idejében támogatta azt, amit ma a konferencia ellenőrzésétől „független szolgálatoknak” neveznénk. Az egyik ilyen a Madison iskola volt. Bár tudott a munkával szembeni „hivatalos” ellenállásról, mégis azt mondta, az ellenállás nem a Szentlélektől származott. A Madison munkatársait „nem szabad magukra hagyni, hogy megértés és segítség nélkül küszködjenek.” „Senki ne szóljon ellenük olyan szavakat, amelyek arra irányulnak, hogy munkájukat megszólja.” „Soha, soha ne szóljatok olyan szavakat, amelyek terheiket még súlyosabbá teszik.”

Egy tisztviselőnek, aki hajlott arra, hogy hátráltassa ezt a munkát, így írt: „Kiváltságot jelent számodra ... és mindazok számára, akik kiterjedt befolyással vannak a műre, hogy megmutathatod ezeknek a testvéreknek, hogy bizalmadat és bátorításodat élvezik munkájukban, amit olyan bátorsággal végeznek." "Legyünk nagyon óvatosak, testvéreim, nehogy hátráltassuk vagy ellene dolgozzunk mások munkájának, így késleltetve az evangélium terjesztését. Mivel ezek történtek, kénytelen vagyok nyíltan szólni. ... Az Úr nem állít olyan korlátokat munkásai elé, ahogy az emberek szoktak. ... Visszatartották a javakat, csak azért, mert a munka nem volt a konferencia ellenőrzése alatt” (idézi: C. C. Crisler, Ellen White személyi titkára, A szervezet értéke c. művében, Elmshaven Press, 1914).

Miért hisszük, hogy a Hetednapi Adventista Egyház soha nem válik Babilonná?

A Hetednapi Adventista Egyház győzni fog, bűnbánatot tart, vissza fogja utasítani a fenevad bélyegét, mivel Krisztus becsülete és megvédelmezése[65] azt kívánja meg, hogy az Ő „teste” feleljen Neki. Jelenések könyve pedig azt mondja, hogy „az Ő menyasszonya” el kell, hogy készüljön erre, hogy a „Bárány menyegzője” valósággá váljon (19,6-7).

Való igaz, hogy Isten szervezett népe teljes eddigi történetében gyakran elesett. A zsidók elvettettek, a Keresztény egyház a történelem folyamán hitehagyásba süllyedt, és ez a jelenlegi egyház is komoly problémákkal néz szembe. Ám ez nem "garantálja", hogy végül elvettetik.

A végső kérdés nem a mi kis lelkünk megváltása, hanem Isten Fiának becsülete és megvédelmezése, aki vérét adta azért, hogy megváltsa az egyházat. Nem hiába halt meg; „lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik”.

Ez nem jelenti azt, hogy az egyház minden tagja, vagy annak vezetése szükségszerűen győz; lesz egy hatalmas rostálás, és eljön az ítélet. Az ítélet feltárja, hogy ahol mi csak tiszta búzát láttunk, ott csak pelyva volt. (Bizonyságtételek 5. kötet, 81.o.) De mégis lesz valamennyi tiszta búza!

Bőséges a bizonyíték az Igében és Ellen White írásaiban, hogy a hűtlenek lesznek azok, akik végül kirostáltatnak az egyházból. Ihletett bizonyíték nem jelzi, hogy a hűségesek rostáltatnának ki (vö.: Ésa 17,6-7).

A szentély megtisztítása az, ami a különbséget jelenti. Olyan esemény ez, amely a történelem folyamán még soha nem történt meg. Ez magába foglalja azt is, hogy Isten népe egy olyan új motivációban részesül, amelyet soha azelőtt nem fogadott be: olyan érdeklődést Krisztus iránt, mint amelyet a menyasszony érez vőlegénye iránt. Ez jóval több, mint pusztán önmagunk felől érdeklődni.

Való igaz, hogy enélkül a frissítően más motiváció nélkül lehetetlen, hogy az egyház, vagy bármely testület győzelmet arasson. Így szükség van egy „végső elfedezésre”, egy végső megbékélésre Krisztussal; és ez magába foglalja Krisztus igazságának 1888-as üzenetét is. Máskülönben ez a valóságosan Krisztus-központú motiváció soha nem győzedelmeskedhet. Pusztán a személyes biztonság felőli aggodalom soha nem készíti fel a népet, hogy megálljon a fenevad bélyegének próbáján.

Herbert E. Douglass

Részletek „Az Úr hírnöke - Ellen G. White prófétai szolgálata” c. könyvből[66]

Alkalmanként kifejezésre jut a gondolat, hogy „az Advent hajó győzni fog, nem számít, mi történik!” Mások hasonlóan erős meggyőződéssel mondják, hogy "az egyház Babilon" és új szervezetet kell létrehozni, hogy táplálhassuk az „igaz hívőket”. Mindkét csoport Ellen White tekintélyére hivatkozik. Itt egy újabb eset, amikor alapos tanulmányozás segítségével elkerülhetjük egyesek meggondolatlan optimizmusát, de mások jogtalan pesszimizmusát is. Ismét meglátszik, hogy Ellen White nélkül a jelenkori egyháztagokat elsodornák saját eszmefuttatásaik.

A Próféták szolgálatát, Mózestől kezdve meghatározta a dorgálás és feddés, csakúgy, mint a bátorítás és az ígéretek. Az ember olvashat válogatva és - attól függően, hogy mit keres -, tekintheti Jeremiást vagy Ésaiást mind a végzet, mind a reménység prófétájának. Ugyanezek igazak lehetnek Ellen White-ra is.

1856-ban félelem nélkül rámutatott, hogy a laodiceai üzenet (Jel 3.) a Hetednapi Adventisták kevesebb, mint 3000 fős egyházára alkalmazható. Ez igen kijózanító volt a népre, akik úgy látták önmagukat, mint akik gyakorlatilag a világon egyedül "tartják meg Isten parancsolatait és Jézus hitét" (Jel 14,12).

Ugyanakkor nagyon határozottan állította, hogy „Isten különleges jogkörrel és hatalommal ruházta fel egyházát, amit senki sem hagyhat figyelmen kívül és nem vethet meg, mert azzal Isten hangját veti meg.” (1875) {3T 417.3}

Bár erős kifejezésekkel jellemezte az egyház lelki közönyét, ugyanannyira nyomatékosan szólt annak magasztos rendeltetéséről: „Van-e Istennek élő egyháza? Igen, Istennek van egyháza, de küzdő, harcoló egyháza még nem a diadalmas egyháza. Fájlaljuk, hogy vannak fogyatékos tagjaink, hogy konkoly is nő a búza között. ... Legyen mindenki óvatos, ne panaszkodjék az egyetlen nép ellen, amely betölti a maradék népről adott leírást, nevezetesen: "megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét". ... Istennek van választott népe, egyháza e földön, semmihez képest sem másodrendű, hanem képességeiben mindenek felett áll, hogy az igazságot tanítsa, hogy Isten törvényét védelmezze.” {TM 45.1, 57.3, 58.1}

Az 1900-as évek elején, amikor az egyházon belül bizonyos erők megpróbálták elferdíteni az egyház üzenetét és küldetését, bátorítással és optimizmussal erősítette azokat, akik „figyeltek”: „Nem léphetünk le az Isten által kiépített alapokról. Nem léphetünk be bármely új szervezetbe, mert az az igazság hitehagyását jelentené.” (129. Kézirat, 1905.) {2SM 390.1}

Így ír 1908-ban, távolabb tekintve a jövőbe: „Utasítást kaptam, hogy mondjam a világon lévő Hetednapi Adventistáknak: Isten elhívott minket népeként, hogy sajátos kincse legyünk. Meghagyta: egyháza a földön tökéletes egységben álljon a Lélekben, valamint a Seregek Urának tanácsában az idők végezetéig.” {2SM 397.3}

(Ellen White határozottan állította ezeket, annak ellenére, hogy vallotta a feltételesség nagy alapelvét. Mind szervezetekről, mind egyes emberekről elmondható, hogy nem mindig töltötték be rendeltetésüket és Isten „nem tudott tovább együttmunkálkodni velük. Másokat választott, hogy a fontos felelősségeket viseljék”.)

Jelenések 3. fejezete nem vázol Laodicea után újabb egyházat a végidőben, ezáltal reményt ad, hogy egykor sokan megtérnek közülük, győznek, és Isten végső egyházára vonatkozó tervét betöltik (Jel 3,18-21). Az egyházhoz kötődő egyetlen terv végrehajtása sem lehet - vonatkozzon bár egyesekre vagy intézményekre - sürgetőbb és fontosabb.

Ted N. C. Wilson

Isten hatalmának szava[67]

2014. augusztus 15.

A „Hetednapi Adventista” név egy két szavas igehirdetés

Hatalmas, mennyől kapott nevünk, a 'Hetednapi Adventista' név reménységünk két szavas igehirdetése, amely elmondja teremtéskori eredetünket és jövőnket, amikor Isten halhatatlan lénnyé teremt újjá bennünket. Istenre, mint mindenható teremtőre mutat, mint hitünk Kezdőjére és Befejezőjére, mint akié minden időben a hatalom szava. Hirdeti a Nagy Küzdelem történetét annak megpróbáló kezdedétől egészen bámulatos befejezésééig.

Sürgető kérés Ted Wilsontól a világ minden adventistája számára

2013. november 14.

A szétszakadás veszélye

János evangéliuma 17. fejezetében Jézus egyháza egységéért imádkozott. A gonosz egyik legalapvetőbb célja ennek az egységnek a szétrombolása. Tudja, ha az egyház nem egységes, soha nem lesz képes betölteni a hivatását. Prófétai látomása alapján Ellen White a következő isteni tanácsot adja nekünk:

„Az egységben rejlik az egyház ereje. Sátán ezt jól tudja, és minden erejét latba veti, hogy megbontsa azt. Szeretné látni az egyetértés hiányát Isten egyházának tagjai között. Nagyobb figyelmet kellene szentelnünk az egység kérdésének” -– Válogatott Bizonyságtételek 2. 159. o.

E megállapítás rendkívül leleplező a Sátán taktikáit illetően. Félrevonva a függönyt, nyilvánvalóvá teszi módszereit. A gonosz minden erejét felhasználva igyekszik rombolni és zavart kelteni, hogy elerőtlenítse Isten népének megannyi erőfeszítését. Itt az idő a vezetők, lelkészek és gyülekezeti tagok számára, hogy egyesüljenek Krisztusban az Ő igazságának zászlója alatt, hogy közvetítsék üzenetét az egész világnak. Isten a hetednapi adventista egyház számára egy mennyei ihletésű szervezetet adott, valamint olyan megállapodásokat, melyeket gyülekezeti szabályokként ismerünk, s a Szentlélek gondoskodása mellett jöttek létre, segítségünkre vannak abban, hogy összetartsanak minket, mint egy világszéles családot.

Ezen szabályok elvetése vagy figyelmen kívül hagyása megsérti a megszentelt bizalmat és szükségtelen viszályokat szül.

Imádkozom azért, hogy mindannyian tegyük félre személyes véleményünket Krisztus Teste egyége érdekében, és mind együtt meneteljünk Istenünk királyságába. ...

Testvéreim, kérve kérlek titeket, ahogyan saját magamat is, hogy teljesen, őszintén és mindenben szenteljétek magatokat Krisztusnak. Kérlek benneteket, hogy fogadjátok be a prófétikus elhívást, melyet Jézus adott ennek az egyháznak. Az Ő maradék egyházának, a Hetednapi Adventista Egyháznak, mely teljességre juttatja az advent mozgalmat.

„Egyetlen védelmünk, ha megerősítjük elménket Isten Szavával”

2014. október 11.

A nagy üldözés bizonyosan bekövetkezik, de jelenleg Sátán a sorainkon belül próbál dolgozni, hogy gyengítse az egyházat széthúzással, viszállyal és a világhoz való alkalmazkodással. „Sátán mindig arra törekszik, hogy megossza Isten népének hitét és szívét. Jól tudja, hogy egységükben van az erejük, és a megoszlás gyengíti őket. Nagyon fontos, hogy Krisztus követői felismerjék Sátán ügyködéseit, és egységes frontot alkossanak támadásai ellen, s legyőzzék őt. Állandó erőfeszítéseket kell tenniük, hogy együtt maradjanak, még akkor is, ha ez áldozatot követel részükről.” (Bizonyságtételek, III. köt., 434. o.)

Sátán más világi eszközökkel is hatástalanítani próbálja erőfeszítéseinket: versenysport, internet, közösségi oldalak, televízió, szórakozás, és oly sok más elterelő tevékenység. Keresi, hogyan tudná az embereket a pénzügyek és evilági gondok által „elnyeletni”. Beveti az egészségre káros szokásokat, Isten természeti törvényeinek elvetését, hogy gyengítse az értelmet és eltompítsa az érzékeket. Elhinti a kételkedést a Szentírásnak az élet eredetéről és a Föld korai történelméről szóló feljegyzéseivel szemben. Megpróbál vitát és széthúzást szítani a Biblia tanításaival kapcsolatban, így akarja elhallgattatni az evangéliumról szóló bizonyságtételt azáltal, hogy bizalmatlanságot és egymás elleni harcot gerjeszt sorainkban.

Sátán arra késztet embereket, hogy az egyház fő testétől függetlenül dolgozzanak (lásd erről Ellen White szavait a 20. kézirat 369. oldalán). De a Prófétaság Lelke az egyházat egy győztes hadsereghez hasonlítja, amelynek tagjai együtt haladnak, összhangban egymással. Az 1886-ból való 37. kézirat emlékeztet minket arra, hogy „senkinek sem szabad a központtól függetlenül cselekednie”, és a független cselekedet „kárt okoz, és rendetlenséget eredményez”.

Még arra is figyelmeztetést kaptunk, hogy Sátán az utolsó időkben annak hirdetésére késztet egyeseket, hogy az egyház reformációja azt is jelenti, hogy fel kell adnunk egyedi tantételeinket, mert így könnyebbé tehetjük mások csatlakozását az egyházunkhoz.

De hallgassátok meg, mit mond Ellen White: „Ha a világi szokásokhoz alkalmazkodunk, ez a magatartásunk az egyházat alakítja a világhoz – és sohasem fogja a világot vonzani Krisztushoz. A bűnnel való bizalmaskodás elkerülhetetlen következménye, hogy a bűn kevésbé tűnik majd taszítónak. Aki azt választja, hogy Sátán szolgáival legyen kapcsolatban, hamarosan nem fog félni azok mesterétől.” (A nagy küzdelem, 509. o.)

Testvéreim, egyetlen reményünk a szilárd hit Isten Szavában, bizalom az ihletett tanácsokban, a buzgó imádságban és a Szentlélek vezetésében. E mennyei tájékozódási pontok nélkül egészen biztos, hogy Sátán félrevezet bennünket.


 

Ellen Gould White műveinek rövidítései

1888

Az 1888-as anyagok (Magyar nyelven „Kiben bízhatunk” címmel jelent meg.)

AA

Az apostolok története

AUCR

[Australasian] Union Conference Record

1BC

HNA Bibliakommentár (további kötetek: 2BC, stb.)

BCL

Levelek Battle Creeknek

BEcho

Bible Echo (folyóirat)

BTS

Bible Training School

Broadside2

To Those who are receiving the seal of the living God

CC

Conflict and Courage

CCh

Tanácsok az egyháznak (Magyar nyelven „Tanácsok a gyülekezeteknek” címmel jelent meg.)

CD

Counsels on Diet and Foods

CET

Christian Experience and Teaching

COL

Krisztus példázatai

CTr

Christ Triumphant

DA

Korszakok vágya (Magyar nyelven „Jézus élete” vagy „A világ reménye” címmel jelent meg.)

Ev

Evangelizálás

FH

From the Heart

FLB

Faith I Live By, The

GC

A nagy küzdelem (1911-es kiadás. Magyar nyelven „Korszakok nyomában” címmel is megjelent.)

GC88

A nagy küzdelem (1888-as kiadás)

GCB

Generál Konferenciai Jegyzőkönyv

GCDB

Generál Konferenciai Napló

GW92

Az evangélium szolgái (1892-es kiadás.)

HM

The Home Missionary

IR

The Indiana Reporter (folyóirat)

LDE

Az utolsó napok eseményei

LF

Love Under Fire

MM

Medical Ministry

MR311

A maradék egyház, annak szervezete, tekintélye, egysége és diadala

Mar

Maranatha

MedEv

The Medical Evangelist (folyóirat)

1MCP

Értelem, jellem, egyéniség (2. kötet: 2MCP)

1MR

Kézirat kiadások, 1. kötet (további kötetek: 2MR, stb.)

1NL

Notebook Leaflets, Vol. 1 (2NL for Vol. 2)

OFC

Our Father Cares

PC

Paulson gyűjtemény

PCP

Péter apostol tanácsai a szülőknek

PK

Próféták és királyok

PM

Publishing Ministry, The

PUR

Pacific Union Recorder

RH

Review and Herald (folyóirat, magyar nyelven „Szemle és Hírnök”-ként is ismert)

RY

Retirement Years, The

1SAT

Igehirdetések és beszédek (további kötetek: 2SAT, stb.)

SD

Isten fiai és leányai

1SG

Lelki ajándékok (további kötetek: 2SG, stb.)

1SM

Válogatott üzenetek, 1. kötet (további kötetek: 2SM, stb. A kötetek magyar nyelven „Szemelvények E. G. White írásaiból” címmel jelentek meg.)

ST

Az Idők Jelei (folyóirat)

SW

Déli Figyelő (folyóirat)

SpM

Spalding-Magan gyűjtemény

SpTA

Különleges Bizonyságtételek, A. sorozat (1-12. szám)

SpTB

Különleges Bizonyságtételek, B. sorozat (1-19. szám)

TDG

A mai nap Istennel

1T

Bizonyságtételek az Egyháznak (további kötetek: 2T, stb. A kötetek magyar nyelven „Bizonyságtételek a gyülekezeteknek” címmel jelentek meg.)

TM

Bizonyságtételek a prédikátoroknak

TMK

Hogy megismerjem Őt

1TT

Bizonyságtételek kincsestára, 1. kötet (további kötetek: 2TT, stb.)

UL

Upward Look, The

YRP

A Szentlélek eljő reátok

 



[1] Az internetes keresőprogram: https://egwwritings.org/

[2] Például: {2SM 381.2} jelentése:

Szemelvények 2. kötet (angol nyelvű rövidítése: 2SM), 381. oldal, 2. bekezdés.

A kód segítségével gyorsan odalapozhatunk az internetes keresőprogramban, ha beírjuk az alábbi címet:

https://egwwritings.org/singleframe.php?ref=2SM 381.2

A rövidítések jegyzékét lásd a tanulmány legvégén.

[3] „Bizonyságtételek az Egyháznak” – „Testimonies for the Church”.

[4] Az ún. „haladó” teológia, http://en.wikipedia.org/wiki/Progressive_Adventism

[5] 16MR 134.2, 1907.

[6] RH, 1915. április 15.

[7] „straight testimony” - visszatérő kifejezés Ellen G. White írásaiban.

[9] physical laws

[10] „wrestle”, szó szerint: „birkóznia”

[11] „defection”, szó szerint „elpártolás”, „elszakadás”

[12] Pontosított fordítás szerint (ποίμνη = nyáj)

[13] Pontosított fordítás szerint

[14] „egyházterületek”

[15] Magyarázó megjegyzés az Utolsó napok eseményei c. könyvből: „A Hetednapi Adventista Egyház 1863-ban 3500 taggal, fél tucat területi konferenciával, kb. 30 prédikátorral és 3 tagú generál konferenciai bizottsággal lett megszervezve. A Generál Konferencia elnöke el tudta látni a vezetést és tanácsadást, amit egy ilyen kis szervezettől kértek. Ő személyesen jelen volt minden fontosabb összejövetelen és ezen felül személyesen kísérte figyelemmel a kiadói munkával kapcsolatos ügyeket. Mindazonáltal az egyház munkája 1896-ra nagyon megnőtt az Egyesült Államokban és kiterjedt Európára, Ausztráliára és Afrikára is. Többé lehetetlen volt, hogy egy ember megfelelően felügyeljen és irányítson ilyen nagykiterjedésű munkát. Ellen White sürgette a területek felosztását, mivel egyházunk tagjai az egész világon nem várhatnak egy ember tanácsára. Ezt megvalósították az unió konferenciák és a divíziók létrehozása által.”

[16] több egyházterület együttese

[17] O. A. Olsen, GK elnök: „Konferenciák (egyházterületek) csoportját kell létesíteni a távoli területeken… ezek küldötteket jelölhetnek a Generál Konferenciára… így a mű a világ minden részén összeforr.”

http://docs.adventistarchives.org/docs/GCB/GCB1893-02.pdf

[18] „authority” – autoritás, felhatalmazás, tekintély

James White: „Generál Konferenciánk a legmagasabb földi tekintéllyel [authority] bír”

[19] „disorganize” – a szervezet megszüntetése

[20] A. T. Jones 1906-ban így emlékszik vissza az 1903-tól eltelt időszakra:

„Néhányan a legidősebb szolgálattevők közül, akik ma is aktívak és élettapasztalatuk végett átlátják a dolgokat, nyíltan állították, hogy a felekezet egész életének történetében soha nem volt ilyen egyszemélyi hatalomgyakorlás, ilyen centralizált despotizmus, ilyen sok a pápaság jellegéből, mint ami az oaklandi (1903-as) konferencia óta létezik.”

Részletesen lásd: Arthur L. White: Mivé lett A. T. Jones and E. J. Waggoner (What Became of A. T. Jones and E. J. Waggoner) c. tanulmányát:

http://egwtext.whiteestate.org/publication.php?pubtype=Book&bookCode=ATJEJW

[21] Az okok és következmények összefoglalását Herbert E. Douglass: Az Úr hírnöke - Ellen G. White prófétai szolgálata (Messenger of the Lord - The Prophetic Ministry of Ellen G. White) c. művéből idézzük.

Lásd: http://www.whiteestate.org/books/mol/Chapt47.html

[22] Nem térünk ki minden kérdésre. Részletes összefoglalást találunk Lewis R. Walton: Omega (1981) valamint Omega II: Isten népe a szakadék szélén (God's Church at the Brink, 1995) c. műveiben

[23] „pronounce” – kijelent, kinyilvánít, kimond {1MR 348.2}

[24] „suggest” - tanácsol, ajánl, indítványoz, javasol, sugalmaz, sugall, szuggerál, látszatot kelt, emlékeztet, hasonlít, felvet, állít {1MR 354.1}

[25] J. H. Waggoner (E. J. Waggoner édesapja) és bizonyos Mrs. Chittenden tiltott viszonya kapcsán írja ezeket Ellen G. White G. I. Butlernek J. H. Waggonernek írt levelében (1886. szeptember 6, Bázel, Svájc)

Lásd: 21. Kézirat Kiadás, 1580. Kézirat

[26] intellektuális filozófia - „intellectual philosophy”

[27] Az eredeti bekezdéseket angol nyelven lásd: http://www.white-konyvtar.hu/idezetek/nevleges_adventistak.html

Magyarázó megjegyzés a Bizonyságtételek a prédikátoroknak c. könyvből:

„Elsőnapi Adventisták: azok, akik együtt hirdették az első és második angyal üzenetét az 1840-es évek nagy ébredési mozgalmában, ám elvetették a harmadik angyal üzenetét a szombat igazságával, ám továbbra is kitartottak az advent reménység mellet – őket nevezi Ellen White és egyéb korai Szombattartó Adventisták „névleges Adventistáknak”, vagy „Elsőnapi Adventistáknak”. Az 1844 őszén bekövetkezett csalódást követően, miután Krisztus nem jött vissza, ahogy várták, az adventisták különböző csoportokra oszlottak. Napjainkban ezek közül az egyik legfontosabb fennmaradt csoport egy kisegyház, az Advent-Keresztény Egyház (Advent Christian Church), valamint a Hetednapi Adventisták.” {TM 521.3}

Részlet az Ellen G. White életrajzból (Arthur L. White írása):

„Szombattartó Adventisták arra az álláspontra jutottak, hogy a hét gyülekezetnek szóló üzenet Jelenések 2. és 3. fejezetében a Keresztény egyház tapasztalatát mutatják be az évszázadok folyamán. Az volt a végkövetkeztetésük, hogy a laodiceai egyház azokra alkalmazható - ezeket ők névleges Adventistáknak nevezték - , akik nem fogadták el a hetednapi szombatot. Azonban James White a Review október 9-i számában (1856) feltett pár provokatív kérdést [Laodicea kapcsán]…” {1BIO 342.5}

A fejezet folytatásából kiderül, hogy a Hetednapi Adventisták felismerték, hogy a Laodiceának szóló üzenet rájuk és nem az ún. névleges Adventistákra vonatkozik.

[28] A Hetednapi Adventista Egyház szervezete 1863-ban alakult. Az idézetből látszik, hogy egy másik egyházról van szó.

[29] A teljes levelet lásd a függelékben

[30] A hét csapás ideje az egyház számára „Jákob küzdelmének éjszakája”. A kegyelemidő lezárulása után Isten népének közbenjáró nélkül kell megállnia. (vö Jel 15,8.)

[31] Butler a Generál Konferencia valamint a Seventh-day Adventist Publishing Association elnöke, míg Haskell ebben az időben New England, California és Maine Egyházterületek (Konferenciák) elnöke volt.

[32] A látható egyház szolgálattevőiről szól, akik „a mű minden ágában ott vannak és végzik kijelölt feladatukat.”

[33] Nem szándékunk emberi tekintélyre hagyatkozni, de érdemes megfigyelnünk, hogy az egyház válságát jól ismerő testvéreink (Joe Crews, Herbert Douglass, Robert Wieland) értelmezése is ezzel egyezik meg, lásd a Függelékben.

[34] bigotry

[35] Egy bizonyos Stanton testvér és munkatársai meghirdették a Herednapi Adventista Egyház bukását, Babilonná válását, valamint azt, hogy a hangos kiáltással Isten népét ki kell hívni belőle. Ellen G. White 1892-1893 között több cikket írt erről a Review and Heraldban, ezek közül néhány megjelent a Bizonyságtételek a prédikátoroknak c. könyvben.

[36] apostasy

[37] „independent atoms”

[38] „stray offshoots”

[39] „"lo, heres," and "lo, theres"”

[40] 1Kor 11,18-ban a „szakadás” szó σχίσματα, azaz „skizmák”, (több részre) szakadások, elkülönülések

[41] 1Kor 11,19-ben a „szakadás” szó αἱρέσεις, azaz „eretnekség”, hamis tanítás, tévtan

[42] 1Kor 1,10-ben a „szakadások” szó σχίσματα, azaz „skizmák”, (több részre) szakadások, elkülönülések

[43] 1Kor 12,20-ban a „hasonlás” szó σχίσμα, azaz „skizma”, (több részre) szakadás, elkülönülés

[44] „herecies”, azaz eretnekségek, hamis tanítások, tévtanok

[45] „faith in one another”

[46] Szövegösszefüggés szerint: Isten követőinek, mind a hét gyülekezet angyalának

[47] Az eredeti bekezdéseket angol nyelven lásd: http://www.white-konyvtar.hu/idezetek/tartsatok_ossze.html

Az előbbi mondatot Ellen G. White legalább ötven különböző bizonyságtételben, levélben és cikkben írta le, és csaknem kétszáz kiadásban jelent meg. Isten Lelke újra és újra ezt az üzenetet küldte egyházának, nem hiába nevezi Ellen G. White „üzenete súlypontjának”. {TM 56.1}

[48] Szövegösszefüggésben: Laodicea, küzdő egyház, Hetenapi Adventista egyház, lásd: {TM 22.2}

[49] A szervezet felépítéséről szól. A gondolatmenet eleje: „Immár negyven éve, hogy mint nép szervezetet vezettünk be. Azok közé tartoztam én is, akik annak létesítésétől kezdve ez irányban tapasztalatokat szerveztek. Emlékszem, hogy milyen nehézségekkel állottunk szemben, milyen hibák, bajok szorultak javításra, majd pedig megfigyelhettem a szervezettségnek a mű növekedésére gyakorolt hatását. A mű kezdetén Isten különleges világosságot adott e pontban, mérlegeljük tehát gondosan azt a világosságot a tapasztalatok tanulságaival együtt.” {TM 24.1}

[51] Walter Veith és Francois du Plessis, Kérdések és Válaszok, 2011. május 21. (Kalifornia, Loma Linda, Filipino Hetednapi Adventista gyülekezet)

Kiemelt részlet: http://white-konyvtar.hu/egyhaz/Veith-tized.mp4

[52] „independent ministry”

[54] Kiemelés a szerzőtől

[55] A mondat második fele kimaradt a magyar kiadásból, de az angol szövegben megtalálható.

[56] Lásd: RH Szept. 3, 1889; Jan. 9, 1894; Aug. 7, 1894; Special Testimonies, Series A., No. 1, p. 63, 64; Daniells, Christ Our Righteousness, p. 89; Ev 593, 594 (MS 16,1890); RH Dec. 13,1892; TM 229 (1894); Letter 136a, 1898; and 1SM 193-208 and 2SM 13-60.

[57] 1SM 205, 206.

[58] 1SM 200.

[59] A megtévesztő elméletek hosszú listája a panteizmussal, mint "alfával" kezdődik. Ezt követi az 1920-as évek lelkes "Győzedelmes élet" mozgalma, amelyet a Sunday School Times-ból vettek át, valamint a Keswick Mozgalom (lásd: Froom, pp. 319, 320); majd E. Stanley Jones "Oszd meg a hited" (lásd: Ministry Magazine, Feb. 1950) és W.A. Spicer ezt megcáfoló cikkét a RH Nov. 9, 1950 számában, amely a "Campus Crusade for Christ" módszereit is taglalja; valamint a jelenlegi "egyháznövekedési" programot, amely szintén nem adventista forrásoknak köszönhető. Lásd EW 55, 56, 260, 261; GC 464, 480; 2SM 16-24, 31-39.

[60] Felvetődik az az elgondolás, hogy a H. N. Adventista Egyházban jelenleg tapasztalható zavar a "hit általi megigazulás" ("justification by faith") körül annak köszönhető, hogy igen széleskörű az érdektelenség az 1888-as üzenet valódi tartalma iránt. Sokan teljesen természetes módon feltételezik, hogy a lutheránus, kálvinista és evangéliumi keresztény koncepciók képezik az 1888-as üzenet lényegét. Ez lehetetlen.

[61] 2SM 380.

[62] LS 196.

[63] Ez természetesen sok buzgó vadhajtás-csoport által hangoztatott álláspont.

[65] Fordítói megjegyzés: „vindication” - a szó visszatérő kifejezés az 1888-as üzenet kutatói között; arra utal, hogy a megszentelt maradék az egész világegyetem előtt, mint tanúk védelmezik meg az Atyát és Krisztust Sátán vádjaival szemben

[66] Messenger of the Lord - The Prophetic Ministry of Ellen G. White.

Lásd: http://www.whiteestate.org/books/mol/Chapt47.html#Another Church to Follow?

[67] Részlet a Biblia és Tudomány Konferencián (Las Vegas, Nevada) elhangzott beszédből.

Lásd: http://www.adventistreview.org/affirming-creation/'god's-authoritative-voice