NK 569-70. – Csendesség a mennyben. – Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az ember Fiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem „fájdalmak férfia”- ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem a menny és a föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki „hív és igaz;” aki „igazságosan ítél és hadakozik.” „És mennyei seregek követik... vala Ő” (Jel,19:11.14). A királyt útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható – „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer.” Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. „Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé” (Hab 3:3-4). Amint az „élő” felhő közelebb ér, minden szem meglátja az élet Fejedelmét. Szent fejét nem csúfítja töviskorona. Szent homlokán a dicsőség királyi koronája tündököl. Arca fényesebb, mint a vakító déli nap. „És az Ő ruháján és tomporán oda vala írva az Ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel 19:16).
Közelében minden arc „fakó sárgává” válik. Isten kegyelmének visszautasítóit az örök nyomorúság rettegése lepi meg. „Szíve megolvadt, a térdek reszketnek..., mindnyájuk arca elvesztette pirosságát” (Jer 30:6; Náh 2:10). Az igazak reszketve kiáltják: „Ki állhat meg?” Az angyalok ajkán elhal az ének, és egy ideig félelmes csend van. Majd Jézus hangja hallható. Ezt mondja: „Elég néked az én kegyelmem.” Az igazak arca felragyog, és minden szívet öröm tölt be. Az angyalok pedig, akik közelednek a földhöz, egyre hangosabban kezdenek énekelni.
ÉM 31-32. (LS 65-66). – Csendesség a mennyben. – Tekintetünk ezután nemsokára kelet felé irányult, ahol, egy kis sötét felhő tűnt fel, alig volt féltenyérnyi nagyságú. Mindnyájan tudtuk, hogy ez az ember Fiának a jele. Mély csendben néztük mindnyájan a felhőt, mely mind közelebb jött hozzánk, s mind világosabban, fényesebben és dicsőségesebben ragyogott, amíg végül egy nagy fehér felhővé vált. A felhő felett szivárvány vonult, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik kedvesen énekeltek. A szivárványon az ember Fia ült. Haja fehér fürtökben omlott vállaira, a fején számos korona ékeskedett. Lábai, mint tűzoszlopok, jobb kezében éles sarló, bal kezében pedig ezüst harsona volt. Szemei olyanok voltak, mint a tűzláng, amely át és átjárta gyermekeit. Minden arc elsápadt, s azokat, akik Istent elvetették, sötétség vette körül. Mindnyájan így kiáltottunk fel: „Ó, ki állhat meg az Úr előtt? Szennytelen e ruhám? Az angyalok abbahagyták éneküket, s egy ideig a legfélelmetesebb csend uralkodott, midőn Jézus felkiáltott: Akiknek szívük tiszta, megállhatnak, kegyelmem elégséges számotokra.” Arcunk sugárzott a boldogságtól, a szívünket betöltötte az öröm.
"És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyiszék előtt vala."
(1888) 867-868. – Jőve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva. – „A Keresztelő János idejétől fogva, pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.” (Mát 11,12). Milyen csodálatos bátorítás ez minden lélek számára! Mikor az Isten ígéretével felfegyverkezetten, a Jézus nevével fordulsz az Atyához, akkor a hit szemével látni fogod a Mindenható Közbenjárót, amint kezében az arany füstölővel a füstölő oltárnál áll. Hallod-e hangját, amint így szól: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké” (Ján 14,16). Milyen reménység fogja akkor betölteni szegény, elcsüggedt szívedet! Mennyire fogsz szégyenkezni, és mennyire furdal majd a lelkiismeret!
Ha nem éreznéd, hogy Krisztus könyörög érted, a szívósság erős kitartásával esedezhetsz önmagadért, és hogy minden silányabb segítség pontosan az, ami – véges és értéktelen? Jézus lévén a védőügyvéded, s ha te magad is hiszel, ha lelked alázatával s magadnak meghalva bevallod bűneidet, még akkor se lennél bizonyos, hogy megnyerted a pert? Nem éreznéd lelkedben a bizonyítékot, hogy Jézus bőségesen elégséges, hogy mindent megtegyen érted – hogy a kereszt lába az egyedüli biztonságos hely számodra?
Ev 600-1. – Arany tömjénezőt tartva. – Kérem azokat, akik Istenért munkálkodnak, hogy ne fogadják el a hamisat az igaz helyett. Kezünkben az Írás a legdrágább igazsággal. Nincs szükségünk feltételezésekre vagy álelragadtatásra. Az igazság arany olajtartójában, ahogy Krisztus tanításaiban feltárul, rendelkezésünkre áll mindaz, ami a lelkeket meggyőzi és megtérésre bírja. Krisztus egyszerűségében tárjátok fel azokat az igazságokat, amelyek hirdetésére földünkre lejött, s üzenetünk ereje érezhetővé válik majd. Ne adjatok elő elméleteket vagy bizonyítékokat, melyek nem a Biblián alapulnak. Mi fenséges, ünnepélyes bizonyítékot tárhatunk fel: „Megvan írva.” Ez az a bizonyíték melyet mindenki szívébe kell vésnünk (RH 1904. jan. 21).
NK 370-71. – Adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra. – A mennyei templom szent helyeit a földi templom két helyisége szemlélteti. Amikor János apostol látomásban bepillanthatott Isten mennyei templomába, látta, hogy „hét tűzlámpás ég vala a, királyi szék előtt” (Jel 4:5). Látott egy angyalt, aki arany tömjénezőt tartott, „és adaték annak sok tömjén, hogy tegye mindenszenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyi szék előtt vala” (Jel 8:3). A próféta bepillanthatott a mennyei templom első helyiségébe, és látta a hét égő „tűzlámpás”-t és „az arany oltár”-t, amelyeket a földi templom arany gyertyatartója és füstölő oltára jelképezett. És „megnyilatkozék az Isten temploma” (Jel 11:19), és János bepillantott a belső függönyön túl levő szentek szentjébe. Itt látta „az Ő szövetségének ládájá,” amelyet a Mózes által készített és az Isten törvényét magában foglaló szent láda szimbolizált.
AG. 86. – Adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra. – Az igazi ima megragadja a Mindenható hatalmát, és győzelmet biztosít. A keresztény a térdén nyer erőt a kísértéseknek való ellenállásra… A lélek hangtalan, buzgó könyörgése szent illatként száll fel a kegyelem trónjához, és éppoly kedves Isten szemében, mintha a szentélyben ajánlották volna fel. Krisztus jelenvaló segítséggé válik mindazok számára, akik ekként keresik Őt. Az ilyenek erősek lesznek a megpróbáltatás napján.
Csodálatos kedvezés az életben, ha Isten valakit Kornéliushoz hasonlóan megdicsér. S mi volt jóváhagyásának alapja? „Könyörgéseid és alamizsnáid fölmentek Isten elébe emlékezetnek okáért” (Apcsel 10,4).
6BC 1078. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A vallásos gyakorlatok, imák, dicséretek, a bűn alázatos bevallása édes illatként száll a bűnöstől a mennyei szenthelyre, de az ember romlottságán át szállva, ha csak vér nem tisztítja meg, tisztátalan volta miatt értéktelen Isten előtt. Nem szeplőtlenül száll fel, így ha csak az Isten jobbján álló Közbenjáró nem terjeszti elő és tisztítja meg igazságosságával, nem elfogadható Isten előtt. Minden földi szenthelyről felszálló édes illatnak Krisztus tisztító vérétől kell nedvesnek lennie. Krisztus az Atya előtt tarja romlástól teljesen mentes érdemének füstölőjét. Ebbe a füstölőbe gyűjti népe könyörgéseit, dicséretét, bűnvallomásait, majd hozzáadja a maga szeplőtlen igazságosságát. Így a Krisztus közbenjáró áldozatától fűszerezve a jó illat tökéletesen, elfogadhatón száll fel Isten elé. Akkor az Úr kegyelmes válaszokat küld vissza.
Bárcsak mindenki belátná, hogy az engedelmességben, bűnbánatban, magasztalásban és hálaadásban, mint Krisztus igazságosságának illata fellegként emelkedik fel a kegyelem trónja körül (1900, 50. kézirat).
7BC 930-31. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – (Zsid. 7,25) Szeplőtlen életével, engedelmességével és a Kálvária keresztjén elszenvedett halálával Krisztus közbenjárt az elveszett emberérét. Üdvösségünk parancsnoka most nem csupán kérelmezőként jár közbe értünk, hanem hódítóként, győzelmére hivatkozva. Áldozata teljes értékű, s most Közbenjáróként végzi vállalt munkáját, Isten előtt tartja szeplőtlen érdemeinek füstölőjét, valamint népének könyörgéseit, bűnvallomásait és hálaadásait. Igazságossága, jó illatától illatosítottan, édes illatként száll fel Istenhez. Az áldozat teljesen elfogadható, kedves, így bocsánat fedezi el az összes bűnöket. Az igazi hívő számára Krisztus valóban a szenthely papja, és Isten megbízott eszközein keresztül szól hozzánk.
7BC 970. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – (És 1,18; Zsid. 9,13-14… lásd EGW Róm 8,26. 34; Zsid 7,25). A főpap a kegyelem trónjára hintette a vért, míg az illatszer édes illatfellege felszállt Isten elé. Ugyanígy, miközben bevalljuk bűneinket, s Krisztus engesztelő vérének érdemeire hivatkozunk, imáinknak a mennybe kell emelkednie. Üdvözítőnk jelleme érdemeinek jó illatával. Méltatlan voltunk dacára se feledjük, hogy van, aki eltudja venni a bűnt, és kész megmenteni a bűnöst. Tulajdon vérével fizette meg a büntetést minden gonoszt cselekvőért. Az Úr eltávolít minden megtört szívvel bevallott bűnt (RH 1896. szept. 29).
HM 1897. jún. 1. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. –
Gyermeknevelés 365. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Akik vallják, hogy úgy szeretik Istent, mint régen a pátriárkák, emeljenek oltárt az Úrnak mindenütt, ahol felütik sátraikat. Ha valaha, úgy éppen ma van a legfőbb ideje, hogy minden otthon az imádság háza legyen. A szülők emeljék fel szívüket gyakran és alázatosan Istenhez önmagukért és gyermekeikért. Az apa – mint a család papja – vigye áldozatát Isten oltárára reggel és este, miközben az anya és a gyermekek imában és dicsérő énekben csatlakozzanak hozzá. Ilyen otthonokban szívesen tartózkodik Jézus.
Minden család tartsa emlékezetében, hogy nagyon szoros kapcsolatban kell állniuk a mennyel. Az Úr különleges figyelemmel kíséri földi családja gyermekeinek életét. Illatos tömjénfüstként száll fel hozzá az imádkozó fohásza. Szálljon fel hát Istenünkhöz minden család könyörgése reggel és napnyugtakor, Jézus érdemeire hivatkozva. Reggelenként és esténként az egész világmindenség az imádkozó családra figyel…
A keresztények első gondolata minden reggel Isten legyen. Az e világban végzett munka és egyéb érdekek mind másodlagos dolgok. A gyermekeket meg kell tanítani, hogy becsüljék és tiszteljék az imádáság óráját… A keresztény szülők feladata, hogy reggel és este buzgó ima és állhatatos hit által védőfalat állítsanak gyermekeik köré. Türelmesen kell oktatni őket, fáradhatatlanul tanítani, hogy élhessenek Istennek tetsző életet.
6BC 1078. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Krisztus volt az egész zsidó üdvrend alapja. A zsidó papság szolgálata szüntelenül Krisztus áldozatára és közbenjárására emlékeztet. Aki ma Krisztushoz jön, ne feledje, hogy az Ő érdemei az az illatszer, mely a bűnbánó imájával elegyedik, s bűnbocsánatot, könyörületet és kegyelmet nyer. Folytonos szükségünk van Krisztus közbenjárására. Napról napra, reggel és este az alázatos szívnek imát kell felajánlania, melyekre a kegyelem, a béke és az öröm feltételei érkeznek. „Annak okáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten” (Zsid. 13.15-16) (1901, 14. kézirat).
KP 104. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Krisztus odaadta megtört testét, hogy visszavásárolja örökségét, és hogy az embernek újabb próbaidőt adhasson. „Ennek okáért Ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik Őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük” (Zsid. 7, 25). Makulátlan, tiszta életével, engedelmességével, golgotai kereszthalálával Krisztus közbelépett az elveszett emberért. Most pedig megváltásunk Vezére nemcsak Közbenjáróként könyörög értünk, hanem Győzőként jogot is formál azokra, akikért győzött. Áldozata tökéletes. Közbenjáróként elvégzi a maga választotta munkáját, és a tömjénezőt makulátlan érdemeivel, népének imáival, bűnvallomásával és hálaadásával Isten elé tárja. Mindez Krisztus igazságának jó illatával száll fel Istenhez. Isten elfogadja az áldozatot, és bocsánatával elfedez minden vétket.
JÉ 572-73. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Mikor a tanítványok mégsem ismerték meg az Üdvözítő határtalan erőforrásait és hatalmát, akkor azt mondta nekik: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben” (Ján. 16:24). Krisztus megmagyarázta ezzel tanítványainak, hogy ismeretük titka abban van, hogy az ő nevében mindig és minden körülmények között erőt és kegyelmet kérhetnek az Atyától. Ő azért lesz ott az Atyánál, hogy könyörögjön érettünk és kérje az Atyától azokat a dolgokat, amelyekre szükségük van, amelyeket ők is kérnek az Atyától az Ő nevében. Az alázatos esdeklők imádságait saját kívánságaként mondja el az Atyának az imádkozó lelkek érdekében. A mennyben minden őszinte imádság meghallgatásra talál. Lehet, hogy ezt az imádságot nem mondják el gördülékenyen, folyékonyan, de ha ebben az imádságban benne van az imádkozó szíve, akkor ez az imádság felszáll abba a szentélybe, ahol Jézus szolgál, és Ő jelenti ezt az imádságot az Atyának egyetlen ügyetlen, dadogó szó nélkül, szépen, és az teljes lesz tökéletessége tömjénének jó illatával.
EW 32. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A szentek szentjében láttam a frigyládát, amelynek oldalai és teteje tiszta aranyból volt. A frigyláda mindkét végén egy-egy dicső kerub állott, szárnyukat a láda fölé terjesztve. Arcukkal egymás felé fordultak és a frigyládára néztek alá. Az angyalok között az arany tömjénező állott. A frigyláda felett, hol az angyalok álltak, fenséges mennyei fény ragyogott, hasonlóan Isten királyi székéhez. Jézus a frigyszekrény mellett állott s midőn a szentek imája felszállt hozzá, a tömjénező illatozott és Ő a szentek könyörgését azok illatával együtt az Atya elé vitte. A frigyszekrényben volt az arany mannás korsó, Áron kivirult vesszeje és a kőtáblák, amelyek könyvhöz hasonlóan voltak összehajtva.
EW 252. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A frigyláda két szélén kiterjesztett szárnyú, gyönyörű két kerub állott, mindkét végen egy-egy. Jézus feje felett érintették egymást, mialatt a kegyelem trónja előtt állott. Arcukkal egymás felé fordultak és a ládára tekintettek alá. Ők jelképezték az angyalok egész seregét, amely a legmélyebb érdeklődéssel tekint a törvényre. A kerubok között volt az arany tömjénező és valahányszor a szenteknek hittel mondott imái felszálltak Jézushoz, és Ő azokat az Atyának bemutatta a füstölő oltárról illatfelhő szállott fel, amely a legszebb színű füsthöz hasonlított. Ahol Jézus állt, a frigyszekrény felett végtelen dicsfény honolt, úgyhogy képtelen voltam odatekinteni. Mintha Istennek királyiszéke lett volna. Midőn a tömjénező szerek illata felszállott az Atyához, Isten királyiszékének dicsősége kiáradt Jézusra, Őróla, pedig átszállt a dicsőség azokra a szentekre, akiknek imái jó illat gyanánt szálltak fel. A mennyei fénynek végtelen árja áradt Jézusra, amely beárnyékolta a kegyelem trónját is, és Isten dicsősége betölti a templomot. Nem sokáig nézhettem ezt a túláradó fényt. Végtelen megindultságban fordultam el ezen, fenséges jelenettől.
EW 256. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Láttam, hogy a tömjénezőből jó illat szállt fel, midőn Jézus felajánlotta az Atyának bűnvallomásaikat és imáikat. S mialatt felszállott, ragyogó fény áradt szét Jézuson és a kegyelem trónján. Ama komoly, imádkozó lelkek, akik oly végtelenül elszomorodtak, mert rájöttek, hogy megszegték Istennek parancsolatait, végül elnyerték Istennek áldását s arcuk ragyogott az örömtől és boldogságtól. Csatlakoztak a harmadik angyal üzenetéhez, s fennhangon hirdették az ünnepélyes intelmet. Eleinte csak nagyon kevesen fogadták el azt, de a nagy munka azért tovább folyt. Majd ismét láttam, hogy sokan fogadták el a harmadik angyal üzenetét, s ők is egyesítették hangjukat azokéval, akik már kezdettől fogva hirdették azt. Dicsőítették Istent azáltal, hogy megszentelték szent nyugalom napját.
ÉM 52. (LS 100). – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A szentek szentjében láttam a frigyládát, amelynek oldalai és teteje tiszta aranyból volt. A frigyláda mindkét végén egy-egy dicső kerub állott, szárnyukat a láda fölé terjesztve. Arcukkal egymás felé fordultak s a frigyládára néztek alá. Az angyalok között az arany tömjénező állott. A frigyláda felett, hol az angyalok álltak, fenséges mennyei fény ragyogott, hasonlóan Isten királyi székéhez. Jézus a frigyszekrény mellett állott, s midőn a szentek imája felszállt hozzá, a tömjénező illatozott s ő a szentek könyörgését azok illatával együtt az Atya elé vitte.
ML 29. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Az Úr különös érdeklődést tanúsít földi gyermekeinek családja iránt. Az angyalok illatos tömjénfüstöt mutatnak be az imádkozó szentekért. Akkor szálljon fel imánk a mennybe minden reggel és a hűvös alkonyatkor, bemutatva érdekünkben a Megváltó érdemeit. A mennyi világegyetem minden reggel és este tudomást szerez minden imádkozó családról (1900, 19. kézirat).
MYP 95-96. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Ellenségünknél sokkal erősebb ezen a világon Az, aki emberi formában állott ellene és győzte le a Sátánt, s mindazt a kísértést, mely napjainak ifjúság érheti. Krisztus az ő legidősebb Testvérük. Gyengéden és bensőségesen érdeklődik irántuk. Állandóan gondot visel róluk, s örvend, ha tetszését keresik. Ha imádkoznak, imáikat saját igazságának jó illatával együtt ajánlja fel Istennek kedves áldozatul. Krisztus erejében az ifjúság elviselheti az élet kemény harcait, mint a kereszt hű katonái. Krisztus erejében megerősödve, képesek lesznek magas eszmények elérésére. A Kálvária keresztje a győzelmük záloga.
PP 144. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Azok, akik azt vallják, hogy szeretik Istent, a régi idők pátriárkáihoz hasonlóan emeljenek oltárt az Úrnak mindenütt, ahol felállítják sátrukat. Ha van idő, amikor minden háznak az imádság házának kell lennie, akkor az most van. Apák és anyák emeljék fel szívüket gyakran Istenhez, és könyörögjenek alázatosan önmagukért és gyermekeikért! Az apa, mint a család papja, tegye Isten oltárára a reggeli és esti áldozatot, amíg a feleség és a gyermekek együtt imádkoznak, és dicsőítik Istent. Az ilyen családban Jézus szívesen tartózkodik.
Szent világosság sugározzon minden keresztény családból! A szeretet tettekben nyilvánuljon meg! Legyen ez a szeretet láthatóvá az egymással való érintkezésben - tükröződjék figyelmességben, kedvességben, szelíd, önzetlen előzékenységben! Vannak olyan otthonok, ahol megvalósul ez az elv - otthonok, ahol Istent imádják, és ahol a legőszintébb szeretet uralkodik. Ezekből reggel és este jó illatként száll fel az ima Istenhez, akinek ajándékai és áldásai reggeli harmatként hullnak az imádkozóra.
PP 353-354. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A tömjénáldozat bemutatásakor a pap közelebb került Isten jelenlétéhez, mint a naponkénti szolgálat bármelyik más cselekményével. Mivel a szentély belső kárpitja nem ért fel az épület mennyezetéig, ezért Isten dicsősége, amely megmutatkozott a kegyelem trónja fölött, részben látható volt a sátor első helyiségéből. Amikor a pap tömjénnel áldozott az Úr előtt, akkor a szövetség ládája felé tekintett; és amint a tömjén füstje felemelkedett, az isteni dicsőség leereszkedett a kegyelem trónjára és betöltötte a szent helyet és gyakran mindkét helyiséget annyira, hogy kénytelen volt visszavonulni a sátor ajtajához. Amint e jelképes szolgálatban a pap hittel tekintett a kegyelem trónjára, amelyet nem láthatott, úgy Isten népének is most imáikat Krisztushoz kell küldeniük, nagy Főpapjukhoz, aki - noha az emberi szem nem láthatja őt - érettük könyörög a mennyei szentélyben.
A tömjén, amelynek füstje és illata Izrael imáival együtt száll fel a mennybe, Krisztus érdemeit és közbenjárását ábrázolja. Krisztus tökéletes igazságossága, amelyet Isten hit által az ő népének tulajdonít, teszi egyedül elfogadhatóvá Isten számára a bűnös emberi lények szolgálatát. A szentek szentje kárpitja előtt az állandó engesztelő áldozat oltára, a szentély előtt, pedig a folyton égő áldozat oltára állott. Istent vérrel és tömjénezéssel kellett megközelíteni. Ezek a jelképek a nagy Közbenjáróra mutattak, aki által a bűnösök megközelíthetik Jahvét, és aki által egyedül kaphatnak kegyelmet és üdvösséget, a bűnbánatot tartó hívő lelkek.
Amikor a papok reggel és este beléptek a szent helyre a tömjénezés idején, a naponkénti áldozatot már elkészítették a feláldozásra az udvarban levő oltáron. Ez volt az áhítat ideje az istentiszteleten résztvevők számára, akik összegyülekeztek a szent sátornál. Mielőtt Isten jelenléte elé kerültek volna a pap szolgálata útján, szívüket meg kellett vizsgálniuk és bűneiket be kellett vallaniuk. Csendes imában egyesültek arcukkal a szent hely irányába fordulva. Így kéréseik a tömjénfüst felhőjével együtt szálltak fel, mialatt hitükkel erősen belekapaszkodtak a megígért Üdvözítő érdemeibe, akit az engesztelő áldozat jelképezett. A reggeli és az estéli áldozatokra kijelölt órákat szentnek tekintették, és az áhítat óráiként tartották meg mindenütt a zsidó nép körében. Amikor a későbbi időkben a zsidók szétszóródtak és fogolyként éltek távoli országokban, e kijelölt órákban ott is mindig arccal Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak Izrael Istenéhez. Ebben a szokásban a keresztények is megszívlelendő példát láthatnak a reggeli és estéli imára. Amíg Isten megítéli a lélek nélküli áhítatokat, addig örömmel tekint azokra, akik iránta való szeretetből hajtják meg magukat előtte minden reggel és este, hogy nála bűnbocsánatot keressenek elkövetett bűneikért, és áldásáért könyörögjenek.
4T 616. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Az apa, aki a család mértékadója, élő hit által láncolja gyermekeit Isten trónjához. Nem bízva meg a maga erejében, magatehetetlen lelkét Jézusra függeszti, és a Magasságos erejét ragadja meg. Testvéreim, könyörögjetek otthon, családotokban, reggel és este; könyörögjetek buzgón belső szobátokban, meg miközben mindennapi munkátokat végzitek, emeljétek lelketeket imában Istenhez. Így járt Énok Istennel. A lélek hangtalan, buzgó könyörgése szent jó illatként száll fel a kegyelem trónjához, ugyanolyan kedves lesz Isten előtt, mintha csak a szenthelyen ajánlották volna fel. Mindannak aki így keresi Őt, Krisztus jelen segítséggé válik a szükség idején. Az ilyenek erősek lesznek a megpróbáltatás napján.
PP 356. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Amint mondtuk, a földi szentélyt Mózes a hegyen mutatott minta alapján készítette. Az „... példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak... ajándékokkal és áldozatokkal;” két szent helye volt „... a mennyei dolgoknak ábrázolatá”-nak; Krisztus, a mi nagy főpapunk „... a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember építet” (Zsid 9:9.23; 8:2). Amikor látomásban János apostolnak Isten megmutatta a mennyei templomot, akkor az apostol látta, hogy: „A királyi székből, pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki” (Jel 4:5). Látott egy angyalt is, „... arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyi szék előtt vala” (Jel 8,3). Isten megengedte a prófétának, hogy betekintsen a mennyben lévő szentély első helyiségébe. A próféta ott látta ’a hét tűzlámpás’ és az ’arany oltárt’ (Jel 4,5; 8,3), amelyet a földi szentélyben az arany gyertyatartó és a tömjénező oltár képviselt. Ezután „megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben,” és János apostol betekintett a belső kárpit mögött lévő szentek szentjébe. Itt meglátta Isten „szövetségének ládáját” (Jel 11,19), amelyet a földi szentek szentjében a szent láda képviselt, és amelyet Mózes készíttetett Isten törvényének őrzésére.
SD 22. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Jézus felajánlotta, hogy helyettesünk és zálogunk lesz, és Ő senkit sem hanyagol el. A tökéletes engedelmesség kimeríthetetlen kincstára az Ő engedelmességének alapján jött létre. A mennyben az Ő érdemeit, önmegtagadását és önfeláldozását, mint a tömjén jó illatát őrzik, mely összevegyül népének imáival. Amikor a bűnös őszinte és alázatos imái Isten trónjához emelkednek, Jézus életének tökéletes engedelmességnek érdemeit egyesíti azokkal. Imáink így kapják meg a tömjén illatát. Krisztus megígérte, hogy javunkra közbenjár. Az Atya pedig mindig meghallgatja Fiát.
4T 615-16. (AH 212-13) – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Jézust követve, Őrá tekintve, aki hited szerzője és bevégzője, érezni fogod, hogy az Ő szemeláttára fáradozol, hogy az Ő jelenléte hat rád folyton, s hogy ismeri indítékaidat. Minden lépésnél alázatosan fogod kérdezni: ’Tetszeni fog-e Jézusnak?” Isten dicsőségét fogja-e szolgálni? Reggel és este szálljon buzgó imád Istenhez az égre áldásáért, irányításáért. Az igazi ima megragadja a Mindenható hatalmát és győzelmet ad nekünk. A keresztény térden állva nyer erőt, hogy ellenálljon a kísértésnek.
Az apa, aki a család mértékadója, élő hit által láncolja gyermekeit Isten trónjához. Nem bízva meg a maga erejében, magatehetetlen lelkét Jézusra függeszti, és a Magasságos erejét ragadja meg. Testvéreim, könyörögjetek otthon, családotokban, reggel és este; könyörögjetek buzgón belső szobátokban, meg miközben mindennapi munkátokat végzitek, emeljétek lelketeket imában Istenhez. Így járt Énok Istennel. A lélek hangtalan, buzgó könyörgése szent jó illatként száll fel a kegyelem trónjához, ugyanolyan kedves lesz Isten előtt, mintha csak a szenthelyen ajánlották volna fel. Mindannak aki így keresi Őt, Krisztus jelen segítséggé válik a szükség idején. Az ilyenek erősek lesznek a megpróbáltatás napján.
6T 467. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A Szentlélek által megfogalmazott egyszerű imák felszállnak a mennybe a nyitott kapun, a tárt ajtón, melyről Krisztus kijelentette: megnyitottam és senki be nem zárhatja. Ez az imánk Krisztus tökéletességének tömjénfüstjével vegyülve, édes illatként száll fel az Atyához, s Ő majd felelni is fog rá.
8T 178. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Kéréseink Krisztus nevében szállnak fel az Atyához, s az Atya kitárja könyörületének összes kincsét, hogy tessék, vegyünk belőle, élvezzük és adjuk tovább. Krisztus mondja: kérjetek a nevemben. Nem mondja, hogy én kérem az Atyát értetek. Az Atya ugyanis szeret titeket. Használjátok a nevemet. Ez majd eredményessé teszi imáitokat, s az Atya nektek fogja adni kegyelmének gazdagságát. Ezért kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
Krisztus az összekötő kapocs Isten és az ember között. Személyes közbenjárását ígérte. Igazságos tetteinek összes érdemét a könyörgőért veti latba. Könyörög az emberért és az ember – isteni segítségre szorulva - könyörög magáért Isten jelenlétében. Felhasználja annak befolyását, aki életét adta a világ életéért. Mikor elismerjük Isten előtt, hogy Krisztus érdemeit nagyra becsüljük, kellemes illat járul másokért mondott imáinkhoz. Amikor a Megváltó érdemein át, közelítjük meg Istent, Krisztus szorosan maga mellé vesz, átölel emberi karjával, s a másik isteni karjával megragadja a végtelen Isten trónját. A kezünkben levő füstölőbe édes illatként helyezi érdemeit, hogy könyörgésünket támogassa. Megígéri, hogy meghallgatja könyörgéseinket, s válaszol is rájuk.
Igen, Krisztus lett az ima közvetítője ember és Isten között. Az áldások közvetítője is Ő lett. Egyesíti az istenséget az emberivel. Az emberek feladata, hogy együttműködjön Vele saját lelkének megmentésén, azután komoly, kitartó erőfeszítést kell tennie, hogy a halálukon levőket megmentse.
TM 92-93. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Krisztus vérének erejét eleven erővel és hatalommal tárjuk a nép elé, hogy érdemeit hitünk megragadhassa. Az Ószövetség papja a meleg vért a kegyelem trónja elé hintette, mialatt a jó illatú áldozat felhője felszállt Isten trónja elé. Ehhez hasonlóan mialatt bevalljuk bűneinket, s könyörgünk Krisztus engesztelő vérének erejéért, imáink felszállnak a mennybe, Üdvözítőnk jellemének, érdemeinek jó illatával. Érdemtelenségünk ellenére tartsuk állandóan emlékezetünkbe, hogy van Valaki, aki elveheti bűneinket, megmentheti a bűnöst. Isten töröl minden egyes bűnt, melyet töredelmes szívvel beismerünk Előtte. Ez a hit, az egyház élete. Miképpen Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, s felszólított mindenkit, akit a tüzes kígyók megmartak, hogy tekintsenek fel és éljenek, ugyanúgy kell az ember Fiának felemeltetnie, hogy „valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
ST 1906.feb. 28. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. –
"Azután vevé az angyal a tömjénezőt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lőnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás."
PP 305. – Azután vevé az angyal a tömjénezőt; és megtölté azt az oltárnak tüzével. – Az egész gyertyatartó egy darab tömör aranyból készült. Mivel a sátornak nem voltak ablakai, a lámpákat sohasem oltották ki egyszerre ugyanazon időben. Éjjel és nappal állandóan árasztották világosságukat.
EW 279-280. – Leveté a földre. – Isten rámutatott arra az időpontra, midőn a harmadik angyal üzenete lezárul…
Láttam, hogy a mennyben az angyalok ide és tovasiettek. Egy angyal, kinek oldalán tintatartó volt, visszatért a földről és jelentette Jézusnak, hogy munkáját befejezte és a szenteket megszámlálta és elpecsételte. Ugyanekkor megpillantottam Jézust, amint a Tízparancsolatot tartalmazó frigyszekrény előtt szolgált, és ledobta a tömjénezőt. Felemelte kezeit és fennhangon mondja: „Elvégeztetett.” Az egész szent angyali sereg levetette koronáját, midőn Jézus ünnepélyesen kijelentette: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is: és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.”
"Az első angyal azért trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, és vetteték a földre; és a földnek harmadrésze megége, és az élőfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelő fű megége."
JÉ 489-90. – A földnek harmadrésze megége. – Krisztusnak a fügefára szórt átka megdöbbentette a tanítványokat, nem egyezett korábbi eljárásaival és cselekedeteivel. Gyakran hallották tőle, hogy nem kárhoztatni jött a világot, hanem megmenteni. Visszaemlékeztek szavaira: „Az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa” (Lk 9,56). Csodáival helyreállított, sohasem pusztított. A tanítványok kizárólag Építőnek, Gyógyítónak ismerték. Ez a tette egyedülálló volt. Milyen célt szolgált? - kérdezték…
A fügefa megátkozása jelképes eljárás volt. A Krisztus előtt kérkedő, lombsátrát fitogtató meddő fa a zsidó nemzetet jelképezte. A Megváltó szerette volna világossá tenni tanítványai számára Izrael végzetének okát és bizonyosságát. Ezért ruházta föl a fát erkölcsi tulajdonságokkal, tette az isteni igazság letéteményesévé. A zsidók minden más nemzettől különböztek, mert hűséget fogadtak Istennek. Ő különleges előjogokkal ruházta fel a népet, s emiatt minden más népnél igazabbnak tekintették magukat. A világ szeretete és a nyereségvágy azonban megrontotta őket. Dicsekedtek ismereteikkel, de tudatlanok voltak Isten kívánalmait illetően, s képmutatás jellemezte őket. A terméketlen fához hasonlóan nyújtották széjjel követelőző ágaikat, melyek külsőleg dúsak voltak, gyönyörűek a szemnek, de semmit sem nyújtottak, hanem csak levelet. A zsidó vallásból csodás temploma, szent oltárai, süveges papjai, lenyűgöző szertartásai mellett – noha az külső megjelenésében valóban megfelelő volt – hiányzott az alázatosság, a szeretet és a jóindulat.
KP 144. – A földnek harmadrésze megége. – A szőlőskert kertészét éppúgy érdekli a szőlőskert sorsa, mint a gazdáját. Ehhez hasonlóan a Fiú éppúgy szereti a választott népet, mint az Atya. Krisztus kijelentette hallgatóinak, hogy lehetőségeiket kiszélesíti. Azt az erőforrást, amit a szerető Isten nyújthat, felfakasztja, hogy az igazság fáivá válhassanak, gyümölcsöt teremve a világ áldására.
Jézus nem mondta el a példázatban, mi volt a kertész munkájának eredménye. Itt félbeszakadt a történet. Befejezése azon a nemzedéken múlott, amely hallotta szavait. Nekik szólt a komoly figyelmeztetés: „Ha pedig nem, azután vágd ki azt.” Tőlük függött, hogy elhangzanak-e a visszavonhatatlan szavak. A harag napja közel volt. Az Izraelt sújtó csapásokkal a szőlőskert könyörületes gazdája előre figyelmeztette őket a gyümölcstelen fa pusztulására.
NK 583. – A földnek harmadrésze megége. – Megkapták a szabadulás jegyét azok, „akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek.” Most elindul a halál angyala - az ezékieli látomás öldöklő fegyverrel ábrázolt angyala -, aki ezt a parancsot kapta: „Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek e” (Ez 9:4.6). Az öldöklés a nép állítólagos lelki őrei között kezdődik. Először a hamis őröknek kell elpusztulniuk. Nincs irgalom, nincs kímélet. Férfiak, asszonyok, hajadonok és kisgyermekek együtt pusztulnak el.
5T 211. – A földnek harmadrésze megége. – Azt látjuk itt, hogy az Isten templomára – az egyházra – mérik Isten haragjának első csapását. A vének, akiknek Isten nagy világosságot adott, s akik a nép lelki őrizőiként álltak, elárulták a beléjük helyezett bizalmat. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem kell csodákra és Isten hatalmának kifejezett megnyilvánulására várni, mint a régmúlt napokban. Megváltoztak az idők. Ezek a szavak csak még inkább alátámasztják a hitetlenségüket, ezért azt mondják: „sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr” (Sof 1,12). Túl kegyelmes ahhoz, hogy csapásokkal sújtsa népét. Béke és biztonság e férfiak jelszava, akik többé sohasem emelik fel magukat, mint harsonákat, hogy megmutassák Isten népének vétkeit, Jákob házának az ő bűneit. Ezek néma ebek, akik nem hajlandók ugatni többé, ezek érzik meg először a megsértett Isten igazságos bosszúját. Férfiak, szüzek, kisgyermekek mind együtt pusztulnak el.
"A második angyal is trombitált, és mint egy tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lőn."
"És meghala a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, amelyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze."
"A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira."
PP 379-80. – A vizek forrásaira. – Az Üdvözítő arra használta fel ezt a jelképes istentiszteletet, hogy az emberek elméjét azokra az áldásokra irányítsa, amelyeket hozott nekik. „Az ünnep utolsó nagy napján...” Jézus hangja hallhatóvá lett, mert áthangzott a templom udvarain: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Lélekről - írja János – amelyet veendők valának az ő benne hívők” (Ján 7:37-39). A felüdítő víz, amely kibuggyant, a kiszáradt és kopár földön kivirágoztatta a pusztát és folydogálva életet adott a már-már szomjan halóknak. Ez az isteni kegyelem jelképe, amellyel egyedül Krisztus tud megajándékozni mindenkit, és mely mint élő víz, egyedüli megtisztítója, felüdítője és erősítője az emberi léleknek. Az, aki Krisztusban lakozik, megtalálja és megkapja benne a kegyelem és erő soha ki nem apadó forrását. Krisztus vidámítja meg azok életét és tisztítja meg mindazok életútját, akik valóban keresik őt. Krisztusnak a szívbe befogadott szeretete az örök életre szóló jó cselekedetekben mutatkozik meg. Nemcsak azt a lelket áldja meg, amelyben fakad, hanem élő folyam árad ki az igazságosság szavaiban és tetteiben, mely felüdíti a körülötte levő szomjazókat.
6T 227-28. – A vizek forrásaira. – Az áldásnak a világra árasztásában Isten munkatársa minden munkás, akinek szívében Krisztus él, mindenki, aki a világ elé tárja Isten szeretetét. Egész lényéből a lelki élet árja buzog elő, amikor Üdvözítőjétől áldásokat nyer a továbbításra. Krisztus, mint nagy orvos jött meggyógyítani az emberi családon a bűn ütötte sebeket. Lelke, szolgáin keresztül árasztja a bűntől beteg, szenvedő emberiségre a hatalmas gyógyító erőt, amely a testre is és a lélekre is hat. „Azon a napon mondja a Szentírás Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen” (Zak. 13,1). A kútforrás vize gyógyító hatású. Meggyógyítja mind a testi, mint a lelki nyomorékokat.
Ebből a forrásból folyik Ezékiel látomásának hatalmas folyója: Ezék. 48,8.
„És Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig legyen a szent áldozat, melyet az Úrnak szenteltek: huszonötezer sing széles és olyan hosszú, mint egy-egy rész a keleti oldaltól a nyugoti oldalig; és a szenthely annak közepette legyen; a szent áldozat, melyet az Úrnak szenteltek, huszonötezer sing hosszú és tízezer sing széles legyen; És ezeké legyen ez a szent áldozat: a papoké északra huszonötezer sing és nyugatra tízezer sing szélesség és keletre tízezer sing szélesség és délre huszonötezer sing hosszúság, és az Úr szenthelye annak közepette legyen: A papoké, a kik megszenteltettek a Sádók fiai közül, akik szolgálatomban foglalatosak voltak, akik nem tévelyedtek el, mikor Izráel fiai eltévelyedtek, mint a hogy eltévelyedtek volt a Léviták. Övék legyen ez, mint egy áldozati rész a föld áldozatából, mint igen szentséges, a Léviták határán” (Ez 48,8-12).
Isten a gyógyítás és az élet ilyen folyóinak szánta korházainkat, amikor hatalma azokon keresztül működik.
JÉ 381-82. – A vizek forrásaira. – Azon a reggelen a pap azt a szertartást végezte, mely a pusztai szikla megütésére emlékeztetett. A szikla Őt jelképezte, aki halála által az üdvösség élő patakját árasztja minden szomjazóra. Krisztus szava az élet vize. Az összegyűlt tömeg színe előtt elkülönítette magát: üssék meg, hogy az élet vize ömölhessen a világra. Krisztus megütésével Sátán az élet Fejedelmét akarta megsemmisíteni, de a megütött sziklából élő víz folyt. Amint Jézus beszélt az emberekhez, a szíveket különös tisztelet hatotta át, és sokan készek voltak együtt felkiáltani a samáriai asszonnyal: „Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam” (Jn 4:15).
Jézus ismerte a lelki szükségleteket. Pompa, gazdagság, tisztesség nem elégítheti meg a szívet. „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám” (Ján 7:37). Szívesen fogadja a gazdagot, a szegényt, a magas és alacsony sorsút. Ígérete szerint könnyít a megterhelt lelken, megvigasztalja a szomorkodót, reményt önt a csüggedőbe. Jézus hallgatói közül sokan gyászolták szertefoszlott reményeiket, másokat titkos bánat emésztett, sokan világi dolgokkal, emberi dicséretekkel akarták kielégíteni szüntelen vágyakozásukat, de amikor mindent megnyertek, rájöttek, hogy repedezett kutat ástak, nem olthatják belőle szomjukat. Elégtelenül, szomorúan álltak az örömteli színtér csillogása közepette. A hirtelen kiáltás: „ha valaki szomjúhozik,” kizökkentette őket szomorú meditálásukból, és amint hallgatták az ezután következő szavakat, új reménység gyúlt szívükben. A Szentlélek segítségével felismerték Jézus szavaiban az üdvösség mérhetetlen ajándékát.
Krisztus kiáltó szava ma is hangzik a szomjazó lélekhez, és még nagyobb erővel hív minket, mint azokat, akik a templomban, az ünnep utolsó napján hallották. A kút mindenki számára nyitva áll. A menny felajánlja a fáradt, megterhelt lelkeknek az örök élet üdítő vizét. Jézus még mindig kiáltja: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék” (Jn 7:37). „Aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:17). „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” (Jn 4:14).
PK 147-8. – A vizek forrásaira. – Az Isten beszédét befogadó szív nem olyan, mint a vizét elpárologtató tavacska, vagy mint a repedezett víztároló, amely elveszti kincsét; hanem mint a kiapadhatatlan források táplálta hegyi patak, amelynek friss, habzó vize szikláról csörgedez, és felüdíti a fáradt, szomjas, teher alatt roskadozó embert. Olyan, mint az állandóan áramló folyó, amely útjában egyre mélyül és szélesedik, amíg életadó vize szétárad az egész földre. A patak, amely csobogva halad útján, hátrahagyja ajándékait - a zöldellő természetet és a termékenységet. Partjain üdébb a fű, dúsabb a fa lombja, és több virág nyílik. Amikor a föld csupaszra és barnára ég a nap perzselő hevétől, zöldellő sáv jelzi a folyó útját.
Így van ez Isten hűséges gyermekeivel is. Krisztus vallása éltető, mindent átható elvekben, élő, tevékeny lelkiségben mutatkozik meg. Ha szívünk nyitott az igazság és szeretet mennyei befolyása előtt, ezek az elvek úgy áradnak tova, mint patakok a kietlenben; gyümölcsöt teremnek a sivárság és terméketlenség helyén.
JÉ 405. – A vizek forrásaira. – A farizeusok nem léptek be az ajtón. Más úton hatoltak az akolba, nem Krisztus által, nem végezték az igaz pásztor munkáját. A papok és főemberek, írástudók és farizeusok tönkretették az élő legelőket, beszennyezték az élő vizek forrásait. Az ihletett ige híven írja le a hamis pásztorokat: „A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok, ...hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk” (Ez 34:4).
"A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek."
PK 146. – Változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé. – A világnak szüksége van az őszinte kereszténység bizonyítékaira. A bűn mérgezi a társadalmat. A nagy- és kisvárosokat átitatta a bűn és az erkölcsi romlottság. A világ tele van betegséggel, szenvedéssel és gonoszsággal. Közelben és távolban nyomorgó és aggódó emberek élnek. Rájuk nehezedik a bűntudat és elvesznek megmentő befolyás hiányában. Állandóan eléjük tárják az evangélium igazságát, mégis elvesznek, mert a halál lehelete árad azoknak a példájából, akiknek életet kellene árasztaniuk. Lelkük keserűséget szív magába, mert a források mérgezettek, pedig olyanoknak kellene lenniük, mint az örök életet árasztó víznek kútfeje.
EW 210-11. – Változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé. – Lélekben abba az időbe ragadtattam, midőn a pogány bálványimádók a legkegyetlenebbül üldözték a keresztényeket. A vér patakokban folyt. Kegyetlenül leölték a nemeseket, a művelteket és a közönséges népet egyaránt. Gazdag családokat juttattak koldusbotra, mert vonakodtak hitüket elhagyni. Ámde a keresztények az üldözés és szenvedés ellenére sem akarták álláspontjukat feladni. Megőrizték hitük tisztaságát. Láttam, hogy Sátán ujjongott szenvedéseiken. De Isten szeretettel tekintett alá hűséges vértanúira. Isten végtelenül szerette azokat a keresztényeket, akik abban a veszedelmes korban éltek, mert készek voltak miatta szenvedni. Az általuk elszenvedett minden egyes gyötrelem csak növelte mennyei jutalmukat.
Igaz, hogy Sátán ujjongott a szentek szenvedésein, de azért mégsem volt elégedett. Nemcsak a testet, hanem a lelket is uralni akarta. A szenvedések, miket a keresztények elszenvedtek, azt eredményezték, hogy csak annál közelebb vonta őket az Úrhoz, jobban összetartottak, annál jobban szerették egymást s annál inkább féltek attól, hogy az Urat megszomoríthatják. Sátán azonban azt akarta, hogy Isten kegyét is elveszítsék. Jól tudta, hogy akkor elveszítik erejüket, szilárdságukat és kitartásukat. Igaz, hogy ezrek veszítették közülük életüket, de helyettük mindjárt mások támadtak, kik helyükbe léptek. Sátán látta, hogy elveszti alattvalóit; mert bárhogy szenvednek és üldöztetnek is, bírják Jézus drága ígéretét, hogy országa polgárainak tekinti őket. Sátán ezért oly terveket kovácsolt, amelyeknek segítségével eredményesebben küzdhessen Isten uralma ellen, és az egyházat legyőzhesse. Arra indította a pogány bálványimádókat, hogy fogadják el a keresztény hitnek egy részét. Kijelentették, hogy ők is hisznek Krisztus kereszthalálában és feltámadásában s felajánlották, hogy egyesülnek a keresztényekkel, anélkül, hogy szívükben újjászülettek volna. Óh, mily félelmes veszedelmet jelentett ez a gyülekezet számára. A lelki veszedelem korszaka volt ez. Egyesek azt gondolták, hogyha némileg engednek, s egyesülnek ezekkel a pogányokkal, akik a kereszténység egy részét elfogadták, ezzel talán sikerül nekik a pogányokat egészen meggyőzni. Sátán el akarta csavarni a Biblia tanításait.
Láttam végül, hogy a keresztények engedtek álláspontjukból s a pogányok a keresztényekkel egyesültek. Noha a bálványimádók azt állították, hogy megtértek, a valóságban azonban magukkal hozták bálványaikat is az egyházba, csak imádásuk tárgyát változtatták meg, amennyiben a szenteket, Jézust és anyját, Máriát, vagy a szenteknek képeit imádták. A keresztény gyülekezet fokozatosan oly mértékben veszítette el tisztaságát, amily mértékben egyesült ezekkel a pogányokkal. Az egyház elvesztette erejét és tisztaságát; igaz, voltak egyesek, akik vonakodtak e pogányokkal egyesülni. Ezek megőrizték tisztaságukat, és egyedül Istent szolgálták. Ezek nem hajoltak meg semmiféle szobor vagy kép előtt, akár olyasvalakit ábrázol, aki a mennyben fenn, vagy a földön alant van.
Sátán ismét ujjongott oly számos lélek bukása felett. Most tovább folytatta munkáját, és arra bíztatta fel az ily módon elesett egyházat, hogy azokat, akik szilárdan megmaradnak hitük tisztasága mellett, arra kényszerítsék, hogy ők is elfogadják a bevezetett ceremóniákat és képimádatot, ha pedig nem teszik, halálra adassanak. Az üldözések lángja újra fellobbant Krisztus igaz gyülekezete ellen s millió számra ölték az embereket, irgalom nélkül.
"A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen."
TM 280. – Megvereték a nap. – Akik a lelkeket a Kálvária fényében tekintik, nem kell tévedniük, hogy hogyan értékeljék őket. Annak okát, hogy Isten miért engedte meg, hogy az embercsalád tagjai közül néhányan nagyon gazdagok, néhányan pedig nagyon szegények legyenek, az emberek csak az örökkévalóságban értik majd meg, kivéve, ha törekszünk helyes viszonyt fenntartani Istennel, s terveit megvalósítani, ahelyett, hogy saját önző eszméinket követnénk, nevezetesen, hogy jobban értékeljük gazdag felebarátainkat, mint szegény szomszédunkat. Isten felhozza napját mind az igazakra, mind a gonoszokra, ez a nap pedig Krisztust ábrázolja, az Igazság Napját, Aki a világ Világossága, és áldását, irgalmát, a láthatatlanokat és a láthatókat egyaránt árasztja gazdagokra és szegényekre. Ez az elv irányítja megtartásunkat embertársainkkal szemben. Az Úr a legmagasztosabb erkölcsi elvek tanítója. Bűntelenül senki sem térhet el azoktól. Isten jósága ellen elkövetett legnagyobb sértés, ha kételkedünk abban, vajon részesít-e másokat is lelki és testi áldásokban, amelyekből bőségesen juttatott nekünk.
NK 50-51. – Megvereték a nap. – A római egyház hatalomra jutása a sötét középkor kezdetét jelezte. Hatalma növekedésével mélyült a sötétség. Az emberek hite Krisztus, az igazi fundamentum helyett a római pápa személyére épült. Bűneik bocsánatát és örök üdvösségüket nem Isten Fiától, hanem a pápától, valamint a pápa által felhatalmazott papoktól és főpapoktól várták. Azt tanulták, hogy földi közbenjárójuk a pápa, és hogy a pápa közvetítése nélkül senki sem közeledhet Istenhez. Azt is mondták, hogy a pápa Istent helyettesíti, és ezért feltétlen engedelmességgel tartoznak neki. E követelményekkel szembeni engedetlenség elég ok volt arra, hogy a vétkesek testet és lelkét a legszigorúbb büntetéssel sújtsák. Így terelték az emberek figyelmét Istenről gyarló, tévedő és kegyetlen emberekre; sőt mi több, magára a sötétség fejedelmére, aki általuk gyakorolta hatalmát. A bűnt a szentség köntösébe bújtatták. Amikor a Szentírást elnémítják, és egyes emberek magukat teszik Isten helyére, akkor a következmény csak csalás, megtévesztés és eldurvulás lehet. Az emberi törvények, és hagyományok felmagasztalását erkölcsi romlottság követte. Mindig ez a következménye annak, ha Isten törvényét félredobják.
"És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, aki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, akik még trombitálni fognak."
(1888) 485. – Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak. – Akik előzőleg elkényeztették magukat, akik készen álltak engedni a kevélységnek, divatnak, kérkedésnek, azok megvetően kigúnyolják majd a lelkiismeretes, igazságszerető, istenfélő népet s ezzel a viselkedésükkel magát a menny Istenét fogják megvetni. Az ilyenek semmibe veszik a Bibliát, s az emberek bölcsességét bálványozzák. A kor bölcsessége a Sátánt és a bűn emberét imádja, miközben az angyal, aki az ég közepén repül, ezt kiáltja: „Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak.” (Jel 8,13).
NK 28. – Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak. – Hét éven át egy ember állandóan le s fel járkált Jeruzsálem utcáin, és hirdette, hogy milyen bajok fogják a várost érni. Éjjel és nappal folytonosan ismételgette az eszelős gyászdalt: „Egy hang keletről, egy hang nyugatról! Egy hang a négy szél felől! Egy hang Jeruzsálem és a templom ellen! Egy hang a vőlegény és a menyasszony ellen, egy hang az egész nép ellen!” Ezt a különös embert bebörtönözték és megkorbácsolták, de panasz nem hagyta el ajkát. A bántalmazásra és gyalázkodásra csak ez volt a válasza: „Jaj, jaj Jeruzsálemnek! „Jaj, jaj lakosainak!” Intő hangja nem hallgatott el addig, mígnem az ostrom alatt, amelyet megjövendölt, megölték.
