6. fejezet

Jel. 6,1

"És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj és lásd."

JÉ 105. A Bárány. Amikor János Jézusra mutatott, mint Isten Bárányára, a Messiás munkája új megvilágításba került. A próféta gondolatai Ésaiás szavaira terelődtek: „Mint bárány, mely mészárszékre vitetik” (Ésa 53:7). A rákövetkező hetekben János újult érdeklődéssel tanulmányozta az áldozati szolgálattal kapcsolatos próféciákat és tanításokat. Nem tudta világosan megkülönböztetni Krisztus munkájának két szakaszát - a szenvedő áldozatot és a győztes királyt -, de tudta, hogy eljövetele mélyebb jelentőséggel bír, mint amit a papok vagy a nép felfoghatnak. Amikor megpillantotta Jézust a tömegben, - amint visszatért a pusztából, - bizalommal nézett rá, azt hitte, hogy jelt ad a népnek, kinyilvánítja igazi lényét. Szinte türelmetlenül várta, hogy hallhassa a Megváltót, amint bejelenti küldetését, de nem hangzott el szó, nem adatott jel. Jézus nem válaszolt Keresztelő János reá vonatkozó bejelentésére, hanem elvegyült János tanítványai között, nem adott külső bizonyítékot különleges munkájáról, és semmit sem tett, hogy észrevetesse magát.

10MR 331.A Bárány.

4RED 118.A Bárány.

JÉ 108.A Bárány. – Filep hívta Nátánaelt, aki a tömegben volt, amikor Keresztelő János Jézusra, Isten Bárányára mutatott. Nátánael Jézusra tekintett, és csalódást érzett. Lehetséges, hogy ez az ember, aki a nehéz munka és szegénység jegyeit viseli magán, a Messiás? Nátánael mégsem tudta visszautasítani Jézust, mivel János üzenete meggyőződést ültetett szívébe.

Jel. 6.fej.

A 7 pecsét feltörése

15MR 219.

Jel. 6,2

"És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön."

AT 30.A rajta ülőnél íj vala. – Az apostolok bizonyságtételei lehettek ugyan meggyőzőek és világosak, de ez egyedül nem oszlatta volna el azt a nagy előítéletet, mely minden érvnek tudatosan ellenállott; a Szentlélek isteni ereje győzte meg a szíveket. Az apostolok szava, mint a Mindenható éles nyilai, meggyőzték az embereket borzalmas bűnükről, hogy elvetették és megfeszítették a dicsőség Urát.

5T 754.A rajta ülőnél íj vala. – Testvéreim, nincs időnk most a gyászra és a kétségbeesésre. Nem a kétség és a hitetlenség előtt való meghátrálás ideje ez. Krisztus most nem József új sírjában fekszik, nagy kő és római pecsét alatt. Üdvözítőnk feltámadt. Király Ő és a seregek Ura, kerubok között ül. S a nemzetek küzdelme és harca közepette megvédelmezi népét. Aki az egeket uralja, az a Megváltónk. Felmér minden megpróbáltatást. Szemmel tartja a kemence tüzét, melyben minden embert ki kell próbálni. Mikor a királyok erődjei megdőlnek, mikor Isten nyílvesszeje átüti ellenségeinek szívét, népe biztonságban lesz az Ő kezében.

AT 211-12. Adaték néki korona. Pál végül rámutat a romlandó babérkoszorú - a győztes versenyző jutalma - és a dicsőség romolhatatlan koronája közötti nagy-nagy különbségre, amelyet csak az nyerhet el, aki győzelmesen végzi be a hit nemes harcát. Amazok azért teszik, mondotta, „hogy romlandó koronát nyerjenek, mi azonban romolhatatlant. A görög versenyfutók, hogy a mulandó díjat elnyerjék, vállalták a fáradságot, az önmegtagadást. Mi azonban végtelenül értékesebb díjra törekszünk; az örök élet koronájára. Mennyivel gondosabb legyen hát igyekezetünk, mennyivel készségesebb legyen hát áldozatunk és önmegtagadásunk!

EÉ 179.Adaték néki korona. – Az Izraeltől elvett korona egymás után a következő sorrendben száll Babilon, Médóperzsia, Görögország és Róma királyságaira. Isten ezt mondja: „... ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, akié az uralkodás, és néki adom azt!” (Ez 21:27).

CM 155.Kijőve győzve.
PP 508.Kijőve győzve. – Isten az ő népét Kánaánba helyezte, hogy az erkölcsi romlás áradatát megállítsa, hogy az ne árassza el a világot. Ha Izrael hűséges marad Istenéhez, győzelemről győzelemre vezette volna. Mert a kananeusoknál még nagyobb és hatalmasabb népeket is kezébe akart adni. Az ígéret ez volt: „Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, amelyet én parancsolok néktek [...] akkor kiűzi az Úr mindazokat a nemzeteket tielőletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken. Minden hely, amelyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztől, az Eufrátes folyóvizétől a nyugati tengerig lesz a ti határotok. Nem állhat meg senki előttetek; azt műveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, amelyre rátapostok, amint megmondta néktek” (5Móz 11:22-25).

RC 44.Kijőve győzve.

Jel. 6,3

"És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jöjj és lásd. "

Jel. 6,4

"És előjőve egy másik, veres ló, és aki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard."

4T 120.Előjőve egy másik, veres ló. – A tehénnek veresnek kellett lennie, s a veres a vér jelképe.

1T 190. Adaték annak egy nagy kard.Láttam, hogy sokan azzal hízelegnek maguknak, hogy jó keresztények, pedig egyetlen fénysugarat sem kaptak Jézustól. Nem tudják mit jelent Isten kegyelme által megújulni. Nincs élő tapasztalatuk Isten dolgairól. Láttam, hogy az Úr élesítette kardját a mennyben, hogy levágja őket. Ó, bár csak minden langyos hitvalló megértené a tisztogatást, amit Isten igen hamar végezni akar hitvalló népe között!

4T 52-53.Adaték annak egy nagy kard. – Haragjának kardja kinyúlik azok feje fölé, akik büszkeségükkel és gonoszságukkal az igazságos Isten nemtetszését hívják ki. Viharok, földrengések, forgószelek, tűz és kard fog pusztulást hozni minden felé, amíg az emberek meg nem dermednek annak szorongó várásában, ami a világra következik. Nem tudod milyen kevés választ el asz örökkévalóságtól. Nem tudod milyen hamar lezárulhat a próbaidő.

Jel. 6,5

"És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jöjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, aki azon üle, egy mérleg vala kezében."

5BC 1107.Látám azért, és íme egy fekete ló. – Ádám minden gyermeke vagy Krisztust, vagy Barabást választja parancsnokául. Aki a hűtlenek oldalára helyezkedik, az a Sátán fekete lobogója alatt áll, s az a vád ellenük, hogy szánszándékkal megfeszítik az élet és dicsőség Urát (RH 1900. jan. 30).

RH 1895. márc. 19.Egy mérleg vala kezében.

Jel. 6,6

"És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, amely ezt mondja vala: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd."

NK 29.A búzának mércéje. – Irtózatos veszedelem zúdult a városra, amikor Titus vette ostrom alá Jeruzsálemet. A római sereg a pászka ünnepén zárta körül Jeruzsálemet, amikor a zsidók milliói gyűltek össze falain belül. Az élelmiszerkészlet, amely gondos őrzés mellett évekig ellátta volna a lakosságot, előzőleg elpusztult a szemben álló pártok féltékenysége és bosszúja következtében. Most pedig át kellett élniük az éhínség minden borzalmát. Egy mérték búzát egy talentumért árultak. Olyan kínzó volt az éhség, hogy az emberek övük és sarujuk bőrét, pajzsuk borítóját harapdálták. Éjszaka sokan kilopóztak, hogy a város falain kívül termő vad növényeket szedjenek, annak ellenére, hogy közülük sokan fogságba estek, és kegyetlen kínzások között haltak meg; azoktól pedig, akiknek sikerült visszatérni, sok esetben ellopták azt, amit életük kockáztatásával gyűjtöttek. A hatalmat birtoklók a legembertelenebb kínzásokat alkalmazták, hogy kicsikarják az ínség sújtotta lakosság utolsó szűkös, talán eldugott tartalékát. És e kegyetlenséggel nem ritkán éltek jól táplált emberek, akik pusztán élelmet akartak halmozni a későbbi időkre.

5T 614-15.A bort és az olajt ne bántsd. – A kifizetett végtelen árra való tekintettel a Krisztus nevét vallók közül senki se merjen félvállról bánni akár eggyel is a legkisebbjei közül! A gyülekezetben a testvérek nagyon vigyázzanak minden tettükre és szavukra, nehogy megsértsék az olajat és a szőlőt. Bánjanak roppant türelemmel, szívélyesen és szeretetteljesen a Krisztus vérén vásároltjaival! Igyekezzenek odaadó hűséggel felsegíteni az elkeseredetteket, csüggedőket! Bánjanak gyengéden azokkal, akik engedelmeskedni próbálnak az igazságnak, de családjuk nem bátorítja őket: akik örökké a hitetlenség és sötétség levegőjét kénytelenek szívni.

TM 234.A bort és az olajt ne bántsd.Ez az olaj, Krisztus életszentsége. A jellemet jelképezi, a jellem, pedig át nem ruházható. Senki sem szerezheti meg más számára. Mindenkinek tiszta szent, bűntelen jellemet kell fejlesztenie.

TM 130. A bort és az olajt ne bántsd. – Az Úr eljön, mi pedig a kegyelem olajára szorulunk, hogy lámpánkat táplálja.–

JÉ 116. A bort és az olajt ne bántsd.A bor, amelyet Krisztus az ünnepségen nyújtott, és tanítványainak adott, mint saját vérének jelképét, tiszta szőlőlé volt. Erre hivatkozik Ésaiás próféta, amikor „a fürtben” levő újborról szól, és ezt mondja: „Ne veszesd el, mert áldás van benne” (És 65,8).

TM 188.A bort és az olajt ne bántsd.Az arany olaj a Szentlelket ábrázolja. Ezzel az olajjal Isten állandóan táplálja szolgáit, hogy ők viszont a gyülekezetet táplálják.

TM 338.A bort és az olajt ne bántsd.Ha a keresztény lelkész részesül az arany olajban, akkor életet nyer, s ahol az élet, ott nincs tespedés, bénultság. Állandó a növekedés az érett férfiúságra Jézus Krisztusban. Ha a mennyei dolgokban mélységes tapasztalatokat teszünk, akkor az Úrral járunk, miként Énok is járt.

TM 511.A bort és az olajat ne bántsd. – Lehetséges, hogy már hosszú ideje a keskeny utat járjuk, ám de ezt ne tartsuk biztosítéknak, hogy mindvégig követni is fogjuk. Ha Lélek közösségében Istennel jártunk, ezt azért tehettük, mert naponta hittel kerestük Őt. A két olajfából a csöveken keresztül ömlő olaj hozzánk is eljutott. Ám akik nem élnek imaéletet, nem várhatják el, hogy részesülnek a jóság, türelem, hosszan tűrés, gyengédség, szeretet aranyolajában.

Jel. 6,7

"És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, amely ezt mondja vala: Jöjj és lásd."

Jel. 6,8

"És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által."

RH 1887. jan. 11.Öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.

Jel. 6,9

"És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak."

20MR 197.Az ötödik pecsétet.
6BC 1081.Akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért. Mikor az Isten törvényének megvetése majdnem egyetemes, mikor nyomorúságba taszítják Isten népét, az Úr közbe fog lépni. Hallatszani fog a sírokból a vértanúk hangja, akiket János látomásában Isten szaváért, a Jézus Krisztus bizonyságtételének beszédéért megölt lelkek jelképeznek – ez az ima száll majd Istenhez minden igaz gyermekétől: „Ideje, hogy az Úr közbelépjen, megrontották törvényedet.”

7BC 968.Akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért. Mikor az ötödik pecsétet feltörték, János látomásban az Isten szaváért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért megöltek csoportját látta az oltár alatt. Ezután következnek a 18. fejezetben leírt események, mikor kihívják Babilonból a hűségeseket és az igazakat (18,1-5).

Jel. 6,10

"És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?"

5T 451.Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még. – Ahogy a tanítványok számára a római hadak közeledése Jeruzsálem küszöbön álló pusztulásának a jele volt, úgy szolgálhat ez a hitehagyás jelül nekünk, hogy a kegyelem angyala szárnyát bontogatja. Elhagyni készül a földet, hogy soha vissza ne térjen. Akkor majd Isten népét a megpróbáltatás és szorongattatás eseményeibe sodorják, melyet a próféták Jákob nyomorúsága idejének neveznek. A hűséges üldözöttek kiáltása az égre emelkedik majd. S mint ahogy Ábel vére az égre kiáltott, úgy kiáltanak majd a hangok Istenhez a vértanúk sírjából, a hullámsírokból, a hegyek barlangjaiból és a kolostorok zárkáiból: „Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?” (Jel 6,10).

Jel. 6,11

"Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek."

KP 120.Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák. – Padlásszobákból és viskókból; börtönökből és vesztőhelyekről; hegyekről és pusztaságokból; barlangokból és tengerparti üregekből fogja Krisztus magához gyűjteni gyermekeit. A földön szűkölködtek, bánkódtak, gyötrődtek. Milliók tértek megbélyegezve a sírba, mert nem engedtek Sátán csalásainak. Földi törvényszékek Isten gyermekeire a leggonoszabb bűnözőknek kijáró büntetést szabták. De közel van már az a nap, amikor Isten lesz a „bíró” (Zsolt 50 : 6), és a földi ítéleteket visszájukra fordítja. „Népe gyalázatát eltávolítja’ Fehér ruhát kapnak. És ’hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak” (Ésa 25 :8; Jel 6:11; Ésa 62:12).
Bármilyen keresztet hordtak, bármit vesztettek, bárhogyan üldözték őket, még ha földi életükkel kellett is fizetniük, Isten bőségesen kárpótolja gyermekeit. „Látják az Ő orcáját; és az Ő neve homlokukon lesz” (Jel 22:4).

Jel. 6,12

"Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér."

NK 272-3.Nagy földindulás lett. – A Jelenések könyvének szerzője így írja le a második advent első jelét: „Nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér” (Jel 6:12).
Ezek a jelek a XVIII. század végén kezdtek teljesedni. 1755-ben volt a történelem legszörnyűbb földrengése. Bár az emberek általában a lisszaboni földrengésként emlegetik, de kiterjedt Európa, Afrika és Amerika nagy részére. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken, Madeira-szigetén, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem kevesebb, mint négymillió négyzetmérföldet érintett. A földmozgás Afrikában majdnem olyan súlyos volt, mint Európában. Algír nagy része romba dőlt. Marokkó közelében egy nyolc-tízezer lélekszámú falu teljesen eltűnt. Hatalmas hullám söpört végig Spanyolország és Afrika partvidékén, amely városokat öntött el, és nagy pusztítást okozott.
A rengés Spanyolországban és Portugáliában volt a legerősebb. Úgy tudjuk, hogy a beömlő hullám Cadiznál hatvan lábnyira emelkedett. ’Portugáliában a legnagyobb hegyek erősen meginogtak. Mintha az alapjuk is megmozdult volna. Némelyiknek megnyílt a csúcsa. Megdöbbentő volt, ahogy meghasadtak és szétszakadtak. Hatalmas földdarabokat dobtak magukból a szomszédos völgyekbe. A beszámoló szerint lángok lövelltek ki ezekből a hegyekből.

PP 229-30.A nap feketévé lett, mint a szőrzsák. – Hirtelen sötétség telepedett meg a földön, sűrű és fekete sötétség „és pedig tapintható sötétség. Nemcsak nem volt világosság, hanem a levegő is olyan nyomottá vált, hogy alig tudtak lélegzetet venni. „Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izrael minden fiának világosság vala az ő lakhelyében” (2Móz 10:23). A nap és a hold imádás tárgyát képezte az egyiptomiaknál. Ezzel a titokzatos sötétséggel a népet és az isteneiket egyaránt megverte, büntetéssel sújtotta az a hatalom, amely magáévá tette és felkarolta a héber rabszolgák ügyét. (Lásd Függelék 2. megjegyzését.) Bármilyen félelmetes volt is ez az ítélet, mégis Isten könyörületének volt a bizonyítéka, és annak, hogy Isten nem akar pusztítani. Isten időt adott Egyiptom népének arra, hogy megtérjenek, és bűnbánatot tartsanak, mielőtt elhozná rájuk az utolsó és legrettenetesebb csapást.

NK 274.A nap feketévé lett, mint a szőrzsák. – Majdnem - ha ugyan nem egészen - a legmisztikusabb, és mindmáig meg nem magyarázott jelenségként... áll előttünk az 1780. május 19-i sötét nap, New England teljes látható egének és légkörének mérhetetlenül rejtélyes elsötétedése.

NK 275-6.A hold egészen olyan lett, mint a vér. – Egy szemtanú ezt mondta: „Akaratlanul is arra gondoltam, hogy akkor sem lehetne sötétebb, ha a világmindenség minden világítóteste áthatolhatatlan homályba burkolózna, vagy megszűnne létezni.” Habár azon az estén kilenc órakor felkelt a telihold, „legkevésbé sem tudta eloszlatni a halálos árnyakat. Éjfél után a sötétség elmúlt, és a hold, amikor feltűnt, olyannak látszott, mint a vér.

Jel. 6,13

"És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza."

NK 297-8.Az ég csillagai a földre hullának. – János pedig, aki látomásban látta az Isten napjának előjeleit, a Jelenések könyvében kijelentette: „Az égcsillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza” (Jel 6:13). Ez a prófécia megdöbbentően és megrázóan teljesedett az 1833. november 13-i meteoresőben. Ilyen nagy kiterjedésű csillaghullásról nem számol be a történelem. ’Az egész égbolt szerte az Egyesült Államok felett órákon át, lángolt! Az első telepesek megérkezése óta egyetlen olyan égi jelenség sem volt ebben az országban (Egyesült Államok), amelyet az egyik osztály ily nagy csodálattal, a másik, pedig oly nagy rettegéssel és rémülettel szemlélt. Fensége és ijesztő szépsége még mindig ott él sok lélekben... Soha nem esett e meteoroknál sűrűbb eső a földre - keleten, nyugaton, északon és délen. Egyszóval úgy látszott, mintha az egész égbolt mozogna... A jelenség, miként Silliman professzor állítja, egész Észak-Amerikában látható volt... Hajnali két órától világos nappalig a teljesen felhőtlen, derült égbolton szünet nélkül villogtak a vakító fények.
„Nincs olyan nyelv, amely alkalmas lenne e tündöklő színjáték pompájának leírásához...; aki nem látta, képtelen kellő fogalmat alkotni nagyszerűségéről. Mintha az ég minden csillaga a zenit közelében egyetlen ponton gyűlt volna össze, és a fény sebességével egyszerre szóródott volna szét a horizonton. És nem fogytak el! Ezrek nyomát ezrek követték sebesen, mintha csak erre az alkalomra teremtődtek volna.” „A gyümölcseit viharos szélben hullató fügefánál találóbb képpel nem lehetett volna ezt a jelenséget ábrázolni.”
A New York Journal of Commerce 1833. november 14-i számában hosszú cikk jelent meg erről a csodálatos jelenségről, amelyben ezt a kijelentést találjuk: „Azt hiszem, egyetlen filozófus vagy tudós sem tett említést sem szóban, sem írásban olyan jelenségről, amilyen a tegnap reggeli volt. De ezt a jelenséget ezernyolcszáz évvel ezelőtt egy próféta pontosan megjövendölte. A jövendölések nem szó szerinti csillaghullásról szóltak, hanem meteoresőről..., csak ebben az értelemben lehet szó szerint igaz.
Sokan, akik látták a csillaghullást, a közelgő ítélet hírnökének tekintették. Hitték, hogy ez „a nagy és rettenetes nap félelmes előképe, biztos előfutára, irgalmas jele.” Az emberek tekintete tehát a prófécia teljesedésére irányult, és sokan kezdtek figyelmet szentelni annak az intésnek, amely a második adventről szól.

Jel. 6,14

"És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték."

EW 285-86.Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.Az ég megnyílt majd bezárult s mozgásban volt. A hegyek szél fújta nádszálakhoz hasonlóan ingadoztak, és hatalmas szakadozó sziklákat zúdítottak ki mindenfelé. A tenger forrt, mint a tüzes fazék és hatalmas köveket vetett ki a partokra. S midőn Isten kihirdette Jézus eljövetelének napját és óráját, és népével megkötötte az örök frigyet, minden mondata után szünetelt, megállott, miközben szavai végigdörögtek a földön. Istennek Izraele a menny felé emelt szemekkel figyelt e szavakra, melyek Jehova ajkairól származtak, s mennydörgésszerűen áthatották a földet; megrendítően ünnepélyes volt. Minden egyes mondat végén így kiáltottak fel a szentek: „Dicsőség! Hallelúja!” Arcukat éppúgy beragyogta Istennek dicsősége, mint Mózes arcát, midőn Sinai hegyéről alájött. A gonoszok nem tudtak rájuk nézni a dicsfény miatt. S midőn Isten kimondta az örökké tartó áldást azok felett, akik Őt megdicsőítették azzal, hogy megtartották a szent szombat napot, hangos diadalkiáltás hangzott fel a fenevad képe felett.

NK 298-9.Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – E jelek után látta János a soron következő nagy eseményt: az ég tekercsként eltakarodott, a föld pedig megrázkódott; hegyek és szigetek léptek ki helyükből, és a gonoszok rémülten próbáltak az ember Fia elől elmenekülni (Jel 6:12-17).

5BC 1110.Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – Isten Fiának föltámadása a dicsőség élénk képét nyújtja, amely majd az igazak feltámadásakor fog kiteljesedni Krisztus második eljövetelénél. Akkor a sírokban nyugvó halottak meghallják hangját és előjönnek az életre. Akkor nemcsak a föld, de maguk az egek is megrázkódnak. Krisztus feltámadásakor több sir megnyílt, a második eljövetelekor azonban minden drága halott, az igaz Ábeltől kezdve az utolsó szentig, aki meghalt, dicső, halhatatlan életre fognak felébredni.
Ha a sírboltot őrző katonákat, akkor rémület töltötte el egyetlen mennyei tündöklésben és hatalomba öltözött angyal megjelenésétől, hogy halottként terültek el a földön, hogyan állnak meg majd Isten Fia ellenségei Ő előtte, mikor dicsősséggel és nagyhatalommal jön el tízezerszer tízezer mennyei angyal kíséretében? „Akkor inogva meginog a föld, mint a részeg, és meglódul, mint a kaliba. Az elemek lángra lobbannak, s az ég, mint papírtekercs felgöngyölődik(Idők jelei 1913. ápr. 22).

7BC 982.Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – János tanúja volt a Krisztus eljövetele jeleiként bekövetkezett borzalmaknak. Hadakat látott harcra gyülekezni, és emberek szívét elhalni a félelem miatt. Látta a földet kimozdulni helyéből, hegyeket omlani a tengerbe. Látta a zúgó nyugtalan hullámokat és a földindulástól megingó hegyeket. Megnyílni látta Isten haragjának poharait, döghalált, éhséget és halált zúdulni a föld lakósaira (RH 1887. jan. 11).

EW 286-87.Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő, amelyen az embernek Fia ült. Az angyal azt mondta, hogy ez a felhő az ember Fiának jele. Mikor közelebb ért a földhöz, láthattuk Jézus dicsőségét és fenségét, amint kivonult győzve, hogy győzzön. A szent angyalok csapatai fejükön ragyogó koronákkal, kísérték el útjára. Nincs nyelv, amely a jelenet dicsőségét leírhatná. A felülmúlhatatlan dicsőségnek ez az élő felhője mind közelebb érkezett és végül világosan láthattuk Jézus nyájas alakját. Nem hordott töviskoronát, hanem a dicsőség koronája övezte szent fejét. Ruhájára és tomporára e szent név volt felírva: „királyok Királya és uraknak Ura.” Arca ragyogott, mint a déli nap, szemei tűzlángokhoz hasonlítottak, a lábai, pedig ragyogó érchez. Szava úgy hangzott, mintha hangszerek szóltak volna.
A föld remegett előtte, az egek eltakarodtak, mint az összegöngyölt könyvtekercs s minden hegy és minden sziget elmozdult helyéről. „És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasok és minden szolga és minden szabad, elrejtik magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláikba. És mondának a hegyeknek és kőszikláknak; essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elöl, aki a királyiszékben ül és a Bárány haragjától; Mert eljött az ő haragjának ama napja; és ki állhat meg?” Azok, akik nemrég még Isten gyermekeit a földről ki akarták irtani, most szemtanúi voltak annak, hogy Isten dicsősége megnyugodott rajtuk. S halálos ijedtségükben hallhatták a szentek hangját, akik örömujjongva kiáltották: „Íme, a mi Istenünk, akire mi vártunk, s aki megsegít minket!”
A föld hevesen megremegett, midőn Isten Fiának szava előszólította sírjaikból a halott szenteket. A halottak követték a hívást s előjöttek sírjaikból dicső halhatatlanságba öltözve s így kiáltottak: „Győzelem a halál és sír felett! Óh halál, hol a te fullánkod, pokol, hol a te diadalmad?” Ezután az élő szentek és a feltámadottak egyaránt hangos, hosszantartó győzelmi kiáltást hallattak. Halhatatlan egészségben és erőben támadtak fel azok, akiknek teste a betegség és halál jeleivel megterhelve hullott egykoron a sírba. Az élő szentek egyetlen szempillantás alatt elváltoztak és elragadtattak feltámadt szentekkel együtt az Úr elé. Óh, mily dicsőséges találkozás! A szerető barátok, kiket a halál elválasztott egymástól, most újra egyesültek, hogy soha többé el ne váljanak.

NK 570-73. Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen felgöngyölődik, a föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből. „Eljön a mi Istenünk, és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülötte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népé” (Zsolt 50:3-4).
A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: „Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel. A halottak az egész földön meghallják ezt a hangot, és akik hallják - minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népből mérhetetlen sokan életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (1Kor 15:55) - kiáltják. Az élő igazak, és a feltámadt szentek hangja boldog győzelmi kiáltásban olvad össze.

NK 566.Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – Ez a hang megremegteti az eget és a földet. Hatalmas földrengés támad, olyan, „amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy” (Jel 16:18). Úgy tűnik, mintha az ég megnyílna és bezárulna, és az Isten trónjáról áradó dicsőség sugarakat lövellne. A hegyek szélben hajladozó nádként inognak, és durva kövek szóródnak szerteszét. Mennydörgés hallatszik. Vihart jelez. A tenger tombol. Forgószél süvölt, mintha öldöklő démonok kiáltoznának. Az egész föld megduzzad, mint a hullámzó tenger. Felszíne széttöredezik. Mintha az alapja kimozdult volna. Egész hegyláncok lesüllyednek. Lakott szigetek eltűnnek. A kikötők környékét, amelyet a gonoszság Sodomává formált, elnyelik a tajtékzó hullámok. Isten megemlékezik a nagy Babilonról, „hogy adjon annak inni az Ő búsult haragja borának poharából.

PP 299.Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – Mióta Isten megteremtette az embert, még soha senki sem volt tanúja az isteni hatalom olyan kinyilatkoztatásának, mint amilyennek a törvény kihirdetése alkalmával lettek tanúi azok, akik ott voltak a Sinai hegynél. „A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, és a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izrael Istene előtt” (Zsolt 68:9). A természet rettenetes mozgása közepette Isten trombitához hasonló hangja szólalt meg és hallatszott a felhőből. A hegy az aljától a csúcsáig rengett. Izrael seregei a félelemtől sápadtan és remegve arcra borultak. Isten, akinek a hangja megrendítette és megrázta a földet akkor, ezt mondja: „Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is” (Zsid 12:26). A Szentírás mondja: „Az Úr a magasságból harsog, és az ő szent lakhelyéből dörög” (Jer 25:30). „Megrendülnek az egek és a föld” (Jóel 3:16). Az Úr érkezésének nagy napján maga az ég is eltakarodik „[...] mint amikor a papírtekercset összegöngyölítik” (Jel 6:14). Minden hegy és sziget kimozdul a helyéből. „Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé” (Ésa 24:20).

TM 444.Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – Hallunk földrengésekről, különböző helyeken, tüzekről, viharokról, szerencsétlenségekről vízen és szárazon. Járványokról, éhínségről. Vajon ezek a jelek hogyan hatnak rátok? Ezek csupán csak kezdetei a bekövetkezendőknek? Isten nagy napját János írja le a Jelenésekben. János hallotta a rémült milliók kiáltásait, „Mert eljött az Ő haragjának ama nagy napja, és ki állhat meg?” A félelem az apostolt is lenyűgözte.

EW 41.Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – 1848. December 16-án látomást adott nekem az Úr, amelyben megmutatta az ég erősségeinek megrázódását. Látomásomban meggyőződést szereztem róla, hogy midőn az Úr a végidők jeleinek megadásánál Máté, Márk és Lukács evangéliumában „ege” említ, akkor tényleg az eget is érti, és viszont ha „földet” említ, akkor ez alatt a földet érti. A menny erősségei: a nap, hold és a csillagok. Ezek uralják az eget. A föld erősségei azok, amelyek a földet uralják. Az ég erősségeit Isten szava rázza meg. Akkor a nap, a hold és a csillagok kimozdulnak helyükről. Nem semmisülnek meg, csak megrendülnek Isten szavára.
Sűrű sötét felhők tornyosultak és egymásba ütköztek. A légkör kettévált és visszagördült; a kinyílt űrön át az Orionba tekinthettünk, ahonnan Isten szava hangzott felénk. E nyitott űrön át, száll alá Isten szent városa is. Láttam, hogy a föld erősségei most rendülnek meg, s az események egymást követik. Háború, háborús hírek, fegyver, éhségé és ragályok rendítik meg a föld hatalmasságait, majd Isten szava megrázza a napot, holdat, csillagokat, sőt magát a földet is. Azt is láttam, hogy az európai hatalmak megrendülése nem jelenti az ég erősségeinek megrázását, - mint néhányan tanítják - hanem ez a haragvó nemzetek lázongása.

Jel. 6,15

"És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba."

Jel. 6,16

"És mondának, a hegyeknek, és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától."

6BC 1070.A Bárány haragjától. – Akkor, akik átverték Krisztust, emlékezni fognak, miként vetették meg szeretetét, hogyan éltek vissza szánakozásaival, mint választották Barabást, a rablót és gyilkost: hogyan koronázták meg tövisekkel, hogyan ostorozták és feszítették meg a Megváltót. A kereszten halálgyötrelmei között hogyan gúnyolták Őt: „Szállj le a keresztről, és akkor majd hiszünk néked. Másokat megmentett, magát nem tudja megmenten. Újból fülükbe csendül majd Urunk kérlelő szava. Pontosan fülükbe hangzik majd hívó szava, segítőkész hangja, mint amikor szólt hozzájuk. Az ellene elkövetett bántalmakra és gúnytettekre olyan élénken emlékeznek majd, mint amikor elkövették ezeket az ördögi tetteket.
Szólítják a hegyeket és a sziklákat, hogy omoljanak rájuk, s rejtsék el a trónon ülő tekintete, és a Bárány haragja elöl. A Bárány haragja! Aki mindenkor tele volt gyengédséggel, türelemmel és hosszútűréssel, aki miután áldozatul ajánlotta fel önmagát, bárányként vezettek megölésre, hogy megmentse a bűnösöket attól a büntetéstől, mely most hull rájuk, mivel nem hagyták, hogy elvegye bűneiket (RH 1901 jún. 18).

SC 17-18.A Bárány haragjától. – Bűntelen állapotában az ember a legbensőbb és legboldogítóbb összeköttetésben állt azzal, Akiben van a „bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve” (Kol 2:3). A bűnbeesés után azonban többé nem lelte örömét az ember a szentségben, és mindinkább elrejtőzött Isten jelenléte elől. A meg nem újult szív ma is hasonló állapotban van. Miután nem él összhangban Istennel, nem is talál örömet a vele való közösségben. A bűnös nem tudna örülni Isten jelenlétének, visszariadna a szent lények társaságától. Még ha szabadon léphetne is be a mennybe, nem volna öröm számára. Az önzetlen szeretet, amely ott uralkodik, és amely a legszorosabb összeköttetésben áll Isten végtelen szeretetével, nem találna visszhangra szívében. Gondolatai, érdekei és indokai épp az ellentétét képeznék azoknak, amelyek a menny ártatlan lakóinak szívét uralják. Zavaró hang lenne a menny összhangjában. Számára a menny a kínszenvedés lenne, vágyakozna elrejtőzni Előle, aki maga a világosság és minden öröm és boldogság központja. Istennek nem önkényes határozata zárja ki a gonoszokat a mennyből; alkalmatlanságuk folytán önmagukat zárják ki a boldog közösségből. Isten dicsősége reájuk nézve emésztő tűz lenne. Inkább választanák a pusztulást és halált, csakhogy elrejtőzhessenek annak tekintete elől, aki értük a kereszten meghalt.

2T 41.A Bárány haragjától. – Akik kifogásokkal hozakodnak elő, csakhogy folytatni tudják bűnös életüket, akik a világhoz szabják magukat, azokat bálványaikra hagyja. Eljön az a nap, amikor már nem akarják kimenteni magukat, amikor senki sem keres kibúvót a meghívás alól. Amikor Krisztus eljön a maga és az Atya dicsőségében, s vele mind a mennyei angyalok, amikor a menny serege diadal-kiáltásokkal kísérik Őt, és a legelragadóbb zene üti meg az emberek fülét, akkor mindenki az eseményeken csügg teljes figyelmével. Akkor majd egyetlen közönyös szemlélő sem lesz. Akkor már az emberek közül egy sem merül számítgatásba. A zsugori arany kupacai, amin a szemét hizlalta, nem lesznek többé vonzók. A föld rátarti emberei undorodva fordulnak el palotáiktól, melyek eddig bálványaik voltak. Senki sem hivatkozik földjére, ökrére, menyecske feleségére, megmenve magát az alól, hogy neki is része legyen a dicsőségben, a mi akkor a megdöbbent világra robban. Akkor már mindenki részesülni szeretne ebből, mégis tudni fogják, hogy nem kaphatnak felőle.
Komoly, gyötrő imában kérik majd Istent, hogy ne mellőzze el őket. Az uralkodók, a világ hatalmasai, a főemberek, a rátartiak, a szűkmarkúak, együtt hajtanak majd térdet a kimondhatatlan szomorúság, kilátástalanság és bánat súlya alatt. Szívet tépő könyörgés szakad majd az ajkukról: kegyelem, kegyelem! Ments meg bennünket a megbántott Isten haragjától! Borzalmas, jól érthető, szigorú, fenséges hang felel majd neki: „Amikor hívtalak benneteket nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor kezemet nyújtottam: semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódóm, hatalmába kerít titeket a rettegés.”

5BC 1107.A Bárány haragjától. – Kinek az oldalán állunk? A világ kivetette Krisztust, a menny befogadta Őt. Az ember, a halandó ember elutasította az élet Fejedelmét. Isten – korlátlan hatalmú uralkodónk - befogadta a mennybe, és nagy megtiszteltetésben részesítette Őt. Az ember töviskoronával koronázta meg. Isten a királyi fenség koronáját adta neki. Fontoljuk meg tárgyilagosan. Elfogadod-e ezt az ember Jézus Krisztust, hogy Ő uralkodjék rajtad, vagy Barabást óhajtod? Krisztus halála kegyelmének elvetőire Isten haragját és irgalommal elegyítetlen büntetését zúdítja. Ez a Bárány haragja. Másfelől Krisztus halála reménység és örök élet azoknak, akik befogadják és hisznek benne (1898, 31. levél).

JÉ 731-2.A Bárány haragjától. – Isten szeretete az ember iránt minden emberi értelmet felülmúl. Az angyalok csodálkoznak azon, hogy mennyire felszínes a hálája azoknak, akikre ez a szeretet árad, és hogy milyen kevéssé értékelik Isten szeretetét. Az egész menny megdöbbenéssel szemléli az emberek közömbösségét. Akarjuk-e tudni, hogy Krisztus mit érez mindezek láttán? Vajon mit érezne egy apa és egy anya, ha tudomást szerezne arról, hogy hidegben és hóban elalélt, és a fagyhalálnak kitett gyermekük mellett úgy mennének el az arra járók, hogy ügyet sem vetnének reá, és hagynák elpusztulni, jóllehet megmenthették volna!? Nem okozna-e nekik szörnyű fájdalmat és nem háborodnának-e fel? Nem vádolnák-e azokat a gyilkosokat olyan haraggal, amely oly forró lenne, mint a könnyeik, és oly heves, mint a szeretetük? Minden ember szenvedése Isten egyik gyermekének a szenvedése. Ezért azok, akik nem nyújtják oda segítő kezüket az elpusztulás szélén álló embertársuknak, kiváltják Isten igazságos haragját. Ez a Bárány haragja. Azoknak, akik igénylik ugyan a Krisztussal való közösséget, de közömbösek lettek szükséget szenvedő embertársaikkal szemben Krisztus ezt jelenti majd ki az ítélet nagy napján: „Nem tudom, honnét valók vagytok ti: Távozzatok el én tőlem mindnyájan, akik hamisságot cselekszetek” (Luk 13:27).

EW 76.A Bárány haragjától. – Midőn az Úr először adott üzenetet népe számára, igen nehezemre esett azok hirdetése, úgy, hogy enyhén letompítva közöltem, mert attól féltem, nehogy egyeseket megsértsek. A legnagyobb megpróbáltatás volt rám nézve az üzeneteket úgy hirdetni, ahogy az Úr adta. Nem is tudtam, hogy ez hűtlenséget jelent és nem is láttam az ilyen eljárás veszedelmes és bűnös voltát, míg Jézus színe elé el nem ragadtattam. Sötéten pillantott rám s elfordult tőlem. Lehetetlen kifejeznem azt az ijedtséget és aggodalmat, amit éreztem. Arcra borultam előtte, de nem volt erőm, hogy egyetlen szót is kiejtsek. Óh, mennyire vágytam, hogy elfedeztessem e rettenetes tekintet elől. Halványan megértettem az elveszendők érzelmeit, midőn így kiáltanak: „Ti hegyek és sziklák, essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül és a Bárány haragjától”

NK 363.A Bárány haragjától. – Amikor Jónás Ninive utcáin azt prédikálta, hogy a város negyven napon belül elpusztul, az Úr elfogadta a niniveiek megalázkodását, és meghosszabbította kegyelmi idejüket. Jónás üzenetét mégis Isten küldte, és Ninive Isten akarata szerint lett próbára téve. Az adventhivők hitték, hogy az Úr őket is hasonlóan küldi. Nekik is fel kell hívniuk a világ figyelmét az ítéletre. ’Ez a figyelmeztetés próbára tette mindazok szívét, akikhez eljutott - jelentették ki. Egyrészt felébresztette az Úr megjelenése utáni sóvárgó várakozást, másrészt többé-kevésbé érzékelhető idegenkedést támasztott az adventtel szemben. Válaszfalat emelt..., hogy akik önvizsgálatot tartanak, tudják meg, az Úr melyik oldalon találta volna őket, ha eljön. Kiáltották volna-e: „Íme, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket;” vagy pedig hívták volna a sziklákat és a hegyeket, hogy essenek rájuk, és rejtsék el őket a királyi széken ülő színe elől, és a Bárány haragjától? Hitünk szerint tehát Isten megvizsgálta népét, megpróbálta hitét, és látta, hogy a próba órájában meghátrálva elhagyták volna-e azt a helyet, ahova Isten helyezte őket; és vajon lemondtak volna-e a világról, és ráhagyatkoztak volna-e fenntartás nélküli bizalommal Isten szavára.

JÉ 647-8.A Bárány haragjától. „A zsidók, amikor rátekintettek Isten meggyötört Bárányára, így kiáltoztak: „Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon” (Mt 27:25). Ez a szörnyű kiáltozás felszállt Isten királyi székéhez. Azt az ítéletet, amit ezzel kimondtak magukra, feljegyezték a mennyben. Ezt a kijelentésüket Isten meghallgatta. Isten Fiának a vére állandó átokként ott volt gyermekeiken és gyermekeik gyermekein.
Rettenetes módon valósult ez meg Jeruzsálem pusztulásakor. Borzalmas módon látszott ez meg a zsidó nép helyzetében több mint ezernyolcszáz évig: - a Szőlőtőről levágott vesszőt, a halott, a gyümölcstelen vesszőt, összegyűjtötték, és megégették. Országról országra, évszázadról évszázadra a Szőlőtőről levágott száraz vesszőként sodródtak az egész világon át: halottak maradtak vétkeikben és bűneikben.
Rettenetes módon teljesedik majd be ez a kérésük az ítélet nagy napján. Azon a napon, mikor Krisztus ismét eljön a földre, az emberi nemzetség többé nem a csőcseléktől körülvett fogolyként látja meg, hanem a menny királyaként ismeri meg Őt. Krisztus a saját dicsőségében, Atyja dicsőségében és a szent angyalok dicsőségében jön el. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer angyalból álló mennyei sereg kíséretében mindent felülmúló dicsőséggel jelenik meg. Azután majd dicsősége trónjára ül, s minden népet és nemzetet színe elé gyűjtenek. Akkor majd meglátja Őt minden szem; azoknak a szeme is, „akik őt általszegezték” (Jel 1:7). A töviskorona helyett a dicsőség koronáját hordja majd fején.
A fakó, gúnyból rátett bíborpalást helyett királyi palást lesz a vállán és a legtisztább fehér ruha lesz az öltözéke, úgy, hogy a „ruhája fényes [...],olyan fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthe” (Mk 9:3). „És az ő ruháján és tomporán oda [...] írva az ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel 19:16). Azok is ott lesznek majd, akik kigúnyolták, megverték és lelki testi gyötrelmet okoztak Neki. A papok és a főemberek ismét meglátják majd azokat a jeleneteket, amelyek Kajafás bírósági tárgyalótermében és Pilátus palotájának az udvarán játszódtak le. Minden körülmény megjelenik majd előttük, mégpedig úgy, mintha lángbetűkkel írták volna meg azokat. Azután majd azok is, akik azt kérték, hogy: „Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon” (Mt 27:25), megkapják a választ kérésükre. Az után az egész világ megtudja és megérti majd, hogy ki ellen hadakoztak ők: gyarló, halandó lények. Szörnyű kínszenvedések és borzalmak közepette így kiáltanak majd a hegyekhez és a sziklákhoz (Jel 6:16-17).

TM 132.A Bárány haragjától. – Napjainkban, akik megvetik Jehova törvényét, mert nem tisztelik parancsolatait, a nagy hitehagyóhoz csatlakoznak. Azt hirdetik a bűntől megromlott világnak, hogy Isten törvénye semmis, érvénytelen. Akik ezt igazság gyanánt hirdetik, megcsalják az embereket, lényegében Jehova törvényét szegezték keresztre, két lator között. Irtózatos!
Az el nem bukott világok és a mennyei világegyetem színe előtt, a világnak számot kell majd adnia az egész föld Bírájának ítélőszékénél. Előtte, akit ők elítéltek és keresztre feszítettek. Az lesz majd a nagy leszámolás napja! Isten ítélettételének nagy napja lesz az. Krisztus akkor már nem áll Pilátus ítélőszéke előtt. Pilátus és Heródes, a gúnyolódók, az ostorozók, akik megvetették, és keresztre feszítették őt, akkor majd megértik, mit jelent a Bárány haragja. Tetteik valóságos lényegükben jelennek majd meg előttünk.

TM 139.A Bárány haragjától. – Kinek az oldalán állunk? A világ kirekesztette Krisztust, a mennyek pedig befogadták Őt. Az ember, a halandó ember megtagadta az élet Fejedelmét. Isten, a független Uralkodó, befogadta Őt a mennyekbe. Isten felmagasztalta Őt. Az ember töviskoszorúval koronázta meg Őt. Isten, pedig a királyi felség koronájával. Gondolkozzunk őszintén, pártatlanul. Akarjuk-e Jézus Krisztust, hogy uralkodjék felettünk, vagy pedig Barabást akarjátok? Krisztus halála, az ő kegyelmének megvetőire Isten elegyítetlen haragját és ítéleteit zúdítja. Ez a Bárány haragja. Ám Krisztus halála, reménysége és örök élete mindazoknak, akik befogadják és hisznek Benne.
Isten egész biztosan ítéletre vonja e világot, hogy megtorolja egyszülött Fiának halálát, az Ő halálát, akit Pilátus és Heródes ítélőszéke elé állítottak. Ő ma a mennyekben Közbenjárója azoknak, akik Őt megvetették. Vajon válasszunk-e a világ bélyegét, vagy pedig Isten választott, tulajdon népe akarunk-e lenni? Vajon melyiket fogadjuk el, „Így szól az Úr vagy Így szól az ember?”

Jel. 6,17

"Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?"

EW 15-16. (LS 66)Ki állhat meg? – Tekintetünk ezután nemsokára kelet felé irányult, ahol egy kis sötét felhő tűnt fel, alig volt féltenyérnyi nagyságú. Mindnyájan tudtuk, hogy ez az ember Fiának a jele. Mély csendben néztük mindnyájan a felhőt, amely mind közelebb jött hozzánk, mind világosabban, fényesebben és dicsőségesebben ragyogott, amíg végül egy nagy, fehér felhővé vált. A felhő felett szivárvány vonult, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik kedvesen énekeltek. A szivárványon az ember Fia ült. Haja fehér fürtökben omlott vállaira s fején számos korona ékeskedett. Lábai, mint tűzoszlopok; jobb kezében éles sarló, bal kezében pedig ezüst harsona volt. Szemei olyanok voltak, mint a tűzláng, amely át és átjárta gyermekeit. Minden arc elsápadt s azokat, akik Istent elvetették, sötétség vette körül. Mindnyájan így kiáltottuk fel: „O, ki állhat meg az Úr előtt? Szennytelen-e ruhám?” Az angyalok abbahagyták éneküket s egy ideig a legfélelmetesebb csend uralkodott, midőn Jézus felkiáltott: „Akiknek szívük és kezük tiszta, megállhatnak: kegyelmem elégséges számotokra.” Arcunk sugározott a boldogságtól s szívünket teljesen betöltötte az öröm. Az angyalok még erőteljesebben kezdtek énekelni, miközben a felhő folyton közelebb jött a földhöz.

TM 444.Ki állhat meg? – Lelkészekhez szólok, akik Isten Igéjét hirdetik: „Legyetek tiszták, ti, kik az Úrnak edényeit hordozzátok” Kérdem emberektől, akik a szószékről hallgatták az igazságot. Mit éreztek, amikor ama nagy napot várjátok? Az a nap mindannyiatok számára egyénileg, személy szerint fontos. Tudjátok meg, hogy Istent színleléssel, tettetéssel nem csúfolhatjátok meg. Vajon felöltöttétek-e a menyegzői ruhát?
Hallunk földrengésekről, különböző helyeken, tüzekről, viharokról, szerencsétlenségekről vízen és szárazon. Járványokról, éhínségről. Vajon ezek a jelek hogyan hatnak rátok? Ezek csupán csak kezdetei a bekövetkezendőknek? Isten nagy napját János írja le a Jelenésekben. János hallotta a rémült milliók kiáltásait, „Mert eljött az Ő haragjának ama nagy napja, és ki állhat meg?” A félelem az apostolt is lenyűgözte.

1T 15.Ki állhat meg? – Egyik este Róbert testvéremmel hazafelé tartottam az összejövetelről, ahol lenyűgöző előadást hallottuk Krisztus közelgő földi uralmáról, amit keresztényekhez és bűnösökhöz intézett őszinte és ünnepélyes felhívás követte. Mindenkit sürgetett, hogy készüljön fel az ítéletre és az Úr jövetelére. Amit hallottam, megrázta lelkemet: oly mélységes volt szívemben a meggyőződés, hogy attól tartottam, hogy az Úr nem engedi meg, hogy hazaérjek.
Ezek a szavak csengtek a fülembe: Közel van az Úr nagy napja! De ki tudja elviselni jövetelének napját? Szívem ezt dobogta: „Őrizz meg ó, Uram az éjszakában!” Ne halljak meg bűnösen, szánj meg, ments meg! Most először próbáltam megmagyarázni gondolataimat testvéremnek, Róbertnek, aki két évvel volt idősebb nálam. Megmondtam neki, hogy nem merek pihenni, sem aludni, amíg meg nem bizonyosodok arról, hogy Isten megbocsátotta bűneimet.
Testvérem nem válaszolt rögtön, de hallgatásának oka rövidesen világossá vált előttem: sírt, mert együtt érzett gyötrelmemmel. Ez iránta még nagyobb bizalomra serkentett. Megmondtam neki, hogy amikor az élet olyan súlyos tehernek tűnt előttem, meg akartam halni. De most rémülettel töltött el a gondolat, hogy jelen bűnös állapotomban meghalhatok, és örökre elveszhetek. Megkérdeztem tőle, mit gondol: ha az éjjel küzdelmes imával töltöm, megőrizné-e életemet erre az éjszakára? Ezt válaszolta: „Azt hiszem, hogy igen, ha hittel kéred. Én is imádkozni fogok érted és magamért is Ellen. Amit ma este hallottunk, soha nem szabad elfelejtenünk.”

PP 229-30.Ki állhat meg? – Amikor Mózes Isten jelenlétéből lejött a hegyről, ahol a Tízparancsolatot megkapta, a bűnös Izrael nem tudta elviselni azt a világosságot, amely arcáról fénylett. A bűnösök még kevésbé tudnak Isten Fiára tekinteni, amikor megjelenik majd Atyja dicsőségében, körülvéve a mennyei seregekkel, hogy végrehajtsa az ítéletet a bűnösökön, törvénye áthágóin és engesztelése megvetőin. Azok, akik semmibe sem vették Isten törvényét, és lábbal tiporták Krisztus vérét, „... a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad elrejtőznek majd... a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba, és ezt fogják mondani a hegyeknek és a szikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jel 6:15-17.) „Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait... a vakondokoknak és denevéreknek. Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékaiba, az Úr félelme elől és az ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földe” (És 2:20-21).

6T 404-05.Ki állhat meg? – Testvéreim, ti, akik előtt Isten megnyitotta Igéjének igazságait, milyen szerepet játszotok majd a világtörténelem záró eseményeiben? Tudjátok-e, hogy az előkészületnek milyen létfontosságú tevékenysége égen és a földön? Az igazság minden ismerője előtt lehetőség nyílt, hogy tanulmányozza a jövendöléseket, megfogadja a tanácsokat és felkészüljön a bennük leírt eseményekre „mert közel az idő.” Senki se játsszon most a tűzzel – a bűnnel, a világ mindennemű szenvedésének okozójával. Ne maradjatok fásultak és bárgyún közönyösek. Lelkünk sorsa ne függjön bizonytalanul. Bizonyosodj meg vajon teljesen az Úr oldalán állsz-e? Akinek őszinte a szíve, kérdezze reszkető ajakkal: Kicsoda állhat meg? Vajon a legtartósabb anyagot építetted-e jellemedbe, a próbaidőnek ebben az értékes, utolsó óráiban? Megtisztítottad-e jellemedet minden szennytől? Követed-e a világosságot? Megegyezik-e életed hitvallásoddal?

RH 1887. jan. 11.Ki állhat meg?