5. fejezet

Jel. 5,1

"És láték annak jobbkezében, aki a királyiszékben üle, egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel."

SJ 15.Aki a királyiszékben üle.

KP 199.Aki a királyiszékben üle. – Amikor kezét mosva Pilátus így szólt: „Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől, a papok a tudatlan csőcselékkel együtt szenvedélyesen kiáltották: „Az Ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon” (Lk 23: 18; Mt 27:22; Jn 19:15; Mt 27:24-25).
A zsidó vezetők ezt választották. Döntésüket bejegyezték abba a könyvbe, amelyet János a trónon ülő kezében látott; a könyvbe, amelyet senki ember nem nyithatott fel. E bosszúszomjas döntésükkel találkozniuk kell azon a napon, amikor Júda törzsének Oroszlánja feltöri a könyv pecsétjét.

Aki a királyiszékben üle. Lásd EGW Jel 4,2.

12MR 296-97.Egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.

9MR 7.Egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.

Jel. 5.fej.

A 7 pecsétes könyv

9T 267. – Tanulmányozzuk gondosan a Jelenések könyvének ötödik fejezetét. Nagyfontosságú ez azok számára, akik ezekben az utolsó időkben, Isten munkájában vesznek részt. Vannak, akik tévelyegnek. Nem veszik eszükbe, hogy mi vár a földre. Akik megengedték, hogy értelmük elködösödjön, s nem tudják, mi a bűn, azok félelmetesen tévednek. Ha határozottan meg nem változnak, híjával találják majd őket, amikor Isten kihirdeti ítéletét az emberek gyermekei felett. Áthágták a törvényt, megtörték az örök szövetséget, s tetteik szerint jutalmazzák majd őket.

Jel. 5,2

"És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? "

Jel. 5,3

"És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni."

Jel. 5,4

"Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem."

Jel. 5,5

"És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: íme győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét."

AT 403-4.A Júda nemzetségéből való oroszlán. – János a Megváltót úgy látja, mint „a Júda nemzetségéből való oroszlánt, és mint „egy Bárányt, mintegy megölettet” (Jel, 5, 5; 13, 8). Ezek a szimbólumok jelképei a mindenható hatalom és az önfeláldozó szeretet egyesülésének. A júdabeli Oroszlán, Aki olyan rettenetes a kegyelmét megvetők számára, engedelmes és hűséges híveinek: Isten Báránya. A tűzoszlop, mely Isten törvénye áthágóinak Isten haragja félelmetességéről beszél, a világosság, irgalom és szabadítás jelképe azok számára, akik parancsolatait megtartották. Isten karja, mely elég erős, hogy a lázadókat szétzúzza, elég erős arra is, hogy a hűségeseket megszabadítsa. Akik hűek, valamennyien megmenekülnek. „És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig” (Máté 24, 31).

JÉ 173.A Júda nemzetségéből való oroszlán. – A Megváltó tanítványaihoz hasonlóan Keresztelő János sem értette meg Krisztus országának természetét. Várta, hogy Jézus elfoglalja Dávid trónját, s ahogy telt az idő, és a Megváltó nem igényelte a királyi hatalmat, János összezavarodott és aggódni kezdett. Annakidején kijelentette a népnek, hogy Ésaiás próféciájának be kell teljesednie az Úr útjának előkészítése érdekében: minden hegynek és halomnak alá kell szállnia, az egyenetlen egyenessé legyen és a bércek rónává. Arra várt, hogy az emberi büszkeség és hatalom leromboltassék. Úgy mutatta be a Messiást, mint akinek szórólapátja a kezében van, és mindenestül megtisztítja szérűjét, a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel égeti meg. Illés prófétához hasonlóan, akinek lelkével és erejével jött el Izraelhez, várta, hogy az Úr kijelentse Önmagát, mint tűz által válaszoló Isten.
Küldetése során Keresztelő János a gonoszság félelem nélküli dorgálójaként állt meg magas és alacsony helyeken egyaránt, Heródes király elé mert állni, s nyíltan megfeddte a bűnt. Életét sem tekintette drágának, csak hogy kijelölt munkáját elvégezhesse. Föld alatti börtönéből most Júda törzsének Oroszlánját figyelte: mikor töri meg az elnyomó büszkeségét, s szabadítja meg a szegényt, és őt, a kiáltót. Jézus azonban látszólag megelégedett azzal, hogy tanítványokat gyűjtött maga köré, gyógyította és tanította az embereket. A vámszedők asztalánál evett, mialatt a római iga naponta súlyosabban nehezedett Izraelre, s míg Heródes király és hitvány szeretője azt tette, amit akart, a szegények és szenvedők kiáltása az égig hatolt.

JÉ 194.A Júda nemzetségéből való oroszlán. – Ha Krisztus a farizeusokra irányította volna a figyelmet, ha magasztalta volna tudásukat és kegyességüket, örömmel üdvözölték volna. Ám amikor a mennyországról úgy beszélt, mint a kegyelem időszakáról az egész emberiség számára, a vallásnak egy olyan részét mutatta be, amelyet nem tudtak elviselni. Saját példájuk és tanításuk sohasem volt olyan, hogy kívánatossá tehette volna Isten szolgálatát. Amikor látták, hogy Jézus odafigyel azokra, akiket ők gyűlöltek és elutasítottak, ez büszke szívük legmélyebb szenvedélyeit kavarta fel. Dicsekedésük ellenére, - hogy „a Júda nemzetségéből való Oroszlán” (Jel 5:5) alatt Izrael felmagasztaltatik, minden nemzet fölé emelkedik -, jobban el tudták volna viselni nagyravágyó reményeik meghiúsulását, mint Krisztus dorgálását bűneikért, vagy az Ő tisztaságának jelenlétében érzett szégyenüket.

PP 194.A Júda nemzetségéből való oroszlán. – Az elsőszülöttségi jog áldásainak koronáját Júda kapta. Júda „dicséret”-et jelent. Ez a törzs profetikus történetében tárult fel: „Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai. Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyugodott, mint a hím-oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel? Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljön Siló, és a népek néki engednek” (1Móz 49:8-10).
Az oroszlán, az erdők királya ennek a törzsnek nagyon találó jelképe, mert ebből a törzsből származott Dávid, és Dávid Fia, Siló, az igazi „Oroszlán Júda törzséből,” aki előtt végül meghajolnak az összes hatalmasságok és minden népek, és nemzetek hódolatukat fejezik ki előtte.

2Szem 103.A Júda nemzetségéből való oroszlán. – Minden, amit Isten a próféciai történelemben a múltra nézve meghatározott, be is következett, ami pedig még előttünk áll, az is be fog következni a megfelelő időben. Isten prófétája, Dániel, a saját helyén áll, s ugyanígy János. A Jelenések könyvében a Júda törzséből való Oroszlán megnyitotta a próféciát tanulmányozók előtt a Dániel könyvét, s így Dániel a saját helyén áll. Bizonyságot tesz arról, amit az Úr látomásban feltárt előtte a nagy és ünnepélyes események kapcsán, amelyeket beteljesedésük küszöbén állva ismernünk kell.

6T 404A Júda nemzetségéből való oroszlán. – Az előttünk álló próbák idejére Isten biztonságot ígért azoknak, akik megtartják béketűrésének szavát. Krisztus így szól majd a hűségesekhez: „Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!” (És 26,20). Júda Oroszlánja, aki oly rettenetes kegyének megvetőivel szemben, Isten Báránya lesz az engedelmes és hűséges emberek számára. A felhőoszlop haragosan és rémítően dörög ugyan Isten törvényének megrontójára, de világosság, könyörület és szabadulás azoknak, akik megtartják Isten parancsolatait. A kar, amely lesújtja a lázadókat, elég erős ahhoz, hogy megszabadítsa a hűségeseket. Isten az utolsó szálig összegyűjti majd a hűségeseit – efelől bizonyosak lehetünk. „És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig” (Máté 24,31).

TM 115.A Júda nemzetségéből való oroszlán.A Júda törzséből származó Oroszlán feltörte a könyv pecséteit s Jánosnak kinyilatkoztatott mindaz, ami az utolsó napokban történik.”

RH 1887. márc. 15.A Júda nemzetségéből való oroszlán.

Jel. 5,6

"És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, amely elküldetett az egész földre."

AT 227. A királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölttet. Ha az isteni jellemet a kereszt fényében szemléljük, akkor irgalmasságot, gyengédséget és megbocsátást látunk, párosulva méltányossággal és igazsággal. Mennyei trónján szemléljük Őt, aki kezein, lábain és oldalán viseli szenvedéseinek jeleit; ezeket azért szenvedte, hogy megbékéltesse az embert Istennel. Látjuk az Atyát, a Végtelent, megközelíthetetlen világosságban, aki Fiának érdemeiért tulajdonául fogad el bennünket. A bosszúállás fellege, mely csak nyomorúsággal és kétségbeeséssel fenyegetett, a keresztről áradó fényben, Isten kézírását tükrözi: Élj bűnös! Ti bűnbánó, hívő lelkek éljetek! Én megfizettem érettetek a váltságdíjat!
Ha Krisztust szemléljük, a szeretet felmérhetetlen tengerének partján időzünk. Szeretnők elbeszélni ezt a szeretetet, de szavaink felmondják a szolgálatot. Elmondjuk földi életét, érettünk hozott áldozatát, közbenjárói tevékenységét fenn a mennyben, valamint azt, hogy lakhelyeket készít azok számára, akik Őt szeretik. Ha mindez elvonul előttünk, akkor felkiáltunk: Oh, mily nagy és mélységes Krisztus szeretete! „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (János 4, 10; 3, 1).

7BC 967.A királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölttet. – Isten Bárányát Isten trónja tárja elénk. Ő a Mindenható, Közbenjáró, akin keresztül ember és Isten egyesül és érintkezik egymással. Úgy írja le az embert, hogy mennyei helyeken ül Jézus Krisztussal. Ez az Isten és az ember kijelölt találkozó, érintkező helye.

TM 124.A királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölttet. – Istennek Bárányát, Isten „trónjának közepette” mutatja be nekünk az Ige. Ő a nagy oltári szentség, aki által az ember és Isten egyesül és közösséget tart fenn egymással. Az embereket pedig úgy vázolja, mint akik mennyei helyeken ülnek Krisztus Jézusban. Az Isten és az emberiség találkozásának ez az elrendelt helye.
(Olvasd János 17,19-23). Krisztus az emberi természetet személyében összekapcsolta saját Istenségével. Így egy központot teremtett, ahol a világegyetem hite összpontosulhat, s amibe kapaszkodhat.

4T 395. Bárányt állani, mint egy megölttet. – Az igehirdetőnek, amikor kifejtette az igazságot a nép előtt, éppen csak elkezdődött a munkája. Krisztus a közbenjárónk, és szolgáló főpapunk az Atya jelenlétében. Isten, mint leölt Bárányt mutatta be Őt Jánosnak, amint vérét ontja a bűnösökért. Amikor Isten törvényét tárjuk a bűnös elé, rámutatva bűneik súlyosságára, akkor vezessük őt az Isten Bárányához, aki elveszi a világ bűneit. Tanítsuk meg Isten iránti bűnbánatra, és Urunk Jézus Krisztus iránti hitre. Így áll majd összhangban Krisztus követőjének munkássága Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett munkájával.

TM 92-93. – Bárányt állani, mint egy megölttet. – Lássuk meg, a felemeltetett Üdvözítőt, a megöletett Bárányt, fenséges trónján ülve, ahogy szétossza a szövetség felértékelhetetlen áldásait, a javakat, amelyekért meghalt, hogy megvásárolja minden Benne hívő lélek számára. János ezt a szeretetet szavakban kifejezni nem is tudta, túlságosan széles. Felszólítja az egész emberiséget, hogy szemlélje. Krisztus a mennyekben esedezik az egyházért, könyörög érettük, akikért saját életének vére árán lefizette a váltságdíjat. Századok, korszakok sem csökkenthetik ennek az engesztelő áldozatnak a hatását, hatóerejét. Kegyelmes evangéliumának üzenetét világosan és határozottan tárjuk az egyház elé. Ne mondja senki többé, hogy a H. N. Adventisták csak a törvényt, a törvényt hirdetik, de nem tanítják, nem hiszik Krisztust.
Krisztus vérének erejét eleven erővel és hatalommal tárjuk a nép elé, hogy érdemeit hitük megragadhassa. Az Ószövetség papja a meleg vért a kegyelem trónja elé hintette, mialatt a jó illatú áldozat felhője felszállt Isten trónja elé. Ehhez hasonlóan mialatt bevalljuk bűneinket, s könyörgünk Krisztus engesztelő vérének erejéért, imáink felszállnak a mennybe, Üdvözítőnk jellemének, érdemeinek jó illatával. Érdemtelenségünk ellenére tartsuk állandóan emlékezetünkbe, hogy van Valaki, aki elveheti bűneinket, megmentheti a bűnöst. Isten eltöröl minden egyes bűnt, melyet töredelmes szívvel beismerünk Előtte. Ez a hit, az egyház élete. Miképpen Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, s felszólított mindenkit, akit a tüzes kígyók megmartak, hogy tekintsenek fel és éljenek, ugyanúgy kell az ember Fiának felemeltetnie, hogy „valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
A bűnös legfőbb teendője, hogy feltekintsen, a felemeltetett Üdvözítőre, s hitben elfogadja érdemeit, amelyekre igényt tarthat. Ha ezt nem teszi, nem üdvözülhet, annyira nem, mint ahogyan Péter sem járhatott a hullámokon, csak ha tekintetét állandóan Jézusra szegezte. Sátánnak eltökélt szándéka volt, hogy eltakarja előlünk Jézust, s rávegye az embereket, hogy emberekre tekintsenek fel, emberekben bízzanak, s olyan nevelést kapjanak, hogy embertől várják a segítséget. Éveken keresztül az egyház emberekre tekintett, sok mindent emberektől várt el, de nem tekintett Jézusra, akiben összpontosulnak reményeink az örök életre.”

TM 157. Bárányt állani, mint egy megölttet. – Komoly, ünnepélyes munka vár rátok, nevezetesen, hogy az Úrnak utat készítsetek. Mennyei kenetre szorultok, de meg is kaphatjátok. „Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen. Ki űzhet tréfát, ki folytathat könnyelmű társalgást, beszédet, mialatt hit által a megöletett Bárányt szemléli, aki az Atya trónja előtt, Közbenjáró gyanánt könyörög földi egyházáért?

Jel. 5,7

"És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobb kezéből."

Lásd EGW Jel 5,1.

Jel. 5,8

"És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai."

Gyermeknevelés 365.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – Akik vallják, hogy úgy szeretik Istent, mint régen a pátriárkák, emeljenek oltárt az Úrnak mindenütt, ahol felütik sátraikat. Ha valaha, úgy éppen ma van a legfőbb ideje, hogy minden otthon az imádság háza legyen. A szülők emeljék fel szívüket gyakran és alázatosan Istenhez, önmagukért és gyermekeikért! Az apa - mint a család papja, - vigye áldozatát Isten oltárára reggel és este, miközben az anya és a gyermekek imában, és dicsérő énekekben csatlakoznak hozzá. Az ilyen otthonokban szívesen tartózkodik Jézus.
Minden család tartsa emlékezetében, hogy nagyon szoros kapcsolatban kell állnunk a mennyel. Az Úr különleges figyelemmel kíséri földi családja gyermekeinek életét. Illatos tömjénfüstként száll fel hozzá az imádkozók fohásza. Szálljon hát fel Istenünkhöz minden család könyörgése reggel és napnyugtakor, Jézus érdemeire hivatkozva. Reggelenként és esténként az egész világmindenség az imádkozó családra figyel.

ChS 263.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele.

CT 110.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele.

EW 32-33.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – A következő látomást 1847-ben adta nekem az Úr, midőn a testvérek szombaton a mainei Topshamban gyülekezetet tartottak.
Éreztük, hogy az ima lelkülete rendkívül áthat bennünket, és mialatt imádkoztunk, kiáradt ránk Isten Szentlelke. Mindnyájan nagyon boldogok voltunk. Csakhamar eltűnt tudatomból minden földi dolog és látomásban Isten dicsősége ölelt körül. Láttam, amint igen gyorsan angyal repült felém és a földről Isten szent városába vitt fel. A városban templomot láttam, amelybe beléptem. Kapun átmentem, mielőtt az első kárpithoz értem volna. E kárpit felgördült és én beléptem a szentélybe. Itt láttam a tömjénezők oltárát, a hétágú gyertyatartót s az asztalt, melyen a színkenyerek voltak. Miután szemlélhettem a szenthely dicsőségét, Jézus a második függönyt is elvonta és beléptem a szentek szentjébe.
A szentek szentjében láttam a frigyládát, amelynek oldalai és teteje tiszta aranyból volt. A frigyláda mindkét végén egy-egy dicső kerub állott, szárnyukat a láda fölé terjesztve. Arcukkal egymás felé fordultak és a frigyládára néztek alá. Az angyalok között az arany tömjénező állott. A frigyláda felett, hol az angyalok álltak, fenséges mennyei fény ragyogott, hasonlóan Isten királyi székéhez. Jézus a frigyszekrény mellett állott s midőn a szentek imája felszállt hozzá, a tömjénező illatozott és Ő a szentek könyörgését azok illatával együtt az Atya elé vitte. A frigyszekrényben volt az arany mannás korsó, Áron kivirult vesszeje és a kőtáblák, amelyek könyvhöz hasonlóan voltak összehajtva. Jézus kinyitotta a táblákat és láttam az Isten ujjaival írt Tízparancsolatot. Az egyik táblán négy, a másikon hat parancsolat volt. Az első kőtáblán a négy első parancsolat fényesebben ragyogott a többinél, de a negyedik, a szombat-parancsolat, a legfényesebb volt mind között, mert Isten a szombatot szent nevének dicsőségére választotta el. A szent szombat dicsőségesnek látszott, - fényes gyűrű vette körül ezt a parancsolatot.

EW 252.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – A frigyláda két szélén kiterjesztett szárnyú, gyönyörű két kerub állott, mindkét végen egy-egy. Jézus feje felett érintették egymást, mialatt a kegyelem trónja előtt állott. Arcukkal egymás felé fordultak és a ládára tekintettek alá. Ők jelképezték az angyalok egész seregét, amely a legmélyebb érdeklődéssel tekint a törvényre. A kerubok között volt az arany tömjénező és valahányszor a szenteknek hittel mondott imái felszálltak Jézushoz, és ő azokat az Atyának bemutatta a füstölő oltárról illatfelhő szállott fel, amely a legszebb színű füsthöz hasonlított. Ahol Jézus állt, a frigyszekrény felett végtelen dicsfény honolt, úgyhogy képtelen voltam odatekinteni. Mintha Istennek királyiszéke lett volna. Midőn a tömjénező szerek illata felszállott az Atyához, Isten királyiszékének dicsősége kiáradt Jézusra, Őróla pedig átszállt a dicsőség azokra a szentekre, akiknek imái jó illat gyanánt szálltak fel. A mennyei fénynek végtelen árja áradt Jézusra, amely beárnyékolta a kegyelem trónját is és Isten dicsősége betölti a templomot. Nem sokáig nézhettem ezt a túláradó fényt. Végtelen megindultságban fordultam el e fenséges jelenettől.

EW 256.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele.Láttam, hogy a tömjénezőből jó illat szállt fel, midőn Jézus felajánlotta az Atyának bűnvallomásaikat és imáikat. S mialatt felszállott, ragyogó fény áradt szét Jézuson és a kegyelem trónján. Ama komoly, imádkozó lelkek, akik oly végtelenül elszomorodtak, mert rájöttek, hogy megszegték Istennek parancsolatait, végül elnyerték Istennek áldását s arcuk ragyogott az örömtől és boldogságtól. Csatlakoztak a harmadik angyal üzenetéhez, s fennhangon hirdették az ünnepélyes intelmet. Eleinte csak nagyon kevesen fogadták el azt, de a nagy munka azért tovább folyt. Majd ismét láttam, hogy sokan fogadták el a harmadik angyal üzenetét, s ők is egyesítették hangjukat azokéval, akik már kezdettől fogva hirdették azt. Dicsőítették Istent azáltal, hogy megszentelték a szent nyugalom napját.

LS 100.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – 1847. április 3-án Nowland Stokbridge testvér házában tartott szombati összejövetelen úgy éreztük, hogy rendkívül áthat bennünket az ima lelkülete, és mialatt imádkoztunk, Isten Szentlelke áradt ránk. Mindnyájan nagyon boldogok voltunk. Csaknem minden földi dolog eltűnt tudatunkból, s látomásban Isten dicsősége vett körül.
Láttam, amint egy angyal gyorsan repült felém, s a földről Isten szent városába vitt. Amint a városban léptem templomot láttam. Mielőtt az első kárpithoz értem volna, kapun mentem át. Egy kárpit felgördült és én a szentélybe léptem. Itt láttam a tömjénező oltárt, a hétágú gyertyatartót, s az asztalt, amelyen a színkenyerek voltak. Miután szemlélhettem a szenthely dicsőségét, Jézus a második függönyt is elvonta és beléptem a szentek szentjébe.
A szentek szentjében láttam a frigyládát, amelynek oldalai és teteje tiszta aranyból voltak. A frigyláda mindkét végén egy-egy dicső kerub állt, szárnyukat a láda fölé terjesztve. Arcukkal egymás felé fordulva a frigyládára néztek. Az angyalok között az arany tömjénező állt. A frigyláda felett, ahol az angyalok álltak, fenséges mennyei fény ragyogott, hasonlóan Isten királyi székéhez. Jézus a frigyszekrény mellett állt, a szentek Hozzá intézett könyörgését a tömjén illatával az Atya elé vitte.

PP 310-11.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – A tömjénáldozat bemutatásakor a pap közelebb került Isten jelenlétéhez, mint a naponkénti szolgálat bármelyik más cselekményével. Mivel a szentély belső kárpitja nem ért fel az épület mennyezetéig, ezért Isten dicsősége, amely megmutatkozott a kegyelem trónja fölött, részben látható volt a sátor első helyiségéből. Amikor a pap tömjénnel áldozott az Úr előtt, akkor a szövetség ládája felé tekintett; és amint a tömjén füstje felemelkedett, az isteni dicsőség leereszkedett a kegyelem trónjára és betöltötte a szent helyet és gyakran mindkét helyiséget annyira, hogy kénytelen volt visszavonulni a sátor ajtajához. Amint e jelképes szolgálatban a pap hittel tekintett a kegyelem trónjára, amelyet nem láthatott, úgy Isten népének is most imáikat Krisztushoz kell küldeniük, nagy Főpapjukhoz, aki - noha az emberi szem nem láthatja őt - érettük könyörög a mennyei szentélyben.
A tömjén, amelynek füstje és illata Izrael imáival együtt száll fel a mennybe, Krisztus érdemeit és közbenjárását ábrázolja. Krisztus tökéletes igazságossága, amelyet Isten hit által az ő népének tulajdonít, teszi egyedül elfogadhatóvá Isten számára a bűnös emberi lények szolgálatát. A szentek szentje kárpitja előtt az állandó engesztelő áldozat oltára, a szentély előtt, pedig a folyton égő áldozat oltára állott. Istent vérrel és tömjénezéssel kellett megközelíteni. Ezek a jelképek a nagy Közbenjáróra mutattak, aki által a bűnösök megközelíthetik Jahvét, és Aki által kaphatnak kegyelmet, és üdvösséget, a bűnbánatot tartó hívő lelkek.
Amikor a papok reggel és este beléptek a szent helyre a tömjénezés idején, a naponkénti áldozatot már elkészítették a feláldozásra az udvarban levő oltáron. Ez volt az áhítat ideje az istentiszteleten résztvevők számára, akik összegyülekeztek a szent sátornál. Mielőtt Isten jelenléte elé kerültek volna a pap szolgálata útján, szívüket meg kellett vizsgálniuk és bűneiket be kellett vallaniuk. Csendes imában egyesültek arcukkal a szent hely irányába fordulva. Így kéréseik a tömjénfüst felhőjével együtt szálltak fel, mialatt hitükkel erősen belekapaszkodtak a megígért Üdvözítő érdemeibe, akit az engesztelő áldozat jelképezett. A reggeli és az estéli áldozatokra kijelölt órákat szentnek tekintették, és az áhítat óráiként tartották meg mindenütt a zsidó nép körében. Amikor a későbbi időkben a zsidók szétszóródtak és fogolyként éltek távoli országokban, e kijelölt órákban ott is mindig arccal Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak Izrael Istenéhez. Ebben a szokásban a keresztények is megszívlelendő példát láthatnak a reggeli és estéli imára. Amíg Isten megítéli a lélek nélküli áhítatokat, addig örömmel tekint azokra, akik iránta való szeretetből hajtják meg magukat előtte minden reggel és este, hogy nála bűnbocsánatot keressenek elkövetett bűneikért, és áldásáért könyörögjenek.

6BC 1078-79. Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. A vallásos gyakorlatok, imák, dicséretek, a bűn alázatos bevallása édes illatként száll a bűnöstől a mennyei szenthelyre, de az ember romlottságán átszállva, hacsak vér nem tisztítja meg, tisztátalan volta miatt értéktelen Isten előtt. Nem szeplőtlenül száll fel, így ha csak az Isten jobbján álló Közbenjáró nem terjeszti elő és tisztítja meg igazságosságával, nem elfogadható Isten előtt. Minden földi szenthelyről felszálló édes illatnak Krisztus tisztító vérétől kell nedvesnek lennie. Krisztus az Atya előtt tartja romlástól teljesen mentes érdemének füstölőjét. Ebbe a füstölőbe gyűjti népe könyörgéseit, dicséretét, bűnvallomásait, majd hozzáadja a maga szeplőtelen igazságosságát. Így a Krisztus közbenjáró áldozatától fűszerezve a jó illat tökéletesen, elfogadhatóan száll fel Isten elé. Akkor az Úr kegyelmes válaszokat küld vissza.
Bárcsak mindenki belátná, hogy az engedelmességben, bűnbánatban, magasztalásban és hálaadásban mindent Krisztus igazságosságának tüzére kell helyezni. Igazságosságának illata fellegként emelkedik fel a kegyelem trónja köré. (1900, 50. kézirat)
Aki kitépi magát a Sátán rabszolgaságából és szolgálatából és Immánuel fejedelem véráztatott zászlaja alá áll, azokat Krisztus közbenjárása meg fogja tartani. Krisztus az Atya jobbján álló Közbenjáróként mindig rajtunk tartja szemét, mert annyira szükséges, hogy megtartson minket közbenjárásával, mint amennyire az, szükséges, hogy megváltson minket vérével. Ha egyetlen percre elenged bennünket, a Sátán résen áll, hogy elpusztítson. Akiket vérével megváltott, most közbenjárásával tart meg. (1893, 73. kézirat)
Krisztus volt az egész zsidó üdvrend alapja. A zsidó papság szolgálata szüntelenül Krisztus áldozatára és közbenjárására emlékeztet. Aki ma Krisztushoz jön, ne feledje, hogy az ő érdemei az az illatszer, mely a bűnbánó imával elegyedik, s bűnbocsánatot, könyörületet és kegyelmet nyer. Folytonos szükségünk van Krisztus közbenjárására. Napról-napra, reggel és este az alázatos szívnek imát kell felajánlania, melyekre a kegyelem, a béke és öröm feleletei érkeznek. „Annak okáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét” (Zsid. 13.15). „A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten” (Zsid. 13.16). (1901, 14. kézirat)
Krisztus az összekötő kapocs Isten és ember között. Az Úr megígérte, hogy ha az Ő nevére hivatkozunk, közbenjár értünk. Igazságossága teljes értékét a kegyelmező javára használja. Krisztus esedezik az emberért, akinek isteni segítségre lévén szüksége, magáért esedezik Isten jelenlétében, annak tekintélyére hivatkozva, aki életét adta a világért. Amint elismerjük Isten előtt, hogy Krisztus érdemeire támaszkodunk, jó illat járul közbenjárásaihoz. Ki is tudná eléggé értékelni ezt a nagy kegyelmet és szeretetet! Amint Krisztus érdemei által közeledünk Istenhez, Krisztus papi öltözékébe öltöztet bennünket. Maga mellé állít, átkarol emberi karjával, miközben isteni karjával megragadja a Mindenható trónját. Érdemeit édes illatként teszi a kezünkbe levő füstölőbe, hogy támogassa kéréseinket.
Igen. Krisztus lett az ima közvetítője ember és Isten között. Ő lett az áldás közvetítője is. Ő olvasztja össze az istenit az emberivel. Az embernek Isten munkatársának kell lennie lelkük megmentésében, majd komoly, kitartó, fáradhatatlan erőfeszítéseket kell tenniük a pusztulásra készek megmentéséért (1898, 22. levél).

7BC 930-31.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – Mit végez most Krisztus a mennyben? Közbenjár értünk. Tevékenysége által a menny küszöbét Isten dicsősége ragyogja be, aki kitárja lelkének mennyre irányuló ablakait. Amint az őszinte és bűnöket bánó emberek imája felszáll az égre, Krisztus így szól az Atyához. Álljanak előtte bűntelenül. Amint elveszi tőlük bűneiket, az igazság és a szeretet dicső fényével tölti meg szívüket (1901, 28. kézirat).
(Zsid 7,25) Szeplőtlen életével, engedelmességével és a Kálvária keresztjén elszenvedett halálával Krisztus közbenjárt az elveszett emberért. Üdvösségünk Parancsnoka most nem csak kérelmezőként jár közbe értünk, hanem hódítóként, győzelmére hivatkozva. Áldozata teljes értékű, s most Közbenjáróként végzi vállalt munkáját, Isten előtt tartva szeplőtelen érdemeinek füstölőjét, valamint népének könyörgéseit, bűnvallomásait és hálaadásait. Igazságossága jó illattól illatosítottan, édes illatként száll fel Istenhez. Az áldozat teljesen elfogadható, kedves, így bocsánat fedezi el az összes bűnöket. Az igazi hívő számára Krisztus valóban a szenthely papja és Isten megbízott eszközein keresztül szól hozzánk.
Krisztus mindenképpen üdvözítheti azokat, akik hittel hozzá fordulnak. Ha engedik, meg fogja őket tisztítani minden szennytől. De ha ragaszkodnak bűneikhez, nem lehet megmenteni őket, mivel Krisztus igazságossága nem fedez el meg nem bánt bűnöket. Isten kijelentette, hogy akik Megváltójuknak fogadják el Krisztust, mint aki az összes bűnöket is elveszi, azok bocsánatot nyernek. Ezek kiválasztásunk feltételei. Az ember üdvössége attól függ, elfogadja-e hit által Krisztust. Akik nem fogadják el, elveszítik örök életüket, mert nem veszik igénybe az Atya és a Fiú által a pusztuló világ megmentésére rendelt egyedüli eszközöket (1899, 142. kézirat).
Krisztus figyel. Ismeri összes terhünket, veszedelmeinket, nehézségeinket védelmükre felhozott érvekkel tölti meg száját. Közbenjárását minden egyes lélek szükségleteihez szabja, mint Péter esetében… Védőügyvédünk megtölti száját érvekkel, hogy a Sátán kísértéseivel való szembeszegülésre tanítsa megfáradtait, megkísértetteit. Krisztus ismeri az ellenség minden mozdulatát. Ő rendel el eseményeket (1906, 90. kézirat).

7BC 971.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – (Jel 8,3-4.) Családok, egyének és gyülekezetek ne feledjék, hogy ők a menny szövetségesei. Az Úr rendkívüli módon, szívén viseli küzdő egyházát. Az illatszer füstjét felajánló angyalok szíve az imádkozó szentekhez húz. Emelkedjék hát az esti ima az égre minden családban rendszeresen hűvös alkonyatkor, Isten előtt értünk emelve szót, a megfeszített és feltámadt Megváltó vérének érdemei által.
Egyedül a vér hathatós. Egyedül a vér végezhet engesztelést a bűneinkért. Isten egyszülött Fiúnak vére értékes számunkra, hogy közel húzódhassunk Istenhez. Egyedül az Ő vére veszi el a világ bűnét. Reggel és este a mennyei mindenség figyelemmel kísér minden imádkozó családot, s az illatszeres angyal utat talál Istenhez, mert az illatszer az engesztelés vérété jelképezi.

7BC 933. Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. Jézus áll a mennyei szentek szentjében, hogy megjelenjen érettünk Isten előtt. Ott nem szűnik meg percről-percre Őbenne teljesnek bemutatni népét. De mivel Krisztus így képvisel bennünket az Atya előtt, ne képzeljük, hogy visszaélhetünk kegyelmével, hogy hanyagok, közönyösek és bűnös vágyainkat kielégítők lehetünk. Krisztus nem a bűn papja. Teljesek vagyunk benne, igaz, elfogadva szeretett Fiában, de csak amennyiben hit által benne is élünk (Idők jelei 1892. júl. 4).

4SG-a 8-9.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele.

8T 178.Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. „Kéréseink Krisztus nevében szállnak fel az Atyához, s az Atya kitárja könyörületének összes kincsét, hogy tessék, vegyünk belőle, élvezzük és adjuk tovább. Krisztus mondja: „Kérjetek a nevemben.” „Nem mondom, hogy én kérem az Atyát érettetek. Az ugyanis szeret titeket. Használjátok a nevemet. Ez majd eredményessé teszi imátokat, s az Atya nektek fogja adni kegyelmének gazdagságát. Ezért kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.”
Krisztus az összekötő kapocs Isten és az ember között. Személyes közbenjárását ígérte. Igazságos tetteinek összes érdemét s könyörgését veti latba. Könyörög az emberért és az ember – isteni segítségre szorulva – könyörög magáért Isten jelenlétéért. Felhasználja annak befolyását, aki életét adta a világ életéért. Mikor elismerjük Isten előtt, hogy Krisztus érdemeit nagyra becsüljük, kellemes illat járul másokért mondott imáinkhoz. Amikor Megváltónk érdemeire hivatkozva közelítjük meg Istent, Krisztus szorosan maga mellé vesz, átölel emberi karjával, s a másik, isteni karjával megragadja a végtelen Isten trónját. A kezünkben levő füstölőben édes illatként helyezi érdemeit, hogy könyörgésünket támogassa. Megígéri, hogy meghallgatja könyörgéseinket, s válaszol is rájuk.
Igen, Krisztus lett az ima közvetítője ember és Isten között. Az áldások közvetítője is Ő lett. Egyesíti az istenséget az emberivel. Az emberek feladata, hogy együtt működjenek Vele saját lelkük megmentésén, azután komoly, kitartó erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a halálukon levőket megmentsék.

Jel. 5,9

"És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből."

Jel. 5,10

"És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön."

NK 485.Éneklének új éneket. – János, bepillantva az örökkévalóságba - amint a Jelenések könyvében írja -, hallotta az egyetemes himnuszt, amelyet egyetlen disszonáns hang sem zavar meg. Mennyen és földön minden teremtmény Istent dicsőíti (Jel 5:13). Egyetlen elveszett lélek sem lesz, aki véget nem érő gyötrelmében Istent káromolná. A pokol nyomorultjai nem fogják megzavarni az üdvözültek énekét.

TM 433.Éneklének új éneket. – Már virrad ránk az a nap, amikor Isten titkai feltárulnak előttünk, útjait igaznak ismerjük el, nevezetesen, hogy igazság, irgalom és szeretet az Ő trónjának alapzata. Ha földi harcunk véget ér, ha a szentek már otthonukban örvendenek, első énekük Mózesnek, Isten szolgájának éneke lesz. A második, pedig a Báránynak éneke, a kegyelem és megváltás éneke. Ez utóbbi hangosabb, magasztosabb, fennköltebb lesz. Visszhangzik az egész mennyországon át. Így énekeljük Isten gondviselését, kapcsolatban a különböző korszakokkal, mert immár minden láthatóvá vált, nincsen többé lepel a törvény, a prófécia és az evangélium között. Az egyház történelme e földön, s az üdvözült egyház a mennyben, a Kálvária keresztje köré csoportosul. Ez a tárgykör, ez az ének, - Krisztus minden mindenekben, - hangzik dicshimnuszokban tízezerszer tízezer és ezerszer ezer, s a megváltottak megszámlálhatatlan seregeinek ajkáról az egeknek egein át. Mindannyian éneklik Mózesnek és a Báránynak énekét. Új ének, mert addig még sosem énekelték a mennyben.

JÉ 100-1.Megváltottál minket Istennek. – Miután az ellenség eltávozott, Jézus kimerülten, halálsápadtan zuhant a földre. A mennyei angyalok látták a küzdelmet, nézték szeretett Parancsnokukat, amint kimondhatatlan szenvedés árán készíti szabadulásunk útját. Nagyobb próbát állt ki, mint amilyet nekünk valaha is ki kellene állnunk. Most az angyalok szolgáltak a haldoklóként fekvő Isten Fiának. Étellel erősítették, Atyja szeretetének üzenetével vigasztalták, és biztosították, hogy győzelme által az egész menny diadalt aratott. Jézus újból életre kelt, szíve részvéttel telt meg az ember iránt, és elindult, hogy bevégezze az elkezdett munkát. Nem pihen, amíg meg nem menti az elbukott emberiséget, és az ellenség meg nem semmisül.

EW 61.Megváltottál minket Istennek. – Ezeknek gazdag jutalmuk lesz. Az öröm koronájában azok, akiket munkájukkal mentettek meg, mint fénylő csillagok ragyognak örökre. Az örökkévalóságon át mindig meg lesz azon elégtételük, hogy megtették mindazt, amit megtehettek, hogy az igazságot a maga tisztaságában és szépségében nyilatkoztassák ki. Általuk lelkek megszerették az igazságot, megszenteltettek általa, kihasználták azt a felbecsülhetetlen kiváltságot, hogy megmosakodhattak a Bárány vérében, gazdagok lehettek és megbékélhettek Istennel.

NK 579.Megváltottál minket Istennek. – A kereszt titka minden más titkot megmagyaráz. A Golgotáról sugárzó fényben Isten tulajdonságait, amelyekre korábban félelemmel és csodálattal gondoltunk, szépnek és vonzónak találjuk. Az irgalom, gyengédség és atyai szeretet egybeolvad a szentséggel, igazsággal és hatalommal. Míg Krisztus magas és felemelt trónjának fenségét szemléljük, meglátjuk jellemének szépségét, és megértjük, ahogy még soha, hogy mit jelent ez az örökkévaló név: „Mi Atyánk.
Látni fogjuk, hogy Az, akinek bölcsessége végtelen, csak Fiának odaáldozásával válthatott meg minket.
De a Megváltót ezért az áldozatért kárpótolja a megváltott, szent, boldog és halhatatlan lényekkel benépesült föld. Annak a küzdelemnek az eredményeként, amelyet a Megváltó a sötétség hatalmaival vívott, a megváltottak boldogsága növelni fogja Isten dicsőségét az örökkévalóságon át. Egyetlen léleknek oly nagy értéke van, hogy az Atya elfogadja az érte fizetett árat. Krisztus is boldogan nézi mérhetetlen áldozatának gyümölcseit.

NO 365-66. Megváltottál minket Istennek. – Az örökkévalóság küszöbén állva halljátok meg a kedves üdvözlést, amely azokhoz szól, akik ebben az életben együttműködtek Krisztussal, és kiváltságnak és megtiszteltetésnek tartották, hogy érte szenvedhetnek. Az angyalokkal együtt leteszik koronájukat a Megváltó lábához, és így kiáltanak: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat és tisztességet és dicsőséget és áldást... A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel 5:12-13).
A megváltottak majd köszöntik ott azokat, akik a Megváltóhoz vezették őket. Együttesen dicsőítik Őt, aki meghalt azért, hogy emberi lények elnyerhessék azt az életet, ami Isten életéhez hasonlítható. A harc lezárult. Minden megpróbáltatás és küzdelem véget ért. Amikor a megváltottak Isten trónja köré állnak, győzelmi ének tölti be az egész mennyet. Mind együtt zengik a boldog éneket: „Méltó a megöletett Bárány,” aki megváltott bennünket Istennek.

ML 348. Megváltottál minket Istennek. – Dicső jutalmat nyernek majd a hűséges munkások, amikor összegyűlnek Isten és a Bárány trónja előtt… A trón előtt fognak állni, mint akiket elfogadott Isten az Ő szerelmes Fiában. Minden bűnüket eltörölte, minden törvényszegésüket eltávolította. Most szemlélhetik Isten trónjának elhomályosulatlan dicsőségét… Azon a napon a megváltottak fényleni fognak az Atya és a Fiú dicsőségében. Az angyalok aranyhárfájukat kezükbe véve üdvözlik a Királyt és győzelmének jelvényeit: azokat, akik megmosták és megfehérítették ruhájukat a Bárány vérében.
A küzdelem véget ért. Minden viszály és nyomorúság megszűnt. Győzelmi ének tölti be az egész mennyet, mikor a megváltottak Isten trónja körül állnak. Mindnyájan örömteljes énekben egyesülnek: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást” (Jel 5,12).

ST 1889. dec. 30. Megváltottál minket Istennek.

SD 236. Megváltottál minket Istennek. – Vajon nem fogjuk magunkat odaszentelni Istennek teljesen? Krisztus a dicsőség Királya feláldozta magát megváltásunkért. Bármiben is megrövidíthetjük? Vajon magunkat úgy képzeljük, - habár gyengék és gyarlók vagyunk, - de mégis túl értékesek ahhoz, hogy Jézusnak szenteljük magunkat? – Nem, nem! Szívünk legmélyebb tisztelete, kezünk legfürgébb szolgálata, képességeink és eszközeink talentuma – mindaz túl parányi ajándék, Annak, aki meghalt értünk „és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből (Jel 5,9).

Jel. 5,11

"És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala."

KP 117-18.A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. – A mennyei templomban lakó Krisztus igazságosan ítél. Jobban gyönyörködik népében, amely a bűn világában a kísértések ellen küzd, mint az angyalokban, akik trónja körül vannak.
A mennyei lények a legnagyobb érdeklődést tanúsítják e porszemnyi világ iránt, mert Krisztus végtelen árat fizetett lakói életéért. A világ Megváltója a mennyei lények szolgálata útján összekapcsolja a földet a mennyel, mert az Úr megváltottai itt vannak. A mennyei lények ma is éppúgy látogatják a földet, mint Ábrahám és Mózes idején. Nagyvárosaink forgatagában, a főutakat és vásártereket elárasztó tömegben, ahol az emberek reggeltől estig úgy viselkednek, mintha az élet csak üzlet, játék és szórakozás volna, és ahol olyan kevesen gondolnak a láthatatlan valóságokra, ott is jelen vannak a menny őrei és szentei. Láthatatlan lények figyelik az emberek minden szavát és tettét. Minden üzleti tárgyalásnak, minden istentiszteletnek több résztvevője van, mint amennyit szemünkkel látunk. A mennyei lények néha félrehúzzák a láthatatlan világot eltakaró függönyt, hogy figyelmünket a rohanó, nyüzsgő életről tetteink és szavaink láthatatlan tanúira irányítsák.
Jobban meg kell értenünk az angyalok küldetését. El kellene gondolkoznunk azon, hogy minden munkánkat mennyei lények együttműködése és gondviselése segíti. Hatalmas lények, a világosság láthatatlan seregei kísérik a szelídet és alázatost, aki hiszi és igényli Isten ígéreteit. Kerubok, szeráfok és hatalmas erejű angyalok - tízezerszer tízezren és ezerszer ezren - állnak Isten jobbján. Mindezek „szolgáló lelkek elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget” (Zsid 1:14).

CH 32.A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal.

7BC 922.A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. – Isteni segítségre van szükség, hogy erőt és eredményességet kölcsönözzön a gyülekezetnek. Isten a kísértéseknek, és próbáknak kitett földi családja, igen közel áll az Úr szerető szívéhez. Isten elrendelte, hogy kapcsolat éljen a mennyei értelmes lények és földi gyermekei között. Angyalokat küld a mennyei udvarokból, hogy az üdvösség örököseit szolgálják (1899, 142. kézirat).
Isten egyes angyalainak az a kizárólagos feladata, hogy vonzzák az üdvösség leendő örököseit. Mikor valamelyik lépést tesz Isten felé, Jézus is lépést tesz feléje. Az angyalok feladta, hogy visszatartsák a Sátán hatalmasságait (1893, 17. kézirat).
Krisztus mennyei angyalokat bízott meg, hogy vigyázzanak legelője juhaira. Mikor a Sátán ámuló csapdáival, ha lehetne, félrevezetné még a választottakat is, az angyalok olyan jó hatásokat hoznak működésbe, melyek megmentik a megkísértetteket, ha engedelmeskednek az Úr Igéjének, megérti veszélyeztetettségüket és így szólnak: „Nem, nem megyek bele a Sátán csapdájába. Testvérem ül a mennyei királyiszéken, Aki bebizonyította, hogy gyengéden szívén visel. Nem szomorítom hát meg szerető szívét. Tudom, hiszen megígérte, hogy egyénenként őrködni fog gyermekei felett. Az Úr szeretete nem csökken. Nem sebzem meg Jézus szívét, törekedni fogok, hogy ne váljak a többiek kísértőjévé (1906, 52. levél).
Láthatatlan eszközök: Angyalok munkálkodnak embereken át, hogy hirdessék Isten parancsolatait. Az angyalok sokkal többet tesznek az emberi családért, mint sokan gondolják. Az angyalokról szólva, „Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az üdvösséget?”
Szent angyalok csatlakoznak majd a megváltottak énekéhez. Nem énekelhetik tapasztalatból, hogy „tulajdon vérében megmosott minket, s megmentett bennünket Istennek, mégis ismerték a nagy veszedelmet, melyből Jézus megmentette népét. Az Úr őket küldte zászlót bontani az ellenség ellen. Együtt tudnak hát érezni azok elragadtatásával, akik győzedelmeskedtek a Bárány vére és bizonyságtételének beszéde által (1900, 79. levél).
Szent mennyei lények munkálkodnak együtt az emberi eszközökkel, hogy biztos ösvényre vezessék az igazság és az igaz élet minden szeretőjét. A mennyei angyalok legmélyebb boldogsága, hogy kiterjesszék gyengéd szeretetük pajzsát az Istenhez térők fölé. Másfelől a Sátán elszántan harcol minden világossággal és bizonyítékkal rendelkező emberért. Fáradságot nem ismerő eltökélt célja elpusztítani, akit lehetséges. Az ő zászlaját választod-e?
Angyalok álnak szilárdan, határozottan, hogy a Sátán ne arasson győzelmet. Visszaszereznének minden Sátán lobogója alatt álló embert, ha ezek a szegény szerencsétlenek nem igyekeznének oly erősen kívül és távol maradni az angyalok könyörületes szolgálatán és mentő hatalmán. Mérhetetlenül szeretettel szeretik azokat, akikért Krisztus életét adta. Az elámítottakat boldogan felvilágosítanák, miként felfegyverkezzenek, s törhetik össze a Sátán rajtuk levő varázslatát.
Ha csak egy percre feltekintenének Jézusra, szívük mélyéből felismernék, mily csodálatos szeretet árad ki az értük hozott áldozatából! Ha látnák a Sátán eltökélt erőlködését, hogy pokoli árnyékával eltakarjon minden fénysugarat, mely a törvényszegésben és bűnben holt lelkek gondolkodásába és szívébe akarna eljutni! Jaj, bárcsak felébrednének ájultságukból, amint az egész világ nemsokára felébred Istennek az Úr megjelenését bejelentő harsonaszavára.
Angyalok tartják vissza a pusztítás eszközeit, mivel mélyen a szívükön viselik a lázadó fiakat. Segíteni akarnak nekik, visszatérni a biztonság és béke keblébe, hogy végezetül győzőkké váljanak, megmentettek, örökre megmentettek legyenek Isten mennyei családjában (1900, 29. kézirat).

7BC 933.A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. – Gondolatotok ne időzzön magatokon. Gondoljatok Jézusra. A szenthelyen tartózkodni, nem elkülönült fenségbe, hanem Mesterük parancsára váró tízezerszer tízezer mennyei lénytől körülvéve. Az Úr szólítja ezeket, menjenek, fáradozzanak a leggyengébb szentért, aki Istenbe veti bizalmát (1899, 134. levél).

7BC 967-68. A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. János írja: „És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát. Angyalok fáradoznak együtt azzal, aki megtörte a pecsétet és elvette a könyvet. Négy erős angyal taszította vissza a föld hatalmasságait, míg Isten szolgáit el nem pecsételik homlokukon. A föld nemzetei háborúskodni szeretnének, de az angyalok visszatartják őket. Mikor az Úr eltávolítja ezt a féken tartó hatalmat, be fog következni a nyomorúság és a gyötrelem ideje. Borzalmas harci eszközöket fognak feltalálni. Vízi járművek élő rakományukkal lesznek a vízbe temetve. Akiknél hiányzik az igazság Lelke, valamennyien sátáni eszközök vezérlete alatt egyesülnek. De ezeket is féken tartja az Úr, míg csak el nem érkezik az armagedoni csata ideje.
Angyalok övezik a földet, nem engedve át Sátánnak a főhatalmat, melyre követőnek roppant sokasága miatt igényt tart. Nem halljuk az angyalok hangját, nem is látjuk őket, karjuk mégis körülöleli a világot, s alvást nem ismerő őrködésük féken tartja a Sátán seregeit, míg Isten népének elpecsételése be nem fejeződik.
Az Úr szolgái – az angyalok – hozzáértéssel, képességekkel és nagy hatalommal rendelkeznek. Megbízásukat, hogy a mennyből a földre járjanak Isten népét szolgálni. Az ő kötelességük visszatartani annak bőszült haragját, aki ordító oroszlánként száll le, keresve, kit elnyeljen. Az Úr menedék a benne bízók számára. Ezeket szólítja, hogy rejtőzzenek el Benne, míg elmúlik a bús harag. Az Úr hamarosan előjön lakhelyéről, hogy megbüntesse a világot gonoszságáért. „Akkor a föld nem födi el a vért, és nem takarja el többé megöletteit” (1900, 79. levél).
Bárcsak mindenki úgy tekintené az Üdvözítőt, amint van, Üdvözítőnek. Had távolítsa el keze a dicsőségét elrejtő fátylat. Ez majd magas és szent helyén láttatja meg Őt. Mit látunk ott? Megváltónkat, de nem csendben és tétlenül. Mennyei értelmes lények, kerubok és szeráfok, tízezerszer tízezer angyal veszi Őt körül.
A mennyei lényeket egyetlen gondolat köti le teljesen. Isten egyháza a romlott világ közepette. Ezek a seregek, mint a menny Fejedelmének szolgálatában állnak, Isten Bárányát magasztalják, aki elveszi a világ bűneit. Krisztus vezetése alatt, az Ő megbízásából munkálkodnak, hogy mindenképpen üdvözítse a rátekintőket és a benne hívőket. Ezek a roppant lények, tovasietnek küldetésükkel, azt végezve el Krisztusért, amit Heródes és Pilátus végzett ellene. Összefognak, hogy fenntartsák Isten becsületét és dicsőségét. Szent egység fűzi össze őket, a cél nagy és fenséges egysége, hogy hirdessék a megfeszített és feltámadt Üdvözítő hatalmát és irgalmasságát, szeretetét és dicsőségét.
A menny seregeinek szolgálata mutatja, hogy Isten egyházának milyennek kellene lennie. Krisztus fáradozik érettünk a mennyben, elküldve hírnökeit a föld minden részére, minden szenvedő támogatására, aki tőle vár segítséget, lelki életet és ismeretet.
Krisztus egyháza a földön él az elpártolt, Isten törvényét lábbal tipró világ erkölcsi sötétségében. Megváltójuk azonban, aki tulajdon vérével fizette meg a váltságdíjukat, mindenről gondoskodott, hogy gyülekezete átalakult testület legyen a világ Világosságától megvilágosítva, Immánuel dicsőségének birtokosa. Az igazság napjának fényes sugarai gyülekezetén átragyogva sorai közé fog gyűjteni minden elveszett, eltévelyedett juhot, aki hozzá jön, s nála lel menedéket. Ezek békét, világosságot és örömet találnak benne, Aki a békesség és az igazságosság mindörökre (1897, 89/c levél).

JÉ 295. A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. – A Biblia magas és szent helyén mutatja be Istent, nem a tétlenség állapotában, nem csöndben, magányosan, hanem mint akit ezerszer ezren, szent értelmes lények ezrei és ezrei vesznek körül, mind arra várva, hogy teljesítsék akaratát. Számunkra láthatatlan csatornákon Ő tevékenyen érintkezésben áll az összes uralma alatti területtel. Ám éppen ez a mi kis Földünk az a hely, amelyen emberek élnek, akikért Isten az Ő egyszülött Fiát adta; Ideirányul az egész menny érdeklődése. Isten lehajol trónjáról, hogy meghallja az elnyomott kiáltását. Minden őszinte imádkozónak így felel: „Itt vagyok.” Felemeli a nyomorgókat, eltiportakat. Ő is szenved minden szenvedésükben. Minden kísértésben, próbában közel van a jelenlétét jelző angyal, hogy megszabadítson.

JÉ 647.A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. – Azon a napon, mikor Krisztus ismét eljön a földre, az emberi nemzetség többé nem a csőcseléktől körülvett fogolyként látja meg, hanem a menny Királyaként ismeri meg Őt. Krisztus a saját dicsőségében, Atyja dicsőségében és a szent angyalok dicsőségében jön el. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer angyalból álló mennyei sereg kíséretében mindent felülmúló dicsőséggel jelenik meg. Azután majd dicsősége trónjára ül, s minden népet és nemzetet színe elé gyűjtenek.

NK 455-56. A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. A Szentírás tájékoztat a mennyei lények számáról, hatalmáról és dicsőségéről, Isten kormányzatával való kapcsolatukról, valamint a megváltás munkájához való viszonyukról. „Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét, és az Ő uralkodása mindenre kihat. A próféta, pedig ezt mondja: „Hallám a királyi szék... körül sok angyalnak szavát. A királyok Királyának fogadótermében szolgálnak az angyalok, a „hatalmas erejűek, az „Ő szolgái, akaratának teljesítői, „hallgatván az Ő rendeletének szavára” (Zsolt 103:19-21; Jel 5:11). Dániel próféta ezerszer ezer és tízezerszer tízezer mennyei követet látott. Pál apostol pedig „angyalok ezrei”-ről beszélt (Dán 7:10; Zsid 12:22). Az angyalok Isten követeiként úgy jelennek meg, „mint a villámlás cikázása” (Ez 1:14); vakító fény kíséretében, sebesen repülnek. Amikor az angyal, akinek tekintete „olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó, megjelent a Megváltó sírjánál, az őrök reszkettek a félelemtől, „és olyanokká lőnek, mint a holtak” (Mt 28:3-4). Amikor Szanherib, a gőgös asszír gyalázta és káromolta Istent, és Izraelt elpusztítással fenyegette, „azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az asziriabeli táborban száznyolcvanötezret. Az angyal „megöle minden erős vitézt, elöljárót és vezért” Szanherib seregében. „És (Szanherib) nagy szégyennel megtére az ő földébe” (2Kir 19:35; 2Krón 32:21).
Isten angyalok útján terjeszti ki irgalmát gyermekeire. Angyalokat küldött Ábrahámhoz az áldás ígéretével. Sodoma kapujához is angyalok mentek, hogy megmentsék az igaz Lótot az ítélet tüzétől. Angyalt küldött Isten a pusztába a kimerültségtől és éhségtől haldokló Illéshez, és a pogány király udvarában bölcsességért imádkozó, majd pedig az oroszlánok szabad prédájává kitett Dánielhez. Angyalok vették körül tüzes szekerekkel és lovakkal azt a kis várost is, amelyben Elizeust körülzárták ellenségei. Angyalt küldött Isten Heródes börtönébe a halálra ítélt Péterhez; Filippibe a rabokhoz; a viharos éjszakán, a tengeren utazó Pálhoz és társaihoz; Kornéliushoz, hogy bölccsé tegye az evangélium elfogadására. Angyal indította útnak Pétert a megváltás üzenetével a pogány idegenhez. A szent angyalok minden korban így szolgáltak Isten népének.”

NK 569-70.A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem „fájdalmak férfiak”-ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem a menny és a föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki „hív és igaz;” aki „igazságosan ítél és hadakozik. „És mennyei seregek követik... vala Őt” (Jel 19:11.14). A királyt útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható – „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. „Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé” (Hab 3:3-4).

NO 176.A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. Amikor valaki hogyléted felől érdeklődik, ne próbáld valami szomorú dologgal sajnáltatni magad! Ne beszélj hited kicsiségéről, fájdalmaidról és szenvedéseidről! A kísértő gyönyörködik az ilyen szavakban; a lehangoló dolgok említésével őt dicsőíted. Ne mondogassuk, hogy Sátán nagy hatalmával le fog győzni minket! Sokszor kiszolgáltatjuk neki magunkat azzal, hogy hatalmát hangoztatjuk. Inkább Isten nagy hatalmáról beszéljünk, hogy érdekeink összefonódhassanak az Ő érdekeivel. Hirdessük Krisztus páratlan hatalmát, és beszéljünk dicsőségéről! Az egész mennyet érdekli üdvösségünk. Isten megbízta angyalait: ezerszer ezret és tízezerszer tízezret, hogy szolgáljanak az üdvösség örököseinek. Ők óvnak bennünket a gonosztól, és visszaszorítják a sötétség hatalmait, amelyek elpusztításunkra törekszenek. Nincs-e minden pillanatban okunk a hálára, még ha viszontagságos is az utunk?

NO 293.A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. A Biblia tanúsítja, hogy Isten a magasságban - szent helyén - van, de nem tétlenül, hallgatagon és magányosan, hanem tízezerszer tízezer és ezerszer ezer szent lény veszi körül. Mind az Ő parancsára várnak. E hírvivőkön keresztül eleven kapcsolatot tart fenn birodalmának minden részével. Lelke által mindenütt jelen van. Lelke, és az angyalok által szolgál az emberek fiainak.”

ML 307.A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. Az egész menny abban a munkában tevékenykedik, hogy egy olyan népet készítsen elő, amely megáll az Úrnak nagy napján. A mennynek a földel való kapcsolata, nagyon szorosnak látszik… A mennyei lények majdnem türelmetlen komolysággal várnak, hogy megismertessék Őt az emberekkel, hogy az emberek munkatársai legyenek, és bemutassák Jézust, a világ Megváltóját, aki teljes kegyelemmel és igazsággal…
A bűnbánat első könnye örömre hangolja az angyalokat a mennyei királyi udvarokban. A mennyei angyalok repülésre készen állnak azoknak szolgálatára, akik keresik Jézust…
Isten nagyszerű és csodálatos dolgokat készített az Őt szeretőknek. Az angyalok komoly várakozással tekintenek Isten népének végső győzelme felé, amikor a szeráfok és a kerubok és a „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer” zengi áldott énekeit és ünnepli közbenjárói teljesítményeinek győzelmét az ember helyreállítása érdekében
(1892, 45. levél).
A dicsőség angyalai abban találják örömüket, hogy adhatnak: szeretetet adnak, és fáradhatatlanul őrködnek azok felett, akik elbuktak, és szentség híján vannak. A mennyei lények szeretnének közel férkőzni az emberek szívéhez. Az odafenn való világból fényt hoznak a sötét földre. Gyöngéd, türelmes szolgálatuk által igyekeznek hatni az emberi lélekre, hogy az elveszetteket Krisztussal olyan közösségbe hozzák, amely még annál is szorosabb, mint ami őket Krisztushoz fűzi.

6T 63.A királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyal. – Az egész menny szívén viseli üdvösségünket, Isten azzal bízta meg ezerszer ezer és tízezerszer tízezer angyalát, hogy szolgálják azokat, akik majd az üdvösség örökösei lesznek. Óvnak minket a gonosztól, visszaszorítják a sötétség hatalmait, melyek elpusztítani törekednek minket. Van hát okunk, hogy minden percben hálásak legyünk, hálásak még akkor is, ha látszólag nehézségek állják el ösvényünket!

Jel. 5,12

"Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást."

6BC 1093. – Méltó a megöletett Bárány. „Ez az, amiért fáradozunk. Itt van, akiért éjnek idején esedezünk Istenhez. A másikkal halálos ágyán beszélgetünk, s ő Jézusra függesztette tehetetlen lelkét. Itt a harmadik, aki szegény iszákos volt. Megpróbáltuk arra terelni tekintetét, aki hatalmas a megmentésre, s mi kifejtettük előtte, hogy Krisztus megadhatja a győzelmet. Ott a hallhatatlan dicsőség koronája fejükön. Az üdvözültek most Jézus lábához helyezik dicső koronájukat, az angyali kar győzelmi énekbe kezd s az angyalok két sorfala, átveszi az éneket. A megmentett sokaság csatlakozik, mintha a földön már énekelték volna – és énekelték is.
Jaj, milyen zene is ez! Egyetlen fülsértő hang se nincs benne. Mind ezt kiáltja: „Méltó a megöletett Bárány.” Jézus látja lelke gyötrelmét, s megelégedett. Gondoljátok, hogy valaki is felemlegeti megpróbáltatásait és szörnyű nehézségeit? „A régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak. Isten letöröl szemükről minden könnyet” (1894, 18. kézirat).

JÉ 101. Méltó a megöletett Bárány.Nem mérhetjük fel megváltásunk árát addig, amíg nem áll együtt a megváltott a Megváltóval Isten trónja előtt. Akkor az örök otthon dicsősége ámulatba ejti érzékeinket, és megértjük, hogy Jézus mindezt elhagyta értünk. Nemcsak a mennyei udvar száműzöttje lett, hanem vállalta a bukás és az örök elveszés kockázatát is. Akkor majd lábához helyezzük koronánkat, és zengjük az éneket: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást (Jel 5:12).

NK 575.Méltó a megöletett Bárány. Ádám élete az Édenből való kiűzetés után tele volt gyötrelemmel. Minden hervadó levél, minden áldozati állat, a gyönyörű természet minden betegsége, az ember tisztaságán ejtet szennyfoltok újra, meg újra bűnére emlékeztették. Mérhetetlenül mardosta a bűntudat, amikor látta a sokasodó gonoszságot, és amikor óvó szavára az volt a szemrehányó válasz, hogy ő okozta a bűnt. Csaknem ezer éven át viselte türelmes alázattal vétkének büntetését. Őszintén megbánta bűnét. Bízott a megígért Megváltó érdemeiben, és a feltámadás reménységével halt meg. Isten Fia jóvátette az ember kudarcát és bukását. Jézus engesztelő szolgálata nyomán Ádám visszakapja korábbi birodalmát.
Ádám elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlan és boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Értelme felfogja, hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg a helyreállított Éden, amely pompásabb most, mint amikor elvesztette. A Megváltó az Élet fájához vezeti. Szakít pompás gyümölcséből, és Ádámnak nyújtja. Ádám körülnéz, és az Édenben meglátja üdvözült családjának sok-sok tagját. Csillogó koronáját Jézus lábához teszi, és keblére borulva átöleli. Majd megérinti az aranyhárfát, és győzelmes énekét visszhangozza a mennybolt: „Méltó, méltó, méltó a Bárány, aki megöletett, és újra él!” Ádám családja átveszi a hangot. Koronájukat a Megváltó lábához teszik, és térdet hajtva imádják Őt.
E megbékülésnek tanúi azok az angyalok, akik sírtak Ádám bukásán, és örültek, amikor a feltámadt Jézus - megnyitva a nevében hivők sírját - visszatért a mennybe. És most, látva, hogy a megváltás munkája lezárult, az angyalok is dicsénekbe kezdenek.

NK 578-79.Méltó a megöletett Bárány. – Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak, és erről énekelnek. A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni. Soha nem felejtik el, hogy Ő, aki hatalmával teremtette és fenntartotta a roppant tér megszámlálhatatlan világát, Isten szeretett Fia, a menny Felsége, akit kerubok és fénylő szeráfok gyönyörűséggel imádnak, megalázta magát, hogy felemelhesse az elbukott embert; hogy a bűn átkát és szégyenét, Atyja arcának elrejtőzését viselte, mígnem az elveszett világ szenvedése meghasította szívét, és kioltotta életét a Golgota keresztjén. A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember iránti szeretetből letette dicsőségét, és megalázta magát. Amikor az üdvözültek Megváltójukra néznek, és arcán meglátják az Atya örök dicsőségét; amikor trónjára tekintenek, amely öröktől fogva mindörökké létezik, és felfogják, hogy országának soha nem lesz vége, lelkesen énekelni kezdenek: „Méltó, méltó a Bárány, akit megöltek, és aki megváltott minket Istennek a maga végtelenül drága vérén!”

NK 596.Méltó a megöletett Bárány. Az a nagy áldozat, amelyet az Atya és a Fiú az emberért hozott, világosan tárul a világegyetem elé. Ütött az óra, amikor Krisztus elfoglalja jogos helyét, és fejedelemségek, hatalmasságok, és minden néven nevezendő méltóságok fölé magasztosul. A reá váró örömért - hogy megdicsőítheti a fiak sokaságát - nem törődve a gyalázattal, elviselte a keresztet. Felfoghatatlanul nagy volt a fájdalom és a gyalázat, de még nagyobb az öröm és a dicsőség. A Megváltó rátekint a képmására átalakult megváltottakra, akiknek a jelleme Isten jellemének tökéletes tükre, és arca Királyuk arcának mása. Meglátja bennük lelke vajúdásának gyümölcsét, és elégedett. Majd olyan hangon, amelyet mind az igazak, mind a gonoszok tábora meghall, ezt mondja: „Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban. És a trón körül álló fehérruhások dicsénekbe kezdenek: „Méltó, a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és dicsőséget és áldást” (Jel 5:12).

ML 348.Méltó a megöletett Bárány. Dicső jutalmat nyernek majd a hűséges munkások, amikor összegyűlnek Isten és a Bárány trónja előtt… A trón előtt fognak állni, mint akiket elfogadott Isten az Ő szerelmes Fiában. Minden bűnüket eltörölte, minden törvényszegésüket eltávolította. Most szemlélhetik Isten trónjának elhomályosulatlan dicsőségét… Azon a napon a megváltottak fényleni fognak az Atya és a Fiú dicsőségében. Az angyalok hárfáikat kezükbe véve üdvözlik a Királyt és győzelmének jelvényeit: a megváltottakat, akik „megmosták és megfehérítették ruhájuk a Bárány vérében” (9T 285).
Mindnyájan egy boldog, egyesült családot alkotnak, akik felöltöztek a dicséret és hálaadás ruháiba, Krisztus igazságának ruháiba. Az egész természet állandóan kifejezi dicséretét és imádatát Isten iránt az Ő felülmúlhatatlan szépségében. A világot elárasztja a menny fényessége. A könnyek örömre változnak. A Hold fénye olyan lesz, mint a Nap fénye, és a Nap hétszerte erősebb lesz, mint most. A jelenet feletti örömükben együtt énekelnek majd a hajnalcsillagok és az Isten fiai, ujjongnak boldogságukban, miközben Isten és Krisztus kijelentik: „Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé”
A küzdelem vége ért. Minden viszály és nyomorúság megszűnt. Győzelmi ének tölti be az egész mennyet, mikor a megváltottak Isten trónja körül állnak. Mindnyájan örömteljes énekbe egyesülnek: ’Méltó, méltó a Bárány, aki megöletett, és újra él, a hatalmas győző’.”

ÜI 70-71. (MYP 113).Méltó a megöletett Bárány. – Hittel tekints a győzők számára készült koronára: figyelj a megváltottak ujjongó örömére: „Méltó a megöletett Bárány, ki megváltott bennünket Istennek!”Szemléld ezeket a jeleneteket, mint valóságot. István, az első keresztény vértanú, mikor tusakodott a fejedelemségek, a hatalmasságok, a magasságban levő gonoszság lelkei ellen, így kiáltott fel: „Íme, látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felöl állani.” Látva a világ Üdvözítőjét, amint mély érdeklődéssel hajol le hozzá? És Krisztus színének dicső fénye világolt István arcán olyan erővel, hogy még ellenségei is olyannak látták arcát, mint egy angyalét.
Ha bensőnkben több időt szentelnénk Krisztusnak és a mennyek országának, ez hatalmas lendületet adna, és erőforrásul szolgálna az Úr harcainak megharcolására. A büszkeség és a világ szeretete eltűnnek szívükből, ha az eljövendő világ dicsőségét szemlélnénk, amely nemsokára otthonunk lesz. Krisztus magasztossága mellett eltörpül minden földi szépség, s vonzerő.

SD 359.Méltó a megöletett Bárány. A meghalt szentek győzelme dicsőséges lesz a feltámadás reggelén…Az Életadó halhatatlansággal koszorúzza meg a sírból kijötteket.
Íme itt áll a feltámadt sokaság. Utolsó gondolatuk a halál és annak fullánkja volt. Utolsó gondolatuk a sírral és a halállal foglakozott, de most ők hirdetik: „Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (1Kor 15,55)… Itt vannak, és az utolsó mozdulatokkal a halhatatlanságot helyezik rájuk, és most kimennek, hogy Urukkal találkozzanak az egek felhőin… Az angyalok sora áll mindkét oldalról… és akkor az angyalkar győzelmi énekbe kezd, majd a kétfelől álló angyalok is átveszik. A megváltott sokaság úgy közeleg, mintha a földön már énekelte volna ezt az éneket, és valóban énekelte. Ó, milyen csodálatos zene! Sehol sem hallható egyetlen disszonáns. Minden hang hirdeti: „Méltó a megöletett Bárány!” (Jel 5,12). Ő látja lelke szenvedésének eredményét és megelégedett lesz.

Jel. 5,13

"Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké."

Jel. 5,14

"És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt."

AT 412-13.A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség. Mi volt az, ami Isten Fiát fáradságos és áldozatos életén át támogatta? Látta lelke munkájának gyümölcseit és kielégült. Az örökkévalóságba pillantva, látta azok boldogságát, akik az Ő megalázkodása folytán bűnbocsánatot és örök életet nyertek. Hallotta a megváltottak ujjongását. Hallotta énekelni a vére árán megváltottakat. Mózesnek és a Báránynak énekét zengték.
Mi is vethetünk egy pillantást a jövőbe, szemlélhetjük a menny boldogságát. A Biblia feltárja előttünk a jövő dicsőségét. Enged látnunk Isten keze által festett képeket, melyek nagyon becsesek gyülekezetének. Hitben ott állhatunk az örök város küszöbén, hallhatjuk a kegyes üdvözlést, mely azoknak szól, akik e földi életben Krisztus munkatársai, s kitüntetésnek veszik, ha Érette szenvedhetnek. Amikor elhangzanak e szavak: „Jertek, én Atyámnak áldottai, leteszik koronáikat a Megváltó lábaihoz és így kiáltanak fel: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat... A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. (Máté 25, 34; Jel. 5, 12. 13).

JÉ 740-41.A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség. Isten hangja hallatszik, és ez a hang kihirdeti, hogy igazságának eleget tettek. Sátánt legyőzték. Krisztus földön fáradozó és küzdő társait az Atya elfogadta „ama Szerelmesben” (Ef 1:6). A mennyei angyalok és az el nem bukott világok képviselői előtt Isten igazaknak nyilvánítja őket. Ahol Krisztus van, ott kell lennie az Ő egyházának is. Nevezetesen ott, ahol „irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást” (Zsolt 85:10). Az Atya karjaival átöleli Fiát, és azt mondja: „Imádják őt az Istennek minden angyalai” (Zsid 1:6).
Kibeszélhetetlen örömmel a fejedelemségek és hatalmasságok elismerik az élet Fejedelmének a felsőbbségét. Az angyalok serege arcra borul Krisztus előtt, miközben boldog kiáltás tölti meg a menny összes udvarát. „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást” (Jel 5:12).
A diadalénekek összevegyülnek az angyalok hárfáinak a muzsikájával, míg a mennyből kicsordulni látszik az öröm és a dicséret. Az elveszettet megtalálták. A mennyből fenséges hangok csendülnek, amelyek azt hirdetik: „A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel 5:13).

NO 365-66.A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség. Az örökkévalóság küszöbén állva halljátok meg a kedves üdvözlést, amely azokhoz szól, akik ebben az életben együttműködtek Krisztussal, és kiváltságnak és megtiszteltetésnek tartották, hogy érte szenvedhetnek. Az angyalokkal együtt leteszik koronájukat a Megváltó lábához, és így kiáltanak: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat és tisztességet és dicsőséget és áldást... A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel 5:12-13).
A megváltottak majd köszöntik ott azokat, akik a Megváltóhoz vezették őket. Együttesen dicsőítik Őt, aki meghalt azért, hogy emberi lények elnyerhessék azt az életet, ami Isten életéhez hasonlítható. A harc lezárult. Minden megpróbáltatás és küzdelem véget ért. Amikor a megváltottak Isten trónja köré állnak, győzelmi ének tölti be az egész mennyet. Mind együtt zengik a boldog éneket: ’Méltó, méltó a megöletett Bárány’, aki megváltott bennünket Istennek.

1Szem 269.A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség. Az emberiség megváltásának árát mindaddig nem foghatjuk fel teljesen, amíg a megváltottak Isten trónjánál nem állnak a Megváltóval. Akkor majd a halhatatlanságban és az örök jutalomban örvendezve fogják énekelni a győzelem és az örök diadal énekét (Jel 5:12-13).

8T 44.A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség. A mi szemünk előtt is ott kell, hogy álljon a jövő, és a mennyei áldás is. Lépjetek az örökkévalóság küszöbére és hallgassátok a szíves Isten hozottat, mellyel azokat üdvözlik majd, akik az életben együtt dolgoznak Krisztussal, és megtiszteltetésnek veszik, ha szenvedhetnek érte. Mikor az üdvözültek az angyalok közé elegyednek, leteszik koronájukat az Üdvözítő lábához és így kiáltanak (Jel 5,12-13).
Az üdvözültek köszönteni fogják ott azokat, akik a felmagasztalt Megváltóhoz irányították őket. Együtt dicsérik azt, aki meghalt, hogy embereknek olyan életük lehessen, mely Isten életével mérhető össze. A küzdelem véget ért. Minden nyomorúság és viszály megszűnt. Mikor a megváltottak Isten trónja köré állnak, győzelmi énekek töltik be a mennyet. Mindnyájan átveszik az örömteli dallamot: „Méltó, méltó a Bárány, akit megöltek és újra él, méltó a diadalmas hódító.”

CT 246-47.A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség.
NK 484-85.A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség. Így ér véget a bűn minden belőle fakadó bajjal és rontással együtt. A zsoltáríró így szól: „Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevüket mindörökre kitörölted. Az ellenség megszűnt, elpusztult örökre” (Zsolt 9:6-7). János, bepillantva az örökkévalóságba - amint a Jelenések könyvében írja -, hallotta az egyetemes himnuszt, amelyet egyetlen disszonáns hang sem zavar meg. Mennyen és földön minden teremtmény Istent dicsőíti (Jel 5:13). Egyetlen elveszett lélek sem lesz, aki véget nem érő gyötrelmében Istent káromolná. A pokol nyomorultjai nem fogják megzavarni az üdvözültek énekét.

NK 601-2.A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség. És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet megtud Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit, és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit, a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel pengetik aranyhárfájukat. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas kórusában.

PP 504-5.A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség. De a sátoros ünnep nem csupán emlékünnep, hanem jelkép is volt. Nemcsak a pusztai vándorlást láttatta, hanem mint az aratás ünnepe, a föld gyümölcsének bemutatását is ünnepelte és előre mutatott a végső begyűjtés nagy napjára, amikor az Aratás Ura elküldi aratóit, hogy egybegyűjtsék a konkolyt a tűzre, a búzát, pedig az ő csűrébe. Abban az időben a gonoszok mind elpusztulnak. ... olyanok lesznek, mintha nem lettek volna” (Abd 16). És minden hang a világegyetemben Isten örömteli dicséretében egyesül. ... minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké!” (Jel 5:13).

2T 215.A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség. – A vértanúk halálát nem lehet összehasonlítani Isten Fiának gyötrelmeivel. Átfogóbb, és mélyebb pillantást kell vetnünk Isten szeretett Fiának életére, szenvedésére és halálára. Mikor az egyes szemszögből látjuk az elfedezést, akkor az emberek üdvössége végtelenül értékes lesz szemünkben. Az örök élet elnyeréséhez viszonyítva, minden más jelentéktelen semmiséggé törpül. Mégis mennyire megvetitek szerető Megváltónk tanácsait! Szívünk a világon csügg, Isten Fia előtt, pedig önző érdekek reteszelik el az ajtót. Kongó állszenteskedés és büszkeség, önzés és nyerésvágy, irigység, rosszindulat és szenvedély tölti be sokak szívét, olyannyira, hogy Krisztusnak nem marad hely bennük.
Örök gazdagság volt, pedig az Övé, Ő mégis szegénnyé lett értünk, hogy szegénysége által mi is gazdaggá válhassunk. Fény és dicsőség övezte, a mennyei angyalok seregei vették körül, alig várva, hogy teljesíthessék parancsait. Ő mégis magára vette természetünket s eljött a bűnös halandók közé. Nyelv ki nem fejezheti ezt a szeretetet, meghaladja az értelmünket. Nagydolog az istenfélő élet titka. Keltse életre, magasztalja fel, ragadja el lelkünket az Atya és a Fiú az emberek iránti szeretetének témája. Krisztus követői így tanulhatják meg valamennyire visszatükrözni ezt a felfoghatatlan szeretetet, miközben felkészülnek, hogy majd csatlakozzanak a megváltottakhoz, hogy ezt a kívánságukat fejezzék ki: „A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel 5,13).

2T 266-67. A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség.Vigyük csak be hirtelen a mennybe azokat a férfiakat és nőket, akik megelégednek az isteni dolgokba a törpe, nyomorék állapotukkal, hadd lássák szempillantásnyi időre a tökéletesség magasztos, szent állapotát, ami ott örökké uralkodik: Minden lényt szeretet tölt be, minden arc örömtől sugárzik, elbájoló zene dallamos hangjai áradnak Isten és a Bárány magasztalására. A fény kifejezhetetlen áramló özöne árad a szentekre a trónon ülőtől és a Báránytól. Vegyék eszükbe, hogy ezen felül is magasztosabb, teljesebb öröm vár rájuk, mert minél többet kapnak Isten öröméből, annál inkább növekszik az a képességük, hogy magasabbra emelkedjenek az örök örömökben s így egyre újabb, és nagyobb kapnak a kimondhatatlan dicsőség és áldás kimeríthetetlen forrásából. Ezek az emberek össze tudnának-e vegyülni a mennyei sokasággal, csatlakozni tudnának-e énekükhöz, el bírnák-e viselni a tiszta, magasztos, elragadó dicsőséget, mely Istentől és a Báránytól árad? Jaj, dehogy is bírnák! Bár évekkel lett meghosszabbítva próbaidejük, hogy megtanulják a menny nyelvét, hogy „hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon” (2Pét 1,4). Nekik mégis önző dolgaik vannak, azokkal kötik le agyuk képességeit, lényük erőit. Nem engedhetik meg maguknak, hogy fenntartás nélkül Istent szolgálják, - hogy ezt tegyék szívügyükké. A világi vállalkozások a legfontosabbak nekik, azok kötik le erejük színe-javát, Istennek pedig csak futó gondolatot szentelnek. Elváltóznak-e az ilyenek a végső döntés után: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22,11). Mert ilyen idő közeledik most hozzánk.