3. fejezet

Jel. 3,1

"A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy."

KP 71. Akinél van az isteni hét lélek. – A Szentlélek - a végtelen szeretet jóvoltából - eljött a mennyből, és Isten dolgait kinyilatkoztatja minden olyan léleknek, aki rendíthetetlenül hisz Krisztusban. Hatalmánál fogva belevési a lélekbe azokat az életadó igazságokat, amelyeken az ember üdvössége múlik. Az élet útja olyan egyszerű lesz, hogy senkinek sem kell eltévednie. Amikor a Szentírást tanulmányozzuk, könyörögjünk Isten Lelkének világosságáért! Világítsa meg fénye az Igét, hogy meglássuk és értékeljük kincseit!

És a hét csillag. Lásd EGW 1,16 és 2,1.

Tudom a te dolgaidat. Lásd EGW 2,2.9.13.

4BC 1166.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Isten Lelkének életre keltő hatásának kell élnie minden emberi eszközben, hogy minden lelki izom működni tudjon. A Szentlélek befolyása és Isten lehelete nélkül a lelkiismeret alszik, a lelki élet elvész és megszűnik. Sok olyan ember neve szerepel a gyülekezet névsorában, kiknek nincs lelki életük. Az ilyenek neve nincs bejegyezve a Bárány életkönyvébe. Ők lehetnek a gyülekezet tagjai Úrral mégsem egyesültek. Lehet, hogy egyes kötelességeket szorgalmasan végeznek, élőknek tekintik őket, mégis sokan vannak ezek között, akiknek „az a neve, hogy él”, és mégis halott.
Ha nincs igazi bűnbánat Isten előtt, és igazi megtérés a lélekben, ha nincs az Isten éltet adó lehelete, amely az emberben feléleszti a lelki életet, ha az igazságot megvallók nem élik meg a mennyei elveket, azok nem születtek újjá a romolhatatlan magtól, amely él és megmarad örökké. Ha ezeknek Krisztus igazsága nem lesz egyetlen biztonságuk, ha nem tükrözik vissza jellemét, és az Ő lelkületével nem munkálkodnak – azok mezítelenek, mert nincs rajtuk Krisztus igazságának ruhája. Gyakran élőnek tartják a holtakat, mert akik a maguk elképzelései szerint munkálják, amit ők üdvösségnek neveznek, azokban nem Isten munkálja mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből.

NK 276-77.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Amikor a Megváltó figyelmeztette követőit visszatérésének jeleire, megjövendölte, hogy a második advent küszöbén milyen nagy lesz az erkölcstelenség. Megismétlődnek a Noé korabeli dolgok, a világi kereskedés kavargása és az élvezetek keresése. Az emberek adnak és vesznek, ültetnek és építenek, nősülnek és férjhez mennek, közben pedig elfeledkeznek Istenről és az eljövendő életről. Krisztus intése így hangzik e kor népéhez: „Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap.” „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lk 21:34.36)
Hogy milyen lesz az egyház állapota ebben az időben, azt a Megváltó így határozta meg a Jelenések könyvében: „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” Azoknak pedig, akik nem akarnak felébredni nemtörődömségükből, és azt hiszik, hogy biztonságban vannak, így szól a komoly figyelmeztetés: „Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád” (Jel 3:1.3).

SD 85.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Az viselheti jogosan a keresztény nevet, aki Krisztushoz hasonló istenfélelemmel és fedhetetlenséggel, szeretettel és Isten meg Jézus Krisztus tiszteletével lesz megtelve, akit elküldött: a lelkülete szavai, és tettei a menny pecsétjét magán viseli. Mások látni fogják, hogy Krisztussal volt, és hogy tőle tanult. Imái egyszerűek és lelkesek lesznek, és a hit szárnyain Istenhez emelkednek. A Krisztus iskolájában tanulónak szerény véleménye lesz magáról. Habár meglehet, hogy a föld javaiban szegény Isten Lelkének tulajdonságaiban, pedig gazdag. Így áldás lehet, és befolyásával lelki gazdagságot hozhat másoknak, mert benne van Krisztus az élővíz forrása, amely az örökéletbe torkoll. Maga körül a remény, a bátorság és az erő légkörét árasztja, és megszégyeníti a világias, önző, külsőleges hívőket, akiknek az a nevük, hogy élnek, pedig halottak.

1T 276.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Akik az utolsó napok veszedelmei között keresztényeknek vallják magukat, és nem követik az alázatos, önmegtagadó Mintát, azok csatlakoznak az ellenség soraihoz. Az ellenség saját alattvalóinak tekinti őket, és ugyanolyan fontos szerepet töltenek be terveibe, mint többi alattvalói, mert élő a nevük, és mégis halottak. Ha nem lettek volna hitvalló keresztények, nem utánozták volna őket. Ezek a megszenteletlen hitvallók nincsenek tisztában befolyásuk súlyával. Sokkal nehezebbé teszik a csatát azoknak, akik Isten választott népe igyekeznek lenni. Pál ír Titus 2,15-ben a Krisztust váró népről: „Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.

2T 175-76.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – A fiatalok hatása olyan messzire terjed, ameddig ismerik őket. Szállóigévé vált a megszenteletlen életük. Mégsem hat senki annyira a rossz irányában, mint ti ketten. Gyalázatot hoztatok a hitvallásotokra, nyomorultul képviselitek az igazságot. Az igaz tanú mondja: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” Ha hideg lennél, akkor lenne valamilyen remény, hogy még majd megtértek. De ha a Krisztus szent élete helyett az önigazultság övez valakit, ha annyira nehezen lehet felismerni a félrevezetést, akkor annyira nehéz lerázni az önigazultságot, hogy a legnehezebb elérni az ilyen esetet. A megtéretlen, istentelen bűnös irigylésre méltóbb helyzetben van, mint az ilyenek.
Ti ketten botránykő vagytok a bűnösök számára. Miszerint lesír rólatok a megszenteletlenség. Csak tékozoljátok azt, ami a Krisztusé, ahelyett, hogy vele együtt gyűjtenétek. Ha Isten megsegít, hogy letépjem rólatok az önhittség palástját, akkor még lenne reményem, hogy jóvátennétek az időt, és példás életet élnétek. Gyakran fölráztalak már tieteket, de csak újra visszasüllyedtetek előbbi, renyhe önigazult állapototokba. Az a nevetek, hogy élet, mégis holtak vagytok. Büszkeségetek azzal fenyeget, hogy még a romlástok lesz. Isten már szólt hozzátok erről. Ha meg nem újultok, szerencsétlenség tör majd rátok. Örömötök gyászra fog majd fordulni, míg csak meg nem alázzátok szíveteket az Isten kezének súlya alatt. Isten most nem figyelmez imátokra. Hiszen olyan szívből jön, amelyet büszkeség és önzés tölt be. Kedves testvérnő, rettenetesen hiú vagy. Céltalan életet élsz, pedig ha megalázkodtál volna, ha mások javára éltél volna, áldás lehettél volna mind magad, mind a körülötted élő emberek számára. Isten bocsássa meg szüleidnek és nőtestvéreidnek, hogy azzá neveltek, amivé lettél. Pontosan olyanná, ami, ha meg nem változol, polyva lesz csupán a tűzre az Isten napján.

TM 155-56.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Sajnos, elhanyagolják a Biblia olvasását és tanulmányozását. Nem kutatják alázatos szívvel, önmaguk számára. Ne fogadjátok el emberek bibliamagyarázatát, bármilyen állást töltsenek is be, hanem vegyétek elő a Bibliát, s keressétek magatok az igazságot. Miután Jézus beszélt hozzájuk, a samaritánusok mondták az asszonynak: „Nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus.” Kezünkben az igazság tárháza. Ássatok mélyre, s akkor a legértékesebb ismerethez juttok. Sokan megrestültek és bűnösen elhanyagolták az Írások kutatását, ezért nélkülözik Isten Lelkét, úgyszintén Igéjének ismeretét. János Jelenéseiben olvassuk, hogy csak a nevük az, "hogy élnek", ám halottak. Testvéreim! Ha a Szentlélek késztetésének nem engedtek, ha nem ő az indítója tevékenységeteknek, ha befolyását nem kéritek azért, hogy Isten erejében munkálkodjatok, akkor Isten üzenete hozzátok így hangzik: "Csalás áldozatai vagyok: s végzetessé válhat számotokra. Meg kell térnetek. Először világosságot kell kapnotok, hogy világosságot áraszthassatok. Fogadjátok magatokba az Igazság Napjának fényes sugarait." Akkor majd elmondhatjátok Ésaiással együtt: „Kelj fel, világosodják, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” Ápoljátok a hitet és a szeretetet. „Íme nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna.” Keressétek az Urat. Mindaddig ne nyugodjatok, amíg biztosan nem tudjátok, hogy Krisztus a ti Üdvözítőtök.

Ev 367-368.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Sokan úgy fogadják el az igazságot, hogy nem kutatták mélyebben az alapelveket, és amikor ellenállásba ütköznek, addigra az őket megerősítő alapokat, és bizonyítékokat elfelejtették már. Addig eljutottak, hogy az igazságot elhitték, de tökéletesen nem tanulták meg, hogy mi az igazság, és nem növekedtek fokról fokra Krisztus ismeretében. Az ilyen jámborság gyakran üres formasággá torzul, és ha az előadásokat, amelyek őket felrázták, többé nem hallják, akkor lelkileg meghalnak. Ha azok, akik elfogadták az igazságot, nem tértek meg alaposan, életükben és jellemükben nem történt gyökeres változás, nem fognak kitartani a kísértések próbái alatt, mert nem kapcsolódott lelkük az örök Sziklához. Ha a prédikátor továbbmegy, és a dolog újszerűsége szertefoszlik, akkor az igazság elveszíti vonzerejét, és ezek a lelkek nem árasztanak szentebb befolyást, mint azelőtt (Ev szolgái 228 – 1915).

1T 492.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Megmutatták nekem, hogy nincs hiány az anyagiakban a szombattartó adventisták között. Jelenleg a legnagyobb veszedelmük a birtokok felhalmozása. Némelyek szüntelenül növelik gondjaikat és munkájukat. Túlterheltek. Az eredmény az, hogy csaknem feledik Isten ügyének szükségleteit. Lelki halottak. Isten áldozatot kíván tőlük – felajánlást. Az áldozat nem növel, hanem csökkent, és megemészt. Itt – megmutatták nekem – a méltó vállalkozás Isten népe számára, amelybe beruházhatják javaikat Isten dicsőségére és ügyének fejlesztésére. A javak nagy része népünk soraiban csak kárt tesz azoknak, akik ragaszkodnak hozzá.

5T 73.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.Soknak élő a neve, de lelkileg halott. Ezek mondják majd ama napon: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” Jajt mondanak ki ellenetek, ha addig vártok, ha addig lopjátok a napot, amíg az igazság napja le nem nyugszik, míg csak az örök éjszaka sötétsége nem lesz osztályrészetek! Jaj, bárcsak megolvadna hideg, alakoskodó, világi szívetek! Krisztus nemcsak könnyeit ontotta, hanem vértét is. Hát nem ébresztenek bennünket szeretetének ezek a megnyilvánulásai mély alázatra Isten előtt? Alázat és a magunk kevésre tartása szükséges ahhoz, hogy Isten jóváhagyhasson mindent.

RH 1879. Júl. 10.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Mint emberek elszakadtunk Istentől. Hitvalló gyermekeinek szíve elidegenedett Tőle. Az igaz, hogy megvan a neve, hogy él, de a lélek lelki ereje halott. Jézus ilyen kijelentést tesz: „Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók!” (Luk 19,42) Jézus nem napokat hanem „napot” említ, „e te mostani napodat”.

7BC 987.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Nekünk a világ világosságának kell lennünk. A világ igényt tart rád. Ha nem ragyogsz világosságként a földön, lesz, aki feláll az ítéleten, és téged tesz felelőssé örök haláláért. Kiderül, hogy Isten és ember ellenségének eszköze voltál, hogy félrevezess és elámíts látszólagos keresztény hitvallásoddal. Nem vezetted istenfélelemre és odaadásra az embereket. Az volt a neved, hogy élsz, lelkileg mégis halott voltál. Nem rendelkeztél Isten Lelkének éltető erejével, aki bőségesen meg van ígérve mindazoknak, akik hittel kérik (RH 1898. aug.16).

7BC 958.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.Isten, életváltóztatásra szólítja egyházát. Nevük van, hogy élnek, de cselekedeteikből hiányzik a Jézus szeretete. Ó, milyen sokan elestek azért, mert azt remélték, hogy csak a hit megvallása üdvösséget hoz! Milyen sokan vesztek el azért, mert nevük felemelésén fáradoztak? Ha valaki nagy hírnévre tett szert, eredményes evangelizátor, tehetséges igehirdető, az ima és a hit embere, rendkívül istenfélő, az ilyen embert az a veszély fenyegeti, hogy hite hajótörést szenved, amikor kisebb próbák jönnek rá Isten engedélyével. Gyakran csak azért tett nagy erőfeszítéseket, hogy az elért tiszteletet és megbecsülést megtarthassa.
Akik attól rettegnek, hogy nem tartják őket értékesnek, azok Azt veszítik szemük elöl, Aki egyedül tesz méltóvá bennünket Isten dicsőítésére. Hűségesen és ébren őrködjünk magunk felett. Magunkról Krisztusra fordítsuk tekintetünket. Akkor nem fog kínozni és nyugtalanítani semmi apróság. Bármilyen magasztosnak és dicséretesnek tűnnének tetteink semmit sem érnek, ha nem Jézus szeretetével végezzük. Az ember hatalmas vallásos tevékenységet végezhet, de ha Krisztust nem szövi mindenbe, amit mond, amit tesz, az a maga dicsőségén fog fáradozni (1903. 48. levél).

7BC 958.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.„Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” Istennél semmi súlya nincs a külső látszatnak. A vallásosság külső formái teljesen értéktelenek, ha az Isten szeretete nem él a lelkünkben.

(Sp TA 12) 7.Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Ez borzalmas megtévesztés, hogy van neve és mégse nincs kapcsolata Istennel, lelki élet nélkül, Krisztus nélkül, és Isten jelenléte nélkül a lélekben. „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.”

Jel. 3.fej.

A sárdisi, filafelfiai és a laodiceai gyülekezet angyalának írt levél

RH 1903. aug. 20. – Ez az üzenet a mai gyülekezetnek szól. Felhívom gyülekezeteink híveit, olvassák el és ültessék át a gyakorlatban a Jelenések egész harmadik fejezetének üzenetét. A laodiceai gyülekezetnek intézett üzenet különösen a ma élő Isten népére vonatkozik. Ez az üzenet olyan hitvalló keresztényeknek szól, akik annyira hasonlóvá váltak a világhoz, hogy semmi különbség sem látszik közöttük és a világ között.

Jel. 3,2

"Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek."

PC 393.Vigyázz. – „A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád” (Jel 3,1-3). Milyen gyakran készületlen az ember arra, hogy Krisztusnak szolgáljon, amikor elhangzik a sürgős felhívás. Ha vigyázna, akkor próbára tenné magát, mint igazi barát és Jézus képviselője. De nem Krisztusnak Lelke, hanem más lélek lakik benne.

Ev 404.Vigyázz. – Lépten-nyomon imádkoznunk és könyörögnünk kell, mert sok minden fel fogja ütni a fejét, ami megzavarja munkásainkat. Testvérek üzenetet kaptam számotokra: „Vigyázzatok és imádkozzatok. Vigyázzatok, nehogy Isten művének útjába álljatok, olyan benyomást keltsetek, ami kárt hoz az igazságnak. Hivatásokat becsületes élettel díszítsétek. Ápoljátok a Szentlélek gyümölcseit, mert másként akadályok lesztek Isten műve előrehaladásában. „És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon” Zsid 12,13 (1902. 105. kézirat).

2T 511.Vigyázz. – Közölték velem, hogy a legsúlyosabb veszedelmünk, ha nem tesszük teljessé megszentelődésünket az Úr félelmében. Lelkészeket fenyeget a veszély, hogy elveszítik üdvösségüket. Akik másoknak hirdetik az Igét, maguk el fognak veszni, mert nem tökéletesítik magukban a keresztény jellemet. Munkásságuk nem juttat el senkit üdvösségre, és még magukat sem mentik meg. Nem tartják fontosnak, hogy szívvizsgálatot tartsanak és uralkodjanak magukon. Nem virrasztanak, és nem imádkoznak, hogy kísértésbe ne essenek. Ha virrasztanának, rátapintanának gyenge pontjaikra, ahol a legvalószínűbb a kísértések rohama. Virrasztás és ima segítségével annyira őrködni tudnak gyenge pontjaikon, hogy azok lesznek erős pontjaik, és ha kísértésbe esnek, nem szenvednek többé vereséget.

ChS 106.Vigyázz. – Három jelszó van a keresztény életben, aminek engedelmeskednünk kell, ha nem akarjuk, hogy az ellenfél tőrbe ejtsen, mégpedig: a virrasztás, az imádkozás és a tevékenység.

Mar 57.Vigyázz. – Jézus a „Vigyázzatok és imádkozzatok” figyelmeztetéssel az egyedüli helyes útra mutatott. Szükség van vigyázásra, mert a szívünk csalárd. Mi gyengék és törékenyek vagyunk, és Sátán meg akar bennünket semmisíteni. Elhagyhatjuk őrhelyünket, de az ellenségünk sohasem tétlen. Tudjuk, hogy ő mindig éber és ezért ne aludjunk, mint ahogy azt mások teszik, hanem „vigyázzunk és legyünk józanok”. Találkoznunk kel a világi lelkülettel és annak befolyásával, de azt ne engedhetjük meg, hogy azok betelepedjenek szívünkbe és elménkbe.

1Szem 371-72.Vigyázz. – Amikor az ént beleszőjük munkáinkba, akkor a mások elé tárt igazság nem szenteli, lágyítja és nemesíti meg saját szívünket, és nem tesz bizonyságot arról, hogy a Mester számára alkalmas edények vagyunk. Egyedül buzgó ima által lehetünk értékes kapcsolatban Jézussal, és ez áldott kapcsolat által szavainkat és lelkületünket Krisztus Lelke teszi jó illatúvá. Nincs olyan szív, mely ne tudná elviselni a virrasztást. Jézus, drága Megváltónk, nagyon szerette az éberséget. Az önmagunk feletti felügyelet egy pillanatra sem szünetelhet. Szívünket szorgalmasan kell őriznünk, mert abból indul ki minden élet. Vigyázzatok és neveljétek a gondolatokat, nehogy vétkezzetek ajkatokkal! (RH, 1890. június 3.)

PK 84. Vigyázz. – Egyetlen pillanatig sem lehetünk biztonságban; csak akkor, ha Istenre bízzuk magunkat, és életünk Krisztusban rejtőzik. Éberség és imádkozás őrzi meg tisztaságunkat.

5T 610-11.Erősítsd meg a többieket. – Így szól az igaz tanú feddése a sárdisi gyülekezethez: „Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg.” Különösen az a vétek volt a gyülekezet rovásán, hogy nem erősítették meg a többit, aki halálán volt. Vonatkozik-e ránk ez az intés? Vizsgáljuk meg egyénenként a szívünket Isten szavának fényénél, és legyen az első dolgunk, hogy Krisztus segítségével odabent rendet teremtsünk.
Isten megteszi a ráeső részt az ember megmentéséért, s most egyházát szólítja az együttműködésre. Egyfelől Krisztus vére, az igazság szava, és a Szentlélek, másfelől a veszendő lelkek. Krisztus minden követőjének kiszabott része van: rávenni az embereket, hogy fogadják el az égadta áldásokat. Vizsgáljuk meg magunkat közelebbről, vajon végezzük-e ezt a munkát? Vonjunk kétségbe magunkban minden indítóokot, életünk minden tettét. Hány csúnya kép függ emlékezetünk csarnokában! Gyakran szorulunk rá Krisztus bocsánatára. Szüntelenül a sajnálatától és a szeretetétől függünk. Elmulasztottunk ugyanolyan lelkületet tanúsítani mások iránt, mint amilyet Krisztus tanúsít mi irántunk. Éreztél-e felelősséget valakiért, akit a tilos ösvényen kószálni láttál? Megfedted-e gyengéden? Megsirattad-e? Imádkoztál-e vele és érte? Kimutattad-e gyengéd szavakkal és gondoskodó tettekkel, hogy szereted és megkívánod megtenni? Olyanokkal érintkezel, akik bukdácsolnak és roskadoznak nyomorék beállítottságuk és selejtes szokásaik terhe alatt. Magukra hagytad-e őket csatáik hevében, mikor segíthettél volna? Nem kerülöd-e el az út másik oldalán a kísértés rohamai alatt roskadozókat, miközben a világ készen állt szánakozásával és arra, hogy a Sátán hálójába csalogassa őket? Rávágtad-e a választ, mint Káin: „Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” Hogyan is látja a te életedet a gyülekezet fenséges Feje? Hogyan tekinthet az igaz útról letértek iránti közönyre Az, akinek minden ember értékes, mert vérével vásárolta meg. Nem remegsz, hogy úgy otthagy, ahogy te otthagysz másokat? Bizonyos lehetsz abban, hogy az Úr házának igaz Vigyázója feljegyezze minden hanyagságodat!

8T 99-100.Erősítsd meg a többieket. – Jel 3,1-3. E figyelmeztetések beteljesedései, szemünk előtt játszódnak le. Soha írás pontosabban nem teljesedett be, mint ezek.
Az emberek a leggondosabban szerkesztett tűzbiztos épületet emelhetnek, de Isten kezének egyetlen érintése, a mennyből jövő egyetlen szikra elsöpri minden menedéküket.
Megkérdeztek, adhatok-e tanácsot. Már elmondtam a tanácsot, amit Istentől kaptam – remélve, hogy megakadályozza a Battle Creek felett lebegő tüzes kard sújtását. Most, amitől tartottam megérkezett, a RH épület leégésének híre. Mikor a hír megérkezett, nem lepődtem meg, semmi mondanivalóm nem volt. A figyelmeztetések, melyeket időről-időre mondanom kellett, nem érték el hatásukat, csak még keményebbé tették azokat, akik hallották. S most csak annyit mondhatok – sajnálom, olyan nagyon sajnálom, hogy a csapásnak be kellett következnie. Elég világosság érkezett. Ha követtük volna azt, nem lenne szükség többre.
Népünknek – a lelkészeknek, és a gyülekezeti tagoknak – ezt az utasítást kell átadnom: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és ami Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.” És 55,6-7.
Minden lélek legyen éber. Az ellenség a sarkukban jár. Legyünk éberek, őrködjünk szorgalmasan, nehogy valamely gondosan álcázott mesteri csapda váratlanul érjen. A könnyelműek és közönyösek vigyázzanak, nehogy úgy jöjjön el az Úr napja, mint az éj leple alatt a tolvaj. Sokan letérnek térni az alázatosság ösvényéről, lerázzák magukról Krisztus igáját és idegen ösvényeket fognak taposni. Megvakulnak és megzavarodnak és elhagyják az Isten városába vezető keskeny utat.

TM 352-353.Erősítsd meg a többieket.„A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag. Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” Íme, a probléma megoldása. Az itt vázolt személyeknek volt világosságuk, amely egészen más eljárásra késztette volna őket, ha követték volna a világosságot, ha megerősítették volna a többieket, akik haló félben voltak. Az önszívükben izzó világosságot, amikor Jézus szól szívükhöz: „Megbocsáttattak néked a te bűneid,” elevenen tarthatták volna, ha segítenek a rászorulókon.
Az elvégzendő feladatot világosan vázolja előttünk: „Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” Megemlékezzél azért, hogy vetted és hallottad, és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” Sokan hallották és befogadták az élet Igéit, az igazság mélyen hatott rájuk, ámde, hogy lelkük kihűljön, hitük elhomályosodjék éspedig önigazultságuk, önteltségük, büszkeségük, s az igazság ismeretének tudata miatt, amelyet azonban meg nem valósítottak. Ha az igazságot nem gyakorolják, elveszti erejét. A szív bezárul mennyei befolyása előtt, s akiknek Krisztusért munkálkodniuk kellene, elrestülnek, s a lelkek, akiken segíthetnének, csüggedtségükben, sötétségben és kétségbeesésben hagyatnak.

7BC 958-59.Erősítsd meg a többieket. – Figyelmeztet az időkre, mikor tévedések jönnek be tolvajként, hogy ellopják Isten népének hitét, amikor szorgalmasan és állandóan őrködniük kell az ellenség ámításai ellen.
Sárdisban sokan megtértek az apostolok igehirdetése nyomán. Ragyogó, fényes világosságként fogadták el az igazságot. Némelyek azonban elfeledték, milyen csodálatos módon fogadták az igazságot, ezért Jézus szükségesnek látta, hogy intést küldjön.
A régi zászlóvivők egyik a másik után estek el, némelyek pedig, belefáradtak a gyakran elismételt igazságokba. Ezek új tanításokra vágytak, olyanokra melyek a többségnek megfelelnek. Azt gondolták, csodás változásra van szükségük. Lelki vakságukban nem vették észre, hogy az álokoskodások gyökerestől kiirtják a múlt tapasztalatait.
De Jézus kezdettől fogva látta a véget. Jánossal figyelmezetést küldött: „Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj” (1905, 34. kézirat).
(Jel 3, 1-3) Ez az üzenet, akiknek szólt, azok között voltak olyanok, akik Keresztelő János igehirdetése által győződtek meg, de később elvesztették hitüket, melynek korábban örvendeztek. Mások Krisztus igehirdetése által fogadták el az igazságot, s valamikor buzgó hívők voltak, de később első szeretetüket és lelki erejüket elveszítették. A kezdetben táplált bizalmukban nem tartottak ki állhatatosan. Nevük volt, hogy élnek, de ami az üdvöt hozó befolyást illeti, halottak voltak. Bár rendelkeztek az istenfélelem látszatával, de nem az erejével. Jelentéktelen dolgokon folyt köztük a viszály, melyeket az Úr sohasem tett a hit és a tanítás mércéjévé. Ezek viszont hegyekké nőttek és elválasztották őket Krisztustól és egymástól…
„Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz és halott vagy. Istennél semmi súlya nincs a fennhéjazó dicsekedésnek. Teljesen értéktelenek a vallás külső formái, ha az Isten szeretete nem él a lelkünkben.
„Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak. Ez a mi feladatunk. Sokan vannak olyanok, akik lelkileg készek meghalni, s az Úr minket szólít, hogy erősítsük és megalapozzuk őket a hitben. Isten népe legyen szilárdan egybefűzve a keresztény közösség kötelékeivel, s a rájuk bízott drága igazságokról való gyakori beszélgetéseikkel kölcsönösen bátorodjanak és erősödjenek a hitben. Sose töltsék idejüket egymás vádolásával és gáncsolásával (RH 1905 aug. 10).

7BC 959Erősítsd meg a többieket. – (1-3) Krisztus megkülönböztetett figyelemmel nyilatkoztatja ki azok jellemét, akik magukra vették Nevét, mint keresztények, ami arra késztet bennünket, hogy komolyabban értsük meg azt, hogy állandó megfigyelése alatt vagyunk. Ismeri a szív gondolatait és szándékait, csak úgy, mint minden egyes szót és cselekedetet. Mindent tud lelki életünkről. Tudja, kit szeretünk, és kinek szolgálunk (1900, 81. kézirat).

LS 92-93.Erősítsd meg a többieket. – Későbbi években láttam, hogy nem adták fel teljesen azokat a hamis elméleteket, melyeket a múltban tanítottak. Kedvező alkalommal feltámadjanak majd. Ne felejtsétek el, hogy minden ingatag dolog, meg fog mozdulni. Az ellenségnek sikerül majd egyesek hitét feldúlni, de a hit hűek mozdíthatatlanok lesznek. Próbák és kísértések között is szilárdan kitartanak. Az Úr a tévedéseket is feltárta és azokat, kik nem ismerik fel Sátánnak munkáját, hova tovább hamis ösvényre vezetik. Jézus int bennünket, hogy legyünk éberek és erősítsük a többieket, kik haló félben vannak.
Nem hivatásunk, hogy vitába szálljunk azokkal, kik hamis elméleteket követnek. A vita hiábavaló. Krisztus sohasem vitatkozott. „Meg van írva” –ez volt a felelete a világ Megváltójának. Ragaszkodjunk az Íráshoz! Engedjétek az Úr Jézust és követőit, hogy bizonyságot tegyenek. Tudjuk, hogy bizonyságuk igaz.”

2T 104-05.Erősítsd meg a többieket. „Akár a hitetlen Tamás, erényeknek tartottad a kételkedést, hacsak félreérthetetlen bizonyíték nem áll rendelkezésedre, ami kirekesztené a kételkedés bármi lehetőségét. Megdicsérte-e Jézus a kételkedő Tamást, még ha meg is adta neki a bizonyítékot, amiről azt mondta, hogy csak akkor hiszi, ha kezében lesz? Jézus ezt mondta neki: „Ne légy hitetlen, hanem hívő”. Tamás ezt felelte: „Én Uram, én Istenem. Tamás most már kénytelen volt hinni. Nem maradt tere a kételkedésre. Jézus akkor így szólt: „Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Úgy mutatták meg nekem, mint aki a lázadó vezérrel és seregével szövetkezik, hogy bosszantsa, megzavarja, csüggessze, elbátortalanítsa, s végül legyőzze azokat, akik a helyesért harcolnak, akik Immánuel fejedelem véráztatott lobogója alatt állnak. Tudtomra adták, hogy szavaid, és viselkedésed embereket fordít el a negyedik parancsolat szombatjának megtartásától. Arra használod képességedet és rátermettségedet, hogy fegyvereket kovácsolj Isten ellenségei keze ügyébe, hogy azok ellen harcoljanak, akik a parancsolat megtartásával igyekeznek engedelmeskedni Istennek. Míg angyalokat bíztak meg, hogy erősítsék a maradékot, hogy elviseljék és semlegesítsék támadásaidat, mégis a legmélyebb szomorúsággal nézik erőlködésedet, hogy csüggessz és rombolj. Tiszta, ártatlan, szent angyalokat késztettél többször sírásra.

2T 649.Erősítsd meg a többieket. – Vermontnak nem csak olyan igehirdetőkre van szüksége, akik a gyülekezetet látogassák, imádkozzanak, és alkalomadtán intsenek. Vermontban mindig munkásokért szóló felhívásokat kellene intézni Isten népéhez. Lelkiismeretes, buzgó munkásokra van szükség, hogy úgy erősítsék meg a többit, hogy az emberek lelki szükségleteit szolgálják. Isten ügyének mindenfelé teherviselőkre van szüksége, de különösen Vermontban. Vannak ugyan emberek, akik újra, meg újra ugyanazokat a területet művelik, de csak keveset érnek el, vagy éppen semmit. Ellátogatnak, és kellemesen elbeszélgetnek a testvérekkel, s gyakran ennyi az egész eredményük: s mégis elvárják, hogy megfizessék idejüket.

8T 135-36.Erősítsd meg a többieket. – Battle Creekben határt kell szabnunk intézményeink növekedésének. Mezőnk az egész világ, s a szőlő más részei is érdeklik Istent. Akadnak gyülekezetek és intézmények, melyek minden idegüket megfeszítik, hogy talpalatnyi földet biztosítsanak maguknak, hogy élhessenek. Intézményeink gondoskodjanak arról, hogy megerősítsék azokat, aki halálán van. A Battle Creeki nagy gyülekezete milyen könnyen küldhetne anyagi segítséget a szegényebb, az adósságok terhe alatt csaknem leroskadó gyülekezeteknek! Miért van az, hogy ezeket a testvérgyülekezeteket magukra hagyják a szegénységgel és adósságokkal küzdeni? Az önzés lelki halált okoz. A jólétben úszó gyülekezeteinek milyen nagyon sok jót tehetnének, ha testvérgyülekezeteiket segítenék, ha nekik is jólétet teremtenének!

TM 357-58.Erősítsd meg a többieket. – A mű szentségét képviseli, magasztalja az igazságot emberek és angyalok előtt. Krisztus jellemének szent jó illatát árasztja. Ez az Isten gyújtotta szent tűz. Ami ezen kívül van, az idegen tűz, utálatos Isten előtt, s annál irtóztatóbb, amennyivel tisztsége a műben több és nagyobb felelősséggel jár.
Istentől üzenetet közvetítek Sión bűnözőinek, nekik, akikhez Krisztus szólott: „Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” Mindenkor szent tüzet áldozzatok, mert akkor Krisztus cselekedeti, szeretete, irgalma, szentsége száll fel Isten színe elé, szent, jó illatú áldozatként elfogadható áldozatként.
Ámde idegen tüzet mutattak be áldozatul, mert nyersen, keményen beszéltek, beképzeltségükben, önmagasztalásukban, önigazultságukban, önkényeskedtek, Isten népe szabadságát korlátozták, mert megkötözték őket terveikkel és szabályaikkal, amelyeket nem Isten szerzett, sőt még eszébe sem jutott. Mindez: idegen tűz, Isten nem ismeri el, az Ő jellemét pedig állandóan helytelenül szemlélteti.

TM 357.Mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. – Istentől üzenetet közvetítek Sión bűnözőinek, nekik, akikhez Krisztus szólott: „Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” Mindenkor szent tüzet áldozzatok, mert akkor Krisztus cselekedeti, szeretete, irgalma, szentsége száll fel Isten színe elé, szent, jó illatú áldozatként elfogadható áldozatként.

Jel. 3,3

"Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád."

NK 436.Tartsd meg, és térj meg. – Most van a nagy engesztelési nap. Az Úr azt kívánta, hogy míg a jelképes szolgálat főpapja Izraelért engesztelést végez, az egész Izrael, bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg lelkét előtte, hogy ki ne „irtassék ... az ő népe közül. Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell bűnbánó szívvel és őszinte megtéréssel megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot! A léhaságból és felszínességből, amit oly sok állítólagos keresztény megenged magának, ki kell gyógyulni. Súlyos harc vár mindazokra, akik uralomra törő bűnös természetüket igába akarják hajtani. A felkészülés munkája személyes munka. Nem csoportosan fogunk üdvözülni. Az egyik ember tisztasága és odaszentelődése nem ellensúlyozza e tulajdonságok hiányát a másikba. Minden nemzetnek meg kell jelennie Isten ítélőszéke előtt, de Isten minden egyes ember ügyét olyan alaposan vizsgálja meg, mintha rajta kívül nem volna senki más a földön. Mindenkinek a mérce alá kell állnia. Senkin sem maradhat egyetlen folt, vagy sömörgőzén, vagy valami afféle.

7BC 959-60.Tartsd meg, és térj meg. „Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg.” Akik újjászülettek, ne feledjék, milyen örömmel és boldogan fogadták a mennyei világosságot, milyen lelkesen közölték mindenkivel boldogságukat…
„Tartsd meg. Ez nem bűneink melletti kitartást jelent, hanem tarts ki a megnyugvás, a hit, a reménység mellett, melyet Isten nyújtott számodra Igéjében. Sohase csüggedjünk el. A csüggedt ember semmire sem képes. A Sátán törekszik elcsüggeszteni, fülünkbe súgva, hogy semmi értelme Istent szolgálnunk, hogy többet ér élvezetekkel és örömökkel élnünk a világban. De hát „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?” világi élvezetekkel élhetsz az eljövendő világ elvesztése árán: de megengedhetjük magunknak, hogy ekkora árat fizessünk?
Ki kell tartanunk, s élnünk kell az összes mennyből nyert világosság szerint. Miért? Mert Isten azt akarja, hogy fogadjuk el az örökkévaló igazságot s legyünk segítő keze – hirdessük a világosságot azoknak, akik nem tudnak irántuk való nagy szeretetéről. Mikor Krisztusnak adtátok magatokat, az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenlétében tettek fogadalmat. A menny három hatalmának jelenlétében. Erősen tartsd meg ezt a fogadalmat.
„Térj meg. Legyen az életünk folyamatos megtérés és alázat. Szüntelenül meg kell térnünk, hogy szüntelenül győzők lehessünk. Ha állandóan alázatosak vagyunk, akkor győzők vagyunk. Azt sohasem tudja kiragadni Krisztus kezéből az ellenség, aki a hit egyszerűségével bízik ígéreteiben. Ha a lélek megbízik, és engedelmesen munkálkodik, akkor gondolkodása fogékony az isteni sugallatra, és Isten világossága ragyog bele, megvilágítva az értelmet. Mily nagyok előjogaink Krisztusban!
Az igaz bűnbánat érzete Isten előtt nem tart minket szolgaságban, nem okoz olyan érzetet, mintha gyászmenetben lennénk. Legyünk vidámak, ne gyászolók. Mégis mindig szívből sajnáljuk, hogy miután Krisztus drága életét adta értünk, mi mégis olyan sok évet adtunk életünkből a sötétség hatalmasságainak. Szívünkben fájdalmat és szomorúságot kell éreznünk, bármikor megemlékezünk arról, hogy Krisztus mindent odaadott megváltásunkért, mi pedig az időt és képességeket, melyeket Isten talentumként adott, hogy neve dicsőségére szenteljük, az ellenség szolgálatában használjuk. Bánjuk meg, hogy nem törekedtünk még jobban megismerni a drága igazságokat, melyek képessé tennének olyan hit birtoklására, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket.
Amikor olyan embereket látunk, akik nem találtak üdvösséget Krisztusban, vagy eltávolodtak Tőle, képzeljük magunkat helyükbe, tartsunk bűnbánatot értük Isten előtt, nem nyugodva mindaddig, amíg csak megtérésre nem késztettük őket. Ha minden tőlünk telhetőt megtettünk értük s mégsem térnek meg, a bűn az ő ajtajuk előtt nyugszik, de mi továbbra is szomorkodjunk állapotukért, tanítsuk őket a megtérésre és törekedjünk lépésről lépésre Krisztushoz vezetni (1901, 92. kézirat).

EW 60.Tartsd meg, és térj meg. Ez az idő csakhamar eljön, s meg kell ragadnunk mindannyiunknak Jehova hatalmas karját; mert Sátánnak mindeme csodái és jelei népének félrevezetését és megsemmisítését célozzák. Irányítsuk gondolatainkat Istenre, és ne féljük a gonoszok félelmét: azaz ne féljünk attól, amitől ők félnek és ne tiszteljük azt, amit ők tisztelnek, hanem bátran szálljunk mindenkor síkra az igazságért.

Tartsd meg, és térj meg. – Lásd EGW Jel 2,25.

JÉ 539-40.Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj. – A gonosz szolga azt mondta a szívében: „Halogatja még az én uram a hazajövetelt” (Mt 24:48). Nem azt mondja, hogy Krisztus nem jön el. Nem gúnyolódik Krisztus második eljövetelének a tanításán, de szívében, valamint cselekedeteivel és szavaival kinyilvánítja, hogy az Úr eljövetele késik. Száműz mások elméjéből azt a meggyőződést, hogy az Úr gyorsan eljön. Befolyásával öntelt és meggondolatlan késlekedésre bírja rá az embereket. Megerősödnek világiasságukban és lelki tompultságukban. Földi szenvedélyek, romlott gondolatok veszik birtokukba elméjüket. A gonosz szolga együtt eszik és iszik a részegeskedőkkel; egyesül a világgal az élvezetek, a szórakozások hajhászásában. Veri szolgatársait, megvádolja és kárhoztatja azokat, akik hűségesek az Urukhoz. Összevegyül a világgal, és vele együtt süllyed egyre mélyebbre bűneiben. Félelmetes összekeveredés ez a világgal, amellyel együtt esik csapdába. „Megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja” (Lk 12:46).
„Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzá” (Jel 3:3). Krisztus adventje meglepi a hamis tanítókat. Ezek ezt mondják: „Békesség és biztonság” (l.Thess 5:3). Miként a papok és a tanítók tettek Jeruzsálem eleste előtt, ezek is arra törekszenek, hogy az egyház földi jólétet és dicsőséget élvezzen. Az idők jelei magyarázatuk szerint ennek vetik előre az árnyékát. Mit mond azonban Isten szava? „Akkor hirtelen veszedelem jő reájok” (l.Thess 5:3). Mindazokra, akik az egész föld színén lakoznak; mindazokra, akik otthonukká teszik ezt a világot, Isten napja csapdaként jön el. Úgy jön el hozzájuk, mint a lopakodó tolvaj.

NK 276-77.Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj. – Amikor a Megváltó figyelmeztette követőit visszatérésének jeleire, megjövendölte, hogy a második advent küszöbén milyen nagy lesz az erkölcstelenség. Megismétlődnek a Noé korabeli dolgok, a világi kereskedés kavargása és az élvezetek keresése. Az emberek adnak és vesznek, ültetnek és építenek, nősülnek és férjhez mennek, közben pedig elfeledkeznek Istenről és az eljövendő életről. Krisztus intése így hangzik e kor népéhez: „Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap.” „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lk 21:34.36)
Hogy milyen lesz az egyház állapota ebben az időben, azt a Megváltó így határozta meg a Jelenések könyvében: „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” Azoknak pedig, akik nem akarnak felébredni nemtörődömségükből, és azt hiszik, hogy biztonságban vannak, így szól a komoly figyelmeztetés: „Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád” (Jel 3:1.3).

Mar 270.Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj. – Éjjel egy igen elgyönyörködtető jelenetet mutattak nekem. Úgy tűnt mintha egy hadsereg nagy zűrzavarban és összetűzésben volna. Az Úr hírnöke elém állt és ezt mondta: „Hívd magaddal a házban levőket. Én majd vezetlek téged; kövess engem.” Sötét járdán, erdőben, majd hegyvidéken vezetett keresztül és ezt mondta: „Itt biztonságban vagy”. Sok embert vezettek erre a menedékhelyre. A mennyei hírnök mondta: „A nyomorúság ideje úgy jött el, mint a tolvaj éjjel, ahogy az Úr figyelmeztetett benneteket, hogy az el fog jönni.”

Elmegyek hozzád, mint a tolvaj. Lásd EGW Jel 16,15.

Jel. 3,4

"De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra."

7BC 986.Van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat. – A gyülekezet Krisztus jegyese, s tagjainak vezetőjükkel kell egyazon igát hordoznia. Isten figyelmeztet, hogy ne szennyezzük be ruhánkat.” (1898,123 ½ levél)

EW 216.Van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat. „Ily módon igyekezett Sátán az Úr feltámadását is saját céljára felhasználni. Ő és angyalai rendkívül örültek annak, hogy tévedéseiket készséggel elfogadták Krisztus állítólagos barátai. Amitől az egyik jámbor lélek visszariad, a másik készséggel elfogadja. Így fogadtak el különféle tévedéseket, miket azután a legnagyobb buzgalommal védelmeztek. Isten akaratát, amely oly világosan nyilatkozik meg a Szentírásban, teljesen elhomályosították a tévedések és a hagyományok, amiket úgy tanítottak, mintha Isten parancsolatai lettek volna. Igaz, hogy ez az égbekiáltó tévedés megmarad egészen Krisztus második eljöveteléig, de azért Isten a tévedés ezen ideje alatt sem marad tanúbizonyságok nélkül. A sötétség és üldöztetés korában is akadtak állandóan oly lelkek, akik híven megtartották Isten parancsolatait.

7BC 959.Van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat.A sárdisi gyülekezetben kevés hűségest említ a sok hanyaggá és közömbössé vált között, akik érzéketlenné lettek az Isten iránti kötelezettségeikkel szemben. „De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.” Ki az aki annyira kedvelt, hogy a kevés sárdisi közé számlálják? Te? Vagy én? Ki van ezek között? Legjobb lenne számunkra, ha kutatnánk ezt a kérdést, hogy megtudjuk, kiről beszél az Úr, mikor azt mondja, hogy kevesen nem fertőztették meg jellemük ruháit? (1900, 81. kézirat)

TM 446-47.Van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat. Isten megmutatta nekem, hogy amikor az idők jelei teljesednek körülöttünk, amikor már mintha hallanánk a küldetésüket teljesítő mennyei seregek lépteit, éppen akkor intelligens emberek, felelős tisztségeket betöltő férfiak, rothadt faanyagot helyeznek jellemépítményükbe, anyagot, amelyet megemészt majd Istennek ama napja, amely alkalmatlanná teszi őket a mennyei hajlékokra. Nem engedték, hogy szennyes öltönyüket levegyék róluk, ragaszkodtak hozzájuk, mintha valóban értékesek lettek volna. Éppen emiatt elvesztik a mennyet és az örök boldogságot.

AT 358.Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Helyes, ha szeretjük a szépet és kívánjuk azt; de Isten óhaja, hogy elsősorban a legmagasztosabb szépséget, a romolhatatlant szeressük és keressük. Nincsen olyan külső szépség, mely felérne értékben vagy kedvességben a „szelíd és csendes lelkülettel, a „fehér és tiszta gyolccsal” (Jel. 19, 14.), melyet majd a földnek minden szentje viselni fog. Ez a ruházat széppé és kedvessé teszi őket már itt a földön, és azután belépésre jogosítja a Király palotájába. Ígérete így hangzik: „Fehérben fognak velem járni, mert méltók arra” (Jel. 3, 4.).

7BC 925.Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Amint a hit szemével szemléljük Krisztust, belátjuk, hogy tiszta gondolkodásúvá, szent jelleművé kell válnunk. Krisztus hív bennünket, menjünk közelebb hozzá. Megígéri, hogy ő is közelebb fog jönni hozzánk. Őrá tekintve a láthatatlan Istent látjuk, aki emberi természettel takarta el Istenségét, hogy az elviselhetetlen Istenségének fényét eltakarja emberi természete. Olyan mértékig csökkentette, hogy Őt szemlélve szemünk megnyugodhat rajta, és mégsem semmisülünk meg dicsőségének ragyogásától. Krisztusban, mint Teremtőnkben és Megváltónkon Istent szemléljük. Előjogunk hit által Jézust szemlélni és hit által az emberiség és az örök trón között látnunk. Ő a Szószólónk, aki imáinkat és áldozatainkat, mint lelki áldozatot bemutatja Istennek. Jézus a nagy bűntelen békéltető és engesztelő áldozat s az ő érdemei által Isten és az ember érintkezhet egymással.
Krisztus magával vitte emberi természetét az örökkévalóságba. Az ember képviselőjeként áll Isten előtt. Amikor Krisztus igazságának menyegzői ruhájába öltözünk, eggyé vállunk vele, s ő ezt mondja rólunk: „Velem fognak járni fehérben, mert méltók rá. Szentjei látni fogják őt tompító fátyol nélkül teljes dicsőségében (YI 1897 okt. 28).

7BC 960.Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.„De van sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg ruháikat: és fehérben fognak vele járni, mert méltók rá.” Ezt a megtiszteltetést hitükért kapták. Az életben nem dicsekedtek, és nem fuvalkodtak fel. Hanem erős kívánsággal, tiszta és szent hittel megragadták az örökélet ígéretét. Egyetlen vágyuk a Krisztushoz való hasonlóság volt. Mindig magasra emelték az igazság, az életszentség mértékét. Mivel a földön Isten akarata szerint éltek, nem fertőztették meg magukat a világtól, és Krisztus igazságát nyilatkoztatták ki felebarátaiknak. Róluk mondja a Megváltó: „Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra” (RH 1905. aug. 10).

7BC 960. Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Ezt Isten népének mondja, habár ők a világon állandóan ki vannak téve a csaló kísértéseinek és ravasz befolyásának. Amíg gondolatuk és tekintetük Azon időzik, aki számukra a Nap és Oltalom, ezért az őket körülvevő romlottság és lelki sötétség semmilyen szennyet sem ejt ruhájukon. Krisztussal fognak járni. Imádkozni, hinni és fáradozni fognak a pusztulásra kész lelkek megmentésén. Szét próbálják törni a Sátán által rájuk rakott bilincseket, s nem fogják szégyellni, hogy hit által Jézust tették útitársukká. A nagy ámító folyton-folyvást kísértésekkel és ámításokkal fog előállni, hogy megrontsa az emberi eszköz fáradozásait. De ha hittel Istenre támaszkodunk, ha szelíden és alázatosan az Úr útjához ragaszkodunk, a menny örvendeni fog, mivel kivívja a győzelmet. Isten mondja: „Fehérben fognak velem járni, mert méltók rá” (1898, 97. kézirat).

JÉ 275-76.Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Akik Krisztus szavát megfogadják, lelküket vele őriztetik, életüket parancsainak alávetik, azok békességet, nyugalmat lelnek. A világon semmi sem képes elszomorítani őket, ha Jézus boldogít jelenlétével. A tökéletes belenyugvásban tökéletes a béke. Az Úr ezt mondja: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik” (Ésa 26:3). Életünk összekuszálódhat, de ha alávetjük magunkat a bölcs Mesterművesnek, Ő olyan mintázatú életet és jellemet alakíthat ki, amely az Ő dicsőségére szolgál. Az olyan jellemet, amely Krisztus dicsőségét - jellemét - fejezi ki, befogadják Isten Paradicsomába. Megújult nemzetség fog Vele járni fehérben, mert méltó lesz rá.
Mivel Jézus által elnyerjük a nyugalmat, a menny már itt elkezdődik. Engedünk hívásának – „jöjjetek, tanuljatok tőlem” -, megyünk, s ezzel elkezdődik számunkra az örök élet. A menny: szüntelen közeledés Istenhez Krisztus által. Amennyivel többet időzünk a menny fényességében, annyival nagyobb és nagyobb dicsőség tárul fel előttünk, s minél többet tudunk Istenről, annál inkább növekszik boldogságunk. Mivel már ebben az életben Jézussal járunk, eltölthet szeretete, kielégíthet jelenléte. Amit csak befogadhat az emberi természet, azt itt megkaphatjuk. De mi ez ahhoz képest, ami ezután következik? „Ezek vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel 7:15-17).

EÉ 246-47. Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Helyes, ha szeretjük és kívánjuk a szépet, azonban Isten azt akarja, hogy először a legmagasabb rendű elmúlhatatlan szépséget szeressük és kívánjuk. Az emberi ügyesség legválasztékosabb termékei sem tudják azt a szépséget előállítani, amely összehasonlítható lenne a jellem szépségével. Ez az, ami érték Isten előtt.
Tanítsuk meg az ifjúságot és a kisgyermekeket is arra, hogy azt a királyi palástot válasszák maguknak, amelyet a mennyei szövőszéken szőttek, amely „... tiszta és ragyogó fehér gyolcs...” (Jel 19:8). Ezt fogják a föld szentjei viselni. Ezt a palástot, amely Krisztus feddhetetlen jellemét ábrázolja, ingyen ajánlják fel mindenkinek. Mindazok, akik ezt az öltözetet elfogadják, már itt e földön viselhetik is.
A gyermekek, amikor megnyitják elméjüket a tiszta, szeretetteljes gondolatok számára és szeretetből fakadó, segítőkész cselekedeteket hajtanak végre, akkor felöltöznek az Ő jellemének szép ruháiba. Ez a ruházat széppé és kedvessé teszi őket itt e földön, az eljövendő életben, pedig jogcímük lesz a Király palotájába való belépésre.
Az Ő ígérete így hangzik: „... fehérben fognak velem járni; mert méltóak arra” (Jel 3:4).

5T 368Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Isten a legerősebb serkentést, a legfennköltebb indokokat, a legdicsőbb jutalmakat tárja elénk. A keresztények legyenek Krisztus képviselői: Isten fiai és leányai. Isten ékszerei ők, az ő különleges kincsei. Isten minden állhatatosról kijelenti: „Velem fognak járni, fehér ruhákba, mert megérdemlik.” Akik elérik az örökkévalóság kapuit, csekélynek tekintenek minden áldozatot, amit hoztak.
Segítsen az Isten, hogy kiálld a próbát és megőrizzed megközelíthetetlenségedet. Ragadd meg Jézust hittel, és ne okozz neki csalódást.

5T 481-82.Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Nemsokára találkozni fogunk az Úrral. Hogyan számolunk majd el azzal, hogy mire használtuk időnket, tekintélyünket, javainkat. A lélekmentésben kellene megtalálnunk az örömünket. Komolyan felteszem a kérdést a healdsburgi gyülekezetnek: Igazán köztetek él-e az Isten? Így szól a hű és igaz bizonyság: „De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.” Ezek közé tartozol-e? Megőrizted-e föltétlen becsületességedet? Jézusban kapaszkodsz-e akár a vízbe fuldokló, hisz a menedéked? Engedelmeskedsz-e neki, érte élsz-e, szereted-e? Ilyen tiszta, szent és szeplőtelen-e minden tag, hogy nem találnak szájában álnokságot? Ha így van, igen-igen boldogok vagytok, mert becsesebbek vagytok Isten szemében a színaranynál, sőt az ofir aranynál. Bár a többség a pénz istenét imádja, és nem szolgálja az Izrael Szentjét, kevesen vannak, akik nem szennyezték be ruháikat, hanem tisztán megőrizték magukat a világtól. Ez a néhány, hatalmas erőt képvisel. Ennek a csoportnak olyan hite van, amely szeretetből fakad és megtisztítja a lelket. Ők testesítik meg a magasztos keresztény elveket. Ők törekszenek személyes kapcsolatra a fény forrásával, igyekeznek a szüntelen javulásra, művelik képességeiket a legnagyobb mértékben. Isten azt akarja, hozzátok be életetekbe a megvesztegethetetlen becsületességet. Ez különböztet meg benneteket a világ szemében, mint a magasságos Isten gyermekeit. Jézus háboríthatatlan és gyengéd volt, nem veszítette el önuralmát még a legviharosabb vitában, még a legtüzesebb ellenállás dacára sem.

9T 115.Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – A szánakozó Üdvözítő felhívja szolgáit, hogy adják át a menyegzői lakomára szóló meghívást mind a gazdagoknak, mind a szegényeknek. Menjetek ki a keresztutakra, s a sövények mellékére, s lankadatlan, határozott igyekezettel kényszerítsétek bejönni őket. Az evangélium lelkészei ragadják meg ezeket a világi gazdagokat, s hozzák el őket az igazság lakomájára, melyet Krisztus készített el nekik. Aki értékes életét adta értük, azt mondja: „Hozzátok be őket, ültessétek asztalomhoz, és én majd szolgálom őket.
Krisztus lelkipásztorai lépjetek érintkezésbe ezzel az embercsoporttal. Ne menjetek el mellettük, azt képzelve, hogy reménytelen esetek. Fáradozzatok értük a lehető legnagyobb meggyőző erővel, s hűséges igyekezetetek gyümölcseit majd látni fogjátok a mennyországban. Férfiakat és nőket fognak győzőkké koronázni, hogy elénekeljék a hódítók diadalmas énekét. Velem fognak járni fehér ruhában, mert megérdemlik – mondja az Első és az Utolsó. Jel 3,4.

Jel. 3,5

"Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt."

BO 102.Aki győz. – Testvéreim, nyissátok meg szívetek ajtaját, hogy befogadjátok Jézust! Hívjátok meg őt lelki templomotokba! Segítsétek egymást az akadályok legyőzésében, amelyek minden házasságban előfordulnak. Heves küzdelmet kell vívnotok, hogy legyőzzétek ellenségeteket, Sátánt. Ha elvárjátok, hogy Isten segítsen benneteket e harcban, akkor egyesülnötök kell a győzelem elhatározásában; závárt kell tegyetek ajkaitokra a helytelen szavak kiejtése előtt még akkor is, ha térdeitekre esve így kiáltotok fel: „Uram, dorgáld meg lelkem ellenségét!”

9T 151.Aki győz. – Krisztus a szeretetteljes, könyörületes Üdvözítő. Fenntartó hatalma segítségével férfiak és nők erőssé válhatnak, hogy ellenálljanak a kísértéseknek. Amint az elítélt bűnös a bűnre néz, a bűn igen nagy gonoszság lesz szemében. Csodálkozni fog, hogy miért is nem jött hamarabb Jézushoz. Látni fogja, le kell győznie hibáit, s hogy étvágyát és szenvedélyeit Isten akaratának kell alávetnie. Felül kell kerekednie a romlottságon, mely a bűnös világ által uralkodik a világon. Miután megbánta, hogy lábbal taposta Isten törvényét, komolyan törekszik legyőzni a bűnt. Igyekezni fog nyilvánvalóvá tenni Krisztus kegyelmét, és személyes kapcsolatra lép az Üdvözítővel. Szüntelen Krisztust tartja majd szeme előtt. Imádkozik, hisz és elnyeri az áldásokat, melyekre szüksége van: s így egyre inkább megközelíti a mértéket, melyet Isten állított eléje.

7BC 970. Az fehér ruhákba öltözik. – A pálma a győzelem kivívásának a jele, s a fehér ruha, hogy a Krisztus igazságában, isteni jellemében öltöztették őket. Hála legyen Istennek, hogy forrást nyitott, ahol megmoshatjuk jellemruhánkat, s megfehérítjük, mint a hó (23. keltezésnélküli kézirat).

KP 113. Az fehér ruhákba öltözik. – Krisztus nem fordul el népétől, gondviselésének tárgyától hibái ellenére sem. Van hatalma arra, hogy megváltoztassa öltözetüket. Leveszi szennyes ruháikat, bűnbánó, hivő gyermekeire helyezi igazságának palástját. A mennyei könyvekben nevük mellé ezt írja: megbocsátottam. A mennyei lények előtt övéinek vallja őket. Lelepleződik, hogy Sátán vádoló, és csaló. Isten igazságot szolgáltat választottainak.

KP 212-214.Az fehér ruhákba öltözik.A menyegzői ruha, amelyről a példázat beszél, Krisztus hű követőinek tiszta, foltnélküli jelleme. Az egyház „tiszta és ragyogó fehér gyolcsba” öltözik, amelyen nincs „szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle. A fehér gyolcs - ahogy a Szentírás mondja – „a szenteknek igazságos cselekedetei”(Jel 19:8; Ef 5 : 27), azaz Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójaként.
Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket. Tökéletes összhangban éltek Isten akaratával. Végtelen szeretettel ragaszkodtak mennyei Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent párt. Ez a fénypalást lelki öltözékük, mennyei ártatlanságuk szimbóluma volt. Ha hűségesek maradtak volna Istenhez, ez a fény állandóan betakarta volna őket. De amikor vétkeztek, elszakadtak Istentől, és az őket körülölelő fény eltávozott. Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz varrt fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni.
Isten törvényének áthágói ezt teszik Ádám és Éva engedetlensége óta. Fügefaleveleket varrnak össze, hogy betakarják törvényszegés okozta mezítelenségüket. Maguk szabta öltözéket viselnek. Saját cselekedeteikkel próbálják bűneiket befedezni és Isten tetszését elnyerni.
Ez azonban lehetetlen. Az ember nem találhat ki semmi olyat, amivel ártatlanságának elvesztett palástját helyettesíthetné. Akik Krisztussal és az angyalokkal együtt ülnek a Bárány menyegzői vacsoráján, nem viselhetnek fügefalevél-öltözéket, sem köznapi ruhát.
Csak a Krisztus által kínált ruha teheti az embert alkalmassá arra, hogy megjelenjék Isten előtt. Ezt az öltözéket - saját igazságának palástját - helyezi Krisztus minden bűnbánó, hívő lélekre. „Azt tanácsolom néked - mondja -, hogy végy tőlem ... fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága” (Jel 3 :18).
A mennyei szövőszéken szőtt palást egyetlen szálát sem szőtték emberi elgondolás szerint. Krisztus emberi testben tökéletes jellemet alakított ki, és ezt a jellemet felkínálja nekünk. „Mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink”(Ésa 64:5). Mindazt, amire önmagunktól vagyunk képesek, beszennyezi a bűn. Isten Fia azonban „azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és Őbenne nincsen bűn.” És mi a bűn? „Törvénytelenség” (Jn 3,5-4). Krisztus azonban engedelmeskedett a törvény minden egyes követelményének. Ezt mondta önmagáról: „Hogy teljesítsem a Te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem a Te törvényed keblem közepette van” (Zsolt 40:9). Amikor a földön járt, ezt mondta tanítványainak: „Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait” (Jn 15,10). Tökéletes engedelmessége által Krisztus lehetővé tette minden embernek, hogy engedelmeskedjék Isten parancsolatainak. Ha alárendeljük magunkat Krisztusnak, szívünk egyesül az Ő szívével; akaratunk beleolvad az Ő akaratába; lelkünk eggyé lesz az Ő Lelkével; gondolatainkat foglyul ejti; és az Ő életét éljük. Ez történik, ha Krisztus felöltöztetett igazságába. Ezután, ha az Úr reánk tekint, nem fügefalevél öltözetünket látja, sem mezítelenségünket, sem bűntől torzult vonásainkat, hanem a maga igaz voltának palástját, amely a Jahve törvénye iránti tökéletes engedelmesség.

NK 430-31.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot kapott. Mivel Krisztus igazságának részesei lettek, és jellemük összhangba került a menny törvényével, Isten eltörli bűneiket, őket pedig méltónak ítéli az örök életre. Az Úr kijelenti Ésaiás próféta által. „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat énmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!”(Ésa 43:25). Jézus ezt mondta. „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az Ő angyalai előtt. „Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt” (Jel 3:5; Mt 10:32-33).
A földi törvényszékek döntései iránt tanúsított legnagyobb érdeklődésünk is csak halvány árnyéka annak az érdeklődésnek, amit a mennyei törvényszék tanúsít, amikor az élet könyvébe bejegyzett neveket az egész föld Bírája megvizsgálja. Mindazok bűneire, akik a Krisztus vérébe vetett hit által győztek, a mennyei Közbenjáró bocsánatot igényel, hogy visszajuthassanak édeni otthonukba, és megkoronázott társaikkal ők is „az előbbi hatalom” (Mik 4:8) örökösei lehessenek. Sátán azt gondolta, hogy az ember elámításával és megkísértésével meghiúsíthatja azt a tervet, amelyet Isten az ember teremtésével meg akart valósítani. Krisztus pedig most azt kéri, hogy ez a terv úgy váljon valóra, mintha az ember soha nem bukott volna el. Népe számára nemcsak bocsánatot és megigazítást kér, hanem részt is dicsőségéből és helyet a trónján.
Miközben Jézus védelmébe veszi a kegyelem országának alattvalóit, Sátán törvényszegéssel vádolja őket Isten előtt. A nagy csaló kétkedést próbált kelteni bennük, hogy elveszítsék Istenbe vetett bizalmukat; hogy elszakadjanak szeretetétől; és áthágják törvényét. Most pedig ő mutat rá életükre, jellemük fogyatékosságaira, Krisztustól idegen lényükre, amellyel szégyent hoztak Megváltójukra; rámutat minden bűnükre, amelyeket ő sugallt, és mindezek miatt alattvalóinak igényli őket.
Jézus nem mentegeti e megvádoltak bűneit, de rámutat bűnbánatukra és hitükre, és megsebzett kezét az Atya és a szent angyalok előtt felemelve ezekkel a szavakkal kér bocsánatot számukra: Név szerint ismerem őket. Markaimba metszettem őket. „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted Te meg.” (Zsolt 51:19) Népe vádlójának pedig ezt mondja: „Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszök-e ez?”(Zak 3:2). Krisztus fel fogja öltöztetni hűséges gyermekeit a maga igazságosságába, hogy Atyja elé állíthassa „dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgőzén, vagy valami afféle” (Ef 5:27). Nevük be van írva az élet könyvébe, és ez van feljegyezve róluk: „Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra” (Jel 3:4).

SD 368-69.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. (Jel 3,4.) – Amikor mint győztesek „fehér ruhákba öltözünk” (Jel 3,5), az Úr ugyan úgy elismeri a mi hűségünket is, mint ahogy elismerte a korai kereszténység idején „Sárdisban van egy kevés neved… akik nem fertőztették meg ruhájukat,” mi is Vele együtt fehér ruhában járunk, mert az Ő közbenjárási áldozata által méltókká tesz bennünket…
Tartsuk szem előtt ezeket a bátorító ígéreteket. Milyen komolyan kellene törekednünk jellemtökéletességre, ami lehetővé teszi, hogy megjelenjünk Isten Fia előtt! Amikor Jézus „hatalommal és dicsősséggel” megjelenik, csak azok lesznek képesek elviselni dicsőségének jelentétét, akik igazságának ruhájában vannak felöltözve.
Nagydolog győztesnek lenni. Határozottan ellent kell állnunk a gonosz támadásainak és minden erejének. Minden pillanatban legyünk éberek. Egy pillanatra sem szabad szem elöl téveszteni Krisztust és erejét, hogy megszabadíthasson a nyomorúság órájában. Tegyük kezünket az Ő kezébe, hogy megállhassunk erejében.
Ha Krisztus asztalához akartok ülni, és részt venni a Bárány menyegzőjének vacsoráján, akkor különös ruhára van szükségetek, melynek menyegzői ruha a neve, ami a Krisztus igazságának fehér ruhája. Akiknek megvan ez a ruha, azok bemehetnek Isten városába. Ha Jézus nem vágyódott volna annyira, hogy helyet kapjatokk azokban a lakásokban, amelyeknek elkészítésére ment azok számára, akik szeretik, nem hozta volna meg azt a nagy áldozatot, nem végezte volna el az előkészületet, hogy boldogok lehessetek, ott ülve asztalánál, élvezni az otthont, amelyet elkészített, megváltott gyermekeinek.
(Jel 3,5) „Aki győz” kifejezés azt jelenti, hogy mindannyiunknak kell valami felett győzni. A győzőnek Krisztus igazságának fehér ruháját kell magára öltenie, amiről ez van írva: „Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” Milyen nagy előjog, győzőnek lenni, hogy nevét a Megváltó említi az Atya előtt!
Milyen értékes ígéret rejlik ezekben a szavakban! Van-e ettől jobb ok, ami felébredésre késztessen bennünket, hogy Isten fiai és lányai legyünk? Ki veszi fel magára az Isten minden fegyverét? Ki fog jelentkezni, hogy az Immánuel fejedelem vérével áztatott zászlaja alatt szolgáljon…? Az isteni világosság ragyogja be Isten minden gyermekét, aki küzd a kísértésekkel, hogy a sötétség hatalmasságaival vívott csatában el ne essen, hanem minden küzdelemben győzelemre jusson!
A Krisztus igazságának ruhájába van öltözve Isten minden gyermeke, aki a nehézségekben és kísértésekben hű maradt… Nevük megmaradt a Bárány életkönyvében, a századokon keresztül élt minden hű gyermekének nevével együtt. Ők ellenálltak a megtévesztő támadásainak: a vadállat ordításának ellenére is hűségük töretlen maradt. Most már örökre biztosak a kísértő csapdáitól… A maradékhoz tartozók nem csak kegyelemben és elfogadásban részesültek, hanem a megdicsőülésben is. Homlokukra ez van felírva „Hű szolga”. Ők lesznek Isten papjai és királyai. Amíg a Sátán vádolta őket és a hűséges csapat megsemmisítésén fáradozott, a láthatatlan szent angyalok ide s tovajártak, és Isten pecsétjét helyezték rájuk. Ezek azok, akik a Báránnyal a Sión hegyén vannak, és homlokukra van írva az Atyjuknak neve.

5T 692 –93.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. – Az elmúlt tél folyamán (1888-89) többször találkoztam azzal a hírrel, hogy White testvérnőnek a mineápoliszi értekezlet idején meg lett mutatva, hogy az ítélet, mely 1844-ben az elhunyt igazak felett kezdődött, és most (1888-ban) már az élők felett folyik. Hasonló hír kelt szárnyra pár évvel ezelőtt is, amely a következőképpen vette kezdetét. Akkor levelet írtam a svájci Bázelből egyik kaliforniai igehirdetőnek, melyben lényegét tekintve a következő megjegyzés fordult elő: „Már negyven éve folyik az ítélet a halottak felett, és nem tudjuk, milyen hamar kerül sor az élőkre.” Különböző embereknek olvasta ezt a levelet, s figyelmetlen hallgatók adták tovább azt, amiről azt képzelték, hogy hallották. Így kapott szárnyra ez a hír. A mineápoliszi hír is a levélben előforduló megállapítás elismétlésének félreértéséből eredt. Mindkét hírnek ez az alapja.
Továbbá az a hír is járja, hogy az egyik életben levő lelkészünket láttam volna látomásban, Isten országában az üdvözültek között. Ez a hír teljesen alaptalan. Isten szava megállapítja üdvösségünk feltételeit, és teljesen tőlünk függ, hogy eleget teszünk-e azoknak vagy sem. (Jel 3,4-5)
Ezek a szövegek félreérthetetlenül kijelentik az üdvözülők kiválasztásánál használt mértéket. Megállapítják, kit koronáznak meg Isten városában, s azt is, hogy kiknek nem lesz joguk az igazak örökségéhez. „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.”

7BC 960.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. (3,4-5) Ezek azok jutalma, akik tiszta és szeplőtelen jellemre tettek szert, akik a világ előtt mindvégig ragaszkodtak hitükhöz. Krisztus megvallja nevüket az Atya és a mennyei angyalok előtt. Ezek hűségesek és igazak voltak. Jóban és rosszban gyakorolták és hirdették az igazságot (1905, 26. kézirat).
„De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.” Ezt a megtiszteltetés hitükért kapták. Az életben nem dicsekedtek, és nem fuvalkodtak fel. Hanem erős kívánsággal, tiszta, szent hittel megragadták az örök örökség ígéretét. Egyetlen vágyuk a Krisztushoz való hasonlóság volt. Mindig magasra emelték az igazság életszentség mértékét. Mivel a földön Isten akarata szerint éltek, nem fertőztették meg magukat a világtól, és Krisztus igazságát nyilatkoztatták ki felebarátaiknak. Róluk mondja a Megváltó: „Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra” (RH 1905. aug. 10).

AT 103.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket” (Zsolt. 34, 8.). Isten megbízza angyalait, hogy védelmezzék választottait a veszedelemtől, és „a döghaláltól, amely délben pusztít” (Zsolt. 91, 6). Számtalanszor beszéltek angyalok emberekkel, miként barát beszél barátjával, és biztonságba helyeztek sokakat. Angyalok bátorító szava gyakran felemelte a hűségeseket a csüggedésből és irányította gondolataikat a magasabb rendű dolgokra. Így vált lehetővé, hogy a hívők hitben láthatták a győzelmi koronát, a pálmaágakat, a fehér ruhákat és a győzők jutalmát: Istennek ajándékát.

AT 403.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. – János hallotta azután azokat az ígéreteket, melyek az összes hűségeseknek szólnak, akik küzdöttek a gonosz ellen: „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van. „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel. 2, 7; 3, 5. 21.)
János látta Isten irgalmát, gyöngédségét és szeretetét, párosulva szentségével, igazságosságával és hatalmával. Látta, hogyan találták meg Benne Atyjukat a bűnösök, kik bűneik miatt féltek Tőle. A nagy küzdelem tetőpontján túl, látta Sionon: „azokat, akik diadalmasok, ...állam az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái, és éneklik vala Mózesnek... és a Báránynak énekét” (Jel. 15, 2. 3.).

7BC 987.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. – A mennyei könyvekben pontosan ott állnak a bűnösök megvető, semmitmondó megjegyzései, akik nem figyelmeznek a kegyelem hívására, melyeket Krisztus választott szolgái tártak eléjük. Amint a festő a tiszta lapra hűségesen átviszi az emberi arc vonásait, úgy az Isten angyalai naponta a mennyei könyvekben hűen jegyzik minden ember jellemét (ST 1903. feb.11).
Akik a Krisztus által szerzett csodálatos üdvösség részesei, kötelezettség alatt álnak, hogy Isten munkatársai legyenek. A mennyben vezetett névsorban, mindenkinek a neve fel van jegyezve, s a mennyei angyalok felelnek a hívásra. Ott jegyzik fel minden ember életét és eljárásait. Ha valaki hanyag, feljegyzik, ha szorgalmas, az is feljegyzésre kerül: ha semmittevők, azt is nevük mellé írják. Az emberiség nyüzsgő sokaságában senkit sem veszítenek szem elől. Ezért legyen mindenki készen, felelni a hívásra: „Itt vagyok Uram, készen a cselekvésre.”
A világ igényt tart rád. Ha nem ragyogsz világosságként a földön, lesz, aki feláll az ítéleten, és téged tesz felelőssé örök haláláért. Kiderül, hogy Isten és ember ellenségének eszköze voltál, hogy félrevezess és elámíts látszólagos keresztény hitvallásoddal. Nem vezetted istenfélelemre és odaadásra az embereket. Az volt a neved, hogy élsz, lelkileg mégis halott voltál. Nem rendelkeztél Isten Lelkének éltető erejével, aki bőségesen meg van ígérve mindazoknak, akik hittel kérik (RH 1898. aug.16).
Isten minden embert cselekedetei szerint ítél meg. Nem csak ítél, hanem napról napra, óráról órára felbecsüli a jócselekedetekben való haladásukat (RH 1899. máj. 16).
Mikor Isten gyermekeivé válunk, beírják nevünket a Bárány életkönyvébe, s ott marad a vizsgáló ítéletig. Akkor az, Aki mondja: „Tudom a te dolgaidat” minden egyén nevét szólítani fogja, és az vizsgálja meg cselekedeteit. Ha kiderül, hogy nem bántunk meg minden gonosz cselekedetünket, nevünket kitörlik az élet könyvéből, s bűneink rovásunkon maradnak (ST 1885. aug. 6).
Mózes kinyilvánította Izrael iránti nagy szeretetét, mikor esedezett az Úrnak, hogy bocsássa meg bűneiket vagy törölje ki nevét a könyvéből. Körbejárása szemlélteti Krisztus szeretetét és közbenjárását a bűnös emberiségért. Az Úr nem hagyta Mózesnek elszenvedni a büntetést bűnös népéért. De az Úr nem engedte meg, hogy Mózes legyen az áldozat szófogadatlan népéért. Megmondta neki, hogy aki bűnt követett el, azt törli ki könyvéből, mert az igazaknak nem kell szenvedniük a bűnösök bűneiért.
Az itt említett könyv a menny könyve, melybe minden nevet beírtak, s mindenki tetteit, bűneit vagy engedelmességét hűségesen bejegyeztek. Ha valaki olyan nagy bűnt követ el, hogy az Úr nem tudja megbocsátani, akkor neve ki lesz törölve a könyvből, és pusztulásra ítéli őket (ST 1880. máj. 27).

Gyermeknevelés 280-81.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. – Az egyetlen védelem az alkoholizmus távoltartására, ha teljesen tartózkodunk a részegítő italoktól, legyen az, sör, bor vagy bármi más. Meg kell tanítanunk gyermekeinket, hogy mit jelent az igazi férfiasság, s meg kell magyaráznunk nekik, hogyan tartsák távol magukat ezektől az italoktól. Csak a győzőknek jár majd dicsőség, s csak az ő nevük nem töröltetik ki az élet könyvéből.
A szülők kitartó, a világi életmód szokásai által nem befolyásolt erőfeszítésekkel olyan erkölcsi erődítményt építenek gyermekeik köré, amely megvédi őket, a mértéktelenség okozta szenvedésektől és bűnöktől. Ne hagyjátok a gyerekeket úgy felnőni, hogy még csírájában ne metszenétek le róluk a rossz jellemvonásokat, hanem gondosan neveljétek őket, hajlamaikat helyes irányba terelve, mértékletességre, önmegtartóztatásra intve őket. Így a nehéz helyzetekben lesz erkölcsi bátorságuk szembeszállni az ellenség viharával, s visszautasítani azokat, akik el akarják tántorítani őket az igazi reformtól.

Gyermeknevelés 292. CG 417-18.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. – Egyetlen öltözék van, amelynek a megszerzésére minden gyermek és ifjú törekedjék: a szentek igazságos cselekedetei (Jel 19,8). Ha ez után is olyan buzgón és állhatatosan törekednének, mint az új, divatos ruhák után, akkor csakhamar Krisztus öltözékében járnának, nevüket pedig soha nem törölnék ki az élet könyvéből. Anyák és gyermekeik imádkozzanak így: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsolt 51,12). A tiszta szív és az erős, megújult lélek a jelen életben és az örökkévalóságban is sokkal nagyobb érték, mint megannyi ékszer és drága díszítés. „Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják” (Mát 5,8).

KP 203. Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. – Az Úr szeretné, ha értékelnénk a csodálatos megváltási tervet, ha felismernénk Isten gyermekeiként kapott szent kiváltságunkat, ha hálás szívvel engedelmeskednénk neki. Szeretné, ha megújultan és boldogan szolgálnánk Őt minden nap. Szeretné, ha szívünk túlcsordulna a hálától, mert beírta nevünket az élet könyvébe, amely a Bárányé, és mert reá - aki törődik velünk - vethetjük minden gondunkat. Azt mondja, hogy örvendezzünk; mert az Úr öröksége vagyunk; mert Krisztus igazsága a szentek által viselt fehér palást, mert megvan az a boldog reménységünk, hogy Megváltónk nemsokára eljön.

1T 405.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. – A mi életünkben alig ismert a Krisztus nevéért való üldözés vagy szidalmazás. Nagyon kevés önmegtagadás és áldozathozatal kell ahhoz, hogy valaki magára vegye az istenfélelem látszatát, és hogy neve ott szerepeljen a gyülekezet névsorában. De úgy élnünk, hogy viselkedésünk Istennek tetsző legyen, és nevünk ott szerepeljen az élet könyvében, ahhoz virrasztás és ima, önmegtagadás és áldozathozatal kell. A hitvalló keresztények csak akkor példaképei a fiataloknak, ha követik Krisztust. A valódi istenfélelem félreismerhetetlen gyümölcsei az igaz tettek. Az egész föld Bírája mindenkinek tettei szerint fog megfizetni. A Krisztust követő fiatalokra küzdelem vár. Naponta fel kell venniük keresztjüket – ki kell jönniük a világból, el kell válniuk tőlük, és Krisztus életét kell utánozniuk.

5T 331.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. – Kedves H. Testvér és testvérnő. A gyülekezettel való jelenlegi kapcsolatotok felől azt tanácsolom, hogy kövessetek el mindent, hogy egyetértsetek testvéreitekkel. Munkáljátok magatokban a szeretetteljes, békülékeny lelkületet, s ne engedjétek betörni a szívetekbe a bosszúálló gondolatokat. Csak rövid ideig élünk a földön, dolgozzunk hát az ideiglenesért és az örökkévalóért. Törekedjetek elhivatásokat és kiválasztásokat megerősíteni. Győződjetek meg róla, hogy tévhiten alapul-e az, ha jogot formáltok Isten országára. Ha beírták neveteket a Bárány életkönyvébe, akkor minden rendben lesz veletek. Legyetek készek és készségesek bevallani hibáitokat és elhagyni azokat, hogy tévedéseitek és bűneitek előttetek menjenek az ítéletre, hogy ott eltöröljék azokat.

5T 333.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. „Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” – az ember szívét, annak ellentmondó érzelmeivel: örömével és bánatával – kétfelé sántikáló, csökönyös szívet, amely annyi tisztátalanságnak és csalásnak a lakhelye. Az Úr pontosan ismeri szívünk indítékait, szándékait és törekvéseit. Menj hozzá lelked minden szennyével, úgy ahogy vagy. Mint a zsoltáríró, tárd ki szíved rejtélyeit mindent látó szeme előtt és könyörögj hozzá: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139, 23-24.) Add át szívedet, hogy kifinomítsa, megtisztítsa. Akkor majd részesülsz Isten természetében, s elmenekülsz a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel” (1Pét 3,15). Tiéd lesz Krisztus békéje. Ott áll majd neved az élet könyvében. A mennyei örökségeden ott áll majd a királyi pecsét, melyet a földön senki kérdőre nem mer vonni. Senki el nem állhatja előtted az Isten városának kapuihoz vezető utat. Szabadon járulhatsz, a király elé s jöhetsz a magasságos Isten templomába.

PK 367.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. – Amikor Isten előtt népe gyötrődik és tiszta szívért könyörög, felhangzik a parancs: „Vegyétek le róla a piszkos ruhát, - és ezek a bátorító szavak hallatszanak: „Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged” (Zak 3:4). Isten ráhelyezi Krisztus igaz voltának makulátlan, tiszta palástját megpróbált, megkísértett, hűséges gyermekeire. A megvetett maradék dicsőséges ruhába öltözik, és a világ romlottsága soha többé nem mocskolja be. Nevük bent marad az élet könyvében, amely a Bárányé. A korszakok hűségesei közé, sorolja őket a menny. Ellenálltak a csaló mesterkedéseinek. Sárkány dühe nem térítette el őket hűségüktől. Most örökre biztonságban vannak a kísértő cselfogásaitól. Isten a bűn szerzőjét terheli meg bűneikkel. "Tiszta süveg" van fejükön.

TM 445.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. – Akik győznek a világ, a test és az ördög felett, részesülnek az élő Isten pecsétjében. Akiknek kezük, szívük nem tiszta, azokra nem helyezik az élő Isten pecsétét. Akik bűnt terveznek és cselekszik, elhalad mellettük. Csak akik Isten színe előtt valóban megtérnek, bűnvallomást tesznek a valóságos nagy engesztelési napon, a kegyelem idején, csak őket ismerik el és jelölik meg, mint akik méltók Isten oltalmára, Akik állhatatosan feltekintenek, várják és figyelik az Üdvözítő megjelenését, - jobban és komolyabban, mint az őrök a reggelt - azok neveit sorolják az elpecsételtek közé. Akik pedig, noha az igazság teljes világossága fénylett lelkükbe, s hitvallomásukhoz méltó életet kellett volna élniük, de engedtek a bűn csábításainak, bálványokat állítottak fel szívükben, beszennyezték lelküket Isten előtt, s megfertőzték részestársaikat a bűnben, nevüket kitörlik az életnek könyvéből. Éjféli sötétségben maradnak, mert nincsen olajkészletük, lámpájuk számára. „Feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt.

7BC 960.Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből. Krisztus mondja a győzőkről: „Nem törlöm ki neved az élet könyvéből!” akik valaha is Istennek adták magukat, azok nevét beírták az élet könyvébe, s jellemük most vonul el vizsgálaton az Úr előtt. Isten angyalai lemérik az erkölcsi értéket. Figyelik a jellem fejlődését, hogy lássák, hogy nevük benntartható-e az élet könyvében. Próbaidőt adnak nekünk, mely alatt megmossuk jellemruhánkat, és fehérré tegyük a Bárány vérében. Ki végzi most ezt a kötelességét? Kicsoda különül el a bűntől és az önzéstől? (Történelmi vázlat 138)

ML 322Vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. – Egy pillanat alatt olyan döntéseket hozhatunk, amelyek örökre állandósítják helyzetünket… Azonban gondoljunk arra, hogy egy élet munkájába kerülhet a helyrehozása, amit egy pillanat alatt elrontottunk, ha engedünk a kísértésnek és a meggondolatlanságnak…
Az akaratnak egy pillanatnyi cselekedete által a Sátán hatalmába adhatod magad, azonban többre van szükséged az akarat pillanatnyi cselekedetének, hogy letörd Sátán bilincseit és elérd a magasabb rendű, szentebb életet. A célt kitűzhetjük, a munkát megkezdhetjük, de véghezvitele fáradtságos munkát, időt, kitartást, türelmet és áldozatot kíván. Aki a teljes világosság fényében önkényesen eltér Istentől, azt fogja tapasztalni, mikor vissza akar térni, hogy az ösvényét benőtte a tövis és a bogáncs. Nem szabad meglepődnie és elcsüggednie, ha hosszú utat kell megtennie feltört, vérző lábával. A legfélelmetesebb és legelrettentőbb bizonyítéka a jobb állapotból való elbukásnak az, hogy olyan sokba kerül a visszatérés. A visszatérés útját csak lépésről lépésre, kemény harc árán találhatjuk meg…
Azok, akik elnyerik a mennyet, a legnemesebb erőfeszítéseket teszik, és kitartással munkálkodnak, hogy learathassák fáradtságos munkájuk gyümölcsét. Egy Kéz majd szélesen kitárja az Éden kapuit azok előtt, akik kiállták a kísértések próbáját és megőrizték jó lelkiismeretüket az által, hogy feladták a világot, annak dicsőségét és tetszését a Krisztus szeretetéért. Ezek megvallották Őt az emberek előtt, ezért teljes türelemmel várnak arra, hogy Krisztus is megvallja őket az Ő Atyja előtt és a szent angyalok előtt.

OHC 368.Vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.Kedves fiatal hívők boldog reménységgel és várakozással nézhettek-e arra az időre, amikor az Úr, az igaz Bírótok megvallja neveteket az Atya és a szent angyalok előtt? Jézus második eljövetelére úgy tudtok legjobban elkészülni, ha szilárd hittel támaszkodtok arra a nagy üdvösségre, amelyet biztosított számunkra az első eljövetelekor. Hinnetek kell Krisztusban, mint saját Megváltótokban.

SD 369.Vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.„Aki győz” kifejezés azt jelenti, hogy mindannyiunknak kell valami felett győzni. A győzőnek Krisztus igazságának fehér ruháját kell magára öltenie, amiről ez van írva: „Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” Milyen nagy előjog, győzőnek lenni, hogy nevét a Megváltó említi az Atya előtt!

2Szem 166.Vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. „Van egy kéz, amely szélesre fogja tárni a paradicsom kapuit azok előtt, akik kiállták a kísértések viharát, és a világtól kapott tisztelet és elismerés feladása által megőrizték jó lelkiismeretüket. Ezt Krisztus szeretetéért tették, s ekképp megvallották Őt az emberek előtt. Türelemmel várták, hogy Krisztus is megvallja őket az Atya és a szent angyalok előtt.

Jel. 3,6

"Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek."

Jel. 3,7

"A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja."

JÉ 611.Ezt mondja a Szent, az Igaz. – Minden ruhadarabnak, amit a pap viselt, teljesnek, folt és hiba nélkül valónak kellett lennie. A gyönyörű szolgálati ruhákkal jelképezték a nagy Előkép, Jézus Krisztus makulátlan lényét. Isten semmi mást nem fogadhat el csak a tökéletességet, ruhában és magatartásban, szóban és lélekben.

AT 154.Akinél a Dávid kulcsa van. – Három egymást követő szombatnapon prédikált Pál a thessalonikaiaknak, amennyiben meg akarta őket győzni a Szentírás alapján, hogy Krisztus „a Bárány, aki megöletett e világ alapítása óta” (Jel. 13, 8.) és erről élete, halála, feltámadása, közbenjárói tisztsége tanúskodik. Felmagasztalta Krisztust és kimutatta, hogy szolgálatának igazi megértése az a kulcs, mely feltárja az ószövetségi írások értelmét, és kincseit hozzáférhetővé teszi.

KP 86.Akinél a Dávid kulcsa van. – A zsidó üdvrend jelentőségét még mindig nem értjük teljesen. Rítusai és szimbólumai hatalmas és mélységes igazságokat vetítenek előre. Titkaihoz a kulcs az evangélium. Igazságaiba a megváltás tervének ismerete nyomán kapunk bepillantást. Kiváltságunk, hogy felfoghatjuk e csodálatos dolgokat, de sokkal jobban is érthetnénk őket. Meg kell értenünk Isten mélységes dolgait. Angyalok szeretnének bepillantani azokba az igazságokba, amelyek feltárulnak az Isten Igéjét bűnbánó szívvel kutató népnek, az átfogóbb, mélységesebb, szárnyalóbb - egyedül Istentől megkapható - ismeretért imádkozóknak.

JÉ 510.Akinél a Dávid kulcsa van. – Ezrek válnak hitetlenekké, mert véges elméjük nem értheti meg Isten titkait. Nem tudják megmagyarázni az isteni erő csodás megnyilatkozását, a gondviselést, ezért az ilyen erő bizonyítékait elutasítják, azt a természet olyan működésnek tulajdonítják, amit még kevésbé tudnak megmagyarázni. A bennünket körülvevő rejtélyek egyetlen kulcsa, ha felismerjük bennük Isten jelenlétét és erejét. Az embernek el kell ismernie Istent, a világegyetem Teremtőjét, aki parancsol és végrehajt mindeneket. Átfogóbb ismerettel kell rendelkeznie Isten jelleméről, és művének titkairól.

JÉ 632.Akinél a Dávid kulcsa van. – Jézus megerősítette, hogy szava önmagában olyan kulcs, amely felnyitja a titkot mindazok számára, akik készek voltak elfogadni azt. Szavának önmagában parancsoló hatalma van, és ez a titka az igazság terjedésének, amely királyságáról szól. Krisztus azt kívánta Pilátussal megértetni, hogy csak az igazság elfogadása és magáévá tétele útján újulhat meg romlott természete.

ML 301.Akinél a Dávid kulcsa van.Krisztus tibennetek, a dicsőgének ama reménysége – ennek a titok ismerete a kulcsa minden másnak. Megnyitja az ember számára a világegyetem kincseit, a végtelen fejlődés lehetőségeit.

1Szem 57-58.Aki megnyitja és senki be nem zárja. – Azt állítják, hogy ezek a kifejezések a „zárt ajtó”-ról való tanítást támasztják alá, és hogy ez volt a későbbi kiadásokból való elhagyásuk oka. A valóságban viszont semmi mást nem tanítanak, mint amit népünk a mai napig képvisel. Hadd magyarázzam meg!
Az 1844-es csalódást követően az adventi néppel egybehangzóan azt gondoltam, hogy a kegyelem ajtaja mindörökre bezárult a világ előtt. Az Isten nekem adott világossága helyesbítette a tévedést és hozzásegített ahhoz, hogy megértsük a valódi helyzetet.
Még mindig hiszek a „zárt ajtók”-ra vonatkozó tanításban, de nem abban az értelemben, ahogyan azt először alkalmaztuk, vagy ahogyan azt ellenzőim most alkalmazzák. Noé idejében is volt egy zárt ajtó. Isten Lelke visszavonult a bűnös emberiség elől, s az az özönvíz hullámaiba veszett. Maga Isten adta a „zárt ajtó” üzenetet Noénak:
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő” (1Móz 6:3).
Ábrahám napjaiban is volt egy zárt ajtó. A kegyelem megszűnt közbenjárni Sodoma lakosai érdekében, így Lót, a felesége és két lánya kivételével mindannyiukat megemésztette az égből küldött tűz.
Krisztus napjaiban is volt egy zárt ajtó. Isten Fia kijelentette az akkori nemzetség hitetlen zsidói előtt: „Ímé, pusztán hagyatik a ti házatok”(Mt 23:38).
Az utolsó napok idejére nézve ugyanez a végtelen hatalom jelentette ki Jánoson keresztül: „Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja” (Jel 3:7).
Látomásban láttam, és még mindig hiszem, hogy 1844-ben is volt egy zárt ajtó. Sötétségben hagyattak mindazok, akik látták az első és második angyal világosságát, de elutasították azt. Azok, akik elfogadták és elnyerték a mennyből jövő üzenetet kísérő Szentlelket, de későbbiekben hitüket megtagadták, és tapasztalatukat becsapásként emlegették, ezáltal szintén elutasították Isten Lelkét, aki emiatt megszűnt közbenjárni értük.
Akik nem ismerték fel a világosságot, nem voltak bűnösek annak elutasításában. Isten Lelke egyedül azt a réteget nem érhette el, akik szembeszálltak a mennyből érkező világossággal. És ahogy azt már említettem, ebbe az osztályba tartoztak azok, akik elutasították az eléjük tárt üzenetet, és azok is, akik elfogadták ugyan, de később megtagadták hitüket. Lehet, hogy őnáluk megvolt az istenség látszata és Krisztus követőinek tartották magukat. De mivel nem volt élő kapcsolatuk Istennel, Sátán csalásai foglyul ejtették őket. A látomás erről a két osztályról szól: azokról, akik az elfogadott világosságot később csalásnak nevezték, és a világ bűnöseiről, akiket Isten elvetett, mivel ők is elvetették világosságát. Nincs szó azokról, akik nem ismerték fel a világosságot, s így nem is vétkesek annak elutasításában.

EW 42-43.Aki megnyitja és senki be nem zárja. – 1849. március 24-én a mainei Topshamban az ottani testvérekkel nagyon jó és érdekes összejövetelünk volt. Isten Lelke kiáradt ránk és én lélekben elragadtattam az élő Isten városához. Megmutattatott nekem, hogy Isten parancsolatai és Jézus Krisztus bizonyságtétele, mely a zárt ajtóra utal, elválaszthatatlanok. Isten törvényeinek teljes jelentősége éppen akkor lett nyilvánvaló és Isten népe a szombat igazságot éppen akkor ismerte fel, midőn a mennyei szentélyből a szentek szentjébe vezető ajtó megnyílt. Itt a szentek szentjében van a frigyláda s benne a Tízparancsolat. Ez az ajtó mindaddig zárva volt, míg Jézus közbenjárói tisztje a szentélyben 1844-ben befejeződött. Akkor zárta be a szentély ajtaját és felnyitotta a szentek szentjét, a második kárpiton átlépett, ahol most a frigyláda előtt áll, és ahova most Izrael hite irányul.
Láttam, hogy Jézus bezárta a szentély ajtaját és többé senki sem nyithatja azt ki, s kinyitotta a szentek szentjének ajtaját, és senki sem zárhatja azt be többé (

Jel. 3,7

-8.). Mióta Jézus megnyitotta a szentek szentjének ajtaját, melyben a frigyszekrény és a Tízparancsolat van, azóta nyilvánvaló Isten népe előtt az Isteni parancsolatok szentsége és érvényessége, s az óta próbáltatnak meg a szombat kérdésében.
Láttam, hogy a szombat, mint próbakő, mindaddig nem érvényesülhetett, amíg Jézus közbenjárói szolgálata a szentélyben be nem fejeződött s Ő átment a második kárpiton. Ezért reménységben pihennek sírjaikban azok a keresztények is, akik elhunytak még mielőtt a szentek szentjének ajtaja megnyílt, az éjféli kiáltás után, az 1844. Év hetedik hónapjában. Láttam, hogy Sátán, Isten népének több tagját épp ezzel a ponttal kísértette meg. Mivel hogy olyan sok jó keresztény halt már el hitben, anélkül, hogy az igazi szombatot megtartotta volna, kétségbe vonják azt, hogy a szombat részükre próbakő volna.
A korszerű igazság ellenségei ki akarták nyitni a szentély ajtaját, melyet Jézus bezárt és be akarták zárni a szentek szentjének ajtaját, melyet Jézus 1844-ben megnyitott - hol a frigyláda van, mely tartalmazza a két kőtáblát, melyre Jehova írta ujjaival a Tízparancsolatot.

EW 86.Aki megnyitja és senki be nem zárja. – 2. A "nyitott és zárt ajtóról" szóló látomást (1. 30. Oldal!) 1849-ben kaptam. A Jelenések könyve 3. r. 7. és 8. versének a mennyei szentélyre és Krisztus szolgálatára való vonatkoztatása teljesen új dolog volt előttem. Ezt a gondolatot soha senkitől nem hallottam. Azonban most, hogy a szentélyről szóló tanítás világosan érthető, a nevezett bibliai versek alkalmazása a maga erejében és szépségében látható.

EW 250-51.Aki megnyitja és senki be nem zárja. – Láttam, milyen fájdalmas csalódásban volt része Isten népének, midőn Jézus a várt időre nem jelent meg. Nem tudták, hogy miért nem jelent meg Üdvözítőjük; Bibliájukból jól látták, hogy a prófétai korszak végére ért. Az angyal azt kérdezte: „Vajon tévedett e Isten szava?” Vajon elmulasztotta e Isten ígéretét beváltani? Óh, nem; Isten mindent teljesített, amit megígért. Jézus felkelt, bezárta a mennyei templom szentélyének ajtaját s kinyitotta a szentek szentjének ajtaját és belépett oda, hogy megtisztítsa a szentélyt. Akik türelmesen várakoznak, megértik a titkot. Csak az ember tévedett, Isten nem téved. Mindaz beteljesedett, amit Isten megígért, csak az ember hitte azt, hogy ez a föld a szentély, amely a prófétai idők végével megtisztíttatik. Az emberek nem Istennek ígéretében, hanem saját várakozásaikban csalódtak.
Jézus elküldte angyalait, hogy a csalódottak figyelmét a mennyei templomban lévő szentek szentjére irányítsák, amelybe bement, hogy megtisztítsa a szentélyt, és engesztelést szerezzen Izraelért. Jézus kijelentette angyalainak, hogy akik Őt megtalálták, azok megértik azt a művet, amelyet végez. Láttam, hogy Jézus mialatt a mennyei szentek szentjében tartózkodik, eljegyzi magának az új Jeruzsálemet; és mihelyt bevégzi művét a szentek szentjében, mint király száll alá a földre, hogy magához vegye azokat a hűséges lelkeket, akik türelmesen várták visszatérést.
Láttam, hogy mi történt a mennyben, 1844-ben, a prófétai korszak lejártakor. Midőn Jézus befejezte szolgálatát a szentélyben, s a szentély ajtaját bezárta, sötétség borította el azokat, akik az eljöveteléről szóló üzeneteket hallották és elvetették, úgy, hogy ezek teljesen szem elöl tévesztették őt. Ezután Jézus drága ruhákat öltött magára. Ruhájának alsó szegélyén gránátalmák és csengők váltakoztak. Vállairól egy művészi kivitelű mellvért csüngött alá, mely midőn megmozdult, a gyémántokhoz hasonlóan csillogott s beragyogott betűket, melyek nevekhez hasonlóan voltak a mellvértbe belevésve. A fején koronához hasonló díszes föveg volt. Midőn öltözéke teljes volt, angyalok vették körül és általuk kísérve tüzes szekéren átvonult a második kárpit mögé.

EW 254-55.Aki megnyitja és senki be nem zárja. – Midőn Jézus szolgálata a mennyei szentélyben lezárult, belépett a szentek szentjébe, megállott a frigyszekrény előtt, amely a Tízparancsolatot tartalmazza és elküldött egy hatalmas angyalt a földre, akire harmadik üzenetét bízta. Az angyal kezében pergamentekercs volt s midőn méltósággal és hatalommal alászállott a földre, félelmetes intelmet, rettenetes fenyegetést intézett az emberiséghez, aminőt a föld lakói még sohasem hallottak. Ezen üzenetnek az volt a célja, hogy Isten gyermekeit a kísértés és szenvedés órájára figyelmeztesse, amely előttük áll. Az angyal mondotta: "A leghevesebb küzdelmet kell megvívniuk az állattal és annak képével. Egyetlen reményük az örök életre, ha kitartanak. Habár életük veszélyeztetve van, mégis szilárdan ki kell tartaniuk az igazság mellett." A harmadik angyal a következő szavakkal fejezte be szavait: „Itt van a szentek tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét.” Midőn ezen, szavakat megismételte, a mennyei szentélyre mutatott. Azok gondolatvilága, akik ezt az üzenetet elfogadják, a szentek-szentjére irányul, ahol Jézus a frigyláda előtt áll és utoljára jár közbe, hogy engesztelést szerezzen azoknak, akik még kegyelemben részesülhetnek, s akik tudatlanul áthágták Isten szent törvényét. Az élő és a halott igazak érdekében egyaránt bemutatja engesztelő áldozatát. Kegyelmébe mindazokat befoglalja, akik Krisztusba vetett reménységgel haltak el, de mivel Isten törvényét nem volt alkalmuk világosan megismerni, tudatlanságukban áthágták parancsolatait.
Miután Jézus megnyitotta a szentek szentjének ajtaját, a szombat fénye láthatóvá lett, Isten népe megpróbáltatott, mint hajdan Izrael fiai, hogy vajon megőrzik e parancsolatait. Láttam, amint a harmadik angyal felfelé mutatott és a csalódott lelkeknek megmutatta a mennyei szentek szentjébe vezető utat. Ha hitük által lélekben belépnek a mennyei szentek szentjébe, ott találják Jézust és újra éled reménységük, örömük. Láttam, amint újra áttekintették a múltat, mióta elkezdték Jézus eljövetelét hirdetni egészen 1844. év végéig. Most már teljesen értik csalódásuk okát s újra remény és biztonság uralja lelküket. A harmadik angyal megvilágította a múltat, a jelent és a jövőt és most már tudják, hogy Isten a legcsodálatosabb előrelátással vezette őket.

NK 382-85. Aki megnyitja és senki be nem zárja. A földi szentélyszolgálat, amint láttuk, a mennyei szolgálatot illusztrálja. Amikor az engesztelési napon a főpap belépett a szentek szentjébe, a szolgálat az első helyiségben megszűnt. Isten ezt parancsolta: „Senki ne legyen a gyülekezet sátorában, amikor (a főpap) bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig” (3Móz 16:17). Amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező munkáját, az Ő szolgálata is megszűnt az első helyiségben, és megkezdődött a másodikban. A jelképes szolgálatban a főpap az engesztelési napon elhagyta a szentélyt, és Isten elé lépett, hogy bemutassa a bűnért való áldozat vérét minden izraelitáért, aki őszintén megbánta bűneit. Krisztus is közbenjárói munkájának csak egyik részét fejezte be, hogy elkezdje munkájának másik szakaszát, de most is vérére hivatkozik az Atya előtt a bűnösök érdekében.
Az adventhivők ezt 1844-ben még nem értették. Az idő elmúlt, amikorra a Megváltót várták, de ők továbbra is hitték, hogy nemsokára eljön. Azt vallották, hogy fontos fordulóponthoz érkeztek, és Krisztus nem jár többé közbe Isten előtt az emberért. A Bibliából úgy értették, hogy a kegyelemidő nem sokkal Krisztus tényleges eljövetele előtt lejár. Ezt a következtetést azokból az igékből vonták le, amelyek szerint egyszer majd kereső emberek a kegyelem ajtajánál zörgetnek és sírnak, de az ajtó nem nyílik meg. Az adventhivők azt kérdezték, hogy vajon ez az időszak - ami tulajdonképpen közvetlenül megelőzi Krisztus eljövetelét - nem akkor kezdődött-e, amikor Krisztus visszajövetelét várták? Figyelmeztették a világot az ítélet közelségére. Úgy érezték, hogy ezzel mindent megtettek, és már nem éreztek felelősséget a bűnösök megmentéséért. A gonoszok vakmerő és istenkáromló gúnyolódásából is arra következtettek, hogy Isten visszavonta Lelkét azoktól, akik irgalmát elutasították. Mindezek igazolták azt a meggyőződésüket, hogy a kegyelemidő lejárt, vagy ahogy akkor mondták: „a kegyelem ajtaja bezárult.
De amikor a szentély kérdését megvizsgálták, kinyílt a szemük. Látták, hogy az 1844-es év, azaz a 2300 év vége valóban fontos fordulópontot jelez. De míg igaz volt az, hogy a reménység és a kegyelem ajtaja, amelyen át az emberek tizennyolc évszázad során Istenhez járulhattak, bezárult, megnyit egy másik ajtó, és Isten bűnbocsánatot kínált minden embernek Krisztus közbenjárása által. Jézus szolgálatának egyik része lezárult, hogy felváltsa egy másik. A mennyei templomnak, ahol Krisztus szolgált a bűnösért, most is volt „nyitott ajtaja.”
Most látták meg, mit értett Krisztus azon, amikor így szólította meg az egyházat: „Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat)” (Jel 3:7-8).
Jézus közbenjárásának áldása azokra árad, akik hitben elfogadják az engesztelés nagy jelentőségű szolgálatát. Azokon pedig, akik elvetik azt a világosságot, amely fényt áraszt erre a szolgálatra, nem nyugszik meg Isten áldása. A zsidók Krisztus első adventjekor elvetették a kapott világosságot, és nem hitték el, hogy Ő a világ Megváltója, ezért nem részesültek bűnbocsánatban. Jézus visszatért a mennybe, és saját vérével belépett a mennyei templomba, hogy tanítványaira árassza közbenjárásának áldásait. A zsidók teljes sötétségben maradtak, és továbbra is hozták hiábavaló véres és egyéb áldozataikat. A jelképes árnyékszolgálat véget ért. Az ajtó, amelyen át az emberek korábban Isten elé járulhattak, nem volt már nyitva. A zsidók nem akarták keresni Őt azon az egyetlen úton, amelyen megtalálhatták volna: a mennyei templomban folyó szolgálat útján. Ezért nem tudtak közösségre jutni Istennel. Számukra zárva volt az ajtó. Nem látták meg Krisztusban az igazi áldozatot és az Istenhez vezető egyetlen Közbenjárót, ezért nem részesülhettek a közbenjárás áldásaiban.
A hitetlen zsidók helyzete illusztrálja a közönyös és hitetlen látszatkeresztények állapotát, akik nem akarnak tudomást venni irgalmas Főpapjuk munkájáról. Amikor a jelképes szolgálat főpapja belépett a szentek szentjébe, az egész Izraelnek Isten előtt mélységesen megalázkodva el kellett a templom körül helyezkednie, hogy bűneikre bocsánatot kapva, Izrael közösségének tagjai maradhassanak. Mennyivel fontosabb, hogy most, a valóságos engesztelési napon, megértsük Főpapunk munkáját, és tudjuk, mit kell tennünk.
Az ember nem vetheti el büntetlenül azt az intést, amit az irgalmas Isten küld neki. A menny üzent a Noé korabeli világnak, és üdvösségük azon múlt, hogy miként fogadják az üzenetet. Mivel elutasították a figyelmeztetést, Isten visszavonta Lelkét a bűnös emberiségtől; ezért elpusztultak az özönvíz hullámaiban. Ábrahám korában Isten visszavonta irgalmát Sodoma bűnös lakóitól, és Lóton, Lót feleségén és két leányán kívül mindenkit megemésztett a mennyből küldött tűz. Így volt ez Krisztus napjaiban is. Isten Fia kijelentette a hitetlen kortárs zsidóknak: „Pusztán hagyatik néktek a ti házatok” (Mt 23:38). Ugyanez a Végtelen Hatalom, bepillantva az utolsó napokba, ezt mondja azokról, akik „nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre”: „Azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban” (2Thessz 2:16-12). Amikor az emberek elutasítják Isten Igéjének tanításait, az Úr visszavonja Lelkét, és megengedi, hogy kívánságaik szerint tévelyegjenek.
Krisztus még mindig közbenjár az emberért, és világosságot ad azoknak, akik vágynak rá. De az adventhivők előtt ez csak akkor lett egyértelmű, amikor megértették az igéket, amelyek rávilágítottak valódi állapotukra.
1844-ben, amikor elmúlt az ’idő’, azok, akik továbbra is hittek Krisztus eljövetelében, egy ideig súlyosan meg voltak próbálva. Valódi helyzetükről csak az a fénysugár adott megnyugtató hírt, amely figyelmüket a mennyei templomra irányította. Egyesek tagadták azt, amit a prófétikus időszámításról korábban hittek, és emberi, illetve sátáni erőknek tulajdonították a Szentlélek hatalmas befolyását, amely az adventmozgalmat kísérte. Egy másik csoport azonban szilárdan vallotta, hogy az Úr vezette őket az elmúlt években. Miközben vártak, figyeltek és imádkozva keresték Isten akaratát, felismerték, hogy nagy Főpapjuk elkezdte szolgálatának egy másik szakaszát; és amikor e szolgálatra tekintettek, meglátták azt is, hogy mi az egyház befejező munkája. Jobban megértve az első és a második angyal üzenetét, felkészültek arra, hogy elfogadják, és a világnak tolmácsolják a harmadik angyal ünnepélyes figyelmeztetését is, amely a Jel 14. fejezetében található.

NK 387-88.Aki megnyitja és senki be nem zárja. Sokan próbálták nagy erőfeszítéssel ezeknek az embereknek a hitét megdönteni. Amennyiben a földi templom a mennyei templom formájára és mintájára épült, lehetetlen volt nem látni, hogy a földi frigyládában elhelyezett törvény a mennyei frigyládában foglalt törvény pontos másolata. A mennyei szentélyről szóló igazság elfogadásával együtt el kellett volna ismerni Isten törvényének és a negyedik parancsolatnak, illetve a szombat megtartásának kötelező voltát. Ezért volt a Szentírás harmonikus magyarázata - amely rávilágított Krisztus mennyei szentélyszolgálatára - olyan elkeseredett és ádáz támadások céltáblája. Az emberek be akarták zárni az ajtót, amelyet Isten kinyitott, és ki akarták nyitni azt, amelyet bezárt. De az, „aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja”, kijelentette: „Íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat” (Jel 3:7-8). Krisztus megnyitotta a szentek szentjének ajtaját, illetve megkezdte ott szolgálatát. A mennyei templom nyitott ajtajából fény sugárzott, és kiderült, hogy az ott dicső helyet elfoglaló törvény magában foglalja a negyedik parancsolatot is. Azt, amit Isten hozott létre, ember nem döntheti meg.

Jel. 3,8

"Tudom a te dolgaidat (íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet."

KP 74.Tudom a te dolgaidat. A megváltás ingyen van: ajándék. Mégis megvehető és eladható. Meg lehet a drágagyöngyöt vásárolni ott, ahol a menny kegyelmét árulják - pénz nélkül és ingyen. Mindenki megszerezheti a menny javait. Az igazság drágaköveinek kincsestára nyitva áll mindenki előtt. „Íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót - mondja az Úr -, amelyet senki be nem zárhat. Fegyveres őr nem őrzi ajtaját. Bentről és az ajtónál hangzik a hívás: Jöjj! A Megváltó meleg szeretettel szólít: „Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy” (Jel 3 :8.18).
Tudom a te dolgaidat. – Lásd EGW 2,2.13.

KP 74. Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat. A megváltás ingyen van: ajándék. Mégis megvehető és eladható. Meg lehet az igazgyöngyöt vásárolni ott, ahol a menny kegyelmét árulják – pénz nélkül és ingyen. Mindenki megszerezheti a menny javait. Az igazság drágaköveinek kincstára nyitva áll mindenki előtt. „Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót – mondja az Úr - , amelyet senki be nem zárhat. Fegyveres őr nem őrzi ajtaját. Bentről és az ajtónál hangzik a hívás: Jöjj! A Megváltó meleg szeretettel szólít: „Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy” (Jel 3,8.18).

EÉ 279.Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat. Kedves tanító, amikor látod, hogy erőre és vezetésre van szükséged, olyanra, amelyet emberi erőforrás nem tud nyújtani, akkor azt ajánlom, hogy gondolj Megváltód ígéreteire, aki a te csodálatos tanácsadód!
Ő mondja: „... íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat... (Jel 3:8).
„Kiálts hozzám és megfelelek…” (Jer 33:3).
„Bölccsé teszlek és megtanítalak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt 32:8).
„... Ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20).
Emlékeztetlek téged a tanítók Fejedelmének szavaira, életére és módszereire! Ő segít a legodaadóbb felkészülésre munkádban. Azt tanácsolom, hogy állandóan szemléld Őt! Ő a te igazi eszményképed. Időzz Nála mindaddig, amíg az isteni Tanító birtokába nem veszi szívedet és életedet!”

NK 382.Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat. – Amikor a vizsgálat véget ér, amikor Krisztus megvizsgálta és eldöntötte azoknak az ügyét, akik a korszakok során követőinek vallották magukat, akkor - és nem előbb - a kegyelemidő lejár, és a kegyelem ajtaja bezárul. Ez az egyetlen rövid mondat tehát: „Akik készek valának, bemenének Ővele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó” - elvezet bennünket a Megváltó végső szolgálatán át ennek a nagy munkának, az ember megváltásának a befejezéséig.

SD 19.Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat. Ha nem szeretjük és nem fogadunk szót neki, ha az önkéntes szolgálatban nem adjuk neki életünket, nem lesz kibeszélés: ellenünk fog tanúskodni az Ő nagyságának, hatalmas erejének megnyilvánulása. Mekkora a szeretete, részvéte, türelme és hosszan tűrése, melyet irántunk tanúsított. Akik csak szívvel, lélekkel és értelemmel Istenhez térnek, biztonságot és nyugalmat találnak Benne…
Ő pontosan tudja, mire van szükségünk, mit tudunk elviselni és kegyelmet ad, hogy minden próbában és nehézségben, amelyet megengedi, hogy ránk jöjjön, kitartsunk. Szüntelenül azért imádkozom, hogy még közelebb kerüljünk Istenhez.
Minden meg lett téve, hogy lelki szükségleteink, és erkölcsi természetünk betöltődjön… Az igazság világossága és a halhatatlanság gondolata az Úr Jézus Krisztusnak köszönve világosabb legyen. Jézus azt mondta, nyitott ajtót tett elénk, és senki se zárhatja be. Az ajtó nyitva áll előttünk, és Krisztus kegyelme által, a szélesre nyílt ajtón keresztül, kegyelmének sugarai ragyognak be bennünket.

1Szem 67-68. Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat. – Keletre történő első utazásomkor feltárult előttem a mennyei szentéllyel kapcsolatos csodálatos világosság, s megláttam a nyitott és a zárt ajtót. Hittük, hogy az Úr nemsokára eljön az ég felhőiben. Látomásomban viszont láttam, hogy hatalmas munkát kell végeznünk a világban azokért, akik nem ismerték meg és nem utasították el a világosságot. Krisztus azonnali megjelenésére számító testvéreim ezt nem tudták megérteni. Néhányan, különösen a fanatikusok, annak hirdetésével vádoltak, hogy az Úr késlelteti eljövetelét. Láttam, hogy 1844-ben Isten megnyitott egy ajtót, amit senki be nem zárhatott, és bezárt egyet, amit senki meg nem nyithatott. Sötétségbe kerültek mindazok, akik elutasították a második angyal által földünkre hozott üzenetet. És milyen sűrű volt az a sötétség!

6T 467.Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat. A Szentlélek által megfogalmazott egyszerű imák felszállnak a mennybe a nyitott kapun, a tárt ajtón, melyről Krisztus kijelentette. Megnyitotta és senki be ne zárja. Ez az imánk, Krisztus tökéletességének tömjénfüstjével vegyülve, édes illatként száll fel az Atyához, s ő majd felelni is fog rá.

9T 182.Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat. Testvéreim, könyörögve kérlek, jöjjetek Krisztushoz és igyátok az üdvösség vizét ingyen. Ne (apelláljatok) fellebbezzetek érzelmeitekre. Ne képzeljétek, hogy az érzelgőség azonos a vallással. Rázzatok le minden emberi támasztékot, és hagyatkozzatok Krisztusra. Új felszerelésre kell szert tennetek, mielőtt készek lennétek a lélekmentés feladatára. Szavaitok és tetteitek nagy hatással vannak másokra, s felelősségre vonnak majd azokért Isten napján. Jézus mondja: „Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat” (Jel 3,8). Fény ragyog az ajtóból, s előjogunk azt befogadni, ha akarjuk. Nézzünk be a nyitott ajtón, s igyekezzünk befogadni mindazt, amit Krisztus adni kíván.

TM 107.Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat. Senki se állítsa, hogy ismeri az egész igazságot, amelyet Isten ad népének. Az Úr ezt nem tűrheti. Ő mondta: „Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.” Még akkor is, ha összes vezető férfiak visszautasítanák a világosságot és az igazságot, az ajtó továbbra is nyitva áll. Az Úr majd támaszt férfiakat, akik a népnek az időszerű üzenetet közvetítik.

7BC 960-61. Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat. – A hű és igaz Tanú kijelenti: „íme adtam elődbe egy nyitott ajtót. Adjunk hálát Istennek teljes szívünkből, lelkünkből, hangunkkal és tanuljunk meg mintegy nyitott ajtón át közeledni Hozzá, hinni, hogy szabadon hozzá fordulhatunk imáinkkal, s Ő meghallgatja és válaszol rá. A Segítő képességébe vetett élő hit által részesülhetünk erőben, hogy a győzelem reményében harcoljuk meg az Úr harcát (RH 1908. júl. 9).
A hű és igaz Tanú biztosít, hogy nyitott ajtót adott elénk, melyet senki be nem zárhat. Akik hűségesek akarnak lenni Istenhez, azoktól a világ sok előjogot megtagadhat. Az igazság ellenségei hatalmas akadályokat emelhet életútjukon és akadályozhatják munkájukat, de nincs olyan hatalom, mely bezárhatná az Isten és lelkük közötti érintkezés ajtaját. A keresztény maga bezárhatja ezt az ajtót, ha bűnt enged meg magának, vagy ha elutasítja a menny világosságát. Elfordíthatja fülét az igazság üzenetének hallásától, s így eltépheti az Isten és a lelke közötti kapcsolatot… Egyetlen ember, de még a Sátán se zárhatja be a Krisztus által számunkra megnyitott ajtót (RH 1889. már. 26).
(Jel 3,8-9) Ha kísértés ér bennünket, ez az ajtó, rendelkezésünkre áll. Semmi hatalom el nem rejtheti, elölünk a dicsőség fényét, amely a mennyei küszöbről árad és a mennybe vezető létrát széltébe-hosszába megvilágítja, amelyen fel kell kapaszkodnunk. Hiszen az Úr erőt adott nekünk erejéből, bátorságot bátorságából, fényt a fényességéből. Amikor a sötétség hatalmasságai le lesznek győzve, amikor Isten dicsősége beragyogja a földet, akkor világosabban fogunk látni és érteni mindazt, mint ma. Ha megértenénk, hogy Isten dicsősége körülvesz bennünket, hogy a menny közelebb van a földhöz, mint ahogy el tudjuk képzelni, akkor már mennyország lenne családunkban, miközben a mennyei lakásokba készülünk (1901, 92. kézirat).

NK 359.Kevés erőd van. Az apostolok kora óta támadt nagy vallási megmozdulások közül egyik sem volt mentesebb az emberi hibáktól és sátáni mesterkedésektől, mint az 1844. évi őszi mozgalom. A mozgalomnak azok a résztvevői, akik erősen álltak az igazság talapzatán, még most, hosszú évek múltán is érzik annak az áldott munkának a szent befolyását, és tanúsítják, hogy az Istentől volt.

NK 352-53.Megtartottad az én beszédemet. A hivők felismerték, hogy a vőlegény jövetele Krisztus eljövetelét szemlélteti, miként azt az első angyal üzenete meghirdette. A Krisztus közeli eljövetelének hirdetése alatt végbemenő hatalmas reformáció megfelelt annak a kijelentésnek, hogy a szüzek „kimenének.” Ebben a példázatban, akárcsak abban, amelyet Máté 24. fejezetében olvashatunk, két osztály van. Mind a kettő vette a lámpását, a Bibliát, és fényénél elindultak a Vőlegény elé. „Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; az eszesek... lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.” Az utóbbiak részesültek Isten ajándékában: a Szentlélek - aki az Igét lábunk szövétnekévé és ösvényünk világosságává teszi - megújító, megvilágosító erejében. Istenfélelemmel kutatták a Szentírást, hogy megismerjék az igazságot, és buzgón igyekeztek szívüket és életüket megtisztítani. Személyes tapasztalatokat szereztek: Istenbe és szavába vetett hit ébredt bennük, amelyet nem vehetett el sem csalódás, sem késedelem. Mások pedig, akik csupán az érzéseikre hallgattak, „amikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat.” Az ünnepélyes üzenet hallatán megijedtek, de csak testvéreik hitére támaszkodtak, és meg voltak elégedve a kellemes érzések pislákoló fényével. Nem értették igazán az igazságot, és ezért Isten hatalma nem tudta átalakítani szívüket. Elindultak, hogy találkozzanak az Úrral, és azt remélték, hogy azonnal megkapják jutalmukat. De a késésre és csalódásra nem voltak felkészülve. Amikor jöttek a próbák, nem volt elég hitük, és lámpájuk csak pislákoló fényt adott.

JÉ 296. Nem tagadtad meg az én nevemet. Aki vallást akar tenni Krisztusról, abban Krisztusnak kell lakoznia. Nem adhat olyasmit, amit nem kapott. A tanítványok folyékonyan mondhatják a tantételeket, ismételhetik magának Krisztusnak a szavait, ám ha nincs bennük krisztusi gyöngédség és szeretet, nem tesznek vallást Róla. A Krisztus lelkületével ellentétes lelkület megtagadja Őt, bármi legyen is a hitvallás. Az ember megtagadhatja Krisztust rágalmazás, bolond beszéd által, hazug, rosszindulatú szavakkal. Megtagadhatja, ha kitér az élet terhei elől, vagy bűnös örömöket keres. Megtagadhatja a világhoz való alkalmazkodással, udvariatlan viselkedéssel, saját véleményének dédelgetésével, önigazultsággal, kételyek ápolgatásával, bajkeveréssel, sötétségben lakozással. Mindezek által kinyilvánítja, hogy Krisztus nincsen benne. „Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt” - mondja Ő (Mt 10: 33).

Jel. 3,9

"Íme én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; íme azt mívelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged."

ÜI 197-98. (MYP 276-77). A Sátán zsinagógájából. A könyvek melyeket olvastatok, Sátán ügyvivői által terveztettek, hogy az elmét megbabonázzák Sátán zsinagógájában felállított elméletekkel, hogy megtanítsanak, miként szolgálhattok az ördögnek sátáni méltósággal. Milyen nagyszámban vannak a hitetlenség irányzatát tartalmazó könyvek, amelyek a lelket tetszetős kétkedésekkel akarják megzavarni! Sátán rájuk lehelte mérgező leheletét és halálos lelki malária támadja meg olvasójuk lelkét.

ÜI 198-99 (MYP 278).A Sátán zsinagógájából. – Megkérdezem, vajon égessük el e varázskönyveket? Sátán zsinagógájában olyan varázshelyek vannak, ahol a féktelenséget ápolják, és annak hódolnak: de jelen van egy tanú, és a láthatatlan látogató tesz tanúságot a sötétség tetteiről. Sátán elnököl a hiú, a büszke és víg emberek gyülekezetében, ő a főmozgató erő a vigalmak jeleneteiben. Állruhában van ott. Varázserő árad belőle mindenfelé köröskörül, s a világ, sőt a gyülekezet is annak a befolyása alá kerül, aki olyan dolgokra veszi rá őket, amelyekről nem is álmodtak volna, hogy valaha cselekszik azokat. Ha tudomásuk lenne azokról a tettekről, amelyeket végre fognak hajtani, annyira csodálkoznának rajta, mint Hazáel, amikor a próféta későbbi életmódjáról beszélt neki…

5BC 1116.A Sátán zsinagógájából. – A mennyei hírnökök a végsőkig felbőszítették Sátán zsinagógáját. Sátán nyomon követte a gyermek Jézus őrizőinek lépéseit. Hallotta a templom udvarán Simon jövendölését, aki már régóta várta „Izrael Vigasztalóját. A Szentlélek nyugodott meg rajta, s most a Lélek vezette őt a templomba. Karjába vette a gyermek Megváltót, és magasztalta Istent, majd így szól. „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára; világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izraelnek dicsőségére.” A Sátánt kétségbeesés töltötte el, mikor látta, hogy a vén Simeon felismerte Krisztus isteni voltát (RH 1895.okt.29).

A Sátán zsinagógájából. Lásd EGW Jel 2,9.

AT 263-4.Akik zsidóknak mondják magukat és nem azok. – A szív és az élet szentségét külsőséges vallási formaságokkal helyettesíteni, ma is éppoly kívánatos a megtéretlen ember számára, mint volt ezen zsidó tanítók napjaiban. Ma ugyanúgy, mint akkor, vannak hamis lelki vezetők, kiknek tanait sokan mohón lesik. Sátán eltökélte, hogy eltéríti a lelkeket a Krisztusba vetett hit üdvreménységétől és az Isten törvényei iránti engedelmességtől. Az ősellenség kísértéseit minden korszakban azok előítéleteihez és hajlamaihoz alkalmazta, akiket el akart csábítani. Az apostoli korszakban rábírta a zsidókat, hogy a ceremoniális törvényt magasztalják fel, Krisztust pedig vessék el. Korunkban arra késztet hitvalló keresztyéneket, hogy Krisztus tiszteletének ürügye alatt az erkölcsi törvényt megvessék; tanítsák azt, hogy parancsait büntetlenül áthághatják. Isten valamennyi szolgájának kötelessége tehát, hogy ezen hithamisítókkal szemben szilárdan és határozottan lépjen fel és az igazság Igéje alapján tévelygéseiket bátran felfedje.

Akik zsidóknak mondják magukat és nem azok. Lásd EGW Jel 2,9.

EW 124.Íme azt művelem…a te lábaid előtt. Láttam, hogy a papok, akik halálba vezetik nyájukat, szörnyű pályafutásukat csakhamar befejezik. Isten csapásai nemsokára kiöntetnek. Ámde nem elég, hogy a hamis pásztorokat csak egy-két csapás sújtsa. Isten felgerjedt haragjában kinyújtja majd igazságos kezét, és nem vonja mindaddig vissza, amíg tervét végre nem hajtotta. Ezeknek a béreseknek le kell borulniuk a szentek lábaihoz, és el kell ismerniük, hogy Isten szerette őket, mert hűségesen kitartottak igazsága mellett és megtartották parancsolatait, míg minden istentelen kiírtatik a földről.

NK 582.Íme azt művelem…a te lábaid előtt. A papság és a nép belátja, hogy nem törekedett az Istennel való kapcsolatra. Felismerik, hogy lázadtak az igaz és igazságos törvények szerzője ellen. A mennyei elvek elvetésével a bűn, a viszály, a gyűlölet és a gonoszság ezer és ezer forrását fakasztották fel, mígnem a föld egy nagy harcmezővé, erkölcsi fertővé vált. Ez a kép tárul most azok elé, akik elvetették az igazságot, és melengették a tévelygést. Nyelv nem tudja kifejezni, mennyire vágynak az engedetlenek és a hitehagyók arra, amit örökre elvesztettek - az örök életre. Azok, akiket a világ, képességükért és ékesszólásukért bálványozott, most igazi megvilágításban látják ezeket. Felismerik, mit játszottak el törvényszegésükkel, és azok lábához esnek, akiknek a kitartását semmibe vették, kigúnyolták, és most beismerik, hogy Isten őket is szerette.

2SG 32 (1T 59. LS 65).Íme azt művelem…a te lábaid előtt. – Mind a 144.000 el volt pecsételve és tökéletes egység uralkodott közöttük. Homlokukra ez volt írva: Isten, az Új Jeruzsálem és egy ragyogó csillag, amely Jézus új nevét tartalmazta. Boldog, szent állapotunk felbőszítette a gonoszokat és ránk akartak támadni, hogy ránk vessék kezüket és bebörtönözzenek bennünket. Ilyenkor az Úr nevében kinyújtottuk kezünket és ők tehetetlenül a földre hullottak. Akkor tudta meg a Sátán zsinagógája, hogy Isten szeret bennünket, és ők lábunk elé borultak.

2T 41-42.Íme azt művelem…a te lábaid előtt. Akik kifogásokkal hozakodnak elő, csak hogy folytatni tudják bűnös életüket: akik a világhoz szabják magukat, azokat bálványaikra hagyja. Eljön az a nap, amikor már nem akarják kimenteni magukat, amikor senki sem keres kibúvót a meghívás alól. Amikor Krisztus eljön a maga és az Atya dicsőségében, s vele mind a szent angyalok, amikor a menny szerege diadalkiáltásokkal kíséri őt, és a legelragadóbb zene üti meg az emberek fülét, akkor mindenki az eseményeken csügg teljes figyelmével. Akkor egyetlen közömbös szemlélő sem lesz. Akkor már nem merül az ember, számítgatásokba. A zsugori aranykupacai, amin a szemét hizlalta, nem lesznek többé vonzók. A föld rátarti emberei undorodva fordulnak majd el palotáiktól, melyek eddig a bálványaik voltak. Senki se hivatkozik földjére, ökrére, ifjú feleségére, mentegetve magát az alól, hogy neki is része legyen a dicsőségben, ami akkor a megdöbbent világra robban. Akkor már mindenki részesülni szeretne belőle, mégis tudni fogják, hogy nem kaphatnak belőle.
Komoly, gyötrő imában kérik majd Istent, hogy ne mellőzze őket. Az uralkodók, a világ hatalmasai, a főemberek, a rátartiak, a szűkmarkúak, együtt hajtanak majd térdet a kimondhatatlan szomorúság, kilátástalanság és bánat súlya alatt. Szívet tépő könyörgés szakad majd az ajkukról: kegyelem, kegyelem! Borzalmasan jól érthető, szigorú, fenséges hang felel majd nekik: „Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztem az én kezemet, és senki eszébe nem vette; és elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljön az, amitől féltek” (Példa 1,24-26).
A királyok, a nemesek, a hatalmasok, a szegények meg a pénz szerelmesei együtt zokognak majd nagy keservesen. Akik jólétük napjain megvetették Krisztust és a szegény embereket, akik nyomdokaiba léptek – akik nem szálltak volna le magas paripájukról, hogy meghajoljanak Krisztus előtt – akik gyűlölték a megvetett keresztjét, - azok most mind arcra borulnak a föld porába. Hatalmuk egy csapásra szertefoszlott s most habozás nélkül borulnak a földre, a szentek lábához. Akkor fogják fel rémült keserűséggel, hogy tulajdon tetteik gyümölcsét eszik, hogy azzal laknak jól, amit ők terveltek ki. Hiszen eddig a mellüket verték, hogy ők a nagyokosok, hátat fordítottak a magasztos, örök jutalomnak: földi nyereség kedvéért lökték félre a menny hívásait. A világ csillogása és ragyogása bűvölte el őket, pedig hirdetett okosságuk bolondokká tette csupán őket. Nagyra voltak világi gazdagságukkal, mintha földi előnyeik annyira értékesek lennének, hogy beajánlhatnák őket Isten kegyeibe, hogy biztosítsák nekik a mennyet.

Jel. 3,10

"Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait."

NK 565-66.Én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején. Isten népe ekkor egy tiszta, csengő hangot hall, amely ezt mondja: ’Nézzetek fel!’ És ők az égre emelve szemüket, meglátják az ígéret szivárványát. Eltűnnek az eget eltakaró haragos fekete felhők, és Isten népének tekintete, mint egykor Istváné, a mennyre mered. Megpillantják Isten dicsőségét és a trónon ülő Emberfiát, akinek mennyei alakján a megalázás jelei láthatók; ajkáról, pedig hallják a kérést, amelyet Atyja és a szent angyalok előtt mond: „Akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek” (Jn 17:24). Ismét egy zengő, győzelmes hang hallatszik: ’Jönnek! Jönnek a szentek, az ártatlanok és makulátlanok; megtartották az én béketűrésre intő beszédemet; angyalok közt fognak járni. És a szi-lárd hitűek halvány, remegő ajkáról győzelmes kiáltás hangzik.

NK 497-98.Én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején. Sokan fogják szembe találni magukat a szeretett rokonaikat és barátaikat megszemélyesítő ördögi lelkekkel, akik a legveszélyesebb eretnekségeket hirdetik. Ezek a látogatók a legérzékenyebb húrokat fogják megpengetni, és hazugságaik igazolására csodákat művelnek. Azzal a bibliai tanítással kell szembeszállnunk velük, hogy a halottak semmit sem tudnak, és hogy ördögi lelkek azok, akik így megjelennek. „A megpróbáltatás ideje, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja a föld lakosait” (Jel 3:10), közvetlen előttünk van. Sátán elámítja és legyőzi azokat, akik hitüket nem Isten Igéjére építik. „A gonoszságnak minden csalárdságával” dolgozik, hogy az embereket uralma alá vonja. Csalásai egyre sokasodnak. De célját csak akkor érheti el, ha az ember önként enged kísértéseinek. Akik igazán igyekeznek megismerni az igazságot, és lelküket az engedelmesség útján megtisztítani, minden erejükkel készülve a harcra, azok az igazság Istenében biztos oltalomra lelnek. „Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged” (Jel 3:10) - ígéri a Megváltó. Inkább elküldené minden angyalát a mennyből népe védelmére, mintsem engedné, hogy Sátán egyetlen Istenben bízó embert is legyőzzön.

NK 550.Én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején. Sátán, aki vádolta Jákobot Isten angyalai előtt, és jogot formált arra, hogy bűne miatt elpusztítsa, arra késztette Ézsaut, hogy Jákob ellen induljon. És azon a hosszú, küzdelmes éjszakán megpróbálta a pátriárkát a bűntudattal elcsüggesztve Istentől elszakítani. Jákob már a kétségbeesés határán volt. Tudta, hogy a menny segítsége nélkül elpusztul. Őszintén megbánta súlyos bűnét, és Isten irgalmára hivatkozott. Nem volt hajlandó szándékáról lemondani, és erősen belekapaszkodva az Angyalba, komolyan, szívet tépő kiáltással könyörgött, amíg nem győzött.
Sátán a nyomorúság idején fel fogja bujtani a gonoszokat, hogy pusztítsák el Isten népét, miként annak idején Ézsaut is felbujtotta, hogy támadja meg Jákobot. És ahogy Jákobot vádolta, úgy fogja Isten népét is vádolni. A világ népét alattvalói közé sorolja. De az a kis csapat, amely megtartja Isten parancsolatait, elveti az ő felsőbbségét. Ha Sátán eltörölhetné őket a földről, győzelme teljes lenne. Látja azonban, hogy a szent angyalok vigyáznak rájuk, és ebből arra következtet, hogy Isten megbocsátotta bűneiket. Arról azonban nem tud, hogy ügyük eldőlt a mennyei templomban. Pontosan tudja, milyen bűnök, elkövetésére kísértette őket, és ezeket a bűnöket mérhetetlenül eltúlozva tárja Isten elé, és azt állítja, hogy ezek az emberek éppoly méltatlanok Isten kegyelmére, mint ő. Nem igazság - mondja -, hogy az Úr e vétkezők bűneit megbocsátja, őt pedig, és angyalait elpusztítja. Zsákmányaként tart rájuk igényt, és követeli őket Istentől, hogy rájuk tehesse gyilkos kezét.
Sátán vádolja Isten népét bűneik miatt, az Úr pedig, megengedi, hogy a végsőkig megpróbálja Istenbe vetett bizalmukat, hitüket és állhatatosságukat. Amikor a múltra gondolnak, reményük meginog, mert nem sok jót fedeznek fel önmagukban. Teljes tudatában vannak gyengeségüknek és érdemtelenségüknek. Sátán azzal a gondolattal próbálja megrémíteni őket, hogy esetük reménytelen; hogy soha nem fognak megtisztulni. El akarja venni hitüket, hogy kísértéseinek engedve, elforduljanak Istentől.

5T 297.Én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején. Minél közelebbről vesszük figyelemre az őskeresztény egyház történetét s ismerjük fel, milyen ravaszul igyekezett Sátán elgyengíteni és elpusztítani, annál jobban ellen tudunk állni ármányainak s szembenézni a küszöbön álló veszedelmekkel. Azokban az időkben élünk, amikor olyan nagy gyötrelem lesz, amilyen nem volt a világ kezdetétől, mind máig. „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.” Isten azonban határokat szabott eléje, nem léphet túl rajtuk. Legszentebb hitünk, ez a korlát. S ha felépítjük magunkban e hitet, akkor biztonságban is leszünk: a Mindenható gondjaiban. „Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait.

6T 404.Én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején. – Közvetlenül előttünk van a súlyos vállság. Kitartó hitet megkövetel tőlünk, hogy helyt tudjunk állni a vállság próbái és kísértései között, és hogy teljesíteni tudjuk annak feladatait. Mégis, akkor is dicsőségesen diadalmaskodhatunk. Az ellenség egyetlen virrasztó, imádkozó, hívő embert sem ejt majd csapdába.
Az előttünk álló próbák idejére Isten biztonságot ígért azoknak, akik megtartják béketűrésének szavát. Krisztus így szól majd a hűségesekhez: „Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!” És 26,20. Júda oroszlánja, aki oly rettenetes kegyének megvetőivel szemben, Isten Báránya lesz az engedelmes és hűséges ember számára. A felhőoszlop haragosan és rémítően gördül ugyan Isten törvényének megrontóira, de világosság, könyörület és szabadulás azoknak, akik megtartják Isten parancsait. A kar, mely a lázadókra sújt, elég erős ahhoz, hogy megszabadítsa a hűségeseket. Isten az utolsó szálig összegyűjti majd hűségesei – erről biztosak lehetünk. „És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig” (Máté 24,31).

9T 17.Én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején. Isten népére félelmetes megpróbáltatások várnak. A háború lelkülete kavarja fel a nemzeteket, a föld egyik végétől a másikig. De a nyomorúság idején – amilyet még nem látott a világ, mióta nemzet létezik – Isten választott népe rendületlenül áll majd. Sátán és seregei nem tudják elpusztítani őket, mert olyan angyalok védelme alatt állnak majd, akik erejükkel tűnnek ki.

Jel. 3,11

"Íme eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat."

NK 268.Íme eljövök hamar. A Biblia egyik legsúlyosabb, ugyanakkor legnagyszerűbb igazsága az, hogy Krisztus második eljövetelével lezárul a megváltás csodálatos munkája. Jézus, „aki a feltámadás és az élet,” Isten népében, amely oly sokáig zarándokolt „a halálnak földében és árnyékában” azt a drága és boldogító reménységet ébresztette, hogy eljön, és hazaviszi „azt, akit eltaszított magától”. A második adventről szóló üzenet a Szentírás alapvető tanítása. Attól a naptól kezdve, hogy az első ember pár fájó szívvel elhagyta az Édent, a hit gyermekei arra várnak, hogy a Megígért eljöjjön, megtörje a pusztító hatalmát, és visszavigye őket az elveszett Paradicsomba. Az ősidők szent emberei sóvárogva várták, hogy a Messiás dicsőségben megjelenjék, és reménységüket valóra váltsa.
Íme eljövök hamar. Lásd EGW Jel 22,12.

Mar 75. Íme eljövök hamar. Jézus mondja: „Hamar eljövök”. Ezeket a szavakat mindig észben kellene tartani és úgy munkálkodni mint akik hiszik, hogy az Úr eljövetele az ajtó előtt van és mi vándorok és idegenek vagyunk a földön.

NK 351-52.Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. A várakozók örültek. Hitték, hogy azaz Isten, aki ismeri kezdettől fogva a véget, áttekintette a korszakokat, és előre látva csalódásukat, bátorító, reménykeltő üzenetet küldött nekik. E szentírási Igék nélkül, amelyek türelmes várakozásra és Isten szava iránti sziklaszilárd bizalomra buzdítottak, hitük e nehéz órában elhagyta volna őket. A tíz szűz példázata (Mt 25:1-13) szintén az advent nép sorsát szimbolizálja. Amikor a tanítványok Krisztus eljövetelének jelei és a világ vége felől érdeklődtek (lásd Mt 24:3), Krisztus felhívta figyelmüket néhány nagyon fontos világ- és egyháztörténelmi eseményre, amelyek első és második adventje között történnek majd meg. Ezek: Jeruzsálem pusztulása, az egyház nagy nyomorúsága a pogány és a pápai üldözés alatt, a nap és hold elsötétedése és a csillaghullás. Majd beszélt arról, hogy el fog jönni, és elhozza országát. Azután elmondta a reá váró szolgák két csoportjáról szóló példázatát.

1Szem 197.Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Mindenféle üzenetet hoztak a hetedik napot ünneplő adventisták elé, hogy azok felváltsák azt az igazságot, melyet imával kísért tanulmányozás tárt fel pontról pontra, és melyet az Úr csodatévő ereje támogatott. De nekünk őriznünk kell azokat az útjelzőket, amelyek azzá tettek bennünket, amik vagyunk, és meg is fogjuk őrizni azokat, ahogyan azt Igéjén és Lelkének bizonyságtételén keresztül Isten jelezte. Isten arra hív bennünket, hogy ragaszkodjunk a hit erejével azokhoz az alapelvekhez, melyek kikezdhetetlen tekintélyen alapulnak (Special Testimonies, Series B. No. 2., 51-59. oldal, 1904).

5T 501-2. Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Láttam egy személyt szilárd léptekkel és fájdalmas tekintettel közeledni hozzátok. Ezt mondta: „Senki el ne vegye koronátokat. Elfelejtettétek talán a megalázkodást, melyet Isten Fia szenvedett el, mikor világunkra jött? Hiszen tudjátok, hogyan tűrte a gyalázatot, a szidást, sértegetést, gyűlöletet, gúnyt és árulást. Hogyan szenvedte el a szégyenteljes ítéletet a bíróság termében, miután Getsemánéban emberfeletti támadásokat viselte el a Sátántól? Elfelejtettétek a csőcselék bőszült ordítását, feszítsd meg, feszítsd meg! S hogyan halt meg Isten Fia a gonosztevők halálával? Mióta lett nagyobb a szolga az uránál? Jézus követői sosem népszerűek, hanem olyanok, mint Mesterük: szelídek és alázatos szívűek. Ti a legmagasabb polcra szeretnénk feljutni, végül mégis a legalacsonyabbra kerültök majd. Ha viszont igyekeztek tettekre váltani az igazságot, szeretni a könyörületet, és alázatosan járni Istenetekkel, akkor kiveszitek részeteket a Krisztus szenvedéseiből is. Az Úr megáldott titeket, mégis milyen kevéssé értékelitek gondoskodó szeretetét! Milyen kevés dicséret hangzik ajkatokról! Jó munkát végezhettek el a Mesterért, de nem a ti elképzeléseitek szerint. Krisztus iskolájában kell tanulnotok, máskülönben sosem léphettek felső osztályba, soha el nem nyeritek az élő Isten pecsétjét, soha be nem teszitek a lábatokat Isten városának kapuján, és nem koronáznak meg titeket dicsősséggel, tisztességgel és halhatatlansággal.

Tartsd meg ami nálad van. Lásd EGW Jel 2,25.

Jel. 3,12

"Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet."

SD 370.Aki győz. Ha győzedelmeskedni akarunk az ellenség minden támadása felett, rajtunk kívül és felettünk álló erőt kell kapnunk. Kapcsolatot, élő kapcsolatot kell fenntartanunk Krisztussal, akinek van ereje és kész mindenkinek nyújtani belőle, aki alázatos és hűséges marad… Akik szeretnének részesülni a győzők jutalmában, akkor is előre kell haladnunk, ha lépten-nyomon ellenállással találjuk magunkat szemben… Mint győztesek a mennyei csarnokokban uralkodunk Krisztussal, ezért győzedelmeskednünk kell a Bárány vérével és bizonyságtételének beszédével:„Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában.”

4T 356.Aki győz. Nincs vesztegetésre való idő, hanem szorgalmasan törekedjél legyőzni jellemed kirívó vonásait, melyek, ha eltűröd őket, bezárják előtted a dicsőség kapuját. Nem engedheted meg magadnak, hogy elveszítsd a mennyet. Határozott változást kell elérned szavaidban, cselekedeteidben, hogy legyőzd kapzsi lelkületedet, s e helyett a megszentelt igazság kerékvágásába fordítsd gondolataidat. Röviden, át kell alakulnod. Akkor majd Isten elfogadja munkásságodat művében. Az egyértelmű igazmondás, igazságszeretet olyan emberévé kell lenned, hogy a nyereség szeretete el ne tudjon csábítani, hogy semmiféle kísértés le ne tudjon győzni. Az Úr elvárja mindenkitől, aki az Ő nevét vallja, hogy szigorúan ragaszkodjon az igazmondáshoz. Olyan lesz ez, mint az ízét nem vesztett só, mint világosság a világ erkölcsi sötétsége és csalása közepette.

Aki győz. Lásd EGW 3,5.21.

7T 264. Oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában. Lehet, hogy jellemed építésén sok munka vár elvégzésre, lehet hogy durva kő vagy, melyet szegletesre kell vágni és csiszolni, mielőtt betölthetné helyét Isten templomában. De ne lepődj meg, ha Isten, vésővel és kalapáccsal faragja le jellemed éles sarkait, míg készen nincs a neked szánt helyre. Ezt a munkát ember el nem végezheti, egyedül Isten képes rá. Nyugodt lehetsz, egyetlen felesleges ütést nem mér rád. Minden ütés szeretetből fakad, örök boldogságod érdekében. Ismeri gyengéidet, helyreállításodon fáradozik, nem megsemmisüléseden.

PK 367.Oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában. – Mialatt Sátán hangoztatja vádjait, szent angyalok járnak-kelnek láthatatlanul, s a hűségesekre helyezik az élő Isten pecsétjét. Homlokukon az Atya nevével a Sión hegyén állnak a Báránnyal. A trón előtt éneklik az új éneket, amelyet senki nem tanulhat meg, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. „...ezek követik a Bárányt, ahová megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek” (Jel 14:4-5).

SD 370.Oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában. – (Jel 3,12) Minden embernek egyetlen reménysége Krisztusban rejlik… A tiszta és szent ruha nem azért készült, hogy bárki felvehesse, és utána bemehessen a kapukon a városba. Akik csak bemennek, azok már magukon viselik Krisztus igazságának ruháját és a homlokukon látható lesz Isten neve. Ezt a jelképet az apostol látomásba látta és az elme értelmes, hűséges és engedelmes alárendelését jelképezi Isten minden parancsolatának.

TM 446.Oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában. – Ugyanaz az angyal, aki Sodomát meglátogatta, figyelmeztet: „Mentsd meg életedet!” Isten haragjának poharait mindaddig nem tölthetik ki, hogy a gonoszokat és műveiket megsemmisítsék, amíg Isten egész népe felett az ítélkezés be nem fejeződött, s amíg mind az élők mind az elhunytak sorsa felett nem döntöttek. Ám miután a szentek elpecsételtettek az élő Isten pecsétjével, választottainak egyénenként továbbra is megpróbáltatásokkal kell küzdeniük. Szenvedések várnak ránk, ám a tüzes kemencét őrzi Annak a szeme, Aki az aranyat nem engedi megsemmisülni. Istennek kitörölhetetlen pecsétje van rajtuk. Isten mondja, hogy saját nevét viselik. Az Úr körülzárta őket. Rendeltetésüket előírta: „ISTEN. ÚJ JERUZSÁLEM” Istennek saját tulajdonát képezik.
Vajon ezt a pecsétet rányomja-e lelkileg tisztátalanokra, a paráznákra, a házasságtörőkre. Férfiakra, akik felebarátaik feleségét kívánják? Válaszoljatok magatok a kérdésre. Vajon jellemem megfelel-e a kívánalmaknak, nevezetesen, hogy útlevelet kapjak azokba a hajlékokba, amelyeket Krisztus készített az alkalmasak számára? Csak megszentelt jellemmel léphetünk be oda.

Jel. 3,13

"Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek."

TM 64-65.Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. – Ez a veszély leselkedik a gyülekezetre is, nevezetesen, hogy halandó emberek ötletei szabják meg a Szentlélek útját, hogyan jöjjön el. Noha be nem ismernék, mégis néhányan valóban így is tettek. Minthogy pedig a Lélek eljön, de nem azért, hogy embereket megdicsőítsen, vagy, hogy téves elméleteiket támogassa, hanem, hogy megfeddje a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében, sokan elfordulnak tőle. Nem akarnak önigazultságuk ruháitól mentesülni, azaz igazságtalanságaiktól, s helyette Krisztus életszentségét felölteni, azaz a tiszta, hamisítatlan igazságot. A Szent Lélek nem hízeleg embereknek, tevékenységét sem szabja emberek elgondolásaihoz. Halandó, bűnös emberek nem befolyásolhatják a Szent Lelket. Ha eljön, hogy megfeddjen, az Isten által választott szószólója által, akkor az ember dolga, hogy meghallgassa és engedelmeskedjék szavának.

Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Lásd Jel 2,7.11.17.29; 3,6.

Jel. 3,14

"A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete."

7BC 959.A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg. – Ez az üzenet a mai gyülekezetnek szól. Felhívom gyülekezeteink híveit, olvassák el és ültessék át a gyakorlatban a Jelenések egész harmadik fejezetének üzenetét. A laodiceai gyülekezetnek intézett üzenet különösen a ma élő Isten népére vonatkozik. Ez az üzenet olyan hitvalló keresztényeknek szól, akik annyira hasonlóvá váltak a világhoz, hogy semmi különbség sem látszik közöttük és a világ között (RH 1903. aug. 20).

7BC 961-62.A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg. – A laodiceai üzenet kinyilatkoztatja gyülekezetünk állapotát (RH 1904. dec.15).
A laódiceai üzenet az Úr szőlőskertjében tétlenkedőkhöz szól (1905, 26. kézirat).
A laodiceai üzenet azoknak szól, akik bár nagy világosságban és sok előjogban részesültek, mégsem értékelték ezeket (RH 1902. már. 11).
A laodiceai üzenet különösen a mi állapotunkra vonatkozik. Milyen világosan ecseteli azok helyzetét, akik azt hiszik, hogy övéké a teljes igazság, akik büszkélkednek igeismeretükkel, de a megszentelő erő hiányzik életükből. Szívükből teljesen hiányzik Isten szeretetének heve, pedig ez a szeretethevesség teszi Isten népét a világ világosságává (RH 1889. Juli. 23).
A laodiceai üzenet különösen népünkre érvényes. Hosszú időn át elénk helyezte ezt az Úr, mégsem engedelmeskedünk neki kellő mértékben. Mikor a bűnbánat folyamata őszinte és mélyreható, a gyülekezet egyes tagjai megszívlelik az üzenetet és gazdag mennyei javakat fognak vásárolni (18.v). Hányan látják téves megvilágításban a dolgokat olyanban, amely Sátán akaratának felel meg!
Lehettek nagyon szorgalmasak a missziómunka végzésében, mégis önzés rontja meg igyekezeteteket, mert túlhangsúlyozzátok éneteket. Ennek semmi értéke nincs Isten szemében, mert romlott és szentségtelen áldozat. Ha a szív ajtaja nincs nyitva Jézus előtt, ha nem foglalja el a lélek templomát, ha szívünket az Ő isteni tulajdonságai nem itatják át, akkor az emberi cselekedetek a mennyei mérlegen híjával találtnak. Krisztus szeretete gazdaggá tenne benneteket, sokan mégsem fogják fel szeretetének értékét. Sokan nem értik, hogy általuk ápolt lelkületből hiányzik Krisztus szelídsége és kedvessége, így meg vannak fosztva a szeretettől, ami a világosság közvetítőjévé tenné őket (1894, 33. kézirat).
A laodiceai üzenet a mai gyülekezetnek szól. Elhiszitek-e ezt az üzenetet? Van-e érző szívetek? Vagy csak egyre azt hajtogatjátok, hogy gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. Vagy az örök igazság hirdetése hiába lett volna adva ennek a nemzedéknek, hogy elvigyék a világ minden néphez? Isten egy népet választott ki és az igazság letéteményesévé tette örök következményekkel. Nekik adta a világosságot, melynek be kellett ragyognia a világot. Isten tévedett volna a választásában? Tényleg mi vagyunk az Úr választott eszközei? Vajon mi vagyunk azok a férfiak és nők, akiknek hordozniuk kell Jelenések tizennegyedik fejezetében levő üzenetet, az üdvösség üzenetét hirdetni a romlás szélén állóknak? Úgy végezzük ezt a munkát, ahogy kell? (1901, 51. kézirat)
A laodiceai üzenet azoknak szól, akik vallják, hogy megtartják Isten parancsolatait, s mégsem cselekvői azoknak. Semmiben sem szabad önzőnek lennünk. A keresztény élet minden részében legyen Krisztus élete képviselve. Ha ez nem így van, akkor hallani fogjuk a rettenetes szavakat: „Nem ismerlek titeket” (RH 1899. okt.17).
A laodiceai üzenet a leghatározottabban azoknak szól, akiknek a vallásos tapasztalata és élete langymeleg, akik nem hordoznak határozott bizonyságot az igazság mellett (1901, 98. levél).
Az Úr nevében mondom, hogy akik nagy világosságban részesültek, ma a Krisztus által adott laodiceai gyülekezetről írt állapotban vannak. Azt képzelik, hogy gazdagok, meggazdagodtak, úgy érzik, semmire sincs szükségük. Krisztus szól hozzátok. Szívleljétek meg, ha értékelitek üdvösségeteket, fogadjátok el a nagy Tanácsadó szavait és kövessétek azokat (18.v) (1897, 5. levél).
A laodiceai üzenet célja az volt, hogy… megszabadítsa a gyülekezetet a vakbuzgó behatásoktól. A Sátán viszont arra törekszik, hogy megrontsa az üzenetet, semlegesítse hatását. Jobban tetszett neki, ha vakbuzgó személyek tennék magukévá a bizonyságtételt, és úgy alkalmaznák, ahogy neki tetszik, hogy langymeleg állapotban maradjanak. Láttam, hogy nem az a célja az üzenetnek, hogy a testvér, testvér felett ítélkezzen, és előírja nekik, hogy mit tegyen, hová menjen, hanem mindenki vizsgálja meg a maga szívét és vigyázzon magára és eljárásaira (2 Lelki ajándékok 223).

7BC 964.A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg.A laodiceai üzenetet most hirdetik. Vegyétek, az üzenetet összes szakaszaival s hirdessétek az embereknek, ahol csak utat nyit a Gondviselés. A hitáltali megigazulás és a Krisztus igazsága legyen a pusztuló világnak hirdetett két tárgykör (1892, 24. levél).
(15-22) Ez a laodiceai gyülekezetnek hirdetett bizonyságtétel. A gyülekezet megbízható tanításban részesült. Pál írja a kolossei levélben: „Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztusnak szolgája, mindenkor tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában. Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiceában és Jerápolisban vannak.”
A laodiceai gyülekezetért sok kitűnő munkát végeztek. Nekik szól a tanítás: „Legyetek azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. De a gyülekezet nem folytatta az Isten hírnökei által megkezdett munkát. Hallották, de nem sajátították el az igazságot, nem valósították meg a tanításokat. A következménye az lett, ami mindig a következmény, ha elvetik az Úr fegyelmezetéseit és kérleléseit (1903, 128. kézirat).
Krisztus látja, amit az ember nem lát. Látja a bűnöket, melyekből, ha meg nem térnek, ki fogják meríteni a hosszútűrő Isten türelmét. Krisztus nem veheti fel az önhittségükben megelégedettek nevét. Nem könyöröghet azokért, akik nem érzik segítsége szükségességét, akik állítólag mindent tudnak, mindennel rendelkeznek (RH 1889. júl. 23).

6T 77. A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg.Mindannak hirdetnünk kell az utolsó egyháznak szóló üzenetet, aki kereszténynek tartja magát. A laodiceiai üzenetnek kétélű kardként el kell jutnia valamennyi egyházhoz: (Jel 3,15-19). Kötelességünk hirdetni ezt az üzenetet. Feszítsük meg minden erőnket, hogy figyelmeztessük az egyházakat.

1Szem 196. A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg.A laodiceai üzenetnek kell most hangoznia, hogy felébressze a szunnyadó egyházat. Az idő rövidségének gondolata serkentsen bennünket elszánt, fáradhatatlan igyekezetre. Ne felejtkezzünk meg arról, hogy Sátán hatalmas erővel jön ellenünk, hogy a hamisság minden csalárdságával munkálkodjon azokban, akik elvesznek.
Orvosainkat évek óta úgy képezték, hogy ne adjanak hangot vezetőiktől eltérő véleményüknek. Bárcsak letörnék ezt az emberi bilincset! [Ez a megjegyzés dr. J. H. Kelloggnak szól, aki éveken keresztül vezette a Battle Creek-i Szanatóriumot. - A szerkesztők.] Bárcsak valódi nevén neveznék a bűnt! Ha ezt tennék, akkor a menny udvaraiban nem úgy tekintenének rájuk, mint akik súlyos felelősségük ellenére sem feddték meg az Isten Igéjének való engedetlenséget.
Orvosok! A Mester szolgálatában álltatok-e akkor, amikor olyan képzeletszőtte és spiritualista bibliamagyarázatokra hallgattatok, melyek gyengítik hitünk alapjait és elveszik tőletek a lelki békét. Isten mondja: „Ha nem serkentek fel, hogy a Megváltót védelmezzétek, nem leszek többé veletek!”

4T 336.A hű és igaz bizonyság. – A hazugság, a félrevezetés minden egyes vállfaja bűn az igazság és az igazmondás Istene ellen. Isten szava világos ezeken a pontokon. „Ne lopjátok meg egymást, és ne hazudjatok egymás ellen.” „A hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül, ami a második halál.” Isten Igéje az igazság könyve. Jézus a hű és igaz tanú. Az egyház az igazság tanúja és alapja. A Magasságos minden elve, szabálya igaz és mindenestől fogva igazságos. Milyennek is tűnik hát a hamis beszéd, a túlzás vagy félrevezetés az Úr szemében? A hazugságért, amit Elizeus szolgája mondott, mert magának kívánta az ajándékokat, amit a próféta visszautasított, bélpoklosság sújtotta őt, aminek csak a halál vetett véget.

1T 194-95.A hű és igaz bizonyság. – Ma a legnagyobb bűn a gyülekezetben a pénzsóvárgás. Isten haragosan néz hitvalló népére önzésük miatt. Szolgái idejüket és erejüket áldozták, hogy eljuttassák hozzájuk az élet Igéjét, de sokan tetteikkel kimutatják, hogy ezt alig értékelik. Ha kötelező kisegíteni Isten szolgáját, akkor megteszik, gyakran azonban közönyösen elmennek mellette, és alig tesznek érte valamit. Ha napszámost fogadnak, meg kell fizetniük a teljes bért. De Isten önfeláldozó szolgáival azonban nem teszik ezt. Fáradozik értük az Igével és a tanítással: lelkén viseli a munka súlyos terhét: türelmesen magyarázza Isten szavából a lelküket sebző, veszélyes tévedéseket, határozottan és azonnal kitépi az elvetett jó magot fojtogató gyomokat. Isten Igéjének raktárából újat és régit hoz elő Isten nyájának táplálására. Mindenki elismeri, hogy javukat szolgálja. De a mérgező gyom, a pénzsóvárgás olyan mélyen gyökerezik, hogy hagyják Isten szolgáját eltávozni anélkül, hogy gondoskodnának testi szükségleteiről. Pontosan annyira becsülik fárasztó munkáját, amennyire tetteik mutatják. Az igaz Tanú így szól: „Ismerem tetteidet.”
Láttam, hogy Isten szolgáit nem helyezik Sátán kísértésének hatáskörén kívül. Az ellenség gyakran félelmetesen ostromolja őket, és keményen kell küzdeniük. Ha elhagyhatnák megbízásukat, boldogan vállalnának kétkezi munkát. Testvéreik igényt tartanak munkájukra, de amikor látják, milyen kevésre becsülik azt, szomorkodnak miatta. Igaz, várakozással tekintenek jutalmuk végső rendezése elé, s ez fenntartja őket, de családjuknak élelemre és ruhára van szüksége. Idejük nem a sajátjuk. Isten gyülekezete rendelkezik vele. Feláldozzák családi körüket, hogy mások javára élhessenek. Mégis akadnak, akik munkájuk áldásaiba részesülnek, szükségleteikkel azonban nem törődnek. Láttam, hogy igazságtalanság, ha szó nélkül hagyjuk, és hagyjuk, hogy megcsalják magukat. Azt hiszik, hogy Isten helyesli tetteiket, pedig megveti önzésüket. Ezeket az önzőket nemcsak Isten előtt való számadásra vonják majd, hogy mit tettek Uruk pénzével, hanem az Isten szolgáinak okozott szomorúságot és szívfájdalmat is – mely gúzsba kötötte munkájukat – a hűtlen intézők számlájára írják.
Az igaz Tanú kijelenti: „Ismerem tetteidet.” Önző, pénzsóvárgó szívük vizsgára kerül. Néhányan nem hajlandók Istennek szentelni földi kincsük növekedésének igen kis részét sem. Nagyon megrémülnének, ha az elvekről szólnál nekik. Mit áldoznak Istenért? Semmit! Állítják, hogy hisznek Jézus közeli eljövetelében, de tetteik meghazudtolják hitüket. Mindenki teljes mértékben éli a hitet, amivel rendelkezik. Hamis szívű hitvalló! Jézus ismeri tetteidet. Gyűlöli szűkmarkú adakozásodat.

1Szem 356-55. Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. A maradék egyháznak a zsidókéhoz hasonló tapasztalaton kell átmennie. A Hű Tanúbizonyságnak - aki fel és alá járkál a hét arany gyertyatartó között - ünnepélyes üzenete van népe számára. „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2:4-5). Isten szeretete hiányzott a gyülekezetből, aminek eredményeként az én-szeretet új életre kelt. Isten szeretetének hiányával együtt járt a testvérek szeretetének hiánya is. Lehet, hogy a gyülekezet teljesen betölti az efézusi gyülekezetről való leírást, a lényegben azonban hiányt szenved. Így szól erről Jézus: „Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad” (Jel 2:2-4.).

BO 369.Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Apák és anyák, férjek és feleségek, fi- és nőtestvérek, ne neveljétek magatokat a tettek, szavak vagy gondolatok közönségességének irányában, a közönséges beszéd, az ízléstelen tréfa a családi életben, alkalmatlanná tesz azok társaságára, akik megszentelődtek az igazság által. Az otthon sokkal szentebb hely annál, semhogy megfertőzzék közönségességgel, érzékiséggel, visszavágással és botránnyal. Hallgattasd el a gonosz szavakat: vesd el a szentségtelen gondolatokat, mert az igaz Tanúbizonyság minden szót feljegyez, és kiértékel minden cselekedetet, majd kijelenti: „Tudom a te dolgaidat…” (Jel 2,2).
Alantas, értéktelen, közönséges beszédnek nincs helye a családban. Amikor a szív tiszta, akkor a bölcsesség gazdag kincse folyik tova.
Ne engedd meg otthonodban a balga szavak használatát! Még az egész kicsi gyermek is áldást nyer az „egészséges beszéd” által (2Tim 1,13). De az apa és anya közötti haszontalan szóváltás, hasonló beszédhez vezet a gyermekek között: míg a megfelelő őszinte, igazságos és komoly szavak ugyanilyen beszédhez vezetnek a családban, és igaz cselekedeteket eredményeznek.

7BC 987.Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. Mikor az Isten gyermekévé válunk, beírják nevünket a Bárány életkönyvébe, s ott marad a vizsgálati ítéletig. Akkor minden egyén nevét szólítani fogják, és az vizsgálja meg cselekedeteit, aki így szól: „Tudom a te dolgaidat.” Ha kiderül, hogy nem bántuk meg teljesen minden gonosz cselekedetünket, nevünket kitörli az élet könyvéből, s bűneink rovásunkon maradnak (Idők jelei 1885 aug.6).

Gyermeknevelés 103. Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Isten azt akarja, hogy az Ő szolgálatában álló és az Ő lobogója alatt sorakozó emberek kifogástalan jelleműek, szigorúan becsületesek legyenek, s nyelvük ne szóljon hazugságot. A nyelv, a szem és a cselekedetek teljes egészében igazak legyenek, ahogy Isten parancsolja. A szent Isten szeme előtt járunk és élünk, aki ünnepélyesen kijelenti: „Tudom a te dolgaidat…” (Jel 3,15) Isten szeme mindig rajtunk van. Nem tudunk eltakarni előle semmilyen hamis cselekedetet. Csak kevesen fogják fel az igazságot, hogy Ő minden tettünknek tanúja.
Akik tudtára ébrednek Istentől való függőségüknek, érezni fogják, hogy becsületeseknek kell lenniük embertársaikkal és mindenek előtt Istennel, akitől az élet minden áldása származik. Az Ő határozott parancsainak megkerülése a tizedet és az adományokat illetően a mennyei könyvekben úgy van feljegyezve, mint Tőle elrabolt kincs.

Gyermeknevelés 386.Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. „A mai fiataloknak óriási szükségük van arra, hogy tiszteletet tanuljanak. Megriadok, amikor látom, hogy a hívő szülők gyerekei – kicsinyek és nagyok egyaránt – mennyire semmibe veszik Isten házát, megillető rendet és fegyelmet. Mialatt Isten szolgái az élet Igéjét tárják az emberek elé, vannak, akik olvasnak, suttognak és nevetgélnek. Csillogó szemmel szórakoztatnak másokat, s ezzel elterelik a körülöttük levők figyelmét. Ha ez a szokás, fegyelmezés nélkül marad, tovább erősödik, és másokat is rosszra indít.
A gyerekek és a fiatalok sohase érezzék úgy, hogy büszkék lehetnek a közömbös és hanyag viselkedésre Isten imádásának helyén. Isten lát minden tiszteletlen tettet és gondolatot, s ezek fel vannak írva a mennyei könyvekben. Így szól: „Tudom a te dolgaidat.”Semmi sincs elrejtve mindent látó, szeme elöl. Ha csak a legkisebb mértékben szokásoddá vált a nemtörődöm viselkedés Isten házában, szedd össze minden erődet, javítsd ki ezt a rossz szokást, és mutasd meg, hogy becsülöd magad valamire. Gyakorold a tiszteletteljes viselkedést, amíg részeddé nem válik.

7BC 963.Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Ha minden tekintélyes ember felmehetne a látomás hegyére, ahonnét meglátná cselekedeteit, ahogyan Krisztus látja azokat, mikor kijelenti: „Tudom a te dolgaidat.” Ha a munkás októl-okozatig tudna vetni minden alkalmatlan szót és cselekedetet, nem bírná elviselni a látványt (1903, 129. kézirat).

5T 627-28.Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Sohase felejtsd el az igazságot: „Bárhol vagyok, bármit teszek, Isten, te látsz engem.” Viselkedésünk legapróbb részlete sem kerüli el annak figyelő szemét, aki így szól: Ismerem tetteidet. Isten előtt nyitva áll szívünk mélysége. Olyan pontosan észrevesz minden tettet, minden indítékot, minden szót, mintha csak ez az egyetlen lény élne az egész világegyetemben, s teljesen erre összpontosulna a figyelme. Ne törjük hát meg törvényének egyetlen elvét sem, és másokat se tanítsunk erre, kitérő válaszokkal, feltételezésekkel, hazugságokkal a törvénytudó közvetlen szeme előtt! A Bíró szemeláttára merjünk tán szembeszállni az ítéletével. Olyan vakmerőség ez, mely túlszárnyalja a legelvetemültebb emberi szemtelenséget. Testvérem, akivel találkozni fogok az ítélet napján: tudom, hogy akkor majd nem lelsz mentséget elpártolásodra.

TM 463-64.Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Akik a mű bármelyik osztályán dolgoznak, amelynek feladata a világ átformálása, ne szövetkezzenek azokkal, akik az igazságot nem ismerik. A világ nem ismeri az Atyát, sem a Fiút, nincs lelki ítélőképessége művünk jellegéről, nevezetesen, hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk. Nekünk a fentről jövő rendelkezéseket kell teljesítenünk. Ne hallgassunk hitetlenek tanácsára, ne kövessük javaslataikat, terveiket. Akik nem ismerik Istennek időszerű művét, indítványaik csak gyengíthetik Isten ügyvivőinek erejét. Ha ilyen indítványokat elfogadunk, akkor Krisztus tanácsát vetjük meg.
Isten szemmel kíséri mindenki munkáját, minden tervet, minden elme elképzelését. Ő a mélybe lát, ismeri a szív minden gondolatát, szándékát. A sötétség cselekedeteit, minden tervet, a szív minden képzeletét, az elme minden gondolatát, mint nyitott könyvből olvassa. Minden tett, minden szó, minden indok híven szerepel a feljegyzésekben a szívnek nagy Bírája előtt, Aki mondta: „Tudom a te dolgaidat.”

1T 480.Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Sok gazdag szombatünneplőnek bűne, hogy nyúzza a szegényeket. Azt képzelik talán, hogy szűkkeblűség apró tettei elkerülik Isten figyelmét? Ha megnyílhatna a szemük, látnák, hogy angyal követi őket mindenfelé és pontosan feljegyzi tetteiket a családi körben, üzleti ügyeik helyén. Az igaz Tanú nyomukban jár kijelentve: „Ismerem tetteidet!” mikor láttam a csalást, a kihasználást, a szűkmarkúságot a szombatünneplők között, kínlódva kiáltottam fel. E nagy gonoszság, ez a borzalmas átok körülveszi Isten utolsó időkben élő Izraelének egyes tagjait, utálat tárgyaivá téve őket még a nemes lelkű hitetlenek körében is. Ez a nép állítólag az Úr eljövetelét várja.

2T 125.Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Isten hitvalló választott népe közül sokan amennyire a világhoz szabják magukat, hogy lehetetlen felismerni különleges jellegüket, és nehéz különbséget tenni azok között, akik az Istent szolgálják, és akik nem szolgálják. Isten hatalmasan síkraszállna népéért, ha eltávolodnának a világtól és elválnának tőlük. Ha hagynák, hogy Isten vezesse őket, akkor az egész földön hírnevet szerezne nekik. Az igaz Tanú mondja: „Ismerem tetteidet.” Isten angyalai, akik azoknak szolgálnak, akik majd az üdvösség örökösei lesznek, ismerik, mindnek az álláspontját s tudják, hogy mennyi a hite mindegyiknek. Az ártatlan angyalokat mélyen elszomorítja az Isten hitvalló népének szívében élő hitetlenség, büszkeség, irigység és a világ szeretete. Sírnak, mikor látják azt a súlyos, elszemtelenedett bűnt, ami Krisztus sok hitvalló követőjének szívében gyökeredzik: ha látják, hogy következetlen, görbe útjukkal gyalázatot hoznak Istenre. S mégis, akik a legsúlyosabban hibáznak, akik a gyülekezet legnagyobb gyengeségének az okai, akik beszennyezik szent hitvallásukat, azokon nem látszik riadalom, azok nem tartják bűnösnek magukat, hanem azt képzelik, hogy szépen felvirágoztak az Úrban.

4T 51.Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Kedves testvérem, most feltétlenül buzgó, kitartó erőfeszítést kell tenned, hogy kiverd az ellenséget és biztosítsd szabadságodat. Mert hiszen a világ rabszolgájává züllesztett téged, míg csak a nyereségvágy nem vált uralkodó szenvedélyeddé. Rossz példával jártál és jársz az emberek előtt. Önző érdekeid uralkodnak szemlátomást rajtad. Hitvallásoddal azt hirdeted a világnak: Állampolgárságom nem itt van, hanem odafenn. Cselekedeteid mégis kétséget kizáróan azt kürtölik szerte, hogy a világ honpolgára vagy. Az ítélet napja, mint a csapás fog lesújtani mindazokra, akik a föld színén élnek. Hitvallásod csak az embereknek akadály. Hiszen nem egyezik a cselekedeteiddel. „Ismerem tetteidet” (nem pedig hitvallásodat), mondja az igaz Tanú. Isten most rostálja népét, most vizsgálja felül céljainkat és indítékainkat. Sokan majd polyvának bizonyulnak – semmi búza, semmi érték bennük.

JÉ 454. A hű és igaz bizonyság. Ebben a tanácsban, melyet Krisztus megölésének eltervezésére hívtak össze, jelen volt a Tanú, aki hallotta Nabukodonozor kevély szavait, látta Belsazár bálványimádó lakomáját; ott volt, amikor Krisztus Názáretben Felkentnek jelentette ki Magát. Ez a Tanú most befolyásolta a főembereket munkájukban. Krisztus életének eseményei olyan pontosan tárultak fel előttük, hogy megrémültek. Visszaemlékeztek a templomi jelenetre, amikor a tizenkét éves gyermek Jézus ott állt a törvény tudós tanítói előtt, és olyan kérdéseket tett fel, hogy azok elámultak. Az imént véghezvitt csoda tanúsította, hogy Jézus nem más, mint Isten Fia. Az Ótestamentum Krisztusra vonatkozó Írásai igazi jelentőségükben villantak fel agyukban. Zavartan, zaklatottan kérdezték a főemberek: „Mit cselekedjünk?” (Jn 11:47.) A tanács megoszlott. A Szentlélek befolyása alatt a papok és vezetők nem tudták elhessegetni a meggyőződést, hogy Isten ellen harcolnak.

JÉ 12. Az Isten teremtésének kezdete. Kezdetben a teremtés egész műve Istent nyilatkoztatta ki. Krisztus volt az, aki kiterjesztette az egeket és lerakta a föld alapjait. Az Ő keze függesztette helyükre a térben a világokat, és Ő formálta meg a mező virágait. Ő az, „aki hegyeket épít erejével” (Zsolt 65:7), „akié a tenger és Ő alkotta is azt” (Zsolt 95:5). Ő halmozta el a földet szépséggel, Ő töltötte meg a levegőt dallammal, és Ő írta oda mindenre a földön, a levegőben és az égbolton az Atya szeretetének üzenetét.

NK 439.Az Isten teremtésének kezdete. – A bűn keletkezése előtt béke és boldogság uralta az egész világegyetemet. Minden tökéletes összhangban volt a Teremtő akaratával. Az Isten iránti szeretet mindent túlszárnyalt, az egymás iránti szeretet pedig tiszta volt. Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje egy volt az örökkévaló Atyával - természetben, jellemben és szándékban. Ő volt az egyetlen lény az egész világegyetemben, aki tanácskozhatott Istennel, és osztozhatott szándékaiban. Krisztus által teremtette Isten a mennyei lényeket. „Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben... akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok” (Kol 1:16); és Krisztusnak éppúgy, mint az Atyának, az egész menny a hódolatát fejezte ki.

8T 264.Az Isten teremtésének kezdete. – Az ember teremtésében Istennek, a személyes lényének tevékenysége nyilvánult meg.

Jel. 3,15

"Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév."

6BC 1101.Sem hideg nem vagy, sem hév. – Krisztus terve az egyedüli biztos terv. Ő mondja: „íme én mindent újjá teszek.” „Aki Krisztusban van, új teremtés az.” Krisztus nem bátorít arra a gondolatra, hogy foltozott jellemet is elfogadna, mely nagyobbrészt „én”-ből, kisebb részt Krisztusból állna. Ez a laodiceai gyülekezet állapota. Először úgy tűnik, hogy fele önzés, fele Krisztus. Rövidesen azonban énünkből áll az egész, Krisztusból pedig, semmi se nincs benne. Előbúvik az önzés gyökere, majd egyre növekszik, mélyebbre eresztve gyökerét, míg csak ágai romlott gyümölccsel nem teltek. Krisztus, szánakozó gyengédséggel tekint a kevert (kombinált) jellemű emberekre. Az ilyenek Krisztussal való kapcsolata annyira gyenge, hogy teljesen értéktelen (1893, 105. levél).

MB 36-37.Sem hideg nem vagy, sem hév. – Miközben Jézus szavait hallgatták, az emberek láthatták a fehér sót, mely ott csillogott szerte az utakon, ahová kidobták, mert már elveszítette ízét, és ezért használhatatlan volt. Jól példázta ez a farizeusok állapotát, és vallásuknak a társadalomra gyakorolt hatását. Az ízét vesztett só jelképezi mindazok életét, akikből kiveszett Krisztus kegyelmének ereje, akik rideggé, Krisztus-nélkülivé váltak. Bármilyen legyen is foglakozásuk, az emberek és angyalok szemében ők sótlanok és hasznavehetetlenek. Az ilyen emberekhez szól Jézus ezekben az igékben: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” (Jel 3,15-16.).

2SG 262.Sem hideg nem vagy, sem hév.Így szól az igaz Tanú: „Te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” Sátán azt akarja, hogy névleges keresztények legyetek, mert ez jobban megfelel szándékának. Ha istenfélelmetek alaki és nem valódi, fel tud használni, hogy másokat is ugyanebbe az öncsaló állapotba csalogasson. Akadnak majd szegény lelkek, akik a Biblia mértéke helyett rátok néznek és csak a ti szintetekig fejlődnek. Annyira jók, mint ti, és ez elég lesz nekik.
Gyakran buzdítják a fiatalokat, hogy végezzék kötelességüket, beszéljenek, vagy imádkozzanak az összejövetelen, hogy haljanak meg a büszkeségnek. Lépten-nyomon sürgetik őket. Az ilyen vallás mit sem ér. Cseréljétek ki érzéki szíveteket, és nem lesz többé oly fárasztó Istent szolgálni, ti hideg szívű hitvallók. A ruházkodás minden szerelme és a külsőség büszkesége elmúlik. Az időt, amit a tükör előtt hajatok cicomázásával töltötök, azt imára és szívetek kutatására kellene fordítanotok. A megszentelt szívben nem lesz helye a külső díszítgetésnek, hanem a belső ékesség, a keresztény kegyesség – Isten Lelke gyümölcseinek buzgó, aggódó keresése fogja betölteni

EW 107-08.Sem hideg nem vagy, sem hév. – Az 1852. jun.10-én megjelent Review-ből „Midőn nemrég körülnéztem, hogy az alázatos és szelíd Üdvözítőnek alázatos követőit keressem, lelkem nagyon elszomorodott. Sokan azok közül, akik azt állítják, hogy Krisztus közeli eljövetelére várnak, e világhoz alkalmazkodnak, és inkább keresik a világ tetszését, mint Istenét. Hidegek és a formaságok emberei, csak úgy, mint a névleges egyházak, amelyektől nemrég elszakadtak. A laodiceai gyülekezethez intézett szavak a legtalálóbban jellemzik jelenlegi állapotukat. (Lásd

Jel. 3,14

-20.) „Se melegek, se hidegek,” hanem langymelegek. Ha nem követik az igaz és hű Tanúbizonyság tanácsát, ha nem térnek meg őszintén, és ha nem vásárolnak „tűzben megpróbált aranyat, „fehér ruhákat” és „szemgyógyító írt, úgy az Üdvözítő kiveti őket szájából.
Akik most Krisztus közeli eljövetelére várakoznak, ugyanabba a lelki állapotba jutottak, mint azok, akik őket reménységükért kigúnyolták és mindenféle hazugságot terjesztettek róluk, hogy előítéletet támasszanak irántuk, és befolyásukat tönkretegyék. Akik az élő Isten után vágyakoznak, és igazságát szomjúhozzák, azoknak teljesíti szívük vágyát; érezteti velük erejét és kiárasztja szívükbe Isteni szeretetét. Gyakran előfordul, hogy olyanok gúnyolják és nevezik félrevezetetteknek őket, akik magukat szintén Krisztus-váróknak állítják. Ezek azt állítják az igaz keresztényekről, hogy a magnetizmusnak vagy valami rossz szellemnek a befolyása alatt állnak.

4T 227-28.Sem hideg nem vagy, sem hév. – 1875. január 3-án közölték velem, hogy nagy belső lelki munkát kell elvégezni azokért, akik Kaliforniában vallják, hogy hisznek az igazságban, mielőtt Isten fáradozni tudna értük. Sokan azzal álltatják magukat, hogy ügyeik rendezettek Isten előtt, pedig az igazság elvei nem élnek szívükben. Ezeket csakis úgy lehet rendbe hozni, ha szorgalmas, kitartó buzgalommal törekednek engedelmeskedni az igaz Tanú tanácsának. Mert hideg, külsőséges, bűnös állapotban vannak. Ezeknek szól az igaz Tanú szava: (Jel 3,15-19).

7BC 963-64.Sem hideg nem vagy, sem hév. – Isten Igéje holt betű azoknak, akik nem gyakorolják. Ilyenekről mondja Krisztus: „vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” Az ilyenek ügyét nem képviselheti az Atyánál. Ha megértenék, hogy bűnösök, Krisztus esedezhetne értük, s az Úr felrázná őket Szentlelkével. Ők azonban rosszabbak, mint a vétkeikben és bűneikben halottak. Hallják az Igét, de nem magukra, hanem másokra alkalmazzák az Ige szavait (1898, 163/a. kézirat).
A laodiceai üzenet pontosan ecseteli sok más, Isten gyermekének valló állapotát. Az Istennek szolgálók előtt kimondhatatlan értékű igazságok tárulnak fel. Ezeknek a mindennapi életbe való átültetése mutatja a különbséget az Istennek szolgálók, és a nem őt szolgálók között.
A föld nincs gazdagabban behálózva az aranyérc ereivel, mint a kinyilatkoztatások mezeje a drága igazságok ereivel. A Biblia Isten kikutathatatlan gazdagságának kincsestára. Akik valamennyire megértik az igazságot, mégsem ismerik annyira, amennyire ismerhetnék. Nem viszik be Krisztus szeretetét szívükbe és életükbe.
Az Ige kutatója az élő vizek forrása fölé hajolva találja magát. A gyülekezetnek mélyen kell innia az Ige lelkiségéből. Isten iránti szolgálatuknak nagyon másnak kell lennie, mint a langymeleg, élettelen, fásult vallásos tapasztalatnak, mely sok hívőt alig tesz különbözővé a hitetlenektől, és lelkületben igen hasonlók a megtéretlenekhez (1902, 117. kézirat).

7BC 963.Sem hideg nem vagy, sem hév.A félig keresztények rosszabbak a pogányoknál: mivel ámító szavaik, és semmitmondó álláspontjuk sokakat félrevezet. A hitetlen nem rejti el álláspontját. A langymeleg keresztény mindkét felet ámítja. Sem becsületes világi, sem pedig jó keresztény. A Sátán olyan munka végzésére használja, melyet senki más nem tudna elvégezni (1903, 44. kézirat).
Azok ezek, akik bár állítólag Istent szolgálják, mégis ellene tesznek bizonyságot. A laódiceai üzenet ilyeneknek szól. Krisztus nekik mondja: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév.” Mikor a bosszúállás angyala járja be a földet, Krisztus nem mondhatja neki: „Ne nyúlj ezekhez, markomba metszettem ki őket. Ellenkezőleg, azt fogja mondani a lagymatagokról: Kivetem őket a számból. Undorítók előttem (1903, 44. levél).

1T 126.Sem hideg nem vagy, sem hév. – Láttam, hogy sokan egymással mérik össze magukat. Életüket mások életéhez hasonlítják. Ennek nem szabad így lennie. Csakis Krisztus kaptuk példaképül, senki mást. Ő az igaz mintánk, és mindnyájunknak teljes erőnkből törekednünk kellene, hogy Krisztus utánzásában kiválóak legyünk. Vagy Krisztus, vagy az ellenség munkatársai vagyunk. Vagy Krisztussal gyűjtünk, vagy tékozlunk. Vagy határozott, teljes szívből fakadó keresztények vagyunk, vagy egyáltalán nem vagyunk keresztények. Krisztus mondja: „vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.”

2T 175-76.Sem hideg nem vagy, sem hév. – Az -i fiatalok hatása olyan messzire terjed, ameddig ismerik őket. Szállóigévé vált a megszenteletlen életük. Mégsem hat senki annyira a rossz irányában, mint ti ketten. Gyalázatot hoztatok hitvallásotokra, nyomorultul képviselitek az igazságot. Az igaz Tanú mondja: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” Ha hidegek lennétek, lenne valamilyen remény, hogy még majd megtértek. De ha a Krisztus szent élete helyett az önigazultság övez valakit, ha annyira nehezen lehet felismerni a félrevezetést, akkor annyira nehéz lerázni az önigazultságot, hogy a lehető legnehezebb elérni az ilyen esetet. A megtéretlen, istentelen bűnös irigylésre méltóbb helyzetben van, mint az ilyenek.
Ti botránykő vagytok a bűnösök számára. Messzire lesír rólatok a nem megszentelt élet. Csak tékozoljátok azt, ami a Krisztusé, ahelyett, hogy vele együtt gyűjtenétek. Ha Isten megsegít, hogy letépjen rólatok az önhittség palástját, akkor még lenne reményem, hogy jóvátennétek az időt, és példás életet élnétek. Gyakran felráztalak már tieteket, de csak újra visszasüllyedtetek előbbi, renyhe, önigazult állapototokba. Az a nevetek, hogy éltek, mégis halottak vagytok. Büszkeségtek, azzal fenyeget, hogy még a romlástok lesz. Isten már szólt hozzátok erről. Ha meg nem újultok, szerencsétlenség tör majd rátok. Örömötök gyászra fog fordulni, míg csak meg nem alázzátok szíveteket az Isten kezének súlya alatt. Isten most nem figyel az imáitokra. Hiszen olyan szívből jön, amelyet büszkeség és önzés tölt be. Kedves testvérnő rettenetesen hiú vagy. Céltalan életet élsz, pedig ha megalázkodtál volna, ha mások javára éltél volna, áldás lehettél volna mind magad, mind a körülötted élő emberek számára. Isten bocsássa meg szüleidnek és nőtestvéreidnek, hogy azzá neveltek, amivé lettél. Pontosan olyanná, ami, ha meg nem változol, polyva leszel a tűzre az Isten napján.

TM 130.Sem hideg nem vagy, sem hév.Az Úr Jézus elvárja, hogy mindenki élje, valósítsa meg az igazságot. Mutassátok meg, hogy nem csupán félig vagytok Krisztuséi és félig a világéi. Róluk mondja Krisztus: „Vajha hideg volnál vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” Aki értékeli Krisztus szeretetét, komolyan együttmunkálkodik Krisztussal, hogy lelkeket, mint kévéket hozzon a Mester csűreibe. Akik Krisztussal kapcsolatban vannak, mindenkor alapos munkát végeznek. Gyümölcsöznek az ő dicsőségére. Ámde hanyagság, gondatlanság és világiasság elválasztja a lelket Krisztustól, Sátán pedig besurran, hogy akaratát munkálja a világ szegény alattvalóiban. Isten magasztos igazságot bízott ránk, ám gondtalan közönyösségünk folytán az igazság nem gyakorolhat kellő hatást, befolyást ránk. Sátán utat talált szívünkbe, tetszetős kísértéseivel. Krisztus hitvalló követőit eltérítette Vezetőjüktől, s besorozta őket a balga szüzek közé.

Jel. 3,16

"Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból."

1T 152-53.Így mivel lágymeleg vagy. – Az igazi keresztény boldogan vár és vigyáz Isten tanításaira és Lelkének vezetésére. Sokaknak azonban a vallás: formaság csupán. Hiányzik belőlük a létfontosságú istenfélelem. Sokan így mernek szólni: ezt akarom tenni és azt, vagy ezt nem akarom, és alig jut eszükbe, hogy féljenek megbántani Istent. Akiket most leírtam, láttam, hogy nem tehetik be lábukat a mennybe, ha meg nem váltóznak. Azzal hízeleghetnek maguknak, hogy megmenekülnek, de Istennek nem telik öröme bennük. Életük nem okoz örömet nekik, imáik sértik Őt.

6T 426-27.Így mivel lágymeleg vagy.Gyülekezeteink tagjainak nagy része ma vétkeiben és bűneiben halott. Úgy járnak, mint az ajtó a sarokvason. Évek óta önelégülten hallgatják a legkomolyabb, a legjobban lélekbemarkoló igazságokat, mégsem ültetik át a gyakorlatban. Ezért egyre érzéktelenebbek az igazság iránt. Nem keltik őket bűnbánatra az intés és a figyelmeztetés megrázó bizonyságtételei. Az Istentől származó, emberi ajakról elhangzott legédesebb dallamok – a hitáltali megigazulás és Krisztus igazságossága – nem váltanak ki belőlük sem szeretetet, sem hálát. Bár a mennyei intéző a hit és a szeretet legdrágább kincseit rakja eléjük, bár meghívja őket, hogy vegyenek tűzben megpróbált aranyat, fehér ruhát, hogy ne legyenek meztelenek, szemgyógyító írt, hogy ne legyenek vakok, mégis megkeményítik ellene szívüket, s nem látják be langyos magatartásukat szeretetre és buzgalomra. Bár hitvallást tesznek, mégis megtagadják a kegyesség erejét. Ha továbbra is így folytatják, Isten majd elveti őket. Alkalmatlanná teszik magukat arra, hogy Isten családjának tagjai lehessenek.

4T 87-88.Így mivel lágymeleg vagy.A laodiceai üzenet Isten népére vonatkozik, akik vallják, hogy hisznek a jelen igazságban. A túlnyomó részük langymeleg hitvalló: van nevük, mégis hiányzik belőlük a lelkesedés. Isten jelezte, hogy nagy szívű(lelkű) embereket kíván a munkába, hogy helyrehozzák a dolgok állapotát, és megbízható őrökként álljanak helyt kötelességük őrhelyén. Minden ponton világosságot gyújtott nekik, hogy tanítsa, bátorítsa és megerősítse őket, ahogy a helyzet megkövetelte. Mégis mindennek ellenére azokat, akiknek bár megbízható és igaz embereknek kellene lenniük, buzgóknak a keresztény lelkesedésben, kegyes jelleműeknek, Jézust ismerőknek és őszintén szeretőknek, azon kapták rajta őket, hogy az ellenséget segítik, hogy gyengítsék és elcsüggesszék azokat, akiket Isten a mű felépítésére használ fel. A langymeleg kifejezés ezekre vonatkozik. Vallják ugyan, hogy szeretik az igazságot, mégis hiányosak a keresztény buzgalom és odaadás területén. Nem mernek teljesen lemondani, nem merik vállalni a hitetlen ember kockázatát, de nem hajlandók meghalni önmaguknak, - nem akarják pontosan követni hitük elveit sem.
A laodiceaiak egyetlen reménysége, ha világosan felismerik, hogyan állnak Isten előtt, - ha felismerik betegségük természetét. Mert hiszen sem hidegek, sem melegek. Semleges állapotot foglalnak el, mégis azzal álltatják magukat, hogy semmire se nincs szükségük. A hű és igaz Tanú gyűlöli ezt a langymelegséget. Undorodik az ilyen ember közömbösségétől. Ezt mondja: „vajha hideg volnál, vagy hév.” Akár a langyos víz, hányingert vált ki belőle, ha megkóstolja azt. Az ilyenek sem egészen nemtörődömök, sem pedig közönyösen önzők. Mégsem merülnek el teljes szívükkel az Isten munkájában, nem azonosítják magukat a munka érdekeivel, hanem távol tartják magukat és készek otthagyni helyüket, mikor azt világi, személyes érdekeik megkövetelik. Hiányzik szívükből a kegyelem belső munkálása. Az ilyenekről olvassuk: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen!”
A hit és a szeretet, ez az igazi gazdagság, ez az a színarany, ami felöl a hű, és igaz Tanú tanácsolja, hogy vásároljanak ezekből. Bármilyen gazdagok is vagyunk világi kincsekben, minden gazdagságunk sem képesít arra, hogy meg tudnánk vásárolni azokat az értékes gyógyszereket, amelyek meggyógyítják lelkünk betegségét, amit langymelegnek nevez az Úr. A szellemi képesség és a világi gazdagság tehetetlen ahhoz, hogy eltávolítsák a laodiceai egyház hiányosságait, vagy kigyógyítsák őket siralmas állapotukból. Vakok ugyan, mégis azt képzelik, hogy jómódban vannak. Isten Lelke nem világította be gondolkodásukat, így nem ismerik fel bűnösségüket: ezért nem is tartják szükségesnek a segélyt.
Valóban szomorú dolog híjával lenni Isten Lelke kegyességeinek: de még ennél is borzalmasabb állapot, habár a lelkiség és Krisztus hiányában élünk, mégis igazolni próbáljuk magunkat azok előtt, akik féltenek minket, hogy nem kell aggódniuk és sajnálkozniuk rajtunk. Félelmetes az öncsalás hatalma az emberek gondolkodása felett! Micsoda vakság: Ha világosságnak tesszük meg a sötétséget, a sötétséget meg világosságnak! A hű és igaz Tanú azt javasolja, hogy vegyünk tőle tűzben megpróbált színaranyat, fehér ruhát és szemgyógyító írt. Az itt javasolt arany, melyet tűzben próbáltak ki – a hit és a szeretet. Gazdaggá teszi a szívet, mert addig tisztították, míg salakmentes nem lett. S minél inkább próbára teszik, annál ragyogóbb a csillogása. A fehér ruha a jellem tisztasága, Krisztus igaz élete, életszentsége, melyet a bűnösöknek ad át. Ez valóban mennyei szövésű öltözék, melyet egyedül Krisztustól várásolhatunk, - a készséges engedelmesség élete árán. A szemgyógyító ír a bölcsesség és kegyelem, amely arra képesít, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között, hogy bármilyen álcázásba felismerjük a bűnt. Isten szemet adott gyülekezetének, mely felöl elvárja, hogy kenjük meg bölcsességgel, hogy éles látású legyen. Sokan mégis, ha módjukban állna, kiszúrnák a gyülekezet szemét, mert nem szeretnék, ha tetteik napvilágra jönnének, nehogy megrovás érje őket. Az Istentől kapott szemgyógyító ír éleslátást ad. Minden kegyességnek Krisztus a letéteményese. Ő mondja: „Végy tőlem.”
Némelyek azt mondják, hogy a maguk érdemeinek magasztalása, ha kedvezést várunk el jócselekedeteinkért. Mégsem lehetünk győzők, jótetteink nélkül. A vásárlás, amit Krisztus ajánl nekünk, csupán annyi, hogy eleget tegyünk az általa megszabott feltételeknek… Az igazi kegyességet, amely kimondhatatlanul értékes, amely kiállja a próba és a csapás vizsgáját, csakis hit és alázatos, imádkozó szívvel végzett engedelmesség árán nyerhetjük el. Azok a kegyességek, amelyek elviselik a nyomorúságok és zaklatások próbáit: melyek bebizonyítják megbízhatóságukat és őszinteségüket, ez, azaz arany, melyet tűzben tettek próbára és valódinak találtak. Krisztus felajánlja, hogy elad ebből az értékes kincsből az embernek: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat.” A kötelesség élet és szív nélkül való végzése nem tesz minket keresztényekké. Ki kell verekedni magunkat langymeleg állapotunkból, meg kell tapasztalnunk a valódi megtérést, máskülönben elveszítjük a mennyet.

7BC 970.Így mivel lágymeleg vagy. – A hitvalló keresztények nagy tömegére keserű csalódás vár Isten napján. Nem áll majd homlokukon az élő Isten pecsétje. A langymelegek, a félszívvel szolgálók, sokkal nagyobb gyalázatot hoznak Istenre, mint a nyíltan hitetlenek. Sötétben tapogatóznak, mikor az Ige déli verőfényében járhatnának, a sohasem tévedő Isten irányítása alatt.”

5T 76-77.Így mivel lágymeleg vagy. „Népünk közül sokan langymelegek. Méróz (lásd Birák 5. fej) álláspontjára helyezkedtek: se vele, se ellene, se hidegek, se melegek. Felemásak. Meghallgatják ugyan a Krisztus szavát, de mégse cselekszik. Ha meg nem váltóznak, undorral veti majd el őket. Sokaknak nagy világosság, komoly lehetőségek s minden lehetséges lelki előny jutott ki osztályrészül, mégis egyazon lélegzettel dicsőítik Krisztust és a világot. Meghajolnak Isten, de a pénz bálványa előtt is. A világ gyermekeivel vigadnak, mégis azt tartják magukról, hogy Krisztus gyermekeivel ők is boldogok. Szeretnék, ha Krisztus lenne a Megváltójuk, de nem hordják keresztjét, nem veszik nyakukba igáját. Az Úr legyen irgalmas hozzátok: mert ha továbbra is ezen az úton jártok, csak rossz jövendölhető felöletek.

5T 104.Így mivel lágymeleg vagy. – A keresztény számára a világ az idegenek és ellenségek földje. Ha nem ölti magára Isten vértezetét, s nem köti derekára a Lélek kardját, a sötétség hatalmainak prédájává válik. Mindenkinek a hite vizsgára fog kerülni. Mindenki próbára kerül, akárcsak az arany a tűzben.
A gyülekezet tökéletlen, tévelygő férfiakból és nőkből áll, akik körében állandóan gyakorolnunk kell a szeretetet és béketűrést. Most azonban jó ideje általános langymelegség uralkodik. A világból beáramló lelkületet, az elidegenedést, szőrszálhasogatást, rosszindulatot, vetekedést és bűnt követték.

9T 140.Így mivel lágymeleg vagy. – A Biblia igazságát hirdetnünk és gyakorolnunk kell. Minden egyes kapott sugarat tiszta, felismerhető tündökléssel kell szerte ragyogtatnunk. Az igazságnak égő lámpásként kell szétsugároznia. Isten szolgái százainak kell felelniük erre a hívásra, s komoly lélekmentő munkásokként lépniük be a mezőre. Siessenek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hatalmasok ellen. Isten, élő embereket hív. Olyanokat, akiket Lelkének életre keltő hatása töltött meg, akik a legfőbb tekintélynek Istent ismerik el, és bőséges bizonyítékát kapják ígéretei beteljesedésének. Nem langymeleg embereket, hanem akiket Isten szeretete tüzel.

7T 66-67.Így mivel lágymeleg vagy. – Apák és anyák megértitek-e a vállatokon nyugvó felelősség fontosságát? Felfogtátok-e annak szükségét, hogy megőrizzétek gyermekeiteket a könnyelmű, megrontó szokásoktól? Gyermekeiteket csak olyan társaságba engedjétek, amely helyes befolyással lesz jellemükre. Ne hagyjátok, hogy este elmenjenek otthonról, csak ha tudjátok, hogy hol vannak, és mit tesznek. Oktassátok őket az erkölcsi tisztaság elveire. Ha elhanyagoltátok tanítani őket sorról-sorra, elvről-elvre, itt egy kicsit, ott egy kicsit, akkor azonnal kezd el kötelességed teljesítését. Vegyétek fel kötelességeteket, s dolgozzatok az ideiglenes és az örök életért. Egyetlen nap se múljon el, hogy be ne valld hanyagságod gyermekeidnek. Mondd meg nekik, hogy most neki akarsz látni munkádhoz, amit Isten jelölt ki. Kérd meg őket, hogy veled együtt fogjanak a helyzet megjavításához. Pótolt be a múlt mulasztásait szorgalmas erőfeszítéssel. Ne vesztegelj továbbra is a laodiceai gyülekezet állapotában. Az Úr nevében felszólítok minden családot, hogy valljanak színt. Saját otthonodban tökéletesítsd a gyülekezetet.”

6T 408.Kivetlek téged az én számból. – Krisztus figyelmezteti a közömbösöket: „Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” (Jel 3,16). A szájból kivetés azt jelenti, hogy nem tudja felajánlani Istennek imáidat, sem pedig szeretetednek kifejezéseit. Igehirdetésedet sem tudja jóváhagyni, sem más lelki tevékenységedet. Nem tudhatja be vallásgyakorlatodat sem azzal a kéréssel, hogy kegyelmet nyerj.

1T 186-87.Kivetlek téged az én számból.Isten próbára fogja tenni népét. Jézus türelmes és nem veti ki őket azonnal a szájából. Az angyal így szólt: „Isten most mérlegre helyezi népét.” Ha az üzenet rövid időre szólt volna, - ahogy azt sokan közülünk feltételezték – nem maradt volna idő jellemünk fejlesztésére. Sokan érzelmük, nem, pedig elvük és hitük szerint éltek. Ez az ünnepélyes, félelmetes üzenet felrázott sokakat. Hatott érzékeikre, és felkeltette félelmüket, de nem végezte el az Isten által kiszabott feladatát. Isten belát a szívbe. Hogy népe meg ne csalja magát, állapota felöl, időt adott nekik, míg izgalmuk lecsillapodik, és akkor próbára teszi őket, hogy meglássa, engedelmeskednek-e a hű Tanúbizonyság tanácsának.

1T 482.Kivetlek téged az én számból. – Istenfélelmet valló férfiak és nők! Ti, akik remélitek, hogy elváltozva a halál megkóstolása nélkül mentek a mennybe, figyelmeztetlek, legyetek kevésbé nyereségre vágyók és magatokkal aggódók. Váltástok meg istenfélő férfiasságotokat, nemes nőiességeteket az önzetlen jótettek nemes cselekedeteivel. Szívből utáljátok meg előbbi irigy lelkületeteket, és szerezzétek vissza lelketek igazi nemességét. A szerint, amit Isten megjelentetett nekem, ha buzgón bűnbánatot nem tartotok, Krisztus ki fog vetni tieteket a szájából. A szombattartó adventisták Krisztus követőinek vallják magukat, számos adventista tettei azonban meghazudtolják hitvallásukat. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

1Szem 120-21.Kivetlek téged az én számból. – Isten súlyos vádat emel a prédikátorok és népe ellen lelki gyengeségük miatt (Jel 3:15-18). Isten lelki ébredésre és reformációra szólítja népét. Ha ez nem jön el, akkor a langymelegek még visszataszítóbbak lesznek az Úr számára, mígnem megszűnik gyermekeinek tekinteni őket.

1T 485.Kivetlek téged az én számból. – A fiatalok, ha lemondanak büszkeségükről és önzésükről, és Istennek szentelik magukat, hatalmas befolyást gyakorolhatnak. A legtöbb fiatal azonban nem hajlandó terhetek hordozni másokért. Őket kell másoknak hordozni. Eljött az idő, amikor Isten változást vár ezen a téren. Felhívja a fiatalt és az időset, hogy legyenek buzgók és tartsanak bűnbánatot. Ha továbbra is megmaradnak langymeleg állapotukban, ki fogja vetni őket szájából. Az igaz Tanú mondja: „Ismerem tetteidet. Fiatal férfiak, fiatal nők! Isten ismeri tetteiteket, akár jók, akár rosszak. Gazdag vagy-e a jótettekben? Jézus mondja: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.”

Jel. 3,17

"Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen."

7BC 962-63.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.Sok laodiceai lelki önámításban él. Saját igazságosságuk ruhájába öltöznek, azt képzelik, hogy gazdagok, dúsgazdagok, semmire sincs szükségük, azonban nélkülözhetetlen, hogy naponta Jézustól tanuljanak szelídséget és alázatos szívűséget, különben lelki holtaknak találják magukat és az egész életüket hazugságnak (1894, 66. levél).
Az önszeretet kirekeszti Krisztus szeretetét. Akik magukért élnek, a laodiceai gyülekezetbe tartoznak, mert ezek langymelegek, sem hidegek, sem melegek. Az első szeretet forrósága önző életbe fulladt. A szívben levő Krisztus szeretete tettekben fejezi ki magát. Ha a Krisztus iránti szeretet lanyha, az azok iránti szeretet is megromlik, akikért Krisztus meghalt. Csodálatos látszata lehet a buzgalomnak és a szertartásoknak, de ez az öndicsérettel maguk felfújta vallás alapja. Krisztus olyan undorító ízű eledelnek mutatja be őket, melyet nem lehet lenyelni (Jel 3,17-18) ( 1898, 61. kézirat).
Veszélyes elem az önhittség. Mindent beszennyez, amit érint. Ez a büszkeség terméke és olyan alattomosan működik, hogy ha nem vigyázunk, rabul ejti gondolatainkat és uralkodik cselekedeteinken.
Hatalommal kell hirdetni a laodiceai üzenetet, mivel most van alkalmazásának ideje. Mint soha eddig a múltban most láthatóvá vált a kevélység, világi nagyravágyás, büszkeség, önfelmagasztalás, képmutatás és állszenteskedés. Sokan hiúságukban büszkén fennhéjazva mondják: „Gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.” Pedig nyomorultak, szegények, vakok és mezítelenek (RH 1900.09.25).
Akiket Krisztus figyelmeztet, néhány kitűnő vonással rendelkeznek, de ezeket semlegesíti az önszeretet, önámítás és önigazultság, mert túlságosan elhanyagolták az Isten szolgálatában dolgozó testvéreik bátorítását szavakkal és tettekkel. Döglött légy büdösíti kenetüket. Olyan valaki méri le őket, aki sohasem téved. Ő hirdeti ki a cselekedetek eredményeit, melyek azt bizonyítják, hogy Krisztus szeretete nem a lelkükben lakó elv. Isten mindnyájunkat felszólít, tanuljátok meg Krisztustól a szelídséget. Szabaduljatok a mások hibáinak meglátásától. A magatok hibáira figyelmezzetek. Önigazultságotok visszataszító az Úr Jézus előtt (3,15-18). Szavai az egyházakra vonatkoznak és az Isten munkájában bizalmi állást betöltők közül is sokakra (1899, 108. kézirat).
Nagyszámú hitvalló keresztény nem követi igazán Jézust. Nem hordozzák az önfeláldozás és az önmegtagadás keresztjét. Bár nagyhangon hirdetik buzgó keresztény voltukat, olyan sok tökéletlen szálat szőnek jellemruhájukba, hogy a Példakép szépsége egyáltalán nem látható. Ezekről mondja Krisztus: „Kérkedtek gazdagságotokkal és lelki eredményeitek bőségével. Valójában sem hidegek, sem melegek nem vagytok, hanem hiú önhittséggel teli. Ha meg nem tértek, nem üdvözülhettek, mert elcsúfítanátok a mennyet megszenteletlen bölcsességetekkel. Nem viselkedtek az isteni példaképnek megfelelően. Magatok kitalálta mintát követtek. Mivel langymelegek vagytok, kénytelen vagyok kiköpni titeket a számból.
Habár sokan vannak, akikről ezt joggal el lehet mondani, legyünk hálásak az Úrnak, hogy még van idő a megtérésre. Jézus mondja: Én, mint Megváltótok, ismerem tetteiteket. Tudom az indítékokat, amelyek dicsekedésre késztetnek benneteket: „Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.”
Akik ilyen állapotban vannak, szántszándékkal tudatlanok. Nem ismerik a bűn valóságos természetét. Helytelen viselkedésükkel állandóan rosszul képviselik Krisztus jellemét, és nyilvános szégyennek teszik ki Őt. Vallják, hogy ismerik az igazságot, mégis lelki kezdőként viselkednek. Úgy tűnik, mintha nem értenék az igazságot, hogy a különbség azok között, aki szolgálnak Istennek, és akik nem szolgálnak; szavakban és tettekben kell megnyilvánulnia. Ők jogtalanul követelik a keresztény áldásokat és előjogokat; viszont, mint Krisztus képviselői, (szegények) nem gazdagok a lelki áldásokban és a jó cselekedetekben. Ők nyomorultak, szegények, vakok, (nyomorultak) megcsonkítottak. Ez a valódi állapotuk! Saját világosságukban állnak.
Annak ellenére, hogy szándékosan maradnak tudatlanságban, az Úr nem hagyja őket további figyelmezetés és tanács nélkül (1902, 138. kézirat).

2T 141-142.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Még Krisztus hitvalló egyháza magasztos kiválóságuk és hitvallásuk ellenére sem ismerte fel Istennek ebben a lemondó gyermekében a Krisztus mását, mert annyira eltávolodtak már Krisztustól, hogy nem az ő képmását tükrözik. Különös megjelenés után ítéltek, s nem vették maguknak a fáradtságot, hogy felismerjék a belső szépséget. Itt volt ez az asszony, akinek tapasztalat-forrásai és az istenfélelem titkaiban nyert valódi élményei túlszárnyalták bárkiét, aki ma ______-ban lakik. A gyermekekkel, a fiatalokkal való kapcsolata, pedig kellemes, tanító és üdvös volt. Nem volt hozzájuk szigorú, hanem kifogástalan és szeretetteljes. A fiatalok tanításában, és mint az anyák barátja és tanácsadója az egyik leghasznavehetőbb munkásnak bizonyult volna. Vallásos életéből vett tárgyilagosan elmondott esetekkel el tudta volna érni a szívüket, mert Megváltójának szolgálatára szentelte az életét. Ha a gyülekezet a sötétségből és félrevezetettségből a tiszta világosságra emelkedett volna, akkor szívük is megnyílt volna a magányos ismeretlen előtt. A mennyben hallották az imáit, látták könnyeit és mély szomorúságát, amiért nem talált alkalmat, hogy hasznavehető legyen. Az Úr rátermett segítséget ajánlott fel népének, de ők gazdagok voltak, dúsgazdagok és semmire sem volt szükségük. Hátat fordítottak és elutasították ezt a nagyon értékes áldást, amelynek még meg fogják érezni a hiányát. Ha E. igehirdetőnk Isten tiszta világosságában állt volna, ha a Szentlélek itatta volna át, - amikor Jézusnak ez a magányos, hontalan szolgája, aki arra szomjazott, hogy Mesteréért fáradozzon, - akkor, amikor felhívták lelkésztestvérünk figyelmét rá, lélek a lélekre ismert volna, mint ahogy a tükörben meglátja mását az ember. Szíve megnyílt volna Krisztus e tanítványa előtt, és megértette volna a testvérnő vágyát. Ugyanez áll a gyülekezetre. Olyan lelki vakságba leledzettek, hogy elfelejtették a jó pásztor hangját, és idegen hangot követtek, mely kifelé vezette őket a Krisztus nyájából.

8T 104-5.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – St Helena, California 1903. január 5. a Battle Creek-i gyülekezethez – Valamelyik délben arról a feladatról írtam, amit az utolsó Világtanács elvégezhetett volna, ha a bizalmi állásokat betöltő férfiak követték volna Isten akaratát és útját. Akik nagy világossággal rendelkeznek, nem járnak a világosságban. Az ülést bezárták és az áttörés elmaradt. Nem alázták meg magukat az Úr előtt, mint kellett volna, és nem részesültek Szentlélekben.
Eddig írtam mikor elveszítettem eszméletemet, s mintha Battle Creekben jeleneteknek lettem volna tanúja.
A Szentély nevű imaház nagytermében gyűltünk össze. Imát ajánlottunk fel és dicséretet énekeltünk, majd újra imádkoztunk. A legbuzgóbb könyörgésekkel ostromoltuk Istent. Az összejövetelre a Szentlélek ütötte rá a pecsétjét. A Szentlélek mélyre szántott és néhány jelenlevő sírt.
Egyikünk felállt és elmondta, hogy a múltban nem volt egy akaraton bizonyos testvérekkel, nem szerette őket, de most tisztán látja magát. Ünnepélyesen ismételte el a laocdiceai gyülekezethez intézett üzenetet: „Azt mondod: gazdag vagyok, dúsgazdag, semmire nincs szükségem” – mondta – önelégültségemben pontosan így érzem. „És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen?” Most látom, hogy ilyen vagyok. Megnyílt a szemem. Kemény és igazságtalan lelkületű voltam. Azt képzeltem, hogy igaz vagyok, de megtört a szívem, s tudom, hogy rászorulok az Úrnak értékes tanácsára, aki alaposan megvizsgál minket. Mily könyörületesek és szánakozók ezek a szavak: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel 3,17-18).

2T 395-96.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Az vette el leginkább a kedvünket, amikor láttuk, hogy ….– iak, akik mögött hosszú évek tapasztalat áll az Úr művében, álhatatlanságukkal megfosztották magukat az erőtől. Az ellenség csaknem minden támadásánál elbolondítja őket. Isten megerősítette volna ezeket a személyeket, mint őrhelyükön álló, megbízható őröket, hogy védelmezzék az erődöt, ha a Tőle kapott világosságban jártak volna, ha állhatatosan teljesítették volna kötelességüket, ha igyekeztek volna megismerni és véghezvinni Isten akaratát. Az ellenség kétségkívül félrevezeti ügyeskedéseivel ezeket a kötelességmulasztó embereket, s elhiteti velük, hogy nagyjából mégis rendben van a szénájuk, mert hát nem követtek el súlyos, égbekiáltó bűnt, s végeredményben az igaz alapon állnak, ezért Isten elfogadja a munkájukat. Nem látnak különösebb vétket, amiből meg kellene térniük – olyan bűnt, ami különösebb megalázkodásra, szerény bűnvallomásra, szívük megszaggatására kötelezné őket. Az ilyenek elámítottsága valóban súlyos, amikor az istenfélelem látszatát annak erejével tévesztik össze; amikor azzal áltatják magukat, hogy gazdagok és semmire nincs szükségük. Méroz átka nyugszik rajtuk. „Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követe, - Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére. Az Úrnak segélyére vitézei közé” (Bírák 5,23).

2T 488-89.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Nagyon kevesen ismerik tapasztalatból azoknak az igazságoknak megszentelő erejét, melyeket vallanak. Engedelmességük és odaadásuk nem áll összhangban a világosságukkal és kiváltáságaikkal. Nem érzik át igazán a rajtuk nyugvó kötelességeket, hogy úgy viselkedjenek, mint a világosság, ne pedig, mint a sötétség gyermekei. Ha a világosságot, melyet ezek kaptak, Sodomának és Gomorának adták volna, akkor ők hamuban és zsákruhában tartottak volna bűnbánatot, és elkerülték volna Isten rendkívüli haragját. Sodoma és Gomora földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint azoké, akiknek tiszta világosság jutott kiváltságul, akikért rengeteget fáradoztak és mégsem vált javukra. Elhanyagolták a csodálatos üdvösséget, amelyeket Isten kegyelmesen adományozni kívánt nekik. Mégis annyira elvakította őket az ördög, hogy kétségkívül gazdagnak és Isten kedvenceinek gondolják magukat, mikor az igaz tanú nyomorultnak, szánalomra méltónak, szegénynek, vaknak és mezítelennek mondja őket.

3T 201.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.A laodiceaiak valóban hittek és örvendeztek az örömhír áldásainak. Tényleg azt gondolták, hogy Isten kegyelme folytán gazdagok, pedig az igaz tanú szegénynek, mezítelennek, vaknak és nyomorultnak nevezte őket. Ugyanilyen helyzetben van a Battle Creeki gyülekezet és azok közül is nagyon sokan, akik Isten parancstartó népének nevezik magukat. Az Úr nem az emberek szemével néz. Az Úr gondolatai nem a mi gondolataink és útjai nem a mi útaink.

3T 210-11.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Különösen igehirdetőink óvakodjanak a tétlenségtől és büszkeségtől, ami abból a tudatból szeret kikelni, hogy nálunk az igazság és hogy ellenfeleink képtelenek megcáfolni nyomós érveinket. Igaz ugyan, hogy az igazság, melyet hirdetünk, elég hatalmasok ahhoz, hogy megdöntsék a sötétség hatalmainak erődeit, mégis fenyegető veszély, hogy elhanyagoljuk a személyes istenfélelmet, szívünk tisztaságát, és az Isten iránti teljes odaszentelődést. Az a veszély, hogy gazdagoknak, dúsgazdagoknak képzeljük magunkat, miközben hiányoznak belőlünk a keresztények elengedhetetlen fontos vonásai. Lehet, hogy közben nyomorultak, szánalomra méltók, szegények, vakok és mezítelenek vagyunk, nem érezzük szükségét, hogy minden nap, minden órában Krisztus iránt engedelmes életet éljünk. Lelki gőg a hitünk lényege. Alázatunk megőrzéséért jó, ha nem feledjük, hogy milyennek lát minket a szent Isten, aki olvas lelkünk minden titkában, és milyennek tűnnénk embertársaink előtt, ha úgy ismernének minket, ahogyan Isten. Ezért, hogy alázatosak legyünk, felszólít, hogy valljuk be bűneinket, és használjuk fel ezt az alkalmat, hogy lefaragjuk gőgünket.

3T 255.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – A hit és szeretet értékes kincsek, olyan vonások, amelyekre égető nagy szükség van Isten népe között. Tudtomra adták, hogy a figyelmeztető, bátorító és intő bizonyságtételekben való kételkedés elzárja Isten népe előtt a világosságot. A hitetlenség bezárja szemüket, ezért nem ismerik valódi állapotukat. Az igazi tanú így ecseteli vakságukat: „nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.

3T 307. Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.A. testvért láttam, hogy súlyos veszedelem fenyeget: az, hogy beképzelt, önigazult, öntelt leszel, hogy azt képzeled majd, hogy gazdag vagy, semmire nincs szükséged. Ha nem vigyázol magadra mindezekkel kapcsolatban, az Úr hagyni fogja, hogy csak folytasd, míg csak mindenki előtt nyilvánvaló nem lesz gyengeséged. Olyan helyzetbe fog hozni, ahol súlyos kísértés ér, s a többiek nem látnak majd téged ugyanolyan magasztos megvilágításban, mint amilyenbe te tartod magadat és képességedet. Láttam, hogy gyengén vagy felkészülve rá, hogy jelentősebb jólétet és sok sikert tudjál elviselni. Csakis az alapos megtérés végezné el benned a szükséges változást.

3T 451.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Isten olyan embereket adott gyülekezetének, akik tapasztalattal rendelkeznek, akik böjtölnek, egész éjjel sírnak és könyörögnek az Úrhoz, hogy nyitná meg előttük a Szentírást. Ezek az emberek alázatosan a világ javára fordítják érett tapasztalatuk gyümölcsét. Istentől van-e hát ez a világosság vagy emberektől? Értékes-e, vagy pedig értéktelen B. testvér a Biblia igazságainak téves nézeteit terjeszti, amit majd szeretne meg nem történté tenni, de hiába szeretné. Megbánhatja, amit tett, lehet, hogy maga megmenekül, mint a tűztől, de jaj, mennyi drága időt veszít el addig, amit majd lehetetlen lesz jóvátenni! Hány magot vetett el már eddig is, ami csak tövist és bojtorjánt fog teremni. Hány ember veszett el eddig, akiket meg lehetett, volna menteni, ha ugyanolyan buzgón azt segítette volna elő, hogy az Ige világossága fényeskedjék, mint ahogy a maga sötétségét terjesztette! Mit el nem végezhetett volna, ha megszentelődött volna az igazság által! B. testvér nagyon is önigazult, -annyira gazdag és meggazdagodtam, hogy semmire nincs szüksége. Az igaz tanú rámutatott és így szólt: „Ha meg nem változol, és olyan nem leszel, mint gyermek, nem mész be a mennyek országába.” A testvér semmibe veszi az igazság tényét, melyet, pedig nagyon szavatosan adtunk ki könyvekben és folyóiratokban. A maga nézeteit bezzeg fölé magasztalja a legbecsesebb világosságnak. Pedig az ő világossága ellene támad majd az ítéleten, és el fogja marasztalni őt.

5T 101.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.„Közel van az Úrnak nagy napja, közel van, és igen siet” (Sof. 1.14). De hol találhatunk igaz, Krisztust váró lelkületet? Kicsoda készül helytállni a közvetlen előttünk álló kísértés idején? A nép melyre Isten a jelennek szóló szent, fennkölt, vizsgálati igazságot bízta, őrhelyén szunyókál. Tetteik is ezt mondják: Az igazság birtokosa, „gazdag vagyok és meggazdagodtam, semmire nincs szükségem.” De az igaz Tanú kijelenti: „Nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.

5T 682-83.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Akiket Isten Lelke megint, ne támadjanak a szerény eszköz ellen. Isten szólt, nem tévelygő, halandó, hogy a romlástól mentse őket. Az ember természete nem szívleli a feddést és nem is lehetséges, hogy az Isten Lelke által meg nem világosodott ember felfogja a feddés szükségét, sem pedig az áldást, melynek közvetítése a megrovás hivatása. Mikor az ember enged a kísértésnek, és a bűnökben talál kielégülést, akkor gondolkodása is elhomályosodik. Erkölcsi érzéke kificamodik. Semmibe veszi a lelkiismeret figyelmeztetését, s kevésbé hallja annak hangját. Fokozatosan elveszíti képességét, hogy különbséget tudjon tenni a helyes és a helytelen között. Végül már azt sem tudja, hogyan is áll Istennel. Követheti a vallás külsőségeit, buzgón helyettesítheti annak tanításait, de híjával lesz a vallás lelkületének. Az ő állapotát írja le az igaz tanú: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” Mikor az Isten Lelke a feddés üzenetével mutat rá állapotára, képtelen belátni, hogy az üzenet igaz lehet. Elvesse hát a figyelmeztetést? Semmi esetre sem. Isten elég bizonyítékot szolgáltatott. Ha valaki meg akar győződni a bizonyságtételekről, meggyőződhet. S miután Istentől származottnak ismerték el, kötelességük elfogadni a feddést, még ha nem is látják be tettük bűnös voltát. Mi szükség lenne az intésre, ha teljesen felfognánk állapotunkat?
Mivel nem ismerik helyzetüket, Isten könyörületesen eléjük tárja azt, hogy bűnbánatot tarthassanak, megújulhassanak, még mielőtt későn lenne. Akik megvetik a figyelmeztetést, vakok maradnak, és önámítókká válnak. De akik megszívlelik, és buzgón nekilátnak, hogy lehámozzák magukról bűneiket, hogy elnyerhessék a szükséges kegyelmet, azok a drága Üdvözítő előtt nyitják meg szívük ajtaját, hogy beléphessen, és velük lakhasson. Akik legközelebb állnak Istenhez, felismerik a hangját, ha szól hozzájuk. A lelkiek felfogják a lelki dolgokat. Az ilyenek hálásak lesznek, hogy az Úr rámutatott tévedéseikre.

6T 82.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Csodákat kell előidéznünk az igazi megtérés terén, csodákat, melyeket még most nem látunk előre. A föld legnagyobb emberei nem esnek kívül Isten csodatevő hatalmán. Ha Isten munkatársai kihasználják a lehetőséget, ha bátran és megbízható emberek módjára végzik kötelességüket, akkor Isten meg fogja téríteni felelős állásokat betöltő embereket, szellemóriásokat és tekintélyes embereket. A Szentlélek hatalma által sokan elfogadják majd az isteni elveket. Ha a gazdag ember Jézus szépségére, igénytelenségére és önfeláldozására függeszti tekintetét, akkor – ellentétben az öntelt gazdagokkal – nyomorultnak és szánalomra méltónak, szegények, vaknak és mezítelennek látja majd magát. Annyira össze fog zsugorodni az önbecslése, hogy többre tartja majd magánál Jézust, és megragadja az örök életet.

1Szem 327-28.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – A Hű Tanúbizonyság így szól egy hideg, élettelen, Krisztus nélküli gyülekezetről: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” (Jel 3:15-16). Jegyezzétek meg a következő szavakat: „Mivel ezt mondod, gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen” (Jel 3:17). Olyan népről van itt szó, amely lelki előnyök és ismeretek birtoklásával büszkélkedik. Nem értékelték azokat az áldásokat, melyeket Isten érdemtelenül árasztott rájuk. Telve voltak lázadással, hálátlansággal és megfeledkeztek Istenről. Ennek ellenére Ő úgy bánt velük, mint ahogy egy szerető és megbocsátó Atya bánik hálátlan, tévelygő fiával. Visszautasították kegyelmét, visszaéltek kiváltságaival és lekicsinyelték lehetőségeit. Ehelyett elégedettségben, siralmas hálátlanságban, üres formaságokban és képmutató kétszínűségben ringatták magukat. Farizeusi büszkeséggel kérkedtek, mígnem ezt mondták róluk: „Ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem.”
Hát nem küldött az Úr Jézus üzenetet üzenet után ezeknek az önelégülteknek, amelyben feddte, figyelmeztette és kérlelte őket? Vajon ők nem vetették-e meg és utasították el ezeket az üzeneteket? Nem gúnyolódva fogadták-e megbízott küldötteit, akiknek szavait balga meseként hallgatták? Krisztus látja, amit az ember nem lát. Látja azokat a bűnöket, amelyek, ha meg nem térnek belőlük, ki fogják meríteni a hosszútűrő Isten kegyelmét. Nem könyöröghet egy olyan népért, mely nem érzi szükségesnek segítségét, amely azt állítja, hogy mindene megvan, és mindent ismer.

1Szem 379-80.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Fivérem azt mondta egyszer, semmit nem akar hallani tanításunkról, mert fél, hogy meggyőződésre jutna. Nem jött el a gyülekezeti alkalmakra és nem hallgatta meg a beszédeket. Később azonban kijelentette, hogy éppolyan bűnös volt, mintha meghallgatta volna azokat. Isten lehetőséget adott neki az igazság megismerésére, és ezzel felelőssé tette a lehetőség elmulasztásáért. Sokan vannak köztünk, akiknek előítéleteik vannak a most hirdetett tanításainkkal szemben. Nem akarják meghallgatni azokat, nem akarnak higgadtan vizsgálódni, ellenvetéseiknek azonban hangot adnak. Tökéletesen elégedettek helyzetükkel: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg” (Jel 3:17-19).
Ez az igehely azokra vonatkozik, akik az üzenet hallótávolságában élnek, de nem akarják azt hallani. Honnan tudjátok, hogy nem az Úr küldi igazságának új keretbe foglalt üzeneteit, hogy általuk elkészíthesse útját? Tettetek-e valamit annak érdekében, hogy új világosság hatolhasson Isten népének soraiba? Milyen bizonyítékotok van arról, hogy Isten nem küldött új világosságot népe számára? Tegyetek félre minden önelégültséget, beképzeltséget és büszkeséget. Jézus lábaihoz kell jönnünk, hogy attól tanuljunk, aki szelíd és alázatos szívű. Jézus nem úgy tanította tanítványait, mint a rabbik az övéit. Sok zsidó jött el és hallgatta meg Jézus beszédeit a megváltás titkairól, de nem azért jöttek, hogy tanuljanak, hanem hogy kritizálják, és valamiféle következetlenségen érjék Jézust, ami által előítéletet ébresztenének az emberek vele szemben. Elégedettek voltak az ismeretekkel, Isten gyermekeinek azonban ismerniük kell a Jó Pásztor hangját. Nincs-e itt az ideje az Isten előtt való böjtnek és imának? A viszálykodás veszélye fenyeget bennünket. Ne legyünk részrehajlók a vitakérdéseket illetően! Keressük Istent komolyan és alázattal, hogy megismerhessük igazságát!

5T 214-15.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Egyikünk sem nyeri el az Isten pecsétjét, amíg jellemünkön akár egyetlen hiba vagy folt éktelenkedik. Jellemhibáink kiküszöbölése a mi kötelességünk, hogy lelkünk temploma tisztán álljon, minden csúfságtól mentesen. Akkor majd ránk hull a késői eső, mint ahogy a korai eső hullott a tanítványokra pünkösdkor.
Nagyon könnyen megelégszünk eredményeinkkel. Gazdagnak tartjuk magunkat, dúsgazdagoknak és nem tudjuk, hogy ’nyomorultak, nyavalyásak, szegények, vakok és mezítelene’ vagyunk. Ideje, hogy megszívleljük a hű tanú felszólítását: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.”

5T 265.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Vannak, akik nem szeretnek önzetlen munkát végezni. Türelmetlenség bukkan a felszínre, ha felelősségvállalásra szólítják őket. Mi szükség, mondják, nagyobb ismeretre, a mélyebb vallásos életre? E kérdés mindent megmagyaráz. Azt képzelik, hogy „Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem,” míg az egek nyomorultaknak és szánalomra méltóknak vakoknak és mezíteleneknek nyilvánítja őket. Ezeknek mondja a hű tanú: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” Már maga az önelégültség bizonyítja, hogy mindenben szűkölködsz.

1T 406-07.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Némelyek előtt mintha csak rejtve állna valódi állapotuk. Látják az igazságot, de nem fogják fel sem a fontosságát, sem követeléseit. Hallják az igazságot, de nem egészen értik, mert nem szabják hozzá életüket, és ezért nem szenteli meg őket – engedelmesség által – és mégis olyan nyugodtak és megelégedettek, mintha Isten tetszésének jelei, a nappal felhő, éjjel, pedig tűzoszlop járna előttük. Állítják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják őt. Választott, különleges népének tartják magukat, mégis ritkán nyilvánul meg közöttük jelenléte és mérhetetlen megmentő hatalma. Milyen nagy is ezek sötétsége! És még csak nem is tudják. A világosság ragyog, de nem érik fel ésszel. Ennél nagyobb érzékcsalódás nem érheti az embert, mint ami elhiteti velük, hogy rendjén vannak, Isten elfogadja cselekedeteiket, mikor, pedig vétkeznek ellene. Összetévesztik az istenfélelem látszatát az istenfélelem lényegével és lelkületével. Azt képzelik, hogy gazdagok és semmire nincs szükségük, pedig szegények, nyomorultak, vakok, mezítelenek és mindenben szűkölködnek.

1Szem 85.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.A laodíceai üzenet a mai egyházhoz szól. Hisztek-e ebben az üzenetben? Így éreztek-e szívetekben? Vagy szüntelen ezt hajtogatjátok: Gazdagok vagyunk, és semmire sincs szükségünk. Az örökkévaló igazság talán hiábavalóan adatott ennek a népnek, hogy azt a világ minden más nemzetével megismertesse? Isten választott egy népet, melyet az örök következményekkel járó igazság letéteményesévé tett. A neki adott világosságnak kell megvilágítania az egész földet. Hibát követett volna el Isten? Tényleg mi vagyunk az Ő kiválasztott közvetítői? Mi vagyunk azok a férfiak és nők, akiknek a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetét és a megváltás üzenetét kell hirdetni a romlás szélén állóknak? Úgy teszünk, mintha mi lennénk azok?

3T 252-53.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – A laodicea gyülekezethez szóló üzenet megdöbbentő megrovás, amely a ma élő Isten népének szól.
A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.
Az Úr itt arra mutat rá, hogy szolgáinak, akiket népe figyelmeztetésére hívott el, nem szabad a béke és a biztonság üzenetét hirdetniük. Az üzenet nem csak elméleti, hanem minden ízében gyakorlati is. A laodiceai gyülekezethez intézett üzenet úgy mutatja be Isten népét, mint akik érzéki biztonságban ringatják magukat. Nem nyugtalankodnak, mert azt képzelik magukról, hogy a lelki kiválóság magasztos fokán állnak. „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen!”
Milyen súlyos öncsalás telepedhet az emberek agyára, amikor azt képzelik, hogy semmire nincs szükségük, pedig telve vannak minden rosszal! Az igaz tanú üzenete szomorú öncsalás állapotában találja Isten népét. Ez az öncsalás mégis becsületes. Valóban nem tudják, hogy az állapotuk kárhozatra méltó az Isten szemében. Bár azok, akiknek az üzenet szól, azzal ámítják magukat, hogy magasztos lelki életet élnek, az igaz tanú megtöri biztonságérzetük varázsát: megdöbbentő módon elítéli valódi állapotukat, a lelki vakságot, szegénységet, szánalomra méltó helyzetüket. Ez az éles és szigorú bizonyságtétel nem lehet téves, mert az igaz Tanú mondja, az Ő bizonyságtétele, pedig feltétlenül igaz.
Nem könnyű befogadni azt az üzenetet, amely megcsaltnak és összes lelki kegyesség híjával levőnek mondja azokat, akik biztonságban érzik magukat, lelki életük felöl, s akik azt képzelik, hogy gazdagok a lelki ismeretekben. A megszenteletlen szív „csalárdabb mindennél, és végtelenül gonosz.” Sokan azzal hitegetik magukat, hogy jó keresztények, pedig egyetlen fénysugár sem hullik rájuk Jézusról. Nincs életerős, személyes tapasztaltuk, az istenfélő életben. Arra van szükségük, hogy mélyrehatóan és alaposan megalázzák magukat Isten előtt, mielőtt eszükbe vennék, hogy valóban rászorulnak a komoly és kitartó benső lelki igyekezetre, hogy biztosítsák maguknak a lélek becses kegyességeit.

JÉ 245.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Krisztus legelőször az áldás igéit szólta a népnek. Boldogok - mondotta -, akik felismerik lelki szegénységüket, és érzik, hogy megváltásra van szükségük. Az evangéliumot a szegényeknek kell prédikálni. Az Ige nem a felfuvalkodott lelkűeknek tárul fel, akik azt hiszik, hogy gazdagok, és semmire sincs szükségük, hanem azoknak, akik alázatosak és megtört szívűek. Csak egyetlen gyógyforrása van a bűnösnek; csak egyetlen kútja a lelki szegényeknek.”

EW 118. (TL 105) – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. „Láttam, hogy egyeseknek fogalmuk sincs az igazság végtelen fontosságáról, mélységes kihatásairól és következményeiről. Láttam, hogy a pillanat, az indulat hatása alatt cselekszenek, nagyon sokszor csak saját érzelmeiket követik, a gyülekezeti rendet, pedig mellőzik. Azt hiszik, hogy a vallás főként lármázásból áll. Vannak, akik csak az imént fogadták el a harmadik angyali üzenet igazságát, és mégis elég bátrak ahhoz, hogy azokat oktassák és bírálják, dorgálják, akik már régóta alapozva vannak az igazságban, és akik az igazságért szenvedtek és érezték megszentelő erejét. Akiket az ellenség ilyen elbizakodottá tett, azoknak meg kellene ismerniük az igazság erejét; akkor ezen erő hatása alatt megteremnék az igazság gyümölcseit is, akkor belátnák az illetők, hogy midőn az igazságot megismerték „nyavalyásak, szegények, vakok és mezítelenek” voltak. Ha majd az igazság megtisztítja őket minden erkölcsi salaktól, - ami bizonyosan bekövetkezik, ha az igazságot szeretetből fogadták el, - úgy azok, akikben ez a nagy munka végbement, nem gondolják, hogy immár gazdagok, és semmire sincs többé szükségük.

NK 346.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – A világhoz való igazodás szelleme átitatja az egyházakat az egész keresztény világban. Robert Atkins egyik prédikációjában, amely Londonban hangzott el, sötét képet fest az Angliában eluralkodó lelki hanyatlásról: „A valódi igazak száma csökken a földön, és senki sem veszi észre. Korunkban a vallásos emberek minden egyházban szeretik a világot, és igazodnak a világhoz; nagy figyelmet szentelnek saját kényelmüknek, és tekintélyre törekszenek. Szenvedniük kellene Krisztussal, de még a szégyentől is visszariadnak... Hitehagyás, hitehagyás, hitehagyás - ez van minden egyház homlokzatára vésve. És ha ezt tudnák, ha ezt éreznék, még lenne remény. De jaj! Ezt kiáltják: „Gazdagok vagyunk, meggazdagodtunk, semmire sincs szükségünk!”

Ev. szolgái 193.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Sohase gondoljuk, hogy már nem kaphatunk több világosságot, több igazságot! A gondatlanság veszélye fenyeget bennünket, s közömbösségünk miatt elveszítjük az igazság megszentelő erejét - miközben megnyugtatjuk magunkat, hogy „gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire nincs szükségem” (Jel. 3:17). Mialatt a már elnyert igazságokat megőrizzük, ne tekintsünk gyanakvóan valamely új igazságra, amelyet Isten küld nekünk.

MB 7.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.Jézus azoknak is felkínálta az áldás kelyhét, akik azt mondták magukról, hogy, gazdag vagyok, meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem” (Jel 3,17), de ők megvetéssel fordultak el a kegyes adománytól. Azok, akik tökéletesnek érzik magukat, és – állapotukkal elégedetten – úgy gondolják, hogy ők meglehetősen jók, azok nem törekszenek arra, hogy részesüljenek Krisztus kegyelméből és igazságából. A büszke ember nem érez szükséget, és bezárja szívét Krisztus és az áldásai előtt, melyeket adni kíván. Az ilyen személy szívben nincsen hely Jézus számára. Akik saját szemükben gazdagok és tiszteletreméltóak, azok nem kérik hittel Isten áldását, és így nem is kapják meg azt. Úgy érzik, hogy szívük telve van, s ezért üresen távoznak. Akik azonban tudják, hogy nem képesek megmenteni önmagukat, és képtelenek bármilyen igaz tettet is véghezvinni, azok tudják csak értékelni a segítséget, melyet Krisztus nyújt nekik. Ők a lelki szegények, kiket a Mester boldogoknak mond.

3T 254-55.Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.Legutóbbi látomásomban közölték velem, hogy még az igaz Tanúnak erőshangú bizonyságtevése sem érte el Isten célját. Népünk csak tovább szunnyad bűneiben. Továbbra is gazdagnak tartják magukat, mintha semmire sem lenne szükségük. Sokan azt kérdezgetik, mire ez a sok intés? Hiszen szeretjük az igazságot, szépen fejlődünk, nincs hát szükségünk a figyelmeztetésekre és az intésekre. De ezek a zúgolódók pillantsanak csak szívükbe, vessék csak össze életüket a Biblia gyakorlati tanácsával, alázzák meg lelküket az Isten előtt, had világítsa be Isten kegyelme a sötétet – akkor majd lehull szemünkről a hályog, akkor majd rádöbbennek lelki szegénységükre és nyomorukra. Akkor majd szükségesnek tartják, hogy aranyat vegyenek, ami nem más, mint színtiszta hit és szeretet, fehér ruhát, ami az Üdvözítő vérében szeplőtelenre mosott jellem, szemkenőcsöt, ami az Isten kegyelme, ami lelki látást ad nekik, s ami felfedi a bűnt. Ezek a dolgok értékesebbek az Ofír aranyánál.
Közölték velem, hogy az a legsúlyosabb ok, amiért Isten népe jelenleg lelki vakságban vesztegel, hogy nem veszik magukra a megrovást. Sokan megvetik a nekik nyújtott intéseket és figyelmeztetéseket. Az igaz tanú elítéli Isten népének langymeleg állapotát, ami miatt a várakozásnak és virrasztásnak ebben az időszakában az ördögnek nagy hatalma van felettük. Az önző, a büszke, a bűn szerelmese szüntelenül a kételyek rohama alatt áll. Sátánnak hatalmában áll, hogy kételyeket támasszon, és kifogásokat szerkesszen, az Isten küldte, szókimondó bizonyságtétellel szemben. Sőt sokan erénynek, az értelem jelének tartják, ha kételkednek, ha kérdésessé tesznek, ha csűrnek csavarnak. Akik csak kételkedni akar, annak ezernyi lehetősége lesz. Isten nem szándékozik eltávolítani a kételkedés valamennyi lehetőségét. Bizonyítékokat nyújt, amit gondosan, alázatos és tanító lelkületben ki kell kutatnunk, majd a bizonyíték súlya szerint kell döntenünk.
Az örökélet kifejezhetetlenül értékes, azért is kerül mindabba, amink van. Nem becsüljük meg eléggé az örökkévaló dolgokat. Hiszen ebben a világban is alaposan meg kell dolgoznunk azért, amit érdemes megszerezni, néha még súlyos áldozatok árán is. Pedig ez csak a mulandó kincs megszerzése. Kevésbé készségesek legyünk talán, hogy elviseljük a harcot, fáradtságot, hogy komolyan igyekezzünk, súlyos áldozatokat hozzunk, hogy elnyerjük azt a kincset, ami végtelen érték, azt az életet, ami az örökkévaló Isten életéhez foghatóbb? Kerülhet-e túl sokba a menny?

JÉ 245.És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. A büszke szív ki akarja érdemelni az üdvösséget, ezzel szemben mind a mennyre való jogcímünk, mind alkalmasságunk Krisztus igazságában rejlik. Az Úr semmit sem tehet az ember megmentésére, amíg az meg nem győződik saját gyengeségéről, le nem vetkőzi minden önelégültségét, s alá nem veti magát Isten irányításának. Ekkor kaphatja meg az ajándékot, melyet Isten nyújtani kíván. Ő semmit sem tart vissza a szükségét átérző lélektől. Az ilyen embernek szabad bejárása van Hozzá, akiben a teljesség lakozik. „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét” (Ésa 57:15).

NK 580-81.És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. – A kegyelemidő alatt Sátán csalásaitól elvakultan megindokolták vétkeiket. A gazdagok kérkedtek és fölényeskedtek a szegényekkel, pedig gazdagságukhoz Isten törvényének áthágásával jutottak. Nem táplálták az éhezőket, nem ruházták fel a mezíteleneket, igazságtalanok és irgalmatlanok voltak. A maguk dicsőségét keresték, és igyekeztek embertársaik tiszteletét kivívni. De most elvesztik mindazt, ami által naggyá lettek; kifosztottak és védtelenek lesznek. Rémülten nézik bálványaik pusztulását, amelyek drágábbak voltak nekik, mint Alkotójuk. Földi gazdagságért és örömökért eladták lelküket, és nem az Isten mércéje szerinti gazdagságra törekedtek. Ezért fulladt kudarcba az életük.

MB 6-7.És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. Krisztus korában a nép vallásos vezetői úgy érezték, hogy bővölködnek a lelki kincsekben. A farizeus imája: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember” (Luk 18,11), hűen tükrözte e társadalmi osztály érzését, és nagymértékben az egész nemzetét is. A Jézus körülvevő tömegben azonban voltak néhányan, akik érezték lelki szegénységüket. Amikor a csodálatos halfogás alkalmával Krisztus isteni hatalma megnyilvánult, Péter leborult a Megváltó lábához és így szólt: „menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram” (Luk 5,8). Ugyanígy a hegyen összegyülekezett tömegben is volt néhány olyan ember, aki Jézus tisztaságának jelenlétében azt érezte, hogy ő a: „nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen” (Jel 3,17), és vágyakoztak „az Isten üdvözítő kegyelme” után, mely „megjelent… minden embernek” (Tit 2,11). Ezekben az emberekben Krisztus beköszöntő szavai reményt ébresztettek, mert látták, hogy életükön Isten áldása van.

2SG 229.És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.Fiatalok és öregek! Isten most vizsgáztat titeket. Most döntitek el örök sorsotokat kevélységetek, a világ divatjainak szeretete, hiábavaló üres beszédetek, önzéstek mind a mérlegre kerül, és a gonoszság súlya ijesztően ellenetek billen. Nyomorultak vagytok és szánalomra méltók, szegények, vakok és mezítelenek. Míg a gonoszság növekszik, és mély gyökeret ver: megfolytja a szívbe vetett jó magot, Isten angyalai rövidesen kimondják rátok az Éli házára vonatkozó szavakat: „Sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.”

1T 190. És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. Fiatalok és idősek! Isten most vizsgáztat titeket. Most döntitek el örök sorsotokat. Kevélységeitek, a világ divatjainak szeretete, hiábavaló, üres beszédek, önzéstek, mind a mérlegre kerül, és a gonoszság súlya ijesztően ellened billen. Nyomorultak vagytok és szánalomra méltók, szegények vakok és mezítelenek. Míg a gonoszság növekedik, és mély gyökereket ver: megfojtja a szívbe vetett jó magot. Isten angyalai rövidesen kimondják rátok az Éli házára vonatkozó szavakat: „Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal” (1Sám. 3.14).

1T 302.És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. – Ha szemünk megnyílhatna, hogy lássuk a gonosz angyalok tevékenységét azok körül, akik nem állnak résen és biztonságban érzik magukat, akkor kevésbé lennénk nyugodtak.

8T 93-94.És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. – Ha a férfiak, akik hallották az értekezleten elhangzott üzenetet – a legkomolyabb üzenetet, amit adni lehetett – nem lettek volna olyan vastag nyakúak, hanem őszintén megkérdezték volna: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” – A múlt év tapasztalata egészen más lehetett volna. De nem tisztították meg maguk mögött az ösvényt. Nem vallották be bűneiket, s most sok mindenben ugyanazt a területet tapossák, a tetteknek ugyanazt a helytelen pályáját követik, mert lelki látásukat tönkretették.

Jel. 3,18

"Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."

EW 270. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem. Kérdeztem a szemlélt rostálás jelentőségét, és azt hallottam, hogy azt a hű tanúbizonyságnak laodiceáról szóló határozott bizonysága idézte elő. Ez mély benyomást gyakorol majd annak szívére, aki elfogadja, s arra indítja majd, hogy célját magasra tűzze ki, s a teljes igazságot hirdesse. Sokan képtelenek lesznek ezt a határozott bizonyságot elviselni. Ezek majd szembeszállnak vele, s ez idézi elő Isten népe között a rostálást.
Láttam, hogy a hű tanúbizonyság bizonyságtételét félig sem szívlelték meg. Azt az ünnepélyes bizonyságtételt, melytől a gyülekezet sorsa függ, könnyelműen vették, sőt majdnem teljesen elvetették. Ennek a bizonyságnak mély megbánást kell előidézni az emberekben. Akik azt igazságban elfogadják, engedelmeskednek annak és megtisztíttatnak.

7BC 965-66.Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat…fehér ruhákat…szemgyógyító írt. A Megváltó mennyei árusként mutatja be magát, gazdagságtól terhelve, aki házról-házra jár, kínálva kimondhatatlan értékű árúit (3,18-20).(H 1889.július 23).
Az Úr kopogtat szíved ajtaján, belépni kíván, hogy lelki gazdagságába részesíthesse lelkedet. Szeretné megkenni a vak szemedet, hogy felismerjed Isten szent jellemét a törvényében és megértsd Krisztus szeretetét, amely valóban tűzben megpróbált arany (RH 1890. feb. 25).
Jézus házról-házra jár, megáll minden lelki templom előtt és így szól: „Az ajtó előtt állok és zörgetek. Mennyei árusként kitárja kincseit és így kiált: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága. Az ajánlott aranyban nincs ötvözet, értékesebb Ofir aranyánál, mert ez a hit és szeretet. A léleknek ajánlott fehér ruha Jézus igazságosságának, isteni jellemének öltözéke. S az olaj a megkenésre a kegyelem olaja, mely lelki látást ad a szemnek a vakságban és a sötétségben, hogy különbséget tudjon tenni a Krisztus Lelkének munkálkodása s az ellenség lelkének működése között. Nyissátok meg ajtótokat, szól a mennyei árus, kínálva a kincseket – ezt mondja, vegyetek tőlem. Én az Üdvözítőtök tanácsolom, hogy ezt vedd meg tőlem (RH 1894. aug. 7).

1T 142. Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat…fehér ruhákat…szemgyógyító írt. Engedelmeskedjetek a Hű tanú tanácsának. Vegyetek tűzben megtisztult aranyat, hogy meggazdagodjatok, fehér ruhát, hogy felöltözködjetek és kenetet, hogy megkenjétek szemeteket és lássatok. Tegyetek valami erőfeszítést. E becses kincsek nem hullnak ölünkbe igyekezetünk nélkül. Vegyünk, vagyis buzduljunk fel, és tartsunk bűnbánatot langymeleg állapotunk felett. Riadjunk fel, hogy észrevegyük hibáinkat, felkutassuk bűneinket, és buzgó bűnbánatot tartsunk felettük.

7BC 964-65.Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat…fehér ruhákat…szemgyógyító írt. – Ki kell űznünk szívünk templomából a vevőket és az árúsokat, hogy Jézus költözhessék szívünkbe. Jézus most szívünk ajtajánál áll mennyei kereskedőként: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem.” Nyissátok meg az ajtót, vegyetek tőle mennyei javakat. „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy. Végy hitet, szeretetet, Megváltónk drága, szépséges tulajdonságait, amely képesít megtalálni az utat azok szívéhez, akik nem ismerik őt, akik hidegek és elidegenedtek tőle a hitetlenség és bűn által. Végy tőle fehér ruhát, ami az ő dicső jelleme, igazságossága, és szemgyógyító írt, hogy felismerd a lelki dolgokat. Nyisd, ó nyisd meg szíved ajtaját a mennyei látogató előtt (Biblia visszhangja 1892. jan. 15).
A lelki gazdagság nagy árusa ismerteti velünk drágaságait (18.v.)… Az Üdvözítő közeleg az igazság legnagyobb értékű ékköveivel, mely különbözik minden hitványtól, mesterségestől és hamisítványtól. Eljön minden házhoz, kopogtat az ajtón, kínálja kimondhatatlan értékű kincsét. Sürget. Végy tőlem! (1894, 66. levél)
A menny értékes ruháit ajánlja gyülekezeteinknek. Minden egyén hordozza szívén Krisztus meghívását. Testvéreim vajon így gondolkodtok-e? „Ezek az éles, határozott szavak nem vonatkozhatnak rám. Elég jó lelki állapotban vagyok. Lehet, hogy nem vagyok olyan lelkes, mint némelyek, de én hiszek az igazságban. Az fogadja el ezt az üzenetet, akinek szól. Egyeseknek szüksége van rá.” Aki így érvelsz, bizonyos lehetsz, hogy éppen neked szól az üzenet. Amíg nyitva állnak előtted a menny drága javai, jöjj közelebb és vedd meg, amit elvesztettél. A szeretet és a hit aranyát, a fehér öltözetet, ami a Krisztus igaz jelleme (1892, 30/a levél).
Jézus olyan aranyat kínál nekünk, amely tűzben megpróbált. A hit és a szeretet aranyát, amelyhez nem elegyedik szennyező salak. A fehér ruha a Krisztus igazságossága, isteni jelleme; a menyegzői ruha, melyet egyedül Krisztus adhat. A szemgyógyító ír, az igazi lelki látás, amire olyan nagy szükségünk van, hiszen lelki dolgokat lelkileg lehet megítélni (RH 1890. ápr. 1).
A hű bizonyság mondja: „végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága. Mi is a mezítelenség és a szegénység szégyene? Az önigazultságba öltözködés és az Istentől való elkülönülés szégyene, mikor az Úr jól gondoskodott mindenkiről, hogy áldásaiban részesüljenek (Történelmi vázlatok 139).
Az igaz Tanú tanácsa tele van bátorítással és megnyugtatással. A gyülekezetek még mindig szert tehetnek az igazság, hit és szeretet aranyára, és gazdagok lehetnek mennyei kincsekben. „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága. A fehér ruha a Krisztus igazságossága, melynek a jellem részévé kell válnia. A szív és az indulat tisztasága fogja jellemezni azt, „aki megmossa ruháját és megfehéríti azt a Bárány vérében” (RH 1888. jún. 24).
Nincs bennünk semmi, amibe öltözködhetnénk, hogy a lélek meztelensége ne látsszon ki. Fogadjuk el az igazságosság mennyei szövőszékén szőtt öltözékét, Krisztus igazságosságának makulátlan palástját (RH 1892. júl. 19).

5T 233.Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat…fehér ruhákat…szemgyógyító írt. – Testvéreim, mikor elhanyagoljátok azt, hogy magatokat és gyermekeiteket az Úrnak szenteljétek, akkor Isten legszentebb követelményeit veszitek semmibe. Sokan közülünk hamis biztonságban ringatják magukat, miközben belemerülnek önző érdekeikbe, és a föld kincsei után loholnak. Nem rettegtek a gonosztól. Távolinak tűnik előttetek a veszély. Ha nem álltok fel és nem térek vissza az Úrhoz bűnbánattal és mély alázattal, akkor örök vesztetekbe csalogat és ringat az ellenség.
Újra és újra mennyei hang szól hozzátok. Engedelmeskedtek-e hát Szavának? Megfogadjátok-e az igazi Tanú tanácsát, hogy vegyetek tűzben megtisztult a színaranyat, fehér ruhát és szemgyógyító írt? A színarany, a hit és a szeretet, a fehér ruha Krisztus igazságos tettei, a szemgyógyító ír a lelki tisztánlátás, amely megnyitja szemeteket, hogy észrevegyétek, s messzire elkerüljétek a Sátán csapdáit; hogy felismerjétek és gyűlöljétek a bűnt; hogy látván lássátok az igazságot és engedelmeskedjetek is annak.

3T 254.Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat…fehér ruhákat…szemgyógyító írt. – Legutóbbi látomásomban közölték velem, hogy még az igaz Tanúnak erőshangú bizonyságtevése sem érte el Isten célját. Népünk csak tovább szunnyad bűneiben. Továbbra is gazdagnak tartják magukat, mintha semmire sem lenne szükségük. Sokan azt kérdezgetik, mire ez a sok intés? Hiszen szeretjük az igazságot, szépen fejlődünk, nincs hát szükségünk a figyelmeztetésekre és az intésekre. De ezek a zúgolódók pillantsanak csak szívükbe, vessék csak össze életüket a Biblia gyakorlati tanácsával, alázzák meg lelküket az Isten előtt, had világítsa be Isten kegyelme a sötétet – akkor majd lehull szemünkről a hályog, akkor majd rádöbbennek lelki szegénységükre és nyomorukra. Akkor majd szükségesnek tartják, hogy aranyat vegyenek, ami nem más, mint színtiszta hit és szeretet, fehér ruhát, ami az Üdvözítő vérében szeplőtelenre mosott jellem, szemkenőcsöt, ami az Isten kegyelme, ami lelki látást ad nekik, s ami felfedi a bűnt. Ezek a dolgok értékesebbek az Ofír aranyánál.

1Szem 328-29.Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat…fehér ruhákat… szemgyógyító írt. A nagy Megváltó mennyei kereskedőként mutatja be magát, aki házról házra járva kínálja végtelenül értékes áruit (Jel 3:18-20).
Gondolkodjunk el Isten előtti helyzetünkről! Figyelmezzünk a Hű Tanúbizonyság tanácsára! Egyikünk se teljék el büszkeséggel, miként a zsidók, hogy el ne zárjuk szívünktől a világosságot! Ne kelljen Krisztusnak azt mondania rólunk is, amit róluk mondott: „És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (Jn 5:40).
A Generál Konferencia óta minden összejövetelen voltak lelkek, akik elszántan befogadták a Krisztus igazságosságáról szóló drága üzenetet. Hálásak vagyunk Istennek azokért a lelkekért, akik felismerik valami olyan iránt való szükségüket, amit ők nem birtokolnak - ezek a hit és szeretet aranya, a Krisztus igazságosságának fehér ruhája és a lelki ítélőképesség szemgyógyító írja. Ha ezek az értékes ajándékok a birtokodban vannak, lelked temploma nem lesz olyan, mint egy megszentségtelenített oltár. Testvéreim! A Názáreti Jézus Krisztus nevében szólítalak fel benneteket arra, hogy munkálkodjatok ott, ahol Isten munkálkodik! Most van itt a kegyelmes lehetőség és a kiváltság napja! (Az ottawai [Kansas] összejövetel jelentése - The Review and Herald, 1889. július 23.)

1T 166.Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat…fehér ruhákat…szemgyógyító írt. – Nézeteltérés tette be a lábát a gyülekezetbe. Szeretik a világot, szeretik gazdaságaikat, jószágaikat és (stb.)a többit. Jézus most felhívja őket, szakadjanak el, gyűjtsenek kincset a mennyben, vegyenek aranyat, fehér ruhákat és szemgyógyító írt. Becses kincsek ezek. Akiknek ezek megvannak, azoknak belépést biztosítanak Isten országába.

3T 535-36.Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat…fehér ruhákat…szemgyógyító írt. – M. testvér gondolni kellene rá, hogy Isten igényeket támaszt vele szemben is, amelyek felette állnak minden földi kapcsolatnak. Szemgyógyító írra, fehér ruhára és aranyra van szüksége, hogy nemes jelleme lehessen és gazdag belépése az Isten országába. A gyökeres változáson kívül semmi sem tudja megnyitni feleséged lelkét, hogy belássa tévedéseit, bevallja helytelen tetteit. Roppant változásokra van szüksége, amiket még nem tett meg, mert nem ismerte fel valós helyzetét és nem látta be, hogy megújulásra lenne szüksége. Annyira távol állt attól, hogy a mennyei Tanítótól legyen hajlandó tanulni, aki szelíd volt és alázatos szívű, hogy szolgaságnak tartja a szelídséget, az egyetértést pedig, azt, hogy egyik a másikat alázatosan kiválóbbnak tartsa magánál, rangvesztésnek és megalázónak véli.

7BC 966.Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat…fehér ruhákat…szemgyógyító írt. A megdorgáltak esete mégsem reménytelen. Nem haladja meg a Közbenjáró képességét. Ő mondja: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Noha Krisztus hitvalló követői sajnálatos állapotban vannak, még se nincsenek olyan reménytelen helyzetben, mint a bolond szüzek, akiknek lámpájuk kialudt, mert ezeknek már nem volt idejük edényeiket megtölteni. Mikor a Vőlegény megjött, a készen állók bementek vele a menyegzőre. Ám mire a balga szüzek megérkeztek, az ajtó zárva volt és ők nem mehettek be.
Az igaz Tanú tanácsa nem mondja reménytelennek a langymelegek esetét. Van lehetőségük helyrehozni állapotukat. A laodiceai üzenet tele van bátorítással, hiszen a elesett gyülekezetnek még módjában van megvenni a hit és a szeretet aranyát, magukra ölteni Krisztus igazságosságának ruháját, hogy ne legyen látható mezítelenségük rútsága. Tiszta szív és a tiszta szándék jellemezheti majd a ma még lagymatagokat s azokat, akik most még az Istenek, és a mammonnak is akarnak szolgálni. Módjukban áll megmosni és megfehéríteni ruhájukat a Bárány vérében (RH 1894. aug. 28).
A gyülekezeteink számára még mindig van remény, ha elfogadják a laodiceához intézett üzenetet (1903, 139. kézirat).

KP 74.Tűzben megpróbált aranyat. A megváltás ingyen van: ajándék. Mégis megvehető és eladható. Meg lehet a drágagyöngyöt vásárolni ott, ahol a menny kegyelmét árulják - pénz nélkül és ingyen. Mindenki megszerezheti a menny javait. Az igazság drágaköveinek kincsestára nyitva áll mindenki előtt. „Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót - mondja az Úr -, amelyet senki be nem zárhat. Fegyveres őr nem őrzi ajtaját. Bentről és az ajtónál hangzik a hívás: Jöjj! A Megváltó meleg szeretettel szólít: „Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy” (Jel 3 :8.18).

KP 105. Tűzben megpróbált aranyat. – Az Úr ezt mondja (Jel 3,17-18). A tűzben megpróbált arany a szeretet által munkálkodó hit. Csak ez a hit hozhat minket összhangba Istennel. Szorgalmas munkával, de szeretet - krisztusi szeretet - nélkül, nem lehetünk a mennyei család tagjai.

JÉ 227. Tűzben megpróbált aranyat. – Ahogy Krisztus idejében volt, úgy van ma is: a farizeusok nem ismerik lelki szükségüket. Nekik szól az üzenet: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága” (Jel 3:17-18). A hit és a szeretet tűzben megpróbált arany. Sokaknál az arany megfakult, a drága kincs elveszett. Az ilyeneknek Krisztus igazsága egy soha fel nem vett ruha, érintetlen kútforrás. Róluk mondja az Írás: „Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2: 4-5).

Ev 631-32. Tűzben megpróbált aranyat. – A föld történelmének végéhez közeledünk. Isten művének különböző szakosztályait sokkal nagyobb áldozattal kell előbbre vinnünk, mint valaha. A munka ezekért az utolsó napokért: missziómunka. A jelenvaló igazság ábécéjének első betűjétől az utolsóig, missziós erőfeszítést jelent. Az elvégzendő munka minden lépésénél áldozatot követel. A munkásoknak a megpróbáltatásokból megtisztultan, nemesbedve kell kikerülniük, hasonlóan a tűzben megpróbált aranyhoz. (RH 1902. nov. 18).

Ev. szolgái 259-60. Tűzben megpróbált aranyat. – Mindenkinek szüksége van gyakorlati tapasztalatra ahhoz, hogy Istenre bízza magát. Ne válasszatok magatoknak embereket gyóntatóatyákul; nyissátok meg szíveteket Isten előtt, és mondjátok el neki lelketek minden titkát. Nehézségeiteket vigyétek Ő elé, mind a nagyokat, mind a kicsiket, és Ő meg fogja mutatni a kivezető utat. Egyedül Ő tudhatja, hogy milyen módon van szükségetek segítségre.
Mily értékes tapasztalatban lesz részetek, ha e nehéz idő után segítséget kaptok, amikor Isten Lelke láthatóan munkálkodik értetek. Elnyertétek a Hű Tanúbizonyság tanácsára a hitet, a szeretetet és az aranyat. Tanuljátok meg, hogy minden gondotokkal Istenhez forduljatok; és amint megtanuljátok a hit értékes leckéit, másokkal is közölni fogjátok. Ily módon állandóan nagyobb tapasztalatra vezethettek másokat.

PK 119. Tűzben megpróbált aranyat. – Nincs messze azon idő, amikor minden ember próbára lesz téve. Ránk akarják majd kényszeríteni a hamis szombat ünneplését. Választani kell Isten parancsolatai és az emberi parancsok között. Akik lépésről lépésre engedtek a világ igényeinek és alkalmazkodtak szokásaihoz, azok inkább meghódolnak a hatalmasságok előtt, mintsem gúnyolódásnak, bántalmazásnak és börtön- vagy halálbüntetésnek tegyék ki magukat. Ekkor az arany különválik a salaktól. Világosan meg lehet majd különböztetni az igazi kegyességet a látszattól és a hamisítványtól. Sok ’csillag’, akiknek ragyogását megcsodáltuk, eltűnik a sötétben. Akik magukra vették a templom ékességét, de nem öltötték fel Krisztus igazságát, azok mezítelenségük rútságában jelennek majd meg.

6BC 1087-88. Tűzben megpróbált aranyat. – Döntő különbséget jelent, milyen anyagot használunk jellemépítésünknél. Az Úr rég várt napja rövidesen mindenki munkáját próbára teszi. „Kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg” (1Kor 3,13). Amint a tűz megmutatja a különbséget az arany, az ezüst és a drágakövek, más felöl a széna, a szalma és a polyva között, úgy az ítélet napja próbára teszi a jellemet, kimutatva a különbséget a Krisztus képmására alakított jellem és az önző szív mására alakított között. Minden önzés, minden hamis vallás valóságos fényében tűnik akkor elő. Az értéktelen anyag megsemmisül, az igaz, őszinte, egyszerű, alázatos hit aranya viszont sohasem veszíti értékét. Az sohasem ég el, mert megsemmisíthetetlen. Egyetlen gonoszsággal eltöltött óra súlyos vesztességnek fog látszani, más felöl az Isten félelme a bölcsesség kezdete lesz. E földi szórakozás és az önző kielégülés polyvaként elpusztul, míg a minden áron szilárdan megtartott elvek aranya, örökre megmarad (RH 1900. dec. 11).

SD 259. Tűzben megpróbált aranyat. – A vég közel! Nincs vesztegetni való időnk! A fénynek világos és határozott sugarakkal kell ragyognia Isten népéről, Krisztust hirdetve a világban levő egyházaknak… azok, akik örömmel fogadják az igazság világosságát, melyet Isten hirdet nekik, eszközökké kell válniuk, akik által ez elérhető. Ők Isten eszközei az igazság ismeretének továbbadásában a világnak. Ha Krisztus kegyelmével az Ő népéhez tartozók új tömlőkké vállnak, akkor Jézus újborral tölti meg őket. Isten kiegészítő igazságot fog adni, a régi igazságokat újból kinyilatkoztatja, és az igazság kereteibe építi; bárhová is mennek a munkások, győzni fognak. Mint Krisztus képviselői, kutatniuk kell az Írásokat. Azokat az igazságokat keressék, amelyeket a tévedések rejtettek el. Az igazság minden sugarát, amelyet elfogadunk, másoknak kell továbbítanunk. Egy érdeklődés túl fogja szárnyalni a többit, egy témakör minden mást elnyel – Krisztus a mi igazságunk.
„Én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer 9,24). Ezzel kell megtölteni gyülekezeteinket. Isten terve, hogy mindenki visszatérjen az első szeretethez. Ő azt akarja, hogy mindenkinek legyen a hit és a szeretet aranya, hogy vehessenek a kincstárból, és azoknak adjanak, akiknek szükségük van rá.

2T 36-37. Tűzben megpróbált aranyat. Tudomásomra adták, hogy az arany, amelyet Krisztus, az igaz tanú említ, s melyet mindnyájunknak feltétlenül meg kell szereznünk, nem más, mint a hit és a szeretet kettőse. Ezek közül mégis fontosabb a szeretet. A Sátán meg nem szűnik ügyködni, hogy eltávolítsa Isten népének szívéből ezt a két értékes ajándékot. Valamennyien az élet játszmáját játsszuk. Az ellenfél nagyon is tudja, hogy ha megfoszthat bennünket a szeretettől és a hittől, s ha önzést meg hitetlenséget lophat a helyükbe, akkor csalárd kezével rövid úton-módon el tudja távolítani az összes többi értékes vonást is – akkor már el is veszítettük a játszmát.

3T 255-56. Tűzben megpróbált aranyat. A hit és a szeretet értékes kincsek, olyan vonások, amelyekre égető nagy szükség van Isten népe közt. Tudtomra adták, hogy a figyelmezető, bátorító és intő bizonyságtételekben való kételkedés elzárja Isten népe előtt a világosságot. A hitetlenség bezárja szemüket, ezért nem ismerik valódi állapotukat. Az igaz tanú így ecseteli vakságukat: „…nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.
Egyre halványodik a Krisztus eljövetelébe vetett hit. „Halogatja még az én Uram a hazajövetelt”. Nemcsak a szívükben mondják, hanem szavakkal is kifejezik. Leghatározottabban, pedig cselekedeteikkel. Az ebben a virrasztó időszakban beköszöntött sötétség elvakítja Isten népének érzékeit az idők jelei iránt. A borzalmas gonoszság, ami burjánzik, a legnagyobb igyekezetet és az életerős bizonyságtételt teszi szükségessé, hogy kirekesszük a bűnt a gyülekezetből. A hit félelmetesen csökkent, és csakis az élő kapcsolattal tudjuk megnövelni.
A harmadik angyal üzenetének kezdetekor, akik az Úr munkájába lépnek, kockázatot is vállalnak. Nyomorban kezdődött el ez a munka, s a legsúlyosabb nélkülözéseket és gyalázatot szenvedték el. Elszánt ellenállásba ütköztek, ami Istenhez űzte őket ínségükben, ami életben tartotta a hitüket. Jelen tizedfizető rendszerünk bőségesen gondoskodik igehirdetőinkről, nincs nyomorgás, és nem kell hitükre támaszkodni támogatásért. Akik most kezdik hirdetni az igazságot, azoknak semmit sem kell kockáztatniuk. Nem kell vállalni nekik a bizonytalanságot, nem kell különösebben áldozatot hozni. Az igazság rendszere készen áll számukra, kiadványokra támaszkodhatnak, melyek igazolják a hirdetett igazságokat.

4T 558-59. Tűzben megpróbált aranyat. – Vallásra van itt szükség. Feltétlenül ennünk kell az élet kenyerét, innunk az üdvösség vizét. Ápolnunk kell a szeretetet, nem azt, amit hamisan neveznek annak, ami arra vezetne minket, hogy szeressük a bűnt és buzdítgassuk a bűnösöket, hanem a Biblia szeretetét és a Biblia bölcsességét, mely elsősorban ártatlan, azután békeszerető, engedékeny, irgalommal és jótékonysággal teljes.
Akinek tekintélye van a korházban, feltétlenül tartsák magukat Isten akaratához, alázkodjanak meg, s nyissák meg szívüket a Krisztus Lelkének áldott jó hatása előtt. A tűzben megpróbált arany szeretetet és hitet jelent. Sokakból csaknem teljesen hiányzik a szeretet. Önelégültség vakítja meg őket égető, súlyos hiányosságaik felől. Határozottan arra van szükség, hogy naponta Istenhez térjünk. Új, mélységes és mindennapos tapasztalatra kell eljutnunk a vallásos életben.

4T 584.Tűzben megpróbált aranyat. Isten és angyalai élénk érdeklődéssel figyelik a jellem fejlődését, mérik le az erkölcsi értéket. Akik ellene tudnak állni a Sátán csapdáinak, azok, mint tűzben megpróbált arany kerülnek ki. Akiket elsodornak lábukról a kísértés hullámai, azok azt képzelik, amit Éva, hogy csodálatosan bölcsek lettek, kinőttek tudatlanságukból, szűkös lelkiismeretességükből; de akárcsak Éva, szomorúan megcsaltnak találják magukat. Árnyékokat kergetnek, a mennyei bölcsességet törékeny emberi belátással cserélik fel. A kicsiny tudás önhitté tette őket. Mélyebb és alaposabb önismeretük és Istenismeretük józaneszű, értelmes emberré tenné őket, az igazság oldalára billentené őket, az angyalok és Isten oldalára.

5T 101. Tűzben megpróbált aranyat. – A nemes és hitvány fém úgy összekeveredett, hogy most csakis a végtelen Isten értő szeme képes különbséget tenni közöttük. Azonban a szentség és az igazság erkölcsi vonása egybegyűjtik a nemesfémet, s egyúttal el is űzik a hitványt, a hamisítottat.

TM 149. Tűzben megpróbált aranyat. – Azt mondom, amit láttam, s ami igaz, nevezetesen, hogy jól irányított, kitartó igyekezettel több, sokkal több lelket vezethetnénk az igazság ismeretére. Oh, a vég közel! Ki áll készen Krisztusért, aki felkel trónjáról, hogy felöltse a bosszúállás ruháit? Kiknek neveit jegyezték be az élet könyvébe, amely a Bárányé? Csak azok nevei szerepelhetnek ott, akik követik a Bárányt, valahova megy. Vetkőzzétek le téves eszméiteket, jellemetek kifogásolható tulajdonságait. Ámde öltözzétek fel Krisztus életszentségének öltözékét. Hitet és szeretetet! Oh mennyire nélkülözik mindkettőt a gyülekezetek! A mennyei kereskedő tanácsolja nektek: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy., és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” Isten mentsen meg attól, hogy akik területeinken az Igét hirdetik, a bolond szüzekhez hasonlítsanak, akiknek ugyan voltak lámpáik, de nélkülözték a kegyelem olaját, ami a lámpában ég, és világít. Oh, több imádkozó evangélistára van szükségünk, - férfiakra, akikben él a szeretet által munkálkodó hit és megtisztítja a lelket. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Mennyire tökéletlen a hit a mi gyülekezeteinkben. Miért nem hisszük, hogy az Úr úgy tesz, ahogyan megmondta?

1Szem 133.Szemgyógyító ír. – Meglepő lenne, ha nem lettek volna néhányan, akik kiegyensúlyozott gondolkodás hiányában tapintatlanul beszéltek és cselekedtek. Bármikor és bárhol adja az Úr valódi áldását, annak hamis változata is megjelenik, hogy hatástalanná tegye az Úr igaz munkáját. Nagyon óvatosnak kell lennünk! Járjunk alázattal Isten előtt, hogy különleges szemgyógyító írt vehessünk tőle azért, hogy meg tudjuk különböztetni Isten Szentlelkének munkáját attól a lélektől, amely fanatizmust és vad féktelenséget gerjeszt. „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7:20). Akik valóban Krisztust szemlélik, az Úr Lelke által el fognak változni az Ő hasonlatosságára, és teljes férfiúságra jutnak Jézus Krisztusban. Isten Szentlelke szeretettel és tisztasággal tölti majd meg szívüket. Jellemük csiszolódni fog.

2Szem 25-26.Szemgyógyító ír. – Az adventi népnek meg kell értenie hitünk elveit és a múlt tapasztalatait. Milyen szomorú, hogy sokan közülük határtalan bizalmat helyeznek olyan emberekre, akiknek az elmélete elmossák múltunk tapasztalatait és eltávolítják a régi útjelzőket. Akik ilyen könnyen vezethetők egy hamis lélek által, arról tesznek tanúságot, hogy jó ideje nem követik a megfelelő Kapitányt. Olyan régóta teszik ezt, hogy már fel sem tudják ismerni a hittől való eltávolodásukat, és hogy nem is az igaz alapra építenek. Késztessük őket arra, hogy tegyék fel lelki szemüvegüket, hogy megkent szemekkel világosan felismerhessék hitünk valódi oszlopait. Akkor majd tudni fogják, hogy „Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit” (2Tim 2,19). Fel kell elevenítenünk az egykor szenteknek adott hit régi bizonyítékait.
Mindenféle képzeletszőtte és megtévesztő tanítást fognak hirdetni olyan emberek, akik azt gondolják magukról, hogy az igazság birtokában vannak. Némelyek azt tanítják, hogy az újföldön gyermekek fognak születni. Ez lenne a jelenvaló igazság? Kicsoda késztette ezeket az embereket arra, hogy ilyen elméletet hirdessenek. Adott-e az Úr valakinek is efféle nézeteket? – Nem! A kinyilatkoztatott dolgok a mieink és a mi gyermekeinkéi, de a fel nem tárt témákat és azokat illetően, amelyeknek üdvösségünkhöz semmi közök nincs – hallgatni arany. Ezeket az idegenszerű elképzeléseket említeni sem kellene, még kevésbé alapigazságokként tanítani azokat.

2Szem 195.Szemgyógyító ír. – Bármilyen állást tölt be valaki a kiadónál, nem szabad kimagaslóan nagy fizetést kapnia, mert az nem Isten akarata. Híjával vagy a lelki látásnak, és mennyei kenetre van szükséged, hogy meglásd, Isten műve áldozatok árán indult el, és csakis áldozatok árán vihető tovább…

LS 328-29.Szemgyógyító ír. – Vezetőm intő és dorgáló szavakat adott nekem, azok részére, kik az összejövetelen részt vettek és túl hangosan adták elő vádjaikat és kárhoztatásukat. A feddés fő értelme ez volt. Nem az Úr elnökölt ezen az összejövetelen és a tanácsadók között veszekedő szellem uralkodott. E férfiak lelke nem állt Isten Szentlelkének ellenőrzése alatt. Hagyjátok hitünk ellenségének az ilyen terveket, miket most beszéltetek, majd ő indítványozza és kifejezi azokat. Világi szempontból néhányat e tervek közül nem lehet kárhoztatni, de azok nem fogadhatják el azokat, kik a mennyei világosság birtokosai. A világosságra, mit Isten adott, nemcsak saját biztonságunkért, hanem Isten népének biztonságáért is figyeljünk. Mert azon lépések, amelyeket most tettek a nép nem követheti. Eljárásotokat az Úr nem támogatja, cselekvési módotok elárulja, hogy terveiteket az Ő segítsége nélkül fektettétek le, azonban ki a legnagyobb tanácsadó az Úr cselekedni fog. Azoknak, kik Isten művét bírálták, szemgyógyító írt kell szerezniük, mert saját erejükben túl hatalmasnak érezték magukat, de van valaki, aki az erősek karját megkötheti és az okosnak tanácsát meg semmisítheti.

4T 37.Szemgyógyító ír. – Mások is akadnak a gyülekezetben, akiknek magasabb szempontból kell nézniük a dolgokat, mielőtt lelki gondolkodásúak lehetnének, meg olyan helyzetbe kerülhetnek, ahonnét ki tudják venni az Isten gondolatait, akaratát és fényességet tudnak árasztani ahelyett, hogy árnyékot vetnek. B. testvérnek arra van szüksége, hogy megkenje szemét, hogy világosan felismerje a lelki dolgokat, de az ördög csapdáit is. A keresztény mérték magasztos és emelkedett keresztény mérték. De jaj, Krisztus hitvalló követői egészen a porba eresztik le!

6T 196-97. Szemgyógyító ír. Meg kell kenni mennyei kenettel a testvérek szemét, hogy felismerjék korunk követelményeit. Táplálnunk kell a nyáj bárányait. A menyek Ura szemmel tartja, hogy ki végezi gyermekeinkért és ifjainkért azt a kötelességet, melyet elvár. A gyülekezet alszik, ezért nem érti meg a kérdés óriási horderejét: „Miért kell olyan alaposan megnevelni a fiatalokat?” kérdezhetné valaki. „Szerintem, csak akik komoly hivatásra készülnek, azoknak van bizonyos fegyelemre szükségük. Mire jó az, ha minden fiatal jól nevelt? Nem elég, ha jól válaszolnak néhány kérdésre?”

6T 294. Szemgyógyító ír. A gyülekezetek kenjék meg szemüket mennyei szemkenőccsel, hogy felismerjék a körülöttük kínálkozó számos lehetőséget, hogy Istenért végezzenek szolgálatot. Az Úr ismételten felhívta népét, hogy menjenek ki az országutakra, meg a sövények mentére s kényszerítsék be az embereket, hogy megteljék a háza. Ennek ellenére akadnak családok közvetlen közelünkben, akiket nem viselünk eléggé a szívünkön ahhoz, hogy felkeltsük bennük a gondolatot: aggódunk értük. Az Úr felszólítja most a gyülekezetet, hogy vállaljuk el a leginkább kezünk ügyébe eső munkát. Ne tétlenkedjünk így szólva: Ki a felebarátom? Ne felejtsük el, hogy az a felebarátunk, aki legjobban rászorul szeretetünkre és segítségünkre. Minden olyan ember a felebarátunk, akit megsebzett és megtört az ellenség. Felebarátunk mindaz, aki Isten tulajdona. Krisztus elsöpörte a megkülönböztetést, amit a zsidók alkottak a felebarát fogalmáról. Megszűntek a válaszfalak, nincs többé személyválogatás, nincs társadalmi helyzet, nincsenek nagyurak.

6T 368. Szemgyógyító ír. Isten mennyei temploma nyitva áll és ragyog a dicsőségtől minden gyülekezet számára, amely szereti Istent és megtartja parancsolatait. Tanuljunk, elmélkedjünk és imádkozzunk, akkor majd megnyílik lelki látásunk, akkor majd látni fogjuk a mennyei templom belső udvarait. Fülünk felfogja majd a trón körül álló mennyei kar énekeinek és hálaadásának témáit. Akkor Sión felkel majd és ragyogni fog, fénye átható lesz, s a dicséret és a hála énekei hallatszanak a szentek gyülekezésein. Megszűnik majd a zúgolódás és a panasz az apró kellemetlenségek és csalódások miatt. Ha használni fogjuk a drága szemgyógyító írt, akkor, pedig megpillantjuk a menny dicsőségét. A hit áttör az ellenség sötét árnyékain, s látni fogjuk Közbenjárónkat, amint a maga érdemeinek jó illatát ajánlja fel értünk. Ha majd úgy látunk, ahogyan a dolgok valóban vannak, ahogyan az Úr akarja, hogy lássuk, akkor majd megértjük Isten szeretetének nagyságát és sokoldalúságát.

8T 192-93.Szemgyógyító ír. – Isten szavával kezünkben lépésről-lépésre megszentelt szeretettel közeledhetünk Jézushoz. Amint Isten Lelkét jobban megismerjük, a Bibliát fogadjuk el a hit egyedüli alapjául. Isten népe úgy veszi majd az Igét, mint leveleket az élet fájáról, melyek értékesebbek, mint a tűzben nemesített finom arany, s hatalmasabbak, mint a megszentelődés bármely más eszköze.

9T 130.Szemgyógyító ír. – Hittérítő munkát kell végeznünk számos, reménytelennek látszó helyen. Hittérítő buzgalommal kell megragadnia lelkünket, arra serkentenie minket, hogy olyan rétegeket érjünk el, akiket addig kihagytunk terveinkből. S olyan utakon és helyeken, ahol nem volt szándékunk dolgozni. Az Úrnak megvan a maga terve az örömhír magvetésére. Ha az Ő akarata szerint vetünk, annyira megsokszorozzuk a magot, hogy Igéje ezreket ér el, akik sohasem hallottak az igazságról.
Mindenfelé lehetőségek nyílnak. Nyomuljatok be minden résbe, amit a Gondviselés megnyit. Kenjük meg szemünket szemgyógyító írral, hogy felismerjük ezeket az alkalmakat. Isten most éber hittérítőket szólít. Vannak módok, melyeket majd megmutat nekünk. A Gondviselés adta lehetőségeket vegyük észre és értsük meg.
Isten hírnökeinek ez a megbízása, hogy folytassák a munkát, melyet Krisztus végzett, mikor a földön járt. A hírnökök adják át magukat a szolgálat minden Krisztus gyakorolta vállfajának. Lelkiismeretesen és őszintén szóljanak a menny kikutathatatlan gazdagságáról és hallhatatlan kincseiről. Be kell teljesedniük a Szentlélekkel. El kell ismételniük a menny ajánlatait a békére és bocsánatra. Isten városának kapuira mutatva kell mondaniuk: „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14).

4T 615.Szemgyógyító ír. – Isten minden embernek megszabta kötelességét, s ezt senki más el nem végezheti helyette. Jaj, bárcsak egyénenként igénybe vennétek a szemgyógyító írt, hogy felismerjétek jellemhibáitokat, és észbe vennétek, hogyan tekint Isten a világ iránti szeretetetekre, amely kiszorítja belőletek az Isten szeretetét. Semmi sem bír olyan erőt kölcsönözni, olyan igazi önállóságot, a lélek nemességét, mint munkánk fennköltségének tudata. Mint annak bizonyossága, hogy mikor jót tesztek, mikor lelket mentetek meg, akkor Istennek vagytok munkatársai.

7BC 965. Szemgyógyító ír. A szem, az érzékeny lelkiismeret, az értelem benső fénye. Az egész lélek és lény egészsége ennek helyes látóképességén fordul meg. Amikor Isten Igéjét „szemgyógyító írként” használjuk a lelkiismeretet fájdalmasan marja, mert meggyőzi a bűnről. A fájdalomra azonban szükség van, hogy gyógyulás történjen, és tekintetünket egyedül Isten dicsőségére irányíthassuk. A bűnös Isten nagy erkölcsi tükrében olyannak látja magát, mint amilyennek Isten látja őt, és az Isten előtt az Úr Jézus Krisztusban vetett hittel bánkódik…
A laodiceaiak nem voltak teljesen vakok, másképpen a szemkenőccsel nem kapták volna vissza látásukat, hogy felismerjék Krisztus valós tulajdonságait. A büszke megelégedettségről való lemondás, mindenről való lemondás, bármilyen kedves is számodra, mondja Krisztus: ti vehettek tűzben megpróbált aranyat, fehér ruhákat és a szemgyógyító írt, hogy jobban lássatok (RH 1897. nov. 23).

ML 311.Fehér ruhákat. – Krisztus igazságának fegyverzetében kell az egyháznak a végső harba indulnia. „szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?” (Én. 6,7) Így kell elmennie az egész világra és győzve győznie (PK 725).
Csak a Krisztus által készített palástban állhatunk meg Isten jelenlétében. Ez a takaró, amelyet Krisztus ad minden bűnbánó bűnösnek így szól: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel 3,18).
„Minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” (És 64,5). Mindazt, amit cselekedtünk, megfertőzték bűneink. Azonban Isten Fia eljött, hogy elvegye bűneinket, és Őbenne nincs bűn. A bűn a törvény áthágása… Krisztus engedelmes volt a törvény minden követelménye iránt… Földön-létekor így szólt tanítványaihoz: „Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait” (Ján 15,10). Tökéletes engedelmessége által Krisztus lehetővé tette minden ember számára, hogy engedelmeskedjen Isten parancsolatainak. Ha alárendeljük magunkat Krisztusnak… akkor az Ő életét éljük. Ez jelenti azt, hogy felöltözünk Krisztus igazságának ruháiba. Amikor az Úr reánk tekint, nem fügefalevél öltönyünket látja, nem bűneink mezítelenségét és utálatosságát, hanem saját igazságának ruháját, amely tökéletes engedelmesség Isten törvénye iránt.
Isten mindenkinek felajánlotta segítségét és megerősíti minden idegszálunkat és lelki izmainkat a próbák idején, amelyek mindnyájunkra eljönnek. Parancsot kaptam ennek az üzenetnek a közvetítésére: „Öltözzetek fel Krisztus igazságának minden fegyverzetébe!” ha megtettetek mindent, amit megtehettetek, akkor a győzelem biztosítékával rendelkeztek. Minden őszinte hívő abba az áldott kiváltságba részesül, hogy a korszakok Szikláján állhat.

KP 213-14.Fehér ruhákat. Csak a Krisztus által kínált ruha teheti az embert alkalmassá arra, hogy megjelenjék Isten előtt. Ezt az öltözéket - saját igazságának palástját - helyezi Krisztus minden bűnbánó, hívő lélekre. „Azt tanácsolom néked - mondja -, hogy végy tőlem ... fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága” (Jel 3 :18).
A mennyei szövőszéken szőtt palást egyetlen szálát sem szőtték emberi elgondolás szerint. Krisztus emberi testben tökéletes jellemet alakított ki, és ezt a jellemet felkínálja nekünk. „Mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink” (Ésa 64:5). Mindazt, amire önmagunktól vagyunk képesek, beszennyezi a bűn. Isten Fia azonban „azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és Őbenne nincsen bűn.” És mi a bűn? „Törvénytelenség” (Jn 3 : 5.4). Krisztus azonban engedelmeskedett a törvény minden egyes követelményének. Ezt mondta önmagáról: „Hogy teljesítsem a Te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem a Te törvényed keblem közepette van”(Zsolt 40:9). Amikor a földön járt, ezt mondta tanítványainak: „Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait” (Jn 1 5 :10). Tökéletes engedelmessége által Krisztus lehetővé tette minden embernek, hogy engedelmeskedjék Isten parancsolatainak. Ha alárendeljük magunkat Krisztusnak, szívünk egyesül az Ő szívével; akaratunk beleolvad az Ő akaratába; lelkünk eggyé lesz az Ő lelkével; gondolatainkat foglyul ejti; és az Ő életét éljük. Ez történik, ha Krisztus felöltöztetett igazságába. Ezután, ha az Úr reánk tekint, nem fügefa-levélöltözetünket látja, sem mezítelenségünket, sem bűntől torzult vonásainkat, hanem a maga igaz voltának palástját, amely a Jahve törvénye iránti tökéletes engedelmesség.

8T 250.Fehér ruhákat. – Isten nem változott meg hűséges szolgái iránt, akik ruhájukat szeplőtelenül megtartják. De sokan azt kiáltják: béke és biztonság, miközben hirtelen pusztulás jön rájuk. Ha nem tartanak igaz bűnbánatot, ha szívüket bűnük bevallásával meg nem alázzák, s be nem fogadják az igazságot, ahogyan az, Jézusban él, a menny küszöbét soha át nem lépik. Majd ha sorainkba bekövetkezik a tisztulás, nem heverészünk, azzal dicsekedve, hogy gazdagok vagyunk, dúsgazdagok, semmire nincs szükségünk.
Kicsoda mondhatja el igazán: „Aranyunkat a tűzben megpróbáltuk, ruhánk a világtól szeplőtelen!” láttam, amint tanítónk az állítólagos igazságos cselekedtek ruhájára mutat. Letépte azokat, s felfedte alattuk a mocskot. Így szólt hozzám: „Láttad, hogy takarták be elbizakodottan jellemük piszkát és rohadtságát? Mint lett paráznává a hív város! Atyám házát vásárcsarnokká tettétek, olyan hellyé, ahonnan eltávozott Isten jelenléte és dicsősége! Ez a gyengeség oka, ezért távozott el az erő.

7BC 965Ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága. Az igaz Tanú mondja: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága.” Mi a mezítelenség és a szegénység szégyene? A szégyen saját igazságunk ruháját jelképezi, amivel elkülönülünk Istentől, míg Ő olyan bőséges áldásokat készített, melyek mindenki számára elérhetőek. (Történelmi vázlatok 139).

Jel. 3,19

"Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg."

MB 11.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Mennyei Atyánk sosem bánik gondatlanul azokkal, akiket bánat ért. Amikor Dávid „fölfelé ment az Olajfák hegyének lejtőjén… egyre sírt. betakart fejjel, mezítláb” (2Sám 15,30), akkor az Úr szánakozva tekintett le rá. Dávid zsákruhát viselt és vádolta a lelkiismerete. A megalázkodás külső jelei bizonyították bűnbánatát. Könnyek között, megtört szívvel tárta ügyét Isten elé, s az Úr nem hagyta el szolgáját. Dávid sosem volt drágább a végtelen Szeretet szívének, mint akkor, amikor lelkiismeretétől gyötörve, az életét mentve futott ellenségei elől, akiket saját gyermeke lázított fel ellene. Az Úr ezt mondja: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg”(Jel 3,19).Krisztus felemeli a bűnbánó szívet, és addig csiszolgatja a gyászoló lelket, míg az Ő lakhelyévé nem válik.

2Szem 81-82.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Különös keserűséget érzel Uriah Smith vén és más testvéreink iránt, és érzéseidet kibeszélted családtagjaid előtt is, s így őket is megfertőzted. Az Úr jónak látta tanácsolni Smith vént, és megfedte őt hibájáért, de ez nem bizonyíték arra, hogy Isten elvetette őt: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg” (Jel 3,19). Az Úr megfedi népe hibáit, de ez nem bizonyíték arra, hogy elvetette őket. Vannak hibák az egyházban, és az Úr rámutat azokra felkent eszközei által. Nem mindig a bizonyságtételeken keresztül teszi meg ezt. Kiragadjuk-e ezeket a feddéseket és felnagyítsuk-e őket, mondván, hogy Isten nem árasztja világosságát és szeretetét azok címzettjeire? – Távol legyen! Éppen az értük végzett munka mutatja meg, hogy Isten szereti, és vissza akarja vonni őket a veszélyes ösvényről.

1T 165.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Láttam, hogy New York államban sokan annyira törődnek testvéreiknek az egyenes ösvényen tartásával, hogy elhanyagolják saját szívüket. Annyira félnek, hogy testvéreik nem elég odaadóak, bűnüket bánók, hogy elfelejtik, hogy maguknak is helyrehozásra váró hibáik vannak. Szívük megszenteletlen, mégis testvéreiket próbálják rendreutasítani.

1T 167.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Isten népének értelmesen kell viselkednie. Amíg minden ismert bűnüket be nem vallják, nem szabad babérjaikon ülniük. Akkor kiváltságuk és kötelességük lesz hinni, hogy Jézus elfogadta őket. Nem szabad másokra várniuk, hogy azok verekedjék át magukat a sötétségen és szerezzék meg nekik a győzelmet, amit azután élvezhetnek. Az ilyen öröm csak az összejövetel végéig tart. Elvből kell szolgálniuk Istent, az érzelmekből fakadó szolgálat helyett. Reggel és este vívd ki magadnak a győzelmet családodban. Ne tartson vissza mindennapi munkátok. Szakítsatok időt az imára, és amikor imádkoztok, higgyétek, hogy Isten hallja, mit mondotok. Imátokhoz vegyítsetek hitet. Olykor nem lesztek biztosak az azonnali feleletben, Isten akkor teszi próbára hiteteket. Bizonyítékát kell szolgáltatnod, vajon megbízol-e Istenben és van-e életerős, tartós hited. „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1Thess 5,24). Járd a hit keskeny pallóját. Mindent bízzál Isten ígéreteire. Bízz Istenben, ha sötétség vesz körül. Akkor kell hitednek lennie. Gyakran azonban érzelmeidre hagyod a kormánykereket. Mikor nem érzed a Szentlélek megnyugtatását, értéket keresel magadban, és kétségbe esel, mert nem találsz semmi értékeset. Nem bízol eléggé drága Jézusunkban. Nem tartod érdemeit mindennek mindenben. A legtöbb, amire képes vagy, nem érdemli meg Isten tetszését. Jézus érdeme fog megmenteni, az Ő vére fog megtisztítani. De neked is erőfeszítéseket kell tenned. Amit tudsz, meg kell tenned. Buzdulj fel és tarts bűnbánatot, azután pedig higgy.

2T 293-94.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Múlt év júniusában tudtomra adta az Úr, hogy az egyedüli reménység, hogy széttépd szolgaságod láncát – ha elszakadsz barátaidtól. Addig hajlottál az ellenfél kísértéseire, amíg el nem gyengültél. Jobban kedveled az élvezeteket, mint Istent, és sebesen rohansz lefelé a lejtőn. Mélyen elszomorított, hogy továbbra is előző éveid közönyében vesztegelsz. Pedig ismered és meg is tapasztaltad az Isten szeretetét: örömet is leltél benne, ha teljesítetted az akaratát. Egy időben boldogan kutattad az Isten szavát. Pontosan eljártál az imaórákra. Olyan szívből fakadtak régebben tanúságtételeid, mint aki tapasztalta magán Krisztus szeretetének éltető erejét. Később mégis elvesztetted első szeretetedet.
Isten most felszólít, hogy tarts bűnbánatot, és buzdulj fel. Jelenlegi utad örök boldogságodat dönti el. Nehogy elutasítsd a kegyelem hívását! Nehogy a magad útját válaszd! Ne melengess magadban se büszkeséget, se hiúságot, dehogy végül eljátsszad örök üdvösséged! Isten szava világosan kijelenti nekünk, hogy csak kevesen üdvözülnek, hogy még, akiket elhívott, azok közül is sokan bizonyulnak méltatlanoknak az örök életre. Nem kapnak osztályrészt a mennyben, hanem Sátán sorsában részesülnek, - el kell szenvedniük a második halált.

3T 256.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Néhány ifjú a munka magasztosságának valódi értéke nélkül indul el. Nem kénytelen szembenézni a nélkülözésekkel, ínséggel, késhegyre menő harcokkal, ami igénybe venné a hitüket. Nem gyakorolnak lemondást, nem gyakorolják az áldozathozatal szellemét. Némelyek annyira büszkékké váltak, hogy a valóságban Isten drága üzenetének kerékkötői és átkai lettek. Nem árasztanak maguk körül áldásos légkört. Ezeknek előbb maguknak kell Istenhez térniük, és az igazság által, amelyet másoknak hirdetnek, maguknak is megszentelődniük.

3T 257-58.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Az igaz Tanú azt hirdeti, hogy amikor azt képzeled, hogy valójában a virágzás nagyszerű állapotában vagy, akkor van minderre szükséged. Nem elég, ha az igehirdetők elméleti dolgokat tárnak a gyülekezet elé, hanem gyakorlati dolgokról is szóljanak. Tanulmányozzák azokat a gyakorlati tanításokat, amelyeket Krisztus nyújtott tanítványainak, és alkalmazzák azokat szigorúan a maguk és a gyülekezet lelki életére. Mivel Krisztus ilyen megrovó bizonyságot tesz, azt gondoljuk talán, hogy hiányzik belőle a népe iránti gyengéd szeretet? Ó, dehogy! Aki életét adta, hogy megváltsa az embert a haláltól, isteni szeretettel szeret bennünket, s aki szeret, meg is fenyít. „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” Sokan mégsem fogadják el a menny kegyelméből fakadó, hozzájuk küldött üzenetét. Nem tudják elviselni, ha rájuk olvassák, hogy elhanyagolják kötelességeiket, vagy hogy rosszat tesznek, önzők, önteltek és a világ szerelemesei.

5T 682-83.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Akiket Isten Lelke megint, ne támadjanak a szerény eszköz ellen. Isten szólt, nem tévelygő, halandó, hogy a romlástól mentse őket. Az ember természete nem szívleli a feddést és nem is lehetséges, hogy az Isten Lelke által meg nem világosodott ember felfogja a feddés szükségét, sem pedig az áldást, melynek közvetítése a megrovás hivatása. Mikor az ember enged a kísértésnek, és a bűnökben talál kielégülést, akkor gondolkodása is elhomályosodik. Erkölcsi érzéke kificamodik. Semmibe veszi a lelkiismeret figyelmeztetését, s kevésbé hallja annak hangját. Fokozatosan elveszíti képességét, hogy különbséget tudjon tenni a helyes és a helytelen között. Végül már azt sem tudja, hogyan is áll Istennel. Követheti a vallás külsőségeit, buzgón helyettesítheti annak tanításait, de híjával lesz a vallás lelkületének. Az ő állapotát írja le az igaz Tanú: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” Mikor az Isten Lelke a feddés üzenetével mutat rá állapotára, képtelen belátni, hogy az üzenet igaz lehet. Elvesse hát a figyelmeztetést? Semmi esetre sem. Isten elég bizonyítékot szolgáltatott. Ha valaki meg akar győződni a bizonyságtételekről, meggyőződhet. S miután Istentől származottnak ismerték el, kötelességük elfogadni a feddést, még ha nem látják is be, tettük bűnös voltát. Mi szükség lenne az intésre, ha teljesen felfognánk állapotunkat? Mivel nem ismerik helyzetüket, Isten könyörületesen eléjük tárja azt, hogy bűnbánatot tarthassanak, megújulhassanak, még mielőtt későn lenne. Akik megvetik a figyelmeztetést, vakok maradnak, és önámítókká válnak. De akik megszívlelik, és buzgón nekilátnak, hogy lehámozzák magukról bűneiket, hogy elnyerhessék a szükséges kegyelmet, azok a drága Üdvözítő előtt nyitják meg szívük ajtaját, hogy beléphessen, és velük lakhasson. Akik legközelebb állnak Istenhez, felismerik a hangját, ha szól hozzájuk. A lelkiek felfogják a lelki dolgokat. Az ilyenek hálásak lesznek, hogy az Úr rámutatott tévedéseikre.

TM 22-23.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Azt állítják, hogy üzenetet vettek Istentől, ám ahelyett, hogy fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen harcolnának, fegyvereiket a küzdő egyház ellen fordítják, - akkor kerüljétek őket. Nem hordják magukon a mennyei pecsétet. Isten nem bízta meg őket ezzel a munkával. Csak rombolják azt, amit Isten építeni akar a Laodiceának szóló üzenet által. Isten csak azért sebez, hogy gyógyíthasson, s nem azért, hogy elveszítsen. Az Úr senki által sem küld olyan üzenetet, mely az egyházat elcsüggeszti, kétségbe ejti. Isten megró, megfedd, büntet, ám csak azért, hogy helyrehozzon, s végül megdicsérjen. Mennyire örültem a Legfőbb Tanácstestület jelentésének, hogy sokan ellágyultak, megalázkodtak, alázatos vallomást tettek, s elsöpörték szívük ajtaja elől a szemetet, mely az Üdvözítőt távol tartotta. Mennyire örültem, amikor hallottam, hogy sokan befogadták Jézust, mint állandó vendégüket. Hogyan történt, hogyan lehetséges, hogy éppen amikor ez az egyház a Szentlélek kiválasztásában részesült, röplapok minden felé Babilonnak bélyegezték a H. N. Adventista Egyházat? Hogyan lehetséges, hogy emberek ennyire félrevezethetők? Elképzelik, hogy a hangos kiáltás abban áll, hogy Isten népét kihívják olyan egyház közösségéből, mely éppen a felüdülés időszakát élvezi? Oh, vajha ezek a megtévesztett lelkek szintén részesülnének ebben az áldásban, s részesülnének a magasságokból áradó erőben.

TM 467-68. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Közöttünk is sokan eltávolodtak Istentől, de még nem látható a buzgó megtérés, a visszatérés az első szeretethez, ami pedig lényeges a megújhodásnak, a szív megújulásának. Hitetlenség furakodott soraink közé, mert divatos dolog Krisztustól távozni, s a kételyeknek helyt adni. Sokan így kiáltottak: „Nem akarjuk, hogy Ő uralkodjék mirajtunk,” a Baált választják. Közöttünk sokan úgy vallásoskodnak mint a hitehagyó Izrael. Minthogy saját útjaikat szeretik, elhagyják az Úrnak útját. Az igaz vallást, a Biblia egyedüli vallását mellőzték. Azt a vallást, mely tanítja a bűnbocsánatot a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemei által. Mely az életszentséget hirdeti, az Isten Fiába vetett hit által. Ezt a vallást megvetették, gúnyolták, visszautasították. Azzal vádolták, hogy rajongáshoz és fanatizmushoz vezet. Ám csakis Jézus Krisztus éltet a lélekben, a szeretet tevékeny elve, amelyet a Szentlélek közvetít, teheti az embert gyümölcsözővé jó cselekedetekre. Istenért hirdetett minden üzenetnek ereje és hatalma, Krisztus szeretete. Milyen jövő vár ránk, ha nem tudunk a hitnek egységére jutni?

PK 358-59.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Istennek célja van azzal, ha próbát küld gyermekeire. Soha nem vezeti őket másképpen, mint ahogy ők is választanák, ha látnák kezdettől fogva a véget, és fel tudnák fogni a dicső célt, amelyet betöltenek. Mindazt, amivel megpróbálja és kipróbálja őket, azért kapják, hogy erejük legyen szolgálni és szenvedni érte.

2Szem 67.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Jézus arra vár, hogy az egyház tagjaira személy szerint gazdag áldásokat árasszon, ha azok megnyitják előtte az ajtót. Ő soha nem nevezi őket Babilonnak, és nem hívja ki őket onnan. Jézus így szól: „Akiket szeretek, azokat megfeddem és megfenyítem…” (intő és figyelmezető üzenetekben) (Jel 3,19). Jól ismerem ezeket az intelmeket. Azért hallattam figyelmezető hangot, mert az Úr Lelke arra késztetett, és azért adtam intéseket, mert az Úr, intő szavakat bízott rám. Nem fojtottam magamba Isten tanácsait, melyeket az egyházhoz intézett általam.
Istenfélelemmel és szeretettel mondom, hogy tudom, az Úrnak szerető és irgalmas gondolatai vannak, hogy helyreállítsa és meggyógyítsa népét minden visszaesésből. Az Úr feladatot bízott egyházára, és azt nem szabad Babilonnak nevezni. Isten népének olyannak kell lennie, mint a föld sója és a világ világossága. Élő küldöttekként élő üzenetet kell hirdetniük ezekben, az utolsó napokban.

3T 256.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Néhány ifjú a munka magasztosságának valódi értéke nélkül indul el. Nem kénytelen szembenézni a nélkülözésekkel, ínséggel, késhegyre menő harcokkal, ami igénybe venné a hitüket. Nem gyakorolnak lemondást, nem gyakorolják az áldozathozatal szellemét. Némelyek annyira büszkékké váltak, hogy a valóságban Isten drága üzenetének kerékkötői és átkai lettek. Nem árasztanak maguk körül áldásos légkört. Ezeknek előbb maguknak kell Istenhez térniük, és az igazság által, amelyet másoknak hirdetnek, maguknak is megszentelődniük.

3T 359. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Akadnak majd olyan férfiak és nők, akik megvetik a feddést, akiknek érzése mindig fellázad az intés ellen. Nem is kellemes, ha fejünkre olvassák hibáinkat. Csaknem minden szükséges intés esetén akad valaki, aki teljesen elfeledkezik arról, hogy a hiba elkövetője Isten Lelkét szomorítja meg, Őrá hozott szégyent. Azokat sajnálják, akik megérdemlik a feddést, mert a feddők a hibák elkövetőinek személyes érzékenységét bántották meg. Az ilyen meg nem szentelt szánakozás olyan helyzetbe hozza a szánakozót, hogy nekik is osztozniuk kell a megintettek bűnében. Tíz közül kilenc esetben, ha a megróttat meghagynánk hibái tudatával, akkor csak segítenénk neki, hogy ő is felismerje azokat s jó útra térjen. Mégis kotnyeles, szentségtelen szánakozók teljesen helytelen indítóokot tulajdonítanak annak, akit megintett, és magának az intésnek is, s a megintett feletti sajnálkozás azt az érzést kelti abban, akit megróttak, hogy igazságtalanság érte, ezért érzései az ellen borzolódnak fel, aki csak a kötelességét teljesítette. Akik megbízhatóan eleget tesznek kellemetlen kötelességeiknek, azok Isten áldásában fognak részesülni. Isten elvárja szolgáitól, hogy minden esetben lelkiismeretesen teljesítsék akaratát.

3T 256-260.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Sokan türelmetlenek és elutasítóak, mert gyakran zavarják őket figyelmeztetésekkel, amelyek szemük elé tárják bűneiket. Az igaz Tanú mondja: ismerem tetteidet. Elrejthetik ugyan az indítékaikat, céljaikat, hitetlenségüket az emberek, de nem Krisztus előtt. Az igaz Tanú tanáccsal fordul hozzájuk: (Jel 3,18-21).
Akiket Isten Lelke megró, ne támadjanak a szegény eszköz ellen. Isten szólt, nem, pedig tévelygő halandó, hogy megmentse őket a romlástól. Akik megvetik az intést, azokat a sötétben hagyja vakságban, hogy csak ámítsák magukat. De akik engedelmeskednek, és buzgón végzik feladatukat, hogy elkülönüljenek bűneiktől, hogy szert tegyenek a kellő kegyességre, azok kitárják az ajtót szeretett Üdvözítőnk előtt, hogy beléphessen, és velük lakhasson. Az ilyeneket mindig teljes egyetértésben találod majd Isten Lelkének bizonyságtételével.
A jelen igazságot hirdető lelkészek ne hanyagolják el a laodiceához szóló komoly üzenetet. Az igaz Tanú bizonyságtétele nem megnyugtató üzenet. Az Úr nem azt közli velük, hogy majdnem rendben van életük, hogy olyan intések és megrovások érték őket, amelyeket meg sem érdemeltek, hogy túlzott szigorral, feleslegesen csüggesztettek titeket, s hogy nem követték el ezeket a helytelenségeket és bűnöket, amelyekért megintettek titeket.
Az igaz Tanú azt hirdeti, hogy amikor azt képzeled, hogy valójában a virágzás nagyszerű állapotában vagy, akkor van minderre szükséged. Nem elég, ha az igehirdetők elméleti dolgokat tárnak a gyülekezet elé, hanem gyakorlati dolgokról is szóljanak. Tanulmányozzák azokat a gyakorlati tanításokat, amelyeket Krisztus nyújtott tanítványainak, és alkalmazzák azokat szigorúan a maguk és a gyülekezet lelki életére. Mivel Krisztus ilyen megrovó bizonyságot tesz, azt gondoljuk talán, hogy hiányzik belőle a népe iránti gyengéd szeretet? Ó, dehogy! Aki életét adta, hogy megváltsa az embert a haláltól, isteni szeretettel szeret bennünket, s akit szeret, meg is fenyít. „A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” Sokan mégsem fogadják el a menny kegyelméből fakadó, hozzájuk küldött üzenetét. Nem tudják elviselni, ha rájuk olvassák, hogy elhanyagolják kötelességeiket, vagy hogy rosszat tesznek, önzők, önteltek és a világ szerelemesei.
Közölték velem, hogy Isten rendkívüli kötelességet helyezett férjemre és rám, hogy félreérthetetlen bizonyságtételt hordozzunk népének, hogy kiáltsunk teli torokból, ne kíméljük magunkat, hanem hirdessük népének hűtlenségét, Jákob házának bűneit. Mégis akadtak olyanok, akik nem fogadták el az intést, sőt pártfogásukba veszik azokat, akiket Isten megfedne, és megfenyítene. Ezek mindig azokon sajnálkoznak, akiket Isten tényleges nyomorukra szeretne rádöbbenteni.
Sokan kételkedéssel és fenntartással fogadják az Úrnak szolgáin keresztül intézett szavait. Sokan meg halogatni fogják a kapott figyelmeztetések és intések iránti engedelmeskedést, míg csak a kétely utolsó szikráját is ki nem oltják szívükben. Az olyan hitetlenség, amelyik tökéletes tudást követel meg, soha nem fog engedelmeskedni annak a bizonyítéknak, amit Isten jónak látott nyújtani. Az Úr elvárja népétől, hogy a bizonyíték súlyán, nem, pedig tökéletes tudáson nyugvó hite legyen. Krisztus azon követőinek, kik elfogadják a fényt, amit Isten küld nekik, feltétlenül engedelmeskedniük kell Isten hozzájuk intézett szavának, még ha számos más hang ellene szól is. Lelki látást követel az, hogy felismerjük az Isten hangját.
Akik nem lépnek a tettek mezejére mikor az Úr szól hozzájuk, hanem vaskosabb bizonyítékra, kedvezőbb alkalmakra várnak, azok a sötétében fognak járni, mert Isten visszavonja tőlük a világosságát. A mai napon nyújtott bizonyíték, ha elvetik, talán soha meg nem ismétlődik.
Sokan kísértésbe esnek és megkérdőjelezik munkánkat. Némelyek megkísértett állapotukban azoknak a bizonyságtételeknek a rovására írják Isten népének nehézségeit és tanácstalanságát, amelyeket kaptak. Azt képzelik, hogy azok hibáznak, akik a fenyegető üzenetet hozzák, akik rámutatnak népünk bűneire és javítgatják tévelygéseiket. Sokakat Sátán vezet félre. Úgy vélik, hogy White testvér és testvérnő tevékenysége elfogadható lenne, ha nem ostoroznák szüntelenül a rosszat, ha nem rónánk meg szüntelenül a bűnt. Isten bízta ránk ezt a feladatot, és amikor akadályoznak minket, hogy találkozzunk az Úr népével, közöljük tanúságunkat és ellensúlyozzuk a megszenteletlenek gyanúsításait, és féltékenységeit, akkor az ördög megkettőzötten szorgalmazza kísértéseit. Akik mindig csak a gyanakvás és a kételkedés oldalán állnak, megengedhetőnek vélik, hogy kételkedésüket pengessék, és hitetlenségüket sejtessék. Némelyeket állszent, szemre őszinte és igen jámbor kételyek gyötörnek, melyekre óvatosan célozgatnak, de némelyek tízszer annyi erővel hatnak, hogy támogassák a helytelenül cselekvőket, csökkentsék jó hatásunkat, tekintélyünket, és gyengítsék Isten népének munkánkba, vetet bizalmát, mintha nyíltan lépnének fel. Láttam, hogy ezeket a szegény lelkeket az ördög vezeti félre. Azzal áltatják magukat, hogy rendben van életük, hogy Isten kegyeiben vannak, hogy lelki éleslátással rendelkeznek, pedig szegények, vakok, nyomorultak. Bár az ördög munkáját végzik, mégis azt képzelik, hogy Istenért lángolnak.
Némelyek nem fogadják el a bizonyságtételt, melyet, pedig Isten bízott ránk, hogy hirdessük, azzal áltatva magukat, hogy félrevezetnénk őket, s hogy különben is minden rendjén van velük. Azt hiszik, hogy Isten népének nincs szüksége az egyenes beszédre, az intésre, hiszen velük az Isten. Ezek a megkísértettek, akik mindig is harcba állnak a bűn kertelés nélküli megrovásában valójában így kiáltanak: „ne jövendöljetek nekünk igazat, mondjatok inkább hízelgő dolgokat!” Hogyan fogadják majd az ilyenek az igaz tanúnak a laodiceához intézett üzenetét? Mert ez esetben kizárt dolog a félrevezetés meg az öncsalás. Isten szolgáinak ezt az üzenetet kell hirdetniük a langymeleg gyülekezetnek. Fel kell annak ráznia Isten gyermekeit biztonságérzetükből és veszélyes öncsalásukból, hogy tudják, hogyan állnak Istennel. Ezt a bizonyságtételt, ha befogadják, tettre fog késztetni, - megalázkodáshoz és bűnbánathoz vezet. Az igaz Tanú mondja: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.
Isten népének be kell látnia botlásait, buzgó bűnbánatot kell tartania és hátat fordítani azoknak a bűnöknek, melyek a szegénység, vakság, nyomor és ijesztő öncsalás szánalomra méltó állapotába süllyesztették őket. A gyülekezetben ott kell élnie a szókimondó bizonyságtételnek. Egyedül ez felel meg a laodíceai gyülekezetnek. A helytelenségeket meg kell inteni, a bűnt bűnnek kell nevezni, a gonoszsággal, pedig határozottan szembe kell szállni, népünknek el kell fordulnia ezektől.

5T 21.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Testvéreim, hallgassatok az igaz Tanú feddésére és tanácsára s akkor Isten munkálkodni fog érettetek és veletek. Lehet, hogy ellenségeitek erősek és elszántak, mégis náluk hatalmasabb Valaki lesz a segítőtök. Hadd ragyogjon a fény, s akkor majd el is végzi a feladatát. „A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk.

5T 484-85.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. – Az Úr gazdag áldásokat tartogat a gyülekezetnek, ha a tagok őszintén igyekezni fognak, hogy felébredjenek langyos veszedelmes állapotukból. A hiúság vallása, kongó szavak, az erkölcsi erő híjával való jellem – ezekre mutat rá az a komoly üzenet, melyet az igaz Tanú a gyülekezethez intéz, figyelmeztetve őket a büszkeségre, világiasságra, külsőségességre és önhittségre. Aki azt képzeli, hogy „gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire nincs szükségem,” annak a seregek Ura kijelenti: „Nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” De az alázatos szívűnek, a szenvedőnek, a hűségesnek, a türelmesnek, akik tudatában élnek gyengeségüknek és tehetetlenségüknek, azokhoz biztató szavakat intéz: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” Az igaz Tanú tudtunkra adja: „Tudom a te dolgaidat.” Ez az alapos felülvizsgálat most Kalifornia gyülekezeteiben folyik. Az Úr vizsgáló tekintetét semmi sem kerüli el. Hibáik és tévedéseik, hanyagságuk és kudarcaik az igazságtól való bűnös eltávolodásuk, tisztátalanságuk és hiányosságaik –Isten szemében minden fedetlen és nyílt – Neki tartozunk számadással.

1Szem 100-01.Légy buzgóságos azért, és térj meg. – (3,20-21. olv.) Néhányan megkérdezhetitek, miért van az, hogy szüntelen ezt az üzenetet kell hallgatnotok? - Azért, mert nem bántátok meg igazán bűneiteket. Nem éltek Krisztusban, és Krisztus sem lakozik bennetek. Amikor egy bálvány kikerül a szívből, Sátán elkészít egy másikat annak helyére. Ha nem szánjátok oda magatokat teljességgel Krisztusnak, ha nem éltek vele közösségben és nem teszitek Őt tanácsadótokká, akkor meg fogjátok látni, hogy a gonosz gondolatok előtt nyitva álló szívetek Isten szolgálatától könnyen az énetek szolgálatára pártol át.
Lehet, hogy időnként meg szeretnétek bánni bűneiteket. Ha azonban határozottan meg nem újultok és a tanult igazságokat, nem helyezitek át a gyakorlatba, ha nincs élő, tettre kész és folyamatosan növekedő hitetek, akkor bűnbánatotok a hajnali harmathoz lesz hasonló. Az ilyen bűnbánat nem szerez tartós megkönnyebbülést a szívben. Az ilyen, váratlanul feltörő érzésekből fakadó bűnbánat olyan félrevezető, hogy azért is bűnbánatot kell tartani! Az érzelmek heves megnyilvánulása, mely nem eredményezi az igazság békés gyümölcseit, az előző állapotnál rosszabb helyzetbe taszít. A kísértő naponként nyomotokban lesz majd valami hazug, de elfogadható ürüggyel, hogy az önszolgálat és öntetszés kielégítésére sarkalljon, és régi szokásaitok csapdájába ejtsen. Azt akarja, hogy ne törődjetek Isten szolgálatával, ami pedig reménység, vigasz és bizonyság forrása lehetne számotokra.

5BC 1093.Légy buzgóságos azért, és térj meg. – A Szentlélek elleni bűnt senki se tekintse titokzatosnak, megfoghatatlannak. A Szentlélek elleni bűn a bűnbánatra való felszólítás kitartó visszautasítása (RH 1897. jún. 29).

7BC 966.Légy buzgóságos azért, és térj meg. – Alkalmazzuk magunkra, egyéni esetünkre Krisztusnak e szavait. Ha szegényeknek, vakoknak, nyomorultaknak és szerencsétleneknek érezzük magunkat, akkor az Általa felkínált és tűzben megpróbált arany és a fehér ruha után vágyódunk. A győzelem nemcsak a mártírok korára korlátozódik. Ma nekünk is meg kell harcolnunk a kísértő alattomosan megfontolt kísértéseivel: a világ iránti szeretettel, a személyes biztonság iránti vággyal, a kevélységgel, kapzsisággal, másénak megkívánásával, tévtanokkal és az erkölcstelen élettel (RH 1888. júl. 24).
A gyülekezetnek fel kell ragyognia, hogy „szép legyen mind a hold, tiszta, mint a nap és rettenetes, mint a zászlóstábor,” ezt el is fogja érni. Isten szolgáinak Krisztussal együttműködve el kell távolítaniuk az átkot, amely langymeleggé tette a gyülekezetet 3,15-19. Az intés felkelti a megújulás reményét 20-21 (1902, 130. levél).
Láttam, hogy a laodiceai felhívás hatni fog a lelkekre. Isten az első buzgalomra szólít bennünket. Bűnbánatot kell tartanunk, el kell vetnünk minden megelégedettség érzetünket saját lelki állapotunkról, éreznünk kell lelki szegénységünket és gyarlóságunkat, meg kell venni a Krisztus által felkínált aranyat, hogy meggazdagodjunk; szemgyógyító írt, hogy láthassunk; és fehér ruhákat, hogy öltözetünk legyen (1851, 2. levél).

1T 141-42.Légy buzgóságos azért, és térj meg. – Kedves testvéreim és testvérnőim! Az Úr látomásban megmutatott nekem néhány dolgot a gyülekezet, jelen langymeleg állapotáról, és ezt most elmondom nektek. Az angyal így szólt a gyülekezethez: „Jézus szólj: buzduljatok fel és tartsatok bűnbánatot.” Amint láttam, lelkiismeretesen neki kell gyürekeznünk feladatunknak. Van miért bűnbánatot tartanunk. A világias gondolkodás, az önzés és az irigység elemésztették Isten népében a lelkiséget és az életet.
Isten népének veszedelme az elmúlt néhány évben a világ szeretete volt. Ebből származik az önzés és az irigység bűne. Minél többet markolnak a világból, annál inkább megszeretik, és még több után nyújtják kezüket. Az angyal így szólt: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Mégis sokan, akik vallják, hogy hiszik: náluk a világhoz szóló utolsó figyelmeztetés jegyzéke, minden erejüket megfeszítve olyan helyzetet törekszenek teremteni maguknak, amikor könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennybe.
E földi kincsek, ha helyesen használjuk fel, áldás. A tulajdonosaiknak tudniuk kellene, hogy Istentől kapták kölcsön, és jókedvűen kellene költeniük javaikat az ügy elősegítésére. Jutalmuk nem marad el idelenn. Isten angyalai jó véleménnyel lesznek róluk, és kincseket is gyűjtenek a mennyben.
Láttam, hogy az igazságot vallók közül Sátán szemmel tart néhány különös, önző, irigy természetű embert, és azzal fogja kísérteni őket, hogy jólétet helyez eléjük, felajánlja nekik a föld gazdagságait. Tudja, hogy ha felül nem kerekednek természetes hajlamaikon, belebotlanak és gyakran el is éri célját. A világ nagy szeretete legyőzi, elnyeri az igazság szeretetét. A világ országait ajánlja nekik, és mohón ragadják magukhoz kincsüket, és azt hiszik, hogy csodálatosan boldogulnak. Sátán diadalt ül, mert terve sikerült. A világ szeretetéért feladták Isten szeretetét.
Láttam, hogy akik így boldogulnak, keresztezni tudják Sátán tervét, ha legyőzik önző irigységüket: Isten oltárára helyezik összes tulajdonukat. Amikor látják, hogy valahol anyagiakra van szükség az igazság ügyének fejlesztésére, az özvegyek, árvák és lesújtottak segítségére, akkor adakozzanak jókedvűen, és így gyűjtsenek kincseket a mennyben.

1T 142-43.Légy buzgóságos azért, és térj meg. – Engedelmeskedjetek az igaz Tanú tanácsának. Vegyetek tűzben megtisztult aranyat, hogy meggazdagodjatok, fehér ruhát, hogy felöltözködjetek és kenetet, hogy megkenjétek szemeteket és lássatok. Tegyetek valami erőfeszítést. Ezek a becses kincsek nem hullnak ölünkbe igyekezetünk nélkül. Vegyünk, vagyis buzduljunk fel, és tartsunk bűnbánatot langymeleg állapotunk felett. Riadjunk fel, hogy észrevegyük hibáinkat, felkutassuk bűneinket, és buzgó bűnbánatot tartsunk felettük.
Láttam, hogy munka vár jómódú testvéreinkre: Szakadjanak el földi kincseiktől és kerekedjenek felül a világ szeretetén. Sokan közülük szeretik a világot, kincseiket, de nem hajlandók ezt észrevenni. Fel kell buzdulniuk, és önző irigységük miatt bűnbánatot kell tartaniuk, hogy az igazság szeretete nyeljen el minden mást. Láttam, hogy a gazdagok közül sokan nem fogják megvenni az aranyat, a fehér ruhát és a kenetet. Buzgalmukból hiányzik a tűz, és a kitűzött céljuk értékével arányos lelkiismeretesség.
Láttam ezeket az embereket, amikor földi tulajdonokért tülekedtek. Micsoda lelkesedésről, micsoda buzgalomról, mekkora erőkifejtésről tettek tanúságot, megkaparintani a föld kincseit, amely rövidesen elmúlik! Micsoda bűnös számításokat végeztek! Látástól vakulásig terveztek és fáradoztak. Feláldozták könnyebbségüket és kényelmüket a földi kincsekért. Ha ugyanilyen buzgón igyekeznek megnyerni az aranyat, a fehér ruhát és a szem kenetet, meg is kapják a kívánatos kincseket, és életet, örök életet Isten országában. Láttam, hogy ha valaki, akkor a jómódúak szorulnak rá a szemkenőcsre. Sokan vakok saját állapotuk felől, vak e világhoz való szilárd ragaszkodása felől. Ó, bár csak megnyílna a szemük.

1T 185-86.Légy buzgóságos azért, és térj meg. – Kedves testvéreim! Nagy kegyelmében az Úr újra meglátogatott. Az elmúlt néhány hónapban nagy beteg voltam. Súlyos betegség nehezedetett rám. Évek óta vízkór és szívbetegség igyekszik elnyomni lelkemet, elpusztítani hitemet és bátorságomat. A laodiceaiakhoz intézett üzenet nem váltotta ki Isten népe között a buzgó bűnbánattartást, amit reméltem, és ez igen nyugtalanított. Betegségem egyre súlyosbodni látszott, és azt gondoltam, sírba kell szállnom. Nem kívántam élni, ezért nem tudtam hitembe kapaszkodni, és gyógyulásért imádkozni. Gyakran, amikor este nyugovóra tértem, tudtam, hogy még virradat előtt elállhat a lélegzetem. Ilyen állapotban egyik éjfélkor elájultam. Hivatták Andrew és Loughborough testvéreket, és buzgón könyörögtek értem Istenhez. A nyomás, a nehéz teher elmúlt sajgó szívemből, és látomásba elragadtattam. Amit láttam, most közlöm veletek.
Láttam, hogy a Sátán, csüggedésbe és kétségbeesésbe igyekezett kergetni, hogy az élet helyett a halált kívánjam. Megmutatták nekem, hogy nem egyezne Isten akaratával, ha abbahagynám munkámat, és koporsóba feküdnék, mert akkor hitünk ellenségei diadalt ülnének, Isten gyermekeire, pedig szomorúság borulna. Láttam, hogy gyakran kell kínlódnom majd és sokat szenvednem. Mégis azt az ígéretet kaptam, hogy környeztem buzdítani és segíteni fog, hogy amíg az ördög olyan kegyetlenül ostoroz, bátorságom és erőm el nem hagy.

TM 296-97.Légy buzgóságos azért, és térj meg. – Vajon akik titkos rendőrökként cselekedtek, látják-e álláspontjuk irányát nevezetesen, hogy irányító, felügyelő hatalommá akarnak válni? Hol volt világos, lelki látásuk? Hogyan ismerték fel atyjuk fiának szemében a szálkát, míg a gerendát a saját szemükben észre sem vették? O, ha földi templom valaha megtisztításra szorult, úgy akkor Battle Creekben valóban rászorul éspedig ma! Akarjátok-e alázatosan keresni az Urat, hogy a Laodiceának szóló üzenetet világosan, érthetően hirdessétek? Hol vannak Isten őrállói, akik látják a veszélyt és megfújják a kürtöt? Biztosak lehettek, hogy kaptok üzeneteket, a Szentlélek sugallatára, emberi ajakról. „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld... Hirdesd népemnek bűneiket és Jákob házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, ... mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta.”
Krisztus katonái vagyunk. Ő a mi üdvösségünk Vezére, mi pedig rendelkezései és szabályai alatt állunk. Fegyverzetét kell viselnünk, csak az Ő zászlaja alatt menetelhetünk. Nem katonatestvéreinket kell meghódítanunk, hanem ellenségeinket azért, hogy Krisztus országát építsük. Mi Isten munkatársai vagyunk. Vegyük fel Istennek teljes fegyverzetét, dolgozzunk, mint a mennyei világegyetem színe előtt. Minden ember teljesítse kötelességét, ahogyan Isten adta.

Jel. 3,20

"Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem."

AT 402.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – A gyülekezet fogyatékos volt; rászolgált a szigorú rendreutasításokra és feddésekre. János tehát sugallatot kapott, hogy intő-, óvó- és kérő üzeneteket közvetítsen azok számára, akik üdvreménységüket kockáztatják azáltal, hogy az evangélium alapelveit szem elől tévesztik. Azonban a feddő szavak, melyeket Isten szükségesnek tart, mindenkor gyöngéd szeretetet sugároznak, a béke ígéretét valamennyi bűnbánó számára. Így szól az Úr: "Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem" (Jel. 3, 20).

BO 295-96.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Most kettős felelősséget hordozol, mert férjed elfordult Krisztustól…
Tudom, nagy nyomorúság számodra, hogy egyedül állsz az Ige mellett. Azonban honnan tudod, ó! feleség, hogy a hitnek és engedelmességnek következetes élete által nem nyered vissza férjedet az igazság számára? Hozd Jézus elé drága gyermekeidet! Mondd el nekik egyszerű nyelven az igazság szavait! Énekelj kellemesen, vonzó énekeket, melyek Krisztus szeretetét nyilatkoztatják ki! Vidd Jézus elé gyermekeidet, mert ő szereti a gyermekeket!
Légy vidám! Ne feledd, van vigasztalód, a Szentlélek, akit Krisztus küldött el. Ezért sohasem vagy egyedül. Ha arra a haragra hallgatsz, amely most hozzád szól, és késedelem nélkül válaszolsz a szíved ajtaján való kopogtatásra? „Jöjj be Uram Jézus, hogy veled vacsorálja és te énvelem,” akkor a mennyei vendég belép. Amikor ez az isteni személy nálad lakik, békességed és nyugalmad van.

MB 18-19.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Az igazságot nem érhetjük el fájdalmas küzdelmekkel, fáradságos munkával, ajándékokkal vagy áldozatokkal, hiszen Isten ingyen adja azt minden léleknek, aki éhezi és szomjúhozza. „Ó, mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.” „Az ő igazságuk tőlem van.” „Így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk” (És 51,1;54,17; Jer. 33,16).
Emberi eszköztől nem származhat olyan dolog, amely kielégíti a lélek éhségét és szomját. Jézus azonban így szól: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem.” „Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Jel 3,20; Ján 6,35).

KP 158. Íme az ajtó előtt állok és zörgetek.A Megváltó így szól: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem” (Jel 3 : 20). Az Úr nem vonul vissza, ha gúnyolják, és nem fordul el, ha fenyegetik, hanem állandóan keresi az elveszetteket, és mondja: „Miképpen adnálak oda?” (Hós 11: 8). Bár a konok szív ellöki magától, és ellenáll szeretetének, de Ő újra visszatér, hogy még nagyobb erővel kérlelje: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek.” Szeretetének vonzerejével kényszeríti az embert, hogy térjen hozzá. És a megtért ember így szól Krisztushoz: „A Te jó-voltod felmagasztalt engem” (Zsolt 18: 36).

JÉ 125-26. Íme az ajtó előtt állok és zörgetek.Senki sem képes kivetni magából a rengeteg bűnt, amely szívét elfoglalta. Csak Krisztus tisztíthatja meg a Lélek templomát. Ő azonban nem tör be erőszakkal. Nem úgy jön a szívbe, mint a hajdani templomba, hanem így szól: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz” (Jel 3:20). Nem csupán egy napra jön, mivel ezt mondja: „Lakozom bennük és közöttük járok; [...] és ők én népem leszne” (2Kor 6:16). „Eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket” (Mik 7:19). Jelenléte megtisztítja és megszenteli a lelket, az így az Úr szent templomává lesz, és „Isten hajlékává a Lélek által” (Ef 2:21-22).

JÉ 415.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Az igaz Bizonyság így szól: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek” (Jel 3:20). Minden figyelmeztetés, feddés, kérlelés Isten Igéjében vagy követőinek ajkán, zörgetést jelent a szív ajtaján. A bebocsátást kérő Jézus hangja az. Minden figyelembe nem vett kopogtatás után kisebb az indíttatás, hogy ajtót nyissunk. Ha ma nem engedünk a Szentlélek befolyásának, holnapra már gyöngébben szól. A szív kevésbé lesz érzékeny, veszedelmes nemtörődömségbe hull. Az ítéletkor nem azért találnak majd vétkesnek mert tévelyegtünk, hanem mert elhanyagoltuk a mennyei lehetőségeket, hogy megtanuljuk, mi az igazság.

JÉ 708.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Jézus születésekor angyal hirdette: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jó akarat!” (Lk 2:14). Most, mikor feltámadása után Krisztus először jelent meg tanítványainak, az Üdvözítő ezekkel az áldott szavakkal fordult hozzájuk: „Békesség néktek!” (Lk 24:36). Jézus mindig kész békességet ajándékozni azoknak, akiknek a lelkét kétségek és félelmek terhelték meg. Krisztus arra vár, hogy megnyissuk szívünk ajtaját előtte, és azt mondjuk neki: „Maradj velünk!” (Lk 24:29). Maga Krisztus mondja: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem” (Jel 3:20).

NK 53-54.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – A csalatkozhatatlanság e védelmezőjének zsarnokságát nagyszerűen illusztrálja az a történet, amelyből megtudjuk, miként bánt a pápa IV. Henrik német császárral. A pápa kiátkozta, és trónjától megfosztotta ezt az uralkodót, mivel olyan merész volt, hogy a pápa tekintélyét semmibe vette. Henrik, megrémülve fejedelmei hűtlenségétől és fenyegetéseitől, akik a pápai rendelkezés nyomán fellázadtak ellene, szükségesnek látta, hogy megbéküljön Rómával. Feleségének és egyik hűséges szolgájának kíséretében a tél közepén átkelt az Alpokon, hogy megalázkodjék a pápa előtt. Henriket, amikor megérkezett a palotához, ahova Gergely visszavonult, kísérőitől megfosztva egy külső udvarba vezették, és ott a kemény téli hidegben fedetlen fővel, mezítláb, szánalmas öltözékben várta, hogy a pápa maga elé bocsássa. A pápa csak háromnapi böjt és a gyónás után kegyeskedett megbocsátani neki. De Henrik még így sem vehette vissza uralkodási jelvényeit, és nem gyakorolhatta császári hatalmát addig, amíg a pápa erre engedélyt nem adott. Gergely pedig diadalittasan azzal hencegett, hogy kötelessége letörni a királyok gőgjét.
Micsoda éles ellentét van e dölyfös főpap pöffeszkedő büszkesége és annak a Krisztusnak a szelídsége és alázatossága között, aki szívünk ajtajánál bebocsátást kér, hogy bocsánatot, békét hozva beléphessen, és aki így tanította tanítványait: „Aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok” (Mt 20,27).

LS 160.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Az esti összejövetelen látomásban elragadtattam, és Isten ereje kiáradt az összegyűltekre. Elbeszéltem, hogy mit adott nekem az Úr a nép részére. Ez volt: „Térjetek vissza, és én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom minden hűtlenségeteket. Tisztítsd meg szíved ajtaját a szennytől és nyisd meg, akkor majd bemegyek hozzád, és veled vacsorálok” Láttam, hogy ha ezt az utat megtisztítják, bűneiket bevallják, Jézus ereje fog közöttük megnyilvánulni.

MB 151.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Jézus Jeruzsálemben az egész világ jelképét látta, amely elutasította és megvetette kegyelmét. Ó, makacs szív, Jézus érted sírt. Amikor Jézus a hegyen áll és könnyeit ontotta érte, Jeruzsálem még megtérhetett volna, és elkerülhette volna végzetét. A menny Ajándéka még várt egy kicsit, hátha megtér a város. Kedves Olvasóm, Krisztus hozzád szól ma, és hangjában oly sok a szeretet: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem” (

Jel. 3,20

). „Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme itt a kellemetes idő, íme itt az üdvösség napja” (2Kor 6,2).

SD 238.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek.Az Igéje által, az előrelátása által, a szolgáival küldött üzenete által, Jézus minden nap mondja: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem” (

Jel. 3,20

). Jézus értékes életét adta érted, hogy az isteni természetében részesülhess, ha megszabadulsz az evilági testi kívánságoktól. Ezért szeretetedet azzal bizonyítsd, hogy add át magadat Neki. Ha Krisztus szeretetének bőségében nem részesültünk volna, akkor most az éjféli sötétségben a reménytelen kétségbeesés terhelne bennünket. Naponta adj hálát Istennek, hogy Jézust nekünk adta.
Már annak gondolata is, hogy Jézus halála biztosította számunkra az örök életet elegendő ahhoz, hogy szívünkben felébressze a legőszintébb és legmélységesebb hálát, ajkunkról pedig a legmagasztosabb dicséret hangozzon fel.

SC 99.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan volna az Istenhez való fohászkodásra. Mi sem gátolhat bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, amint Nehémiás is tette, amikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való benső közösséget mindenhol ápolhatjuk. Szívünk ajtaja legyen mindig nyitva, és szüntelenül küldjük fel Jézushoz sóhajtásunkat: „Jöjj és maradj szívemben, mint mennyei vendég.”

1Szem 300.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Amikor az ellenség özönvízként tör rád, és el akar veszteni bűneid gondolatával, mondd ezt neki: „Tudom, hogy bűnös vagyok. Ha nem lennék, nem mehetnék a Megváltóhoz,” mert Ő azt mondja: „Nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre” (Mk 2:17). Jogom van tehát Jézushoz jönni, mivel bűnös vagyok. Bűnös és szennyezett vagyok, de Ő elszenvedte a megalázást és a halált, elhordozta az átkot helyettem. És én megyek. Én hiszek. Hivatkozom biztos ígéretére, miszerint „aki hisz őbenne nem vész el, hanem örök élete van” (Jn 3:16).
Figyelmen kívül hagyja-e Isten a töredelmes lélek efféle perbeszédét? - Nem, soha! Krisztus szenvedése és halála bebizonyította emberek iránti határtalan szeretetét. Ő készséges és képes megmenteni a végsőkig mindazokat, akik Istenhez jönnek általa.
Jöjj tehát Krisztushoz, mint egy kisgyermek, és borulj le lábainál. Mivel Jézus mindenkor közel van hozzánk, nincs szükség arra, hogy felmenjük a mennybe és lehozzuk, vagy hogy lemenjünk a sírba, hogy felhozzuk magunkhoz. Jézus így szól: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem” (Jel 3:20). Milyen örömmel birtokolná Jézus lelkünk templomát, ha hagynánk! A Biblia szavai szerint Jézus a szív ajtajánál várakozik és kopogtat. Miért nem lép be? - Mert a bűnök szeretete bezárta a szív ajtaját. Amikor engedünk annak, hogy feladjuk bűneinket és beismerjük vétkeinket, a lélek és a Megváltó közötti akadály elhárul (The Signs of the Times, 1892. dec. 5).

7BC 966-67. Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. Ezt mondja a hű és igaz bizonyság: „Íme az ajtó előtt állok, és zörgetek.” Isten Igéjének minden figyelmeztetése intés és kérlelés, vagy a hírnökei által küldött üzenetek kopogtatások a szív ajtaján, mindegyik Jézus hangja, melye által bebocsátást kér. Minden süket fülekre talált kopogtatás gyengíti a szándékot az ajtó megnyitására. Ha Jézus hangjára nem válaszolunk azonnal, akkor a hangja a hangok sokaságával keveredik értelmünkben, a világ gondjai és ügyei kötik le figyelmünket, és az a vágyunk, hogy kinyissuk az ajtót, fokozatosan megszűnik. Szívünk fogékonysága csökken, és mind kevésbé leszünk tudatában az idő rövidségének, és a síron túl levő örökkévalóságnak.
A mennyei Vendég ajtótok előtt áll, amíg ti akadályokat halmoztok belépése elé. Jézus a jóléten keresztül is kopogtat, melyben részesít. Elhalmoz áldásaival, hogy próbára tegye hűségeteket, hogy a kapott áldásokat megosztjátok-e másokkal. Vajon megengeditek-e, hogy önzésetek diadalmaskodjék? Vajon a földi javak iránti bálványimádó szeretetetek miatt eltékozoljátok talentumaitokat, melyeket Istentől kaptatok, és ezért elveszítitek lelketeket? (RH 1886. nov. 2)
Nincs csüggesztő üzenetünk a gyülekezet számára. Bár dorgálások, óvások és helyesbítések hangzottak el, a gyülekezet mégis Isten eszközeként állt, a fény terjesztésére. Isten parancsolattartó népe figyelmeztetést hirdetett és hirdet a világnak, minden nyelvnek, nemzetnek és népnek. Isten egyháza élő tanú, folytonos meghatározott bizonyságtételt hirdetnek, hogy meggyőzzék az embereket, ha elfogadják azt, vagy kárhoztassák, ha ellenszegülnek, s visszautasítják (1893, 96 kézirat).

1T 143-44. Íme az ajtó előtt állok és zörgetek.„Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. Láttam, hogy sokaknál olyan nagy rakás szemét állja el a szívhez vezető utat, hogy nem tudják kinyitni az ajtót. Mások e világot gördítették szívük ajtaja elé, és ez állja el az utat. El kell távolítani mindazt a szemetet, és akkor majd ki tudják tárni az ajtót, és szívesen látni Üdvözítőjüket.
Ó, milyen becses volt az ígéret, mikor látomásban mutatták be nekem! „Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. Ő a szeretet, Isten csodálatos szeretete! Összes langyosságunk és bűnünk után így szól: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom minden álnokságotokat. Az angyal ezt ismételte el néhányszor: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom minden álnokságotokat.

2T 216-17. Íme az ajtó előtt állok és zörgetek.Világiasságotok tesz tieteket olyanná, hogy húzódoztok attól, hogy szélesre tárjátok kemény szívetek ajtaját Jézus kopogtatása hallatára, aki be szeretne lépni szívetekbe. A dicsőség Ura, aki tulajdon vérén váltott meg tieteket, ott vár ajtótoknál, hátha beengeditek Őt. Mégsem tártátok ki szíveteket, mégsem láttátok szívesen Őt. Némelyek ugyan kissé megnyitották, be is engedtek valamennyi világosságot jelenlétéből, mégsem engedték be örömmel a mennyei Látogatót. Nem volt hely a szívetekben Jézus számára. Azt a helyet, melyet neki kellett volna fenntartanotok, más foglalta el. Jézus kérlelt titeket: „ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. A kötelességetek, hogy szélesre tárjátok előtte az ajtót. Bár egy ideig hallgatni akartatok rá és megnyitottátok az ajtót: később ez a készség is semmivé foszlott s ti nem gondoskodtatok róla, hogy a mennyei Vendéggel együtt vegyetek magasztos táplálékot, ami pedig előjogotok lett volna. Ennek ellenére is volt köztetek olyan, aki kitárta az ajtót és szívébe hívta és üdvözölte Megváltóját.

2T 224.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Borzalmas sötétség vesz most körül, s hacsak fel nem tápászkodsz az Úr nevében, hacsak szét nem zúzod a Sátán bilincseit, s szabaddá nem teszed magad, akkor hited hajótörést fog szenvedni. Az Úr annyira nem hajlandó magadra hagyni, s olyan szeretettel szeret, hogy annak ellenére, hogy nem az Ő akarata szerint éled életedet – noha tetteid és eljárásaid sértők a szemében, a menny Felségese kérve-kérlel, hadd jöjjön el hozzád, hadd adja rád áldását: „az ajtó előtt állok és zörgetek.” Pedig övé a dicsőség hajlékai s a mennyei otthon boldogsága. Mégis megalázza magát, hogy bebocsátást nyerjen szíved ajtaján, hogy megáldhasson világosságával, s örvendezhess dicsőségének. Azon fáradozik, hogy megkeresse és megmentse, aki elveszett, aki a halálán van. Ahányat csak tud, mind meg szeretné menteni a bűntől és a haláltól, hogy trónjához emelhesse őket, és örök életet adhasson nekik.

3T 542-43.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Amikor próbák szorongatnak benneteket, amikor csüggedés és sötét hitetlenség uralja gondolataitokat, amikor önzés alakítja tetteiteket, akkor nem érzitek, hogy Istenre van szükségetek, akaratának mély és alapos ismeretére. Nem ismeritek az Isten akaratát, és nem is ismerhetitek, amíg magatoknak éltek. Jó szándékotokra és elhatározásaitokra támaszkodtok, s életetek végösszege nem más, mint elhatározások születése, és elhalása. Arra van mindnyájatoknak szüksége, hogy haljatok meg a magatok számára, hogy ne ragaszkodjatok énetekhez, hanem Istennek adjátok át magatokat. Boldog örömmel megnyugtatnálak benneteket, ha módomban állna. Örömmel magasztalnám jó tulajdonságaitokat, jó szándékaitokat és jótetteiteket. Azonban Isten jobbnak tartotta, ha nem tárja elém ezeket. Inkább azokat az akadályokat mutatta meg, melyek hátráltatják, hogy a szentség nemes, emelkedett jellemét nyerjétek el, amelyre szükségetek van ahhoz, hogy el ne veszítsétek a mennyei pihenést (nyugalmat) és a hervadhatatlan dicsőséget, amelyet Urunk szeretné, ha elnyernétek. Ő mindenben minden. A megfeszített és feltámadt Üdvözítő vérének érdemei elégségesek, hogy lemossák a legkisebb és legsúlyosabb bűnt is. Bízó hittel ajánljátok hát lelketeket a hűséges Teremtőnek. Ne rettegjetek, és ne aggódjatok szüntelen, hogy Isten elhagy tieteket. Ő soha el nem hagy, hacsak ti el nem távolodtok tőle. Jézus, ha megnyitjátok előtte szívetek ajtaját, beköltözik szívetekbe. Akkor, ha meghaltok önzéseteknek és Istennek éltek, tökéletes összhang jön létre közöttetek, és az Atya és a Fiú között.

4T 123-24.Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy feláldozzátok a menyet, vagy hogy veszélyeztessétek a biztonságotokat. Ne engedjétek, hogy a csalóka gazdagság az örök kincs elhanyagolására vezessen. Csökönyös, szívós ellenfél Sátán, aki folyvást a nyomotokban jár, hogy minden áron csapdába ejtsen benneteket és kigondolja romlástokat. A várakozás idejét éljük. Övezzétek fel hát derekatokat, világítson a lámpátok, hogy várhassátok az Urat, mikor visszatér a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és bekopogtat, azonnal ajtót nyissatok neki.

5T 719.Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Isten megrovása alatt állunk, amiért elhanyagoljuk súlyos kötelességeinket. Az Úr visszavonta áldásait, mert a bizonyságtételeket, melyeket adott, nem vették figyelembe azok, akik pedig állítólag hisznek bennük. Jaj, bárcsak lelki ébredés virradna ránk! Isten angyalai gyülekezetről gyülekezetre járva végzik munkájukat; a Krisztus kopogtat szívetek ajtaján, hogy eresszétek be. Hanem az eszközöket, melyeket Isten támasztott, hogy ráébressze a gyülekezeteket lelki nyomorukra, nem vették, nem veszik figyelembe. Meghallgattátok ugyan az igaz Tanú feddő hangját, mégsem engedelmeskedtetek neki. Az Isten útja helyett a magatok útját választottátok, mert nem feszítettétek meg magatokat. Ezért a világosság alig-alig érinti gondolatokat és szíveteket.

6T 262-63.Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Üdvözítőnk elküldi hírnökét, hogy közölje népével bizonyságtételét. Ezt mondja: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem” (Jel 3,20). Sokan mégsem akarják Őt befogadni. A Szentlélek várakozik, hogy meglágyítsa és lecsillapítsa szívüket. Ők azonban nem akarják megnyitni az ajtót, nem hajlandók beengedni az Üdvözítőt, mert attól tartanak, hogy kívánni fog tőlük valamit. Ezért a názáreti Jézus tovább megy. Vágyakozik, hogy rájuk ruházza kegyelmének gazdagságait, de visszautasítják. Milyen borzasztó ez: Saját templomából kirekesztik Krisztust! Micsoda vesztesség ez a gyülekezetnek!

1T 143-44.Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. Láttam, hogy soknak akkora rakás szemét állja el a szívéhez vezető utat, hogy nem tudják kinyitni az ajtót. Mások e világot gördítették szívük ajtaja elé, és ez állja el az utat. El kell távolítaniuk mindezt a szemetet, és akkor majd ki tudják tárni az ajtót, és szívesen köszönthetik Üdvözítőjüket.
Ó, milyen becses volt az ígéret, mikor látomásban mutatták be nekem! „bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. Ő a szeretet, Isten csodálatos szeretete! Összes langyosságunk és bűnünk után így szól: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom minden álnokságotokat. Az angyal ezt ismételte el néhányszor: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom minden álnokságotokat.

KP 159-60.Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – A hívás, a kegyelem üzenete korunkban hangzik utoljára. A „menj el az utakra és a sövényekhez” parancsot Krisztus szolgái már-már utoljára teljesítik. Krisztus hívása mindenkihez eljut. Követei mondják: „Jertek el, mert immár minden kész!” A mennyei angyalok még együtt dolgoznak az emberi eszközökkel. A Szentlélek minden indokot felhoz, hogy a hívás elfogadására késztessen. Krisztus jelre vár, amely azt mutatja, hogy eltoltad a reteszt, és kinyitod szíved ajtaját, hogy beléphessen. Angyalok szeretnék vinni a hírt a mennybe, hogy ismét hazatalált egy elveszett bűnös. A menny seregei is várnak. Szeretnék már megszólaltatni hárfájukat, és örvendezni azon, hogy ismét egy lélek elfogadta az evangéliumi vacsorára szóló meghívást.

Ev 143.Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Az Úr felszólít bennünket, hogy jöjjünk el az igazság vacsorájára, majd pedig menjünk ki az utakra és az ösvényekre, s kényszerítsük az embereket, hogy jöjjenek be, amennyiben eléjük tárjuk azt a nagy és csodálatos áldozatot, melyet Krisztus hozott a világért. Úgy kell feltárnunk az igazságot, ahogyan Krisztus parancsolta tanítványainak: egyszerűen és szeretettel.

ML 157.Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Az ifjúság dicsőítse az Urat az ő nagy jóságáért, szerető kegyelméért és gyengéd részvétéért. Magasztalhatják az ő nevét azáltal, hogy bemutatják kegyelmét jól rendezett életük és istenfélő beszélgetésük által. Mialatt ezt teszik, természetük meglágyul, és ingerlékenységük eltűnik (YI 1902. nov.6).
A legboldogabb az a szív, amelyben Krisztus maradandó vendéként lakozik. Azaz otthon a legboldogabb, amelynek uralkodó alapelve az istenfélelem… Abban a műhelyben, ahol Krisztus égi békéje és jelenléte időzik, a munkások a legmegbízhatóbbak, leghűségesebbek és a legtevékenyebbek. Meglátjuk rajtuk az Isten félelme és szeretete (1897, 48. levél).
Ezen a világon nincs vigasztalás és boldogság Jézus nélkül, azért ismerjük el Őt Barátunknak és Megváltónknak… Őbenne határtalan gyönyörűségek vannak. Vajha mindnyájan úgy élnénk e rövid próbaidő alatt, hogy Ővele uralkodhatnánk az örökkévalóság végtelen korszakain át (YI 1903. feb. 12).
Ha Krisztus szívünkben lakik hit által, akkor boldogok leszünk, és szívünk megtelik dicsérettel és örömmel (YI 1892. okt. 13).

5BC 1097. Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem.Bőséges lelki alkalom lett elénk terítve. Isten hírnökei a leggazdagabb ünnepi ebédet készítették számunkra, Krisztus igazságosságát, a hitáltali megigazulást, Isten Igéjének túláradó szilárd és drága ígéreteit, az Atyához való szabad járulást Jézus Krisztus által, a Szentlélek vigasztalásait, s az Isten országába való örök élet jól megalapozott biztosítékát. Mi mást tehetett volna még értünk Isten, amit nem tett meg, hogy elkészítse az ünnepi, mennyei lakomát? (RH 1899. jan. 17)

5BC 1097.Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Az Úr lakomát készített számunkra. Elénk tárja Igéjének kincseit. Nekünk pedig, mennyei ruhában kell megjelenni ott. Krisztus igazsága fehér palástjában, melyet minden vendég számára elkészített (1901, 70. kézirat).

3T 383-4.Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Ez a példázat találóan ecseteli sok olyan ember állapotát, aki állítja, hogy hisz a jelen igazságban. Az Úr meghívást küldött, hogy jöjjenek el a lakomára, amelyet nagy áron készített számunkra. A világi érdekek mégis fontosabbnak tűnek előttük, mint a mennyei kincs. Az Úr meghívta őket, vegyék ki részüket örök értékű dolgokból. Azonban földjük, igavonó állataik és családi gondjaik annyival fontosabbnak tűntek előttük, mint a mennyei meghívás, hogy ezek győzik le az isteni vonzalmakat, s az ilyen földi dolgokból koholnak kifogást, hogy miért is nem engedelmeskednek a mennyei parancsnak. Jöjjetek, mert minden készen van. Ezek a testvérek vakon követik a példázat alakjainak lábnyomát. Szemük földi birtokaikat méricskélik, s ezért így szólnak: „Nem, Uram nem tudlak követni.” S a szolgához meg: „Kérlek, ments ki.”
Pontosan azok az áldások, amelyet Isten azért juttatott kezünkre, hogy próbára tegye őket, vajon megadják-e Istennek, ami az övé, ezekből az áldásokból faragnak ürügyet, hogy miért nem engedelmeskednek az igazság követelményeinek. Szívükre szorítják földi kincsüket s így szólnak: „Ezekkel kell törődnünk, nem szabad elhanyagolni az élet ügyes-bajos dolgait, enyémek ezek a kincsek, így olyan kérges és kemény marad a szívük, mint az országút.” Bezárják a szívük ajtaját a mennyei hírnök előtt, aki ezt a hírt hozza: „Jöjjetek, minden készen van,” majd meg szélesre tárják azt, beszólítva a világ terheit, az üzleti gondokat, Jézus pedig, hiába kopogtat, hiába vár bebocsátásra.

Jel. 3,21

"Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. "

AT 372-73.Aki győz…amint én is győztem. – Csak sokkal később, miután János, szenvedéseiben való közösség által eggyé vált Vele, nyilatkoztatta ki az Úr Jézus, hogy milyen feltétel mellett lehet trónjához közeledni. Ő mondotta: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékiben.” (Jel. 3, 21.) Az áll legközelebb Krisztushoz, aki legtöbbet merített önfeláldozó szeretetéből – „A szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonosz” (1. Kor. 13, 4-5). - Szeretet, mely a tanítványokat Urukhoz hasonlóan arra indítja, hogy embertársaik megmentéséért mindent feláldozzanak; hogy ezért éljenek, dolgozzanak, és halálig síkraszálljanak.

AT 403. Aki győz…amint én is győztem. János hallotta azután azokat az ígéreteket, melyek az összes hűségeseknek szólnak, akik küzdöttek a gonosz ellen: „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében”(Jel. 2, 7; 3, 5. 21).

KP 74-75.Aki győz…amint én is győztem. – Az üdvösséget nem érdemelhetjük ki, de keresnünk kell odaadásunkkal és kitartásunkkal tanúsítva, hogy a világon mindenről le tudunk mondani érte.
Keressük a nagy értékű igazgyöngyöt, de ne a világ piacain, és ne a világ módján! Az ára nem arany és nem ezüst, mert mindez Istené. Hagyj fel azzal az elképzeléssel, hogy földi vagy lelki kincseiddel megszerezheted az üdvösséget! Isten készséges engedelmességet kér. Bűneid, elhagyására szólít. „Aki győz” - mondja Krisztus -, „megadom annak, hogy az én királyi székemben üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő királyi székében” (Jel 3:21).

Hogyan étkezzünk 59 (CD 59).Aki győz…amint én is győztem. – A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Akik győznek, amint Krisztus is győzött, azoknak folyvást őrködniük kell a Sátán kísértéseitől. Korlátok, közé kell szorítaniuk az étvágyat, a szenvedélyt, és alá kell vetni mindkettőt a világosan gondolkodó értelem szavának, hogy értelmi képességük romlatlan, teljes értékű, a felfogóképesség pedig tiszta maradjon, nehogy Sátán ügyeskedéseit és csapdáit tekintsük az Isten gondviselésének. Sokan szeretnék elnyerni a végső jutalmat és diadalt, amit majd a győztesek kapnak, mégsem hajlandók elviselni a kemény munkát, nélkülözést, lemondást, amint Üdvözítőjük elviselte. Csakis engedelmesség és folyamatos erőfeszítés által győzhetünk, amint Krisztus győzött.

JÉ 460-61.Aki győz…amint én is győztem. „De az én jobb és bal kezem felől való ülést - folytatta Jézus - nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette” (Mt 20:23). Isten országában a helyet nem részrehajlással nyerik el. Nem kiérdemlik, nem önkényes adományozás útján kapják. A jellem eredményezi. A korona és a trón egy megvalósult állapot jelei, a mi Urunk Jézus Krisztus által önmagunk felett aratott győzelem jelei.”

NK 481.Aki győz…amint én is győztem. „Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel 21:6). Ez az ígéret csak a szomjazóknak szól. Csak az kap inni, aki érzi, hogy szüksége van az élet vizére, és kész mindenről lemondani érte. „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem” (Jel 21:7). A Szentírás feltételeket szab. Hogy mindent örökölhessünk, a bűnnek ellen kell állnunk, és azt le kell győznünk.

Ev. szolgái 21-22.Aki győz… amint én is győztem. – Bátornak, kitartónak, tetterősnek kell lenniük! Ha látszólag leküzdhetetlen akadályok állják is útjukat, tovább kell haladniuk kegyelmével. Ahelyett, hogy a nehézségek miatt panaszkodnának, győzzék le azokat! Semmi miatt ne essenek kétségbe, hanem mindent reméljenek: Krisztus összekötötte őket Isten trónjával, hasonlíthatatlan szeretetének aranyláncával. Azt akarja, hogy részesei legyenek a világegyetem legnagyobb befolyásainak, amelyek minden erő forrásától származnak. Akarja, hogy legyen hatalmuk ellenállni a gonosznak. Ez olyan hatalom, amelyet sem a föld, sem a pokol, sem a halál legyőzni nem tud, olyan hatalom, amely képessé tesz a győzelemre, miként Krisztus is győzött!

MYP 115-16.Aki győz…amint én is győztem. – A vallást életünk fő dolgává kell tennünk. Minden egyebet ennek kell alárendelnünk. Lelkünk, testünk és értelmünk erőit be kell állítanunk a keresztényi élet hadjáratába. Krisztushoz kel feltekintenünk erőért és kegyelemért s győzelmünk oly biztos, mint az, hogy Jézus meghalt érettünk…
Közelednünk kell Krisztus keresztjéhez. Bűnbánattal a kereszt lábához borulva kell megtanulnunk a békesség első leckéjét. Jézus szeretetét ugyan ki tudná megérteni? Végtelenül gyengédebb és önmegtagadóbb, mint az anyai szeretet! Ha meg akarjuk érteni az emberi lélek értékét, tekintsünk fel élő hittel a keresztre s így megkezdhetjük azt a tanulmányt, mely az örök életen át énekünk lesz, és foglalkozatni fogja a megváltottakat. Időnk és képességeink értékét úgy becsülhetjük fel, ha megváltásunkért fizetett váltságdíj nagyságát tekintjük. Milyen hálátlanok vagyunk Isten iránt, megraboljuk Őt attól, ami Övé és megillető Őt, mert elvonjuk tőle szeretetünket és szolgálatunkat! Vajon ha önmagunkat átadjuk, túlságosan sokat adunk-e neki, aki mindent feláldozott érettünk? Vajon választhatjuk-e inkább a világ barátságát, mint azt a halhatatlan dicsőséget, melyet Krisztus kínál fel nekünk, - „hogy királyiszékében üljünk, amint ahogy ő győzött és ült Atyjával az ő királyi székében?” (Jel 3,21.)

MYP 271-72.Aki győz…amint én is győztem. – Jól tudja Sátán, hogy a lelki világot, értelmet nagymértékben befolyásolja mindaz, amit magába szív. Ezért arra törekszik, hogy mind a fiatalokat, mind az idősebbeket mondák, mesék, elbeszélések, regények, és egyéb irodalom olvasására bírja. Az ilyen irodalmak olvasói alkalmatlanokká válnak közvetlen kötelességeik elvégzésére. Valószerűtlen életet élnek és nem kívánják kutatni Isten Igéjét, nem kívánnak táplálkozni a mennyei mannából. A megerősödésre szoruló elme elgyengül és elveszti képességét a Krisztus missziójával és munkájával összefüggő nagy igazságok tanulmányozására. Ezen igazságok megerősítenék azé értelmet, felébresztenék a szunnyadó képességeket, és erős, komoly kívánságot gyújtanának fel, hogy győzzünk úgy, mint ahogy krisztus is győzött.

OHC 329.Aki győz…amint én is győztem. – Megszentelődés, egység, békesség – mindez az igazságnak köszönve a miénk lehet. Az igazságba vetett hit nem teszi az embert sötétté és elégedetlenné. Ha Krisztusban békességetek van, akkor drága vére bűnbocsánatot és reménységet hoz a lelketeknek. Sőt még ettől többet is, örömötök lesz a Szentlélekben, elfogadva csodálatos ígéreteit. Jézus mondja: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Ján 16,33). Ezért nem győzhet le a világ benneteket, ha hisztek énbennem. Én legyőztem a világot. Mivel én legyőztem a világot, ha hisztek énbennem, ti is legyőzitek azt.

1Szem 409. – Aki győz…amint én is győztem. – A győzedelmeseknek meg kell feszíteniük lényük minden erejét. Gyötrődve kell könyörögniük térdükön Isten előtt az isteni hatalomért. Krisztus azért jött, hogy példaképünk legyen, és megismertesse velünk, hogy isteni természet részeseivé válhatunk. Hogyan? - Megszabadulván a romlástól, mely kívánság által, van a világban. Sátán nem aratott győzelmet Krisztus felett. Nem tette lábát a Megváltó lelkére. Noha megsebezte sarkát, fejét nem érintette. Krisztus saját példájával bebizonyította, hogy az ember képes bűn nélkül megállni. Az embernek lehet hatalma a gonosz megtagadására. Ezen a hatalmon sem a föld, sem a halál, sem a pokol nem vehet diadalmat. Ez a hatalom a Krisztuséhoz hasonló győzelemre képesíti az embereket. Az isteni és az emberi természet egyesülhet bennük.

6BC 1112.Aki győz…amint én is győztem. – Csodálatos igazság! Kétélű kard ez, mindkét oldalán vág. Ez az élet-halálkérdés ott áll az egész emberiség előtt. Ebben az életben tett döntésünk határozza meg sorsunkat az örökkévalóságban. Vagy örök életet, vagy örök halált fogunk örökölni. Nincs közbeeső terület, nincs másik próbaidő. Arra hívattunk, hogy ebben az életben győzzünk, amint Jézus is győzött. A menny bőségesen gondoskodott lehetőségekről és kiváltságokról, hogy győzedelmeskedhessünk, ahogy Jézus is győzött és majd vele együtt üljünk trónján. Ha győzők akarunk lenni, akkor ki kell vetni életünkből a testi vágyak kielégítésének minden hajlamát. Gyökerestől ki kell irtanunk minden önzést (1900, 156. levél).

7BC 926. Aki győz… amint én is győztem. Az isteni műveltség tökéletességet hoz. Ha Istennel együttműködve végezzük ezt a folyamatot, az ember Krisztus ereje által napról-napra győzelmet és tisztességet arat a harcban. A kapott kegyelem által győzni fog és előnyösebb helyzetbe lesz a csatában. Krisztussal való kapcsolatában, Krisztus csontjává és húsává válik, eggyé lesz Krisztussal rendkívüli kapcsolat által, mivel Krisztus magára vette az ember emberi voltát. Kísértések céltáblájává vált, mintegy veszélynek téve ki isteni tulajdonságait. A Sátán folytonos és meglepő, rajtaütő csapdájával arra törekedett, hogy Krisztust a kísértéseknek való behódolásra vigye. Az embernek is azon az úton kell haladnia, amelyen Krisztus járt. Amint Krisztus győzött Sátán minden ellene felhozott kísértésen, az embernek is ugyanúgy győznie kell. A győzelemért komolyan küzdőket Krisztus olyan egységre hozza magával, amilyet a mennyei angyalok sohasem ismerhetnek.

7BC 929.Aki győz… amint én is győztem. – Akik azt állítják, hogy Krisztus nem követhetett el bűnt, azok nem hihetik, hogy Jézus valóban emberi természetet öltött magára. Krisztust nem csak a pusztában, hanem egész életében, gyermekkorától felnőttkoráig a Sátán ténylegesen kísértette. Minden ponton kísértve lett, mint mi, s mivel eredményesen ellenállt a kísértés minden formájának, tökéletes példát nyújtott az embernek. S a Krisztus bőséges gondoskodása által mi is az isteni természet részesei lehetünk, miután elmenekültünk a romlottságtól, amely a bűnös kívánságban van a világon.
Jézus mondja: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” Itt a mi kezdettől táplált bizalmunk, melyet mindvégig meg kell tartanunk. Ha Jézus ellenállt a Sátán kísértéseinek, nekünk is segíteni fog ellenállnunk. Azért jött, hogy isteni hatalmat hozzon, hogy az párosuljon emberi erőfeszítésünkkel.
Jézus minden bűntől és tévedéstől mentes volt; a tökéletlenségnek a nyoma sem volt életében. A legmegpróbálóbb körülmények között is fenntartotta a szeplőtelen tisztaságot. Igaz, kijelentette: „Senki sem jó, csak egy az Isten, de azt is mondta: „Én és az Atya egy vagyunk. Jézus magáról is, az Atyáról is, mint Istenről beszél, s tökéletesen igazságosnak, szentnek mondja magát is (1901, 141. kézirat).

7BC 966. Aki győz… amint én is győztem. A hű és igaz Tanú bátorítást hoz azoknak, akik a nevébe vetett hit által az alázatos engedelmesség útján járnak. Kijelenti: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.”
Ezek helyettesünk és kezesünk szavai. Ő a gyülekezet isteni feje, a leghatalmasabb győztes követőinek rá akar mutatni: életére, fáradozására, lemondására, küzdelmeire és a megvetés, viaszutasítására és kigúnyolására, lenézésére, bántalmazására, hazugság által elviselt szenvedéseire és keresztre feszítésére a Golgotán, hogy felvértezve folytassák a küzdelmet míg célba nem érnek és megkapják a győzők jutalmát. A győzelmet a hit és az engedelmesség biztosítja.

1T 188.Aki győz… amint én is győztem. – Csalárdabb az ember szíve mindennél és tele van gonoszággal. A hitvalló keresztények nem hajlandók közelről megvizsgálni szívüket, hogy lássák: a hitben élnek-e? Félelmetes tény, hogy sokan hamis reményekre építenek. Néhányan régi élményükre támaszkodnak és arra, ami évekkel ezelőtt volt. De amikor eljutnak ehhez a szívet kutató időhöz, mikor mindenkinek naponta tapasztalatokra kellene szert tennie, nincs semmi mondanivalójuk. Azt gondolják, hogy az igazság hitvallása megmenti őket. Mikor legyőzik a bűnt, melyeket Isten gyűlöl, akkor Jézus lép a szívükbe, és velük vacsorázik, ők pedig vele. Akkor majd isteni erőt kapnak Jézustól, felnőttekké válnak benne, és szent diadallal mondják: „Hála legyen Istennek, aki győzelmet ad nekünk az Úr Jézus Krisztus az által.” Jobban tetszene az Úrnak, ha a langyos hitvalló keresztények sohasem vennék ajkukra nevét. Szüntelen koloncok ők azoknak, akik Jézus hűséges követői akarnak lenni, a hitetlenek, pedig a botránkozás kövei. A gonosz angyalok örülnek nekik, és bűnös útjaikkal Isten angyalait gúnyolják. Az ügy átkai ők itthon és külföldön is. Ajkukkal közelednek Istenhez, de szívük távol van tőle.

1T 144-45. Aki győz… amint én is győztem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. Győztesek lehetünk. Igen, teljesen és tökéletesen. Jézus meghalt, hogy megnyissa előttünk a menekülés útját, hogy legyőzhessük indulatos természetünket, minden bűnünket, minden kísértésünket, és végül vele együtt ülhessünk asztalhoz.
Kiváltságunk, hogy hitet és üdvösséget kapjunk. Isten hatalma nem csökkent. Erejét – mondom – ugyanúgy ingyen adományozza, mint a régi időkben. Isten gyülekezete elvesztette hitét, hogy erőt igényeljen, hogy birkózzék, mint Jákob tette, kiáltva: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz engem. Kihalófélben van az állhatatos hit. Fel kell ezt újítanunk Isten népe szívében. Feltétlen igényelnünk kell Isten áldását. A hit, az életerős hit mindig felfelé emel, Istenhez, a dicsőséghez. A hitetlenség viszont lehúz a sötétségbe és halálba.
Láttam, hogy a gyülekezetben néhánynak az esze nem a megfelelő úton jár. Néhány furcsa természetű ember saját elgondolása szerint méri fel testvéreit. Ha bárki nem teljesen ért egyet velük, azonnal baj támad a táborban. Néhányan megszűrik a szúnyogot, a tevét meg elnyelik.
Túl sokáig tartottuk tiszteletben és tűrtük meg ezeket a megrögzött elképzeléseket. Szőrszálakat hasogattunk; amikor nem volt valódi nehézség a gyülekezetben, természetesen tenyésztették a próbákat. A gyülekezet és Isten szolgáinak gondolatait elvonják Istentől, az igazságtól és a mennytől, hogy a sötétségen időzzenek. A Sátán örül az ilyen eseményeknek, lakomázik rajtuk. De ezek nem olyan próbák, melyek tisztítják a gyülekezetet, és amelyek végül is eddzik Isten népének erejét.

1T 303.Aki győz…amint én is győztem. – Feltárták előttem a magasztos és felelős álláspontot, amelyet Isten népének el kell foglalnia. Ők a föld sója és a világ világossága, és úgy kell járniuk, ahogyan Krisztus járt. Nagy nyomorúságon kell átmenniük. A jelen, a hadviselés és a próba ideje. Megváltónk mondja Jelenések 3,21-ben: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” Nem mindenki kapja meg a jutalmat, aki Krisztus követőjének vallja magát, hanem aki győz, amint Jézus győzött. Tanulmányozzuk Krisztus életét, és tanuljuk meg belőle, mit jelent megvallanunk Őt a világ előtt.

2T 453-54.Aki győz… amint én is győztem. – Isten különösen gondoskodott mindazokról, akik őszintén, komolyan és meggondoltan hozzáfogtak, hogy istenfélelemben vigyék véghez megszentelődésüket. Krisztus által gondoskodott az erőről, kegyelemről és dicsőségről, hogy szolgáló angyalok elhozzák ezeket az üdvösség örökösei számára. Senki sem annyira lealjasodott, romlott és undorító, ha félreteszik bűneiket, ha nem járnak többé a romlottság útján, és szívük teljes szándékával az élő Istenhez forduljanak, hogy meg ne találhatnák Jézusban, aki meghalt értünk, az erőt, a tisztaságot és az igazi tetteket. Az Úr készségesen levetné róluk bűntől szennyes ruhájukat, és fehér ruhába öltöztetné őket, az igaz tettek ragyogó öltözetébe; most meghívja őket, hogy éljenek. Miért is akarnának meghalni? Őbenne felvirágozhatnak; ágaik nem száradnak el, sem el nem fonnyadnak, és gyümölcstelenek sem lesznek. Ha megmaradnak Benne, életnedvet és táplálékot nyernek Tőle. Akkor átformálja őket lelkével, és úgy járnak, ahogy Ő járt, győznek, amint Ő is győzött s végül felmagasztalják őket az Úr jobbjára.

3T 336.Aki győz…amint én is győztem. – Akkor leszel vidám, ha még gondolataidat is alárendeled Krisztus akaratának. Ne halogasd, hanem részletesen vizsgáld meg szívedet, és naponta halj meg magadnak, önzésednek. Felvetheted a kérdést, hogy hogyan is lehetsz tetteid mestere, hogyan uralkodhatsz belső érzéseiden? Sokan, akik még csak nem is vallják, hogy Isten szeretete él bennük, jelentős mértékben uralkodnak lelkükön, Isten külön kegyelmének segítsége nélkül. Az ilyenek ápolják magukban az önuralmat. Ez igazán megrovás azoknak, akik bár jól tudják, hogy Istentől erőt és kegyelmet nyerhetnek, mégsem tanúsítják a Lélek kegyességeit. Krisztus a mi példaképünk. Ő, pedig szelíd és alázatos szívű volt. Tőle tanulj, az Ő példáját kövesd, Isten Fia hiba nélkül való volt. Nekünk is erre a tökéletességre kell törekednünk, nekünk is győznünk kell, amint Ő is győzött, ha a jobbján szeretnénk majd helyet foglalni.

3T 365.Aki győz… amint én is győztem. – Az Isten követelményei iránti engedelmesség és alávetettség azok a feltételek, melyet az ihletett apostol említ, hogy Isten gyermekeivé, a királyi család tagjaivá lehessünk. Jézus megment a vérével minden gyermeket és ifjút, minden férfit és nőt a romlás feneketlen mélységéből, ahová az ördög kényszerítené őket. Mivel vannak bűnösök, akik nem fogadják el az ingyen felajánlott megváltást, azért nem szabadulnak fel a kötelezettségek alól! Mivel azt választják, hogy bűnben és elvetemült törvényszegésben maradnak, súlyosbítja vétkes állapotukat. Jézus megfizette értük az árat, így azok is az Ő tulajdonai. Őhozzá tartoznak, s ha nem engedelmeskednek annak, aki életét adta értük, hanem az ördög szolgaságába állítják idejüket, erejüket és tehetségeiket, akkor nekik is az ő fizetsége jár – ami a halál. Hervadhatatlan dicsőség és az örök élet a jutalom, melyet a Megváltó ajánl fel azoknak, akik hajlandók neki engedelmeskedni. Lehetővé tette számukra, hogy neve által tökéletesítsék keresztény jellemüket, hogy győzelmet arassanak a maguk számára, amint ő is győzött értük. Jézus a maga életével mutatott példát, mutatta meg a győzelem útját. „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka, pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róma 6,23).

3T 372.Aki győz…amint én is győztem. – Jézus végtelen árat fizetet, hogy megváltsa a világot, ezért rábízták fajunkat, az ő tulajdona lettünk. Feláldozta megtisztelő helyzetét, gazdagságát, fenségben uralkodó dicső otthonát és József meg Mária fia lett. József a lehető legegyszerűbb kétkezi munkás volt. Jézus is dolgozott, a nélkülözések és a fárasztó munka életét élte. Keresztsége után, amikor nyilvános szolgálata elkezdődött, csaknem hathétig viselte el a kínzó böjtöt. Nem csak az éhség tette kimondhatatlanná a szenvedéseit, hanem ólomsúllyal nehezedett rá a világ bűne. Ő, aki bűnné lett érettünk, maga sem ismerte a bűnt. A bűneink miatt ráháruló roppant teherrel együtt viselte az étvágy követelésének rettenetes súlyát, de a világ, a megtiszteltetés és hiú fitogtatás önhitt, elbizakodásra vezető szeretetének roppant terhét is. Krisztus elviselte, kibírta ezt a három legsúlyosabb kísértést és győzött az ember javára, helyes jellemet alakítva ki számára, mert tudta, hogy ember maga képtelen erre. Tudta, hogy az ördög ezen a három ponton rohamozza fajunkat. Sátán legyőzte Ádámot, s azt tervezte, hogy addig folytatja aknamunkáját, míg teljessé nem teszi az ember romlását. Krisztus azért szállt síkra, hogy az ember helyett legyőzze az ördögöt, mert látta, hogy az ember magára hagyva sehogyan sem bír győzelmet aratni. Krisztus a maga szenvedéssel teli, lemondó, önfeláldozó életével és megaláztatásával, majd végső halálával készítette elő az utat az ember megváltásához. Segítséget hozott az embernek, hogy ha követi a Krisztus példáját, akkor győzelmet tudjon aratni magáért, amint Krisztus is győzött érte.

3T 374.Aki győz… amint én is győztem. – A fialok egyedüli biztonsága a folytonos virrasztás és az alázatos ima. Ne álltassák magukat, hogy e kettő nélkül is keresztények tudnának lenni. Az ördög ma is a világosság leple alá rejti el a kísértéseit és cselvetéseit, éppen úgy, ahogy Krisztust is megközelítette a pusztában. Ott is a mennyei angyalok külsejét öltötte magára. Az üdvösség ellenfele mennyei vendégként közelít meg minket, az apostol azért javasolta az óvatosságot és éberséget, mint egyedüli biztonságot. Az a fiatal, aki gondtalanságot és könnyelműséget enged meg magának, s aki elhanyagolja a keresztény kötelességet, az egyre az ellenség kísértése alá esik, ahelyett, hogy győzelmet aratna, mint Krisztus is győzött.

3T 453.Aki győz… amint én is győztem. – A keresztény számára soha el nem ülő harc lesz, előbb-utóbb az élet ebben a viharos világban, ahol az erkölcsi sötétség diadalmaskodik az igazság és az erény felett. A keresztény ábécéje, hogy soha le nem veheti fegyverzetét, mert olyan erőkkel kell viaskodnia, amely soha el ne fárad, olyan ellenséggel, aki soha el nem alszik. Észrevesszük majd, hogy számtalan kísértés ostromol bennünket, ezért Krisztusban kell erőt találnunk, hogy legyőzzük ezeket, vagy ha nem, ezek győznek le minket, - akkor, pedig elveszítjük az örök életünket. Nagyméretű és komoly munka vár ránk, s milyen riasztó lesz az a vesztességünk, ha most vereséget szenvedünk. Ha Mesterünk elvégezetlenül találja a munkát, melyet rákbízott, akkor sem adhat nekünk második próbaidőt. Akkor már örökre elvégezetlenül marad a munkánk.

3T 491-92.Aki győz…amint én is győztem. – A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Akik győznek, amint Krisztus győzött, azoknak folyvást őrködniük kel a Sátán kísértéseitől. Korlátok, közé kell szorítanunk az étvágyat, a türelmetlenséget, és alá kell vetni mindkettőt a felvilágosult lelkiismeret szavának, hogy értelmi képességünk romlatlan, teljes értékű, felfogóképességünk pedig, tiszta maradjon, nehogy a Sátán ügyeskedésit, és csapdáit tekintsük Isten gondviselésének. Sokan szeretnék elnyerni a végső jutalmat és a diadalt, amit majd a győztesek kapnak, mégsem hajlandók elviselni a kemény munkát, nélkülözést, lemondást, amint Üdvözítőjük elviselte. Csakis engedelmesség és folyamatos erőfeszítés által győzhetünk, amint Krisztus is győzött.
Az étvágy uralma ezrek romlását fogja okozni, pedig ha ezen a ponton győztek volna, akkor rendelkezésükre állt volna az erkölcsi erő, hogy győzelmet arassanak az ördög valamennyi kísértése felett. De akik a falánkság rabszolgái, azok elmulasztják, hogy egyre tökéletesítsék keresztény jellemüket. Az ember hatezer éven keresztül folytatott szakadatlan engedetlensége betegséget, fájdalmat és halált érlelt gyümölcsül. S amint közeledünk az idők végéhez, az ördög kísértése, hogy elégítsük ki étvágyunkat, egyre hatalmasabb lesz, egyre nehezebben tudjuk majd legyőzni.

4T 38-39.Aki győz… amint én is győztem. – B. testvér uralkodsz-e az ingerlékenységeden? Igyekeztél-e legyőzni türelmetlenségedet? Azzal a beállítottsággal és érzésvilággal, amely most él benned, olyan bizonyos, hogy elveszíted a mennyet, mint az, hogy a menny létezik. Lelkedért, Krisztusért, aki félreérthetetlen bizonyítékát nyújtotta neked végtelen szeretetéről, húzódj közelebb hozzá, hogy az Ő Lelke, az Ő lelkülete itasson át. Ápold magadban a virrasztást és az ima lelkületét, hogy mint drága Megváltónk követője, helyesen tudd képviselni a szent hitet, amelyet vallasz. Tanulj Krisztustól. Kövesd Üdvözítőnket. Viseld el a nehézségeket, mint Jézus Krisztus jó vitéze, győzd le az ördög kísértéseit, amint Ő is legyőzte, és diadalmaskodjál valamennyi jellemhibádon.

4T 215.Aki győz… amint én is győztem. – Isten Szava világosan elénk teregeti azt az igazságot, hogy földi természetünk összeütközésbe kerül lelki természetünkkel. Az apostol int minket, hogy tartózkodjunk a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen küzdenek. Minden természetéből kifordult étvágy lélek ellen hadat viselő testi kívánságokká változik. A testi erőt romboló étvágy kielégítése lelki betegséget okoz. Az a testi kívánság, amit az apostol említ, nem korlátozódik a hetedik parancsolat megsértésre, hanem az ínyencség bármi, de olyan lejegyzésére is, ami csökkenti a testi erőnket, a lélek ellen küzd. Az apostol kijelenti, hogy ha valaki külön győzelmeket szeretne aratni, és az igaz életben előre szeretne haladni, az, feltétlenül legyen minden dologban önmegtartóztató. Önmegtartóztatás evésben-ivásban az asztalnál, valamint a mértékletesség gyakorlása minden más tekintetben is elengedhetetlen, ha győzni akarunk, amint Krisztus is győzött. Isten nem azért nyújtott világosságot, hogy félvállról vegyük, hanem, hogy ez a világosság irányítónk és segítőnk legyen.

4T 235.Aki győz… amint én is győztem. – G. testvér nehéz természeted elleni erőfeszítés lesz számodra, hogy ápold magadban a tiszta, önzetlen szeretetet és jótékonyságot. Nincs sok tapasztalatod abban, hogy feladd véleményedet és elgondolásaidat, sem abban, hogy lemondjál nézeteidről és a mások tanácsára hallgass. G. testvér és testvérnő, mindkettőtöknek kevesebbre van szükségetek énetekből és többre az Isten kegyelméből. Mindkettőtöknek el kell sajátítanotok az önuralom szokásait, hogy Krisztus Lelkének vessétek alá gondolkodásotokat. Krisztus kegyelmére van szükségetek ahhoz, hogy gondolataitokat a helyes vágányokra fegyelmezzétek, hogy helyes szavakat tudjatok kiejteni, hogy szenvedélyeitek és étvágytok az ész uralma alatt álljanak, hogy nyelvetek zabolázva legyen a léha sikamlósság, a megszenteletlen gáncsoskodás és akadékoskodás ellen. „Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni” (Jak 3,2). Krisztus vallása azt a legfontosabb győzelmet nyújtja nekünk, hogy uralkodni tudunk magunkon. Hiszen feltétlenül uralkodnunk kell velünk született vonásainkon, máskülönben sohasem tudjuk kivívni a győzelmet, ahogyan Krisztus győzedelmeskedett.

5T 511.Aki győz… amint én is győztem. Krisztus mondja: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” Te fogsz-e győzni vagy érzékiséged, étvágyaid és szenvedélyeid győznek majd feletted?
Ahhoz, hogy biztonságosan rád lehessen bízni a legfontosabb könyveink fordítását, ahhoz, hogy szent dolgokkal foglalkozz, a legszorosabb kapcsolatban kellene állnod Istennel, s teljesen az Ő szolgálatára szentelned magadat. Hát nem ott kellene állnod, ahol a szent angyalok szolgálhatnak, ismeretet és bölcsességet adhassanak neked, mint ahogy Isten Dánielnek adott. Hogy ihletésükkel a helyes gondolatokat nyújtsák neked, hogy helyesen végezhesd a fordítást! Önként tárod ki szívedet az ellenség sugallatai előtt, magad választod Krisztus ellenségeinek társaságát, és mégis azt várod, hogy Isten csodával tart majd vissza attól, hogy engedj a Sátán kísértéseinek? Gonosz angyalok gyülekeznek köréd: de a te meghívásodra javaslatokkal állnak elő, te meg elfogadod azokat. Amíg el nem tökéled, hogy Isten akaratát cselekszed, addig nem nyerheted el Isten irányítását.

6T 297-98.Aki győz… amint én is győztem. – A hűtlen intéző nem gazdagodott meg a gazdája javaiból – csak elpazarolta. Hagyta, hogy a tétlenség szorítsa ki az őszinte, teljes szívből végzett tevékenységet. Megbízhatatlan ember módjára kisajátította urának javait. Megbízhatatlan intéző! Hát nem látod, hogy elveszted a lelkedet, ha nem dolgozol együtt az Istennel, s nem használod ki a lehető legjobban talentumodat Mestered javára? Arra kaptad az eszedet, hogy megértsd, hogyan is tevékenykedj. Arra kaptad az eszedet, hogy gyors pillantással felismerd Istentől kapott lehetőségeidet. Azért van füled, hogy hallgass Isten parancsaira. Térdednek naponta háromszor kell meghajolnia szívből jövő imára. Lábadnak Isten parancsainak útján kell futnia. Be kell vonnod a gyakorlatban gondolatodat, igyekezetedet, tehetségedet, hogy érett legyél a felsőbb osztályba lépni, s annak ajkáról hallani a szavakat, aki a kedvünkért legyőzött minden kísértést: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében” (Jel 3,21). „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én utaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod: te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között” (Zak 3,7). Ha nem dolgozol együtt az Istennel, ha nem adod át magadat neki, ha nem végzed a szolgálatát, akkor majd alkalmatlannak ítélnek arra, hogy a tiszta, mennyei ország alattvalója legyél.

KP 272.Ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. A Megváltó válasza megremegtette e galileai halászok szívét. Olyan kiváltságokat helyezett kilátásba, amelyek legszebb álmaikat váltják valóra: „Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az Ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét.” Majd hozzátette: „Senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért, aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.”

NK 372. Ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. „Nagy lesz az Ő dicsősége.” Az elbukott ember megváltásáért Krisztusé a dicsőség. Az örökké tartó korszakokon át ez lesz a megváltottak éneke: „Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinktől az Ő vére által... annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké” (Jel 1:5-6).
„Ülni és uralkodni fog az Ő székében, és pap is lesz az Ő székében.” Jézus most még nem ül „az Ő dicsőségének királyi székében; a dicsőség országa még nem kezdődött el. Csak közbenjárói munkája végeztével adja neki Isten „a Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét, azt az országot, amelynek „vége nem lésze” (Lk 1,32-33). Krisztus most mint pap ül Atyja trónján (Jel 3:21). Az örökkévaló, önmagában létező Istennel ül a királyi széken az, aki „betegségeinket... viselte, és fájdalmainkat hordozá,” aki hozzánk hasonlóan „mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt, hogy segíthessen azokon, akik megkísértetne. Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál” (Ésa 53:4; Zsid 4:15; 2:18; 1Jn 2:1). A Megváltó átszegezett, összezúzott testével és folttalan életével jár közben a bűnösért. Megsebzett kezét kinyújtva, átszegzett oldalára, összeroncsolt lábára mutatva könyörög az elbukott emberért, akinek a megváltása végtelen sokba került.

SD 234.Ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. Hogyan remélhetik azok, - hogy majd ott állnak Krisztus trónusa körül, felöltözve igazságosságában - ha bizalmatlanságot melengetnek magukban Isten iránt, és attól félnek, hogy nincstelenségben hagyja őket? Hol van a hitük? Mennyei Atyánk hollókat táplál, mennyivel inkább ellát bennünket?… ha helyesen értékelnénk Krisztust, semminek sem engednénk, hogy Közé és közénk kerüljön… Akik azt szeretnék megállapítani, hogy mennyire tudják megközelíteni a világot, de mégis megnyerjék a mennyet, végül annyira közel találják magukat a világhoz, hogy azzal magukat kizárják a mennyből. A vallás szenvedő oldalát kell elfogadnunk, hogy a Szenvedővel együtt ülhessünk trónusán.

2T 224. Ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. – Azon fáradozik, hogy megkeresse és megmentse, aki elveszett, aki a halálban van. Ahányat csak tud, mind meg szeretné menteni a bűntől és a haláltól, hogy trónjához emelhesse őket, és örök életet adhasson nekik.

4T 38. Ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. – Csak azoknak lesz helyük az Üdvözítő trónján, akik ugyanúgy győznek, amint Ő is győzött.

5T 215. Ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. Ebben az életben tüzes próbákon kell átmenni, és súlyos áldozatokat kell hoznunk, ám Krisztus békéje a jutalmunk. Olyan kevés lemondást gyakorolunk, olyan keveset szenvedünk Krisztusért, hogy már majdnem elfelejtettük a keresztet. Ki kell vennünk részünket Krisztus szenvedéseiből, ha diadalában vele együtt szeretnénk ülni trónján. Amíg a magunk kényeztetésének könnyű ösvényét tapossuk, és visszariadunk a lemondástól, addig hitünk soha meg nem szilárdul és nem ismerhetjük meg Jézus békéjét sem, sem azt az örömet, ami a győzelem tudatának gyümölcse. A megváltottak seregéből a legmegdicsőültebbek, akik Isten és a Bárány trónja előtt fehér öltözetben állnak, jól ismerik a küzdelemben való felülkerekedést, mert a nagy nyomorúságból jöttek. Akik a küzdelemben való részt vevés helyett behódoltak a körülményeknek, nem tudják majd, hogy hogyan álljanak helyt azon a napon, amikor mindenkinek a maga igazságosságával kell megmentenie magát. Bár Noé, Jób és Dániel megállták a helyüket, mégsem menthették meg fiukat és lányukat.

Jel. 3,22

"Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek."

ML 303.Akinek van füle hallja. – Ezek az angyalok mennyei légkört teremtenek körülöttünk és a láthatatlan örökkévaló felé emelnek bennünket. Természetes látásunkkal nem szemlélhetjük alakjukat. A mennyei dolgokat csak lelki látással különböztethetjük meg. A mennyei hangok összhangját csak lelki fülekkel hallhatjuk meg…

SC 85.Akinek van füle hallja. – Istennek vannak útjai, melyek által magát velünk megismerteti, s bennünket szoros összeköttetésbe hoz önmagával. A természet szüntelenül hat érzékeinkre és a szív fogékonnyá válik Isten szeretete és dicsősége iránt, mely kezeinek műve által megnyilatkozik. A fogékony fül meghallja és megérti Istennek a természetben megnyilvánuló szavát. A zöld mezők, a sudár fák, a virágillat, a tovaszálló felhők, a hulló eső, a csörgedező patak, az egek pompája és fensége szívünkhöz szólnak, és az Alkotó megismerésére buzdítanak bennünket.

2T 150.Akinek van füle hallja. – Kedves G. testvér. Tudtomra adták, hogy sok hibát követsz el igehirdetői kötelességeidben. Hiányoznak belőled az elengedhetetlen minősítések. Nem él benned hittérítő lelkület. Nincs ínyedre, hogy feláldozd kényelmedet és élvezeteidet, csakhogy embereket ments meg. Olyan férfiakat és nőket kell Jézushoz vezetni, akik elfogadnák az igazságot, ha valaki eléjük ragyogtatná a világosságot. Környékeden többen élnek, akiknek van fülük a hallásra.