21. fejezet

Jel. 21,1

"Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala."

NK 599.Ezután láték új eget és új földet. – Sokan, attól félve, hogy az eljövendő örökség túlságosan anyagi jellegűnek tűnik, azokat az igazságokat is elspiritualizálják, amelyek otthonukként emlegetik örökségünket. Krisztus - amint tanítványainak ígérte - azért ment el, hogy Atyja házában lakóhelyet készítsen számukra. Akik hisznek Isten Igéjének tanításaiban, azok tudnak a mennyei lakóhelyekről. De még »szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik Őt szeretik« (lKor 2:9). Az emberi nyelv alkalmatlan arra, hogy megfogalmazza az igazak jutalmát. Csak azok fogják tudni, hogy milyen, akik meglátják. Véges elme képtelen felfogni, hogy milyen dicsőséges lesz a mennyei Éden.

PK 455.Ezután láték új eget és új földet. – Az újjáteremtett földön a megváltottak azt a munkát végzik és olyan dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tették. Édeni életet élnek - kertben és mezőn. „Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből” (Ézsa 65:21-22).

PP 36.Ezután láték új eget és új földet. – Az Édenkert a földön maradt hosszú idővel azután is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte őket. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kérubok őrizte kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek istentiszteletre. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent elhagyniuk. Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.

EW 54.Az első ég és az első föld elmúlt. – Csak most látták az istentelenek, hogy mit is veszítettek; Istentől tűz hullott alá reájuk, amely megemésztette őket. Ez volt az ítélet végrehajtása. Az istentelenek most vették el azt az ítéletet, amelyet a szentek az ezer év folyamán Jézussal együtt reájuk mértek. Ugyanaz a tűz, amely a gonoszokat elpusztítja, tisztítja meg a földet. A szétszaggatott és meredek hegyek megolvadnak a nagy forróságban, az elemek szintén és minden polyva megsemmisül. És ekkor feltárult előttünk fenséges örökségünk, csodálatos szépségében és pompájában. Most már a miénk volt az egész új föld. Mindnyájan fennhangon kiáltottuk: „Dicsőség, hallelúja!”

NK 598.Az első ég és az első föld elmúlt.„Láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala” (Jel 21:1). A tűz, amely a gonoszokat megemészti, megtisztítja a földet. Elsöpri az átok minden nyomát. Nincs örökké égő pokol, amely a megváltottakat a bűn félelmes következményeire emlékezteti.
A bűnnek csak egy emléke marad: Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán. A megdicsőült Krisztust szemlélve, a próféta így szól: »Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle, és ott van az Ő hatalmának rejteke« (Hab 3:4). A megsebzett oldalából folyó vér békéltette meg az embert Istennel. Ott van az Üdvözítő dicsősége, ott van az »Ő hatalmának rejteke«. A Megváltó áldozata »elégséges ... a megtartásra«; ezért arra is van hatalma, hogy megsemmisítse azokat, akik Isten irgalmát semmibe vették. Jézus a megalázás nyomait a legmagasabb érdemjelként viseli. A Golgota sebei a Megváltót dicsőítik és hatalmát hirdetik az örök korszakon át.

ML 357.Az első ég és az első föld elmúlt. – Isten dicső városának 12 kapuja van, amely a legnagyobb gyöngyökkel van kirakva. Tizenkét különböző színű alapja van. A város utcái tiszta aranyból készültek. A városban van Isten trónja, amelyből egy szép, tiszta folyó ered, átlátszó, mint a kristály. A szentek szabadon isznak az élet folyójának vizéből.
Minden arc visszatükrözi majd Megváltójuk képmását. Akkor nem láthatunk majd aggódó, bánkódó arcokat, mert mindenki vidám lesz és mosolyog ártatlan tisztaságában. Ott lesznek az angyalok a feltámadt szentekkel és vértanúkkal – minden korszak megváltottaival. A legnagyobb örömet azonban az okozza majd, hogy ott lesz szeretett Megváltónk, aki szenvedett és meghalt értünk, hogy örvendhessünk annak a boldogságnak és szabadságnak. Dicső arca fényesebben fog ragyogni a napnál és megvilágosítja a gyönyörű szép várost, és szét árasztja dicsőségét minden felé.
Gyermekek is lesznek ott. Ők azonban sohasem fognak veszekedni és egyenetlenkedni. Szeretetük buzgó és szent lesz. Az ő fejükön is lesz korona és kezükben arany hárfa. Kicsiny orcájuk, amelyek itt gyakran szomorúnak és gondterheltnek láttunk, szent örömtől fog ragyogni, és kifejezi tökéletes szabadságukat és boldogságukat…
A szentek a dicsőség koronáját fogják viselni fejükön, és kezükben arany hárfát tartanak. Játszanak majd az arany hárfákon és éneklik a Megváltó szeretet énekét, és zenével dicsérik Istent. Elfelejtik ebben a világban elszenvedett problémáikat az Új Föld dicsőségének szemlélése közepette. Jézus tetszésének mosolya mindig feléjük fog sugározni, és boldogságuk teljes lesz… A szentek leendő lakhelye a legdicsőségesebb lesz.

7BC 988.Tenger többé nem vala. – A tenger elválasztja a barátokat. Akadályt képez köztünk és szeretteink között. Érintkezésünket elválasztja a széles, feneketlen óceán. Az új Földön nem lesz többé tenger, nem jár ott többé vitorlás gálya. A múltban sok istent szerető és szolgáló embert láncoltak gályapadhoz, hogy kegyetlen, kőszívű emberek céljait szolgálják. Az Úr szánakozóan tekintett szenvedésükre. Hála istennek az Újföldön nem lesznek elsodró áradatok, elnyerő óceánnak, zavargó, nyugtalan hullámok.” ( 1911, 33. kézirat)

Jel. 21.fej.

AZ ÚJ ÉG ÉS AZ ÚJ FÖLD

SJ 183-4.

NK 324. – Krisztus második adventjének igazsága akkor villant fel Bengel lelkében, amikor advent vasárnapjára a Jel 21. fejezete alapján prédikációt készített. Soha azelőtt nem értette meg ennyire a Jelenések könyvének próféciáit. A próféta által feltárt jelenetek óriási hordereje és páratlan dicsősége annyira hatott rá, hogy kénytelen volt egy időre felhagyni a téma vizsgálatával. A szószéken azonban ismét felötlött benne a gondolat elevenen és súlyosan. Ettől kezdve a próféciáknak - különösen az apokalipszis próféciáinak - szentelte magát, és nemsokára arra a meggyőződésre jutott, hogy azok Krisztus közeli eljövetelére hívják fel a figyelmet. Az a dátum, amelyet ő állapított meg a második advent időpontjaként, néhány évvel tért el attól, amit később Miller hirdetett.

Jel. 21,2

"És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony."

9T 287-8. És én János látám a szent várost. – Hazafelé tartunk. Aki annyira szeretett, hogy meghalt értünk, várost épít nekünk. Az új Jeruzsálem a pihenőhelyen városában nem lesz szomorúság. A bánat, jajkiáltás, a széttiport remények, és az eltemetett szeretetek gyászének soha többé nem hallatszik. A nehézségek öltözeteit nemsokára felcseréljük a menyegzői ruhákra. Rövid idő múlva szemtanúi leszünk Királyunk megkoronázásának. Akiknek élete Krisztusban rejtőzött el, akik a földön a hit nemes harcát harcolták, azok Isten országában a megváltottak dicsőségében ragyognak majd.
Nem tart már soká és meglátjuk azt, akiben örökéletünk reménye összpontosul. S ha jelenlétében semminek tűnik majd ennek az életnek összes megpróbáltatása és szenvedése "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik.” Zsidók 10,35-37. Nézzetek fel, felfelé nézzetek, s hiteteket szüntelenül növeljétek. Ez a hit vezessen végig a keskeny ösvényen, Isten városának kapuin át, túl a széles, határtalan dicső jövőbe, mely a megváltottaké. „Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Íme a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.” Jakab 5,7-8.

2SG 52-5. És én János látám a szent várost.

EW 41. És én János látám a szent várost. – 1848. December 16-án látomást adott nekem az Úr, amelyben megmutatta az ég erősségeinek megrázódását. Látomásomban meggyőződést szereztem róla, hogy midőn az Úr a végidők jeleinek megadásánál Máté, Márk és Lukács evangéliumában "eget" említ, akkor tényleg az eget is érti, és viszont ha "földet" említ, akkor ezalatt a földet érti. A menny erősségei: a nap, hold és a csillagok. Ezek uralják az eget. A föld erősségei azok, amelyek a földet uralják. Az ég erősségeit Isten szava rázza meg. Akkor a nap, a hold és a csillagok kimozdulnak helyükről. Nem semmisülnek meg, csak megrendülnek Isten szavára.
Sűrű sötét felhők tornyosultak és egymásba ütköztek. A légkör kettévált és visszagördült; a kinyílt űrön át az Orionba tekinthettünk, ahonnan Isten szava hangzott felénk. E nyitott űrön át száll alá Isten szent városa is. Láttam, hogy a föld erősségei most rendülnek meg, s az események egymást követik. Háború, háborús hírek, fegyver, éhségé és ragályok rendítik meg a föld hatalmasságait, majd Isten szava megrázza a napot, holdat, csillagokat, sőt magát a földet is. Azt is láttam, hogy az európai hatalmak megrendülése nem jelenti az ég erősségeinek megrázását, - mint néhányan tanítják - hanem ez a haragvó nemzetek lázongása.

EW 53. És én János látám a szent várost. – Az ezer év végeztével, Jézus angyalaival és szentjeivel együtt elhagyja a szent várost, s mialatt alájön velük a földre, az istentelen halottak feltámadnak; azok is, akik Őt általszegezték s jajgatnak, jajveszékelnek cselekedeteik felett, midőn meglátják az Emberfiát dicsőségének teljességében az angyalok és a szentek seregétől kísérve. Látni fogják a szögek helyét kezein és lábain és oldalán a sebhelyet. A szögek és a dárda hegyének nyomai, lesz legnagyobb dicsősége. Az ezer év végeztével Jézus az Olajfák hegyén áll, amely kettéhasad és nagy síksággá lesz. Az istentelenek, akik épp ekkor támadnak fel, ijedten menekülnek. Majd a szent város alászáll erre a síkságra. Sátán ekkor betölti lelkével a feltámadt istenteleneket, elhiteti velük, hogy a városban tartózkodó sereg csekély, ellenben az ő serege hatalmas, hogy a szenteket legyőzhetik, és a várost bevehetik.

EW 251. És én János látám a szent várost. – Jézus elküldte angyalait, hogy a csalódottak figyelmét a mennyei templomban lévő szentek szentjére irányítsák, amelybe bement, hogy megtisztítsa a szentélyt, és engesztelést szerezzen Izraelért. Jézus kijelentette angyalainak, hogy akik Őt megtalálták, azok megértik azt a művet, amelyet végez. Láttam, hogy Jézus mialatt a mennyei szentek szentjében tartózkodik, eljegyzi magának az új Jeruzsálemet; és mihelyt bevégzi művét a szentek szentjében, mint király száll alá a földre, hogy magához vegye azokat a hűséges lelkeket, akik türelmesen várták visszatérést.

NK 588. És én János látám a szent várost. –Krisztus az Olajfák-hegyére ereszkedik le, ahonnan feltámadása után felemelkedett, és ahol az angyalok megismételték visszatérésének ígéretét. A próféta ezt mondja: »Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. « »És azon a napon az Olajfák-hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák-hegye közepén ketté válik,... igen nagy völggyé. « »És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy« (Zak 14:5.4.9). Az új Jeruzsálem káprázatos ragyogással alászáll az égből a fogadására megtisztított és előkészített helyre. Krisztus belép a Szent Városba, és vele népe és az angyalok.

BO 452-53. És én János látám a szent várost. „Isten tulajdon népének megváltatása.” - Isten eredeti szándéka beteljesedett a föld teremtésével kapcsolatban, amikor az a megváltottak örök lakhelyévé lett. „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsolt 37:29). Elérkezett az az idő - amely felé a szent emberek vágyakozva tekintettek, amióta a lángoló pallos kizárta Édenből az első emberpárt -, az idő „az Isten tulajdon népének megváltatására” (Ef 1:14). A földet eredetileg az ember kapta mint országot, de az ember bűnbeesése után Sátán kezébe került és a hatalmas ellenség mindaddig megtartja, amíg a megváltás magasztos terve által vissza nem kerül.
Mindazt, amit az első Ádám elvesztett, a második Ádám helyreállítja. Így szól a próféta: „És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom...” (Mik 4:8). Pál apostol is előre mutat „Isten tulajdon népének megváltatására” (Ef 1:14).
Isten azért teremtette a földet, hogy szent és boldog lények lakhelye legyen. Ez a szándéka akkor teljesedik, amikor Isten hatalma által megújítva, a bűntől és szomorúságtól megszabadítva a megváltottak örök lakhelye lesz.

EÉ 297-98. És én János látám a szent várost. – A menny is egy iskola. Tanulmányozásának területe a világegyetem; tanítója a Mindenható. Ennek az iskolának egyik ágát az Édenben alapította az Úr, és a megváltás tervének befejezése után újra tovább folytatják majd a tanulást az Édenben.
„... Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embereknek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek” (2 Kor 2:9).
Ezeket a dolgokat csak Isten Igéjéből ismerhetjük meg, de az Ige is csak részleges kinyilatkoztatást tud nyújtani.
Pátmosz prófétája így írja le az eljövendő világ iskolájának helyét: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala... És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített mennyasszony” (Jel 21:1-2). „És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány” (Jel 21:23).
A kezdetben alapított édeni iskola és az eljövendő világ iskolája között peregnek le világunk hosszú történelmének eseményei, az emberiség törvényszegésének, szenvedéseinek, az isteni áldozatnak, a halál és a bűn feletti győzelemnek történetei. Az első édeni iskolának nem minden jellegzetességét találjuk majd meg az eljövendő élet iskolájában. A jó és gonosz tudásának fája többé nem nyújt alkalmat a kísértésre. Ott nem lesz kísértő, és így nem lesz lehetőség a gonosz követésére. Minden jellem kiállotta már a Gonosz próbáját, már senki sem lesz fogékony a rossz hatalma iránt.
Krisztus így szól: „... A győzedelmesnek enni adok és élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Jel 2:7). Édenben az élet fájáról való evés feltételes volt, és végül visszavonták. Az eljövendő élet ajándékai azonban feltétel nélküliek és örökkévalóak. A próféta szemléli „... az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jövén ki... És a folyóvizen innen és túl életnek fája...” (Jel 22:1-2). „... és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21:4).
„És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre” (Ésa 60:21).
Isten visszaállítja színe elé az embert, mint kezdetben, és újra Ő fogja tanítani: „... hadd ismerje meg népem az én nevemet... Hogy én vagyok, aki mondom: Íme, itt vagyok”! (Ésa 52:6).
„... Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel 21:3).
„... Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában... Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel 7:14-17). „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem” (1 Kor 13:12). "És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel 22:4).
Akkor eltűnik majd a fátyol, amely most elhomályosítja látásunkat, és szemünk meglátja a szépségnek azt a világát, amelyből most csak halvány fénysugarakat fogunk fel a mikroszkóppal. Amikor majd szemléljük a menny dicsőségét, amelyet most távolról vizsgálgatnak a teleszkópokon át, amikor eltűnik a bűn rozsdája, és az egész föld az Úrnak, a mi Istenünknek szépségében jelenik meg, akkor óriási terület nyílik meg kutatásaink számára! Ott a tudományok ismerője olvashatja majd a teremtés jelentéseit, és a gonosz törvényének semmi emlékeztetőjét sem fogja látni. Hallgathatja a természet hangjának csodálatos zenéjét, és nem hall jajszót, és a szomorúság töredékét se látja sehol. Minden teremtett dolgon csak egyetlen kézírást fedezhet fel. A végtelen nagy világegyetemben szemlélheti "Isten nevének nagybetűs kézírását és a földön, a tengeren és az égen a gonosz egyetlen jelét sem láthatja.
Ott édeni életet fogunk élni a kertekben és a réteken. „Házakat építenek és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim” (Ésa 65:21-22).

NK 600. És én János látám a szent várost. – Fájdalom nem férkőzhet a menny légkörébe. Ott nem lesz könny, sem gyászmenet, sem gyászszalag. „Halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás..., mert az elsők elmúltak”. „Nem mondja a lakos: beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Jel 21:4; Ésa 33:24).
Az Új Jeruzsálem, a megdicsőült új föld fővárosa „ékes korona... az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén«. »Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz”. „A népek az ő világosságában fognak járni és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket”. Ezt mondja az Úr: „Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja”. „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük” (Ésa 62:3; Jel 21:11.24; Ésa 65:9; Jel 21:3).

EW 291. És én János látám a szent várost. – Midőn az ezer év végén az ítélet már az összes gonoszokra kimondatott, Jézus szentjei a szent angyalok kíséretében elhagyják a várost. Jézus egy hatalmas hegyre szállt alá, amely mihelyt rátette a lábát, kettéhasadt s nagy síksággá vált. Majd felfelé tekintettünk s láttuk a nagy és dicső várost tizenkét alapjával s tizenkét kapujával. Minden oldalán három kapu és a kapu mellett egy angyal volt. Így kiáltottunk: „A város, a nagy város! Alászáll Istenünktől a mennyből!” Alászállott teljes szépségében és pompájában s elhelyezkedett ama sík térségen, melyet Jézus kijelölt.

7BC 986.Elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. – A gyülekezet menyasszonya Bárány felesége. Tartsa hát magát szentnek, tisztának, elkülönülten. Sohase engedje meg magának balgaságokat; hiszen királynak menyasszonya. Mégsem veszi eszébe magasztos helyzetét. Ha megértené, mindenestől dicső lenne belülről.
A gyülekezet Krisztus jegyese, s tagjainak vezetőjükkel egyazon igát hordoznia. Isten figyelmeztet, hogy ne szennyezzük be ruhánkat. (1898, 123 ½. Levél)

EÉ 266.Elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. – Krisztus és gyülekezete között a viszony nagyon szoros, mély és szent. Ő a Vőlegény, a gyülekezet a mennyasszony. Ő a Fej, a gyülekezet a test. Ebből következik, hogy a Krisztussal való kapcsolat magában foglalja az Ő gyülekezetével való kapcsolatot is.

NK 380.Elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. – 1844 nyarán és őszén hangzott fel az „Imhol jő a Vőlegény!” kiáltás. Akkor alakult ki a bölcs és a bolond szüzekkel ábrázolt két csoport: az egyik örömmel várta az Úr megjelenését, és szorgalmasan készülődött a vele való találkozásra, a másik pedig félt, és félelemből cselekedett; meg volt elégedve az igazság elméleti ismeretével, de nélkülözte az igazi kegyességet. A példázatban azok, akik a vőlegény érkezésekor „készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe”. A vőlegény - e kép szerint - a menyegző előtt jön. A menyegző azt a jelenetet szimbolizálja, amikor Krisztus átveszi országát. A Szent Várost, az Új Jeruzsálemet, amely Isten országának fővárosa és jelképe, az angyal „menyasszony”-nak, „a Bárány feleségé”-nek nevezi. Az angyal ezt mondja Jánosnak: „Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.” „Elvive engem lélekben” - mondja a próféta -, „és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből” (Jel 21:9-10). Világos tehát, hogy a menyasszony a Szent Várost jelképezi, a szüzek pedig, akik kimennek a vőlegény elé, az egyházat szimbolizálják. A Jelenések könyvében a menyegzői vacsora vendégei: Isten népe (Jel 19:9). Ha vendégek, nem lehet menyasszonyként is ábrázolni őket. Krisztus - amint Dániel próféta kijelenti - az Öregkorútól a mennyben „hatalmat, dicsőséget és országot” fog kapni; övé lesz az Új Jeruzsálem, Isten országának fővárosa, „elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony” (Dán 7:14; Jel 21:2). Krisztus az ország átvétele után eljön dicsőségben, mint királyok Királya és uraknak Ura, hogy megváltsa népét, akik „letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal” az országában felállított asztalánál (Mt 8:11; Lk 22:30), hogy részt vegyenek a Bárány menyegzői vacsoráján.

Jel. 21,3

"És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük."

CW 173.Íme az Isten sátora az emberekkel van.

JÉ 18.Íme az Isten sátora az emberekkel van. – A megváltás munkája befejeződik. Ott, ahol eláradt a bűn, Isten kegyelme még bőségesebb lesz. A földet - amit Sátán magának igényel - Isten nemcsak megváltja, hanem meg is dicsőíti. A mi kis világunk, amely a bűn átka miatt az egyetlen sötét folt az Ő dicső teremtésén, a világegyetem minden más világát felülmúló megbecsülésben részesül. Itt, ahol Isten Fia emberi testben sátorozott, ahol a dicsőség Királya élt, szenvedett és meghalt, - amikor mindent megújít - itt lesz „Isten sátora az emberekkel [...] és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel 21: 3). A megváltottak pedig a végtelen korszakokon át - miközben az Úr világosságában járnak - dicsőíteni fogják Őt kimondhatatlan ajándékáért, aki Immánuel – „VELÜNK AZ ISTEN”.

MD 108.Íme az Isten sátora az emberekkel van.

Jel. 21,4

"És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."

7BC 988.(BO 365).Halál nem lesz többé. – Az egyház most küzdő egyház. Most egy sötétégben veszteglő, majdnem teljesen bálványimádásba merült világgal állunk szemben. De közeleg a nap, mikor a harc véget ér. Az egyház győzni fog. Isten akarata lesz meg a földön, ahogy a mennyben is. Az üdvözültek a menny törvényén kívül más törvényt nem fognak ismerni. Mindnyájan boldogok, eggyé vált család lesznek, magukra öltve Krisztus igazságának - a dicsőítésnek és hálaadásnak – palástját.
Az egész természet a maga páratlan szépségében dicsőítéssel és imádattal adózik Istennek. A világ a menny fényében fürdik majd. A hold fénye olyan lesz, mint a Nap fénye, és a nap hétszerte fényesebb lesz, mint amilyen most. Az évek boldogságban peregnek majd. E kép felett a hajnalcsillagok együtt énekelnek, és Isten fiai örömükben kiáltoznak, miközben Krisztus és Isten együtt hirdetik ki: Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz. (RH 1908. dec.17)

NO 365.Halál nem lesz többé. Az egyház most küzdő egyház. Most egy sötétégben veszteglő, majdnem teljesen bálványimádásba merült világgal állunk szemben. De közeleg a nap, mikor a harc véget ér. Az egyház győzni fog. Isten akarata lesz meg a földön, ahogy a mennyben is. Az üdvözültek a menny törvényén kívül más törvényt nem fognak ismerni. Mindnyájan boldogok, eggyé vált család lesznek, magukra öltve Krisztus igazságának - a dicsőítésnek és hálaadásnak – palástját. Az egész természet a maga páratlan szépségében dicsőítéssel és imádattal adózik Istennek. A világ a menny fényében fürdik majd. A hold fénye olyan lesz, mint a Nap fénye, és a nap hétszerte fényesebb lesz, mint amilyen most. Az évek boldogságban peregnek majd. E kép felett a hajnalcsillagok együtt énekelnek, és Isten fiai örömükben kiáltoznak, miközben Krisztus és Isten együtt hirdetik ki: Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz.
Az eljövendő dicsőséget bemutató látomások, ezek az Isten kezével megrajzolt jelenetek legyenek drágát Isten gyermekeinek!

9T 287. Sem gyász, sem kiáltás. – Hazafelé tartunk. Aki annyira szeretett, hogy meghalt értünk, várost épít nekünk. Az új Jeruzsálem a pihenőhelyen városában nem lesz szomorúság. A bánat, jajkiáltás, a széttiport remények és az eltemetett szeretetek gyászének soha többé nem hallatszik. A nehézségek öltözeteit nemsokára felcseréljük a menyegzői ruhákra. Rövid idő múlva szemtanúi leszünk Királyunk megkoronázásának. Akiknek élete Krisztusban rejtőzött el, akik a földön a hit nemes harcát harcolták, azok Isten országában a megváltottak dicsőségében ragyognak majd.

AT 413.Mert az elsők elmúltak. – Ott a Megváltottak üdvözlik azokat, akik fáradozásaik árán a Megváltóhoz vezették őket, és valamennyien egyesülnek Krisztus dicsőítésében, aki meghalt, hogy emberi lények az Isten életéhez hasonló, magasabb rendű életet elnyerhessék. A küzdelem befejeződött. A nyomorúság, viszontagság és harc véget ért. Az egész menny visszhangzik a megváltottak győzelmi énekeitől, midőn örömmel zengik: „Méltó, méltó a Bárány, mely megöletett és él, a diadalmas Győző!"

6BC 1093.Mert az elsők elmúltak. – Íme itt állnak és a halhatatlanság utolsó simításait helyezik rájuk, amint szállnak, szárnyalnak fel a levegőbe találkozni az Ural. Isten városának kapui kitárulnak s az igazságot megtartó nemzetek bevonulnak rajta. Angyalok sorfala áll két felöl s Isten megváltottai bevonulnak a kerubok és a szerafimok között. Krisztus üdvözli őket és áldását adja rájuk: „Jól vagyon jó és hű szolga…lépj be Uradnak örömébe.” Mi ez az öröm? Látja szenvedése eredményeit és megelégedett.
Ez az, amiért fáradozunk. Itt van, akiért éjnek idején esedeztünk Istenhez. A másikkal halálos ágyán beszélgettünk, s ő Jézusra függesztette tehetetlen lelkét. Itta harmadik, aki szegény iszákos volt. Megpróbáltuk arra terelni tekintetét, aki hatalmas a megmentésre, s mi kifejtettük előtte, hogy Krisztus megadhatja a győzelmet. Ott a halhatatlan dicsőség koronája fejükön. Az üdvözültek most Jézus lábához helyezik ragyogó koronájukat, az angyali kar győzelmi énekbe kezd, s az angyalok két sorfala átveszik az éneket. A megmentett sokaság csatlakozik, mintha a földön már énekelték volna – és énekelték is.
Jaj, milyen zene is ez! Egyetlen fülsértő hang se nincs benne. Mind ezt kiáldja: „Méltó a megöletett Bárány!” Jézus látja lelke gyötrelmét, s megelégedett. Gondoljátok-e, hogy bárki meg fogja említeni megpróbáltatásait és szörnyű nehézségeit? „A régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe se jutnak”. Isten minden könnyet letöröl szemükről (1894, 18. kézirat).

7BC 988.Mert az elsők elmúltak. – A föld a mennyre való felkészülés helye. Az itt töltött idő a keresztény tele. A szenvedés hideg szelei fújnak ránk s a nyomorúság hullámai ostromolnak bennünket. Ámde a közeljövőben, mikor Krisztus eljön, a szomorúság és sóhaj mindörökre véget ér. Nem lesz többé betegség, sem halál „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4)

EW 288-9.Mert az elsők elmúltak. – Ezután igen nagy sereg angyalt láttam, akik a mennyei városból jöttek; minden egyes szent számára, névvel ellátott koronát hoztak. Midőn Jézus a koronákat kérte, átnyújtották neki az angyalok és most Jézus saját kezűleg tette minden egyes szentnek a fejére a koronát. Hárfákat is hoztak elő az angyalok és Jézus minden egyes szentnek egy hárfát nyújtott át. A vezérlő angyal adta meg a hangot, mire hálás, boldog énekek hangzottak fel: az összes szentek művészi tökéllyel pengették hárfáikat és a legszebb, legtökéletesebb zene hangjai hallatszottak. Azután láttam, amint Jézus a megváltottak seregét a város kapuja felé vezette. Megragadta a ragyogó sarkú kaput, kitárta azt és felkérte az igazságszerető népet, hogy lépjen be azon. A város belsejében mindaz fellelhető volt, amiben a szent csak gyönyörködhetett. Túláradó dicsőséget láttak szemeik. Most megváltott szentjeire tekintett Jézus; arcuk ragyogott a boldogságtól; és miközben rájuk irányította szeretetteljes tekintetét, szép dallamos hangján így szólt hozzájuk: „Látom lelkem fáradozását, és elégedett vagyok. Ez a végtelen dicsőség a ti tulajdonotok az örökkévalóságon át. Szenvedésetek vége tért. Többé nem lesz sem halál, sem fájdalom, sem szenvedés, sem jajkiáltás.” Láttam, amint a megváltottak serege leborult és koronáikat Jézus lábaihoz helyezték, és midőn Jézus újra felegyenesítette őket, megragadták hárfájukat és csakhamar a legszebb, s legfenségesebb zene hangjai töltötték be a mennyet s a szentek serege dicséneket zengett a Bárány dicsőségére.
Azután láttam, amint Jézus az élet fájához vezette népét, és ismét hallottuk nyájas szavát, midőn így szólt: "E fának levelei a pogányok gyógyítására valók. Egyetek mindnyájan belőle." Az élet fájának ágairól csüngött alá a legszebb gyümölcs és a szentek szabadon élvezhették azt. A városban fenséges királyiszék volt, amelyből az élet vízének kristálytiszta árjai fakadtak. A folyam mindkét oldalán az élet fája állott és a folyam partján még egyéb pompás fák állottak, amelyek a legízletesebb gyümölcsöt adták.
A nyelv gyenge ahhoz, hogy híven leírhatnák a menny dicsőségét. Mikor ez a jelenet teljesen kibontakozik előttem, a csodálkozástól a szavam is eláll. A menny rendkívüli és felülmúlhatatlan szépségétől teljesen elbűvölve leteszem a tollat, s elragadtatva kiáltom: „Ó, mily szeretet! Ó, mily csodás szeretet!” A legmagasztosabb nyelv sem tudja elbeszélni a menny végtelen dicsőségét és a jóságos üdvözítő örök szeretetének kikutathatatlan mélységeit!

MB 17-8.Mert az elsők elmúltak. – A föld, melyet ezen ígéret szerint az alázatosak örökölni fognak, nem olyan lesz, mint jelenlegi földünk, melyet beárnyékol a halál és az átok. „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2Pét 3,13). „És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki” (Jel 22,3).
Azon a földön nem lesz csalódás, szomorúság, bűn, senki sem mondja, hogy beteg vagyok; ott nem lesznek temetési menetek, nem lesz gyász, halál, elválás és megtört szivek; csak Jézus lesz ott, és a békesség. „Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert aki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi” (És 49,10).

NO 184.Mert az elsők elmúltak. – A természetben mindig található olyasvalami, ami a betegek figyelmét önmagukról Istenre tereli. Isten csodálatos műveivel körülvéve a látható dolgok világából a láthatatlanok felé fordulnak. A természet szépsége mennyei otthonukat juttatja eszükbe, ahol semmi sem fogja a szépséget elcsúfítani, semmi sem szennyez vagy romból, semmi sem okoz betegséget vagy halált.

ML 153.Mert az elsők elmúltak. – Mindenkinek kötelessége, hogy ápolja a vidámság lelkületét, ahelyett, hogy szomorkodna és bajai felett töprengene. Ily módon sokan nemcsak nyomorulttá teszik magukat, hanem beteges képzelődésük által feláldozzák egészségüket és boldogságukat is. Vannak olyan dolgok környezetükben, amelyek nem kellemesek, és elégedetlenségüket állandóan mogorva arckifejezésük által nyilvánítják ki. Ezek a lehangoló érzelmek egészségi szempontból nagy kárt okoznak nekik, mert gátolják az emésztés folyamatát és így akadályozzák táplálkozásukat. Miközben a szomorúság és aggodalom egyetlen bajt se tud orvosolni, nagy kárt okozhat, azonban a vidámság és a reménység beragyogja mások ösvényét is, azért „Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség.” Példa 4,22.
Krisztus azért jött, hogy a világot visszaállítsa eredeti szépségébe, amelyet a bűn tönkretett… Az újföldön nem lesz bűn és betegség… Testünk visszanyeri eredeti tökéletességét. Urunk szeplőtelen képmását fogjuk viselni…..

NK 602.Mert az elsők elmúltak. – A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek - a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig - tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.

ML 160. Mert az elsők elmúltak. – A Biblia elénk tárja a menny kikutathatatlan gazdagságát és örökkévaló kincseit. Az embert a legerősebb vágya arra ösztönzi, hogy keresse boldogságát. A Biblia elismeri ezt a vágyát és bemutatja előtte, hogy az egész menny egyesül az emberrel azon erőfeszítésében, hogy elnyerje az igazi boldogságot. Kijelenti azon feltétet, amelynek alapján az ember elnyerheti Krisztus békességét. Leírja az örök boldogság és napfény otthonát, ahol többé nem lesz könny és nélkülözés. (1888, 28. levél)
A Biblia megtanít téged, hogy minden dologban becsületes, mértékletes, szorgalmas, igazságszerető és őszinte légy. Ha tanácsit megfogadod, akkor az ifjúság hű társává tesznek téged. Olyan befolyást kölcsönöznek, amely mindig felfelé vezet, hogy megtisztítsa a jellemet. Erőt ad, amely elvon a bűntől, és az igazság útjára vezet.
Élhetünk-e ilyen életet öröm nélkül? Ó, nem! Telve lesz vigasztalással, megelégedéssel, mivel beviszed életedbe a mennyet, békességet és bizonyságot teszel róla, hogy „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.” (Zsolt 19,8)

ML 342.Mert az elsők elmúltak. – Ne azért éljünk, hogy önmagunkat felmagasztaljuk, hanem mint Isten kicsiny gyermekei a legjobb képességeink szerint végezzük el azt a munkát, amelyet Isten ránk bízott. Feladatunk az, hogy jó benyomást gyakoroljunk másokra. Mi az örökkévalóságra készülünk, a mennyei szanatóriumba való bemenetelre, ahol a nagy orvos letöröl minden könnyet minden szemről, ahol az élet fájának levelei a nemzetek gyógyulását szolgálják majd.
Ragadjuk meg mindnyájan Jézus krisztust élő hittel és járjunk alázatos szívvel. Akkor Isten kegyelme megnyilatkozik bennünk és meglátjuk üdvözítését. Ragyogó koronánkat lábai elé tesszük majd és dicsőséget adunk Neki, aki győzött érettünk.

ML 348-9.Mert az elsők elmúltak. – Dicső jutalmat nyernek majd a hűséges munkások, amikor összegyűlnek Isten és a Bárány trónja előtt… A trón előtt fognak állni, mint akiket elfogadott Isten az Ő szerelmes Fiában. Minden bűnüket eltörölte, minden törvényszegésüket eltávolította. Most szemlélhetik Isten trónjának elhomályosulatlan dicsőségét… Azon a napon a megváltottak fényleni fognak az Atya és a Fiú dicsőségében. Az angyalok a hárfáikat kezükbe véve üdvözlik a Királyt és győzelmének jelvényeit: a megváltottakat, akik ’megmosták és megfehérítették ruhájukat a Bárány vérében”. 9T 285
Mindnyájan egy boldog, egyesült családot alkotnak, akik felöltöztek a dicséret és a hálaadás ruháiba, Krisztus igazságának ruháiba. Az egész természet állandóan kifejezi dicséreté és imádatát Isten iránt az Ő felülmúlhatatlan szépségében. A világot elárasztja a menny fényessége. A könnyek örömre változnak. A Hold fénye olyan lesz, mint a Nap fénye, és a Nap hétszerte erősebb lesz, mint most. A jelenet feletti örömükben együtt énekelnek majd a hajnalcsillagok, és Isten fiai ujjongnak boldogságukban, miközben Isten és krisztus kijelentik: „Bűn nem lesz többé, és halál sem lesz többé”…
A küzdelem véget ért. Minden viszály és nyomorúság megszűnt. Győzelmi ének tölti be majd az egész mennyet, mikor a megváltotta Isten trónja előtt állnak. Mindnyájan örömteljes énekben egyesülnek: „Méltó, méltó a megöletet Bárány, de újra és, a hatalmas Győző.”
Ott nincs csalódás, szomorúság, bűn. Nincs aki azt mondaná: „Beteg vagyok!” Ott nincs gyászmenet, halál és gyász. Nincs elválás, megtört szív. Jézus velünk lesz ott, és szívünket béke tölti be… az Ő jelenlétében teljes öröm van, és jobbján örök gyönyörűség.

ML 355.Mert az elsők elmúltak. – A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon ehetnek az élet fájáról, amiképpen ősszüleink is ehettek róla a bűnbeesésük előtt. Azon halhatatlan, messze terjedő fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Akkor minden fájdalmuk eltűnik. Többé sohasem érzik a betegséget, szomjúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Akkor Jézus meglátja majd lelke szenvedéseinek gyümölcseit, és megelégszik,, amikor a megváltottak – akik szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedéseknek voltak kitéve és átok alatt nyögtek – összegyűlnek az élet fája körül, hogy egyenek halhatatlan gyümölcséből, amelyhez ősszüleink minden jogukat eljátszották Isten parancsának áthágása által. Többé nem lesznek kitéve annak a veszélynek, hogy újra elveszítik jogukat az élet fájához, mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálba” (YI 1852. okt.
Az élet fáján a legszebb gyümölcsök teremnek, amelyekből a szentek szabadon ehetnek… A legmagasztosabb nyelv sem tudja kifejezni a menny dicsőségét és a Megváltó szeretetének határtalan mélységét. „

PK 456.Mert az elsők elmúltak. – A megváltottak csak egy törvényt fognak ismerni: a menny törvényét. Mindnyájan egy boldog, összeforrt, dicsőítő és hálaadó család lesznek. Felettük a hajnalcsillagok kórusban énekelnek, és Isten fiai örömtől kiáltanak, miközben Isten és Krisztus közösen hirdetik: „Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé”. „Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember és leborul előttem - mondja az Úr." "Mert megjelenik az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt." Kisarjasztja „...majd az igazságot az én Uram, az Úr is, és öröméneket minden nép hallatára." "Azon a napon a Seregek Ura lesz népe maradékának díszes koronája, ékes koronája."

PP 445.Mert az elsők elmúltak. – Még más jelenet is kibontakozott szemei előtt - az átoktól megszabadult föld szebb az imént látott ígéret földjénél. Ott nincs bűn és oda a halál sem hatol be. Örök otthont nyernek rajta a megváltottak nemzetei. Kimondhatatlan örömmel néz Mózes a jelenetre, mely dicsőbb szabadulásnak a beteljesedése, mint amit legmerészebb vágyaiban valaha is elképzelt. Földi vándorlásuk örökre véget ért, Isten Izraele végre belépett az ígéret földjére.

5T 313-4.Mert az elsők elmúltak. – Az Úr kegyelmes, irgalmas és igaz. Megengedte, hogy családotok egyik tagja, aki a legártatlanabb és legfelkészültebb volt, végigpihenje az utolsó idők veszedelmeit. Jaj, ne zárjátok el magatokat gyászotokkal az elöl a dallam és öröm elöl, mintha nem is lenne feltámadás. Hanem dicsérjétek az Istent, hogy a halottak számára többé nem lesz halál., nem lesz többé megpróbáltatás, sem bánat. Ő most Jézusban nyugszik, míg csak az Életadó a dicső halhatatlanságra nem szólítja elő az alvó szenteket.

7T 76.Mert az elsők elmúltak. – Vidéken a beteg mindig talál valamit, ami eltereli figyelmüket önmagukról és szenvedéseikről. Mindenfelé legeltethetik szemüket, s élvezhetik a természet gyönyörű dolgait – a virágokat, a mezőket. A bő terméstől roskadozó gyümölcsfákat, s a kellemes árnyat adó erdei fákat és a hegyeket, völgyeket, az azokat borító sokféle zöldet, s a különböző állatokat.
Ez a környezet nemcsak elszórakoztatja őket, hanem értelmes lelki leckét is ad nekik. Mikor Isten csodálatos keze munkája veszi körül őket, gondolataik a látható dolgokról a láthatatlanokra terelődnek. A természet szépsége az ujjá teremtett föld páratlan szépségét jutatja eszükbe, ahol semmi sem csúfítja el a szépséget, semmi sem piszkolja vagy pusztítja, semmi sem lesz, ami betegséget vagy halált okozna.

8T 42.Mert az elsők elmúltak. – Az egyház most küzdő egyház. Most egy sötétégben veszteglő, majdnem teljesen bálványimádásba merült világgal állunk szemben. De közeleg a nap, mikor a harc véget ér. Az egyház győzni fog. Isten akarata lesz meg a földön, ahogy a mennyben is. Az üdvözültek a menny törvényén kívül más törvényt nem fognak ismerni. Mindnyájan boldogok, eggyé vált család lesznek, magukra öltve Krisztus igazságának - a dicsőítésnek és hálaadásnak – palástját. Az egész természet a maga páratlan szépségében dicsőítéssel és imádattal adózik Istennek. A világ a menny fényében fürdik majd. A hold fénye olyan lesz, mint a Nap fénye, és a nap hétszerte fényesebb lesz, mint amilyen most. Az évek boldogságban peregnek majd. E kép felett a hajnalcsillagok együtt énekelnek, és Isten fiai örömükben kiáltoznak, miközben Krisztus és Isten együtt hirdetik ki: Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz.

9T 286-88.Mert az elsők elmúltak. – A föld zarándokaira otthonok, az igazak ruhái, a dicsőség koronái és a győzelem pálmái várnak. Minden, ami Isten gondviselésében zavaros volt előttünk, világossá válik az eljövendő világban. A nehezen érthető dolgok magyarázatot nyernek. A kegyelem titkai feltárulnak előttünk. Ahol véges elménk csak zavart és megtört ígéreteket fedezett fel, a legtökéletesebb és a leggyönyörűbb összhangot látjuk majd. Megtudjuk, hogy a végtelen szeretet rendelte el a legnehezebbe elviselhető tapasztalatokat. Mikor rájövünk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál, kimondhatatlan örömmel és a dicsőség teljességével fogunk örvendezni.
A menny légkörében nem ég meg a fájdalom. A megváltottak otthonában nem lesz könny, halotti menet, gyászszalag. „És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.” Ésa 33,24. A boldogság gazdag árja ömlik majd, és az örökkévalóság tovahömpölygésével egyre mélyül.
Még mindig a földi tevékenységek árjai és kavarodása között járunk. Mélységesen gondolkozzunk el az áldott eljövendő életről. Hitünk hatoljon át a sötétség minden felhőjén, s szemléljük Őt, aki meghalt a világ bűneiért. Megnyitotta a paradicsom kapuit mindenki előtt, aki befogadja és hisz Benne. Ezeknek erőt ad, hogy isten fiaivá és leányaivá váljanak. A nagy fájdalmat okozó szenvedések váljanak felvilágosító leckékké, melyek megtanítanak arra, hogy előre törjünk Krisztusban magas hitvallásunk jutalma után. Az a gondolat bátorítson minket, hogy Krisztus nemsokára eljön. Örvendeztesse szívünket az a gondolat: „Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.” Zsid 10,37. Áldott az a szolga, akit mikor az ő Uraeljön ébren talál.
Hazafelé tartunk. Aki annyira szeretett, hogy meghalt értünk, várost épít nekünk. Az új Jeruzsálem a pihenőhelyen városában nem lesz szomorúság. A bánat, jajkiáltás, a széttiport remények és az eltemetett szeretetek gyászének soha többé nem hallatszik. A nehézségek öltözeteit nemsokára felcseréljük a menyegzői ruhákra. Rövid idő múlva szemtanúi leszünk Királyunk megkoronázásának. Akiknek élete Krisztusban rejtőzött el, akik a földön a hit nemes harcát harcolták, azok Isten országában a megváltottak dicsőségében ragyognak majd.
Nem tart már soká és meglátjuk azt, akiben örökéletünk reménye összpontosul. S ha jelenlétében semminek tűnik majd ennek az életnek összes megpróbáltatása és szenvedése. "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik.” Zsidók 10,35-37. Nézzetek fel, felfelé nézzetek, s hiteteket szüntelenül növeljétek. Ez a hit vezessen végig a keskeny ösvényen, Isten városának kapuin át, túl a széles, határtalan dicső jövőbe, mely a megváltottaké. „Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Íme a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.” Jakab 5,7-8.

Jel. 21,5

"És monda az, aki a királyiszéken ül vala: Íme mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak."

FE 279-80.Mert e beszédek hívek és igazak.

Jel. 21,6

"És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen."

FE 363-4.Meglett.

5BC 1150.Meglett. – Mikor Krisztus elvégeztettet-et kiáltott, Isten láthatatlan keze felülről lefelé kettéhasította a templom erős függönyét. Látható lett a szentek szentjébe való bemenetel, s Isten elégedetten hajtotta meg a fejét. Irgalmassága és igazságszeretette most már megférnek egymással. Most már igazságot szolgáltathat s mégis megbocsáthat minden Krisztusban hívőnek. Letekintett a kereszten haldokló áldozatra s így szólt: „Elvégeztetett”. Az emberiségnek új ítélkezése lesz. A megváltás ára megfizettetett és Sátán villámként hullott alá az égből. (1897, 111. kézirat)

1T 484.Meglett. – Isten felhív minden egyes embert, hogy az Ő dicsőségére használják a rájuk bízott képességeket és így más képességeket is kapjanak azok mellé. Isten kötelezettséget hárított ránk – legyünk mások javára. Másokért végzett munkánk e földön nem ér véget, míg Krisztus ki nem jelenti a mennyben: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22,11).

2Szem 357-8.Meglett. – Közelebb kell kerülnünk Istenhez! Sokkal kevesebbet kell bevinnünk a mindennapi életünkbe énünkből, és sokkal többet Jézus Krisztusból és az Ő kegyelméből. A világ történelmének fontos szakaszában élünk. Minden dolog vége elközelgett. Az idő homokja hamarosan lepereg. Nemsokára elhangzik majd a mennyben: „Meglett!” (Jel 21,6) „… aki szent szenteltessék meg ezután is… aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is” (Jel 22,11).
Bizonyságtételeink legyenek határozottabbak, és kapaszkodjunk erősebben Istenbe. Nem tudom elfojtani az imádságot hajnali egy, kettő és három órakor. Kérem az Úrtól, hogy indítsa meg az emberek szívét. Az egész menny, érdeklődéssel kíséri a földön folyó munkát. Szolgáló angyalok fáradoznak a trónnál, hogy azonnal engedelmeskedve Jézus krisztus parancsának, választ hozzanak a komoly, élő hittel felajánlott imákra. Arra gondolok, hogy az igazság hitvallói közül milyen sokan távol tartják az igazságot életükből. Nem engedik szívükbe annak megszentelő, nemesítő, és lelkiséggel felruházó erejét…

1Szem 349.Én vagyok az Alfa és az Omega. – Senki ne hirdesse tehát azt az elképzelést, hogy az embernek keveset vagy semmit nem kell tennie a győzelemre jutás nagy munkájában; mert Isten semmit sem tesz az ember közreműködése nélkül. Azt sem mondhatja senki: én már mindent megtettem, amit tudtam, most már Jézusnak kell cselekednie. Krisztus viszont azt mondta: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." (Jn 15:5.) Az embernek elejétől a végéig Isten társának kell lennie a munkában. Minden lépésnél megbotlunk és elesünk, ha a Szentlélek nem munkálkodik szívünkön. Az ember igyekezete önmagában hiábavalóság, de a Krisztussal való együttműködés győzedelmet jelent. Önmagunkban nincs erőnk a bűnbánatra. Ha nem fogadjuk el az isteni segítséget, egyetlen lépést sem tehetünk a Megváltó felé. Jézus azt mondja: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég..." (Jel 21:6.) minden lélek megmentésében.

FE 243.Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.–

JÉ 381.Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Azon a reggelen a pap azt a szertartást végezte, mely a pusztai szikla megütésére emlékeztetett. A szikla Őt jelképezte, aki halála által az üdvösség élő patakját árasztja minden szomjazóra. Krisztus szava az élet vize. Az összegyűlt tömeg színe előtt elkülönítette magát: üssék meg, hogy az élet vize ömölhessen a világra. Krisztus megütésével Sátán az élet Fejedelmét akarta megsemmisíteni, de a megütött sziklából élő víz folyt. Amint Jézus beszélt az emberekhez, a szíveket különös tisztelet hatotta át, és sokan készek voltak együtt felkiáltani a samáriai asszonnyal: „Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam!” (Jn 4:15)

1Szem 356.Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Egy törvényeskedő vallást eléggé megfelelőnek tartottak napjaikban, de ez hiba volt. Krisztus farizeusokhoz szóló feddése mindazoknak szól, akik elvesztették szívükből az első szeretetet. Egy hideg, törvényeskedő vallás soha nem vezetheti a lelkeket Krisztushoz, mivel az szeretet és Krisztus nélkül való. Gyűlöletes Isten előtt, amikor a böjtöt és az imádságot önigazoló módon gyakorolják. Az áhítatra való ünnepélyes gyülekezés, a vallási szertartások sora, a külső megalázkodás és az előírt áldozat - mind bizonyságot tesznek a világnak arról, hogy ezek végrehajtója igaznak tartja magát. Eme dolgok felhívják a szigorú előírások megfigyelőjének figyelmét, aki azt gondolja: Ez az ember mennybe fog jutni. Ez azonban mind megtévesztés. A cselekedetek nem vásárolnak számunkra belépőt a mennybe. A hatalmas, meghozott Áldozat mindazok számára elegendő, akik hisznek. Krisztus szeretete új élettel tölti meg a hívő szívét. Aki iszik az élet vizének kútfejéből, meg fog töltekezni az ország új borával. A Krisztusban való hit az, ami által jó lelkület és szándék vezérlik a hívő életét. Jóság és mennyei gondolkodásmód árad tova azoktól, akik Jézusra, hitük szerzőjére és bevégzőjére tekintenek. Tekintsetek Istenre és ne az emberre. Isten a mennyei Atyátok, aki türelemmel hordozza gyengeségeiteket, valamint megbocsátja és meggyógyítja azokat. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17:3). Krisztust szemlélve el fogtok változni, mígnem meggyűlölitek előző büszkeségeteket, hiábavalóságotokat, önbecsüléseteket, önigazultságotokat és hitetlenségeteket. Ezeket a bűnöket felesleges teherként dobjátok félre, és alázattal, szelíden és bizalommal jártok Isten előtt. Szeretetet, türelmet, gyengédséget, jóságot, kegyelmet és minden olyat fogtok gyakorolni, ami Isten gyermekeiben lakozik, és ami végül is helyet talál majd a szentek társaságában. (Review and Herald, 1894. március 20.)

4T 432.Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Azok a tanulók, akik állítják, hogy szeretik Istent és engedelmeskednek az igazságnak, rendelkezzenek az önuralom és a vallásos elv olyan mértékével, mely képessé tesszi őket, hogy tántoríthatatlanok maradjanak a kísértések közt, és Jézus mellett álljanak ki a főiskolán, szállásukon vagy bárhová mennek is. Ne viseljük csupán palás gyanánt a vallást, amit csak az Isten házában öltünk magunkra, hanem a vallásos elv jellemezze egész életünket. Akik az élet vizéből isznek azok nem fognak mint a világiak vágyakozni a változatosságra és a szórakozásra. Viselkedésükben és jellemükben meg fog látszani az a nyugalom az a béke és boldogság, melyet Jézusban találtak, mert naponta Jézus lábához helyezik aggodalmaikat és terheiket. Meglátszik majd rajtuk, hogy elégedettek, sőt örömmel járják az engedelmesség és kötelesség ösvényét. Az ilyenek jó hatással lesznek tanulótársaikra, ami az egész iskolán meglátszik. Akik ezt a hű sereget képezik, azok felfrissítik és megerősítik a tanítókat és a tanárokat, a nevelők abbeli igyekezetében, hogy szembeszálljanak a hűtlenség, az elégedetlenség meg a szabályokkal és törvényekkel szembeni hanyagság minden fajával. Hatásuk megmentő lesz, munkájuk nem pusztul el az Isten nagy napján, hanem követni fogja őket az eljövendő világban. Az ebben az életben kifejtett jó hatásuk látható marad az örökkévalóság meg nem szűnő korszakainál. Egyetlen lelkiismeretes komoly megbízható ifjú az iskolában felbecsülhetetlen kincset jelent.

5T 655.Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Röviddel az első után második látomást kaptam. Láttam a megpróbáltatásokat, melyek át kell mennem; megértettem, hogy kötelességem tovább adni amit Isten kijelentett nekem. Láttam, hogy munkám elkeseredett ellenállásba fog ütközni, hogy szívemet kínok fogják gyötörni, de Isten kegyelme elégséges lesz mindenezek között megtartani engem. A látomás tárgya mód felett aggasztott, mert rámutatott kötelességemre; az emberek közé menni, hirdetni az igazságot.
Zsibbasztó félelem nehezedett rám; hogy teljesítsem a kötelesség hívását, s kijelentem, hogy a magasságos Isten látomásokkal és jelenésekkel tüntetet ki, bűnös kevélységbe eshetek, fejembe szállhat a dicsőség, Isten rosszallását zúdíthatom magamra s leveszíthetem lelkem üdvösségét. Azért esedezem, hogy ha már tovább kell adnom amit az Úr rám bízott, akkor őrizzen meg a nem helyénvaló kevélységtől. Azt mondta az angyal: „Imádat hallották, és feleletet kapsz rá. Ha gonosz melytől félsz kerülgetni fog, Isten keze kinyúl érted és megment. Szenvedés által magfához fog vonni, ezzel őrzi meg alázatodat. Kézbesítsd az üzenetet hűségesen, tarts ki mindvégig, akkor enni fogsz az élet fájának gyümölcséből, és inni az élet vizéből.

EÉ 80-81.Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Isten Igéje az Ő ajkairól új erővel és új jelentőséggel felruházva jutott az emberek szívébe. Tanításai a teremtés dolgait új megvilágításba helyezték. A természet arculatán újra megnyugodtak azok a ragyogó fénysugarak, amelyeket a bűn száműzött. Az életnek minden tényéből és tapasztalatából egyetlen tanítást hozott elő, és azt az emberek elé tárta: az Istennel való társas viszony lehetőségét. Így Isten újra a földön lakozott. Az emberek tudatában voltak jelenlétének. A világot átölelte az Ő szeretete. A menny lejött az emberekhez, akik Krisztusban megismerték Istent, és Ő megnyitotta előttük az örökkévalóság tudományát. Így valóban elmondhatták: „Immánuel... velünk az Isten.”
Az Istentől küldött Tanítóban minden igazi nevelési munka megtalálja középpontját. Erről a munkáról ma ugyanúgy beszél a Megváltó, mint az 1800 évvel ezelőtt alapított munkáról: „... én vagyok az Első és az Utolsó”; „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég" (Jel 1:17, 21:6).
Ilyen tanítónak a jelenlétében, az isteni nevelésre való alkalmak birtokában milyen balgaság lenne tőlünk, ha Őtőle távol keresnénk a helyes nevelést, azt, hogy bölcsességet nyerjünk távol a Bölcsességtől, és igazakká váljunk az igazság megvetése által!
Balgaság lenne tőlünk, ha a világosságot a Világosság Forrásától távol keresnénk, és ha az életet az Élet Forrásától messze eltávolodva akarnánk elnyerni, ha elfordulnánk az élő víznek kútforrásától, és repedezett kutakat ásnánk, melyek nem tartják a vizet.

NK 480-81.Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Nézzük, mit tanít még a Biblia a megátalkodott gonoszokról, akiket az univerzalisták szent és boldog mennyei angyaloknak képzelnek!
„Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel 21:6). Ez az ígéret csak a szomjazóknak szól. Csak az kap inni, aki érzi, hogy szüksége van az élet vizére, és kész mindenről lemondani érte. „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem” (Jel 21:7). A Szentírás feltételeket szab. Hogy mindent örökölhessünk, a bűnnek ellen kell állnunk, és azt le kell győznünk.

Jel. 21,7

"Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem."

ST 1901 MÁJ 29.Aki győz, örökségül nyer mindent.

RH 1894 MÁJ 8.Aki győz, örökségül nyer mindent.

PK 366.Aki győz, örökségül nyer mindent. – Sátán pontosan tudja, hogy milyen bűnök elkövetésére vette rá Isten népét, és felhozza vádjait ellenük. Kijelenti, hogy bűneikkel eljátszották Isten oltalmát, és joga van elpusztítani őket. Állítása szerint hozzá hasonlóan megérdemlik, hogy Isten kizárja őket kegyeiből. Ez az a nép - kérdi -, amely elfoglalja majd helyemet, és a velem tartó angyalok helyét a mennyben? Azt vallják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének; de vajon megtartják-e előírásait? Nem szeretik-e jobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját érdekeiket a néki való szolgálat fölé? Nem szeretik-e a világ dolgait? Nézd csak bűneiket, amelyek rányomják bélyegüket életükre! Figyeld, milyen önzőek, rosszindulatúak, gyűlölködők! Engem angyalaimmal elűzöl magadtól, őket pedig - akik ugyanolyan bűnösek - megjutalmazod? Ez nem igazság, Isten! Az igazság kárhozatukat követeli!

Jel. 21,8

"A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál."

CW 30-1.Ami a második halál.

EW 89.Ami a második halál. – Láttam, hogy az Úr alkalmat adott a világnak arra, hogy felismerhesse a csapdát. Ez az egyetlen dolog már magában is bizonyítékot szolgáltatna a keresztény számára, ha egyéb bizonyítékok nem lennének is; tudniillik, hogy a spiritizmus nem tesz különbséget a jó és rossz között. Thomas Paine-t - akinek teste már porrá lett, és aki a második feltámadáskor, az ezer év végén feltámad, hogy elvegye megérdemelt jutalmát és elszenvedje a második halált, - úgy állítja be Sátán, mint aki igen nagy tiszteletben áll a mennyben. Sátán itt a földön ameddig tehette, felhasználta ezt az embert, s most ugyanazt a munkát folytatja, azt állítva, hogy Thomas Paine igen nagy tiszteletben áll a mennyben; szeretné elhitetni, hogy amiként itt a földön tanított, úgy a mennyben is tanít. Vannak, akik félelemmel és iszonyattal tekintettek életére, halálára és elvetendő tanaira, melyeket életében hirdetett s most mégis elfogadják a legromlottabb emberek egyikének tanítását, aki megvetette Istent és szent törvényét.

EW 218.Ami a második halál. – Sátán már Éden kertjében megkezdte csalását. Így szólott Évához: „Bizony nem haltok meg!” Íme, ez volt Sátán első leckéje a lélek halhatatlanságáról, amely tanítást egészen a mai napig folytatta és folytatni is fogja, amíg csak Isten gyermekei fogságának vége nem szakad. Ádám és Évára lettem figyelmessé a paradicsomban. Kinyújtották kezüket a tiltott fa gyümölcse után. Ezután elhelyeztetett a villogó kard az élet fája körül és kiűzettek a paradicsomból, nehogy az élet fájának gyümölcséből egyenek; mert akkor örökkön élő bűnösök lettek volna. Ennek a fának gyümölcse ugyanis halhatatlanságot örökített át.
Hallottam, amint egy angyal ezt kérdezte: „Ádám családjából ki hatolt át a villogó kardon és részesedett az élet fájának gyümölcséből?” Majd hallottam a másik angyal válaszát: „Ádám családjából senki sem hatolt át a villogó kardon, és senki sem evett az élet fájának gyümölcséből, ezért nincsen egyetlen halhatatlan bűnös sem. A léleknek, aki vétkezik, örök halállal kell halnia, oly halállal, amelyből nincs remény a feltámadásra; így engeszteltetik ki Isten haragja.”
Csodálkoztam azon, hogy Sátán oly eredményesen hitetheti el az emberekkel azt, hogy Istennek eme világos kijelentése: „Az a lélek, amely vétkezik, haljon meg”, annyit jelent: „Az a lélek, amely vétkezik, nem hal meg, hanem örök gyötrelemben él." Az angyal így szólt: „Az élet: élet, akár fájdalmas, akár gyönyörűséges. A halálban nincsen fájdalom, sem öröm, sem gyűlölet.”

EW 276.Ami a második halál. – Láttam, hogy a rabszolga kereskedő felelős azoknak a rabszolgáknak a lelkéért is, akiket tudatlanságban tart és a rabszolgák bűneit urától kéri számon Isten. Isten nem veheti be a mennybe azt a rabszolgát, aki tudatlanságban élt, s aki mit sem tud Istenről és a Szentírásról, aki urának vesszején kívül semmitől sem félt, és aki még az állatnál is mélyebbre süllyedt. De azért a legjobb és legkegyesebb módon bánik vele, miként ezt a kegyelmes és irgalmas Isten teheti, Isten úgy tekinti, mintha sohasem létezett volna. Ellenben gazdája kénytelen lesz a hét utolsó csapást elszenvedni és a második feltámadás alkalmával életre kel, hogy elszenvedje a második halál gyötrelmeit. Ilyen módon kielégül Isten igazságérzete.

EW 294-5.Ami a második halál. – Sátán híveinek táborába rohan s igyekszik tettre izgatni őket. De Istentől tűz hull alá az égből s a hatalmasokat s nagyokat, a szegényeket és kicsinyeket együttesen megemészti. Láttam, hogy egyesek gyorsan megsemmisültek, míg mások tovább szenvedtek. Cselekedeteik szerint vették fel büntetésüket. Egyesek napokon át égtek a tűzben, s amíg csak egyetlen éghető porcikája volt testüknek, amely még nem hamvadt el, a legnagyobb kínokat szenvedték el. Az angyal így szólt: „Kínjaik meg nem szűnnek, és tüzük ki nem alszik, amíg egyetlen részük lesz, amelynek még el kell pusztulni.”
Sátán és angyalai hosszú ideig szenvedtek. Ő nemcsak saját bűneinek terhét volt kénytelen hordani, hanem a megváltott seregét is, mely ráhelyeztetett. Neki kell bűnhődni azon lelkek romlásáért is, akiket ő taszított kárhozatba. Majd végül láttam, hogy Sátán és az egész istentelen sereg elpusztult s Isten igazságérzete kielégült. Az összes mennyei seregek és az összes megváltottak fennhangon mondták: „Ámen!"
Az angyal így szólt: „Sátán a gyökér, angyalai az ágak. Most gyökerestől, ágastól elpusztultak. Meghaltak örök halállal. Sohasem támadnak fel többé s Istennek világegyeteme tiszta lesz." Azután láttam, hogy az a tűz, amely az istenteleneket elpusztította, minden tisztátalan dolgot is megemésztett és megtisztította a földet. Majd ismét láttam, hogy a föld már megtisztult és semmi nyoma sem maradt többé a régi átoknak. A földnek szétrepedezett, egyenetlen felülete most már mindenütt egyenletes lett. Isten egész világegyeteme megtisztult és a nagy küzdelem örökre véget ért. Bármerre fordultunk is, ahol a szem megpihent, minden tiszta és szent volt. A megváltottak egész serege, fiatalok és öregek, nagyok és kicsinyek, a Megváltó lábai elé vetették ragyogó koronáikat, letérdeltek és imádták Őt, aki öröktől fogva, mindörökké él. A gyönyörű új föld, minden dicsőségével együtt a szentek örökös öröksége lesz. Az ország és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok a magasságos egek szentjei népnek adattak át, amely mindörökre bírja.

NK 593.Ami a második halál. – Az egész gonosz világ a menny kormányzásával szembeni lázadása miatt Isten ítélőszéke előtt áll. Nincs senki, aki ügyüket védené. Nincs mentségük. A rájuk kimondott ítélet: örök halál.
Ekkor mindenki előtt világossá válik, hogy a bűn zsoldja nem a csodálatos függetlenség, nem az örök élet, hanem rabság, romlás és halál. A gonoszok látni fogják, mit vesztettek lázadó életükkel. Az „igen-igen nagy örök dicsőséget” semmibe vették, amikor Isten felkínálta nekik. De milyen kívánatosnak tűnik most! „Mindez az enyém lehetett volna - kesergi az elveszett ember -, de én eldobtam magamtól. Ó, micsoda elvakultság! Nyomorúsággal, gyalázattal és reménytelenséggel cseréltem fel a békességet, boldogságot és dicsőséget. „Belátják, hogy Isten jogosan rekeszti ki őket a mennyből. Életükkel ezt vallották: „Nem akarjuk, hogy Ő (Jézus) uralkodjék rajtunk!”

NK 597-98.Ami a második halál. – A gonoszok a földön kapják meg büntetésüket (Péld 11:31). „Pozdorjá”-vá lesznek, „és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 4:1). Egyesek egy pillanat alatt pusztulnak el; mások hosszú napokig szenvednek. „Cselekedeteik szerint” kapják büntetésüket. Sátánnak - mivel Isten az igazak bűneiért is őt terheli meg - nemcsak saját lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét rávette. Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított. Amikor már elpusztul mindenki, akit csalásaival elbuktatott, ő még él és szenved. A tisztító lángokban a gonoszok - a gyökér és az ágak - végül megsemmisülnek. Sátán a gyökér, hívei az ágak. Maradéktalanul lesújt rájuk a törvény szabta büntetés, ahogy azt az igazság megköveteli. A menny és a föld, ezt látva, Jahve igazságosságát hirdeti.
Sátán romboló munkájának mindörökre vége. Hatezer évig megvalósíthatta szándékát: megtöltötte a földet bajjal, és fájdalmat okozott az egész világegyetemnek. Az egész teremtettség nyögött és vajúdott. Most Isten teremtményei örökre megszabadulnak Sátántól és kísértéseitől. „Nyugszik, csöndes az egész föld. (Az igazak) ujjongva énekelnek” (Ésa 14:7). A dicsőítés és a győzelem hangja hallatszik az egész hűséges világegyetemben. „Nagy sokaság szavát”, „mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát« hallani, „mondván: Alleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható” (Jel 19:6).

ML 355.Ami a második halál. – A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon ehetnek az élet fájáról, amiképpen ősszüleink is ehettek róla a bűnbeesésük előtt. Azon halhatatlan, messze terjedő fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Akkor minden fájdalmuk eltűnik. Többé sohasem érzik a betegséget, szomjúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Akkor Jézus meglátja majd lelke szenvedéseinek gyümölcseit, és megelégszik,, amikor a megváltottak – akik szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedéseknek voltak kitéve és átok alatt nyögtek – összegyűlnek az élet fája körül, hogy egyenek halhatatlan gyümölcséből, amelyhez ősszüleink minden jogukat eljátszották Isten parancsának áthágása által. Többé nem lesznek kitéve annak a veszélynek, hogy újra elveszítik jogukat az élet fájához, mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálba” (YI 1852. okt.

3SG 87.Ami a második halál.

2T 293-4.Ami a második halál. – Jaj, kedves testvérem, ha a múlt évben alaposan megváltoztál, megtértél volna, az év nem lett volna a semminél is rosszabb számodra. Pedig ismered Mestered akaratát, mégis azt cselekedted. Veszedelmes helyzetben vagy. Elvesztetted a lelki dolgok iránti érzékedet; erőszakot követtél el lelkiismereteden. Hírneved, légköröd nem Krisztussal gyűjt, hanem csak szétszór. Nem kedveled szíved mélyéből a vallásgyakorlatokat. Boldogtalan vagy. Feleséged, ha nem állnád el az útját, Isten népéhez szeretne csatlakozni. A te segítségedre szorul. Hozzáláttok-e most kettesben ehhez a kötelességetekhez?
Múlt év júniusában tudtomra adta az Úr, hogy az egyedüli reménység, hogy széttépd szolgaságod láncát – ha elszakadsz barátaidtól. Addig hajlottál az ellenfél kísértéseire, amíg el nem gyengültél. Jobban kedveled az élvezeteket, mint Istent, és sebesen rohansz lefelé a lejtőn. Mélyen elszomorított, hogy továbbra is előző éveid közönyében vesztegelsz. Pedig ismered és meg is tapasztaltad az Isten szeretetét: örömet is leltél benne, ha teljesítetted az akaratát. Egy időben boldogan kutattad az Isten szavát. Pontosan eljártál az imaórákra. Olyan szívből fakadtak régebben tanúságtételeid, mint aki tapasztalta magán Krisztus szeretetének éltető erejét. Később mégis elvesztetted első szeretetedet.
Isten most felszólít, hogy tarts bűnbánatot, és buzdulj fel. Jelenlegi utad örök boldogságodat dönti el. Nehogy elutasítsd a kegyelem hívását! Nehogy a magad útját válaszd! Ne melengess magadban se büszkeséget, se hiúságot, dehogy végül eljátsszad örök üdvösséged! Isten szava világosan kijelenti nekünk, hogy csak kevesen üdvözülnek, hogy még, akiket elhívott, azok közül is sokan bizonyulnak méltatlanoknak az örök életre. Nem kapnak osztályrészt a mennyben, hanem Sátán sorsában részesülnek, - el kell szenvedniük a második halált.”

2T 513.Ami a második halál. – Némelyek természettől fogva nem áhítatosak, azért művelniük kell magukban a szokást, hogy töviről hegyére szemügyre vegyék életüket, indítékaikat és külön táplálják magukban a vallásgyakorlatok és a titkos ima szeretetét. Gyakran halljuk, hogy kételyeiket és hittelenségüket szellőzetik meg azt, hogy milyen lekeseredett harcot vívnak hitetlen gondolataikkal. Csüggesztő dolgokon csámcsognak, s annyira lehűtik ezzel a hitüket, reményüket és biztonságukat az igazságban, a munka és az ügy végső sikerében, amelyben pedig őket is foglalkoztathatják, hogy külön erénynek léptetik elő, ha a kételkedés oldalán találják őket. Időről-időre mintha ténylegesen kéjelegnének abban, hogy a hitetlen álláspontok körül lebzselnek, és minden útjukba eső körülménnyel ezeket hizlalják kövérre, majd ezzel mentegetik a sötétségüket. Az ilyenekhez így szólok: azonnal jöjjetek le, hagyjátok el Sión falait, míg csak megtért emberek, jó keresztények nem lesztek. Mielőtt magatokra vállalnátok az igahirdető felelősségét, Isten elvárja tőletek, hogy vessétek el a világ szeretetét. Akik továbbra is megmaradnak kételkedő álláspontjukon, azok ugyanolyan büntetésben részesülnek majd, mint a gyávák és hitetlenek.

2T 630.Ami a második halál. – Isten szereti Pierce testvérnőt. Félénk, szelíd természet, akik lelkiismeretesen végzi kötelességét; ha mindvégig állhatatos marad, amikor Jézus eljön, meg is fogja kapni jutalmát. Nem veri dobra az erényeit, visszahúzódó természet, a csendes emberek egyike. Mégis hasznosan tölti az életét, sokak áldására volt már. Pierce testvérnő nem tartja magát nagyra, kevés az önbizalma. Sokféle rettegés él benne, mégsem tartozik a gyávák és hitetlenek közé, akik számára nem lesz hely Isten országában. Akik majd a városon kívül rekednek, azok a legmagabiztosabb, dicsekvő és látszatra buzgó emberek lesznek. Az ilyenek szeretnek ugyan a szájukkal, de nem tetteikkel és igazsággal. Ezek nem rendezték szívük dolgait Istennel. Nem az Isten félelme lebeg előttük. Akkor a gyávák és hitetlenek, akiket majd a második halálla büntetnek, azok csoportjához tartoznak, akik szégyellik Krisztus a világ előtt. Félnek helyesen cselekedni, és Krisztus követni, nehogy anyagi vesztesség érje őket. Elhanyagolják kötelességeiket, hogy elkerüljék a szidást, a próbákat és elmeneküljenek a veszedelmek elöl. Akik nem mernek jót tenni, mert ezzel zaklatásnak, vesztességnek tennék ki magukat, azok gyávák. Ezek érlelődnek a bálványimádókkal, a hazugokkal és az összes bűnösökkel együtt a második halálra.

4T 336.Ami a második halál. – A hazugság, a félrevezetés mindenegyes válfaja bűn az igazság is igazmondás Istene ellen. Isten szava világos ezeken a pontokon: „Ne lopjátok meg egymást és ne hazudjatok egymásnak.” „A hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül, ami a második halál”. Isten az őszinteség és az igazság Istene. Isten Igéje az igazság könyve. Jézus a hű és igaz tanító. Az egyház az igazság tanúja és talaja. A Magasságos minden elve, szabálya igaz és mindenestől fogva igazságos. Milyennek is tűnik tehát a hamis beszéd, a túlzás vagy félrevezetés az Úr szemében? A hazugságért, amit Elizeus szolgája mondott, mert magának igényelte az ajándékot, amit a próféta visszautasított, bélpoklosság sújtotta őt, aminek csak a halál vetett véget.

Jel. 21,9

"És jőve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét."

7BC 985-6.Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. A gyülekezet a menyasszony, a Bárány felesége. Minden igaz hívő Krisztus testének része. Krisztus így tekinti népe hűtlenségét, mint a feleség férje iránti hűtlenségét. Ne feledjük, hogy Krisztus testének tagjai vagyunk (1902, 39. levél).
A gyülekezet a menyasszony, a Bárány felesége. Tartsa hát magát szentnek, tisztának, elkülönülten. Sohase engedjen meg magának balgaságokat; hiszen a királynak menyasszonya. Mégsem veszi eszébe magasztos helyzetét. Ha megértené mindenestől dicső lenne belülről. (1901, 177. levél)
A gyülekezet Krisztus jegyese, s tagjainak Vezetőjükkel egyazon igát kell hordoznia. Isten figyelmeztet, hogy ne szennyezzük be ruhánkat (1898, 123 ½. Levél).

Jel. 21,10

"És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagyvárost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből."

EW 230-1.A nagyvárost, a szent Jeruzsálemet. – Az angyal fenségében a mennyből jött alá Jánoshoz és arca isteni dicsfényben ragyogott. Isten egyházának történelméből mély és megrendítően érdekes jeleneteket tárt fel János előtt és bemutatta neki azokat a veszélyes küzdelmeket, melyeket Krisztus követőinek kell megvívniuk. Midőn az apostol szemlélhette az egyház végső szabadulását, a jelenet fensége annyira elragadta, hogy mélységes megilletődéssel és tisztelettel az angyal lábaihoz omlott, hogy őt imádja. Ám a mennyei követ azonnal felemelte s gyengéden megfeddvén, így szólt hozzá: „Meglásd, ne tedd, mert íme én is szolgatársad vagyok neked és atyádfiainak, akiknél van a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd! Mert a Jézus bizonyságtétele: a prófétaság lelke.”
Az angyal megmutatta Jánosnak a mennyei várost elbűvölő szépségével és káprázatos dicsőségével. Az apostol túláradó elragadtatásában újra az angyal lábaihoz borult, hogy azt imádja. Oly hamar megfeledkezett az iménti intelemről. Másodszor is hallotta a gyengéd figyelmeztetést: „Meglásd, ezt ne tedd, mert én is a te szolgatársad vagyok és atyádfiaié, a prófétáké s azoké, akik megtartják e könyv beszédeit, az Istent imádd!”

EW 251.A nagyvárost, a szent Jeruzsálemet. – Jézus elküldte angyalait, hogy a csalódottak figyelmét a mennyei templomban lévő szentek szentjére irányítsák, amelybe bement, hogy megtisztítsa a szentélyt, és engesztelést szerezzen Izraelért. Jézus kijelentette angyalainak, hogy akik Őt megtalálták, azok megértik azt a művet, amelyet végez. Láttam, hogy Jézus mialatt a mennyei szentek szentjében tartózkodik, eljegyzi magának az új Jeruzsálemet; és mihelyt bevégzi művét a szentek szentjében, mint király száll alá a földre, hogy magához vegye azokat a hűséges lelkeket, akik türelmesen várták visszatérést.

EW 280.A nagyvárost, a szent Jeruzsálemet. – Minden egyes esetet eldöntöttek vagy életre, vagy halára. Mialatt Jézus a szentek szentjében szolgált, végrehajtatott az ítélet az igaz holtakon és azután az élő igazakon. Krisztus átvette országát, meghozta népéért az engesztelő áldozatot s eltörölte népének bűnét. Teljes volt a menny alattvalóinak száma. A Bárány mennyegzője megtörtént s az egész ég alatt minden hatalom, erő és uralom Jézusnak adatott át, és az üdvösség örököseinek. Jézus uralkodik, mint királyok Királya és uraknak Ura.

NK 380-81.A nagyvárost, a szent Jeruzsálemet. – 1844 nyarán és őszén hangzott fel az „Imhol jő a Vőlegény!” kiáltás. Akkor alakult ki a bölcs és a bolond szüzekkel ábrázolt két csoport: az egyik örömmel várta az Úr megjelenését, és szorgalmasan készülődött a vele való találkozásra, a másik pedig félt, és félelemből cselekedett; meg volt elégedve az igazság elméleti ismeretével, de nélkülözte az igazi kegyességet. A példázatban azok, akik a vőlegény érkezésekor „készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe”. A vőlegény - e kép szerint - a menyegző előtt jön. A menyegző azt a jelenetet szimbolizálja, amikor Krisztus átveszi országát. A Szent Várost, az Új Jeruzsálemet, amely Isten országának fővárosa és jelképe, az angyal „menyasszony”-nak, „a Bárány feleségé-nek nevezi. Az angyal ezt mondja Jánosnak: „Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét”. „Elvive engem lélekben” - mondja a próféta -, „és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből” (Jel 21:9-10). Világos tehát, hogy a menyasszony a Szent Várost jelképezi, a szüzek pedig, akik kimennek a vőlegény elé, az egyházat szimbolizálják. A Jelenések könyvében a menyegzői vacsora vendégei: Isten népe (Jel 19:9). Ha vendégek, nem lehet menyasszonyként is ábrázolni őket. Krisztus - amint Dániel próféta kijelenti - az Öregkorútól a mennyben „hatalmat, dicsőséget és országot fog kapni; övé lesz az Új Jeruzsálem, Isten országának fővárosa, „elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony” (Dán 7:14; Jel 21:2). Krisztus az ország átvétele után eljön dicsőségben mint királyok Királya és uraknak Ura, hogy megváltsa népét, akik „letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal” az országában felállított asztalánál (Mt 8:11; Lk 22:30), hogy részt vegyenek a Bárány menyegzői vacsoráján.

EW 41.A nagyvárost, a szent Jeruzsálemet. – 1848. December 16-án látomást adott nekem az Úr, amelyben megmutatta az ég erősségeinek megrázódását. Látomásomban meggyőződést szereztem róla, hogy midőn az Úr a végidők jeleinek megadásánál Máté, Márk és Lukács evangéliumában „eget” említ, akkor tényleg az eget is érti, és viszont ha „földet” említ, akkor ezalatt a földet érti. A menny erősségei: a nap, hold és a csillagok. Ezek uralják az eget. A föld erősségei azok, amelyek a földet uralják. Az ég erősségeit Isten szava rázza meg. Akkor a nap, a hold és a csillagok kimozdulnak helyükről. Nem semmisülnek meg, csak megrendülnek Isten szavára.
Sűrű sötét felhők tornyosultak és egymásba ütköztek. A légkör kettévált és visszagördült; a kinyílt űrön át az Orionba tekinthettünk, ahonnan Isten szava hangzott felénk. E nyitott űrön át száll alá Isten szent városa is. Láttam, hogy a föld erősségei most rendülnek meg, s az események egymást követik. Háború, háborús hírek, fegyver, éhségé és ragályok rendítik meg a föld hatalmasságait, majd Isten szava megrázza a napot, holdat, csillagokat, sőt magát a földet is. Azt is láttam, hogy az európai hatalmak megrendülése nem jelenti az ég erősségeinek megrázását, - mint néhányan tanítják - hanem ez a haragvó nemzetek lázongása.

EW 53.A nagyvárost, a szent Jeruzsálemet. – Az ezer év végeztével, Jézus angyalaival és szentjeivel együtt elhagyja a szent várost, s mialatt alájön velük a földre, az istentelen halottak feltámadnak; azok is, akik Őt általszegezték s jajgatnak, jajveszékelnek cselekedeteik felett, midőn meglátják az Emberfiát dicsőségének teljességében az angyalok és a szentek seregétől kísérve. Látni fogják a szögek helyét kezein és lábain és oldalán a sebhelyet. A szögek és a dárda hegyének nyomai, lesz legnagyobb dicsősége. Az ezer év végeztével Jézus az Olajfák hegyén áll, amely kettéhasad és nagy síksággá lesz. Az istentelenek, akik épp ekkor támadnak fel, ijedten menekülnek. Majd a szent város alászáll erre a síkságra. Sátán ekkor betölti lelkével a feltámadt istenteleneket, elhiteti velük, hogy a városban tartózkodó sereg csekély, ellenben az ő serege hatalmas, hogy a szenteket legyőzhetik, és a várost bevehetik.

Jel. 21,11

"Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;"

NK 600. Benne vala az Isten dicsősége. – Fájdalom nem férkőzhet a menny légkörébe. Ott nem lesz könny, sem gyászmenet, sem gyászszalag. „Halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás..., mert az elsők elmúltak”. „Nem mondja a lakos: beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Jel 21:4; Ésa 33:24).
Az Új Jeruzsálem, a megdicsőült új föld fővárosa „ékes korona... az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén”. „Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz”. „A népek az ő világosságában fognak járni és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket”. Ezt mondja az Úr: „Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja”. „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük” (Ésa 62:3; Jel 21:11.24; Ésa 65:9; Jel 21:3).
„Éjszaka nem lesz” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket” (Jel 22:5). A nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli nap verőfényét. A Szent Várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal nap nélküli világosságában fognak járni.

ML 357.Benne vala az Isten dicsősége. – Minden arc visszatükrözi majd Megváltójuk képmását. Akkor nem láthatunk majd aggódó, bánkódó arcokat, mert mindenki vidám lesz és mosolyog ártatlan tisztaságában. Ott lesznek az angyalok a feltámadt szentekkel és vértanúkkal – minden korszak megváltottaival. A legnagyobb örömet azonban az okozza majd, hogy ott lesz szeretett Megváltónk, aki szenvedett és meghalt értünk, hogy örvendhessünk annak a boldogságnak és szabadságnak. Dicső arca fényesebben fog ragyogni a napnál és megvilágosítja a gyönyörű szép várost, és szét árasztja dicsőségét minden felé.
Gyermekek is lesznek ott. Ők azonban sohasem fognak veszekedni és egyenetlenkedni. Szeretetük buzgó és szent lesz. Az ő fejükön is lesz korona és kezükben arany hárfa. Kicsiny orcájuk, amelyek itt gyakran szomorúnak és gondterheltnek láttunk, szent örömtől fog ragyogni, és kifejezi tökéletes szabadságukat és boldogságukat…
A szentek a dicsőség koronáját fogják viselni fejükön, és kezükben arany hárfát tartanak. Játszanak majd az arany hárfákon és éneklik a Megváltó szeretet énekét, és zenével dicsérik Istent. Elfelejtik ebben a világban elszenvedett problémáikat az Új Föld dicsőségének szemlélése közepette. Jézus tetszésének mosolya mindig feléjük fog sugározni, és boldogságuk teljes lesz… A szentek leendő lakhelye a legdicsőségesebb lesz.

Jel. 21,12

"És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izrael fiai tizenkét törzsének nevei:"

EW 17-8.És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja. – Jézus vezetése mellett mindnyájan a városból a földre szálltunk alá éspedig egy hatalmas hegyre, amely azonban az Urat el sem hordozhatta úgy, hogy kettévált s helyén egy tágas síkság keletkezett. Azután feltekintettünk s láttuk a nagy várost, amelynek tizenkét alapja és tizenkét kapuja volt, három-három minden oldalon, s amelynek minden kapujánál egy angyal állott. Mindnyájan így kiáltottunk fel: „A város, a nagy város alájött hozzánk Istentől a mennyből”. S a város jött s leereszkedett arra a helyre, amelyen álltunk. Majd kívülről szemléltük a városban levő fenséges dolgokat. Láttam ott ezüstösen pompázó házakat, amelyeket négy, gyöngyökkel ékesített csodálatos oszlop támasztott alá. A szentek hajlékai voltak; mindegyiken arany párkány. Láttam szenteket, kik bementek a házakba, levették koronájukat, és a párkányra helyezték s majd ismét kijöttek és munkálkodni kezdtek a házak melletti földeken, de nem úgy, mint ahogy nekünk itt a földön dolgoznunk kell, nem, nem! Fenséges fény sugárzott mindnyájuk feje felett s állandóan dicsőítették és magasztalták Istent.

EW 291.És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja. – Midőn az ezer év végén az ítélet már az összes gonoszokra kimondatott, Jézus szentjei a szent angyalok kíséretében elhagyják a várost. Jézus egy hatalmas hegyre szállt alá, amely mihelyt rátette a lábát, kettéhasadt s nagy síksággá vált. Majd felfelé tekintettünk s láttuk a nagy és dicső várost tizenkét alapjával s tizenkét kapujával. Minden oldalán három kapu és a kapu mellett egy angyal volt. Így kiáltottunk: „A város, a nagy város! Alászáll Istenünktől a mennyből!” Alászállott teljes szépségében és pompájában s elhelyezkedett ama sík térségen, melyet Jézus kijelölt.

ML 357.És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja. Isten dicső városának 12 kapuja van, amely a legnagyobb gyöngyökkel van kirakva. Tizenkét különböző színű alapja van. A város utcái tiszta aranyból készültek. A városban van Isten trónja, amelyből egy szép, tiszta folyó ered, átlátszó, mint a kristály. A szentek szabadon isznak az élet folyójának vizéből.

Jel. 21,13

"Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugatról három kapu."

Jel. 21,14

"És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei."

Jel. 21,15

"Aki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát."

Jel. 21,16

"És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő."

Jel. 21,17

"És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. "

Jel. 21,18

"És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló."

Jel. 21,19

"És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kalcedon; a negyedik smaragd;"

PP 308.És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. „Az efód felett volt a mellvért, a papi díszruha legszentebb darabja. Ezt ugyanabból az anyagból készítették, mint az efódot. Alakja négyszögletű, nagysága arasznyi volt. Aranykarikákba fűzött kék zsinóron függött le a pap válláról. A szélét különböző értékes kövekből formálták. Ezek a kövek ugyanazok a kövek voltak, amelyek Isten városának tizenkét alapját alkotják. A mellvérten tizenkét követ foglaltak aranyba. Ezeket négy sorban rendezték el, és miként a vállpántokban levő kövekbe, ezekbe a kövekbe is belevésték a tizenkét törzs nevét. Az Úr parancsolta: „És viselje Áron az Izrael fiainak neveit az ítélet hósenén, az ő szíve felett, amikor bemegy a szenthelyre, emlékeztetőül az Úr előtt szüntelen” (2Móz 28:29). Így Jézus Krisztus, a nagy főpap mentségül hozza fel vérét az Atya előtt a bűnösökért, mert a szívén viseli minden bűneit megbánt ember nevét. A zsoltáríró ezt mondja erről: „Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot” (Zsolt 40:18). A mellvértnek a jobb és a bal szélén egy-egy nagy és csillogó kő volt. Ezek Urim és Thumim-ként voltak ismertek. Isten ezeken keresztül ismertette meg akaratát a főpappal. Amikor ügyeikben az Úr elé járultak döntés végett, és a világosság dicsfénye jobbról világította meg az értékes követ, az az isteni beleegyezés jele volt, míg Isten tiltakozásának és rosszallásának bizonyítéka volt, ha balról árnyékolta be a követ.

4SG–a 101-2.És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel.

PK 256.És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. –Jeremiás - mint bölcs építőmester - már szolgálata elején arra buzdította Júda népét, hogy lelki életét bűnbánat által széles és mély alapokra helyezze. Már hosszú ideje építettek oly anyagból, amelyet Pál apostol fához, szénához és pozdorjához; Jeremiás pedig salakhoz hasonlított. „Eldobnivaló ezüstnek hívják őket - mondta a bűnében megátalkodott nemzetről -, mert az Úr elveti őket!” (Jer 6:30.) Most arra buzdította Izraelt, kezdjen bölcsen az örökkévalóságra építeni. Dobja el a hitehagyás és hitetlenség limlomát, és használjon alapanyagul tiszta aranyat, megtisztított ezüstöt, drágaköveket - hitet, engedelmességet és jócselekedeteket. A szent Isten csak ezeket fogadhatja el.

Te 150.És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel.

KP 74.A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy. – A megváltás ingyen van: ajándék. Mégis megvehető és eladható. Meg lehet a drágagyöngyöt vásárolni ott, ahol a menny kegyelmét árulják - pénz nélkül és ingyen. Mindenki megszerezheti a menny javait. Az igazság drágaköveinek kincsestára nyitva áll mindenki előtt. „Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót - mondja az Úr -, amelyet senki be nem zárhat”. Fegyveres őr nem őrzi ajtaját. Bentről és az ajtónál hangzik a hívás: Jöjj! A Megváltó meleg szeretettel szólít: „Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy” (Jel 3 :8.18).

FLB 363.A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy.

KP 73.A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy. – A megváltó szeretet áldásait Üdvözítőnk az értékes igazgyöngyhöz hasonlította. Tanítását azzal a kereskedővel szemléltette, aki igazgyöngyök után kutatott, és amikor talált egyet, „elméne, és mindenét eladván, amije volt, megvevé azt”. Az értékes igazgyöngy: Krisztus. Magába gyűjti az Atya minden dicsőségét, az Istenség teljességét. Ő az Atya dicsőségének visszatükröződése, valóságának képmása. A Fiú jellemében megmutatkozik Isten tulajdonságainak szépsége. A Szentírás minden egyes lapja Krisztus fényét sugározza. Az Ő igaz lénye hibátlan, makulátlan, mint a fehér, tiszta igazgyöngy. Isten nagy és drága ajándékát az ember nem teheti tökéletesebbé. Nincs szépséghibája. Krisztusban van „a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve”. Ő „bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul” (Kol 2:3; 1 Kor 1: 30). Krisztusban az ember megtalálja mindazt, amire a jelen és az eljövendő élethez szüksége van. Megváltónk a nagy értékű igazgyöngy. Hozzá mérten minden mást "kár"-nak ítélhetünk.

EW 17.A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy. – Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város kapuja felé indultunk. Jézus most felemelte hatalmas, dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain s így szólt: Ti megmostátok ruhátokat az én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be. Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz.

ST 1876 FEB 24.A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy.

DS 1846 JAN 24.A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy.

CT 63.A város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg.

LS 66-7.A város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg. – Mindnyájunkat körülvett a nagy felhő. Hét napon át vitettünk az üvegtenger felé, ahol Jézus saját kezűleg helyezte fejünkre a koronát. Arany hárfát és győzelmi pálmát adott. A száznegyvennégyezer legyező alakban állt fel az üvegtenger mellett. Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt. Vállunktól fogva bokáig érő ragyogó fehér palástba voltunk takarva. Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város felé indultunk. Jézus felemelte hatalmas dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain, s így szólt: ti megmostátok ruháitokat ez én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be. Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz.

2SG 100-1.A város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg.

2T 69-70.A város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg. – A szervezet addig tűri a visszaélést, amíg szembeszegülés nélkül bírja. Akkor fellázad és próbálja lerázni a koloncot, a kíméletlen bánásmódot, amit el kellett tűrnie. Ezek következménye a fejfájás, meghűlés, láz, idegesség, bénulás és más betegségek, melyek túl számosak ahhoz, hogy felsorolhatnánk. A helytelen étrend, a helytelen ivás, elpusztítja az egészséget és ezzel az élet boldogabb oldalát. Jaj, hányszor cseréltétek el az úgynevezett finom ebédet a láz, a rossz étvágy és az álmatlanság árán! Az evés örömének elvesztése, álmatlan éjszaka, órák hosszat tartó fájdalom – mindez néhány ínyenc falatért!
Ezrek elégítik ki kificamodott ízlésüket, egyetlen finom ebédért, amit mondják a következménye; lázas betegség, vagy más fájdalmas rosszúlét, később meg a biztos halál. Iszonyú áron vették meg ezt az élvezetet. Sokan követik azt el, és az ilyen öngyilkosságokat még dicsőítik is a barátai, és amikor meghalnak a papjuk is egyenesen a mennybe küldi őket. Micsoda gondolat? Hamis imádók a mennyben! Nem, az ilynek soha be nem teszik lábukat Isten városának gyöngykapuin. Az ilyeneket sohasem emelik fel szeretett megváltónk Jézus jobbjára, a Kálvária szenvedő ember mellé, akinek az élete csupa lemondás és áldozathozatal volt. Nekik a méltatlanok között jelöltek ki helyet, akiknek nem lehet részük a boldogabb életben, a hervadhatatlan örökségben.

ST 1878. JAN 31.A város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg.

Jel. 21,20

"Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist."

Jel. 21,21

"A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg."

Jel. 21,22

"És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány."

NK 600.Az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. „Templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány” (Jel 21:22). Isten népének abban a kiváltságban lesz része, hogy szabadon érintkezhet az Atyával és a Fiúval. „Most tükör által homályosan látunk” (lKor 13:12). Most Istenről csak annyit tudhatunk, amennyit az emberekkel való eljárásai és a természet dolgai visszatükröznek belőle. De majd színről színre látjuk Őt, és nem lesz köztünk fénytompító fátyol. Közelében leszünk, és nézhetjük arcának dicsőségét.

Jel. 21,23

"És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány."

8T 42.És a városnak nincs szüksége a napra. – A világ mennyei dicsőségben fürdik. Az évek boldogságban szállnak tova. A hold világa olyan erős lesz, mint most a napé, - a napé pedig hétszer olyan erős, mint most.

6BC 1118.És a városnak nincs szüksége a napra. – Krisztus szerette egyházát és önmagát adta érte. Az egyház az ő vérének megvásároltja. Isten Fiát látjuk a hét arany gyertyatartó között járni. Jézus maga adja az olajat az égő lámpáknak. Ő gyújtja meg a lángot. „Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Ján 1,4).
Egyetlen gyertyatartó, egyetlen gyülekezet sem világít magától. Minden világosság Krisztustól árad. A mennyei egyház ma csupán a földi egyház kiegészítője; ámde magasztosabb, fenségesebb – tökéletes. Ugyanez az isteni világosság folytatódik majd az örökkévalóságban. A Mindenható és a Bárány lesz világosságuk. Nincs, nem is lehet fénye a gyülekezetnek, ha nem árasztja szét azt a dicsőséget, melyet Isten trónjától nyer (1890, 1/a. kézirat)

Jel. 21,24

"És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik."

JÉ 677.És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak. – A teremtéskor az Atya és a Fiú megnyugodott teremtő munkájuk után. Mikor "elvégezteték az ég a föld és azoknak minden serege" (lMóz 2:1). A Teremtő és az összes mennyei lények ujjongtak a dicsőséges jelenet szemlélése közben. „Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok és Istennek minden fiai vigadozának” (Jób 38:7). Most Jézus pihent meg a megváltás munkájától; bár a földön szomorkodtak azok, akik szerették Őt. A mennyben azonban mégis örvendeztek. A mennyei lények szemei dicsőségesnek látták a jövő ígéretét. A helyreállított teremtés, a megváltott emberi nemzetség, amely soha nem bukhat el többé, mert legyőzte a bűnt - Isten és az angyalok, így látták azokat az eredményeket, amelyek Krisztus elvégzett munkájából áradtak és áradnak ki. Ezzel a jelenettel örökre összekapcsolódott az a nap, amelyen Jézus megnyugodott. Mert „cselekedete tökéletes” (5Móz 32:4); „valamit Isten cselekszik, az lesz örökké” (Préd 3:14). Hasonlóképpen azon a napon, amelyen „újjá teremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva” (Acs 3:21).
A teremtés szombatja - az a nap, amelyen Jézus József sírjában pihent - lesz a békének és az örömnek a napja. A menny és a föld magasztalásban, dicséretmondásban egyesül, miközben a megmentett népek "szombatról-szombatra" (Ésa 66:23) örvendező imádatban hajolnak majd meg Isten és a Bárány előtt.

NK 574.És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak. – A Megváltó, mielőtt belép Isten Városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk rangjeleit. A fénylő sorok négyszöget alkotnak Királyuk körül, akinek fenséges alakja messze kimagaslik a szentek és az angyalok között. Szeméből sugárzik a jóság és a szeretet. Az üdvözültek megszámlálhatatlan sokasága Krisztusra függeszti tekintetét. Minden szem az Ő dicsőségét szemléli, akinek „rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié”. Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére. Mindenkinek van koronája; rajta új neve (Jel 2:17) és ez a felirat áll: »Szentség az Úrnak. „Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz. Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. Minden szív leírhatatlan örömmámorban úszik, és minden száj hálás dicséretre nyílik: »Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinktől az Ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké!” (Jel 1:5-6).
A Szent Város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság megtartói belépnek rajtuk, és megpillantják az Édent, az ártatlan Ádám otthonát. Halandó fül által soha nem hallott hangon e szavak hallatszanak: „Küzdelmetek véget ért”. „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.”

PP 445.És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak. – Még más jelenet is kibontakozott szemei előtt - az átoktól megszabadult föld szebb az imént látott ígéret földjénél. Ott nincs bűn és oda a halál sem hatol be. Örök otthont nyernek rajta a megváltottak nemzetei. Kimondhatatlan örömmel néz Mózes a jelenetre, mely dicsőbb szabadulásnak a beteljesedése, mint amit legmerészebb vágyaiban valaha is elképzelt. Földi vándorlásuk örökre véget ért, Isten Izraele végre belépett az ígéret földjére.

Jel. 21,25-26

"És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); és a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik."

2Szem 231-32.Éjszaka ugyanis ott nem lesz. – Mindkettőtökért aggódom, különösen kedves Mary-ért. Naponta imádkozom érte, éjjelente pedig így szólok: tudom, hogy az Úr tenyerén hordozza őt. Mary teljes biztonsággal mondhatja: „tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra” (2Tim 1,12).
Nincs bennem kétség vagy hitatlanség Mary-vel kapcsolatban. „Az Úr színe előtt drága az ő kegyeseinek halála” (Zsolt 116,15). Mary Pállal együtt mondhatja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését”(2Tim 4,7-8).
Mit tehetnénk a Megváltó nélkül egy lelket próbáló órában? Szolgáló angyalok vannak körülöttünk, lés az élet vizével frissítik lelkünket életünk végső óráiban. Ígéretünk van attól, aki a feltámadás és az élet, hogy a Jézusban alvókat elő fogja hívni a sírból. A trombita felharsan, a halottak megelevenednek, hogy soha többé ne lássanak halált. Elérkezett számukra az örök reggel, mert az Isten városában éjszaka nem lesz.
Mary férfiasan küzdött a kísértések és a próbák idején. Krisztus kegyeméből szavai és cselekedetei által részt vett mások jellemének alakításában. A hitben meghalva, munkája tovább él (1890, 78. levél).

NK 600.Éjszaka ugyanis ott nem lesz. „Éjszaka nem lesz” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket” (Jel 22:5). A nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli nap verőfényét. A Szent Várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal nap nélküli világosságában fognak járni.

Jel. 21,25-26

"És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); és a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik."

2Szem 231-32.Éjszaka ugyanis ott nem lesz. – Mindkettőtökért aggódom, különösen kedves Mary-ért. Naponta imádkozom érte, éjjelente pedig így szólok: tudom, hogy az Úr tenyerén hordozza őt. Mary teljes biztonsággal mondhatja: „tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra” (2Tim 1,12).
Nincs bennem kétség vagy hitatlanség Mary-vel kapcsolatban. „Az Úr színe előtt drága az ő kegyeseinek halála” (Zsolt 116,15). Mary Pállal együtt mondhatja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését”(2Tim 4,7-8).
Mit tehetnénk a Megváltó nélkül egy lelket próbáló órában? Szolgáló angyalok vannak körülöttünk, lés az élet vizével frissítik lelkünket életünk végső óráiban. Ígéretünk van attól, aki a feltámadás és az élet, hogy a Jézusban alvókat elő fogja hívni a sírból. A trombita felharsan, a halottak megelevenednek, hogy soha többé ne lássanak halált. Elérkezett számukra az örök reggel, mert az Isten városában éjszaka nem lesz.
Mary férfiasan küzdött a kísértések és a próbák idején. Krisztus kegyeméből szavai és cselekedetei által részt vett mások jellemének alakításában. A hitben meghalva, munkája tovább él (1890, 78. levél).

NK 600.Éjszaka ugyanis ott nem lesz. „Éjszaka nem lesz” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket” (Jel 22:5). A nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli nap verőfényét. A Szent Várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal nap nélküli világosságában fognak járni.

Jel. 21,27

"És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé."

AT 51.És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Mialatt vágyaikat elégítgetik ki és gyönyöreiknek hódolnak, Istennek csak néha és nem szívesen hoznak szegényes áldozatot. Elfelejtik, hogy Isten egy napon pontos számadást kér majd tőlük javaik hovafordításáról és azt az alamizsnát, melyet kincstárába juttatnak, éppúgy nem fogadja el, mint annak idején Anániás és Safira adományát.

CG 13.És nem megy abba be semmi tisztátalan. A szülők előjoga, hogy gyermekeiket Isten városának kapuihoz vigyék és mondják. „Én megpróbáltam gyermekeimet az Úr szeretetére nevelni, hogy cselekedjék akaratát és dicsőítsék Őt.” A kapuk szélesre nyílnak és a szülők gyermekeikkel együtt bemennek. De nem tudnak mindannyian bemenni. Némelyek kint maradnak gyermekeikkel együtt, akiknek jelleme nem formálódott Isten akaratával összhangba. A kéz felemelkedett és a következő szavak hallatszottak, „elhanyagolták otthoni kötelességeiket. Ti nem mehettek be.” Azt ajtók bezárulnak a gyermekek előtt, mert nem tanulták meg cselekedni az Isten akaratát, és a szülők előtt is, mert elhanyagolták, azt a felelősséget, amely rajtuk megnyugodott. Nem végezték el azt a munkát, amely alkalmassá tette volna lelküket a mennyei otthonra.
Világosság ragyogott és ragyog Isten szavából és Lelkének bizonyságtételeiből, ezért megtanulhatjuk kötelességünket. Isten elvárja a szülőtől, hogy az Ő ismeretében neveljék gyermekeiket s arra, hogy tiszteletben tartsák Isten követelményeit, hogy úgy neveljék kicsinyeiket, mint az Úr családjának ifjabb tagjait, hogy gyönyörű jellemük, szeretetreméltó természetük legyen, hogy ott ragyoghassanak majd a mennyben. Ha a szülők elhanyagolják kötelességüket s megtűrik gyermekeikben a helytelenséget, ezzel bezárják előttük Isten városának kapuit.

CH 103.És nem megy abba be semmi tisztátalan.

EW 293-4.És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Sátán csábítása sikerrel jár és mindnyájan azonnal készülődnek a harcra. A nagy seregben igen sok ügyes ember is van, akik buzgón látnak hozzá a hadfelszerelési cikkek készítéséhez. Sátán vezetése mellett megindul a sereg. A királyok és hadvezérek közvetlenül Sátán mögött haladnak, őket pedig a harcosok követik, szakaszokba osztva. Minden egyes szakasz élén parancsnoka halad, miközben a földnek szétrepedezett felületén a szent város felé menetelnek, a legteljesebb rend uralkodik soraikban. Jézus bezárja a város kapuit, s az istenteleneknek serege körülzárja a várost. Most rajvonalban állnak fel, nagyon heves ütközetre várnak. Jézus, a megdicsőült szenteknek és a mennyei angyalok seregeitől kísérve, - kiknek fejét ragyogó koronák díszítik, - megszállja a falakat. Jézus fenséggel szól: "Bűnösök, lássátok meg az igazak jutalmát! És ti megváltottaim, lássátok meg az istentelenek bűnhődését!" Az óriási tömeg megpillantja a dicső sereget a város falain. Midőn látják a csillogó koronák dicsfényét s látják a megváltottak arcának fenséges sugárzását, mely Jézus képmását tükrözi vissza, s végül midőn látják a királyok Királyának végtelen dicsőségét, bátorságuk lelohad. Az elvesztett kincsek és boldogságtudata most ébred fel bennük és belátják, hogy a bűn zsoldja a halál. Látják az üdvözültek boldog, szent seregét, melyet egykor megvetettek és üldöztek, hogy sorsuk dicsőség, tisztesség és halhatatlanság, - míg ők a városon kívül maradtak, velük együtt minden közönséges dolog és tisztátalanság.

NK 423.És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Jakab apostol kijelenti, hogy a felülről való bölcsesség »először is tiszta«. Ha az apostol találkozott volna azokkal, akik Jézus drága nevét dohánnyal mérgezett ajkukra veszik, akiknek a leheletét és személyiségét megfertőzi az kellemetlen dohányszag; ha látta volna azokat, akik beszennyezik a levegőt, és egész környezetüket a méreg belélegzésére kényszerítik; ha az apostol találkozott volna a tiszta evangélium által annyira elítélt szokással, vajon nem bélyegezte volna »földi, testi és ördögi« dolognak? A dohányzás számos rabja, a megszentelődés minden áldására igényt tartva, mennyei reménységéről beszél. De Isten Igéje világosan kijelenti, hogy „nem megy abba be semmi tisztátalan” (Jel 21:27).

NK 592.És nem megy abba be semmi tisztátalan. – E rettenetes jelenetek a valóságnak megfelelően játszódnak le. Sátán, angyalai és alattvalói nem tudják szemüket levenni a maguk kovácsolta eseményekről. Mindenki visszaemlékszik a maga szerepére. Heródes, aki Betlehemben meggyilkolta az ártatlan gyermekeket, hogy megszabaduljon Izrael Királyától; az aljas Heródiás, akinek bűnös lelkén szárad Keresztelő János vére; a gyenge, megalkuvó Pilátus; a gúnyolódó katonák; a papok, a főemberek és az őrjöngő tömeg, akik ezt kiáltották: „Az Ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon”! Mindnyájan látják vétkük szörnyűségét. És miközben az üdvözült sereg „Ő meghalt értem”! kiáltással a Megváltó lábához teszi koronáját, ők hasztalan próbálnak elrejtőzni Krisztus tekintetének mennyei fenségétől, amely túlszárnyalja a nap ragyogását.
Krisztus apostolai - a hős Pál, a szenvedélyes Péter, a szeretett és szerető szívű János, valamint hűséges testvéreik is ott vannak a megváltottak sokaságában, és velük a mártírok hatalmas serege; a falakon kívül pedig - minden hitvány és förtelmes dologgal együtt - azok, akik üldözték, börtönbe vetették és megölték őket. Néró - e kegyetlen és erkölcstelen szörnyeteg - látja azok boldogságát és megdicsőülését, akiket egykor megkínzott, és akiknek határtalan szenvedésében gyönyörködött. Néró anyja is tanúja saját tettei gyümölcsének, annak, hogy miként öröklődtek fiában az ő jellemének gonosz vonásai, a szenvedélyek, amelyek az ő befolyása és példája nyomán fejlődtek ki és erősödtek meg fiában, és olyan bűncselekményekben gyümölcsöztek, amelyek megremegtették a világot.

MB 24-25.És nem megy abba be semmi tisztátalan. – A zsidók annyira szigorúak voltak a ceremoniális tisztaságot illetően, hogy szabályaik rendkívül nehezek lettek. Elméjüket annyira betöltötte a szabályok és tiltások sokasága és a külső tisztátalanságtól való félelem, hogy nem érzékelték azt a foltot, melyet az önzés és a rosszindulat ejtett lelkükön.
A ceremoniális tisztaságot Jézus nem említi az ő országába való belépés feltételének, annál inkább rámutat azonban a szív tisztaságának szükségességére. „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta” (Jak 3,17). Isten városába nem léphet be semmi, ami szennyezést okozhatna. Mindazoknak, akik ott szeretnének lakni, már itt tiszta szívűeknek kell lenniük. Annak lelkében, aki Jézustól tanul, egyre nagyobb ellenszenv alakul ki a gondatlan viselkedéssel, az illetlen beszéddel és a káromló gondolatokkal szemben. Akiknek szívében Krisztus lakozik, annak gondolatai tiszták, tettei pedig kifinomultak lesznek.

MM 154-5.És nem megy abba be semmi tisztátalan.

MM 268.És nem megy abba be semmi tisztátalan.

MYP 144. (ÜI 94).És nem megy abba be semmi tisztátalan. – A leghosszabb utat is lépésről lépésre járjuk végig. Ahogyan a lépések száma növekszik, úgy jutunk közelebb az út végéhez. A leghosszabb lánc is egyes láncszemekből áll. Ha a láncszemeknek csak egyike is hibás, az egész lánc értéktelen. Ugyanígy vagyunk a jellemmel is. A jól kiegyensúlyozott jellem az egyes jól végzett cselekedetek láncszemeiből alakul, ha egy jellemhibát, ahelyett, hogy legyőznénk, inkább ápolunk, már tökéletlenné teszi az embert és bezárja előtte a Szent Város kapuját. Aki a mennyországba akar jutni, annak jellemén nem szabad szeplőnek, foltnak vagy ráncnak lenni. Mert nem léphet be oda semmi tisztátalan. A megváltottak seregében egyetlen fogyatékosságnak se nincs helye.

PK 54.És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Mindazok, akik Isten városába lépnek, gyötrő küzdelem árán jutnak át a szoros kapun, mert „tisztátalanok pedig nem jutnak be oda” (Jel 21:27). De azért ne adja fel a reményt, aki elesett! Lehet, hogy idős emberek, akiket Isten egykor nagyon megtisztelt, feláldozva erkölcsi tisztaságukat a vágyak oltárán, beszennyezik lelküket. De ha megtérnek, ha elhagyják a bűnt, és Istenhez fordulnak, van remény részükre. Aki azt mondja, hogy „légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2:10), felszólít erre is: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani” (Ézsa 55:7). Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. „Kigyógyítom őket a hűtlenségből - hirdeti -, szívből szeretni fogom őket, mert elfordul róluk haragom” (Hós 14:5).

ML 129.És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Nélkülözhetetlen a szigorú tisztaság mind a testi, mind a szellemi egészség érdekében. A bőrön keresztül a testből állandóan salakanyagok távoznak. A több millió pórus hamar eltömődik, ha csak gyakori fürdővel nem tartjuk tisztán őket, és a bőrön keresztül eltávozó szennyeződések nem vállnak többletteherré kiválasztó szervek számára… A megfelelően alkalmazott hideg fürdő nemhogy fokozza a megfázásra való hajlamot, hanem inkább ellenállóbbá tesz a megfázással szemben, mert javítja a bőr erek vérellátását, áramlása könnyebb, szabályosabb lesz, és az ember szellemileg és testileg egyaránt új erőre kap. Az izmok rugalmasabbak lesznek, a gondolkodás megélénkül. A fürdés nyugtatja az idegeket (NO 192).
Tanítsátok meg a kisgyermekeket, hogy Istennek nem tetszik, ha szennyes testel és piszkos ruhában látja őket… A rendes, tiszte ruha egyik eszköze lesz annak, hogy gondolatainkat tisztán és emelkedetten őrizzük meg… Minden ruhát, amely érintkezésbe kerül bőrünkkel, tartsuk különösen tisztán.
Az igazság sohse irányítsa tiszta lábunkat a tisztátalanság és a szenny ösvényeire… Isten, aki olyan szigorúan tisztaságszerető, hogy nem engedte meg Izrael népének, hogy a tisztátalanság szokásait ápolják, ma sem szentesít semmi tisztátalanságot népének otthonában. Isten nemtetszéssel tekint mindenféle tisztátalanságra.
A házak tisztátalan, elhanyagolt sarkai elhanyagolt, tisztátalan sarkok keletkezésére vezetnek lelkünkben is (RH 1902. jún.10).
Tökéletes tisztaság, sok napfény, az egészségügyi szabályok minden részletének gondos betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy otthonunk lakói egészségesek, vidámak és életerősek legyenek (NO 192).
A menny tiszta és szent, ezért azoknak, akik be akarnak menni Isten városának kapuin, már itt ezen a földön külső és belső tisztaságban kell járniuk (RH 1902. jún.10).

SD 348.És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Rettenet a bűn! Ez homályosította meg az angyalok sokaságának erkölcsi szépségét. A világunkba jött és az Isten erkölcsi képmását majdnem kitörölte az emberből. Azonban Isten végtelen szeretetében utat talált, hogy az ember visszajuthasson arra a tisztségre, amelyet elveszített, amikor a kísértőnek engedett. Jézus eljött, hogy az emberiség élére álljon, és javunkra tökéletes jellemet építsen… és mindenkinek „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek” (Ján 1,12).
Mit vár el Isten vérével szerzett örökségétől? – Az egész lényének megszentelését – Krisztus tisztaságához hasonló tisztaságot, Isten akaratának tökéletes engedelmességet… A szent városba nem megy be semmi tisztátalan és hamisságot cselekvő…
Elérhetjük mennyei Urunkkal való hasonlóságot. Megismerhetjük a lelki élet tanát. Megdicsőíthetjük Teremtőnket…
Isten eszményképe gyermekei számára attól is magasabban áll ahová eljuthat az emberi képzelet. Azt szeretné, hogy elménk kristálytiszta legyen, temperamentumunk kellemes, szeretetünk pedig szabad. Akkor a minden értelmet felülhaladó békesség fog áradni belőlünk és áldást hoz azoknak, akikkel társalgunk. A lelkünket körülövező légkör felüdítő lesz…
Sokan csak ujjuk hegyével kapaszkodnak az igazsághoz. Azt az időt, amelyet a Megváltó megmentő erejéről való beszélgetésben kellene eltölteni, sokan rossz hírek továbbadásával töltik. Ha nem történik határozott változás, könnyűeknek fognak találtatni. Ha nem érik el a jellem teljes megváltozását, sohasem jutnak a Mennybe… Az igazán megtért embernek semmi hajlama nincs, hogy mások hibáiról beszéljen vagy gondolkodjon. Ajkai megszenteltek, és mint Isten tanúja bizonyságot tesz arról, hogy krisztus kegyelme átváltóztatta szívét… Csak azok mennek be a mennybe, akik legyőzték a kísértést, hogy a rosszról beszéljenek vagy gondolkodjanak.

SL 30-1.És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Jakab mondja, hogy „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta” (Jak 3,17). Ha látta volna dohányzó testvéreit, vajon nem sorolta volna ezt a szokást az előbbihez, melyek „földiek, testiek és ördögiek”(15)? A keresztény felvilágosodás e korszakában hányszor dohányfüstös, dohánybűzös azok ajka, akik Krisztus drága nevét hordják… Láttam férfiakat, kik azt állítják, hogy a megszentelt élet áldásainak részesei, de ugyanakkor a dohányzás rabjai voltak. Arra kellett gondolnom, hogy milyen is volna a mennyország, telve dohányosokkal? Isten Igéje világosan kijelenti: „És nem megy abba be semmi tisztátalan” (Jel 21,27). Hogyan engedhetik meg maguknak ezt a mocskos szokást azok, akik szeretnének belépni oda?

Te 69.És nem megy abba be semmi tisztátalan.

2T 111.És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Láttam, hogy a könyörület angyala lebegett V testvér körül. Azt is láttam, hogy nagyon félre hagyta vezetni magát azok erkölcsi értékét és Isten előtti állapotát illetően, akik kiváltak a gyülekezetből. Akad ugyan köztük néhány becsületes ember is, s ezeket még majd megmentik. Legtöbbjük szíve azonban már régóta megszenteletlen s az elevenig vágó bizonyságtételek már régóta útjukat állta, a szolgaság járma volt nekik. Félrevetették hát a jármot és a maguk romlott útjukhoz ragaszkodtak. Isten felszólít most, hogy különülj el tőlük. Szakadj el azoktól, akiknek az az öröme, hogy Isten igazsága ellen küzdjenek. Rövidesen a valódi jelleg fog felszínre törni. Azok közé tartoznak, akik a hamisságot szeretik és azt is művelik.
Ha teljes szíveddel az igazságon csüggsz, akkor az igazság majd megszentel és alkalmassá tesz a halhatatlanságra. Az a veszély fenyeget, hogy túl szigorú vagy és nem elég türelmes gyermekeidhez. Az előkészület mindent felölelő munkájában előre kell törnie azokban, akik vallják az igazságot. Míg csak úgy nem állunk hibátlanul az Isten trónja előtt, hogy sem szeplő, sem ránc, sem semmi efféle nincs rajtuk. Isten meg fog tisztítani téged, ha aláveted magad a tisztítás folyamatának.

5T 384-5.És nem megy abba be semmi tisztátalan. Aki egyáltalán beteszi lábát a menny kapuján, csakis győztesként teheti be. Mikor a Megváltót sokaság veszi körül Isten trónján – pálmaágakkal a kezükben és koronával a fejükön, akkor majd nyilvánvaló lesz, milyen győzelmeket arattak. Kiderül majd, hogy terpeszkedett a Sátán az emberek gondolkodásán, hogy fogott össze azokkal, akik pedig abban a tévhitben ringatták magukat, hogy Isten akaratát teljesítik. Akkor majd kiderül, hogy képtelenek lettek volna ellenállni az ellenfél ravaszságának és hatalmának, ha Isten hatalma nem járult volna az ember igyekezetéhez. Az embernek maga fölött is győznie kell. Alá kell vetnie Isten akaratának féktelen természetét, hajlamaikat és lelkületét. Mégis Krisztus igaz tettei és ereje rendelkezésére állnak mindannak, aki igényt tart érdemeire.
Feszítsük hát meg erőnket, komolyan és eltökélten, hogy visszaverjük a rettenetes ellenséget. Az igazság teljes fegyverzetére van szükségünk. Az idő szalad, és gyorsan közeledünk a próbaidőnk végéhez. Benne lesz-e nevünk a Bárány könyvében, vagy pedig hűtlen szolgáknak talál majd minket? Azok között leszünk-e, akik a nagy fehér trón körül állnak, a megváltottak énekét zengve. Ebben a sokaságban nem lesz egyetlen hideg, külsőséges keresztény. Minden szív hálaadással lesz telve Isten csodálatos szeretetéért, s azért a győztes kegyelemért, amely képesítette népét, hogy hódító lehessen a bűn ellen vívott harcban. Hangos szóval árad majd az ének: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak”!

7BC 987.Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Amikor Isten gyermekeivé válunk, beírják nevünket a Bárány életkönyvébe, s ott marad a vizsgálati ítéletig. Akkor minden egyén nevét szólítani fogják, és az vizsgálja meg cselekedeteit, aki így szól: „Tudom a te tetteidet”. Ha kiderül, hogy nem bántuk meg teljesen összes gonosz cselekedetünket, nevünket kitörli az élet könyvéből, s bűneink rovásunkon maradnak. (ST 1885. aug. 6)
Mózes kinyilvánította Izrael iránti nagy szeretetét, mikor Istenhez könyörgött, hogy bocsássa meg bűneiket vagy törölje ki nevét az élet könyvéből. Közbenjárása szemlélteti Krisztus szeretetét és közbenjárását a bűnös emberekért. Az Úr nem hagyta Mózesnek elszenvedni a büntetést bűnös népéért. Megmondta neki, hogy, aki bűnt követett el, azt törlik ki könyvéből; mert az igazaknak nem kell elszenvedniük a bűnösök büntetését.
Az itt említett könyv a mennyei könyv, melybe minden nevet beírtak, s mindenki tetteit, bűneit vagy engedelmességét hűségesen bejegyezték. Ha valaki túl nagy bűnt követett el, hogy az Úr megbocsássa, kitörli nevét, és pusztulásra ítéli őket. (ST 1880. máj. 27)

NK 428.Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Az ítélkezők az emberek nevét és cselekedeteit nyilvántartó mennyei könyvek alapján döntenek. Dániel próféta ezt mondja: „Ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg”. Amikor János leírja ezt a jelenetet, hozzáteszi: „Majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint” (Jel 20:12).
Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek. Jézus azt mondta tanítványainak: „Örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben” (Lk 10:20). Pál beszél hűséges munkatársairól, „akiknek neve benne van az élet könyvében” (Fil 4:3). Dániel, bepillantva abba a „nyomorúságos idő”-be, „amilyen (még) nem volt”, kijelenti, hogy Isten népe, „aki csak beírva találtatik a könyvben”, megszabadul. A Jelenések könyvének írója pedig azt mondja, hogy csak azok lépnek be Isten városába, „akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé” (Dán 12:1; Jel 21:27).
„Egy emlékkönyv iraték” az Úr előtt, amelyben feljegyzik azoknak a jócselekedeteit, „akik félik az Urat és becsülik az Ő nevét” (Mal 3:16). Hitből mondott szavaikat és szeretetből fakadó tetteiket nyilvántartják a mennyben. Nehémiás erre hivatkozik, amikor ezt mondja: „Emlékezzél meg énrólam én Istenem... és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával” (Neh 13:14). Az »emlékezés könyve« minden igaz tettet halhatatlanná tesz. Minden legyőzött kísértést, minden leküzdött bűnt, minden kedves, részvétteljes szót híven feljegyez a krónika. E könyvek minden áldozatot, Krisztusért elviselt szenvedést és fájdalmat megörökítenek. A zsoltáríró ezt mondja: „Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?” (Zsolt 56:9).

MM 144.Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.–

PK 364.Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Miként Sátán vádolta Jósuát és népét, vádolja minden korban mindazokat, akik Isten irgalmára és kegyelmére vágynak. Ő a „testvéreink vádlója, aki... éjjel nappal vádolta őket” (Jel 12:10). Minden lélekért, aki megszabadult a gonosz hatalmából, és akinek neve bekerült az élet könyvébe, mely a Bárányé, megismétlődik a küzdelem. Soha senki, akit Isten befogadott családjába, nem kerülheti el az ellenség ádáz támadását. De az, aki Izrael reménysége, oltalma, megigazulása és szabadulása volt akkor, ma is reménysége egyházának.

3T 371-2.Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Krisztus a dicsőség udvaraiból jött le erre a bűntől szennyes világra s az ember szintjére alázta meg magát. Azonosította magát gyengeségeinkkel, és hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett. Krisztus igaz jellemet tökélyesített a földön, nem a maga javára, mert az Ő jellem tiszta és szeplőtelen volt, hanem a bukott emberért. Most pedig felajánlja jellemét annak embernek, aki hajlandó elfogadni azt. A bűnösnek a bűnei elhagyása, a Krisztusba vetet hit és az Isten tökéletes törvénye iránti engedelmesség által a Krisztus igazságos tetteit tudják be, ezeket az Ő igaz tettei lesznek nevét pedig bejegyzik a Bárány életkönyvébe. Isten gyermekévé, a királyi család tagjává válik.

5T 470.Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Ahogy a Sátán Józsuát és népét megvádolta, úgy vádolja minden korszakban azokat, akik Isten könyörületét és tetszését keresik. A Jelenések a „testvérek vádolójának” nevezi, „aki éjjel-nappal vádolja őket Isten színe előtt.” Ez a szócsata megismétlődik minden egyes ember felett, akit kimentenek a gonosz hatalmából, akinek nevét bejegyzik a Bárány életkönyvébe. Sohasem fogadnak be valakit a Sátán családjából Isten családjába anélkül, hogy elkeseredett ellenállásra ne ingereljék a gonoszt. Az váltja ki a Sátán vádjait, hogy az Urat keresik, nem mintha gyűlölnék a bűnüket: sőt diadalt ül hibás jellemük felett. Csak azért nyer hatalmat felettük, mert áthágják Isten törvényét. Azért sorakoztatja fel vádjait, hogy Krisztussal dacoljon. A megváltás tervével Krisztus megtöri a Sátánnak az emberi család feletti hatalmát, és embereket ragad ki körmei közül. A főlázadó minden gyűlölete és rosszindulata felágaskodik, ha látja Krisztus fensőbbségének bizonyítékát. Pokoli hatalommal és ravaszsággal ügyködik, hogy kicsavarja krisztus kezéből az emberek gyermekeinek maradékét, akik elfogadták a megváltást.

5T 475-6.Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Amint Isten népe gyötri lelkét Isten előtt, szívük tisztaságáért esedezve, elhangzik a parancs: „Vegyétek le róla a szennyes ruhákat.” Krisztus igazságos cselekedeteinek szeplőtelen ruháját adják rá Isten megpróbált, megkísértett, de hűséges gyermekeire. Dicső öltözékbe öltöztetik most, a megvetet maradékot, hogy a világ romlottsága soha többé be ne piszkolja őket. Nevük benn marad a Bárány életkönyvében, besorolva az össze korok hűségeseinek neve mellé. Ellenálltak a csábító ámításnak, a sárkány ordítása sem tántorította el őket hűségüktől. Most már örökre biztonságban lesznek a csábító fortélyaitól. Bűneiket a bűnök szerzőjére hárították vissza. A maradéknak nemcsak megbocsátanak, nemcsak befogadják, de meg is tisztelik őket. Ékes süveget tesznek a fejükre. Királyok és papok lesznek az Isten előtt. Mialatt a Sátán vádjait szórta rájuk és el akarta pusztítani őket, szent angyalok jártak láthatatlanul szerte, és az élő Isten pecsétjét helyezték rájuk. Ezek azok, akik a Sión hegyén állnak a Báránnyal, kiknek homlokát az Atya neve díszíti. Az új éneket éneklik a trón előtt, azt az éneket, melyet senki meg nem tanulhat csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. „Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengékül. És az ő szájukban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek”(Jel 14,4-5).

TM 149.Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Azt mondom, amit láttam, s ami igaz, nevezetesen, hogy jól irányított, kitartó igyekezettel több, sokkal több lelket vezethetnénk az igazság ismeretére. Oh, a vég közel! Ki áll készen Krisztusért, aki felkel trónjáról, hogy felöltse a bosszúállás ruháit? Kiknek neveit jegyezték be az élet könyvébe, amely a Bárányé? Csak azok nevei szerepelhetnek ott, akik követik a Bárányt, valahova megy.

Jel. 22,1

"És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki."

7BC 988.És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyójátKrisztus a mennyei tanító, oda vezeti népét az élet vizének minkét oldaláról növő élet fájához, s megmagyarázza nekik az igazságot, melyeket a lenti életben nem értettek meg. Az eljövendő életben Isten népe annak teljességében elnyeri a magasabb műveltséget. Az Isten városába belépőknek arany koronát tesznek a fejére. Olyan örömteli jelenet lesz ez, melynek elmulasztását egyikünk sem engedheti meg magának. Jézus lábához fogjuk tenni koronánkat s újra meg újra neki fogjuk tulajdonítani a dicsőséget, és az ő szent nevét magasztaljuk. Angyalok csatlakoznak majd a diadalénekhez. Arany hárfáikat érnitve az egész menyet megtöltik gyönyörű zenével és a Báránynak szóló énekkel (1909, 31. kézirat).

1Szem 247.És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját – Lesznek olyanok az üdvözültek közül, akik életük utolsó óráiban fogadták el Krisztust. Ezek, mivel halálukkor nem ismerték tökéletesen a megváltás tervét, tanításban fognak részesülni a mennyben. Krisztus az élet folyója mellett fogja vezetni az üdvözülteket, és feltárja előttük azt, amit ezen a földön nem érthettek meg. (Keltezetlen kézirat, 150.)

CT 208-9.És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját

PP 379.És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját – Az Üdvözítő arra használta fel ezt a jelképes istentiszteletet, hogy az emberek elméjét azokra az áldásokra irányítsa, amelyeket hozott nekik. „Az ünnep utolsó nagy napján[...]” Jézus hangja hallhatóvá lett, mert áthangzott a templom udvarain: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Lélekről” - írja János – „amelyet veendők valának az ő benne hívők” (Jn 7:37-39). A felüdítő víz, amely kibuggyant, a kiszáradt és kopár földön kivirágoztatta a pusztát és folydogálva életet adott a már-már szomjan halóknak. Ez az isteni kegyelem jelképe, amellyel egyedül Krisztus tud megajándékozni mindenkit, és mely mint élő víz, egyedüli megtisztítója, felüdítője és erősítője az emberi léleknek. Az, aki Krisztusban lakozik, megtalálja és megkapja benne a kegyelem és erő soha ki nem apadó forrását. Krisztus vidámítja meg azok életét és tisztítja meg mindazok életútját, akik valóban keresik őt. Krisztusnak a szívbe befogadott szeretete az örök életre szóló jó cselekedetekben mutatkozik meg. Nemcsak azt a lelket áldja meg, amelyben fakad, hanem élő folyam árad ki az igazságosság szavaiban és tetteiben, mely felüdíti a körülötte levő szomjazókat.
Ugyanez a Krisztus a Jákob kútjánál a szamaritánus asszonnyal folytatott beszélgetésében a következőket mondta: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” (Jn 4:14). Krisztus ezzel összeköti a két hasonlatot. Krisztus a kőszikla és Krisztus az élő víz is.
Ezek a szép és kifejező képek fellelhetők az egész Bibliában. Évszázadokkal Krisztus adventje előtt Mózes úgy mutatott rá, mint Izrael üdvösségének kősziklájára (5Móz 32:15). A zsoltáros így énekelt róla: „[...] óh Uram, kősziklám és megváltóm” (Zsolt 19:15). „[...] az Úr, az én kősziklám” (Zsolt 92:16). „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom” (Zsolt 18:3). „[...] kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?” (Zsolt 18:32). Dávid az Úr kegyelmét énekében a „füves legelőkön” csörgedező „csendes vizekhez” is hasonlítja, amelyekhez a mennyei pásztor terelgeti a nyáját. Ismételten azt énekli róla, hogy: „[...] megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből, Mert nálad van az életnek forrása” (Zsolt 36:9-10). További utalásokat Krisztus kőszikla voltáról a Zsolt 62:7; 61:3; 71:3; 73:26; 94:22; 23:2 részekben találunk. A bölcs ember pedig kijelenti: „Mély víz az ember szájának beszéde, buzgó patak a bölcsességnek kútfeje” (Péld 18:4). Jeremiás „az élő vizek forrásá”-nak, Zakariás pedig „a bűn és tisztátalanság ellen” „fakadó kútfő”-nek nevezi Krisztust (Jer 2:13; Zak 13:1).
Ésaiás úgy írja le Krisztust, mint aki: „[...] rejtek szél ellen, [...] oltalom zivatar ellen [...] nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ésa 32:2). A próféta megénekli azt a drága ígéretet, amely emlékezetünkbe idézi az Izrael számára patakzó vízsugarat: „A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket.” „Mert vizet öntök a szomjúhozóra és folyóvizeket a szárazra.”. „Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.” Meg is hív e folyóvizekhez: „Óh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre” (Ésa 41:17? 44:3? 35:6? 55:1). A Szentírás utolsó oldalán visszhangzik újra ez a meghívás: „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyi székéből jövén ki.” „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! [...] És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:1; 22:17).

SD 226.És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját – Hála Istennek, hogy Az aki vérét ontotta értünk él. Vérére hivatkozva azért él, hogy mindenkiért közbenjárjon, aki Őt elfogadja. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Ján 1,9)… Krisztus hatékony vérét mindig szem előtt kell tartanunk. Az a vér, amely tisztítja és fenntartja az életet, élő hittel kaphatunk meg, és benne van reménységünk. Szükségszerűen mind jobban fel kell fognunk és mindinkább értékelnünk kell ennek a vérnek felbecsülhetetlen értékét, mert egyedül az fog képviselni bennünket, ha hitben érdemeire hivatkozunk, ha megőrizzük tiszta lelkiismeretünket és békénket Istennel. Megbocsátó vérként van bemutatva, elválaszthatatlanul össze van kötve Megváltónk feltámadásával és életével, mint forrás, ami állandóan folyik, Isten trónusától fakad, mint az élet vizének folyója.
Az élő madár gyönyörű jelképe, amelyet egy leölt madár vérébe mártottak, majd elengedték, hogy élvezze az életet (3Móz 14,4-8), számunkra a megbékélést jelképezi. Ez jelképezi az élet és a halál egyesítését ami az igazság és az elrejtett kincs keresőjének a megbocsátó vér egyesülését jelképezi Megváltónk feltámadásával és életével. A madarat élő víz felett ölték meg; ez a folyóvíz jelképezi Jézus vérének hatását. Ez a vér állandóan folyik és szüntelen tisztít, a Bárány vére amely megöletett a világ alapítása óta…
Nekünk szabadon kell járulnunk Krisztus megbékéltető véréhez. Ezt legértékesebb előjogunknak kell tartanunk, a legnagyobb áldásnak, ami valaha is fel lett kínálva a bűnös embernek… Milyen mély, milyen széles és milyen tartós ez a folyó! Minden szentségre vágyódó léleknek menedék, pihenés és a Szentlélek megelevenítő befolyása. Majd szent, boldog és nyugodt együtt járás és értékes beszélgetés Krisztussal. van kínálva

GCB 1895 FEB 15.És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját

BTS 19O3 JULI 1.És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját

Jel. 22.fej.

Epilógus

1888. 1489-90. – Senkinek sem kell csalatkoznia, aki Isten Szavát teszi tanulmánytárgyává. Milyen keveset tanulmányozzuk a Jelenések könyvét! A vallásos világ előtt rejtett kincs ez. Vajon miért? Mert az események nem kellemesek, hogy rágondoljanak, mert ezeket írja le hűségesen a látnok tolla. S azok az emberek, akiket a könyv bármilyen módon nyugtalanít, azokat lelkipásztoraik olyan kijelentésekkel nyugtatják meg, hogy a Jelenések könyvét lehetetlen megérteniük. Pedig ez a könyv rendkívüli módon éppen bennünket érint. „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1,3). Olvasd el a Jelenések könyvének utolsó fejezetét figyelmesen és imádkozó szívvel. „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó” (Jel. 22.13). „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14). „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22.16).

Ev 214. – Beszédem van fiatal emberekkel, akik az igazságot tanították. Hirdessétek az Igét. Elmétek igen leleményes lehet. Szakértők lehettek, mint voltak a zsidó tanítók, akik új elméleteket eszeltek ki, de krisztus ezt mondta róluk: „Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai” (Máté 15,9). A nép elé vélekedéseket, hagyományokat, mindféle meséket tártak. A formaságok és a szertartások, melyeket megköveteltek, lehetetlenné tették a nép számára, hogy felismerjék vajon Isten Igéjét követik-e vagy emberek által alkotott hagyományokat.
Sátán örvend, ha így összezavarhatja az emberek gondolatait. Lelkészeink ne tanítsák saját véleményüket. Kutassák komolyan az Írásokat, annak ünnepélyes tudatában, hogy ha hittételekként tanítanak dolgokat, melyeket Isten Igéje nem tartalmaz, akkor rájuk is vonatkozik a jelenések utolsó fejezetének ítélete (Keltezetlen kézirat 111).

Jel. 22,2

"Az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a népek gyógyítására valók."

BO 454.Életnek fája. – A Biblia az üdvözültek örökségét országnak nevezi. A mennyei Pásztor ott az élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az életnek fája megtermi gyümölcsét minden hónapban és a fa levelei a nemzeteket fogják szolgálni. Állandó folyamok folynak ott, amelyek kristály tiszták, partjain a lengedező fák árnyékot vetnek az Úr megváltottai számára készített ösvényekre. A messzenyúló síkságok szép dombokká emelkednek, és Isten hegyei felemelik szellős ormaikat. Azokon a békés síkságokon, ama élő folyamok mellett talál otthont Isten népe, amely oly sokáig volt zarándok és vándor.

PP 20.Életnek fája.„És ültette az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala” (1Móz 2:8). Minden, amit Isten teremtett, tökéletesen szép volt, és úgy tűnt, hogy semmi sem hiányzik a szent pár boldogságához; de Isten még további jelét adta szeretetének. Egy kertet készített elsősorban otthonukként. Ebben a kertben volt mindenféle fa, közülük sok megrakottan illatos, ízletes gyümölccsel. Voltak ott szőlőtövek, nagyon kellemesek a szemnek, a legváltozatosabb színű, csábító gyümölcsöktől roskadozó ágaikkal.

BO 546.Életnek fája. – Mindaz, ami földi otthonunkban szép, emlékeztessen minket ama kristályfolyóra és zöld mezőre, a hajladozó fákra és élő kútforrásokra, a fénylő városra, a fehér ruhás énekesekre, mennyei otthonunkra - a szépség ama világára, amelyet egyetlen művész sem tud megfesteni, egyetlen halandó nyelv sem képes leírni. "...Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek" (1Kor 2:9).

7BC 988-9.Életnek fája.Az élet fája Krisztus gyermekei iránt fenntartó gondoskodásának képviselője. Mikor Ádám és Éva evett a fáról, elismerték Istentől való függőségüket. Az élet fájában az élet folytatásának ereje volt, s ameddig ettek belőle, nem tudtak meghalni. Az özönvízelőttiek élete a fa életadó ereje következtében nyúlt hosszúra, melyet Ádámtól és Évától örököltek (RH 1897. jan. 26).
Az édeni élet fájának gyümölcse természetfeletti erővel rendelkezett. Enni belőle örök életet jelentett. Gyümölcse a halál ellenszere volt, levele pedig az élet és a halhatatlanság fenntartását szolgálták. Az ember engedetlensége miatt azonban a halál betette a lábát a földre. Ádám evett a jó és a gonosz tudásának fájáról, melynek érintését az Úr megtiltotta. Bűne megnyitotta a nyomorúságok zsilipjeit.
A bűn behatolása után a mennyei Kertész átültette a mennyei paradicsomba, ágai mégis lehajolnak az alsó világba. A Krisztus vére általi megváltás révén még mindig ehetünk életadó gyümölcseiből.
Krisztusról írva van: „Benne élet volt, s az élet volt az emberek világossága.” Ő az élet forrása. A neki való engedelmesség az életadó hatalom, amely megvidítja a lelkeket.
Krisztus mondja: „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” (Ján 6,35; Jel 2,7 mr.). (ST 1909. már. 31).
Az emberek fiai a gonoszság gyakorlati ismeretével rendelkeznek, ámde Krisztus eljött a világra megmutatni nekik, hogy Ő az élet fáját ültette számukra, melynek levelei a nemzetek gyógyítására valók (1898, 67. kézirat).
Az élet fájának leveleit ajánlja nektek az Úr. Édesebb a méznél, a lépes méznél is. Vegyétek, egyétek, emésszétek s félénkségetek el fog múlni (1898, 71. kézirat).
Krisztus… volt az élet fája annak, aki szakítani és enni akart belőle (1898, 95. kézirat).
Senki se feledje, hogy az élet fájának tizenkét fajta gyümölcse van. Ez földi küldetésünk tizenkét lelki tevékenységét ábrázolja. Számunkra a Biblia az élet fája. A Szentírás minden részének megvan a maga áldó haszna. Az Ige minden részéből tudni lehet valamit. Tanuljátok meg hát, hogyan kutathassátok a Bibliát. A Biblia nem darabokból tákolt valami, hanem fontos nevelő. Gondolkodásodat kell életre kelteni, mielőtt az Ige tanulmányozás valóban javadat szolgálja. Lelki izmot és inakat kell alkalmazni erre. A Szentlélek eszetekbe juttatja Krisztus szavait. Megvilágosítja a gondolkodást s irányítja a kutatást (1898, 3. levél).
Krisztus az életünk és a halhatatlanság forrása. Ő az élet fája. Aki hozzá jön, annak lelki életet ad (RH 1897. jan.26).

CS 349-50.Életnek fája.

EW 16-7.Életnek fája. – Mindnyájunkat körülvett a nagy felhő. Hét napon át vitettünk az üvegtenger felé, ahol Jézus saját kezűleg helyezte fejünkre koronáinkat. Arany hárfát és győzelmi pálmát is adott. A száznegyvennégyezer négyszög alakban állt fel az üvegtenger mellett. Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt. Vállunktól fogva bokáig érő ragyogó fehér palástba voltunk takarva. Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város kapuja felé indultunk. Jézus most felemelte hatalmas, dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain s így szólt: Ti megmostátok ruhátokat az én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be. Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz. Itt láttuk az Élet fáját és Isten királyi székét. A királyi székből tiszta vízfolyam eredt, melynek két partján az Élet fája állott. A folyam mindkét oldalán egy-egy fa törzse állott tiszta színaranyból.
Először azt hittem, hogy két fát látok, de amint ismét odatekintettem, láttam, hogy a csúcsban egyetlen fává egyesülnek azok. Így áll az Élet fája az élet folyamának mindkét partján. Ágai arrafelé hajoltak, ahol mi álltunk. Gyümölcsei fenségesek voltak; mintha arany és ezüst vegyületében keletkeztek volna. Mindnyájan a fa alá léptünk és helyet foglaltunk alatta, hogy a hely dicsőségét szemlélhessük. Majd Fitch és Stockmann testvérek, akik Isten országának evangéliumát hirdették, - de akiket Isten már előbb elszólított, hogy megmentse őket - hozzánk közeledtek, és élményeink felöl kérdezősködtek, melyek azalatt történek, míg ők a sírban aludtak. Akartuk volna elmondani nagyobb küzdelmeinket, de a bennünket körülvevő végtelen dicsőséghez képest azok oly csekélynek látszottak, hogy képtelenek voltunk beszélni róluk s csak azt kiáltottuk: Hallelúja, óh mily könnyű elnyerni a mennyországot! Majd pengetni kezdtük arany hárfáinkat, úgy, hogy még az ég boltozata is visszhangzott tőle.

EW 18-20.Életnek fája. – Mikor kissé tovább mentünk, embercsoporttal találkoztunk, amely szintén a hely pompáját csodálta. Észrevettem, hogy vörös szegély húzódik végig ruhájukon. Koronáik ragyogtak, ruhájuk tiszta fehér volt. Mikor üdvözöltük őket, megkérdeztem Jézustól, hogy kik ezek? Azt felelte, hogy vértanuk, akik érette életüket adták. Nagy csapat gyermeket is láttam mellettük, akiknek ruháján szintén vörös szegély volt. Most már közvetlenül előttünk állott Sion hegye s megpillantottuk a hegyen emelkedő fenséges templomot. Körülötte még hét hegy emelkedett rózsákkal és liliomokkal borítva. És láttam, midőn a kicsinyek felmásztak a hegyre, vagy ha akarták, szárnyaikat használták, s úgy repültek fel a csúcsokra, hol a soha el nem hervadó virágok nyíltak, melyeket kedvükre szedhettek le. A templom körüli térséget a legkülönfélébb fák díszítették: fenyők, ciprusok, olajfák, mirtuszok és gránátalmák. A fügefák egészen lehajoltak a megszámlálhatatlan gyümölcs terhétől. Mindez rendkívül pompássá tette ezt a teret. Mikor éppen be akartunk lépni a templomba, Jézus nyájas hangon így szólt: „Csak a száznegyvennégyezer léphet be e helyre”. S mi így kiáltottunk: Hallelúja!
A templomot hét, színaranyból készült és drága gyöngyökkel ékesített pillér tartotta. Le sem tudom írni az ott látott fenséges dolgokat. Óh, bárcsak beszélhetnék Kánaán nyelvén, akkor tökéletesebb képet tudnék adni ama jobb világ dicsőségéről. Láttam ott kőasztalokat, amelyekbe arany betűkkel volt bevésve a száznegyvennégyezer neve. Miután már szemléltük a templom dicsőségét, kiléptünk onnan, Jézus elhagyott minket s a városba ment. Majd nemsokára újra felhangzott nyájas szava: "Jöjjetek én népem, ti, kik nagy nyomorúságból jöttetek, teljesítettétek akaratomat, szenvedtetek érettem, jöjjetek a vacsorához, én felövezem magam és szolgállak titeket." Mi ismét kiáltottunk: Hallelúja, dicsőség az Úrnak! S beléptünk a városba. Ott láttam egy tiszta ezüstből készült, többmérföldnyi hosszúságú asztalt, amelyet szemeink azért mégis áttekinthettek. Ott láttam az Élet fájának gyümölcseit: mannát, mandulát, fügét, gránátalmát, szőlőt és még sok más gyümölcsöt. Kértem Jézust, engedje meg, hogy a gyümölcsből ehessek, de Ő így szólt: "Még nem. Azok, akik ez ország gyümölcséből esznek, többé nem térnek vissza a földre. De ha hű vagy, akkor csakhamar eheted az Élet fájának gyümölcsét és ihatod az Élet vízét. Most pedig visszatérsz ismét a földre, hogy elbeszéld a többieknek is mindazt, amit én neked kinyilatkoztattam." Ezután egy angyal gyengéden alávitt a sötét világba. Sokszor úgy érzem, hogy nem maradhatok tovább ebben a világban, amelyben minden oly szomorú. Oly elhagyatottnak érzem itt magam, mert már egy jobb országot láttam. Óh, bárcsak szárnyaim lennének, hogy mint galamb repülhetnék s bemehetnék a nyugodalomba.

EW 39-40.Életnek fája. – Az Úr megengedte nekem, hogy egyéb világok életébe is bepillantsak. Szárnyakat kaptam és egy angyal magas és fenséges helyre vezetett. Füve üde zölden díszlett és a madarak bájos dalokat csicseregtek. E hely lakói különböző termetűek voltak. Szépek, fenségesek, nyájasak és szeretetreméltóak voltak. Rendkívül hasonlítottak Krisztus tökéletes képéhez, arcuk szent örömtől sugárzott, ami megfelelt e hely szabad és kiváltságos voltának.
Egyiküket megkérdeztem, hogy hogyan van az, hogy ők sokkal szeretetreméltóbbak, mint a föld lakosai? A felelet így hangzott: "Mi teljesen engedelmeskedtünk Isten törvényeinek, s nem buktunk el engedetlenségünk következtében, mint a föld lakói." Majd két fát láttam. Az egyik egészen olyan volt, mint az Élet Fája a mennyei városban. Mindkét fa gyümölcse csodásan szép volt, de az egyik fa gyümölcséből nem ehettek. Módjukban állott volna mindkét fának gyümölcséből enni, azonban meg volt nekik tiltva az egyik fa gyümölcsének élvezete. Kísérő angyalom ekkor így szólt hozzám: "Itt senki sem evett a tiltott fa gyümölcséből, ám ha ennének belőle ők is elbuknának." Innen egy új világhoz vitettem, amelynek hét holdja volt. Ott láttam a jó öreg Énokot, aki elragadtatott. Jobbjában nagyon szép pálmaágat tartott, melynek minden egyes levelére e szó volt írva: "győzelem". Fejét vakítóan fehér koszorú ékesítette. A koszorúnak levelei is voltak és ezek mindegyikére e szó volt írva: "tisztaság". A levelek különféle színű kövekkel voltak kirakva, és fényesebben ragyogtak, mint a csillagok; pompás fényt vetettek a betűkre s nagyszerűen világították meg őket. Fején hátul egy szalag volt, amely összefűzte a koszorút, s amelyre e szó volt írva: "szentség". A koszorú felett gyönyörű korona volt, amely fényesebben ragyogott a napnál. Kérdeztem őt, hogy ez az a hely, ahová a földről vitetett? Azt felelte: "Nem, az én otthonom a város, ide csak ellátogattam". Úgy viselkedett még ott is, mintha egészen odahaza lett volna. Engedélyt kértem kísérő angyalomtól, hogy én is e helyen maradhassak. Lehetetlennek tűnt fel előttem, ismét visszatérni a sötét világba. De ő így felelt: "Most vissza kell térned, de ha hűséges maradsz mindvégig, akkor a száznegyvennégyezerrel egyetemben mindezen világokat felkeresheted és megcsodálhatod Isten kezének műveit."

EW 76-7.Életnek fája. – Azonnal megparancsolta egy angyal, hogy keljek fel s oly látvány tárult szemeim elé, amelyet lehetetlen leírnom. Embercsoportot láttam; hajuk és ruházatuk zilált volt, kinézésük félelmet és ijedtséget mutatott. Közeledtek hozzám, ruháikat hozzám dörzsölték. Ruhámra pillantottam és láttam, hogy tele van vérfoltokkal, és hogy a vér lyukakat mart rajta. Ismét élettelenül estem kísérő angyalom lábaihoz: Egyetlen mentséget sem tudtam felhozni. Nyelvem ellenállott minden erőfeszítésemnek, és csak azt kívántam, hogy eltávozhassam erről a szent helyről. Ekkor az angyal lábamra állított és így szólt: "Ez nem a te eseted; de ezt a jelenetet csak azért szemléltette veled az Úr, hogy megtudd mily soros vár reád, ha nem vagy hajlandó az Úrtól nyert üzeneteket úgy hirdetni, ahogy neked kinyilatkoztatta. Ellenben, ha hűséges leszel mindvégig, akkor az Élet Fájáról ehetsz és az élet vizéből ihatsz. Sokat kell majd szenvedned, azonban Istennek kegyelme elégséges." Ezután kész voltam arra, hogy mindazt megtegyem, amit az Úr kíván tőlem, hogy így kivívjam tetszését, s hogy ne kelljen többé rettenetes tekintetét éreznem.

EW 289.Életnek fája. – Azután láttam, amint Jézus az élet fájához vezette népét, és ismét hallottuk nyájas szavát, midőn így szólt: "E fának levelei a pogányok gyógyítására valók. Egyetek mindnyájan belőle." Az élet fájának ágairól csüngött alá a legszebb gyümölcs és a szentek szabadon élvezhették azt. A városban fenséges királyiszék volt, amelyből az élet vízének kristálytiszta árjai fakadtak. A folyam mindkét oldalán az élet fája állott és a folyam partján még egyéb pompás fák állottak, amelyek a legízletesebb gyümölcsöt adták.
A nyelv gyenge ahhoz, hogy híven leírhatnák a menny dicsőségét. Mikor ez a jelenet teljesen kibontakozik előttem, a csodálkozástól a szavam is eláll. A menny rendkívüli és felülmúlhatatlan szépségétől teljesen elbűvölve leteszem a tollat, s elragadtatva kiáltom: "Óh, mily szeretet! Óh, mily csodás szeretet!" A legmagasztosabb nyelv sem tudja elbeszélni a menny végtelen dicsőségét és a jóságos üdvözítő örök szeretetének kikutathatatlan mélységeit!"

LS 66-7.Életnek fája. – Mindnyájunkat körülvett a nagy felhő. Hét napon át vitettünk az üvegtenger felé, ahol Jézus saját kezűleg helyezte fejünkre a koronát. Arany hárfát és győzelmi pálmát adott. A száznegyvennégyezer legyező alakban állt fel az üvegtenger mellett. Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt. Vállunktól fogva bokáig érő ragyogó fehér palástba voltunk takarva. Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város felé indultunk. Jézus felemelte hatalmas dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain, s így szólt: ti megmostátok ruháitokat ez én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be. Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz. Itt láttuk az Élet Fáját és Isten királyi székét. A királyi székből tiszta vízfolyam eredt, melynek két partján az Élet Fája állott. A folyam mindkét oldalán egy-egy fa törzse állott, tiszta színaranyból.
Először azt hittem, hogy két fát látok, de amint odatekintettem, láttam, hogy a csúcsban egyetlen fává egyesültek azok. Így áll az Élet Fája az élet folyamának mindkét partján. Ágai arrafelé hajoltak, ahol mi álltunk. Gyümölcsei fenségesek voltak, mintha arany és ezüst vegyületéből keletkeztek volna. Mindnyájan a fa alá léptünk és helyet foglaltunk alatta, hogy dicsőségét szemlélhessük. Fitch és Stochmann testvérek akik Isten országának evangéliumát hirdették, de akiket Isten már előbb elszakított, hogy megmentse őket, hozzánk közeledtek, és élményeink felől kérdezősködtek, melyek azalatt közeledtek, míg ők a sírban aludtak. Akartuk volna elmondani nagy küzdelmeinket, de a bennünket körülvevő végtelen dicsőséghez képest azok oly csekélynek látszottak, hogy képtelenek voltunk beszélni róluk, s csak azt kiáltottuk: Halleluja, Halleluja, Óh mily könnyű elnyerni a mennyországot! Majd pengetni kezdtük arany hárfáinkat úgy, hogy még az ég boltozata is visszhangzott tőle.

PP 36.Életnek fája. – Amikor Ádám és társa a lankadt virágokban és hulló falevelekben a pusztulás első jeleit látta, jobban gyászolt, mint most az ember halottai miatt. A törékeny, érzékeny virágok halála valóban okot adott a fájdalomra. De amikor a hatalmas fák elhullatták leveleiket, ez a kép élénken emlékeztette őket arra a rideg tényre, hogy minden élő sorsa a halál.
Az Édenkert a földön maradt hosszú idővel az után is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte őket. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kérubok őrizte kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek istentiszteletre. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent elhagyniuk. Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.
Akkor azok, akik megtartották Isten parancsolatait, halhatatlanul fognak az élet fája alá lépni, a bűntelen világok lakói abban a gyönyörű kertben a végtelen korszakokon át szemlélni fogják Isten tökéletes teremtői művének egy darabját, azt, amelyet a bűn átka nem érintett - ízelítőt abból, amivé a föld lehetett volna, ha az ember a Teremtő dicső tervét betöltötte volna.

2SG 37.Életnek fája.

3SG 89.Életnek fája.

1Szem 31.Életnek fája. – Isten világosan megmutatta, milyen különböző módon fog majd felhasználni, hogy különleges munkát vigyek véghez. Látomásokat kaptam, ezzel az ígérettel: "Ha mindvégig hűséggel és kitartással hirdeted az üzeneteket, akkor enni fogsz az élet fájának gyümölcséből és inni fogsz az élet folyójának vizéből."

AT 328.Életnek fája. – Legnagyobb szükségletünk: erő - a magasabb rendű, tisztább és nemesebb életre. Túl sokat foglalkozunk e világgal és túl keveset Isten országával. A kereszténynek semmitől sem szabad visszariadnia azon igyekezetében, hogy elérje az Isten által előírt eszményt. Krisztus kegyelméből és ereje által, erkölcsi és lelki tökéletesség ígérete szól mindenkinek. Jézus az erő forrása; az élet kútfeje. Elvezet Igéjéhez; a bűntől beteg lélek gyógyítására az Élet fájáról nyújt leveleket. Odavezet Isten trónjához és olyan imát helyez ajkainkra, amely által szoros összeköttetésbe jutunk Vele. Érettünk megmozgatja a menny minden hatalmát. Minden léptünkkel érintkezésbe jutunk kiapadhatatlan erejével.

1BC 1086.Életnek fája. – Az Isten követelményeivel szemben való engedetlenség zárta ki Ádámot Éden kertjéből. Isten lángpallost állított az élet fája mellé, nehogy az ember kinyújtsa kezét és egyen gyümölcséből. Nehogy halhatatlanná tegye a bűnt. Isten össze követelményei iránt való engedelmesség volt a feltétel, hogy az ember ehessen az élet fájáról. Ádám engedetlensége miatt elbukott, bűnével lemondott a jogról, hogy egyen az élet fájának gyümölcséből, vagy tépjen leveléből, mely a népek gyógyítására való.
A Krisztus ereje által való engedelmesség – nyitja meg az embernek a jellem tökéletességét, adja meg a jogot az élet fájához. Jézus Krisztusnak Jánossal közölt bizonyságtétele világosan megmondja annak feltételeit, hogy az ember újra ehessen az élet fájának gyümölcséből: „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14) (1901, 72. kézirat).

7BC 957.Életnek fája. – (Jel 2,7) Nem kell várnunk , míg megdicsőülünk, mielőtt ehetnénk az élet fájának leveleiből. Aki szívébe fogadja Krisztus Igéit, tudja mit jelent enni az élet fájának leveleiből (Ján 6,33-63).
Mikor a hívő, a Lélek közösségében élve, megragadhatja az igazságot, és magáévá teheti azt, akkor eszik a mennyből alászállt kenyérből. Krisztus életébe lép és nagyra értékeli a bűnös emberért hozott kimondhatatlan áldozatot.
Az Istentől származott ismeretek az élet kenyere. Az élet fájának levelei a nemzetek gyógyulását szolgálják. A lelki élet áramlata hatja át a szívet, amint hisznek krisztus szavaiban és gyakorolják is. Így válunk eggyé Krisztussal is. Az eddig gyenge és erőetlen lelki élet megerősödik, ha a kezdettől táplált bizalmunkat mindvégig állhatatosan megtartjuk.
Minden igazságot Krisztus életeként kell befogadnunk. Az igazság megtisztít minden szennytől s elkészíti lelkünket Krisztus jelenlétére. Krisztus, a dicsőség reménysége alakul ki bennünk (1902, 103. kézirat).

CH 244. (ML 342).Életnek fája. – Ne azért éljünk, hogy önmagunkat felmagasztaljuk, hanem mint Isten kicsiny gyermekei a legjobb képességeink szerint végezzük el azt a munkát, amelyet Isten ránk bízott. Feladatunk az, hogy jó benyomást gyakoroljunk másokra. Mi az örökkévalóságra készülünk, a mennyei szanatóriumba való bemenetelre, ahol a nagy orvos letöröl minden könnyet minden szemről, ahol az élet fájának levelei a nemzetek gyógyulását szolgálják majd.

CSW 43-4.Életnek fája.

CT 33-4.Életnek fája.

JÉ 304.Életnek fája. – Krisztus mindig csak igazi szükség kielégítésére tett csodát, s minden csodája olyan jellegű volt, hogy az élet fájához vezette az embereket, melynek levelei gyógyítják a népeket. A tanítványok kezén keresztülmenő egyszerű eledel a tanulságok egész kincsesháza volt. Maga a táplálék szegényes: hal és árpakenyér, a Galileai tenger körül élő halásznép mindennapi eledele. Krisztus gazdagon megvendégelhette volna az embereket, csakhogy pusztán az evés élvezetéért elkészített étel nem szolgálta volna javukat. Krisztus arra tanította őket ezzel a leckével, hogy az Istentől rendelt természetes táplálékot az ember megrontotta. Sohasem örült úgy ember az elferdült ízlés kielégítésére készített pompás lakomáknak, mint ahogy ezek az emberek élvezték a pihenést és az egyszerű táplálékot, amelyet Krisztus az emberi településektől távol nyújtott nekik.

Ev 36.Életnek fája. – Használjunk fel minden ilyen alkalmat, mint amilyet a St. Louis-i kiállításon kínálkozott. Minden ilyen összejövetelen legyenek jelen férfiak, akiket Isten felhasználhat. Terjesszék a korszerű igazság világosságát tartalmazó füzeteket az emberek között olyan sűrűn, mint ősszel a hulló falevelek. Sokak számára, akik az ilyen összejövetelen részt vesznek, ezek az iratok jelenti az élet fájának leveleit, melyek a népek gyógyítására valók.
Azért küldöm ezt nektek testvéreim, hogy közöljétek másokkal. Akik széjjeljárnak, hogy az igazságot hirdessék, azokat Krisztus megáldja, mert Ő adta szívünkbe, hogy hirdessék ezt az igazságot…
Itt az ideje, jobban, mint eddig, hogy a HN adventisták felkeljenek és világítsanak, mert eljött világosságuk és az Úr dicsősége rajtuk feltámadt (1904, 216. levél).

Ev 138-9.Életnek fája. – Akik városainkban az Úr művében tevékenykednek, zárják el szorosan az izgalomkeltés és fanatizmus ajtóit. Isten Igéje a mi megszentelődésünk és igazságunk, azért kell lelki táplálék. Tanulmányozása jelenti, hogy esszük az élet fájának leveleit. Isten szolgáinak a legmegfelelőbb, ha úgy tanítják az Írásokat, ahogy Krisztus tanította. Isten Igéje mennyei táplálékot tartalmaz, mely lelki éhségünket kielégíti ( 1902, 17. levél).

EW 125-6.Életnek fája. – Láttam Istennek végtelen szeretetét és leereszkedését, hogy egyszülött Fiát halára adta, hogy az ember bűnbocsánatot nyerjen és éljen. Láttam Ádámot és Évát, akik abban a magasztos kiváltságban részesültek, hogy Éden kertjének tökéletes szépségében gyönyörködhettek, és akiknek megengedte Isten, hogy a pompás kert minden fájáról ehessenek, egyetlen fa kivételével. Ám a kígyó megkísértette Évát, és ez megkísértette férjét és mindketten ettek a tiltott fáról. Az első emberpár megszegte Isten parancsát és bűnössé lett. A rettenetes esemény híre bejárta a mennyet s minden hárfa elnémult Az angyalok attól tartottak, hogy Ádám és Éva kinyújtja kezét és eszik az élet fájának gyümölcsétől és akkor halhatatlan bűnösökké lesznek. Azonban Isten kijelentette, hogy kiűzi a törvényszegőket Éden kertjéből és az élet fáját lángpallosú kerubbal őrizteti, nehogy az ember kinyújthassa kezét gyümölcse után, amelynek élvezete halhatatlanná tenné.
Fájdalom töltötte be a mennyet, midőn tudatára jutott, hogy az ember elveszett, hogy a világ, melyet Isten teremtett halandókkal lesz tele, kiknek fájdalom, nyomor, betegség és halál lesz sorsuk, s hogy a bűnözők számára nincs mentség. Ádám egész családjának meg kell halnia. Ezután láttam a szeretetteljes Jézust, fájdalmas aggodalom kifejezésével arcán. Láttam csakhamar, amint az Atyát övező sugárzó fényhez közeledett. Kísérő angyalom így szólt: "Bensőséges, megbeszélést folytat az Atyával". Mialatt Jézus az Atyával beszélgetett, az angyalok aggodalma tetőfokra hágott. Három ízben zárta magába az Atyát övező fényár Jézust s midőn harmadszor visszatért az Atyától, mi is megpillanthattuk alakját. Arca nyugodt volt, minden aggodalomtól mentes és oly nyájasság és szelídség ömlött el rajta, melyet szavakkal lehetetlen leírni. Majd tudatta az angyalok karával, hogy találtak mentséget az elbukott ember számára; hogy Atyjához esedezett és engedélyt kapott, hogy saját életét mutassa be engesztelő áldozatul az emberiségért, bűneiket hordja és elszenvedje a halálos ítéletet. Így nyitott utat, melyen át az emberiség az elmúltban elkövetett bűneiért az Ő vérének érdemeiért bűnbocsánatot nyerhet, engedelmessége által újra visszatérhet

NO 74. Életnek fája. – Fogadjuk a Szentírást Isten hozzánk intézett - nem csupán írott, hanem mondott - szavaként is! A hozzá jövő szenvedőkben Krisztus nemcsak azokat látta, akik akkor segítséget kértek tőle, hanem mindazokat is, akik a korszakokon át hasonló ínségben és hasonló hittel fordulnak majd hozzá. Amikor így szólt a gutaütötthez: „Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid”, amikor ezt mondta a kapernaumi asszonynak: „Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel”! (Mt 9:2; Lk 8:48). Ezek a szavak más bűnterhet hordozókhoz is szólnak, akiknek segítségét kellene igényelniük.
Így van ez Isten Igéjének minden ígéretével. Bennük Ő személy szerint mindnyájunkhoz szól, olyan közvetlenül, mintha ténylegesen hallanánk szavát. Krisztus megígéri nekünk kegyelmét és megosztja velünk hatalmát. Ezek azok a falevelek, amelyek „a népek gyógyítására szolgálnak” (Jel 22:2 - új prot. ford.). Elfogadva, belénk ivódva, jellemünk erősségévé, az élet mozgatórugójává, fenntartójává lesznek. Semmi másnak nincs ilyen gyógyító ereje. Ezen kívül semmi sem képes azt a biztonságot és hitet adni, amely az egész ember éltető erejévé válik.

ML 352. (NK 573.)Életnek fája. – Krisztus az ég felhőiben nagy dicsőséggel jön el… Azért jön, hogy feltámassza a halottakat, és jön, hogy megdicsőítse azokat, akik szerették őt és megtartották parancsolatait, és magához veszi őket.
Ó, sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség! Az élő igazak „Nagy hirtelen, egy szempillantásban” elváltoznak, Isten szava nyomán megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket az Úr elébe a levegőbe. Az angyalok „egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig” (Mát 24,31). A kicsiny gyermekeket szent angyalok helyezik anyjuk karjába. Barátok, akiket régen elszakított egymástól a halál, újra találkoznak, hogy soha többé el ne váljanak. Most boldogan énekelve együtt emelkednek fel isten városába (NK 573).
A szülők kimondhatatlan örömmel szemlélik, amikor a koronát, a fehér ruhát és az arany hárfát átadják gyermekeiknek. A remény és a félelem napjai véget értek. Jézus megváltotta gyermekeit (ST 1886. júl. 1).
Ott megláthatjuk Édenkertjének csodálatos szép fáit, és a kert közepén az élet fáját. Elhomályosulatlan szemekkel látjuk meg a helyreállított Éden szépségét. Koronánkat Megváltónk lába elé tesszük, amelyet Ő helyez fejünkre, és arany hárfánkat pengetve dicséretet és hálát zengünk annak, aki a királyiszékben ül… Ti is mindnyájan ott lehettek azok között, akik bemennek a gyöngykapukon Isten városába. Ott lakhattok örökre a nyugalom kikötőjében, mint töretlen családok. Segítsen az Úr benneteket, hogy küzdjetek az örökélet koronájáért (RH 1903. szept. 3).

ML 355.Életnek fája.A királyiszékből tiszta folyóvíz ömlött ki, és a folyó mindkét pratján volt az életnek fája… Gyümölcse fenséges volt, az arany és ezüst keverékhez hasonló.
Éden kertjében az élet fájának gyümölcse természetfeletti életerővel rendelkezett. Fogyasztása örök életet jelentett. Gyümölcse a halál ellenszere volt. Levelei az élete és a halhatatlanság fenntartását szolgálták… A bűn bejövetele után a mennyei kertész átültette az élet fáját a mennyi Édenbe (8T 288).
A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon ehetnek az élet fájáról, amiképpen ősszüleink is ehettek róla a bűnbeesésük előtt. Azon halhatatlan, messze terjedő fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Akkor minden fájdalmuk eltűnik. Többé sohasem érzik a betegséget, szomjúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Akkor Jézus meglátja majd lelke szenvedéseinek gyümölcseit, és megelégszik,, amikor a megváltottak – akik szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedéseknek voltak kitéve és átok alatt nyögtek – összegyűlnek az élet fája körül, hogy egyenek halhatatlan gyümölcséből, amelyhez ősszüleink minden jogukat eljátszották Isten parancsának áthágása által. Többé nem lesznek kitéve annak a veszélynek, hogy újra elveszítik jogukat az élet fájához, mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálba” (YI 1852. okt).
Az élet fáján a legszebb gyümölcsök teremtek, amelyekből a szentek szabadon ehettek… A legmagasztosabb nyelv sem tudja kifejezni a menny dicsőségét és a Megváltó szeretetének határtalan mélységét (EW 289).

MM 233-4.Életnek fája.

SD 47.Életnek fája. – Gondoljátok-e azt, hogy Isten parancsolatainak megtartói szomorúak lesznek, amikor Isten városának kapuja ragyogó sakkorvasán kinyílik, és Istenhozottal fogják köszönteni őket? Nem, soha! Örömrivalgásban törnek ki, boldogok, mert többé nem rabjai a Törvénynek, mert megtartották és szabadokká lettek tőle. Joguk lesz az élet fájához és a gyógyírt hozó leveleihez.
A menny Istene áldást mondott Isten törvényének megtartóira.
Aki itt a földön a „kevesen volt hű” az örök dicsőség országában sokkal lesz „megbízva”.

SD 365.Életnek fája. – Mi Isten életéhez hasonló élet után vágyódunk; ezért kell természetünket összhangba hozni Isten akaratával. Úgy kell irányítani életünket, hogy bizalommal járulhassunk Isten elé megnyitva előtte szívünket, mondjuk el neki szükségleteinket. Higgyük el azt, hogy Ő hall bennünket és erőt meg kegyelmet ad az Isten szavában levő elvek megvalósításához. Sóvárogjuk a mennyet, a győzelmi koszorút, a belépést Isten városába és enni óhajtunk az Isten Paradicsomának közepén levő élet fájáról. A Királyt teljes szépségében óhajtjuk látni. Ezért naponta szemléljük Jézust, aki a tökéletes emberi jellem mintaképe. Ha isteni természetére hagyatkozunk, akkor az Istenség ereje a mi oldalunkon lesz és erőt ad a győzelemre minden rossz szokás és kívánság felett.
Istennek adok hálát életemért… Távoli jövőbe tekintő hitem van és látom az élet fáját. Értékes gyümölcs nő rajta, levelei pedig a népek gyógyulására szolgálnak. A dicsőség országában nincs többé megtört szív, nincs többé szomorúság, nincs többé bűn, nincs többé szomorúság és nincs többé szenvedés.

3SG 35.Életnek fája.

2Szem 173.Életnek fája. – Isten egyedül azok szolgálatát fogadja el, akik az isteni természet részesei. Krisztus nélkül az ember semmire sem képes. Az Isten és az ember iránti gyakorolt szeretet teszi kedvessé az embert Isten szemében. Az isteni parancsnak való engedelmesség arra képesít bennünket, hogy Isten munkatársaivá váljunk. A keresztény fán a szeretet gyümölcse terem, mely az élet fájának leveleihez hasonlóan a népek gyógyítására való (1903,108. kézirat).

4T 328.Életnek fája. – Ennek az életnek minden értéke és jelentősége a mennyel és az eljövendő, halhatatlan élettel való összefüggéséből fakad. Isten örök karja átöleli a lelket, mely hozzáfordul segítségért, legyen az a lélek mégoly erőtlen is. A hegyek drága kincsei el fognak pusztulni, de aki Istenrét él, tántoríthatatlanul a gáncsoskodástól, a tapstól meg nem rontva, az majd örökre Istennel fog lakozni. Isten városa megnyitja kapuit az előtt, aki a földön megtanulja, hogy istenre támaszkodjék vezetésért és bölcsességért, megnyugtatásért és reménységért a vesztesség és lesújtottság között. Angyalok éneke fogja üdvözölni őt, neki termi majd gyümölcsét az életnek fája.

6T 392-3.Életnek fája. – Ha feltesszük a kérdést: mi az ínség oka a gyülekezetben? A válasz ez: Megengedjük, hogy gondolataink elterelődjenek az Igéről. Ha Isten szavával, mint lelkünk eledelével táplálkoznánk, ha tisztelettel és alázattal fogadnánk be, akkor nem lenne szükség a számos és ismétlődő bizonyságtételre. Befogadnánk a Szentírás világos kijelentéseit s átültetnénk életünk cselekedeteibe.
A Biblia élő elvei olyanok, mint az élet fájának levelei, melyek a nemzetek gyógyulására szolgálnak.
Az élő Isten szava nemcsak leírt, hanem kimondott szó is. A Biblia Isten hozzánk szóló szava, ugyanolyan bizonyosan, mint fülökkel hallanánk. Ha megértenék ezt, félelemmel vegyes tisztelettel nyitnánk meg Isten szavát, s buzgón kutatnánk a tanításait! Úgy tekintenénk a Szentírás olvasását, a Szentírásba való elmélyülést, mintha a végtelen Isten fogadna minket kihallgatáson.

7T 195.Életnek fája. – Jöjjenek össze kis csoportok este, délben vagy kora reggel a Bibliát tanulmányozni. Tartsanak imaórákat, imádkozzanak, hogy a Szentlélek erősítse, világosítsa és szentelje meg őket. Ez az, amit Isten minden munkás szívében kíván elérni. Ha magatok nyitjátok meg az ajtót, hogy befogadjátok, nagy áldásban lesz részetek. Gyülekezéseiteken angyalok lesznek jelen. Az élet fájának leveleivel fogtok táplálkozni. Ezekben az értékes órákban, mikor Isten áldását keresitek, milyen bizonyságtételetek tehettek a munkatársaitokkal alkotott, meghitt barátságról. Ez több megnyugvást, örömet ad, mint a gyülekezetben játszott hangszerek kellemes hangja. Krisztus belép szívetekbe, ha csak ezen az úton maradtok megvesztegethetetlenek.

8T 288-9.Életnek fája.Éden kertjében az élet fájának gyümölcse természetfeletti jó tulajdonságokkal bírt. A fáról enni örök életet jelentett. A gyümölcs a halál ellenszere volt. Levelei tartották fenn az életet és a halhatatlanságot. De az ember engedetlensége miatt a halál belépett a világba. Ádám evett a jó és a gonosz tudásnak fájáról, a gyümölcsből, melyet nem volt szabad érintenie. Az engedetlenség megnyitotta fajunk felett a szomorúság zsilipjeit.
A bűn belépése után a mennyei gazda átültette az élet fáját a mennyei paradicsomba, de ágai áthajolnak a falon, a lenti világba. A Krisztus vérén történt megváltás jóvoltából, még mindig ehetjük életadó gyümölcsét.
Krisztusról olvashatjuk: „Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Ján. 1,4). Krisztus az élet forrása. A Krisztus iránti engedelmesség életadó hatalom, mely megvidámítja a lelket.
Krisztus kijelenti: „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” „A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.” „A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Ján 6,35..57.63; Jel 2,7).
Te 75.Életnek fája.

8T 288. – Tizenkét gyümölcsöt terem.Éden kertjében az élet fájának gyümölcse természetfeletti jó tulajdonságokkal bírt. A fáról enni örök életet jelentett. A gyümölcs a halál ellenszere volt. Levelei tartották fenn az életet és a halhatatlanságot. De az ember engedetlensége miatt a halál belépett a világba. Ádám evett a jó és a gonosz tudásnak fájáról, a gyümölcsből, melyet nem volt szabad érintenie. Az engedetlenség megnyitotta fajunk felett a szomorúság zsilipjeit.
A bűn belépése után a mennyei gazda átültette az élet fáját a mennyei paradicsomba, de ágai áthajolnak a falon, a lenti világba. A Krisztus vérén történt megváltás jóvoltából, még mindig ehetjük életadó gyümölcsét.

2BC 1039.Levelei a népek gyógyítására valók. – Josafát legfennköltebb, legfőbb hivatásának tekintette, hogy a törvénykönyv olvasója legyen, mely az „így szól az Úr”-at tartalmazza. Izrael fejedelmeinek – az orvosoknak, iskoláink tanítóinak, lelkipásztoroknak és az Úr intézményeiben a bizalom állásait betöltőknek – legfőbb hivatása eleget tenni a rajtuk nyugvó kötelességnek, hogy mint biztos helyre bevert szöget rögzítsék az Írásokat a nép értelmében; arra használják az Isten által adott tekintély- talentumaikat, hogy az emberek értelmébe bevéssék az igazságot, hogy „a bölcsesség kezdete az Úr félelme”. Izrael vezetői számára a Szentírás ismeretének egész területükön való terjesztése a lelki szépség elősegítését jelentette; hiszen Isten szava levél az élet fájáról (1903, 14. kézirat)

5BC 1134-5.Levelei a népek gyógyítására valók. – Az Ige csodálatos szépnek hirdeti az Üdvözítőt. Megnyugvás és vigasz nyerhető az Írásokban, mely tele van ígéretekkel, hogy mit tesz Isten azokért, akik helyes kapcsolatra jutnak vele. Az Ige hallása különösen a betegeket nyugtatja meg. Hiszen az Írások adományával Isten az élet fájáról adott levelet az emberiségnek, s ez a fa a nemzetek gyógyulására szolgál. Az Ige olvasója vagy hallgatója, hogyan veszíthetné el a mennyei dolgok iránti érdeklődését, hogyan találna szórakozást és boldogságot a világban (1901, 105. kézirat)?

WM 288.Levelei a népek gyógyítására valók.

5BC 1135.Levelei a népek gyógyítására valók. – Nem elég ismernünk és tisztelnünk az Ige szavát.. bele kell hatolni értelmünkbe, komolyan kell tanulmányozni azokat; ennünk Isten Fiának testét, innunk az ő vérét. A keresztények azzal mutatják ki, milyen mértékben teszik ezt, hogy milyen egészséges a lelkiségük. Ismernünk kell az Ige gyakorlati alkalmazását jellemépítésünkre. Szent templommá kell lennünk, melyben Isten él, jár és munkálkodik. Sose törjünk arra, hogy azon szolgák fölé emelkedjünk, akiket Isten választott munkája végzésére, szent neve dicsőségére. „Mindnyájan testvérek vagytok.” Alkalmazzuk magunkra Igéit, szöveget szöveggel vetve össze. Mindennapi életünkben testvéreink és a világ előtt legyünk a Szentírás értelmezői, az za szerezve tisztességet Krisztusnak, hogy az Ő szelídségét és alázatos szívűségét tanúsítjuk. Krisztus tanításai legyenek olyanok számunkra, mint az élet fájának levelei. Amint esszük és megemésszük az élet kenyerét, kiegyensúlyozott jellemet fogunk kimutatni. Egységünkkel, a mások nagyrabecsülésével hordunk élő tanúbizonyságot a világnak az igazság hatalmáról.
Mikor az emberek alávetik magukat Istennek, az élet kenyerével és az üdvösség vizével táplálkoznak, akkor felnevekednek Krisztusban. Jellemünk abból áll, amit értelmünk eszik és iszik. Az élet Igéje által melyet befogadunk, melynek engedelmeskedünk, az isteni természet részeseivé válunk. Akkor egész szolgálatunk az isteni hasonlóság szerint alakul, s Krisztus, nem pedig ember dicsőül meg (1900, 64. levél).
„A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, - mondja Krisztus - örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.” „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet” (János 6,54-57.63). ez jelenti az élet fája gyümölcsének evését.

Jel. 22,3

"És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;"

MB 17-8. És semmi elátkozott nem lesz többé.A föld, melyet az ígéret szerint az alázatosok örökölni fognak, nem olyan lesz, mind jelenlegi földünk, melyet beárnyékol a halál és az átok. „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13). „És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki”(

Jel. 22,3

).
Azon a földön nem lesz csalódás, szomorúság, bűn, senki sem mondja, hogy beteg vagyok; ott nem lesz temetési menet, nem lesz gyász, halál, elválás és megtört szívek; csak Jézus lesz ott, és a békesség. „Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert aki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi” Ésa. 49,10.

1BC 1085. És semmi elátkozott nem lesz többé. – A föld egyre inkább nyög az átok alatt. Az özönvíz előtt az első falevél mély szomorúságot keltette az Istent félőkben. Úgy gyászoltak miatta, mint mi elhunyt barátunk elvesztése fölött. A korhadó levélben az átok bizonyítékát látták (4SG 155).

EW 295. És semmi elátkozott nem lesz többé. – Az angyal így szólt: "Sátán a gyökér, angyalai az ágak. Most gyökerestől, ágastól elpusztultak. Meghaltak örök halállal. Sohasem támadnak fel többé s Istennek világegyeteme tiszta lesz." Azután láttam, hogy az a tűz, amely az istenteleneket elpusztította, minden tisztátalan dolgot is megemésztett és megtisztította a földet. Majd ismét láttam, hogy a föld már megtisztult és semmi nyoma sem maradt többé a régi átoknak. A földnek szétrepedezett, egyenetlen felülete most már mindenütt egyenletes lett. Isten egész világegyeteme megtisztult és a nagy küzdelem örökre véget ért. Bármerre fordultunk is, ahol a szem megpihent, minden tiszta és szent volt. A megváltottak egész serege, fiatalok és öregek, nagyok és kicsinyek, a Megváltó lábai elé vetették ragyogó koronáikat, letérdeltek és imádták Őt, aki öröktől fogva, mindörökké él. A gyönyörű új föld, minden dicsőségével együtt a szentek örökös öröksége lesz. Az ország és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok a magasságos egek szentjei népnek adattak át, amely mindörökre bírja.

ML 361. És semmi elátkozott nem lesz többé. – (János 6,45). Krisztus iskolájában a tanulók sohasem fejezik be tanulmányaikat. A tanulók között vannak fiatalok és idősek. Azok, akik figyelnek az isteni tanító oktatására, állandóan növekednek bölcsességben, finomságban és lelki nemességben, és így előkészülnek abba a magasabb iskolába való belépésre, ahol előrehaladásuk folytatódni fog az örökkévalóságon át…
Szüntelen korszakokon át növekedhetünk a bölcsességben, ismeretben és szentségben. A gondolatoknak mindig új területét fedezhetjük fel, mindig új dicsőségeket és csodákat találunk, és mindig növekszünk a teljesítőképességben, tudásban, örömben és szeretetben, tudva, hogy előttünk még mindig végtelen öröm, szeretet és bölcsesség vár (GH 1882.aug).

NK 574. És semmi elátkozott nem lesz többé. – A Szent Város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság megtartói belépnek rajtuk, és megpillantják az Édent, az ártatlan Ádám otthonát. Halandó fül által soha nem hallott hangon e szavak hallatszanak: „Küzdelmetek véget ért.” „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.”
Ekkor teljesedik azaz ima, amelyet a Megváltó tanítványaiért mondott: »Akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek. „Krisztus az Atya elé, „az Ő dicsősége elé” állítja „feddhetetlenségben nagy örömmel” (Jud 24) azokat, akiket vérén vásárolt meg, és ezt mondja: „Ímhol vagyok én és a fiak, kiket Te adtál nekem.” „Akiket nékem adtál, megőrizém.” A megváltó szeretet csodái ezek! Mily mámoros örömet hoz azaz óra, amikor az örökkévalóság Atyja a megváltottakra tekintve meglátja a saját képmását, amikor a bűn torzítása megszűnik, rontása elmúlik, és az ember újra összhangba kerül Istennel.

ML 355. És semmi elátkozott nem lesz többé. – A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon ehetnek az élet fájáról, amiképpen ősszüleink is ehettek róla a bűnbeesésük előtt. Azon halhatatlan, messze terjedő fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Akkor minden fájdalmuk eltűnik. Többé sohasem érzik a betegséget, szomjúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Akkor Jézus meglátja majd lelke szenvedéseinek gyümölcseit, és megelégszik,, amikor a megváltottak – akik szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedéseknek voltak kitéve és átok alatt nyögtek – összegyűlnek az élet fája körül, hogy egyenek halhatatlan gyümölcséből, amelyhez ősszüleink minden jogukat eljátszották Isten parancsának áthágása által. Többé nem lesznek kitéve annak a veszélynek, hogy újra elveszítik jogukat az élet fájához, mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálba (YI 1852. okt).

ML 357. És semmi elátkozott nem lesz többé. – Isten dicső városának 12 kapuja van, amely a legnagyobb gyöngyökkel van kirakva. Tizenkét különböző színű alapja van. A város utcái tiszta aranyból készültek. A városban van Isten trónja, amelyből egy szép, tiszta folyó ered, átlátszó, mint a kristály. A szentek szabadon isznak az élet folyójának vizéből.
Minden arc visszatükrözi majd Megváltójuk képmását. Akkor nem láthatunk majd aggódó, bánkódó arcokat, mert mindenki vidám lesz és mosolyog ártatlan tisztaságában. Ott lesznek az angyalok a feltámadt szentekkel és vértanúkkal – minden korszak megváltottaival. A legnagyobb örömet azonban az okozza majd, hogy ott lesz szeretett Megváltónk, aki szenvedett és meghalt értünk, hogy örvendhessünk annak a boldogságnak és szabadságnak. Dicső arca fényesebben fog ragyogni a napnál és megvilágosítja a gyönyörű szép várost, és szét árasztja dicsőségét minden felé.
Gyermekek is lesznek ott. Ők azonban sohasem fognak veszekedni és egyenetlenkedni. Szeretetük buzgó és szent lesz. Az ő fejükön is lesz korona és kezükben arany hárfa. Kicsiny orcájuk, amelyek itt gyakran szomorúnak és gondterheltnek láttunk, szent örömtől fog ragyogni, és kifejezi tökéletes szabadságukat és boldogságukat…
A szentek a dicsőség koronáját fogják viselni fejükön, és kezükben arany hárfát tartanak. Játszanak majd az arany hárfákon és éneklik a Megváltó szeretet énekét, és zenével dicsérik Istent. Elfelejtik ebben a világban elszenvedett problémáikat az Új Föld dicsőségének szemlélése közepette. Jézus tetszésének mosolya mindig feléjük fog sugározni, és boldogságuk teljes lesz… A szentek leendő lakhelye a legdicsőségesebb lesz.”

GT 55. És semmi elátkozott nem lesz többé.

EÉ 299. És semmi elátkozott nem lesz többé. – Akkor eltűnik majd a fátyol, amely most elhomályosítja látásunkat, és szemünk meglátja a szépségnek azt a világát, amelyből most csak halvány fénysugarakat fogunk fel a mikroszkóppal. Amikor majd szemléljük a menny dicsőségét, amelyet most távolról vizsgálgatnak a teleszkópokon át, amikor eltűnik a bűn rozsdája, és az egész föld az Úrnak, a mi Istenünknek szépségében jelenik meg, akkor óriási terület nyílik meg kutatásaink számára! Ott a tudományok ismerője olvashatja majd a teremtés jelentéseit, és a gonosz törvényének semmi emlékeztetőjét sem fogja látni. Hallgathatja a természet hangjának csodálatos zenéjét, és nem hall jajszót, és a szomorúság töredékét se látja sehol. Minden teremtett dolgon csak egyetlen kézírást fedezhet fel. A végtelen nagy világegyetemben szemlélheti "Isten nevének nagybetűs kézírását és a földön, a tengeren és az égen a gonosz egyetlen jelét sem láthatja.

4SP 489. És semmi elátkozott nem lesz többé.

NK 598. És semmi elátkozott nem lesz többé.„Te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom” (Mik 4:8). Mióta a lángoló pallos az első emberpárt elzárta az Édentől, szent emberek várva várták ezt az időt, „Isten tulajdon népének” megváltását (Ef 1:14). Az ember a földet, amely eredetileg az ő birodalma volt, átjátszotta Sátánnak, és ez a hatalmas ellenség sokáig uralta. De Isten a megváltás terve útján visszaszerezte. Mindaz, ami elveszett a bűn miatt, „megtaláltatott”. „Így szól az Úr,... aki alkotá a földet és teremté azt és megerősítés nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá” (Ésa45:18). Ez volt Isten eredeti szándéka a föld megteremtésével. És ez a terv most valóra vált; a földet örökké a megváltottak fogják lakni. „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsolt 37:29).

SC 86-7. És semmi elátkozott nem lesz többé.Ha a föld pompájában és szépségében gyönyörködünk, gondoljunk az eljövendő világra, amelyben soha semmi nyoma nem lesz a bűnnek és halálnak, ahol a természet nem viseli majd az átok árnyát. Képzeljétek magatokat az üdvözültek boldog otthonába és gondoljatok arra, hogy ez az ország olyan dicső lesz, hogy a legmerészebb képzelet sem tudja elfesteni. Az a sok jó adomány, melyet Isten a természetben ajándékoz nekünk, csak halvány törpülte az ő dicsőségének. Ez van írva: „A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek” (1Kor 2,9).

8T 254. És semmi elátkozott nem lesz többé.„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd el megyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek” (Ján. 14,1-3).
Sokáig vártunk Üdvözítőnk jövetelére. De azért az ígéret csöppet sem bizonytalanabb. Nemsokára megígért otthonunkban leszünk. Ott majd Jézus az Isten trónjától folyó víz mellé vezet, s megmagyarázza a sötétnek tűnt gondviseléseket, melyeken a földön átvezetett, hogy jellemünket tökéletesítse. Ott majd látni fogjuk teljes fényében a visszaállított Éden szépségeit. Az Üdvözítő lába elé tesszük majd koronánkat, melyeket fejünkre helyezett, s arany hárfáinkba kapva az egész mennyet megtöltjük a trónon ülő dicséretével.

7BC 989. Az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz. – Krisztsu mindannak az igazsága, amit az Atyában találunk. A menny meghatározása: a Krisztus jelenléte (Kelt. nélküli 58. kézirat).

3BC 1164.Szolgái szolgálnak néki. – A Biblia nem ismer el tétlen hívőt, bármilyen magasztos is a hitvallása. A mennyben foglalatosság vár ránk. Az üdvözültek állapota nem a tétlen nyugalom. Nyugalom vár Isten népére, de ez a nyugalom a szeretetteljes szolgálatban lelhető meg (1905, 203. levél).

EÉ 303.Szolgái szolgálnak néki.„... Ő szolgái szolgálnak néki” (Jel 23:3). A földi élet a mennyei élet kezdete. Az igazi földi nevelés bevezetés a menny alapelveibe. Itteni életünk kiképzés az ottani életre. Amik most vagyunk jellemben és szent szolgálatban, az biztos előrevetített árnyéka annak, amivé leszünk.

Jel. 22,4

"És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz."

CS 46.És látják az ő orcáját.

6BC 1091.És látják az ő orcáját. – Sok titok kinyilatkozatlan még. Sok minden, amit igazságnak tartunk, titkos és értehetlen az emberek előtt! Mily homályosak a Gondviselés munkálkodásai! Milyen nagy szükség van teljes hitre és bizakodásra Isten erkölcsi kormánya iránt! Készek vagyunk Pállal elmondani: „Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!” (Róma 13,33).
Nem vagyunk lelkileg elég fejlettek, hogy megértsük Isten titkait. Majd ha a mennyben Isten családjának tagjai leszünk, a titkok kitárulnak előttünk. A család tagjairól írja János: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” „És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel 7,16-17; 22,4).
Akkor majd sok mindent megjelent Isten, sok most még titokban tartott ügy magyarázatát, mivel nem gyűjtöttük össze és nem becsültük meg, amit az örök titokból kijelentett. A gondviselés útjai tisztán állnak majd előttünk; a kegyelem titkait Krisztus megfejti nekünk. Amit most nem tudunk megérteni, az ott magyarázatot nyer. Rendet ismerünk fel majd abban, ami most megfejthetetlen, bölcsességet minden visszatartott titokban, jóságot és kegyelmes irgalmasságot minden közöltben. Az Úr kitárja előttünk az igazságot, rejtegetés nélkül, egyenes sorban, s fényessége elviselhető lesz. Szívünket boldogságtól ujjongó dallamra készteti. A viták örökre eltűnnek, a nehézségek pedig megoldódnak (ST 1912. jan. 30).

KP 120.És látják az ő orcáját. – Bármilyen keresztet hordtak, bármit vesztettek, bárhogyan üldözték őket, még ha földi életükkel kellett is fizetniük, Isten bőségesen kárpótolja gyermekeit. „Látják az Ő orcáját; és az Ő neve homlokukon lesz” (Jel 22:4).

EÉ 123.És látják az ő orcáját. – A Biblia központi témája, amely körül minden más összpontosul: a megváltás terve és Isten képmásának helyreállítása az emberek lelkében. Az Édenben kijelentett ítélet első reményteljes ígéretétől kezdve a Jelenések könyvének utolsó dicső bátorító üzenetéig: „És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel 22:4). A Biblia minden könyvének és szakaszának célja az ember felemelésének és Isten hatalmának bemutatása, „... aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által” (1 Kor 15:57).

NO 121.És látják az ő orcáját. – Akiknek Krisztus a legtöbbet bocsátotta meg, azok fogják Őt a legjobban szeretni. Ők lesznek azok, akik majd a végső napon trónjához a legközelebb állnak. „És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel 22:4).

NO 296.És látják az ő orcáját. – Krisztus megdicsőült emberi mivoltát vitte fel magával a mennybe. Azoknak, akik befogadják Őt, hatalmat ad arra, hogy Isten fiaivá legyenek, és végül Isten is befogadhassa őket mint gyermekeit, hogy vele lakhassanak az egész örökkévalóságban. Ha ebben az életben hűségesek Istenhez, végül meglátják „az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel 22:4). Mi más lehetne a mennyei boldogság, mint az, hogy Istent láthatjuk? Mi lehetne nagyobb öröm a Krisztus kegyelme által megmentett bűnösnek, mint az, hogy Isten arcát nézheti, és Atyaként ismerheti meg Őt?

1Szem 51.És látják az ő orcáját. – Levonja-e népünk a tanulságot a múltból a jelenre és a jövőre, ahogyan az most világunk elé tárul? Figyelembe veszik-e a nekik adott figyelmeztető üzeneteket? A legnagyobb törekvésünk tárgya az legyen, hogy életünk finomodjon, tisztuljon, és visszatükrözzük az isteni képmást. Ennek mindazok tapasztalatává kell válnia, akik ahhoz a néphez csatlakoznak, melynek tagjai megtisztíttatnak és megfehéríttetnek a Bárány vérében. Fel kell öltözniük Krisztus igazságát, nevét pedig homlokukon kell viselniük. Örvendezniük kell Isten dicsőségének reményében. Krisztus tenyerébe metszette a népéhez tartozók neveit. Egyetlen ráhagyatkozó lelket sem téveszt szem elől.

6T 348.És látják az ő orcáját. – Isten gondviselése hozzánk vezeti a tapasztalatokat, sok olyan fiatalt, aki rászorul szánalmunkra és irgalmunkra. Támaszra van szükségük, mert gyengék. Fiatalemberek szorulnak segítségre. Annak erejével, aki szeretetljes nyájasságot tanúsít a tehetetlenek, a tudatlanok s azok iránt, akiket legkissebjeinek tekint – fáradoznak jövő jólétükért, keresztény jellemük kialakulásáért. Sokszor azok próbálják meg legkegyetelenebbül a tülemünket, akik a leginkább segítségre szorulnak. Krisztus mondja: „Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját” (Mát.18,10). Akik szolgálják ezeket az embereket, azokhoz így szól: „Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mát 25,40).
Akik ezt teszik ott lesz hionlokukon az áladozathozatal koronája, de megfogják kapni jutalmukat. Ott látjuk majd a mennyben a fiatalt, akit segítettünk, azokat akiket meghívtunk magunkhoz, akikiket megóvtunk a kisértésektől. Látni fogjuk arcukon Isten dicsőségének visszfényét. „És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.” (Jel 22,4).

8T 267-8.És látják az ő orcáját. – Krisztus vitte megdicsőült emberi voltát a mennyei pitvarokba. Akik befogadják őt, azoknak erőt ad, hogy Isten fiaivá válhassanak, hogy végül is Isten övéinek fogadja be őket, hogy vele lakjanak az örökkévalóságon át. Ha ebben az életben hűségesek Istenhez, végül „És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz.” (Jel 22,4). Mi más a menny boldogsága, mint Istent látnunk? Mi lehetne nagyobb boldogság a bűnös számára, akiket Krisztus kegyelme mentett meg, mint Isten arcát látni, és atyának ismerni őt?

NK 600.És látják az ő orcáját. – Most Istenről csak annyit tudhatunk, amennyit az emberekkel való eljárásai és a természet dolgai visszatükröznek belőle. De majd színről színre látjuk Őt, és nem lesz köztünk fénytompító fátyol. Közelében leszünk, és nézhetjük arcának dicsőségét.

7BC 969-7.Az ő neve homlokukon lesz. – Akiben megvan ez a reménység, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta. Nemsokára Isten minden gyermeke magán viseli az Ő pecsétjét. Bárcsak rá lenne már helyezve homlokunkra! Ki tudná elviselni azt a gondolatot, hogy amikor az angyal elpecsételi Isten szolgáit az ő homlokukon, akkor elmegy mellette (RH 1889. máj. 28).

SD 370.Az ő neve homlokukon lesz. – Mindazok, akik beléptek már magukon viselik Krisztus igazságosságát és Isten neve látható lesz az ő homlokukon. Amit az apostol látomásban látott, az a név jelkép, és az Isten minden törvényének értelemmel való hűséges engedelmességet jelképez.

Jel. 22,5

"És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké."

CT 344.És ott éjszaka nem lesz.

NK 600.És ott éjszaka nem lesz. – «Éjszaka nem lesz« Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. »És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket« (Jel 22:5). A nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli nap verőfényét. A Szent Várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal nap nélküli világosságában fognak járni.

Jel. 22,6

"És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar."

NK 464.Az Úr Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar. – A Bibliának az a rendeltetése, hogy eligazítsa azokat, akik meg akarják ismerni Alkotójuk akaratát. Isten adta az embernek a biztos prófétai beszédet. Dánielt és Jánost angyalok keresték fel, sőt Krisztus is eljött, hogy közölje a nemsokára bekövetkező eseményeket. Azok a fontos dolgok, amelyek üdvösségünket érintik, nem titkosak. Isten nem úgy jelentette ki őket, hogy elbizonytalanítsák vagy megtévesszék az igazság őszinte kutatóját. Habakuk által ezt mondta az Úr: „Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen!” (Hab 2:2). Azok, akik imádkozó szívvel kutatják Isten szavát, könnyen megértik. Minden igaz, őszinte lélek előtt kitárulkozik az igazság világossága. „Világosság támad fel az igazra” (Zsolt 97:11). Egy egyház sem jut előre a szentség útján, ha tagjai nem kutatják buzgón, elrejtett kincsként az igazságot.

Jel. 22,7

"Íme eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit."

1Szem 61.Íme eljövök hamar. – Krisztus így szól hozzánk szeretett János által, Pátmosz szigetéről: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1:3). „És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar. Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit” (Jel 22:6-7).
Isten angyalai nagyon rövidnek mutatják be az időt az emberekhez szóló üzeneteikben. Én mindig ilyen üzenetet kaptam. Az igaz, hogy az idő tovább folytatódott, mint ahogy azt az üzenet kezdeti idejében vártuk. Megváltónk nem jelent meg olyan hamar, ahogy reméltük. Azonban meghiúsulhat-e az Úr szava? Soha! Emlékeznünk kellene, hogy Isten ígéretei és fenyegetései egyformán feltételhez kötöttek.
Isten az Ő munkája bevégzésével bízta meg népét ezen a földön. A harmadik angyal üzenetének hangoznia kell! A hívők figyelmének a mennyei szenthely felé kell fordulnia, ahová azért ment Krisztus, hogy engesztelést szerezzen népéért. A szombat igazságát is hirdetni kell! Az Úr törvényében esett hézagot ki kell tölteni! Az üzenetnek hangos kiáltással kell szólnia, hogy a föld lakói meghallhassák a figyelmeztetést. Isten embereinek meg kell tisztíttatniuk lelküket igazság és engedelmesség által, hogy az Úr eljövetelekor hiba nélkül állhassanak meg előtte.

Jel. 22,8-9

"És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta vala. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd."

EW 230-1.Mert szolgatársad vagyok néked… Az Istent imádd. – Az angyal fenségében a mennyből jött alá Jánoshoz és arca isteni dicsfényben ragyogott. Isten egyházának történelméből mély és megrendítően érdekes jeleneteket tárt fel János előtt és bemutatta neki azokat a veszélyes küzdelmeket, melyeket Krisztus követőinek kell megvívniuk. Midőn az apostol szemlélhette az egyház végső szabadulását, a jelenet fensége annyira elragadta, hogy mélységes megilletődéssel és tisztelettel az angyal lábaihoz omlott, hogy őt imádja. Ám a mennyei követ azonnal felemelte s gyengéden megfeddvén, így szólt hozzá: „Meglásd, ne tedd, mert íme én is szolgatársad vagyok neked és atyádfiainak, akiknél van a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd! Mert a Jézus bizonyságtétele: a prófétaság lelke.”
Az angyal megmutatta Jánosnak a mennyei várost elbűvölő szépségével és káprázatos dicsőségével. Az apostol túláradó elragadtatásában újra az angyal lábaihoz borult, hogy azt imádja. Oly hamar megfeledkezett az iménti intelemről. Másodszor is hallotta a gyengéd figyelmeztetést: „Meglásd, ezt ne tedd, mert én is a te szolgatársad vagyok és atyádfiaié, a prófétáké s azoké, akik megtartják e könyv beszédeit, az Istent imádd!”

JÉ 72.Mert szolgatársad vagyok néked. – Az angyal szavai: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok” (Luk 1:19) jelzik, hogy a mennyei udvarban magas tisztséget tölt be. Amikor Dánielnek hozta az üzenetet, ezt mondta: „Senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály [Krisztus], a ti fejedelmetek” (Dán 10:21). A Megváltó ezt mondja Gábrielről a Jelenések könyvében: „Elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté szolgájának, Jánosnak” (Jel 1:1). Jánosnak az angyal kijelentette: „Szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak” (Jel 22:9). Milyen csodálatos, hogy Isten azt az angyalt választotta ki, hogy szándékait feltárja a bűnös embernek, aki rangban közvetlenül Isten Fia után következik.

Jel. 22,8-9

"És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta vala. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd."

EW 230-1.Mert szolgatársad vagyok néked… Az Istent imádd. – Az angyal fenségében a mennyből jött alá Jánoshoz és arca isteni dicsfényben ragyogott. Isten egyházának történelméből mély és megrendítően érdekes jeleneteket tárt fel János előtt és bemutatta neki azokat a veszélyes küzdelmeket, melyeket Krisztus követőinek kell megvívniuk. Midőn az apostol szemlélhette az egyház végső szabadulását, a jelenet fensége annyira elragadta, hogy mélységes megilletődéssel és tisztelettel az angyal lábaihoz omlott, hogy őt imádja. Ám a mennyei követ azonnal felemelte s gyengéden megfeddvén, így szólt hozzá: „Meglásd, ne tedd, mert íme én is szolgatársad vagyok neked és atyádfiainak, akiknél van a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd! Mert a Jézus bizonyságtétele: a prófétaság lelke.”
Az angyal megmutatta Jánosnak a mennyei várost elbűvölő szépségével és káprázatos dicsőségével. Az apostol túláradó elragadtatásában újra az angyal lábaihoz borult, hogy azt imádja. Oly hamar megfeledkezett az iménti intelemről. Másodszor is hallotta a gyengéd figyelmeztetést: „Meglásd, ezt ne tedd, mert én is a te szolgatársad vagyok és atyádfiaié, a prófétáké s azoké, akik megtartják e könyv beszédeit, az Istent imádd!”

JÉ 72.Mert szolgatársad vagyok néked. – Az angyal szavai: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok” (Luk 1:19) jelzik, hogy a mennyei udvarban magas tisztséget tölt be. Amikor Dánielnek hozta az üzenetet, ezt mondta: „Senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály [Krisztus], a ti fejedelmetek” (Dán 10:21). A Megváltó ezt mondja Gábrielről a Jelenések könyvében: „Elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté szolgájának, Jánosnak” (Jel 1:1). Jánosnak az angyal kijelentette: „Szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak” (Jel 22:9). Milyen csodálatos, hogy Isten azt az angyalt választotta ki, hogy szándékait feltárja a bűnös embernek, aki rangban közvetlenül Isten Fia után következik.

Jel. 22,10

"Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van."

7BC 954.Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit. – Sokan gondolják, hogy a Jelenések bepecsételt könyv, ezért nem szentelnek időt titkai kutatására. Azt mondják, hogy az üdvösség dicsőségére kell ügyelniük, s hogy a Jánosnak kinyilatkozatott tikok kevesebb figyelmet érdemelnek. Ámde Isten másként tekinti e könyvet…
A Jelenések könyve feltárja a világnak, hogy mi volt, mi történik és mi lesz. Azok okulását szolgálja, akikhez a világ vége elérkezett. Tanulmányozzuk tiszteletteljesen. Előjogunk megismerni, amit okulásunkra leírtak…
Maga az Úr nyilatkoztatta ki szolgájának Jánosnak a Jelenések könyve titkait, és azt akarja, hogy nyitva álljon mindenki kutatása előtt. Jeleneteket ír le, melyek most már a múltban vannak, valamint a most körülöttünk történő, ürük sorsunkat érintő eseményeket. A jövendölések többi része nem jut el teljes beteljesedésére az idő végéig, amikor az utolsó nagy küzdelem folyik majd le a sötétség hatalmasságai és a menny Fejedelme között (RH 1897. aug. 31).

Ev 195-6.Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit. – A tanítás sose történjék szárazon, elvontan, ahogy igen sok esetben tették, hanem tárd fel Isten Igéjének igazságait élénken és hatásosasan…
A Jelenések könyvét fel kell tárnunk az emberek előtt. Sokan azt tanítják, hogy bepecsételt könyv, de csak azok számára bepecsételt, akik visszautasítják a világosságot és az igazságot. A Jelenések könyvének igaságait hirdetnünk kell; alkalmat kell adnunk az embereknek, hogy előkészüljenek a nemsokára bekövetkező eseményekre. A harmadik angyal üzenetét, mint az elvesző világ egyetlen üdvösségét kell hirdetnünk. (1896, 87. levél)

2Szem 100.Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit.Nem a Jelenések könyve volt lepecsételve, hanem a Dániel könyvének az utolsó napokra vonatkozó szakasza. A Biblia így szól: „ Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás” (Dán 12,4). Amikor a könyv megnyittatott, ez a kijelentés hangzott el: „… idő többé nem lészen” (Jel 10,6). A Dániel könyve immár felnyílt, és a Krisztus által a Jánosnak adott kinyilatkoztatásnak a föld minden lakójához el kell jutnia. A tudás növekedésével el kell készülnie egy népnek, hogy képes legyen megállni az utolsó napokban.

6T 130.Mert az idő közel van. – Ne pazaroljuk hát az időt nélkülözhető dolgokra és arra, aminek semmi köze Isten népének közvetlen szükségleteire. Ne vesztegessünk időt olyan emberek dicsőítésére, akik nem ismerik az igazságot, mert közel az idő. Ne fecséreljük időnket arra, hogy az úgynevezett magasabb műveltséggel tömjük tele a fejünket. Az arra szentelt idő, ami nem segít lelkünket sem a Krisztus képmására alakítani, sem az örökkévalóság számára az teljesen elfecsérelt idő. Ne engedjük ezt meg magunknak, mert minden pillanat örökkévaló értékekkel terhes. Most amikor már majdnem elkezdődött már az élők ítéletének sorsdöntő tevékenysége, megengedhetjük-e magunknak, hogy meg nem szentelt nagyravágyás töltsön el bennünket, és elhanyagoltassa velünk a veszedelemnek e napjához szükséges nevelést?

6T 404-5.Mert az idő közel van. – Testvéreim ti akik előtt Isten megnyitotta Igéjének igazságait. Milyen szerepet játszotok majd a világtörténelem záró eseményeiben? Tudjátok-e, hogy az előkészületnek milyen létfontosságú tevékenysége folyik égen és földön? Az igazság minden ismerője előtt lehetőség nyílt, hogy tanulmányozza a jövendöléseket, megfogadja a tanácsokat, és felkészüljön a bennük leírt eseményekre, „mert közel az időpont. Senki ne játszon most a tűzzel – bűnnel, a világ mindennemű szenvedésének okozójával. Ne maradjatok fásultak és bárgyún közönyösek. Lelkünk sorsa ne függjön bizonytalanul. Bizonyosodj meg, vajon teljesen az Úr oldalán állsz-e? Akinek őszinte a szíve, kérdezze reszkető ajakkal: Kicsoda állhat meg? Vajon a legtartósabb anyagot építetted-e be jellemedbe a próbaidőnek ebben az értékes utolsó óráiban? Megtisztítottad-e jellemedet minden szennytől? Követte-e a világosságot? Megegyezik-e életed hitvallásoddal?

Jel. 22,11

"Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. "

7BC 946. Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Isten hosszútűrő, nem akarja, hogy bárki elvesszen. Türelmének mégis van határa. Mikor a határon túllépnek nem lesz másik próbaidő. Hangja ki fog menni és elpusztítani menthetetlenül.
Mikor hatalmon levő emberek elnyomják és gyötrik embertársaikat, mikor nincs földi bíróság mely igazságot szolgáltatna Isten fog közbelépni a védtelenekért. Büntetni fog minden elnyomó tettért. Földi bölcsesség nem mentheti meg az igazságtalant a mennyei ítélettől. Amikor az emberek Alkotójuk helyett földi hatalomban bíznak, amikor felfuvalkodnak és önhitté válnak Isten a maga idejében megvetetté teszi őket (1900, 122. levél).

7BC 971-2.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután isAz evangéliumi örömüzenet üdvrendje az embereknek adott próbaidő utolsó időszaka. Akik a próba és a vizsga ezen időszaka alatt élnek és mégsem térnek meg, mégsem engedelmeskednek, a hűtlenekkel fognak elpusztulni. Nem lesz második próbaidő. A minden nemzetnek, népnek és nyelvnek hirdetett örömüzenet világos vonalakkal tárja fel az igazságot, rámutatva, hogy az örökélet feltétele az engedelmesség. Krisztus igazságosságát, isteni jellemét adja azoknak, akik engedik, hogy elvegye tőlük bűneiket. Krisztusnak vagyunk adósai a kegyelemért, amely Benne teljessé tesz bennünket (1900, 40. kézirat).

7BC 989-90.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Isten nem jelentette ki nekünk az időt, mikor üzenet lezárul vagy a próbaidő véget ér. A kijelentett dolgokat elfogadjuk magunk és gyermekeink számára, de ne keressük annak ismeretét, amit a Mindenható tanácsa titoknak tartott meg.
Leveleket kaptam kérdezve van-e világosságom a próbaidő lezárásáról. Azt feleltem, hogy csupán ez az üzenetem; most kell munkálkodnunk, míg a nap tart, mert eljön az éj, mikor senki sem munkálkodhat. Most van asz őrködés, tevékenység és várakozás ideje.
Az Úr szava kinyilatkoztatja, hogy minden dolgok vége elérkezett és a leghatározottabb bizonyságot teszi, hogy az igazságnak minden lélekbe be kell ültetve lennie, hogy az ellenőrizze életét és szentelje meg jellemét. Az Úr Lelke munkálkodik, hogy a lélek bepecsételje az igazságot és az ihletett Igét, hogy Krisztus hitvalló követeinek szent örömük legyen, melyet azután tovább adhatnak másoknak. Most van éppen most számunkra a munkálkodásra alkalmas idő, míg a nappal tart. Arra viszont nincs senkinek parancsa, hogy kutassa az Írást, hogy ha lehet megtalálja a próbaidő lejárásának időpontját. Istennek nincs ilyen üzenete halandó ajkak számára. Nem akarja, hogy halandó nyelv azt hirdesse, amit Ő titkos tanácsaiba rejt el (RH 1894. okt.9).

EW 48.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Óh, éljünk teljesen Istenért és jámbor, becsületes életünkkel kegyes társalgással tegyünk bizonyságot arról, hogy Jézussal voltunk s hogy az Ő szelíd és alázatos tanítványai vagyunk. Addig kell dolgoznunk, amíg nappal van, mert ha eljön a nyomorúság és félelem sötét éjszakája, többé nem dolgozhatunk Istenünkért. Jézus az Ő szent templomában van, s elfogadja áldozatainkat, bűnvallomásainkat és imáinkat. Kész megbocsátani Izrael minden vétkét, hogy kitörölhesse azokat, mielőtt elhagyja a szentélyt. Midőn Jézus elhagyja a szentélyt, akkor azok, akik szentek és igazak, továbbra is szentek és igazak maradnak, mert bűneik eltöröltettek, s ők maguk elpecsételtettek az élő Isten pecsétjével. Ellenben azok, akik igazságtalanok és tisztátalanok voltak, ezután is azok maradnak; mert többé nem lesz a szentélyben a jóságos Főpap, aki bűnvallomásaikat, imáikat és áldozataikat a mennyei Atya királyi széke elé vigye. Ezért, amit a bűnösök megmentéséért megtehetünk, hogy megszabadítsuk őket az eljövendő haragtól, meg kell tennünk, még mielőtt Jézus elhagyná a mennyei szentek szentjét.

EW 71.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Láttam, hogy nincsenek tudatában, mivé kell lenniük, ha a szomorúság idején a mennyei Szentélyben szolgáló főpap közbenjárása nélkül Isten színe előtt akarnak megállni. Akik az élő Isten pecsétjét veszik fel, és akik ily módon a szomorúság idején biztonságban vannak, azoknak teljesen Jézus képmását kell szerte sugározniuk.
Láttam, hogy sokan elmulasztják a szükséges előkészületet és a "felüdülés" és a "késői eső" idejét várják, mely őket alkalmassá tegye, hogy az Úr napján megállhassanak, s színe előtt élhessenek. Óh, hány embert láttam minden oltalom nélkül a szomorúság idején. Elhanyagolták a szükséges előkészületet, és ezért nem nyerhették el a felüdülést sem, ami pedig feltétele annak, hogy megállhassanak a szentséges Isten színe előtt. Akik nem engedik magukat, hogy a próféták előkészítsék őket, akik elmulasztják lelküket megtisztítani azzal, hogy a teljes igazságnak engedelmeskednek, és akik állapotukat jobbnak tartják, mint amilyen a valóságban, majd ha a csapások jönnek, felébrednek s belátják, hogy szükségük lett volna az építkezésnél a megfaragásra és beillesztésre. Csak hogy akkor már nem lesz idő ennek elvégzésére és nem lesz közbenjárójuk sem, aki ügyüket a mennyei Atya előtt képviselje. Mielőtt ez az idő elkövetkezik, már elhangzott az ünnepélyes figyelmeztetés: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; aki igaz, legyen igaz ezután is s aki szent, az szenteltessék meg ezután is.” Láttam, hogy nem lehet a felüdülés részese, aki nem győzött minden bűn, büszkeség, önzés, világ szeretet, hazug szó, vagy cselekedet felett. Jöjjünk azért mind közelebb az Úrhoz és kérjük Őt teljes szívünkből, hogy megtehessük mindazon előkészületeket, melyek bennünket alkalmasakká tesznek arra, hogy megálljunk az Úr napjának nagy küzdelmében. Gondoljunk arra, hogy Isten szent és csak szent lények lakozhatnak közelében.

EW 279-80.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Isten rámutatott arra az időpontra, midőn a harmadik angyal üzenete lezárul. Istennek ereje pihent meg népén. Befejezték munkájukat s felkészülten vártak a megkísértés órájára. Elnyerték a késői esőt, illetve az Úr színe elöl jövő felüdülést és az élő bizonyság újból felelevenedett. Az utolsó figyelmeztető üzenet mindenütt elhangzott és a földnek lakóit, akik nem voltak hajlandók azt elfogadni, nagy haragra ingerelte. Láttam, hogy a mennyben az angyalok ide és tovasiettek. Egy angyal, kinek oldalán tintatartó volt, visszatért a földről és jelentette Jézusnak, hogy munkáját befejezte és a szenteket megszámlálta és elpecsételte. Ugyanekkor megpillantottam Jézust, amint a Tízparancsolatot tartalmazó frigyszekrény előtt szolgált, és ledobta a tömjénezőt. Felemelte kezeit és fennhangon mondja: „Elvégeztetett.” Az egész szent angyali sereg levetette koronáját, midőn Jézus ünnepélyesen kijelentette: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is: és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.”
Minden egyes esetet eldöntöttek vagy életre, vagy halára. Mialatt Jézus a szentek szentjében szolgált, végrehajtatott az ítélet az igaz holtakon és azután az élő igazakon. Krisztus átvette országát, meghozta népéért az engesztelő áldozatot s eltörölte népének bűnét. Teljes volt a menny alattvalóinak száma. A Bárány mennyegzője megtörtént s az egész ég alatt minden hatalom, erő és uralom Jézusnak adatott át, és az üdvösség örököseinek. Jézus uralkodik, mint királyok Királya és uraknak Ura.

EW 281-2.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is –Ezután láttam, miként vetette le Jézus főpapi ruháját, s királyi palástját öltötte fel. Fején számos korona díszlett, egyik a másikban. A mennyei angyaloktól környezve hagyta el az eget. A csapások hullottak a föld lakóira. Egyesek Istent vádolták és káromolták. Mások Isten népéhez siettek és tőlük kértek tanítást arra nézve, hogy mi módon kerülhetik ki Isten ítéleteit. De a szentek már nem tudtak rajtuk segíteni. Már utolsó könnyüket is elsírták a bűnösökért az utolsó figyelmeztetés szava is elhangzott már. A kegyelem édes szava többé nem hívta őket, hogy jöjjenek. Mikor a szentek és az egész menny lelki üdvösségükön munkálkodott, ők maguk nem érdeklődtek iránta. Isten eléjük tárta az életet és a halált. Egyesek vágyakoztak az élet után, de nem törekedtek elérésére. Ők nem választották az életet s most már nem volt többé engesztelő vér, hogy bűneiket eltörölje, sem a részvétteljes Üdvözítő, aki így kiáltott volna: "Óh, kíméld, kíméld még egy kissé a bűnöst!" Az egész menny egyesült Jézussal, midőn a félelmetes szavakat kimondta: "Megtörtént, elvégeztetett! Az üdvösség tervét befejezte, de csak kevesen fogadták azt el. Midőn a kegyelem édes szava elhalt, félelem és rettegés vett erőt a gonoszokon. Rettenetes határozottsággal hallották ezt a kijelentést: "Késő, késő!"
Azok, aki idáig semmire sem becsülték Isten szavát, most egyik tengertől a másikig szaladtak, napnyugattól napkeltéig mindent bejártak, hogy keressék Isten szavát. Az angyal így szólott: "Nem találják meg azt. Éhség van a földkerekségen. Nem kenyér utáni éhség, sem víz utáni szomjúság, hanem: hogy Isten szavát hallhassák. Óh, mit nem adnának most Istennek egyetlen elismerő szaváért! Óh, de nem! Tovább kell hogy éhezzenek és szomjazzanak. Nap-nap után megvetették az üdvösséget s többre becsülték földi gazdagságukat és világi élvezeteiket, mint a mennyei kincseket és a menny ismeretét. Megvetették Jézust és lenézték szentjeit. Aki tisztátalan, az örökké tisztátalan marad."

NK 546.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Amikor a harmadik angyal üzenetének hirdetése lezárul, Isten visszavonja kegyelmét a föld törvényszegő lakóitól. Isten népe ekkorra befejezi munkáját. Az Úr rájuk árasztotta a „késői eső”-t, elküldte nekik a „felüdülés”-t, és ők felkészültek a próbákra. A mennyben angyalok sietnek ide, s oda. A földről visszatérő angyal jelenti, hogy munkáját elvégezte. A végső próba ráköszöntött a világra, és akik a menny törvényeinek híven engedelmeskedtek, megkapták „az élő Isten pecsété”-t. Jézus ekkor befejezi közbenjárását a mennyei szentek szentjében. Felemeli kezét, és ezt kiáltja: „Elvégeztetett!” És amikor ünnepélyesen kihirdeti, hogy „aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22:11), az angyalsereg leteszi koronáját. Mindenkinek a sorsa eldőlt - életre vagy halálra. Krisztus elvégezte népéért az engesztelést, és eltörölte bűneiket. Alattvalóinak száma betelt; „az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága« az üdvösség örököseinek tulajdona lesz, és Jézus királyok Királyaként és uraknak Uraként fog uralkodni.”

NO 326-27.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Nincs vesztegetni való időnk. Nem tudjuk, hogy kegyelmi időnk milyen hamar zárul le. A leghosszabb élet is arasznyi csupán; nem tudjuk, hogy a halál nyilai milyen hamar találnak szíven. Nem tudjuk, milyen hamar kell búcsút vennünk a világtól és mindentől, ami hozzá tapad. Előttünk terjeszkedik az örökkévalóság. A függöny nemsokára felgördül. Csak néhány rövid év, és minden élő felett elhangzik ez az ítélet:
„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; ...és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22:11).
Elkészültünk-e vajon? Megismertük-e Istent, a menny Urát, a Törvényadót és Jézus Krisztust, akit Isten elküldött képviselőjeként a világra? Ha életünk véget ér, és munkánk lezárul, el tudjuk-e mondani azt, amit példaképünk, Krisztus mondott:
„Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál... Megjelentettem a te nevedet” (Jn 17:4-6).
Isten angyalai el akarják terelni figyelmünket önmagunkról és a földi dolgokról. Ne hagyjuk, hogy hiába fáradozzanak!

PP 160. Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Ez a nyomorúságos idő akkor kezdődik el, amikor megszűnik Krisztus közbenjárói munkája. Akkorra minden lélek sorsa eldől, és nem lesz már engesztelő vér, amely megtisztít a bűntől. Amikor Jézus elhagyja helyét, ahol közbenjár Isten előtt az emberért, elhangzik ez az ünnepélyes kijelentés: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is (Jel 22:11). Isten ekkor visszavonja a földről a gonoszságot fékező Lelkét. Ahogy Jákóbot dühös bátyja halállal fenyegette, Isten népe is veszélyben lesz, mert a gonoszok el akarják pusztítani őket. És ahogy a pátriárka egész éjjel küzdött azért, hogy megszabaduljon Ézsaú kezéből, az igazak is éjjel és nappal Istenhez kiáltanak, hogy megszabaduljanak az őket körülvevő ellenségtől.

SD 355.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – (

Jel. 22,11

) Mindazok, akik óhajtják, hogy nevük be legyen írva az élet könyvébe, azoknak most kell a kegyelemidőből hátramaradt néhány nap alatt megsanyargassák lelküket Isten előtt, sírjanak és őszintén bánkódjanak bűneik felett. El kell jönnie a szív mély és őszinte megvizsgálásának. A hanyag, gondtalan lélek, amely elárasztott sok magát keresztények valló embert, el kell vetni. Akik elakarják nyomni rossz hajlamaikat, melyek az elsőbbségért küzdenek, komoly csata vár rájuk. Az előkészület munkája személyes. Nem csoportosan üdvözülünk. Az egyik ember feddhetetlensége és megszentelődése nem pótolhatja a másik ember hiányosságait… Mindenkinek személyes próbán kell átmennie és hibátlannak meg sömörgőzés mentesnek kell találtatnia.
Ünnepélyes jelenetek kapcsolódnak az előkészület befejező munkájához. Hatalmas érdekek kapcsolódnak hozzá. A mennyei ítélet most van folyamatban…A rettenetes Isten jelenlétében vizsgálják meg életünket…
A vizsgáló ítélet befejezésekor mindenkinek sorsa eldől vagy életre vagy halálra. A kegyelemidő röviddel az Úrnak a felhőkön való megjelenése előtt fog befejeződni… Nehéz helyzetben találják majd magukat azok, akik a vágyázásban elfáradtak és a világ vonzása felé fordultak. Amíg az üzletember a nyereség után való futásban van elfoglalva, míg a szórakozást szerető kielégülést keres, a divat leánya pedig díszeit rendezi – meglehet, hogy éppen abban a pillanatban az egész föld Bírája meghirdeti az ítéletet: „Megmérettél a mérlege és híjával találtattál” (Dán 5,27).

2SG 276.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is

1Szem 65.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Az emberi természet azóta sem változott. Senki se áltassa magát azzal, hogy utamba áll, és szavaim hatását próbálja lerombolni. Az ilyenek egy másik urat szolgálnak, s majd el fogják nyerni munkájuk méltó jutalmát. Az ellenszegülés mindaddig létezni fog, amíg Sátán él. Akiket az ő lelke vezérel, mindaddig nem fogják felismerni a Szentlélek hangját, amíg a kijelentés elhangzik: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22:11). Az a szándékom, hogy semlegesítsem azok rosszindulatát, akik elvetik azt a világosságot, amit Isten jónak látott elém tárni.

1Szem 118-19.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Milyen a mi helyzetünk ebben a félelmetes és ünnepélyes időben? Büszkeség, képmutatás, csalás, divatkövetés, könnyelműség, szórakozás és tekintély utáni vágy itatja át az egyházat! Ezek a bűnök úgy elhomályosították az emberek értelmét, hogy az örökkévaló dolgok rejtve maradtak előlük. Kutassuk a Szentírást, hogy megtudjuk, hol tartunk a világtörténelemben! Szerezzünk értelmet a mennyei szenthelyen most értünk folyó szolgálat felől és afelől, hogy milyen lelki szintet kell elérnünk, mialatt az engesztelési munka tovább folyik! Ha valamelyest fontosnak tartjuk lelkünk üdvösségét, akkor határozott változáson kell átmennünk. Keressük az Urat őszinte bűnbánattal! Valljuk meg bűneinket töredelmesen, hogy Isten kitörölhesse azokat!
Nem maradhatunk tovább az elbűvöltség állapotában! Próbaidőnk lejárta rohamosan közeledik. Tegyük fel mindannyian a kérdést: Hogyan állok Isten előtt? Nem tudjuk milyen hamar kerül nevünk Krisztus elé, hogy sorsunk örökre eldőljön. Milyen határozatok fognak születni? Az igazak vagy a gonoszok közé számláltatunk majd?

2Szem 357.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Közelebb kell kerülnünk Istenhez! Sokkal kevesebbet kell bevinnünk a mindennapi életünkbe énünkből, és sokkal többet Jézus Krisztusból és az Ő kegyelméből. A világ történelmének fontos szakaszában élünk. Minden dolog vége elközelgett. Az idő homokja hamarosan lepereg. Nemsokára elhangzik majd a mennyben: „Meglett!” (Jel 21,6) „… aki szent szenteltessék meg ezután is… aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is” (Jel 22,11).
Bizonyságtételeink legyenek határozottabbak, és kapaszkodjunk erősebben Istenbe. Nem tudom elfojtani az imádságot hajnali egy, kettő és három órakor. Kérem az Úrtól, hogy indítsa meg az emberek szívét. Az egész menny, érdeklődéssel kíséri a földön folyó munkát. Szolgáló angyalok fáradoznak a trónnál, hogy azonnal engedelmeskedve Jézus krisztus parancsának, választ hozzanak a komoly, élő hittel felajánlott imákra. Arra gondolok, hogy az igazság hitvallói közül milyen sokan távol tartják az igazságot életükből. Nem engedik szívükbe annak megszentelő, nemesítő, és lelkiséggel felruházó erejét.

2T 190-1.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Jézus ránkhagyta szavait: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Márk 13,35-37). Mesterünk visszatérésére várunk, azért virrasztunk, hogy mikor elhozza majd a reggelt, nehogy alva találjon minket. Melyik időszakról van itt szó? Nem Krisztus megjelenéséről az ég felhőiben, hogy akkor találná alva a népét. Nem. Hanem, amikor kilép a szentek szentjéből a mennyei szenthelyről, mikor leveti főpapi ruháját s magára ölti a bosszúállás ruháját. Mikor elhangzik a parancs: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22,11).

2T 266-7.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Vigyük csak be hirtelen a mennybe azokat a férfiakat és nőket, akik megelégednek az isteni dolgokban való törpe, nyomorék állapotukkal, hadd lássák szempillantásnyi időre a tökéletesség magasztos, szent állapotát, ami ott örökké uralkodik. Minden lényt szeretet tölt be, minden arc örömtől sugárzik; elbájoló zene dallamos hangjai áradnak Isten és a Bárány magasztalására; a fény kifejezhetetlen, áramló özöne árad a szentekre a trónon ülőtől és a Báránytól. Vegyék eszükbe, hogy még ezen felül is magasztosabb, teljesebb öröm vár rájuk, mert minél többet kapnak Isten öröméből, annál inkább növekszik az a képességük, hogy magasabbra emelkedjenek az örök örömben s így egyre újabb és nagyobb részt kapnak a kimondhatatlan dicsősség és áldás kimeríthetetlen forrásaiból. Ezek az emberek össze tudnának-e vegyülni a mennyei sokasággal, csatlakozni tudnának-e énekükhöz, elbírnák-e viselni a tiszta, magasztos, elragadó dicsőséget, mely Istentől és a Báránytól árad? Jaj, dehogy is bírnák! Bár évekkel lett meghosszabbítva próbaidejük, hogy megtanulják a menny nyelvét, „hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon” (2Pét 1,4). Nekikmégis önző dolgaik vannak, azokkal kötik le agyuk képességeit, lényük erőit. Nem engedhetik meg maguknak, hogy fenntartás nélkül Istennek szolgáljanak, - hogy ezt tegyék szívügyükké. A világi vállalkozások a legfontosabbak nekik, azok kötik le erejük színe-javát Istennek pedig csak futó gondolatokat szentelnek. Elváltóznak-e az ilyenek a végső döntés után: „A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22,11).

2T 401-2.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Az Úr próbálja és vizsgálja népét. Isten angyalai figyelik a jellem átalakulását, mérik az erkölcsi értéket. A próbaidő már-már véget ér, ti mégsem álltok készen. Jaj, bárcsak a lelketekben égne az intés szava! Készüljetek! Készületek fel! Dolgozzatok, míg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Rövidesen elhangzik a parancs: Aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. Akkor mindnyájunk sorsa már el fog dőlni. A föld roppant sokaságból kevesen, igen, kevesen menekülnek meg az örök életre, de a sokaság, aki nem tökéletesítette lelkületét az igazság iránti engedelmesség által, azokat a második halálra szánják. Jaj, Megváltóm, mentsd meg véred megváltottait – ez szívem gyötrődő könyörgése.

4T 387.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Sokszor elhangzott a kérdés: „Miért nem mostátok meg jellemruhátokat a Bárány vérében? Isten nem azért küldte Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy általa meg tudja menteni a világot. Irántatok való szeretetem önzetlenebb, mint az anya szeretete. Azért szenvedtem el a kereszthalált, azért viseltem a bűn terhét és átkát, hanem hogy módomban álljon eltörölni gonoszságtok sötét feljegyzését és ajkatokhoz emelni az üdvösség poharát. Azért viseltem el a halál gyötrelmeket, azért a sír sötétjének rémségeit, hogy legyőzhessem azt, akié a halál hatalma volt, feltörhessem a börtönt és kitárhassam előttetek az élet kapuit. Azért vetettem alá magamat a gyalázatnak és kínnak, mert végtelen szeretettel szerettelek tieteket, és vissza akartalak hozni, makacs eltévedt juhokat, az Isten paradicsomába, az élet fájához. Azt az áldott életet, melyet ilyen áron vettem meg nektek semmibe vettétek. A szégyent, gyalázatot és csúfságot, amit Mesteretek vállat értetek, ti elkerültétek. Nem becsültétek nagyra az előjogokat, melyeket pedig élete árán tett elérhetővé számotokra. Nem voltatok hajlandók részesei lenni szenvedélyeinek, ezért most nem lehettek részesei dicsőségének sem.” Ekkor ünnepélyes szavak hangzottak: „A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22,11). Akkor bezárult a könyv és lehullott a palást a trónon ülőről, előtárva az Isten Fiának rettenetes dicsőségét.

5T 215-6.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Most kell szeplőtlenül megtartanunk magunkat és gyermekeinket a világtól. Most kell megmosnunk és megfehérítenünk ruhánkat a Bárány vérében. Most kell felülkerekednünk büszkeségünkön, szenvedélyeinken és lelki restségünkön. Most kell felébrednünk és elszánt igyekezettel kiegyensúlyozottá tenni jellemünket. „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket” (Zsid 3,7-8). Nehéz időket élünk, virrasztva, várva Urunk eljövetelét. A világot ugyan sötétség borítja, „de ti testvérek” – mondja Pál – nem jártok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephessen meg… Isten szándéka mindig az, hogy világosságot hozzon elő a sötétségből, örömet a bánatból, pihenést a fáradtságból, a várakozó vágyakozó lelkünk üdítésére.
Mit tesztek testvéreim, a felkészülés komoly feladatának területén? Akik egyesülnek a világgal, a világ öntvénymintájára alakulnak, s a fenevad bélyegére készülnek. Akik nem bíznak magukban, akik megalázzák magukat Isten előtt és megtisztítják lelkület az igazság iránti engedelmességükkel – azok a mennyei törvény mintájára formálódnak. Isten pecsétjére készülnek fel. Amikor majd kiadják a rendeletet, és az emberekre ráütik a pecsétet, jellemük tiszta és szeplőtelen marad az örökkévalóságra.

5T 347.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Mennyire különbözik e lelkülettől az a közönyös megvetés, amely X városban nyilvánul meg J. és azok iránt akiket a hatása érintett. Ha volt valaha szükség Isten átalakító kegyelmére, ebben a gyülekezetben szükség van. Azzal, hogy azt a testvért megítélték és kárhoztatják olyan tettek, amit Isten nem bízott rájuk. Kemény szívet, rosszindulatú elmarasztaló lelkületet szőttek hitéletükbe, melyek elpusztítják az egységet, a függetlenséget. Kiveszett szívükből Jézus szeretete. Testvéreim sürgősen vessétek ki e dolgot lelkületetekből, mielőtt elhangozna a mennyben: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22,11).

5T 380.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Isten nagyon is sokat vár el a művében tevékenykedő igehírdetőktől, akiknek úgy kell őrködni az emberek felett, mint akikkel majd el kell számolniuk! Mennyi odaadást, milyen céltudatosságot, milyen magasztos istenfélelmet kellene látnunk az életükben és jellemükben! Mennyit veszítünk a tapintat és rátermettség hiánya miatt, amikor az igazságot hirdetjük az embereknek – mennyit a meggondolatlan viselkedés, a durva beszéd és világiasság miatt, mert ezek semmiképpen sem képviselik Jézust és nincs mennyei illatuk! Munkánk rövidesen véget ér. Hamarosan kimondják a mennyben: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22,11). Ezekben a komoly időkben a gyülekezet maradjon ébren, mert a Sátán igen-igen tevékeny. Ott láthatjuk eszközeit mindenfelé. Igehirdetőink és gyülekezeteink tagjai úgy viselkednek, mintha sohasem hallottak volna fondorlatairól. Ezért is bénítja meg őket az ellenfél hatalma. A gyülekezet minden tagja ébredjen fel. Minden munkás tartsa emlékezetében, hogy nem a maga szőlejét műveli, hanem az Uráét, aki messzi útra ment és távolétében szolgáit bízta meg azzal, hogy őrködjenek érdekei felett. Ne feledje, ha hűtlen lesz megbízatásához, el kell számolnia majd Urával, amikor visszatér.

TM 335-6.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Akik megtartják Isten parancsolatait, azoknak szól az áldás: „Boldogok, akik megtartják Isten parancsolatait, hogy joguk legyen az Életnek Fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” Mert „Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép” hogy „hirdessék annak hatalmas dolgait, Aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el bennünket.” Az engedelmeseket igazaknak nevezi, vonzza őket a mágnes, Jézus Krisztus. Szent a szenthez vonzódik. Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. A jellem akkor már nem alakítható, nem változtatható. A kegyelem olaját senki sem kölcsönözheti másnak, de a balga szüzeknek idejük sincs, hogy olajat vásároljanak maguknak. Az igazak megtartják Isten parancsolatait s örökre elválasztatnak az engedetlenektől, akik Isten törvényét lábbal tiporják. A nemes érc és a salak nem vegyül többé soha.

FE 363-4.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is

NK 437.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – A vizsgálati ítélet lezárulásakor mindenkinek eldől a sorsa - életre vagy halálra. A kegyelemidő röviddel az előtt ér véget, hogy az Úr megjelenik az ég felhőiben. Krisztus - miként a Jelenések könyve ismerteti - előre látva korunkat, kijelentette: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel 22:11-12).
Az igazak és a gonoszok ekkor még élik halandó életüket a földön. Az emberek ültetnek és építenek, esznek és isznak, mit sem tudva arról, hogy a mennyei templomban elhangzott a végső, megmásíthatatlan döntés. Az özönvíz előtt, amikor Noé belépett a bárkába, Isten bezárta a bárka ajtaját, a gonoszok pedig kívül maradtak. Az utóbbiak, nem tudva, hogy végzetük megpecsételődött, még hét napig élték nemtörődöm, élvezetszerető életüket, és kinevették a közelgő ítéletre figyelmeztető intéseket. „Akképpen lesz - mondja a Megváltó - az ember Fiának eljövetele is” (Mt 24:39). Csendben, észrevétlenül, mint éjfélkor a tolvaj, jön el a döntő óra, amelyben minden ember sorsa megpecsételődik; és Isten végleg visszavonja kegyelmét a bűnöstől.

3SG 134.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is

1T 342-3.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután isHogy nincs ördög és próbaidő Krisztus eljövetele után – ezek rohamosan elterjedt ámításokká válnak. A Szentírás világosan kijelenti, hogy az Úr eljöveteléig minden ember sorsa örökre eldől (Jel 22,11-12).

2T 355.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Kétségkívül hiszünk benne, hogy Krisztus hamar eljön. Nem mesebeszéd ez nekünk, hanem valóság. Abban sem kételkedünk, és már évekkel azelőtt sem kételkedtünk, hogy azok a tanítások, melyeket vallunk a jelen igazság. Abban sem, hogy egyre közeledünk az ítélethez. Azzal készülünk találkozni, aki a szent angyalok seregével jelenik majd meg az ég felhőiben, hogy megadja a hűségeseknek és igazaknak a halhatatlanság utolsó simítását. Nem azért jön, hogy megtisztítson bűneinktől; sem hogy eltávolítsa jellemünkből a hiányosságokat vagy meggyógyítsa vérmérsékletünk és természetünk nyomorékságát. Ha egyáltalán elvégzi ezt értünk, akkor azt azelőtt végzi el, mielőtt elérkezne az eljövetele. Mikor az Úr eljön, a szentek még szentebbek lesznek. Akik tisztán tartották meg testüket és lelkület, megszentelten és ártatlanul azok elnyerik majd a halhatatlanság utolsó simítását. Akik azonban igazságtalanul cselekednek, akik szentségtelenek és szennyesek, azok örökre szentségtelenek maradnak. Akkor már senki el nem távolítja róluk a hiányosságot, senki sem ad nekik szent jellemet. Akkor már nem fáradozik értük Isten, hogy tovább folytassa tisztogató folyamatát és eltávolítsa a bűneiket és romlottságukat, és szent jellemet adjon nekik. Ennek most kell megtörténnie a próbaidő óráiban. Most kell elvégezni értünk ezt a munkát.

2T 691-2.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Tudtomra adták, hogy téves nézeteket táplálsz magadban a jövőről. Olyan nézeteket, melyek az úgynevezett eljövendő kor veszedelmes elgondolásaira hasonlítanak. Olykor-olykor mások előtt is szellőzteted ezeket a nézeteket. Pedig nem állnak összhangban hittételeink rendszerével. Rosszul értelmezed a Szentírást. Mikor Jézus feláll a szentek szentjében, mikor leveti közbenjáró öltözékét, és a papi ruha helyett a bosszúállás palástját ölti magára, akkor már végleg befejezte a bűnösökért végzett könyörgését. Akkor jött el azaz idő, mikor elhangzik a döntés” A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz”(Jel 22,11-12).
Isten azért adta nekünk Szavát, hogy bárki utána nézhessen abban és megismerhesse az élet útját. Senkinek sem kell tévelyegnie, ha aláveti magát az üdvösség feltételének, ami az Isten szavában található. Mindenki kapott próbaidőt, hogy az örök életre alakíthasson ki jellemet. Minden embernek lehetősége nyílik, hogy döntsön vagy az életre vagy a halálra. Az embereket a rendelkezésükre bocsátott világosság szerint ítélik majd meg. Senki sem lesz felelős a sötétségéért és tévelygéseiért, ha nem juttatták el hozzá a világosságot. Nem követnek el bűnt, ha nem fogadták el azt, amit meg sem kaptak. Minden ember esetét kivizsgálják, még mielőtt Jézus elhagyja helyét a szentek szentjében. Mikor a bűnösökért való könyörgés véget ér, mikor Jézus magára ölti a bosszúállás palástját, akkor már minden ember próbaideje lezárul.
Sokan mégis azt tartják, hogy további próbaidő áll majd rendelkezésükre, miután Jézus elhagyja közbenjárói tisztjének helyét a szentek szentjében. Ez azonban az ördög állokoskodása. Isten a szerint vizsgálja és próbálja a világot, amelyet Krisztus eljövetele előtt adományozott a világnak. Az emberek most alakítják jellemüket életre vagy halálra. Azok próbaideje, akik a bűnös életet választják és megvetik a felajánlott üdvösséget, akkor zárul le, amikor Krisztus szolgálata véget ér; közvetlenül az ég felhőiben való megjelenése előtt.
Akik a világot szeretik, akik a test kívánságaira hallgatnak, ami ellenségeskedés az Istennel, azok azzal áltatják magukat, hogy további próbaidőt kapnak Krisztus második eljövetele után. Az érzéki szív, amely annyira rugódozik az alárendelés, az engedelmesség ellen, ezzel a kellemes nézettel szereti elámítani magát. Sok ember érzéki biztonságban akar maradni, folytatni akarja az Isten elleni lázadást, azzal áltatva magát, hogy később még majd a bűnbánat időszaka következik, később még majd lehetőség nyílik arra, hogy elfogadják az igazságot, amely most annyira népszerűtlen, és annyira ellenkezik természetes hajlamaikkal és kívánságaikkal. Mikor majd semmi kockáztatni való sem lesz, semmi kilátás a vesztességre, akkor – gondolják most – az üdvösség mellett fognak dönteni.

8T 315.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – Amikor Jézus kilép a szentek szentjéből közbenjárói ruháját leveti, s a bosszúállás öltözetét veszi magára. Akkor elhangzik majd a parancs (Jel 22,11-12).

7BC 989.Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is – A bróbaidő hirtelen, váratlanul jár le, mikor a legkevésbé feltételezzük. Mégis még ma tisztán állhatunk a menny előtt, tudhatjuk, hogy Isten elfogad bennünket; s végül, ha hűek maradunk, befogad a mennyei országba (1906, 95. kézirat).
Senkinek sem lesz második próbaideje. Most van a próba időszaka, mielőtt a kegyelem angyala összehajtaná aranyszárnyát, s lelép a trónról, és a kegyelem, a kegyelem örökre elmúlik ( 1894, 49. kézirat).

Jel. 22,12

És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. "

1SAT 6-7. És íme hamar eljövök.

5T 266. És íme hamar eljövök.„Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is” (Sof 1,14). Jézus mondta: „Íme hamar eljövök”. Tartsuk e szavakat állandóan szem előtt. Cselekedjünk úgy mintha valóban elhittük volna, hogy az Úr eljövetele közel van, és hogy idegenek és vándorok vagyunk a földön. Be kell fognunk Isten gyülekezetének éltető erőit megújulásunk mélyenszántó munkájába. Legyen minden tag Isten tevékeny megbízottja. „Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által” (Ef 2,18-22). Különleges munka ez, melyben teljes összhangban, a lélek egységében és a béke kötelékébe kell helytállnunk. Ne engedjünk teret a bírálgatásnak, kétségeknek és hitetlenségnek.

9T 104. És íme hamar eljövök.Krisztus kijelenti: „És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz” (Jel 22,12). Eljövetelekor az Úr megvizsgál majd mindentalentumot. A ránk bízott tőke után kamatot fog követelni. Megalázásával és szenvedésével, fáradságos életével és szégyenteljes halálával megfizetett mindenki szolgálatáért, aki magára vette nevét és állítja, hogy Őt szolgálja. Mindnyájan a legnagyobb elkötelezettség alatt állnak, hogy latba vessenek minden képességet lelkeket nyerni Krisztus számára. „Nem vagytok a magatokéi” mondja „Nagy volt a ti váltságdíjatok” azért dicsőítsétek Isten a szolgálat életével, mely férfiakat és nőket nyer meg a bűn oldaláról az igazságossághoz 1Kor 6,19-20. Krisztus saját életének árán vett meg minket. Megvásárolt, hogy hűséges szolgálatunkkal adhassuk vissza istennek, ami az övé.

7BC 989.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Aki eddig Közbenjárónk volt: aki hallja a bűnbánó imánkat és vallomásokat: aki szivárvánnyal, a kegyelem és a szeretet – fejét körülvevő – jelképével ábrázol az Írás, hamarosan befejezi szolgálatát a szenthelyen. A kegyelem és az irgalmasság rövidesen leszáll a trónról, s jogosság fogadja el a helyét. Akire népe várt, beül jogába –a Főbíró székébe (RH 1889. jan. 1).

BO 305.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Valaki azt mondta édesanyjáról: "Mindig gyűlöltem anyámat, mert ő is gyűlölt engem." E szavakat feljegyezték a mennyei könyvekbe és az ítélet napján felnyitják és feltárják azokat, amikor mindenkit cselekedetei szerint jutalmaznak meg.
Ha a gyermekek úgy gondolják, szigorúan bántak velük gyermekkorukban, vajon ez segíti-e őket abban, hogy növekedjenek a kegyelemben és Krisztus ismeretében; és visszatükrözik-e Jézus képét, amikor a bosszúállás és megtorlás lelkületét ápolják szüleikkel szemben, különösen, ha idősek és gyengék? Vajon a szülők nagy gyámoltalansága nem esedezik-e a gyermek szeretetéért? Nem ébreszti-e fel az idős anya és apa szükséglete a szív nemesebb érzelmeit, és Krisztus kegyelme által a szülőket ne kezeljék-e utódaik kedves figyelemmel és tisztelettel? Ó! ne engedjétek, hogy a szív olyanná legyen szüleitekkel szemben, mint a gyémánt és az acél! Hogyan táplálhat édesanyja ellen gyűlöletet a Krisztus nevét valló leány, különösen ha édesanyja beteg és idős. Hadd találjon helyet a gyermekek szívében a keresztényi élet legédesebb gyümölcse: a kedvesség és szeretet a szülők iránt!

7BC 929.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – (Zsid 4,15) Isten Fia… betöltötte ígéretét, felment a mennybe, hogy magára vegye a mennyei sereg kormányzatát. Mikor meghalt a bukott emberért, betöltötte papi tisztjének egyik szakaszát. Most másik szakaszt tölt be, mikor az Atya előtt a bűnbánó, hívő bűnösért emeli fel szavát, Isten elé hozva népének áldozatait. Mikor magára vette az ember természetét, mikor ebben a természetben legyőzte az ellenség kísértéseit és isteni tökéletességgel is rendelkezett, az Atya rábízta a világ megítélését. Mindegyikünk esete Ő elé kerül felülvizsgálatra. Ő mondja ki az ítéletet. Mindenkinek cselekedte szerint fizetve meg (1901, 42. kézirat).

KP 212.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – A lakoma vendégeinek megvizsgálása az ítéletet ábrázolja. Az evangélium kínálta vendégségen az Isten szolgálatát vállalók vesznek részt; azok, akiknek neve bekerült az élet könyvébe. De nem mindenki igazi tanítvány, aki magát kereszténynek vallja. A végső megjutalmazás előtt el kell dőlnie, kik részesülhetnek a szentek örökségében. Ez a döntés Krisztus második eljövetele előtt megtörténik, mert amikor eljön, hozza a jutalmat, hogy megfizessen „mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel 22:12). Krisztus tehát mielőtt eljön, minősíti mindenkinek a cselekedeteit, és minden egyes követője cselekedete arányában kapja a jutalmat.
A vizsgálati ítélet idején az emberiség még a földön él. Mindazok élete, akik hitet tettek Krisztus mellett, elvonul Isten előtt. Isten a mennyei könyvek alapján megvizsgál mindenkit, és cselekedeteik szerint eldönti örök sorsukat.

CSW 70.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.

Ev 332.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Mindenkinek a maga részét híven kell teljesítenie, s mindenki ismerje el munkás testvérének fáradozását, az általa végzett részét. Beszéded ne legyen önző, csak magadat elismerő. Isten művében sok eszközt használt fel. Amit te tettél, a munkának csak egyik része. Mások is munkálkodtak szorgalmasan, imádkozva és értelmesen, amit nem szabad mellőzni. A számadás végső napján Isten igazságosan számol majd el szolgáival, s mindenkinek munkája szerint adja meg jutalmát. Isten figyelte az önmegtagadó, önfeláldozó munkások életét, akik nehéz területeken végezték munkájukat.
Ezek olyan dolgok, melyeket mérlegelned kell. Az Úrnak nem tetszik, ha szolgái önmagukat ismerik fel. Öreg korunkban legyünk igazságosak, ne tulajdonítsuk magunknak azt, ami másokat illet. Évekbe került a munka végzése, és a nemes lelkű munkások csoportjai egymást követték, akik mind elvégezték a maguk részét (1907, 204. levél).

NK 315.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – A jelképes szolgálati rendben, amely Krisztus áldozatának és papságának árnyéka, a szenthely megtisztítása a főpap utolsó szolgálata volt az évi szolgálatok körforgásában. Az engesztelés záró cselekménye Izrael bűnének eltávolítása volt. Ez a cselekmény előremutatott annak a szolgálatnak a záró eseményére, amellyel Főpapunk a mennyben eltávolítja, illetve eltörli népének a mennyei feljegyzésekben nyilvántartott bűneit. Ez a munka vizsgálatból és ítéletből áll; és közvetlenül az előtt történik, hogy Krisztus „eljön az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel”; mert amikor eljön, már mindenkinek az ügye eldőlt. Jézus ezt mondja: „Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel 22:12). A második adventet közvetlenül megelőző ítéletet az első angyali üzenet így hirdeti meg: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének órája” (Jel 14:7).

NK 376-77. Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Ahogy hajdan a nép hitben ráhelyezte bűneit a bűnért való áldozatra, és az áldozat vére által jelképesen áthárította őket a földi szentélyre, az újszövetség idején a bűnbánók éppígy helyezik hitben Krisztusra bűneiket, és valóságosan áthárítják őket a mennyei szentélyre. S miként a földi szentély a bűnök eltávolításával jelképesen megtisztult a bűnök szennyétől, a mennyei szentély az ott nyilvántartott bűnök eltávolításával, azaz eltörlésével ténylegesen megtisztul. A mennyei templom megtisztítása előtt azonban a feljegyzések könyvét megvizsgálva meg kell állapítani, hogy ki részesülhet - bűnbánata és Krisztusba vetett hite nyomán - az engesztelés áldásaiban. A szentély megtisztítása tehát egyben vizsgálat is - azaz ítélkezés. Ennek a munkának le kell zárulnia, mielőtt Krisztus eljön, hogy népét megváltsa, mert amikor eljön, a jutalmat is hozza, hogy mindenkinek cselekedetei szerint fizessen (Jel 22:12).

NK 432.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – A vizsgálati ítélet és a bűnök eltörlése az Úr második adventje előtt lezárul. Mivel a halottakat a könyvek nyilvántartása alapján ítélik meg, az ítélet lezárta előtt nem lehet a bűnöket eltörölni. Péter apostol azonban világosan kijelenti, hogy Isten akkor törli le a hivők bűneit, amikor eljönnek „a felüdülés idei az Úrnak színétől”, hogy „elküldje a Jézus Krisztust” (Acs 3:19-20). Amikor a vizsgálati ítélet lezárul, Krisztus eljön, és jutalma is vele, hogy megfizessen mindenkinek cselekedetei szerint.

2Szem 178.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Egy pillanatra se érvényesüljön az az elképzelés, hogy egy ember hatalma a magas fizetés felvételére meghatározná munkájának Isten szemében való értékét. A világ vagyona szerint értékeli az embert. A mennyei könyvek azonban az szerint jegyzik fel értékét, hogy mennyi jóra használta fel a rábízott javakat. Istent félve és szeretve, talentumait teljesen Isten dicsőségének előbbre vitelére szentelve, az ember meg fogja mutatni valódi értékét. Csak az ítéletkor, amikor mindenkinek a munkája értékelésre kerül, válik majd ismertté, hogy ki mennyit küldött maga előtt a mennybe.

1T 320.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Övé az iroda gondja és felelőssége, ő adja ki a lapot és a különböző államokban levő gyülekezeteknek sok gondja mind az ő vállán nyugszik. S ráadásul némely lelkésztestvér balga viselkedésével segít zavarba és kétségbe ejteni őt. Te is, és még néhányan olyan üzletembernek tekintették White testvért, aki nem igen törődik a vallásossággal. Aki ezt mondja, nem ismeri őt. Sátán sokakat megcsal vele kapcsolatban. Isten jónak látta, hogy rábízza művének felelősségét, őt választotta, hogy úttörő legyen számos vállalkozásban és olyan valakit választott, aki lelki behatásokra érzékeny és együtt érez a szerencsétlenekkel, aki lelkiismeretes és mégis független; aki nem takarja el a bűnt, hanem gyorsan meglátja és érzékeli a rosszat, aki megfeddi és nem ad helyet annak, még ha emiatt magára is marad. Ezért is szenved olyan mélyen. Legtöbb testvére mit sem tud terheiről és akad, aki mit sem törődik ezzel. Sőt balga és görbe útjukkal súlyosbítják gondjait és tanácstalanságát. A menny megjegyzi ezeket a dolgokat. Férfiak, akiket nem terhel gond és felelősség, akiknek üres óráik vannak, amikor semmi fontos dolguk, akik elmélyednek, tanulhatnak, képezhetik magukat, nagyon lanyhák lehetnek. Nem látnak semmit, ami különösebb buzgalomra sürgetné őket és készek órákat eltölteni magánbeszélgetésekkel. Van, aki ezeket tekinti a legjobb és legszentebb embereknek a földön. Isten azonban nem az ember szemével néz, hanem belelát a szívbe. Akiknek ilyen könnyen megy dolguk, azok a szerint is kapnak majd jutalmat.

1T 381.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – A lelkészek folytassák nyilvános munkájukat a személyes igyekezettel, fáradozzanak egyénenként az emberekért, amikor csak alkalom nyílik. Beszélgessenek velük a tűzhely körül, és kérleljék őket, hogy keressék azokat a dolgokat, amelyek békességet szereznek számukra. Munkánk itt hamarosan véget ér, mindenki tettei szerint kap jutalmat. Megmutatták nekem a szentek jutalmát, a halhatatlan örökséget. Láttam, hogy akik legtöbbet viseltek el az igazságért, nem fogják azt gondolni, hogy nehéz a soruk, hanem azt, hogy a menny nagyon megéri a fáradtságot.

1T 405.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – A mi időnkben alig ismeretes a Krisztus nevéért való üldözés vagy szidalmazás. Nagyon kevés önmegtagadás és áldozathozatal kell ahhoz, hogy valaki magára vegye az istenfélelem látszatát, és hogy neve ott szerepeljen a gyülekezet névsorában. De úgy élnünk, hogy veselkedésünk Istennek tetsző legyen, és nevünk ott szerepeljen az élet könyvében, ahhoz virrasztás és ima, önmegtagadás és áldozathozatal kell. A hitvalló keresztények csak akkor példaképei a fiataloknak, ha követik Krisztust. A valódi istenfélelem félreismerhetetlen gyümölcsei az igaz tettek. Az egész föld Bírája mindenkinek tettei szerint fog megfizetni. A Krisztust követő fiatalokra küzdelem vár. Naponta fel kell venniük keresztjüket – ki kell jönniük a világból, el kell válniuk tőlük, és Krisztus élettét kell utánozniuk.

2T 160.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Úgy tűnt előttem, amikor elém tárták ezeket a dolgokat, hogy az ellenségnek olyan hatalma van a világ szeretete által elvakítani az emberek gondolkodását, hogy még hitvalló keresztények is elfeledik, vagy elveszítették az értelmét, hogy Isten él s hogy angyali jegyzőkönyvet vezetnek az emberek gyerekeinek cselekedetéről. Hogy minden alávaló tett, minden filléreskedés belekerül a jegyzőkönyvünkbe. Minden egyes napotok az elhanyagolt kötelességek, önzés, csalás, lopás, mások rászedése följegyzéseinek terhe alatt nyög. A gonoszságok milyen rémítő mennyisége is gyülemlik össze az ítélet napjára! Mikor Krisztus eljön, „Íme, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte” (És40,10), meg győzelmi jelvények, hogy minden embert cselekedetei szerint jutalmazzon meg. Milyen ezernyi minden fog ott kiderülni. Milyen arcpirulás lesz az némelyeknek, amikor a történetük lapjai felfedik cselekedeteiket!

2T 300-1.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.Isten angyalai pontosan feljegyzik minden tettünket, még ha mégannyira azt is képzeljük, hogy titokban követjük el. Isten ismeri az ember szándékát és minden tettét. Minden ember a szerint kap jutalmat, ahogy életében viselkedett, - akár jól, akár rosszul. Ki mit vet azt is kell learatnia. A termés soha el nem marad. Az aratás bizonyos is és bőséges is. Port Akartál hinteni testvéreid szemébe eljárásod felől. Hogyan is tehettél ilyet, amikor jól tudtad, hogy bűnös vagy Isten szemében? Ha nagyra becsülöd üdvösségedet, viselkedj tökéletesen, az örökkévalóság számára.

2T 331-32.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.Pedig minden ember cselekedete mérlegre kerül, ítélet elé jön, és majd tettei szerint kap jutalmat. „Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűried elégséggel” (Préd 3,9-10). „Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?” Olvasd el a következő verset, és figyeld meg a gazdag jutalmat, amit annak ígér, aki ez szerint tesz. „Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik” (És 58,6-8). Itt a bőséges, értékes ígéret mindazoknak, akik szívük ügyévé teszik a segítségre szorulók segélyezését. Hogyan is állhatná meg, virágoztathatná fel Isten azokat, akik csak magukkal törődnek, akik nem arra fordítják, amit azért bízott rájuk, hogy az Ő nevének szerezzenek dicsősséget a földön?

2T 518-9.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Tudtomra adták, hogy a jegyző angyalok pontosan felírnak minden Istennek szentelt áldozatot, amit a kincstárba hoznak s azt is, hogy végül mi az eredménye az adományozott javaknak. Isten tudomásul vesz az ügyére szentelt minden fillért és az adományozó szívélyességét vagy vonakodását is. Belekerül a feljegyzésekbe az adakozás indítóoka. Azok az önfeláldozó, odaszentelt emberek, akik visszaadják Istennek, ami az övé, amint el is várja tőlük, cselekedeteik szerint kapnak majd jutalmat. Még ha nem a legkitűnőbben is használják fel ezeket a javakat, tehát nem is éri el a célját, - Isten magasztalását és az emberek üdvösségét, amire az adományozó szánta – akik őszinte szívvel hozták az áldozatot, egyedül Isten dicsőségére gondolva azok nem veszítik el jutalmukat.

2T 660.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Isten ügyének fejlődéséhez javakra van szükség. Isten úgy gondoskodott erről a szükségletről, hogy bőségesen helyezett eszközeinek kezébe, hogy a mű különböző ágazataiba vegye hasznát, ahol szükség lehet rá a lélekmentés munkájához. Minden megmentett ember megnyert talentum. Ha igazán megtért, akit az igazság ismeretére juttattak el, akkor maga is embertársai üdvösségére fogja használni erejének, javainak talentumait, melyeket Isten adott neki. Komolyan hozzá fog látni a nagyszerű munkához, hogy felvilágosítsa azokat, akik sötétben és tévedésben vesztegelnek. Maga is eszköz lesz a lélekmentésben. Így a javak, a jó légkör, a tekintély talentumai egyre kamatoznak és növekednek. Mikor a Mester megérkezik, a megbízható szolga készen fog állni, hogy kamatostól visszaadja neki a tőkét. Gyümölcseivel tudja majd bizonyítani annak a talentumnak a szaporodását, amelyre azért tett szert, hogy visszaadja Urának. A derék szolga így eleget tett a kötelességének. S az Ura, aki kinek-kinek cselekedetei szerint hozza magával jutalmát, vissza fogja adni derék szolgájának mind a kamatot, mint a tőkét.

2T 667.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Mindenki kapott talentumot a Mestertől. A gazdag is, a szegény is. Ki többet, ki kevesebbet, különböző képességeik szerint. A lelkiismeretes, szeretetteljes, szorgalmas munkásokon Isten áldása nyugszik. Beruházásuk gyümölcsöző lesz. Embereket nyer meg Isten országa számára, maguknak meg hervadhatatlan örökséget. Valamennyien felelős lények vagyunk s valamennyiünkre bízta a menny kincseiből. Az Úr képességeinkhez mérten osztja ki a talentumokat.
Isten mindenkinek megszabja munkáját és elváltja, hogy a rájuk bízott különböző talentumokkal arányában kamatoztassák azt. Nem vár el tíz talentumot attól, akire csak egyet bízott. Nem vár el annyi alamizsnát a szegénytől, amennyit a gazdagtól. Nem várja el a gyengétől és betegestől azt a munkabírást és erőt, amivel az egészséges férfi rendelkezik. Isten szívesen fogadja a lehető legjobban felhasznált egyetlen talentumot, „amije kinek-kinek van, és nem a szerint, amije nincs” (2Kor 8,12).

3T 512-3.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Akinek megesik szíve a szerencsétlenen, a vakon, a sántán, az elesetten, az özvegyeken, árvákon és ínségeseken, azokat Krisztus parancsai megtartóinak nevezte, akik elfogják nyerni az örök életet. –ban súlyos a hiány a személyes vallásosságban. De abban is, hogy átérezzék egyéni kötelességüket, hogy szívükön viseljék mások vaját, és hogy önzetlen jótékonysággal fáradozzanak a szerencsétlenek és elesettek jólétén. Némelyek nem tettek szert tapasztalatra az ilyen kötelezettségekben. Egész életükben olyanok voltak, mint az a lévita, az a pap, aki a másik oldalra került át. Kötelesség vár a gyülekezetre, melyet, ha elhanyagolnak, sötétséget fog árasztani rájuk. A gyülekezet egésze, de egyénenként is vegyék gondosan szemügyre indítékaikat és vessék össze életüket egyedül igaz példaképünk életével és tanításával. Krisztus úgy tekint minden könyörületes, jótékony, figyelmes tettet, amit a szerencsétlenért, a vakért, a betegért, özvegyért és árváért tettünk, mintha vele tettük volna. Ezeket a feljegyzéseket megőrzik a mennyben és meg is jutalmazzák. Másrészt feljegyzéseket vezetnek a könyvben azok ellen, akik a pap és a lévita közönyét tanúsítják a mások szerencsétlensége iránt, és azokkal szemben is, akik kihasználják a mások baját, sőt növelik elesettségüket, hogy ők maguk önző módon előnyökhöz jussanak. Isten kétségkívül visszafizet minden igazságtalan tettet, a hanyag közöny megnyilvánulásait a közülünk való elesettek iránt. Végül mindenki a szerint kap jutalmat, amint cselekedett.

4T 537.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Isten áldása nem nyugszik meg azokon, akik hanyagok, önzők, lusták – akik nem emelnek a terhen művében. A jól van-t azokra mondják majd ki végül, akik helyesen cselekedtek. Minden embert „cselekedete szerint” jutalmaznak meg. Tevékeny lelkészkarra van szükség – az ima embreire, akik megküzdenek Istennel, amint Jákob küzdött, ezt mondva: „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldasz engem.” Ha elnyerjük a győzelmi koronát, akkor meg kell feszítenünk minden ideget, igénybe és latba kell vennünk minden erőnket és képességünket. Sohasem váltathatunk meg tétlenségben. Aki tétlen az Úr szőlőjében, az teljesen lemond az igaz jutalmára szóló jogcímről.

4T 564.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Megváltónk a tanítványainak adott egyik tanításában a következő szavakkal ecsetelte Isten teremtményeiről való gondoskodását: „Nemde, két verebecskét * meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak” (Mát 10,29-30). Aki lehajol, hogy még a kicsiny madarat is észrevegye, külön-külön gondoskodik munkájának valahány ágáról. Akik csak intézményeinkben dolgoznak, azok a végtelen Isten szeme előtt vannak. Az Úr látja vajon a legszigorúbb becsületességgel teljesítitek-e kötelességeiteket, vagy pedig hanyag, becstelen módon. Angyalok járnak láthatatlanul az intézmény valamennyi termén át. Az angyalok szüntelenül le s fel szállnak a mennybe, örömmel vagy szomorúan viszik a híreket. Lejegyzik a hűség minden tettét, de a magbízhatatlanság cselekedeteit is, s végül mindenki a cselekedetei szerint kap jutalmat.

7T 88-9.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.Sok gazdag akad, aki Isten szemében hűtlen intéző. Vagyonuk megszerzésében és felhasználásában Isten rablást látott. Elhanyagolják a leghatalmasabb Tulajdonost, s a gazdagságukat nem fordítják a szenvedők és elnyomottak helyzetének könnyítésére. Haragot halmoznak fel Isten haragjának napjára, mert Isten minden embert tettei szerint jutalmaz meg. Istent nem imádják, hanem magukat bálványozzák. Gondolataikból kivetik az igazságot és a könyörületet pénzéhséggel és versengéssel helyettesítik. Isten mondja: „Avagy ne fenyítsem-e meg őket ezekért?” (Jer 9,9).

9T 104.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Krisztus kijelenti: „És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel 22,12). Eljövetelekor az Úr megvizsgál majd minden talentumot. A ránk bízott tőke után kamatot fog követelni. Megalázásával és szenvedésével, fáradtságos életével és szégyenteljes halálával megfizetett mindenki szolgálatáért, aki magára vette nevét és állítja, hogy őt szolgálja. Mindnyájan a legkomolyabb elkötelezettség alatt állnak, hogy latba vessék minden képességüket lelkeket megnyerni Krisztus számára. Ezt mondja: „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi” (1Kor 6,19-20). Krisztus saját életének árán vett meg bennünket. Megvásárolt, hogy hűséges szolgálatunkkal adhassuk vissza Istennek, ami az övé.

TM 428-9.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Ő aki eljövendő, mondja: "Íme eljövök hamar, és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedet lesz." Isten népének minden jó cselekedete, hitüknek gyümölcse, megfelelő jutalomban részesül. Ahogyan a csillagok fénye különböző, úgy különböző lesz kijelölt körük az eljövendő életben. Vajon az az ember, aki nem járt Istennel, mint ahogyan Énok járt, hanem Sátán mellé állt, hallgatott sugallataira, engedelmeskedett indítványainak, veszélybe sodorta saját és mások lelkét, akikért Krisztus meghalt, csak azért, hogy érzékiségét kielégítse és példájával bűnre csábított, - vajon ilyen ember a győzők csoportjába kerülhet-e?

WM 218-9.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.

WM 316-7.Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.

Jel. 22,13

Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó."

6BC 1092-3.Én vagyok az Alfa és az Omega. – Mikor a jövendölések kutatói teljes szívvel törekednek behatolni Jelenések igazságaiba, meg fogják érteni, milyen fontos is a kutatás. Jézus Krisztus a kezdet és a vég, az Ótestamentum első és az Újtestamentum utolsó kinyilatkoztatása. A kettő Krisztusban egyesül. Ádám és isten, a második Ádám engedelmessége által összebékül. A második Ádám a Sátán kísértéseinek ellenállva kivívta a kísértések feletti győzelmet s jóvátette Ádám szégyenteljes bukását.
A két Ádám találkozni fog a paradicsomban és megöleli egymást. Másrészt a sárkány, a vadállat, a hamispróféta és akik visszautasították lehetőségeiket és előjogukat, melyeket olyan kimondhatatlan áron kínáltak fel nekik, akik nem tértek vissza az Isten iránti hűséghez, ki lesznek zárva a paradicsomból (1897, 33. kézirat).

Ev 485.Én vagyok az Alfa és az Omega.Az Írások minden magasztos igazsága Krisztusban összpontosul; ha helyesen értjük, mindegyik Őhozzá vezet. Mutassuk be Krisztust, aki a megváltás nagy tervének Alfája és Omegája, s kezdete és a vége. Olyan tárgyakat tárj az emberek elé, melyek Istenbe vetett bizalmukat megerősítik; tanítsd meg őket, hogy a maguk számára tanulmányozzák. S ahogyan lépésről-lépésre haladnak előre a Biblia tanulmányozásában, mindjobban felkészülnek arra, hogy drága igazságainak szépségét és összhangját értékeljék (RH 1912. jún.13).

PP 327. Én vagyok az Alfa és az Omega. – Népének Jézus volt a világossága - a világ világossága - még mielőtt emberi testben eljött a földre. A fény első felvillanása, amely behatolt abba a homályba, amellyel a bűn burkolta be a világot - Krisztustól eredt és érkezett. Krisztustól jött a mennyei ragyogás minden sugara, amely a föld lakóira áradt. A megváltás tervében Krisztus az Alfa és az Omega - az Első és az Utolsó.

7BC 990.Én vagyok az Alfa és az Omega. – (Jel 22,13-17) Itt látjuk 1Mózes alfáját és a Jelenések Omegáját. Áldást ígér az Isten parancsolati megtartóinak és azoknak, aki együtt működnek vele a harmadik angyal üzenetének hirdetésében (RH 1897. jún. 8).

7T 52.Én vagyok az Alfa és az Omega. – Közeledünk a föld történetének végéhez, azért Isten munkájának különböző területeit sokkal nagyobb önfeláldozással kell művelnünk, mint most tesszük. Ezen utolsó napok feladata a különleges hittérítő munka. A jelen igazság bemutatása – annak első szavától az utolsóig – hittérítő erőfeszítés. Az elvégzésre váró feladat minden lépésénél áldozathozatalra hív fel. Ez önfeláldozó szolgálatból a munkások megtisztultan és finomultan kerülnek ki, akár a tűzben megpróbált arany.

Jel. 22,14

Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba."

PP 166. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Isten nem önkényesen zárta ki Ézsaút az üdvösség áldásaiból. Kegyelmének ajándékait Krisztus által mindenki elnyerheti. Nem kiválasztás, hanem saját döntésük alapján kárhoznak el. Igéjében Isten feltárta az örök életre való kiválasztás feltételeit: parancsolatai iránti engedelmesség a Krisztusba vetett hit által. Isten a törvényével összhangban levő jellemet választja, és aki eléri kívánalmainak normáját, beléphet a dicsőség országába. Krisztus ezt mondta: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet” (Jn 3:36). „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21). A Jelenések könyvében pedig kijelenti: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14). Ami pedig az ember üdvösségét illeti, Isten Igéjében a kiválasztásnak ez az egyetlen módja szerepel.

9T 130.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Isten hírnökeinek az a megbízása, hogy folytassák a munkát, melyeket Krisztus végzett mikor a földön járt. A hírnökök adják át magukat a szolgálat minden Krisztus - gyakorolta vállfajának. Lelkiismeretesen és őszintén szóljanak a menny kikutathatatlan gazdagságáról és hallgatatlan kincseiről. A Szentlélekkel kell telve lenniük. El kell ismételniük a menny ajándékait a békére és bocsánatra. Isten városának kapuira mutatva kell mondaniuk: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14).

FE 137.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait.

6BC 1095-6.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Semmi ellentét nincs az Ó és az Újszövetség között. Az Ószövetségben az eljövendő Üdvözítő örömhírét találjuk. Az utóbbiba pedig a megjelent Üdvözítő örömüzenetét, amit a látnokok előre megmondtak. Egyrészt az Ószövetség folyvást előre mutat a valóságos áldozatra, másrészt az Újszövetség azt bizonyítja, hogy eljött a jelképes áldozat által előrevetített Üdvözítő. A zsidó kor halványabb dicsőségét a tündöklőbb, világosabb keresztény kor dicsősége követte. Krisztus azonban egyszer sem állította, hogy eljövetele semmissé tette Isten törvényének követelményeit. Ellenkezőleg. Az egyházhoz intézett utolsó üzenete Pátmoszból áldást mond Atyja törvényének megtartóira: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14) (ST 1886. júl. 29).

7BC 920.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Senki se kínozza meg az igazságot olcsó képzelgések ráhúzásával, az ige erőszakos titokzatosságába burkolásával. Az a veszély fenyeget ezzel, hogy Isten igazságát hazugsággá váltóztatják. Vannak, akik Isten Lelke érintésére szorulnak szívükben. Akkor a mai időkben szóló üzenet felelőssége fog rájuk nehezedni. Nem kutatnak majd emberi vizsgák után, sem valami új, valami szokatlan után. A mai idők vizsgája a negyedik parancsolat szombatja…
A fiatalok között forró kívánság él, hogy valami újszerűt ragadjanak meg, még ha mégoly gyatra minőség is. Az Úr nem akarja, hogy hiábavaló dolgokon legeltessék gondolataikat, keresve, amit soha meg nem találnak. Azt kívánja, hogy törekedjünk az ártatlan, tiszta lélekre, melyet megmostunk és megfehérítettünk a Bárány vérében. Krisztus igazságosságának, igaz életének, isteni jellemének palástja ad bebocsátást a bűnösnek a mennyei angyalok társaságába. Nem a hajszíne, hanem az Isten valamennyi parancsa iránti tökéletes engedelmesség nyitja meg előtte Isten városának kapuit (1899, 207. levél).

CG 224. Gyermeknevelés 152.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – A gyerekeket… nevelni, oktatni, fegyelmezni kell, hogy engedelmesekké váljanak szüleikkel szemben, tiszteletben tartsák tekintélyüket. Ily módon szívükbe plántálják az isteni tekintély iránti tiszteletet, így a családi nevelés mintegy előkészíti a mennyre. A gyermekek és fiatalok olyan nevelést kapjanak, hogy felkészüljenek vallásos kötelességeik feltételére, és ez által alkalmassá váljanak a mennyei udvarba lépésre.
Ő, aki minden ismeret forrása, üdvösségünk feltételét e szavakban jelentette ki: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (

Jel. 22,14

).Az Isten parancsolatai iránti engedelmesség a menny ára, s a szülők engedelmessége az egyik legfontosabb tanítás gyermekeiknek.

CS 225.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait.

CW 100-1.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait.

6BC 1072.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – A jogosság és a kegyelem elegyítése teszi az üdvösséget teljessé. A világ Megváltóját és Isten törvényét szemlélve e kettő elegyítése felkiáltásra késztet: ’Kegyelmed tett naggyá engem’. Tudjuk, hogy az örömhír tökéletes és teljes rendszer, Isten törvényének megváltozhatatlanságát hirdeti. Reménységet kelt és Isten szeretetére ihlet. A kegyelem meghív lépjünk be a kapukon Isten városába, s a jóságot feláldozzák, hogy teljes kiváltságokkal ruházzon fel minden engedelmes lelket, mint a királyi család tagját, a mennyei király gyermekét.
Ha hibás lenne a jellemünk, nem léphetnénk be a kegyelem által az engedelmeseknek megnyitott kapukon: mivel a jogosság áll a bejáratnál és szentséget, tisztaságot követel attól, akik látni akarják Istent. Ha a jogosság kiveszett volna, és a kegyelemnek lehetséges lenne, hogy jellemre való tekintet nélkül az egész emberiség előtt kitárja a kapukat, az elhidegülés és a lázadás rosszabb állapota köszöntene be a mennyben, mint a Sátán kiűzése előtt. A menny békéje, boldogsága, összhangja fel lenne dúlva. Ha valaki a mennyel cseréli fel a földet, az még nem váltóztatja meg a jellemét. A mennyeiek boldogsága az itteni életben kialakított jellem, a Krisztushoz való hasonlóság gyümölcse. A mennyei szentek előbb a földön voltak szentek.
Az üdvösség, amelyért Krisztus nagy áldozatot hozott, ez az egyedüli érték, ez ment meg a bűntől, a minden nyomorúság és szerencsétlenség okától. A bűnösnek felajánlott kegyelem folyton Krisztushoz vonzza őt. Ha hallgat rá, ha bűnbánattal és bűnvallomással közeledik, hit által megragadva az evangéliumokból eléje tárt reménységet. Isten nem fogja megvetni a megtört és alázatos szívet. Így Isten törvénye nincs gyengítve, de a bűn hatalma meg lett törve, és az Úr kinyújtja a kegyelem jogarát a bűnbánó megtért bűnös felé. (1890,1f. levél)

7BC 990.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait.Az igazság világosságával rendelkezők közül senki se teszi be lábát Isten városába, aki megrontja a parancsolatokat. Isten törvénye képezi az Úr kormányának alapzatát mennyen és földön. Ha tudva lábbal tiporták Isten törvényét a földön, nem viszik őket a mennybe, hogy ott folytassák ugyanazt. Amikor Jézus eljön a jellem nem változik meg. A jellemépítésnek a próbaidő órái alatt kell folyni. Napról-napra feljegyzik cselekedeteiteket a menny könyveibe, s Isten nagy napján cselekedeteitek kaptok majd jutalmat. Akkor látható lesz, hogy ki nyeri el az áldást: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” Jel 22,14. (RH 1885.aug.25)
Némelyek azt gondolják, hogy ez a föld és a mennyei lakóhelyek képezik Isten világmindenségét. Nem így van. Az üdvözült sokaság világról világra fog járni, s idejük jelentős részét a megváltás titkainak kutatásával fogják tölteni. S az egész örökkévalóságban ez a tárgykör folytonosan nyilatkozni fog gondolkodásunk előtt. Elképzelhetetlenek azok előjogai, akik győztek a Bárány vére és bizonyságtételük Igéje által (RH 1886. 03.09).

Te 292.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait.

1Szem 209.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Az angyalokat is irányító törvény tisztaságot követel legrejtettebb gondolataink, vágyaink és hajlamaink terén. Ez az „örökké megingathatatlan” (Zsolt 111:8) törvény fog megítélni mindenkit Isten rohamosan közeledő napján. Hiába áltatják magukat a törvényszegők azzal, hogy a Magasságos nem tudja és nem veszi számba bűneiket, Isten béketűrése egyszer el fog fogyni. Hamarosan elveszik cselekedeteik jutalmát - a bűn zsoldját, azaz a halált -, miközben Isten igaz, törvénytisztelő szolgái belépnek a mennyei város gyöngykapuin és elveszik az örök élet és az öröm koronáját Isten és a Bárány jelenlétében. (The Signs of the Times, 1886. április 15.)

5T 628.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Ki mehet be a kapukon a vársba? „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14). Ugyanolyan jól ismered ezeket a parancsolatokat, mint én. Szeretlek téged, a feleségedet és ártatlan gyermekeideid lelki üdvösségét is. Ezért írok most neked. Alaposan fontold meg, hogy melyik irányban haladsz. Több mondanivalóm is van neked, de nem most. Kérlek válaszolj és küld vissza a levelet, melyben az álom van mint már kértelek.

5T 693.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Ezek a szöüvegek félreérthetetlenől kijelentik az üdvözülők kiválasztásánál használt mértéket. Megállapítják, hogy kit koronáznak meg Isten városában és azt is, hogy kiknek nem lesz joguk az igazak örkségéhez. „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.

Te 108-9.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait.

TM 133.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait.„Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel, az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.” Világosan láthatjuk, hogy a mi Urunk és Üdvözítő Jézus Krisztusunk megjelenésekor csak két csoport létezik majd. Melyik csoportba kívánunk tartozni? „Íme eljövök hamar” mondja Krisztus „és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek amint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” Ez a parancsolatok megtartóinak a sorsa. Vajon ne kívánkozzunk-e mindannyian abba a csoportba, amelynek joga van az élet fájához s akik a kapukon át beléphetnek a városba?

EW 35.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Ekkor kezdetét vette a jubileum, midőn a föld megpihent. Láttam a jámbor rabszolgát, győzelemittasan, midőn lerázta magáról a béklyókat, melyek oly sokáig lebilincselték. Istentelen ura azonban nem tudta, hogy mit cselekedjék, mert a gonoszok nem értették meg Isten szavát. Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő. Sokkal szebb volt, mint valaha. Rajta ült az ember Fia. Eleinte nem vettük észre, hogy Jézus a felhőn ül, de amint a földhöz közeledett, lassanként kivehető volt fenséges alakja is. E felhő megjelenése képezi az ember Fiának jelét az égen. Isten Fiának szava szólította elő a porban alvó szenteket; dicső halhatatlanságba öltözötten az élő szentek egyetlen pillanat alatt elváltoztak és velük együtt felvétettek a felhőszekérre. Rendkívül fenséges látvány volt, amint ez a szekér felfelé szállt. A szekér mindkét oldalán szárnyak és alattuk kerekek voltak. Midőn a szekér felfelé gördült, így kiáltottak a kerekek: Szent! S midőn a szárnyak megsuhantak, így kiáltottak: Szent! A szent angyalok, akik a felhőt körülfogták, így kiáltottak: Szent, szent, szent az Úr, a seregek Istene! S a felhőn ülő szentek kiáltották: Dicsőség, hallelúja! S a szekér felszállt a szent városba. Jézus kitárta az arany városkaput és bebocsátott minket. Itt üdvözöltek mindnyájunkat, mert megőriztük „Isten parancsolatait” s „jogunk volt az Élet fájához”.

EW 51.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Majd láttam Jézus szépségét és szeretetreméltóságát. Ruhája fehérebb volt a legfehérebb gyolcsnál. Nincs az a nyelv, amely dicsőségét és szeretetreméltóságát leírhatná. Azok, akik megtartják Isten parancsolatait, bemennek a kapukon át a városba és joguk lesz az élet fájához, örökké Jézus színe előtt lesznek, kinek arca fényesebben ragyog a déli verőfénynél.

SD 47.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Gondoljátok-e azt, hogy Isten parancsolatainak megtartói szomorúak lesznek, amikor Isten városának kapuja ragyogó sakkorvasán kinyílik, és Istenhozottal fogják köszönteni őket? Nem, soha! Örömrivalgásban törnek ki, boldogok, mert többé nem rabjai a Törvénynek, mert megtartották és szabadokká lettek tőle. Joguk lesz az élet fájához és a gyógyírt hozó leveleihez.

ML 361.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Itt ezen a földön olyan nevelést kell elnyernünk, amely képesít bennünket arra, hogy Istennel éljünk az örökkévalóságon át. Az itt megkezdett kiképzés a mennybe elemkedik majd, a tökéletesség színvonalára, ahol belépünk egy magasabb fokozatba. (1895, 16 kézirat)

MYP 116-7. (ÜI 73-74).Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Az életszentségben növekedni kell. Péter apostol adja meg a növekedés folyamatának lépcsőfokait. „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel” (2Pét 1,5-8.10-11).
Itt van tehát számunkra azaz út, melyen biztosan haladhatunk, melyen el nem bukhatunk. Azok, akik a gyarapítás ezen tervét munkálják, hogy a keresztényi erényeket elnyerjék, azokat biztosítja Isten, hogy Isten megsokszorozza bennünk a Szentlélek adományait.
Péter így szólítja meg azokat, akik hasonló drága hitet nyertek: „Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében” (2 Pét 1,2). Isteni kegyelem folytán mindazok, kik e földről a mennybe vezető fénylő fokokon felfelé akarnak haladni, el is érhetik a legfelsőbb fokot, s beléphetnek a kapukon Isten városába. „Énekelve örök örömmel”(RH 1887. nov.15).

FE 111.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait.

NK 415.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Sok vallástanító azt állítja, hogy Krisztus eltörölte halálával a törvényt, és az embernek azóta nem kell megtartania. Egyesek súlyos igának tartják, és a törvény szolgaságával szembeállítják az evangélium szabadságát.
A próféták és az apostolok azonban másképp látják Isten szent törvényét. Dávid ezt mondta: „Tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem” (Zsolt 119:45). Jakab apostol, Krisztus halála után azt írta, hogy a Tízparancsolat „királyi törvény”, „a szabadság tökéletes törvénye” (Jk 2:8; 1:25). A Jelenések könyvének írója pedig fél évszázaddal a keresztre feszítés után áldást hirdet mindazokra, „akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14).
Semmi alapja nincs annak az állításnak, hogy Krisztus eltörölte halálával Atyja törvényét. Ha a törvény megváltoztatható vagy félre tehető lett volna, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia, hogy megváltsa halálával az embert a bűn következményétől. Krisztus halála a törvény változhatatlanságát bizonyítja, és távolról sem az eltörlését. Isten Fia azért jött, hogy „a törvényt naggyá« tegye »és dicsőségessé” (Ésa 42:21). Ezt mondta: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek... eltörlésére”, „míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik” (Mt 5:17.18). Jézus önmagáról így nyilatkozik: „Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van” (Zsolt 40:9).

LS 103.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő. Sokkal szebb volt, mint valaha. Rajta ült az Ember Fia. Eleinte nem vettük észre, hogy Jézus a felhőn ül, de amint a földhöz közeledett, lassan kivehető volt fenséges alakja is. E felség megjelenése képezi az Ember Fiának jelét az égen. Isten Fiának szava szólította elő a porban alvó szenteket, dicső halhatatlanságba öltözve, az élő szentek pillanat alatt elváltoztak és velük együtt felvétettek a felhőszekérre. Rendkívül fenséges látvány volt, amint a szekér felfelé szállt. A szekér mindkét oldalán szárnyak és alattuk kerekek voltak. Midőn a szárnyak megsuhantak, így kiáltottak: Szent! Szent! szent, az Úr, a seregek Istene! S midőn a szekér felfelé gördült, így kiáltottak a kerekek: Szent! A felhőn ülő szentek így kiáltottak: Dicsőség, hallelúja! S a szekér felszállt a szent városba. Jézus kitárta az aranyváros kapuit és bebocsátott minket. Itt üdvözöltek mindnyájunkat, mert megőriztük Isten parancsait... „jogunk volt az élet fához.” Jel. 14, 12, 22, 14.

SD 365.Joguk legyen az életnek fájához – Mi Isten életéhez hasonló élet után vágyódunk; ezért kell természetünket összhangba hozni Isten akaratával. Úgy kell irányítani életünket, hogy bizalommal járulhassunk Isten elé megnyitva előtte szívünket, mondjuk el neki szükségleteinket. Higgyük el azt, hogy Ő hall bennünket és erőt meg kegyelmet ad az Isten szavában levő elvek megvalósításához. Sóvárogjuk a mennyet, a győzelmi koszorút, a belépést Isten városába és enni óhajtunk az Isten Paradicsomának közepén levő élet fájáról. A Királyt teljes szépségében óhajtjuk látni. Ezért naponta szemléljük Jézust, aki a tökéletes emberi jellem mintaképe. Ha isteni természetére hagyatkozunk, akkor az Istenség ereje a mi oldalunkon lesz és erőt ad a győzelemre minden rossz szokás és kívánság felett.
Istennek adok hálát életemért… Távoli jövőbe tekintő hitem van és látom az élet fáját. Értékes gyümölcs nő rajta, levelei pedig a népek gyógyulására szolgálnak. A dicsőség országában nincs többé megtört szív, nincs többé szomorúság, nincs többé bűn, nincs többé szomorúság és nincs többé szenvedés.

KP 182.Joguk legyen az életnek fájához – Amikor Isten hangjára a halottak feltámadnak, a gazdag az életében táplált vágyakkal és indulatokkal, vonzalmakkal és ellenérzésekkel lép elő a sírból. Isten nem művel csodát olyan ember újjáteremtéséért, aki nem akart megújulni, amikor erre minden lehetősége és adottsága megvolt. Élete során nem gyönyörködött Istenben, és nem talált örömet szolgálatában. Jelleme nincs összhangban Istennel, és nem lenne boldog a mennyei családban.
Világunkban vannak önelégült emberek. Ezek nem falánkok, nem részegesek, nem is hitetlenek. Csak egyszerűen önmaguknak akarnak élni, és nem Istennek. Nem gondolnak Istenre, ezért a hitetlenek közé tartoznak. Ha beléphetnének a kapukon Isten városába, nem lehetne joguk az élet fájához, mert amikor Isten parancsolatai - kötelező érvényű kívánalmaikkal - eléjük tárultak, akkor ezt mondták: Nem! Ezen a földön nem szolgálták Istent, ezért nem szolgálnák odaát sem. Nem éreznék jól magukat Isten közelében, és minden helyet kívánatosabbnak tartanának, mint a mennyet.

1BC 1086.Joguk legyen az életnek fájához – Az Isten követelményeivel szemben való engedetlenség zárta ki Ádámot Éden kertjéből. Isten lángpallost állított az élet fája mellé, nehogy az ember kinyújtsa kezét és egyen gyümölcséből. Nehogy halhatatlanná tegye a bűnt. Isten össze követelményei iránt való engedelmesség volt a feltétel, hogy az ember ehessen az élet fájáról. Ádám engedetlensége miatt elbukott, bűnével lemondott a jogról, hogy egyen az élet fájának gyümölcséből, vagy tépjen leveléből, mely a népek gyógyítására való.
A Krisztus ereje által való engedelmesség – nyitja meg az embernek a jellem tökéletességét, adja meg a jogot az élet fájához. Jézus Krisztusnak Jánossal közölt bizonyságtétele világosan megmondja annak feltételeit, hogy az ember újra ehessen az élet fájának gyümölcséből: „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14) (1901, 72. kézirat).
A Szentírás az „írva van”, az az örömüzenet, melyet hirdetnünk kell. Nem helyeztek lángpallost az életnek eme fája elé. Mindenki ehet belőle s örökké élhet (1900,20. levél).

ML 355.Joguk legyen az életnek fájáhozA királyiszékből tiszta folyóvíz ömlött ki, és a folyó mindkét pratján volt az életnek fája… Gyümölcse fenséges volt, az arany és ezüst keverékhez hasonló.
Éden kertjében az élet fájának gyümölcse természetfeletti életerővel rendelkezett. Fogyasztása örök életet jelentett. Gyümölcse a halál ellenszere volt. Levelei az élete és a halhatatlanság fenntartását szolgálták… A bűn bejövetele után a mennyei kertész átültette az élet fáját a mennyi Édenbe (8T 288).
A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon ehetnek az élet fájáról, amiképpen ősszüleink is ehettek róla a bűnbeesésük előtt. Azon halhatatlan, messze terjedő fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Akkor minden fájdalmuk eltűnik. Többé sohasem érzik a betegséget, szomjúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Akkor Jézus meglátja majd lelke szenvedéseinek gyümölcseit, és megelégszik,, amikor a megváltottak – akik szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedéseknek voltak kitéve és átok alatt nyögtek – összegyűlnek az élet fája körül, hogy egyenek halhatatlan gyümölcséből, amelyhez ősszüleink minden jogukat eljátszották Isten parancsának áthágása által. Többé nem lesznek kitéve annak a veszélynek, hogy újra elveszítik jogukat az élet fájához, mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálba (YI 1852. okt).
Az élet fáján a legszebb gyümölcsök teremtek, amelyekből a szentek szabadon ehettek… A legmagasztosabb nyelv sem tudja kifejezni a menny dicsőségét és a Megváltó szeretetének határtalan mélységét (EW 289).

PP 636.Joguk legyen az életnek fájához – Amikor Ádám és társa a lankadt virágokban és hulló falevelekben a pusztulás első jeleit látta, jobban gyászolt, mint most az ember halottai miatt. A törékeny, érzékeny virágok halála valóban okot adott a fájdalomra. De amikor a hatalmas fák elhullatták leveleiket, ez a kép élénken emlékeztette őket arra a rideg tényre, hogy minden élő sorsa a halál.
Az Édenkert a földön maradt hosszú idővel az után is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte őket. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kerubok őrizte kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek istentiszteletre. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent elhagyniuk. Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.

SD 47.Joguk legyen az életnek fájához – Krisztus egy nemes világot tár szemünk elé. A polgárság előnyeit magyarázza abban a városban, amelynek alapjait maga Isten építette és teremtette. Az örökkévalóság küszöbéig vezet bennünket, megmutatja annak szépségét és azt hirdeti, hogy az mindenkinek a rendelkezésére áll, akik Isten törvényével összhangban élnek. Ha az emberi család engedelmeskedik az Úr törvényeinek, akkor egyesülhet Isten városában a mennyei családdal; mert ott nincs helyük azoknak akik nem tisztelik az Úr akaratát. Aki csak akar, örök életet kaphat, de csak akkor, ha életükben Isten törvényét fogadják el vezetőjüknek, a saját törvényeik követése helyett… Akik olyan életet élnek, amely összhangban van az Atyáéval, Krisztus jellemtulajdonságait nekik adja.
Gondoljátok-e azt, hogy Isten parancsolatainak megtartói szomorúak lesznek, amikor Isten városának kapuja ragyogó sakkorvasán kinyílik, és Istenhozottal fogják köszönteni őket? Nem, soha! Örömrivalgásban törnek ki, boldogok, mert többé nem rabjai a Törvénynek, mert megtartották és szabadokká lettek tőle. Joguk lesz az élet fájához és a gyógyírt hozó leveleihez.
A menny Istene áldást mondott Isten törvényének megtartóira.
Aki itt a földön a „kevesen volt hű” az örök dicsőség országában sokkal lesz „megbízva”.

3SG 88.Joguk legyen az életnek fájához

4SG-a 150.Joguk legyen az életnek fájához

4T 328.Joguk legyen az életnek fájához – Ennek az életnek minden értéke és jelentősége a mennyel és az eljövendő, halhatatlan élettel való összefüggéséből fakad. Isten örök karja átöleli a lelket, mely hozzáfordul segítségért, legyen az a lélek mégoly erőtlen is. A hegyek drága kincsei el fognak pusztulni, de aki Istenrét él, tántoríthatatlanul a gáncsoskodástól, a tapstól meg nem rontva, az majd örökre Istennel fog lakozni. Isten városa megnyitja kapuit az előtt, aki a földön megtanulja, hogy istenre támaszkodjék vezetésért és bölcsességért, megnyugtatásért és reménységért a vesztesség és lesújtottság között. Angyalok éneke fogja üdvözölni őt, neki termi majd gyümölcsét az életnek fája.

TM 234-5.Joguk legyen az életnek fájához – A szemlélők nem vesznek észre semmi különbséget, ámde Valaki mondta, hogy emberek ne szaggassák ki a konkolyt, nehogy azzal együtt a búzát is kiszaggassák. Növekedjenek együtt az aratásig. Akkor majd az Úr elküldi aratóit, hogy gyűjtsék össze a konkolyt, kötözzék csomókba, hogy megégettessék, a búzát azonban gyűjtsék be a mennyei csűrökbe. Az ítélkezés ideje igen komoly, ünnepélyes időszak, amikor az Úr összegyűjti övéit a konkoly közül. Ugyanegy család tagjai szétválasztatnak. Az igazakat megjelölik. „Tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, amint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt.” Akik engedelmeskedtek Isten parancsolatainak, egyesülnek a szentek seregével a dicsőségben, belépnek a kapukon keresztül a városba, s joguk lesz az életnek fájához. Az egyik felvétetik. Neve szerepel az élet könyvében, míg volt társainak mindörökre távozniuk kell Isten közeléből.
A konkoly és a búza most még összevegyülnek, ámde az egyetlen Kéz, amely szétválaszthatja őket, egyenként helyükre állítja. Akik az igazság világosságát élvezték, hallották az intő üzenetet, hallották a menyegzőre szóló meghívást, - gazdák, kereskedők, ügyvédek, hamis pásztorok, akik elhallgattatták a nép lelkiismeretét, hűtlen őrállók, akik nem fújták a kürtöt, vagy nem törődtek az idővel, - mindazok, akik nem engedelmeskedtek Isten országa törvényeinek, nem is lesz joguk, helyük ott. Akik pedig mentséget kerestek arra, hogy a világtól el ne különüljenek, azok a világgal együtt tőrbe esnek. Saját választásuk szerint keveredtek a konkoly közé. Hasonló a hasonlót követi, még a törvényszegésben is. Rettenetes egybeolvadás. Emberek, saját akaratukból az első lázadóhoz csatlakoznak, aki megkísértette Ádámot és Évát Édenben, hogy áthágják Isten törvényét. A konkoly szaporodik, mert konkolyt vet. Részüket is együtt veszik el a bűn gyökerével, - az ördöggel.

Jel. 22,15

De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot."

CS 26.De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák

NK 592-93.De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák – Krisztus apostolai - a hős Pál, a szenvedélyes Péter, a szeretett és szerető szívű János, valamint hűséges testvéreik is ott vannak a megváltottak sokaságában, és velük a mártírok hatalmas serege; a falakon kívül pedig - minden hitvány és förtelmes dologgal együtt - azok, akik üldözték, börtönbe vetették és megölték őket. Néró - e kegyetlen és erkölcstelen szörnyeteg - látja azok boldogságát és megdicsőülését, akiket egykor megkínzott, és akiknek határtalan szenvedésében gyönyörködött. Néró anyja is tanúja saját tettei gyümölcsének, annak, hogy miként öröklődtek fiában az ő jellemének gonosz vonásai, a szenvedélyek, amelyek az ő befolyása és példája nyomán fejlődtek ki és erősödtek meg fiában, és olyan bűncselekményekben gyümölcsöztek, amelyek megremegtették a világot.

SC 126.De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák – Ezután üdvözölni fogják a megváltottakat abban a hazában, amelyet Jézus készít számukra. Ott majd más társaságban élnek, mint a bűnös földön; ott többé nem érintkeznek hazugokkal, bálványimádókkal, tisztátalanokkal és hitetlenekkel, hanem kizárólag azokkal, akik a bűnt és a Sátánt legyőzték, és Isten kegyelme által tökéletes jellemekké alakultak át. Krisztus vére lemosott róluk minden bűnös hajlamot, minden tökéletlenséget és rájuk ragyog a dicsőség fénye, mely a Nap fényességét jóval felülmúlja. Az erkölcsi szépség Krisztus jellembeli tökéletessége, sugárzik le róluk, mely sokkal becsesebb az őket körülvevő küldő fénynél. Mint bűntelenek állják körül a nagy fehér trónt és részt vesznek az angyalok dicsőségében és kiváltáságaiban.
Tekintve azon dicső örökséget mely Krisztus követeire várakozik, „micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (Máté 16,26). Bár szegény lehet, mégis olyan kincse és méltósága van, melyet a világ nem adhat. A megváltott, bűntől megtisztított s összes nemesi képességei Isten szolgálatára szentelő lélek: mindent felülmúló kincs. Isten és a szent angyalok színe előtt örvend a menny minden egyes megváltott léleknek; ezt az örömet szent, győzelmi énekek visszhangozzák.

1T 353.De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák – Akik átfurakodtak a tömegen és a mennyei korona után, a szent angyalok segítettek nekik, azokat Isten hű népeként mutatták be nekem. Angyalok vezették s lelkesedés tüzelte őket előrenyomulni a mennyei kincs után.
A fekete labdák, amiket a szentek után dobáltak: az Isten népéről terjesztett gyalázatos hazugságok azok szájából, akik szereti és gyártják a hazugságot. A legnagyobb elővigyázattal kell kifogástalan életet élnünk, tartózkodnunk a gonosz látszatától. Kötelességünk merészen előre törni és fülünk mellett elengedni a gonoszok gyalázkodó rágalmait. Még az igazak szeme a mennyei felbecsülhetetlen kincsen függ, egyre hasonlóbbakká válnak krisztushoz, átalakulnak és készek lesznek az elváltozásra.

4T 336-7.De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák – A hazugság, a félrevezetés mindenegyes válfaja bűn az igazság is igazmondás Istene ellen. Isten szava világos ezeken a pontokon: „Ne lopjátok meg egymást és ne hazudjatok egymásnak.” „A hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül, ami a második halál”. Isten az őszinteség és az igazság Istene. Isten Igéje az igazság könyve. Jézus a hű és igaz tanító. Az egyház az igazság tanúja és talaja. A Magasságos minden elve, szabálya igaz és mindenestől fogva igazságos. Milyennek is tűnik tehát a hamis beszéd, a túlzás vagy félrevezetés az Úr szemében? A hazugságért, amit Elizeus szolgája mondott, mert magának igényelte az ajándékot, amit a próféta visszautasított, bélpoklosság sújtotta őt, aminek csak a halál vetett véget.

TM 431.De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák – A paráznák kívül maradnak, nem léphetnek be Isten városába. Isten angyalai már végrehajtják Isten ítéletét, Isten Lelke pedig mindinkább távozik a földről. Az egyház győzelme igen közel van, a jutalom már szinte kezeink között, ám mégis bűn és gonoszság uralkodik közöttünk, akik állítják, hogy a menny világosságának teljes lángját lobogtatják.

Jel. 22,16

Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag."

TM 252-3.Én Jézus küldöttem az én angyalomat. – Az igazságot nem szabad csak úgy találomra a színes fajok elé tárnunk. A híveknek s az igazság tanítóinak sem adhatjuk azt a tanácsot, hogy merészen lássanak hozzá. Ha a déli államokban elérkezik az az időszak, amikor a három héber ifjú példáját kell követnünk, akik nem borultak le Nabukodonozor állóképe előtt, Az az időszak döntéseket, elhatározásokat szül Isten parancsolatai mellett, vagy ellen. Nem szükséges, hogy utunkat elzárjuk. Ez megnehezítené munkánkat a még nem érintett területeken. Elvünk és eljárásunk, hogy ne állítsuk előtérbe hitünknek nehezebb, népszerűtlenebb tételeit, amelyek határozottan ellentétben állnak a nép szokásaival és életmódjával, és pedig mindaddig, amíg az Úr jó alkalmat nem ad a népnek, hogy felismerje, hogy mi Krisztusban hiszünk, úgyszintén Krisztus Istenségében és örök létezésében. Elmélkedjünk a világ Megváltójának bizonyságtételén. „Én, Jézus elküldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben.” Ügyeljünk papírra vetett minden szavunkra. Segítsen az Úr, hogy Krisztus iskolájában szelídséget és alázatosságot tanuljunk.

6T 20.Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága. – Némelyek száraz elméletnek tartják csupán a harmadik angyal üzenetét. Ebben az üzenetben úgy kell hirdetnünk Krisztust, mint aki él. Úgy kell Őt kinyilatkoztatnunk, mint a kezdetet és a véget, mint a vagyok, aki VAGYOKOT, mint Dávid gyökerét és sarját, a tündöklő hajnalcsillagot. Ezzel az üzenettel kell bemutatnunk a világ előtt Istennek Krisztusban megnyilvánuló jellemét.

JÉ 36.Fényes és hajnali csillag. – A dicsőség felhője eltávozott a szentélyből, de a betlehemi Gyermekben ott rejlett az a dicsőség, amely előtt az angyalok leborultak. Ez az öntudatlan csecsemő volt az a megígért mag, akire az Éden kapujában felállított első oltár mutatott. Ő volt Siló, a békesség adományozója. Ő volt az, aki kijelentette önmagáról Mózesnek, hogy VAGYOK. Ő vezette Izraelt felhő- és tűzoszlopban. Róla jövendöltek régóta a próféták. Ő volt minden nemzet vágya, Dávid gyökere és sarja, a fényes Hajnalcsillag. E gyámoltalan csecsemő neve, amelyet Izrael könyvtekercsébe bevezettek, az a név, amely testvérünknek hirdeti meg Őt, az elbukott emberiség reménysége volt. E gyermek, akiért megfizették a váltságpénzt, váltságdíjat fizetett az egész világ bűneiért. Ő volt az igazi „nagy papunk Isten háza felett” (Zsid 10:21), a „változhatatlan papság” (Zsid 7:24) feje, a közbenjáró, aki „a Felségnek jobbjára” ült „a magasságban” (Zsid 1:3).

Ev 65.Fényes és hajnali csillag. – Az egész világot figyelmezetnünk kell. Őrködj, várakozz, imádkozz, dolgozz; de semmit se tégy viszálykodva vagy hiú dicsekvésből. Semmit se tégy, hogy az előítéletet növeld, inkább tégy meg mindent a csökkentésére azzal, hogy az erkölcsi sötétségben fényt engedsz az Igazság Napjának fényes sugarait. Még nagy munkát kell végeznünk, minden igyekezetünket meg kell feszítenünk, hogy kinyilatkoztassuk Krisztus, a bűnbocsátó Üdvözítőt, a bűnhordozót: Krisztust, a fényes hajnalcsillagot! Az Úr pedig kedvessé tesz bennünket a világ előtt, amíg művünket befejezzük (1895, 35. levél).

NO 86.Fényes és hajnali csillag. – Ha az ember közösségben van Istennel, életét makulátlanul tisztává teszi az a rendíthetetlen szándék, amely megőrizte Józsefet és Dánielt a pogány udvar romlottsága között. Jellemruhája hótiszta lesz. Életében Krisztus világossága fényesen ragyog. Változatlan dicsőségével jelenik meg fölötte a fényes Hajnalcsillag.
Ez az ember éltető erősség lesz a társadalomban; gát a bűn ellen, védelem a megkísértetteknek, vezérlő fény azoknak, akik a nehézségek és csüggesztő körülmények között a helyes utat keresik.

MM 109-10.Fényes és hajnali csillag.

1Szem 218.Fényes és hajnali csillag. – Az emberek akkoriban közel ezer évig éltek, és az angyalok közvetlenül Krisztustól kapott utasítással látogatták őket. Istent áldozati szertartások útján imádták. Az istenfélők beismerték bűneiket és hálával és szent bizalommal várták a Hajnalcsillag eljövetelét, aki majd a mennybe vezeti Ádám elbukott fiait - bűnbánat és Krisztusba vetett hit által. Minden áldozat az evangéliumot hirdette, a hívők cselekedetei pedig folyamatosan az eljövendő Megváltóban való hitükről tanúskodtak. Jézus így szólt a zsidókhoz: „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek?” (Jn 5:46-47).

TM 118.Fényes és hajnali csillag. – Az utolsó napok veszedelmei közepette élünk. Feladatunk, hogy figyelmeztessük az embereket arra a veszedelemre, amelyben élünk. Tárjuk fel a próféciák ünnepélyesen komoly jeleneteit. Ha népünk csak félig ébren volna, ha tudatában volna a Jelenésekben vázolt események közelségének, akkor gyülekezeteinkben reformációt láthatnánk, és sokan hinnének az Üzenetben. Nincs veszteni való időnk, Isten felszólít, hogy őrködjünk lelkek felett, mint akik felelősséggel tartoznak érettük. Tárjátok fel az új elveket, adjátok elő a világos, érthető igazságot. Hatása olyan lesz, mint a kétélű fegyveré. Ámde magatartástok ne legyen harcias. Jönnek napok, amikor csendben várakozva meglátjuk Isten üdvözítését. Beszéljen tehát Dániel, beszéljen a Jelenések könyve, mondják meg, hogy mi az igazság. Ám a tárgykör bármelyik pontját tárod is fel, magasztald Jézust, minden reménységünk középpontját „Dávid gyökerét és ágát, a fényes Hajnalcsillagot.”

Jel. 22,17

"És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen."

AT 74.És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! – Nemcsak a felszentelt prédikátor kötelessége e megbízatás teljesítése, hanem minden egyes léleké is, aki elfogadta Krisztust, mint Megváltóját. Hivatott tehát arra, hogy felebarátai érdekében munkálkodjék. „A Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel. És aki hallja, ezt mondja: Jövel!” (Jel. 22, 17.) Ez a felhívás szól az egész gyülekezetnek. Aki meghallotta az Úr üzenetét, hangoztassa hegyen-völgyön át és mondja: Jövel!
Végzetes tévedés azt hinni, hogy a lélekmentés munkája egyedül csak a hivatásos prédikátorokra hárul. Az Istennek szentelt egyszerű hívőt - aki aggódva, lelkén viseli veszendő embertársai üdvösségét - bátorítsák azok, akikre az Úr nagyobb felelősség terhét rakta. Isten egyházának vezetői legyenek azzal tisztában, hogy az Üdvözítő megbízása mindenkinek szól, aki Benne hisz. Isten mindenkit elküld szőlőjébe, noha mindenkit nem avattak fel a prédikátori tisztségre.

CH 35-6.És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel!

6T 314-5.És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! – A könyvterjesztő ne feledje, hogy alkalom nyílik előtte minden vizek mellé vetni. Ne feledje, hogy az igazság ismeretét tartalmazó könyveket árulja, hogy Isten munkáját végzi. Isten nevének dicsőségére kell használnia minden tehetségét. Isten ott áll mindenki mellett, aki megpróbálja érteni az igazságot, hogy érthetően tárhassa mások elé. Isten tisztán és félreérthetetlenül szól: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét * ingyen” (Jel 22,17). Ne halogassuk, hanem tanítsuk az okatatásra szorulókat, hogy eljuttassuk őket az igazság ismeretére, ahogy az Jézusban él.

9T 43.És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! – Krisztus megbízott szolgáinak a Lélek hatalmával kell bizonyságot tenni Vezetőjükről. Minden igyekezetüket jellemezze a Megváltó vágya a bűnösök megmentése után. Az embereknek át kell venniük a Jézustól jövő kegyelem teljes meghívást, s mindenfelé hangoztatniuk az egész világon: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22,17). A gyülekezetnek szólnia kell: Jöjj el! Krisztus oldalán kell bevetnünk az egyház minden erejét. Krisztus követőinek egyesült, erős igyekezettel fel kell hívniuk a világ figyelmét a Biblia sebesen beteljesedő jövendöléseire. A hitetlenség és a lélek halhatatlansága tanításának számos válfaja egyre erősebben vetik meg lábukat a világon. Hidegek és hűtlenek legyenek talán, akik nagy világosságot kapta?

5T 206-7.És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! – A Jelenések könyve 14. fejezetének angyala sebesen száll az ég közepén és ezt kiáltja: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét”! Ebből derül ki, milyen feladat vár Isten népére. Annyira fontos üzenetet képviselnek, hogy a jövendölés repüléssel ábrázolja a hirdetést. Ők tartják kezükben az éhínségben szenvedő világnak szánt élet kenyerét. Krisztus szeretete sürgeti őket. Ez az utolsó üzenet. Nem követi több; amikor ez az üzenet elvégezte feladatát, a kegyelem nem hívogat majd többé. Milyen felelősség nyugszik hát mindannyiunkon, hogy hirdessük a kegyelmes meghívás szavait: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen”. (Jel 22,17)
Mind, aki hallja, hívjon: Jöjj el! Nemcsak az igehirdetők, de a gyülekezet tagjai is. Nemcsak a hitvallásunkkal, hanem a jellemünkkel és ruházkodásunkkal; mindnek meggyőző erővel kell hatni az emberekre. Isten a világ gondnokaivá, végrendeletének végrehajtóivá tette őket, mert ő ruházta az emberekre szent igazságát. Bárcsak mindnyájan tudatában élnénk az istentől kapott megbízás méltóságának és dicsőségének.

JÉ 726-27.És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! – Az Üdvözítő tanítványainak adott megbízása kiterjed minden hívő emberre. Magába foglal minden Krisztusban hívő embert az idő végéig. Végzetes tévedést követnénk el, ha azt feltételeznénk, hogy a lelkek megmentésének a munkája egyedül csak a felszentelt lelkészektől függ. Krisztus mindazokat megbízta az evangélium hirdetésével, akikhez eljutott a mennyei ismeret. Krisztus mindazokat felavatja, felszenteli arra, hogy munkálkodjanak embertársaik üdvösségéért, akik már megkapták, és magukban hordják életét. Az egyházat ennek a munkának a végzésére alapították, és mindazok, akik ünnepélyes és szent fogadalmat tettek az egyháznak, arra kötelezik el magukat, hogy együtt munkálkodnak Krisztussal.
„És a Lélek és a mennyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel!” (Jel 22:17). Mindenkinek, aki hallja, meg kell ismételnie a meghívást. Legelső kötelessége az kell legyen, hogy lelkeket nyerjen meg Krisztusnak. Lehet, hogy nem képes a nagy összejöveteleken prédikálni, de munkálkodni tud egyes emberekért. Közölni tudja velük azt a tanítást, amit Urától kapott. Az egyházi szolgálat nemcsak prédikálásból áll. Azok is szolgálnak, akik megkönnyítik a betegek és szenvedők helyzetét; akik segítséget nyújtanak a szükségben levőknek; akik a vigasztalás szavait mondják el az elcsüggedteknek és a kishitűeknek. Közel és távol egyaránt vannak olyan lelkek, akikre nyomasztólag hat bűntudatuk. Nem a nehézség, a gürcölés, vagy a szegénység az, ami lealjasítja az embert, hanem a vétek és a bűnös cselekedet. Ez tesz bennünket nyugtalanná és elégedetlenné. Krisztusnak olyan szolgákra van szüksége, akik megpróbálnak a bűntől megbetegedett lelkeken segíteni.

CH 448.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

CM 18.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

KP 157.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. – Akik kimentek a mellékutakra és a sövényekhez, a legkülönfélébb embereket találták. De rajtuk is segíteni kell. Vannak közöttük olyanok is, akik az általuk ismert világosság szerint élnek, és legjobb tudásuk szerint szolgálják Istent. De ráébrednek arra, hogy nagyon sok hiányosság van még bennük, és a körülöttük élőkben is. Vágyakoznak jobban megismerni Istent, de a nagyobb világosságnak még csak halvány sugarait látják. Könnyek között könyörögnek Istenhez az áldásért, amelyet hitükkel megpillantottak a távolban. A nagyvárosok erkölcsi fertőjében sok ilyen lélek található. Sokan közülük nagyon szerény körülmények között élnek, és ezért a világ nem veszi észre őket. Lelkészek és egyházak mit sem tudnak sorsukról, pedig egyszerű és szerencsétlen emberek között bizonyságot tesznek az Úrról. Még csak kevés fény hullott rájuk, mert nem sok alkalmuk volt megismerni az igazságot. De igyekeznek szolgálni másoknak a nyomorgó, éhező, fázó emberek között. Isten sokféle kegyelmi ajándékának sáfárai keressék meg ezeket a lelkeket! Látogassák meg őket otthonukban, és a Szentlélek erejével szolgáljanak nekik ínségükben! Tanulmányozzák a Bibliát velük, és imádkozzanak velük azzal az egyszerűséggel, amelyet a Szentlélek sugall! Krisztus olyan üzenetet küld szolgái útján, amely felér az élet kenyerével. A drága áldás szívtől szívhez, családtól családhoz jut.
A példázatban adott "kényszeríts bejönni mindenkit" parancsot sokan tévesen értelmezik; mintha arra tanítana, hogy az evangéliumot erőszakkal el kell fogadtatni az emberekkel. Pedig ez inkább a meghívás sürgető voltát, a felhozott indokok hatékonyságát jelenti. Az evangélium soha nem próbálja az embereket erőszakkal Krisztushoz téríteni. Az üzenet így hangzik: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre.” „A Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! ... és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Ésa 55 :l; Jel 22 :17). Isten szeretetének és kegyelmének ereje kényszerít arra, hogy fogadjuk el a hívást.

KP 282.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. – Ezek azok, akik a veszély idején ezt kiáltják: békesség és biztonság. Azzal áltatják magukat, hogy minden rendben van, és nem is álmodnak veszélyről. Amikor a kábulatból magukhoz térnek, meglátják ínségüket, és másokat kérlelnek, hogy pótolják a hiányt. De nincs olyan ember, aki a másik lelki hiányosságát pótolni tudná. Isten mindenkinek ingyen felkínálja kegyelmét. Az evangélium üzenete hangzik: „Aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:17). A jellem azonban nem ruházható át. Egy ember sem hihet a másik helyett. Egy ember sem adhatja át a másiknak azt a jellemet, amely a Lélek munkájának gyümölcse. Ha „Noé, Dániel és Jób benne volna (az országban): élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a maguk lelkét szabadítanák meg” (Ez 14:20).

CS 190.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

CT 370-1.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

JÉ 146.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. – Aki e világ kútjainál próbálja csillapítani szomját, csak azért iszik, hogy újból megszomjazzék. Az emberek mindenütt kielégítetlenek. Vágyakoznak valamire, ami a lelki szükségleteket elégíti ki. Csak Egyvalaki képes erre. A világ szükséglete, az összes népek reménysége Krisztus. Az isteni kegyelem, melyet egyedül Ő képes nyújtani, olyan, mint az élő víz: megtisztít, felfrissít, felüdíti a lelket.
Jézus nem úgy gondolta, hogy ha az ember egyszer iszik az élet vizéből, az elegendő. Aki megízleli Krisztus szeretetét, az folyton többre vágyik, és semmi mást nem keres. A világ gazdagsága, tisztelete, örömei nem vonzzák. Szíve szüntelenül így kiált: Többet Belőled! Ő, Aki feltárja a lélek szükségleteit, arra vár, hogy ezt a belső éhséget és szomjúságot kielégíthesse. Minden emberi tartalék és forrás kiapad. A tartályok kiürülnek, a tavak kiszáradnak; ámde Üdvözítőnk kimeríthetetlen kútforrás. Újból és újból ihatunk, mindig oltja szomjunkat. Akiben Krisztus lakozik, annak lelkében van az áldás kútja – „örök életre buzgó víznek kútfeje” (Jn 4:14). Ebből a forrásból merítheti az összes szükségletét kielégítő erőt és kegyelmet.

JÉ 381.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.„Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Jn 7:37-38). A nép állapota igen erőteljessé tette ezt a felhívást. Állandóan a pompás, ünnepi látvány foglalkoztatta őket, szemüket elkápráztatták a fények és színek, fülükben zengett a csodálatos zene, de semmi sem volt a ceremóniák sorában, ami kielégítette volna a lelki szükségleteket, ami csillapíthatta volna a lélek szomjúságát a maradandó dolgok után. Jézus hívta őket, jöjjenek és igyanak az élet vizéből, mely örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbennük.
Azon a reggelen a pap azt a szertartást végezte, mely a pusztai szikla megütésére emlékeztetett. A szikla Őt jelképezte, aki halála által az üdvösség élő patakját árasztja minden szomjazóra. Krisztus szava az élet vize. Az összegyűlt tömeg színe előtt elkülönítette magát: üssék meg, hogy az élet vize ömölhessen a világra. Krisztus megütésével Sátán az élet Fejedelmét akarta megsemmisíteni, de a megütött sziklából élő víz folyt. Amint Jézus beszélt az emberekhez, a szíveket különös tisztelet hatotta át, és sokan készek voltak együtt felkiáltani a samáriai asszonnyal: „Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam!” (Jn 4:15)
Jézus ismerte a lelki szükségleteket. Pompa, gazdagság, tisztesség nem elégítheti meg a szívet. „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám” (Jn 7:37). Szívesen fogadja a gazdagot, a szegényt, a magas és alacsony sorsút. Ígérete szerint könnyít a megterhelt lelken, megvigasztalja a szomorkodót, reményt önt a csüggedőbe. Jézus hallgatói közül sokan gyászolták szertefoszlott reményeiket, másokat titkos bánat emésztett, sokan világi dolgokkal, emberi dicséretekkel akarták kielégíteni szüntelen vágyakozásukat, de amikor mindent megnyertek, rájöttek, hogy repedezett kutat ástak, nem olthatják belőle szomjukat. Elégtelenül, szomorúan álltak az örömteli színtér csillogása közepette. A hirtelen kiáltás: „ha valaki szomjúhozik”, kizökkentette őket szomorú meditálásukból, és amint hallgatták az ezután következő szavakat, új reménység gyúlt szívükben. A Szentlélek segítségével felismerték Jézus szavaiban az üdvösség mérhetetlen ajándékát.
Krisztus kiáltó szava ma is hangzik a szomjazó lélekhez, és még nagyobb erővel hív minket, mint azokat, akik a templomban, az ünnep utolsó napján hallották. A kút mindenki számára nyitva áll. A menny felajánlja a fáradt, megterhelt lelkeknek az örök élet üdítő vizét. Jézus még mindig kiáltja: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék” (Ján. 7:37). „Aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:17). „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” (Jn 4:14).

Ev 682-3.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. – Vannak lelkiismeretes fiatal emberek, akik a rajvonalba készülnek lépni, hogy erősítsék a külső őrszemeket. Ha alázatosan járunk Istennel, Ő szól hozzájuk, oktatja őket. Nekik mondom: Dolgozzatok, ahol vagytok, tegyétek, amit tehettek, hogy közvetítsétek az igazságot, mely annyira értékes számotokra. Őrizzétek meg egyszerűségeteket, majd pedig ha üres helyeket kell betölteni, hallani fogjátok a meghívást: Bátran jöjj feljebb. Talán félsz a haladástól, de Istenbe bízva haladj előre. Vigyél a munkába friss, becsületes életet, olyan hittel telt szívedet, amely a szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Ha az élet vizét szomjazod, kérjed krisztustól, Ő pedig az élet vizéből ad innod, ingyen. Ő az örökéletre buzgó víznek kútfeje lesz számodra (1899, 9. levél).

FE 339.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

ML 91.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.Jöjj Jézushoz, ahogy vagy, bűnösen, erőtlenül, üresen és ő az élet vizét adja neked. Olyan hitre van szükséged, amely áthatol a sötétségen, amelyet Sátán áraszt ösvényedre. Ő szorgalmasan talál fel szórakozásokat és különféle divatot, amelyek annyira lefoglalják az emberek gondolatait, hogy semmi időt sem tudnak szakítani az elmélkedésre. Tanítsd meg gyermekeidet Istennek dicsőítésére, hogy ne a maguk tetszését keressék. Ők Istennek gyermekei a teremtés és a megváltás jogán. Tanítsd meg őket arra, hogy kerüljék ezen elfajzott kor szórakozásait és balgaságait. Tartsd tisztán és ártatlanul gondolataikat Isten előtt… Dicsért Istent. Beszélgetésed, zenéd és énekeid mind Őt dicsérjék, aki olyan sokat tett érettünk. Dicsért Istent is ezen a földön, akkor alkalmas leszel rá, hogy csatlakozz a mennyei karhoz, mikor belépsz Istennek városába. Akkor Jézus lábai teheted ragyogó koronádat, kezedbe veheted arany hárfádat és az egész mennyet, betöltheted dallammal. Halhatatlan nyelvével fogjuk Őt dicsérni, aki olyan sokat tett érettünk. Dicsért Istent itt ezen a földön, akkor alkalmas lesz rá, hogy csatlakozz a mennyei karhoz, mikor belépsz Istennek városába. Akkor Jézus lábai elé teheted ragyogó koronádat, kezedbe veheted ragyogó hárfádat és az egész mennyet betöltheted dallammal. Halhatatlan nyelvel fogjuk őt dicsérni ( 1895, 16. kézirat).

SC 28.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. – Ugyanazon isteni erő, mely a természetet uralja, hat az emberi szívre is, kimondhatatlan vágyat ébreszt bennük olyasmi után, amilyük nincs. E világ kincsei nem elégíthetik ki vágyait. Isten Lelke munkálkodik bennük, hogy olyan javak után törekedjenek, melyek egyedül nyújthatnak békét és nyugalmat; ezek: a Krisztussal való közösség és életszentség öröme. Az Üdvözítő látható és láthatatlan befolyásával folytonosan munkálja az emberi lelket, hogy azt a bűnnek ki nem elégítő örömeitől elvonja és a végtelen öröm forrásához jutassa, amelyet Benne elnyerhetnek. Az isteni üzenet mindazokhoz szól, akik hiába igyekszenek e világ „repedezett” kútjaiból vizet meríteni: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22,17).

SD 67.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. – (Máté 11,28) A kegyelem szelíd hangja éppen ma visszahangzik fületekben. Éppen ma lett hozzátok intézve a mennyei hívás. Éppen ma minden ezt mondja a mennyben: Jöjj!
Jöjj, mert minden készen van! Aki akar, az jöjjön és igya az élet vizét ingyen! Éppen most van szükségetek gyermekei egyszerűségre. Azt óhajtjuk vessétek el mindazt ami a büszkeségre, hiábavalóságra és bolondságra emlékeztet benneteket. Az ítélet a láthatáron van. Férfiak és nők arra az erőre óhajtanak támaszkodni, amely minden emberi erőtől nagyobb. Az Úr hatalmas kezére kell támaszkodniuk. Látható már az a nap, amikor minden emberi tettet megvizsgálnak és megpróbálnak, és mi azt akarjuk, hogy ti készen legyetek… Felszólítunk benneteket, szabaduljatok meg a világi dölyfösségtől, büszkeségeitől, hiábavalóságtól és az élet bolondságaitól. Jézus szeret benneteket. Jézus sajnál benneteket. Angyalainak seregét küldi, hogy szolgáljanak nektek. És most, amikor az egész menny irántatok érdeklődik, akartok-e ti érdeklődni magatok iránt?
Egyes emberek vonakodnak szaván fogni Istent, mintha az túl nagy vakmerőség volna. Imádkoznak az Úrhoz, hogy bennünket tanítson, de mégis félnek a nékünk adott ígéretekre támaszkodni és elhiszik, hogy bennünket megtanított. Amíg alázatos szívvel jövünk mennyei Atyánkhoz, készek, hogy tanítson bennünket, készek vagyunk sőt vágyódunk a tanulásra, miért kételkedünk akkor abban, hogy Isten betölti-e ígéretét?… Amikor arra törekedtetek, hogy megismerjétek akaratát, a ti részetek az Istennel való közreműködésben, hogy higgyétek, Ő vezet benneteket, Ő áldani és irányítani fog benneteket akaratáank teljesítésében… Krisztus személyesen vezeti ma népét és megmutatja nekik, hogy hol és hogyan kell dolgoznia.

1Szem 315.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. – Senki ne tartsa fenn azt a korlátolt, szűk látókörű elképzelést, hogy valamely emberi cselekedet a legkisebb mértékben is hozzájárulhat a törvényszegés adósságának törlesztéséhez. Ez végzetes hazugság. Ha ezt megértettétek, akkor szűnjetek meg melengetett elgondolásaitokon időzni és tanulmányozzátok teljes szívvel az engesztelési áldozatot! Ezt a dolgot olyan homályosan értik, hogy ezrek és ezrek, akik Isten gyermekeinek tartják magukat, valójában a gonosz gyermekei, mert saját cselekedeteikre támaszkodnak. Isten mindig elvárta a jó cselekedeteket, hiszen azokat a törvény is megköveteli, de mivel az ember bűnbe helyezte magát, ahol jócselekedetei értéktelenek, egyedül Jézus igazságossága lehet eredményes. Krisztus képes minket megváltani a végsőkig, mert mindenha él, hogy közbenjárjon érettünk. A legtöbb, amit az ember saját megváltása érdekében megtehet, hogy elfogadja a meghívást: „Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22:17.) Nincs olyan ember által elkövethető bűn, amiért a kereszt engesztelést ne szerzett volna. Így az odaadón kérlelő kereszt teljes bűnbocsánatot ajánl a vétkezőnek szüntelen.

3T 190.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. – A kiadóban mindenki előtt alkalom nyílik, hogy szívük mélyéből közvetlenül belekapcsolódjanak a lélekmentés munkájába. Krisztus elhagyta a mennyei Atyát, hogy a barátságtalan, elveszett világba jöjjön, hogy megmentse azokat, akik meg akarnak menekülni. Száműzte magát Atyjátül, s az angyalok ártatlan társaságát az elbukot bűntől beszennyezet társaságára cseréálte fel. Krisztus szomorúan és megdöbbenten látja a hidegséget, közönyt és hanyagságot ahogy állítólagos követői az igazság, a figyelmeztetés és a szeretet üzeneteivel bánnak, melyek ő küldött. Krisztus mindazok számára gondoskodott az élet kenyréről és vizéről, akik éhezik és szomjúhozzák azt.

4T 580.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. – Krisztus élesen megdorgálta kortársait, mert nem tanulták meg a természetből azokat a lelki tanúságokat, amelyeket megtanulhattak volna. Minden dolgok élők és élettelenek az Isten ismeretét jelentik ki az embereknek. Ugyanaz az isteni elme, mely a természet dolgain munkálkodik, az szól az emberek értelméhez és szívéhez, az teremet kimondhatatlan vágyat valami után, amivel nem rendelkeznek. A világ dolgai nem képesek, nem is alkalmas kielégíteni vágyakozásukat. „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22,17).
Isten Lelke mindenkor benyomásokat esz az emberek gondolkodásra, hogy azon dolgok után kutassanak, melyek egyedül nyújtanak békét és nyugalmat – a menny magasztosabb, szentebb örömei után. Krisztus az élet és a dicsőség Ura élettét adta oda, hogy kiváltsa az embert az ellenfél hatalmából. Megváltónk folyton folyvást azon fáradozik látható és láthatatlan hatásokkal, hogy elvonja az emberek gondolatait az evilági élet ki nem elégítő élvezeteitől. Hogy azokra a felbecsülhetetlen kincsekre terelje, melyeket a halhatatlan jövőben nyerhetnek el.

6T 51.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.Aki szomjúhozza az élet vizét, Krisztus megajándékoz minket, hogy ingyen ihassunk; mikor ezt tesszük. Krisztus lesz bennünk az örök életre szökő vízforrás. Akkor szavunk telítve lesz üdítő itallal. Akkor meg tudunk öntözni másokat.
Közel kell húzódnunk Istenhez. Munkatársaivá kell válnunk, máskülönben gyenge és hibás lesz minden, amibe fogunk. Ha ránk lenne bízva, hogy a magunk módján intézzük Isten ügyét, akkor nem sokat várhatnánk el. De ha lerejtjük magunkat Krisztusban, minden igyekezetünket Isten műveli. Higgyünk Istenben minden egyes lépésnél. Bár ismerjük gyengeségeinket, ne hitetlenkedjünk, hanem bizakodjunk.

6T 86.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.Krisztus forrást fakaszt a bűnös, szenvedő világ számára s hallatszik az isteni könyörület hangja: „Aki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyék”. Ingyen kaphattok az élet vizéből. Aki hallja hívjon: Jöjj el. Aki szomjúhozik jöjjön el. Minden ember, nők és férfiak hangoztassák ezt az üzenetet. Akkor majd eljut a föld puszta helyeire. Akkor majd beteljesedik az Írás: „S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (És 41,18; 43,19-20; 12,3).

7T 226.Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. – Ha a szenvedés és a nyomor eltűnne, nem értenénk meg Isten könyörületét és szeretetét. Nem értenénk meg együtt érző, rokonszenvező mennyei Atyánkat. Az evangélium sohasem ölt magára nagyobb szépséget, mint amikor a nyomor és az elhagyatottság területére visszük! Világossága akkor ragyog a legtisztábban és leghatalmasabban. Isten igazságának világossága belép a parasztok kunyhóiba, az igazság Napja világítja be a szegények otromba nyomortanyáit, örömet hoznak a betegeknek és szenvedőknek. Isten angyalai tanyáznak ott, s ez egyszerű hit lakomává emeli a kenyérhéját és a bögre vizet. A bűnbocsátó Üdvözítő szívesen látja a szegényeket, meg a tudatlanokat, s a Mennyből alászálló kenyerével eteti, s az élet vizével itatja őket. A lenézetteket és elnyomottakat a hit és a bocsánat Isten fiának és leányának magas méltóságára emeli. Felülemelkednek a világos, s mennyei helyeken ülnek Krisztussal. Lehet, hogy nincs földi kincsük, de értékes drágagyöngyöt találtak.

Jel. 22,18-19

"Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak."

FE 386-7.Ha valaki ezekhez hozzá tesz

NK 244-45.Ha valaki ezekhez hozzá tesz„És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni” (Jel 11:5). Az ember nem tiporhatja sárba Isten szavát büntetlenül. A Jelenések könyvének záró fejezetéből megtudhatjuk, mit jelent ez a félelmetes ítélet: „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak” (Jel 22:18-19).
Ilyen figyelmeztetésekkel óvja Isten az embert attól, hogy bármit is változtasson kinyilatkoztatásain és parancsain. E komoly intések azoknak szólnak, akik befolyásukkal arra késztetnek embereket, hogy Isten törvényét könnyen vegyék. Ezekkel meg akarja félemlíteni azokat, akik tiszteletlenül kijelentik: nem sokat számít, hogy engedelmeskednek-e Isten törvényének, vagy nem. Félelmes felelősséget vesznek magukra azok az emberek, akik saját nézeteiket Isten kinyilatkoztatásai fölé emelik; akik a Szentírás világos kijelentéseit saját érdekeiknek vagy a világ igényeinek megfelelően értelmezik. Az írott Ige, Isten törvénye megméri minden ember jellemét, és mindenkit elítél, aki e tévedhetetlen próba mérlegén könnyűnek bizonyul.

1SG 168-9.Ha valaki ezekhez hozzá tesz

ST 1885. AUG 6.Az élet könyvéből.

Jel. 22,18-19

"Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak."

FE 386-7.Ha valaki ezekhez hozzá tesz

NK 244-45.Ha valaki ezekhez hozzá tesz„És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni” (Jel 11:5). Az ember nem tiporhatja sárba Isten szavát büntetlenül. A Jelenések könyvének záró fejezetéből megtudhatjuk, mit jelent ez a félelmetes ítélet: „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak” (Jel 22:18-19).
Ilyen figyelmeztetésekkel óvja Isten az embert attól, hogy bármit is változtasson kinyilatkoztatásain és parancsain. E komoly intések azoknak szólnak, akik befolyásukkal arra késztetnek embereket, hogy Isten törvényét könnyen vegyék. Ezekkel meg akarja félemlíteni azokat, akik tiszteletlenül kijelentik: nem sokat számít, hogy engedelmeskednek-e Isten törvényének, vagy nem. Félelmes felelősséget vesznek magukra azok az emberek, akik saját nézeteiket Isten kinyilatkoztatásai fölé emelik; akik a Szentírás világos kijelentéseit saját érdekeiknek vagy a világ igényeinek megfelelően értelmezik. Az írott Ige, Isten törvénye megméri minden ember jellemét, és mindenkit elítél, aki e tévedhetetlen próba mérlegén könnyűnek bizonyul.

1SG 168-9.Ha valaki ezekhez hozzá tesz

ST 1885. AUG 6.Az élet könyvéből.

Jel. 22,20

"Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!"

CH 539.Bizony hamar eljövök.

NK 270.Bizony hamar eljövök. – A Megváltó hű követői minden korban az Úr eljövetelében reménykedtek. „Ismét eljövök” - mondta Jézus búcsúzóul az Olajfák-hegyén, és ez az ígéret fénybe borította tanítványai előtt a jövőt. Öröm és reménység költözött szívükbe, amit a fájdalom nem tudott elfojtani, sem a megpróbáltatás megfakítani. Szenvedés és üldözés közepette „a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenése” volt a „boldog reménység”. Amikor a thesszalonikai keresztények sírva temették el szeretteiket - akik azt remélték, hogy szemtanúi lesznek az Úr eljövetelének -, tanítójuk, Pál felhívta figyelmüket a feltámadásra, amely a Megváltó adventjekor lesz. Akkor a Krisztusban elhunytak feltámadnak, és az élőkkel együtt elragadtatnak, hogy találkozzanak az Úrral. »És ekképpen - mondta - mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel» (lThessz 4:17-18).
A sziklás Pátmoszon a szeretett tanítvány ezt az ígéretet hallotta: „Bizony hamar eljövök.” És János sóvárgó válasza az egyház egész zarándokútján mondott imáját önti szavakba: „Bizony jövel Uram Jézus!” (Jel 22:20)
Azt a hittől és reménytől izzó bizonyságot, amelyet a szentek a börtönben, a máglyán és a vérpadon tettek az igazságról, egymásnak adták a századok. „Hittek a személyes Krisztus feltámadásában, és következésképpen abban is, hogy Krisztus eljövetelekor ők is feltámadnak, ezért nem féltek a haláltól” – mondta egyikük. Készek voltak sírba szállni, hogy „szabadokként támadjanak fel.” Várták, hogy az „Úr eljöjjön az ég felhőiben Atyjának dicsőségével,” „elhozva országának idejét az igazaknak.” A valdensek ugyanezt a hitet ápolták. Wiclif sóvárogva várta a Megváltó megjelenését, az egyház reménységét.

NK 361.Bizony hamar eljövök. – A komoly, őszinte hivők a csalódás előtt mindenről lemondtak Krisztusért, és érezték közelségét, mint soha azelőtt. Hitük szerint utoljára figyelmeztették a világot. Abban a reményben, hogy nemsokára isteni Mesterük és a mennyei angyalok társaságában lesznek, kerülték azok társaságát, akik nem fogadták el az üzenetet. Hő vággyal imádkozták: „Jöjj, Úr Jézus, jöjj hamar!” De Jézus nem jött. És most újra fel kellett venniük az élet gondjainak és bizonytalanságainak nehéz terhét, és el kellett viselniük a csúfolódó világ gúnyos megjegyzéseit és megvető mosolyát. Ez iszonyúan próbára tette hitüket és állhatatosságukat.

Jel. 22,21

"Ami Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen."

6T 268.Ami Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. – Mindnyájunknak vetnünk kell a türelmet, szánakozás és szeretet magvát. Amit vetünk, le is aratjuk. Jellemünk most alakul az örökkévalóságra. A földön tanuljuk meg a mennyei életet. A kegyelemnek, az ingyen, fenséges kegyelemnek köszönhetünk mindent. A szövetség kegyelme rendelte el elhívásunkat. Megváltásunkat, megújulásunkat s örökbefogadásunkat, hogy Krisztus örökös társaivá legyünk – mindezt a kegyelem viszi véghez. Hirdessük hát a kegyelmet másoknak is.

MH 161.Ami Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. – A kegyelem Isten tulajdonsága, amelyet arra érdemtelen emberi lények iránt gyakorol. A kegyelmet nem is kerestük, de Isten általa keres bennünket, és örömmel árasztja reánk, nem mintha méltók lennénk rá, hanem mert végtelenül méltatlanok vagyunk. Kegyelmére csak nagy szükségünk miatt tarthatunk igényt.

RH 1896 SZEPT 15.Ami Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek.

RH 1899 JAN 31.Ami Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek.

Becho 1892 ÁPR 15.Ami Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek.

19MR 350-1.Ami Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek.

FW 100-1.Ami Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek.Krisztus kegyelme nélkül a bűnös reménytelen állapotban van, és semmit sem lehet érte tenni; de Isten kegyelme által természetfeletti erő áll az ember rendelkezésére, és munkálkodik elméjében,, szívében és jellemében. Az ember Krisztus kegyelme által ismeri fel a bűnt s annak gyűlöletes voltát, és végül kiűzi azt lelkének templomából. Kegyelem által kerülünk közösségbe Krisztussal, hogy azután együtt munkálkodjunk vele a megváltás művében. A hit az a feltétel, amelynek alapján Isten jónak látta, hogy bocsánatot ígérjen a bűnösnek; de nem azért, mintha a hitben erény lenne, mellyel kiérdemelhetjük az üdvösséget, hanem mert hit által bízhatunk Krisztus érdemeiben, mely gyógyír a bűnre. A hit be tudja mutatni Krisztus tökéletes engedelmességét a bűnös törvényszegése és hiányossága helyett. Ha a bűnös hiszi, hogy Jézus az ő személyes Megváltója, akkor Isten – változhatatlan ígéretei szerint – megbocsátja bűnét, és ingyen megigazítja őt. A bűnbánó lélek felismeri: igazságát annak köszönheti, hogy Krisztus – helyettese és kezese – meghalt érte: így végzett engesztelést érte, és szerzett neki igazságot.