2. fejezet

Jel. 2,1

"Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot, aki jár a hét arany gyertyatartó között."

RH 1887. máj.31. Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg.

ST 1886. dec.9.Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg.

RH 1906. máj.10.Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg.

Ev. szolgái 5.Aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot. Isten szolgáit a hét csillag jelképezi, akik felett Ő, aki az Első és Utolsó, különös gondviselést és oltalmat gyakorol. Az előnyös befolyások - melyeknek bőséggel jelen kell lenniük az egyházban - szorosan kapcsolatban állnak Isten szolgáival, akik Krisztus szeretetét hivatottak képviselni. A menny csillagai Isten hatalma alatt állnak, Tőle nyerik a világosságot, Ő vezérli és határozza meg mozgási lehetőségüket, ha nem így tenne, lehullanának. Így van ez szolgái esetében is. Ők csupán eszközök kezében, és mindaz a jó, amit véghezvisznek, az Ő erejéből történik.
Krisztus dicsőségére szolgál, hogy a Szentlélek működése által szolgáit nagyobb áldássá teszi a gyülekezet számára, mint amilyenek a csillagok a világ számára. Az Üdvözítő az ő erejük. Ha úgy néznek Rá, ahogyan Ő nézett Atyjára, akkor az Ő dolgait végzik majd. Amilyen mértékben Istenre bízzák magukat, akként részesíti majd őket dicsőségében, hogy azt visszatükrözzék a világnak.

AT 401-2. – Aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot. Krisztust úgy is szemléljük, mint aki kezében tartja a hét csillagot. Ez biztosíték számunkra, hogy az a gyülekezet, mely kötelességét teljesíti, nem pusztulhat el; azt a csillagot, melyet a Mindenható védelmez, Krisztus kezéből senki sem ragadhatja ki.
E szavak a gyülekezet tanítóinak szólnak, azoknak, akikre Isten súlyos felelősségeket bízott. Azok a jótékony befolyások, melyekben a gyülekezetnek bővölködnie kell, kapcsolatosak Isten szolgáival, kiknek Krisztus szeretetét kell kinyilvánítaniuk. A menny csillagait Ő kormányozza. Ő adja fényüket, Ő vezeti és irányítja útjukat. Ha nem tenné, lehullanának. Áll ez Isten szolgáira is. Csupán eszközök kezében; minden jótettüket ereje műveli. Világossága általuk fénylik. Erősségük az Üdvözítő. Ha feltekintenek Hozzá, miként Ő is feltekintett Atyjára, képesek lesznek munkáját végezni. Ha Istenre bízzák magukat, világosságát árasztja rájuk, hogy a világra sugározzák.

6T 413-14. Aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot. – A lelkészek és evangélisták többször jöjjenek össze buzgón imádkozni azokkal, akiket meggyőzött az igazság. Ne feledjétek, hogy Krisztus mindig veletek van. Az Úr kegyelmének legbecsesebb megnyilvánulásait tartja készenlétben, hogy megerősítse és bátorítsa az őszinte, alázatos munkást. Azután továbbítsd a világosságot, amit az Úr rád ragyogtat. Akik ezt teszik, azok hozzák az Úrnak a legegészségesebb áldozatot. Azok szívében, akik az üdvösség örömhírét hordozzák, ott izzik a dicséret lelkülete.
„Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot, aki jár a hét arany gyertyatartó között” (Jel 2,1). A tiszta hatások, melyeknek bőségesen ott kell lenniük a gyülekezetben, elválaszthatatlanok Isten igehirdetőitől, akiknek Krisztus értékes szeretetét kell képviselniük. A menny csillagai Krisztus parancsnoksága alatt állnak. Megtölti őket világossággal, irányítja a pályájukat. Ha nem tenné, hulló csillagokká válnának. Ugyanez a helyzet igehirdetőivel is. Ők is eszközök csupán s az összes jó, amit elérnek, Isten hatalma által történik. Isten világosságának rajtuk keresztül kell előragyognia. Krisztus dicsőségét gazdagítja a tény, hogy a Szentlélek tevékenysége által komolyabb áldássá teszi szolgáit a gyülekezet számára, mint amilyenek a csillagok a föld számára. A Megváltó az eredményességük. Ha rajta csüggnek, mint ahogy Krisztus csüggött az Atyán, akkor az ő tetteit fogják végezni. Mikor Istent teszik támasztékukká, akkor nekik adja világosságát, hogy visszatükrözzék azt a világnak.
Akik csillagok Krisztus kezében, ne feledjék, hogy szüntelen meg kell őrizniük a megszentelt, tiszta méltóságot. Krisztust képviselik. Krisztus által való élet ez, az igazság tiszta, s szent méltósága.
Isten szolgái hirdessék az Igét az embereknek. A Szentlélek hatása alatt rendezettekké válnak, mint a csillagok Krisztus kezében, hogy az ő fényességét előragyogtassák. Akik Krisztus szolgáinak tartják magukat, keljenek fel, mert elérkezett világosságuk, és az ő dicsősége felragyogott felettük. Értsék meg, hogy Krisztus ugyanazt a tevékenységet várja el tőlük, mint amelyet ő végzett. Hagyják maguk mögött a gyülekezetet. Azoknak hirdessék az igazság szavát, akik mit sem tudnak a figyelmeztető üzenetéről.

6BC 1118.Aki jár a hét arany gyertyatartó között. – Krisztus szerette egyházát és önmagát adta érte. Az egyházat vérén vásárolta meg. Isten Fiát látja a hét arany gyertyatartó között járni. Jézus maga adja az olajat az égő lámpáknak. Ő gyújtja meg a lángot. „Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Ján 1,4).
Sem a gyertyatartó, sem a gyülekezet nem világít magától. Minden világosság Krisztustól árad. A mennyei egyház ma csupán a földi egyház kiegészítője: ámde magasztosabb, fenségesebb – tökéletes. Ugyanez az isteni világosság folytatódik majd az örökkévalóságban. A Mindenható Isten és a Bárány lesz a világosság. A gyülekezetnek nincsen fénye, hanem az Isten trónjától kapott dicsőséget árasztja szét (1890. 1/a kézirat).

7BC 956.Aki jár a hét arany gyertyatartó között. 1-5.v. – Annak az ajkáról hangzanak el ezek a szavak, aki nem hazudik. A kép örök őrködést nyilatkoztat ki. Krisztus a hét aranygyertyatartó között egyháztól-egyházig, gyülekezettől-gyülekezetig, szívtől-szívig jár. Izrael őrizője nem szunnyad, nem alszik. Ha a gyertyatartókat emberek gondjára bíznák, hányszor pislákolna, hányszor aludna ki a fényük! Ámde Isten nem bízta egyházát emberekre. Krisztus, Aki életét adta a világért, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen, úgy őrködik egyházán, mint saját otthonán. Az Úr a templomudvar hű és igaz őre…
Krisztus gyülekezetei között jár a föld egyik végétől a másikig. A legnagyobb érdeklődéssel vizsgálja, hogy népe olyan lelki szinten van-e, hogy hozzájárulhat-e országának előbbre viteléhez. Jelen van a gyülekezet minden összejövetelén. Tudja, kinek szívét töltheti meg szent olajjal, hogy továbbadják másoknak. Akik hűségesen fejlesztik Krisztus művét, szavukkal és viselkedésükkel Isten jellemét képviselve, ezek betöltik az Úr célját és Krisztusnak öröme lesz bennük (RH 1903. máj. 26).

6T 418-19.Aki jár a hét arany gyertyatartó között. – Akik Isten szolgálatát végzik, azoknak lendületet és eltökélt szándékot kell mutatniuk a lelkek megnyerésének munkájában. Ne feledjük, hogy vannak, akik elvesznek, ha mi, akik Isten eszközei vagyunk, nem fáradozunk olyan eltökélt szándékkal, mely nem lankad el, sem kedvét el nem veszti. Legyen mindenkor Isten trónja a mi támaszunk.
Nincs kifogásunk arra, hogy miért olyan gyönge és esendő gyülekezeteink hite. „Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai!” (Zak 9,12). Krisztusban erő vár ránk. Ő a közbenjárónk az Atyánál. Birodalmának minden részébe elküldi követeit, hogy népe tudomására hozza akaratát. Krisztus a gyülekezetek között jár. Szeretné megszentelni, fölemelni és nemesíteni követőit. Akik igazán hisznek benne, életmentők lesznek. Jobb kezében tartja a csillagokat s terve az, hogy ezeken át, ragyogtassa világosságát a földre. Így kívánja előkészíteni a magasabb szolgálatra népét, a mennyei templomban. Komoly munkát bízott ránk. Végezzük azt pontosan és eltökélten. Mutassuk meg életünkben, hogy mit is tett értünk az igazság.
„Aki a hét gyertyatartó között jár” (Jel 2,1). Ez a kép szemlélteti Krisztus kapcsolatát a gyülekezettel. Krisztus a föld széltében és hosszában mindenfelé gyülekezetei között jár. Élénk érdeklőseddel figyeli őket, hogy megfelelő lelki állapotban vannak-e országa ügyének előbbre vitelében? Krisztus jelen van a gyülekezet minden összejövetelén. Mindenki ismeri, aki kapcsolatban van szolgálatával. Ismeri azokat, akiknek szívét meg tudja tölteni szent olajjal, hogy majd másoknak továbbítsák az olajat. Akik hűségesen viszik előre Krisztus munkáját világunkban, akik szavaikkal és tetteikkel Isten jellemét képviselik, akik betöltik a szerepet, melyet az Úr kijelölt számukra, azok igen értékesek az Úr szemében. Krisztus örömét leli bennük, ahogy az ember örömét leli gondozott kertjében és a maga kezével ültetett virágok illatában.

8T 23.Aki jár a hét arany gyertyatartó között.Krisztus elküldte hírnökeit birodalmának minden tájára, hogy szolgáival közöljék akaratát. Gyülekezetei között jár. Követőit szeretné megszentelni, fölemelni és nemesíteni. A Benne hívők befolyása életre éltető illat lesz a világon. Krisztus jobb kezében tartja a csillagokat és szándéka az, hogy rajtuk keresztül sugározza szét világosságát a világra. Így kívánja népét a mennyei templomban magasabb szolgálatra előkészíteni. Nagy munkát bízott ránk. Végezzük azt hűségesen. Életünkben mutassuk meg, mit tehet az isteni kegyelem az emberért.

AT 401.Aki jár a hét arany gyertyatartó között. Krisztus mondja, hogy a hét gyertyatartó között jár. Ez jelképezi viszonyát a gyülekezetekhez. Összeköttetése népével állandó. Ismeri gyermekeinek valóságos állapotát. Figyeli helyzetüket, kegyességüket, odaadásukat. Noha Jézus Főpap és Közbenjáró a mennyei szentélyben, János mégis úgy látja Őt, mint Aki földi gyülekezetei között jár-kel. Fáradhatatlan éberséggel állandóan őrködik felettük, vajon nem homályosul-e, vagy alszik ki valamelyik őrálló fáklyája? Ha a gyertyatartókat csupán emberek gondoznák, lobogó lángjuk csakhamar lankadna és kialudna. Az Úr házának azonban Ő az őrizője; a templom csarnokának hű védelmezője. Állandó gondoskodása és megtartó kegyelme az élet és világosság forrása.

Jel. 2,2

"Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket."

5T 435.Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet. A végső elszámolás napján kiderül majd, hogy Isten név szerint ismer mindenkit. Életünk minden tettének láthatatlan tanúja van. Ismerem tetteiteket – mondja, aki a hét gyertyatartó között jár (Jel 2,1). Tud elszalasztott alkalmainkról, tudja, hogy a jó pásztor milyen fáradhatatlanul kutatott a görbe utakra tévedtek után, hogy visszaterelje őket a békés és biztos útra. Isten újra meg újra szerelmesei után kiált. Újra meg újra ösvényükre villantja Igéjének sugarát, hogy felismerjék a veszélyt és meneküljenek. Isten útjai igazságosak és változatlanok. Ők azonban csak egyre tovább mennek, vidáman, nevetgélve, míg – csak le nem jár próbaidejük, s amikor a híjával találtak fölött elhangzik az ítélet, minden száj bezárul.
Mennyire másként is állna mindkettőtök ügye, ha igazi megvilágításban láttátok volna az emberektől jövő dicséretet és megtiszteltetést. Mindketten jobban szomjazzátok a világ tömjénezését, mint az élet vizét. Mindkettőtöknek fejetekbe szállt az, hogy a világi emberek tartsanak nagyra titeket. Félrevezettek benneteket a nagyrabecsülő szavak. Majd ha helyesen értékelitek az örök dolgokat, akkor nem fog érdekelni titeket a gazdag és művelt emberek barátsága és nagyrabecsülése. Akkor már nem lesz többé büszkeség a szívetekben – bármiféle alakban jelentkeznék is. De ti már olyan régóta isztok a világiasság szennyes patakjából, hogy már nem is láttok jobb életmódot.

6BC 1111.Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet. A valódi hit minden esetben szeretetből munkálkodik. Mikor a keresztre tekintesz, nem azért teszed, hogy a kötelesség alóli kibújásra serkensd lelkedet, sem azért, hogy elringasd magadat, hanem azért, hogy a Jézusba vetett hitre, és a tettekben megnyilvánuló hitre serkensd magad, mely megtisztítja a lelket az önzés iszapjától. Mikor hit által megragadjuk Krisztust, munkánk éppen csak elkezdődött. Mindenkinek vannak romlott, és bűnös szokásai, melyeket erős tusakodással le kell győznie. Mindenkinek meg kell harcolnia a hit harcát. Krisztus követője nem hirtelen sem ingerlékeny, nem lehet érzéktelen, szeretet nélkül való és kegyetlen. Beszéde sem lehet durva és nyers. Nem lehet nagyképű és önérzetes. Nem lehet (basáskodó) lehengerlő, nem használhat nyers szavakat, nem mondhat éles kritikát és ítéletet.
A szeretet szolgálat hitből fakad. A Biblia vallása állandó tevékenységet jelent. „Úgy fénylék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a mennyei Atyátokat. „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” „Legyünk buzgók a jócselekedetekben, végezzük egyre a jócselekedeteket. Az igaz tanú mondja: „Tudom a te dolgaidat,” vagy más szavakkal, „ismerem tetteidet.”
Bár igaz, hogy szorgos tevékenységünk magában nem biztosítja az üdvösséget, másfelől az is igaz, hogy a Krisztussal egyesítő hit tevékenységre serkenti a lelket (1890. 16. kézirat).

LS 322. Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet. – Azoknak, akik a mű valamely ágában dolgoznak, mely által a világot át kell alakítani, nem kell, hogy szövetkezzenek azokkal, akik az igazságot nem ismerik. A világ nem ismeri az Atyát vagy a Fiút, és nem tudja lelkileg megítélni sem művünk természetét, sem azt, hogy mit kell tennünk, vagy mit nem. A felülről jövő parancsnoknak engedelmeskedjünk. Ne hallgassunk a hitetlenek tanácsára, és ne fogadjuk el az általuk indítványozott terveket. A művet nem ismerők indítványai olyan tervek lesznek, melyek Isten intézményeinek erejét gyengítik. Ilyen javaslatok elfogadása által Krisztus tanácsát vetjük meg.
Isten szeme minden lélek munkáját, elgondolását és tervét figyeli. Ő a belsőt nézi és megítéli a szív gondolatát és érzéseit. Nincsen ilyen titokban elkövetett tett, terv, szívnek elképzelése, és léleknek gondolata, amelyben Ő ne olvasna úgy, mint egy nyitott könyvben! Minden cselekedetet, minden szót, minden indítóokot feljegyeznek a nagy szívvizsgáló könyvbe: „Tudom a te dolgaidat.

2Szem 20-21.Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet. Nos, az őszinte hit mindig szeretetből táplálkozik. A Kálváriára tekintve nem az a cél, hogy az elaltasson titeket, vagy lecsendesítse bennetek a lelkiismeretet, elhanyagolt kötelességeitek miatt, hanem hogy hitet adjon nektek, olyan hitet, mely megtisztítja lelketeket az önzés szennyétől. A munkának csak a kezdete az, amikor hit által Krisztusba kapaszkodunk. Minden embernek vannak romlott és bűnös szokásai, melyek ellen erőteljes csatát kell vívnia. Minden léleknek meg kell harcolnia a hit harcát. Krisztus követői nem lehetnek kíméletlenek kapcsolataikban, nem lehetnek keményszívűek, együttérzés nélkül valók. Beszédük nem lehet nyers. Nem lehetnek eltelve önbecsüléssel és felfuvalkodottsággal. Nem lehetnek lekezelők, nem használhatnak durva szavakat, nem korholhatnak, és nem ítélhetnek el.
A szeretet tettei a hit munkájából származnak. A Biblia vallása szüntelen munkálkodást jelent. „Úgy fénylék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5,16). Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez megváltásotokat, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mint a véghezvitelt jókedvéből. Legyük buzgók a jócselekedetekre és vigyázva maradjunk meg azokban! A hű Tanúbizonyság ezt mondja: „Tudom a te dolgaidat”(Jel 2,2).
Miközben igaz, hogy buzgó tevékenységünk önmagában nem biztosítja üdvösségünket, az is igaz, hogy a minket Krisztussal egybekötő hit tevékenységre serkenet bennünket.
Akiknek nincs idejük arra, hogy odafigyeljenek saját lelkükre, és naponként megvizsgálják, hogy Isten szeretetében állnak-e: sem arra, hogy a világosság ösvényére álljanak, azoknak lesz idejük arra, hogy engedjenek Sátán sugallatainak és véghezvigyék az ő terveit.

RH 1887. máj. 31.Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet.

RH 1903. máj. 26.Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet.

Jel. 2,3

"És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el."

5T 538.És terhet viseltél, és béketűrő vagy. – Isten népet választott magának ezekben az utolsó napokban, akiket törvényének őrizőjévé tett. Ennek a népnek örökké kellemetlen feladatokat kell végeznie. „Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el. Nagy szorgalmat és állandó küzdelmet igényel ez, hogy kívül tartsuk a gonoszt a gyülekezeten. Szigorú pártatlan fegyelmet kell tartanunk, mert néhányan, akik rendelkeznek ugyan a vallás látszatával, alá igyekeznek ásni mások hitét, és titokban a maguk dicsőségére törnek.
Az Olajfák hegyén az Úr Jézus világosan kijelentette: „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. Azokról beszélt, akik a lelkiség magas fokáról buktak le. Engedjük be a szívünkbe ezeket a kijelentéseket, mégpedig komoly önvizsgálat kíséretében. Hová lett a buzgalom, az odaadás, amely összhangban áll az igazság nagyságával, melyről, pedig állítjuk, hogy hisszük? A világ, valamely kedvenc bűnök szeretete elvonja szívünket az ima és a szent dolgokon való elmélkedés szeretetétől. Fenntartjuk ugyan a vallásos szolgálat külső keretét, de hová tűnt belőlünk Krisztus szeretete? Kihalófélben van közülünk a lelkiség. Állandósítsuk talán ezt az aléltságot, ezt a gyászos lejtőt? Hagyjuk-e lámpánkat pislákolni és kialudni a sötétségben, amiért nem töltjük fel a kegyesség olajával?

WM 155-56.És terhet viseltél, és béketűrő vagy.

Jel. 2,4

"De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad."

AT 402.Az a mondásom ellened. A gyülekezet fogyatékos volt; rászolgált a szigorú rendreutasításokra és feddésekre. János tehát sugallatot kapott, hogy intő-, óvó- és kérő üzeneteket közvetítsen azok számára, akik üdvreménységüket kockáztatják, azáltal, hogy az evangélium alapelveit szem elől tévesztik. Azonban a feddő szavak, melyeket Isten szükségesnek tart, mindenkor gyöngéd szeretetet sugároznak, a béke ígéretét valamennyi bűnbánó számára. Így szól az Úr: „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok és ő én velem” (Jel. 3, 20).

1Szem 348-49.Az a mondásom ellened. – A testvérek legyenek nagyon óvatosak a hit és a cselekedetek témájának tanításában, nehogy megzavarják az embereket. Az embereket ösztönözni kell a jócselekedetekben való szorgalomra. Meg kell mutatni nekik, hogyan legyenek sikeresek, miként tisztuljanak meg, hogy áldozataik jó illatúak lehessenek Isten előtt. Mindez Krisztus vérének erejével lehetséges. Határozott üzeneteket kell az emberek elé tárni. A gonoszság minden válfaját intve és feddve kell továbbhaladnunk.
Ha valamelyik gyülekezet angyala olyan küldetést kap, mint az efézusi gyülekezet angyala kapott, akkor hadd szóljon az üzenet olyan emberi közvetítők által, akik megfeddik a gondatlanságot, a visszaesést és a bűnt, hogy a nép eljusson a bűnbánatig és bűnvallomásig. Soha ne próbáljátok elrejteni a bűnt, mert a feddés üzenetében Krisztust kell hirdetni, mint aki az első és utolsó, mint aki minden mindenekben a lélek számára.
Krisztus erőt ad mindazoknak, akik győzedelmeskedni szeretnének. A feddőnek arra kell serkentenie hallgatóit, hogy küzdjenek a győzelemért. Arra kell bátorítania, hogy igyekezzenek megszabadulni minden bűnös cselekedettől és romlott szokástól, még akkor is, ha az önmegtagadás olyan, mintha jobb szemét vájná ki, vagy jobb karját vágná le testéről. Nem szabad kiegyezni semmilyen gonosz szokással vagy bűnös gyakorlattal (1892, 26a. kézirat).

6T 421-23.Az első szeretetedet elhagytad. – Ezt mondja a hű és az igaz bizonyság az efézusi gyülekezetnek. „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg, azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2,4-5).
Az efézusi gyülekezet kezdetben gyermekiesen egyszerű és lelkes volt. Életerős, őszinte szívből jövő szeretet nyilvánult meg Krisztus iránt. A hívők boldogok voltak Isten szeretetében, mert Krisztus lakott a szívükben. Isten dicsőítése zengett ajkukon s hálaadó magatartásuk összecsendült a mennyei család hálaadásával.
A világ úgy tartotta számon őket, mint akik Jézussal voltak. Bűnös emberek, akik bűnbánatot tartottak, bűnbocsánatot nyertek, megtisztultak és megszentelődtek, közösségre léptek Istennel Fián keresztül. A hívők buzgón keresték Isten Szavát, s engedelmeskedtek azoknak. Szeretettel teltek meg Megváltójuk iránt. Életük legnagyobb céljának tekintették azt, hogy lelkeket nyerjenek számára. Krisztus kegyelmének drága kincseit nem maguknak harácsolták össze. Átérezték hivatásuk fontosságát s a „békesség a földön, jóakarat az embereknek” üzenettel terhelten, égtek a vágytól, hogy elvigyék az örömhírt a világ legtávolabbi területeire.
A gyülekezet tagjai gondolkodásukban és tevékenységükben egységesek voltak. Krisztus szeretete volt, azaz aranylánc, amely összefűzte őket. Még jobban, még tökéletesebben akarták megismerni az Urat, s életükben tiszta derű, megnyugvás és béke nyilvánult meg. Meglátogatták a nyomorgó özvegyeket, árvákat és szeplőtlenül tartották meg magukat a világtól. Ha nem ezt tették volna, nézetük szerint hitvallásuknak mondtak volna ellent, és Üdvözítőjüket tagadták volna meg.
Minden nagyvárosban fejlesztették a munkát. Emberek tértek meg, akik, mikor rájuk került a sor, azt gondolták, hogy nekik is szólniuk kell mérhetetlen kincsükről. Nem nyughattak, míg másokra is rá nem ragyogtak az értelmüket bevilágító fény sugarai. A hitetlenek tömegei ismerték meg a keresztény reménység okát. Melegszívű, ihletett, személyes felhívásokat intéztek a bűnösökhöz és tévelygőkhöz, a kirekesztettekhez s azokhoz, akik bár állították, hogy ismerik az igazságot, jobban kedvelték az élvezeteket, mint Istent.
Az idő múlásával azonban lanyhulni kezdett a hívők buzgalma, Isten és egymás iránti szeretete. Hidegség lopózott be a gyülekezetbe. Nézeteltérések támadtak, és sokan nem tekintettek többé Jézusra, mint a hitnek szerzőjére és bevégzőjére. A tömegek, melyeket meggyőzhettek és megtéríthettek volna, ha hűségesen gyakorolják az igazságot, figyelmeztetés nélkül maradtak. A hű Tanú ekkor intézte üzenetét az efézusi gyülekezethez. Érdeklődésük hiánya a lelkek megmentése iránt azt mutatta, hogy elveszítették az első szeretetet: mert senki sem szeretheti Istent teljes szívével, értelmével, lelkével és erejével anélkül, hogy azokat is nem szeretné, akikért Krisztus meghalt. Isten felhívta őket, hogy tartsanak bűnbánatot és tegyenek úgy, mint előbb, különben elmozdítja helyéről gyertyatartójukat.
Nemzedékünk gyülekezetében az efézusi lelki életnek vonásai ismétlődnek meg. Hogyan is használja fel a mai gyülekezet az Istentől nyert igazság ismeretét? Amikor a tagok először pillantották meg Isten kimondhatatlan könyörületét a bukott nemzetség iránt, képtelenek voltak hallgatni felőle. Betöltötte őket a vágy, hogy Istennel együttműködve tovább adják az elnyert áldást. S amilyen mértékben továbbadták, ugyanolyan mértékben szünet nélkül kaptak maguk is több áldást. Növekedtek a kegyelemben és az Úr Jézus Krisztus szeretetében. Hogyan van ez ma?

6T 76-77.Az első szeretetedet elhagytad. – Jézus azt parancsolja népének, hogy menjenek ki az országutakra és a sövényekhez, és kényszerítsenek mindenkit bejönni, hogy megteljék az én házam (Luk 14,23).
Először az országutakon kell hangoztatnunk az örömhír lakomájára hívást. Azoknak kell átadnunk, akik azt állítják, hogy a keresztény élet országútját róják – különböző egyházak tagjainak. „Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek” (Jel 2,7). Ezekben az egyházakban vannak igaz és hamis Istent-tisztelők. Fáradoznunk kell azokért, akik elveszítették első szeretetüket a lelki dolgok iránti első lelkesedésüket. Azok elé a hitvalló keresztények elé, kell tárnunk a figyelmeztetést, akik vétkeznek Isten törvénye ellen. Feltétlen át kell adnunk nekik az üzenetet.

2T 293-94.Az első szeretetedet elhagytad. – Jaj, kedves testvérem, ha a múlt évben alaposan megváltoztál, megtértél volna, az év nem lett volna a semminél is rosszabb számodra. Pedig ismered Mestered akaratát, mégsem azt cselekedted. Veszedelmes helyzetben vagy. Elveszítetted a lelki dolgok iránti érzékedet: erőszakot követtél el a lelkiismereteden. Hírneved, légköröd nem Krisztussal gyűjt, hanem csak szétszór. Nem kedveled szíved mélyéből a vallásgyakorlatot. Boldogtalan vagy. Feleséged, ha nem állnád el az útját, Isten népéhez szeretne csatlakozni. A te segítségedre szorul. Hozzáláttok-e most kettesben ehhez a kötelességetekhez?
Múlt év júniusában tudtomra adta az Úr, hogy az egyedüli reménység, hogy széttépd szolgaságod láncát – ha elszakadsz barátaidtól. Addig hajlottál az ellenség kísértéseire, míg el nem gyengültél. Jobban kedveled az élvezeteket, mint Istent, és sebesen rohansz lefelé a lejtőn. Mélyen elszomorított, hogy továbbra is előző éveid közönyében vesztegelsz. Pedig ismered és meg is tapasztaltad Isten szeretetét; örömet is leltél benne, ha teljesíted akaratát. Egy időben boldogan kutattad az Isten szavát. Pontosan eljártál az imaórákra. Olyan szívből fakadtak régebben tanúságtételeid, mint aki magán tapasztalta Krisztus szeretetének éltető erejét. Később mégis elvesztetted első szeretetedet.
Isten most felszólít, hogy bánd meg bűneidet, és munkára buzdulj fel. Jelenlegi lelkesedésed örök boldogságodat dönti el. Nehogy elutasítsd a kegyelem hívását! Nehogy a magad útját válaszd! Ne melengess magadban se büszkeséget, se hiúságot, nehogy végül is eljátsszad örök üdvösségedet! Isten szava világosan kijelenti, hogy csak kevesen üdvözülnek, még az elhívottak közül is sokan méltatlanoknak bizonyulnak az örök életre. Nem kapnak osztályrészt a mennyben, hanem Sátán sorsában részesülnek, - el kell szenvedniük a második halált.

5T 385-86.Az első szeretetedet elhagytad. – Sokan azt mondják, hogy az igaz hittérítő lelkület rátermettség, különleges adomány, nagyszerű ajándék, melyben csak a lelkipásztor és néhány egyháztag részesült, a többieknek, pedig a szemlélő szerepe jutott. Nincs ennél nagyobb tévedés. Minden igaz keresztényben benne él a hittérítő lelkület, mert kereszténynek lenni nem más, mint krisztusinak lenni. Senki sem él magának, és „akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Aki csak megízlelte az eljövendő világ erejét, akár öreg, akár fiatal, akár tanult, akár tanulatlan, azt ugyanaz a lelkület ragadja magával, mint amely Krisztust késztette. A megújult szív első mozdulata: Az Üdvözítőhöz vezetni másokat is. Akikben nem él ez a kívánság, azok csak azt bizonyítják, hogy kihűlt belőlük az első szeretet. Azoknak alaposan meg kell vizsgálniuk a szívüket az Ige fényénél, és Krisztus Lelke által friss keresztségre kell törekedniük. Imádkozzanak, hogy mélyebben megértsék Jézus szeretetét, amely abban nyilvánul meg, hogy otthagyta a menny dicsőségét és lejött a bukott világra, hogy megmentse a pusztulókat.
Az Úr szőlőjében mindnyájunk számára akad munka. Ne keressünk olyan helyzetet, ami a legkielégítőbb, vagy ami a legtöbb hasznot hajtja. Az igazi vallásosság mentes az önzéstől. A hittérítő lelkület a személyes áldozathozatal lelkülete. Dolgozzunk Mesterünk ügyéért mindenütt és mindenfelé, képességeink legvégső határáig.

8T 26-27.Az első szeretetedet elhagytad. – Krisztus felment a mennybe, s elküldte Szentlelkét, hogy a tanítványok munkájának hatalmat kölcsönözzön. Egyetlen nap lefogása alatt ezren térek meg. Egyetlen emberöltő idején elvitték az evangéliumot minden nemzetnek. De lassan-lassan változás állt be. Az egyház elveszítette első szeretetét. Önző és kényelemszerető lett. A világiasság lelkületét melengette. Az ellenség befolyása alá kerítette azokat, akikre Isten világosságot bízott a sötétben levő világ számára. A világosságnak jó cselekedetekben kell megnyilvánulnia. Megrabolták a világot azoktól az áldásoktól, melyekbe Isten az embereket kívánta részesíteni.
Vajon nem ugyanez ismétlődik meg napjainkban is? Sokan visszatartják ma azt, amit a figyelmeztetésnek híjával levők és a meg nem mentett világ üdvösségére az Úr rájuk bízott. Isten Igéjében az ég közepén repülő angyalról olvasunk, akit azzal bíztak meg, hogy hirdesse az örök evangéliumot a föld lakósainak, minden nemzetnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek. Harsány hangon kiáltott: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14,6.7).

TM 167-169.Az első szeretetedet elhagytad. – A gyülekezet légköre annyira fagyos, lelkülete, pedig olyan sajátságos, hogy az egyszerű, mennyei eredetű kegyesség példáját el nem viselheti. Első szeretetük melege elfagyott, s ha a Szentlélek keresztsége meg nem öntözi, Isten elmozdítja gyertyatartójukat helyéből, ha meg nem térnek és az első cselekedeteiket nem cselekszik. A gyülekezet első cselekedetei azok voltak, amikor a hívők felkeresték barátaikat, rokonaikat, ismerőseiket, s szeretettől túláradó szívvel beszéltek Jézusról, hogy mit jelent számunkra Jézus és mit jelentenek ők Jézusnak. Oh, vajha az Úr felébresztené a felelősségteljes tisztségek hordozóit, hogy munkához lássanak, ám nem a maguk erejében. Amit saját erejükből végeznek, az nélkülözi Krisztus befolyását és pecsétét.
Amit megszenteletlen munkások végeznek, mindazt önzés szennyezi. Szükségük volna arra, hogy szüntelen imádkozzanak, de nem teszik. Vigyázniuk és imádkozniuk kellene. Szükséges volna, hogy a mű szentségét érezzék, ám sajnos nem érzik. Úgy bánnak szent dolgokkal, mint a közönségessel. Lelki dolgok lelkiképpen ítéltetnek meg. Amíg nem isznak az élet vízéből, amíg Krisztus nem él bennük, amint az örök életre buzgó víznek kútfeje, addig senkit sem üdíthetnek fel, senki számára sem jelentenek áldást, s ha meg nem térnek, Isten elmozdítja gyertyatartójukat helyéből. A lélekmentés művében hosszan tűrésre, legyőzhetetlen emberszeretetre, mindenható hitre van szükség. Ne álljon előtérben az „én.” Krisztustól áradó bölcsesség szükséges ahhoz, hogy emberek lelkéhez férkőzhessünk.
Az evangélium munkásai, ha sikeresen akarnak foglalkozni lelkekkel, akkor vetkőzzék le énjüket. Nincs helye a szidalmazásnak vagy ingerültségnek, vagy a tekintély önkényes alkalmazásának. Újjal ne mutogassanak, hiábavalóságot ne szóljanak, ám Jézus iránti szeretettől izzó szívvel lássanak munkához, drága lelkek érdekében, akikért az Úr meghalt. Az önelégült lelkészek nem leplezhetik gyengeségüket. Önmagukba vetett bizalommal, beképzelten állnak a próbák elé, s láthatóvá válik, hogy Jézus nincs velük. Többen vannak ilyen önelégült lelkek. Kemény tapasztalatok, vereségek tanítják majd meg őket. Ám csak kevesen fogadják el a tanítást, többen elesnek a megpróbáltatások alatt. Kudarcaik miatt a körülményeket okolják, s azt hiszik, hogy mások nem értékelik képességeiket. Ha megalázkodnának Isten keze alatt, Tőle tanítást nyernének.

TM 189.Az első szeretetedet elhagytad. – Ha emberek bizalommal viseltetnek embertársaik iránt, akkor közelebb jutottak Krisztus lelkületében. Az Úr kinyilatkoztatta, hogy mennyire értékeli az embert. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, ha valaki, hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Mindig akadnak, akik mások jellemét akarják formálni, saját eszméik és mértékük szerint. Isten nem bízta meg őket ezzel a feladattal.
Az én mindig nagyra tartja magát. Miközben az első szeretet csökken a lelkekben, nem tartják meg Isten parancsolatait, majd pedig egymást bírálgatják. Ez a lelkület mindvégig egészen az idők végezetéig mutatkozni fog. Sátán táplálja azért, hogy a hittestvérek tudatlanságukban egymást emésszék. Ez nem dicsőíti Istent, ellenkezőleg. Megszomorítja Isten Lelkét. Sátán ujjong, mert tudja, hogy ha az egyik testvért a másik ellen felhasználhatja, s ha az egyik a másikat figyeli, akkor a gyülekezetben, a lelkészi szolgálatban néhányan annyira elcsüggednek, hogy elhagyják munkahelyüket, őrhelyüket, ahova a kötelesség szólította őket. Ez nem a Szentlélek munkája. Alulról származó hatalom dolgozik az agy kamráiban és a lélek templomában, hogy odaplántálja jellemvonásait, ahol pedig Krisztus jellemvonásainak volna a helye.

8T 97-98.Az első szeretetedet elhagytad. – Az 1901-ben Battle Ceekben tartott világértekezleten az Úr bizonyítékát adta népe előtt, hogy megújulást vár el tőlük. Meggyőzte az elméket és megőrizte a szíveket, de nem végeztek alapos tisztogatást. Ha a csökönyös szívek bűnbánattal törtek volna meg, akkor Isten előtt hatalma megnyilvánulásának lettünk volna szemtanúi. De nem tisztelték Istent. Lelke bizonyságtételeinek nem engedelmeskedtek. Nem váltak meg tetteiktől, melyek homlokegyenest ellenkeztek az igazság és az igazságosság elveivel, amit pedig mindig fent kellene tartanunk az Úr művében.
Az efézusi és a sárdisi gyülekezetnek szóló üzeneteket gyakran elismételte előttem az, aki az utasításokat adja népe számára Jel 2,1-5.

7BC 956.Az első szeretetedet elhagytad. Jel 1,1-5. – Ezek a versek azokat a feltételeket hangsúlyozzák, melyeket Isten népétől megkövetel, és amelyeket egyedül elfogad. Az első tapasztalata, amely ki van emelve az efézusi gyülekezetnél a jócselekedetek. Istennek öröme telt benne, hogy egyháza szerteárasztotta a menny fényét, gyengédségükkel és szánakozásukkal Krisztus lelkületét tanúsítva. A Krisztus szívében élő szeret, az a szeretet, amely arra késztette, hogy áldozatul adja magát a bűnös emberért, hogy türelmesen elviselje azokat a nehéz gyalázkodásokat, hogy még ördögnek is nevezzék; az a szeretet, amely földi szolgálata alatt olyan sok csodálatos gyógyításra késztette - annak a szeretetnek kell megnyilvánulni követői életében is.
Ők azonban nem ápolták Krisztus irgalmasságát és gyengédségét. A jellem örökölt vonásaiban megjelenő önzésesük, megrontotta a nagyszerű jótetteket, melyek az efézusi gyülekezet tagjait kereszténynek nyilvánították. Az Úr Jézus kénytelen volt rámutatni, hogy azt vesztették el, ami minden volt mindenben. Az a szeretet, amely arra kényszeríttette a Megváltót, hogy életét adja értünk, nem nyilvánult meg teljes mértékben, életükben. Ezért nem tudtak tisztességet szerezni Megváltójuk nevének. Mivel elvesztették első szeretetüket, a hazugság atyjától származó tudományos elméletek ismeretében növekedtek (1906, 11. kézirat).

7BC 956-57.Az első szeretetedet elhagytad.„Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” A szent szorgalomban való hanyatlásod, nem a céltól való elfordulás, hanem a buzgalom elvesztése. A Krisztushoz megtért ember első szeretete mindig mélységes, teljes és forró. Az ismeret növekedésével semmiképpen sem kell hanyatlani a szeretetnek, hanem pont az ellenkezőjének kell történnie, az újabb világosság elfogadásával mind nagyobbnak és szívélyesebbnek kell lennie. Az ember minél jobban megismeri Mesterét, szeretetének annál forróbbá kell válnia.
Isten csakis a teljes, az egész szívet fogadja el. Azok boldogok, aki hitéletük kezdetétől megőrzik első szeretetüket, és növekednek a kegyelemben meg Jézus Krisztus megismerésében. Szeretett Urukkal való kapcsolatuk és közösségük az istenfélelemben, tisztaságban és a buzgalomban való növekedés lesz. Isteni nevelésben részesülnek s ezt buzgó életük, szorgalmuk és lelkesedésük szemlélteti…
A mi kötelességünk ismerni személyes hibáinkat és bűneinket, melyek sötétséget, lelki gyengeséget okoztak és kioltották első szeretetünket (RH 1887. jún. 7).

SD 259.Az első szeretetedet elhagytad. – A vég közel! Nincs vesztegetni való időnk. A világosság sugarainak határozottan és fényesen kell áradnia Isten népéről, Jézust hirdetve a világban levő egyházaknak… Azok az emberek, akik örömmel fogadják az igazság világosságát, melyet az Úr hirdet nekik, eszközökké kell lenniük, akik által ezt Isten eléri. Ezek Isten eszközei az igazság eljuttatására a világnak. Ha Krisztus kegyelméből Isten népe új tömlővé válik, akkor újborral tölti meg őket. Isten kiegészítő világosságot ad nekik, a régi igazságok megújulnak, és az igazság keretei közé beépülnek; és a munkások bárhová mennek, győzedelmeskedni fognak. Mint Krisztus képviselői kutatniuk kell az Írásokat, hogy megtalálják azokat az igazságokat, melyeket a tév tanítások halmaza elrejtett. A világosság minden egyes elfogadott sugarát, másoknak kell tovább adnunk. Egy érdek túlszárnyalja az egészet, egy tárgykör elnyel minden más tárgykört – Krisztus a mi igazságunk.
„… én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer 9,24). Ez hasson át minden gyülekezetet. Isten azt szeretné, hogy mindenki visszatérjen az első szeretethez. Az a vágya, hogy mindenki rendelkezzen a hit és a szeretet aranyával, hogy elővehesse kincstárából, és azoknak adja, akiknek nincs.

1Szem 353-54.Az első szeretetedet elhagytad. – Tekintsetek a Kálvária keresztjére, a mennyei Atya határtalan szeretetének és végtelen kegyelmének bizonyságára! Bárcsak mindenki megbánná bűneit és visszatérne első cselekedeteihez! Amikor a gyülekezetek ezt megteszik, mindenek felett fogják szeretni Istent, felebarátaikat pedig úgy, mint önmagukat. Efraim nem fogja irigyelni Júdát, és Júda nem lesz mérges Efraimra. A megoszlások begyógyulnak és a viszálykodás durva hangjai, nem lesznek többé hallhatók Izrael határain belül. Az Istentől ingyen kapott kegyelem által mindnyájan Krisztus imájának megválaszolására igyekeznek, mely szerint a tanítványok egyek lesznek, miként Ő és az Atya is egyek. Békesség, szeretet, kegyelem és jóság lesznek a lélekben nyugvó alapelvek. Mindegyikőjük ajkának Krisztus szeretete lesz a tárgya, és a Hű Tanúbizonyság nem mondja többé: „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad” (Jel 2,4). Isten népe Krisztusban lakozik, Jézus szeretete feltárul, és egy Lélek eleveníti meg mindnyájuk szívét, megújítva őket a krisztusi képmásban és hasonlóvá formálva lelküket. Az igaz szőlőtő élő vesszőiként, mindnyájan egyesülnek Krisztussal, az élő Fejjel. Krisztus lakozik majd a szívekben, aki vezeti, vigasztalja és megszenteli őket, s a világ elé tárja Jézus követőinek egységét, ezzel bizonyságot téve a maradék egyház mennyei küldetéséről. Krisztus egyházának egysége bizonyítani fogja, hogy Isten a világba küldte egyszülött Fiát.

AT 396.Az első szeretetedet elhagytad. – Az apostolok napjaiban a hívőket komolyság és lelkesedés jellemezte. Oly fáradhatatlan buzgalommal munkálkodtak Mesterükért, hogy országának drága evangéliuma minden ellenállás ellenére, aránylag rövid idő alatt, a föld minden lakott részében elterjedt. Jézus követőinek buzgalmát, az ihletett Írásokban feljegyezték számunkra, és minden idők hívőinek bátorítására. Az efézusi gyülekezetről, melyet az Úr Jézus szimbólum gyanánt felhasznált, hogy az apostoli korszak keresztény egyházát szemléltesse, ezt mondta a hű és igaz tanúbizonyság: „Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugnak találtad őket. És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el” (Jel. 2, 3).
Az efézusi gyülekezetet kezdetben gyermeki egyszerűség és buzgó kegyesség jellemezte. A hívők komolyan igyekeztek Isten minden Igéjének engedelmeskedni, és életükben bensőséges, őszinte szeretet nyilvánult meg Krisztus iránt. Mivel az Üdvözítő állandóan szívükben élt, örömmel teljesítették Isten akaratát. Megváltójuk iránti szeretettől késztetve, életük legmagasztosabb céljának tartották, hogy lelkeket nyerjenek meg számára. Nem volt szándékukban, hogy Krisztus értékes kegyelmi kincseit csupán maguknak halmozzák fel. Elhivatásuk fontosságát átérezték; lelkükben égett üzenetük: „A földön békesség és az emberekhez jóakarat!” Izzott bennük a vágy, hogy elvigyék a megváltás örömhírét a föld legtávolibb részeibe is. A világ, pedig felismerte, hogy Jézussal voltak. Bizonyságul szolgáltak, hogy mint bűnbánó, kegyelmet nyert bűnösök, mint megtisztított és megszentelt emberek, közösségben élnek Istennel, Fia által. Az egyház tagjai gondolatban és cselekedetben egyek voltak. A Krisztus iránti szeretet alkotta azt az aranyláncot, mely összekötötte őket. Igyekeztek az Urat minél tökéletesebben megismerni és életükben Krisztus öröme és békéje nyilvánult meg. Látogatták az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban; tartózkodtak a világ szennyétől, mert jól tudták, hogy ennek elmulasztása ellenkezne hitvallomásukkal, és Üdvözítőjük megtagadását jelentené.
A mű minden városban előrehaladt. Lelkek tértek meg, akik szintén kötelességüknek tartották, hogy közöljék másokkal a már elnyert, a felbecsülhetetlen értékű kincset. Nem nyughattak addig, míg a világosság, mely elméjüket megvilágította, másoknak is fényt nem árasztott. Hitetlenek tömegei ismerték meg a keresztény reménységének alapzatait. Isten Lelkének befolyására személyes, bensőséges felhívások jutottak a tévelygőkhöz, az elesettekhez, sőt az igazság állítólagos hitvallóihoz is, akik azonban jobban szerették a világ gyönyöreit, mint az Örökkévalót.
Idővel azonban lanyhult a hívők buzgalma és az egymás iránti szeretet is mindjobban csökkent. Elhidegülés volt tapasztalható az egyházban. Egyesek elfeledkeztek arról, hogy milyen csodálatos körülmények között fogadták el az igazságot. Lassan-lassan kidőltek a régi zászlóvivők. Az ifjabb munkások közül sokan, kik hivatva lettek volna megosztani az úttörők terheit, ami által bölcs vezetőkké fejlődhettek volna, ráuntak a gyakran megismételt igazságokra. Igyekezetükben, hogy valami újat, meglepőt hozzanak, megkíséreltek új tantételeket bevezetni, amelyek ugyan a kedélyekre jobban hatottak, de nem egyeztek az evangélium alapelveivel. Önhittségükben és lelki vakságukban nem látták, hogy ezek az okoskodások sokakat megingatnak, a múlt tapasztalatainak ellentmondanak és így zűrzavart, és hitetlenséget szülnek.
A hamis tanok megvitatása, kényszerítése, véleménykülönbségeket eredményezett és sokak tekintetét elvonta Jézusról, hitük megkezdőjéről és bevégzőjéről. A jelentéktelen pontok megvitatása, valamint az elmélkedés emberi képzelet szülte kellemes mesék felett, sok időt vett igénybe, melyet az evangélium hirdetésére kellett volna fordítani. Tömegek, melyeket az igazság meggyőzött és megtértetett volna, nem hallhatták az üdvüzenetet. A kegyes élet gyorsan tovatűnt, mindinkább Sátán nyert hatalmat azok fölött, akik állították, hogy Krisztus követői.

AT 402.Az első szeretetedet elhagytad. – Már az ősegyház napjaiban megkezdte romboló munkáját a törvényszegés titkos bűne, melyről Pál apostol jövendölt. És, midőn álnok tanítók, akiktől már Péter óvta a hívőket, tévtanaikkal felléptek, sokan áldozatául estek csalárd tanaiknak. Mások tétováztak a próbák alatt, kísértésbe estek, hogy a hittől elszakadjanak. Abban az időben, amikor János a Jelenéseket kapta, már sokakban kihűlt az első szeretet az evangéliumi igazságok iránt. Isten azonban, nagy irgalmasságában nem hagyta a gyülekezetet hitehagyott állapotában. Végtelenül gyöngéd üzenetében nyilvánította ki szeretetét iránta, valamint óhaját, hogy határozottan munkálkodjék az örökkévalóságért. Így intette az egyházat: „Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg és az előbbi cselekedeteket, cselekedd” (

Jel. 2,5

).

7BC 956.Az első szeretetedet elhagytad. – Ez az üzenet példa arra, hogy Isten szolgái miként tárják fel a dorgálást ma. A lelkiismeretes fáradozás megdicsérését követi a legnagyobb bizalmat jelentő szeretet elvesztéséért való dorgálás. Isten szeretete mentett meg bennünket az örök haláltól (1902, 136. kézirat).

1Szem 339-40.Az első szeretetedet elhagytad. – A Jelenések könyve második fejezetének negyedik és ötödik verseiről beszéltem Ostegoban, 1890. október 10-én (The Review and Herald, 1891. február 3): „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2:4-5). Azoknak az embereknek, akikhez ezek a szavak szólnak, kiváló tulajdonságaik vannak, melyeket a Hű Tanúbizonyság elismer, mégis azt mondja, hogy „az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Itt van egy hiány, aminek a pótlásáról gondoskodni kell. Az összes többi jó tulajdonság sem pótolhatja ezt a hiányosságot. A gyülekezet a következő tanácsot kapja: „Emlékezzél meg, azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz... Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Jel 2,5,7).
E szavakban figyelmeztetések, feddések, fenyegetések és ígéretek vannak a Hű Tanúbizonyságtól, Aki jobb kezében tartja a hét csillagot. „A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet” (Jel 1,20).
Ez a gyülekezet - mivel elhagyta első szeretetét - híjával találtatik a szenthely mérlegén. A Hű Tanúbizonyság kijelenti: „Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el” (Jel 2,2-3). Mindezek ellenére, a gyülekezet híjával találtatik. Mi ez a végzetes hiányosság? „Első szeretetedet elhagytad.” - Vajon nem ez a mi esetünk is? Miért kaptunk felhívást a megtérésre? – „Első szeretetedet elhagytad.”
A gyülekezet minden egyes tagja tanulmányozza ezt a jelentős figyelmeztetést és feddést! Lássa meg mindenki, hogy az igazságért folytatott elméleti küzdelemben nem veszítette-e el Krisztus gyöngéd szeretetét! Nem szorult-e ki Krisztus a prédikációkból és a szívekből? Nincs-e veszély abban, hogy sokan az igazságot valló misszionáriusokként tevékenykednek, de Krisztus szeretete nem szövi át munkájukat? A Hű Tanúbizonyság ünnepélyes figyelmeztetése igen jelentős. Megköveteli, hogy emlékezz, honnan estél ki, térj meg és cselekedd előző cselekedeteidet! Máskülönben - mondja – „...eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz”(Jel 2,5). Bárcsak felismerné a gyülekezet az első szeretetének tüzére való szükségét. Amikor az hiányzik, minden más kiválóság elégtelen. A megtérésre való felhívás egyike azoknak, melyeket nem lehet veszélytelenül figyelmen kívül hagyni. Az igazság elméletében való hit nem elegendő. Ennek az elméletnek a hitetlenek előtt való feltárása nem tesz benneteket Krisztus tanúivá. Tapasztalatotokban és munkátokban alapvető szerepe volt annak a világosságnak, mely örömmel töltötte be szíveteket, amikor először értettétek meg a napjainkra szóló üzenetet. Ez a világosság azonban kiveszett szívetekből és életetekből. Krisztus buzgóságotok hiányára tekint és kijelenti, hogy elbuktatok, és veszélyes állapotban vagytok.

1Szem 355-56.Az első szeretetedet elhagytad. – A maradék egyháznak a zsidókéhoz hasonló tapasztalaton kell átmennie. A Hű Tanúbizonyságnak - aki fel és alá járkál a hét arany gyertyatartó között - ünnepélyes üzenete van népe számára. „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2:4-5). Isten szeretete hiányzott a gyülekezetből, aminek eredményeként az én-szeretet új életre kelt. Isten szeretetének hiányával együtt járt a testvérek szeretetének hiánya is. Lehet, hogy a gyülekezet teljesen betölti az efézusi gyülekezetről való leírást, a lényegben azonban hiányt szenved. Így szól erről Jézus: „Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad” (Jel 2:2-4).
Egy törvényeskedő vallást eléggé megfelelőnek tartottak napjaikban, de ez hiba volt. Krisztus farizeusokhoz szóló feddése mindazoknak szól, akik elvesztették szívükből az első szeretetet. Egy hideg, törvényeskedő vallás soha nem vezetheti a lelkeket Krisztushoz, mivel az szeretet és Krisztus nélkül való. Gyűlöletes Isten előtt, amikor a böjtöt és az imádságot önigazoló módon gyakorolják. Az áhítatra való ünnepélyes gyülekezés, a vallási szertartások sora, a külső megalázkodás és az előírt áldozat - mind bizonyságot tesznek a világnak arról, hogy ezek végrehajtója igaznak tartja magát. Eme dolgok felhívják a szigorú előírások megfigyelőjének figyelmét, aki azt gondolja: Ez az ember mennybe fog jutni. Ez azonban mind megtévesztés. A cselekedetek nem vásárolnak számunkra belépőt a mennybe. A hatalmas, meghozott Áldozat mindazok számára elegendő, akik hisznek. Krisztus szeretete új élettel tölti meg a hívő szívét. Aki iszik az élet vizének kútfejéből, meg fog töltekezni az ország új borával. A Krisztusban való hit az, ami által jó lelkület és szándék vezérlik a hívő életét. Jóság és mennyei gondolkodásmód árad tova azoktól, akik Jézusra, hitük szerzőjére és bevégzőjére tekintenek. Tekintsetek Istenre és ne az emberre. Isten a mennyei Atyátok, aki türelemmel hordozza gyengeségeiteket, valamint megbocsátja és meggyógyítja azokat. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján 17,3). Krisztust szemlélve el fogtok változni, mígnem meggyűlölitek előző büszkeségeteket, hiábavalóságotokat, önbecsüléseteket, önigazultságotokat és hitetlenségeteket. Ezeket a bűnöket felesleges teherként dobjátok félre, és alázattal, szelíden és bizalommal jártok Isten előtt. Szeretetet, türelmet, gyengédséget, jóságot, kegyelmet és minden olyat fogtok gyakorolni, ami Isten gyermekeiben lakozik, és ami végül is helyet talál majd a szentek társaságában (RH. 1894. már. 20).

18MR 188-89. Az első szeretetedet elhagytad.

Jel. 2,5

"Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz."

7BC 957.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – A számos erény felsorolása mellett mennyire megdöbbentő az efézusi gyülekezet elleni vád: „Első szeretetedet elhagytad.” Ez a gyülekezet sok megtiszteltetésben részesült. Pál apostol alapította. A városban ott állt Dianna temploma, amely nagyszerűségében a világ egyik legnagyobb csodája volt. Az efézusi gyülekezet nagy ellenállással találta szembe magát, s a korai keresztények közül némelyek üldözést szenvedtek. Sajnos némelyek elfordultak attól az igazságtól, amely Krisztus követőivel egyesítette őket, és a helyett a Sátántól alattomosan elhelyezett vonzónak látszó tév tanításokat fogadták el.
Ez a változás lelki bukást jelentett. „Emlékezzél meg, azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd” – hangsúlyozzák az előző versek. A hívők nem érezték lelki bukásukat. Nem tudták, hogy változás állt be szívükbe, hogy bűnbánatot kell tartaniuk, amiért nem folytatták előbbi cselekedeteiket. A könyörületes Isten megtérésre, első szeretetükhöz való visszatérésre szólította őket, hisz ezek mindenkor az igaz, krisztusi szeretet gyümölcsei (1906, 11. kézirat).
Az első szeretet elvesztését erkölcsi bukásnak mondja. E szeretet elvesztése negatív hatással van az egész vallásos életre. Akik elvesztették az első szeretetet, Isten azokat figyelmezteti, hogy ha meg nem térnek, eljön hozzájuk, és kimozdítja helyéből gyertyatartójukat (1906, 1. kézirat).

2BC 1032.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Ismerte-e Salamon az Istent, amikor a bálványimádók útjai szerint viselkedett? Nem ismerte! Elfeledte ifjúkori tapasztalatait, és a templomban elmondott imáit (Jel 2,4-5).
Mikor Salamon elfeledkezett Istenről, az Úr kimozdította helyéből gyertyatartóját. Elveszítette az Istentől kapott világosságot, elveszítette az Istentől kapott bölcsességet. A bálványimádást a vallással keverte össze (RH 1892. már. 29).

7BC 961.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – A laodiceai üzenet a mi állapotunkra vonatkozik. Milyen világosan ecseteli azok helyzettét, akik azt hiszik, hogy minden világosság az övéké, akik büszkélkednek Isten Szavának ismeretével, de a megszentelő erő nem érződik életükben. Hiányzik szívükből Isten szeretetének heve, pedig ez a szeretethevesség teszi Isten népét a világ világosságává (RH 1889. júl. 23).

JÉ 227-28.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – A jogszerű vallás sohasem vezethet lelkeket Krisztushoz, mert szeretet nélküli, Krisztus nélküli. Az önigazult lelkülettel felajánlott böjt vagy ima utálatosság Isten szemében. Az imádkozók ünnepi gyülekezete, a vallásos ceremóniák körforgása, a külső megalázkodás, az impozáns áldozat mind hirdetik, hogy ezen dolgok cselekvője igaznak tekinti önmagát, aki jogosult a mennyországra - mindez azonban csalás. Saját cselekedeteinkért sohasem vásárolhatunk üdvösséget.
Ahogy Krisztus idejében volt, úgy van ma is: a farizeusok nem ismerik lelki szükségüket. Nekik szól az üzenet: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága” (Jel 3:17-18). A hit és a szeretet tűzben megpróbált arany. Sokaknál az arany megfakult, a drága kincs elveszett. Az ilyeneknek Krisztus igazsága egy soha fel nem vett ruha, érintetlen kútforrás. Róluk mondja az Írás: „Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2: 4-5).
„Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, óh Isten nem veted te meg!” (Zsolt 51:19) Az embernek meg kell üresítenie magát énjétől, mielőtt a szó igazi értelmében Jézus híve lehetne. Ha az ember megtagadja énjét, az Úr újjáteremti. Az új edényekbe újbor kerülhet. Krisztus szeretete új életre kelti a hívőt. Aki hitünk Fejedelmére és Bevégzőjére tekint, abban meg fog nyilvánulni Krisztus jelleme.

LS 320-21.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Mialatt komoly imába merültem, elragadtattam környezetemből. A szoba fénnyel telt meg és én egy összejövetelen, mely a Generál Konferenciának látszott, egy üzenetet hirdettem. Isten Lelke arra indított, hogy egy nagyon komoly felhívást intézzek hozzájuk, mert az volt az érzésem, hogy a mű központja nagy veszély előtt áll. Nyugtalanság testileg lelkileg lesújtott és bántott az a gondolat, hogy népünknek Battle Creekben üzenetet kell vinnem, hogy óvjam attól a cselekedettől, mely a kiadóhivatalt Istentől elszakítaná.
Az Úr szeme nem tetszően és lesújtóan tekintett népére és ezek a szavak hangzottak. „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2,4-5).
Aki a megtéretlen Izrael felett sírt, mikor látta, hogy milyen tudatlanul állnak Istennel és Krisztussal, az Üdvözítővel szemben, most a mű vezetőire Battle Creekre nézett, nagy veszély vette körül a népet, egyesek azonban ezt nem tudták. Hitetlenségük és megtéretlenségük vakították meg szemüket, és Isten művének a kiadóhivatallal kapcsolatos legfontosabb érdekeit emberi bölcsességre bízták. Gyenge emberi ítélettel bíró férfiak ragadták halandó kezükbe az ellenőrzés gyeplőjét, megfeledkezve Isten akaratának, útjának és tanácsának nélkülözhetetlen voltáról. Makacs, vasakaratú férfiak a kiadóhivatalon belül és kívül egyesültek abban a szilárd elhatározásban, hogy bizonyos terveket saját ítéletükkel megegyezve keresztül viszik.

PP 129.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – A világ Megváltója kijelenti, hogy vannak nagyobb bűnök is azoknál, amelyek miatt Sodoma és Gomora elpusztult. Akik hallják az evangélium bűnösöket megtérésre szólító hívását, de nem figyelnek rá, bűnösebbek Isten előtt, mint Siddim völgyének lakói voltak. Még nagyobb a bűnük azoknak, akik azt állítják, hogy ismerik Istent és megtartják parancsolatait, de jellemük és mindennapi életük megtagadja Krisztust. A Megváltó intésének fényénél Sodoma sorsa komoly figyelmeztetés nemcsak azoknak, akik látványos bűnöket követnek el, hanem mindenkinek, aki játszik a menny által adott világossággal és kiváltságokkal.
Így szólt a Hű Tanúbizonyság az efézusi gyülekezethez: „Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2,4-5). A Megváltó nagyobb könyörülettel várja a felkínált szeretetére és bocsánatára adott választ, mint amilyen szeretettel földi szülő bocsát meg önfejű, bajba jutott fiának. Így szól a tévelygőkhöz: „Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek” (Mal 3:7). De végül a vétkező magára marad a sötétben, ha következetesen ellenáll annak, aki szánakozva és meleg szeretettel hívja. A bűn megkeményíti azt a szívet, amely sokáig semmibe veszi Isten kegyelmét; és a kegyelem nem tud többé hatni rá. Félelmetes lesz a sorsa annak, akiről a közbenjáró Megváltó végül kijelenti: „Bálványokkal szövetkezett [...] hagyd hát magára!” (Hós 4:17.) Elviselhetőbb lesz az ítélet napján a síkság városainak sorsa, mint azoknak, akik megismerték Krisztus szeretetét, de elfordultak tőle, és a bűnös világ gyönyöreit választották.
Te, aki semmibe veszed a felkínált kegyelmet, gondolj azokra a feljegyzésekre, amelyeket rólad a mennyei könyvekben vezetnek; mert azokban a nemzetek, családok és egyének bűnei vannak. Isten hosszan tűr, amíg a jelentés készül. Megtérésre szólít, és bocsánatot kínál. De eljön az idő, amikor a lista betelik; amikor az ember döntött, és saját választása alapján sorsa végleg eldőlt. Isten ekkor jelt ad az ítélet végrehajtására.

2Szem 355-56.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg.Vajon mi történne, ha naponta megpróbálnánk egyesíteni szívünket a keresztény szeretet kötelékébe? „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” Mondja a hű Tanúbizonyság, majd így folytatja, ha pedig meg nem térsz – „hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2,5). Miért? – Mert egymástól való elkülönülésünk Krisztustól való elkülönülést jelent. Össze kell tartoznunk! Ó, amikor mintha Isten, és az agyalok jelenlétében lettem volna, milyen sokszor hallottam így szólni az angyal hangját: ’Tartsatok össze! Tartsatok össze! Tartsatok össze! Ne engedjétek, hogy a Sátán a testvérek közé, vesse pokoli árnyékát! Tartsatok össze! Az egységben az erő’.
Elismétlem ezeket az üzeneteket. Miután hazatértek, igyekezzetek összetartani! Keressétek Istent teljes szívvel, hogy megtaláljátok Őt, és hogy Krisztus minden érdemet meghaladó szeretete töltse be szíveteket és életeteket! (GKDB 1891. április 13.)

6T 368.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Miért ne adnánk hangot belső lelki örömünknek zarándokutunk folyamán? Miért is ne térnénk vissza az egyszerű és odaadó élethez? Azért nem örvendezünk többet, mert elveszítettük első szeretetünket. Legyünk hát buzgók s tartsunk bűnbánatot, nehogy az Úr elmozdítsa gyertyatartónkat.
Isten mennyei temploma nyitva áll s a küszöbe ragyog a dicsőségtől minden gyülekezet számára, amely szereti Istent és megtartja parancsait. Tanuljunk, elmélkedjünk és imádkozzunk. Akkor majd megnyílik lelki látásunk, akkor majd látni fogjuk a mennyei templom, belső udvarait. Fülünk felfogja majd a trón körül álló mennyei kar énekeinek és hálaadásainak témáit. Akkor Sión felkel majd és ragyogni fog, fénye átható lesz, s a dicséret és a hála énekei hallatszanak a szentek gyülekezésein. Megszűnik majd a zúgolódás és panasz az apró kellemetlenségek és csalódások miatt. Ha használni fogjuk a drága szemgyógyító írt, akkor megpillantjuk a menny dicsőségét. A hit áttör az ellenség sötét árnyékain, s látni fogjuk Közbenjárónkat, amint a maga érdemeinek jó illatát ajánlja fel értünk. Ha majd úgy látunk, ahogyan a dolgok valóban vannak, ahogyan az Úr akarja, hogy lássuk, akkor majd megértjük Isten szeretetének nagyságát és sokoldalúságát.
Isten arra tanít, hogy jöjjünk össze házában a tökéletes szeretet gyakorlására. Ez majd elkészíti a föld lakósait azokra a lakóhelyekre, melyek miatt Krisztus életét áldozta, hogy elkészítse az őt szeretők számára. Ott majd szombatról-szombatra, hónapról-hónapra összejönnek a szenthelyen, s egyesítik hangjukat a legmagasztosabb énekben, dicséretekben és hálaadásokban a trónon ülő és a Bárány iránt – örökkön örökké.

8T 298-99.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Sokak szívében, akik már régóta ismerik az igazságot kemény, bíráló lelkület költözött. Élesek, rosszallók, hibakeresők. Felkapaszkodtak a bírói székbe ítéletet mondani azokról, akik elgondolásaiknak nem felelnek meg. Isten felszólítja őket, szálljanak le onnét, s bűnbánattal, vétkeiket bevallva hajtsanak fejet előtte. Így szól hozzájuk: „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” Az első helyre tolakodnak, s szavaikkal meg tetteikkel sok szívet megfájdítanak.
Figyelmeztetlek titeket e lelkületre, s az érzelgőség ugyanolyan hamis vallására is. Szívleljétek meg e feddéseket. Ki a vezéretek? Krisztus vagy a mennyből ledobott angyal? Vizsgáljátok meg magatokat, vajon a hitben éltek-e?

TM 274-75.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Menj el azokhoz, akikben hibát látsz, beszélj velük, nem kétszínűen és nem képmutatóan, nap, mint nap, barátságot színlelve irántuk, ám ugyanakkor teljes egyetértésben a sátáni ügyvivőkkel, áskálódva ellenük, hogy kiszaggassátok, leromboljátok, eltávolítsátok az intézetből azokat, akiket a hitetlen elemek erre a sorsra szántak, pedig hittestvéreitekkel egyetlen szót sem váltotok, hogy megmentsétek, gyógyítsátok őket, ha tévedtek volna. Ha pedig nem követtek el hibát, akkor igazukért álljatok ki, s a megrovás érje azokat, akiket illet, - a gonosz mű szerzőit, mert hiszen Sátán áll a háttérben. Az Úr Jézus megdorgálta a farizeusokat, meszelt sírokhoz hasonlította őket, melyek kívülről ugyan tisztáknak látszanak, de belül telve rothadással. Az Úr gyűlöli a csalás minden fajtáját, titkolózást és ravaszságot. Ez a Sátán munkamódszere, Isten műve nyílt és őszinte legyen. Senki se tegyen semmit Isten gyermeke ellen, az Úr ellenségének bizonyságtétele alapján. Ne működjék Sátán módszere szerint, - leplezve önmagát, de teljes egységben együttműködve, buzdítva, tervezve az Úr ellenségeivel.
Hogyan tekint a mennyei világegyetem ilyen alattomos, gyáva eljárásra azokkal szemben, akik Istent szeretik, és parancsolatait megtartják? A gyülekezet tagjai követhetnek el hibákat, sőt gyakran tévednek is, ám részvéttel, gyengéden kell velük bánnunk, amiképpen Krisztus is mivelünk. Isten azonban neheztel azokra, akik csalárdul végzik Isten művét, Krisztus hitvalló barátai, ám mégis alattomban, a sötétben azok ellen dolgoznak, akik Istent szeretik. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.”
Testvéreim, íme ez a mi teendőnk, vajon teljesítjük-e? Ezt a tanácsot olyan kevéssé szíveltük meg, hogy az Igaz Tanúbizonyság szava hangzik a gyülekezethez. „És az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, hogy honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom, ha meg nem térsz.”

TM 351-52.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Üdvözítőnk mondta: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik. Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg nem utáljatok, mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját. Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik, vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott, és a helyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett. Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
„Nem azért jöttem” - mondta Jézus -hogy az igazakat /kik nem érzik a megtérés szükségességét/ hanem, hogy bűnösöket hívjak megtérésre. Akik Isten munkatársai, azok Krisztus vonalán dolgoznak majd. Sok szegény lélek él, akit félreértenek, nem értékelnek, aki csüggedt és lelki tusáját vívja, - elveszett, tévelygő juh. Elméje ködös, nem találja meg Istenét, s majdnem reménytelen hitetlenség fogja el. Ámde mélységesen sóvárogva áhítja a bűnbocsánatot, a békességet.
Mialatt ez a kép elétek tárul, felvetődik a kérdés: Hát nincsenek keresztények, akikhez ilyen lelkek fordulhatnak, enyhülést keresve? Erre a kérdésre Isten válaszol: „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” Krisztus követői közül sokan hideg, keményszívű farizeuskodásba estek, Jézus szeretete kihalt.

TM 461-62.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Ha halandó, tévedő ember fontosabbnak tartja magát Istennél, ha önmagát igaznak, szentnek tartja, de ha élete nem arról a gyengéd lelkületről tanúskodik, mint amely a mi Urunk Jézus életét jellemezte, akkor tudhatjuk, hogy Isten hamar elmozdítja gyertyatartóját helyéből, ha meg nem tér. Az egész menny meglepetten látja az emberi ügyvivők rettenetes közönyösségét. Emberek, akik maguk is bűnre kísértetnek és bűnbocsánatra szorulnak, mégis önelégültek, érzéketlenek hittestvéreik iránt, akit az ellenség tőrbe ejt, s akinek ínsége és veszedelme részvétet, Krisztuséhoz hasonló igyekezetet igényel, hogy lábát a szilárd Sziklára állíthassa.

2Szem 79-81.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Testvérem! Magadat és másokat egyaránt becsaptál. Nem a megfelelő módon kutattad a Szentírást. Azért kell kutatnod, hogy megismerd Isten jellemét, nem pedig azért, hogy alátámaszd saját elméletedet. Saját nézeteid fényében olvasod Isten Igéjét. Felépítesz egy hamis rendszert, amit olyan szövegekkel bástyázol körül, amelyek szerinted alátámasztják elméletedet. Azokon a szövegeken azonban átsiklasz, melyek hamisnak bizonyítják elgondolásodat. Azt mondod, hogy hited alapja a Szentírás. – Igaz ez? A Biblia nem támasztja alá álláspontodat. Erre azt mondod, hogy mutassak rá tévedésedre a Bibliában, és te feladod nézeteidet. – De hogyan győzhetnélek meg a Biblia alapján mindaddig, amíg annak kijelentéseit kiforgatod, és helytelenül alkalmazod? Cselekedeteddel elvágod az egyetlen lehetőségét annak, hogy Isten elérjen és meggyőzzön téged.
A Szentírás kutatásának egyedüli helyes módja, ha már a kutatás küszöbén félreteszel minden előítéletet és Isten dicsőségét szem előtt tartva, kezded el a munkát. Légy nyitott a befogadásra! Szíved, pedig lágyuljon meg, hogy elhiggyed az Úr üzenetét!
Sok különböző emberi vélemény létezik a Szentírás értelmezésével kapcsolatban, de a Biblia nem alkalmazkodik az emberi elgondolásokhoz. Az áldott Könyv úgy van, és ámen, változhatatlan és örök. Az emberi magyarázatok nem mind egyformák, de az áldott és nagyszerű tények változhatatlanok maradnak. Isten Igéje tévedhetetlen. „Meg van írva.
Azt is megtetted, hogy néhány, az Úrtól a népnek küldött bizonyságtételt kiemeltél szövegösszefüggéséből és saját hamis elméleteid alátámasztására használtad fel. Elloptad a menny világosságát egy olyan dolog tanítása érdekében, amellyel a bizonyságtételek nem értenek egyet, és azt mindig elítélik. Ekképp mind a Szentírást, mind a bizonyságtételeket hamis köntösbe öltöztetted. A hamis oldalon állók mind ugyanezt tették… a bizonyságtételekben való hited nem őszinte. Ha az lenne, akkor elfogadtad volna közülük azokat, amelyek rámutatnak tévelygésedre. Szennyezett forrásokból ittál…
Sátán előkészített arra, hogy elfogadd késztetését valami új, szokatlan és megdöbbentő tanításra, valami olyanra, mely ellentétben áll azokkal az állásfoglalásokkal, amelyeket népünk régtől fogva, mint igazságokat kezelt. Lányod hamis látomásai nagy munka elvégzésének rangjára emeltek téged. Ez hízelgett neked, és az ellenség eszközévé válva olyan eredményt értél el, melyet felbecsülnöd lehetetlen. Olyan tévtanokat és elméleteket nyomtattál ki, amelyek elkerülhetetlen gyűlöletet szítottak. A végeredmény nagyon szomorú a családodra és mindazokra nézve is, akik rokonszenveztek az általad képviselt hamis elméletekkel. Garmire testvér! Olyan feladat áll előtted, melyet senki se végezhet el helyetted. Alázd meg magad Isten előtt, valld meg vétkedet és térj meg!
Az Úrnak van népe, és az Úr vezeti népét. Noha bizonyára vannak helytelenségek az egyházban, Jézus nem helyezett téged a kormányrúdhoz, hogy vezesd az egyházat. Ha nem váltóztatsz magatartásodon, nem üdvözülhetsz. térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd…” (Jel 2,5) – ez az egyetlen feltétele annak, hogy Isten újra jóindulatába fogadjon. Az Úr először bűnbánatra indítja azokat, akiknek megbocsát. Esetedben az Isten Lelkének szívedben végzett valóságos munkájára van szükség, ha valaha is ki akarsz szabadulni az ellenség csapdájából. Nem sok reményem van felőled, mert alapelveid romlottak. Csalárd jellemű ember vagy, de nagyra értékeled magad.
Sátán sikeresen elhitette veled: Isten arra választott, hogy különleges rész vállalj a harmadik angyali üzenet képviselőjeként, amint az nagy erővel halad tovább. Istennel való kapcsolatod azonban nem rendezett, Ő pedig nem vállal közösséget a hamissággal. Te követted el a legtöbb hibát azok közül, amelyeket az egyház vezető tagjaiban látsz. Azért nagyítod fel a nekik szóló feddő üzenetet, mert ezek a testvérek nem értenek egyet veled, és nem tartják helyesnek az a vallási tapasztalatot, mely szerinted magasabb rendű a gyülekezetre árasztott világosságnál. Ki ültetett az ítélőszékbe, hogy másokat megítélj? – Bizonyára nem Isten, hanem te magad…
Nem fukarkodtál a szavakkal testvéreid elítélésében. Mintha az lenne ételed és italod, hogy ítélj. Lelki tapasztalatod abból áll, amivel táplálni engeded. Szereted családod és a téged meghallgatók elé tárni hamis elgondolásaidat. Csodálkozhatsz-e, hogy a szentségtelen kovász nagyobbra kelt? Hívd ezt istenkáromlásnak, ha akarod, de ezt tárta elém az Úr. Anna látomásai megerősítenek hamis nézeteidben. Tévelygésbe sodorsz másokat és te magad is tévelyegsz. Sátán úgy rendezte, hogy hazugsággal bástyázd körül a lelkedet (1890. 12. levél).

2Szem 373-74.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Több, mint fél évszázadon át Isten világosságot küldött népének Lelke bizonyságtételeink keresztül. Vajon ezek ellenére azt a feladatot bízta volna néhány férfira és feleségeikre, hogy józanítsák ki az egész egyházat, és mutassanak rá Ellen. G. White hazug és csaló voltára? „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Máté 7,20).
Remegniük kellene saját lelkük biztonságáért mindazoknak, akik félvállról veszik az Istentől kapott bizonyítékokat, és átokra fordítják az áldást. Ha nem térnek meg, gyertyatartójuk ki lesz mozdítva helyéről. Az Urat haragra gerjesztették. Hagyták a porba heverni az első, második és a harmadik angyal üzenetének igazságát. Ha az őrállók ilyen szabadon megtéveszthetik a népet, Isten felelőségre von némelyeket azért, amiért nem vizsgálták meg laposan, hogy milyen táplálékot kapott a nyáj.
Hitehagyások történtek, és az Úr azért engedte kifejlődni az ilyen jellegű dolgokat a múltban, hogy megmutassa, milyen könnyen félrevezethető a nép, amikor a tagok emberi szavakra támaszkodnak ahelyett, hogy a nemes béreabeliekhez hasonlóan maguk kutassák az Írásokat, és így járjanak utána az igazságnak. Az Úr azért engedte meg az ilyen dolgokat, hogy figyelmeztessen: ezek a jövőben is meg fognak történni.

2T 295-96.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Testvérem, könyörögve kérlek, komolyan vizsgáld meg szívedet, s vesd fel a kérdést: Hová is tartok, s mi lesz az utam vége? Van okod örvendezni, amiért nem veszítetted el életedet, míg nincs biztos reményed az örök életre. Isten őrizzen, hogy továbbra is elhanyagold üdvösségedet, hogy bűneidben pusztulj el. Ne ámítsd magad csalfa reményekkel. Nem látsz kiutat, hogy újra megragadd a reményt, csak olyan alázatosat, amit sehogy se nincs ínyedre igénybe venni. Krisztus a kegyelem üzenetét tárja elénk, és eléd is, tévelygő testvérem. Jöjj el, minden készen vár. Isten készségesen elfogad, megbocsátja minden vétkedet, ha hozzá fordulsz. Bár tékozló voltál, bár eltávolodtál, bár sokáig távol maradtál tőle, mégis, még most is, szívesen visszavár. Igen a menny felsége hív meg, jöjj hozzá, hogy életed legyen. Krisztus készségesen megtisztít a bűntől, ha megragadtad Őt. Milyen hasznot láttál a bűn szolgaságából? Mit használ neked, hogy testi kívánságaidat és az ördögöt szolgáltad? Hát nem szomorú az a fizetés, amit ezért kapsz? Jaj, térj vissza, térj vissza, miért is akarsz meghalni?
Sokszor meggyőződtél már az igazságról, sokszor furdalt a lelkiismeret! Hány célt tűztél már magad elé, hány fogadást tettél! Mért halogatod hát, mért nem jössz Krisztushoz, hogy életed legyen! Jaj, bárcsak észhez térnél most, bárcsak visszafordulnál és élnél! Hát nem ismered fel az igaz pásztor hangját ebben az üzenetben? Hogyan is tudsz elégedetlen lenni? Ne űzz gúnyt Istenből, nehogy a magad görbe utadra hagyjon. Élet és halál kérdése ez számodra. Melyiket választod? Félelmetes dolog ujjat húzni az Istennel, s szembeszegülni a kérlelésével. Most újra Isten szeretete éghet a szíved oltárán, mint valamikor régen. Érintkezhetsz Istennel, amint régen is érintkeztél. Ha tiszta ösvényt hagysz magad után, újra tapasztalhatod kegyelmének gazdagságát, arcod újra az ő szeretetté fejezheti ki.
Senki sem várja el tőled, hogy bevalld bűneidet és tévedéseidet azoknak, akik úgyis tudnak róla. Nem kötelességed világgá kürtölni bűnvallomásodat, hogy hitetlenek üljenek diadalt feletted, hanem, csak akinek helyénvaló, akik nem kovácsolnak tökét ballépéseidből. Azoknak valld be Isten szava szerint, hadd imádkozzanak érted, Isten, pedig elfogadja majd lépéseidet és meggyógyít. Üdvösséged kedvéért kérlek, végezz alapos munkát az örökkévalóságra. Rázd le büszkeségedet, hiúságodat és végezz becsületes munkát. Térj vissza a nyájhoz. A Pásztor várva vár, hogy visszafogadjon. Tarts bűnbánatot, tégy úgy, mint előbb, térj vissza Isten kegyeibe.

4T 286.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Az ember ugyanolyan aratást várhat ott, ahol sohasem vetett, vagy tudást, ahol sohasem kutatott, vagy azt várja, hogy tétlensége ellenére is üdvözüljön. A semmittevő és hanyag soha eredményes nem lesz büszkesége letörésében, sem abban, hogy legyőzze a bűnös vágyak kielégítésére csábító kísértésének hatalmát, melyek távol tartják őt Megváltójától. Mikor az igazság fénye szenteli meg az életet, akkor fel fogja tárni befogadója előtt szívének bűnös szenvedélyeit, melyek meg akarják kaparintani a gyeplőt, elkerülhetetlenné tévén számára, hogy minden idegét megfeszítse, minden erejét igénybe vegye a Sátánnak való ellenszegüléséhez, hogy így Krisztus érdemei által győzelmet arasson. Mikor olyan hatások veszik körül, melyek elvezetnek Istentől, akkor lankadatlanul esedezzék Jézustól származó segítségért és erőért, hogy le tudja győzni a Sátán fondorlatait.
E két gyülekezetben némelyek folyvást veszedelembe forognak, mivel az élet gondjai és a világi gondolatok annyira lekötik elméjüket, hogy nem törődnek Istennel, sem a mennyel, sem pedig lelkük égető szükségleteivel. Olykor ugyan fölriadnak álmukból, de azután csak még mélyebb álomba merülnek. Ha csak teljesen le nem rázzák az álmosságot, Isten el fogja venni tőlük azt a fényt, azokat az áldásokat, amelyeket eddig rájuk árasztott. Haragjában el fogja mozdítani gyertyatartójukat. Az Úr a két gyülekezetet törvényének őrizőjévé tette. Ha elvetik a bűnt, tevékeny buzgó istenfélelemmel bizonyítva tántoríthatatlan voltukat, az Isten szavának elvei iránti engedelmességüket – ha hűségesen eleget tesznek vallásos kötelességüknek, akkor hozzájárulnak, hogy a gyertyatartót megtisztítsák a helyén. Akkor bizonyítékot nyernek, hogy a seregek Ura velük van és a Jákob Istene a váruk.

4T 403-404.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Különböző állapotban mutatták meg nekem azokat a gyülekezeteket, melyek vallják, hogy megtartják Isten parancsolatait, és várva várják Krisztus második eljövetelét. Riasztó mennyiségű közöny, büszkeség, világ szeretete és hideg külsőség burjánzik köztük. S ezek azok, akik, ami az istenfélelem hiányát illeti, gyors ütemben hasonlóvá válnak az ősi Izraelhez. Sokan fellengzően hivatkoznak istenfélelmükre, mégis hiányzik belőlük az önuralom. Étvágy, szenvedély, ingerültség tartja kézbe a kormánykereket, énjük domborodik elő. Sokan lehengerlők, zsarnokiak, erőszakosak, dicsekvők, kevélyek, megszenteletlenek. S ezek közül némelyek lelkipásztorok, szent igazságokat hirdetnek. Ezek az emberek, hacsak bűnbánatot nem tartanak, az Úr el fogja mozdítani helyükről gyertyatartójukat. Az Üdvözítő átka, amelyet a terméketlen fügefáról mondott, legyen intés minden dicsekvő álszentnek, akik bár elbizakodott leveleket terjesztenek az egész világon, mégis hiányzik róluk a gyümölcs. Milyen intés ez azok számára, akik rendelkeznek ugyan az istenfélelem látszatával-elméletével, miközben keresztényietlen életükkel megtagadják annak erejét! Aki gyöngéden viseltetett a legnagyobb bűnös iránt is, aki soha el nem vetette az igazi szelídséget és bűnbánatot, bármilyen súlyos volt is a vétek, perzselő kárhoztatással sújtott le azokra, akik magasröptű vallomást tettek ugyan istenfélelmükről, de viselkedésükkel megtagadták hitüket.

5T 190-91.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Az Úr dorgálása nyugszik népén a büszkeség és a hitetlenség miatt. Míg eltérnek Szavának és Lelkének utasításaitól, addig nem adja vissza nekik üdvösségének örömét. Azoknak ad kegyelmet, akik félik, és az igazságban járnak. De visszavonja áldását mindazoktól, akik beolvadnak a világba. Az alázatos, a bűnét bánó embernek könyörületet és igazságot ígért, a lázadó ellen azonban ítéletet hirdet.
Pedig a Bettle Creeki gyülekezet mentes lehetne a bálványimádástól, követendő példaként állhatna a többi gyülekezet előtt. Ők azonban inkább eltávolodnak Isten parancsolataitól, minthogy megszakítanák a világgal kötött barátságot. Hozzá nőttek választott bálványaikhoz, s a pillanatnyi jólét és a gonosz világ kedvezése az övék. A gyülekezet azt képzeli, hogy Isten szemében gazdag. Ez azonban majd sokak esetében végzetes csalódásnak fog bizonyulni. Eltávozott tőlük az isteni jellem, és a lelki erő.

5T 611-13.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Isten nem felejtette el a gyülekezet korábbi jótetteit és önmegtagadását. Mindezt jegyezték odafenn. De ez még nem elég. A múlt erényei nem mentik meg a gyülekezetet, ha többé nem tesz eleget küldetésének. Ha meg nem szűnik a szívtelen hanyagság és közöny, a gyülekezet ahelyett, hogy előre haladna, csak még gyöngébbé és alakoskodóbbá korcsosodik. Hagyjuk talán, hogy ez bekövetkezzék? Általánosítsuk tán a süket, halálos álmot, a szeretet és a lelki buzgalom siralmas csökevényesedését? Azt akarjátok, hogy így találja majd Jézus a gyülekezetét?
Testvérek biztos, hogy lámpátok pislákolni, halványodni fog, míg csak el nem alszik, ha szívós igyekezettel meg nem újítjátok a hiteteket. „Emlékezzél meg, azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd.” Ha a most kínálkozó lehetőség kihasználatlanul múlik el, ez a figyelmeztetés hangzik: „hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből.” A hosszútűrő, az elnéző Isten figyelmezteti gyülekezetét és az egyéneket, hogy a vigyázó, aki sohasem alszik, leméri tetteiket. Isten csodálatos türelme az egyetlen oka annak, hogy még nem vágta le őket, mint a föld terheit. De a Lélek nem esedezik örökké. Türelme már csak rövid ideig tart.
Hitednek többé kell válnia, mint ami, mert megmérnek, és könnyűnek találnak. Az utolsó napon mindenek Bírájának határozata azon fordul jobbra vagy balra, hogy fáradoztunk-e szűkölködőkért, az elnyomottakért és a megkísértettekért. Nem mehetsz el mellettük mindig az út másik oldalán, vagy ha igen, nem nyersz bebocsátást, mint megváltott bűnös Isten városába. „Amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg” – mondja Jézus.
Most még nem túl késő jóvátenni a múlt mulasztásait. Élesszétek újra az első szeretetet, az első buzgalmat. Keressétek fel azokat, akiket kimartatok magatok közül. Kötözzétek be a sebeket, melyeket ütöttetek. Valljátok be nekik az ellenük elkövetett bűneiteket. Húzódj közelebb a szánakozó szeretet szívéhez. Hadd szívedbe áradni az isteni könyörület patakját, onnét pedig a mások szívébe. Kövessük Jézus gyengédségének és irgalmának példáját – melyet értékes életével tárt elénk, amikor felebarátainkkal bánunk. Különösen azokkal, aki Krisztusban testvérek. Az élet kimerítő küzdelmében sokan elaléltak, zászlójuk meg lehanyatlott, pedig egyetlen biztató szó és bátorítás győzelemre segítette volna őket. Soha, soha ne váljatok szívtelenné, hideggé, rideggé és gáncsoskodóvá. Soha, egyetlen alkalmat el ne mulasszatok, hogy bátorító és reménykeltő szót mondjatok. Nem tudhatjuk, milyen sorsdöntő segítséggé válhat a teher könnyítésére a nyájas gyengéd szava, Krisztushoz hasonló igyekezetünk. A tévelygőt más úton visszanyerni nem lehet, csak a szelídség, gyengédség és nyájas szeretet lelkületével.

8T 79-80.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – AZ Úr most különleges munkát bíz ránk. Azt mondja: „Annak okáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl.” Pontosan ezt a feladatot adta Pál is a gyülekezeteknek: „Fel a lecsüggesztett kézzel!” az ellankadt térdet nyújtsátok ki – mondja – „És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek”(Zsid 12,12-15).
Imádkozom most, mint még soha, hogy a lelkészek is és a gyülekezeti tagok is siessenek az Úr segítségére a sötétség erős hatalmai ellen. Tanulmányozzátok imádkozó szívvel János tizenhetedik fejezetét. Ezt a fejezetet nemcsak újra meg újra kell olvasnunk, hanem az igazságokat meg kell élnünk és felszívnunk magunkba. Krisztus így imádkozott. „És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: én ő bennük, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél” (János 17,19-23).
Vajon ezeket a számunkra olyan fontos szavakat mindig semmibe vesszük? Isten felhív titeket, akik állítjátok, hogy gyermekei vagytok, hogy tanulmányozzátok e szavakat, emésszétek meg és éljétek azokat. Felszólít titeket, törekedjetek az egységre és szeretetre, mert ha nem, elmozdítja helyéről gyertyatartótokat.

8T 248-49.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg.A figyelmezetésnek a szolgálat nagy becsben tartott eszközei pusztulásában megnyilvánuló feddések ezt mondják: „Emlékezzél meg, azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd” (Jel 2,5).Miért fogják fel olyan homályosan a gyülekezet lelki állapotát? Vajon Sión falának őrei talán megvakultak? Isten szolgái közül miért közömbösek és elégedettek sokan, mintha nappal felhő, éjjel tűzoszlop nyugodna a szenthelyen? A felelős állásokat azok töltik be, akik állítják, hogy ismerik Istent, de életük és jellemük megtagadja Őt! Sokan, akik Isten választott, különleges népe közé számítják magukat, miért elégedettek annak bizonyítéka nélkül élni, hogy Isten igazán közöttük van, hogy megvédje őket Sátán csapdáitól és támadásaitól?
Ha a múltban elfogadtuk volna az Úr megrovásait, elismertük volna jelenlétét, s elfordultunk volna az olyan szokásoktól, melyek akaratával összeütköznek, világosságunk sokkal nagyobb lenne. Ha ezt tettük volna lelkünk templomába a menny világossága, ragyogna be, s képessé tenne bennünket az igazság megértésére, Istent szeretni mindenek felett, felebarátainkat pedig mint önmagunkat. Milyen hatalmas szégyent hoznak Krisztusra azok, akik állítják, hogy keresztények, de meggyalázzák a nevet, amit viselnek, mivel életük nem áll összhangba hitvallásukkal, mert nem szeretetteljesek és tiszteletteljesek egymáshoz, s mert nem nyilvánítják ki szerető szavakkal, és udvarias tettekkel a vonásokat, amint azt Isten elvárja!
A mélység erői felkavarodtak. Háború és vérontás az eredmény. Az erkölcsi légkört kegyetlen rémtettek mérgezik meg. A viszály lelkülete terjed, s elborít minden helyet. Sok lelket megszállt a szédelgés és az alattomos üzelmek lelkülete. Sokan elhagyják hitüket, a csábító lelkeknek és ördögök tanításának engednek. Nem jönnek rá, hogy miféle lélek szállta meg őket.

TM 355-56.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Ha halandó, tévedő ember fontosabbnak tartja magát Istennél, ha önmagát igaznak, szentnek tartja, de ha élete nem arról a gyengéd lelkületről tanúskodik, mint amely a mi Urunk Jézus életét jellemezte, akkor tudhatjuk, hogy Isten hamar elmozdítja gyertyatartóját helyéből, - ha meg nem tér. Az egész menny meglepetten látja az emberi ügyvivők rettenetes közönyösségét. Emberek, akik maguk is bűnre kísértetnek és bűnbocsánatra szorulnak, mégis önelégültek, érzéketlenek hittestvéreik iránt, akit az ellenség tőrbeejtett, s akinek ínsége és veszedelme részvétet, Krisztuséhoz hasonló igyekezetet igényel, hogy lábát a szilárd Sziklára állíthassa.

TM 450-51.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Isten felszólítja népét, hogy színvonalát emelje. Az egyház buzgólkodjék Istenért azáltal, hogy eljár azokkal szemben, akik, noha szárnyaló hitvallomást tettek, Krisztusra nyílt szégyent hoztak. Veszélyeztették az igazságot. Hűtlen őrállók voltak. Isten ügyére szégyent és gyalázatot hoztak. Itt az ideje, hogy komolyan és határozottan megtisztítsuk az egyházat attól az iszaptól és szennytől, amely tisztaságát elhomályosítja. Krisztus egyháza arra hivatott, hogy szent hatalmas nép legyen, név és dicséret az egész földön. Júda és Jeruzsálem részére forrás fakadt, hogy megtisztítsa minden tisztátalanságtól és bűntől. Isten népe között meglepő hanyatlás, visszaesés tapasztalható, pedig Isten szentséges, szent igazsággal bízta meg. Hitét, szolgálatát, tetteit ahhoz kell mérnünk, amit elérhetett volna, ha útja állandóan előre és felfelé vezetett volna, a kapott kegyelem és szent igazság szerint.
A szentélynek ezen a mérlegén mérlegelik a keresztény egyház tagjait egyénenként, ha pedig jellemük, erkölcsi és lelki állapotuk nem felel meg a kapott jótéteményeknek és áldásoknak, akkor „híjával találtatnak!” Csak a jó gyümölcsök dicsőítik Istent.
Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd. Ha pedig nem, hamar eljövök ellened és a te gyertyatartódat, kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.
Akik hanyatlanak, úgy látszik, hogy állapotukat nem ismerik fel. Vajon kimozdította-e Isten a gyertyatartót helyéből? Felhívom őket, akik közönyösen nyugszanak lelkileg holt állapotukban, hogy ébredjenek, keljenek fel halottaikból és Krisztus világosságot ad nekik. Sokan olyan elégedetten nyugszanak, mintha nappal a felhőoszlop éjjel pedig a tűzoszlop oltalmazná és vezetné őket. Sokan vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel megtagadják. Magukat Isten tulajdon, választott népének tartják, akikre Isten különleges, ünnepélyes üzenetet bízott, hogy életüket megszentelje, s, hogy a világ tudomására hozzák. Ámde az igazság erejét alig érzik, alig mutatkozik közöttük Istenért folyó buzgó munkákban. Milyen nagy sötétség vesz körül, s mi nem is tudjuk! A világosság nem csökkent, de mi nem járunk fényében, sugaraiban.

RH 1887. jún 7.Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg.

MB 87.Térj meg. – Semmi hasznunk nem lesz abból, ha önsanyargatást gyakorolunk, és azzal áltatjuk magunkat, hogy saját tetteinkkel érdemeket szerezhetünk, vagy örökséget kaphatunk a szentek között. Amikor Krisztusnak feltették a következő kérdést: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?”, ő így válaszolt: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött”(Ján 6, 28-29). A megtérés azt jelenti, hogy elfordulunk az éntől Krisztus felé, s amikor befogadjuk Krisztust, hogy így hit által ő bennünk élhessen, akkor a jó cselekedetek nyilvánvalókká lesznek.

JÉ 246.Térj meg. – Gyakran bánkódunk amiatt, hogy bűnös tetteink kellemetlen következményekkel járnak ránk nézve, ez azonban nem bűnbánat. A bűn miatti igazi szomorkodás a Szentlélek munkájának gyümölcse. A Lélek elénk tárja a hálátlan szívet, amely megbántotta, megszomorította a Megváltót, és töredelmesen a kereszt lábához vezet bennünket. Minden bűn újra megsebzi Jézust, és amikor feltekintünk Rá, akit általszegeztünk, sírunk bűneink miatt, melyek szenvedést okoztak Neki. Az ilyen sírás a bűn megtagadásához vezet.

Jel. 2,6

"De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, amelyeket én is gyűlölök."

7BC 957.De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd. – Vajon a Nikolaiták bűne nem a mi bűnünk is, hogy Isten kegyelmét kéjvágyra váltóztattuk (RH 1887 jún. 7).
Napjainkban, széles körben hirdetik, hogy Krisztus evangéliuma érvényen kívül helyezte Isten törvényét: mivelhogy „hiszünk, fel vagyunk mentve az Ige cselekvésének szükségessége alól. Ez azonban a Nikolaiták tanítása, melyet Krisztus olyan kíméletlenül elítél (ST 1912. jan.2).

Jel. 2,7

"Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van."

PUR 1904. dec.12.Akinek van füle, hallja.

RH 1890. szept. 30.Akinek van füle, hallja.

ST 1891. jún. 15.Akinek van füle, hallja.

5T 74.Akinek van füle, hallja. – Az Úrtól bizonyságtételt hoztam nektek. Aki hajlandó megjavulni, az meghallja az Ő hangját. Akiket azonban az ellenség csal, azok most nem akarnak a világossághoz jönni, nehogy megrója tetteiket. Sokan nem ismerik fel Isten tettét és jelenlétét. Nem tudták, hogy Ő az. Az Úr mégis mindig kegyelmes, hajlandó megbocsátani, ha valaki bűnbánattal és hittel hozzá fordul. Azt mondja az Úr: Sokan nem tudják, miben botlanak meg. Nem engedelmeskednek Isten Szavának, hanem a maguk belátását követik, a maguk feje után mennek. Kétely és hitetlenség foglalta el a hit helyét. Elhagytak engem.

Akinek van füle, hallja. Lásd EGW 2,29; 3,6.13.

7BC 957.A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról. Azt gondoljátok, hogy meg kell várnunk a megdicsőülést, és csak akkor ehetünk az élet fájának leveleiből? Aki szívébe fogadja Krisztus Igéit, tudja mit jelent enni az élet fájának leveleiből (János 6,33-63).
Mikor a hívő a Lélek közösségében él, elfogadja az igazságot, és életének szabályává teszi azt, akkor eszik a mennyből alászállt Kenyérből. Ezzel bizonyítja Krisztus életének elfogadását, és bizonyítja azt, hogy nagyra értékeli a bűnös emberért hozott kimondhatatlan áldozatot.
Az Istentől származott ismeretek az élet kenyere. Az élet fájának levelei a népek gyógyulását szolgálják. A lelki élet áramlata hatja át a szívet, amikor elhiszi Krisztus szavait, és életében gyakorolja azt. Így válunk eggyé Krisztussal. Tapasztalatból tudjuk, hogy az, aki addig gyenge és erőtlen volt, most megerősödik. Ez az örök élet kezdete bennünk, ha a megkezdett hitben mindvégig szilárdak és állhatatosak maradunk.
Minden igazságot, mint a Jézustól való életet kell elfogadnunk. Az igazság megtisztít, minden szennytől s elkészíti lelkünket Krisztus jelenlétére. Így lesz Krisztus bennünk a dicsőségnek ama reménysége (1902, 103. kézirat).

7BC 988-89.A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról. Édenben az életfájának gyümölcse természetfeletti erővel rendelkezett. Enni belőle örök életet jelentett. Gyümölcse a halál ellenszere volt, levelei az élet és a halhattalanság fenntartását szolgálták. Az ember engedetlensége miatta a halál betette a lábát a földe. Ádám evett a jó és a gonosz tudásnak fájáról, melynek érintése is meg volt tiltva. Bűne megnyitotta a nyomorúságok zsilipjeit.
A bűn behatolása után a mennyei Kertész átültette az élet fáját a mennyei paradicsomba: de az ágai a falakon át mégis lehajolnak a lenti világba. A Krisztus vére által hozott megváltásnak köszönve még mindig ehetünk életet adó gyümölcséből.
Krisztusról ez van írva: „Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. Ő az élet forrása. A Neki való engedelmesség életadó hatalom, mely megvidítja a lelkeket.
Krisztus mondja: „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (János 6,35: Jel 2,7) (ST 1909 márc.31).
Az emberek fiai a gonoszság gyakorlati ismeretével rendelkeznek, de Krisztus eljött a világra megmutatni nekik, hogy Ő az élet fáját ültette számukra, melynek levelei a népek gyógyítására valók (1898. 67. kézirat).
Az élet fájának leveleit ajánlja nektek az Úr. Édesebb a méznél, a lépes méznél is. Vegyétek, egyétek, emésszétek, s félénkségetek el fog múlni (1898, 71. kézirat).
Krisztus… volt az élet fája mindazoknak, akik szakítani és enni akartak belőle (1898. 95. kézirat).
Senki se feledje, hogy az élet fájának tizenkét fajta gyümölcse van. Ez földi küldetésünk tizenkét lelki tevékenységét ábrázolja. Számunkra az Isten Szava az élet fája. A Szentírás minden részének megvan a maga áldó haszna. Az Ige minden részéből tanulni lehet valamit. Tanuljátok meg, hogyan kell kutatni a Bibliát. A Biblia nem darabokból tákolt valami, hanem igazi nevelő. A Biblia tanulmányozása akkor lesz áldásos számunkra, ha gondolatainkat arra összpontosítjuk, amit olvasunk, s eközben elménk minden erejét megfeszítsük. A Szentlélek eszetekbe juttatja Krisztus szavait. Megvilágosítja a gondolkodást és irányítja a kutatást (1898. 3. levél).
Krisztus az életünk és a halhatatlanságunk forrása. Ő az élet fája. S aki hozzá jön, annak lelki életet ad (RH 1897. jan. 26).

ML 355.A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról. Éden kertjében az élet fájának gyümölcse természetfeletti életerővel rendelkezett. Fogyasztása örök életet jelentett. Gyümölcse a halál ellenszere volt. Levelei az élet és a halhatatlanság fenntartására szolgáltak… A bűn bejövetele után a mennyei Kertész átültette az élet fáját a mennyei Édenbe.
A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon ehetnek az élet fájáról, amiképpen ősszüleink is ehettek róla a bűnbeesésük előtt. Azon halhatatlan messze terjedő fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Akkor minden fájdalmuk eltűnik. Többé sohasem érzik a betegséget, szomorúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Akkor majd Jézus meglátja lelke szenvedéseinek gyümölcseit, és megelégszik, amikor a megváltottak – akik szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedésnek voltak kitéve és átok alatt nyögtek – összegyűlnek az élet fája köré, hogy egyenek halhatatlan gyümölcséből, amelyhez ősszüleink minden jogukat eljátszották Isten parancsának áthágása által. Többé nem lesznek kitéve annak a veszélynek, hogy újra elveszítik jogukat az élet fájához, mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálban.
Az élet fáján a legszebb gyümölcsök teremnek, amelyekből a szentek szabadon ehettek… A legmagasztosabb nyelv sem tudja kifejezni a menny dicsőségét és a Megváltó szeretetének határtalan mélységét.

PP 36.A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról. – Amikor Ádám és társa a lankadt virágokban és hulló falevelekben a pusztulás első jeleit látta, jobban gyászolt, mint most az ember halottai miatt. A törékeny, érzékeny virágok halála valóban okot adott a fájdalomra. De amikor a hatalmas fák elhullatták leveleiket, ez a kép élénken emlékeztette őket arra a rideg tényre, hogy minden élő sorsa a halál.
Az Édenkert a földön maradt hosszú idővel az után is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte őket. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kerubok őrizte kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek istentiszteletre. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent elhagyniuk. Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21,1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.
Akkor azok, akik megtartották Isten parancsolatait, halhatatlanul fognak az élet fája alá lépni, a bűntelen világok lakói abban a gyönyörű kertben a végtelen korszakokon szemlélni fogják Isten tökéletes teremtői művének egy darabját, azt, amelyet a bűn átka nem érintett - ízelítőt abból, amivé a föld lehetett volna, ha az ember a Teremtő dicső tervét betöltötte volna.

5T 655.A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról. – Röviddel az első látomás után második látomást kaptam. Láttam a megpróbáltatásokat, melyeken át kell mennem: megértettem, hogy kötelességem tovább adni, amit Isten kijelentett nekem. Láttam, hogy munkám elkeseredett ellenállásba fog ütközni, hogy szívemet kínok fogják gyötörni, de Isten kegyelme elégséges lesz mindezek között is megtartani engem.
A látomás tárgya módfelett aggasztott, mert rámutatott kötelességemre: az emberek közé menni és hirdetni az igazságot. Zsibbasztó félelem nehezedett rám: ha teljesítem a kötelesség hívását, s kijelentem, hogy a magasságos Isten látomásokkal és jelenésekkel tüntetett ki, bűnös kevélységbe eshetek, fejembe szállhat a dicsőség, Isten rosszallását zúdíthatom magamra és elveszíthetem lelkem üdvösségét.
Azért esedezem, hogy ha már tovább kell adnom, amit az Úr rám bízott, akkor őrizzen meg a nem helyénvaló kevélységtől. Ezt mondta az angyal: Imádat hallották, és feleletet kapsz rá. Ha a gonosz, melytől félsz, kerülgetni fog, Isten keze kinyúl érted és megment. Szenvedés által magához fog vonni, így őrzi meg alázatodat. Kézbesítsd az üzenetet hűségesen, tarts ki mindvégig, s akkor enni fogsz az élet fájának gyümölcséből és inni az élet vizéből.

8T 125.A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról. – A leghőbb kívánságom az volt, hogy bemenjek Isten városába, de nem, mint oly bűnös, aki éppen csakhogy kegyelmet kapott, hanem, mint győző. Testvérem gondolkozz el ezen. Ha ebben az életben igaz, alázatos és hűséges vagy, akkor gazdagon léphetsz be oda. Tiéd lesz az élet fája, mert legyőzted a bűnt. A város, amelyet Isten épít, a te városod lesz. Ragadja meg képzeleted a láthatatlan dolgokat. Hadd ragadják el gondolataidat Isten irántad való nagy szeretetének bizonyítékai. Ha arra gondolsz, amire törekszel, elmúlik a pillanatnyi, könnyű szenvedés sajgása.

8T 288.A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról.Éden kertjében az élet fájának gyümölcse természetfölötti jó tulajdonsággal bírt. A fáról enni örök életet jelentett. A gyümölcs a halál ellenszere volt. Levelei tartották fenn az életet és a halhatatlanságot. De az ember engedetlensége miatt a halál belépett a világba. Ádám evet a jó és gonosz tudásnak fájáról, a gyümölcsből, amelyet nem volt szabad érintenie. Az engedetlenség megnyitotta fajunk fölött a szomorúság zsilipéit.
A bűn belépése után a mennyei Gazda átültette az élet fáját, a mennyei paradicsomba, de ágai áthajolnak a falon, a lenti világba. A Krisztus vérén történt megváltás jóvoltából, még mindig ehetjük életadó gyümölcsét.

NK 453.A győzedelmesnek. – Sátán a legádázabb és legravaszabb kísértéseivel támadta meg Krisztust, de minden összecsapásnál kudarcot vallott. Azok a csaták miértünk folytak; és azok a győzelmek lehetővé teszik számunkra a győzelmet. Krisztus mindenkinek erőt ad, aki kér tőle. Sátán senkit nem győzhet le saját beleegyezése nélkül. A kísértő nem kapott hatalmat az akarat irányítására, sem pedig a bűn kikényszerítésére. Elcsüggeszthet, de nem szennyezhet be. Meggyötörhet, de nem fertőzhet meg. Az a tény, hogy Krisztus győzött, öntsön bátorságot követőibe, hogy hősiesen küzdjenek a bűn és a Sátán ellen!

EW 218.Az élet fájáról. – Sátán már Éden kertjében megkezdte csalását. Így szólott Évához: „Bizony nem haltok meg!” Íme, ez volt Sátán első leckéje a lélek halhatatlanságáról, amely tanítást egészen a mai napig folytatta és folytatni is fogja, amíg csak Isten gyermekei fogságának vége nem szakad. Ádám és Évára lettem figyelmessé a paradicsomban. Kinyújtották kezüket a tiltott fa gyümölcse után. Ezután elhelyeztetett a villogó kard az élet fája körül és kiűzettek a paradicsomból, nehogy az élet fájának gyümölcséből egyenek; mert akkor örökkön élő bűnösök lettek volna. Ennek a fának gyümölcse ugyanis halhatatlanságot örökített át. Hallottam, amint egy angyal ezt kérdezte: „Ádám családjából ki hatolt át a villogó kardon és részesedett az élet fájának gyümölcséből?"Majd hallottam a másik angyal válaszát: Ádám családjából senki sem hatolt át a villogó kardon, és senki sem evett az élet fájának gyümölcséből, ezért nincsen egyetlen halhatatlan bűnös sem. A léleknek, aki vétkezik, örök halállal kell halnia, oly halállal, amelyből nincs remény a feltámadásra; így engeszteltetik ki Isten haragja.

Becho 1895. jún. 17.Az élet fájáról.

GCDB 1899. már. 6.Az élet fájáról.

MM 233-34.Az élet fájáról.

PP 20-21.Az élet fájáról. „És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala” (1Móz 2,8). Minden, amit Isten teremtett, tökéletesen szép volt, és úgy tűnt, hogy semmi sem hiányzik a szent pár boldogságához; de Isten még további jelét adta szeretetének. Egy kertet készített elsősorban otthonukként. Ebben a kertben volt mindenféle fa, közülük sok megrakottan illatos, ízletes gyümölccsel. Voltak ott szőlőtövek, nagyon kellemesek a szemnek, a legváltozatosabb színű, csábító gyümölcsöktől roskadozó ágaikkal. Ádámnak és Évának kellett a szőlővesszőkből lugast alakítani, így készítve maguknak lakást a gyümölccsel borított élő lombozatból. Voltak ott pazar színekben tündöklő illatos virágok is. A kert közepén állt az élet fája, amely pompásabb volt az összes többi fánál. Gyümölcse arany és ezüst almának tűnt, és állandósítani tudta az életet.

(PH086) 31-32.Az élet fájáról.

RH 1910. jan. 13.Az élet fájáról.

YI 1852. okt. 1.Az élet fájáról.

RH 1893. már.28.Az élet fájáról.

1SP 69.Az élet fájáról.
Az élet fájáról. Lásd EGW 22,2.

CT 343.Amely az Isten paradicsomának közepette van.

PP 55-56Amely az Isten paradicsomának közepette van. – Azóta sem volt az embernek olyan alkalma Istent művein keresztül megismerni, mint abban a korban. Az egyáltalán nem a vallási sötétség korszaka volt, hanem a világosságé. Az egész világnak alkalma nyílt arra, hogy tanuljon, és azokat, akik Istent félték, Krisztus és az angyalok is oktatták. Az igazság néma tanújaként Isten kertje velük volt, és századokon át az emberek között is maradt. A Paradicsom kéruboktól őrzött kapujában látható volt Isten dicsősége, és ide jöttek az első istenimádók. Itt állították fel oltárukat, és mutatták be áldozataikat. Ide hozta áldozatát Káin és Ábel, és Isten alászállt, hogy találkozzon velük.

21. MR 387.Amely az Isten paradicsomának közepette van.

KP 190.Amely az Isten paradicsomának közepette van. – Ha lelkiismeretesen ápolod lelked szőlőskertjét, Isten munkatársul vesz maga mellé, és megbíz azzal, hogy ne csak magadért munkálkodj, hanem másokért is. Bár Krisztus a szőlőskerten a gyülekezetet érti, de azt nem mondja, hogy csak a gyülekezet tagjait szeressük, és csak értük munkálkodjunk. Az Úr szőlőskertjét ki kell szélesíteni. Az Úr ki akarja terjeszteni szőlőjét az egész világra. Amikor eligazítást és képességeket ad az értékes palánták gondozásához, nekünk is meg kell tanítanunk rá másokat. Így szélesítjük az Úr szőlőjét. Isten látni akarja hitünk, szeretetünk és türelmünk jeleit. Figyeli, hogy felhasználjuk-e minden lelki ajándékunkat; igyekszünk-e jól képzett munkások lenni szőlőjében a földön, hogy beléphessünk országába, abba az édeni otthonba, amelyet Ádámnak és Évának törvényszegésük miatt el kellett hagyniuk.

5BC 1132.Amely az Isten paradicsomának közepette van. – Krisztus halála megpecsételte annak pusztulását, akié a halál hatalma, akitől a bűn származik. Miután a Sátán elpusztul, nem lesz, aki bűnre csábítson: az engesztelést sohasem kell megismételni. Nem fenyeget az a veszély, hogy az Isten világegyetemében ismét lázadás üsse fel a fejét. Aki ezen a világon egyedül tud visszatartani a bűntől, meg fogja akadályozni a mennyben a bűnt. Mind a szentek mind az angyalok ismerni fogják Krisztus hatalmának jelentőségét. A világ megalapítása óta megöletett Bárány nélkül a bukott embereknek nem lehetne otthona Isten paradicsomában. Magasztaljuk hát a Krisztus keresztjét! Az angyalok megtiszteltetésben és dicsőségben részesítik őt, hiszen még ők sincsenek biztonságban, csak amennyiben az Isten Fiának szenvedéseire tekintenek. A kereszt hatékonysága őrzi meg a mennyei angyalokat a hitehagyástól. A kereszten kivívott győzelem nélkül nem lennénk nagyobb biztonságban a gonosztól, mint a Sátán bukása előtt voltak. Az angyalok tökéletessége csődöt mondott a mennyben. Az ember tökéletessége csődöt mondott Édenben, a boldogság paradicsomában. Aki akár a mennyben, akár a földön biztonságban akar lenni, annak Isten Bárányára kell tekintenie.

5MR 20-20.Amely az Isten paradicsomának közepette van.

2SAT 35.Amely az Isten paradicsomának közepette van.

RH 1874. feb.24.Amely az Isten paradicsomának közepette van.

ST 1898. dec. 8.Amely az Isten paradicsomának közepette van.

Jel. 2,8

"A Smirnabeli gyülekezet angyalának, pedig írd meg: Ezt mondja az Első és Utolsó, aki halott vala és él."

JÉ 152-53.A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg. – Jézus samáriai tartózkodását áldásnak szánta tanítványai számára, akik még mindig a zsidó vakhit befolyása alatt álltak. Úgy érezték, hogy a nemzetük iránti hűség kötelezi őket ellenségeskedés táplálására a samaritánusok irányában. Csodálkoztak Jézus magatartásán. Nem tudták nem követni példáját, és bár a Samáriában töltött két nap során a Jézus iránti hűségük féken tartotta előítéleteiket, szívük azonban hajthatatlan maradt. Időbe telt, amíg megtanulták, hogy megvetésük és gyűlöletük helyét irgalmasságnak és együttérzésnek kell elfoglalnia. Az Úr mennybemenetele után viszont tanításai új jelentést nyertek a tanítványok számára. A Szentlélek kitöltetése után visszaemlékeztek a Megváltó tekintetére, szavaira, tiszteletteljes, nyájas viselkedésére ezekkel a megvetett idegenekkel szemben. Amikor Péter Samáriába ment prédikálni, ugyanezzel a lelkülettel munkálkodott. Amikor Jánost Efézusba és Szmirnába hívták, visszaemlékezett a sékhemi tapasztalatra, és szíve hálával telt el az isteni Tanító iránt, aki előre látta a rájuk váró nehézségeket, és saját példájával nyújtott segítséget.

RH 1887. jan. 11.Aki halott vala és él.

Jel. 2,9

"Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája."

Tudom a te dolgaidat. Lásd EGW 2,2.

2T 650.Nyomorúságodat és szegénységedet. – A Krisztus szolgája, az igazság tanítója, az igaz pásztor bizonyos értelemben mindenek szolgája. Előre gondol mindenki szükségletével, tudja, hogyan lehet hasznos itt vagy ott a lélekmentés nagyszerű munkájában. Aki azt állítja, hogy az igazságot hirdeti, s mégis odamegy, ahová neki tetszik, és még akkor is úgy dolgozik, ahogy éppen kedve kerekedik, aki azon felül a felelőségek alól is kibújik, az még nem vette fel a keresztjét, az nem követi Krisztust és az örömhír lelkésze megbízatásának sem tesz eleget. Kevesen tudják tapasztalatból, hogy mit jelent Krisztusért szenvedni. Bár olyanok kívánnak lenni, mint Krisztus, mégis el szeretnék kerülni a nyomort és a keresztre feszítést. Boldogan vele lennének a dicsőségben, de nincs ínyükre, hogy sok lemondáson és nyomorúságon át, jöjjenek hozzá.

RC 350.Nyomorúságodat és szegénységedet.

OHC 288.Nyomorúságodat és szegénységedet. – Isten szava nem szélesítette meg a keskeny utat, de ha a sokaság megtalálta azt az utat amelyen megtarthatják a kegyesség látszatát, hogy ne viseljék a keresztet és ne szenvedjenek üldözést, azt az utat találták meg amelyen nem járt a megváltó és olyan példát követnek, amelyet nem Ő tett eléjük. Vajon nem elegendő, hogy a Megváltó otthagyta a menny dicsőségét és áldásait és elszenvedte a szegénység és a nagy szenvedések életét, meghalt szégyenteljes és kegyetlen halállal, hogy biztosítsa számunkra a menny örömét és szentségét? Vajon lehetséges, hogy mi méltatlanok a szeretet és alázatosság e nagy tárgyához mérten kereshetjük az élet jobb részét attól, mint amit Megváltónk kapott?

3T 151.Nyomorúságodat és szegénységedet. – Sok esetben áldás a nincstelenség, mert nem tűri meg, hogy semmittevés rontsa meg a fiatalokat és a gyermekeket.

JÉ 51.Nyomorúságodat és szegénységedet. – Krisztus volt az egyetlen bűntelen személy, aki valaha a földön élt, jóllehet csaknem harminc évig lakott Názáret gonosz lakosai között. Ez a tény megszégyeníti azokat, akik úgy gondolják, hogy a szeplőtlen élet megvalósítása környezetüktől, szerencséjüktől vagy jólétüktől függ. Éppen a kísértés, a szegénység, a viszontagságok nevelő hatására van szükség ahhoz, hogy a tisztaság és az állhatatosság kifejlődjék.

2T 682.De gazdag vagy. – Krisztus tanítványai közül, aki a legszerényebb és legszegényebb, aki gazdag a jócselekedetekben, boldogabb és becsesebb az, az Isten szemében, mint azok, aki terpeszkedő gazdagsággal dicsekszenek. Többre becsülik őket a menny udvaraiban, mint a legfennhéjazóbb uralkodókat és nemeseket, akik nem gazdagok az Isten iránt.

KP 180.Akik azt mondják, hogy ők zsidók. Krisztus nem látott semmi érdemet a származásában. Azt tanította, hogy a lelki kapcsolat a vérségi kapcsolat felett áll. A zsidók azt állították, hogy Ábrahámtól származnak. Mivel azonban nem úgy éltek, mint Ábrahám, azt bizonyították, hogy nem igazi gyermekei. Csak azok Ábrahám igazi leszármazottai, akik Ábrahám lelkületével engedelmeskednek Istennek. Habár a koldus az alsóbbrendűnek tartott osztályhoz tartozott, Krisztus azok közé sorolta, akiket Ábrahám legközelebbi barátai közé fogadna.

EW 227.Akik azt mondják, hogy ők zsidók. Láttam egy igen nagy sereget, amely Jézus nevét vallotta ugyan, de amelyet Isten nem ismert el sajátjának. Nem örült nekik. Sátán, vallásos jelleget öltött magára s örült annak, hogy az emberek keresztényeknek tartják magukat. Azt is pártolta, hogy az emberek higgyenek Jézusban, kereszthalálában és feltámadásában. Ezt Sátán és angyalai is hiszik és remegnek. Ha azonban ez a hit nem indít jócselekedetekre, s nem készteti a hitvallókat arra, hogy Jézus életéről példát vegyenek, akkor Sátán teljesen nyugton marad. Hisz ezek az emberek csupán a nevét fogadták el Jézusnak, de szívük érzéki és így jobban felhasználhatja őket saját szolgálatára, mintha nem vallanák magukat keresztényeknek. Krisztus neve alá rejtik romlottságukat s a világ szentségtelen tulajdonságaik, bűnös szokásaik és szenvedélyeik ellenére is keresztényeknek tartja őket. Ez a hitetleneknek alkalmat ad, hogy tökéletlenségüket Krisztusnak szemére hányják, s arra indítja a világot, hogy azokat is elítélje, akiknek hite makulátlanul tiszta.

7BC 958Hanem a Sátán zsinagógája. Krisztus, azt az egyházat, amelyet Sátán irányít, Sátán zsinagógájának nevezi. Ennek tagjai az engedetlenség fiai. Ezek a bűnt választották és arra törekszenek, hogy Isten törvényét érvéntelenné tegyék. A Sátán mesterkedése az, hogy jóval elegyítse a rosszat, s eltávolítsa a jó és a rossz közötti különbséget. Krisztus olyan egyházat kíván, mely azon fáradozik, hogy elválassza a rosszat a jótól, melynek tagjai nem tűrik el tudatosan a helytelenséget, hanem kiűzik azt szívükből és életükből (RH 1900. dec. 4).

(1888) 1554-55.Hanem a Sátán zsinagógája. – Krisztus így emlegette azt az egyházat, ahol a Sátán elnököl, mint a Sátán zsinagógáját. Tagjai az engedetlenség fiai. Ezek azok, akik szeretik a bűnt, a bűnt választják, mindig azon fáradoznak, hogy hatástalanná, érvénytelenné tegyék Isten törvényét, amely szent, igaz és jó. A Sátán tevékenysége, hogy rosszal elegyítse a jót, s elhalványítsa a különbsége a jó és a rossz között. Krisztus olyan egyházat akar, amely a jó és a rossz elválasztásán munkálkodik, melynek tagjai nem fogják tudatosan megtűrni a helytelen dolgok cselekvését, hanem ki fogják az vetni szívükből és életükből. Milyen óvatosnak kell lennünk, hogy ítéletet mondjunk mások munkájára, mások tettei felett, mily igen óvatosnak, nehogy a Szentlélek megnyilvánulásait a gonoszság eszközének tulajdonítsuk.

Ev 602-3.Hanem a Sátán zsinagógája. – A spiritizmus majdnem foglyul ejti az egész világot. Sokan azt hiszik, hogy a spiritizmus csupán trükk és csalás: de ez nem áll. Emberfeletti erő működik különféle úton-módon, s csak kevesen sejtik, hogy a spiritizmusnak a jövőben milyen megnyilatkozásai várhatóak. A spiritizmus sikerének alapjait azok az állítások vetették meg, melyek hazánk szószékeiről elhangzottak. A lelkészek a Sátántól eredő hamis tanokat bibliai tantételnek nyilvánították.
A halál utáni öntudat, valamint az, hogy a halottak lelkei érintkezhetnek az élőkkel, olyan tantétel, mely nem a Szentírásban gyökerezik: mégis ezeket az elméleteket igazság gyanánt hirdetik. Ez a hamis tantétel nyitott utat az ördögi lelkeknek, hogy az embereket megcsalják, amennyiben magukat a holtak lelkeinek állítják. Sátán ügyvivői megszemélyesítik a halottakat, s így lelkeket ejtenek foglyul. Sátánnak van vallása, van zsinagógája és vannak hűséges imádói. Hogy híveinek sorait szaporítsa, mindenféle csalást alkalmaz (Keltezetlen kézirat 66).

LS 65.Hanem a Sátán zsinagógája. – Csakhamar hallottuk Isten szavát hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, mely közölte velünk Jézus eljövetelének napját és óráját. Az élő szentek a száznegyvennégyezer, megértette az Úr szavát, a gonoszok ellenben mennydörgésnek tartották. Amikor Isten kihirdette az időt, és ránk árasztotta Szentlelkét, arcunkon Isten dicsőségétől ragyogott, mint a Mózes arca, amikor lejött a Sínai hegyről.
Mind a száznegyvennégyezer el volt pecsételve és tökéletes egységbe tömörült. Homlokukra ez volt írva: „Isten és az Új Jeruzsálem,” és egy dicső csillag, amely Jézus új nevét tartalmazta. A gonoszok bosszankodtak boldogságunk és szentségünk felett. Haragjukban ránk akartak támadni, hogy kezüket ránk tegyék, és börtönbe vessenek bennünket, de ha kezünket kinyújtottuk az Úr névében, ők tehetetlenül a földre hullottak. Akkor tudta meg a Sátán zsinagógája, hogy Isten szeret bennünket, akik egymás lábát mostuk, s egymást szent csókkal köszöntöttük, és ők lábunk előtt szolgáltak.

6T 475.Hanem a Sátán zsinagógája. – Népünk Angliában is tegyen komolyabb erőfeszítést, hogy hittel és bátorsággal ihlesse skandináv testvéreinket. Testvéreim, siessünk az Úr segítségére a hatalmasok ellen.
Ne feledjétek, hogy minél inkább közeledünk Krisztus eljövetelének napjához, annál buzgóbban és rendíthetetlenül kell dolgoznunk, mivel a Sátán egész zsinagógája ellenünk van. Nem lázas izgalomra, hanem arra a bátorságra van szükségünk, melyet a valódi hit szül.

TM 16.Hanem a Sátán zsinagógája. Sátán szövetségeseinek, egyházainak se szeri, se száma: Krisztus nevezi őket Sátán zsinagógájának, mert tagjai: a bűn fiai. Sátán egyházának tagjai állandóan azon dolgoznak, hogy lerázzák magukról Isten törvényét, s hogy elhomályosítsák, összekuszálják a különbséget a jó és a rossz között. Sátán erőteljesen dolgozik az engedetlenekben és általuk, hogy árulást és a hitehagyást igazságnak és hűségnek tüntessék fel. És éppen korszakunkban működik sátáni ihletésének ereje és készíti elő ügyvivőit, hogy véghezvigyék nagy lázadásukat Isten ellen, melyet a mennyben kezdtek meg.

GCB 1897. ápr. 1.Hanem a Sátán zsinagógája.

Jel. 2,10

"Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Íme a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpró-báltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját."

1SG 103-105.Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell.

9T 228.Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell. – Isten szeretete egyháza iránt végtelen. Örökségéről szüntelen gondoskodik. Nem tűri, hogy szenvedés érje egyházát, csak olyant, mely elengedhetetlenül szükséges annak megtisztuláshoz, jelen és örök javához. Meg fogja tisztítani egyházát, ahogy a földi templomát megtisztította, földi szolgálatának kezdetén és végén. Amit próba és vizsgaként egyházára hoz, azzal a céllal teszi, hogy népe mélyebb jámborságot és több erőt nyerjen elvinni a kereszt diadalát a világ minden tájára. Mindnyájunkra munkát szabott ki. A növekedésnek és a haladásnak nem szabad megtorpadnia a munkának városról-városra, országról-országra, nemzetről-nemzetre kell terjednie, mindig csak előre és felfelé, megalapozottan, megerősödötten, megszilárdultan.

AT 403.Íme a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok. – Általa jelentette ki Isten, egyházának, mit kell majd szenvednie Érette. A sötétség és babona hosszú évszázadain végigtekintve, a száműzött agg látta azokat a tömegeket, embermilliókat, akik mártírhalált szenvednek az igazságért. De azt is látta, hogy Ő, aki megvédelmezte egykor első bizonyságtevőit, nem hagyja el hű követőit az üldözések hosszú évszázadain át, az idők végezetéig. „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell;” - jelentette ki az Úr. „Íme a Sátán egynehányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok és lészen... nyomorúságtok. Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2, 10).

CC 362.Íme a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok.

AT 403.Légy hív mind halálig. – Aki „atyátokfia és társatok a szenvedésben”(Jel 1,9). Általa jelentette ki Isten, egyházának, mit kell majd szenvednie Érette. A sötétség és babona hosszú évszázadain végigtekintve, a száműzött agg látta azokat a tömegeket, embermilliókat, akik mártírhalált szenvednek az igazságért. De azt is látta, hogy Ő, aki megvédelmezte egykor első bizonyságtevőit, nem hagyja el hű követőit az üldözések hosszú évszázadain át, az idők végezetéig. „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell;” - jelentette ki az Úr. „Íme a Sátán egynehányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok és lészen... nyomorúságtok. Légy hív mindhalálig, és néked adom az életne k koronáját.” (Jel. 2, 10).

7BC 916.Légy hív mind halálig. „Nyerd el az örök életet.” Jöjj hittel Jézushoz. Kérjetek és adatik nektek. A bűnbánónak bocsánatot ígér, a hívőnek megigazulást, a mindhalálig hűeknek az élet koronáját (1895, 33. levél).

Ev 353.Légy hív mind halálig. – Ha Krisztus családjának egyik tagja kísértésbe esik, a többi tagnak törődnie kell vele, mégpedig jóindulattal. Törekedniük kell botladozó lábát felegyenesíteni, s őt megnyerni a tiszta és szent életnek. Isten ezt a szolgálatot gyülekezetének minden egyes tagjától megkívánja. Az Úr családjának tagjai legyenek bölcsek és éberek, tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy gyengébb hittestvéreiket megóvják Sátán rejtett hálóitól.
Ez a belmisszió munka: ugyanúgy javukra szolgál azoknak, akik végzik, mint azoknak, akiért folytatják. Az a szívélyes érdeklődés, amit a családi körben tanúsítunk, jóindulatú szavaink, melyeket testvéreinkhez és testvérnőinkhez intézünk, alkalmassá tesznek, hogy az Úr családja tagjaiért munkálkodjunk, akikkel ha Krisztushoz hívek maradunk, örök korszakokon át együtt élünk majd. „Légy hű mindhalálig” mondja Jézus „s néked adom az élet koronáját.” Ezért milyen gondosan gyámkodjanak az Úr családjának tagjai, testvéreik és testvérnőik felett. Válj barátukká! Ha szegények és szűkölködők táplálékban és ruházatban, segíts testi és lelki ínségükön. Így kettős áldásukra válhatsz (1898. 63. kézirat).

NK 37-38.Légy hív mind halálig. – Jézusnak e tanúi a leghevesebb üldözések idején is makulátlanul megőrizték hitüket. Minden kényelemtől megfosztva, a napfénytől elzárva, a föld sötét, de békés ölén találtak otthonra. Panasz nem hagyta el ajkukat. Hitről, béketűrésről, reménységről tanúskodó szavakkal bátorították egymást, hogy el tudják viselni a nélkülözést és a gyötrelmeket. Semmilyen földi áldás elvesztése nem tudta őket rákényszeríteni arra, hogy Krisztusba vetett hitüket megtagadják. Minden próba és minden üldözés csak egy-egy lépés volt, amellyel közelebb jutottak a megnyugváshoz és a jutalomhoz.
Sokan Isten régebbi szolgáihoz hasonlóan, „kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek” (35.v). Mindez Mesterük szavaira emlékeztette őket, aki azt mondta, hogy amikor Krisztusért üldözik őket, legyenek nagyon boldogok, mert nagy lesz jutalmuk a mennyben; mert korábban így üldözték a prófétákat is. És ők örültek, mert Krisztus méltónak találta őket arra, hogy az igazságért szenvedjenek, és győzelmi énekük felhangzott a lobogó lángok között. Hitszemükkel felfelé néztek, Krisztust látták és az angyalokat, amint a legmélyebb érdeklődéssel tekintenek le a mennyből, és helyeslőn figyelik kitartásukat. Isten trónjától egy hangot hallottak: „Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját!” (Jel 2:10).

PK 55-56.Légy hív mind halálig. – Amíg a küzdelem véget nem ér, mindig lesznek olyanok, akik eltávoznak Istentől. Sátán úgy alakítja körülményeinket, hogy azok észrevétlenül aláássák lelki erőinket, ha Isten ereje nem őrzi azt. Minden egyes lépésnél meg kell kérdeznünk: „Ez az Úr útja?” Ameddig tart életünk, céltudatosan, szilárd elhatározással kell őrködnünk érzelmeinken és indulatainkon. Egyetlen pillanatig sem lehetünk biztonságban, csak akkor, ha Istenre bízzuk magunkat, és életünk Krisztusban rejtőzik. Éberség és ima őrzi meg tisztaságunkat.
Mindazok, akik Isten városába lépnek, gyötrő küzdelem árán jutnak át a szoros kapun, mert „tisztátalanok, pedig nem jutnak be oda” (Jel 21,27). De azért ne adja fel a reményt, aki elesett! Lehet, hogy idős emberek, akiket Isten egykor nagyon megtisztelt, feláldozva erkölcsi tisztaságukat a vágyak oltárán, beszennyezik lelküket. De ha megtérnek, ha elhagyják a bűnt, és Istenhez fordulnak, van remény részükre. Aki azt mondja, hogy „légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10), felszólít erre is: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani” (És 55,7). Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. „Kigyógyítom őket a hűtlenségből - hirdeti -, szívből szeretni fogom őket, mert elfordul róluk haragom” (Hós 14,5).

2Szem 237-38.Légy hív mind halálig. – Nem feledkezünk meg rólatok. Imádkozunk értetek a családi oltárnál. Ébren fekszem éjjelent, és Istenhez esedezem értetek. Együtt érzek veletek. Továbbra is imádkozni fogok, hogy Isten áldása nyugodjék rajtatok. Isten nem hagy titeket vigasztalanul. Testvéreim! Az itteni világ nem sokat ér, Jézus mégis ezt mondja: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek” (Mát 7,7). Erre az ígéretre hivatkozom…
Testvérem, egy éjjel ezeket a szavakat szóltam hozzád: ’Már nincs sok hátra. Néhány fájdalmas nyilallás, néhány órányi szenvedés, azután nyugalom, áldott nyugalom. Istennek különleges módja van számodra arra, hogy békességre lelj. Minden embernek át kell menni a próbán. Mindnyájunknak ki kell inni a poharat, és meg kell tapasztalni a szenvedés keresztségét. Krisztus azonban a legkeserűbb halált kóstolta meg minden emberért. Ő tudja, hogy hogyan szánjon minket és érezzen együtt velünk. Csak nyugodj meg karajaiban. Jézus szeret, és örök szeretete által megváltott téged. Légy hű mindhalálig és elveszed az élet koronáját!
Mindenki, aki ezen a világon él mostantól fogva, tudni fogja, mit jelent megpróbáltatni. Tudom, hogy az Úr részesíteni fog kegyelmében, és nem távozik el tőled. Emlékezz Isten ígéretére: „És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jel 14,13). Légy bátor! Ha tudnék, most ott lennék melletted, de a feltámadás reggelén találkozni fogunk…
C. testvérnőhöz így szóltam vigasztaló szavakat. Amikor bátorítottam, a szoba mintha megtelt volna Isten angyalaival. Legyetek mindketten bátorságosak! Az Úr nem hagy el, és nem távozik el tőletek (1906. 312. levél).

4T 300.Légy hív mind halálig. – Felszólítottuk azokat, akik meg akartak keresztelkedni, meg akik első ízben tartották meg a szombatot, hogy jöjjenek előre. 25-en tettek eleget a felszólításnak. Áldásos bizonyságtételeket tettek s a tábori összejövetel lezárta előtt 22-en meg is keresztelkedtek.
Jólesett találkozni itt az ügy régi híveivel, akiket már harminc éve ismertünk. Haskings testvér, akit nagyra becsültünk, ugyanúgy szívén hordozta az igazságot ma, mint akkor régen. Örültünk, hogy találkozhattunk Temple és Collins testvérnőkkel Dartmauntból, a Wilkinson házaspárral, akik több mint harminc évvel ezelőtt láttak bennünket vendégül. E drága ismerőseink zarándoklása talán nemsokára véget ér: de ha mindvégig hűségesek maradnak, akkor elnyerik az élet koronáját.

5T 70-71.Az életnek koronáját. – Senki se hízelegjen magának azzal, hogy sikeres, csak akkor, ha megőrzi lelkiismeretének megközelíthetetlenségét, ha teljesen az igazságnak és Istennek szenteli magát. Haladjunk ellenállhatatlanul előre, sohase veszítsük kedvünket vagy reményünket a jó tettek mezején, bármilyen próbák is szorongatják ösvényünket, bármilyen erkölcsi sötétség borít is el minket. Meg kell, tanulunk a türelem, a hit, és a kötelességszeretet leckéit. Fékezzük meg magunkat, tekintsünk Jézusra, ez a kötelességünk minden nap. Az Úr soha el nem hagyja, aki bízik benne, és segítségét kéri. Csak annak homlokára kerül az élet koronája, aki győzni fog. Mindenkire komoly, magasztos, Istenért végzett kötelesség vár, amíg él. Amint a Sátán hatalma növekszik, s megsokasodnak a csapdái, növekedni kell azok hozzáértésének, rátermettségének és éleslátó vezéri képességének, akire Isten a nyáját bízta. Nemcsak a magunk lelkében vár ránk tennivaló, hanem az is kötelességünk, hogy másokat felrázzunk, hogy ők is törekedjenek az örök élet után.

AT 211-12.Az életnek koronáját. – Pál végül rámutat a romlandó babérkoszorú - a győztes versenyző jutalma - és a dicsőség romolhatatlan koronája közötti nagy-nagy különbségre, amelyet csak az nyerhet el, aki győzelmesen végzi be a hit nemes harcát. Amazok azért teszik, mondotta, „hogy romlandó koronát nyerjenek, mi azonban romolhatatlant.” A görög versenyfutók, hogy a mulandó díjat elnyerjék, vállalták a fáradságot, az önmegtagadást. Mi azonban végtelenül értékesebb díjra törekszünk; az örök élet koronájára. Mennyivel gondosabb legyen hát igyekezetünk, mennyivel készségesebb legyen hát áldozatunk és önmegtagadásunk!

2T 358-59.Az életnek koronáját.A versenyzők lemondásnak és fegyelemnek vetették alá magukat, hogy benevezhessenek a versenyre és elnyerjék a hervadó koszorút. Ez a koszorú egyetlen nap alatt elhervad. Különben is csupán halandóktól kapott megtiszteltetés jele volt. Nekünk azonban azt a versenyt kell megfutnunk, melynek végén hervadhatatlan korona és örök élet vár. Igen, mikor megfutottuk a versenyt, a mennyei dicsőség túláradó, örök mértéke lesz a díjunk. Mégpedig, mondja az apostol, hervadhatatlan. Akik itt a földön hervadó koszorúért futottak, megtartóztatók tudtak maradni minden tekintetben, miért is ne tudnánk mi, akik hervadhatatlan koronát várunk, a dicsőség örök mértékét, és Isten életéhez fogható életet. Mikor ez a hallatlan kiáltás áll előttünk, miért ne tudnánk kitartással futni az előttünk levő küzdőteret, hitünk szerzőjére és bevégzőjére függesztett tekintettel? Ő mutatta meg nekünk az utat, ő jelölte ki lábnyomával teljes hosszát. Azaz ösvény ez, melyet Ő bejárt, s vele együtt mi is részt vehetünk a lemondásban és szenvedésben. Mi is járhatunk ezen az ösvényen, melyet a maga vérével jelölt ki.

MYP 428.Az életnek koronáját.Felhívom iskoláink és főiskoláink tanulóit, higgyetek Jézusban, mint Üdvözítőtökben. Higgyétek, hogy Ő kész kegyelmével támogatni benneteket, ha őszintén közeledtek hozzá. Meg kell harcolnotok a hitnek harcát. Küzdenetek kell az élet koronájáért. Küzdjetek, mert a Sátán karmait nyújtja utánatok, és ha nem szakítjátok ki magatokat kezéből, megbénultok és tönkrementek. Az ősellenség ott van jobb, és ball felöl, előttetek és mögöttetek, és porba kell, hogy gázoljatok. Küzdjetek, mert koronát nyerhettek el. Küzdjetek, mert ha nem nyeritek el az élet koronáját, akkor mindent elvesztettetek, mind a földi, mind az eljövendő életben. Küzdjetek, de a Megváltótok erejében.

Jel. 2,11

"Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál."

RH 1887. jún. 6.Akinek van füle, hallja.

Akinek van füle, hallja. Lásd EGW 2,7.17.29.

NK 597-98.Aki győz, annak nem árt a második halál. – A gonoszok a földön kapják meg büntetésüket (Péld 11:31). „Pozdorjává” lesznek, „és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 4,1.). Egyesek egy pillanat alatt pusztulnak el; mások hosszú napokig szenvednek. „Cselekedeteik szerint” kapják büntetésüket. Sátánnak - mivel Isten az igazak bűneiért is őt terheli meg - nemcsak saját lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét rávette. Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított. Amikor már elpusztul mindenki, akit csalásaival elbuktatott, ő még él és szenved. A tisztító lángokban a gonoszok - a gyökér és az ágak - végül megsemmisülnek. Sátán a gyökér, hívei az ágak. Maradéktalanul lesújt rájuk a törvényszabta büntetés, ahogy azt az igazság megköveteli. A menny és a föld, ezt látva, Jahve igazságosságát hirdeti.
Sátán romboló munkájának mindörökre vége. Hatezer évig megvalósíthatta szándékát: megtöltötte a földet bajjal, és fájdalmat okozott az egész világegyetemnek. Az egész teremtettség nyögött és vajúdott. Most Isten teremtményei örökre megszabadulnak Sátántól és kísértéseitől. „Nyugszik, csöndes az egész föld (Az igazak) ujjongva énekelnek” (És 14,7). A dicsőítés és a győzelem hangja hallatszik az egész hűséges világegyetemben. „Nagy sokaság szavát, mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát hallani, mondván: Alleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható” (Jel 19,6).
A földet pusztító tűz borítja, de az igazak biztonságban vannak a Szent Városban. Akik az első feltámadáskor léptek ki a sírjukból, azokon nincs hatalma a második halálnak. Míg Isten a gonoszoknak megemésztő tűz, népének nap és pajzs (Jel 20,6; Zsolt 84,12).

SD 367.Aki győz, annak nem árt a második halál. „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka, pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róma 6,23). Ahogy az élet az igazak öröksége, úgy a halál a gonoszoké. Mózes meghirdette Izraelnek: „Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!” (5Móz 11,26.) Ez a szöveg nem arról a halálról beszél, amelyikre Ádám lett ítélve, mert az emberiség magán viseli bűnének büntetését. Ez a „második halál, ami meg lett hirdetve, mint az örök élet ellentétje.
A halál Ádám bűne miatt kiterjedt az egész emberiségre. Mindannyian a sírba mennek. A megváltás tervében szerzett érdem mindenkinek lehetővé teszi, hogy kijöjjön a sírból. „Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (Csel 24,15). „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1Kor 15,22). Az elmondottakban különbség van a két csoport között. „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijönnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására” (Ján 5,28-29). Akik méltók voltak az élet feltámadására, azokat „szentnek és áldottnak” nevezi. „Ezeken nincs hatalma a második halálnak” (Jel 20,6). De azok, akik hittel és bűnbánattal nem biztosították a megkegyelmezést, bűneik miatt el kell szenvedniük a büntetést.

EW 295.Aki győz, annak nem árt a második halál.Az angyal így szólt: „Sátán a gyökér, angyalai az ágak. Most gyökerestől, ágastól elpusztultak. Meghaltak örök halállal. Sohasem támadnak fel többé s Istennek világegyeteme tiszta lesz.” Azután láttam, hogy az a tűz, amely az istenteleneket elpusztította, minden tisztátalan dolgot is megemésztett és megtisztította a földet. Majd ismét láttam, hogy a föld már megtisztult és semmi nyoma sem maradt többé a régi átoknak. A földnek szétrepedezett, egyenetlen felülete most már mindenütt egyenletes lett. Isten egész világegyeteme megtisztult és a nagy küzdelem örökre véget ért. Bármerre fordultunk is, ahol a szem megpihent, minden tiszta és szent volt. A megváltottak egész serege, fiatalok és öregek, nagyok és kicsinyek, a Megváltó lábai elé vetették ragyogó koronáikat, letérdeltek és imádták Őt, aki öröktől fogva, mindörökké.

Jel. 2,12

"A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: 13. Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hû bizonysá-gomnak napjaiban sem, a ki megöleték nálatok, a hol a Sátán lakik."

LS 322. – Tudom a te dolgaidat. – Azoknak, akik a mű valamely ágában dolgoznak, mely által a világot át kell alakítani, ne szövetkezzenek azokkal, akik nem ismerik az igazságot. A világ nem ismeri az Atyát meg a Fiút, és nem tudja lelkileg megítélni sem művünk természetét, sem azt, hogy mit kell tennünk vagy mit nem. A felülről jövő Parancsoknak engedelmeskedjünk. Ne hallgassunk a hitetlenek tanácsára, és ne fogadjuk el az általuk indítványozott terveket. A művet nem ismerők indítványai olyan tervek lesznek, melyek Isten intézményeinek erejét gyengítik. Az ilyen javaslatok elfogadása által Krisztus tanácsát vetjük meg.
Isten szeme minden lélek munkáját, elgondolását és tervét figyeli. Ő a belsőt nézi, megítéli a szív gondolatát és érzéseit. Nincsen olyan titokban elkövetett tett, terv, szívnek elképzelése, és a léleknek gondolata, amelyben Ő nem olvasna úgy, mint egy nyitott könyvben! Minden cselekedetet, minden szót, minden indítóokot feljegyeznek a nagy szívvizsgáló könyvbe. Így szólt Ő: „Tudom a te dolgaidat.

8MR 11.Ahol a Sátán királyiszéke van.

3T 110.Ahol a Sátán királyiszéke van. – R. és S testvérek túl korán fogtak munkához…-ben. Ez a két testvér magával hozta korábban szerezett tapasztalatát. Hibás tapasztalatuk előttük lebegett, s ennek elégnek kellett volna lenni ahhoz, hogy visszatartsa őket, nehogy olyan munkába vágjanak, amire képtelenek. Volt itt bőven elvégzésre való munka. Nehéz hely volt ez, hogy gyülekezetet alapítsanak. Ellenséges hatások vették őket körül. Minden lépést csak kellő óvatosság és imádkozó szívvel végzett megfontolás után kellett volna megtenniük.
Ez a két testvér már többször kapott intést arra nézve, hogy hogyan is viselkedjenek bölcsen. Nem lett volna szabad vállalniuk ezeket a felelősségeket. Jaj mennyivel jobb lett volna Isten …-i ügyére nézve, ha a két testvér szűz területeken dolgozik. Az ördög trónja …-ban van. Csakúgy, mint a többi gonosz nagyvárosban, az pedig erőszakos ellenfél. …-ban izgága elemek is akadtak a szombattartók között, akik megkötötték az ügy kerekét. A kellő időben kell hát szólni és cselekedni, kitűnő alkalomkór, amikor a kifejtett igyekezet a lehető legkitűnőbb gyümölcsöket termi.
Ha hagyták volna, hogy a dolgok jobban kifejlődjenek, mielőtt bárki hozzányúlt volna, az izgágák, a megszenteletlenek kiváltak volna, s akkor nem maradt volna ellenség. Mindig óvakodnunk kell az elhamarkodottságtól. Jobb, ha a gyülekezet több kellemetlenséget visel el és több türelemmel él, minthogy kapkodva belenyúljunk, erőltessük a dolgokat, és szembeszegülő lelkületet szítsunk fel. Akik valóban az igazság kedvéért szeretik az igazságot, azok Isten dicsőségét szem előtt tartva folytatták volna útjukat, és hagyták volna, hogy az igazság fénye ragyogjon mindenkire.

BEcho 1897. márc.8.

(PH159) 138.

11Mr 5.

ST 1893. május 8.

Jel. 2,13

"Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, ahol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, aki megöleték nálatok, ahol a Sátán lakik."

Jel. 2,14

"De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izrael fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak."

1SP 320.Bálám.

1SP 326-27.Bálám.

AT 128.Aki Bálákot tanította. – Az antiókhiai gyülekezet képviselői Jeruzsálemben találkoztak a különböző gyülekezetekből jött testvérekkel, akik általános tanácskozásra gyűltek itt össze, és közölték velük a pogányok közötti munkálkodásuk eredményét. Azután részletesen vázolták azt a zűrzavart, amely azáltal keletkezett, hogy néhány Antiókhiába került megtért farizeus fennen hangoztatta: ha a megtért pogányok üdvözülni akarnak, tartoznak körülmetélkedni és a mózesi törvényeket megtartani.

NK 470-71.Aki Bálákot tanította. – Sem gonosz emberek, sem ördögök nem gátolhatják meg Isten munkáját, és nem zárhatják el Őt népétől, ha gyermekei szelíd, töredelmes szívvel megvallva és elhagyva bűneiket, hittel igénylik ígéreteit. Minden kísértésnek, minden kedvezőtlen befolyásnak - akár nyílt, akár titkos - ellen lehet állni, de „nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! Azt mondja a seregeknek Ura” (Zak 4,6).
„Az Úr szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésein... És kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?” (1Pt 3,12-13.) Amikor Bálám, a gazdag jutalom reményében meg akarta igézni Izraelt, és az Úrnak bemutatott áldozat kíséretében átkot próbált mondani Isten népére, Isten Lelke ajkára fagyasztotta az átkot. Bálám kénytelen volt így kiáltani: „Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?” „Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!” És újbóli áldozat bemutatása után a gonosz próféta ezt mondta: „Nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izraelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izraelnek: mit mívelt Isten?” De harmadszor is oltárok épültek és Bálám ismét megkísérelt átkot hozni Izraelre. De a vonakodó próféta által Isten Lelke meghirdette választottainak jólétét, és megdorgálta ellenségeik oktalanságát és rosszindulatát: „Aki áld téged, áldott lészen, és aki átkoz téged, átkozott lészen” (4Móz 23:8.10.20-21.23; 24:9).
Ebben az időben Izrael népe hűséges volt Istenhez. Ameddig engedelmeskedtek törvényének, nem volt hatalom sem a földön, sem a pokolban, amely erőt vehetett volna rajtuk. De az átkot, amelyet Bálám nem mondhatott ki Isten népe ellen, végül sikerült rájuk hozni bűnre csábításukkal. Amikor áthágták a parancsolatokat, elszakadtak Istentől, és ki lettek szolgáltatva a pusztító hatalomnak.

NK 45-46.Aki Bálákot tanította. – Lassan-lassan, először csak lopva és csendben, majd pedig, amikor megerősödött, és hatalmába kerítette az emberek lelkét, nyíltabban végezte megtévesztő és istenkáromló munkáját „a törvényszegés titkos bűne. A pogányság szokásai szinte észrevétlenül utat találtak a keresztény egyházba. A megalkuvás és a behódolás szellemét egy ideig fékezte a vad üldözés, amelyet az egyház a pogányságtól elszenvedett. De amikor az üldözés megszűnt, és a kereszténység bekerült a királyok udvarába és palotájába, felcserélte Krisztus és az apostolok alázatosságát és egyszerűségét a pogány papok és uralkodók pompájával és hivalkodásával, Isten kívánalmait pedig emberi elméletekkel és hagyományokkal. Nagy volt az öröm, amikor Konstantin a negyedik század elején névlegesen megtért, és a világ a látszatszentség öltönyében besétált az egyházba. Ekkor felgyorsult a bomlasztás. A látszólag vereséget szenvedő pogányság lett a győztes. Az ő szelleme irányította az egyházat. Tanításai, szertartásai és babonái összekeveredtek Krisztus névleges követőinek istentiszteletével.

PP 420-421.Aki Bálákot tanította. – Bálám azt prófétálta, hogy Izrael királya nagyobb és hatalmasabb lesz Agágnál. Ezt a nevet adták ugyanis az amálekita királyoknak. Az amálekiták abban az időben a hatalmas nemzetségek között szerepeltek. Izrael azonban, ha hűséges marad Istenhez, minden ellenségét legyőzi. Izrael királya Isten Fia volt. Az ő királyi székét pedig egyszer majd a földön állítják fel és az ő hatalmát Isten minden földi királyság fölé emeli.
Mikor Bálák a próféta szavait meghallotta, reményeiben csalódva, szíve félelemmel és haraggal telt meg. Ingerült lett, hogy Bálám semmi kedvezőt, semmi bátorítást nem adott neki. Megvetéssel tekintett a próféta megalkuvó, kétszínű eljárására. A király indulatosan kiáltott a prófétára: „Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de íme megfosztott téged az Úr a tisztességtől” (4Móz 24,11). Bálám válaszul azt felelte Báláknak, hogy előre megmondta neki, hogy ő csak azt az üzenetet tudja átadni, amit Istentől kapott.
Bálám mielőtt visszatért volna népéhez, a világ Megváltója legszebb és legfenségesebb próféciáját és Isten ellenségeinek végső megsemmisítéséről szóló ígéretét mondta el hallgatóinak: „Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákobból, és királyi pálca támad Izraelből, és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Séthnek minden fiait” (4Móz 24,17).
Bálám azzal fejezte be beszédét, hogy megjövendölte Moáb és Edom, Amálek és Keneus teljes pusztulását, és ezzel a reménység leghalványabb sugarát sem hagyta meg a moábiták királya számára.
A meggazdagodás és az előléptetés reménységében csalódottan - annak a tudatában, hogy a királynál kegyvesztett lett, Isten nem tetszését viszont magára vonta, tért vissza Bálám hazájába maga választotta missziójából. Hazatérése után Isten Lelkének irányító hatalma eltávozott tőle. Kapzsisága, amelyet féken tartott, ismét felülkerekedett benne. Kész volt igénybe venni minden eszközt annak érdekében, hogy a Bálák által ígért jutalmat elnyerje. Bálám tudta, hogy Izrael jóléte Istennek való engedelmességüktől függ, és így legyőzésükre nem volt semmi más mód a bűnre csábításukon kívül. Elhatározta, újra biztosítja a maga számára Bálák jóindulatát azzal, hogy tanácsa által a moábiták átkot hozhatnak Izraelre.
Azonnal visszatért Moáb földjére és a király elé terjesztette tervét. Maguk a moábiták is meggyőződtek már arról, hogy ameddig Izrael hű marad Istenhez, addig Isten pajzsuk volt. A Bálám által ajánlott terv elszakította Izraelt Istentől a bálványimádásra való csábítás által. Ha rá lehetne venni őket arra, hogy részt vegyenek Baál és Astarót erkölcstelen, buja imádásában, akkor az ő Mindenható védelmezőjük azonnal az ellenségükké válik, és ezért hamarosan prédáivá lesznek az őket körülvevő vad és harcias nemzetségeknek. A király készségesen elfogadta a tervet, és maga Bálám is ott maradt, hogy segédkezzék terve kivitelezésében.
Bálám tanúja lett ördögi terve sikerének. Meglátta, hogy Isten átka miként látogatta meg népét és Izrael ezrei miként pusztultak el Isten ítélete következtében. Azaz isteni ítélet azonban, amely megbüntette az Izraelben talált bűnt, a kísértőnek sem engedte meg, hogy elkerülje a büntetést. Abban a háborúban, amelyet az izraeliták a midiániták ellen folytattak, Bálám is elesett. Megérezte, hogy saját életének vége is közel van, és ez mondatta vele a következőket: „Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!” (4Móz 23,10.) Bálám azonban nem az igazak életét választotta, és ezért sorsát, végzetét, rendeltetését Isten az ő ellenségeinek sorsával, végzetével, rendeltetésével együtt határozta meg.
Bálám végzete hasonló volt Júdás végzetéhez. Jellemük is közös vonásokat hordozott magán. Mindketten megpróbálták Isten szolgálatát egyesíteni a mammon szolgálatával, és mindketten kudarcot vallottak. Bálám megismerte az igaz Istent és vallást tett arról, hogy őt szolgálja. Júdás Messiásként hitt Jézusban és csatlakozott követőihez. Bálám azt remélte, hogy Jahve szolgálatát ugródeszkaként használhatja a gazdagság és a világi méltóság megszerzéséhez. Mivel elképzelése nem vált be, megbotlott, elesett és összetörte magát. Júdás azt remélte, hogy Jézussal való kapcsolata révén sikerül biztosítania a maga számára az anyagi jólétet és a magasabb tisztségek elnyerését abban a világi birodalomban, amelyet hite szerint Jézus, a Messiás már elkezdett létrehozni. Reménységeinek kudarca hitehagyásba és romlásba kergette. Bálám is és Júdás is nagy világosságot kaptak Istentől, és különleges kiváltságokat élveztek, de egyetlen dédelgetett bűnük megmérgezte egész jellemüket, és vesztüket okozta.
Veszélyes dolog megengedni, hogy nem keresztény érzések éljenek a szívben. Egyetlen dédelgetett bűn apránként lealacsonyítja a keresztény jellemet, és összes nemes erőit az ördögi kívánságok szolgálatába állítja. Egyetlen rossz szokás elnézése, megengedése, a kötelességek közül egyetlen egynek a semmibevevése lerombolja a lélek védőbástyáit és megnyitja az utat Sátán előtt. Az egyetlen biztos eljárás az, ha őszinte szívből eredő imádságainkat naponta elmondjuk, mint ahogy Dávid is tette: „Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim” (Zsolt 17:5).

PP 424-25.Aki Bálákot tanította. – Izrael először alig érintkezett pogány szomszédaival, de idővel midiánita nők lopakodtak be a táborba. Megjelenésük nem keltett riadalmat, nyugodtan folytathatták tervüket úgy, hogy ez Mózes figyelmét sem keltette fel. E nők célja az volt, hogy a zsidókat a velük való kapcsolatukkal Isten törvényének áthágására csábítsák, figyelmüket a pogány szertartásokra és szokásokra irányítva bálványimádásra késztessék. Indítékaikat a barátság leple alá rejtették, úgyhogy még a nép felügyelői sem gyanakodtak.
Bálám tanácsára a moábiták királya isteneik tiszteletére nagy ünnepséget rendezett és titokban megbeszélték, Bálám vegye rá az izraelitákat a részvételre. Nem volt nehéz számára a cél elérése, miután őt Izraelben is Isten prófétájának tartották. A nép nagy része vele ment az ünnepség megtekintésére. Tiltott területre merészkedtek, s így Sátán hálójába kerültek. Zenétől és tánctól mámorosan, a pogány papnők szépségétől elbűvölve, megszegték Isten iránti hűségüket. Amint egyesültek a mulatságban és lakomában, a bor fogyasztása eltompította értelmüket. A szenvedély úrrá lett felettük, s miután lelkiismeretüket ily módon beszennyezték, a moábiták rábeszélték őket a bálványok előtti meghajlásra. Áldozatot vittek pogány oltárokra és részt vettek a szertartásokon.
Nemsokára a méreg halálos fertőzésként terjedt Izrael táborában. Azok, akik a harcban legyőzték ellenségeiket, legyőzettek a pogány asszonyok ravaszsága által. A nép megbabonázottnak látszott. Vezetői és fejedelmei jártak elől a törvényszegésben és a nép közül sokan bűnösök voltak abban, hogy a hitehagyás nemzetivé lett. „És odaszegődék Izrael Bál-Peórhoz” (4Móz 25,3). Amikor Mózes felfigyelt erre és észrevette a gonoszságot, az ellenség annyira eredményes volt, hogy az izraeliták már nemcsak részt vettek Peór hegyeinél a féktelen imádatban, hanem saját táborukban is kezdték gyakorolni a pogány szertartásokat. Az ősz vezető felháborodott és Isten haragja fellobbant.
Gonosz mesterkedésük megtette azt, amit Bálám minden varázslása sem tudott elérni - elválasztották őket az igaz Istentől. A gyorsan bekövetkező ítélet rádöbbentette a népet szörnyű bűnére. Borzasztó pestisjárvány tört ki a táborban, melynek hamarosan tízezrek estek áldozatul. Isten elrendelte, hogy e hitehagyás vezetőit a bírák öljék meg. A parancsnak azonnal engedelmeskedtek. A bűnösöket megölték, az után holttestüket az egész nép szeme láttára felakasztották, hogy - látván a vezetőkkel való ily szigorú bánásmódot - a gyülekezet érezhesse Istennek bűneiktől való undorát és irántuk való haragjának borzalmát.

5T 598-600.Aki Bálákot tanította. – A Biblia számos megrázó példáját nyújtja a gonosz asszonyok végzetes hatásának. Mikor Bálámot meghívták, hogy átkozza meg Izraelt, Isten nem engedte meg az átkot, mert: „Nem vett észre Jákobban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izraelben.” De Bálám, aki már eddig is engedett a kísértésnek, most teljesen a Sátán eszközévé vált. Ezért eltökélte, hogy kerülő úton viszi véghez azt, amit Isten szemtől-szemben nem engedett meg. Azonnal csapdát állított, hogy a gyönyörű moábita nőkkel babonázza meg Izraelt. Akik azután Isten törvényének megszegésére vezették őket. Így álnokságot találhat bennük az Úr, és Isten áldása nem nyugodhat többé rajtuk. Erejük alaposan megcsappan, s ellenségeiknek nem kell tartania tőlük, mert a szeregek Urának jelenléte eltávozott Izrael hadaitól.
Intés ez Isten utolsó időben élő népének. Ha követik az igaz cselekedeteket és az igazi szentséget, ha megtartják Isten minden parancsát, akkor a Sátán és ügynökei nem kapnak engedélyt, hogy legyőzzék őket. Összes támadásuk erőtlennek bizonyul. Nem téphetik ki, nem pusztíthatják el, az Isten ültette szőlőt. A Sátán tudja, amit Bálám szomorúan tapasztalt, hogy nincs bűvölet Jákobban és jövendölés Izrael ellen, amíg nem melengetnek bűnöket. Ezért mindig az egység megbontására és jellemtisztaságuk bemocskolására használja hatalmát és eszét. Ezerféleképpen helyezi el csapdáit, hogy gyengítse hasznavehetőségüket.
Ismét sürgetem annak fontosságát, hogy legyetek tiszták minden gondolatban, szóban és tettben. Személyesen felelősek vagyunk Istennek. Egyéni kötelességet bízott ránk, amit senki el nem végezhet helyettünk. Tanítással, személyes igyekezettel, példaadással kell jobbá tennünk a világot. Műveljük a társas életet, de nem csak a magunk kedvtelésére, hanem kifejezett céllal. Lelkeket kell mentenünk. Személyes igyekezettel közelíthetjük meg őket. Nyissátok meg ajtótokat a fiatal emberek előtt, akik kísértéseknek vannak kitéve. Minden oldalról csalogatja őket a gonosz. Próbáljátok felkelteni érdeklődésüket. Ha tele vannak hibával, igyekezzetek kijavítani azokat. Ne tartsátok magatokat távol tőlük, hanem közelítsétek meg őket. Hozzátok őket családi tűzhelyetekhez, hívjátok meg családi oltárotokhoz. Ezreknek kellene tevékenykedni érettük. Csábító, mérges gyümölcsök függnek a Sátán kertjének minden fáján. Jaj annak, aki eszik belőlük. Ne feledkezzünk el Isten kívánságáról, hogy a mennybe vezető ösvényt világossá, ragyogóvá és vonzóvá tegyük. Ezzel hódítunk el embereket, a Sátán pusztító varázslata elöl.

AT 128.Aki Bálákot tanította. – A tanács ezt a kérdést minden oldalról élénken megvilágította. A körülmetélkedés kérdésével szoros kapcsolatban még egyéb fontos kérdéseket is gondosan kellett mérlegelni. Ezek egyike az volt, hogy milyen álláspontot foglaljanak el a bálványáldozat élvezetével szemben. Sokan a megtért pogányok közül tudatlan és babonás emberek között éltek, akik gyakran mutattak be isteneiknek áldozatokat. E pogány istentiszteletek papjai azonban a hozzájuk hozott áldozatokkal kiterjedt üzletet folytattak. A zsidó testvérek tehát féltek, hogy a megtért pogányok árthatnának a kereszténység hírnevének, ha vásárolnának a bálványáldozatra szánt húsból; ezáltal látszólag, bizonyos tekintetben a bálványimádás szertartásait hagynák jóvá.
Azon kívül a pogányoknál szokás volt a megfulladt állat húsát is fogyasztani, míg a zsidóknak Isten azt az utasítást adta, hogy az állatok leölésénél különösen ügyeljenek arra, hogy az állat vére teljesen kifolyjon, mert különben húsa nem tekinthető egészségesnek. Ezen előírásokat Isten a zsidóknak egészségük megóvására adta. Bűnnek számított zsidóknál általában a vért étel gyanánt felhasználni. Azt vallották, hogy a vér: az élet, és a vérontás a bűn következménye.
Ellenben a pogányok az áldozati állatok vérét felfogták, és ételeik készítésénél felhasználták. A zsidók tehát el sem képzelhették, hogy az Isten rendeletére betartott szertatásokat most megváltoztassák. Ha tehát a jelenlegi körülmények között a pogányokkal egy asztalnál étkeznének, csak súrlódások és megbotránkozások keletkeznének.

AT 128-29.Aki Bálákot tanította.Azonkívül a pogányok, de különösen a görögök, mértéktelen és kicsapongó életet éltek és így az a veszély is fenyegetett, hogy egyesek, kiknek megtérése nem volt őszinte, hitvallomást tehetnek anélkül, hogy szokásaikat elhagyták volna. A zsidó-keresztények azonban nem tudták eltűrni azt az erkölcstelenséget, ami a pogányoknál nem is számított bűnnek, és így nagyon helyénvalónak tartották, hogy a körülmetélkedést és a ceremóniák betartását a pogány megtérők őszintesége és jámborsága próbaköve gyanánt, kötelességükké tegyék. Így vélték megakadályozni, hogy olyanok is csatlakozzanak a gyülekezethez, akik őszinte megtérés nélkül veszik fel a hitet, később pedig erkölcstelenségükkel és kicsapongó életmódjukkal szégyent hozzanak Krisztus ügyére.

Jel. 2,15

"Így vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit gyűlölök. 16. Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával."

BEcho 1897.Akik a Nikolaiták tanítását tartják.

Akik a Nikolaiták tanítását tartják. Lásd EGW 2,6.

Jel. 2,16

"Térj meg; ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával."

Jel. 2,17

"Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja."

7BC 957.Akinek van füle hallja. – Ha meghalljuk és elmélyedünk az utasításokon, fülünk zárva lesz a körülöttünk zsivajgó érthetetlen zagyvaságok előtt. Nem halljuk meg és el sem ismételjük ezeket, de vágyni sem fogunk rájuk soha. Mikor Krisztus elégíti ki a lélek éhségét, ezek a semmiségek visszataszítóak lesznek előttetek. Nem kívántok lakmározni belőlük, hanem a menny kenyerét választjátok (1901. 92. kézirat).

Akinek van füle hallja. Lásd EGW 2,7.29.

JÉ 321-22.A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából. – A zsidók Mózest a manna adományozójaként tisztelték: az eszközt dicsérték, s szem elől tévesztették azt, Aki a munkát bevégezte. Atyáik zúgolódtak Mózes ellen, kételkedtek, tagadták isteni küldetését. Most az utódok ugyanebben a szellemben utasítják el azt, Aki Isten üzenetét hordozza számukra. „Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret” (Ján 6,32). A manna adományozója ott állt közöttük. Maga Krisztus vezette a zsidókat a pusztán át, és táplálta őket naponta a mennyei kenyérrel. Az az eledel a valódi mennyei kenyér előképe volt. Az igazi manna az életadó lélek, amely Isten tökéletes teljességéből árad. Jézus így szólt: „Az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak” (Ján 6,33).
Néhány hallgatója még mindig azt hitte, Jézus a mindennapi kenyérre gondol, és felkiáltott: „Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!” (Ján 6,34.) Jézus egyszerűen így felelt: „Én vagyok az életnek ama kenyere” (Ján 6,35).
A Krisztus által használt hasonlat ismerős volt a zsidók számára. Mózes a Szentlélek sugallatára ezt mondta: „Az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal [...], ami az Úrnak szájából származik” (5Móz 8:3). És Jeremiás próféta megírta: „Szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára” (Jer 15:16). Maguknak a rabbiknak volt egy mondásuk: a kenyér megevése lelki értelemben a törvény tanulmányozását és a jó cselekedetek gyakorlását jelenti. Gyakran mondogatták, hogy a Messiás eljövetelekor egész Izrael megelégíttetik. A próféták tanítását világossá tette a kenyerek csodájában rejlő mély lelki tanulság. Krisztus ezt a tanulságot akarta megvilágítani hallgatóinak a zsinagógában. Ha megértették volna az Írásokat, e szavait is megértik: „Én vagyok az életnek ama kenyere” (Ján 6,35). Csak egy nappal azelőtt ették fáradtan és éhesen a kenyeret, melyet Ő adott. Ahogyan a kenyérből fizikai erőt, frissességet nyertek, úgy kaphattak Krisztustól lelki erőt az örök életre. „Aki hozzám jő, - mondta - semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján 6,35). Azonban hozzátette: „Láttatok is engem, mégsem hisztek” (Ján 6,36).

EW 19-20.A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából. – Majd nemsokára újra felhangzott nyájas szava: „Jöjjetek én népem, ti, kik nagy nyomorúságból jöttetek, teljesítettétek akaratomat, szenvedtetek érettem, jöjjetek a vacsorához, én felövezem magam és szolgállak titeket.” Mi ismét kiáltottunk: Hallelúja, dicsőség az Úrnak! S beléptünk a városba. Ott láttam egy tiszta ezüstből készült, többmérföldnyi hosszúságú asztalt, amelyet szemeink azért mégis áttekinthettek. Ott láttam az Élet fájának gyümölcseit: mannát, mandulát, fügét, gránátalmát, szőlőt és még sok más gyümölcsöt. Kértem Jézust, engedje meg, hogy a gyümölcsből ehessek, de Ő így szólt: „Még nem. Azok, akik ez ország gyümölcséből esznek, többé nem térnek vissza a földre.”

6T 132.A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából. „Tegyük a Biblia szabályait mindennapi életünk irányítóivá. Krisztus keresztje a téma, amely olyan leckéket jelent ki, melyeket meg kell tanulnunk, és gyakorolnunk kell. Vegyük bele Krisztust minden tantárgyba, hogy a tanulók ihassanak Isten ismeretéből, s jellemükkel is Őt képviselhessék. Legyen Isten jellemének nagyszerűsége tanulmányaink tárgya már most a jelenben csak úgy, mint majd az örökkévalóságban. Isten Szava a mennyből leszállt kenyér, amit Krisztus jelentett ki az Ó és az Új szövetségben. Annak jó része viszont, amit tanulmánynak neveznek, nem más, mint emberek által kitalált, hamisított étel. Nem igazi manna.

PP 252-53.A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából. „Az Izrael fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mindaddig, míg Kánaán földének határához jutának” (2Móz 16,35). Negyven évig naponta emlékeztette őket ez a csodálatos eledel Isten kifogyhatatlan gondoskodására és gyengéd szeretetére. A zsoltáríró szavai szerint Isten „mennyei gabonát”, „angyalok kenyerét” (Zsolt 78,24-25) adott nekik, vagyis eledelt, amelyről az angyalok gondoskodtak számukra. Mivel „mennyei gabonával” tartották fenn magukat, ezért ez a tény naponta tanította őket. Megkapták Isten ígéretét, biztosított volt a táplálékuk, mintha Kánaán termékeny lankáin búzakalászt ringató szántóföldek vették volna körül őket.
A manna, amely az égből hullott alá Izrael fenntartására, Jézus Krisztus jelképe volt, aki Istentől jött, hogy életet adjon a világnak. Jézus azt mondta: „Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá [...] ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért” (Ján 6,48-51). Isten népének a jövendő életére szóló áldás ígéretei között ezt is feljegyezték: „A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából” (Jel 2,17).

6T 149-50.A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából. – Minden dolgunkban igyekezzünk követni Isten tanácsát, mert ő a végtelen bölcsesség. Bár a múltban nem ütöttük meg annak mértékét, amit megtehettünk volna gyermekeinkért és ifjainkért. Tartsunk most bűnbánatot és hozzuk be az időt. Az Úr azt mondja: „ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek; és ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!” (És 1,18-20.) Ennek az üzenetnek: Menjetek előre, még mindig hallatszania és ismétlődnie kell. A világban végbemenő változó körülmények olyan munkára szólítanak fel minket, amely ezeknek a sajátos fejleményeknek felelnek meg. Az Úrnak olyan emberekre van szüksége, akik lelkiekben élesen és tisztán látnak, akik elvitathatalanul egyenesen a mennyből kapnak mannát. Az ilyen emberek szívén a Szentlélek munkálkodik s Isten Igéje villant világosságot gondolataikban, felfedve előttük, mint még soha, az igaz bölcsességet.

NK 574-75.Fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet. – A Megváltó, mielőtt belép Isten Városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk rangjeleit. A fénylő sorok négyszöget alkotnak Királyuk körül, akinek fenséges alakja messze kimagaslik a szentek és az angyalok között. Szeméből sugárzik a jóság és a szeretet. Az üdvözültek megszámlálhatatlan sokasága Krisztusra függeszti tekintetét. Minden szem az Ő dicsőségét szemléli, akinek „rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié. Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére. Mindenkinek van koronája; rajta új neve (Jel 2:17) és ez a felirat áll: ’Szentség az Úrnak.’ Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz. Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. Minden szív leírhatatlan örömmámorban úszik, és minden száj hálás dicséretre nyílik: „Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinktől az Ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké!” (Jel 1,5-6.)
A Szent Város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság megtartói belépnek rajtuk, és megpillantják az Édent, az ártatlan Ádám otthonát. Halandó fül által soha nem hallott hangon e szavak hallatszanak: „Küzdelmetek véget ért.” „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

ML 156.Fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet.Szeretném, ha le tudnám írni a keresztény élet szépségét. Elkezdve az élet reggelén, a természet és Isten törvénye által irányítva a keresztény állandóan előre és felfelé halad. Naponta közelebb érkezik mennyei otthonához, ahol az élet korona vár reá és egy új név „amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja” (Jel 2,17). Állandóan növekszik a boldogságban, szentségben és használhatóságban. Minden évnek előrehaladása felülmúlja az előző évet.
Isten egy létrát adott az ifjúság elé, amelyet meg kell mászniuk, amely a földtől az égig ér. A létra felett van Isten és a létra minden fokára ragyogó dicsőség árad. Figyeli azokat, akik felfelé kapaszkodnak, és segítséget küld nekik, ha kezük szorítása ellankad, és lépteik ingadoznak. Hirdesd örömmel, hogy senki sem marad ki a mennyei városból, aki kitartóan mászik felfelé a létrán (YI 1902. jún. 26).

5T 579.Fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet. – A nagy hírnév az emberek között: akár a homokba írt jel, de a szeplőtlen jellem örökre megmarad.

YI 1907. okt.29.Fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet.

Jel. 2,18

"A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az ízzó fényű érchez."

NK 50-51.A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg. – A hatodik században a pogányság helyet adott a pápaságnak. Az egész egyház fejének Róma püspökét nyilvánították. A pápaság fölöttébb megerősödött. Hatalmi székhelyét a császári fővárosba tette. A sárkány a fenevadnak „adá az ő erejét... és az ő királyi székét, és nagy hatalmat” (Jel 13,2.). Ekkor kezdődött el a Dániel és a Jelenések próféciájában megjövendölt 1260 éves pápai elnyomás (Dán 7,25; Jel 13,5-7.). A keresztényeknek választaniuk kellett: vagy feladják feddhetetlenségüket, és elfogadják a pápai szertartásokat és vallásgyakorlatot, vagy elsorvadnak a föld alatti börtönökben, vagy meghalnak a kínpadon, a máglyán vagy a hóhér bárdja alatt. Ekkor teljesedtek Jézus szavai: „Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket tiközületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért” (Luk 2l,l6-l7). Hevesebb üldözés szakadt rá a hűségesekre, mint bármikor azelőtt, és a világ hatalmas harcmezővé vált. Krisztus egyháza évszázadokig az elszigeteltségben és az ismeretlenség homályában talált menedéket. A próféta ezt mondja: „Az asszony, pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig” (Jel 12,6).

2SG 32-33.Akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez.

JÉ 618.Akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez. – Isten angyalai hőségesen feljegyeztek minden sértő tekintetet, szót és cselekedetet, amit szeretett Urukkal szemben elkövettek. Egy napon azonban mindazok a gonosz emberek, akik kigúnyolták és beleköptek Krisztus nyugodt, sápadt arcába, majd a saját dicsőségében látják meg Őt, amint ragyogóan fénylik szemeik előtt, mint a nap.

LDE 277.Akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez. – Még egy kis idő és Ő, akinek el kell jönnie, eljön, és nem késik. Szeme tűzlángként hatol be a legerősebben bezárt földalatti börtönökbe és előkeresi az elrejtetteket, mert nevük be van írva a Bárány életkönyvében. A Megváltó szeme felettünk és körülöttünk van, érzékelve minden nehézséget és veszélyt; nincs olyan hely ahová szeme, ne tudna belátni, és népének olyan bánata és szenvedése, amelyet ne érne el Krisztus együttérzése…

(RHO28) 2.Akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez.

ST 1878. feb. 28.Akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez.

ST 1895. máj. 16.Akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez.

Jel. 2,19

"Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél."

Tudom a te dolgaidat. Lásd EGW 2,2.13.

1Szem 363.Szeretetedet, szolgálatodat. – A valódi hit jó cselekedetekben nyilvánul meg, mert a hit gyümölcse a jó cselekedet. Ha az ember átadja Istennek akaratát és együttműködik vele, miközben Ő munkálkodik szívében, akkor életében megvalósítja azt, amire Isten Szentlelke által készteti, s ekként összhang lesz a szív szándéka és az élet gyakorlata között. Minden bűnt meg kell tagadni, mint olyan gyűlöletes dolgot, mely keresztre feszítette az élet és dicsőség Urát. A hívőnek növekednie kell tapasztalatokban, azáltal, hogy szüntelen Krisztus dolgait cselekszi. Az akarat folytonos átadása és állandó engedelmesség által részesülünk a megigazulás áldásában.

3SM 199.Szeretetedet, szolgálatodat.

SpTA01b 36-37.Szeretetedet, szolgálatodat.

RH 1895. jan. 29.Szeretetedet, szolgálatodat.

BEcho 1889. jan. 15.Szeretetedet, szolgálatodat.

BTS 1915. jún. 1.Szeretetedet, szolgálatodat.

ST 1878. feb. 21.Szeretetedet, szolgálatodat.

JÉ 97-98.Szeretetedet, szolgálatodat. – A hit azonban semmilyen téren nem hozható rokonságba az elbizakodottsággal. Csakis az lehet biztonságban az elbizakodottsággal szemben, akinek igazi hite van, mivel az elbizakodottság a hit hamisítványa. A hit igényli Isten ígéreteit, és az engedelmesség gyümölcseit termi. Az elbizakodottság is igényli az ígéreteket, de úgy használja fel őket, ahogyan Sátán: a törvényszegés mentegetésére. A hit ősszüleinket az Isten szeretetében való bizalomra vezérelte volna, engedelmességre parancsolatai iránt. Az elbizakodottság arra késztette őket, hogy az Úr törvényét áthágják, és azt higgyék, hogy az Ő nagy szeretete megmenti őket a bűn következményétől. Nem hit az, amely az Ég kegyét igényli anélkül, hogy teljesítené a feltételeket, amelyekhez a kegyelem kötve van. Az őszinte hit alapja a Szentírás ígéreteiben és rendelkezéseiben van.

CC 85.Hitedet.

FW 48-49.Hitedet. – A bűnbocsánat ígérete azoknak szól, akik megtérnek és hisznek; és az élet koronája is azoké lesz, akik mindvégig kitartanak. Úgy növekedhetünk a kegyelemben, ha fejlődünk a már kapott kegyelem által. Ha ártatlannak akarunk találtatni Isten ítéletének napján,makulátlanul meg kell őriznünk magunkat a világ szennyétől. Hit és cselekedetek kéz a kézben járnak, és együttműködnek egymással a győzelem érdekében. A cselekedetek halottak hit nélkül, és a hit is halott a cselekedetek nélkül. A cselekedetek azonban sohasem fognak üdvözíteni bennünket; Krisztus érdeme lesz segítségünkre. A belé vetett hitünk által, maga Krisztus fogja elfogadhatóvá tenni Isten előtt a mi tökéletlen erőfeszítéseinket. Isten nem tehetetlen hitet vár tőlünk. A megmentő hit szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a szívet. Azaz ember, aki tiszta kezeket emel fel istenhez, harag és kételkedés nélkül, értelmesen fog járni Isten parancsolatainak útján.

FW 78.Hitedet. – Ha eddig kételkedésben és kérdések feltevésében gyakoroltuk magunkat, most már a hit vonalán kell fejlődnünk. Beszéljünk, éljünk és cselekedjünk hitünk szerint! Így növekedhetünk a hitben. Ha ezt az élő hitet gyakoroljuk, akkor erős férfiakká és nőkké válhatunk Krisztus Jézusban. Isten biztosít arról, hogy felkelhet számunkra az Igazság Napja, és legtisztább sugaraival világíthatja be szívünket, hogy „a világ világossága” lehessünk (Máté 5,14).
FLB 90.Hitedet.

ML 96. Hitedet. A hit az előrehaladás létrájának az első foka. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Azonban sokan megállnak ezen a fokon, és többé nem emelkednek feljebb. Azt gondolják, hogyha megvallották Krisztust, és nevüket beírták a gyülekezet könyvébe, munkájukat befejezték. A hit fontos, azonban az ihletett Ige így szól. „Hitetek megteremje az erényt. Azoknak, akik el akarnak jutni az örök életre és Istennek országában levő otthonukba, jellemükben meg kell vetniük az erényesség alapját, amelynek szegletköve legyen Jézus. El kell távolítanunk elménkből és életünkből azokat a dolgokat, amelyek megmételyezik lelkünket. Amikor jönnek a kísértések, ellene kell állnunk azoknak Krisztus erejében. Isten szeplőtlen Bárányának jellemét bele kell szőnünk jellemünkbe, hogy megállhassunk az ő fedhetetlenségében… József példa a fiatalok számára hogyan lehet érintetlen maradni e gonosz világon, és a hithez hozzáadni az erényt…

PK 111. Hitedet. – Keresztény Testvérem! Sátán ismeri gyengeséged. Ezért kapaszkodj Jézusba! Ha megmaradsz Isten szeretetében, kiállhatsz minden próbát. Csak Krisztus igaz volta adhat erőt a világon végigsöprő gonoszság áradatának visszaszorítására. Hit vezéreljen mindenben, amit cselekszel! A hit könnyít minden terhen, csökkenti a fáradtságot. A jelenleg titokzatosnak tűnő intézkedéseket megértheted, ha szüntelenül bízol Istenben. Járj hittel azon az úton, amelyet Isten mutat! A próbák jönni fognak, de csak menj előre! Ez erősíti hitedet, és alkalmassá tesz a szolgálatra. Isten nemcsak azért íratta meg a szent történelmet, hogy csodálattal olvassuk, hanem hogy az a hit, amely Isten szolgáiban régen munkálkodott, bennünk is munkálkodjék. Az Úr ma is ugyanilyen látható módon tud megnyilatkozni ott, ahol hittel áthatott emberekre talál, akik közvetítik erejét.

5T 297. Hitedet. – Minél közelebbről vesszük szemügyre az őskeresztény egyház történetét, s ismerjük fel, milyen ravaszul igyekezett Sátán elgyengíteni és lepusztítani, annál jobban ellene tudunk állni ármányainak s szembenézni a küszöbönálló veszedelmekkel. Azokban az időkben élünk, amikor olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt, a világ kezdetétől napjainkig. „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.” Azonban az Isten által szabott határokat nem lépheti túl. Legszentebb hitünk, ez a korlát. S ha felépítjük magunkban a hitet, akkor biztonságban is leszünk: a Mindenható gondjaiban.

EW 72. Hitedet. Sokszor láttam, hogy Isten gyermekei mennyire elhanyagolják az imát; különösen a csendes imát. Sokan nem gyakorolják hitüket úgy, hogy előjoguk és kötelességük lenne s gyakran várnak arra az érzelemre, melyet csak egyedül a hit adhat. Az érzelem: nem hit; a kettő különbözik egymástól. Hitünk gyakorlása rajtunk múlik, ellenben áldással és boldogító érzelmekkel egyedül csak Isten ajándékozhat meg minket. Isten kegyelme az élő hit csatornáján átáradhat lelkünkbe és nékünk módunkban áll ezt a hitet gyakorolni.

EW 72-73. Hitedet. Az igaz hit igényli, majd megragadja a megígért áldásokat, még mielőtt azok megvalósulnának, vagy érezhetők volnának. Küldjük imáinkat hittel a mennyei szentek szentjébe; ragadjuk meg hittel a megígért áldásokat és tartsuk magunkénak. Higgyük, hogy el is nyerjük az áldásokat, mert hittel már megragadtuk azokat s azok már tulajdonunkat képezik e szöveg értelmében: „Mindaz, amit imáitokban kértek, ha hiszitek, hogy elnyeritek azokat, megadatik néktek.” Itt hitre, egyszerű hitre van szükség, mellyel elhisszük, hogy az áldásokat elnyerjük, még mielőtt láthatnánk azokat. Ha azután a megígért áldás megvalósul, beteljesedett a hit. Sokan azt hiszik, hogy csak akkor van nagy hitük, ha sokat nyertek el Isten Szentlelkéből, s hogy mindaddig nincs hitük, amíg Isten Szentlelkének erejét nem érzik. Ezek összecserélik a hitet azzal az áldással, ami a hit folyománya. Épp akkor van a legnagyobb szükségünk élő hitre, midőn a Lélek hiányát érezzük. Ha a sötétség sűrű felhői tornyosulnak gondolatvilágunk felett, akkor ütött annak órája, hogy élő hittel törjük át a sötétséget és szórjuk szét a felhőket. Az igaz hit azokon az ígéreteken alapszik, melyek Isten szavában foglaltaknak és csak azok tarthatnak arra igényt, kik feltétel nélkül engedelmeskednek Istennek. „Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meg lesz az néktek” (Ján. 15,7). „És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az Ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte” (1Ján 3,22).

HP 107. Hitedet.

Jel. 2,20

"De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek."

PK 73-74.Amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja. – Nemcsak a fővárosban vezette be a Baál imádatát, hanem Jézabel irányítása mellett pogány oltárokat emelt sok „áldozó halmon”, ahol a környező ligetek rejtekében a papok és mások is kapcsolatot tartva a bálványimádással, érvényesítették átkos befolyásukat, míg majdnem az egész Izráel Baált követte. „Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az Úr, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Jezábel. Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől” (1Kir 21,25-26).

2BC 1038.Amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja. – Csábító mesterkedésével Jézabel megnyerte Josafát barátságát. Atáliát Jeroboámhoz, Josafát fiához adta feleségül. Tudta, hogy a lánya, aki az ő nevelése alatt nőtt fel, s aki ugyanolyan volt, mint ő, meg fogja valósítani tervét. Megvalósította-e? Nem! A próféták fiai, akik a Sámuel alapította iskolákban neveltettek, szilárdan ragaszkodtak elméletben az igazsághoz, cselekedeteikben, pedig az igaz tettekhez (1899.116. kézirat).

NK 340.Amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja. – A Jelenések 17. fejezetében Babilont egy asszony ábrázolja. A Biblia ezzel a képpel az egyházat szimbolizálja: az erényes asszony a tiszta egyházat, a gonosz asszony, pedig a hitehagyó egyházat jelképezi.

NK 341-42.Amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja. – Babilon tehát „a paráznáknak...anyja.” Lányai pedig azokat az egyházakat szimbolizálják, amelyek Róma dogmáihoz és hagyományaihoz ragaszkodnak, és példáját követve feláldozzák az igazságot és Isten jóváhagyását a világgal való tiltott szövetség oltárán.

NK 395.Amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja.Amikor az ősegyház megromlott, mert feladta evangéliumi egyszerűségét, és pogány rítusokat és szokásokat fogadott el, elvesztette Isten Lelkét és erejét. Mivel azonban az emberek lelkiismeretét irányítani akarta, a világi hatalom támogatását igényelte. Így jött létre a pápaság, egy olyan egyház, amely az államhatalmat irányította, és felhasználta saját céljainak előmozdítására, főképpen az „eretnekség” megbüntetésére. Hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képét, ahhoz a vallási hatalomnak úgy kell a polgári hatalmat irányítania, hogy az egyház az államhatalmat is saját céljainak szolgálatába állítsa.

CC 204.Tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek.

NK 47-48.Tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek.Hogy a pogányságból áttérteknek a bálványimádást pótolják, és így elősegítsék a kereszténységbe való névleges felvételüket, fokozatosan bevitték a szobrok és ereklyék imádását a keresztény istentiszteletbe. Egy egyetemes zsinaton hozott rendelet végül bevezette a bálványimádás rendszerét. Hogy a szentségtörés teljes legyen, Róma vakmerően kitörölte a törvényből a második parancsolatot, amely megtiltja a bálványimádást, - és a tízes szám megőrzésére kettéosztotta a tizedik parancsolatot.

PK 129.Tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek. – Jézabel gonosz befolyása, amelyet kezdettől fogva férjére gyakorolt, Akháb életének későbbi éveiben is érvényesült. Olyan gyalázatos és erőszakos cselekedetek következtek ebből, amelyekhez fogható ritkán fordult elő a szent történelemben. „Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az Úr, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Jézabel.”

RH 1873. szept. 16.Tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek.

Jel. 2,21

"Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg."

PK 101.Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. – Jezréel kapujában Illés és Akháb elvált egymástól. A próféta a falakon kívül akart maradni. Köpenyébe burkolózott és lefeküdt a puszta földre aludni. A király pedig bement a városba és nemsokára palotája védelmét élvezte. Elmondta feleségének a nap eseményeit. Beszámolt Isten hatalmának csodálatos megnyilatkozásáról, amely bebizonyította Izráelnek, hogy Jahve az igaz Isten, Illés pedig kiválasztott szolgája. Amikor a király elmondta a királynénak, hogy megölték a bálványimádó prófétákat, a megátalkodott, konok Jézabel bőszült haragra gerjedt. Nem volt hajlandó a Kármel hegyi eseményekben meglátni Isten intézkedését. Hajthatatlan maradt. Vakmerően kijelentette: Illésnek meg kell halnia.

PK 177.Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. „A törvényszegők sok alkalmat kaptak a megtérésre. Amikor a legmélyebbre süllyedtek a hitehagyásban, és a legnagyobb volt nyomoruk, Isten a megbocsátás és a remény üzenetét küldte hozzájuk. „Az vitt romlásba téged, Izráel - hirdette -, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat!” (Hós 13,9-10.)

3T 267.Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. – Az Isten igazságszolgáltatásának és büntetésének a bizonyítékai sem késztették bűnbánatra Izraelt. Eszeveszett őrület töltötte el Jézabelt. Nem volt hajlandó meghajolni a menny Istene előtt. Mind Baál látnokai, mind Akháb, Jézabel s csaknem az egész Izrael Illést okolták szerencsétlenségükért. Akháb követeket küldött a szomszédos országokba, hogy nyomára bukkanjanak a különös prófétának. Sőt esküt kívánt Izrael nemzetségétől, hogy valóban nem tudják mi lett Illéssel. Mert szavával bezárta az eget, magával vitte a kulcsát és sehol nem találtak rá.

ST 1898. feb.17.Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg.

Jel. 2,22

"Íme én ágyba vetem őt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből."

PK 261.Ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. – A bűnbánat és készséges engedelmesség elmulasztása ma is éppen olyan súlyos következményekkel jár, mint amilyeneket az ősi Izráelnek kellett elszenvednie. Van egy határ, amelyen túl Jahve büntetése nem késik.

Jel. 2,23

"És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint."

1BC 1110.Én vagyok a vesék és szívek vizsgálója. Krisztus megvizsgálja az emberek fiainak szívét és veséit. Minden világos és nyílt annak tekintete előtt, akinek számadással tartozunk. Egyetlen teremtmény sincs, aki ne lenne ismert őelőtte. Az ősi Izrael idejében a főpaphoz hozott áldozatokat a hátgerincéig kettészelték, hogy lássák, egészséges-e a szíve. Ugyanígy a ma hozott áldozatainknak is nyitva kell állni Főpapunk átható tekintete előtt. Megvizsgál ő minden áldozatot, hogy lássa, vajon méltó-e arra, hogy az Atya elé vigye (1901, 42. kézirat).

3T 191-92.Én vagyok a vesék és szívek vizsgálója. – Az Úr azt szeretné, ha a kiadó valamennyi alkalmazottja gondoskodó és terhek hordozója lenne. Ha csupán az élvezetek szerelmesei, ha nem gyakorolják az önmegtagadást, akkor nem alkalmasak arra, hogy a kiadóban dolgozzanak. A kiadó alkalmazottjai legyenek tudatában annak, hogy szent helyre lépnek be, ahol Isten munkáját végzik, azt az igazságot adják ki, amely majd örökre eldönti az emberek sorsát. Nem érzik, nem gondolják át ezt kellőképpen. A betűszedőknél olyan beszélgetések folynak, amelyek elterelik a figyelmet a munkáról. A kiadó nem a társas élet, az udvarolgatás, a szórakozás vagy önzés kielégítésének a helye. Egyen-egyenként érezzétek át, hogy Isten dolgát végzitek. Aki megítéli az indítékokat, aki olvas a szívekben – az vizsgálja, próbálja és rostálja népét. Különösen azokat, akinél ott a fény és a tudás, s akik szent munkával foglalkoznak. Isten a szívek vizsgálója, a vesék fürkészője, aki nem fogad el kevesebbet, mint teljes odaadást a munka iránt és teljes odaszentelődést Őiránta. A hivatal alkalmazottai naponta úgy végezzék kötelességeiket, mintha Isten jelenlétében lennének. Ne elégedjenek meg azzal, hogy annyit tesznek csak, amennyi feltétlenül szükséges és úgy kapják fizetésüket. Hanem mindannyian dolgozzanak, bárhol, ahol segíteni tudnak. Mikor White testvér távol van, akad néhány megbízható ember, de a többiek hűtlenek. Ha a hivatalban mindenki, aki a Krisztus követőjének vallja magát, hűségesen teljesítette volna a kötelességét, akkor az ügyek gyökeresen megváltóztak, jóra fordultak volna. A fiúk és a lányok túlságosan lekötötték magukat egymással, beszélgetéssel, tréfálkozással, bohóckodással, Isten angyalait, pedig elűzték a kiadóból.

4T 511-12.Mindniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint. – Sokan, akik Battle Creekbe költöztek, nem azért jöttek, hogy terheket hordozzanak. Nem azért jöttek, mert különösebben szívükön viselnék az itteni mű jólétét, hanem a maguk érdekében, mivel magukat szeretnék előnyhöz juttatni. Biztosítani remélik az itt levő intézményekből származó előnyöket, de anélkül, hogy ők maguk bármi felelősséget vállalnának.
Némelyik Battle Crrekben élő testvérünk, hogy előnyhöz segítse magát, önzésbe, sőt csalásba vétkes, ahogy a távolról érkező testvérekkel bánt. Ha előnyre lehet szert tenni, az intézményeinket illetné, s nem azokat, akik újjukat sem mozdították az intézmények fölépítéséért, s akik csak önző szemszögből érdeklődnek irántuk. Sokan, akik Battle Creekbe költöztek, nem jelentenek erőtöbbletet a gyülekezet számára. Olyan a szívük, mint Kóré, Dátán és Abirámé volt: s ha kedvezőbb alkalom kínálná magát, a három gonosz férfi példáját követnék. Igaz, hogy csaló ügyletelésük talán rejtve lehet legtöbb testvérünk előtt. Isten mégis megjegyzi eljárásukat, végül, pedig cselekedeteik szerint jutalmazza meg őket.

5BC 1122.Mindniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint. – Vajon a jócselekedeteknek nincs semmilyen értéke? Vajon Isten ugyanolyan jóváhagyóan néz arra a bűnösre, aki nap-nap után büntetlenül bűnt bűre halmoz, mint aki Krisztusba vetett hit által próbálja munkálni becsületességét? Az Írás válaszol: „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk” (Ef 2,10). Isten az ő isteni bölcsességében és a nem megérdemelt kegyelmében elhatározta, hogy a jócselekedetek jutalomba részesüljenek. Egyedül a Krisztus érdemei által fogad el minket. Az irgalmasság, a jótékonyság és a szeretet cselekedetei, melyeket végzünk, a hit gyümölcsei és áldássá válnak számunkra, mert az emberek cselekedetei szerint lesznek megjutalmazva. Jótetteinket Krisztus érdemeinek jó illata teszi Isten előtt kedvessé. S kegyelme képesít minket azokra a jócselekedetekre, melyekért az Úr jutalomba részesít minket. A cselekedeteinkben semmilyen érdem nincs. Amikor minden tőlünk telhetőt megtettünk, még mindig tekintsük magunkat haszontalan szolgáknak. Nem érdemlünk köszönetet Istentől! Csupán kötelességünket teljesítettük, s végezni sem tudtuk volna azokat bűnös természetünk erejével (1895. jan. 29).

Jel. 2,24

"Néktek pedig azt mondom és mind a többi Thiatirabelieknek is, akiknél nincsen e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet."

JÉ 282-83.Akik nem ismerik a Sátán mélységeit. – A gadarai ördöngösökkel való találkozás tanulságos volt a tanítványok számára. Megmutatta annak a romlásnak a mélységét, melybe Sátán akarja dönteni az egész emberiséget, és Krisztus küldetését - hogy megszabadítsa az embert a gonosz hatalmából. Azok a sírboltokban lakó, ördögöktől megszállott, fékezhetetlen indulatok és utálatos szenvedélyek rabságában sínylődő, tönkrement emberek jelképezik, hogy mivé lett volna az emberiség, ha Sátán igazgatása alatt marad. Sátán szüntelenül befolyást gyakorol az emberekre, összezavarja a felfogást, bűnre vezeti az elmét, erőszakra, rosszra ösztökél. Gyöngíti a testet, elhomályosítja az értelmet, lealacsonyítja a lelket. Ha az ember visszautasítja a Megváltó hívását, Sátánnak veti alá magát. Az élet minden területén - otthon, a munkahelyen, sőt még az egyházban is - tömegek teszik ezt nap, mint nap. Ezért árasztotta el a bűn és az erőszak a földet, s az erkölcsi sötétség, mint a halál előszele szennyezi be az ember környezetét. Megtévesztő kísértéseivel Sátán egyre gonoszabb bűnökre veszi rá az embert, míg az végleg lezüllik, megromlik. Erejével szemben az egyetlen biztosíték Jézus jelenléte.

AUCR 1902. jún. 15.

5BC 1136Akik nem ismerik a Sátán mélységeit. – A sötétség hatalmasságai azokkal az emberi eszközökkel fognak össze, akik Sátán hatalma alá adták magukat és Krisztus kihallgatásának, elvettetésének és megfeszítésének ugyanazon jelenetei meg fognak ismétlődni. Mivel teljesen alárendelték magukat a Sátán befolyásának, démonokká válnak. Így azok, akiket Isten a maga képmására; alkotójuk dicsőítésére és magasztalására teremtett, sárkányok lakhelyévé válnak. Sátán a hitehagyókban látja majd mesterművét – az ő képmását, tükröző embereket (1894, 39. kézirat).

BTS 1916. júli. 1.Akik nem ismerik a Sátán mélységeit.
21MR 322.Akik nem ismerik a Sátán mélységeit.
YI 1898. dec. 29.Akik nem ismerik a Sátán mélységeit.

EW 42-43.Nem vetek reátok más terhet. Láttam, hogy a szombat, mint próbakő, mindaddig nem érvényesülhetett, amíg Jézus közbenjárói szolgálata a szentélyben be nem fejeződött s Ő átment a második kárpiton. Ezért reménységben pihennek sírjaikban azok a keresztények is, akik elhunytak még mielőtt a szentek szentjének ajtaja megnyílt, az éjféli kiáltás után, az 1844. év hetedik hónapjában. Láttam, hogy Sátán, Isten népének több tagját épp ezzel a ponttal kísértette meg. Mivel hogy olyan sok jó keresztény halt már el hitben, anélkül, hogy az igazi szombatot megtartotta volna, kétségbe vonják azt, hogy a szombat részükre próbakő volna.

2T 693.Nem vetek reátok más terhet. – Isten különleges igazságokat alkalmazott a különböző nemzedékek körülményeihez. A jelen igazság, ami ezt a mi nemzetségünket vizsgáztatja, nem jelentett próbatételt a régmúlt nemzedékek számára. Ha az elmúlt nemzedékek is megkapták volna a negyedik parancsolat szombatjára most ragyogó világosságot, akkor Isten felelősnek tartotta volna őket ezért a fényért.

Jel. 2,25

"Hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök."

SD 351.Tartsátok meg addig, míg eljövök. „Ragaszkodj!” Ez nem azt jelenti, hogy erősen ragaszkodj bűneidhez, hanem ragaszkodj erősen a hithez, reményhez és vigasztaláshoz, melyet Isten szent Igéjében adott. Sohase csüggedj el. Az elcsüggedt emberek semmilyen hasznos munkát nem végezhetnek. A Sátán el akar csüggeszteni, azt mondogatja semmi haszna az istenszolgálatodnak, nem éri meg és ugyanolyan jó, ha a világi szórakozásnak és élvezetnek adod magadat. „mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”(Márk 8,36.) Ti élvezhetitek a világot az eljövendő világ számlájára, de megengedhetitek-e magatoknak, hogy ilyen árat fizessetek? A mennyből kapott minden világosságot meg kell tartanunk és a szerint élnünk. Miért? – Mert Isten szeretné, ha megértenénk az igazságot, és segítő jobbjaként hassunk, azoknak közvetíteni a világosságot, akik még nem ismerték meg Isten irántuk való szeretetét. Amikor Jézusnak adtátok magatokat, szövetséges ígéretet tettetek az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenlétében – a három mennyei Méltóság jelenlétében. Szilárdan tartsátok magatokat ehhez a szövetséges ígérethez…

NK 71-72.Tartsátok meg addig, míg eljövök. Az ősi egyház hitét őrző nép puszta léte is állandó bizonyságot tett Róma hitehagyásáról, és ezért felszította a legelkeseredettebb gyűlöletet és üldözést. Az a tény, hogy a hűségesek nem voltak hajlandók beszolgáltatni a Szentírásokat, szintén olyan sértés volt, amit Róma nem tudott eltűrni. Elhatározta, hogy eltörli őket a föld színéről. És elkezdődött a legiszonyúbb keresztes hadjárat Isten népe ellen a hegyek között. Az inkvizítorok nyomukat követték, és sok ártatlan Ábel vesztette el életét a gyilkos Káinok keze által.

2Szem 109-110.Tartsátok meg addig, míg eljövök. – Szüntelen hirdetnek majd elméleteket a figyelem elterelése és a hit megingatása céljából. Akiknek valós tapasztalatai voltak a próféciák megértése idejéből, azokat éppen ezek a próféciák tették hetednapi adventistákká. Fel kell övezniük derekukat az igazsággal, és magukra kell ölteniük a teljes fegyverzetet. Akik nem részesültek ezekben a tapasztalatokban, azoknak is kiváltságuk, hogy ugyanolyan bizalommal fogadják az igazság üzenetét. Az a világosság, amelyet Isten jónak látott korábbiakban népének adni, nem fogja meggyengíteni bizodalmukat a múlt vezetését illetően, hanem megerősíti őket hitük megtartásában. Az elkezdett bizodalmat tartsuk meg erősen mindvégig.

Jel. 2,26

"És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon."

1Szem 350.Aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet. – Senki ne állítsa, hogy cselekedeteiteknek semmi köze sincs ahhoz, hogy hol álltok és milyen helyzetben vagytok Isten előtt. Az ítéletkor meghozott döntés azon alapszik, hogy mi az, amit megtett az adott személy, s mi az, amit nem (Mát 25:34-40).
Isten igyekezetet és munkát vár el kegyelmének elfogadójától, mert ez az a gyümölcs, ami nyilvánosságra hozza a fa jellegét. Jóllehet az ember jócselekedetei Jézusban való hit nélkül nem érnek többet Káin áldozatánál, ha viszont azokat Jézus érdemei takarják be, akkor amellett tesznek bizonyságot, hogy a cselekvő méltó az örök élet elnyerésére. Ami a világban erkölcsöt jelent, nem éri el az isteni mértéket és nincs nagyobb érdeme a menny szemében, mint Káin áldozata (1892, 26a. kézirat).

EW 290-91.Annak hatalmat adok a pogányokon. – Azután láttam a királyiszékeket, melyeket Jézus és szentjei foglaltak el. A szentek, mint királyok és papok együtt uralkodtak Istennel. Jézus, népének társaságában megítélte az istentelen halottakat, hozzámérte cselekedeteiket az alapszabályokhoz, Isten szavához s elbírálta mindazt, amit testben elkövettek. Majd döntöttek, hogy cselekedete alapján milyen büntetést érdemel minden egyes gonosztevő, s ezt neve mellé írták a halál könyvébe. Sátánt és angyalait is megítélték Jézus és szentjei. Sátán büntetése sokkal nagyobb lesz, mint azoké, akiket elcsábított. Szenvedését nem lehet ezekével összehasonlítani. Sátán még akkor is élni és szenvedni fog, mikor ezek már rég megsemmisültek.

BO 200.Annak hatalmat adok a pogányokon. Semmiféle más munka jelentősége nem érhet fel ehhez... A szülőknek gyermekeiket már kiskorukban úgy kell nevelniük és oktatniuk, hogy keresztények legyenek. Isten nem azért bízta ránk gyermekeink gondviselését, hogy földi birodalom trónjának örökösei legyenek, hanem, hogy Isten országában királyokként örökkön örökké uralkodjanak.

Jel. 2,27

"És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól. 28. És adom annak a hajnalcsillagot."

RH 1896. okt. 6.A hajnalcsillagot.

Ev 65.A hajnalcsillagot. A világot figyelmeztetnünk kell. Őrködj, várakozz, vigyázz, dolgozz: de semmit se tégy viszálykodva vagy hiú dicsekvésből. Semmit se tégy, hogy az előítéletet növeld, inkább tégy meg mindent a csökkentésére azzal, hogy az erkölcsi sötétségbe fényt engedsz, az Igazság Napjának fényes sugarait. Még nagy munkát kell végeznünk, minden igyekezetünket meg kell feszítenünk, hogy kinyilatkoztassuk Krisztust, a bűnbocsátó Üdvözítőt, a bűnhordozót: Krisztust, a fényes hajnalcsillagot! Az Úr, pedig kedvessé tesz bennünket a világ előtt, amíg művünket befejezzük (1895, 35. levél).

TDG 327. A hajnalcsillagot.

ST 1897. dec. 23.A hajnalcsillagot.

NK 74-75.A hajnalcsillagot. – A XIV. században Angliában felkeltek „a reformáció hajnalcsillagai.” Wiclif János nemcsak az angliai, hanem az egész keresztény világ reformációjának előhírnöke volt. Róma elleni súlyos tiltakozását nem lehetett többé elhallgattatni. E tiltakozás olyan harc megindítója volt, amely emberek, egyházak, és népek egyenjogúsítását eredményezte.

Jel. 2,28

"És adom annak a hajnalcsillagot"

Jel. 2,29

"Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek."

7BC 957.Akinek van füle, hallja.Akinek van füle, hallja mit mond a lélek a gyülekezeteknek.” Ha meghalljuk „mit mond a lélek a gyülekezeteknek” és elgondolkodunk a nekik adott utasításokon, fülünk zárva lesz a körülöttünk zsivajgó érthetetlen zagyvaságok előtt. Nem halljuk meg, és el sem ismételjük ezeket, de vágyni sem fogunk utánuk soha. Amikor Krisztus kielégíti a lélek éhségét, ezek a semmiségek visszataszítóak lesznek előtte. Nem kívántok lakmározni belőlük, hanem a menny kenyerét választjátok (1901, 92. kézirat).

LHU 253.Akinek van füle, hallja.

21MR 452.Akinek van füle, hallja.

BEcho 1899. aug. 14.Akinek van füle, hallja.