"És jöve egy a hét angyal közül, akinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, aki a sok vízen ül."
NK 340-1. – A nagy paráznának kárhoztatását, aki a sok vízen ül. – A Jelenések 17. fejezetében Babilont egy asszony ábrázolja. A Biblia ezzel a képpel az egyházat szimbolizálja: az erényes asszony a tiszta egyházat, a gonosz asszony, pedig a hitehagyó egyházat jelképezi.
A Biblia a Krisztus és egyháza közötti szent és állandó viszony jellegét a házasság kötelékéhez hasonlítja. Az Úr ünnepélyes szövetséggel kötötte népét önmagához. Azt ígérte, hogy Istenük lesz, ők, pedig megfogadták, hogy Istenéi lesznek, és csakis az övéi. Az Úr kijelenti: „Eljegyezlek téged magamnak örökre, éspedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el” (Hós 2:18). Ezt is mondja: „Férjetekké lettem” (Jer 3:14). Pál ugyanezt a képet alkalmazza az Újtestamentumban: „Eljegyezlek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé” (2 Kor 11:2).
Az egyház Krisztussal szembeni hűtlenségét, ami abban mutatkozik meg, hogy már nem bízik Istenében, és a Megváltó iránti ragaszkodás helyét a világ szeretete tölti be, a Szentírás a házassági fogadalom megszegéséhez hasonlítja. Az Úrtól eltávozó Izrael bűne és Isten csodálatos szeretete, amelyet népe semmibe vett, meghatóan tárul fel az Igében: „Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én Uram, az ÚR -, és az enyém lettél.” „Igen-igen megszépültél, sőt még a királyságot is elérted. Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam... De elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél’. ’Ahogyan egy asszony hűtlenül elhagyja házastársát, úgy hagytatok el hűtlenül engem, Izrael háza! - így szól az ÚR.” „Te házasságtörő asszony, aki az ura helyett idegeneket fog magának!” (Ez 16:8.13-15.32; Jer 3:20).
Az Újtestamentum hasonló nyelvezettel szólítja meg az állítólagos keresztényeket, akik inkább a világ barátságát keresik, mint Isten pártfogását. Jakab apostol ezt mondja: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki ezért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz” (Jak 4:4).
7BC 983. – Jelenések tizenhét előre megmondja az összes egyházak pusztulását, amelyek a pápaság bálványimádó szolgálatával rontják meg magukat: azokét, akik ittak paráznasága haragborából (17,1-4).
Így ábrázolja a pápai hatalmat, amely a gonoszság minden csalárdságával, vonzó külsőségekkel és kápráztató szertartásokkal bűvöl meg minden nemzetet, megígérve nekik, mint a Sátán ígérte ősszüleinknek, minden jót, ha magukra veszik pecsétjét, másrészt minden ártalmat hitetései ellenzőjének. A belsőleg legromlottabb hatalom fogja a legszemkápráztatóbb külsőségeket bemutatni, s a hatalom legkifejezőbb jelével fogja körülvenni magát. A Biblia világosan kijelenti, hogy ez romlott és csalárd gonoszságokat takar. „És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja”. (Jel 17,5.)
"Akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai."
NK 46. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Sátán a megkísértés pusztájában egyezkedni akart Krisztussal. Odament Isten Fiához, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét. Felkínált neki mindent, egy feltétellel: ha elismeri a sötétség fejedelmének felsőbbségét. Krisztus megdorgálta a vakmerő kísértőt, és elűzte. Sátán nagyobb sikerrel jár, amikor az embert kísérti meg ugyanezzel. Az egyházat rávette arra, hogy világi haszonért és dicsőségért keresse a föld nagyjainak kegyét és pártfogását.
NK 346. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Babilon nagy bűne az, hogy ’paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek’. A megittasodás kelyhe, amelyet a világnak nyújt, azokat a hamis tanokat jelenti, amelyeket a föld nagyjaival való meg nem engedett kapcsolat következtében fogadott el. A világgal való barátság megrontja hitét, ő viszont olyan tanok hirdetésével áraszt romlott befolyást a világra, amelyek a Szentírás legvilágosabb kijelentéseivel ellentétben állnak.
Róma visszatartotta a Bibliát az emberektől, és mindenkitől azt követelte, hogy helyébe fogadja el az ő tanításait. A reformáció feladata az volt, hogy visszaadja az embereknek Isten Igéjét. De vajon korunk templomaiban nem arra tanítják-e az embereket, hogy hitüket inkább egyházuk hitvallásaira és tanításaira építsék, mintsem a Szentírásra? Charles Beecher ezt mondta a protestáns egyházakról: „A hitvallások ellen mondott minden durva szóra éppoly érzékenyen reagálnak, mint szent atyáik tették volna az általuk istápolt szentek és mártírok iránti növekvő tisztelet durva kárhoztatására... Az evangéliumi protestáns közösségek annyira megkötötték egymás kezét és a sajátjukat, hogy egyiküknél sem lehet prédikátor az, aki a Biblián kívül még más könyvet is el nem fogad... Semmi képzelet szülte dolog nincs abban az állításban, hogy a hitvallás tekintélye kezdi a Bibliát kirekeszteni, éppúgy, ahogy Róma tette, habár nehezebben megfogható módon.
Amikor lelkiismeretes tanítók magyarázzák Isten Igéjét, megjelennek művelt, a Szentírást állítólag értő lelkészek, akik a józan tanítást eretnekségnek bélyegzik, és ezzel elűzik az igazság után érdeklődőket. Ha a világ nem volna kétségbeejtően megrészegítve Babilon borával, Isten szavának világos, metsző igazságai tömegeket győznének meg. De a vallási elvek olyan zavarosnak és ellentmondónak tűnnek, hogy az emberek nem tudják, mit fogadjanak el igazságként. A világ megátalkodottsága az egyház ajtajáig jutott.
NK 477. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Az emberi agy képtelen felmérni, hogy mennyi bajt okozott az örök gyötrelemről szóló tévtanítás. A Biblia vallását, amely tele van szeretettel, jósággal és részvéttel, beárnyékolja a babona, és körülveszi a félelem. Ha meggondoljuk, hogy Sátán milyen hamis színekkel festi meg Isten jellemét, csodálkozhatunk-e azon, hogy az emberek a mi irgalmas Teremtőnket rettegik, sőt gyűlölik? Azok az ijesztő nézetek, amelyek Istenről világszerte a szószékeken hangoznak el, emberek ezreit, sőt millióit teszik kételkedővé és hitetlenné.
Az örök gyötrelem elmélete is hamis tan, Babilon utálatosságainak egyfajta bora, amellyel minden népet megitat (Jel 14:8; 17:2). Igazán rejtély, hogyan tudták Krisztus szolgái elfogadni és hirdetni ezt az eretnekséget a szószékről. Ez a téves tanítás Rómától származik, akárcsak a hamis szombat. Az igaz, hogy nagy és jó emberek tanították, de ők még nem láttak olyan világosan, mint mi. Ók csak azért a világosságért voltak felelősek, amely az ő korukban sugárzott; nekünk, pedig azzal a világossággal kell elszámolnunk, amely a mi időnkben fénylik. Ha elfordulunk Isten Igéjének bizonyságtételétől, és elfogadunk hamis tanításokat csupán azért, mert atyáink tanították őket, mi is a Babilonra kimondott ítélet alá esünk, utálatosságainak borából iszunk.
Sokan, akiket felháborít az örök gyötrelem tana, a másik végletbe esnek. A Szentírásból Istent a szeretet és a könyörület Istenének ismerték meg, és nem tudják elhinni, hogy teremtményeit az örökké égő pokolba fogja küldeni. Mivel azonban azt vallják, hogy a lélek természeténél fogva halhatatlan, csak arra a következtetésre juthatnak, hogy végül az egész emberiség üdvözül. Sokan a bibliai intéseket csak ijesztgetésnek tartják, amelyekkel Isten az embert engedelmességre akarja bírni, fenyegetéseit azonban úgy sem fogja beváltani. A bűnös tehát, aki Isten kívánalmaival nem törődve önző élvezetekkel tölti életét, reménykedhet abban, hogy végül Isten megkegyelmez neki. Ez a tanítás, amely Isten irgalmára számít, de nem vesz tudomást igazságáról, tetszik az érzéki szívnek, és bűnre bátorítja a gonoszt.
1Szem 371. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Ha a tőlünk telhetőt megtesszük, hogy az igazságot közreadjuk annak felkavaró jellegében - mások véleményét és elgondolásait keresztezve -, akkor a tévedéseket melengetők azt hamisan fogják alkalmazni és értelmezni, hogy a világosság visszataszítóan hasson. Csak kevesen vannak, akik nem ittak Babilon borából azok közül, akikhez az igazságot viszitek. Nem könnyű megérteniük az igazságot, ezért szükséges azt úgy tanítani, ahogyan az Jézusban van.
Akik az igazság szerelmeseinek vallják magukat, megtehetik, hogy Mesterükhöz hasonlóan szelídek és alázatos szívűek legyenek. Akik szorgosan munkálkodtak Isten Igéjének bányájában és felfedezték a drága ércet az igazság gazdag forrásaiban - a korokon át, rejtett isteni titkokban -, fel fogják magasztalni az Úr Jézust, minden igazság szerzőjét azáltal, hogy jellemükben bemutatják hitük megszentelő hatalmát. Jézust és kegyelmét ott kell őrizni a lélek legbelső szentélyében. Ha ez megtörténik, akkor a szavak, az ima, a buzdítás és a szent igazság megjelentése által Ő mutatkozik meg. Ez a lelki siker nagy titka.
TM 61-2. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Egyéni felelősségünk, hogy alázatosan járjunk Istenünk előtt. Ne keressünk idegenszerű új üzenetet. Ne gondoljuk, hogy Istennek választottai, akik törekszenek világosságban járni, jelentik Babilont. A bukott felekezetek, egyházak alkotják Babilont. Babilon mérgezett hittételeket melengetett, a tévelygés borát. A tévelygésnek ez a bora hamis tantételekből áll, mint pl. a lélek természetes halhatatlansága, a gonoszok örök gyötrelme, majd tagadása Krisztus örök, tehát Betlehem előtti létezésének, továbbá a hét első napjának magasztalása, Istennek szent és megszentelt napja helyett és felett. Ilyen és hasonló tévedéseket tárnak a világ elé a különböző egyházakban, tehát így teljesedtek az Írások, amelyek szerint: ’Paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép’ Ezt a haragot a hamis tanok szülik, s ha királyok és elnökök isznak az ő paráznaságának haragborából, akkor felbőszülnek azok ellen, akik nincsenek összhangban a hamis, sátáni eretnekségekkel, amelyek az álszombatot magasztalják, s embereket arra késztetnek, hogy Istennek emlékünnepét lábbal tiporják.
Ev 247. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – A csalás minden fajtája terjeng. Isten Igéjének legvilágosabb igazságait ember készítette elméletek tömege, borítja. Halálos tévedéseket tárnak az emberek elé mint igazságot, mely előtt meg kell hajolniuk. Az egyszerű, igaz istenfélelmet betemetik a hagyományok.
A lélek halhatatlanságának tana olyan tévedés, mellyel az ellenség csalja meg az embert. Ez a tévedés majdnem egyetemes. Ez az egyik hazugság, melyet az ellenség zsinagógája koholt, Babilon egyik mérgezett itala. „Akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai”. „És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból”. Jel 17,2:18,4. (RH 1897. 03.16).
6T 317-8. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – A könyvevangélistának naponta Istenhez kell fordulnia, hogy szava és tette élet illata legyen életre, s hogy megmentő hatást gyakorolhasson. Sokan azért bizonyultak eredményteleneknek a könyvterjesztésben, mert nem voltak igazi keresztények, nem ismerték a megtérés lelkületét. Elméletekkel álltak ugyan elő a munka végzésére, de nem érezték át Istentől függőségüket.
Könyvterjesztők, ne feledjék, hogy könyveitek nem Babilon borának kelyhét mutatják be, nem a föld királyainak nyújtott téves tanításokat, hanem a megváltás drága igazságainak kelyhét. Isztok-e magatok is belőle? Krisztus akaratának foglyává tehetitek gondolataitokat, ő pedig rátok helyezi pecsétjét. Ha őt szemlélitek, dicsőségről-dicsőségre, jellemről-jellemre változtok el. Isten azt akarja, hogy induljatok el s szóljátok a szavakat, melyeket szátokba ad. Azt kívánja, hogy bizonyítsátok be, milyen nagyra értékelitek az embereket, akiket az Üdvözítő drága vére vásárolt meg. Ha a sziklára estek, szétzúzódtok, akkor tapasztalni fogjátok Krisztus erejét s mások is felismerik majd az igazság hatalmát szívetek felett.
5T 101-2. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – A gonosz szolga így szól az ő szívében: ’késlekedik a gazdám’, Krisztust-várónak vallotta magát. Szolga volt, külsőleg Isten szolgálatára szentelte magát, de szívében a Sátánnak hódolt. Az ilyen nem tagadja nyíltan az igazságot, mint a gúnyolódók, de élete elárulja szíve gondolatát – késik az Úr jövetele. Önteltsége nemtörődömmé teszi az örökkévaló dolgok iránt. Magáévá teszi a világ elveit, átveszi a világ szokásait, s eljárásait. Úrrá lesz rajta az önzés, a nagyravágyás és a világi büszkeség. Mivel attól tart, hogy a testvérei magasabb színvonalon állnak, ezért becsmérelni kezdi igyekezetüket, kétségbe vonja indítékaikat. Így ütlegeli a szolgatársait. Amilyen mértékben elidegenül Isten népétől, ugyanolyan mértékben egyesül a világiakkal. A ’részegesekkel’ eszik és iszik – beleolvad a világiak közé, s részesévé válik lelkületüknek. Így ringatja magát hiú biztonságban, így vesz erőt rajta a feledékenység, a közöny és a restség.
5T 280. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Rendelkezésünkre áll az elhívás és a felelősség időszaka. Istenért végzendő munka vár ránk. Az –i gyülekezet fokozatosan elhidegül és vallástalanná válik. Sokat kell tennünk egyénenként a tagokért. Nagy világosság ragyogott és ragyog az ösvényükre. Ezért majd felelősnek tartják őket. Krisztus mondta: „Ti vagytok a világ világossága,” „és a föld sója.” A kegyelem mélyebb munkálására van szükségünk. Meg kell újulniuk, mielőtt Isten megáldhatná őket. Semmi szükség a látszólagos hitvallókra. A nyereség önző markolása elfedi előlük a mennyei örökséget. Ha a menny országát tartjuk legfontosabbnak, akkor nemes becsület ragyog elő életünkből és jellemünkből. Erre van A testvérnek szüksége, ha jó hatással akar lenni környezetére. Szeret pénzel bánni, s szaporodni látni a pénzt, amit hol ide, hol oda ruház be. Világi vállakózások kötik le gondolkodását és erejét. Elnehezedik a szíve az e világi gondoktól, vagyis annyira belemerül az ügyeibe, hogy képtelen értelmesen fogni fel az Isten dolgait. A pénz szerelme a látást vakítja el. Az igazságnak mélyen kell gyökereznie a szívben és gyümölcsöt teremnie mind magán, mind nyilvános életében.
A. testvér azzal az ürüggyel bújik ki a szentírás kutatása alól, hogy ő üzletember. De akit üzleti ügyek szorongatnak, annak a Szentírás kell, hogy legyen az erő és a biztonság forrása. Az ilyennek égetőbb szüksége van az Isten Szavából áradó fényre, tanácsaira és figyelmezetéseire, mintha kevésbé veszedelmes állásban lenne.”
"És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes vala káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva vala."
"Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával."
NK 341. – Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skarlátba. – A Jelenések 17. fejezetében említett asszony (Babilon) „bíborba és skárlátba” öltözve jelenik meg, aki „megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele utálatosságokkal... és az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak... anyja”. Így szól a próféta: „Látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől.” Majd János azt mondja Babilonról, hogy az „ama nagy város, amelynek királysága van a földnek királyain” (Jel 17:4.18). Róma az a hatalom, amely oly sok századon át zsarnokoskodott a kereszténység uralkodóin. A bíbor és a vörös szín, az arany, a drágakövek és a gyöngyök elevenen ábrázolják a Szentszék fényűzését, és a királyokét is túlszárnyaló pompáját. Egy hatalomra se illik rá ennyire pontosan az a kijelentés, hogy ’részeg vala a szentek vérétől’, mint erre az egyházra, amely oly kegyetlenül üldözte Krisztus követőit. Babilon ellen még az a vád is felmerül, hogy törvénytelen viszonyt tart »a föld királyai«-val. A zsidó egyház azért lett parázna, mert elfordult az Úrtól, és szövetségre lépett a pogányokkal. Rómát, amely világi hatalmak támogatását keresve hasonlóképpen megromlott, az Ige ugyanígy ítéli meg.
"És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja."
7BC 983. – Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. – Jelenések tizenhét előre megmondja az összes egyházak pusztulását, amelyek a pápaság bálványimádó szolgálatával rontják meg magukat: azokét, akik ittak paráznasága haragborából. (17,1-4)
Így ábrázolja a pápai hatalmat, amely a gonoszság minden csalárdságával, vonzó külsőségekkel és kápráztató szertartásokkal bűvöl meg minden nemzetet, megígérve nekik, mint a Sátán ígérte ősszüleinknek, minden jót, ha magukra veszik pecsétjét, másrészt minden ártalmat hitetései ellenzőjének. A belsőleg legromlottabb hatalom fogja a legszemkápráztatóbb külsőségeket bemutatni, s a hatalom legkifejezőbb jelével fogja körülvenni magát. A Biblia világosan kijelenti, hogy ez romlott és csalárd gonoszságokat takar. „És az ő homlokára egy név vala írva: TITOK; A NAGY BABILON, A PARÁZNÁKNAK ÉS A FÖLD UTÁLATOSSÁGAINAK ANYJA.”
Mi adja Babilon Uralkodásának az erejét? A protestantizmus, mely miközben vallja, hogy a bárány természete és lelkülete lakik benne, és a mennyel áll szövetségben, a sárkány hangján szól. Alulról jövő hatalom mozgatja őt (1899, 232. levél).
TM 117. – Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. – Krisztus látomást adott Jánosnak: Isten parancsolatait és Jézus hitét tárta eléje. Ez határozottan hirdetnünk kell minden nemzetnek, népnek és nyelvnek. Babilon szimbóluma alatt bemutatott egyházak úgy tárulnak elénk, mint amelyek lelki magaslatukról lebuktak, s üldöző hatalommá váltak azokkal szemben, akik megtartják Isten parancsolatait, és akiknél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele. János ezt az üldöző hatalmat, bárányszarvú állatnak látja, amely úgy szól, mint a sárkány.
NK 341. – Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. – Babilon tehát „a paráznáknak... anyja”. Lányai pedig azokat az egyházakat szimbolizálják, amelyek Róma dogmáihoz és hagyományaihoz ragaszkodnak, és példáját követve feláldozzák az igazságot és Isten jóváhagyását a világgal való tiltott szövetség oltárán. A Jelenések 14. fejezetében azt az üzenetet találjuk, hogy Babilon leomlott. Babilon azokra a vallási szervezetekre vonatkozik, amelyek valamikor tiszták voltak, de megromlottak. Ezt az üzenetet, mivel az ítéletre való figyelmeztetés után következik, az utolsó napokban kell hirdetni. Tehát nem vonatkozhat csupán a katolikus egyházra, mert ez az egyház már hosszú századok óta bukott állapotban van. János elmondja, hogy Isten kihívja népét Babilonból (Jel 18. f.). E szentírási kijelentés szerint Isten népe közül sokan még Babilonban vannak. Melyek azok a vallási közösségek, amelyekben ma Krisztus követőinek a többsége található? Kétségkívül a különböző protestáns egyházak. Keletkezésükkor ezek az egyházak becsülettel állást foglaltak Isten és az igazság mellett, és a menny áldása kísérte őket. Még a hitetlen világ is kénytelen volt elismerni azokat az áldott eredményeket, amelyek az evangélium elveinek elfogadását követték. Az Izraelhez intézett prófétai kijelentés szerint: „Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam - így szól az én Uram, az Úr.” De ugyanazok az igények buktatták el őket is, amelyek tönkretették és megrontották Izraelt: ők is utánozni akarták a hitetlenek szokásait, és keresték barátságukat. „Elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna letté” (Ez 16:14-15).
Sok protestáns egyház követi Róma példáját azáltal, hogy kapcsolatot tart fenn „a föld királyaival.” Az államegyházak a kormányokkal és más közösségekkel való kapcsolat által a világ kegyeit keresik. A „Babilon” - zűrzavar - elnevezés jól ráillik ezekre a közösségekre. Mind azt vallja, hogy tanításait a Bibliából veszi, mégis szinte megszámlálhatatlan, hitvallásban és elméletekben egymásnak élesen ellentmondó felekezetre oszlanak.
A világgal kötött bűnös szövetségen kívül a Rómától különvált egyházak másokat is rávesznek arra, hogy viselkedési módjukat átvegyék.
Egy római katolikus mű azt bizonygatja, hogy „ha a római egyház valaha is beleesett a szentek imádásának bűnébe, leánya, az anglikán egyház - amely tizenegy templom közül tízet Máriának szentelt, Krisztusnak pedig csak egyet - ugyanabban vétkes.
NK 343. – Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. – Honnan indult el a nagy hitehagyás? Hogyan kezdte az egyház elhagyni az evangéliumi egyszerűséget? A pogányság szokásaihoz való igazodásával, amellyel az volt a célja, hogy könnyebben el tudja fogadtatni a kereszténységet a pogányokkal. Pál apostol már a maga korában elmondhatta: „Működik már a törvényszegés titkos bűne” (2Thessz 2:7). Míg az apostolok éltek, az egyház többé-kevésbé tiszta maradt. De „a második század vége felé a gyülekezetek többsége új formát öltött. Kezdeti egyszerűségük eltűnt. Amikor az egykori tanítványok elhunytak, gyermekeik az új megtértekkel együtt észrevétlenül előtérbe léptek, és új formát adtak az ügynek.” A keresztény hit magas mércéjét leszállították, hogy híveket szerezzenek. Ennek az lett a következménye, hogy az egyházba özönlő pogányok magukkal hozták szokásaikat, rítusaikat és bálványaikat. „A keresztény vallást, amikor már a világ urai pártfogolták és támogatták, tömegek fogadták el névlegesen. De míg sokan látszatra keresztények voltak, „lényegében pogányok maradtak, különösen abban, hogy titokban bálványaikat imádták.”
Vajon nem ez a folyamat ismétlődött meg szinte minden egyházban, amely magát protestánsnak nevezi? Amikor alapítóik, az igazi reformációs lelkület hordozói eltávoznak az élők sorából, utódaik lépnek elő, és „új formát adnak az ügynek”. A reformátorok gyermekei egyrészt vakon ragaszkodnak atyáik hitvallásához, és nem hajlandók elfogadni olyan világosságot, ami atyáikét meghaladta, másrészt messze eltérnek atyáik alázatos, önzetlen és világot megtagadó példájától. Tehát a kezdeti egyszerűség eltűnik. „Amikor a világiasság elárasztja az egyházat, ez magával hozza a világ szokásait, rítusait és bálványait.
NK 62. – Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. – Európa népei közül a valdensek az elsők között voltak, akik a Szentírást lefordították.' Évszázadokkal a reformáció előtt már volt anyanyelvükre átültetett, kézzel írt Bibliájuk. Az igazságot hamisítatlanul ismerték, és ez elég ok volt arra, hogy szerfelett gyűlöljék és üldözzék őket. A valdensek a római egyházat a Jelenések könyvében jellemzett hitehagyó Babilonnak nevezték, és életük kockáztatásával is bátran ellenálltak rontásainak. Míg egyesek a sokáig tartó üldözés nyomására felhígították vallásukat, lassanként feladva megkülönböztető elveit, mások szilárdan kitartottak az igazság mellett. A sötét és hitehagyó századokon átéltek olyan valdensek, akik nem ismerték Róma fennhatóságát, a képek imádásától, mint bálványimádástól elzárkóztak, és megtartották az igazi szombatot. A támadások legádázabb viharában is megőrizték hitüket. A savoyaiak lándzsáitól megsebezve és Róma máglyáitól megperzselve, de rendíthetetlenül védték Isten Igéjét és méltóságát.
Gyermeknevelés 381-2. – Babilon. – Isten házát gyakran meggyalázzák, és a szombatot gyakran megrontják a szombattartók gyermekei. Néha még azt is megengedik nekik, hogy szaladgáljanak az épület közül, játszanak, beszélgessenek, s kinyilvánítsák gonosz hajlamaikat azokon az összejöveteleken, ahol a hívőknek a szentség szépségében kellene Istent dicsőíteniük. Így az a hely, ahol szentségnek és csendességnek kellene uralkodnia, ahol tökéletes rendnek, tisztaságnak és alázatosságnak kellene lennie, teljes zűrzavarrá, ’Babilonná’ válik. Ez elég ahhoz, hogy kiváltsa Isten nemtetszését és megvonja jelenlétét összejöveteleinktől.
Ev 365-66. (TM 61-62) – Babilon. – Egyéni felelősségünk, hogy alázatosan járjunk Istenünk előtt. Ne keressünk idegenszerű új üzenetet. Ne gondoljuk, hogy Istennek választottai, akik törekszenek világosságban járni, jelentik Babilont. A bukott felekezetek, egyházak alkotják Babilont. Babilon mérgezett hittételeket melengetett, a tévelygés borát. A tévelygésnek ez a bora hamis tantételekből áll, mint pl. a lélek természetes halhatatlansága, a gonoszok örök gyötrelme, majd tagadása Krisztus örök, tehát Betlehem előtti létezésének, továbbá a hét első napjának magasztalása, Istennek szent és megszentelt napja helyett és felett. Ilyen és hasonló tévedéseket tárnak a világ elé a különböző egyházakban, tehát így teljesedtek az Írások, amelyek szerint: „Paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép”. Ezt a haragot a hamis tanok szülik, s ha királyok és elnökök isznak az ő paráznaságának haragborából, akkor felbőszülnek azok ellen, akik nincsenek összhangban a hamis, sátáni eretnekségekkel, amelyek az álszombatot magasztalják, s embereket arra késztetnek, hogy Istennek emlékünnepét lábbal tiporják.
Bukott angyalok szövetséget kötnek gonosz emberekkel. Korunkban az Antikrisztus mint az igaz Krisztus jelenik meg, akkor teljesen érvénytelenné teszik Isten törvényét e föld nemzetei között. Isten törvénye elleni lázadás teljesen beérik. Ám mind e lázadás tényleges vezetője Sátán, aki a világosság angyalának öltönyét ölti fel. Embereket megtéveszt, akik Isten helyett őt magasztalják, sőt istenítik. Ám a Mindenható közbelép s elhangzik az ítélet a Sátánt magasztaló hitehagyó egyházak felett. „Ennek okáért egy nap jönnek rá az ő csapásai, a halál, a gyász, és az éhség, és tűzzel égettetik meg, mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt” (RH 0893. szept. 12).
TM 20-1. – Babilon. – Istennek van egyháza, választott népe: s ha mindenki láthatná, ahogyan én láttam, hogy Krisztus mennyire azonosítja magát népével, akkor sosem hallanánk olyan üzenetet, mely az egyházat Babilonnak bélyegzi, Istennek van népe, mely Vele együttműködik, ez a nép egyenesen halad előre, Isten dicsőségére. Figyeljünk csak a mi mennyei képviselőnk imájára: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet”. Oh, a mennyei Fő mennyire vágyakozott, hogy egyháza Vele legyen! Közösségük volt Vele szenvedéseiben és megaláztatásában, s legnagyobb öröme, hogy Vele legyenek, mint dicsőségének részesei. Krisztus igényt tart arra a kiváltságra, hogy egyháza Vele legyen. Akarom, hogy akiket nékem adtál, ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek! Az, hogy Vele legyenek, a szövetség ígéretén és Atyjával való egyezségén alapszik. Tisztelettel tárja a kegyelem trónja elé népéért végzett megváltói művét. Az ígéret íve övezi Helyettesünket és Kezesünket, mialatt szeretetének könyörgése árad ajkáról: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet”. Látni fogjuk a Királyt, szépségében és az egyház megdicsőül.
TM 22-3. – Babilon. – Ha emberek azt állítják, hogy üzenetet vettek Istentől, ám ahelyett, hogy fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen harcolnának, fegyvereiket a küzdő egyház ellen fordítják, - akkor kerüljétek őket. Nem hordják magukon a mennyei pecsétet. Isten nem bízta meg őket ezzel a munkával. Csak rombolják azt, amit Isten építeni akar a Laodiceának szóló üzenet által. Isten csak azért sebez, hogy gyógyíthasson, s nem azért, hogy elveszítsen. Az Úr senki által sem küld olyan üzenetet, mely az egyházat elcsüggeszti, kétségbe ejti. Isten megró, megfedd, büntet, ám csak azért, hogy helyrehozzon, s végül megdicsérjen. Mennyire örültem a Legfőbb Tanácstestület jelentésének, hogy sokat ellágyultak, megalázkodtak, alázatos vallomást tettek, s elsöpörték szívük ajtaja elől a szemetet, mely az Üdvözítőt távol tartotta. Mennyire örültem, amikor hallottam, hogy sokan befogadták Jézust, mint állandó vendégüket. Hogyan történt, hogyan lehetséges, hogy éppen amikor ez az egyház a Szentlélek kiválasztásában részesült, röplapok minden felé Babilonnak bélyegezték a H. N. Adventista Egyházat? Hogyan lehetséges, hogy emberek ennyire félrevezethetők? Elképzelik, hogy a hangos kiáltás abban áll, hogy Isten népét kihívják olyan egyház közösségéből, mely éppen a felüdülés időszakát élvezi? Oh, vajha ezek a megtévesztett lelkek szintén részesülnének ebben az áradatban, ebben az áradatban, ebben az áldásban, s részesülnének a magasságokból áradó erőben.
TM 36-7. – Babilon. – Szent bizalommal élt vissza az, az ember, aki másokkal közölte ezt, amit Jézus titokban kívánt tartani. Ez egyben az igazság ügyére szégyent és bejt hozott. Az Úr alkalmas figyelmeztető üzeneteket adott népének, megfeddte, tanácsolta és oktatta. Ám nem helyes, ha ezeket az üzeneteket összefüggésükből kiszakítva, más helyen alkalmazzák, hogy olyan látszatot keltsen, mintha téves üzenetet tartalmazna. S testvér és társai az általuk kiadott röplapban azzal vádolják Isten egyházát, hogy Babilon. Sürgetik az elszakadást a gyülekezettől. Ilyesmi nem tisztességes, sem nem jogos vagy igazságos. E röpirat összeállításánál nevemet és írásaimat használták fel olyasminek alátámasztására, amit helytelenítek, és tévelygésnek bélyegzek. Akik ezt a röpiratot megkapják, engem vádolnak majd ezért a helytelen álláspontért, pedig teljesen ellenkezik az írásaimban foglalt tanításokkal és azzal a világossággal, amit Isten adott nekem. Kijelentem, hogy akik ebben a mozgalomban részt vesznek, nagyon megtévesztett emberek.
Éveken keresztül bizonyságot tettem arról, hogy ha emberek azt állítják, hogy nagy világosságot kaptak, de mégis annak megdöntésére rombolására törekszenek, amit az Úr emberi ügyvivői által felépített, az illetők megtévesztett, megcsalt lelkek, akik nem Krisztus vonalán munkálkodnak. Akik azt állítják, hogy a H. N. Adventista gyülekezetek képezik Babilont vagy Babilonnak részét, jobb, ha otthon maradnak. Álljanak meg, gondolkozzanak azon, hogy napjainkban milyen üzenet hirdetése időszerű. Ahelyett, hogy a mennyei erőkkel együttműködve egy népet készítenének elő az Úr napjára, az „atyafiak vádolója” mellé álltak, aki vádolja őket Isten trónja előtt éjjel és nappal. Sátán ügyvivői nekilendültek, arra késztetnek embereket, hogy a gonoszok szövetségéhez csatlakozzanak, azért, hogy kétségbe ejtsenek, zaklassanak, s Isten népének sok bajt okozzanak. Az egész világot ellenségeskedésre uszítják a H. N. Adventisták ellen, mert nem hódolnak be a papságnak, nem ünneplik a vasárnapot, ennek az antikrisztusi hatalomnak az intézményét. Sátán terve az, hogy kiirtsa őket e földről, azért, hogy senki se vitathassa e világ feletti uralmát.
TM 41-2. – Babilon. – Istennek van népe, ezt a népet az egész menny érdeklődése kíséri, Istennek egyedüli kincse e földön. Aki e szavakat olvassa, jól gondolja meg, mert Jézus nevében mindenkinek szívébe szeretném vésni. Ha bárki előáll, akár közülünk, vagy kívülálló azzal az üzenettel, hogy Isten népe Babilonnak számít, s azt állítja, hogy a hangos kiáltás határozott felhívás Babilon elhagyására, akkor tudhatjuk, hogy nem az igazság üzenetét hordozza. Ne fogadjátok be, s ne is köszöntsétek őket, mert nem Isten beszélt általuk, sem üzenetet nem bízott rájuk, hanem önmaguk küldöttei, Isten nem hívta el őket. A „Hangos Kiáltás” című röplapban levő üzenet, csalás! Ilyen üzenetekkel még találkozni fogunk, hordozói állítják, hogy Isten küldte őket, ám ez az állításuk hamis, mert nincs bennük világosság, hanem sötétség. Hallani fogunk még Isten népét vádoló üzeneteket, hasonlóan ahhoz, ahogy Sátán vádolja Istennek népét. Ezek az üzenetek éppen abban az időpontban hangzanak majd, amikor Isten így szól népéhez: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.”
TM 49-51. – Babilon. – Noha az egyház bajokkal küzd, s küzdeni fog egészen a világ végéig, mégis ezekben az utolsó napokban az egyház a világ világossága, mert a világot beszennyezte, és erkölcsében megrontotta a bűn. Az egyház, erőtlenségében és fogyatékosságában, noha feddésre intésre és tanácsra szorul, mégis az egyedüli célpont a földön. Krisztus legfőbb gondviselésének részese. A világ műhely, amelyben emberek és mennyei lények együttműködnek, ahol Jézus kegyelme és isteni irgalma által emberek szívén kísérletezik. Angyalok csodálkozva szemlélik emberek jellemének átalakulását, akik életüket Istennek szentelik. Örömüket énekekben fejezik ki, s elragadtatottan dicsőítik Istent és a Bárányt. Látják, hogy akik természet szerint a harag gyermekei, megtérnek, Krisztus munkatársaivá válnak, s Lelkeket nyernek meg Istennek. Látják, hogy akik a sötétségben senyvedtek, a világ világosságává válnak, hogy világítsanak e gonosz és romlott nemzetség erkölcsi éjszakája közepette. Látják, hogy előkészülnek Urukkal való együttszenvedésre, hogy azután Vele együtt részesei lehessenek dicsőségének a mennyei országában.
Istennek van egyháza e földön. Az, az egyház felmagasztalja, fennen lobogtatja a sárba tiprott törvényt, s a világ elé tárja Istennek Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Isten egyháza a letéteményesek Krisztus kegyelme gazdagságának, s az egyház által szemlélteti végül is és teljesen szeretetét e világ iránt, amelyet bevilágít dicsőségével. Végül pedig megvalósul Krisztus imája, nevezetesen, hogy egyháza olyan egységes legyen, mint amiképpen ő egy az Atyával. Az egyház részesül a Szentlélek gazdag ajándékában, s minthogy állandóan árad Isten népére, tagjai Isten üdvözítő hatalmának bizonyságtevői lesznek e világon.
E világon jelenleg csak egyetlen egyház építi a régi romokat, alapzatait felrakja, ösvényeit megújítja, ha pedig bárki is felhívja a világ, vagy a többi egyház figyelmét erre az egyházra, s Babilonnak bélyegzi, az Sátánnal működik együtt, az atyafiak vádolójával. Lehetséges-e, hogy közülünk támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, s akik éppen Sátán kijelentéseinek adnak hangot, nevezetesen mindannak, amit Sátán terjeszteni kíván e világon az Isten parancsolatainak megőrzőiről, s akik Jézus hitével bírnak? Vajon nincs-e elegendő tennivalótok, hogy buzgalmaitokat kiéljétek, hogy feltárjátok az igazságot a tévedés sötétségében élőknek? Ti pedig, akiket Isten anyagi javak és képességek sáfáraivá tett, rosszul használtátok fel az Úr javait, mert a tévedést terjesztettétek. Az egész világ gyűlöli azokat, akik Isten törvényének kötelező voltát hirdetik. A Jehovához hű egyház nem közönséges harcot vív. „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság Lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” Akik e harc jelentőségének csak valamennyire tudatában vannak, azok nem fordítják fegyverüket a harcoló egyház ellen, hanem minden erejüket megfeszítve, együttműködnek Isten népével a gonoszság lelkei ellen.
TM 52-3. – Babilon. – Istennek van egyháza, s a gyülekezetnek Istentől rendelt lelkészkara. „És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide, s tova, hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az emberek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban.”
Az Úrnak vannak ügyvivői és egyháza, ez az egyház átélte az üldözést, a harcot és a sötétséget. Jézus szerette az egyházat és önmagát adta érette, gondját viseli, megjavítja, nemesbíti és felemeli, hogy szilárdan megállhasson e világ romboló befolyása között. Isten rendelt és megbízott férfiakat, hogy az egyház felett féltő gondossággal őrködjenek, éberen és kitartóan, nehogy Sátán gonosz tervei megdönthessék, legyőzhessék, hanem megállhasson e világban, hogy Isten dicsőségét terjessze az emberek között. Gondolatok ütköznek egymással, elvek elvekkel, az igazság a tévelygés ellen, ám nemsokára a csúcsfokát elérő küzdelemben, - amely már megkezdődött - tapasztalt férfiak végezzék Istentől rendelt munkájukat, őrködjenek lelkek felett, mert számadással tartoznak róluk.
Akik azt a téves üzenetet hirdetik, az egyházat Babilonnak bélyegzik, azok elhanyagolják Istentől kiszabott munkájukat, ellenkeznek a szervezettek, ellenkeznek Isten világos parancsával, nevezetesen, hogy „hozzák be mind a tizedet Isten tárházába” /Mal. 3:10./ Ezek a férfiak azt képzelik, hogy megbízást kaptak, hogy figyelmeztessék Isten választottait, akikre az igazság üzenetének terjesztését bízta. Ezek a munkások nem használnak Isten ügyének, nem építik Isten országát, tevékenységük azonos az igazság ellenségének eljárásával. Vajha ezek a férfiak, akik harcolnak az Isten által rendelt utak és eszközök ellen, amelyekkel művét e veszélyes napokban előbbre vinni kívánja, felhagynának az Írással ellenkező nézeteikkel, az Isten által elrendelt ügyvivők, eszközök lényegét, hivatását illetőleg.
TM 56-7. – Babilon. – Akik a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak nyilvánították, felhasználták a Bizonyságtételeket, hogy állításaikat látszólag alátámasszák. Ámde miért nem tárták fel üzenetemnek évek óta hangoztatott súlypontját, nevezetesen: a gyülekezet egységét? Miért nem idézték az angyal szavait: „Tartsatok össze, szorosan tartsatok össze, szorosan tartsatok össze!” Miért nem ismételték ezt a figyelmeztetést s miért nem beszéltek arról az elvről, hogy „egységben az erő, míg a széthúzás: gyengeség?” Éppen az ilyen üzenetek, mint amilyeneket ezek az emberek hirdetnek, osztják meg a gyülekezetet s hoznak ránk szégyent, ellenségeink előtt, és éppen ezek az üzenetek nyilvánítják világosan a nagy csaló különleges művét, aki csak akadályozni akarja a gyülekezeteket, hogy egységben tökéletességre jusson. Ezek a tanítók a saját maguk által gyújtott szikrákat követik, saját független megítélésük szerint cselekszenek, és az igazságot hamis eszmékkel és elméletekkel csak akadályozzák. Hittestvéreik tanácsát visszautasítják, saját útjaikat járják, amíg végül is oda jutnak, ahol Sátán látni akarja őket, nevezetesen, elméjük megzavarodik.
Intettem hittestvéreimet, óvakodjanak Sátán munkájától, minden formájában. Istennek és embernek nagy ellensége ujjong, hogy sikerült lelkeket megcsalnia és sikerült anyagi javaikat és képességeiket káros mederbe terelnie. Pénzüket az időszerű igazság terjesztésére lehetett volna felhasználni, ám, ehelyett olyan eszmék hirdetésére költötték, amelyek nem igazságon alapszanak.
TM 68-9. – Babilon. – Kedves S. Testvér! Néhány sort intézek hozzád. Nem értek egyet álláspontoddal, mert az Úr megmutatta nekem, hogy éppen azok, akik tévednek, ilyen álláspontot foglalnak majd el. Pál is intett bennünket éppen az irányban: „A lélek pedig nyílván mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén”.
Testvérem! Értesülésem szerint azt állítod, hogy a H. N. Adventisták gyülekezete Babilon, s, hogy akik üdvözülni akarnak, fussanak ki onnan. Nem te vagy az egyedüli, akit az ördög e tekintetben megcsalt. Az elmúlt negyven év folyamán egymás után léptek fel férfiak, állítva, hogy az Úr küldte őket ezzel az üzenettel, ám hadd mondjam neked, amiképpen a többieknek is mondottam, hogy az általad hirdetett üzenet Sátán egyik csalása annak érdekében, hogy a gyülekezetekben zavart keltsen.
Testvérem! Te letértél a helyes útról. A második angyal üzenete szól Babilonnak /az egyházaknak / hirdeti bukásukat, s egyben felszólítja a népet, hogy fusson ki belőle. Ugyanezt az üzenetet hirdetnünk kell másodszor is. Jelenések könyve 18. Fejezet 1-5.
Testvérem! Ha azt tanítod, hogy a Hetednapi Adventista Egyház Babilon, akkor tévedsz. Isten nem bízott meg téged ilyen üzenettel. Sátán felhasznál minden lelket, akit megközelíthet, hamis elméleteket sugalmaz nekik, vagy pedig valamilyen rossz nyomon elindítja őket, hogy téves izgalmat keltsenek és így eltérítsenek lelkeket napjaink valóságos hitpontjaitól. Feltételezem, hogy néhány lelket megtéveszthet üzeneted, mert él bennük a kíváncsiság és vágyakoznak új dolgok után. Szomorúságot okoz nekem, hogy az ellenség sugalmazásai megtéveszthettek, tudom, hogy az általad képviselt elmélet nem igazság. Az általad hirdetett eszmék hirdetése árt önmagadnak és árthat másoknak. Kérlek, a Bizonyságtételeket ne magyarázd félre, ne csűrd-csavard, annak érdekében, hogy téves üzenetedet alátámasszad. Sokan tették ugyanezt és sokat ártottak. Mások is, nagy buzgalommal hirdettek üzenetet, újból és újból, ám Isten megmutatta nekem, hogy nem az igazság volt.
"És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt."
NK 56. – Láttam, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől. – A XIII. században jött létre a pápaság legiszonyatosabb gépezete: az inkvizíció. A sötétség fejedelme ösztönözte erre a pápai hierarchia vezetőit. Titkos tanácskozásaikon Sátán és angyalai befolyásolták a gonosz embereket, de láthatatlanul köztük volt Isten angyala is, és félelmetes feljegyzést készített méltánytalan intézkedéseikről és tetteikről. E feljegyzések túl iszonyatosak ahhoz, hogy az ember elhordozza őket. „A nagy Babilon... részeg vala a szentek vérétől.” A mártír milliók szétroncsolt teste bosszúért kiáltott Istenhez a hitehagyó hatalom ellen.
A pápaság a világ kényura lett. Királyok és császárok hajoltak meg a római pápa rendeletei előtt. Úgy tűnt, hogy a pápa az emberek földi és örökkévaló sorsát a kezében tartja. Róma tanításait évszázadokon át embermilliók fogadták el fenntartás nélkül, szertartásait tisztelettel gyakorolták, ünnepeit általánosan megtartották; papságát tisztelték, és bőkezűen támogatták. A római egyháznak azóta sem volt ennél nagyobb tekintélye, pompája és hatalma.
NK 122. – Láttam, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől. – Luther tanításai egész Németországban magukra vonták a gondolkodó emberek figyelmét. Prédikációiból és írásaiból olyan fény áradt, amely emberek ezreit ébresztette és világosította fel. Az egyházat oly sokáig fogva tartó halott formalizmus helyét élő hit foglalta el. Az emberek egyre kevésbé bíztak a katolicizmus babonáiban. Az előítélet emelte korlátok megrendültek. Isten Igéje, amelynek mérlegén Luther minden tanítást és minden követelményt megvizsgált, kétélű kardhoz volt hasonlatos, amely utat vág magának az emberi szívekhez. Az emberek vágytak a lelki felemelkedésre. Mindenütt olyan éhség és szomjúság támadt az igaz élet után, amire századok óta nem volt példa. Az emberek figyelme, amely oly régóta emberi rítusokra és földi közbenjárókra irányult, most bűnbánattal és hittel a megfeszített Krisztus felé fordult.
Ez a hatalmas érdeklődés még jobban elmélyítette a pápai hatalmasságok aggodalmát. Luthert Rómába idézték, hogy cáfolja meg az eretnekség vádját. Ez a parancs megrémítette Luther barátait. Nagyon jól tudták, milyen veszély fenyegeti barátjukat a Jézus mártírjainak vérétől már megrészegült romlott városban. Tiltakoztak Luther Rómába menetele ellen, és kérték, hogy ügyét Németországban vizsgálják ki.
NK 507. – Láttam, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől. – A római egyház ma egy makulátlan arcot mutat a világnak, és mentegeti iszonyú kegyetlenkedéseit. Keresztény köntöst öltött magára, de nem változott meg. A pápaság a letűnt korszakokban vallott elvei mellett ma is kitart. A legsötétebb időkben kigondolt tanításait ma is vallja. Senki ne hagyja magát megtéveszteni! A pápaság, amelynek a protestánsok ma tisztelettel adóznak, ugyanaz, mint amely a reformáció idején uralta a világot, amikor Isten emberei életüket kockára téve lerántották a leplet gonoszságáról. Ugyanaz a fennhéjázó büszkeség és önteltség jellemzi, amellyel királyokon és fejedelmeken hatalmaskodott, igényt tartva az Istennek kijáró tekintélyre. Lelkülete nem kevésbé kemény és uralkodó ma sem, mint amikor elfojtotta az emberi szabadságot, és megölte a Magasságos szentjeit.
A pápaság hitehagyó lett. Tehát pontosan az történt, amit a prófécia előrevetített (2Thessz 2:3-4). Politikájához tartozik, hogy olyan jelleget ölt, amellyel a legjobban elérheti célját. „Az eretnekeknek és az eretnekséggel gyanúsított személyeknek tett ígéretet nem kötelező megtartani” - mondja. Vajon Krisztus egyházához tartozik az a hatalom, amelynek történelme ezer évig a szentek vérével íródott?
"És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, amely őt hordozza, amelynek hét feje és tíz szarva van."
"A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, amely vala és nincs, noha van."
NK 245. – A fenevad…a mélységből jő fel. – Róma a Biblia iránti tisztelet ürügyén azt a politikát folytatta, hogy a Bibliát egy ismeretlen nyelv börtönébe zárta, és elrejtette az emberek elől. Róma uralkodása alatt a tanúbizonyságok „gyászruhába öltözve” prófétáltak. De támadt egy másik hatalom – a „mélységből feljövő fenevad” –, hogy nyílt, nevén nevezett háborút indítson Isten szava ellen.
"Király is hét van; az öt elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljön, kevés ideig kell annak megmaradni."
EÉ 179. – Király is hét van. „Az Izraeltől elvett korona egymás után a következő sorrendben száll Babilon, Médóperzsia, Görögország és Róma királyságaira. Isten ezt mondja: „... ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, akié az uralkodás, és néki adom azt!” (Ez 21:27).
"A fenevad pedig, amely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy."
"A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak, mint királyok egy óráig a fenevaddal."
7BC 983. – Ezeknek egy a szándékuk. – Egy lesz a gondolatuk. Egyetemes szövetség fog létrejönni, mely hatalmát és erejét a fenevadnak adja. Így fog megnyilvánulni ugyanaz az erőszakos elnyomó hatalom a vallásszabadság ellen, annak szabadsága ellen, hogy a kelkiismertünk parancsa szerint imádjuk Istent, mint amilyent a pápaság tanúsít, mikor a múltban üldözte azokat, akik vissza merték utasítani a római vallás szertartásait.
Az utolsó napok küzdelmeiben Isten népével szemben állva összefognak az összes romlott hatalmak, melyek elpártoltak Isten törvénye iránti hűségüktől. Ebben a harcban a negyedik parancsolat szombatja lesz a fő kérdés: mivel a törvény szerzője a szombat parancsban nevezi magát az egek és a föld teremtőjének (1891, 24. kézirat).
NK 523. – Ezeknek egy a szándékuk. – Az állítólagos keresztények, és a hitetlenek között ma alig lehet különbséget tenni. Számos egyháztag szereti azt, amit a világ szeret, és könnyen felzárkózik a világ mellé. Sátán egyesíteni akarja őket, hogy mindnyájukat a spiritizmus soraiba sodorva ügyét erősebbé tegye. A pápistákat, akik a csodákat az igaz egyház jeleként dicsőítik, könnyen megtéveszti ez a csodatevő hatalom; a protestánsok pedig, mivel eldobták az igazság pajzsát, szintén a csalásáldozatai lesznek. Katolikusok, protestánsok és a világ fiai egyaránt elfogadják a kegyesség formáját a kegyesség ereje nélkül, és ebben a szövetségben a világot megtérítő és régóta várt millennium nagyszerű mozgalmának kezdetét látják.
NK 540. – Ezeknek egy a szándékuk. – Amikor a vita egyéb kérdéseket is érint, és az emberek figyelme Isten sárba tiport törvényére terelődik, Sátán akcióba kezd. Az üzenetet kísérő erő felingerli azokat, akik ellenzik hirdetését. A papság majdhogy emberfölötti erőfeszítéssel igyekszik elzárni a világosságot, nehogy híveire sugározzák. Minden rendelkezésre álló eszközzel megkísérli elfojtani e létfontosságú kérdések megvitatását. Az egyház a polgári hatalom fegyveréért kiált, és ebben a munkában a katolikusok és a protestánsok összefognak.
7BC 975. – Ezeknek egy a szándékuk. – Isten Igéje világosan kijelenti, hogy a világ meg fogja vetni, s lábbal taposni Isten törvényét. A gonoszság rendkívüli mértékben elszaporodik. Az állítólag megújított hitű protestáns világ, szövetségre fog lépni a bűn emberével. Az egyház és a világ is romlott összhangban fog állni.
8T 49. – Erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják. – Az Úr megmutatta nekem, hogy rémítő állapotok lesznek a világon. A kegyelem angyala szárnyát bontogatja, távozni készül a földről. Az Úr már megkezdte visszavonni mérséklő hatalmát, Sátán pedig igyekszik felkavarni a vallásos világ különféle elemeit, arra vezeti az embereket, hogy vessék alá magukat a nagy csaló kiképzéseinek, aki mindenfelé gonosz csábítással működik az engedetlenség gyermekei között. A világ lakósai máris a sötétség fejelemének vezetése alatt menetelnek, pedig ez csak a vég kezdete.
NK 507. – Erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják. – A római egyház ma egy makulátlan arcot mutat a világnak, és mentegeti iszonyú kegyetlenkedéseit. Keresztény köntöst öltött magára, de nem változott meg. A pápaság a letűnt korszakokban vallott elvei mellett ma is kitart. A legsötétebb időkben kigondolt tanításait ma is vallja. Senki ne hagyja magát megtéveszteni! A pápaság, amelynek a protestánsok ma tisztelettel adóznak, ugyanaz, mint amely a reformáció idején uralta a világot, amikor Isten emberei életüket kockára téve lerántották a leplet gonoszságáról. Ugyanaz a fennhéjázó büszkeség és önteltség jellemzi, amellyel királyokon és fejedelmeken hatalmaskodott, igényt tartva az Istennek kijáró tekintélyre. Lelkülete nem kevésbé kemény és uralkodó ma sem, mint amikor elfojtotta az emberi szabadságot, és megölte a Magasságos szentjeit.
"Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ővele való hivatalosok és választottak és hívek is."
7BC 982-3. – Ezek a Bárány ellen viaskodnak. – Csak két párt van a világon. Az Istenhez hűségesek és a sötétség fejedelmének lobogója alatt állók. A Sátán és angyalai hatalommal, jelekkel és hazug csodákkal szállnak le, hogy elhitessék a föld lakósait, és ha lehet, magukat a választottakat is. Közvetlen előttünk a válság. Meg kell-e ennek bénítani az igazságot ismerők erőit? Az ámítás hatalmasságainak olyan erős lenne a befolyása, hogy maga alá temeti az igazság hatását?
Hamarosan megvívják az armagedoni csatát. Akik öltözékén ott van, a felírat: királyok Királya és uraknak Ura fehér lovon, tiszta fehér gyolcsba öltözve elővezeti az ég seregeit. (1899, 172. kézirat)
A gonosz minden válfaja erősen működésbe lép. Gonosz angyalok fognak össze gonosz emberekkel, s mivel az állandó küzdelemből tapasztalatot nyertek az ámítás és a csata legjobb módjairól: és mivel századok óta erősödtek, nem adják fel a végső nagy küzdelmet elkeseredett harc nélkül. Az egész világ a kérdés vagy egyik vagy másik oldalán fog állni. Meg fogják harcolni az armagedoni csatát s ama nap egyikünket sem találja alva. Teljesen éberen kell lennünk, mint okos szüzeknek olajnak kell lenni edényeinkben lámpásunk számára…
A Szentlélek erejének kell rajtunk megnyugodnia s az Úr seregeinek parancsnoka fog a mennyei angyalok élén állni, hogy irányítsa a csatát. Komoly eseményeknek kell még lejátszódni előttünk. Harsonának kell harsona után harsannia, pohárnak pohár után kiürülnie a föld lakósaira. Főfontosságú események állnak közvetlen előttünk (1890, 112. levél).
MB 108. – Mert uraknak Ura és királyoknak Királya. – Isten kegyelmi országa most épül, mert napról napra adják át magukat bűnnel és lázadással telt szívek a szeretet uralmának, de a dicsősége országának tökéletes felállítása csak Krisztus eljövetelekor meg végbe a földön. „Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik” (Dán 7,27). Örökölni fogják azt az országot, amely nekik készítetett a világ kezdetétől fogva, és Krisztus maga fogja a királyságot elfoglalni és uralkodni.
A menny kapui újból megnyílnak és a tízezerszer tízezer és sok ezer szent társaságában Üdvözítőnk, mint a királyok Királya és az uraknak Ura fog eljönni. Akkor Jehova az Úr lesz az egész föld királya. Akkor az „Úr is egy lesz és az ő neve is egy.” „És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük” (Zak 14,9: Jel 21,3).
6T 406. – Mert uraknak Ura és királyoknak Királya. – Rövidesen Armagedon csatájára kerül a sor. Akinek öltözékére azt írják: királyok Királya és uraknak Ura, hamarosan elővezeti a menny hadait.
Az Úr szolgái most nem mondhatják el Dániel prófétával: „A kijelölt idő hosszú volt” már csak rövid idő van hátra, míg Isten tanúi befejezik munkájukat: előkészítik az Úr útját.
AT 253. – Az ővele való hivatalosok és választottak és hívek is. – Az őszinte lelkipásztor szívében forrón él a vágy, hogy lelkeket mentsen. Idejét és erejét odaáldozza, és nem riad vissza a legfárasztóbb erőfeszítésektől sem; hiszen másoknak is hallanotok kell azt az igazságot, amely lelkének olyan örömet, békét és boldogságot hozott. Krisztus Lelke nyugszik meg rajta. Ő pedig úgy őrködik a lelkek felett, mint akinek számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegzi, a felmagasztalt Üdvözítőre. Bízik kegyelmében, és hisz Benne, hogy Védelmezője, Ereje és Megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kér, hív, lelkeket beszél Isten szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. A mennyben pedig „a hivatalosok és választottak és hívek” közé sorolják (
5T 223. – Az ővele való hivatalosok és választottak és hívek is. – Közösség Krisztussal – milyen kimondhatatlanul becses is ez. Ez a közösség a kiváltáságunk, ha keressük, s ha meghozunk érte bármilyen áldozatot, hogy szert tegyünk rá. Keresték, megtalálták és követték őt. Vele voltak a házban, az asztalnál, a szobában, a mezőn. Úgy jártak vele, mint a tanulók a tanítóval. Naponta hallották tőle a szent igazság tanításait. Úgy tekintettek rá, mint szolgák a mesterükre, hogy megismerjék kötelességüket. Vidáman örömmel szolgálták őt. Úgy követték, mint a katonák parancsnokukat, a hit jó harcát harcolva „és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is” (Jel 17,14).
"És monda nékem: A vizek, amelyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek."
NK 392. – A vizek, amelyeket láttál…népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek. – Ennél a pontnál egy másik szimbólum is jelentkezik. A próféta így szól: „Azután láték más fenevadat feljönni a földből, akinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló” (Jel 13:11). E fenevadnak mind a külseje, mind pedig feltűnésének módja mutatja, hogy az általa jelképezett nemzet nem hasonlít az előbbi szimbólumok mögött húzódó nemzetekhez. A világot uraló nagy birodalmak Dániel próféta előtt vadállatokként jelentek meg. Ezek az állatok akkor tűntek fel, amikor „az égnek négy szele háborút támaszt a nagy tengeren” (Dán 7:2). Jel 17. fejezetében magyarázatot találunk arra, hogy mit jelentenek a vizek: „Népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek” (Jel 17:15). Az ég négy szele pedig a harcot szimbolizálja. A nagy tengeren versengő szelek a hódító hadjáratok és forradalmak iszonyú jeleneteit jelképezik, amelyek útján a birodalmak hatalomhoz jutottak.
Azt a fenevadat, amelynek a bárányéhoz hasonló szarvai voltak, János a „földből” látta feljönni. Az így jelképezett nemzet más hatalmak megdöntése nélkül jut uralomra. Lakatlan területen támad, és fokozatosan, békésen nő naggyá. Nem támadhatott tehát az Óvilág zsúfolt és viszálykodó nemzetei között – „népek... és sokaságok és nemzetek és nyelvek” viharzó tengerén. Tehát a nyugati kontinensen kell keresnünk.
"És a tíz szarv, amelyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják, és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei."
4BC 1157. – Mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. – Akik magukra vállalták a nyáj pásztorának munkáját, súlyos ítéletek fogják meglátogatni, mivel az igazság helyett meséket hirdetnek a népnek. Gyermekek fognak felállni és megátkozni szüleiket. Egyháztagok, akik felismerték a világosságot és meggyőződtek róla, de mégis lelkészekre bízták üdvösségüket, Isten napján megtudják, hogy senki sem fizetheti meg a váltságot bűneikért. Borzalmas kiáltás szakad ki majd belőlük: „Elvesztem, örökre elvesztem.” Emberek fogják úgy érezni, hogy szét tudnák tépni lelkészeiket, akik hamisságot hirdettek nekik, az igazságot viszont elítélték. A mai időknek szóló hamisítatlan igazság megköveteli, hogy gyökeres javulás álljon be, ám az ilyen emberek elszakadnak az igazság szeretetéről, és méltán el lehet mondani róluk: „Ó, Izrael elpusztítottad magadat.” Az Úr üzenetet küld népének. „Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, úgy jön az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen!” (Hós 8,1.)
EW 282. – Mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. – A gonoszt tévők közül sokan rendkívül bosszankodtak, mikor a csapásokat el kellett szenvedniük. Rettenetes jelent volt ez. A szülők keserű szemrehányásokkal illették gyermekeiket és a gyermekek szüleiket, a testvérek hasonlóképpen egymást vádolták a nyakukba szakadó szerencsétlenségért. Hangos jajkiáltás szava visszhangzott mindenfelé: „Te voltál az oka annak, hogy nem fogadtam el az igazságot, mely megoltalmazott volna ettől a rettenetes órától.” Az emberek elkeseredett gyűlölettel fordultak lelkészeik ellen, ilyen szemrehányásokkal: „Ti nem óvtatok bennünket. Ti azt prédikáltátok, hogy a világ mindaddig fennáll, amíg végül mindenki megtér. Ti azt hirdettétek, hogy: béke, béke és elnyomtatok minden félelemérzetet bennünk. De erről az óráról mit sem szóltatok nekünk; azokat pedig, akik bennünket figyelmeztetettek, fanatikusnak és rossz embereknek neveztétek, akik kárhozatba visznek bennünket.” Láttam, hogy a lelkészek sem menekülhettek meg Isten felgerjedt haragjától. Szenvedésük tízszerte nagyobb volt, mint a gondjaikra bízott népé.
NK 582. – Mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. – Az emberek rájönnek arra, hogy be lettek csapva. Egymást vádolják romlásukért, de mindannyian egy emberként elkeseredetten kárhoztatják a papokat. A hűtlen pásztorok tetszetős dolgokat prófétáltak. Hallgatóikat Isten törvényének semmibevevésére biztatták, és arra, hogy üldözzék azokat, akik a törvényt szentnek tartják. Most ezek a tanítók kétségbeesetten beismerik a világ előtt, hogy félrevezették az embereket. A tömegek tombolnak a dühtől. „Elvesztünk! - kiáltják -, és ti okoztátok pusztulásunkat!” És rátámadnak a hamis pásztorokra. Éppen azok, akik valamikor a legjobban csodálták őket, szórják a legszörnyűbb átkokat rájuk. A kezek, amelyek egykor babérkoszorút helyeztek homlokukra, elpusztításukra emelkednek fel. A kardokat, amelyekkel Isten népét akarták lemészárolni, most rosszakaróik ellen fordítják. Mindenütt folyik a harc, és ömlik a vér.
"És a tíz szarv, amelyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják, és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei."
4BC 1157. – Mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. – Akik magukra vállalták a nyáj pásztorának munkáját, súlyos ítéletek fogják meglátogatni, mivel az igazság helyett meséket hirdetnek a népnek. Gyermekek fognak felállni és megátkozni szüleiket. Egyháztagok, akik felismerték a világosságot és meggyőződtek róla, de mégis lelkészekre bízták üdvösségüket, Isten napján megtudják, hogy senki sem fizetheti meg a váltságot bűneikért. Borzalmas kiáltás szakad ki majd belőlük: „Elvesztem, örökre elvesztem.” Emberek fogják úgy érezni, hogy szét tudnák tépni lelkészeiket, akik hamisságot hirdettek nekik, az igazságot viszont elítélték. A mai időknek szóló hamisítatlan igazság megköveteli, hogy gyökeres javulás álljon be, ám az ilyen emberek elszakadnak az igazság szeretetéről, és méltán el lehet mondani róluk: „Ó, Izrael elpusztítottad magadat.” Az Úr üzenetet küld népének. „Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, úgy jön az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen!” (Hós 8,1.)
EW 282. – Mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. – A gonoszt tévők közül sokan rendkívül bosszankodtak, mikor a csapásokat el kellett szenvedniük. Rettenetes jelent volt ez. A szülők keserű szemrehányásokkal illették gyermekeiket és a gyermekek szüleiket, a testvérek hasonlóképpen egymást vádolták a nyakukba szakadó szerencsétlenségért. Hangos jajkiáltás szava visszhangzott mindenfelé: „Te voltál az oka annak, hogy nem fogadtam el az igazságot, mely megoltalmazott volna ettől a rettenetes órától.” Az emberek elkeseredett gyűlölettel fordultak lelkészeik ellen, ilyen szemrehányásokkal: „Ti nem óvtatok bennünket. Ti azt prédikáltátok, hogy a világ mindaddig fennáll, amíg végül mindenki megtér. Ti azt hirdettétek, hogy: béke, béke és elnyomtatok minden félelemérzetet bennünk. De erről az óráról mit sem szóltatok nekünk; azokat pedig, akik bennünket figyelmeztetettek, fanatikusnak és rossz embereknek neveztétek, akik kárhozatba visznek bennünket.” Láttam, hogy a lelkészek sem menekülhettek meg Isten felgerjedt haragjától. Szenvedésük tízszerte nagyobb volt, mint a gondjaikra bízott népé.
NK 582. – Mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. – Az emberek rájönnek arra, hogy be lettek csapva. Egymást vádolják romlásukért, de mindannyian egy emberként elkeseredetten kárhoztatják a papokat. A hűtlen pásztorok tetszetős dolgokat prófétáltak. Hallgatóikat Isten törvényének semmibevevésére biztatták, és arra, hogy üldözzék azokat, akik a törvényt szentnek tartják. Most ezek a tanítók kétségbeesetten beismerik a világ előtt, hogy félrevezették az embereket. A tömegek tombolnak a dühtől. „Elvesztünk! - kiáltják -, és ti okoztátok pusztulásunkat!” És rátámadnak a hamis pásztorokra. Éppen azok, akik valamikor a legjobban csodálták őket, szórják a legszörnyűbb átkokat rájuk. A kezek, amelyek egykor babérkoszorút helyeztek homlokukra, elpusztításukra emelkednek fel. A kardokat, amelyekkel Isten népét akarták lemészárolni, most rosszakaróik ellen fordítják. Mindenütt folyik a harc, és ömlik a vér.
NK 341. – És az asszony, amelyet láttál, ama nagy város. – Babilon tehát „a paráznáknak... anyja.” Lányai pedig azokat az egyházakat szimbolizálják, amelyek Róma dogmáihoz és hagyományaihoz ragaszkodnak, és példáját követve feláldozzák az igazságot és Isten jóváhagyását a világgal való tiltott szövetség oltárán. A Jelenések 14. fejezetében azt az üzenetet találjuk, hogy Babilon leomlott. Babilon azokra a vallási szervezetekre vonatkozik, amelyek valamikor tiszták voltak, de megromlottak. Ezt az üzenetet, mivel az ítéletre való figyelmeztetés után következik, az utolsó napokban kell hirdetni. Tehát nem vonatkozhat csupán a katolikus egyházra, mert ez az egyház már hosszú századok óta bukott állapotban van. János elmondja, hogy Isten kihívja népét Babilonból (Jel 18. f.). E szentírási kijelentés szerint Isten népe közül sokan még Babilonban vannak. Melyek azok a vallási közösségek, amelyekben ma Krisztus követőinek a többsége található? Kétségkívül a különböző protestáns egyházak. Keletkezésükkor ezek az egyházak becsülettel állást foglaltak Isten és az igazság mellett, és a menny áldása kísérte őket. Még a hitetlen világ is kénytelen volt elismerni azokat az áldott eredményeket, amelyek az evangélium elveinek elfogadását követték. Az Izraelhez intézett prófétai kijelentés szerint: „Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam - így szól az én Uram, az Úr. De ugyanazok az igények buktatták el őket is, amelyek tönkretették és megrontották Izraelt: ők is utánozni akarták a hitetlenek szokásait, és keresték barátságukat. ’Elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél” (Ez 16:14-15).
PP 130. – És az asszony, amelyet láttál, ama nagyváros. – János, a próféta látta az utolsó napok vallásos világának romlottságát és hitetlenségét abban a látomásában, amelyet Babilonról kapott, „a nagyváros”-ról „amelynek királysága van a földnek királyain” (Jel 17:18). Babilon pusztulása előtt így hangzik a mennyei szózat: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból’’ (Jel 18:4). Noé és Lót napjaihoz hasonlóan, most is határozottan el kell különülni a bűntől és a bűnösöktől. Nem lehet egyezség Isten és a világ között. Nem fordulhatunk hátra, hogy földi kincseket szerezzünk. [...] „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak” (Mát 6:24).
