15. fejezet

Jel. 15,1

"És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, akinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja."

EW 91-92. – A hét angyalt, akinél vala a hét utolsó csapás. – Ebben a dologban teljesen szabad keze van. Azt tehet, amit akar. Elhiteti a világgal, amit akar. Azt a Könyvet, amely őt és követőit megítéli, háttérbe szorítja, ahová végleg tenni szeretné. A világ Megváltóját közönséges emberré fokozza le. Valamint a római őrség Krisztus sírjánál azt a hazugságot terjesztette, amit a papok és a hatalmasok a szájukba adtak, ugyanúgy az állítólagos lelki megnyilatkozások szegény, megcsalt követői is ismételni fogják és megkísérlik elhitetni, hogy a Megváltó életében, halálában és feltámadásában semmi csodálatos nincsen. Miután Jézust már háttérbe szorították, magukra vonják a világ figyelmét; jeleikre és hazug csodáikra, melyekről kijelentik, hogy Krisztus műveit felülmúlják. Így esik bele a világ a csapdába, így ringatódzik álomba és biztonságba, hogy ezt a veszedelmes csalást ne ismerhesse fel, amíg a hét utolsó csapás ki nem öntetik a földre. Sátán nevet, midőn látja, hogy terve oly kitűnően sikerült s az egész világot csapdájába rántotta.

TM 182-83.A hét angyalt, akinél vala a hét utolsó csapás.A kegyelem angyala nemsokára távozik e földről, s a hét utolsó csapás zúdul a világra. Bűn, gyalázat, bánat és sötétség uralkodik mindenfelé. Ámde Isten még mindig felkínálja az embereknek azt a kiváltságot, hogy felcserélhetik a sötétséget világossággal, a tévedést a igazsággal, a bűnt az életszentséggel. Ámde Isten türelme és kegyelme is véget ér. Senki se gondolja, hogy hazugsággal megmenekülhet Isten haragja elől, mert Isten a hazugság védfalát rombolja. Isten haragjának mennykövei nemsokára hullani fognak, s ha a törvényszegők büntetése megkezdődött, akkor nincs szünet többé. Isten haragjának viharfelhői gyülekeznek, s csak azok állhatnak meg, akiket az igazság megszentelt, Isten szeretetében. Ezek Krisztussal együtt Istenben rejtőznek, míg a pusztítás műve bevégződik. Isten felkel, hogy bűneikért e világ lakosait megbüntesse, „s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!”

EW 36-37. A hét angyalt, akinél vala a hét utolsó csapás.Láttam, hogy a négy angyal a négy szelet visszatartja, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben. A hét csapás rendkívül felbőszíti a gonoszokat az igazak ellen, mert azt hiszik, hogy mi okoztuk Isten ítéleteit, és ha a földet tőlünk megtisztíthatják, akkor a csapások is megszűnnek. Rendelet jelent meg, amely megparancsolja a szentek kiirtását, akik emiatt éjjel-nappal segítségért könyörögtek az Úrhoz. Ez Jákob félelmének éjszakája. A szentek lelki gyötrelmükben az Úrhoz kiáltanak és az Úr szava megmenti őket. A száznegyvennégyezer győzedelmeskedett s arcukat beragyogta Isten dicsőségének fénye. Majd egy csoportot láttam, mely nagy fájdalmában zokogott. Ruhájukra nagy betűkkel volt felírva: „Megmérettél a mérlegen, és könnyűnek találtattál” Megkérdeztem, hogy kik ezek s az angyal így felelt: Ezek azok, akik egykor megtartották a szombatot, de újra feladták azt. Hallottam, amint ezek fennhangon kiáltották: „Mi hittük eljöveteledet és buzgón tanítottuk azt” Azonban miközben így szólottak, feltekintettek, meglátták a ruháikra írt szavakat, és hangosan sírni kezdtek. Láttam, hogy ittak a tiszta vízből, a többit azonban beszennyezték. Ugyanis lábbal taposták a szombat parancsolatát. Ezért megmérettek a mérlegen és könnyűnek találtattak.

1T 363.Mert az által teljesedett be az Istennek haragja.Minden az Isten nagy napjára készül. Az idő még kevés ideig fog tartani, míg a föld lakósai betöltik gonoszságuk poharát, és akkor Isten hangja, amely olyan sokáig szunnyadt, felébred és a világosságnak ez a földje inni fog színtiszta haragjának poharából. Isten pusztító hatalma bejárja a földet, hogy támadjon és romboljon. A föld lakósaira kard, éhség és járványok várnak.

5T 211.Mert az által teljesedett be az Istennek haragja.Azt látjuk itt, hogy az Isten templomára – az egyházra – mérik Isten haragjának első csapását. A vének, a-kiknek Isten nagy világosságot adott, s akik a nép lelki őrizőiként álltak, elárulták a beléjük helyezett bizalmat. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem kell csodákra és Isten hatalmának kifejezett megnyilvánulására várni, mint a régmúlt napokban. Megváltoztak az idők. Ezek a szavak csak még inkább alátámasztják a hitetlenségüket, ezért azt mondják: „sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr” (Sof 1,12). Túl kegyelmes ahhoz, hogy csapásokkal sújtsa népét. Béke és biztonság e férfiak jelszava, akik többé sohasem emelik fel magukat, mint harsonákat, hogy megmutassák Isten népének vétkeit, Jákob házának az ő bűneit. Ezek néma kutyák, akik nem hajlandók ugatni többé, ezek érzik meg először a megsértett Isten igazságos bosszúját. Férfiak, szüzek, kisgyermekek mind együtt pusztulnak el.

1NL 20.Mert az által teljesedett be az Istennek haragja.
EW 289-90. Mert az által teljesedett be az Istennek haragja.Figyelmemet újra a földre irányították. A gonoszok megsemmisültek, s csak hulláik borították a földet. Isten haragja a hét csapás alatt meglátogatta a földet s oly gyötrelmeket okozott, hogy a gonoszok kínjaikban nyelvüket harapdálták, és Istent átkozták. Különösen a hamis pásztorok lakoltak Isten haragjától. Szemeik elsorvadtak, szemüregükben és nyelvük szájukban. Miután a szenteket Isten szava megszabadította az istentelenek dühe egymás ellen irányult. A földet mindenfelé vér árasztotta el és a hullák a föld egyik szélétől a másikig mindent elborítottak.

1T 99.Mert az által teljesedett be az Istennek haragja. – Isten rostálja népét. Tiszta és szent gyülekezetet kíván. Nem tudjuk, mi lakik az emberek szívében. De az Úr eszközöket adott, amelyekkel szeplőtlenül tarthatjuk egyházát. Romlott emberek támadnak, akik nem tudnak Isten népével együtt élni. Megvetették a dorgálást, és nem vették be a helyreigazítást. Lehetőségük nyílt megtanulni, hogy igazságtalan ügyért harcolnak. Volt lehetőségük megbánni helytelen tetteiket, de énük túl kedves volt ahhoz, hogy meghalni hagyják. Táplálták azt, és megerősödött. Kiváltak Isten bizakodó népéből, akiket a maga számára tisztogat. Mindnyájunknak okunk van hálát adni Istennek, amiért lehetővé tette egyházának megmentését, mert ha ezek a romlott színlelők velünk maradtak volna, Isten haragjának kellett volna ránt támadnia.

NK 408.Mert az által teljesedett be az Istennek haragja. – Nem Isten akarta azt, hogy Izrael negyven évig vándoroljon a pusztában. Ő szerette volna őket egyenesen Kánaán földjére vezetni, és szent, boldog népként letelepíteni. De ’nem mehettek be hitetlenség miatt’ (Zsid 3:19). Bűnbeesésük és hitehagyásuk miatt elpusztultak a pusztában, és Isten másokat támasztott, és őket vitte be az Ígéret Földjére. Azt sem Isten akarta, hogy Krisztus eljövetele olyan messzire halasztódjék, és népe oly sokáig a bűn és a fájdalom világában maradjon. Hitetlenségük miatt azonban elidegenedtek Istentől. Mivel nem akarták végezni azt a munkát, amit Isten rájuk bízott, az Úr másokat támasztott az üzenet hirdetésére. Jézus a világ iránti irgalomból halogatja eljövetelét, hogy a bűnösöknek alkalmuk legyen meghallgatni az intést, és Jézusban menedéket találni, mielőtt Isten kiönti haragját.

4T 191.Mert az által teljesedett be az Istennek haragja.Az Úr nem hagy gúnyt űzni magából. Akik elhanyagolják kegyelmességeit és áldásait a kínálkozó alkalmaknak ebben az időszakában, azok áthatolhatatlan sötétséget hoznak magukra, és Isten haragját váltják ki. A Mindenható átka sújtott le Sodomára és Gomorára bűneik és gonoszságaik miatt. Ma is vannak olyanok, akik visszaélnek Isten könyörületével, akik megvetik figyelmeztetéseit. Az ítélet napján elviselhetőbb sorsa lesz Sodomának és Gomorának, mint azoknak, akik bár Krisztus nevét viselik, megszenteletlen életükkel mégis szégyent hoznak rá. Az ilyenek félelmes megtorlást gyűjtenek fejükre, arra az időre, amikor Isten haragja látogatja majd meg büntetésével a földet.

ST. 1894. okt. 1.Mert az által teljesedett be az Istennek haragja.

St 1881. jan. 13.Mert az által teljesedett be az Istennek haragja.

(1888) 1604-1605.Mert az által teljesedett be az Istennek haragja. – Ma is akadnak olyanok, akik pontosan ezt művelik. Tanácsaikban ítéletet merészelnek mondani az Isten munkálkodására; mert arra nevelték őket, hogy azt tegyék, amit az Úr nem vár el tőlük. Jobb lenne pedig, ha megaláznák szívüket Isten előtt, ha nem érintenék az Isten szövetségládáját, nehogy fellobbanjon ellenük Isten haragja. Mert ha valah is szólt Isten általam, most arról tesz bizonyságot, hogy ezek azt merészelték magukra vállalni, hogy gáncsoskodjanak, igazságtalan ítéletet mondjanak, amiről jól tudom, hogy helytelen. Hiszen ők véges emberek csupán, s mivel őket ellepte a köd, azt képzelik, hogy mások estek tévedésbe.

Jel. 15.fej.

Az angyal a hét csapással

TM 182-3. – A kegyelem angyala nemsokára távozik e földről, s a hét utolsó csapás zúdul a világra. Bűn, gyalázat, bánat és sötétség uralkodik mindenfelé. Ámde Isten még mindig felkínálja az embereknek azt a kiváltságot, hogy felcserélhetik a sötétséget világossággal, a tévedést a igazsággal, a bűnt az életszentséggel. Ámde Isten türelme és kegyelme is véget ér. Senki se gondolja, hogy hazugsággal megmenekülhet Isten haragja elől, mert Isten a hazugság védfalát rombolja. Isten haragjának mennykövei nemsokára hullani fognak, s ha a törvényszegők büntetése megkezdődött, akkor nincs szünet többé. Isten haragjának viharfelhői gyülekeznek, s csak azok állhatnak meg, akiket az igazság megszentelt, Isten szeretetében. Ezek Krisztussal együtt Istenben rejtőznek, míg a pusztítás műve bevégződik. Isten felkel, hogy bűneikért e világ lakosait megbüntesse, „s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!”

Jel. 15,2

"És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái."

MT 300. (EW 285-86).Akik diadalmasok a fenevadon. – Éjfélt választotta ki Isten népe megszabadítására. Amikor a gonoszok csúfolódódtak körülöttük, a nap hirtelen előtűnt teljes fényében ragyogva, s a hold megállt. A gonoszok csodálkozással szemlélték e jelenetet, míg a szentek ünnepélyes örömmel tekintettek szabadulásuk jelére. A jelek és csodák gyorsan követték egymást. Úgy látszott, mintha minden elhagyta volna természetes rendjét. A folyók megálltak medrükben. Sűrű, sötét fellegek tornyosultak az égen, és egymásba torlódtak. Az állandó dicsőségnek egyetlen világos pontja volt, ahonnan Isten szava a tenger zúgásához hasonlóan hallatszott, és megrázta az eget és a földet. Hatalmas földrengés követte. A sírok megnyíltak, és akik a harmadik angyal üzenetének hirdetése alatt hitben haltak meg, megtartván a szombatot, megdicsőülten jöttek elő porágyukból, hogy meghallják a béke szövetségét, melyet Isten köt parancsolatainak megtartóival.
Az ég megnyílt majd bezárult, mozgásban volt. A hegyek inogtak, mint a nádszál a szélben, és mindenütt szikladarabokat vetettek ki magukból. A tenger forrt, és köveket dobott ki magából a szárazföldre. Amidőn Isten kijelentette Jézus eljövetelének napját és óráját, és megkötötte örök szövetségét népével, mondatonként szünetet tartott, míg szavai végigdörögtek a földön. Isten Izraele felfelé tekintve állt és figyelte Jahve ajkáról elhangzó szavakat, melyek a leghatalmasabb mennydörgéséként hatották át a földet. Az félelmetesen ünnepélyes volt. A szentek minden mondat végén így kiáltottak: „Dicsőség! Hallelúja!” Arcukat beragyogta Isten dicsősége, és úgy fénylett a dicsőségtől, mint Mózes arca, amikor lejött a Sínai-hegyről. A gonoszok nem tudtak rájuk nézni a fényesség miatt. Amidőn a soha el nem múló áldást kihirdették azok felett, akik tisztelték Istent az által, hogy szentnek tartották szombatját,hatalmas győzelmi kiáltás hangzott fel a fenevad képe felett.

CS 349-350.Akik diadalmasok a fenevadon.

1T 60-61.Akik diadalmasok a fenevadon.Mindnyájan egyszerre mentünk be a felhőbe, s hét napon át felfelé szálltunk az üvegtengerhez. Itt Jézus koronákat hozott és saját jobbjával helyezte fejünkre. Arany hárfákat és a győzelmi pálmákat adta nekünk. Itt, az üvegtengeren a 144.000 tökéletes négyzetben állt. Néhánynak igen fényes volt a koronája, másoknak pedig kevésbé. Néhány korona súlyosnak látszott a csillagoktól, másokban pedig kevés díszlett. Mindnyájukat sarkig érő fehér palást fedte. Amikor átmentünk az üvegtengeren, a város kapujához, angyalok vettek körül minden oldalon. Jézus magasra emelete hatalmas, dicső karját, megfogta a gyöngykaput, kinyitotta fényes sarkait, s így szólt hozzánk: „Megmostátok ruháitokat a véremben, tántoríthatatlanul álltatok az igazság mellett, lépjetek be”. Mindnyájan bementünk és éreztük, hogy jogunk van a helyhez.

5T 485. Akik diadalmasok a fenevadon. – Remélem is és imádkozom érte, hogy járjatok alázatos gondolatokkal, hogy áldás legyetek egymás számára. „Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik” (Zsid 10,37). Tartsuk égve és megigazítva menyegzős lámpákat. Urunk azért késlekedik, mert hosszútűrő irántunk, mert „nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (2Pét 3,9). De amikor az üdvözültekkel az üvegtengeren állunk, aranyhárfákkal is a dicsőség koronájával, s az örökkévalóság végtelensége terül majd el előttünk, akkor elismerjük, milyen rövid is volt a próbaidő várakozása. „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál” (Mát 24,46).

9T 16-17.Akik diadalmasok a fenevadon. – Isten imádóit majd különösen az választja el a többi embertől, hogy tisztelik a negyedik parancsolatot, mert ez Isten teremtői hatalmának a jele és ez tanúsítja Isten igényeit az ember részéről, tiszteletére és hódolatára. A gonoszok a Teremtő emlékművének megdöntésére irányuló erőfeszítéseikkel tűnnek majd ki és azzal, hogy Róma intézményét felmagasztalják. E kérdés körül lesz az összecsapás. Ez fogja az egész kereszténységet két nagy táborra osztani, és akkor, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, és azokra, akik a fenevadat és képét imádják, s magukra veszik bélyegét. Bár az egyház és az állam összefog majd, hogy kényszerítsen mindenkit „kicsinyt, nagyot, szegényt, gazdagot, szabadot és szolgát”, hogy felvegyék a fenevad bélyegét, Isten népe mégsem veszi azt fel

Jel. 13,16

. A pátmosi próféta látja azokat, „És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái”. Jelenések 15,2.

AT 403-4.Akik diadalmasok a fenevadon. – János látta Isten irgalmát, gyöngédségét és szeretetét, párosulva szentségével, igazságosságával és hatalmával. Látta, hogyan találták meg Benne Atyjukat a bűnösök, kik bűneik miatt féltek Tőle. A nagy küzdelem tetőpontján túl, látta Sionon: „azokat, akik diadalmasok, ...állam az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái, és éneklik vala Mózesnek... és a Báránynak éneké” (Jel. 15, 2. 3).
János a Megváltót úgy látja, mint „a Júda nemzetségéből való oroszlánt”, és mint „egy Bárányt, mintegy megölettet” (Jel, 5, 5; 13, 8). Ezek a szimbólumok jelképei a mindenható hatalom és az önfeláldozó szeretet egyesülésének. A júdabeli Oroszlán, Aki olyan rettenetes a kegyelmét megvetők számára, engedelmes és hűséges híveinek: Isten Báránya. A tűzoszlop, mely Isten törvénye áthágóinak Isten haragja félelmetességéről beszél, a világosság, irgalom és szabadítás jelképe azok számára, akik parancsolatait megtartották. Isten karja, mely elég erős, hogy a lázadókat szétzúzza, elég erős arra is, hogy a hűségeseket megszabadítsa. Akik hűek, valamennyien megmenekülnek. „És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig” (Máté 24, 31).
Isten gyermekei, a világ millióihoz arányítva, mindenkor, csak a kicsiny nyáj. Ha azonban helytállnak az igazságért, ahogy szent Igéjében kinyilatkoztatta, Isten lesz mentsváruk. A Mindenható széles pajzsa alatt meghúzódnak. Isten mindenkor: a többség! És, majd ha egyszer, az utolsó trombitaszó áthatol a halottak börtönén, az igazak pedig örömujjongva, győztesen jönnek elő és kiáltják: „Halál, hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?”, akkor Isten gyermekei, Istennel, Krisztussal, az angyalokkal és minden idők állhatatos és hűséges híveivel egyesülve, bizonnyal többségben lesznek. (l. Kor. 15, 55.)
Krisztus őszinte tanítványai, követik Őt, súlyos küzdelmeken át, kitartanak Mellette, önmegtagadás és keserű csalódások ellenére is. Mindez azonban megismerteti velük a bűn utálatosságát, nyomorúságát és undorral fordulnak el attól. Mint Krisztus szenvedéseinek részestársai, hivatottak, hogy dicsőségében is osztozzanak. Szent látomásban látta a próféta Isten maradék gyülekezetének végső győzelmét:
És Játék úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmaskodnak,... az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Isten hárfái, és éneklik vala Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te utald, óh szentek Királya!” (Jel. 15, 2. 3.)

7BC 982.Akik diadalmasok a fenevadon.Milyen dicsének is lesz az, mikor az Úr megváltottai találkoznak a szent város kapujánál, melynek tündöklő szárnyai kitárják, s a nemzet, mely megtartotta Igéit, - a parancsolatokat – bevonul a városba; koronát helyeznek fejükre, s arany hárfát adnak a kezükbe. Az egész mennyet megtölti e csodálatos zene és a Bárányt magasztaló dicsének. Megváltva, örökre megváltva, diadalmaskodik a dicsőség országában! Az élet tartalma olyan végtelen lesz, amelyet csak Isten életével lehet mérni! – ez a jutalmuk (1908, 92. kézirat).

EW 16-17.Akik diadalmasok a fenevadon. – Mindnyájunkat körülvett a nagy felhő. Hét napon át vitettünk az üvegtenger felé, ahol Jézus saját kezűleg helyezte fejünkre koronáinkat. Arany hárfát és győzelmi pálmát is adott. A száznegyvennégyezer négyszög alakban állt fel az üvegtenger mellett. Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt. Vállunktól fogva bokáig érő ragyogó fehér palástba voltunk takarva. Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város kapuja felé indultunk. Jézus most felemelte hatalmas, dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain s így szólt: Ti megmostátok ruhátokat az én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be. Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz. Itt láttuk az Élet fáját és Isten királyi székét. A királyi székből tiszta vízfolyam eredt, melynek két partján az Élet fája állott. A folyam mindkét oldalán egy-egy fa törzse állott tiszta színaranyból.

EW 34.Akik diadalmasok a fenevadon. – A nyomorúság idején kimenekültünk a városokból és a falvakból, de az istentelenek üldözőbe vettek minket. Ezek fegyveresen behatoltak a szentek házaiba. Felemelték kardjukat, hogy megöljenek minket, de az darabokra törve szalmaszálként hullott ki kezükből. Mi éjjel-nappal Istenhez kiáltottunk szabadulásért s kiáltásunk trónja elé jutott. A nap felkelt s a hold megállott. A folyamok folyása szünetelt. Sűrű sötét felhők tornyosultak az égen s egymásba ütöttek. De látszott mégis egy világos hely, melyen Isten dicsősége összpontosult. Innen dörgött felénk, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, Isten szava, amely megrázta az eget és a földet. Az ég kinyílt, majd újra bezárult. Állandóan háborgott és mozgott. Hatalmas hegyek gyenge nádszálhoz hasonlóan ingadoztak és óriási sziklákat zúdítottak alá ormaikról. A tengerek forrtak és zúgtak, mint a forró víz a fazékban s hatalmas követeket vetettek ki a szárazra. S midőn Isten, Jézus eljövetelének napján és óráját kihirdette, s átadta népének az örök szövetséget, rövid mondatokban beszélt, minden egyes mondat után szünetet tartott és hangja végiggördült az egész földön. Isten Izraele felfelé irányított tekintettel figyelt a szavakra, melyek Jehova ajkait elhagyták, és amelyek mennydörgéshez hasonlóan zúgtak tova.
Mindez rendkívül ünnepélyes volt. A szentek minden egyes mondat végén így kiáltottak: Dicsőség, hallelúja! Arcukat beragyogta Isten dicsősége, és úgy sugároztak, mint Mózes arca, midőn a Sinai hegyről alájött. A gonoszok a tündöklő ragyogás miatt nem tudtak arcukra pillantani. S midőn az örök, végtelen áldások kimondattak azokra, akik a szombat megszentelése által Istent dicsőítették, hangos örömkiáltásban tört ki az egész sereg, mert győztek a fenevad és annak képe felett.

EW 288-89.(AH 537).Akik diadalmasok a fenevadon. – Ezután igen nagy sereg angyalt láttam, akik a mennyei városból jöttek; minden egyes szent számára, névvel ellátott koronát hoztak. Midőn Jézus a koronákat kérte, átnyújtották neki az angyalok és most Jézus saját kezűleg tette minden egyes szentnek a fejére a koronát. Hárfákat is hoztak elő az angyalok és Jézus minden egyes szentnek egy hárfát nyújtott át. A vezérlő angyal adta meg a hangot, mire hálás, boldog énekek hangzottak fel: az összes szentek művészi tökéllyel pengették hárfáikat és a legszebb, legtökéletesebb zene hangjai hallatszottak. Azután láttam, amint Jézus a megváltottak seregét a város kapuja felé vezette. Megragadta a ragyogó sarkú kaput, kitárta azt és felkérte az igazságszerető népet, hogy lépjen be azon. A város belsejében mindaz fellelhető volt, amiben a szent csak gyönyörködhetett. Túláradó dicsőséget láttak szemeik. Most megváltott szentjeire tekintett Jézus; arcuk ragyogott a boldogságtól; és miközben rájuk irányította szeretetteljes tekintetét, szép dallamos hangján így szólt hozzájuk: „Látom lelkem fáradozását, és elégedett vagyok. Ez a végtelen dicsőség a ti tulajdonotok az örökkévalóságon át. Szenvedésetek vége tért. Többé nem lesz sem halál, sem fájdalom, sem szenvedés, sem jajkiáltás.” Láttam, amint a megváltottak serege leborult és koronáikat Jézus lábaihoz helyezték, és midőn Jézus újra felegyenesítette őket, megragadták hárfájukat és csakhamar a legszebb, s legfenségesebb zene hangjai töltötték be a mennyet s a szentek serege dicséneket zengett a Bárány dicsőségére.

NK 401.Akik diadalmasok a fenevadon. – Ebben a küzdelemben az egész keresztény világ két nagy csoportra oszlik - azokra, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, és azokra, akik a fenevadat és képét imádják, és bélyegét magukra veszik. Habár az egyház és az állam egyesíti erejét, hogy „mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal” (Jel 13:16) kényszerrel elfogadtassa ’a fenevad képét’, de Isten népe e bélyeget nem veszi magára. A pátmoszi próféta látja ’azokat, akik diadalmaskodtak a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán... állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái’, és éneklik a Mózes és a Bárány énekét” (Jel 15:2-3).

MB 31.Akik diadalmasok a fenevadon. – A próbák és az üldözések által ábrázolódik ki Isten választottaiban az Ő dicsősége, vagyis jelleme. Isten egyháza – melyet gyűlöl és üldöz a világ -, Krisztus iskolájában kap nevelést és tanul fegyelmet. A föld keskeny ösvényein járnak, és a szenvedések tüzében megtisztulnak. Fájdalmas harcok árán követik Krisztust, önmegtagadást tanúsítanak, és keserű csalódásban van részük, de fájdalmas élettapasztalatuk megtanítja őket arra, milyen gonosz és keserű dolog a bűn, és irtózattal tekintenek rá. Mivel részesültek Krisztus szenvedéseiben, ezért bizonyos, hogy az Ő dicsőségében is osztozni fognak. A próféta szent látomásban szemlélte Isten népének győzelmét. Ezt mondja: „És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái. És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya” „ És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük” (Jel 15,2-3; 7,14-15).

CS 349-50.Akiknek kezében valának az Istennek hárfái.

Jel. 15,3

"És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya!"

PP 242.Énekelik vala Mózesnek, és a Báránynak énekét. – Az egyiptomiakat zavar és rémület szállta meg. Az elemek haragos tombolása közben, amelyben a haragvó Isten hangját hallották meg, igyekeztek kimenekülni az elhagyott partra. Mózes azonban ismét kinyújtotta a botját és a feltornyosult vizek zúgva, tajtékozva és prédára sóvárogva csapódtak össze az egyiptomi hadsereg fölött és elnyelték őket a tenger fekete mélységei.
A hajnal világosságában Isten megmutatta Izrael sokaságának mindazt, ami megmaradt hatalmas ellenségük hadaiból - a páncélba öltözött holttesteket a partra vetette a víz. A legrettenetesebb veszélyből egyetlen éjszaka tökéletes szabadulást hozott Izrael számára. A harchoz nem szokott rabszolgák hatalmas, de tehetetlen tömege, - az asszonyok és a gyermekek, a szarvasmarhák, előttük a tenger és mögöttük Egyiptom előrenyomuló hatalmas hadserege - meglátta a vízen átvezető megnyílt ösvényt, és a remélt diadal pillanatában legyőzött ellenségüket. Egyedül Jahve hozta el számukra a szabadulást, és ezért szívük most hálával és hittel fordult felé. Érzelmüket csak Istent dicsérő énekben tudták kifejezni. Isten Lelke Mózesen nyugodott meg, és ő a hálaadás diadalmas himnuszára tanította meg népét, amelyet a legkorábbi idő legfenségesebb himnuszaként ismer az emberiség.
(2Móz 15:1-18)
Mint a nagy mélységek hangja, úgy tört fel Izrael hatalmas seregének ajkáról ez a fenséges ének. Izrael asszonyai vették ajkukra, akiknek énekét Miriam, Mózes nővére vezette. Éneküket kézi dobbal, tánccal kísérték előrehaladásuk közben. A puszta és a tenger fölött zengett, zúgott az ének vidám refrénje; és a hegyek visszhangozták dicséretük szavait: „Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő” (2Móz 15:1).
Ez az ének és az a nagy szabadulás, amelyre ez emlékeztette őket, olyan mély benyomást tett a népre, amelyet soha senki és semmi sem törölhetett ki emlékezetükből. Izrael prófétái és énekesei korszakról korszakra visszhangozták ennek az éneknek a szavait, amelyek bizonyságot tesznek arról, hogy egyedül Jahve az ereje és szabadítója a benne bízóknak. Ez az ének nemcsak a zsidó nép tulajdona. Előre mutat az igazság ellenségeinek pusztulására és Isten Izraelének a végső győzelmére. Patmosz prófétája látta a fehér ruhába öltözött sokaságot, amely kivívta a „győzelmem” és az üvegtenger partján, kezükben Isten hárfáival énekelték „Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét” (Jel 15:2-3).

2Szem 52.Énekelik vala Mózesnek, és a Báránynak énekét. – Lehetetlen lefesteni azok élményét, akik életben lesznek abban az időben, amikor a csapások friss emléke keveredik a mennyei dicsőség képeivel. Ezek az emberek az Isten trónjáról ragyogó világosság fényében fognak járni. Az angyalok által folytonos kapcsolat lesz a menny és a föld között. Eközben a gonosz angyalokkal körülvett és az önmagát Istennek nevező Sátán mindenféle csodát visz majd végbe, hogy elhitesse, ha lehet, még a választottakat is. Isten népe nem csodákban látja biztonságát, hiszen Sátán képes minden lehetséges csoda utánzására. Isten próbára tett népe a 2Mózes 31,12-18. verseiben olvasható jelben találja majd erejét. Az élő igére kell alapozniuk – „Meg van írva”. Ez az egyedüli alap, mellyen biztonságban állhatnak. Azok, akik felbontották Istennel való szövetségüket, azon a napon, Isten és remény nélkül fognak maradni a világban.
Isten imádóinak különös ismertető jele a negyedik parancsolathoz való ragaszkodásuk lesz, mert ez teremtői hatalmának jele, valamint az emberek részéről kifejezhető tisztelet és hódolat eszköze. A gonoszok megkülönböztető jele az a törekvésük lesz, hogy lerombolják a teremtés emlékünnepét és felmagasztalják Róma intézményét. A harc két táborra osztja a kereszténységet. Az egyikbe azok tartoznak, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, a másikba, pedig azok, akik imádják a fenevadat, vagy annak képét, és felveszik annak bélyegét. Noha az állam és az egyház összefognak, hogy kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket arra kényszerítsenek, hogy vegyék magukra a fenevad bélyegét, ezt Isten népe nem fogja megtenni. Pátmosz prófétája így szól: „És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái” (Jel 15,2), akik Mózes és a Bárány énekét éneklik.

5T 752-53. Énekelik vala Mózesnek, és a Báránynak énekét. – Lepergette János előtt a gyülekezetnek a világi hatalmakkal vívott utolsó küzdelemit, de azt is megengedte neki, hogy lássa a hűségesek végső győzelmét és szabadulását. János szemtanúja volt a gyülekezetnek a fenevaddal és képével vívott élethalál harcának, s azt is látta, hogy elrendelték, hogy mindenki halálbüntetés terhe mellett köteles imádni a fenevadat. De túltekintve a harc zaján és füstjén, sokaságot látott állni a Báránnyal a Sion hegyén, akik a fenevad bélyege helyett az „Atya nevét viselik homlokukon”. S ismét látta azokat, akik legyőzték a fenevadat és annak képét és nevének számát, ott álltak hárfákkal az üveg tengeren. Mózesnek és a Báránynak énekét énekelték.
Ezeket a tanításokat a mi okulásunkra jegyezték fel. Istenre rögzítsük hát a hitünket, mert olyan idők állnak közvetlenül előttünk, amelyek próbára teszik majd az ember lelkét. Krisztus, amikor az Olajfák hegyén beszélt, felsorakoztatta azokat a félelmes csapásokat, melyek második eljövetlét előzik meg. „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete” (Mát 24,6-8). Bár ezek a jövendölések részben beteljesedetek Jeruzsálem pusztulásakor, de annál inkább vonatkoznak íz utolsó időre.

AT 412-13.Énekelik vala Mózesnek, és a Báránynak énekét. – Ha a gyülekezet magára öltené Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne mindennemű közösséget a világgal, akkor a fénylő és dicső nap hajnala virradna rá. Az Istentől nyert ígéretei örök időkre szólnak. Örök gyönyörre, örök örömre. Az igazság elhalad azok mellett, akik megvetik és elutasítják, de végül diadalt arat. Ha időnként látszólag feltartóztatták is, de haladását nem akadályozhatták meg. Ha Isten üzenete ellenállásba ütközik, fokozott erővel ruházza fel, hogy a befolyás annál nagyobb legyen. Hatalmat ad neki, mely a legerősebb korlátokat is ledönti, és minden akadályon át diadalmaskodik.
Mi volt az, ami Isten Fiát fáradságos és áldozatos életén át támogatta? Látta lelke munkájának gyümölcseit és kielégült. Az örökkévalóságba pillantva, látta azok boldogságát, akik az Ő megalázkodása folytán bűnbocsánatot és örök életet nyertek. Hallotta a megváltottak ujjongását. Hallotta énekelni a vére árán megváltottakat. Mózesnek és a Báránynak énekét zengték.
Mi is vethetünk egy pillantást a jövőbe, szemlélhetjük a menny boldogságát. A Biblia feltárja előttünk a jövő dicsőségét. Enged látnunk Isten keze által festett képeket, melyek nagyon becsesek gyülekezetének. Hitben ott állhatunk az örök város küszöbén, hallhatjuk a kegyes üdvözlést, mely azoknak szól, akik e földi életben Krisztus munkatársai, s kitüntetésnek veszik, ha Érette szenvedhetnek. Amikor elhangzanak e szavak: „Jertek, én Atyámnak áldotta”, leteszik koronáikat a Megváltó lábaihoz és így kiáltanak fel: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat... A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Máté 25, 34; Jel. 5, 12. 13).

Ev 496-97.Énekelik vala Mózesnek, és a Báránynak énekét.Mózes énekének szövegét egész Izrael ismételte, s olyan dallammá, dicsőítő énekké vált, amelyet gyakran énekeltek. Mózes bölcs előrelátása volt ez, hogy az igazságot énekekben tárja eléjük, hogy a dallamokkal együtt az egész nép – fiatalok, idősek egyaránt – gondolataiba vésse. Fontos volt, hogy a gyermekek is megtanulják ezt az éneket; mert a szívükhöz szól, hogy intse, figyelmeztesse, feddje és bátorítsa őket. Így vált az énekből állandó prédikáció (1897, 71. kézirat).

NO 364. MH 504.Énekelik vala Mózesnek, és a Báránynak énekét. – Krisztus mindig maga előtt látta, mit fog eredményezni küldetése. Fáradozással és önfeláldozással teli földi életét megvidámította az a gondolat, hogy mindez a vajúdás nem hiábavaló. Élete feláldozásával helyreállítja az emberiségben Isten képmását. Kiemel bennünket a porból, jellemünket saját jellemének mintájára újjáalakítja, és megszépíti saját dicsőségével.
Krisztus látta, hogy lelke miként vajúdik majd, és elégedett volt. Megjelent szeme előtt a végtelenségbe nyúló örökkévalóság, és látta azok boldogságát, akik az Ő megaláztatása árán bocsánatban és örök életben részesülnek. Vétkeik miatt kapott sebeket, bűneik miatt törték Őt össze, ő bűnhődött, hogy nekik békességük legyen, és az Ő sebei árán gyógyulnak meg. Hallotta az üdvözültek ujjongását. Hallotta a Megváltottakat a Mózes és a Bárány énekét énekelni. Noha előbb vérrel kell megkeresztelkednie, noha a világ bűnei ártatlan lelkére súlyosodnak, noha kimondhatatlan lelki gyötrelem árnya borul reá, de az elő az áruló örömét vállalta a keresztet, és nem gondolt annak szégyenével.
Ebben az örömben minden követője osztozni fog. Bármilyen csodálatos és dicső is lesz az örökkévalóság, nem minden jutalom van a végső szabadulásig fenntartva. Hit által már itt osztozhatunk a Megváltó örömében. Mózeshez hasonlóan ki kell tartanunk, mint aki látja a Láthatatlant.

8T 44. ­Énekelik vala Mózesnek, és a Báránynak énekét. – A mi szemünk előtt is ott kell álljon, a jövő is és a mennyei áldás is. Lépjetek az örökkévalóság küszöbére és hallgassátok a szíves Isten hozottat, amellyel azokat üdvözlik majd, akik az életben együtt dolgoztak Krisztussal, és megtiszteltetésnek veszik, ha szenvedhetnek érte. Mikor az üdvözültek az angyalok közé vegyülnek, leteszik koronájukat az üdvözítő lábához és így kiáltanak: „Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást… A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel 5,12-13).
Az üdvözültek köszönteni fogják ott azokat, akik a felmagasztalt Megváltóhoz irányították őket. Együtt dicsérik azt, aki meghalt, hogy embereknek olyan életük lehessen, amelyik Isten életével mérhető össze. A küzdelem véget ért. Minden nyomorúság és viszály megszűnt. Amikor a megváltottak Isten trónja köré állnak, győzelmi énekek töltik be a mennyet. Mindnyájan átveszik az örömteli dallamot: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.”

3BC 1166. Igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! – Krisztus halála lett az örök, meggyőző érv, hogy Isten törvénye olyan megváltozhatatlan, mint az Úr trónja. Gecsemáné kertjének gyötrelmei, a sértés, a kigúnyolás s az Isten drága Fiára halmozott bántalmazások, a keresztre feszítés borzalmai és gyalázata elégséges és megrázó bizonyítékul szolgál, hogy Isten igazságszolgáltatása, amikor büntet, alapos munkát végez. Hogy tulajdon Fia, az ember kezese, nem lett megkímélve, olyan érv ez, amely örökre ott áll szentek és bűnösök előtt, Isten világmindensége előtt, hogy az Úr nem kíméli meg törvénye megrontóit. Minden egyes kihágás Isten törvénye ellen, bármily kicsiny is, feljegyeznek az ítélkezés számára. S mikor az igazságszolgáltatás kardját kezébe veszi, azt végzi majd el a megátalkodott törvényszegő ellen, amit a szenvedő Istenfiú ellen végzett. Az igazságszolgáltatás igenis le fog súlytani, mivel Isten bűngyűlölete erős és megsemmisítő (1897, 58. kézirat).

JÉ 40. Igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! – A végső ítélet napján minden elveszett lélek meg fogja érteni, mit dobott el magától azzal, hogy elvetette az igazságot. A kereszt áll majd szemük előtt, és mindenki - akit bűnei addig elvakítottak - felismeri igazi jelentőségét. Kálvária látomása nyomán, a titokzatos Áldozat láttán minden bűnös elismeri, hogy a menny ítélete jogos. Minden hazug mentség semmivé lesz. Az emberiség hitehagyása a maga irtózatosságában mutatkozik meg. Mindenki meglátja majd, mit választott. Tisztázódik az igazság és a tévelygés minden kérdése, amely a hosszú küzdelem alatt felmerült. A világegyetem ítélőszéke igazolni fogja, hogy Isten nem felelős a bún keletkezéséért és következményeiért. Akkor bebizonyosodik, hogy nem az isteni rendelkezések idézték elő a bűnt. Isten uralmában nem volt hiba; semmi ok nem volt a hűtlenségre, elégedetlenségre. Amikor minden szív gondolata nyilvánvalóvá lesz, a hűségesek és a lázadók együtt vallják majd meg: „Igazságosak és igazak a te útaid, ó szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? [...] Mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek” (Jel 15:3-4).

PP 50.Igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! – Más világok szent lakói a legmélyebb érdeklődéssel figyelték a földön történő eseményeket. Az özönvíz előtti világ állapotában szemléltetve látták annak a kormányzásnak a következményeit, amelyet Lucifer Krisztus tekintélyének elvetésével és Isten törvényének mellűzésével megpróbált a mennyben bevezetni. Az özönvíz előtti világnak azokban az erőszakos bűnöseiben Sátán alattvalóit látták, akiket ó tartott uralma alatt. Az emberi szív gondolatai folyton csak gonoszak voltak (1Móz 6:5). Minden indulat, indíték és elképzelés harcban állt a tisztaság, béke és szeretet mennyei alapelvével. Ez azt a rettenetes romlottságot példázta, amely Sátán politikájából következett - hogy Isten teremtményeit meg kell szabadítani szent törvényének korlátaitól.
A nagy küzdelem folyamán kibontakozó tények által Isten bemutatja kormányzatának elveit és szabályait, amelyeket Sátán és az általa becsapottak meghazudtoltak. Végül az egész világ el fogja ismerni Isten igazságosságát, bár ez az elismerés túl későn lesz ahhoz, hogy megmentse a lázadókat. Az egész világegyetem egyetértéssel és helyesléssel kíséri Istent, amint csodálatos terve lépésről lépésre halad a teljes megvalósulás felé. Egyetért vele a lázadás végső megsemmisítésében is. Látható lesz, hogy mindazok, akik elfordultak a mennyei elvektől, Sátán oldalára álltak a Krisztus elleni harcban. Amikor Isten megítéli e világ fejedelmét, mindazok, akik hozzá csatlakoztak, osztoznak sorsában, és az egész világegyetem, mint az ítélet tanúja, ezt hirdeti: „Igazságosak és igazak a te útaid, ó! szentek Királya!” (Jel 15:3)

TM 431-32.Igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! – Ő, Aki egyháza felett trónol, Aki kezében tartja népek sorsát, Ő viszi előbbre az e világért végzendő művét. Angyalait megbízza, hogy ítéleteit végrehajtsák. Ébredjenek fel lelkészeink, ragadják meg az alkalmat. Az ítélet pedig a szent helyen kezdődik. „És íme hat férfi jő vala a felső kapu útjáról, amely északra néz vala, mindenkinek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba vala öltözve, és íróeszköz vala derekán. És bemennek és állának az ércoltár mellé.” Olvassátok Ezékiel 9:2-7. A parancs így hangzik: „Vágjátok, ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok. Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt vannak. Isten mondja: „Útjukat fejükhöz verem!”
Nemsokára elhangzanak e szavak: „Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.” Az ítélettétel egyik angyala kijelenti. „És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala, igaz vagy Uram, Aki vagy és Aki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted” Ezek a mennyei lények nem kérdeznek semmit, hanem teljesítik megbízatásukat. A Seregek Ura, a mindenható Úr Isten, az igazságos, az igaz, a szent, bízta meg őket feladatukkal. Megingathatatlan hűséggel végzik feladatukat, tiszta fehér gyolcsba öltözötten, arany övekkel felövezve. Amikor elvégezték feladatukat, amikor kitöltötték Isten haragjának utolsó poharát is a földre, akkor visszatérnek, s üres poharaikat az Úr lábai elé helyezik.

NK 594.Igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! – A gonoszok megigézve nézik Isten Fiának koronázását. Látják kezében a mennyei törvénytáblákat - a tilalmakat, amelyeket semmibe vettek és áthágtak. Tanúi a megváltottak kitörő csodálatának és elragadtatott imádatának; és miközben az ének hangja végigzúg a városon kívül rekedt tömeg felett, egy emberként kiáltják: „Nagyok és csodálatosak a Te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a Te utaid, óh szentek Királya!’ (Jel 15:3) - és térdre hullva imádják az élet Fejedelmét.”

TM 432-33.Igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! – Tartózkodjunk nagy Vezérünk közelében, mert egyébként utat tévesztünk, szem elől tévesztjük az egyház, a világ és az egyén felett őrködő Gondviselést. Isten eljárása mélységesen titokzatos, csodálatos. Elveszthetjük Isten lábnyomát, s követhetjük saját tévedéseinket, mondhatjuk: ’Ítéleteid ismeretlenek’, ám ha szívünk tiszta, ha hívek vagyunk Istenhez, akkor mindent megértünk.
Már virrad ránk az a nap, amikor Isten titkai feltárulnak előttünk, útjait igaznak ismerjük el, nevezetesen, hogy igazság, irgalom és szeretet az Ő trónjának alapzata. Ha földi harcunk véget ér, ha a szentek már otthonukban örvendenek, első énekük Mózesnek, Isten szolgájának éneke lesz. A második, pedig a Báránynak éneke, a kegyelem és megváltás éneke. Ez utóbbi hangosabb, magasztosabb, fennköltebb lesz. Visszhangzik az egész mennyországon át. Így énekeljük Isten gondviselését, kapcsolatban a különböző korszakokkal, mert immár minden láthatóvá vált, nincsen többé lepel a törvény, a prófécia és az evangélium között. Az egyház történelme e földön, s az üdvözült egyház a mennyben, Kálvária keresztje köré csoportosul. Ez a tárgykör, ez az ének, - Krisztus minden mindenekben, - hangzik dicshimnuszokban tízezerszer tízezer és ezerszer ezer, s a megváltottak megszámlálhatatlan seregeinek ajkáról az egeknek egein át. Mindannyian éneklik Mózesnek és a Báránynak énekét. Új ének, mert addig még sosem énekelték a mennyben.

NK 595.Igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! – A nagy lázadó mindig igazolni akarta magát. Be akarta bizonyítani, hogy a lázadásért Isten kormányzása a felelős. E roppant intelligencia minden képességét erre a célra összpontosította. Megfontoltan, tervszerűen dolgozott, és bámulatos sikerrel fogadtatta el tömegekkel a hosszú küzdelemre adott magyarázatát. Az összeesküvés elindítója évezredeken át igazságként adta elő a hazugságot. De most ütött az óra, amikor a lázadás véglegesen meghiúsul, és Sátán története és jelleme lelepleződik. Krisztus trónfosztására, népének elpusztítására és Isten városának elfoglalására tett utolsó nagy erőfeszítésével az őscsaló egészen lerántja álarcát. A vele szövetkezők észreveszik a vállalkozás teljes kudarcát. Krisztus követői és a hűséges angyalok szemlélői az Isten kormányzása elleni fondorkodás kiteljesedésének. És mindenki elborzad tőle.
Sátán látja, hogy lázadása, amelyre senki nem kényszerítette, alkalmatlanná tette a mennyei életre. Képességeit az Isten elleni harcban gyakorolta. A menny tisztasága, békéje és harmóniája mérhetetlen gyötrelem lenne számára. Isten irgalma és igazságossága ellen emelt vádjai elnémulnak. A gyalázat, amellyel Jahvét akarta illetni, teljesen visszahull reá. És Sátán most leborul, és beismeri, hogy Isten jogosan ítélte el.
Ki ne félne Téged, Uram! És ki ne dicsőítené a Te nevedet? Mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok, és lehajolnak előtted; mert a Te ítéleteid nyilvánvalókká lettek” (Jel 15:4). Minden kétely, amely a hosszú küzdelem során az igazság és tévelygés kérdésében felmerült, most tisztázódik. A lázadás következményei, az isteni rendelkezések mellőzésének gyümölcsei minden értelmes teremtmény előtt nyilvánvalóak lesznek. Az egész világegyetem láthatja a különbséget Isten kormányzata és Sátán uralma között. Sátánt a saját cselekedetei ítélik el. Az események teljes mértékben igazolják Isten bölcsességét, igazságosságát és jogosságát. Világossá válik, hogy Isten a nagy küzdelem során tett minden intézkedésében tekintettel volt népének örök érdekeire és a teremtett világokra. „Dicsér Téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak Téged a Te kegyeltjeid” (Zsolt 145:10). A bűn történelme az egész örökkévalóságon át tanúskodni fog arról, hogy minden teremtmény boldogsága szorosan összefügg Isten törvényének létezésével. A nagy küzdelem összes tényét látva, az egész világegyetem - hűségesek és lázadók - egyként hirdetik: „Igazságosak és igazak a Te utaid, óh szentek Királya!

7T 28.Igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! – Amikor a megváltottak Isten jelenlétében lesznek, rájönnek milyen rövidlátó volt elgondolásuk arról, hogy mit tekint sikernek a menny. Mikor végignézik erőfeszítéseiket a siker elérésére, látni fogják terveik balgaságát, képzelt megpróbáltatásaik jelentéktelenségét a kétségek indokolatlanságát. Meglátják, milyen sokszor hoztak sikertelenséget munkájukra, mert nem fogták szaván Istent. S az egyik igazság világosan kidomborodik majd; az ember állása nem készíti őt elő a mennyei udvarokra. Azt is látni fogják, hogy az embernek adott tisztesség egyedül Istent illeti meg, s minden dicsőség az Övé. Az angyalok karának és a megváltottak sokaságának ajkáról hangzik majd az ének: „És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljönnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek” (Jel 15,3-4).

Jel. 15,4

"Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljönnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek."

NK 594.Eljönnek mind a pogányok és lehajolnak előtted. – A gonoszok megigézve nézik Isten Fiának koronázását. Látják kezében a mennyei törvénytáblákat - a tilalmakat, amelyeket semmibe vettek és áthágtak. Tanúi a megváltottak kitörő csodálatának és elragadtatott imádatának; és miközben az ének hangja végigzúg a városon kívül rekedt tömeg felett, egy emberként kiáltják: „Nagyok és csodálatosak a Te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a Te utaid, óh szentek Királya’! (Jel 15:3) - és térdre hullva imádják az élet Fejedelmét.”

Jel. 15,5

"És ezeknek utána látám, és íme megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma."

NK 370.Íme megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma. – A földi templom páratlan pompája a mennyei templom dicsőségére emlékeztette az embert, ahol Krisztus, a mi Útnyitónk szolgál értünk Isten trónja előtt. A királyok Királyának lakóhelye, ahol ezerszer ezren szolgálnak neki, és tízezerszer tízezren állnak előtte (Dán 7:10); az örökkévaló trón dicsőségével betöltött templom, ahol a szeráfok, a trón fénylő őrzői tisztelettel takarják el arcukat, csak halványan tudta visszatükröztetni nagyságát és dicsőségét abban a pompás építményben, amelyet valaha emberi kéz készített. A földi szenthely és a szolgálati rendszer fontos igazságokat tanított a mennyei templomról és az ember megváltásáért a templomban folyó szolgálatról.
A mennyei templom szent helyeit a földi templom két helyisége szemlélteti. Amikor János apostol látomásban bepillanthatott Isten mennyei templomába, látta, hogy „hét tűzlámpás ég vala a királyi szék előtt”(Jel 4:5). Látott egy angyalt, aki arany tömjénezőt tartott, „és adaték annak sok tömjén, hogy tegye mindenszenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyi szék előtt vala” (Jel 8:3). A próféta bepillanthatott a mennyei templom első helyiségébe, és látta a hét égő „tűzlámpás”-t és „az arany oltárt”-t, amelyeket a földi templom arany gyertyatartója és füstölő oltára jelképezett. És „megnyilatkozék az Isten temploma” (Jel 11:19), és János bepillantott a belső függönyön túl levő szentek szentjébe. Itt látta „az Ő szövetségének ládáját”, amelyet a Mózes által készített és az Isten törvényét magában foglaló szent láda szimbolizált.
Akik tehát ezt a témakört tanulmányozták, kétségtelen bizonyságát látták annak, hogy a mennyben van egy templom. Mózes a neki megmutatott minta szerint készítette el a földi templomot. Pál azt tanítja, hogy ez a minta az igazi templom, amely a mennyben van. És János látta ezt a mennyei templomot.

PP 314.Íme megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma. – Amint mondtuk, a földi szentélyt Mózes a hegyen mutatott minta alapján készítette. Az 2[...] példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak [...] ajándékokkal és áldozatokka”; két szent helye volt „[...] a mennyei dolgoknak ábrázolatá”-nak; Krisztus, a mi nagy főpapunk „[...] a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített” (Zsid 9:9.23; 8:2). Amikor látomásban János apostolnak Isten megmutatta a mennyei templomot, akkor az apostol látta, hogy: „A királyi székből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki(Jel 4:5). Látott egy angyalt is, „[...] arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyi szék előtt vala” (Jel 8:3). Isten megengedte a prófétának, hogy betekintsen a mennyben lévő szentély első helyiségébe. A próféta ott látta ’a hét tűzlámpást’ és az ’arany oltárt’ (Jel 4:5; 8:3), amelyet a földi szentélyben az arany gyertyatartó és a tömjénező oltár képviselt. Ezután „megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben”, és János apostol betekintett a belső kárpit mögött lévő szentek szentjébe. Itt meglátta Isten ’szövetségének ládájá’" (Jel 11:19), amelyet a földi szentek szentjében a szent láda képviselt, és amelyet Mózes készíttetett Isten törvényének őrzésére.
Mózes földi szentélyt épített a megmutatott minta szerint. Pál apostol kijelenti, hogy a sátor és a templomi szolgálathoz szükséges edények mind a mennyei dolgok ábrázolásai voltak (ApCsel 7:44; Zsid 9:21.23). János apostol azt mondja, hogy ő látta a mennyben lévő szentélyt. Ez a mennyei szentély, amelyben Jézus szolgál érettünk, tulajdonképpen a nagy eredeti szentély. Az a szentély, amelyet Mózes épített, csak a másolata volt ennek a mennyei szentélynek.
Semmiféle földi építmény nem ábrázolhatja nagyságában és dicsőségében a mennyei templomot, a királyok Királyának lakóhelyét, ahol „[...] ezerszer ezeren szolgálának néki és tízezerszer tízezeren állanak előtte” (Dán 7:10), amelyet az örökkévaló trón dicsősége tölt be úgy, hogy még fénylő őrizői, a szeráfimok is elfedik arcukat imádás közben. A földi szentély fontos igazságokra tanít a mennyei szentélyben az ember megváltásáért folyó szolgálattal kapcsolatban.

EW 280-81 (243). Íme megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma. Mialatt Jézus a szentek szentjében szolgált, a csapások nem áradhattak ki a földre. De ha szolgálatát ott befejezi, és közbenjárói tiszte megszűnik, akkor többé semmi sem tarthatja vissza Isten haragját, amely teljes hevességében ömlik a gonoszoknak védtelen fejére, akik megvetették az üdvösséget és gyűlölték az intelmet. Ama rettenetes időbe, midőn Jézus felhagy esedezésével, a szentek közbenjáró nélkül élnek a szentséges Isten színe előtt. Minden egyes eset végleg eldöntetett, minden egyes drágakövet egybegyűjtöttek. Jézus egy pillanatig a mennyei szentély külső részében tartózkodott s ott azokat a bűnöket, miket azon idő alatt, míg a szentek szentjében volt, vallottak meg, Sátánra, mint a bűn végokára helyezi, akinek azokért a büntetést el kell szenvednie.

Jel. 15,6

"És kijöve a templomból a hét angyal, a kinél a hét csapás vala, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, és mellöknél arany övekkel körülövezve."

EW 36.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – Az 1849. Év január 05-én, a szent szombat kezdetén imára gyűltünk össze Belden testvér családjánál. Rocky Hillben (Con. Állam), midőn Isten Szentlelke kiáradt reánk. Látomásban elragadtattam a szentek szentjébe, ahol Jézust még mint Izrael közbenjáróját láthattam. Ruhájának szegélyén csengők és gránátalmák váltakoztak egymással. Láttam, hogy Jézus mindaddig nem hagyja el a szentek szentjét, amíg minden egyes lélek esete végleg el nem dőlt, akár örök életre, akár kárhozatra. Isten haragja mindaddig nem zúdul a földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg a papi ruhát le nem veti, és fel nem veszi a bosszúállás köntösét. Akkor Jézus megszűnik közbenjárni Isten és emberek között s Isten sem habozik többé, hogy kiöntse elegyítetlen haragját mindazokra, akik igazságát elvetették. Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje egymástól különálló események, amelyek egymásra következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel s hogy a nyomorúság ideje, amelyhez fogható még sohasem volt, még nem kezdődött meg. A népek már haragszanak egymásra, de ha Főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti a bosszúállás palástját és kiönti a hét utolsó csapást.

EW 43-45.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – Láttam, hogy Sátán különféle eszközök által a legkülönfélébb módon dolgozott. Dolgozott prédikátorok által, akik az igazságot elvetették, és akiket nagy csalódások arra késztettek, hogy tévelygő hazugságnak higgyenek, amely miatt majdan elkárhoznak. Miközben prédikáltak vagy imádkoztak, közülük sokan a földre estek, de nem Isten ereje, hanem Sátán ereje által, amelyet rájuk árasztott és általuk a népre. Prédikáció, ima vagy társalgás folyamán Jézust váró hitvallók többször a mesmerizmust alkalmazták, hogy ezzel is híveket szerezzenek maguknak, a nép pedig rendkívül örült, mert azt hitte, hogy a Szentlélek befolyása alatt állnak az illetők. Azok közül, akik ezen erőket felhasználták, sokan annyira a sötétségben voltak, hogy azt hitték, miszerint Isten ereje az, amit gyakorolhatnak. Istent önmagukhoz hasonló lénynek tekintették s hatalmát semmibe sem vették.
Sátán ezen eszközei közül sokan több szentnek a testét is megtámadták, akiket nem tudtak az igazságtól eltántorítani Sátáni befolyás által. Óh, bárcsak mindenki láthatná azt, ahogy nékem Isten kinyilatkoztatta, hogy felismerhetnék Sátán csalását, és jobban őrködnének, vigyáznának. Láttam, hogy Sátán éppen az elpecsételés jelen idejében fejti ki leginkább olyan irányú tevékenységét, hogy Isten népét eltérítse, megcsalja és megsemmisítse. Láttam, hogy olyanok fölé, akik nem voltak szilárdan megalapozva az igazságban, nem volt kiteríthető a Mindenható oltalmazó takarója.
Sátán minden úton-módon megkísérelte, hogy ott tartsa őket, ahol éppen voltak, mindaddig, amíg az elpecsételés elvégeztetik, és a Mindenható kiteríti oltalmazó takaróját a választottak fölé, mert jól tudta, hogy odakünn védelem nélkül maradnak, kitéve Isten haragjának, amely a hét utolsó csapásban nyilatkozik meg. Isten máris megkezdte oltalmazó takarójának kiterjesztését népe fölé, és nemsokára bevonja vele azokat, akik a harc napján védelmet óhajtanak. Isten hatalmasan munkálkodik népéért és Sátánnak is megengedi, hogy hasonlóan dolgozzék.

EW 52.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – Az 1850. Év szeptemberében Suttonban tartott tanácstestületi ülés alkalmával Isten megmutatta nekem, hogy a hét utolsó csapás akkor zúdul a földre, miután Jézus a szentek szentjét elhagyja. Az angyal így szólt: "Istennek és a Báránynak haragja okozza az istentelenek pusztulását vagy halálát. Isten szava oly hatalmasság és rettenhetetlenné teszi a szenteket, mint egy zászlós tábor; de Isten ítéletét még nem hajtják végre. Az ítélet végrehajtása csak az ezer esztendő elteltével következik be.

EW 64-65.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – 1850. június hó 27.-i látomásomban így szólt hozzám kísérő angyalom: "Az idő majdnem bevégződött. Vajon sugárzod e Jézus nyájas képmását kellőképpen?" Majd arra utasítottak, hogy a földre tekintsek, s láttam, hogy azoknak, akik a harmadik angyali üzenetet elfogadták, készülődniük kellene. Az angyal így szólott: "Legyetek készen! Legyetek készen! Legyetek készen! Halljatok meg sokkal teljesebben a világ számára, mint eddig!" Láttam, hogy igen nagy munkát kell érettük elvégezni, de nagyon rövid idő alatt.
Az után láttam, hogy a hét utolsó csapás nemsokára kiárad azokra, akik nem állnak Isten oltalma alatt, de a világ ezt csak annyiba vette, mintha ugyanannyi hullni készülő esőcseppről volna szó. Ez után erőt nyertem arra, hogy végignézhessem a rettenetes félelmes utolsó csapást, Isten haragjának kiáradását. Láttam, hogy Isten haragja rettenetes, és ha Isten felháborodásában kinyújtaná karját, akkor a földnek összes lakói olyanokká lennének, mintha sohasem lettek volna, vagy gyógyíthatatlan, gyötrő fekélyek és sebektől szenvednének, amelyekből nincs gyógyulás és megváltás, csak a pusztulás. Rémület fogott el, arcra borultam az angyal előtt s úgy kértem, hogy távoztassa el tőlem vagy takarja el e látványt, mert olyan rettenetes. Ekkor oly világosan láttam, mint még soha, annak fontosságát, hogy Isten szavát a legnagyobb gonddal kutassuk át, hogy megtudjuk belőle, miképpen kerülhetjük el a csapásokat, melyekről Isten szava kijelenti, hogy mindazokra jönnek, akik a fenevadat imádják, és annak képét és jelét homlokukra, vagy kezükre felveszik. Rendkívül csodálkoztam azon, hogy emberek akadnak, akik Isten parancsolatait, különösen a szent szombatnapot lábbal tapossák, míg a Szentírás olyan határozott és rettenetes fenyegetéseket és ítéleteket tartalmaz a törvény áthágói ellen.

EW 71.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – Láttam, hogy nincsenek tudatában, mivé kell lenniük, ha a szomorúság idején a mennyei Szentélyben szolgáló főpap közbenjárása nélkül Isten színe előtt akarnak megállni. Akik az élő Isten pecsétjét veszik fel, és akik ily módon, a szomorúság idején biztonságban vannak, azoknak teljesen Jézus képmását kell szerte sugározniuk.
Láttam, hogy sokan elmulasztják a szükséges előkészületet és a ’felüdülés’ és a ’késői eső’ idejét várják, mely őket alkalmassá tegye, hogy az Úr napján megállhassanak, s színe előtt élhessenek. Óh, hány embert láttam minden oltalom nélkül a szomorúság idején. Elhanyagolták a szükséges előkészületet, és ezért nem nyerhették el a felüdülést sem, ami pedig feltétele annak, hogy megállhassanak a szentséges Isten színe előtt. Akik nem engedik magukat, hogy a próféták előkészítsék őket, akik elmulasztják lelküket megtisztítani azzal, hogy a teljes igazságnak engedelmeskednek, és akik állapotukat jobbnak tartják, mint amilyen a valóságban, majd ha a csapások jönnek, felébrednek s belátják, hogy szükségük lett volna az építkezésnél a megfaragásra és beillesztésre. Csak hogy akkor már nem lesz idő ennek elvégzésére és nem lesz közbenjárójuk sem, aki ügyüket a mennyei Atya előtt képviselje. Mielőtt ez az idő elkövetkezik, már elhangzott az ünnepélyes figyelmeztetés: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; aki igaz, legyen igaz ezután is s aki szent, az szenteltessék meg ezután is." Láttam, hogy nem lehet a felüdülés részese, aki nem győzött minden bűn, büszkeség, önzés, világ szeretet, hazug szó, vagy cselekedet felett. Jöjjünk azért mind közelebb az Úrhoz és kérjük Őt teljes szívünkből, hogy megtehessük mindazon előkészületeket, melyek bennünket alkalmasakká tesznek arra, hogy megálljunk az Úr napjának nagy küzdelmében. Gondoljunk arra, hogy Isten szent és csak szent lények lakozhatnak közelében.

EW 85-86.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – Kedves keresztény Barátaim! Miután az 1851-ben nyert tapasztalataimnak és látomásaimnak rövid vázlatát közzétettem, kötelességemnek tartom, hogy e kicsiny munkám néhány pontját megmagyarázzam, tovább, hogy újabb látomásaimat ismertessem.
1. A 22. Oldalon a következőket olvashatjuk: „Láttam, hogy a szent szombatnap a válaszfal az igaz Izrael és a hitetlenek között és az is marad; és hogy a szombat az a nagy kérdés, amely Isten várakozó szentjeinek szívét egyesíti. Láttam, hogy Istennek vannak gyermekei, akik még nem ismerték fel és nem tartják a szombatot; de nem vetették el a szombatra vonatkozó világosságot. És a szomorúság idejének kezdetén betöltött minket Isten Szentlelke úgy, hogy szertejártunk és tökéletesebben hirdettük a szombatot.”
Ezt a látomást az 1847. Évben nyertem, amikor még nagyon kevesen tartották meg a szombatot az advent testvérek közül. Ezek közül is csak nagyon kevesen feltételezték, hogy megtartásának oly nagy a fontossága, hogy választófalat húz Isten népe és a hitetlenek közé. De íme, most már kezdjük látni e látomás beteljesülését. „A szomorúság idejének kezdete”, amiről itt szó van, nem arra az időre vonatkozik, midőn a csapások kiöntetnek, hanem arra a rövid időre, ami kitöltésüket megelőzi, mialatt Krisztus még a szentélyben tartózkodik. Abban az időben, mialatt az üdvösség műve lezárul, eljön a szomorúság ideje a földre, amikor a nemzetek igen haragszanak, de még féken vannak tartva, hogy ne akadályozhassák a harmadik angyal munkáját. Ebben az időben árad ki a késői eső, illetve jő el a felüdülés az Úr színe elől, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos szavának, s hogy előkészítse a szenteket, hogy megállhassanak a hét utolsó csapás idején.

EW 120-21.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – Sokak szíve makacs és büszke; többet törődnek saját kis fájdalmaikkal és bajaikkal, mint bűnös lelkek megmentésével. Ha Isten dicsősége lebegne szemeik előtt, akkor gondot viselnének a körülöttük lévő és segítségükre szoruló lelkekre. Ha látnák, hogy mily veszedelemnek vannak a tudatlan lelkek kitéve, akkor a hit erejével erősítenék Isten szolgáinak kezeit, hogy azok bátran, de szeretettel hirdessék az igazságot és szólítsák fel a lelkeket annak elfogadására, mielőtt a kegyelem üzenete végleg elhangzik s örökre késő lesz. Az angyal mondta: „Azok, kik az Ő nevét vallják, még nincsenek készen.” Láttam, hogy a hét utolsó csapás az istentelenek védtelen fejére zúdul. Akkor azok, akik körülöttük éltek, a legkeserűbb számráhányásukat lesznek kénytelenek hallani, úgy, hogy szívük megremeg a fájdalomtól és a lelkiismeret furdalástól.

EW 123-24.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – Megmutatta nekem az Úr, hogy a hamis pásztorok ittasak voltak, de nem bortól; hogy tántorogtak, de nem szeszesitaltól. Istennek igazsága lepecsételt könyv számukra; nem tudják olvasni. Ha megkérdik őket, hogy a hetedik nap a Biblia igaz szombatja e, akkor mesékkel térnek ki a válasz elől. Láttam, hogy az ilyen próféták a puszták rókáihoz hasonlítanak. Nem álltak a résekhez s nem álltak a nyáj mellé, hogy Isten népe megállhasson az Úr nagy napjának viadalában. Ha az emberek elméje nyugtalan és a hamis prófétáktól kérdezősködnek az igazság felől, ők mindig a legkönnyebb és legjobb utat választják, hogy a kérdezők lelkiismeretét megnyugtassák, még ha emiatt saját álláspontjukat többször kell is változtatniuk. Ezek a pásztorok már többször megismerhették volna a világosságot; de a világosságot nem akarták elismerni. Inkább többször megváltoztatták eddigi nézeteiket, hogy kitérjenek az igazság elől és a végső következtetéseket - melyekre el kellene jutniuk - elkerülhessék, ha előbbi nézeteik mellett továbbra is kitartanak. Az igazság ereje alapjaikban ingatta meg őket, azonban ahelyett, hogy engedtek volna annak, inkább újabb alapot vetettek, míg önmaguknak is ellentmondtak.
Láttam, hogy ezek a pásztorok Isten régebbi tanításait megtagadták; megtagadták és elvetették azokat a dicső igazságokat, melyeket buzgón hirdettek, s mindenféle tévelygések vették őket körül. A tévedésektől egészen megrészegedtek, úgy, hogy nyájukat a halálba vezették. Isten igazságának ellenségei még éjjel ágyukban is azon törik fejüket, hogyan találhatnának ki valami újat, valami érdekeset az igazság ellen, ami a népet érdekelné, s ami alkalmas lenne arra, hogy visszatartsa és eltávolítsa őket a legfontosabb igazságtól. S amit éjjel kigondolnak, azt nappal nagy garral hirdetik.
Láttam, hogy a papok, akik halálba vezetik nyájukat, szörnyű pályafutásukat csakhamar befejezik. Isten csapásai nemsokára kiöntetnek. Ámde nem elég, hogy a hamis pásztorokat csak egy-két csapás sújtsa. Isten felgerjedt haragjában kinyújtja majd igazságos kezét, és nem vonja mindaddig vissza, amíg tervét végre nem hajtotta. Ezeknek a béreseknek le kell borulniuk a szentek lábaihoz, és el kell ismerniük, hogy Isten szerette őket, mert hűségesen kitartottak igazsága mellett és megtartották parancsolatait, míg minden istentelen kiírtatik a földről.

EW 265- 66.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – Sátán most olyan egyének által dolgozik, mint Thomas Paine, s azt munkálja, amit bukása óta állandóan gyakorolt. Ereje és hazug csodái által lerombolja a keresztény reménységének alapját s eltakarja a napot, mely a mennybe vezető keskeny ösvényt bevilágítja. Elhiteti a világgal, hogy a Biblia nem ihletett könyv, hanem csak közönséges történelem. Helyette sokkal tökéletesebb dolgot ajánl: a spiritiszta médiumok kijelentéseit.
Ebben a dologban teljesen szabad keze van. Azt tehet, amit akar. Azt a könyvet, amely őt és követőit megítéli, háttérbe szorítja, oda, ahol látni kívánja. A világ Megváltóját közönséges embernek állítja. S valamint a római őrség, mely Krisztus sírját őrizte, azt a hazugságot terjesztette, melyet a papok és a hatalmasok szájukba rágtak, így az ő követői is azt ismételgetik, hogy Megváltónk életében, halálában és feltámadásában semmi csodálatos sincsen. Miután Jézust már háttérbe szorították, magukra irányítják a világ figyelmét, magukra, jeleikre és hazug csodáikra, melyeket Krisztus csodálatos művei fölé helyeznek. Így esik bele a világ a csapdába, így ringatódzik álomba és biztonságba, hogy ezen veszedelmes csalást mindaddig ne ismerhesse fel, amíg a hét utolsó csapás ki nem öntetik a földre. Sátán nevet, midőn látja, hogy terve oly kitűnően sikerül s az egész világot csapdájában tartja.

EW 280-81.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – Midőn Jézus kilépett a szentek szentjéből, hallom ruhája szegélyén lévő csengők szavát; s miután elhagyta azt, sötétség borult a föld lakóira. Most már nem volt többé Közbenjáró a bűnös emberek és a megbántott Isten között. Mialatt Jézus közbenjáróként szolgált az Atya és az emberek között, ez fékezte a népeket; de mikor kilépett Isten és az emberek közül, a fék is megszűnt és most már Sátán irányította a megátalkodott bűnösöket. Mialatt Jézus a szentek szentjében szolgált, a csapások nem áradhattak ki a földre. De ha szolgálatát ott befejezi, és közbenjárói tiszte megszűnik, akkor többé semmi sem tarthatja vissza Isten haragját, amely teljes hevességében ömlik a gonoszoknak védtelen fejére, akik megvetették az üdvösséget és gyűlölték az intelmet. Ama rettenetes időbe, midőn Jézus felhagy esedezésével, a szentek közbenjáró nélkül élnek a szentséges Isten színe előtt. Minden egyes eset végleg eldöntetett, minden egyes drágakövet egybegyűjtöttek. Jézus egy pillanatig a mennyei szentély külső részében tartózkodott s ott azokat a bűnöket, miket azon idő alatt, míg a szentek szentjében volt, vallottak meg, Sátánra, mint a bűn végokára helyezi, akinek azokért a büntetést el kell szenvednie.
Ezután láttam, miként vetette le Jézus főpapi ruháját, s királyi palástját öltötte fel. Fején számos korona díszlett, egyik a másikban. A mennyei angyaloktól környezve hagyta el az eget. A csapások hullottak a föld lakóira. Egyesek Istent vádolták és káromolták. Mások Isten népéhez siettek és tőlük kértek tanítást arra nézve, hogy mi módon kerülhetik ki Isten ítéleteit. De a szentek már nem tudtak rajtuk segíteni. Már utolsó könnyüket is elsírták a bűnösökért az utolsó figyelmeztetés szava is elhangzott már. A kegyelem édes szava többé nem hívta őket, hogy jöjjenek. Mikor a szentek és az egész menny lelki üdvösségükön munkálkodott, ők maguk nem érdeklődtek iránta. Isten eléjük tárta az életet és a halált. Egyesek vágyakoztak az élet után, de nem törekedtek elérésére. Ők nem választották az életet s most már nem volt többé engesztelő vér, hogy bűneiket eltörölje, sem a részvétteljes Üdvözítő, aki így kiáltott volna: „Óh, kíméld, kíméld még egy kissé a bűnöst!” Az egész menny egyesült Jézussal, midőn a félelmetes szavakat kimondta: ’Megtörtént, elvégeztetett! Az üdvösség tervét befejezte, de csak kevesen fogadták azt el. Midőn a kegyelem édes szava elhalt, félelem és rettegés vett erőt a gonoszokon. Rettenetes határozottsággal hallották ezt a kijelentést: „Késő, késő!”

NK 546.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – Amikor Jézus kilép a szentek szentjéből, sötétség borul a föld lakóira. E félelmetes időszakban az igazaknak közbenjáró nélkül kell a szent Isten színe előtt élniük. A gonoszokat nem korlátozza már semmi. Sátán teljesen hatalmában tartja azokat, akik megmásíthatatlanul megkeményítették szívüket. Isten türelme véget ért. A világ elutasította irgalmát, megvetette szeretetét, és lábbal tiporta törvényét. A gonoszok túllépték a határt. Próbaidejük lejárt. Isten Lelke, akinek makacsul ellenálltak, végül eltávozott tőlük. A menny kegyelmét nélkülözve védtelenek a gonosszal szemben. Sátán ekkor a végső nagy zűrzavarba taszítja a föld lakóit. Amikor Isten angyalai elengedik az emberi indulatok vad viharát, minden ellentét kiéleződik. Az egész világra kiterjed a pusztulás, ami rettenetesebb lesz, mint ami Jeruzsálemet sújtotta.

NK 559.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. Isten népe sem menekül meg a szenvedéstől. Üldözni és nyomorgatni fogják őket, nélkülözni és éhezni fognak, de nem pusztulnak el. Azaz Isten, aki Illésről gondot viselt, egyetlen önfeláldozó gyermekét sem hagyja magára. Aki számon tartja fejük hajszálait, gondja lesz rájuk, és az éhínség idején is eledelt ad nekik. Míg a gonoszok az éhségtől és a ragálytól elpusztulnak, az igazakat angyalok védik, és kielégítik szükségleteiket. Annak, aki igazságban jár”, szól az ígéret: Kenyerét megkapja, vize el nem fogy”. „A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt: én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket” (Ésa 33:15-16; 41:17).

NK 33-34. Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. Nem is tudjuk, milyen sokkal tartozunk Krisztusnak azért a békéért és oltalomért, amit élvezünk. Isten fékező hatalma akadályozza meg, hogy Sátán teljesen hatalmába kerítse az emberiséget. Az engedetlen és hálátlan embernek számos oka lenne a köszönetre azért, hogy az irgalmas és türelmes Isten féken tartja Sátán kegyetlenségét és rosszindulatát. De amikor az ember átlépi Isten türelmének határát, a korlátok ledőlnek. Nem Isten hajtja végre a bűnösön a törvényszegése miatt kimondott ítéletet, hanem Isten magára hagyja irgalmának visszautasítóját, hogy azt arassa, amit vetett. Minden elutasított fénysugár, minden semmibe vett és figyelmen kívül hagyott intés, minden szabadjára engedett szenvedély, Isten törvényének minden megszegése egy-egy elvetett mag, amely biztosan meghozza a maga termését. Ha a bűnös konokul ellenáll Isten Lelkének, a Lélek végül visszavonul tőle, és többé nincs olyan hatalom, amely el tudná az ember gonosz indulatait fojtani, és a bűnöst Sátán gonoszságától és gyűlöletétől meg tudná védeni. Jeruzsálem pusztulása félelmes és komoly figyelmeztetés mindazoknak, akik játszanak Isten felkínált kegyelmével, és ellenállnak az irgalmas Isten kérlelő szavának. Soha semmilyen bizonyságtevés nem adott ennél erősebben hangot annak, hogy Isten mennyire gyűlöli a bűnt, és hogy a bűnös nem kerülheti el Isten büntetését.

NK 557-59.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala. – Isten büntető ítélete azokat fogja sújtani, akik népét sanyargatni és pusztítani akarják. Isten türelme a gonoszok iránt törvényszegésre bátorítja az embereket, de büntetésük nem marad el, és rettenetes lesz, ha soká késik is. „Mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint a Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz” (Ésa 28:21). Irgalmas Istenünknek a büntetés szokatlan tett. ’Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában’ (Ez 33:11). Az Úr „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú..., megbocsát hamisságot, vétket és bűnt”. „Hosszútűrő az Úr és nagy hatalmú, és nem hagy büntetlenül” (2Móz 34:67; Náh 1:3). Az igazságos Isten rettenetes dolgokkal fog földre tiport törvényének érvényt szerezni. A törvényszegőre váró büntetés súlyosságára abból következtethetünk, hogy az Úr nem siet az ítéletet végrehajtani. A nemzet, amelynek Isten sokáig tűr, és amelyre nem sújt le addig, míg be nem tölti gonoszságának mértékét, végül ki fogja inni a harag poharát, amelybe nem vegyül irgalom.
Amikor Krisztus közbenjárása megszűnik a szenthelyen, Isten kitölti elegyítetlen haragját azokra, akik imádják a fenevadat és képét, és felveszik magukra a fenevad bélyegét (Jel 14:9-14). Izrael népének megszabadítása előtt Isten csapásokkal sújtotta Egyiptomot. Azok a csapások, amelyek Isten népének végső szabadulása előtt a világot fogják sújtani, hasonlítanak az egyiptomi csapásokhoz, csak rettenetesebbek lesznek annál, és sokkal több embert érintenek. A Jelenések könyvének írója így ecseteli azokat a szörnyű csapásokat: „Támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képé”. A tenger ’olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben”. És ’a folyóvizek’ és ’a vizek forrásai’ vérré lesznek. Bármennyire iszonyú is ez a büntetés, Isten igazságosságához nem fér kétség. Isten angyala kijelenti: „Igaz vagy Uram..., hogy ezeket ítélted; mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra” (Jel 16:2-6). Akik Isten népét halálra ítélik, éppoly bűnösek vérük ontásában, mintha saját kezükkel ölték volna meg őket. Krisztus is vétkesnek nyilvánította a korabeli zsidókat az Ádám kora óta megölt szent emberek vére ontásáért, mert éppolyan lelkületűek voltak, és ugyanazt akarták tenni, amit a próféták gyilkosai.
A következő csapásnál a napnak „adaték…, hogy az embereket tikkassza tűzzel. És tikkadnak az emberek nagy hévséggel” (Jel 16:8-9). A próféták elmondták, milyen lesz a föld e félelmes időkben: „Gyászol a föld,... mert elveszett a mező aratása!... a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradt az öröm az emberek közül”. „Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak... Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük... kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait’. ’Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányáé mindenüvé” (Jóel 1:10-12.17-20; Ám 8:3).
Ezek a csapások nem egyetemesek, különben a föld lakói mind elpusztulnának. De ilyen szörnyű csapásokról halandó ember soha nem hallott. Azok a büntetések, amelyek a kegyelemidő lezárta előtt sújtották az embereket, mind kegyelemmel voltak elegyítve. A közbenjáró Krisztus vére pajzsként védte a bűnöst bűnének teljes büntetésétől, de a végítéletkor Isten irgalom nélkül önti ki haragját.

LS 116-17.Kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala.– Az 1849. év jan. 5-én, a szent szombat kezdetén, imára gyűltünk össze Belden testvér családjánál Rocky Hillben, midőn Isten Szentlelke kiáradt reánk. Látomásomban elragadtattam a szentek szentjébe, ahol Jézus még, mint Izrael közbenjáróját láthattam. Ruhájának szegélyén csengők és gránátalmák váltakoztak egymással. Láttam, hogy Jézus mindaddig nem hagyja el a szentek szentjét, amíg minden egyes lélek esete végleg el nem dőlt, akár örök életre, akár kárhozatra. Isten haragja mindaddig ne zúdul a földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg a papi ruhát le nem veti, és fel nem veszi a bosszúállás köntösét. Akkor Jézus megszűnik közbenjárni Isten és emberek között, s Isten sem habozik többé, hogy kiöntse elegyített haragját mindazokra, akik igazságát elvették.
Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje egymástól különálló események, amelyek egymásra következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel, s hogy a nyomorúság ideje, amelyhez fogható még soha sem volt, még nem kezdődött meg. A pogányok már haragszanak egymásra, de ha főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti a bosszúállás palástját és kiönti a hét utolsó csapást.
Láttam, hogy a négy angyal a négy szelet visszatartja, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben. A hét csapás rendkívül felbőszíti a gonoszokat az igazak ellen, mert azt hiszik, hogy mi okoztuk Isten ítéleteit, s ha a földet tőlünk megtisztíthatják, akkor a csapások is megszűnnek. Rendelet jelent meg, amely megparancsolja a szentek kiírását, akik emiatt éjjel-nappal segítségért könyörögtek az Úrhoz. Ez Jákob félelmének éjszakája. A szentek lelki gyötrelmükben az Úrhoz kiáltanak, s az Úr szava megmenti őket. A száznegyvennégyezer győzedelmeskedett s arcukat beragyogta Isten dicsőségének fénye.

Jel. 15,7

"És egy a négy lelkes állat közül ada a hét angyalnak hét aranypoharat, amely az örökkön örökké élő Istennek haragjával teljes vala."

5T 212.Hét angyalnak hét aranypoharat, amely az… Istennek haragjával teljes. – Tetteink határozzák meg, hogy elnyerjük-e az élő Isten pecsétjét, vagy az öldöklő fegyverektől halunk-e majd meg. Isten haragjának néhány cseppje már a földre hullott: de amikor a hét utolsó csapás elegyítetlenül tölti azt felháborodása poharába, akkor örökre késő lesz bűnbánatot tartani, és menedék után nézni. Az elfedező vér nem mossa le többé a bűnt.

5T 523-4.Hét angyalnak hét aranypoharat, amely az… Istennek haragjával teljes. – Bárcsak rátudnám döbbenteni erre országunk valamennyi tanítóit. Kötelesség vár rájuk ezen a téren, hogy sokoldalúbbá és magasztosabbá tegyék a nevelést. Olyan idők állnak közvetlenül előttünk, amikor majd kétségbeejtő állapotok uralkodnak el, amikor az igaz vallásosság, mely engedelmességet terem az így szól az Úr iránt, csaknem teljesen eltűnik. Meg kell tanítanunk a fiatalokat arra, hogy a gonosztettek nem merülnek feledésbe, sem elnézésbe, csak mert Isten nem bünteti meg azonnal irtózatos felháborodással a gonoszság követőit. Isten számot tart a nemzetekről. A világ történelmének minden századában a gonoszok haragot gyűjtöttek a harag napjára. S mikor elérkezett az idő, amikor a bűnösök elérik Isten kegyelmének kijelentett határát, akkor a türelem véget ér. Amikor a nemzetek összefognak, hogy érvénytelenítsék az Isten törvényét.

Jel. 15,8

"És megtelék a templom füsttel az Isten dicsőségének és erejének miatta, és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik."

NK 546.Senki a templomba be nem mehet. – Amikor Jézus kilép a szentek szentjéből, sötétség borul a föld lakóira. E félelmetes időszakban az igazaknak közbenjáró nélkül kell a szent Isten színe előtt élniük.

EW 71.Senki a templomba be nem mehet. – Láttam, hogy sokan elmulasztják a szükséges előkészületet és a "felüdülés" és a "késői eső" idejét várják, mely őket alkalmassá tegye, hogy az Úr napján megállhassanak, s színe előtt élhessenek. Óh, hány embert láttam minden oltalom nélkül a szomorúság idején. Elhanyagolták a szükséges előkészületet, és ezért nem nyerhették el a felüdülést sem, ami pedig feltétele annak, hogy megállhassanak a szentséges Isten színe előtt. Akik nem engedik magukat, hogy a próféták előkészítsék őket, akik elmulasztják lelküket megtisztítani azzal, hogy a teljes igazságnak engedelmeskednek, és akik állapotukat jobbnak tartják, mint amilyen a valóságban, majd ha a csapások jönnek, felébrednek, s belátják, hogy szükségük lett volna az építkezésnél a megfaragásra és beillesztésre. Csak hogy akkor már nem lesz idő ennek elvégzésére és nem lesz közbenjárójuk sem, aki ügyüket a mennyei Atya előtt képviselje. Mielőtt ez az idő elkövetkezik, már elhangzott az ünnepélyes figyelmeztetés: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; aki igaz, legyen igaz ezután is s aki szent, az szenteltessék meg ezután is.” Láttam, hogy nem lehet a felüdülés részese, aki nem győzött minden bűn, büszkeség, önzés, világ szeretet, hazug szó, vagy cselekedet felett. Jöjjünk azért mind közelebb az Úrhoz és kérjük Őt teljes szívünkből, hogy megtehessük mindazon előkészületeket, melyek bennünket alkalmasakká tesznek arra, hogy megálljunk az Úr napjának nagy küzdelmében. Gondoljunk arra, hogy Isten szent és csak szent lények lakozhatnak közelében.

EW 280-81.Senki a templomba be nem mehet.Midőn Jézus kilépett a szentek szentjéből, hallom ruhája szegélyén lévő csengők szavát; s miután elhagyta azt, sötétség borult a föld lakóira. Most már nem volt többé Közbenjáró a bűnös emberek és a megbántott Isten között. Mialatt Jézus közbenjáróként szolgált az Atya és az emberek között, ez fékezte a népeket; de mikor kilépett Isten és az emberek közül, a fék is megszűnt és most már Sátán irányította a megátalkodott bűnösöket. Mialatt Jézus a szentek szentjében szolgált, a csapások nem áradhattak ki a földre. De ha szolgálatát ott befejezi, és közbenjárói tiszte megszűnik, akkor többé semmi sem tarthatja vissza Isten haragját, amely teljes hevességében ömlik a gonoszoknak védtelen fejére, akik megvetették az üdvösséget és gyűlölték az intelmet. Ama rettenetes időbe, midőn Jézus felhagy esedezésével, a szentek közbenjáró nélkül élnek a szentséges Isten színe előtt. Minden egyes eset végleg eldöntetett, minden egyes drágakövet egybegyűjtöttek. Jézus egy pillanatig a mennyei szentély külső részében tartózkodott s ott azokat a bűnöket, miket azon idő alatt, míg a szentek szentjében volt, vallottak meg, Sátánra, mint a bűn végokára helyezi, akinek azokért a büntetést el kell szenvednie.

SPM 2.Senki a templomba be nem mehet.

1NL 20. – Mi kinek az oldalán állunk?