12. fejezet

Jel. 12,1

"És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona."

Jel. 12.fej.

AZ ASSZONY ÉS A SÁRKÁNY

14MR 161.

Jel. 12,2

"Aki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szülésben."

4SP 267.Egy asszony, aki a napba vala felöltözve.

NO 248.Egy asszony, aki a napba vala felöltözve. – Krisztus megtisztelte a házastársi viszonyt azzal is, hogy a közötte és a megváltottai közötti kapcsolat egyik szimbólumává tette. Ő maga a vőlegény, az egyház a menyasszonya, akiről, mint választottjáról ezt mondja: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!” (Énekek 4,7).

TM 280.Egy asszony, aki a napba vala felöltözve. – Akik a lelkeket Kálvária fényében tekintik, nem kell tévedniük, hogy hogyan értékeljék őket. Annak okát, hogy Isten miért engedte meg, hogy az embercsalád tagjai közül néhányan nagyon gazdagok, néhányan pedig nagyon szegények legyenek, az emberek csak az örökkévalóságban értik majd meg, kivéve, ha törekszünk helyes viszonyt fenntartani Istennel, s terveit megvalósítani, ahelyett, hogy saját önző eszméinket követnénk, nevezetesen, hogy jobban értékeljük gazdag felebarátainkat, mint szegény szomszédunkat. Isten felhozza napját mind az igazakra, mind a gonoszokra, ez a nap, pedig Krisztust ábrázolja, az Igazság Napját, Aki a világ Világossága, és áldását, irgalmát, a láthatatlanokat és a láthatókat egyaránt árasztja gazdagokra és szegényekre. Ez az elv irányítsa megtartásunkat embertársainkkal szemben. Az Úr a legmagasztosabb erkölcsi elvek tanítója. Bűntelenül senki sem térhet el azoktól. Isten jósága ellen elkövetett legnagyobb sértés, ha kételkedünk abban, vajon részesít-e másokat is lelki és testi áldásokban, amelyekből bőségesen juttatott nekünk.

RH 1914. feb. 26.Egy asszony, aki a napba vala felöltözve.

AT 13.Az ő fején tizenkét csillagból korona. A tanítványoknak, kik Krisztus tanúi, azt kell hirdetniük, amit Mesterüktől láttak és hallottak. Ennél fontosabb szolgálatra Isten még nem hívott el embereket. Ennél csak Krisztus szolgálata nagyobb. Isten munkatársaivá kellett lenniük a világ megmentésére. Miként az Ótestamentumban a tizenkét pátriárka képviselte Izraelt, úgy az újszövetségi egyháznak a tizenkét apostol a képviselője.

Jel. 12,3

"Láttaték más jel is az égben, és íme vala egy nagy veres sárkány, akinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona."

NK 390.Egy nagy veres sárkány. Ellentétben azokkal, akik megtartják Isten parancsolatait, és őrzik Jézus hitét, a harmadik angyal rámutat egy másik csoportra, amelynek a tévelygéseivel szemben ez a komoly és félelmes figyelmeztetés hangzik: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy, kezére, az is iszik az Isten haragjának borából” (Jel 14:9-10). Ennek az üzenetnek a megértéséhez jól kell az itt alkalmazott szimbólumokat értelmeznünk. Mit jelképez a fenevad, a kép, a bélyeg?
Az a próféciai képsor, amelyben ezek a szimbólumok találhatók, a Jel 12. fejezetében kezdődik, mégpedig a sárkánnyal, aki el akarta Krisztust születésekor pusztítani. Megtudjuk, hogy a sárkány nem más, mint Sátán (Jel 12:9). Ő indította Heródest, hogy irtassa ki a Megváltót. A keresztény korszak első századai során a Krisztus és népe ellen indított harcban Sátán fő ügyvivője a római birodalom volt. E birodalomban a pogány vallások uralkodtak. Így míg a sárkány elsősorban Sátánt személyesíti meg, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma.

EW 92-93.Egy nagy veres sárkány. 6. A 42. Oldalon elmondtam, hogy az Atyát ragyogó fényességű felhő vette körül, úgy, hogy személyét nem lehetett látni. Továbbá azt is mondtam, hogy láttam az Atyát felemelkedni királyiszékéből. Az Atyát annyira körülvette a dicsőség ragyogása, hogy személye ugyan nem volt látható, de azért jól tudtam, hogy ő az Atya, s hogy személyéből árad ki az Őt körülvevő fényesség. Midőn láttam, hogy ez a fényesség elvonul a királyiszéktől, tudtam, hogy ezt az Atya felemelkedése okozta. Ezért mondottam, hogy láttam az Atyát felemelkedni. Alakjának nagyságát és fenséges voltát sohasem láttam; senki sem láthatja meg Őt, hogy életben maradhatna. De láthattam az Őt körülvevő dicsőséget és fényárt.
Azt is mondtam, hogy „Sátán mintha megjelent volna a királyiszéknél és megkísérelte Isten munkáját vezetni.” Még egy kijelentésemet akarom itt idézni: „Azután arra a csapatra tekintettem, amely még mindig leborulva a királyiszék előtt feküdt.” Nos hát, ez a fohászkodó csapat halandó állapotban még a földön volt, de nekem úgy mutatták be, mintha a királyiszék előtt lettek volna. Soha, egyetlen pillanatra sem gondoltam azt, hogy ezek az emberek valóban az új Jeruzsálemben volnának. Sőt, az sem jutott soha eszembe, hogy olyan emberek is akadhatnak, akik feltételezik rólam, miszerint én azt hiszem, hogy Sátán az új Jeruzsálemben volt. De vajon János apostol nem szemlélte a nagy vörös sárkányt a mennyben? Minden bizonnyal. „Láttaték más jel is az égben, és íme vala egy nagy vörös sárkány, akinek hét feje vala és tíz szarva” (

Jel. 12,3

). Egy ily szörnyeteg a mennyben! Itt is épp oly alkalom kínálkozna a csúfolkodásra, mint az én kijelentéseim magyarázásánál.

7BC 972. Egy nagy veres sárkány. – A nagy vörös sárkány, a párduchoz hasonló fenevad és a bárányszarvú fenevad jelképében Isten azt a három hatalmat mutatta meg Jánosnak, amely különösképpen részt vesz Isten törvényének letaposásában és Isten népének üldözésében. Ez a háború az idők végéig folyni fog. Isten népét, kiket a szent asszony és gyermekei jelképeznek, jelentéktelen kissebségként ábrázolja. Az utolsó időkben csak maradék létezett. Ezekről szól János, mint akik megőrzik Isten parancsolatait és a Jézus bizonyságtételét (ST 1899. nov. 1).

Jel. 12,4

"És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye."

3T 114-115.A farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét. Ha valaki annyira megérdemli, hogy kizárják a gyülekezetből, mint amennyire a volt angyalfejedelem megérdemelte, hogy kiűzzék a mennyből, akkor is lesz, aki sajnálkozik rajtuk. Mindig akadnak olyanok, akikre jobban hatnak az emberek, mint az Isten Lelke és a megbízható elvek. Mivel megszenteletlenek, készek kardot rántani a helytelen mellett, s pontosan azok felett sajnálkozni, akik a legkevésbé érdemlik meg. Ezek a sajnálkozók hatnak a többiekre. Hamis megvilágításban látják a dolgokat, ezért az egész eljárásuk súlyos károkat okoz, és sok lelket pusztít el. A Sátán, amikor fellázadt, az angyalok harmadát ragadta magával. Elfordultak az Atyától és a Fiútól, s a lázadás kezdeményezőjéhez csatlakoztak. Tartsuk hát szemünk előtt ezeket a tényeket és legyünk nagyon óvatosak. Mi mást várhatunk el helytelen gondolkodású férfiaktól és nőktől, mint bonyodalmat és próbákat? El kell ezt viselnünk, és el kell kerülnünk, hogy kitépjük a konkolyt, nehogy a búzát is kipusztítsuk.

5T 291. A farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét. – Amikor a Sátán elégedetlenkedni kezdett a mennyben, nem tárta panaszát Isten és Krisztus elé, hanem az angyalok közé vegyült, akik tökéletesnek tartották őt. Azt terjesztette közöttük, hogy Isten igazságtalanul bánt el vele, mivel Krisztust részesítette előnyben. Ennek a félremagyarázásnak az lett a következménye, hogy – mivel a Sátánnal értettek egyet – az angyalok harmada elvesztette ártatlan, fenséges állapotát és boldog otthonát. A Sátán felbújtatta az embereket is, hogy féltékenység és aljas gyanúsítás ugyanazon aknamunkáját folytassák a földön, mint amit ő a mennyben elkezdett.

1SP 28.A farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét.
PP 43.A farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét. Sátán, amikor el kellett hagynia a mennyet, elhatározta, a földet teszi birodalmává. Amikor megkísértette és legyőzte Ádámot és Évát, azt gondolta, hogy övé lett ez a világ: „mert - mondta - engem választottak uralkodójukká. Lehetetlen az - állította -, hogy a bűnös bocsánatot kapjon. Ezért az elbukott ember jogosan az alattvalója, és a világ az övé.

4MR 85.A farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét.
JÉ 667.Mikor szül, annak fiát megegye. – Mikor Jézus eljött erre a világra, Sátán ellen fordította hatalmát. Attól fogva, hogy Jézus kisdedként megjelent Betlehemben, a bitorló szüntelenül azon munkálkodott, hogy elpusztítsa. Minden lehetséges módon igyekezett megakadályozni Jézus gyermekkorának, makulátlan férfikorának, szent szolgálatának és folt nélküli áldozatának a kibontakozását. Sátán azonban vereséget szenvedett. Nem tudta Jézust bűnbe vezetni. Nem tudta elcsüggeszteni, vagy eltántorítani attól a munkától, amelynek az elvégzésére jött el a földre. A pusztától a Golgotáig Sátán haragjának a vihara csapott le ismételten Jézusra, de minél könyörtelenebbül tépte-zúzta ez a vihar, Isten Fia annál erősebben kapaszkodott bele Atyja kezébe, és haladt előre a kijelölt úton.

Jel. 12,5

"És szüle fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez."

Jel. 12,6

"Az asszony, pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig."

NK 61.Az asszony pedig elfuta a pusztába. Az a hit, amelyet a valdens keresztények századokon át vallottak és tanítottak, éles ellentétben állt Róma tanításaival. Vallásos hitüket Isten szavára, a kereszténység igazi rendszerére alapozták. De azok az egyszerű parasztok, akiket eldugott rejtekhelyükön, a világtól elzárva, nyájuk és szőlőjük között lekötött a mindennapi munkájuk, nem maguktól jöttek rá arra, hogy a hitehagyó egyház dogmáival és eretnekségeivel szemben mi az igazság. Nem új vallásuk volt. Vallásos meggyőződésüket atyáiktól örökölték, és kiálltak az apostoli egyház hitéért - azért „a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott” (Jud 3). A „pusztai egyház,” és nem a „világ nagy fővárosában” trónoló büszke papi kormányszervezet volt Krisztus igaz egyháza, az igazság kincseinek őrzője. Isten e kincseket azért bízta népére, hogy továbbadják a világnak.

NK 50.Ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.A hatodik században a pogányság helyet adott a pápaságnak. Az egész egyház fejének Róma püspökét nyilvánították. A pápaság fölöttébb megerősödött. Hatalmi székhelyét a császári fővárosba tette. A sárkány a fenevadnak „adá az ő erejét... és az ő királyi székét, és nagy hatalmat” (Jel 13:2). Ekkor kezdődött el a Dániel és a Jelenések próféciájában megjövendölt 1260 éves pápai elnyomás (Dán 7:25; Jel 13:5-7). A keresztényeknek választaniuk kellett: vagy feladják feddhetetlenségüket, és elfogadják a pápai szertartásokat és vallásgyakorlatot, vagy elsorvadnak a föld alatti börtönökben, vagy meghalnak a kínpadon, a máglyán vagy a hóhér bárdja alatt. Ekkor teljesedtek Jézus szavai: „Elárulnak, pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket tiközületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért” (Lk 2l:l6-l7). Hevesebb üldözés szakadt rá a hűségesekre, mint bármikor azelőtt, és a világ hatalmas harcmezővé vált. Krisztus egyháza évszázadokig az elszigeteltségben és az ismeretlenség homályában talált menedéket. A próféta ezt mondja: „Az asszony, pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig” (Jel 12:6).

NK 243.Ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Az itt említett két időszak - a „negyvenkét hónap” és az „ezerkétszázhatvan nap” - egy és ugyanaz. Mindkettő azt az időt jelenti, amely alatt Krisztus egyháza Róma elnyomásától szenvedni fog. A pápai fennhatóság 1260 éve i. sz. 538-ban kezdődött, és így 1798-ban ért véget. Egy francia katonai egység megszállta Rómát, és fogságba ejtette a pápát, aki aztán a számkivetésben meghalt. Jóllehet nemsokára új pápát választottak, de a pápai hierarchia az óta sem tudta előbbi hatalmát gyakorolni.
Az egyház üldöztetése nem tartott az 1260 éves időszak végéig. Isten irgalmas volt népéhez, és megrövidítette a súlyos megpróbáltatás idejét. Amikor a Megváltó megjövendölte az egyház „nagy nyomorúságát”, ezt mondta: „Ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok” (Mt 24:22). A reformáció hatására az üldözés már 1798 előtt véget ért.

NK 273-4.Ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Ez huszonöt évvel később következett be. Megjelenését az a tény tette megdöbbentőbbé, hogy a próféta megjövendölte teljesedésének pontos idejét is. Amikor a Megváltó az Olajfák-hegyén tanítványainak az egyház sokáig tartó megpróbáltatásáról, az 1260 éves pápai üldözésről beszélt - amelynek megrövidítését megígérte -, említést tett bizonyos eseményekről, amelyek megelőzik eljövetelét, és meghatározta, hogy mikor tűnik fel közülük az első: „Azokban a napokban, az után a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik” (Mk 13:24). Az 1260 nap, illetve év, 1798-ban ért véget. Az üldözés negyed évszázaddal előbb majdnem teljesen megszűnt. Az üldözést követően, Krisztus szavai szerint, a nap elsötétedik. 1780. május 19-én teljesedett be ez a prófécia.

NK 318.Ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Pál apostol figyelmeztette a gyülekezetet, hogy Krisztus eljövetelét ne saját korában várja. „Nem jön el az addig - mondta -, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere” (2Thessz 2:3). A nagy hitehagyás, azaz „a bűn embere” hosszú uralkodása előtt nem várható Urunk adventje. A „bűn embere”, aki „a törvényszegés titkos bűne”, „a veszedelemnek fia” és „a törvénytaposó” néven is ismert, a pápaságot jelképezi, amelyről a próféta megjövendölte, hogy 1260 évig fenntartja uralmát. Ez az időszak 1798-ban ért véget. Krisztus ezt megelőzően nem jöhetett el. Pál figyelmeztetése egészen 1798-ig érvényes. Krisztus második eljövetelének hirdetése ezután vált esedékessé.

NK 391-2.Ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.” A próféta ezt is mondja: „Látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett. Majd így szól: „Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni.” A negyvenkét hónap ugyanaz, mint Dán 7. fejezetében ’az ideig, időkig és fél időig’, azaz három és fél év, vagy az 1260 nap - az az idő, amely alatt a pápai hatalom elnyomta Isten népét. Ez az időszak, ahogy az előző fejezetek ismertetik, i. sz. 538-ban, a pápaság főhatalomra jutásával kezdődött, és 1798-ban zárult. Ekkor a pápát a francia sereg fogságba ejtette. A pápaság megkapta halálos sebét. Teljesedett ez a jövendölés: „Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy.”

Jel. 12,7

"És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai."

Jel. 12,8

"De nem vehetének diadalmat, és az ő helyük sem találtaték többé a mennyben."

4BC 1143.És lőn az égben viaskodás. Némelyek mennyei feljegyzési annak a fölséges angyalnak feljegyzésére hasonlítanak, aki közvetlen Krisztus után kapott tisztséget a mennyben. Mint oltalmazó kerubot, Lucifert dicső ragyogás vette körül. Ennek ellenére az Isten által teremtett s hatalommal felruházott angyal Isten szeretett volna lenni. Az Isten kormányzatát gáncsoló bírálgatás gondolatait sugallva kivívta angyaltársai egy részének egyetértését. Ezt a gonosz magot a legcsábítóbb módon hintette el. S miután sokak értelmében kikelt és gyökeret eresztett, összegyűjtötte az elgondolásokat, amelyet maga hintett el, s mások Isten kormányzata elleni gondolatait tárta az angyalok legmagasabb rendje elé. Így lángeszű mesterkedésével lázadást szított.
Isten azt kívánta, hogy változás történjen, s hogy Sátán mesterkedése valódi megvilágításban jöjjön napvilágra. Ámde ez a közvetlen Krisztus mellett álló angyal ellenezte az Isten Fiát. Alattomos mesterkedése annyira szövevényes, annyira finom volt, hogy nem lehetett úgy állítani a mennyei seregek elé, hogy annak lássák, ami valóban volt. Ezért háború dúlt a mennyben. A Sátánt azokkal együtt kiűzték, akik nem álltak az Isten kormánya melletti hűség oldalán. Az Úr Isten, mint legfőbb uralkodó lépett a színre.
A dolognak ez az állapota hosszú időn át fennállt, mielőtt a Sátánt leleplezték, s a gonosz angyalokat kiűzték volna.

4BC 1162-64.És lőn az égben viaskodás. (Ez 28,1-26) Az volt az első bűnös, akit Isten nagyon megtisztelt. A látnok Tirus fejedelmével jelképezi Lucifer hatalmát és kiválóságát. A Sátán lassan- lassan megengedte magának, hogy a nagyravágyás üsse fel benne a fejét. A Szentírás mondja: „Így szóltál szívedben… Isten csillagai fölé helyezem királyi székemet…hasonló leszek a Magasságoshoz.” Bár Lucifer minden dicsősége Istentől származott, mégis úgy kezdte tekinteni hatalmát, mintha tőle eredne. Nem elégedett meg helyzetével, tisztjével, bár az Úr a mennyei sereg fölé emelte. Olyan megtiszteltetésre irigykedett, olyanra áhítozott, amely egyedül a teremtő Istent illeti meg. Nem arra törekedett, hogy minden teremetett lény szeretetében, és hűségében Istent tegye legfőbbé, hanem magának akart szolgálatot és hűséget biztosítani. Azt a dicsőséget irigyelte, amelyet az Atya a Fiúra ruházott, az angyalfejedelem olyan hatalomra áhítozott, amely egyedül Krisztus előjoga volt.
A nagy bíráló a mennyei vita legvégéig folytatta az önigazolást. Mikor az Úr kijelentette, hogy követőivel együtt el kell hagynia az áldás lakhelyét, a lázadó vezér nyíltan kimutatta a Teremtő törvénye iránti megvetését. Az isteni rendelkezéseket a szabadságuk korlátozásának mondta, s kijelentette, hogy a törvény eltörlése a célja. A Sátán és serege egy akarattal Krisztusra hárította a felelősséget lázadásukért. Kijelentették, hogy ha az Úr nem dorgálta volna meg őket, sohasem lázadtak volna fel.
A Sátán lázadásának az összes eljövendő korszakokon át tanulságul kell szolgálnia a mindenségnek, örök bizonyságul a bűn természete és borzalmas következményei felöl. A Sátán szerepének kifejlődése, emberekre és angyalokra való hatása bizonyítja, mi az elkerülhetetlen következménye az Isten tekintélye félretevésének. Azt bizonyítja, hogy Isten kormánya és törvénye egybefonódik teremtményeinek jólétével. A lázadás borzalmas kísérletének történelme örök bizonyíték a szent lények számára. Megakadályozza, hogy félre hagyják vezetni magukat, a törvényszegés mivolta felöl és megóvja őket a bűn elkövetésétől és a büntetés elszenvedésétől.
A megátalkodottaktól Isten bármely pillanatban visszavonhatja irgalmasságának és szeretetének bizonyítékait. Bárcsak meggondolnák, mi lesz Isten iránti háládatlanságuk, valamint annak következménye, ha semmibe veszik Krisztusa mérhetetlen ajándékát! Ha továbbra is jobban szeretik a törvényszegést, mint az engedelmességet, meg a jelen áldásokat és Isten nagy kegyelmét, melynek örvendeznek ugyan, de nem becsülik meg, ez végül örök romlásuk okozója lesz. Mikor már túl késő, hogy felismerjék és megértsék, amit mint semmit érőt megvetettek, akkor tudják meg, mit jelent Isten nélkül, reménység nélkül maradni. Akkor majd eszükbe veszik, mit veszítettek az Isten iránti hűtlenségükkel, és hogy lázadást folytatnak parancsai ellen (1907, 125. kézirat).
Kérem népünket, tanulmányozzák Ezékiel 28. fejezetét. Az itt leírtaknak, bár elsősorban Luciferre, a bukott angyalra vonatkoznak, szélesebb a jelentőségük. Nem egyetlen lényt, hanem általános irányzatot ecsetel, amelynek tanúi leszünk. A fejezet hű tanulmányozásának rá kell vezetnie az igazság keresőit, hogy mindabban a világosságban járjanak, melyet Isten nyújtott népének, nehogy az utolsó napok ámításai megejtsék őket (Rendkívüli bizonyságtételek B sorozat 17. szám 30).
(2Thess. 2,7-8.) „Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével’. ’Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olyanná tevéd szíved, minő az Isten szíve. Ez okáért így szól az Úr Isten: Mivel olyanná tevéd szíved, minő az Isten szíve: Azért íme, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertőztetik fényességedet. A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében. Vajon mondván mondod-e megölőd előtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütőnek kezében! Körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten’. (Ez 28,2.6-10). Gyors léptekkel közeleg az idő, mikor ez beteljesedik. A világ és az állítólag protestáns egyházak ma a bűn embere mellett foglalnak állást… a közelgő fő kérdés a hetedik napi szombat lesz (RH 1898. ápr. 19).
A gonoszság Lucifertől vette kezdetét, aki fellázadt Isten kormánya ellen. Bukása előtt oltalmazó kerub volt, akit kiválósága emelt ki. Isten jónak és szépnek teremtette, amennyire lehetett, őrá hasonlónak (RH 1901. szept. 24).
Sátán, a bukott angyalok fejedelme, valamikor magas tisztséget töltött a mennyben. Tisztségben közvetlen Krisztus után következett. Ám a tudás, mellyel mind ő, mind az elbukott angyalok rendelkeztek Isten jelleme, jósága, irgalmassága, bölcsessége és kitűnő dicsősége felöl, menthetetlenné teszi bűnösségüket.
Nem lehet reménység azok számára, akik ismerték és élvezték a menny kimondhatatlan dicsőségét, akik tanúi voltak Isten rettenetes fenségének, mégis fellázadtak. Isten magasztos hatalmának nem volt olyan új és csodálatos megnyilvánulása, mely olyan mély benyomást tehetett volna rájuk, mint amit már előbb megtapasztaltak. Ha a kimondhatatlan dicsőség közvetlen jelenlétében képesek voltak fellázadni, nem lehetett őket kedvezőbb próbahelyzetbe állítani. Nem volt tartalék hatalom, s a végtelen dicsőségnek sem volt nagyobb magassága és mélysége, hogy legyőzze irigy kételkedéseiket s lázadó mormogásukat (Megváltás – Krisztus megkísértése 128-19).
A földi mindenségben nagyszabású lázadás folyik. Van-e a lázadásnak nagyhatalmú vezére? Hát nem a Sátán az élete és lelke az általa kezdeményezett lázadás minden válfajának? A lázadás kétségkívül létezik. Lucifer fellázadt hűségétől s most hadat visel az isteni kormány ellen. A lázadás leverésével Krisztust bízták meg. Az Úr a földet tette meg harcmezejének. Ő áll az emberi család fejénél. Ő ruházza fel istenségét emberi voltával, Ő járja be azt a területet, amelyen Ádám elbukott. Ő viselte el Sátán kísértéseinek összes rohamát, ám egyszer sem engedett a kísértésnek.
A világ megmentése volt kockán. Urunk ellene áll a fő ámítónak. Az ember javára és nevében, emberként kellett győznie, s ugyan így az embernek is általa kell győznie. Emberi voltának leple alatt félreértették, félremagyaráznák, meghamisították a szavait. Azokat a szavait viszont, melyeket, mint Isten, Isten Fiaként szólt, nem lehet meghamisítani.
Az utolsó nagy napon mindenki cselekedetei szerint kap jutalmat: ez lesz az ördögnek és követőinek kárhozata, aki az ő fennhatósága alatt szolgált és vele azonosította magát. Talál-e majd okot, melynek betudhatná lázadását. Mikor a világ bírája feleletet követel: Miért cselekedted ezt? Milyen okot tudsz felhozni, mivel mentegeted magad? Ne feledd, hogy minden nyelv megnémul, s minden száj, amely készségesen szólta a gonoszt, készen állt vádaskodni, kész volt a visszavágásra és a hazugságra, most elhallgat. Az egész lázadó világ némultan áll majd Isten előtt, nyelvük szájukhoz tapad. Meg lesz jelölve a hely, ahol a bűn betört.
„Feddhetetlen – tökéletes – voltál utaidban… míg gonoszság nem találtaték benned’. ’Szíved felfuvalkodott szépséged miatt, megrontottad bölcsességedet fényességedben.” Ezek Isten ajándékai voltak. Nem lehet Istent vádolni, amiért szépnek, nemesnek és jónak teremtette az oltalmazó kerubot. „Kereskedésed – javaid – bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkeztél… vétkeid sokaságával… megfertőztetted szent helyeidet.” A „kereskedésed” itt a romlott viselkedés jelképe. Azt jelzi, hogy a lelki tisztségekben, istentiszteletben önző haszonlesést elegyített, semmi sem kedves Istennek a lelki szolgálatban, kivéve a mindenség javát szolgáló szándékok és cselekedetek. Jót tennünk másokért, - ez hat vissza Isten dicsőségére.
A Sátán mennyei ügyködésének ugyanazok az elvei, melyekkel az emberi eszközök által ügyködik. A romlott elveken át lett minden birodalom és egyház is egyre inkább megrontva. Sátán kezdettől fogva ezen elveknek a gyakorlatba való átültetése által vezeti félre és rontja meg az egész világot. Ugyanazt az ügyeskedést folytatja, melyet eredetileg a mennyei mindenségben elkezdett. Az egész világot azzal az erőszakossággal tölti meg most, mely Noé napjaiban megrontotta a világot (1897, 162. levél).

6BC 1116.És lőn az égben viaskodás. A Tízparancsolat élni fog a véget nem érő korszakon át. Az áldozatok szolgálatára nem volt szükség többé, miután Krisztus halálával a jelkép összetalálkozott a valósággal. Benne az árnyék a valósághoz ért. Isten Báránya teljes és tökéletes áldozat volt.
Isten törvénye meg fogja tartani tökéletes jellegét, amíg az Úr királyi széke fennáll. Ez a törvény Isten jellemének kifejezése… Krisztus halála után nem volt többé erő az árnyékképekben, jelképekben. Ezzel szemben a Tízparancsolat törvényét nem feszítették meg Krisztussal. Ha megfeszítették volna, a Sátán elért volna mindent, amit a mennyben el akart érni. Ezért a kísérletéért űzték ki őt a mennyből. A Sátán elbukott, magával vitte az elbukott angyalokat. Manapság embereket vezet félre Isten törvényét illetően (1898, 167. kézirat).

6BC 1119.És lőn az égben viaskodás. A Sátánról szólva az Úr kijelenti, hogy nem lakozik az igazságban. Valamikor szépséges ragyogó lény volt. De Isten Igéje azt mondja róla, hogy szíve felfuvalkodott szépsége miatt.
Sátán másokat is lázadásra bújtatott, s miután kiűzték őket a mennyből, szövetségbe kötötte egybe őket, hogy minden lehetséges gonoszságot elkövessenek az ember ellen, mint Isten elleni küzdelmük egyedüli eszközét. A mennyből kirekesztve eltökélte, hogy Isten keze munkájának pusztításával áll bosszút. Az általa kitűzött gonoszság zászlaja köré gyűltek minden nemzedék gonoszságot művelői. Gonosz angyalok egyesültek gonosz emberekkel a Krisztus országa elleni harcukban.
Sátán célja mindenkor az volt, hogy az ő jellemét alakítsa ki az emberekben. Amint Isten megteremtette az embert, a Sátán máris eltökélte, hogy kitörli Isten képmását, és az ő pecsétjét helyezi Isten pecsétje helyébe. Sikerült is beültetni az emberek szívébe az irigységet, gyűlölködését, nagyravágyást. Világunkba hozta létre a sötétség birodalmát, melynek ő, a gonoszságban legelöl járó a fejedelme. A Sátán bitorolni szeretné Isten trónját. Vagy legalább sötétben, aljasságban ármánykodni, hogy az ember szívében Isten helyét bitorolja. Isten és az ember közé ékelte trónját, hogy magának orozza el az egyedül Istent illető imádatot (1911, 33. kézirat).

7BC 972-73.És lőn az égben viaskodás. Az Isten törvényével való szembeszegülés a mennyben kezdődött, Luciferrel, az oltalmazó kerubbal. A Sátán eltökélte, hogy első lesz és Istennel egyenlő a mennyei tanácsban. Lázadó mesterkedését a parancsnoksága alatt levő angyalokkal kezdte el. Az ellenségeskedés lelkületét terjesztette közöttük. Annyira félrevezetően tevékenykedett, hogy sok angyalt nyert meg szövetségesnek, mielőtt céljait teljesen megismerték volna. A hűséges angyalok sem látták át teljesen jellemét, sem hogy hová vezet működése. Amikor Sátánnak sikerült sok angyalt megnyerni a maga oldalára, Isten elé ment ügyével és azt állította, hogy az angyalok kívánsága, hogy ő foglalja el a Krisztus által betöltött tisztséget.
A gonosz mindaddig ügyködött, amíg az elégedetlenség nyílt lázadásban nem tört ki. Akkor háború tört ki a mennyben, mikor is a Sátánt és híveit kiűzték. Sátán a menny birtoklásáért hadakozott s elvesztette a csatát. Isten nem bízhatott rá többé magas tisztséget és parancsnokságot, s ezektől a mennyei kormányban való részvételtől is megfosztotta.
Ettől kezdve a Sátán és szövetségesei Isten esküdt ellenségei lettek világunkban, szüntelenül háborút viselve az igazság és a szentség ügye ellen. A Sátán most az emberek előtt hirdette, amit addig az angyaloknak hirdetett. Krisztust és istent hamis fényben tüntette fel. A világot megnyerte a maga ügyének. Még az állítólag keresztény egyházak is az első nagy hitehagyó oldalára álltak (RH 1909 jan. 28).
Lucifer olyan hitetőn ügyködött, hogy az általa beoltott gondolatokkal nem lehetett mit kezdeni, míg ki nem fejlődött elfogadóik értelmében.

Gyermeknevelés 50.És lőn az égben viaskodás. Az apák, anyák és az iskoláink tanítói ne feledjék, hogy engedelmességre tanítani a gyermekeket a nevelés magasabb szintjét jelenti. Általában kevésbé tartsák fontosnak, a nevelésnek azt a részét.
A gyermekek sokkal boldogabbak lesznek a megfelelő fegyelmezés alatt, mintha engedik úgy cselekedni őket, ahogy ösztöneik sugallják.
Ha a bölcs szülői utasításoknak azonnal és folyamatosan engednek, ez a boldogságukat munkálja csakúgy, mint az Isten tisztelete és a jó társaság. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy az otthoni törvényeknek való engedelmesség jelenti számukra a tökéletes szabadságot. A keresztényeknek ugyanezt kell megérteniük: az Isten törvényének engedelmeskedve tökéletes a szabadságuk.
Isten akarata a menny törvénye. Amíg ez a törvény kormányozta az életet, addig Isten családjának minden tagja szent és boldog volt. De amikor az Isten törvényét áthágták, gyökeret vert az irigység, féltékenység, viszálykodás, és a menny lakóinak egy része elbukott. Mindaddig, amíg Isten törvényét tiszteletben tarjuk otthonunkban, családunk is boldog lesz.

Gyermeknevelés 121.És lőn az égben viaskodás. Bárhol járunk, mindenhol látunk megfontolás nélkül dédelgetett, kényeztetett és dicsérgetett gyerekeket, pedig ez az, ami hiúvá, öntelté és vakmerővé teszi őket. Meggondolatlan szülők és nevelők nagyon könnyel elvethetik a hiúság magvait a gyermek szívébe, ha a jövőre nem gondolva kényeztetik, és elvtelenül dicsérgetik őket. A gonosz önfejűség és büszkeség változtatta egykor démonokká az angyalok egy részét, s ezzel bezárult előttük a menny kapuja, a szülők mégis öntudatlanul, de módszeresen Sátán követőivé nevelik gyermekeiket.

KP 42-3.És lőn az égben viaskodás. A Megváltó szavai nagy türelemre és mélységes szeretetre tanítanak. A konkoly és a jó mag gyökereinek összefonódása példázza azt a szoros kapcsolatot, amely a látszathívők, és a hű tanítványok között fennállhat a gyülekezetben. E látszathivők valódi jelleme nem mutatkozik meg teljesen. A gyülekezetből való kizárásukkal megtántoríthatunk más, egyébként hűséges tagokat.
Isten maga szemlélteti emberekkel és angyalokkal, való bánásmódjával e példázat tanítását. Amikor Sátán, a csaló a mennyben vétkezett, még a hűséges angyalok sem voltak tisztában jellemével. Isten nem pusztította el Sátánt azonnal. Ha elpusztította volna, a szent angyalok megkérdőjelezték volna Isten igazságosságát és szeretetét. Az Isten jóságával szembeni kétely olyan lett volna, mint a bűn, és jaj keserű gyümölcsét termő rossz mag. Isten azért kímélte meg Sátánt, hogy a bűn szerzőjének jelleme teljesen lelepleződjék. Hosszú századok óta Isten mélységes fájdalommal szemléli azt a képet, amelyet a gonoszság működése nyújt, és meghozta végtelen áldozatát a Golgotán, mert nem akarta, hogy Sátán bárkit is megtévesszen. A konkolyt nem lehet a drága mag veszélyeztetése nélkül kiszakítani. Vajon mi ne legyünk olyan türelmesek embertársainkkal, mint a menny és föld Ura Sátánnal?

CT 204-05.És lőn az égben viaskodás.

CT 268.És lőn az égben viaskodás.

CT 440.És lőn az égben viaskodás.

JÉ 90-91.És lőn az égben viaskodás. – Amikor Sátán és Isten Fia először álltak egymással szemben, Krisztus a mennyei seregek parancsnoka volt, és Sátánt, az égi lázadás vezetőjét kivetették a mennyből. Most látszólag fordított helyzet volt, és Sátán a legjobban akarta kihasználni feltételezett előnyét. Az egyik leghatalmasabb angyalt - mondta - száműzték a mennyből. Jézus megjelenése arra utal, hogy Ő bukott angyal, akit Isten és ember egyaránt elhagyott. Egy isteni lény képes lenne arra, hogy állítását csodával támassza alá. „Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké” (Mt 4:3). A teremtő erő ilyen megnyilatkozása - vélte Sátán - az istenség döntő bizonyítéka lenne. Véget vetne a küzdelemnek.

JÉ 415-6.És lőn az égben viaskodás. Az apostolokhoz hasonlóan a hetven tanítvány is természetfeletti adományokban részesült küldetésének pecsétjeként. Amikor munkájukat bevégezték, örömmel tértek vissza, mondván: „Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!” Jézus így felelt: „Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből” (Luk 10:17-18).
Jézus előtt megjelentek a múlt és a jövő képei. Látta Lucifert, amikor kezdetben alávettetett a mennyekből. Előre látta haláltusájának jeleneteit, amikor a világmindenség előtt lepleződik le a csaló jelleme. Hallotta a kiáltást: „Elvégeztetet” (Jn 19:30), mely bejelentette, hogy az elveszett faj megváltása örökre bizonyossá vált, a menny az örökkévalóságig biztonságban van a vádakkal, csalásokkal, követelésekkel szemben, melyekre Sátán uszít.
A Kálvária szégyent és haláltusát hozó keresztjén túl Jézus előretekintett az utolsó nagy napra, mikor a gonosz hatalmak fejedelmét utoléri pusztulása azon a földön, melyet oly régóta rongált lázadásával. Jézus látta a gonosz munkájának végét: Isten békéjét, amint betölti a mennyet és földet.
Ettől fogva Krisztus követőinek legyőzött ellenségként kellett Sátánra tekinteniük. A kereszten Jézus elnyerte értük a győzelmet - azt a győzelmet, melyről azt szeretné, ha sajátjuknak fogadnák el. „Íme - mondta - adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek” (Luk 10:19).
Minden töredelmes lélek védelme a Szentlélek mindenható ereje. Krisztus nem engedi az ellenség hatalmába kerülni a bűnbánattal és hittel Hozzá folyamodókat. A Megváltó megkísértett, megpróbált gyermekei mellett áll. Vele nem létezik kudarc, veszteség, lehetetlenség vagy vereség - mindent megcselekedhetünk általa, Aki megerősít. Amikor jönnek a próbák és kísértések, ne várd, hogy úrrá leszel minden nehézségen, hanem tekints Jézusra, segítődre.
Egyes keresztények túlságosan sokat gondolnak Sátán hatalmára, és sokat is beszélnek róla. Ellenségükről gondolkoznak, ellene imádkoznak erőért, róla beszélnek, míg egyre nagyobbnak és nagyobbnak látszik képzeletükben. Igaz, hogy Sátán igen erős lény, de hála Istennek, hatalmas Megváltónk van, aki kiűzte a gonoszt a mennyből. Sátánnak tetszik, ha felnagyítjuk erejét. Miért nem Jézusról beszélünk? Miért nem magasztaljuk az Ő erejét és szeretetét?

JÉ 669-70.És lőn az égben viaskodás. A nagy küzdelem nyitányában Sátán kijelentette, hogy Isten törvényét nem lehet megtartani, annak nem lehet engedelmeskedni, hogy az igazság összeegyeztethetetlen az irgalommal, és hogy ha a törvényt megszegnék, akkor a bűnös semmiféleképpen nem kaphatna bocsánatot. Minden bűnnek meg kell kapnia a büntetését, mondta Sátán. Ha Isten elengedné a bűn büntetését, akkor nem lehetne az igazság és igazságosság Istene. Mikor az emberek megszegik Isten törvényét és ellenkeznek Isten akaratával, akkor Sátán ujjong. Bebizonyosodott, jelentette ki Sátán, hogy a törvénynek nem lehet engedelmeskedni, és hogy a bűnt elkövető embereknek nem lehet megbocsátani. Mivel Sátánt lázadása után száműzték a mennyből, azért azt követelte, hogy az emberi nemzetséget is örökre zárják ki Isten kegyéből. Isten nem lehet egyszerre igazságos és ugyanakkor irgalmas a bűnösökhöz - mondta.
Az emberek azonban - éppen, mint bűnösök - más helyzetben voltak, mint amilyen helyzetben Sátán volt. Lucifer a mennyben követte el a bűnt, Isten dicsőségének a világosságában. Neki Isten úgy nyilvánította ki szeretetét, mint senki másnak a teremtett lények között. Sátán, bár ismerte Isten jellemét és tudott jóságáról, mégis úgy választott, hogy saját önző és független akaratát követi. Választása végleges volt. Isten semmi többet nem tudott tenni megmentése érdekében. Sátán álokoskodó bölcselete azonban elámította az embereket, és elhomályosította elméjüket. Nem ismerték meg Isten szeretetének a magasságát és mélységét; pedig csak Isten szeretetének ismeretében lett volna reményük Isten jellemének a szemlélése útján visszatérni Istenhez.

EW 145-47.És lőn az égben viaskodás. Sátán egykor a menny dicső angyala volt; Krisztus után következett. Arckifejezése szelíd, mint a többi angyalé és sugárzott a boldogságtól. Homloka magas és széles; hatalmas szellemi képességeket mutatott. Alakja tökéletes, magatartása nemes és fenséges. Azonban mikor Isten így szólt Fiához: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” - Sátán féltékeny lett Jézusra. Kívánta volna, hogy Isten az ember teremtésénél őt is bevonja tanácsába, s mivel ez nem történt meg, irigységgel, gyűlölettel és féltékenységgel telt meg. Ő szerette volna Isten után a legfényesebb helyet elfoglalni a mennyben.
A mennyben mindeddig a legnagyobb rend és összhang uralkodott; a mennyei lények feltétlen engedelmességet tanúsítottak Isten iránt. A legnagyobb bűn volt: lázadni Isten rendelkezése, akarata ellen. Az egész menny izgalomban volt. Az angyalok csoportokba tömörültek s minden szakasz élén egy magasabb rangú parancsnok állt. Sátán önmagát akarta felmagasztalni; nem volt hajlandó Jézus felsőbbségét elismerni, fondorkodni kezdett Isten uralma ellen. Néhány angyal Sátánnal szövetkezett ebben a lázadásban; mások síkraszálltak Isten bölcsessége és uralma mellett, hogy Fiának hatalmat, tekintélyt adott. Vita támadt az angyalok között. Sátán és angyalai Isten kormányzatát akarták megreformálni. Kifürkészhetetlen bölcsességébe kívántak behatolni, szándékát megérteni, mivel Fiát ily korlátlan hatalommal és uralommal ruházta fel. Lázadtak a Fiú tekintélye és uralma ellen. Isten felszólította az angyali sereget, hogy királyiszéke körül gyülekezzenek, hogy minden egyes esetet eldöntsenek. Itt kelt a határozat, hogy Sátán kizárassék a mennyből, az összes angyalokkal együtt, kik csatlakoztak lázadásához. „S lőn a mennyben viaskodás.” Az összes angyal részt vett a küzdelemben. Sátán Isten Fiát akarta legyőzni és mindazokat, akik akaratának engedelmeskedtek. Ámde a jó, hűséges angyalok győztek és Sátán angyalaival együtt, száműzetett a mennyből.
Midőn Sátánt és angyalait kitaszították a mennyből és Sátán tudatára ébredt, hogy annak tisztaságát és dicsőségét örökre elveszítette, megbánás vett rajta erőt s újra vissza szeretett volna jutni a mennybe. Most már szívesen elfoglalta volna régi helyét vagy bármely helyet, amelyet számára kijelölnek. De nem; a mennyet nem volt szabad többé veszélyeztetni. Az egész menny romlásnak lett volna kitéve, ha Sátánt visszabocsátják; hisz benne volt a bűnnek eredete, magában hordta a lázadás magvát. Mind ő, mind követői keservesen sírtak s kérték Istent, hogy vegye vissza őket ismét kegyébe. Ámde bűnük, - a gyűlölet, irigység és féltékenység bűne oly nagy volt, hogy többé Isten sem törölhette el. Meg kellett maradnia, hogy végül elvegye büntetését.
Midőn Sátán teljesen meggyőződött arról, hogy többé nem nyerheti vissza Isten kegyét, gonoszsága és gyűlölete nyilvánvalóvá lett. Tanácskozott angyalaival s tervet koholtak Isten uralma elleni küzdelemre. Midőn Isten Ádámot és Évát a gyönyörű paradicsomkertbe helyezte, Sátán tervet kovácsolt kiirtásukra. Az örvendő emberpárt boldogságától sohasem lehetett volna megfosztani, ha Isten parancsának engedelmeskednek. Sátán csak akkor keríthette volna hatalmába őket, ha először engedetlenek Isten iránt s így elveszítik Isten kegyét. Ezért tervet kellett kovácsolni arra, hogy az első emberpárt Isten iránti engedetlenségre csábítsák, hogy az ember ily módon Isten haragját kihívja. Így aztán bizonyosan Sátánnak és angyalainak közvetlenebb befolyása alá kerülnek. Elhatározták tehát, hogy Sátán más alakot öltsön, s tanúsítson érdeklődést az ember iránt. Behízelgően kell támadnia Isten igazságosságát, kételyt kell ébresztenie, vajon Isten éppen azt gondolja e, amit mond. Ezután az emberek tudásvágyát kell felébreszteni, s rábeszélni, hogy kutassák Isten kifürkészhetetlen terveit - ami Sátán vétke volt, - kutassák annak okát, amiért Isten a tudás fájának gyümölcsétől eltiltotta őket.

3T 418-19. És lőn az égben viaskodás. – Azok az angyalok, akik elbuktak, nagyon szerettek volna függetlenek lenni Istentől. Nagyon szépek és dicsőségesek voltak, mégis Istentől függött a boldogságuk, a világosságuk és az éleslátásuk, amelynek örvendtek. Az engedelmesség megtagadása miatt buktak ki magas helyükről. Krisztus és egyháza elválaszthatatlan. Ha mellőzzük és megvetjük azokat, akiket Isten vezetőkül hívott el, és arra, hogy ők viseljék a művével és az igazság fejlesztésével és terjesztésével kapcsolatos felelőséget, akkor azokat az eszközöket vetjük el, amelyeket az Úr népének segítségére, bátorítására és erősítésére rendelt. Ha megkerülöd ezeket, s ha ahhoz ragaszkodsz, hogy csakis közvetlenül Istentől fogadj el világosságot, azzal olyan helyzetbe hozod magadat, ahol könnyen tévútra tévedhetsz, és ahol vereséget szenvedsz.

6T 456.És lőn az égben viaskodás. A mennyei angyalok szolgálata részben abból áll, hogy felügyeljenek az Út munkájára, ami sáfárainak (szolgáinak) kezében nyugszik. A szükség idején szolgálják azokat, akik Isten munkatársaként teljes erejükből igyekeznek fejleszteni Isten földi ügyét. Ezek a mennyei értelmes lények szeretnének bepillantani a megváltás tervébe és örvendeznek, ha Isten ügyének valamely része felvirágzik.
Az angyalok szívükön viselik azok lelki jólétét, akik Isten képmását igyekeznek visszaállítani az emberben. Isten földi családjának össze kell fognia a mennyei családdal, a bűn ütötte sebek és zúzódások bekötözésében. Az angyal-eszközök bár láthatatlanok, együttműködnek a látható ember-eszközökkel. Segélyegyesületet alkotnak az emberekkel. Pontosan azok az angyalok, akik mikor a Sátán felsőbbségére törekedtek, ott küzdöttek a mennyei udvarokban s diadalmaskodtak Isten oldalán. Pontosan azok az angyalok örömükben kiáltoztak a föld és bűntelen lakóinak teremtése fölött. Azok, akik tanúi voltak az ember bukásának és az Édenből való kiűzésének – pontosan ezek a mennyei hírnökök szeretnének a leginkább együttműködni a bukott, megváltott fajjal, a bűneikben haldokló emberek megmentése érdekében.

TM 16.És lőn az égben viaskodás. Sátán szövetségeseinek, egyházainak se szeri, se száma: Krisztus nevezi őket Sátán zsinagógájának, mert tagjai: a bűn fiai. Sátán egyházának tagjai állandóan azon dolgoznak, hogy lerázzák magukról Isten törvényét, s hogy elhomályosítsák, összekuszálják a különbséget a jó és a rossz között. Sátán erőteljesen dolgozik az engedetlenekben és általuk, hogy árulást és a hitehagyást igazságnak és hűségnek tüntessék fel. És éppen korszakunkban működik sátáni ihletésének ereje és készíti élő ügyvivőit, hogy véghezvigyék nagy lázadásukat Isten ellen, melyet a mennyben kezdtek meg.

3T 328. És lőn az égben viaskodás. – Mindig akadnak olyanok, akik azokkal értenek egyet, akik rosszat tesznek. A Sátánnak is akadtak egyetértői a mennyben, ezért nagyszámú angyalt ragadott magával. Isten Krisztus és a mennyi angyalok álltak az egyik oldalon, a Sátán meg a másikon. Isten és Krisztus végtelen hatalma és fensége ellenére angyalok hidegültek el tőlük. A Sátán burkolt célzásai megtették hatásukat, s ők valóban arra a következtetésre jutottak, hogy Isten és az Úr az ellenségük, a Sátán, pedig a jótevőjük. A Sátánnak ma is ugyanaz a hatalma, ugyanúgy hatni tud a gondolkodásra, csakhogy százszorosára erősödött ez a képessége a használattól és tapasztalattól. Ma is férfiakat és nőket csal meg, veszít el a burkolt célzásaival és ügyeskedéseivel, s ők észre sem veszik. Azzal, hogy helyet engednek a kétségeknek, a hitetlenségnek Isten munkáját illetően, s mivel megengedik magukban a bizalmatlanság és a kegyetlen irigység érzéseit, ezzel a teljes elámításra készítik el magukat. Keserűséggel támadnak azok ellen, akik szólni mernek tévedéseikről, akik megmerik inteni őket.

1T 293-94.És lőn az égben viaskodás. „Olvassátok el Máté 4,8-11-ig. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, és monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor elhagyá őt az ördög. És íme angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.”
Sátán a legvonzóbb színekkel ecsetelte Krisztus előtt a világot és arra célzott, hogy nem kell annyit szenvednie, ha el akarja nyerni a föld országait. Sátán lemondana összes jogáról, Krisztusnak nem kellene semmit, mást tennie, csak imádni őt. Sátán elégedetlensége a mennyben kezdődött, mert nem lehetett a legelső, a legfőbb parancsnok, Istennel egyenlő, Jézusnak felettese. Fellázadt és elvesztette állását. Kiűzték a mennyből, és azokat is, akik egyet értettek vele. A pusztában azt remélte, hogy a legyengült és szenvedő Krisztus fölé kerekedhet, és megkapja tőle a hódolatot, amelyet nem tudott elnyerni a mennyben. Jézus azonban, még legyengülten és kimerülten sem hódolt be Sátán kísértéseinek, egyetlen pillanatra sem, hanem kimutatta fensőbbségét és tekintélyével élt, amikor felszólította Sátánt: „Távozz tőlem. Sátán zavarba jött. Ezek után arra összpontosította figyelmét, hogy érhetné el célját, és hogy kapja meg az embertől a tisztességet, amit megtagadtak tőle a mennyben, és amit Jézus a földön is megtagadott tőle. Ha sikerült volna bűnre csábítania Krisztust, a megváltás terve romba dőlt volna, és sikerült volna kilátástalan nyomort hozni az emberiségre. De amit nem tudott elérni Krisztussal, elérte, amikor az embert támadta.

1T 342. És lőn az égben viaskodás. – Mindenkinek meg kell értenie, hogy Sátán valamikor fennkölt angyal volt. Lázadás kizárta a mennyből, de nem pusztította el hatalmát, és nem alacsonyította állattá. Bukása óta a menny kormányzata ellen fordította hatalmát. Egyre agyafúrtabb lett és megtanulta a legsikeresebb módokat az ember gyermekeinek kísértésére.
Sátán meséket költ, és azokkal csal. A mennyben kezdett el harcolni Isten kormánya ellen és bukása óta kiterjesztette Isten törvénye elleni lázadását és rávette a keresztények tömegeit, hogy lábbal tapossák a negyedik parancsolatot, amely az élő Istenre emlékeztet. Megdöntötte a Tízparancsolat eredeti szombatját és munkanapot állított helyébe.

1T 440-41.És lőn az égben viaskodás. Sok tehetséges ember akad, akik sok jó eredményt érnének el, ha megszentelődnének és Krisztus ügyéért használnák képességeiket, de nagy kárt tehetnek, ha a hitetlenség és Sátán szolgálatába állítják azokat. Magunk, és különböző vágyaink kielégítése kiforgatja tehetségeinket eredeti rendeltetésükből, és áldás helyett átokká teszik. Sátán, a főcsaló csodálatosan tehetséges. Valamikor fennkölt angyal volt, Krisztus után a legelső. Önmagasztalás miatt bukott el, hozott létre lázadást a mennyben, és okozta a magáéval együtt sokak bukását. Attól kezdve tehetségeit és ügyességét Isten kormánya ellen használja, hogy akit csak hatása alá kerít, megvesse a menny tekintélyét. Akiket Sátán megigéz, azt választhatják, hogy utánozzák bukott angyalait, és végül megosszák vele a sorsát.

1Szem 210.És lőn az égben viaskodás. A világ kezdi felismerni Isten törvénye áthágásának elkerülhetetlen következményeit. Miután Isten végzett a teremtés munkájával, a hetedik napon megpihent és nyugalomnappá szentelte azt, vagyis olyan napként különítette el, melyet az embernek az Ő imádásával kell töltenie. De ma szinte az egész világ teljesen semmibe veszi Jahve törvényét. Új napot intézményesítettek Isten pihenőnapja helyett. Az ember az Ige határozott tanításai ellen fordította útját és akaratát. A világ lázadásba és bűnbe merült.
Az Isten törvényének ellenszegülő munka a mennyei udvarokban kezdődött Luciferrel, az oltalmazó kerubbal. Sátán az első akart lenni a mennyei tanácsban. Istennel való egyenlőségre vágyott. Lázadó munkáját a parancsnoksága alatt álló angyalok között kezdte, arra törekedve, hogy az elégedetlenség lelkületét árassza körükben. Olyannyira megtévesztő módon dolgozott, hogy sok angyalt meg tudott nyerni ügyének, mielőtt azok teljesen átlátták volna céljait. Még a hűséges angyalok sem tudták teljesen kiismerni jellemét, és munkája következményeit sem látták előre. Miután Sátán sikeresen megnyert ügyének sok angyalt, Isten elé járult és azt mondta: az angyalok azt kívánják, hogy ő foglalja el Krisztus helyét.
A gonosz munka mindaddig folytatódott, mígnem az elégedetlenség lelkülete valóságos lázadásba ment át. Háború tört ki, így Sátán - támogatóival együtt - kivettetett a mennyből. Sátán az elsőbbségért küzdött a mennyben és elvesztette a harcot. Isten nem bízhatott rá többé dicsőséges és fennkölt feladatokat, s így ezek, valamint a mennyei vezetésben betöltött szerepköre, elvétettek tőle.
Ettől az időtől kezdve Sátán és szövetséges serege Isten esküdt ellenségeként működik világunkban, megállás nélkül harcolva az elméleti és gyakorlati igazság ellen. Miként az angyaloknak, Sátán az embereknek is megjelenti Krisztusról és Istenről alkotott hamis fondorlatait, s ez által megnyerte magának a világot. Még a magukat kereszténynek valló egyházak is a nagy hitehagyó oldalára állnak.

EW 215.És lőn az égben viaskodás. Láttam, hogy sokan engedtek Sátán csalásának. Az egész menny méltatlankodva látta, hogy a föld lakói lábbal taposták Isten szent törvényét. Jézus és a mennyei seregek jól ismerték az isteni parancsolatok lényegét. Tudták, hogy Isten azokat sohasem változtatja meg, és soha nem törli el. Fájdalommal látta a menny az édeni nagy bukás után az emberiség reménytelen sorsát s ez arra indította Istennek szent Fiát, hogy életét áldozza fel Isten törvényeinek megszegőiért. Ha Isten megváltoztathatta, vagy érvényteleníthette volna szent törvényét, akkor Jézusnak sem kellett volna a törvény megszegőiért meghalni. Ennek értelmében Isten Fiának halála nemhogy nem törölte el és semmisítette meg az Atyának törvényét, hanem megdicsőítette és felmagasztalta azt, és engedelmességet követel annak minden egyes szabálya iránt.
Ha a gyülekezet tiszta és állhatatos maradt volna, akkor Sátán sohasem bírhatta volna rá Isten törvényének áthágására. Sátán elég vakmerő volt ahhoz, hogy egyenesen Isten mennyei és földi uralmának alapjai ellen küzdjön. Lázadása következtében zárták ki a mennyből. Lázadása után úgy kívánt volna az ítélettől szabadulni, hogy Isten változtassa meg szent törvényét. Ámde az összes mennyei seregek előtt hangzott el a kijelentés, hogy Isten törvényei változhatatlanok. Sátán jól tudja, hogyha valakit Isten törvényének áthágására bírhat, megnyerte saját céljainak, mert a törvényszegőknek meg kell halniuk.

NK 444-5.És lőn az égben viaskodás. – Sátán lázadása tanulságul szolgál a világegyetem számára az egymást követő századok során; örök bizonyságul a bűn jellegéről és borzalmas következményeiről. A sátáni elv megvalósulása, az emberekre és angyalokra gyakorolt hatása mutatja, mi következik Isten tekintélyének félretevéséből. Nyilvánvalóvá lesz, hogy Isten kormányzatának és törvényének létével fonódik össze minden teremtményének jóléte. E lázadás szörnyű emléke örök időkön át védeni fogja a szent lényeket a törvényszegés természetének fel nem ismerésétől, a bűn elkövetésétől és a büntetéstől.
A mennyben folyó küzdelem utolsó percéig a nagy bitorló igazolni próbálta magát. Amikor elhangzott a kijelentés, hogy Sátánnak összes hívével együtt el kell a boldogság honát hagynia, a lázadó vezér arcátlanul kimondta, hogy semmibe veszi a Teremtő törvényét. Megismételte azt az állítását, hogy az angyaloknak nincs szükségük irányításra, hanem hagyni kell, hogy tegyék azt, amit tenni akarnak, és akaratuk mindig jól fogja őket irányítani. Isten törvényeit a szabadság korlátjának bélyegezte, és kijelentette: el kell törölni a törvényt, hogy a mennyei seregek a törvény korlátjától megszabadulva a lét magasabb, dicsőségesebb szintjére juthassanak.
Sátán és követői a lázadás minden felelősségét egy hangúan Krisztusra hárították. Azt mondták, ha Isten nem feddte volna meg őket, akkor nem lázadtak volna fel. E makacs és kihívóan hűtlen őscsaló híveivel együtt megpróbálta megdönteni Isten kormányzását. Tiszteletlenül azt állították, hogy egy elnyomó hatalom ártatlan áldozatai. De végül el kellett hagyniuk a mennyet.
Ugyanaz a szellem, amely lázadást szított a mennyben, a földön még mindig lázadást sugall. Sátán ugyanazt a módszert alkalmazza az emberek között, amit egykor az angyaloknál. Az ő szelleme uralja az engedetlenség fiait, akik hozzá hasonlóan igyekeznek lerombolni Isten törvényének korlátait, és szabadságot ígérnek a parancsolatok áthágóinak. A bűn megfeddése ma is gyűlöletes és ellenállást vált ki az emberekben. Amikor Isten intő üzenetei érintik a lelkiismeretet, Sátán arra indítja az embert, hogy igazolja magát, és próbáljon másokat is rábírni a bűneivel való egyetértésre. Az ember ahelyett, hogy hibáit kijavítaná, felháborodást szít a dorgáló ellen, mintha ő volna a probléma egyedüli oka. Az igazi Ábel napjaitól fogva mindmáig ez a lelkület mutatkozik meg azok ellen, akik elmerik ítélni a bűnt.

3SG 38.És lőn az égben viaskodás.

PP 343.És lőn az égben viaskodás. Háseróthnál, a legközelebbi táborhelyen, ahol megálltak Thabera elhagyása után, még keserűbb megpróbáltatás várt Mózesre. Áron és Miriám igen megbecsült tisztséget és vezető helyet foglalt el Izrael népe körében. Isten mindkettőjüket megajándékozta a Prófétaság Lelkével és mindketten kapcsolatban voltak Mózessel a héberek megszabadításában. „... előtted küldém Mózest, Áront és Máriát!” (Mik 6:4.) Így adta tovább az Úr szavát Mikeás próféta. Miriám erős jelleme és rátermettsége már gyermekkorában, tehát elég korán kitűnt, amikor a Nílus mellett azt a kis gyékényből fonott kosarat őrizte, amelybe a csecsemő Mózest rejtették el. Önuralmát és ügyes viselkedését Isten már akkor eszközül használta fel népe megszabadítójának megőrzésére és megmentésére. Gazdagon megajándékozta költői és zenei adottságokkal. Miriám Izrael asszonyait énekelve és táncolva vezette a Vörös-tenger partján. A nép iránta való szeretete és a menny személye iránt tanúsított megbecsülése tekintetében kétségtelen, hogy közvetlenül Mózes és Áron mögött állt. Az a gonosz azonban, amely a mennyben is megzavarta az összhangot, ennek az izraelita asszonynak a szívében is megjelent, aki nem mulasztotta el, hogy elégedetlenkedő társat találjon magának.

2SG 15.És lőn az égben viaskodás.

EW 164.Mihály. Mózes meghalt, azonban Mihály alájött az égből és újra életre szólította, még mielőtt teste rothadást látott volna. Sátán megkísérelte ugyan, hogy Mózes testét megtartsa s igényt emelt rá; de Mihály fejedelem feltámasztotta Mózest, és magával vitte a mennybe. Sátán rettenetesen káromolta Istent s igazságtalansággal vádolta meg, amiért megengedte, hogy zsákmányát elrabolják tőle; de Krisztus mégsem dorgálta meg Sátánt, pedig Isten szolgája annak cselszövése következtében esett el. Szelíden Atyjára mutatott s csak ennyit mondott: „Az Úr büntessen meg!”

11MR 248.Mihály.

Jel. 12,9

"És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének."

PP 43.Vetteték a nagy sárkány. Sátán, amikor el kellett hagynia a mennyet, elhatározta, a földet teszi birodalmává. Amikor megkísértette és legyőzte Ádámot és Évát, azt gondolta, hogy övé lett ez a világ: „mert - mondta - engem választottak uralkodójukká. Lehetetlen az - állította -, hogy a bűnös bocsánatot kapjon. Ezért az elbukott ember jogosan alattvalója, és a világ az övé.”

NK 391.Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti. Az a próféciai képsor, amelyben ezek a szimbólumok találhatók, a Jel 12. fejezetében kezdődik, mégpedig a sárkánnyal, aki el akarta Krisztust születésekor pusztítani. Megtudjuk, hogy a sárkány nem más, mint Sátán (Jel 12:9). Ő indította Heródest, hogy irtassa ki a Megváltót. A keresztény korszak első századai során a Krisztus és népe ellen indított harcban Sátán fő ügyvivője a római birodalom volt. E birodalomban a pogány vallások uralkodtak. Így míg a sárkány elsősorban Sátánt személyesíti meg, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma.

PP 399.Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti. „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján 3:14-15). Mindazok, akik valaha is éltek a föld színén, megérezték halálos fullánkját ama régi kígyónak, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak (Jel 12:9). A bűn végzetes hatását csak az Isten által létesített óvintézkedés távolíthatja el. Az izraeliták azzal mentették meg életüket, hogy felnéztek a felemelt érckígyóra. A feltekintés hitüket jelentette. Azért éltek, mert elhitték Isten szavát, és bíztak abban az eszközben, amelyet Isten a gyógyulásukra rendelt. Így tekinthet fel a bűnös Krisztusra, és élhet. Bocsánatot kap Istentől Krisztus Jézus engesztelő áldozatába vetett hite által; azonban az élettelen jelképpel ellentétben Krisztusnak elegendő hatalma és ereje van önmagában ahhoz, hogy meggyógyítsa a bűnbánó bűnöst.

SD 222.Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti. Az Úr Jézus a pusztában megvédte Izrael fiait a mérges kígyóktól, de ők nem ismerték történelmüknek ezt a részét. Mennyei angyalok kisérték őket, a felhőoszlopban nappal és a tűzoszlopban éjjel, Jézus oltalmazta őket egész utazásuk alatt. Azonban ők önzőkké és elégedetlenekké lettek, és hogy ne feledkezzenek meg Isten nagy gondoskodásáról, az Úr keserű leckét adott nekik. Megengedte, hogy mérges kígyók marják meg őket, de nagy kegyelmében nem engedte őket tönkre menni. Mózesnek meg lett parancsolva, hogy rézkígyót emeljen póznára, és hirdesse meg a népnek, hogy mindazok, akik feltekintenek a kígyóra, élve maradnak… És úgy történt, akik feltekintette rá, élve maradtak. Azonnal visszakapták egészségüket. Milyen különleges jelképe volt Krisztusnak a kígyók, melyek megmarták a népet! Ez a jelkép póznára lett emelve, és mindazok, akik ránéztek, meggyógyultak. Így jött el Jézus is a bűn testének hasonlatosságában! A bűn hordozójaként jött el…
Ma is ugyanaz az üzenet visszhangzik, amely életet és erőt hoz a szégyenfára felemelt Megváltóra, mutat. Mindazokat, akiket megmart az a régi kígyó, az ördög, fel vannak szólítva, hogy nézzenek fel és éljenek… Egyedül Jézus Krisztusban lásd meg, saját igazságodat és áldozatodat. Amikor hit által megigazulsz, a mérges kígyó marásától meggyógyulsz.

1T 377.Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti. Némelyek szívesen hallgatják a kísértés hangját, hangot adnak hitetlenségüknek, és kárt tesznek az ügynek. Sátán jogot formál rájuk, mert nem verekedték ki magukat csapdájából. Úgy viselkednek, mint a gyermekek, akik nincsenek tisztában a kísértő furfangjaival. Elég tapasztaltak: fel kellett volna ismerniük ügyeskedéseit. Kétségeket csempész gondolataikba és ahelyett, hogy azonnal kiűznék, vitába és tárgyalásba bocsátkoznak a főcsalóval, meghallgatják érveléseit, mintha az a régi kígyó babonázta volna meg őket. Néhány szöveg, amit nem tudnak kielégítően megmagyarázni maguknak, elégnek bizonyul ahhoz, hogy megrázza az igazság egész szerkezetét, és hogy elfedje előttük Isten Igéjének legvilágosabb tényeit. Ezek az emberek tévelygő halandók. Nincs bennük tökéletes bölcsesség, és nem ismerik az egész Szentírást. Egyes részek túl esnek az ember értelmén mindaddig, amíg Isten bölcsessége jónak nem látja rávezetni őket. Sátán némelyeket olyan nyomon vezet, amely biztosan hitehagyásba torkoll. Megtűrik, hogy hitetlenségük elködösítse az igazság dicső láncolatát, és úgy viselkednek, mintha az ő feladatuk lenne megoldani a Szentírás minden egyes nehéz részét, és ha a hitük nem képesíti erre, akkor téves.

PP 446.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. Ha Mózes életén, az az egy folt nem esik a bűn miatt, amikor Kádesben vizet fakasztva a kősziklából elmulasztott Istennek dicsőséget adni, akkor bemehetett volna az ígéret földjére, azután halált nem látva ragadtatott volna el! De nem sokáig maradt a sírban! Krisztus maga jött le a mennyből azokkal az angyalokkal, akik eltemették Mózest, és előhívta az alvó szentet. Sátán örvendezett, amikor sikerült Mózest Isten elleni bűnre vinnie, amely által a halál uralma alá került. A nagy ellenség kinyilatkoztatta, hogy az isteni ítélet: „por vagy te és ismét porrá leszesz” (1Móz 3:19) neki adta a halál uralmát. A sír hatalmát még sohasem törték meg és mindazokat, akik a sírban vannak, foglyaiként követeli, hogy sohase szabadulhassanak sötét börtönükből.
Most először szándékozott Krisztus életet adni a holtnak. Mikor az élet fejedelme és a fénylő angyalok a sírhoz közeledtek, Sátán féltette hatalmát. Gonosz angyalaival ott állt, hogy vitatkozzék a területére való behatolásról, amelyet sajátjának tekintett. Azzal kérkedett, hogy Isten szolgája az ő foglya lett. Kijelentette, Mózes sem volt képes megtartani Isten törvényét, mert jogot formált Jahvét illető dicsőségre, amely a legnagyobb bűn, hiszen ő is ezért száműzetett a mennyből, és ezzel a törvényszegéssel Mózes az ő hatalmába került. Megismételte az eredeti vádakat, amiket az isteni uralom ellen felhozott, és megint kifogásolta Istennek vele szembeni igazságtalanságát.
Krisztus nem bocsátkozott vitába Sátánnal. Felemlíthette volna neki gonosz munkáját, amit csalásával idézett elő a mennyben, annak lakói közül sokaknak romlását okozván, rámutathatott volna édeni hazugságára, amellyel Ádámot és Évát bűnbe vitte és halált hozott az emberiségre; emlékeztethette volna Sátánt, hogy saját munkája vitte Izraelt zúgolódásra és lázadásra, ami gyengítette vezetőjének türelmét, és ami miatt a halál hatalmába került. De Krisztus mindent Atyjára bízott, mondván: „Dorgáljon meg téged az Úr!” (Júd 9.) Az Üdvözítő nem bocsátkozott vitába ellenfelével, hanem akkor és ott megkezdte a bukott ellenfél hatalmát megtörő, valamint a halottat életre keltő munkáját. Itt volt Isten Fia felsőbbségének bizonyítéka, amit Sátán nem vonhatott kétségbe. A feltámadás mindörökre bizonyossá lett. Sátántól elragadták a zsákmányt, a megholt igazak ismét élhetnek.

7BC 973.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Az értelemnek értelemre tett hatása, mely megszenteletlen oly erős a jóra, ugyanolyan hatalmas a gonoszságra az Istennel szembenállók kezében. Ezt a hatalmat használta a Sátán a gonoszságnak az angyalok gondolkodásába való beleültetésénél, a mindenség javára végzett tevékenykedésnek tüntetve fel azt. Lucifer felkent kerubként magas tisztséggel volt felruházva. A mennyei lények igen szerették őt, s erős befolyása volt felettük. Sokan meghallgatták sugallatait és hittek szavainak. És lőn az égben viaskodás: „Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai” (Jel 12,7).
Miután kivetették a mennyből, a Sátán földünkön állította fel országát. Ugyanazt a képességét használja, melyet a mennyben használt, az értelemnek értelemre gyakorolt hatását. Emberek válnak embertársaik csábítójává. A Sátán erős, megrontó gondolatait ápolják s ezek mesteri, kényszerítő hatalmat gyakorolnak. A gondolatok hatására az emberek szövetségekbe tömörülnek (1903, 114. levél).
A Sátán kijelenti, hogy nem hajlandó Krisztus parancsnoksága alá helyezni magát, hogy egyedül Isten parancsainak engedelmeskedjék. A jó angyalok sírva hallják a Sátán szavait, s látják, mennyire megveti magasztos és szeretett parancsnokuk, Krisztus utasításának követését.
Az Atya dönt a Sátán ügyében, s kijelenti, hogy ki kell őt űzni a mennyből vakmerő lázadásáért a lázadáshoz csatlakozókkal együtt. Akkor háború tört ki a mennyben. Krisztus és angyalai küzdöttek a Sátán és angyalai ellen, mivel ezek eltökélték, hogy a mennyben maradnak lázadásukkal. De nem győztek. Krisztus és a hű angyalok diadalmaskodtak. Sátánt lázadó híveivel együtt kiűzték a mennyből (3SG 38).
Amikor Sátán fellázadt, háború támadt a mennyben, s őt híveivel együtt kiűzték a mennyből. A Sátán azelőtt magas tisztséget töltött be a mennyben, fényességtől ragyogó trónon foglalt helyet. Ámde eltántorodott az áldott és egyedüli uralkodó iránti hűségtől, kiesett előző állapotából. A vele együttértőket is elűzték, Isten elöl, arra kárhoztatva őket, hogy nem lehet többé helyük a mennyben. A Sátán Krisztus esküdt ellensége lett. A földön tűzte ki a lázadás zászlaját, s eköré gyűltek a hívei” (1905, 78. kézirat).

7BC 974. Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének.Krisztus a kereszten nem csupán embereket késztet Isten iránti bűnbánatra törvényének megszegéséért – hiszen akiknek Isten megbocsát, azokat előbb bűnbánóvá teszi – de eleget tett az igazságszolgáltatás követelményének is, magát ajánlva fel elfedezésként. Kiömlő vére, megtört teste kielégíti a megrontott törvény követelését, ezzel áthidalta a bűn ütötte szakadékot. Testében szenvedett, hogy sebzett testével tudja eltakarni a védtelen bűnöst. A halál által a Kálvárián kivívott győzelem örökre megtörte a Sátánnak a mindenség feletti vádló hatalmát, s elhallgattatta a vádat, hogy Istennél nincs önmegtagadás s az embernél sem elengedhetetlen (1900, 50. kézirat).

PP 289-90.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Sátán első erőfeszítését Isten törvényének megdöntésére még a menny bűntelen lakói között kezdte meg. Ez a kísérlete egy ideig eredményesnek látszott. Az angyali sereg nagy részét megtévesztette. Sátánnak ez a látszólagos diadala azonban vereséggel és veszteséggel, az Istentől való elkülönüléssel és a mennyből való száműzetéssel végződött.
Amikor a küzdelem a földön folytatódott, Sátán látszólag ismét előnyt nyert. A bűn által az ember Sátán foglya lett, és az ember birodalma ez által az őslázadó kezébe került. A látszat szerint Sátán előtt megnyílt az út független királysága megalapítására és Isten és az ő Fia tekintélyével szembeni ellenállásra. A megváltás terve azonban lehetővé tette az ember számára, hogy összhangba kerüljön Istennel és engedelmeskedjék az ő törvényének és az ember épp úgy, mint a föld, megszabaduljon Krisztus által Sátán hatalmából.
Sátán ismét vereséget szenvedett. Továbbra is csaláshoz folyamodott abban a reményben, hogy sikerül a vereséget győzelemre változtatnia. Hogy lázadást szíthasson az elbukott emberi nemzetségben, Istent igazságtalan Istennek tünteti fel azért, mert az embernek megengedte törvénye áthágását. „Ha az Isten igazságos, és mindent előre tud – mondta a ravasz kísértő - akkor miért engedte próbának kitenni, bűnt elkövetni az embert, hogy nyomorúság legyen a sorsa a földön, és végül meghaljon?” Ádám gyermekei, pedig elfeledkeztek Isten hosszútűrő irgalmáról, amellyel megajándékozta az embert egy másik próba lehetőségével. Figyelmen kívül hagyták azt a bámulatos, nagy áldozatot, amibe lázadásuk került a menny Királyának. Hallgattak a kísértőre és zúgolódtak az egyetlen lény ellen, aki meg tudja őket menteni Sátán romboló hatalmától. Ezrek, és ezrek ajkáról visszhangzik ma is ugyanez a lázadó panasz Isten ellen. Nem látják be, hogyha Isten megfosztana bennünket a választás szabadságától, akkor elrabolná tőlünk azt az előjogunkat, hogy értelmes lényekként éljünk és pusztán gépies teremtményekké tenne bennünket. Istennek nem az a szándéka, hogy akaratunkon uralkodjon. Isten szabad erkölcsi lényekké teremtett bennünket. Hasonlóan az összes többi világok lényeihez, nekünk is alá kell magunkat vetnünk az engedelmesség próbájának. Sohasem kerülünk olyan helyzetbe, hogy a gonosznak való behódolásunk elkerülhetetlen legyen. Soha semmi olyan kísértés vagy próbatétel nem érhet bennünket, amelynek képtelenek lennénk ellenállni. Isten olyan bőségesen gondoskodott rólunk és látott el bennünket mindazzal, amire szükségünk van, hogy egyáltalán nem kell vereséget szenvednünk a Sátánnal való küzdelmünkben.

NK 457.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – A gonosz lelkeket, akik megteremtésükkor bűntelenek voltak, Isten pontosan olyan természettel, hatalommal és dicsőséggel ruházta fel, mint a szent lényeket, jelenlegi követeit. De bűnbe estek, majd szövetkeztek Isten meggyalázására és az emberek elpusztítására. Sátánt e lázadó és a mennyből vele együtt kivetett társai a századok hosszú során támogatták az Isten tekintélye ellen vívott harcában. A Szentírás tájékoztat összeesküvésükről és kormányzatukról, különböző rendjeikről, értelmességükről, ravaszságukról, és az emberek békéje és boldogsága ellen szőtt gonosz terveikről.

NK 473.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének.Sátán már az emberi történelem hajnalán munkába fogott, hogy elámítsa az emberiséget. Aki lázadást indított a mennyben, az egész föld lakosságát maga mellé akarta állítani az Isten kormányzata elleni harcban. A mennyben azt hangoztatta, hogy Isten törvénye zsarnoki, sérti teremtményei érdekeit. Az a tény azonban, hogy Ádám és Éva, míg engedelmeskedett Isten törvényének, tökéletesen boldog volt, cáfolta Sátán állítását. A bűntelen párnak készített otthon láttán Sátán irigykedni kezdett. Elhatározta, hogy elbuktatja az embert, és Istentől elszakítva a maga uralma alá vonja, hogy birtokba vehesse a földet, és a Magasságos vetélytársaként felállíthassa birodalmát.
Ha Sátán megmutatta volna igazi arcát, Ádám és Éva szóba sem állt volna vele, mert Isten felhívta figyelmüket e veszélyes ellenségre. De Sátán rangrejtve dolgozott. Eltitkolta szándékát, hogy biztosabban elérje célját. Megszólította Évát. A kígyót használta fel médiumként, amely kezdetben csodálatosan szép teremtmény volt. „Azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” (lMóz 3:1.) Ha Éva nem állt volna szóba a kísértővel, elhárította volna a veszélyt. De ő megkockáztatta a vitát, és a csaló csapdájába esett. Így buknak el sokan ma is. Megkérdőjelezik és vitatják Isten kívánalmait, és ahelyett, hogy Isten parancsainak engedelmeskednének, emberi elméletekben hisznek, amelyekkel Sátán csak álcázza cselfogásait.

NK 518.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének.A mennyben elkezdődött nagy küzdelemnek már egészen az elején az volt Sátán célja, hogy Isten törvényét megdöntse. Ezért lázadt fel a Teremtő ellen. A mennyet ugyan el kellett hagynia, de a harcot folytatta a földön. Szívósan igyekszik az embert elámítani, hogy rá tudja venni Isten törvényének áthágására. Hogy ez Isten egész törvényének félredobásával történik, vagy csak egyetlen szabály elvetésével - az eredmény végtére is ugyanaz. Aki „egy ellene vétkezik, az egész törvényt megsérti; befolyásával és példájával a törvényszegés oldalára áll, és az ’egésznek megrontásában bűnös” (Jak 2:10).
Sátán, hogy a menny törvényeit lejárassa, kiforgatta a Biblia tanításait, és ezért tévedések kerültek sok ezer ember vallásába, akik azt vallják, hogy hisznek a Szentírásban. Az igazság és a tévelygés közötti utolsó nagy összecsapás csupán az Isten törvénye miatti hosszú küzdelem végső csatája. Mi most kapcsolódunk be ebbe a harcba, az emberi törvények és Jahve rendelkezései, a Biblia vallása és a mesék és hagyományok vallása közötti küzdelembe.

CT 32-33.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének.

1T 534.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Elveik és politikai állásfoglalásuk hatalmasan akadályozzák lelki fejlődésüket. Ezek a nézetek és elvek szüntelen csapdák számukra hitüknek, pedig szégyene. Akik ragaszkodnak ezekhez az elvekhez, végül is olyan helyzetbe kerülnek, amilyenbe az ellenség szeretné látni őket, vagyis véglegesen elfognak különülni a szombattartó keresztényektől. Ezek a testvérek nem nyerik el Isten jóváhagyását, amíg nincs bennük szeretet az elnyomott feketék iránt, és amíg nem értenek egyet hazájuk tiszta, köztársasági elveivel. Istennek ez a földi lázadás nem tetszik jobban, mint a mennyei, amikor a nagy lázadó kérdésessé tette Isten kormányának alapelveit, és mikor kirekesztették őt azokkal együtt, akik rokonszenveznek vele és lázadásával.

1T 626.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének.

TM 145.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – A lelkészkarban bűnösök vannak. Nem vívnak élet-halál harcot, hogy a szoros kapun át bejussanak. Isten nem működik együtt velük, mert nem tűrheti a bűn jelenlétét. Isten Lelke gyűlöli a bűnt. Még az angyalokat is, akik trónját körülvették, akiket szeretett, de akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták lakóhelyüket, Isten száműzte a mennyből lázadó vezérükkel együtt. Isten trónjának alapzata szentség, a bűn a szentségnek az ellentéte. A bűn feszítette keresztre Istennek Fiát. Ha az emberek láthatnák, hogy a bűn mennyire gyűlöletes, akkor nem tűrnék el, sem nem nevelnék magukat bűnre. Életüket és jellemüket megreformálnák. Titkos hibáikat legyőznék. Ha a menny szentjei akartok lenni, akkor először a földön legyetek szentek.

3T 114-15. Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének.Ha valaki annyira megérdemli, hogy kizárják a gyülekezetből, mint amennyire a volt angyalfejedelem megérdemelte, hogy kiűzzék a mennyből, akkor is lesz, aki sajnálkozik rajtuk. Mindig akadnak olyanok, akikre jobban hatnak az emberek, mint az Isten Lelke és a megbízható elvek. Mivel megszenteletlenek, készek kardot rántani a helytelen mellett, s pontosan azok felett sajnálkozni, akik a legkevésbé érdemlik meg. Ezek a sajnálkozók hatnak a többiekre. Hamis megvilágításba látják a dolgokat, ezért az egész eljárásuk súlyos károkat okoz, és sok lelket pusztít el. A Sátán, mikor fellázadt, az angyalok harmadát ragadta magával. Elfordultak az Atyától és a Fiútól, s a lázadás kezdeményezőjéhez csatlakoztak. Tartsuk hát szemünk előtt ezeket a tényeket és legyünk nagyon óvatosak. Mi mást várhatunk el helytelen gondolkodású férfiaktól és nőktől, mint bonyodalmakat és próbákat? El kell ezt viselnünk, és el kell ezt kerülnünk, hogy kitépjük a konkolyt, nehogy a búzát is kipusztítsuk.

4T 346.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – A Sátán arra törekszik, hogy felállítsa trónját a lélek templomában. Mikor ő uralkodik, mérgező szenvedélyekkel hallatja és érezteti magát, a keserűség szavaival, melyek elszomorítanák és megsebeznek, de amint a világosság nem tart közösséget a sötétséggel, és Krisztus sem Béliállal, az embernek is teljesen az egyikhez vagy a másikhoz kell tartoznia. Ha enged a kísértésnek, kívánja a másét, hazugságnak, csalásnak vagy bármi bűnnek, akkor lelkében az ördög elveit ülteti polcra, s bezárja maga előtt a menny ajtaját. A Sátánt a bűn miatt űzték ki a mennyből. És senki emberfia, aki bűnt követ el, aki bűnt melenget, a mennybe be nem mehet, hiszen akkor az ellenfél újra megvethetné ott a lábát.

5T 294.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Az ellenség most utolsó hadjáratára készül az egyház ellen. Annyira álcázta magát, hogy sokan alig hisznek létezésében. Még kevésbé tudnak elképesztő tevékenységéről és hatalmáról. Múltbeli tevékenységét jórészt elfelejtették, és ha elébük toppan, nem ismerik fel, mint ellenséget, mint a régi kígyót, hanem barátjuknak vélik, aki jó munkát végez. Függetlenedésükkel kérkednek, tetszetős, bűvös hatása alatt mégis szívük legalantosabb ösztönzésének engedelmeskednek. Mégis az a meggyőződésük, hogy Isten vezeti őket. Ha megnyithatnánk szemüket, hogy ráismerjenek vezetőjükre, meglátnák, hogy nem Isten, hanem az igazságos tettek ellenségét szolgálják. Ráébrednének, hogy kérkedő függetlenségük a legsúlyosabb bilincs, melyet Sátán a kiegyensúlyozatlan gondolkodásra verhet.

5T 383-84.Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Nem tudnánk felismerni az idők jeleit? Hát nem látjuk, hogy Sátán kapkodva köti kévébe a konkolyt, összefogja birodalmának országait, hogy nyélbe üsse világhatalmát? A konkolynak ez a csomóba kötése sokkal sebesebben folyik, mint képzelnénk. A Sátán mindenben ellene áll az igazság előrehaladásának. Egymást keresztező nézeteket akar kicsiholni, legyezgetni a világiasságot és az irigységet. A kígyó ravaszságával ügyködik, ha úgy gondolja, hogy az felel meg céljainak: az oroszlán kegyetlen vakságával. Egyetlen öröme, az emberek romlása: pusztításuk az egyetlen foglalkozása. S mi mégis úgy viselkedünk, mint aki megkukult. Akik állítják, hogy hisznek az igaságban, ne hallgassanak oda. Ellenségük kísértéseire s ne váljanak maguk is önzővé, szűklátókörűvé. Ne engedjék, hogy világi érdekeik akadályozzák a lélekmentésre fordított igyekezetüket!

Jel. 12,10

"És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt."

KP 74.Most lett meg az üdvösség. – Az üdvösséget nem érdemelhetjük ki, de keresnünk kell odaadásunkkal és kitartásunkkal tanúsítva, hogy a világon mindenről le tudjunk mondani érte.

6BC 1112.Az ő Krisztusának hatalma. – Krisztus keresztjében engedelmességünket, kimeríthetetlen erőforrásunkat ismerjük fel.

3BC 1162-63.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – A testvérek olykor évekig jó barátságban élnek s azt hiszik, hogy családtagként megbízhatnak jó ismerőseikben. Az ilyen barátságban olyan felszabadultság és bizalom él, amilyen nem élhetne nem egyhitűek között. Ez nagyon kellemes, amíg a közös hit és a testvéri szeretet tart. De ha valamelyikük szívébe bebocsátják az atyafiak vádolóját, hogy értelmükön és képzeletükön uralkodjon, akkor féltékenység támad, gyanakvás és a másé kívánást melengetik: s akik eddig biztonságban képzelte magát testvére szeretetében és barátságában, úgy találja, hogy nem bíznak meg benne, és indítékait is rosszul ítélik meg. A hamis testvér felfedi emberi gyengeségeit, felfedi kötelességét, hogy ne gondoljon, ne szóljon gonoszt, nehogy szentje személyében Istenre hozzon gyalázatot, Krisztust bántsa meg. Minden elképzelhető hibájára kíméletlen megjegyzéseket tesz, s a testvér jellemét sötétnek és gyanúsnak festi le.

4BC 1178. A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.Akik tisztelik Istent és megtartják parancsolatait, azok a Sátán vádaskodásainak célpontjai. Az ellenség minden áron azon mesterkedik, hogy bűnre vigye az embereket. Majd kijelenti, hogy múlt bűneik miatt hagyni kell nekik, hogy mint alattvalóin pokoli kegyetlenségét gyakorolja rajtuk. Erről a mesterkedősről írta Zakariás: „És megmutatá nékem Jósuát a főpapot” Isten parancsolatai megtartóinak képviselőjét, „aki az Úr angyala előtt állt és a Sátánt, aki a jobb keze felöl állt, hogy vádolja őt.
Krisztus a főpapunk. A Sátán éjjel és nappal előtte áll az atyafiak vádolójaként. Mesterien hánytorgat fel minden visszataszító vonást jellemünkből, mint elég okot, hogy Krisztus visszavonja védő hatalmát – megengedje Sátánnak, hogy elcsüggessze, elpusztítsa a bűnre rávett embereket. Hit által halljuk-e védőügyvédünket, amint így szól: „Dorgáljon meg téged az Úr te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadta Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-e ez?”

7BC 973-74. A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.A Sátánnak, mint testvéreink vádolójának a mennyből való kiűzetését Krisztus végtelenül fontos munkája érte el, amennyiben életét adta. A Sátán folytonos ellenzése dacára a megváltás terve haladt előre. Az embert annyira értékesnek ítélték, hogy Krisztus feláldozta életét érte. Sátán tudta, hogy az általa bitorolt birodalmat végül is ki fogják venni kezéből, eltökélte hát, hogy mindent elkövet, hogy ahányat csak lehetséges, elpusztít Isten teremtményeiből. Gyűlölte az embert, mivel Krisztus megbocsátó szeretetet és szánakozást tanúsított iránta. Most eltökélte, hogy az ámításnak minden válfaját gyakorolni fogja rajta, mellyel pusztulásba viheti. Csak még erősebben folytatja ezt az utat a maga elveszett állapota miatt. (3SG 194)
Krisztussal szembeni ellenségeskedés tettekre váltásával, míg Urunk megsebzett, összetört testel és megtört szívvel nem függött a Kálvária keresztjén, a Sátán teljesen kiszakította magát a mindenség szeretetéből. Nyilvánvaló lett, hogy az emberiség iránti szeretettől serkentve Isten megtagadta magát, egyszülött Fiában odaadta magát a világ bűneiért, mivel szerette az emberiséget. A Teremtő, Mindenható Isten nyilatkoztatta ki magát Fiában. Ezzel az a kérdés, vajon megtagadja-e magát Isten? – örökre feleletet nyert, hiszen Krisztus Isten volt. Mikor beleegyezett, hogy testé legyen, emberi létet öltött magára és engedelmes lett mindhalálig, hogy kimondhatatlan áldozatot hozzon (1900, 50. kézirat).

KP 126.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – A rabbik azt tanították, hogy örvendezés van a mennyben, ha a bűnös elpusztul. Jézus, pedig azt tanította, hogy a pusztítás munkája Istentől idegen, és hogy az egész menny örül, amikor Isten visszaállítja saját képmását teremtményeiben.
Ha a bűn útján messzire elkalandozó ember vissza akar térni Istenhez, bírálgató és bizalmatlan emberekkel találkozik. Kétségbe vonják megtérése őszinteségét és állhatatosságát. Ezek nem Isten munkáját végzik, hanem Sátánét, az atyafiak vádolójáét. Sátán a bírálattal el akarja csüggeszteni az embert. Azt szeretné, ha még távolabb kerülne Istentől; ha elvesztené reménységét. A megtérő bűnös gondoljon arra, hogy a menny örül, ha az elveszett visszatér! Nyugodjon meg Isten szeretetében, és ne csüggedjen el, amikor a farizeusok gúnyolják és gyanúsítgatják!

KP 201.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Sátán megkísérli Isten munkáját megakadályozni, és a maga elvei elfogadására ösztönöz embereket. Isten választott népét becsapott népnek tünteti fel. Ő az atyafiak vádolója, és vádaskodó befolyását az igazság munkásai ellen használja fel. Az Úr úgy akar válaszolni Sátán vádjaira, hogy népe útján megmutatja, milyen áldást hoz a helyes elvek követése.
Ezeknek az elveknek meg kell mutatkozniuk a keresztények életében - az egyénben, a családban, az egyházban és az Isten szolgálatára alapított intézményekben, - hogy tanúsítsák, mit lehet tenni a világért. Hirdessék mind az evangélium igazságainak megmentő hatalmát! Mindegyik egy-egy eszköz, amely által Isten meg akarja valósítani szándékát, az ember megmentését.

JÉ 258.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek’ (Mt 7:7). Ne tekintsétek magatokat másoknál jobbaknak, ne tartsátok magatokat bíráiknak. Mivel nem tudhatjátok az indítóokokat, ítélkezni is képtelenek vagytok mások felett. A kritizálással magatok fölött mondtok ítéletet, mert megmutatjátok, hogy Sátánnak, a testvérek vádlójának társai vagytok. Az Úr így szól: „Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg” (2Kor 13:5) „Ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el” (lKor 11:31).

JÉ 529.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – „Most van e világ kárhoztatása; - folytatta Krisztus - most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia” (Ján 12:31-33). Ezzel a világ döntő órájára utalt az Úr. Ha engesztelő áldozat leszek az emberek bűneiért, a világot világosság ragyogja be. Sátán hatalma megtörik az emberi lelkek fölött. Az emberben eltorzult isteni képmás helyreáll, és végül a hívő szentek nagy családja örökli a mennyei otthont. Ez Krisztus halálának eredménye. A Megváltó egészen belemerül az elé táruló győzelem szemlélésébe. Látja a keresztet, a kegyetlen, a szégyenletes keresztet, az összes hozzá kapcsolódó borzalmakkal, dicsőségben ragyogva.
Azonban nemcsak az ember megváltásának műve teljesül be a kereszten. Isten szeretete megnyilatkozik a világegyetem előtt. Kivettetik e világ fejedelme a mennyből. A Sátán által Isten ellen felhozott vádak hamisnak bizonyulnak. A mennyre hárított szemrehányás örökre tisztázódik. Angyalok, emberek egyaránt vonzódnak az Üdvözítőhöz. „Én, ha felemeltetem e földről, - szólt Jézus - mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12:32).

JÉ 669.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Ha valaki bűnt találhatott volna Krisztusban, és ha Krisztus csak a legkisebb mértékben is engedett volna Sátánnak, hogy megmeneküljön az irtózatos kínvallatástól, akkor Isten és az emberek ellensége diadalt ült volna. Krisztus lehajtotta a fejét és meghalt, de rendíthetetlenül megtartotta hitét és Isten iránti engedelmességét. „És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő és a mi Istenünk országa és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt” (Jel 12:10).
Sátán látta, hogy álruhája szétszakadt. Mesterkedése feltárult az el nem bukott angyalok előtt és a mennyei világegyetem előtt. Gyilkosként mutatta meg magát. Isten Fia vérének a kiontásával kiszakította magát a mennyei lények rokonszenvéből. Ettől kezdve korlátozták működését. Bármilyen magatartást vehetett is fel, nem várhatott tovább az angyalokra. Nem, mert amikor az angyalok megérkeztek a mennyei udvarokból, többé már nem vádolhatta előttük Krisztus testvéreit azzal, hogy a sötétség tisztátalan és a bűnnel bemocskolt ruhadarabjait öltötték magukra. Sátán és a mennyei világ között meglevő kapcsolat utolsó láncszeme is elszakadt.

NK 462.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Sátán jól tudja, hogy azok, akiket rá tud venni az imádkozás és az igekutatás elhanyagolására, képtelenek támadásait kivédeni. Ezért minden lehetőt kitalál figyelmük lekötésére. Mindig voltak olyan vallásoskodó emberek, akik a megismert igazság követése helyett azok jellemhibáit vagy hitbeli tévedéseit keresték, akikkel nem értettek egyet. Az ilyen ember Sátán jobb keze. Nem kevés azoknak a száma, akik vádakat emelnek testvéreik ellen, és miközben Isten dolgozik, és szolgái őszinte hódolattal járulnak elé, e vádaskodók sem maradnak tétlenül. Hamis színben tüntetik fel azoknak a szavait és cselekedeteit, akik szeretik és követik az igazságot. Azt a látszatot keltik, hogy Krisztus legbuzgóbb, leglelkesebb, legönmegtagadóbb szolgái becsapottak vagy csalók. Hamis képet festenek az igaz és nemes cselekedetek indítékáról; vádaskodnak, és gyanút ébresztenek a tapasztalatlanok lelkében. Minden elképzelhető módon igyekeznek tisztátalannak és álnoknak beállítani azt, ami tiszta és igaz.
De senkinek sem kell tévedésben lennie felőlük. Könnyen felismerhető, kinek a gyermekei, kinek a példáját követik, és kinek a munkáját végzik. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7:16). Eljárásuk Sátánéhoz hasonlít, a bőszült rágalmazóhoz, „atyánkfiainak vádolójához” (Jel 12:10).

NK 550.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.Sátán, aki vádolta Jákobot Isten angyalai előtt, és jogot formált arra, hogy bűne miatt elpusztítsa, arra késztette Ézsaut, hogy Jákob ellen induljon. És azon a hosszú, küzdelmes éjszakán megpróbálta a pátriárkát a bűntudattal elcsüggesztve Istentől elszakítani. Jákob már a kétségbeesés határán volt. Tudta, hogy a menny segítsége nélkül elpusztul. Őszintén megbánta súlyos bűnét, és Isten irgalmára hivatkozott. Nem volt hajlandó szándékáról lemondani, és erősen belekapaszkodva az Angyalba, komolyan, szívet tépő kiáltással könyörgött, amíg nem győzött.
Sátán a nyomorúság idején fel fogja bujtani a gonoszokat, hogy pusztítsák el Isten népét, miként annak idején Ézsaut is felbujtotta, hogy támadja meg Jákobot. És ahogy Jákobot vádolta, úgy fogja Isten népét is vádolni. A világ népét alattvalói közé sorolja. De az a kis csapat, amely megtartja Isten parancsolatait, elveti az ő felsőbbségét. Ha Sátán eltörölhetné őket a földről, győzelme teljes lenne. Látja azonban, hogy a szent angyalok vigyáznak rájuk, és ebből arra következtet, hogy Isten megbocsátotta bűneiket. Arról azonban nem tud, hogy ügyük eldőlt a mennyei templomban. Pontosan tudja, milyen bűnök elkövetésére kísértette őket, és ezeket a bűnöket mérhetetlenül eltúlozva tárja Isten elé, és azt állítja, hogy ezek az emberek éppoly méltatlanok Isten kegyelmére, mint ő. Nem igazság - mondja -, hogy az Úr e vétkezők bűneit megbocsátja, őt pedig és angyalait elpusztítja. Zsákmányaként tart rájuk igényt, és követeli őket Istentől, hogy rájuk tehesse gyilkos kezét.
Sátán vádolja Isten népét bűneik miatt, az Úr pedig megengedi, hogy a végsőkig megpróbálja Istenbe vetett bizalmukat, hitüket és állhatatosságukat. Amikor a múltra gondolnak, reményük meginog, mert nem sok jót fedeznek fel önmagukban. Teljes tudatában vannak gyengeségüknek és érdemtelenségüknek. Sátán azzal a gondolattal próbálja megrémíteni őket, hogy esetük reménytelen; hogy soha nem fognak megtisztulni. El akarja venni hitüket, hogy kísértéseinek engedve, elforduljanak Istentől.

MB 57-58.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.„Aki pedig ezt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére” (Mát 5,22). Az Ószövetség a „bolond” szót olyan ember jelölésére alkalmazza, aki hitehagyó, vagy átadta magát a bűnnek. Jézus tehát azt mondja: aki azzal vádolja testvérét, hogy hitehagyó és megtagadta Istent, azzal azt bizonyítja, hogy ő maga is méltó ugyanarra a kárhoztatásra.
Amikor Mózes testéért küzdött Sátánnal, maga Jézus „sem mert káromló ítéletet kimondani” (Júd 9). Ha megtette volna, akkor Sátán területére lép, mert a vádolás az ördög fegyvere. Sátánról azt mondja a Szentírás, hogy „testvéreink vádolója”(Jel 12,10). Jézus nem alkalmazta Sátán egyetlen fegyverét sem. Ezekkel a szavakkal illette őt: „dorgáljon meg téged az Úr” (Júd 9).
Nekünk is az Ő példáját kell követnünk. Ha konfliktusba kerülünk Jézus ellenségeivel, nem szabad egyetlen szót sem kiejtenünk a megtorlás szellemében, vagy olyat, amely akár csak a látszatát is viseli a keserű vádnak. Aki Isten szócsöveként szolgál az embereknek, az nem ejthet ki olyan szavakat, melyet még a mennyei Felség sem használt, amikor Sátánnal küzdött. Az ítélet és kárhoztatás munkáját át kell engednünk Istennek.

MM 187.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.

PK 362-3.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Ebben a válságos helyzetben „az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal” erősítette népét (Zak 1:13). Krisztus művéről és Sátán munkájáról adott megkapó képpel mutatta be, hogy Közbenjárójuknak milyen hatalma van népe vádolóinak legyőzésére.
A próféta látomásban látja „Jósua főpapot, aki piszkos ruhába öltözve” (Zak 3:1, 3), áll az Úr Angyala előtt, és esdekel, hogy Isten könyörüljön meggyötört népén. Amint azért könyörög, hogy Isten teljesítse ígéreteit, Sátán arcátlanul kiáll ellene. Isten nem fogadhatja vissza kegyelmébe Izraelt, mert vétkezett - állítja. Jogot formál rájuk, mint zsákmányára, és követeli, hogy az Angyal adja át neki őket.
A főpap nem tudja Sátán vádjaitól megvédeni sem magát, sem népét. Nem állítja, hogy Izrael hibátlan. Jósua szennyes ruhában áll az Angyal előtt. A nép bűneit jelképezi az a ruha, amelyet képviselőjükként visel. Megvallja bűnösségüket, de rámutat bűnbánatukra és megalázkodásukra is, bízva a Megváltó bűnbocsátó irgalmában.
Ekkor az Angyal, aki maga Krisztus, a bűnösök Megváltója, elhallgattatja népe vádolóját és így szól: „Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez?” (Zak 3:2.) Sokáig volt Izrael a szenvedések kohójában. Bűnei miatt már-már megemésztette a láng, amelyet Sátán és eszközei elpusztításukra szítottak. De Isten most kinyújtotta kezét, hogy kihozza őket a tűzből.

PK 364-5.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.Miként Sátán vádolta Jósuát és népét, vádolja minden korban mindazokat, akik Isten irgalmára és kegyelmére vágynak. Ő a „testvéreink vádlója, aki... éjjel nappal vádolta őket” (Jel 12:10). Minden lélekért, aki megszabadult a gonosz hatalmából, és akinek neve bekerült az élet könyvébe, mely a Bárányé, megismétlődik a küzdelem. Soha senki, akit Isten befogadott családjába, nem kerülheti el az ellenség ádáz támadását. De az, aki Izrael reménysége, oltalma, megigazulása és szabadulása volt akkor, ma is reménysége egyházának.
Sátán nem azért vádolja azokat, akik az Urat keresik, mert bűneik nem tetszenek neki. Sátán örül jellemhibáiknak, mert tudja, hogy csak akkor diadalmaskodhat rajtuk, ha áthágják Isten törvényét. Csupán azért vádaskodik, mert gyűlöli Krisztust. A megváltás tervével Jézus megtöri Sátán hatását az emberiségre, és lelkeket szabadít meg hatalmából. Az őslázadó minden gyűlölete és rosszindulata felébred, amikor Krisztus felsőbbségének bizonyítékait látja. Démoni erővel és ravaszsággal dolgozik, hogy elragadja tőle azokat, akik elfogadták a megváltást. Kételkedést kelt az emberekben, hogy elveszítsék Isten iránti bizalmukat és elszakadjanak szeretetétől. Isten törvénye megszegésére csábítja őket, azután foglyaiként jogot formál rájuk, és vitatja, hogy Krisztusnak van-e joga elvenni őket tőle.
Sátán tudja, hogy azok, akik Isten bocsánatát és kegyelmét kérik, azt meg is kapják. Ezért eléjük tárja bűneiket, hogy elcsüggessze őket. Azok ellen, akik igyekeznek engedelmeskedni Istennek, mindig okot keres a panaszra. Még a legtisztább és a legértékesebb szolgálatukat is megpróbálja tisztességtelennek feltüntetni. Számtalan szövevényes és kegyetlen módon kísérli meg vesztüket okozni. Az ember egymaga képtelen kivédeni az ellenség vádjait. Bűntől szennyes ruhában, bűnét megvallva áll Isten előtt. De Jézus, a Szószólónk, eredményesen védelmükre kél azoknak, akik bűnbánattal és hittel reábízzák lelkük megtartását. Képviseli ügyüket, és a Golgota csodálatos érveivel legyőzi a vádolót. Isten törvénye iránti tökéletes engedelmességével minden hatalmat megszerzett mennyen és földön. Kéri Atyját, kegyelmezzen meg a bűnös embernek, és béküljön meg vele. Népe vádolóinak ezt mondja: „Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr.” Vérem árán vásároltam meg őket. „Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab.” Azokat pedig, akik hitben reá támaszkodnak, így biztatja: „Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged” (Zak 3:4).

PK 365.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Jósuáról és az Angyalról látott Zakariási látomás különös mértékben Isten népére vonatkozik a nagy engesztelési nap záró jeleneteiben. Akkor a maradék egyház súlyos megpróbáltatást és gyötrelmet visel el. Az Isten parancsolatait és Jézus hitét megtartók érezni fogják az ősellenség és seregének dühét. Sátán alattvalóinak tartja a föld lakóit, magukat kereszténynek vallók közül sokakat hatalma alá hajtott. De itt van egy kis csapat, amely nem ismeri el felsőbbségét. Ha el tudná őket törölni a földről, győzelme teljes lenne. Amint annak idején a pogány népeket rávette Izrael tönkretevésére, a közeljövőben felindítja a föld gonosz hatalmait, hogy pusztítsák el Isten népét. Kötelezni fogják az embereket arra, hogy áthágva Isten törvényét, emberi rendeletnek engedelmeskedjenek.

1Szem 320-21.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.Ebben a választásban Sátán akarata nyilvánult meg. A mennyei seregek és a teremtett világok felismerték Sátán, vádoló, hazug és gyilkos természetét. A mennyben és az el nem bukott világokban Sátán csaló hatalmának és gonosz elveinek kérdése eldőlt és Krisztus -, aki az elbukott emberért kiállta a próbát - tökéletes tisztasága és szentsége mindörökre igazolódott. Sátán jellemének és elveinek kiteljesedése során végleg kikerült az el nem bukott világok szeretetéből, az ő és Krisztus kijelentései közötti küzdelem végérvényesen eldőlt a mennyben. A Krisztus jellemében megnyilvánuló igazságosság a világ mindenkori horgonya, megváltó reménysége. Mindenki, aki Krisztust választja, hittel mondhatja: „Az Úr az én igazságom.”

2T 106.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Amikor Isten ellen vétkezünk, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy napi járóföldről Jézus mögött maradjunk le. Igyekszünk elszakadni a társaságától, mert visszataszító nekünk. Mert Isten jelenlétének minden egyes sugara rávilágít a bűnre, amit elkövettünk. Az ellenfél diadalt ül minden bűn felett, amire rávette az embereket, majd a lehető legsúlyosabbakra fújja fel azokat. Felsorakoztatja bűneinket Isten és a szent angyalok előtt, gúnyosan a szemükre hányja a gyengeségeket és bukásokat. Ő a testvéreink vádolója, a szó valamennyi értelmében. Ujjong minden egyes bűn és helytelenség felett, amennyire Isten népét elcsábította. V. testvér te is alaposan kivetted részedet ebből a rossz munkából. Fogtad a szombattartó adventisták körében előforduló eseteket, amelyek helytelenségeknek, gyengeségeknek és tévedéseknek tűntek előtted, majd ezekre tereled hitük ellenségeinek figyelmét, akik azok ellen harcolnak, akiknek mennyei angyalok szolgálnak, és akiknek ügyét védelmezőnk, Jézus képviseli Atyja előtt. Jézus így kiált: Kíméld meg, mentsd meg őket Atyám, vérem megváltottai ők, s Atyjához emeli sebzett kezét. Testvérem, súlyos bűnt követtél és követsz el az Isten előtt. Azt használod ki, amit Isten népe gyászol, ami kínokat okoz neki, amikor látják, hogy néhányan megszenteletlenek, és az ellenfél gyakran legyőzi őket. Ahelyett, hogy segítettél volna a tévelygőknek, hogy a helyes útra térjenek, kárörvendve azok szemeláttára kürtölted tele a világot ballépéseikkel, akik azért gyűlölik őket, mert azt állítják, hogy kitartanak az Isten parancsai és a Jézus hite mellett. Nagyon megnehezíted azok dolgát, akik megmenteni igyekeznek a tévelygőt, akik Izrael házának elveszett juhai után kutatnak.

3T 451.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Láttam, hogy azokba az emberekbe köt bele, akikre Isten a mű felelősségét látta jónak hárítani. A maga véleményét és nézeteit akarja a fölé a világosság fölé helyezni, melyet Isten őáltaluk nyújtott, sőt még dicsekszik is nagy tudásával. Testvéreinek vádolója akar lenni, ideértve Krisztus küldötteit is. Mindazt a lehengerlő lelkületet, hogy lebecsülje Isten szolgáinak nézetét, és gyengeségekkel meg tévedésekkel vádolja meg őket, a maga vélekedését, pedig az övéké fölé emelje, ha meg nem bánja, akkor feljegyezve marad a testvér rovására a könyvekben, és szégyenkezve látja majd viszont az Isten napján.

4T 623. A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.A Sátán az őscsaló a világosság angyalává váltóztatja magát, így közelíti meg a fiatalokat tetszetős, mutatós kísértéseivel, s így sikerül neki leterelni őket a helyes útról. Vádlónak, csalónak, hazugnak, gyötrőnek és gyilkosnak írják le őt. „Aki bűnt követ el, azaz ördögtől való. Minden törvényszegés kárhoztatás alá veti a lelket, és Isten nemtetszést vívja ki. Isten ismeri a szív gondolatait. Mikor tisztátalan gondolatokat melengetünk, akkor nem szükséges szavakkal is kifejeznünk, sem tetteinkkel megvalósítani azokat ahhoz, hogy kárhoztatás alá vessük lelkünket. A szív tisztasága így is megromlott, a kísértő is így diadalmaskodik.

5T 34. A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.Komoly munka vár ránk a főiskolán, ami megköveteli a tanítók együttműködését. Isten nem hagyja jóvá, ha a tanítók csüggesztik egymást. Mégis csaknem valamennyien elfeledik, hogy ellenfelük a testvéreink vádolója s az ellenséggel fognak össze ebben. Amíg a hitvalló keresztények vitáznak, az ellenfél elhelyezi a csapdát a tapasztalatlan gyerekek és fiatalok lábai elé. Akinek vallásos tapasztalata áll a hite mögött, annak óvni kellene a fiatalokat az ellenség csapdáitól. Sohase feledje, hogy valamikor őt is elkábították a bűn élvezetei. Nekünk is óráról órára szükségünk van az Isten kegyelmére és türelmére, milyen rosszul veszi ki magát, ha türelmetlenek vagyunk a járatlan fiatalok tévedéseivel. Amíg Isten türelmes hozzájuk, hogyan merjük mi, bűnös embertársaik elvetni őket.

5T 95.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Hát ne lenne törvény a szeretetre, melyet be kell tartanunk? Felhatalmazta-e Isten a keresztényeket arra, hogy bírálják és elítéljék egymást? Szép, sőt becsületes dolog-e a barátság tetetésével csalogatni ki valaki titkát, majd ellene használni az értesülést? Keresztényi szeretet-e, ha összegyűjtünk bármi kósza hírt, felásunk bármit, ami más jellemére árnyékot vet, s örömmel ártani azzal? A Sátán örvendez, ha rágalmazhatja, megsebezheti a Krisztus követőit. Ő a „testvéreink vádolója.” Miért segítik a keresztények ebben a piszkos munkájában?

5T 137.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – A Sátán férfiakat és nőket használ fel arra, hogy vonzóvá tegye a bűnt. Alaposan kioktatja ügynökeit a bűn álcázására, hogy sikeresen rontsák meg az embereket és fosszák meg Krisztust a dicsőségtől. Ügynökei segítségével a világosság angyalának tünteti fel magát. A Szentírás, rombolónak, az atyafiak vádolójának, csalónak, hazugnak, kínzónak és gyilkosnak nevezi. Mégis akkor a legsikeresebb, amikor hitvalló keresztényeket használhat fel ördögi tevékenységre. S minél nagyobb a tekintélyük, minél magasabb az állásuk, minél inkább hangoztatják, hogy sokat tudnak Istenről és szolgálatáról, annál eredményesebben használhatja fel őket. Aki bűnre csábit, mind az ő ügynöke…

5T 285-86.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Az –i gyülekezet messze eltávolodott Istentől. Nem élnek az egészséges virágzás állapotában. A gyülekezet minden tagjának megvannak a maga terhei és csüggedései, melyeket viselniük kell. Ezeket azonban úgy kellett volna elviselniük, hogy ugyanakkor életben tartják Isten előtt lelki életüket, anélkül, hogy másokat is gyengítettek volna a gyülekezetben. Ahelyett, hogy csökkentették volna, hozzá kellett volna járulniuk a gyülekezet erejéhez. C. testvér nem helyezkedett olyan álláspontra, mellyel erősítette volna a saját és a gyülekezete hitét. Az ellenség javára tevékenykedett: csüggesztett és elbátortalanított. A Sátán szünet nélkül szítja a hitetlenséget. Megjegyzi Krisztus hitvalló követeinek tévedéseit és bukásait, s Isten angyalainak szemére veti. Ő a testvéreink vádolója s annyi embert sorol be a vádolás állandósítására, amennyit csak tud. Akik veszik maguknak a jogot, hogy felebarátjuk kertjét tartsák szemmel, a saját kertjük gyomlálása helyett, azok kétségkívül annyira elgyomosodottnak találják majd a saját kertjüket, hogy kiszorul minden becses növény.

5T 373-74.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Tudtomra adták, M. testvér, hogy nem a helyes szemszögből nézed a tevékenységünket, nem érted meg a fontosságát. Nem neveled népünket az önfeláldozásra és odaadásra. Húzódoztál attól, hogy gazdagokat figyelmeztess a kötelességükre. S amikor erőtlenünk mégis megpróbáltad, de ők kifogásokat állítottak, s apró hibát találtak valakiben a mű izgatásával kapcsolatban, akkor azt gondoltad, hogy tán igazuk van. Ez a kibúvás, ami kétséget és hitetlenséget fejlesztett ki bennük, a te szívedben is megfogant. Ők kiaknázták ezt és tudták, hogyan szereljenek le. Mikor kétségeket hintettek a bizonyságtételekkel kapcsolatban, nem tetted, amit tenned kellett volna, hogy kiirtsd ezeket a gondolatokat. Rá kellett volna mutatnod előttük, hogy az ellenfél mindig is hibát keres, kérdésessé tesz, vádol, s gyalázatot hoz a testvérekre, ezért veszélyes az állásfoglalásuk.

5T 619-20.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Valljuk, hogy Isten törvényének őrei vagyunk. Állítjuk, hogy több világossággal rendelkezünk, és magasabb színvonalra törekszünk, mint bármelyik más nép a földön. Legyen hát tökéletesebb a jellemünk és legyünk buzgóbbak. A legünnepélyesebb üzenetet bízták azokra, akik elfogadták a jelen igazság világosságát. Fényljék a világosságunk messzire, ragyogja be a sötétségben veszteglők ösvényét. A látható egyház tagjai és az Úr szőlőjének munkásai vagyunk, ezért kövessünk el mindent, hogy a gyülekezetben megőrizzük a békét, egyetértést, és a szeretetet. Emlékezzünk Krisztus imájára: „Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. A gyülekezet egysége meggyőzően bizonyítja, hogy Isten elküldte Jézust a világra a világ megváltásáért. Olyan érv ez, amelyet a világiak sehogy sem tudnak megcáfolni. Azért dolgozik a Sátán szünetlen az egység, az egyetértés megbontásán, hogy a hitetlenek, akik tanúi a marakodásnak, szakadásoknak és belvillongásoknak a hitvalló keresztények soraiban, megundorodjanak a vallástól, s megszilárduljanak elvetemültségükben. Az igazság vallói megbecstelenítik Istent, ha nem értenek egyet, és ha egymás ellenségei. A Sátán a testvérek fő-fő vádolója, s aki követi őt testvéreink vádolásában, az mind az ő szolgálatába szegődött.

6T 11.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – A Sátán örökké a maga elveinek elfogadására ösztönzi az embereket. Így próbálja megkötni Isten munkájának kerekét. Minduntalan megtévesztett embereknek mondja Isten választott népét. Ő a testvéreink vádolója s vádló hatalmát szüntelen azok ellen szegezi, akik az igazság terjesztését végzik. Az Úr Sátán vádjaira azzal akar népe által megfelelni, hogy bemutatja a helyes elveknek való engedelmesség gyümölcseit.

TM 36-37.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Éveken keresztül bizonyságot tettem arról, hogy ha emberek azt állítják, hogy nagy világosságot kaptak, de mégis annak megdöntésére, rombolására törekszenek, amit az Úr emberi ügyvivői által felépített, az illetők megtévesztett, megcsalt lelkek, akik nem Krisztus vonalán munkálkodnak. Akik azt állítják, hogy a H. N. Adventista gyülekezetek képezik Babilont vagy Babilonnak részét, jobb, ha otthon maradnak. Álljanak meg, gondolkozzanak azon, hogy napjainkban milyen üzenet hirdetése időszerű. Ahelyett, hogy a mennyei erőkkel együttműködve egy népet készítenének elő az Úr napjára, az ’atyafiak vádolója’ mellé álltak, aki vádolja őket Isten trónja előtt éjjel és nappal. Sátán ügyvivői nekilendültek, arra késztetnek embereket, hogy a gonoszok szövetségéhez csatlakozzanak, azért, hogy kétségbe ejtsenek, zaklassanak, s Isten népének sok bajt okozzanak. Az egész világot ellenségeskedésre uszítják a H. N. Adventisták ellen, mert nem hódolnak be a papságnak, nem ünneplik a vasárnapot, ennek az antikrisztusi hatalomnak az intézményét. Sátán terve az, hogy kiirtsa őket e földről, azért, hogy senki se vitathassa e világ feletti uralmát.

PP 639.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Sátán elhatározta, hogy uralmát megtartja Kánaán földjén. Amikor pedig Kánaán Isten gyermekeinek lakóhelyévé lett és Isten törvénye lett az ország törvénye, akkor kegyetlen és rosszindulatú gyűlölettel gyűlölte Izraelt, kitervelve megsemmisítésüket. A gonosz lelkek munkálkodása által idegen isteneket mutatott be nekik. A törvényszegés miatt, amelyet elkövettek, a választott nép végezetül szétszóródott az ígéret földéről. Ezt igyekszik Sátán napjainkban is megismételni. Isten elválasztja népét a világ utálatosságától, hogy megtarthassák az ő törvényét. Ezért „... atyánkfiainak vádolója” (Jel 12:10) nem ismer határt. „... mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van” (Jel 12:12). Az ígéret földe éppen előttünk van, és Sátán elhatározta, hogy elpusztítja Isten népét és kirekeszti őket örökségükből. A felhívás: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok” (Mk 14:38) sohasem volt időszerűbb és szükségesebb, mint most.

TM 39-40.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.Sátán a vezérük az atyafiak vádolóinak, ám amikor Isten népének bűneit tárja fel, mit válaszol néki az Úr? Így szól: „Dorgáljon meg téged /nem Józsuát, aki Istennek megpróbált és választott népét képviseli / az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadta Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-e ez? Józsua pedig szennyes ruhákba vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt.” Sátán úgy vázolta Istennek választott és hű népét, mintha szennyel és bűnnel volna tele. Feltárta részletesen minden elkövetett bűnüket. Vajon nem állította-e munkába egész gonosz szövetkezetét, hogy csalásaival éppen e bűnök, elkövetésére bírja őket? Ám megbánták bűneiket, s elfogadták Jézus igaz szentségét. Ezért Krisztus életszentségének ruháiba öltözötten álltak Isten előtt és „szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!” Minden elkövetett bűnüket megbocsátotta, mint választottak és igazak, Istennek ártatlan, tökéletes gyermekei álltak Isten előtt, s mintha sohasem bűnöztek volna.

TM 41-42.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Istennek van népe, ezt a népet az egész menny érdeklődése kíséri, Istennek egyedüli kincse e földön. Aki e szavakat olvassa, jól gondolja meg, mert Jézus nevében mindenkinek szívébe szeretném vésni. Ha bárki előáll, akár közülünk, vagy kívülálló azzal az üzenettel, hogy Isten népe Babilonnak számít, s azt állítja, hogy a hangos kiáltás határozott felhívás Babilon elhagyására, akkor tudhatjuk, hogy nem az igazság üzenetét hordozza. Ne fogadjátok be, s ne is köszöntsétek őket, mert nem Isten beszélt általuk, sem üzenetet nem bízott rájuk, hanem önmaguk küldöttei, Isten nem hívta el őket. A „Hangos Kiáltás” című röplapban levő üzenet, csalás! Ilyen üzenetekkel még találkozni fogunk, hordozói állítják, hogy Isten küldte őket, ám ez az állításuk hamis, mert nincs bennük világosság, hanem sötétség. Hallani fogunk még Isten népét vádoló üzeneteket, hasonlóan ahhoz, ahogy Sátán vádolja Istennek népét. Ezek az üzenetek éppen abban az időpontban hangzanak majd, amikor Isten így szól népéhez: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.”

TM 50-51.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.E világon jelenleg csak egyetlen egyház építi a régi romokat, alapzatait felrakja, ösvényeit megújítja, ha pedig bárki is felhívja a világ, vagy a többi egyház figyelmét erre az egyházra, s Babilonnak bélyegzi, az Sátánnal működik együtt, az atyafiak vádolójával. Lehetséges-e, hogy közülünk támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, s akik éppen Sátán kijelentéseinek adnak hangot, nevezetesen mindannak, amit Sátán terjeszteni kíván e világon az Isten parancsolatainak megőrzőiről, s akik Jézus hitével bírnak? Vajon nincs-e elegendő tennivalótok, hogy buzgalmaitokat kiéljétek, hogy feltárjátok az igazságot a tévedés sötétségében élőknek? Ti pedig, akiket Isten anyagi javak és képességek sáfáraivá tett, rosszul használtátok fel az Úr javait, mert a tévedést terjesztettétek. Az egész világ gyűlöli azokat, akik Isten törvényének kötelező voltát hirdetik. A Jehovához hű egyház nem közönséges harcot vív. „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság Lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” Akik e harc jelentőségének csak valamennyire tudatában vannak, azok nem fordítják fegyverüket a harcoló egyház ellen, hanem minden erejüket megfeszítve, együttműködnek Isten népével a gonoszság lelkei ellen.

TM 275-76.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.„Azután megmutatá nékem Jósuát a főpapot, aki az Úr angyala előtt állott, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És monda az Úr Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-e ez? Józsua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt.” Így jelent meg Sátán. Megcsalta ezeket a lelkeket csalásaival, elgondolásaival. Immár ezek a lelkek megtértek Istenünkhöz és nevük mellé bejegyezték, hogy bocsánatban részesültek. Sátán bűnökkel vádolta őket, jogaira hivatkozott, hogy tetszése szerint elbánhasson velük, törvényszegéseik miatt, amelyekre ő csábította őket. Ám Jézus gyengéd részvéttel tekintett ezekre a Benne hívő lelkekre. „És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala, pedig ott áll vala.” Vajon Istennek bizalmi tisztségekkel felruházott emberei, Sátán szavait hangoztassák-e Isten gyermekei ellen? Cselekedjünk tehát keresztény hitvallásunkhoz híven. Híven Istenhez és szent művéhez, vegyük gyorsan észre Sátán rejtett, leplezett terveit, amelyeket az engedetlenség fiai által munkál.

TM 408-09.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Aki visszautasítja az Úr szavát, aki saját útját és akaratát akarja megvalósítani, darabokra tépi a küldöttet, amelyet Isten azért küld, hogy előtte bűnét felfedje. Saját hajlamai szerint viselkedett, rossz útra terelődött. Isten szabálya így hangzik: „Akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.” Ámde ezt nem akarja tenni. Az ember, ahogyan gondolkozik, olyan, s úgy él. Belülről, szívéből származnak a Sátán által sugallt gonosz gondolatok. Csűr-csavar, szőrszálat hasogat formai, alaki kérdésekben. Sátán szelleme az ellenséghez kapcsolja, hogy kevésbé fontos dogokat bírálhasson. Szemében az igazság értéke mindinkább csökken. Az atyafiak vádolója lesz stb. s vezetőt változtat. A külvilág fontosabb számára, mint a világosságnak áradata, amelyet Isten üzeneteiben a világra árasztott, s amelyek egykor szintén megörvendeztették.

TM 412.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Sátán buzdítására, néhányan bizonyos ideig mintha jó állapotban lennének, ám ez csak rövid ideig tart. Sátán annyira vitte őket, hogy ellenállnak Isten Lelkének. Zöld babérfához hasonlóan terjeszkednek. Az Úr tűri őket bizonyos ideig. Megengedi, hogy kimutassák gyűlöletüket, irigységüket Isten népével szemben, mint ahogyan megengedte Sátánnak, hogy kifejlessze jellemét és álljon a mennyei világegyetem, s az el nem bukott világok és az elbukott világ színe előtt, valóságos jellegében, lényében, mint csaló, mint az atyafiak vádolója, a gyilkos, kezdettől fogva.

TM 504-05.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.Ha Sátán felhasználhat úgynevezett hívőket, hogy hittestvéreiket vádolják, öröme jogos. Mert akik ezt cselekszik, igazán őt szolgálják, mint Júdás, amikor Krisztust elárulta, noha lehet, hogy tudatlanságukban teszik. Sátán ma ugyanolyan tevékeny, mint Krisztus napjaiban volt, s akik átadják magukat neki, műve végzésére, az ő szellemében teszik.
Keringő hírek gyakran aláássák a hittestvérek egységét. Vannak, akik egész figyelmüket ilyen szállongó pletykáknak szentelik. Összeszedik az apró-cseprő mit sem jelentő összeszólalkozásokat, elismételgetik, eltúlozzák, amíg megítélik az embert egy szóért. Jelszavuk, úgy látszik ez: „Jelentsd, s mi majd továbbadjuk.” Ezek a hírhordozók Sátán munkáját végzik, meglepően híven, s aligha tudják, hogy eljárásukkal mennyire megbántják Istent. Zárjuk el elménk ajtaját az „azt mondják” vagy „hallottam” előtt. Miért nem keressük fel inkább testvérünket, s ahelyett, hogy féltékenységnek vagy rágalmazásnak adnánk szívünkben helyet, őszintén és szeretettel tárjuk fel előtte a hallottakat, amelyek ártanak jellemének és befolyásának, majd pedig imádkozzunk vele és érette? Noha nem barátkozhatunk Krisztusnak elkeseredett ellenségeivel, ámde ápoljuk a szelídséget a szeretet lelkületét, amely Mesterünket jellemezte, - szeretetet, amely nem gerjed haragra, és nem rója fel a gonoszt.

FE 457-58.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.

NK 354.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett.Sátán „a mi atyánkfiainak vádolója, ő késztet embereket arra, hogy az Úr népének tévedéseit és hibáit figyeljék és kipellengérezzék, nemes tetteikről, pedig hallgassanak. Mialatt Isten lelkek megmentéséért fáradozik, Sátán is serénykedik. Amikor Isten fiai megjelennek az Úr előtt, Sátán is közéjük lép, és igyekszik minden megújhodási mozgalomhoz megszenteletlen szívű és zavart gondolkozású embereket is csatlakoztatni. Ezek a megtéretlen emberek az igazság egyes pontjait elfogadva a hivők közé kerülnek. Általuk Sátán olyan elméleteket visz a közösségbe, amelyek megtévesztik a vigyázatlanokat. Nem biztos az, hogy valaki őszinte keresztény pusztán azért, mert Isten gyermekei között található, még akkor sem, ha az imádkozás házában van, vagy az Úr asztala körül ül velük. Sátán gyakorta jelen van a legünnepélyesebb alkalmakon is azok személyében, akiket eszközeiként felhasznál.

KP 111-13.A mi atyánkfiainak vádolója levettetett. – Az asszonynak, aki igazságszolgáltatásért a bíróhoz fordult, a férje meghalt. Szegényen, pénz és barátok nélkül nem tudta helyreállítani romba dőlt életét. A bűn miatt az ember elszakadt Istentől, és egyedül nem találja meg az üdvösség útját. De Krisztus által az Atya közelébe juthat. Krisztusnak drágák választottai. Ők azok, akiket a sötétségből csodálatos világosságára hívott ki, hogy dicsőítsék Őt, és fényhordozóként világítsanak a sötét világban. Az igazságtalan bírót nem érdekelte különösképpen a szabadulásáért okvetetlenkedő özvegyasszony. De hogy megszabaduljon szánalomra méltó könyörgésétől, meghallgatta kérését, és megszabadította ellenségétől. Isten azonban végtelenül szereti gyermekeit. Isten legdrágább kincse a földön: gyülekezete.
„Mert az Úrnak része az Ő népe, Jákob néki sorssal jutott öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt rá, őrizte, mint a szeme fényét.” „Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az Ő szeme fényét bántja” (5 Móz 32:9.10; Zak 2:8).
Az özvegyasszony „állj bosszút értem az én ellenségemen” imája Isten gyermekeinek imáját jelképezi. Nagy ellenségünk: a Sátán. Ő „a mi atyánkfiainak vádlója,” aki vádolja őket Isten előtt éjjel és nappal (Jel 12:10). Sátán állandóan azon munkálkodik, hogy Isten népét hamis színben tüntesse fel, megvádolja, félrevezesse és elpusztítsa. Krisztus ebben a példázatban arra tanítja tanítványait, hogy imádkozzanak a Sátánnak és eszközeinek a hatalmától való szabadulásért.
Zakariás próféciája elénk tárja, hogy Sátán miként vádaskodik, és Krisztus hogyan utasítja el népe ellenségét. Így szól a próféta: „Megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-e ez? Jósua pedig szennyes ruhában vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt” (Zak. 3:1-3).
A próféta egy törvényszéki tárgyalást vetít elénk. A vádlott: Isten népe. Jósua, a főpap, áldást kér nagy bajban levő népére. Eközben Sátán, az ellenség Jósua jobbján állva, vádolja Isten gyermekeit, és a lehető legreménytelenebbnek mutatja be ügyüket. Az Úr elé tárja bűneiket, fogyatékosságaikat. Megmutatja hibáikat és mulasztásaikat. Azt reméli: Krisztus olyan bűnösnek látja őket, hogy nem nyújt nekik segítséget nagy ínségükben. Jósua - mint Isten népének képviselője - szennyes ruhákban, elítéltként áll ott. Porba sújtja népe bűneinek tudata. Sátán olyan bűntudatot ébreszt benne, hogy szinte semmi reménye sincs már. De Sátán ostromgyűrűjében is esdekel.
Sátán már a mennyben is vádaskodott. Az ember bukása óta ezt teszi a földön is. A föld történelme vége felé, pedig hatványozottan vádaskodik. Látja, hogy kevés az ideje, ezért még buzgóbban végzi csaló és romboló munkáját. Dühösen nézi azt a népet, amely ha gyenge és bűnös is, tiszteli Jahve törvényét. Sátán nem akarja, hogy engedelmeskedjenek Istennek. Örömét leli gyarlóságaikban, és minden egyes léleknek csapdát állít, hogy tőrbe csalja, és elszakítsa Istentől. Vádat és kifogást emel Isten ellen, és mindazok ellen, akik igyekszenek Isten akaratát irgalommal és szeretettel, részvéttel és megbocsátással teljesíteni a földön.
Sátán gyűlölete újra meg újra fellángol, amikor Isten megmutatja hatalmát népe érdekében. Amikor Isten értük cselekszik, Sátán angyalaival együtt újult erővel igyekszik Isten népét megrontani. Mindenkire féltékeny, aki igénybe veszi Krisztus erejét. Az embereket bűnre csábítja. Ha terve sikerül, a felelősséget rájuk hárítja. Rámutat szennyes ruhájukra, fogyatékos jellemükre, gyengeségükre, meggondolatlanságukra, hálátlanságukra és megszenteletlen szívükre, amellyel szégyent hoztak Megváltójukra. Mindezt azért hangoztatja, hogy megindokolja, miért van joga elpusztításukhoz. Helyzetük reménytelenségével, szennyük lemoshatatlanságával próbálja megrémíteni őket. Azt reméli, hogy ezzel kiöli hitüket, és kísértéseinek engedve, hűtlenek lesznek Istenhez. Isten népe nem tud válaszolni Sátán vádjaira. Ha önmagukra néznek, már-már kétségbeesnek. De mennyei Védőjükhöz fordulnak. Megváltójuk érdemeire hivatkoznak. Isten igaz, és meg tudja igazítani azt, „aki a Jézus hitéből való” (Róm 3 : 26). Az Úr gyermekei bizalommal kiáltanak hozzá, hogy fojtsa el Sátán ajkán a vádaskodást, és hiúsítsa meg cselfogásait. „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” A kereszt hatalmas bizonyítéka elhallgattatja az arcátlan vádolót.
„Mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg téged az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-e ez?” Amikor Sátán becsmérli Isten népét, és el akarja pusztítani, Krisztus közbelép. Vétkezett ugyan, de Krisztus magára veszi vétkeit, és kiragadja őt üszkösen is a tűzből. Jézus ember voltával az emberhez láncolódik, isteni lénye pedig a végtelen Istennel köti össze. A pusztuló lélek megragadhatja segítségét. Krisztus megdorgálja az ellenséget.
„Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt. És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Aztán mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt.” Majd a seregek Urának hatalmával az angyal ünnepélyesen megígérte Jósuának, Isten népe képviselőjének: „Ha az én utaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod: te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked, ez itt állók között” (Zak 3 : 3-7), az Isten trónját körülvevő angyalok között.
Krisztus nem fordul el népétől, gondviselésének tárgyától hibái ellenére sem. Van hatalma arra, hogy megváltoztassa öltözetüket. Leveszi szennyes ruháikat, bűnbánó, hivő gyermekeire helyezi igazságának palástját. A mennyei könyvekben nevük mellé ezt írja: megbocsátottam. A mennyei lények előtt övéinek vallja őket. Lelepleződik, hogy Sátán vádoló és csaló. Isten igazságot szolgáltat választottainak.

Jel. 12,11

"És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig."

5BC 1081-82.És ők legyőzték azt a Bárány véréért. – Az élet Fejedelme számára az volt a legsúlyosabb fegyelem, melynek alávetette magát, hogy mint a bukott faj gyermeke, dicsőségét elfátyolozva tartsa. Így mérte össze erejét a Sátánnal. Akit kiűztek a mennyből, elkeseredett küzdelmet folytatott a hatalomért a felett, akire a fenti udvarokban irigy, féltékeny volt. Micsoda tusakodás volt ez! Mégis a közeljövőben meg fogják érteni azok, akik győztek a Bárány vére és bizonyságtételük szava által.

9MR 240.És ők legyőzték azt a Bárány véréért.

10MR 122.És ők legyőzték azt a Bárány véréért.

7BC 911.És ők legyőzték azt a Bárány véréért. – A Sátán azért tesz csodákat, hogy félrevezessen. Legfelsőbbnek fogja hirdetni hatalmát. A gyülekezet úgy tűnhet, hogy már-már elesik, mégsem esik el, hanem megmarad. Miközben a Sionban levő bűnösöket kirostálja az Úr, mint a polyvát elválasztja az értékes gabonától. Borzalmas megpróbáltatás ez, mégis meg kell történnie. Aki a Bárány vére és szavának bizonyságtétele által fokozatosan győzelmet arat, csakis azokat találja majd a hűségesekkel és igazakkal, akiken nincs semmi szeplő, a bűn semmi foltja, akik szájában nem találtatott álnokság… A maradék, amely az igazság iránti engedelmesség által megtisztította lelkét, erőt merít a súlyos próbákból, s a környező hitehagyás között a szentség szépségét láttatja meg (1886, 55. levél).

7BC 974.És ők legyőzték azt a Bárány véréért. – Aki akar, mind győző lehet. Törekedjünk hát buzgón, hogy elérjük a kitűzött célt. Krisztus ismeri gyengeségeinket: naponta hozzá fordulhatunk segítségért. Nem szükséges harminc nappal előre erőt nyernünk. Napról napra kell győzelmet aratnunk (1886, 28. kézirat).
Úgy vállunk győzőkké, ha másoknak segítünk győzni a Bárány vére s bizonyságtételének Igéje által. Isten parancsolatainak megtartása engedelmes lelkületet teremt bennünk, s az ilyen lelkületből fakadó szolgálat kedves az Isten előtt (1908, 236. levél).

7BC 990.És ők legyőzték azt a Bárány véréért. – Némelyek azt gondolják, hogy ez a föld és a mennyei lakóhelyek képezik Isten világmindenségét. Nem így van. Az üdvözült sokaság világról világra fog járni, s idejük jelentős részét a megváltás titkainak kutatásával fogják tölteni. S az egész örökkévalóságban ez a tárgykör folytonosan nyilatkozni fog gondolkodásunk előtt. Elképzelhetetlenek azok előjogai, akik győztek a Bárány vére és bizonyságtételük Igéje által (RH 1886. 03.09).

Hogyan étkezzünk? 147.És ők legyőzték azt a Bárány véréért. „Népünknek megújulásra van szüksége, különösen az igehirdetőnek és tanítóknak. Utasítottak, hogy szóljak így igehirdetőkhöz és területi vezetőinkhez: Mint Isten munkatársinak a pusztuló lelkek megmentése terén való hasznosságotok jórészben attól függ, hogy legyőzitek-e étvágyatokat. Kerekedjetek az étvágy felelőtlen kielégítésének a kívánása fölé, akkor majd könnyebben tudtok uralkodni szenvedélyeteken is. Akkor majd erősebbek lesznek mind szellemi, mind erkölcsi képességeitek. „És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért…” (Jel 12,11).

Hogyan étkezzünk 167. (CD 186).És ők legyőzték azt a Bárány véréért. – Krisztus az étvágy területén kezdte el próbáit s közel hat-hétig állt ellen az ember érdekében a kísértésnek. A pusztai hosszúra nyúló böjtöt minden időkre tanításnak szánta az ember számára. Az ellenség tüzes kísértései nem győzték le Krisztust, ami bátorítás minden kísértéssel tusakodó lélek számára. Krisztus lehetővé tette az emberi család valamennyi tagjának, hogy ellenálljon a kísértésnek. Aki istenfélő életet kíván élni, mind győzni tud, a Bárány vére s bizonyságtételének szava által, amint Krisztus is győzött. Az Üdvözítő hosszú böjtje megerősítette őt a próbák elviselésére. Megmutatta az embernek, hogy Ő pontosan ott kezdi el a győzelem kivívását, ahol a romlás elkezdődött – az étvágy területén.

CH 424.És ők legyőzték azt a Bárány véréért.

CH 464.És ők legyőzték azt a Bárány véréért.

EW 114.És ők legyőzték azt a Bárány véréért. – Az Úr megmutatta nekem, hogy a szombattartóknak érdeklődéssel kell kísérniük összejöveteleiket, és igyekezniük kell azokat érdekessé tenni. E tekintetben feltétlenül több érdeklődést és élénkséget kell tanúsítani. Legyen mondanivalója az Úrról a gyülekezet minden egyes tagjának, mert ha így tesznek, megáldatnak. Feljegyzik az emlékezés könyvébe azoknak a neveit, akik nem hagyják el a gyülekezetet, hanem gyakran intik egymást. A maradék nép a Bárány vére és bizonyságtételük szava által fog győzni. Sokan azt várják, hogy egyedül a Bárány vére által győzzenek anélkül, hogy ők maguk is iparkodnának. Láttam, hogy Isten kegyelmesen megajándékozott minket beszélőképességgel. A jó Isten adta nyelvünket is és mi felelősek vagyunk annak helyes felhasználásáért. Dicsőítsük Istent ajkunkkal, beszéljünk hódolattal igazságáról és végtelen kegyelméről és győzzünk bizonyságtételünk szava és a Bárány vére által.

ML 141.És ők legyőzték azt a Bárány véréért. – Étvágyunk vagy ötleteink helyett elveink vezessenek bennünket… Isten iránti hűségünk sokat jelent. Ő igényt tart mindazokra, akik szolgálatában tevékenykednek, és azt kívánja, hogy testüket és lelküket a legjobb egészségi állapotban őrizzük meg. Azt kívánja, hogy minden erőnket és lelki adományunkat alárendeljük isteni irányításának, és oly éberen és gondosan őrizzük meg, amennyire szigorúan mértékletes szokásaink által megtehetjük… Mértékletesség az evésben, ivásban, alvásban és ruházkodásban: képezi vallási életünk nagyszerű alapelveit. A lelkünk szentélyébe bevitt igazság vezetni fog bennünket testünk kezelésében.
Minél lelkiismeretesebben megtartod az egészség törvényeit, annál világosabban felismered a kísértéseket és ellenállsz nekik, és annál tisztábban felismered az örökkévaló dolgok értékét. Vajha az én Uram segítene téged, hogy helyesen használnád fel jelen alkalmaidat és kiváltságaidat, hogy naponta új győzelmeket nyerj, és végül bemehess Isten városába azokkal, akik győztek a Bárány vére és az ő bizonyságtételük beszéde által.

MM 264.És ők legyőzték azt a Bárány véréért.

MM 296.És ők legyőzték azt a Bárány véréért.

8T 291.És ők legyőzték azt a Bárány véréért. – A bűn következtében természetellenes állapotban vagyunk. A hatalomnak, amely visszaállít bennünket szükségszerűen természetfelettinek kell lennie, máskülönben mit sem érne el. Egyetlen hatalom létezik, amely az emberi szívről letépheti a bűn kötelékét, s ez Isten hatalma Jézus Krisztusban. A bűntől csak a Megfeszített vére tisztíthat meg. Egyedül az Ő kegyelme képesít arra, hogy bukott természetünk hajlamainak ellenálljunk, s megszelídítsük azokat. A spiritualista elméletek ezt a hatalmat teszik halhatatlanná. Ha Isten mindent átitató lényeg, akkor minden emberben benne él, s a szentség eléréséhez az embernek csupán a benne lévő erőt kell fejlesztenie.

SC 28-29.És ők legyőzték azt a Bárány véréért. – Lehet, hogy Nikodémushoz hasonlóan mi is azzal áltatjuk magunkat, hogy erkölcsös és szennytelen életmódot folytatunk: s azt hisszük, nem szükséges Isten előtt, közönséges bűnöshöz hasonlóan megalázkodnunk. Azonban, ha Krisztus lelkünkbe világít, akkor felismerjük szívünk bűnös voltát, önző szándékainkat és Isten iránti ellenségeskedésünket, melyek életünk minden egyes cselekedetét beszennyezték. Akkor tudatára jutunk annak, hogy ’minden mi igazságunk olyan, mint a szennyes ruha’ (És 64,6.) és hogy egyedül Krisztus vére az, amely megtisztít bennünket minden bűnünktől, és amely a szívünket az Ő képmására újítja meg.

NK 14.Az ő életüket nem kímélték mind halálig. – Amikor Isten Lelke feltárta előttem Igéjének nagyszerű igazságait, valamint a múlt és a jövő jeleneteit, azt a parancsot kaptam, hogy mondjam el másoknak is, amit kinyilatkoztatott, és tárjam fel a letűnt korokban folyó nagy küzdelmet; főként úgy mutassam be, hogy megvilágítsa a jövő gyorsan közeledő harcát. E célból igyekeztem kiválogatni és csoportosítani az egyháztörténelem eseményeit, hogy nyomon követhessük azoknak a próbatételt jelentő igazságoknak a kibontakozását, amelyeket a világ a különböző korokban kapott, amelyek fellobbantották Sátán haragját és a világhoz ragaszkodó egyház gyűlöletét. Ezeket az igazságokat megőrizte azoknak a bizonyságtevése, akik „életüket nem kímélték mindhalálig.”

PP 49.Az ő életüket nem kímélték mind halálig. – Ábel meggyilkolása volt az első példa arra az ellenségeskedésre, amelyet Isten a kígyó és az asszony magva között meghirdetett. Az egyik oldalon áll Sátán az alattvalóival, a másikon, pedig Krisztus a követőivel. Az ember bűnén keresztül Sátán hatalomra tett szert az emberiség felett, de Krisztus erejével le tudják igáját rázni. Valahányszor egy ember az Isten Bárányába vetett hit által felhagy a bűn szolgálatával, Sátán haragja fellángol. Ábel szent élete cáfolta Sátánnak azt az állítását, hogy az ember képtelen megtartani Isten törvényét. Amikor Káin a gonosz lélek befolyására rájött arra, hogy nem tudja Ábelt irányítani, annyira felbőszült, hogy megölte. Ha valaki Isten törvényének igazságosságos volta mellett lándzsát tör, bárhol legyen is az, ugyanez a lelkület jut kifejezésre. Mindig ez a lelkület állította fel és gyújtotta meg a máglyát Krisztus tanítványai alatt. Sátán és seregei azért szítanak halmozott kegyetlenkedéseket Jézus követői ellen, mert nem tudják őket hatalmuk előtt meghódoltatni. Ez egy legyőzött ellenség dühe. Jézus minden mártírja győzőként halt meg. Ezt mondja a próféta: „ők legyőzték azt ('ama régi kígyót, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak') a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig” (Jel 12:11.9).

Jel. 12,12

"Annak okáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van."

3T 571.Leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes. – Sátán aknamunkáját ügynökökön át fogja végezni. Az olyan lelkészek, akik gyűlölik Isten törvényét, felhasználnak majd minden eszközt, hogy eltántorítsák majd az embereket az Isten iránti hűségtől. Legelkeseredettebb ellenségeink a vasárnapünneplő adventisták közül kerülnek ki. Teljesen eltökélték szívükben, hogy hadat viselnek azok ellen, akik megtartják Isten parancsait és a Jézus hitét. Ezek azt tartják, hogy erény, ha kimondják, leírják, és cselekedeteikkel is kifejezésre juttatják ellenünk irányuló keserű gyűlöletüket. Ne várjunk tőlük igazságos bánásmódot. Az ördög, őrjöngő gyűlöletet csihol bennük azok ellen, akik megtartják Isten parancsait. Rosszindulatú és hamis beállítás lesz a sorsunk, rosszul ítélik majd meg indulatainkat, cselekedeteinket, ki fogják kezdeni jellemünket. Ilyen módon nyilvánul meg a Sárkány haragja. De azt is láttam, hogy a legkevésbé se csüggedjünk el. Erőnk Jézusban, Védőügyvédünkben rejlik. Ha alázatosan Istenben bízunk, és erősen ragaszkodunk ígéreteihez, akkor kegyelmet és mennyei bölcsességet ad, hogy elviseljük Sátán mindennemű cselvetéseit, és győztesként kerüljünk ki.

8T 100.Leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes. – Aki nem virraszt, nem lehet boldog keresztény. Aki győz, annak virrasztania kell, mert Sátán megfeszíti minden erejét, hogy világi bonyodalmakkal, tévedésekkel és babonasággal elrabolja Krisztus követőit. Nem elég elkerülnünk a virrasztó veszélyeket és a veszedelmes következetlen lépéseket. Szorosan Krisztus oldala mellett kell haladnunk, az önmegtagadás és az áldozathozatal ösvényén. Ellenséges területen járunk. Akit a mennyből kivetettek – nagy hatalommal szállt le. Foglyul igyekszik ejteni a lelkeket. Ha nem vigyázunk szüntelen, könnyen áldozatul esünk számtalan csalásnak.

8T 162. Leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes.Testvérem, legyen az Úr Izrael Istene a tanácsadód. Sátán leszállt nagy hatalommal, hogy mindenféle gonosz csábítással működjön. Támaszkodj erősen Krisztusra. Fáradhatatlanul dolgoztál eddig, hogy jó eredményeket érj el. Ne kezdj most hibákat elkövetni. Soha, soha el ne próbálj mozdítani egyetlen tájékozódási pontot sem, amit az Úr népének adott. Az igazság szilárdan, megalapozottan áll az örök Kősziklán, - olyan alapon, melyeket vihar és szélvész soha el nem mozdíthat.

7T 141. Leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes.A nagy küzdelem, melyet a menny pitvaraiban Sátán indított meg hamar, nagyon hamar, örökre eldől! Rövidesen a föld minden lakójának, vagy a mennyei kormány mellett, vagy ellene kell állást foglalnia. Mint soha még, Sátán a csaló hatalmát gyakorolja, hogy félrevezessen és elpusztítson minden vigyázatlan lelket. Isten felszólít minket, ébresszük fel az embereket, hogy készüljenek el a küszöbön álló nagy döntésre. Figyelmeztessük a romlás szélén állókat. Isten népe minden erejével szálljon szembe Sátán hamisságával. Sátán erődeit rombolja le. A széles világon minden ember előtt – aki azt figyelembe veszi – világossá kell tenni a nagy közdelemben kockán forgó elveket, melyektől a lélek örök sorsa függ. Közel is, távol is értessük meg az emberekkel ezt a kérdést: a nagy hitehagyót követed-e Isten törvénye iránti engedetlenségeddel, vagy követed Isten Fiát, aki kijelentette: „Megtartottam Atyám parancsolatait.”

4T 210. Leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes.Az utolsó időkben élünk. János így kiált fel: ’Jaj a föld és a tenger lakósainak, mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes úgy, mint aki tudja, hogy kevés ideje van’. Az ilyen veszélyes időben Krisztus az egyedüli menedék. Az ördög titkon, a sötétben ügyködik. Csalárdan elvonja a Krisztus követőit a kereszttől, és önző maguk kényeztetésébe meg gonoszságba tereli őket.

ChS 51.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.

3BC 1142-43.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Dávid átlag ember volt. Történelme tanúságos az örök győzelmekre törekvő ember számára. Életében két hatalom küzdött az elsőbbségért. A hitetlenség összegyűjtötte erőit, és elpróbálta takarni Dávid elöl az Isten trónjáról ragyogó fényt. A harc napról-napra folyt szívében. Sátán minden talpalatnyi földért megküzdött, melyet az igaz cselekedetek erői elfoglaltak. Dávid tudta, mit jelent fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói ellen küzdeni. Időnként elkerülhetetlennek tűnt az ellenség győzelme. Végül mégis a hit győzedelmeskedett és Dávid örvendezett az Úr megmentő hatalmának.
A Dávid küzdelmein minden Krisztus követőjének át kell esnie. A Sátán leszállt nagy haraggal, mert tudja, hogy kevés ideje van. A harc a mennyei mindenség szeme láttára folyik. Angyalok állnak készen Isten szorongatott harcosai mellett bontani zászlót az ellenség ellen, és a győzelem és az öröm énekét tenni ajkukra.

ChS 157-58.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.

KP 112.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Sátán már a mennyben is vádaskodott. Az ember bukása óta ezt teszi a földön is. A föld történelme vége felé, pedig hatványozottan vádaskodik. Látja, hogy kevés az ideje, ezért még buzgóbban végzi csaló és romboló munkáját. Dühösen nézi azt a népet, amely ha gyenge és bűnös is, tiszteli Jahve törvényét. Sátán nem akarja, hogy engedelmeskedjenek Istennek. Örömét leli gyarlóságaikban, és minden egyes léleknek csapdát állít, hogy tőrbe csalja, és elszakítsa Istentől. Vádat és kifogást emel Isten ellen, és mindazok ellen, akik igyekszenek Isten akaratát irgalommal és szeretettel, részvéttel és megbocsátással teljesíteni a földön.

CT 414.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.

JÉ 540.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – A világon minden mozgásban, háborgásban, nyugtalanságban és izgalomban van. Az idők jelei vészjóslóak. Az eljövendő események előrevetítik árnyékukat. Isten Lelke visszavonul a földről. A tengeren és a földön egymást követik a szerencsétlenségek. A viharok, földrengések, tüzek, áradások, gyilkosságok egyre gyakoribbak. Ki ismeri a jövendőt? Hol van a biztonság? Nincs semmiben bizonyosság, ami emberi vagy földi. Az emberek gyorsan felsorakoznak egy zászló, egy jelvény alá, amelyet kiválasztottak. Nyugtalanul várakoznak és figyelik vezetőik buzgalmait. Kevesen vannak azok, akik éberen várakoznak Uruk megjelenésére, és munkálkodnak is azért. Az embereknek egy másik csoportja az első nagy hitehagyó lábnyomát követi és fővezérsége alatt menetel. Csak kevesen hiszik szívükkel és lelkükkel azt, hogy van pokol, amelyet el kell kerülnünk és van menny, amelyet el kell nyernünk.
A válság fokozatosan lopakodik ránk. A nap ragyog az égboltozaton, miközben bejárja szokásos körútját, és a menny még mindig hirdeti Isten dicsőségét. Az emberek még mindig esznek és isznak, ültetnek és építenek, nősülnek és férjhez mennek. A kereskedők még mindig vásárolnak és eladnak. Az emberek még mindig küzdenek egymás ellen, mert versengenek a magasabb helyért. A szórakozások kedvelői még mindig elözönlik a színházakat, a lóversenyeket, a szerencsejátékok poklait. Az embereken még felülkerekedik a nagyobb izgalmat nyújtó események utáni vágyakozás. A próbaidő, a kegyelmi idő azonban már a vége felé közeledik, és mindenkinek a sorsa örökre eldől. Sátán látja, hogy az ideje rövid. Minden erejét és lehetőségét beveti annak érdekében, hogy az embereket becsaphassa, megtéveszthesse, megkötözhesse és megigézhesse, míg a próbaidő, a kegyelmi idő le nem telik, véget nem ér, és az irgalom ajtaja örökre be nem csukódik.

EW 46.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – A szomorúság és próbák napjaiban igen szükséges, hogy egymást erősítsük és bátorítsuk. Sátán kísértései ma sokkal nagyobbak, mint valaha, mivel tudja, hogy ideje kevés s nemsokára minden egyes lélek ügyében végleg döntenek: vagy az életre vagy a halálra. Ma nem szabad kísértések, csalódások és megpróbáltatások súlya alatt összeroskadnunk, hanem minden szenvedésben ki kell tartanunk, és bíznunk kell Jákob hatalmas Istenében. A jó Isten megmutatta nekem, hogy kegyelme elegendő minden kísértésünkben; és bár ezek a kísértések sokkal nagyobbak lesznek, mint valaha, mégis legyőzhetjük őket, ha kitartóan bízunk Benne.

EW 268.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Sátán kihasználta Júdás önző és kapzsi természetét és arra indította, hogy zúgolódjék, mikor Mária Jézusra öntötte a drága kenetet. Júdás nagy pazarlást látott a dologban és kijelentette, hogy sokkal helyesebb lett volna a kenetet eladni, és az árát a szegények között szétosztani. A valóság az volt, hogy nem is annyira a szegényekkel törődött, mint inkább fényűzésnek vélte a bőkezű ajándékot. Júdás csak annyira becsülte Mesterét, hogy néhány ezüstpénzért eladja. És láttam, hogy azok között, akik vallják, hogy Uruk eljövetelére várakoznak, szintén sokan vannak: Júdások. Sátán irányítja őket, anélkül, hogy tudnák. Isten elítéli az önzésnek és fösvénységnek legcsekélyebb fokát is és utálja még az imáját és tanítását is azoknak, akik ápolják magukban gonosz jellemvonásaikat. Sátán látja, hogy csak nagyon kevés ideje van, és ezért minden igyekezetével azon van, hogy az embereket önzőbbé és kapzsibbá tegye, és azután ujjong, ha látja, hogy sikerült tervét keresztül vinni. Ha az illetők szemei megnyílnának, akkor látnák Sátán pokoli győzelmét, mint ujjong felettük, és hogy nevet azok ostobaságán, akik csábításának engednek, és csapdájába esnek.

FE 354-55.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.

NK 12-13.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. „A jó és a rossz közötti nagy küzdelem hevessége egészen az idők végéig fokozódik. Sátán minden korban kinyilvánította, hogy haragszik Krisztus egyházára. Isten pedig kegyelmével és Lelkének hatalmával megerősítette népét, hogy megtudjon állni az ördög hatalmával szemben. Krisztus apostolai a lélek különleges világosságát kapták, amikor hirdetniük kellett az evangéliumot a világnak, és le kellett irniük a későbbi korok számára. Az egyház végső szabadulásának közeledtekor azonban Sátán még nagyobb erővel dolgozik. Leszáll, és „nagy haraggal teljes, úgy, mint aki tudja, hogy kevés ideje van” (Jel 1212,). „A hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival” (2Thess 2,9) fog dolgozni. Ez a lángelme, aki egykor az Isten angyalai között a leghatalmasabb volt, hatezer éven át, teljes erejével csalt és pusztított. Sátán e küzdelmes korszakok alatt szerzett minden ügyességét, ravaszságát és tökélyre vitt kegyetlenségét latba veti Isten népe ellen a végső harcban. E vészterhes időkben Krisztus követőinek figyelmeztetniük kell a világot az Úr második ádventjére; és egy olyan népet kell felkészíteniük, amely meg tud állni „szeplő nélkül és hiba nélkül” (2Pét 3,14) Krisztus előtt, amikor eljön. Ebben az időben legalább annyira szükség lesz Isten kegyelmének és hatalmának különleges megnyilatkozására, mint amennyire szükség volt az apostoli korban…
A végső küzdelemben Sátán ugyanezt a taktikát követi, ugyanazt a lelkületet tanúsítja és ugyanazért a célért dolgozik, mint minden előbbi korban. Ugyanaz ismétlődik majd meg, azzal a különbséggel, hogy a jövő küzdelmét olyan felfokozott tempó fogja jellemezni, amilyennek a világ soha nem volt tanúja. Sátán csalása szövevényesebbek, támadásai eltökéltebbek lesznek. Ha lehetséges volna, tévútra vinné még a választottakat is (Márt 13,22).

NK 554.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – János apostol látomásban egy erőteljes hangot hallott a mennyből, amely ezt kiáltotta: „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van” (Jel 12:12). Félelmetesek azok a jelenetek, amelyek a mennyei hangot erre a kiáltásra kényszerítik. Amint az idő rövidül, Sátán haragja egyre nő. Csaló és pusztító munkája a nyomorúság idején fog tetőzni.
Nemsokára félelmes természetfölötti jelenségek lesznek az égen, a csodákat művelő démonok hatalmának jeleként. Az ördögi lelkek bejárják az egész világot. Elmennek a föld királyaihoz, hogy rávegyék őket a csalásra, és arra, hogy Sátánnak segítsenek a menny ellen vívott utolsó csatájában. Közreműködésükkel Sátán uralkodókat, és alattvalókat egyaránt elámít. Magukat Krisztusnak színlelő emberek jelennek meg, és a világ Megváltóját megillető címre és imádatra tartanak igényt. Csodákat tesznek, gyógyítanak; és azt állítják, hogy olyan kinyilatkoztatásokat kaptak a mennyből, amelyek a Szentírás bizonyságtételének ellentmondanak.

2 SG 277.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.

1T 178.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. Sátán leszállt nagy hatalommal, tudja, hogy kevés ideje van. Angyalai tevékenyek, és Isten népének jókora hányada eltűri, hogy az ördög álomba ringassa őket. A felhő visszatért és rátelepedett a gyülekezetre. Láttam, hogy csakis komoly erőfeszítéssel és fáradhatatlan imával lehet megtörni a varázst.

1T 210.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Láttam Isten népének erőtlen állapotát. Láttam, hogy nem Isten hagyta el őket, hanem ők hagyták el Istent, váltak langyossá. Náluk van az igazság elmélete, de hiányzik belőlük üdvözítő, megmentő hatalma. Ahogy közeledünk az idő végéhez, az ördög nagy haraggal száll le közénk, mert tudja, hogy kevés ideje van. Különösen a maradék ellen fordítja hatalmát. Hadat fog viselni ellenük, megosztásukra és szétszórásukra fog törekedni, hogy elgyengüljenek, és le tudja győzni őket. Isten népe viselkedjék körültekintően, és húzzák az igát egyesült erővel. Legyenek egy akaraton, egy véleményen, és akkor igyekezetük nem tékozol, hanem erőteljesen láthatóvá válik, és építeni fogják a jelen igazság ügyét. Rendet kell tartanunk, és közösen kell rendet tartanunk, máskülönben a Sátán ki fogja használni az alkalmat.

1T 302.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Lesznek, akik abban a kísértésben esnek, hogy Istentől származónak tartják a csodákat. Betegek fognak meggyógyulni szemük láttára. Csodák történnek majd előttünk. Készen állunk-e az előttünk álló próbákra, amikor majd Sátán hazug csodái leplezetlenebbül kerülnek a színre? Sokakat csapdába fog ejteni, és fogságba hurcol. Ha eltérnek Isten világos rendeleteitől és parancsolataitól, ha hisznek a mesékben, sokan egyengetik maguk előtt az utat, hogy bevegyék ezeket a hamis csodákat. Most valamennyiünknek törekednie kell felfegyverkezni a küzdelemre, amelyben rövidesen részt kell vennünk. Az Isten szavába vetett hit, az Ige imádkozó tanulmányozása és gyakorlatban való átültetése lesz Sátán hatalma ellen a pajzsunk, és Krisztus – vére által – győzőkké tesz minket.

1T 430.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. Sátán erőfeszítései ma hatalmasabbak, mint bármikor azelőtt, mert tudja, hogy kevés ideje van a félrevezetésre. Hull testvér, láttam, hogy igen megsebezted magad, amikor feltártad gyengeségedet, és elmondtad kétségeidet Sátán ügynökeinek. Lépre csaltak lágy szavakkal és ékes beszéddel, és a legmeggondolatlanabb módon kitetted magad Sátán támadásainak. Hogyan is tehetted, hogy így ártottál magadnak, és hoztál gyalázatot Isten szavára? Vakmerően Sátán csataterére rohantál és nem csoda, hogy értelmed oly buta és érzéktelen. Sátán ügynökein át már megmérgezte a levegőt, amit beszívsz. Sátán angyalai már megüzenték földi ügynökeinek, hogy hogyan bánjanak veled. Pedig egyike vagy azoknak, akiket Isten elhívott, hogy az élők és a holtak között állj. Az egyik őrálló, akit Sión falára állított, hogy elkiáltsa népének az éjszaka óráját. Súlyos felelősség nehezedik rád. Ha elbuksz, nem egyedül buksz el, mert Sátán ügynökének fogad, hogy lelkeket vezess a halálba.

2T 160-61.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.„Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-e ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik? Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, és nem ők hurcolnak-e titeket a törvény elé?… Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, és azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában” (Jakab 2,5-6. 14-17). Hihetitek a teljes igazságot, de ha nem ültetitek át letetetekben az elveit, hitvallástok soha meg nem ment. Az ördög is hisz és reszket. Sőt lázasan tevékenykedik. Tudja, hogy kevés ideje van, azért száll le nagy haraggal, hogy a hitével összhangban szorgalmazza gonosz munkáját. Isten hitvalló népe azonban nem támasztja alá cselekedeteivel a hitét. Hiszik, hogy bár rövid az idő, mégis olyan mohón kapnak a világ kincsein, mintha a világ ezer évig úgy maradna, amint van.

3T 327-28.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Sohasem volt nagyobb szükség a kertelés nélküli figyelmeztetésekre, intésekre és határozott, egyenes viselkedésre, mint éppen most. A Sátán leszállt nagy haraggal, mert tudja, hogy kevés ideje van. Tetszetős mesékkel árasztja el a világot, és még Isten népének is az van ínyére, ha sima dolgokat szólnak nekik. Nem iszonyodnak a bűntől és a vétektől. Közölték velem, hogy Isten népének határozottabb, eltökéltebb erőfeszítést kell tennie, hogy visszaszorítsa a befurakodó sötétséget. Isten Lelke szigorú tevékenységére van szükség, még jobban, mint valaha. Le kell rázunk a közönyt, mert pusztulásunkhoz fog vezetni, ha ellene nem állunk. Az ördög erősen, uralkodva tud hatni a gondolkodásra. Igehirdetőket és egyháztagokat fenyeget a veszély, hogy a sötétség hatalmasságainak oldalán találják őket. Manapság nincs semleges álláspont. Vagy határozottan a jó, vagy határozottan a rossz oldalán állunk. „Aki velem nincs, ellenem van, s aki nem velem gyűjt, tékozol.”

3T 407.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Figyeljünk fel Isten Fiának alázatos életére. Jézus a fájdalmak férfia volt, aki tudta, hogy mi a szenvedés. Szemléljétek megszégyenítését, Gecsemánéban elszenvedett gyötrelmét és tanuljátok meg tőle a lemondást. Ínséget szenvedünk? Krisztus, a menny Ura volt, mégis ínségben élt. Hanem az Ő nélkülözése miértünk történt. A gazdagok közé sorolnak minket? Őt is oda sorolták. De Ő érettünk egyezett bele, hogy szegény legyen, hogy az Ő szegénységével gazdagodhassunk meg. Krisztusban a lemondás öltött testet. Áldozata nem csupán annyiból állt, hogy elhagyta a menny királyi udvarait, hogy gonosz emberek hurcolták, mint bűnözőt a bíróságra és bűnösnek kiáltották ki, nemcsak abból állt, hogy mint gonosztevőt adták Őt halálra, hanem a világ bűneinek súlyát is Ő viselte. Krisztus élete megszégyeníti közönyünket és hidegségünket. Közel érkeztünk az idők végéhez, mikor Sátán nagy haraggal leszáll, mert tudja, hogy kevés ideje van. Mindenféle gonosz csábítással mesterkedik azok vesztére, akik elkárhoznak. Isteni Vezérünk a mi kezünkre bízta a harcot, hogy erőteljesen folytassuk azt. Huszadrészét sem végezzük annak, amit megtehetnénk, ha ébren lennénk. A munkát a könnyű élet szeretete és annak a magunkat megtagadó lelkületnek a hiánya tartja vissza, amelyre pedig Üdvözítőnk a maga életével hagyott példát.

4T 557.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Mit is lehet mondani, mit is lehetne tenni, hogy meggyőződést élesszünk mindazok szívében, akik kapcsolatban állnak ezzel a fontos intézménnyel? Hogyan lehetne rávezetni őket, hogy felismerjék és érezzék a veszélyt, ha helytelenül cselekszenek, hacsak mindennapos élményre nem tesznek szert az Isten dolgaiban? Az orvosok helyzete olyan, hogy ha hitükkel megegyező hatást gyakorolnak, akkor mindenkire átalakító erővel tudnak lenni, aki csak kapcsolatba kerül a kórházzal. Ez a világon az egyik legkitűnőbb hittérítő terület. Azok, akik felelős állásokat töltenek be, mind ismerjék meg Istent, és mindenkor nyerjenek fényt a mennyből. A kórház történelmében soha nem volt olyan fontos időszak, mint most. Soha, amikor annyi minden fordult meg a kockán. Az utolsó napok veszedelmei környékeznek meg mindenkit. A Sátán leszállt nagy hatalommal, mindenféle föltűnő tett, szemfényvesztő jel és hamis csoda kíséretében, meg mindenféle gonosz csábítással is azok vesztére, akik elkárhoznak, mert tudja, hogy kevés ideje van. A világosságnak most feltétlenül tündöklőbben kell ragyognia szavainkból és viselkedésünkből a sötétségben levő ösvényre.

5T 297.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Minél közelebbről vesszük szemügyre az őskeresztény egyház történetét, s ismerjük fel, milyen ravaszul igyekezett Sátán elgyengíteni és elpusztítani, annál jobban ellene tudunk állni ármányainak s szembenézni a küszöbönálló veszedelmekkel. Azokban az időkben élünk, amikor olyan nagy gyötrelem lesz, amilyen még nem volt, a világ kezdetétől mind máig. „Jaj a föld és a tenger lakósainak, mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes úgy, mint aki tudja, hogy kevés ideje van.” Isten azonban határokat szabott elé nem léphet túl rajtuk. Legszentebb hitünk ez a korlát. S ha felépítjük magunkban a hitet, akkor biztonságban leszünk: a Mindenható gondjaiban. „Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja a föld lakósait.”

5T 428-29.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Minél felelősebb valakinek az állása, annál elengedhetetlenebb, hogy a helyes légkörrel vegye körül magát. Akit Isten különleges munkára választott, az a Sátán célpontjává válik. A kísértések majd egymás sarkát tapossák, mivel éber ellenségünk tudja, hogy tetteik alakító hatást gyakorolnak mások útjára. Az utolsó idők veszélyei között járunk. A Sátán leszáll nagy haraggal, mert tudja, hogy kevés ideje van. Mindennemű gonosz csábítással törekszik azok vesztére, akik elkárhoznak, de a menny nyitva áll mindenki előtt, aki Istenbe bízik. Mindannyiunk egyetlen biztonsága az, ha Jézusban kapaszkodunk, és nem engedjük, hogy bármi elválasszon bennünket a hatalmas segítőtől.

5T 644-45.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Battle Creeki tevékenységünk során nem ütötte fel fejét a vakbuzgóság. Tudtuk, hogy a legkörültekintőbben őrizkednünk kell tőle: mert az ellenséget csakis az elégíti ki, ha némelyeket a végletekbe tud hajszolni. Ezzel nagyobb kárt okozhat, mintha nem is lett volna lelki ébredés. Tudjuk, hogy addig még sohasem esett meg vallásos megújulás anélkül, hogy a Sátán mindenképpen meg nem próbálta volna beékelni magát. Ezekben az utolsó időkben pedig még tüzetesebben tör erre. Tudja, hogy csak rövid ideje van, ezért megkísérel mindenféle gonosz csábítást, hogy Isten ügyében tévedést és hamis nézeteket vetítsen, és hamis álláspontokra taszítsa az embereket.

5T 676-77. Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. Sohasem volt égetőbb szükség a rettenthetetlen figyelmeztetésre és intésre… mint ma. A Sátán leszállt nagy haraggal, mert tudja, hogy csak rövid ideje van. Elárasztja a világot kellemes mesékkel, Isten népe pedig kedveli a sima beszédet… Tudtomra adták, hogy Isten népének szilárdabban és eltökéltebben kellene szembesülnie a betolakodó sötétséggel. Isten Lelkének szemet nem hunyó tevékenységére van ma szükség, mint soha azelőtt.

6T 31-32.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – A tábori összejövetel az egyik legfontosabb tevékenységünk. Az egyik leghatásosabb mód arra, hogy felkeltsük az emberek figyelmét és elérhessünk valamennyi embercsoportot az örömhír megívásával. Korunk az élénk izgalmak kora. Nagyravágyás és könyökölés, élvezethajszolás és pénzszerzés köti le az embereket. A Sátán tudja, hogy rövid az ideje, ezért csatasorba állítja valamennyi eszközét, hogy félrevezesse, képzelgésekre késztesse, lekösse és elbűvölje az embereket mindaddig, míg a próbaidő le nem jár, míg a könyörület ajtaja örökre be nem zárul. A mi feladatunk az, hogy átadjuk az egész világnak – minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek – a harmadik angyal megmentő igazságait. Fogas kérdés volt azonban az, hogy hogyan érjük el az embereket a népesség nagy központjaiban. A templomokba nem engednek be minket. A városokban költségesek a nagy termek, s a legtöbb esetben kevesen jönnek el még a legszebb előadótermekbe is. Azok beszélnek ellenünk, akik nem ismernek minket. Az emberek nincsenek tisztában reménységünk okaival, azon kívül vakbuzgónak tartanak minket, akik tudatlanul szombatot ünneplünk a vasárnap helyett. Nem tudtuk hogyan is törjünk át a világiasság és az előítélet korlátjain, s hogyan tárjuk az emberek elé a szemünkben annyira fontos igazságot. Az Úr utasított minket, hogy a tábori összejövetel az egyik legfontosabb mód, amelynek segítségével eleget tehetünk a kötelességünknek.

KP 112.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Sátán már a mennyben is vádaskodott. Az ember bukása óta ezt csinálja a földön is. A föld történelme vége felé, pedig hatványozottan vádaskodik. Látja, hogy kevés az ideje, ezért még buzgóbban végzi csaló és romboló munkáját. Dühösen nézi azt a népet, amely ha gyenge és bűnös is, tiszteli Jahve törvényét. Sátán nem akarja, hogy engedelmeskedjenek Istennek. Örömét leli gyarlóságaikban, és minden egyes léleknek csapdát állít, hogy tőrbe csalja, és elszakítsa Istentől. Vádat és kifogást emel Isten ellen, és mindazok ellen, akik igyekszenek Isten akaratát irgalommal és szeretettel, részvéttel és megbocsátással teljesíteni a földön.

8T 223. Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. Abban a korban élünk, amikor különleges veszedelem fenyegeti a fiatalokat. A Sátán tudja, hogy hamar eljön a világ vége, s eltökélten kihasznál minden lehetőséget, hogy a fiatal férfiakat és nőket szolgálatába szorítsa. Félrevezetésükre sokféle fortélyt eszel ki. Gondosan fontoljuk meg Pál apostol szavait: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr” (2Kor 6,14-18).

9T 16.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. Sátán szorgalmasan tanulmányozza a Bibliát. Tudja, hogy kevés ideje van, s minden ponton igyekszik lerombolni az Úr munkáját. Lehetetlen leírni Isten népének élményét, akik majd akkor élnek, amikor keveredni fog a mennyi dicsőség és a múlt üldözésének ismétlődése. Az Isten trónjáról előtörő fényben járnak majd. A menny és a föld között megszakítás nélkül érintkezés áll majd fenn. Sátán gonosz angyalaitól körülvéve azt állítja majd, hogy ő az isten és mindenféle csodákat művel, hogy ha lehet, tőrbe ejtse majd a választottakat is. Isten népe nem talál biztonságot a csodatevésben, mert a Sátán utánozni fogja a véghezvitt csodákat. Isten kipróbált és megvizsgált népe a 2Mózes 31,12-18-ig terjedő versekben foglalt jelben leli hatalmukat. Az élő Igén kell állást foglalniuk: „Meg van írva.”Ez az egyetlen alap, amin biztonságosan megállhatnak. Akik megtörték Istennel kötött szövetségüket, Isten és remény nélkül lesznek azon a napon.”

TM 464-65.Úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. – Isten ismételten megmutatta nekem, hogy népe ezekben az utolsó napokban nem bízhat emberekben, mert biztonsága nem emberektől függ. Az igazság hatalmas kardja nyers kövekként kihozta őket a világból, hogy kifaragtassanak, egyengettessenek, csiszoltassanak a menny épülete számára. A faragást a próféták végzik feddésükkel, intelmükkel, figyelmeztetéseikkel és tanácsaikkal azért, hogy a mennyei Mintára alakíthassanak. Ez a Vigasztaló különleges műve, hogy átformálja a szívet és a jellemet, hogy emberek az Úr útján járhassanak.
1845 óta Isten népének veszedelme több ízben feltárult előttem. Isten megmutatta nekem a maradék körül tornyosuló veszélyeket az utolsó napokban. Ezeket a veszélyeket egészen a jelen ideig szemlélhettem. Félelmet keltő események előtt állunk. Az Úr eljön, nagyhatalommal és dicsőséggel. Sátán tudja, hogy bitorolt hatalmának nemsokára örökre vége. Utolsó alkalma, hogy a világot uralja, most nyílik számára, ő pedig eltökélten hozzálát, hogy a föld lakosait elpusztítsa. Akik hiszik az igazságot, legyenek hűséges őrállók az őrtornyon, vagy pedig Sátán olyan tetszetős érveket sugall nekik, ők pedig olyan véleményt nyilvánítanak, amellyel elárulják szentséges, szent megbízatásukat. Sátán ellenségeskedése minden jóakarat ellen, mindinkább nyilvánvalóvá válik, mialatt erőit egyesíti lázadása utolsó művében. A lelkek, akik nem teljesen adták át magukat Istennek, s akiket Isten ereje nem őriz, azok Sátánnal szövetkeznek a menny ellen, csatlakoznak hozzá a világegyetem Uralkodója elleni harcban.

Jel. 12,13

"Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, aki a fiút szülte."

NK 246.Kergetni kezdé az asszonyt. Századról századra hullt a szentek vére. Miközben a valdensek életüket áldozták Piedmont hegyén „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért,” testvéreik, a francia albigensek hasonló bizonyságot tettek az igazságról. A reformáció idején az igazság híveit iszonyú kínzások közepette ölték meg. Királyok és nemesek, előkelő nők és törékeny leányok, a nemzet büszkeségei kíváncsian nézték végig Jézus mártírjainak gyötrelmét. A bátor hugenották az emberi szív legszentebb jogaiért vívott kemény csatákban ontották vérüket. A protestánsokat törvényen kívül helyezték, díjat tűztek ki fejükre, és üldözték őket, mint a vadállatokat.

PK 375.Kergetni kezdé az asszonyt. – Azok a próbák, amelyek Isten népét Eszter korában sújtották, nemcsak arra a korra jellemzőek. A pátmoszi látnok végigtekintette a korokat az idők végéig, és ezt mondta: „Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele” (Jel 12:17). A föld jelenlegi lakói közül egyesek e szavak teljesedésének tanúi lesznek. Az a lelkület, amely a letűnt korokban az igaz egyház üldözésére késztette az embereket, a jövőben hasonló eljárást fog kiváltani Isten hűséges gyermekeivel szemben. Már folynak az előkészületek erre az utolsó nagy küzdelemre.

PP 49.Kergetni kezdé az asszonyt. Amikor Káin a gonosz lélek befolyására rájött arra, hogy nem tudja Ábelt irányítani, annyira felbőszült, hogy megölte. Ha valaki Isten törvényének igazságosságos volta mellett lándzsát tör, bárhol legyen is az, ugyanez a lelkület jut kifejezésre. Mindig ez a lelkület állította fel és gyújtotta meg a máglyát Krisztus tanítványai alatt. Sátán és seregei azért szítanak halmozott kegyetlenkedéseket Jézus követői ellen, mert nem tudják őket hatalmuk előtt meghódoltatni. Ez egy legyőzött ellenség dühe. Jézus minden mártírja győzőként halt meg.

Jel. 12,14

"De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elöl elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig."

NK 63.A kígyó elöl elrepüljön a pusztába az ő helyére. A mély völgyeket koszorúzó hegyek Isten teremtő hatalmának állandó bizonyságai, és oltalmazó gondviselésének csalhatatlan bizonyítói voltak. Az itt élő zarándokok megtanulták szeretni Jahve jelenlétének néma szimbólumait. Nem panaszkodtak nehéz sorsuk miatt. A hegyek rejtekében soha nem voltak magányosak. Megköszönték Istennek, hogy menedéket nyújtott számukra az emberek haragja és kegyetlensége elől. Örültek, hogy szabadon imádhatták. Ellenségeik üldözései elől sokszor találtak biztos oltalmat a hatalmas hegyek között. Számos fenséges, magas szikláról zengett Istent dicsőítő énekük, és Róma hadai nem tudták elnémítani háladalukat.

NK 50.Tápláltassék ott ideig… – A hatodik században a pogányság helyet adott a pápaságnak. Az egész egyház fejének Róma püspökét nyilvánították. A pápaság fölöttébb megerősödött. Hatalmi székhelyét a császári fővárosba tette. A sárkány a fenevadnak „adá az ő erejét... és az ő királyi székét, és nagy hatalmat” (Jel 13:2).4 Ekkor kezdődött el a Dániel és a Jelenések próféciájában megjövendölt 1260 éves pápai elnyomás (Dán 7:25; Jel 13:5-7). A keresztényeknek választaniuk kellett: vagy feladják feddhetetlenségüket, és elfogadják a pápai szertartásokat és vallásgyakorlatot, vagy elsorvadnak a föld alatti börtönökben, vagy meghalnak a kínpadon, a máglyán vagy a hóhér bárdja alatt. Ekkor teljesedtek Jézus szavai: „Elárulnak, pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket tiközületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért” (Lk 2l:l6-l7). Hevesebb üldözés szakadt rá a hűségesekre, mint bármikor azelőtt, és a világ, hatalmas harcmezővé vált. Krisztus egyháza évszázadokig az elszigeteltségben és az ismeretlenség homályában talált menedéket. A próféta ezt mondja: „Az asszony, pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig” (Jel 12:6).

NK 273.Tápláltassék ott ideig… – Ez huszonöt évvel később következett be. Megjelenését az a tény tette megdöbbentőbbé, hogy a próféta megjövendölte teljesedésének pontos idejét is. Amikor a Megváltó az Olajfák-hegyén tanítványainak az egyház sokáig tartó megpróbáltatásáról, az 1260 éves pápai üldözésről beszélt - amelynek megrövidítését megígérte -említést tett bizonyos eseményekről, amelyek megelőzik eljövetelét, és meghatározta, hogy mikor tűnik fel közülük az első: „Azokban a napokban, az után a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik” (Mk 13:24). Az 1260 nap, illetve év, 1798-ban ért véget. Az üldözés negyed évszázaddal előbb majdnem teljesen megszűnt. Az üldözést követően, Krisztus szavai szerint, a nap elsötétedik. 1780. május 19-én teljesedett be ez a prófécia.

NK 318.Tápláltassék ott ideig… – Pál apostol figyelmeztette a gyülekezetet, hogy Krisztus eljövetelét ne saját korában várja. „Nem jön el az addig - mondta -, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere” (2Thessz 2:3). A nagy hitehagyás, azaz ’a bűn emberének’ hosszú uralkodása előtt nem várható Urunk adventje. A ’bűn embere’, aki ’a törvényszegés titkos bűne’, ’a veszedelemnek fia’ és ’a törvénytaposó’ néven is ismert, a pápaságot jelképezi, amelyről a próféta megjövendölte, hogy 1260 évig fenntartja uralmát. Ez az időszak 1798-ban ért véget. Krisztus ezt megelőzően nem jöhetett el. Pál figyelmeztetése egészen 1798-ig érvényes. Krisztus második eljövetelének hirdetése ezután vált esedékessé.

NK 391.Tápláltassék ott ideig… Adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.” A próféta ezt is mondja: „Látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett. Majd így szól: „Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. A negyvenkét hónap ugyanaz, mint Dán 7. fejezetében ’az ideig, időkig és fél időig,” azaz három és fél év, vagy az 1260 nap - az az idő, amely alatt a pápai hatalom elnyomta Isten népét. Ez az időszak, ahogy az előző fejezetek ismertetik, i. sz. 538-ban, a pápaság főhatalomra jutásával kezdődött, és 1798-ban zárult. Ekkor a pápát a francia sereg fogságba ejtette. A pápaság megkapta halálos sebét. Teljesedett ez a jövendölés: „Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy.”

Jel. 12,15

"És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyóvizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa."

NK 50-51.Hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. – A római egyház hatalomra jutása a sötét középkor kezdetét jelezte. Hatalma növekedésével mélyült a sötétség. Az emberek hite Krisztus, az igazi fundamentum helyett a római pápa személyére épült. Bűneik bocsánatát és örök üdvösségüket nem Isten Fiától, hanem a pápától, valamint a pápa által felhatalmazott papoktól és főpapoktól várták. Azt tanulták, hogy földi közbenjárójuk a pápa, és hogy a pápa közvetítése nélkül senki sem közeledhet Istenhez. Azt is mondták, hogy a pápa Istent helyettesíti, és ezért feltétlen engedelmességgel tartoznak neki. E követelményekkel szembeni engedetlenség elég ok volt arra, hogy a vétkesek testét és lelkét a legszigorúbb büntetéssel sújtsák. Így terelték az emberek figyelmét Istenről gyarló, tévedő és kegyetlen emberekre; sőt mi több, magára a sötétség fejedelmére, aki általuk gyakorolta hatalmát. A bűnt a szentség köntösébe bújtatták. Amikor a Szentírást elnémítják, és egyes emberek magukat teszik Isten helyére, akkor a következmény csak csalás, megtévesztés és eldurvulás lehet. Az emberi törvények, és hagyományok felmagasztalását erkölcsi romlottság követte. Mindig ez a következménye annak, ha Isten törvényét félredobják.
Veszélyes napok voltak ezek Krisztus egyháza számára. Kevesen hordozták híven Krisztus zászlaját. Bár az igazság nem maradt bizonyságtevők nélkül, időnként mégis úgy tűnt, hogy a tévelygés és a babona diadalmaskodik, és az igaz vallást száműzi a földről. Isten evangéliuma eltűnt a szem elől, a vallási formák, pedig megsokszorozódtak, és az emberekre szigorú követelmények terhe nehezedett.

NK 343.Hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. – Honnan indult el a nagy hitehagyás? Hogyan kezdte az egyház elhagyni az evangéliumi egyszerűséget? A pogányság szokásaihoz való igazodásával, amellyel az volt a célja, hogy könnyebben el tudja fogadtatni a kereszténységet a pogányokkal. Pál apostol már a maga korában elmondhatta: „Működik... már a törvényszegés titkos bűne” (2Thessz 2:7). Míg az apostolok éltek, az egyház többé-kevésbé tiszta maradt. De „a második század vége felé a gyülekezetek többsége új formát öltött. Kezdeti egyszerűségük eltűnt. Amikor az egykori tanítványok elhunytak, gyermekeik az új megtértekkel együtt... észrevétlenül előtérbe léptek, és új formát adtak az ügynek.” A keresztény hit magas mércéjét leszállították, hogy híveket szerezzenek. Ennek az lett a következménye, hogy az egyházba özönlő pogányok magukkal hozták szokásaikat, rítusaikat és bálványaikat. „A keresztény vallást, amikor már a világ urai pártfogolták és támogatták, tömegek fogadták el névlegesen. De míg sokan látszatra keresztények voltak, „lényegében pogányok maradtak, különösen abban, hogy titokban bálványaikat imádták.”

Jel. 12,16

"De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, amelyet a sárkány az ő szájából bocsátott."

NK 62.Segítségül lőn a föld az asszonynak.Népének Isten a rájuk bízott súlyos igazságokhoz méltó, fenséges szentélyt adott. E hűséges száműzöttek szemében a hegyek Jahve, az igaz Isten változhatatlanságának jelképei voltak. A felettük változatlan méltósággal tornyosuló csúcsokra mutatva beszéltek gyermekeiknek Istenről, akinél nincs változás, sem változásnak árnyéka, és akinek szava megáll, akárcsak az örökkévaló hegyek. Isten mozdulatlannak teremtette a hegyeket, és felövezte őket erővel. Csak a végtelen hatalmú Isten keze mozdíthatja ki őket helyükből. Törvényének, amellyel a mennyet és a földet kormányozza, Isten a hegyekhez hasonlóan szilárd alapot vetett. Az ember kezet emelhet embertársaira, és elveheti életüket; de ez a kéz éppúgy nem tudja helyükből kimozdítani, és a tengerbe dobni a hegyeket, mint ahogy nem képes Jahve egyetlen törvényét sem megváltoztatni, vagy akarata követőinek tett egyetlen ígéretét sem érvényteleníteni. Isten szolgáinak a hegyek változhatatlanságához hasonló szilárd hűséggel kell ragaszkodniuk a törvényhez.

Jel. 12,17

"Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele."

4BC 1153.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – A világ Krisztus első eljövetelekor levő állapota annak képe volt, amilyen lesz közvetlen második eljövetele előtt. Ugyanaz a gonoszság fog uralkodni, Sátán ugyanazt az ámító hatalmat fogja gyakorolni az emberek gondolkodásán. Képzett ügynököket állít munkába és hajszol sürgős, erőteljes tevékenységre. Az élet fejedelme elleni küzdelemben az emberi eszközök hadseregét szervezi, hogy megdöntse Isten törvényét, vagyis Isten trónjának alapzatát. Az ősellenség csodadolgokat fog művelni, kápráztató magyarázatokkal előállni, hogy megerősítse az embereket abbéli hitükben, hogy ő valóban az, akinek mondja magát –a világ fejedelmének: sőt mi több, hogy övé a győzelem. Az Istenhez hűségese ellen fogja fordítani seregét, de noha fájdalmat, nyomorúságot, gyötrelmet okozhat nekik, mégsem tudja beszennyezni lelküket. Lesújthatja bár Isten népét, amint Krisztust is súlyosan bántalmazta, mégsem érheti el, hogy Krisztus kicsinyei közül akár egy is elkárhozzon. Isten népe ezekben az utolsó napokban elvárhatja, hogy a harc legnagyobb forgatagába kerüljön bele: hiszen a látnok szava mondja: „Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jel 12,17).

7BC 974.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – Akik szeretik és megtartják Isten parancsolatait, azok a legutálatosabbak a Sátán zsinagógája előtt. A gonoszság hatalmasságai a lehető legnagyobb mértékben ki fogják mutatni ezek iránti gyűlöletüket. János előre látta a harcot a maradék egyház és a gonoszság hatalmasságai között. Ezért mondta: A sárkány megharagudott az asszonyra: „Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (12,17).
A sötétség hatalmasságai összefognak az emberi eszközökkel, akik a Sátán ellenőrzése alá adják magukat s a Krisztus elítélésén, és keresztre feszítésekor lejátszódó események meg fognak ismétlődni. A sátáni befolyásnak való engedés által az emberek ördögi szörnyetegekké válnak. Így akiket Isten a maga képére teremtett s Teremtőjük tisztségére és dicsőségére alkotott, sárkányok lakhelyévé lesznek, s a Sátán a gonoszság mesterművét nézheti majd a hitehagyott fajban. Olyan emberekben, akik az ő képmását tükrözik (RH 1896. ápr. 14).

7BC 974-75.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – Csak két tábor létezik a földön. Akik a Krisztus véráztatott lobogója alatt állnak, másfelől, akik a lázadás fekete zászlaja alatt állnak. Jelenések 12. fejezete leírja az engedelmesek és az engedetlenek között folyó súlyos küzdelmet (12,17: 13,11-17.) (1900, 16. kézirat).
(Jel 12,17) A sátáni eszközök leírhatatlan borzalmak színpadává tették a földet. Magukat keresztényeknek mondó hatalmak űznek háborút, vérontást. Az Isten törvényének semmibevétele meghozza biztos következményét.
A ma folyó harc nem csak ember küzdelme ember ellen. Egyik oldalon az Élet Fejedelme áll az ember helyettese és kezeseként. Másfelől a sötétség fejedelme a bukott angyalok élén (Ef. 6,12-13. 10-11.) (RH 1900. feb. 6).

NK 518.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – Sátán, hogy a menny törvényeit lejárassa, kiforgatta a Biblia tanításait, és ezért tévedések kerültek sok ezer ember vallásába, akik azt vallják, hogy hisznek a Szentírásban. Az igazság és a tévelygés közötti utolsó nagy összecsapás csupán az Isten törvénye miatti hosszú küzdelem végső csatája. Mi most kapcsolódunk be ebbe a harcba, az emberi törvények és Jahve rendelkezései, a Biblia vallása és a mesék és hagyományok vallása közötti küzdelembe.

NK 246.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. Századról századra hullt a szentek vére. Miközben a valdensek életüket áldozták Piedmont hegyén „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért,” testvéreik, a francia albigensek hasonló bizonyságot tettek az igazságról. A reformáció idején az igazság híveit iszonyú kínzások közepette ölték meg. Királyok és nemesek, előkelő nők és törékeny leányok, a nemzet büszkeségei kíváncsian nézték végig Jézus mártírjainak gyötrelmét. A bátor hugenották az emberi szív legszentebb jogaiért vívott kemény csatákban ontották vérüket. A protestánsokat törvényen kívül helyezték, díjat tűztek ki fejükre, és üldözték őket, mint a vadállatokat.

PK 605.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – Azok a próbák, amelyek Isten népét Eszter korában sújtották, nemcsak arra a korra jellemzőek. A pátmoszi látnok végigtekintette a korokat az idők végéig, és ezt mondta: „Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele” (Jel 12:17). A föld jelenlegi lakói közül egyesek e szavak teljesedésének tanúi lesznek. Az a lelkület, amely a letűnt korokban az igaz egyház üldözésére késztette az embereket, a jövőben hasonló eljárást fog kiváltani Isten hűséges gyermekeivel szemben. Már folynak az előkészületek erre az utolsó nagy küzdelemre.

TM 472-75. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. Mialatt az utolsó napok veszedelmei környékezik Istennek népét, Sátán komolyan tanácskozik angyalaival, legsikeresebb tervét kovácsolja, hogy hitüket megdöntse. Látja, hogy hitetései következtében a népszerű egyházak álomba merültek. Kellemes bölcseletekkel, hazug csodákkal irányítása alatt tartja őket. Ezért angyalait utasítja, hogy csapdáikat főként azok útjába állítsák, akik Krisztus második eljövetelét várják, s törekszenek Isten minden parancsolatát megtartani.
A nagy csaló így szól: Azokra ügyeljünk, akik a népet Jehova szombatjára figyelmeztetik. Általuk sokan felismerik Isten törvényének kötelező voltát, s az a világosság, amely rávilágít az igazi szombatra, egyben feltárja Krisztus szolgálatát a mennyei szentélyben, kimutatja, hogy ott folyik az ember megváltásának végső műve. Tartsátok az embereket sötétségben, amíg ez a mű befejeződik, s akkor mienk a világ, de mienk az egyház is. A szombat a nagy kérdés, amely lelkek sorsa felett dönt. Mi az általunk teremtett szombatot magasztaljuk. Elfogadtattuk a világ fiaival, sőt az egyháztagok is elfogadták. Bírjuk rá az egyházat, hogy a világgal együtt támogassa, fenntartsa. Jeleket és csodákat kell tennünk, hogy az igazsággal szemben elvakítsuk őket, rá kell bírnunk őket, hogy a józanész és Isten félelme ellenére, szokásaikat és hagyományokat kövessék.
A népszerű lelkészeket befolyásolom, hogy eltereljék hallgatóik figyelmét Isten parancsolatairól. Amit az Írás a szabadság tökéletes törvényének nevez, bélyegezzék igának, rabszolgaságnak. A nép elfogadja a lelkésze írásmagyarázatát, nem vizsgálja, nem kutatja az Írásokat a maga számára. Ezért, a lelkészek által munkálkodva, a népet a saját akaratom szerint irányítom.
Ám a legfőbb dolgunk, hogy elhallgattassuk a szombattartók szektáját. Izgassuk ellenük a közvéleményt. Megnyerjük a nagy embereket, megnyerjük a világ bölcseit, rávesszük a hatóságokat, hogy terveinket keresztülvigye. Akkor majd az általam teremtett szombatot szigorú határozott törvények teszik kötelezővé. Akik pedig nem tartják meg, azokat kiűzik a városokból és a falvakból, azok éhséget, nyomort szenvednek. Ha majd hatalomra jutunk, megmutatjuk, mit teszünk velük, akik Istenükhöz hívek maradnak. Mi rávettük a Római Egyházat, hogy börtönnel sújtsa, kínpadra vonja, halálra adja azokat, akik rendeleteinek nem engedelmeskedtek. Immár, hogy összhangot teremtettünk a protestáns egyházak és a világ között, hatalmunknak ezzel a jobb karjával végül is a törvény erejénél fogva kiírtjuk mindazokat, akik nem engedelmeskednek tekintélyünknek. Ha majd halálbüntetés sújtja szombatunk áthágóit, akkor a törvénytartók soraiból sokan hozzánk csatlakoznak.
Ám mielőtt e szélsőséges intézkedésekhez látnánk, minden bölcsességünket és eszünket felhasználjuk, hogy megtévesszük, tőrbe ejtsük az igaz szombat ünneplőit. Krisztustól sokat elvonhatunk világiasság, szenvedélyek és büszkeség által. Biztonságban érezhetik magukat, mert az igazságot hiszik, de étvágyuk és alantas szenvedélyeik kielégítése, - ami megtéveszti ítélkezésüket, ítélőképességüket, - bukásukat okozza. „Menjetek, kábítsátok el az élet gondjaival a földek és a pénz tulajdonosait. Mutassátok be a világot a legvonzóbb formájában, hogy kincseiket itt fektessék be, szeretetük földi dolgokra irányuljon. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, nehogy anyagiakat szerezzenek, akik Isten művében dolgoznak, s ellenünk fordíthassák. Tartsuk csak a pénzt a mi sorainkban. Mert minél több vagyonhoz jutnak, annál többet ártanak országunknak, mert elveszik tőlünk alattvalóinkat. Bírjátok rá őket, hogy többet törődjenek a pénzzel, mint Krisztus országának építésével s az igazság terjesztésével, amelyet gyűlölünk, s akkor majd nem kell félnünk befolyásuktól, mert tudjuk, hogy minden önző, kapzsi személy hatalmunkba kerül, s végül is távozik Isten népe közül.
Általuk, akik csak a kegyességnek látszatával bírnak, de nem ismerik annak erejét, sok lelket megnyerhetünk, akik egyébként ártanának nekünk. Akik Istennél is jobban szeretik a gyönyört, azok a legeredményesebb segítőink. Közülük, akik alkalmasak és értelmesek, csalétek gyanánt szolgálnak, hogy másokat is hálóikba ejtsenek. Sokan azért nem félnek befolyásuktól, mert hiszen ugyanazt a hitet vallják. Így elhitetjük velük, hogy Krisztus követelményei nem annyira szigorúak, mint valaha hitték, s, hogy a világban való alkalmazkodás által nagyobb befolyást gyakorolhatnak világiakra. Így szakadnak el Krisztustól, azután, pedig már nem lesz erejük, hogy hatalmunknak ellenálljanak, nemsokára pedig csak kinevetik előbbi buzgóságukat, odaadásukat.
Mielőtt a nagy, döntő csapást mérjük, folytassuk harcunkat lankadatlanul a parancsolatok megtartói ellen. Jelen kell lennünk minden összejövetelükön. Különösen nagygyűléseiken ártanak ügyünknek, tehát ébereknek kell lennünk, minden mesterkedésünkkel, hitetésünkkel azon legyünk, hogy megakadályozzuk a lelkeket, nehogy hallgassák az igazságot, nehogy az igazság befolyásolja őket.
„Ott leszek, ott lesznek a helyszínen ügynökeim, emberek, akik igazsággal kevert hamis tanokat hirdetnek, hogy lelkeket megtévesszenek. Lesznek jelen hitetlenek is, akik kételyeiket fejezik ki az Úr intő üzeneteivel szemben, melyeket egyházának küld. Ha az emberek olvasnák és hinnék ezeket az intelmeket, akkor nem volna reményünk, hogy legyőzhetjük őket. Ám ha elterelhetjük figyelmüket ezektől az intelmektől, akkor tudatlanok maradnak hatalmunk, és fortélyunk felől, s végül is soraink közé sorozhatjuk őket. Ám Isten nem engedi, hogy szavát büntetlenül mellőzzék. Ha lelkeket csak kis időre is megtéveszthetünk, Isten elvonja irgalmát, s átengedi őket a mi uralmunknak.
Okozzunk zavart, nyugtalanságot, széthúzást. Szüntessük meg félelmüket lelkük üdvösségéért, bírjuk rá, hogy bírálgassanak, ítélkezzenek, vádolják és kárhoztassák egymást. Legyenek önzők és ellenségeskedők. E bűnök miatt űzött el minket Isten a színe elől, s akik példánkat követik, hasonló sorsra jutnak.

TM 38-39.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – Krisztusnak érettünk végzett szolgálatát elénk táró jellemét, - továbbá Sátánnak eltökélt vádaskodását ellenünk, - bemutatja Józsuát, a főpapot, aki Isten előtt könyörög Istennek törvénytartó népéért. Ugyanakkor Sátán nagy bűnösnek tünteti fel Isten népét: Isten elé tárja elkövetett bűneiket, - amelyekre ő kísértette őket - s követeli, hogy törvényszegéseik miatt elpusztításukra a kezébe adassanak. Követeli, hogy a szolgáló angyalok ne oltalmazzák őket a gonoszok szövetségével szemben. Tombol a dühtől, mert Isten népét nem kötheti csomókba, a világgal együtt, hogy egyedül és tökéletesen az ő alattvalói legyenek. Királyok, uralkodók és kormányzók felvették magukra az antikrisztusi bélyeget: az Írás sárkánynak ábrázolja őket, akik hadakoznak a szentek ellen, - azok ellen, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét. Isten népével szemben tanúsított ellenségeskedésük miatt bűnösségük ugyanúgy nyilvánvaló, mintha Krisztus helyett Barabást választották volna angyal előtt.

8T 41-42.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – Látomásban két hadsereg küzdelmét néztem. Az egyik sereget a világ jelvényének zászlói vezették, a másikat meg Immánuel fejedelme véráztatta zászlaja. Zászló-zászló után hullt gazdátlanul a porba, mikor az Úr seregéből század-század után állt át az ellenséghez, s az ellenség soraiból csapat-csapat után egyesült Isten parancsolattartó népével. Az ég közepén repülő angyal Immánuel zászlaját adta sokak kezébe, s ugyanakkor hatalmas hadvezér kiáltotta harsányan: jöjjetek a tűzvonalba. Akik hűek Isten parancsolataihoz és Jézus hitéhez, foglalják el állasukat. Távozzatok közülük, s váljatok el tőlük, s tisztátalant ne illessetek, akkor felkarollak titeket, s Atyátok leszek, ti meg fiaim és leányaim lesztek. Aki akar, jöjjön az Úr segítségére, az Úr segélyére a hatalmasok ellen.
A viadal tombolt. A győzelem majd ide, majd oda pártolt. Most a kereszt katonái vonultak vissza, mint mikor a zászlótartó lesorvad. De a látszólagos visszavonulásuk csak kedvezőbb állások elnyerését célozta. Örömkiáltásokat hallottam. Dicsének szállt fel Istenhez és angyalok csatlakoztak az énekléshez, amikor Krisztus katonái kitűzték zászlójukat az addig ellenséges kézen levő erődök falaira. Üdvösségünk parancsnoka vezette a harcot, és segítséget küldött harcosainak. Hatalma feltűnően látható lett és ez bátorította harcosait, hogy nyomuljanak a várkapukig. Az igazságos tettek mezején félelmetes dolgokra tanította katonáit, mikor lépésről-lépésre, diadalról-diadalra vezette őket.
Végül is diadalt arattak. A sereg, amely az Isten parancsolatai, és a Jézus hite feliratú zászlót követte, győzedelmeskedett. Krisztus katonái közvetlenül a város kapuinál álltak, s a város ujjongva üdvözölte a Királyt. Létre jött a béke, az öröm és az örökkévaló igazságosság országa.

5T 449-50.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jel 12,17). A közeljövőben beteljesedni látjuk ezeket a szavakat, majd amikor a protestáns egyházak összefognak a világgal és a pápai hatalommal Isten parancsolatainak megtartói ellen. Ugyanaz a lelkület, amely az elmúlt korokban a katolikus egyházat sarkalta, a protestánsokat is hasonló tettekre vezeti majd azok ellen, akik hűek maradnak Istenhez.
Az állam és az egyház előkészületeket tesz erre a jövendő összecsapásra. A protestánsok állarcban dolgoznak, hogy a vasárnapot tolják előre, akár régen a katolikusok. A katolikusok szerte az országban hatalmas épületeket emelnek, melyek titkos rekeszeiben a régi üldözés jelenetei ismétlődnek majd meg. Ezzel elkészül az út a hamis csodák nagyméretű bemutatására, melyek segítségével, ha lehet, a Sátán elhitetné még magukat a választottakat is.”

5T 472-73.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. Zakariásnak az angyalról és Júsuáról szóló látomása különös erővel vonatkozik Isten népének lelki állapotára az elfedezés sorsdöntő napjának lezárásakor. A maradék gyülekezet még majd súlyos megpróbáltatásokba és nyomorúságokba kerül. Akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, érezni fogják bőrükön a sárkánynak és seregeinek dühét. Már előbb magához kaparintotta a hitehagyott egyházak fölötti uralmat, de itt ez a maroknyi csoport mégis ellene áll. Ha el tudná törölni őket a föld színéről, diadala teljes lenne. Ahogy régen felbujtotta a pogány nemzeteket, hogy irtsák ki Izraelt, úgy fogja felbújtatni a közeljövőben a föld gonosz hatalmait, hogy mészárolják le Isten népét. Mindenkire ráparancsolnak, hogy olyan emberi rendeltnek engedelmeskedjenek, amely sérti Isten törvényét. Akik hűek maradnak Istenhez és kötelességükhöz, azokat majd fenyegetik, beárulják, és törvényen kívül helyezik. Szüleik, testvéreik, rokonaik és barátaik árulják majd el őket.

5T 212-13.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel.„És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindez ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben” (Dán 12,1). Mire ez a nyomorúságos idő eljön, akkorra mindenki felöl, döntenek már, véget ért a próbaidő, lejárt a megátalkodottak iránti kegyelem. Az élő Isten pecsétje ott lesz már népén. A Sátán seregei felsorakoztatják a világ hatalmasságait Isten népe ellen. Ez a maroknyi maradék nem tudja megvédeni magát ebben a halálos összecsapásban a sárkány seregeitől, ezért Istent teszik meg védelmüknek. A föld legnagyobb hatóságai törvényt hoznak, hogy üldözés és halálbüntetés terhe mellett a fenevadat kell imádni, és az ő pecsétjét kell felvenni. Most segítse meg Isten az ő népét, mert mit is tehetnének ilyen félelmetes összecsapásban az ő segítsége nélkül!

5T 295-96.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – A Sátán bele szeretné sodorni Isten maradék népét a világra váró általános romlásba. Ahogy Krisztus eljövetele közeleg, egyre eltökéltebben és határozottabban fog erőlködni, hogy elveszítse őket. Férfiak és nők támadnak majd, akik azt állítják, hogy új világosságot vagy kijelentést kaptak. Azzal a céllal, hogy megingassák a régi tájékozódási pontokba vetett hitet. Tételeiket nem vetik alá Isten Igéje vizsgálatának. Mégis akadnak majd olyanok, akiket félre tudnak vezetni. Hamis híreket terjesztenek majd, és többen bele esnek majd ebbe a csapdába. Hitelt adnak a kósza híreknek, majd tovább adják a rémhíreket. Ezzel lánc jön létre, amely a csalók fejedelméhez kacsolja őket. Ez a lelkület nem mindig az Isten küldte üzenetek nyílt kérdésessé-tételében fog megnyilvánulni. A kételkedés azonban, ha már egyszer bevette magát, sokféleképp jut kifejezésre. Minden egyes hamis állítás, táplálja és erősíti a kételyt, amelyek miatt sokan helytelen irányba billennek majd.

PK 365.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – Jósuáról és az Angyalról látott Zakariási látomás különös mértékben Isten népére vonatkozik a nagy engesztelési nap záró jeleneteiben. Akkor a maradék egyház súlyos megpróbáltatást és gyötrelmet visel el. Az Isten parancsolatait és Jézus hitét megtartók érezni fogják az ősellenség és seregének dühét. Sátán alattvalóinak tartja a föld lakóit, magukat kereszténynek vallók közül sokakat hatalma alá hajtott. De itt van egy kis csapat, amely nem ismeri el felsőbbségét. Ha el tudná őket törölni a földről, győzelme teljes lenne. Amint annak idején a pogány népeket rávette Izrael tönkretevésére, a közeljövőben felindítja a föld gonosz hatalmait, hogy pusztítsák el Isten népét. Kötelezni fogják az embereket arra, hogy áthágva Isten törvényét, emberi rendeletnek engedelmeskedjenek.

1T 356.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – Megmutatták nekem, hogy népünk között mekkora izgalmat keltett a „Szemlében” a „Nemzet” című cikk. Némelyek így értelmezik, mások, pedig másként. Eltorzítják a világos megállapításokat, és olyan értelmet tulajdonítanak nekik, ami az írónak nem volt a szándéka. A legjobb világosságot nyújtotta, amivel akkor rendelkezett. Szükség volt szólni az ügyről. Sokan kezdtek felfigyelni a szombattartókra, mert úgy látszott, mintha nem nagyon érdekelné őket a háború, és nem jelentkezetek önkénteseknek. Egyes helységekben a lázadás pártolóinak tartották őket. Ideje volt kifejezniük őszinte nézeteiket a rabszolgaságról és a lázadásról. A szükség volt bölcs lépést tennünk, hogy elhárítsuk a szombattartók ellen támadt gyanút. Nagyon körültekintőknek kell lennünk „Ha lehetséges, amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek” (Róma 12,18). Engedelmeskedhetünk az intésnek anélkül, hogy hitünk elvei közül egyet is fel kellene áldoznunk. Sátán és serege harcba áll a parancsolattartókkal, és igyekezni fog nehéz helyzetbe hozni őket. Nem kellene az előrelátás hiánya miatt oda juttatni magunkat.

2T 105. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – Akik az utolsó idők veszedelmei között élnek, azokban az időkben, melyeket az Isten igazságától a mesékhez fordulás jellemez, azokra súlyos feladat vár, hogy hátat fordítsanak a meséknek, miket mindenfelől készítenek nekik, és arra vágyakoznak, hogy a népszerűtlen igazságokon lakmározzanak. Akik a mesékétől az igazsághoz fordulnak, azokat megvetik, gyűlölik, zaklatják, mégpedig azok, akik a meséket teregetik az emberek elé. A Sátán hadat visel a maradék ellen, akik Isten parancsolataihoz és a Jézus bizonyságtételéhez próbálják tartani magukat. Az ellenség megbízta gonosz angyalait, hogy szervezzenek be embereket ügynököknek a földön. Ők tudnak a legsikeresebben odahatni, hogy a Sátán támadásai hatásosak legyenek a maradék ellen, akiket Isten választott nemzetségnek, királyi papságnak, szent nemzetnek és megtartásra való népnek nevez, hogy hirdessék annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta el őket. Az ellenfél minden áron meg akarja akadályozni. Szolgálatába fogad bárkit, aki hajlandó szolgálatába szegődni, hogy akadályozza Isten népét, hogy annak dicsőségét hirdessék, aki a sötétségből a csodálatos világosságra hívta el őket. Az őslázadó és serege azon működik, hogy elrejtse, betakarja ezt a fényt, hogy bizalmatlanságot és hitetlenséget keltsen az emberekben. Miközben Jézus népet tisztít magának, miközben megszabadítja őket minden gonosztól, az ellenfél beveti seregeit, hogy elállja útját, és nem hagyja, hogy a szentek tökéletessé váljanak. Nem azokra csap le hatalmával, akik teljesen az ámításokba merülnek, akik mesékbe és tévelygésekbe falatozva élnek, s akik nem akarják elfogadni az igazságot, és nem igyekeznek engedelmeskedni annak. Hanem, akik keresik az igazságot, hogy szeretetből engedelmeskedjenek, azok szítják a rosszakaratát, azok váltják ki dühét. De amíg közel állnak Jézushoz, soha meg nem tudja gyengíteni őket.

3T 456.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – Téged is fontos eszközül használ fel már jó ideje, hogy hintsed a sötétséget és a zűrzavart. S most azt látja, hogy ragyogó eszköz lettél a kezében. Pontosan azaz eszköz vagy, melyet jelentős eredménnyel tud használni, hogy bántalmazzon, csüggessen, romboljon. Nem töröd magad, hogy Isten népével együtt te is a tehernek vesd vállad, hanem ha megmozdulnak, akkor te többlettehernek dobod oda magad, hogy megakadályozd, amit megtehetnének, hogy a helyes irányba haladjanak. A Sátán egyre támadja azokat, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét. A legkeserűbb gyűlölet él benne azok ellen, akik hűségesek Istenhez és engedelmeskednek parancsainak. Az ördög nem alszik, pillanatra sem szunnyad el az ébersége. Bárcsak fele olyan okosak, szorgalmasak és kitartóak lennének Isten hitvalló követői az Ő munkájában, mint amilyen Sátán a maga mesterkedéseiben.

3T 570-71.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – 1875. január 3-án lelkemre kötötték, hogy Isten népének egy pillanatra se szabad alábbhagyni a virrasztást és az éberséget. Az ördög egyre a sarkunkba jár. Eltökélte, hogy kísértéseivel le fogja győzni Isten parancstartó népét. Ha nem engedünk teret neki, hanem ellenállunk az áskálódásainak, ha állhatatosak maradunk a hitben, akkor lesz rá erőnk, hogy elhagyjunk minden álnokságot. Akik megtartják Isten parancsait, azok hatalommal rendelkezhetnek a földön, ha világosságuk és előjogaik magaslatán élnek. Az istenfélelem, a megszentelt szív és viselkedés példaképeivé válhatnak. Nem lesz olyan könnyű életünk, hogy abbahagyhatnánk a virrasztást és az imát. Amíg Jézus megjelenésének ideje közeleg, Sátán kísértései egyre hatalmasabban nehezednek azokra, akik Isten parancsaihoz tartják magukat, mert tudja, hogy kevés ideje van.
Sátán aknamunkáját ügynökökön át fogja végezni. Az olyan lelkészek, akik gyűlölik Isten törvényét, felhasználnak majd minden eszközt, hogy eltántorítsák majd az embereket az Isten iránti hűségtől. Legelkeseredettebb ellenségeink a vasárnapünneplő adventisták közül kerülnek ki. Teljesen eltökélték szívükben, hogy hadat viselnek azok ellen, akik megtartják Isten parancsait és a Jézus hitét. Ezek azt tartják, hogy erény, ha kimondják, leírják, és cselekedeteikkel is kifejezésre juttatják ellenünk irányuló keserű gyűlöletüket. Ne várjunk tőlük igazságos bánásmódot. Az ördög, őrjöngő gyűlöletet csihol bennük azok ellen, akik megtartják Isten parancsait. Rosszindulatú és hamis beállítás lesz a sorsunk, rosszul ítélik majd meg indulatainkat, cselekedeteinket, ki fogják kezdeni jellemünket. Ilyen módon nyilvánul meg a Sárkány haragja. De azt is láttam, hogy a legkevésbé se csüggedjünk el. Erőnk Jézusban, Védőügyvédünkben rejlik. Ha alázatosan Istenben bízunk, és erősen ragaszkodunk ígéreteihez, akkor kegyelmet és mennyei bölcsességet ad, hogy elviseljük Sátán mindennemű cselvetéseit, és győztesként kerüljünk ki.

7BC 972.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – A nagy veres sárkány, a párduchoz hasonló fenevad és a bárányszarvú fenevad jelképében Isten azt a három hatalmat mutatta meg Jánosnak, amely különösképpen részt vesz Isten törvényének letaposásában és Isten népének üldözésében. Ez a háború az idők végéig fog tartani. Isten népét, kiket a szent asszony és gyermekei jelképeznek, jelentéktelen kissebségként ábrázolja. Az utolsó időben csak maradék létezett. Ezekről szól János, akik megőrzik Isten parancsait és a Jézus bizonyságtételét” (Idők jelei 1899. nov.1).

1T 210.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. – Láttam Isten népének erőtlen állapotát. Láttam, hogy nem Isten hagyta el őket, hanem ők hagyták el Istent, váltak langyosakká. Náluk megvan az igazság elmélete, de hiányzik belőlük az üdvözítő, megmentő hatalma. Ahogy közeledünk az idők végéhez, az ördög nagy haraggal száll le közénk, mert tudja, hogy kevés ideje van. Különösen a maradék ellen fordítja hatalmát. Hadat fog viselni ellenük, megosztásukra és szétszórásukra fog törekedni, hogy elgyengüljenek, és le tudják győzni őket. Isten népe viselkedjen körültekintően, és húzzák az igát együttes erővel. Legyenek egy akaraton, egy véleményen, és akkor igyekezetük nem tékozol, hanem erőteljesen láthatóvá válik, építeni fogják a jelen igazság ügyét. Rendet kell tartanunk, és közösen kell rendet tartanunk, máskülönben a Sátán ki fogja használni az alkalmat.

9MR 362-63.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel.

JÉ 672.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel. Az emberek saját maguk által felállított törvényeikkel biztosan Isten törvénye ellen munkálkodnak majd. Igyekeznek mások lelkiismeretére kényszerítő nyomást gyakorolni, és buzgalmukkal saját törvényeik érvényességét kierőszakolni, hogy azok segítségével elnyomhassák embertársaikat.
Az Isten törvénye elleni háború, amely még a mennyben kezdődött el, az idők végéig folytatódik. Mindenki próbára tétetik. Engedelmesség vagy engedetlenség, ez az a kérdés, amelyről az egész világnak döntenie kell. Mindenkit felszólítanak, hogy válasszon Isten törvénye és az emberek parancsolatai között. Itt húzzák meg a nagy választóvonalat. Csak két osztály lesz. Mindenki megmutatja majd, hogy vajon a hűség oldalát választotta-e vagy a lázadás oldalát.

NK 513.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel.A valdensek közül némelyek szombatot ünnepeltek. Sokáig tartó, véres üldözésük beszédesen szemlélteti, milyen politikát folytatott Róma a vele ellenszegülőkkel. Mások is hasonlóképpen szenvedtek a negyedik parancsolat iránti hűségükért. Az etióp és abesszin egyház történelme különösképpen sokatmondó. A középkor sötétjében Közép-Afrika keresztényeit szem elől veszítette a világ, és ők hosszú századokon át szabadon gyakorolhatták hitüket. De Róma végül tudomást szerzett létezésükről, és az abesszin császárt csakhamar rávette, hogy ismerje el a pápát Krisztus helytartójának. Ezt további egyezkedések követték. Majd egy rendelet született, amely a legszigorúbb büntetés terhe mellett megtiltotta a szombat ünneplését. A pápai zsarnokság azonban nemsokára olyan kellemetlen iga lett, hogy az abesszinok elhatározták: letörik a nyakukról. Iszonyú harc árán kiűzték birodalmukból a római katolikusokat, és helyreállították az ősi hitet. A gyülekezetek boldogan köszöntötték a szabadságot, és soha nem felejtették el azt a leckét, amelyet Róma megtévesztéseiről, fanatizmusáról és önkényuralmáról tanultak. E félreeső ország népe örült, ha a keresztény világ többi része nem vett róla tudomást.

ST 1894 JUNI 18.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozék egyebekkel.

ST 1889. ÁRPTIL 22.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel.

ST 1892. MÁR. 28.Megharagvék azért a sárkány az asszonyra… hadakozzék egyebekkel.

7BC 972.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – A nagy veres sárkány, a párduchoz hasonló fenevad és a bárányszarvú fenevad jelképében Isten azt a három hatalmat mutatta meg Jánosnak, amely különösképpen részt vesz Isten törvényének letaposásában és Isten népének üldözésében. Ez a háború az idők végéig fog tartani. Isten népét, kiket a szent asszony és gyermekei jelképeznek, jelentéktelen kissebségként ábrázolja. Az utolsó időben csak maradék létezett. Ezekről szól János, akik megőrzik Isten parancsait és a Jézus bizonyságtételét” (Idők jelei 1899. nov. 1).

7BC 981.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – Kik ezek? Isten különleges népe, akik a földön bebizonyították hűségüket. Kik ezek? Akik megtartották Isten parancsolatait és a Jézus hitét: akik a megfeszítettet tartották Üdvözítőjüknek” (1903, 132. kézirat).

CW 79.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.

JÉ 334.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – Isten parancsolatainak emberi előírásokkal történő helyettesítése nem szűnt meg. Még a keresztényeknél is vannak olyan intézmények, szokások, melyeknek nincs szilárdabb alapjuk, mint az atyák hagyományai. Az ilyen, pusztán emberi tekintélyen nyugvó szokások helyettesítik az isteni rendeléseket. Az emberek ragaszkodnak hagyományaikhoz, nagyra becsülik szokásaikat, és gyűlöletet táplálnak azok iránt, akik megpróbálják megmutatni nekik tévedésüket. Napjainkban, amikor felhívást kapunk, hogy figyeljünk Isten parancsolataira és a Jézus hitére, ugyanazt az ellenségeskedést tapasztaljuk, ami Jézus idejében megnyilvánult. Isten maradék népéről íratott meg: „Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jel 12:17).

Ev 179.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – Isten Igéjének igazságairól mindannyiunknak egy a hite… Üzenetünk világszéles. Művünk súlypontja: Isten parancsolata és Jézus Krisztus bizonyságtétele” (1887, 37. levél).

EW 42.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – 1849. március 24-én a Mainei Topshamban az ottani testvérekkel nagyon jó és érdekes összejövetelünk volt. Isten Lelke kiáradt ránk és én lélekben elragadtattam az élő Isten városához. Megmutattatott nekem, hogy Isten parancsolatai és Jézus Krisztus bizonyságtétele, mely a zárt ajtóra utal, elválaszthatatlanok. Isten törvényeinek teljes jelentősége éppen akkor lett nyilvánvaló és Isten népe a szombat igazságot éppen akkor ismerte fel, midőn a mennyei szentélyből a szentek szentjébe vezető ajtó megnyílt. Itt a szentek szentjében van a frigyláda s benne a Tízparancsolat. Ez az ajtó mindaddig zárva volt, míg Jézus közbenjárói tisztje a szentélyben, 1844-ben befejeződött. Akkor zárta be a szentély ajtaját és felnyitotta a szentek szentjét, a második kárpiton átlépett, ahol most a frigyláda előtt áll, és ahova most Izrael hite irányul.

EW 58.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Kedves Testvéreim! Legyenek állandóan Isten parancsai és Jézus Krisztus bizonyságtétele gondolataitoknak tárgyai, és ezek űzzék el a világi gondolatokat tőletek. Midőn lefekszetek és mikor felkeltek, ezekről elmélkedjetek. Életetek és eljárástok legyen összhangban az ember Fiának eljövetelével. Az elpecsételés ideje rövid, s csakhamar bevégződik. Most, amíg a négy angyal tartja a négy szelet, itt az ideje, hogy megerősítsük és biztosítsuk elhivatottságunkat és kiválasztottságunkat.

EW 66.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – Ezután a menny dicsőségéhez ragadtattam el, a kincsekhez, amelyek ott már készen állnak a hívők számára. Minden kedves és dicső volt. Az angyalok édes dalokat énekelte s mikor befejezték, levették koronáikat fejükről, Jézus lábaihoz helyezték, s kedves hangon kiáltották: Dicsőség, hallelúja! Én is velük együtt magasztaltam és dicsőítettem énekemmel a Bárányt és valahányszor kinyitottam ajkamat dicsőítésére, mindannyiszor áthatotta lelkemet annak a dicsőségnek kimondhatatlan érzete, amely engem körülvett. Nagy, rendkívüli, örökkévaló dicsőség volt. Az angyal így szólott: „Az a kis sereg, amely Istent szereti, parancsolatait megtartja s hűséges mindhalálig, örökli ezt a dicsőséget, állandóan örvendhet Jézus jelenlétének, és együtt énekelhet az angyalokkal.

EW 261.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – Láttam, hogy Istennek számos hűséges gyermeke van a névleges adventisták és a névleges egyházak között is, és még mielőtt a hét csapás kiöntetik a földre, az őszinte és igaz lelkek és lelkészek kihivatnak onnan, és örömmel elfogadják az igazságot. Sátán ezt jól tudja; ezért, még mielőtt elhangzana a harmadik angyal hangos kiáltása, izgalmakat idéz elő egyházában, hogy a hívek azt higgyék, miszerint Isten velük van. Azt hiszi, hogy ily módon sikerül néki az őszinte lelkeket továbbra is félrevezetni és elhitetni velük, hogy Isten még mindig munkálkodik az egyházakért. Azonban a világosság fényesen felragyog, és az őszinte lelkek elhagyják az elesett egyházakat és a „maradék”-hoz csatlakoznak.

NK 453.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Ádám korától kezdve mindmáig nagy ellenségünk a sanyargatásra és a pusztításra fordítja hatalmát. Most készül az egyház elleni utolsó hadjáratára. Azok, akik Jézust akarják követni, harcba sodródnak ezzel a könyörtelen ellenséggel. A keresztény ember minél inkább követi mennyei Példaképét, annál biztosabb, hogy Sátán támadásainak célpontjává lesz. Akik tevékenyen részt vesznek Isten ügyében; akik igyekeznek leleplezni a gonosz csalásait, és bemutatni Krisztust az embereknek, mindazok Pállal együtt elmondhatják, hogy az Urat alázatos lélekkel, könnyhullatások és kísértések között szolgálják.

NK 526.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – Amikor a protestáns egyházak elvetik az Isten törvénye mellett szóló világos szentírási érveket, szívesen elnémítanák azokat, akiknek a hitét nem tudják a Bibliával megdönteni. Míg behunyják szemüket a tények előtt, állásfoglalásuk azok üldözéséhez vezet, akik lelkiismeretükre hallgatva távol tartják magukat a többi keresztény gyakorlatától, és nem hajlandók elismerni a pápai szombattal járó követelményeket.
Az egyházi és állami méltóságok összefognak, hogy minden rendű és rangú embert rábeszéljenek; kényszerítsenek, vagy megvesztegetéssel rávegyenek a vasárnap tiszteletben tartására. A mennyei tekintély hiányát zsarnoki rendeletekkel pótolják. A politikai korrupció kiöli a jogosság szeretetét és az igazság tiszteletét. Még a szabad Amerikában is a hatalmasságok és a törvényhozók, hogy a nép kegyét megnyerjék, követelésének engedve kötelezővé teszik a vasárnap megtartását. A lelkiismereti szabadságot, amelynek oly nagy volt az ára, már nem tartják tiszteletben. A nemsokára meginduló küzdelemben teljesedik e prófétai kijelentés: „Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jel 12:17).

PK 375.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Azok a próbák, amelyek Isten népét Eszter korában sújtották, nemcsak arra a korra jellemzőek. A patmoszi látnok végigtekintette a korokat az idők végéig, és ezt mondta: „Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele”(Jel 12:17). A föld jelenlegi lakói közül egyesek e szavak teljesedésének tanúi lesznek. Az a lelkület, amely a letűnt korokban az igaz egyház üldözésére késztette az embereket, a jövőben hasonló eljárást fog kiváltani Isten hűséges gyermekeivel szemben. Már folynak az előkészületek erre az utolsó nagy küzdelemre.
Isten maradék népe elleni végső rendelet nagyon fog hasonlítani ahhoz, amelyet Ahasvérus adott ki a zsidók ellen. Az igaz egyház ellenségei ma a szombat parancsát megtartók kis csoportjában Márdokeust látnak a kapuban. Isten népének a menny törvénye iránti tisztelete állandó szemrehányást jelent azok számára, akik nem félik az Urat, és lábbal tiporják szombatját.
Sátán felháborodást ébreszt a népszerű szokásokat és hagyományokat visszautasító kisebbséggel szemben. Magas állású és neves emberek fognak szövetkezni a törvényt megvető, gonosz emberekkel, hogy tanácskozzanak velük Isten népe ellen. Gazdagság, lángelme, műveltség összefog, hogy megvetéssel illesse őket. Üldöző uralkodók, lelkészek, egyháztagok esküsznek össze ellenük. Szóban és írásban, kérkedéssel, fenyegetéssel és gúnnyal igyekeznek megtörni hitüket. Megtévesztéssel és dühös felhívásokkal fogják felkelteni az emberi indulatokat. Mivel az „így szól a Szentírás” szavakkal nem tudnak a bibliai szombat képviselői ellen semmit sem felhozni, ezért az erőszak eszközével lépnek fel. A törvényhozók meghajolnak a vasárnaptörvény követelései előtt, hogy ezzel népszerűségre tegyenek szert, és pártfogásban részesüljenek. De azok, akik félik Istent, nem fogadhatják el a Tízparancsolat egyik előírását, sértő intézményt. Ezen a csatatéren vívja meg utolsó nagy harcát az igazság a tévelygéssel. Nem lehet kétség a harc kimeneteléről. Ma is, mint Eszter és Márdokeus korában, az Úr megvédi igazságát és népét.

1Szem 157.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – Az a munka (mű), amelyet az Úr ezekben az időkben ránk bízott, hogy az embereknek az igazi világosságot, mint a megváltás és az engedelmesség próbakövét hirdessük, az Isten parancsolata és a Jézus hite.”

1Szem 368.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Parancsolattartó embereknek nevezzük magunkat, de nem ismerjük eléggé az isteni törvény messze ható alapelveinek hatalmas mélységét. Nem fogjuk fel annak szent jellegét. Sokan, akik az igazság tanítóinak vallják magukat, nem rendelkeznek világos látással az Isten törvényének tanítása terén, mert nincs élő ismeretük az Úr Jézus Krisztusról (1894, 1o3. levél).

2Szem 85.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Isten parancsolatai és Jézus bizonyságtétele, ez az az üzenet, melyet hirdetnünk kell a világban. Isten Igéje nem elmélet, hanem a gyakorlatban ültetendő igazság. Világossága a napsugarakhoz hasonlóan mindenhová behatol. Megvilágosít minden embert, aki olvassa, érti és gyakorolja tanításait. „Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja: és megadatik néki” Jak 1,5. (1894, 103. levél).

2Szem 110-11.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Az a feladatunk, hogy hirdessük Isten parancsolatait és Jézus krisztus bizonyságtételét- „Készülj Istened elé!” (Ámos 4,12) –ezt az üzenetet kell a világ elé tárnunk. Ez számunkra is személyes figyelmeztetést jelent. Isten felszólít, hogy tegyünk félre minden terhet és a bennünket oly könnyen megkörnyékező bűnt. Testvérem, az a feladatod, hogy felvedd Krisztus igáját. Gondoskodj róla, hogy házad a sziklára épüljön! Ne kockáztasd örök életedet! Lehet, hogy már nem éled meg az előttünk álló veszélyt rejlő eseményeket. Életünk egyetlen percre se nincs biztonságban. Nem kellene-e minden pillanatban vigyáznod? Nem kellene-e alapos önvizsgálatot tartanod és elgondolkodnod azon, hogy mit tartogat számodra az örökkévalóság?

1T 223.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – Csakis olyan név felel meg, ami összhangban áll hitvallásunkkal, kifejezi hitünket, és különleges népnek jelöl meg bennünket. A Hetednapi Adventista név meg nem szűnő intés a protestáns világ számára. Itt a válaszvonal Isten imádói és azok között, akik a fenevadat imádják, és felveszik jegyét. A nagy vita Isten parancsolatai, és a fenevad követelményei között folyik. A sárkány azért visel hadat a szentek ellen, mert megtartják Istennek mind a 10 parancsolatát. Ha lebocsátják a lobogót, és feladják hitük különleges vonásait, a sárkány békébe fogja hagyni őket. De felkeltik haragját, mert magasra merészelik emelni a zászlót, és kimerik bontani a lobogót a protestáns világ ellen, amely a pápaság intézményét imádja.

1T 337.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.K. vén tudja, ilyen lelkület lakik benne. Egyesíti erejét a sárkány seregével, ellenzi Isten parancsolatainak és a Jézus hitének magtartóit. Nagy küzdelem áll előtte. A szombatról ugyanaz az álláspontja, mint a hetednapi baptistáké. Válaszd el a szombatot az üzenetektől és rögtön erejét veszti. Amikor viszont a harmadik angyal üzenetével kapcsolódik össze, olyan hatalom kíséri, amely meggyőzi a hitetleneket és kételkedőket és hatalommal hozza ki őket, hogy álljanak, éljenek, növekedjenek és virágozzanak az Úrban. Ideje, hogy Wisconsiban megtalálja álláspontját. „Ki tart az Úrral?” A hűségeseknek, a tapasztaltaknak ezt kellene kiáltaniuk minden helységben. Isten elvárja, hogy kijöjjenek és elszakadjanak a különböző hatásoktól, ami elválasztja őket egymástól és az igazság nagy alapzatától, melyre isten az Ő népét vezeti.

6T 395.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – Feladatunk az, hogy naggyá és dicsőségessé tegyük Isten törvényét. Be kell bizonyítanunk Isten szent Igéjének igazságát. Fel kell magasztalnunk a Szentírást, mint az élet szabályát. Tökéletes szelídséggel, a kegyesség lelkületével és Isten szeretetével kell felhívnunk az emberek figyelmét arra a tényre, hogy az Úr Isten a menny és a föld teremtője, s hogy a hetedik nap az Úrnak szombatja.
Az Úr nevében kell előrehaladnunk, zászlóját kibontanunk, Igéjét javasolnunk. Mikor a hatóságok megparancsolják majd, hogy hagyjuk abba ezt a tevékenységet: Amikor megtiltják majd, hogy hirdessük Isten parancsolatait és a Jézus hitét, akkor lesz szükséges azt mondanunk, amit az apostolok mondtak: „Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogy nem Istenre, ítéljétek meg, mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk” (Csel 4,19-20).

8T 117.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Isten parancsolata és a Jézus hite egységet alkotnak. Mindkettőt világosan be kell mutatni a világnak.
Isten szava bemutatja a harmadik angyali üzenet hirdetésének követelményeit: „Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elmébe, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatinak megőrizőivel, és akinél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jel.12,17). A vonakodás, hogy engedelmeskedjen Isten parancsolatai-nak, s az eltökélt gyűlöletet táplálja a parancsolatok hirdetői ellen, a sárkányt a legkeseredettebb harca vezeti Isten parancsolattartó népe ellen. A sárkány minden erejét beveti ellenük. „Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek, hogy senki ne vehesse, se el ne adhasson, hanem, csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma” (Jel 13,16-17).

9T 231.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.A maradék egyház nagy vizsgára és nyomorúságba fog kerülni. Akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, azok érezni fogják a sárkánynak és seregeinek dühét. Sátán alattvalóinak tekinti a világot, s a hitehagyó egyházakban magához ragadja a hatalmat. De akad kis csoport, amely ellene áll fensőbbségének. Ha el tudná törölni őket a föld színéről, diadala teljes lenne. Ahogy a pogány nemzeteket befolyásolta, hogy pusztítsák el Izraelt, úgy fogja a közeljövőben felkavarni a föld gonosz hatalmait, hogy semmisítsék meg Isten népét. Mindenkitől meg fogják követelni, hogy Isten törvényét áthágó emberi rendeleteknek engedelmeskedjenek. Akik hűek maradnak Istenhez és kötelességükhöz, azokat el fogják árulni „szülők, testvérek, rokonok és barátok” (Luk 21,16).

TM 57-58.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – Felhívom mindazokat, akik állításuk szerint az igazságban hisznek, felhívom mindnyájukat, hogy hittestvéreikkel egységben járjanak. Ne adjatok alkalmat a világnak, hogy bennünket szélsőségeseknek tartsanak, hogy széthúzás van közöttünk, mert az egyik ezt, a másik azt tanítja. Kerüljétek a széthúzást. Mindenki óvakodjék, vigyázzon, hogy a résnek építője legyen, ahelyett, hogy a falon állva törést ejtsen rajta. Legyen mindenki óvatos, ne panaszkodjék az egyetlen nép ellen, amely betölti a maradék népről adott leírást, nevezetesen: „megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hité”, s akik magasra emelik az életszentség színvonalát ezekben az utolsó napokban.

TM 114.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Isten parancsolatai és Jézus Krisztus bizonyságtétele, azaz a Prófétaság Lelke, immár birtokunkban van. Isten Igéjében felértékelhetetlen drágagyöngyök vannak. Akik az Igét kutatják, tartsák tisztán, világosan elméjüket. Ne engedjék, hogy étvágyukat ínyenckedés rontsa meg, ne hódoljanak kedvteléseiknek evésben ivásban.

TM 117.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Krisztus látomást adott Jánosnak: Isten parancsolatait és Jézus hitét tárta eléje. Ez határozottan hirdetnünk kell minden nemzetnek, népnek és nyelvnek. Babilon szimbóluma alatt bemutatott egyházak úgy tárulnak elénk, mint amelyek lelki magaslatukról lebuktak, s üldöző hatalommá váltak azokkal szemben, akik megtartják Isten parancsolatait, és akiknél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele. János ezt az üldöző hatalmat, bárányszarvú állatnak látja, amely úgy szól, mint a sárkány.

TM 133.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel, az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. Világosan láthatjuk, hogy a mi Urunk és Üdvözítő Jézus Krisztusunk megjelenésekor csak két csoport létezik majd. Melyik csoportba kívánunk tartozni? „Íme eljövök hamar” mondja Krisztus „és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek amint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” Ez a parancsolatok megtartóinak a sorsa. Vajon ne kívánkozzunk-e mindannyian abba a csoportba, amelynek joga van az élet fájához, s akik a kapukon át beléphetnek a városba?

TM 206.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Isten törvénytartó népe a közeljövőben szorult helyzetbe kerül, ám akik a világosságban járnak és terjesztették a világosságot, tapasztalni fogják, hogy Isten közbelép értük. Amikor minden a legfélelmetesebbnek látszik, Isten akkor mutatja meg hatalmát hűségesei érdekében. Ha nemzetünk, amelynek érdekében Isten olyan csodálatosan közbelépett, kiterjesztette föléje mindenhatóságának pajzsát, de feladja a protestáns elvet, ha törvényhozása által támogatja Róma katolicizmusát, nevezetesen korlátozza a vallásszabadságot, akkor majd Isten is érezteti hatalmát őszinte hívei érdekében. Róma zsarnoksága tapasztalható lesz, ám Krisztus a mi mentsvárunk.

TM 410.Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. – Mindazáltal biztosan áll Isten alapzata. Ismeri az Úr az övéit. A megszentelt lelkész szájában nem találtatik álnokság. Olyan világos, mint a nappal, mentes a gonoszság minden foltjától. A megszentelt lelkészkar és a sajtó olyan hatalommá válik, hogy az igazság világossága eljut e szerencsétlen nemzedékhez. Testvéreim, világosságra, több világosságra van szükségünk. Fújjátok a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót a szent hegyen. Gyűjtsétek össze az Úr seregét, megszentelt szívvel, hogy halljátok, mit mond az Úr az Ő népének, mert fokozott világosságot ad azoknak, akik meghallgatják. Fegyverkezzenek, álljanak harcba, - az Úr segítségére a hatalmas ellen. Isten száll síkra Izraelért. A hazug nyelvek elnémulnak. Angyalok keze veri le az ellenük megtévesztő terveket. Sátán erődítései nem diadalmaskodhatnak. A harmadik angyal üzenetét siker koronázza. Ahogyan az Úr seregének Vezére lerombolta Jerikó falait, úgy arat diadalt az Úrnak törvénytartó népe. Minden ellenálló ellen vereséget szenved. Egyetlen lélek se panaszkodjék Isten szolgáira, akik mennyei üzenettel jöttek hozzájuk. Ne keressetek bennük hibákat, mondván: „Nagyon határozottak, kemény beszédeket szólnak.” Lehet, hogy keményen szólnak, de vajon nem szükséges-e? Isten majd megcsendíti a hallgatók fülét, ha nem fogadják el szavát vagy üzenetét. Megbélyegzi azokat, akik ellenállnak Isten szavának.

LLM 33.Akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.

1Szem 25-26.Akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.Mégis, most, amikor figyelmeztető és feddő bizonyságtételt küldök számotokra, sokan csupán White testvérnő véleményének tartják azokat. Pedig ezzel Isten Lelkét bántják meg. Nagyon jól tudjátok, hogyan jelentette ki magát Isten a jövendölés Lelkén keresztül. Elvonult előttem a múlt, a jelen és a jövő. Arcokat mutatott meg nekem, akiket azelőtt soha nem láttam, hanem évekkel később ismertem fel őket, amikor találkoztam velük. Az előzőleg tudomásomra hozott tárgyak élénk emlékei gyakran álomból ébresztettek fel. Éjszakákon átírtam leveleket, amelyek földrészünk másik feléből a válság idejére érkeztek meg, és súlyos veszedelemtől óvták meg Isten ügyét. Évek óta ez volt a kötelességem. Felülről jövő erő késztetett, hogy helytelenítsek és megrójak gonoszságokat, amelyeket azelőtt elképzelni sem tudtam. Mennyei vagy földi erőtől származik-e tehát az elmúlt 30 év munkássága?

18 MR 24.Akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.

Jel. 12,18

"És álla a tengernek fövenyére."

Egyes fordításokban ez a bibliaszöveg a 13. fejezet 1. versének a része. Tehát lásd

Jel. 13,1

.