11. fejezet

Jel. 11,1

"És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, akik abban imádkoznak."

7BC 972.Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát. – Már jó ideje folyik a végső ítélet. Az Úr most ezt mondja: „Mérd meg a templomot és a benne imádkozókat. Mikor dolgod végzése közben az utcákat járod, emlékezzél meg, hogy Isten mérlegel téged. Mikor házi kötelességeidet végzed, mikor beszélgetsz, Isten mérlegel téged. Ne feledd, hogy tetteid és szavaid fényképre kerülnek a menny könyveiben, amint az arckép a fényképész lemezére.
Itt folyik a tevékenység, a templom és a benne imádkozók lemérése, annak lemérése, hogy ki áll majd helyt az utolsó napon. Aki helytáll, azoknak gazdagon adatik Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel. Mikor munkánkat végezzük, ne feledjük, hogy valaki számon tartja a lelkületet, mellyel végezzük. Hozzuk hát be magtartó Urunkat életünkbe, világi munkánkba és a ház kötelességeinkbe. Akkor Isten nevében hátra akarunk hagyni minden fölöslegeset, minden pletykálkodást vagy haszontalan látogatást. Viselkedjünk inkább az élő Isten szolgáiként (1888, 4. kézirat).

7T 219. Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát. – Intézményeink felelős vezetőit az Úr kipróbálja. Ha Krisztust veszik példaképül, bölcsességet, szakértelmet és jó belátást ad nekik. Növekedjenek a kegyességben, s a Krisztus útjai iránti hajlamban. Jellemük Krisztus képmására alakul. De ha nem ragaszkodnak az Úr útjához, értelmükön, ítélőképességükön más lelkület veszi át a parancsnokságot, kihagyják számításukból az Urat, saját útjaikat követik, s elhagyják a régebbi álláspontjaikat. A világosságot megkapták. Ha eltávolodnak attól, senki se igyekezzen lekenyerezni őket, hogy maradjanak, mert csak kerékkötőkké és csapdákká válnak. Eljött az idő, amikor mindent megrendít az Úr, ami rendíthető, hogy ami megváltozhatatlan az megmaradjon. Mindenkinek az ügye Isten elé kerül. Most méri meg a templomot és az benne imádkozókat.

TM 17-18.Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát. – Az Úr képességekkel és áldásokkal halmozta el egyházát, hogy bemutassa mindenhatóságát a világ előtt, és hogy egyháza tökéletes legyen Őbenne. Állandó képviselője a másik, az örökkévaló világnak. E földieknél magasabb rendű törvényeknek, egyháza legyen a mennyeinek hasonlatosságára épült templom. Az angyalmérnök lehozta aranyrúdját a mennyből, hogy minden kő mennyei mérték szerint legyen faragva és méretezve. Legyen csiszolva, mint a menny jelvénye: sugározza minden irányban az igazság napjának fényes sugarait! Az egyház tápláléka: mennyei manna s állandó kegyelmének egyedüli vezetése alatt. A világosság és az életszentség tökéletes fegyverzetébe öltözötten kezdi meg végső küzdelmét. A salak, az értéktelen anyag megsemmisül: az igazság befolyása pedig tanúsítja megszentelő, nemesítő jellemét a világ előtt...

TM 209.Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát. – Az Urat hinnünk és szolgálnunk kell, Ő a nagy „ÉN VAGYOK”: feltétlenül bízzunk benne. Emberek ne hozzanak törvényeket, hogy helyettesítsék Isten törvényét. Ne arra neveljük, hogy emberek emberekre nézzenek, és ne emberekbe bízzanak, mert emberi bölcsesség nem elegendő annak eldöntésére, hogy részt vegyenek-e az Úr művében. Ha Isten munkát bíz egyénekre, emberek ne ellenkezzenek. Ne akadályozzák Istent tervei kivitelében: sajnos ez ismételten megtörtént.
Ahhoz, hogy Isten egyháza templomhoz hasonlítson, építsük a mennyben mutatott minta szerint, és nem ember lángesze szerint. Emberi elgondolások gyakran akadályozzák Isten terveinek megvalósítását. Isten az arany mérő rudat nem adta halandó emberek vagy testületek kezébe, bármi legyen is rangjuk vagy hivatásuk. Ez a mérce a mennyei Építész kezében van. Ha emberek nem avatkoznak bele az Isten tervébe, ha engedik, hogy Ő hasson a gondolatokra és a jellemre, hogy terve szerint építsék fel, akkor olyan mű létesül, amely megállja a legnagyobb próbák viharát is.

4SP 261.Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát.

YI 1886. aug. 25.Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát.

Jel. 11.fej.

A templom és a két bizonyságtevő

15MR 1906. május 18. – Mindenki, aki megérti e dolog jelentését, olvassa el a Jelenések 11. fejezetét. Olvass el minden verset és tudd meg a dolgokat, amelyeknek még meg kell lenniük e városokban! Olvasd el e könyv 18. fejezetében bemutatott jeleneteket.

Jel. 11,2

"De a tornácot, amely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig."

6T 366-367.De a tornácot, amely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd. – Isten földi és mennyei egyháza egy gyülekezetet alkot. A földi hívők és a soha el nem bukott mennyei lények, egyetlen egyházat képeznek. A szent földi istentisztelet minden mennyei lényt érdekel. A menny belső udvaraiba figyelnek a föld külső udvaraiban elhangzó bizonyságtételekre. A földön imádkozók dicséretét és hálaadását átveszik a mennyei kórusok. Dicséret és hálaadás hangzik a menny udvaraiban, mert Krisztus nem hiába halt meg Ádám elbukott gyermekeiért. Míg az angyalok magából a kútfőből isznak, a földön a szentek a trónról hömpölygő tiszta patakokból oltják szomjukat; azokból a patakokból, melyek megörvendeztetik Isten városát. Bárcsak valamennyien tudatában lennénk annak, hogy milyen közel van a menny a földhöz! Mikor a földi gyermekei nem is gondolják, a világosság angyalainak társaságában vannak. Minden embert hangtalan tanú őriz és igyekszik Krisztushoz vonni. Mindaddig mennyei értelmes lények vigyáznak rá, és addig van remény, amíg nem áll ellene a Szentléleknek, a maga örök romlását okozva. Senki se feledje, hogy a földön Isten angyalai vannak jelen a szentek minden gyülekezésén. Hallgatják a bizonyságtevést, az énekeket és az imákat. Ne feledjük, hogy a mennyei angyalok seregeinek kórusa kíséri dicséreteinket.

AT 401-02.De a tornácot, amely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd. – Krisztus mondja, hogy a hét gyertyatartó között jár. Ez jelképezi viszonyát a gyülekezetekhez. Összeköttetése népével állandó. Ismeri gyermekeinek valóságos állapotát. Figyeli helyzetüket, kegyességüket, odaadásukat. Noha Jézus a Főpap és Közbenjáró a mennyi szentélyben, János mégis úgy látja Őt, mint aki földi gyülekezetei között jár-kel. Fáradhatatlan éberséggel állandóan őrködik felettük, vajon nem homályosul-e, vagy alszik ki valamelyik őrálló fáklyája? Ha a gyertyatartókat csupán emberek gondoznák, lobogó lángjuk csakhamar lankadna és kialudna. Az Úr házának azonban Ő az őrizője; a templom csarnokának hű védelmezője. Állandó gondoskodása és megtartó kegyelme az élet és világosság forrása.

NK 50. A szent várost tapodják negyvenkét hónapig. – A hatodik században a pápaság már szilárd alapot nyert. Székhelyét a császári városba állította fel, és a római püspököt az egész egyház fejének nyilvánították. A pogányság helyet adott a pápaságnak: „a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő királyiszékét, és nagy hatalmat” (Jel 13,2). Ekkor kezdődött el a Dániel és a Jelenések próféciájában megjövendölt 1260 éves pápai elnyomás (Dán 7,25; Jel 13,5-7). A keresztényeknek választaniuk kellett: Vagy feladják feddhetetlenségüket, és elfogadják a pápai szertartásokat és vallásgyakorlatot, vagy elsorvadnak a földalatti börtönökben, meghalnak a kínpadon, a máglyán vagy a hóhér bárdja alatt. Ekkor teljesedtek Jézus szavai: „Elárulnak, pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért” (Luk 21,16-17). Hevesebb üldözés szakadt a hűségesekre, mint bármikor azelőtt, és a világ, hatalmas harcmezővé vált. Krisztus egyháza évszázadokig elszigeteltségben és az ismeretlenség homályában talált menedéket. A próféta ezt mondja: „Az asszony, pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják õt ezerkétszázhatvan napig” (Jel 12,6).

NK 243.A szent várost tapodják negyvenkét hónapig. Az itt említett két időszak - a „negyvenkét hónap” és az „ezerkétszázhatvan nap” - egy és ugyanaz. Mindkettő ugyanazt az időszakot jelenti, amely alatt Krisztus egyháza Róma elnyomásától szenvedet. A pápai fennhatóság 1260 éve i. sz. 538-ban kezdődött, és így 1798-ban ért véget.
Egy francia katonai egység megszállta Rómát, és fogságba ejtette a pápát, aki aztán a számkivetésben meghalt. Jóllehet nemsokára új pápát választottak, de a pápai hierarchia, azóta sem tudta előbbi hatalmát gyakorolni.
Az egyház üldöztetése nem tartott az 1260 éves időszak végéig. Isten irgalmas volt népéhez, és megrövidítette a súlyos megpróbáltatás idejét. Amikor a Megváltó megjövendölte az egyház „nagy nyomorúság”-át, ezt mondta: „Ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok” (Mát 24:22). A reformáció hatására az üldözés már 1798 előtt véget ért.

NK 273-274.A szent várost tapodják negyvenkét hónapig. – Ez huszonöt évvel később következett be. Megjelenését az a tény tette megdöbbentőbbé, hogy a próféta megjövendölte teljesedésének pontos idejét is. Amikor a Megváltó az olajfák hegyén a tanítványainak az egyház sokáig tartó megpróbáltatásáról, az 1260 éve pápai üldözésről beszélt – amelynek megrövidítését megígérte, – említést tett bizonyos eseményekről, amelyek megelőzik eljövetelét, és meghatározta, mikor tűnik fel közülük az első: „De azokban a napokban, az után a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik” (Márk 13,24). Az 1260 nap illetve év 1798-ban ért véget. Az üldözés negyed évszázaddal előbb majdnem megszűnt. Az üldözést követően Krisztus szavai szerint, a nap elsötétedik. 1780. május 19-én teljesedett be ez a prófécia.

NK 318. A szent várost tapodják negyvenkét hónapig. – Pál apostol figyelmeztette a gyülekezetet, hogy Krisztus eljövetelét ne saját korában várja: „Nem jön az el addig, - mondta- mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,” (2Thess 2,3). A nagy hitehagyás, azaz „bűn embere” hosszú uralkodása előtt nem várhatú Urunk ádventje. A „bűn embere”, aki „a törvényszegés titkos bűne”, „A veszedelemnek fia”, és „a törvénytaposó” néven is ismert, a pápaságot jelképezi, amelyről a próféta megjövendölte, hogy 1260 évig fenntartja uralmát. Ez az időszak 1798-ban ért véget. Krisztust ezt megelőzően nem jöhetett el. Pál figyelmeztetése egészen 1798-ig érvényes. Krisztus második eljövetelének hirdetése ezután vált esedékessé.

8T 67. – A szent várost tapodják negyvenkét hónapig. – Jeruzsálem példájában láthatjuk mi lesz a gyülekezet sorsa, ha visszautasítja az Isten-adta világosságot, és nem hajlandó a szerint járni. Isten Jeruzsálemet szent megbízatással tüntette ki. De a nép megrontotta az igaságot és megvetett minden kérlelést és figyelmeztetést. Tanácsát nem tartották tiszteletben A templom udvarait árúikkal, és rablással szentségtelenítették meg. Az önzést, a pénz szerelmét, az irigységet, veszekedést melengették. Mindenki nyereséget hajhászott minden elképzelhető módon. Krisztus elfordult tőlük, s így szólt: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, hogy mondjak le rólad? Hányszor akartam, egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk egybegyűjti kiscsirkéit szárnya alá, de te nem akartad.”

Jel. 11,3

"És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig."

NK 244.Prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig. – Ennek az időszaknak nagyobb részében Isten tanúbizonyságai az ismeretlenség homályában maradtak. A pápai hatalom el akarta rejteni a nép elől az Igazság Igéjét, és hamis tanúkkal cáfoltatta meg bizonyságtevését. Amikor a vallási és világi hatóság betiltotta a Bibliát; amikor igazságait kiforgatták, és mindent megtettek, amit csak ember és démon megtehet, hogy a nép figyelmét eltereljék róla; amikor azokat, akik hirdetni merték szent igazságait, hitükért üldözték, elárulták, kínozták, börtönbe vetették, vértanúvá tették, vagy arra kényszeríttették, hogy fellegvárakban és a föld barlangjaiban és üregeiben keressenek menedéket - akkor a hű tanúbizonyságok gyászruhában prófétáltak. De a bizonyságtevés az 1260 éves időszak alatt sem szűnt meg. Voltak a legsötétebb időkben is hűséges emberek, akik szerették Isten szavát, és féltették becsületét. E hű szolgák bölcsességet, erőt és képességet kaptak Isten igazságának hirdetéséhez.

4SP 188.Prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig. –

NK 245. Prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig. – Róma a Biblia iránti tisztelet ürügyén azt a politikát folytatta, hogy a Bibliát egy ismeretlen nyelv börtönébe zárta, és elrejtette az emberek elől. Róma uralkodása alatt a tanúbizonyságok „gyászruhába öltözve prófétáltak.” De támadt egy másik hatalom - a „mélységből feljövő fenevad” -, hogy nyílt, nevén nevezett háborút indítson Isten szava ellen.

Jel. 11,4

"Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak."

CW 113-14. A két olajfa.

NK 243. A két olajfa. – A két tanúról még ezt is mondja a próféta: „Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek a földnek Istene előtt állnak.” „Az én lábamnak szövétneke - mondja a zsoltáríró - a Te igéd, és ösvényemnek világossága” (Jel 11,4; Zsolt 119,105). A két tanúbizonyság az ó- és újtestamentumi Szentírást jelképezi. Mindkettő nagy súllyal tesz bizonyságot Isten törvényének eredetéről és örökérvényűségéről. Mindkettő tanúsítja a megváltás tervét is. Az ótestamentumi előképek, áldozatok és próféciák előremutatnak az eljövendő Megváltóra. Az Újtestamentum evangéliumai és apostoli levelei hírt adnak arról a Megváltóról, aki pontosan úgy jött el, ahogy az előképek és a próféciák előre jelezték.

KP 281. – A két olajfa. A két olajfából az aranyolaj aranycsöveken átömlött a gyertyatartó olajtartójába, onnan, pedig a szentélyt megvilágító aranylámpákba. Így közvetítik az Isten közelében levő szent angyalok is a Szentlelket azoknak, akik életüket Istennek szentelik. A két felkent feladta, hogy továbbítsa a menny kegyelmét, mert csak Isten kegyelméből lehet az ima lábunk szövétneke és ösvényünk világossága. „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! Azt mondja a Seregeknek Ura”(Zak 4,6).

TM 339-340. A két olajfa. Az Ige a prédikátor világossága, s míg a mennyei olajfa aranyolaja a tartóba árad, az élet lámpása olyan fénnyel világít, olyan tisztán és hatalmasan, hogy mindenki felismeri. Akik ilyen kiváltság, ilyen szolgálat részesei, ha szívük fogékony a Szentlélek befolyására, sugallataira, akkor megérzik a benső, a lelki életet. Isten szeretetének tüze felgyullad bennük.

Jel. 11,5

"És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni."

NK 244-245. Ha valaki akar nékik ártani. „És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni” (Jel 11,5). Az ember nem tiporhatja sárba Isten szavát büntetlenül. A Jelenések könyvének záró fejezetéből megtudhatjuk, mit jelent ez a félelmetes ítélet: „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak” (Jel 22,18-19).

Jel. 11,6

"Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják."

JÉ 349.Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget. – Péter az egyház alapját képező igazságot fejezte ki, s Jézus most megtisztelte őt, mint a hívők egész testületének képviselőjét. Ezt mondta. „És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Máté 16,19).
A „mennyek országának kulcsai” Krisztus szavai. A Szentírás minden szava az Övé, tehát mindegyik ide tartozik. E szavaknak hatalmukba áll kinyitni és bezárni a mennyet. Kijelentik a feltételeket, melyek alapján az emberek elfogadtatnak, vagy elvettetnek. Ezért az Isten Igéjét hirdetők munkája vagy élet illata az életre, vagy halál illata a halálra. Erre a küldetésre örök következmények terhe nehezedik.

Jel. 11,7

"És mikor elvégezik az ő bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi őket, és megöli őket."

NK 245. És mikor elvégezik az ő bizonyságtételüket. – Mikor elvégzik az ő bizonyságtételüket. A két tanúbizonyság gyászruhában való prédikálásának ideje 1798-ban ért véget.” Amikor közeledett homályban végzett munkálkodásuk vége, „a mélységből feljövő fenevad”-dal jelképezett hatalom háborút indított ellenük. Európa számos országában az egyházon és az államon uralkodó hatalmasságokat évszázadokon át Sátán irányította a pápaság közvetítésével. Itt azonban a sátáni hatalom új megjelenési formáját látjuk.

4BC 1152. És mikor elvégezik az ő bizonyságtételüket.Amint a vég közeleg, Isten szolgáinak bizonyságtétele egyre határozottabb, egyre erőteljesebb lesz, az igazság fényét villantva a tévedéseknek és elnyomásnak arra a rendszerére, mely már annyi ideje tartja az elsőbbséget. Az Úr erre az időre szóló üzeneteket küldött számunkra, hogy örök alapokra állítsuk a kereszténységet. S aki csak hisz a jelen igazságban, elengedhetetlenül ne a maguk, hanem Isten bölcsessége szerint álljanak; építsék fel emberöltők alapjait. Ezeket romlásépítőként, ösvények megújítójaként jegyzik be a mennyei könyvekbe, hogy ott lakhassanak. Akár a legkeserűbb ellenállással szemben is, de fönn kell tartanunk az igazságot, mivel ez az igazság. Nem egyedül csak az ember fáradozik, hanem Isten munkálkodik az emberek értelmén. A nagy fölvilágosító hatalom Krisztustól jön; Krisztus példájának tündöklő voltát az igehirdetéskor a nép elé kell tárnunk (1890, 1f. levél).

NK 248. A mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük. – A mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi őket és megöli őket.” Azok az erők, amelyek Franciaországban a forradalom alatt hatalomra jutottak, olyan harcot indítottak Isten és szent Igéje ellen, amilyet a világ addig még nem látott. Isten imádatát a nemzetgyűlés megtiltotta. A Bibliákat összeszedték, és a gúny minden lehetséges kifejezése közepette nyilvánosan elégették. Isten törvényét a sárba taposták. A bibliai szertatásokat eltörölték. A heti nyugalomnapot megszüntették, és helyette minden tizedik napon Istent káromolva tivornyáztak. Tilos volt keresztelni, és úrvacsorát osztani. A temetőkön jól láthatóan kiplakátozták, hogy a halál örökké tartó alvás.

Jel. 11,8

"És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak utcáin, amely lélek szerint Sodomának és Egyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett."

NK 245-246. Ama nagy városnak utcáin, amely lélek szerint Sodomának és Egyiptomnak hivatik.Ama nagy város’, amelynek utcáin a tanúbizonyságokat megölték, és ahol holttestük feküdt, „lélek szerint” Egyiptom. A bibliai történelemben jelentkező nemzetek közül a legvakmerőbben Egyiptom tagadta az élő Isten létezését, és szállt szembe parancsaival. Egy uralkodó sem mert Egyiptom királyánál nyíltabban és fölényesebben fellázadni a menny tekintélye ellen. Amikor Mózes az Úr nevében átadta az üzenetet, a fáraó kevélyen válaszolt: „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam az Izraelt? Nem ismerem az Urat, és nem is bocsátom el Izraelt” (2Móz 5,2). Ez istentagadás. Az Egyiptommal jelképezett nemzet hasonlóképpen megtagadta az élő Isten kívánalmait, és hasonló hitetlen és kihívó magatartást tanúsított. „Ama nagy város”-t „lélek szerint” Sodomához is hasonlítja a próféta. Sodoma törvényrontó romlottsága különösképpen erkölcstelenségében mutatkozott meg. Ez a bűn annak a nemzetnek is kiemelkedő jellemvonása volt, amelyre ráillik e szentírási minősítés.
A próféta szavai szerint tehát nem sokkal 1798 előtt olyan erők támadnak, amelyek harcot indítanak a Biblia ellen. Abban az országban, ahol Isten két tanújának bizonyságtevését elnémítják, megmutatkozik a fáraó istentagadása és Sodoma erkölcstelensége.”

NK 246-248.Sodomának és Egyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett. „Ahol a mi Urunk is megfeszíttetett. Franciaország a próféciának ezt a részét is betöltötte. Egy országban sem gyűlölték jobban Krisztust, mint itt. Egy országban sem ütközött az igazság elkeseredettebb és kegyetlenebb ellenállásba. Az üldözéssel, amellyel Franciaország az evangélium hitvallóit büntette, Krisztust tanítványai személyében feszítette meg.
Századról századra hullt a szentek vére. Miközben a valdensek életüket áldozták Piedmont hegyén „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért, testvéreik, a francia albigensek hasonló bizonyságot tettek az igazságról. A reformáció idején az igazság híveit iszonyú kínzások közepette ölték meg. Királyok és nemesek, előkelő nők és törékeny leányok, a nemzet büszkeségei kíváncsian nézték végig Jézus mártírjainak gyötrelmét. A bátor hugenották az emberi szív legszentebb jogaiért vívott kemény csatákban ontották vérüket. A protestánsokat törvényen kívül helyezték, díjat tűztek ki fejükre, és üldözték őket, mint a vadállatokat.
Az „egyház a pusztában”, az ősi kereszténységnek az a néhány folytatója, akik a XVIII. században Franciaország déli hegységeiben rejtőzve éltek, még ápolták atyáik hitét. Ha éjnek idején a hegyoldalon vagy elhagyott mocsarakban össze mertek gyűlni, dragonyosok rontottak rájuk és életfogytiglani gályarabságba hurcolták őket. A franciák legtisztább, legcsiszoltabb és legértelmesebb emberei iszonyú kínzások közepette tolvajok és gyilkosok között voltak láncra verve. Másokkal irgalmasabban bántak. Hidegvérrel lelőtték a fegyvertelen, tehetetlenül térdre hulló imádkozókat. Elaggott férfiak, védtelen nők és ártatlan gyermekek százai maradtak holtan a földön összejövetelük helyén. A hegyoldalon vagy az erdőben, a szokásos gyülekezési helyeken „minden negyedik lépésnél a gyepen tetemek, a fákon akasztott emberek voltak”. Az a vidék, amelyet letarolt a kard, a bárd, a máglya, „egy hatalmas sivár pusztasággá alakult.Ezek a rémtettek nem... sötét korszakban játszódtak, hanem XIV. Lajos fényes korszakában - akkor, amikor a tudomány és az irodalom virágzott. Az udvar és a főváros hittudósai tanult, ékesszóló férfiak voltak, és szerfelett tetszelegtek a szelídség és a szeretet ajándékának látszatával.”
De a sötét bűntettek sorában a legsötétebb, a szörnyű századok ördögi tettei között a legiszonyatosabb a Szent Bertalan-éji vérfürdő volt. A világ még ma is borzadva gondol e mérhetetlenül gyáva és kegyetlen mészárlásra. Franciaország királya katolikus papok és főpapok unszolására beleegyezett ebbe a rettenetes cselekménybe. Az éj közepén harangkongatással adtak jelt az öldöklésre. Az otthonukban csendesen alvó protestánsok ezreit, akik bíztak királyuk becsületszavában, minden figyelmeztetés nélkül kihurcolták, és hidegvérrel lemészárolták.
Miként Krisztus láthatatlan vezérként vezette ki népét az egyiptomi szolgaságból, úgy állt Sátán ebben a kegyetlen munkában, a mártírok számának megsokszorozásában láthatatlanul alattvalói élén. Párizsban hét napig tartott az öldöklés. Az első három napon elképzelhetetlen dühvel. A vérfürdő nemcsak a fővárosra korlátozódott, hanem a király külön rendeletére kiterjedt minden olyan tartományra és városra is, ahol protestánsok éltek. Az öldöklők nem voltak tekintettel sem korra, sem nemre. Nem kímélték sem az ártatlan csecsemőt, sem az ősz öreget. Nemest és parasztot, időst és fiatalt, anyát és gyermeket együtt mészároltak le. Az öldöklés két hónapig tartott Franciaország-szerte. Az ország színe javából hetvenezren pusztultak el.
Amikor a mészárlás híre eljutott Rómába, az egyházatyák ujjongása nem ismert határt. Lorraine kardinálisa a hírhozót ezer koronával jutalmazta. Az Angyalvár ágyúiból tisztelgő lövés dördült el. Harangok zúgtak minden templomtoronyból; örömtüzek változtatták nappallá az éjszakát, és XIII. Gergely a kardinálisok és más egyházi méltóságok kíséretében hosszú menetben vonult a Szent Lajos-templomba, ahol Lorraine kardinálisa Te Deumot énekelt... A mészárlás emlékére érmét is vertek, és a Vatikánban még mindig látható három Vasari-freskó, amelyek az admirális lerohanását, a mészárlás cselszövését megtanácskozó királyt és magát a vérfürdőt ábrázolják. Gergely elküldte Károlynak az aranyrózsát; és a mészárlás után négy hónappal... Önelégülten hallgatta egy francia pap prédikációját, ... aki arról az „örömteli és boldog napról beszélt, amikor a legszentebb atya megkapta a hírt, és ünnepélyes lelkülettel elment, hogy köszönetet mondjon Istennek és Szent Lajosnak.”
Ugyanaz a mesterelme, amely a szent Bertalani vérfürdőt előkészítette, vezette a forradalom jelentését is. Jézus Krisztust csalónak állították, és a francia hitetlenek jelmondata így hangzott: Le a nyomorulttal! Aki alatt Krisztust értették. A mennyet kihívó és undorító gonoszság karöltve járt, és a legaljasabb emberek, a legalábbvalók, a legkegyetlenebbek és a bűnnek züllött szörnyetegei a legmagasabb polcra lettek emelve. Mindebben a legmagasabb hódolat a Sátánnak szólt, amíg Krisztust, Aki az igazság, tisztaság és az önzetlen szeretet, megfeszítették.

Jel. 11,9

"És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni."

Jel. 11,10

"És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait."

NK 248.És a föld lakósai örülnek és örvendeznek rajtuk, és ajándékokat küldenek egymásnak.A hitetlen Franciaország e két tanúbizonyság dorgáló szavát elutasította. Isten Igéje holtan feküdt utcáikon és mindazok, akik gyűlölték Isten törvényének korlátozásait és követelményeit, ujjongtak. Az emberek egész nyíltan hívták ki maguk ellen a menny Királyát. Mint hajdanában a bűnözők, ők is úgy kiáltoztak: „Mint tudhatná ezt az Isten, s van-e a Magasságosban értelem?” (Zsoltár 73,11.)
Istenkáromló vakmerőséggel, mely szinte felülmúlja szavahihetőségét, az új rend egyik papja mondta: Isten, ha vagy, bosszuld meg káromló nevedet! Én dacolok veled. Te hallgatsz. Nem merészeled mennyköveidet belém hajítani. Ki fog többé létedbe hinni?Milyen visszhangja ez Fáraó kihívásának: „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak! Nem ismerem az Urat.”
„Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten” (Zsolt. 14,1). Az Úr, pedig kijelenti igazságának elferdítéséről: „mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenek előtt” (2Tim 3,9). Miután Franciaország megtagadta az élő Isten imádatát, Aki „magasságos és felséges és örökké lakozik” csak rövid idő telt el és a legajasabb bálványimádásba sűlyedt, amennyiben imádta az ész istennőjét egy ledér nő személyében.” Ezt tette a nemzetgyűlés képviselőinek, a legmagasabb polgári és törvényadó testület jelenlétében. Ezt a történetíró így jeleníti meg: „Ez őrült idő egyik szertartása felülmúlhatatlan, egyrészt ízléstelen, másrészt vallástalansága miatt. Egy csoport zenésznek kinyitották a Konvent kapuját, akik után ünnepélyes körmenetben a városi hatóság tagjai következtek. Maguk előtt kisérték az eljövendő istenítés tárgyát – egy asszonyt, körülfogták fátyollal, akit az értelem istenének neveztek. Miután a Nemzetgyűlés elé hozták, ünnepélyes külsőségek között levették fátylait, és az elnök jobbjára ültették. A tömeg akkor ismerte őt fel: Az ész legalkalmasabb képviselőjének Franciaország nemzetgyűlése nyilvános hódolatot mutatott be. Ez az istentelen és nevetséges alakoskodás bizonyos formákat tartott be. Az ész istennőjének a forradalom nagyjainak hódolni akart, megismételte és utánozta.”
Ez az istentelen és nevetséges maskaraság szokássá vált; az értelem istennőjének felszentelését az egész országban utánozták és ismételgették, különösen azokban a helységekben, ahol a lakosság bizonyítani akarta, hogy felnőtt a forradalom szintjére.
A szónok, aki az ész imádatát bevezette, mondta: „Törvényhozók! A törvényhozó fanatizmus elvesztette támasztékait és átadta helyét az észnek. Homályos szeme nem viselhette el a világosság fényét. Ma szinte mérhetetlen tömeg gyűlt össze gótikus tetői alatt, melyet ímé első ízben az igazság szavát visszhangozzák. Itt a franciák a szabadság és az ész igaz istentiszteletét tartják. Itt teszünk a Köztársaság seregeinek jólétéért újabb fogadalmat. Itt az élettelen bálvány imádata helyett az ész istennőjét imádjuk majd, ezt az élő képet a természet mesterművét.
Amikor az istennőt a konvent elé vitték, a szónok kézen fogva és a gyűlés elé fordulva mondta: „Halandók! Ne féljetek többé olyan erőtlen mennydörgésektől, melyet csupán a ti félelmetek teremt. Ezután csak az észt és semmi más istenséget el nem ismerünk. Bemutatom nektek legtisztább és legnemesebb képét, ha már bálványok kellenek nektek, akkor csak ilyennek áldozzatok... Ész fátyla hull le a szabadság fenséges szenátusa előtt.”
Miután az elnök az istennőt átölelte, egy pompás kocsiba emelték és ott a jelenlevők tolongása között a Notr-Dam (mi asszonyunk) székesegyházba vitték, hogy az istenség helyét elfoglalja. Majd a főoltárra tették, és ott a jelenlevők hódolattal adóztak neki.’
Nemsokára nyilvánosan elégették a Bibliát: ’A múzeum népes társasága a főváros nagytermébe lépett ezzel a kiáltással: ’Éljen az ész!’ Egy rúdon különböző könyvek félig elégett maradványait, breviriumokat, misekönyveket, köztük az Ó és az Új szövetség kivonatait körülhordozták, melyekről az elnök így nyilatkozott: „Vezekeltünk egy nagy tűzvészben mindazokért a balgaságokért, amelyre az emberiséget késztették.”

EÉ 43-44. – Mivelhogy e két próféta. – „Hogy a növekvő gonosszal szembeszálljanak, Isten új eszközökről gondoskodott a szülők számára a nevelés munkájában. A prófétákat a legrégibb időktől fogva Istentől kijelölt tanítóknak ismerték el. A legmagasabb értelembe vett próféta az volt, aki közvetlen sugallatra beszélt, és közölte a néppel az Istentől kapott üzeneteket. Prófétának nevezték azokat is, akiket bár nem közvetlenül ihletve, de mégis Isten hívott el, hogy tanítsák a népet az Ő utaira és munkáira. Ezeknek a tanítóknak a kiképzésére alapította Sámuel az Úr utasítására a prófétaiskolákat.

Jel. 11,11

"De három és fél nap múlva életnek lelke adaték Istentől ő beléjük, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik őket nézik vala."

NK 256.De három és fél nap múlva életnek lelke adaték Istentől ő beléjük. – Isten hűséges tanúbizonyságainak, akiket „a mélységből feljövő” istenkáromló hatalom megölt, nem kellett sokáig csendben maradniuk. „Három és fél nap múlva életnek lelke adaték Istentől őbeléjük, és lábaikra állának: és nagy félelem esék azokra, akik őket nézik vala” (Jel 11:11). 1793-ban a Francia Nemzetgyűlés elfogadta azokat a rendeleteket, amelyek eltörölték a keresztény vallást, és elvették a Bibliát. Ugyanez a testület három és fél évvel később elfogadta azt a határozatot, amely érvénytelenítette ezeket a rendeleteket, azaz engedélyezte a Szentírást. A világ megdöbbent azoknak a súlyos bűncselekményeknek a láttán, amelyek a szent kinyilatkoztatások elvetésének következményei voltak. Az emberek felismerték az Istenbe és Igéjébe - az erény és erkölcsösség alapjába - vetett hit szükségességét. Így szól az Úr: „Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izrael Szentje ellen!” (Ésa 37,23.) „Azért íme, megismertetem velük ezúttal, megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem” (Jer 16,21).

Jel. 11,12

"És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jöjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben; és láták őket az ő ellenségeik."

NK 256-257. És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jöjjetek fel ide. – A két tanúbizonyságról a próféta ezt is kijelenti: „És hallának nagy szózatot az égből, amely ezt mondja vala nékik: Jöjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben, és látók őket az ő ellenségeik” (Jel 11,12). Amióta Franciaország háborút indított Isten két tanúbizonysága ellen, azóta e tanúbizonyságok olyan megbecsülésben részesülnek, mint soha azelőtt. 1804-ben megalakult a Brit és Külföldi Bibliatársulat. Ezt hasonló szervezetek követték, számos európai fiókintézménnyel. 1816-ban létrejött az Amerikai Bibliatársulat. A Brit Bibliatársulat megalakulásáig a Biblia ötven nyelven jelent meg. Azóta sok száz nyelvre és nyelvjárásra lefordították.
Az 1792-es évet megelőző ötven év során a külmisszió nem sok figyelmet kapott. Nem alakultak új egyesületek, és csak kevés egyház tett erőfeszítéseket arra, hogy a kereszténységet pogány országokban terjessze. A XVIII. század vége felé azonban nagy változás történt. Sokan elégedetlenek lettek a racionalizmus következményeivel, és felismerték, hogy szükség van mennyei kinyilatkoztatásra és tapasztalatokon alapuló vallásra. Ettől kezdve a külmisszió rendkívüli fejlődésnek indult.
A nyomtatás tökéletesítése lendületet adott a Biblia terjesztésének. A különböző országok közötti érintkezési lehetőségek növekedése, az előítélet és a nemzeti elzárkózás emelte ősi válaszfalak leomlása és a római pápa világi hatalmának elvesztése utat nyitott Isten Igéje előtt. Néhány évig a Bibliát korlátozás nélkül árulták Róma utcáin, és most már eljutott a benépesült földgolyó minden részébe. Emberek milliói fogtak össze a Biblia elleni harcban, de annyira eredménytelenül, hogy ahol korábban száz volt, most tízezer, sőt százezer példány van Isten könyvéből. Az egyik korai reformátornak a keresztény egyházról mondott szavai szerint ’a Biblia olyan üllő, amely már sok kalapácsot elkoptatott’. Így szól az Úr: „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz” (Ésa 54,17).
„Istenünk beszéde mindörökre megmarad”! „Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak” (És 40,8; Zsolt 111,7-8). Ami emberi tekintélyen alapszik, meghiúsul; de ami Isten változhatatlan szavának sziklájára épül, örökké megáll.

Jel. 11,13

"És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget."

NK 205. – És lőn abban az órában nagy földindulás. – Amikor Franciaország Istent megtagadta, a Bibliát pedig félredobta a gonosz emberek, és a sötétség hatalmai pedig ujjongtak, hogy az olyan hosszú ideje óhajtott célt elérték, hogy kialakult egy birodalom, amely Isten törvényeinek korlátaitól felszabadult. „Mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve őbennük, hogy gonoszt cselekedjenek” (Préd 8,11). Azonban az igazságos és szent törvény áthágása elkerülhetetlenül magával hozza a szenvedést és a megsemmisülést. Habár a büntetés nem jön mindjárt a törvény áthágása után, de biztos az, hogy nem fog elmaradni. A hitehagyás és a gonosztettek évszázadai a megtorlás napjára halmozták fel a haragot, és amikor gonoszságuk mértéke betelt, Istennek megvetői csak későn tapasztalták, hogy rettenetes dolog Isten türelmét kimeríteni. Isten fékező Lelke, aki Sátán kegyetlen hatalmát korlátozza nagymértékben elvonult és ő, akinek egyetlen öröme az emberek nyomorúsága, saját akarata szerint munkálkodhat. Akik a lázadás szolgálatát vállalták, annak gyümölcseit is le kellett aratniuk mindaddig, amíg az ország gaztettekkel annyira megtelt, hogy azt toll meg nem örökítheti. Az elpusztult megyékből és a lerombolt városokból rettenetes kiáltás tört fel. Franciaországot mintha földrengés rázta volna meg. A vallást, a törvényt, a családot, az államot és az egyházat ugyanaz az elvetemült kéz gyötörte le, amely Isten törvénye ellen emelkedett fel. Igazság a bölcs ember szava: „A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen” (Példa 11,5). „Bár meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolgok, akik az ő orcáját félik; A hitetlennek, pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orcáját” (Préd 8,12-13). „Azért hogy gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották. Esznek azért az ő újtoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. (Példa 1,29-31).

Jel. 11,14

"A második jaj elmúlt; íme a harmadik jaj hamar eljön."

RH 1915. márc. 11.A második jaj elmúlt; íme a harmadik jaj hamar eljön.

2T 552. A második jaj elmúlt; íme a harmadik jaj hamar eljön. Ha Isten vigyázt parancsol azoknak, akiket elhívott, hogy hirdessék az igazságot, de nem engedelmeskednek, súlyosabb jaj nyugszik azokon, akik tiszta kéz és ártatlan szív nélkül vállalják ezt a szent hivatást. Ahogy keserű bánat vár azokra, akik megszenteletlen szívvel és élettel hirdetik az igazságot, ugyanúgy keserű bánat vár azokra is, akik elfogadják és megtartják a megszenteletleneket abban a hivatásban, amelynek nem tudnak eleget tenni. Ha Isten Lelke nem szentelte meg, nem tette ártatlanná és nem tisztította meg azok kezét és szívét, akik szent dolgokkal szolgálnak, akkor a maguk értelmezése szerint fognak szólni, tökéletlen lelki életük szerint.

4SG-b 59-60.A második jaj elmúlt; íme a harmadik jaj hamar eljön.

SpTA01b 37-38. A második jaj elmúlt; íme a harmadik jaj hamar eljön.

WB 1902. szept. 9. A második jaj elmúlt; íme a harmadik jaj hamar eljön.

Jel. 11,15

"A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik."

CT 414-15.E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek.

NK 270. (GC 301) – E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek.Krisztus eljövetelekor „mindenek” újjáteremtetnek dicsőségben, „amikről szólott az Isten minden Ő szent prófétájának szája által eleitől fogva” (Csel 3,21). Akkor az ország régóta tartó uralma megtörik, és „e világnak országai a mi Urunkéi és az Ő Krisztusáéi’ lesznek, ’aki örökkön örökké uralkodik” (Jel 11,15). „Megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt. Kisarjasztja „az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.Ő „lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának” (És 40,5; 61,11; 28,5).

KP 45.E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek. – A magban levő csíra az Isten által belehelyezett törvényszerűséget követve növekszik. Fejlődése nem emberi képességektől függ. Ez érvényes Krisztus országára is. Ez az ország új teremtés. Fejlődésének elvei ellentétesek az evilági országokat szabályzó elvekkel. A földi hatalmat nyers erőszak útján győznek, és uralmuk fenntartásának eszköze a fegyver. Az új birodalom alapítója a Béke Fejedelme. A Szentírás vadállatok képében mutatja be a földi hatalmakat. Krisztus pedig „Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Ján 1,29). Kormányzati módszerében nincs nyers erőszak, nincs lelkiismereti kényszer. A zsidók azt gondolták, hogy Isten országa úgy jön létre, mint a világ országai. Az igaz életet kívülről ható intézkedésekkel akarták elérni. Módszereket és terveket dolgoztak ki. Krisztus, pedig olyan elveket állít fel, az igazság és az igazságosság elvét, amellyel meghiúsítja a tévelygést és a bűnt.

Jel. 11,16

"És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orcájára és imádá az Istent..."

18.vers

Jel. 11,17

"...ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és aki valál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted...."

18.vers

Jel. 11,18

"És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják."

EW 36. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Az 1849. év január 5-én, a szent szombat kezdetén imára gyűltünk össze Belden testvér családjánál Rocky Hillben (Conn. Állam), amikor Isten Szentlelkét árasztotta ránk. Látomásba elragadtattam a szentek- szentjébe, ahol Jézust, mint Izrael Közbenjáróját láthattam. Ruhájának szegélyén csengők és gránátalmák váltakoztak. Láttam, hogy Jézus mindaddig nem hagyja el a szentek-szentjét, amíg minden egyes lélek esete végleg el nem dőlt, akár örök életre, akár kárhozatra. Isten haragja mindaddig nem zúdul a földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek-szentjében, amíg a papi ruháját le nem veti, és fel nem veszi a bosszúállás köntösét. Akkor Jézus megszűnik közbenjárni Isten és emberek között s Isten, sem habozik többé, hogy kiöntse elegyítetlen haragját mindazokra, akik igazságát elvetették.
Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítéltetésének ideje egymástól különálló események, amelyek egymást követik. Mihály fejedelem sem kelt még fel s hogy a nyomorúság ideje, amelyhez fogható még soha nem volt, még nem kezdődött meg. A pogányok már haragszanak egymásra, de ha Főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkel, magára ölti bosszúállás palástját és kiönti a hét utolsó csapást.

EW 85-86. És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Kedves keresztény barátaim! Miután az 1851-ben kapott tapasztalataimnak és látomásaimnak rövid vázlatát közzétettem, kötelességemnek tartom, hogy e kicsiny munkám néhány pontját megmagyarázzam, továbbá, hogy újabb látomásaimat ismertessem.
1. A 22. oldalon a következőket olvashatjuk: „Láttam, hogy a szent szombatnap a válaszfal az igaz Izrael és a hitetlenek között és az is marad; és hogy a szombat az a nagy kérdés, amely Isten várakozó szentjeinek szívét egyesíti. Láttam, hogy Istennek vannak gyermekei, akik még nem ismerték fel és nem tartják a szombatot; de nem vetették el a szombatra vonatkozó világosságot. És a nyomorúság kezdetén betölt bennünket Isten Szentlelke úgy, hogy szerte jártunk és tökéletességben hirdettük a szombatot.”
Ezt a látomást 1847-ben kaptam, amikor még nagyon kevesen tartották meg a szombatot az adventisták közül. Ezek közül is csak nagyon kevesen feltételezték, hogy megtartásának olyan nagy a fontossága, hogy választófalat húz Isten népe és a hitetlenek közé, de most már kezdjük látni a látomás beteljesülését. A nyomorúság idejének kezdete”, amiről itt szó van, nem arra az időre vonatkozik, amikor a csapások ki lesznek töltve, hanem arra a rövid időre, ami kitöltésüket megelőzi, amikor Jézus még a szentélyben tartózkodik. Akkor jön el a nyomorúság ideje a földre, amikor az üdvösség ideje lezárul, a nemzetek igen haragszanak, de még féken vannak tartva, hogy ne akadályozzák a harmadik angyal munkáját. Ebben az időben árad ki a késői eső, vagyis jön el „a felüdülésnek ideje az Úrnak színétől”, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos kiáltásának, s hogy elkészítse a szenteket és megállhassank a hét utolsó csapás idején.

1Szem. 210. És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Isten tanítása szerint az 1844 után tapasztalt fanatizmus az üzenet záró szakaszában újra felüti a fejét körünkben, így éppoly határozottsággal kell szembesülnünk ezzel a gonosszal, mint korábbi tapasztalataink idején.
Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. A próféciák teljesednek. Különös és eseménydús történelem íródik a menny könyveibe – olyan események, melyek az Ige kijelentése szerint közvetlenül Isten nagy napját fogják megelőzni. A világon minden bizonytalanságban van. A nemzetek dühödtek és komoly előkészületeket tesznek a háborúra. Nemzet-nemzet ellen, ország-ország ellen támad. Isten nagy napja rohamosan közeleg. Noha a nemzetek háborúra és vérontásra sorakoztatják őket, az angyaloknak adott parancs még mindig érvényben van: azaz mindaddig tartsák vissza a szeleket, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek homlokukon.

6T 14. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Sorsdöntő, komoly események küszöbén állunk. A jövendölések beteljesedőben vannak. Különös, eseménydús történelmet jegyeznek a mennyei könyvekbe. A világon minden lázban ég. Háborúkat látunk, háborúk hírét halljuk. A nemzetek megharagudtak, és eljött a halottak megítéltetésének az ideje. Váltják egymást az események, hogy elhozzák az Isten napját, mely igen siet. Mintha már csak pillanatnyi idő lenne hátra. Már most nemzet támad nemzet ellen, ország-ország ellen, mégse nincs általános háború. Isten angyalai visszatartják a négy szelet, amíg Isten szolgáit elpecsételik homlokukon. Ha ez megtörténik, a világ hatalmai fölsorakoztatják erőiket az utolsó csatára.

9T 26-27. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Szívem gyakran nehéz, mert sokan vannak, akik tevékenykedhetnének, de semmit sem tesznek, mivel Sátán kísértésének játékszerei. Az igazságot ismerő minden gyülekezeti tagnak munkálkodnia kell, míg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Nemsokára megértjük, mit jelent az éjszaka. Az Isten Lelkét a szomorúság elüldözi a földről. Haragszanak egymásra a nemzetek. Mindenfelé háborús készülődések folynak. Küszöbön áll az éj. A gyülekezet ébredjen fel, s lásson kijelölt munkájához. Minden művelt és egyszerű gyülekezeti tag hirdetni tudja az igazságot.
Előttünk van az örökkévalóság. A függöny hamarosan felgördül. Mire gondolunk, mennyire ragaszkodunk önző kényelemszeretetünkhöz, míg körülöttünk lelkek pusztulnak el? Teljesen érzéktelenné vált-e szívünk? Nem látjuk, s nem értjük meg, hogy másokért kell fáradoznunk? Testvéreim, azok közül valók vagytok, akiknek van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak? Hát hiába adta néktek Isten az akaratának ismeretét? Hiába küldött figyelmeztetést figyelmeztetés után, hogy közel van a vég? Hiszitek-e Igéjének kijelentéseit, hogy mi következik a világra? Hiszitek-e, hogy Isten büntetései függnek a világ lakósai fölött? Hogyan tudtok hát kényelmesen, gondtalanul és közömbösen ülni?

1T 304.És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Megmutatták nékem az emberi család legyengült állapotát. Minden nemzedékkel gyöngébb lesz fajunk, és minden fajta betegség senyveszt minket. A szegény halandók ezrei nyomorék, beteg testtel, feldúlt idegekkel, borongó értelemmel vonszolják gyászos életüket. A Sátán hatalma egyre terjed az emberi családon. Ha az Úr nem jönne el hamar, és nem semmisítené meg Sátán hatalmát, a világ rövid időn belül lakatlanná válna.

TM 182-183. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod.A kegyelem angyala nemsokára távozik a földről, s a hét utolsó csapás zúdul a világra. Bűn, gyalázat, bánat és sötétség uralkodik minden felé: de Isten még mindig felkínálja az embereknek azt a kiváltságot, hogy felcserélhetik a sötétséget világossággal, a tévedést igazsággal, a bűnt életszentséggel. Ámde Isten türelme és kegyelme is véget ér. Senki se gondolja, hogy hazugsággal elmenekülhet Isten haragja elöl, mert Isten a hazugság védfalát romba dönti. Isten haragjának mennykövei nemsokára hullani fognak, s ha a törvényszegők büntetése megkezdődött, akkor nincs szünet többé. Isten haragjának viharfelhői gyülekeznek, s csak azok állhatnak meg, akiket az igazság megszentelt Isten szeretetében, meg azokat, akik Krisztussal együtt elrejtőztek az Istenben, míg a pusztítás munkája bevégződik. Isten felkel, hogy bűneikért a világ lakósait megbüntesse, „s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!” (És 26,21.)

EW 280-281. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod.Jézus kilépett a szentek szentjéből, és hallottam a ruhája szélén levő csengettyűk zaját; amikor elhagyta azt, sötétség borult a föld lakósaira. Többé nem volt közbenjáró a bűnös ember és a megbántott Isten között. Amíg Jézus közbenjárt az Atya és az emberek között ez féken tartotta a népeket; de amikor kilépett az Isten és az emberek közül, a fék is megszűnt s most már Sátán irányította a megátalkodott bűnösöket. Amíg Jézus a szentek szentében szolgált, a csapások nem áradhattak a földre. Ha szolgálatát befejezi, s közbenjárói tisztsége megszűnik, akkor többé semmi sem tarthatja vissza Isten haragját, amely teljes hevességében ömlik a gonoszok védtelen fejére, akik megvetették az üdvösséget és gyűlölték az intelmet. Abban a rettenetes időben Jézus felhagy esedezésével és a szentek közbenjáró nélkül élnek a szent Isten színe előtt. Minden egyes eset végleg eldőlt, minden drágakövet egybegyűjtöttek. Jézus egy pillanatig a mennyei szentély külső részében tartózkodott és ott azokat a bűnöket, amelyeket az idő alatt vallottak meg, amíg a szentek szentjében volt, Sátánra, a bűn létrehozójára helyezi, akinek a büntetést el kell szenvednie.

NK 432-33.A halottak ideje, hogy megítéltessenek. – Az ítéletre kijelölt időben – a 2300 nap végén; azaz 1844-ben – elkezdődött a vizsgálat és a bűnök eltörlése. Azoknak, akik valaha is magukra vették Krisztus nevét, át kell esniük az alapos vizsgálaton. Mind az élőket, mind a holtakat megítélik „azokból, amik a könyvekben voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.”

Jel. 11,19

"És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső."

BCL 57.Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.

1BC 1107.Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – A földi frigyláda az eredeti, mennyi szövetségláda másolata volt. A mennyei frigyszekrény mellett élő angyalok állnak, egyik szárnyukkal a kegyelem trónját fedik, többi szárnyukkal testüket takarják el tiszteletük és alázatuk jeléül (ST 1911. már. 21).

1BC 1109. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.Az eredeti törvény a mennyei frigyládában - Figyelmeztetlek benneteket, ne vessétek be tekintélyeteket Isten parancsolatai ellen. A törvény igaz, amint azt az Úr a mennyei templom számára leírta. Az ember lábbal taposhatja a földi másolatot, az Úr az eredetit ennek ellenére ott tartja az Isten szövetségládájában, a mennyben, s a szekrény közvetlen fedelén, közvetlenül a törvény fölött van a kegyelem trónja. Jézus áll a szövetségládája előtt, hogy közbenjárjon az emberért (1886, 6/a. kézirat).
A szövetségszekrényben levő törvényt megőrizte az Úr „Mikor, pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
Semmit sem lehet eltörölni a kőtáblákra írottakból. A törvény becses följegyzéseit a bizonyságládájában helyezték, s még most is ott van, biztonságban elrejtve az emberek elöl. Isten kijelölt időpontjában mégis elő fogja hozni e két kőtáblát, hogy bizonyság legyen az egész világ számára, parancsolatainak semmibevevése és a hamis szombat bálványimádó tisztelése ellen (1901, 122. kézirat).
Bőséges bizonyíték áll rendelkezésére Isten törvényének örökérvényű volta felöl. Isten ujja írta le azt, hogy soha ki ne lehessen törölni, soha el ne lehessen pusztítani. Isten elrejtette a két kőtáblát, hogy az ítélet nagy napján pontosan úgy hozza elő, ahogyan leírta (RH 1908. már. 26).

4BC 1139.Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.Az Ésaiásnak adott látomás Isten utolsó napokban élő népének állapotát ábrázolja. Nekik is előjoguk, hogy hitáltal szemléljék a szentélyben folyó tevékenységet. „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban.” Amint hit által betekintenek a szentek szentjébe s látják Krisztus tevékenykedését, ráébrednek, hogy ők is tisztátalan ajkú nép – olyan nép, melynek ajkáról gyakran hangzik el hiábavalóság, s akinek képességei, tulajdonságai nem szentelődtek meg, és nem az Úr dicsőségére használják őket. Van okuk kétségbeesni, amikor látják gyöngeségüket, méltatlanságukat, másfelől Krisztus dicsőséges jellemének tisztasága és szépsége közötti ellentétet. De ha ők is, mint Ésaisás elfogadják befolyását, melyet Isten terve szerint a szívre kell tennie, ha megalázzák szívüket Isten előtt, akkor van reménység számukra. Az ígéret íve a királyi szék felett feszül, s az Ésaiásért elvégzett lelki munkát értük is elvégzi az Úr. Isten meghallgatja a szívből fakadó könyörgést (RH 1896 dec. 22).

4BC 1152. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – (És 58,8-14) Hol találjuk azt a népet, melyhez így szól az Úr. Ki az, aki megépíti a régi romokat, és ki rakja fel az emberöltők alapzatait? Hol az a nép, amely világosságot nyert az égből felismerni, hogy rést ütöttek Isten törvényén?
Jelenések könyvében János ezt mondja: „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban” (Jel 11,19). János látomásban látta, hogy Isten népe várja az Ő eljövetelét s keresi az igazságot. Amint Isten megnyitotta templomát népe előtt, a frigyszekrényben levő Isten törvénye fényességet árasztott. Akik befogadták ezt a világosságot, azokat úgy mutatja be, hogy a harmadik angyal üzenetét hirdetik.
Ezt az angyalt az ég közepén látja repülni és kiáltja: „Nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!”

7BC 972.Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.Mikor a mennyben megnyílik Isten temploma, milyen dicső idő lesz az a hűségesek és igazak számára! A templomban látszani fog a szövetség ládája, melybe a két kőtáblát, Isten törvényének két tábláját helyezték. A két kőtáblát előhozzák rejtekhelyéről, s látni lehet rajtuk az Isten ujjával bevésett Tízparancsolatot. A szövetség ládájában fekvő két kőtábla meggyőző bizonyságtétel lesz Isten törvénye igazáról és kötelező követelményeiről (1902, 47. levél).
Szentségtörő elmék és szívek képzelték, hogy elég hatalmasak megváltóztatni az időket és a törvényt. Ámde a menny levéltárának biztonságában, Isten szövetségládájában ott áll a két kőtáblára írt parancsolatok eredetije. Földi hatalmasságoknak nem áll módjában elővenni a két kőtáblát az irgalom királyi széke alatti rejtekhelyéről (ST 1878. feb. 28).

CM 126.Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.

CW 30-31.Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.

EW 32-33. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. –A szentek szentjében láttam a frigyládát, amelynek oldalai és teteje tiszta aranyból volt. A frigyláda mindkét végén egy-egy dicső angyal állt, szárnyukat a láda fölé terjesztve. Arcukkal egymás felé fordultak és a frigyládára néztek. Az angyalok között az arany tömjénező állt. A frigyláda felett, ahol az angyalok álltak, fenséges mennyei fény ragyogott, hasonlóan Isten királyi székéhez. Jézus a frigyláda mellett állt, s amikor a szentek imája hozzá szállt, a tömjénező illatozott s Ő a szentek könyörgését azok illatával együtt az Atya elé vitte. A frigyládában volt az arany mannás-korsó, Áron kivirágzott vesszeje és a kőtáblák, amelyek könyvhöz hasonlóan voltak összehajtva. Jézus kinyitotta a táblákat és láttam az Isten ujjával írt Tízparancsolatot. Az egyik táblán négy, a másikon hat parancsolat volt. Az első kőtáblán levő négy parancsolat fényesebben ragyogott a másik hatnál. De a negyedik, a szombat parancsolata, a legfényesebb volt az összes között, mert Isten a szombatot szent nevének dicsőségére választotta el. A szent szombat dicsőségesnek látszott, - fényes dicsőség vette körül ezt a parancsolatot. Láttam, hogy a szombat parancsolata nem volt a keresztre szegezve. Ha úgy lett volna, akkor a többi kilenccel sem lenne másként, ami azt jelentené, hogy a többi kilenc parancsolatot is éppen úgy áthághatnánk, mint ahogyan a negyediket, a szombatot megszegik. Láttam, hogy Isten sohasem törölte el vagy váltóztatta meg a szombat parancsát, mert Isten nem változik. Ellenben az egyház helyezte át a hetedik napot a szombatról a hét első napjára, mert az Írások szerint az egyház „megváltóztatja az időket és a törvényt.

EW 42.Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – 1849 március 24-én Maine-i Topsham-ban élő testvérekkel nagyon jó és érdekfeszítő összejövetelünk volt. Isten Lelke rám áradt és én elragadtattam az élő Isten városához. Megmutattatott nekem, hogy Isten parancsolatai és Jézus Krisztus bizonyságtétele amely a zárt ajtón túl van elválaszthatatlanok. Isten törvényeinek teljes jelentősége éppen akkor lett nyilvánvaló, és Isten népe a szombat igazságát éppen akkor ismerte fel, amikor a szentélyből a szentek szentjébe vezető ajtó megnyílt, ahol van a frigyláda és benne a Tízparancsolat. Ez az ajtó mindaddig zárva volt, amíg Jézus közbenjárói tiszte a szentélyben 1844-ben befejeződött. Akkor zárta be a szentély ajtaját és megnyitotta a szentek szentjét. Átlépett a második kárpiton, és most a frigyláda előtt áll és Izrael hite most oda irányul.
Láttam, hogy Jézus bezárta a szentély ajtaját, s többé senki sem nyithatja azt ki, s kinyitotta a szentek szentjének ajtaját, és senki sem zárhatja be azt többé (Jel 3,7-8). Amióta Jézus megnyitotta a szentek szentjének ajtaját, amelyben a frigyláda és a Tízparancsolat van, azóta nyilvánvaló Isten népe előtt az isteni parancsolatok szentsége és érvényessége. Azóta próbáltatnak meg a szombat kérdésében.

EW 251-252.Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Láttam mi történt a mennyben 1844-ben, a prófétai korszak lejártakor. Amikor Jézus befejezte szolgálatát a szentélyben és bezárta annak ajtaját, sötétség borította el azokat, akik az eljöveteléről szóló üzeneteket hallották és elvetették, úgy, hogy ezek teljesen szem elöl tévesztették Őt. Ezután Jézus drága ruhákat öltött magára. Ruhájának alsó szegélyén gránátalmák és csengők váltakoztak. Válláról egy művészi kivitelű mellvért csüggött, amikor az megmozdult, a gyémántokhoz hasonlóan csillogott s beragyogott betűket, melyek nevekhez hasonlóan voltak a mellvértbe vésve. A fején koronához hasonló süveg volt. Öltözéke teljes volt. Angyalok vették körül és általuk kísérve tüzes szekéren átvonult a második kárpit mögé.

Az után utasítottak, hogy szemléljem meg a mennyei szentély két részét. Az ajtót képező függöny félre lebbent és engedélyt kaptam a belépésre. A templom első szakaszában láttam a hétágú gyertyatartót, a kenyerek asztalát, a tömjénező oltárt és a tömjénezőt. Minden tárgy mintha tiszta aranyból készült volna és visszatükrözték a belépő képmását. A szentélyt két-részre választó függöny, különböző színből, és különböző anyagból készült, szélén gazdag szegélyezés, melyet angyalok aranyszálakból beleszőtt képei díszítettek. A függönyt félrevonták és bepillanthattam a belső részbe is. A frigyládást láttam ott, amely mintha a legfinomabb aranyból készült volna. A láda keretét pompásan készített koronák alkották. A ládában kőtáblák voltak, amelyek Isten Tízparancsolatát tartalmazták.

EW 254. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.Amikor befejeződött Jézus szolgálata a mennyei szentélyben, nyomban a szentek szentébe lépett, megállt a frigyláda előtt, amely a Tízparancsolatot tartalmazza és elküldött egy hatalmas angyalt a földre, akire harmadik üzenetét bízta. Az angyal kezében pergament tekercs volt, s amint méltósággal és hatalommal leszállt a földre, félelmetes intelmet, rettenetes fenyegetést intézett az emberekhez, amilyet a föld lakósai még sohasem hallottak. Ennek az üzenetnek az volt a célja, hogy Isten gyermekeit az előttük levő kísértés és a szenvedés órájára figyelmeztesse. Az angyal ezt mondta: „A leghevesebb küzdelmet kell megvívniuk a fenevaddal és képével. Egyetlen reményük az örök életre, ha kitartanak. Habár életük veszélyeztetve van, mégis szilárdan ki kell tartaniuk az igazság mellett.” A harmadik angyal ezekkel a szavakkal fejezte be kijelentését: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” miután ezeket a szavakat elmondta, a mennyei szentélyre mutatott. Azok gondolatvilága, akik ezt az üzenetet elfogadták, a szentek szentjére irányult, ahol Jézus a frigyláda előtt áll, és utoljára jár közben, hogy engesztelést szerezzen azoknak, akik még kegyelemben részesülhetnek, s akik tudatlanul áthágták Isten törvényét. Úgy az élő, mint a halott igazakért bemutatja engesztelő áldozatát. Kegyelmében mindazokat befogadja, akik Krisztusba vetett reménnyel haltak meg. De mivel Isten törvényét nem volt alkalmuk világosan megismerni, tudatlanságukban áthágták parancsolatait.

MT 295. (EW 279-280) – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Arra az időre irányították figyelmemet, amikor a harmadik angyal üzenete lezárul. Isten ereje nyugodott meg népén; elvégezték munkájukat, és elkészültek az előttük álló megpróbáltatás órájára. Elnyerték a késői esőt, vagyis a felüdülést az Úrnak színétől, és az élő bizonyságtételt elevenítették. Mindenütt felhangzott az utolsó komoly figyelmeztetés, ami felingerelte és felbőszítette a föld lakósait, akik nem akarták elfogadni az üzenetet.
A mennybe ide-oda siető angyalokat láttam. Egy angyal oldalán tintatartóval visszatért a földről, és jelentette Jézusnak, munkáját elvégezte, a szenteket megszámlálta és elpecsételte. Akkor láttam Jézust, aki a Tízparancsolatot tartalmazó frigyláda előtt szolgált, ledobta a tömjénezőt. Felemelte kezét és ezt kiáltotta: „Meglett” (Jel 16,17) és az angyalseregek letették koronájukat, amint Jézus komoly kijelentése hangzott: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22,11).

NK 271. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.Isten trónját, amely a mennyei templomban, Isten lakóhelyén van, az igazság és az ítélet teszi erőssé. Az igazság törvénye, az erkölcs nagyszerű mércéje, amellyel megmér minden embert, a szentek szentjében van. A frigyládát, amely magába zárja a törvénytáblákat, a kegyelem királyi széke takarja. Előtte mutatja be vérét Krisztus a bűnösért igazság és irgalom így fonódik össze az emberért létrehozott megváltási tervben. Ennek a két isteni tulajdonságnak az egybefonódását csak a végtelen bölcsesség tudja kigondolni, és a végtelen hatalom tudja megvalósítani. Ez az összefonódás az egész mennyet ámulatba ejti, és imádatra készteti. A földi templom kerubjai tisztelettel fordulnak a kegyelem királyi széke felé, így jelképezve a mennyei sereg érdeklődését a megváltás munkája iránt. Ez annak az irgalomnak a titka, amelybe angyalok vágyakoznak betekinteni: hogy Isten akkor is igaz, ha megigazítja a megtérő bűnöst, és megújítja kapcsolatát az elbukott emberiséggel; hogy Krisztus lehajolt, és megszámlálhatatlan sok embert emelt ki a pusztulás örvényéből. Felöltöztette őket a maga igaz voltának folttalan ruhájába, hogy a megváltottak örökre az Isten közelébe és a soha el nem bukott angyalok társaságában legyenek.

NK 386-387. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.„Megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az Ő szövetségének ládája” (Jel 11,19). Isten szövetségének ládája a templom második helységében – a szentek szentjében – van. A földi szentélyszolgálatban, amely a „mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának” szolgálata volt, ebbe a helységbe csak a főpap mehetett be a nagy engesztelési napon, hogy megtisztítsa a templomot. Az a kijelentés pedig, hogy az Isten temploma „megnyilatkozék” a mennyben, és a szövetségének ládája láthatóvá lett, figyelmünket a mennyei szentek szentjének megnyílására, azaz 1844-re irányítja, amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező szolgálatát. Akik hitben felismerték, hogy nagy Főpapjuk a szentek szentjében elkezdte szolgálatát, meglátták a frigyládát is, és a szentély tanát tanulmányozva megértették, hogy a Megváltó szolgálatában váltás történt. Látták, hogy Jézus Isten szövetségének ládája előtt szolgál, és saját vérére hivatkozik a bűnösök érdekében.
A földi templomban a frigyláda magába foglalta a két kőtáblát, amelyre Isten felírta törvényét. A frigyláda csupán a törvénytáblák tartója volt, de értékessé és szenté tette a mennyei elvek jelenléte. Amikor Isten temploma megnyílt a mennyben, láthatóvá lett a testamentumát tartalmazó frigyláda is. A mennyei templomban – a szentek szentében – dicsőség övezi Isten törvényét, azt a törvényt, amelyet Isten mennydörgések közepette hirdetett ki a Sínai hegyen, és saját ujjával írta a kőtáblákra.
Isten törvénye, amely a mennyei templomban van, az eredeti szent törvény. A kőtáblákra írt és a Mózes öt könyvében feljegyzett rendelkezések pontosan ugyanazt örökítik meg. Akik ezt a fontos dolgot megértették, azok felismerték, hogy Isten törvénye szent és változhatatlan. Megértették úgy, mint soha azelőtt, hogy milyen súlya van a Megváltó e kijelentésének: „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik” (Máté 5,18). Isten törvénye, amely kinyilatkoztatja Isten akaratát, és visszatükrözi jellemét, örökre megmarad, „mint a felhőben levő bizonyság. A törvény egyetlen parancsa sem vesztette hatályát; egy jottája vagy pontocskája sem változott meg. Ezt mondja a zsoltáríró: „Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig” (Zsolt 119,89; 111,7-8).

LS 95-96. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Az Úr látomást adott nekem a mennyei szenthelyről. Isten temploma a mennyben kinyílt és láttam Isten ládáját a kegyelmi trónnal. A láda mindkét oldalánál egy-egy kerub áll, és szárnyukat a frigyláda fölé terjesztették. Arcuk egymás felé volt fordítva és a ládára néztek. Ezt mondta kísérő angyalom, a mennyei seregeket képviselik, kik Isten törvényét, melyet Isten a saját ujjával írt, ünnepélyes hódolattal szemlélik.
Jézus felemelte a láda tetejét és én a kőtáblákat pillantottam meg benne, melyekre a Tízparancsolat volt írva. Csodálkoztam, amikor az isteni rendeletek közepén a negyedik parancsolatot szelíd fénysugárral láttam körülvéve. Az angyal mondta: „Ez az egyetlen a tíz közül, mely a menny és a föld Istenét kinyilatkoztatja.

PP 305-306. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – A belső kárpit mögött volt a szentek szentje. Ez volt a középpontja az engesztelés és a közbenjárás jelképes szolgálatának. Ez képezte az összekapcsoló láncszemet a menny és a föld között. Ebben a helyiségben volt a szövetség ládája, a frigyláda, akácfából készült láda, amelyet kívül és belül arannyal vontak be, a fedele is színaranyból készült és az egészet arannyal szegélyezték. Ebbe helyezték el a kőtáblákat, amelyekre maga Isten véste be a Tízparancsolatot. Ezért nevezték Isten szövetség ládájának is, vagy frigyládának, mert a Tízparancsolat volt az alapja annak a szövetségnek, amelyet Isten Izraellel kötött.
A szent láda fedelét a kegyelem trónjának nevezték. Ezt egy darab tömör aranyból dolgozták ki. A láda fedele felett emelkedett ki az arany kerub, egymás felé nézve. A fedél mindkét végén egy-egy kerub állt. Mindegyik angyal az egyik szárnyát a magasba kiterjesztve tartotta, és így ezekkel a szárnyakkal a ládát fedték be; a másik szárnyukkal a testüket takarták be (Lásd Ez 1,11) tiszteletük és alázatosságuk jeleként. A kerubok helyzete, egymás felé fordított arcukkal és a ládára tisztelettel lefelé irányított tekintetükkel mutatja azt a tiszteletet, amelybe a mennyei sereg tartotta Isten törvényét, és érdeklődésüket a megváltás terve iránt.

PP 314. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Amikor látomásban János apostolnak Isten megmutatta a mennyei templomot, akkor az apostol látta, hogy „a királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jönnek ki” (Jel 4,5). Látott egy angyalt is, „arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, a mely a királyiszék előtt vala.” (Jel 8,3). Isten megengedte a prófétának, hogy betekintsen a mennyben lévő szentély első részébe. A próféta ott látta a hét tűzlámpást és az aranyoltárt, amelyet a földi szentélyben az arany gyertyatartó és a tömjénezőt oltár képviselt. Ezután ’És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben,’ és János apostol betekintett a belső kárpit mögött levő szentek szentjébe. Itt meglátta ’Isten szövetségének ládáját’ (Jel 11,19), amelyet a földi szentek szentjében a szent láda képviselt, és amelyet Mózes készített Isten törvényének őrzésére.

4SG-a 8. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.

LS 278. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Az első, a második és a harmadik angyali üzenetébe való hitük helyes volt. A nagy útjelzők, melyeken már túljutottunk, mozdíthatatlanok. Noha a pokol seregei megkísérlik alapjukról letaszítani őket, és szeretnének diadalmaskodni azon gondolatban, hogy ez sikerül nekik, azonban ez mégsem sikerül. Az igazság oszlopai olyan szilárdan állnak, mint az örök hegyek, melyeket Sátán és a seregével szövetkezett emberek nem ingathatnak meg. Tanuljunk sokat, és állhatatosan kutassuk a Szentírást, hogy lássuk, vajon ezek a dolgok úgy állnak-e? Isten népének szemét most a mennyei szentélyre irányítja, hogy nagy Főpapunk utolsó szolgálatát, az ítélet munkáját végezve közbenjár gyermekeiért (RH 1883 nov. 27).

1T 75-76. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – 1848 őszén a Biblia szombatját kezdtük ünnepelni, terjeszteni és védelmezni. Figyelmem akkor terelődött először a szombatra, amikor 1846 folyamán Új Bedformban (New Bedford) mentem. Itt ismerkedtem meg Bates József vénnel, aki korábban magáévá tette az ádvent hitet, s tevékenyen munkálkodott az ügyért. Batesz vén, szombatot ünnepelt, s hangoztatta annak fontosságát. Nem tartottam fontosnak a szombatkérdést, és azt gondoltam, hogy Bates vén téved, amikor többet időzik a negyedik parancsolaton, mint a többi kilencen. Akkor az Úr megmutatta nekem a mennyei szenthelyet. Isten mennyei temploma nyitva állt, s láttam a frigyládát, rajta pedig a kegyelem trónját. Két angyal állt a frigyláda két végén, szárnyuk a kegyelem trónja fölött, arcuk a frigyláda felé fordulva. Kísérő angyalom megmagyarázta, hogy a két angyal a mennyei seregeket képviseli, akik tiszteletbe tartják az Isten ujjával írt Tízparancsolatot. Jézus felemelte a szövetség ládájának tetejét, és láttam a Tízparancsolat két kőtábláját. Nagyon csodálkoztam, amikor észrevettem, hogy a negyedik parancsolat a tíz közepén áll, s lágy fénykör övezte. Az angyal így szólt: „Ez az egyetlen a tíz közül, mely Istent nevezi a menny és a föld Teremtőjének, és minden dolgok Teremtőjének, ami azokban van. Mikor a föld alapjait lefektette, a szombatot is megalapozta.”

2T 693. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.Isten különleges igazságokat alkalmazott különböző nemzetek körülményeihez. A jelen igazság, ami a mi nemzedékünket vizsgáztatja, nem jelentett próbatételt a régmúlt nemzedékek számára. Ha az elmúlt nemzedékek is megkapták volna a negyedik parancsolat szombatjára most ragyogó világosságot, akkor Isten felelősnek tartotta volna őket ezért a fényért.
Mikor a mennyben megnyílt Isten temploma, János szent látomásban olyan embercsoportot pillantott meg, akinek szeme tisztelettel, teljes félelemmel csüggött a szövetség ládáján, amelyben Isten törvénye nyugszik. A negyedik parancsolat külön vizsgája csak azután érkezett el, miután a mennyben megnyílt Isten temploma.
Akik azelőtt haltak meg, mielőtt fényt kaptunk Isten törvényéről és a negyedik parancsolat követelményeiről, azok nem vétkesek a szombatrontásban. Isten bölcsessége és könyörülete kikutathatatlan, mellyel kellő időben támaszt világosságot és ismeretet, amint népének szüksége van rá. Mielőtt eljönne, hogy igazságban ítélje meg a világot, előbb elküldi figyelmeztetését, hogy felrázza az embereket és felhívja figyelmüket a negyedik parancsolat elhanyagolására, hogy felvilágosodjanak, megbánják törvényszegésüket és bebizonyítsák, hogy ők a Mindenható törvényadó szövetségesei. Az Úr gondoskodott róla, hogy aki azt választja, mind szent és boldog lehessen. Elég világosságot nyújtott nemzedékünknek, hogy megtanulhassák kötelezettségeiket és előjogaikat, hogy örvendezhessenek a becses és ünnepélyes igazságoknak, azok egyszerűségében és erejében.

6T 368. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.Isten mennyei temploma nyitva áll s a küszöbe ragyog a dicsőségtől minden gyülekezet számára, amely szereti Istent és megtartja parancsolatait. Tanuljunk, elmélkedjünk és imádkozzunk. Akkor majd megnyílik lelki látásunk, akkor majd látni fogjuk a templom belső udvarait. Fülünk felfogja majd a trón körül álló mennyei kar énekeinek és hálaadásának témáit. Akkor Sión felkel majd és ragyogni fog, fénye átható lesz, s a dicséret és a hála drága énekei hallatszanak a szentek gyülekezésein. Megszűnik majd a zúgolódás és a panasz az apró kellemetlenségek és csalódások miatt. Ha mi használjuk az arany szemgyógyító írt, túl látunk a dicsőségen. A hit áttör az ellenség sötét árnyékain, s látni fogjuk Közbenjárónkat, amint a maga érdemeinek jó illatát ajánlja fel értünk, ha majd úgy látjuk, ahogyan a dolgok valóban vannak, ahogy az Úr akarja, hogy lássuk, akkor majd megértjük az Úr szeretetének nagyságát és sokoldalúságát.

18MR 187. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.

10MR 280. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában.

FW 46. Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Krisztus meghalt értük, hogy nekik életük legyen. Megnyitotta előttük az utat, melyen járva – az Ő érdemei által – megtarthatják Isten törvényét. Krisztus mondja: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be” (Jel 3,8). Milyen keményen dolgoznak egyesek azért, hogy bezárják ezt az ajtót, de erre senki sem képes. Így hangzik János bizonyságtétele: „És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája” (Jel 11,19). A kegyelem királyi széke alatt, a ládában ott volt a két kőtábla, mely Jahve törvényét tartalmazza. Isten hűséges gyermekei látták a világosságot, mely a törvényről sugárzott rájuk, hogy továbbadják azt másoknak. S most Sátán buzgó munkája arra irányul, hogy bezárja a világosság ajtaját, de Jézus azt mondja, hogy senki sem zárhatja be azt. Az emberek elfordulhatnak a világosságtól, megtagadhatják és elvethetik azt, de az továbbra is küldi tiszta, világos sugarait, hogy felvidítsa és megáldja azokat, akik szemlélik.