1. fejezet

Jel. 1,1

"Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak."

AT 399.Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten. – János erőt nyert, hogy megdicsőült Urának színét elviselhesse. Azután ámuló szemei előtt feltárult a menny dicsősége. Láthatta Isten trónját. Az Örökkévaló megengedte neki, hogy láthatta, minden földi küzdelmen túl, a megváltottak fehérruhás tömegét. Hallhatta a menny angyalainak dicsénekét és azok diadalénekét, kik győzedelmeskedtek a Bárány vére és bizonyságtételük szava által. A kinyilatkoztatásban, melyben részesült, szemlélhette Isten népének megrázó tapasztalatait, a jövő megrendítő eseményeit. Láthatta a gyülekezet jövendő sorsát egészen az idők végezetéig. Számokban és jelképekben kifejezett nagy fontosságú eseményeket látott János azért, hogy megörökítse. Ezek által kortársai, sőt későbben, az elkövetkező korszakokban Isten gyermekei érthető felvilágosításokat kapnak a reájuk váró veszélyekről és küzdelmekről.”

AT 399.Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten.Ezt a kinyilatkoztatást az egyház okulására és vigasztalására, az egész keresztény korszakra nyerte. Mégis vallástanítók állították, hogy bepecsételt könyv; titkai megfejthetetlenek. Ezért sokan utasították vissza ezt a profetikus könyvet, sem időt, sem fáradságot nem vettek, hogy titkaiba hatoljanak. Isten azonban nem akarja, hogy népe is így tekintse ezt a könyvet. Ez a könyv: „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar.” Az Úr mondja: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják a prófétálásnak beszédeit és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.” „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogyha valaki ezekhez hozzátesz, a könyvben megírt csapásokat veti Isten arra. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak. Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök” (Jel. 1, 1. 3; 22, 18-20).
A Jelenések könyve Isten mélységes dolgait tárja elénk. Már elnevezése: „A Jelenések” - ellentmond ama állításnak, hogy ez a Szentlélek sugallatára írott könyv bepecsételt könyv. „Kijelentés” csak azt jelentheti, hogy Isten kijelent dolgokat. Az Úr maga jelentette ki szolgájának e könyvben foglalt titkait, és azt akarja, hogy minden kutató előtt tanulmányozásra nyitva álljon. Igazságai éppúgy szólnak azoknak, akik az utolsó napokban, tehát az idők végén élnek, mint azoknak, akik János idejében éltek. A vázolt jelenetek zöme már a múlté, viszont mások éppen a jelenre vonatkoznak. Vannak azonban még események, melyek a jövőben, a sötétség hatalmai és a menny Fejedelme közötti küzdelem befejezésekor mennek végbe. Végül a próféciák előrevetítik a megváltottak ujjongó örömét, diadalénekét a megújított földön.
Senki se higgye, hogy mert nem tudja azonnal megfejteni a „Jelenések” minden jelképét, hiábavaló dolog e könyvben kutatnia és azon fáradoznia, hogy az abban foglalt igazságokról felvilágosítást nyerjen. Aki Jánosnak ezeket a titkokat kijelentette, ízelítőt fog adni az igazság szorgalmas kutatójának is, a menny örömeiből. Mindazok, akik kitárják szívüket az igazság előtt, megérthetik e könyv tanításait; elnyerik azt az áldást, melyet Isten ígért azoknak, „akik hallják a jövendölés szavát és megtartják, ami abban megíratott.”
A „Jelenések” a Biblia valamennyi könyvének koronája, befejezője. Dániel próféta könyvét is kiegészíti, illetve bevégzi. Az egyik könyv, jövendölés, a másik kinyilatkoztatás, kijelentés. Az elpecsételt könyv nem a Jelenések könyve, hanem Dániel jövendölésének az a része, mely az utolsó napokra vonatkozik. Az angyal parancsa így hangzott: „Te pedig Dániel zárd be e beszédeket, és pecsételd be e könyvet a végső időig” (Dán. 12, 4).

7BC 955. – Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten.Isten kinyilatkoztatta Jánosnak a jövő korokra szóló tervét. Elragadtatott látása előtt megnyitotta a menny dicsősége. Látta Isten királyi székét és hallotta a mennyei udvarokban az angyali karok visszhangzó dicshimnuszait. Amíg olvassuk azt, amit látomásban látott, az a forró vágy hat át bennünket, hogy a megváltottakkal Isten jelenlétében legyünk ama napon.
Már több mint fél század elmúlt Jézus mennybemenetele óta, felment, hogy képviselje egyházát Isten előtt, és helyet készítsen hűségeseinek az Atya otthonában. Szeretete még mindig nem szűnt meg a világon hagyott hű gyermekei iránt. Azért jelent meg idős szolgájának, hogy kinyilatkoztassa neki Isten jövőre vonatkozó tervét.

JÉ 72.Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten. – Az angyal szavai: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok” (Lk 1:19) jelzik, hogy a mennyei udvarban magas tisztséget tölt be. Amikor Dánielnek hozta az üzenetet, ezt mondta: „Senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály [Krisztus], a ti fejedelmetek” (Dán 10:21). A Megváltó ezt mondja Gábrielről a Jelenések könyvében: „Elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté szolgájának, Jánosnak” (Jel 1:1). Jánosnak az angyal kijelentette: "Szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak" (Jel 22:9). Milyen csodálatos, hogy Isten azt az angyalt választotta ki, hogy szándékait feltárja a bűnös embernek, aki rangban közvetlenül Isten Fia után következik.

TM 113 Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten.A múltban, mert tanítóik kijelentették, hogy Dániel és a Jelenések könyve bepecsételt könyvek, tehát az emberek nem foglalkoztak velük. A misztikus fátylat, mely visszatartotta az embereket attól, hogy fellebbentsék, Isten keze távolította el Igéjének e részeiről. A könyv címe: „Jelenések” éppen azt jelenti, hogy Isten igen fontos dolgokat nyilatkoztatott ki. Ennek a könyvnek az igazságai hozzánk szólnak, akik az utolsó napokban élünk. Mi szent dolgoknak szent helyén állunk. A fátylat elvonta róluk a mennyei Kéz. Ne maradjunk tehát távol, kívül. Lépjünk be, ám ne gondatlanul, szentségtelen tiszteletlen gondolatokkal, ne indulatosan, hanem tiszteletteljesen, Isten félelmében. Közeledik annak az ideje, amikor a Jelenések könyvének próféciái teljesednek.

JÉ 25. Jézus Krisztus. A természeten keresztül, előképek és jelképes szolgálatok útján, a pátriárkák és a próféták által Isten szólt e világhoz. Tanításait emberi nyelven kellett közölnie az emberiséggel. A szövetség Követének kellett megszólalnia. Az Ő hangjának kellett felcsendülnie az Ő templomában. Krisztusnak kellett eljönnie, hogy olyan igéket szóljon, amelyek világosak és jól érthetők. Neki - az igazság szerzőjének - kellett elválasztania az igazságot az emberi kijelentések pelyvájától, ami hatástalanítja a tiszta üzenetet. Világosan meg kellett határoznia Isten kormányzatának elveit és a megváltás tervét. Az Ószövetség tanításait teljességükben kellett az emberek elé tárni.

KP 81.Jézus Krisztus. Krisztus a világ kezdetekor ugyanaz a Megváltó volt, mint ma. Még mielőtt istenségét emberi természetbe öltözve eljött világunkba, Ádám, Séth, Énok, Mathusélah és Noé már tolmácsolta az evangéliumi üzenetet. Kánaánban Ábrahám, Sodomában Lót hirdette az üzenetet, és nemzedékről nemzedékre hűséges hírvivők beszéltek az Eljövendőről. A zsidó üdvrend szertartásait Krisztus maga rendelte el. Áldozati rendszerüknek Ő - az igazi áldozat - volt az alapja. Minden istentiszteletük Őt szimbolizálta. Az áldozat bemutatásakor kiontott vér Isten Báránya áldozatát jelképezte. Minden szimbolikus áldozat Krisztusban teljesedett be.

JÉ 11. Jézus Krisztus. Jézus eljött, hogy közöttünk lakozzék, s kinyilatkoztassa az Atyát mind az emberek, mind az angyalok előtt. Ő Isten Igéje volt - Isten gondolatait tette érthetővé. Tanítványaiért mondott imájában így szólt: „Megismertettem ővelük a Te nevedet” (Ján 17:26) – „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz 34:6) -, „hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek”(Jn 17:26). De ez a kinyilatkoztatás nem csupán földi gyermekeinek szól. Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe „angyalok vágyakoznak betekinteni” (1Pt 1:12), és amelyet végtelen időkön át, kutatni fognak.

9T 138.Megmutassa az ő szolgáinak. – A Szentírásnak ebben a részében leírt feladat áll most előttünk. Szolgám Izrael, az „Úr szolgája” kifejezés bárkit jelentenek, akit az Úr kiválaszt, és munkával bíz meg. Akaratának szolgáivá teszi őket, bár némelyik kiválasztottnak annyi fogalma sem lesz Isten akaratáról, mint Nabukodonozornak.

AT 252.Megmutassa az ő szolgáinak. – Isten szemében legértékesebbek Evangéliumának azon szolgái, kik a föld nagy pusztaságait keresik fel, hogy elhintsék az igazság magvait, s bizalommal néznek az aratás elé. Egyedül Krisztus tudja csak felmérni szolgáinak aggodalmait, amikor az elveszetteket keresik. Lelkét árasztja ki rájuk, és fáradozásaik lelkeket késztetnek arra, hogy a bűnös életről az életszentség és igazság ösvényére térjenek.

NK 464. – Amiknek meg kell lenniük hamar. – A Bibliának az a rendeltetése, hogy eligazítsa azokat, akik meg akarják ismerni Alkotójuk akaratát. Isten adta az embernek a biztos prófétai beszédet. Dánielt és Jánost angyalok keresték fel, sőt Krisztus is eljött, hogy közölje a nemsokára bekövetkező eseményeket. Azok a fontos dolgok, amelyek üdvösségünket érintik, nem titkosak. Isten nem úgy jelentette ki őket, hogy elbizonytalanítsák, vagy megtévesszék az igazság őszinte kutatóját. Habakuk által ezt mondta az Úr: „Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen!” (Hab 2:2). Azok, akik imádkozó szívvel kutatják Isten szavát, könnyen megértik. Minden igaz, őszinte lélek előtt kitárulkozik az igazság világossága. „Világosság támad fel az igazra” (Zsolt 97:11). Egy egyház sem jut előre a szentség útján, ha tagjai nem kutatják buzgón, elrejtett kincsként az igazságot.

7BC 953-4Amiknek meg kell lenniük hamar. – Az egész Biblia Isten kinyilatkoztatása. Minden kinyilatkoztatás amit az ember kapott Jézus által jön hozzánk, és Rá összpontosul. Isten az ő Fia által szól hozzánk, aki által teremtetünk és megváltattunk. Jézus eljött a számkivetett Jánoshoz Pátmosz szigetére, hogy megmutassa neki, aminek meg kell lenniük ez utolsó napokban, és megmutassa neki mi-minden fog nemsokára a világra következni. Jézus Krisztus az isteni kinyilatkoztatás nagy bizonysága. Tőle tudjuk, hogy minek kell figyelmet szentelnünk a Föld történelmének záró eseményeiben. Ezeket a kinyilatkoztatásokat Isten adta Krisztusnak, Krisztus, pedig kinyilatkoztatta Jánosnak.
Jézus a szeretet tanítványát, Jánost választotta a kinyilatkoztatás közlésére. Ő volt még egyedül életben az először választott tanítványok közül. Az Újszövetség üdvrendje alatt őt tisztelete meg az Úr, mint Dániel prófétát az Ószövetség idején.
A Jánossal közölt utasítás annyira fontos volt, hogy Krisztus jött el a mennyből, hogy átadja szolgájának és utasította, hogy írja le és küldje el a gyülekezeteknek. Ez az utasítás legyen gondos és buzgó imádkozó szívvel végzett tanulmányunk tárgya, mert olyan időben élünk, amikor azok az emberek, akik nem állnak a Szentlélek vezetése alatt, hamis elméleteket fognak terjeszteni. Ezek az emberek magas tisztségeket töltenek be, és nagyralátó terveket akarnak megvalósítani. Magukat akarják fölmagasztalni, és amit elmondanak azt a csalás lelkületével töltik meg. Isten különleges utasítást adott, hogy őrizkedjünk az ilyenektől. Fölszólította Jánost, írja le könyvbe mindazokat, amiknek meg kell lenniük a föld történelmének befejező szakaszában (1905, 129. kézirat).

AT 400.Amiknek meg kell lenniük hamar. – A Jelenések könyve Isten mélységes dolgait tárja elénk. Már elnevezése: „A Jelenések” - ellentmond ama állításnak, hogy ez a Szentlélek sugallatára írott könyv bepecsételt könyv. „Kijelentés” csak azt jelentheti, hogy Isten kijelent dolgokat.
Az Úr maga jelentette ki szolgájának e könyvben foglalt titkait, és azt akarja, hogy minden kutató előtt tanulmányozásra nyitva álljon. Igazságai éppúgy szólnak azoknak, akik az utolsó napokban, tehát az idők végén élnek, mint azoknak, akik János idejében éltek. A vázolt jelenetek zöme már a múlté, viszont mások éppen a jelenre vonatkoznak. Vannak azonban még események, melyek a jövőben, a sötétség hatalmai és a menny Fejedelme közötti küzdelem befejezésekor mennek végbe. Végül a próféciák előrevetítik a megváltottak ujjongó örömét, diadalénekét a megújított földön.

TM 115. – Amiknek meg kell lenniük hamar. – A Júda törzséből származó oroszlán törte fel e könyv pecséteit, s Jánosnak kinyilatkoztatta mindazt, ami az utolsó napokban történik.

AT 103.Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által. – Angyalok ilyen látogatásairól szóló feljegyzések nyújtsanak erőt és bátorságot Isten munkásainak. Miként az apostolok idejében, úgy napjainkban is angyalok vonulnak végig a földön, bejárnak minden hegyet-völgyet, hogy vigasztalják a csüggedőket, védelmezzék a megtérőket, és emberi lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak. Igaz, hogy személy szerint nem láthatjuk őket, mindazáltal mellettünk vannak, hogy vezessenek, tanítsanak és védelmezzenek.

JÉ 186. – Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által. – Gábriel, a rangban közvetlenül Isten Fia után következő angyal jött Dánielhez az isteni üzenettel. Gábriel – „az Ő angyala” - volt az, akit Krisztus elküldött, hogy feltárja a jövőt a szeretett Jánosnak. Áldás árad mindazokra, akik olvassák és hallgatják a prófétálásnak beszédeit, s megtartják az abban megírottakat.

EW 230-1. Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által.Az angyal fenségében a mennyből jött alá Jánoshoz és arca isteni dicsfényben ragyogott. Isten egyházának történelméből mély és megrendítően érdekes jeleneteket tárt fel János előtt és bemutatta neki azokat a veszélyes küzdelmeket, melyeket Krisztus követőinek kell megvívniuk. Midőn az apostol szemlélhette az egyház végső szabadulását, a jelenet fensége annyira elragadta, hogy mélységes megilletődéssel és tisztelettel az angyal lábaihoz omlott, hogy őt imádja. Ám a mennyei követ azonnal felemelte s gyengéden megfeddvén, így szólt hozzá: „Meglásd, ne tedd, mert íme én is szolgatársad vagyok neked és atyádfiainak, akiknél van a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd! Mert a Jézus bizonyságtétele: a prófétaság lelke.”
Az angyal megmutatta Jánosnak a mennyei várost elbűvölő szépségével és káprázatos dicsőségével. Az apostol túláradó elragadtatásában újra az angyal lábaihoz borult, hogy azt imádja. Oly hamar megfeledkezett az iménti intelemről. Másodszor is hallotta a gyengéd figyelmeztetést: „Meglásd, ne tedd, mert én is a te szolgatársad vagyok és atyádfiaié, a prófétáké s azoké, akik megtartják e könyv beszédeit, az Istent imádd!”

NK 455. – Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által.A látható és a láthatatlan világ közti kapcsolat, Isten angyalainak szolgálata és a gonosz lelkek munkája, amelyről a Szentírás világosan tanúskodik, elválaszthatatlanul összefonódik az emberiség történelmével. Az emberek egyre kevésbé hisznek a gonosz lelkek létezésében, a szent angyalokat pedig, akik szolgálnak „azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget” (Zsid 1:14) a halottak lelkének tartják. De a Szentírás nemcsak tanítja, hogy léteznek angyalok, mind jók, mind gonoszak, hanem tagadhatatlanul bizonyítja azt is, hogy ezek nem halott emberek lelkei.

7T 288. – Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak.Amikor János megvénült és megőszült az Úr üzenetet bízott rá, az üldözött egyház számára. A zsidók néhányszor életére törtek, de az Úr így szólt: „Had éljen. Én, aki teremtettem őt, vele leszek és megőrzöm.” Ez az idős tanítvány nem szűnt meg bizonyságot tenni a Mesterről. Gyönyörű nyelven, csengő hangon beszélt. Mély benyomást tett mindenkire, aki hallgatta. Így mondta el Krisztus szavait és tetteit. Száműzöttként küldték Patmosz szigetére, de száműzetésében Krisztus meglátogatta és átadta neki a hatalmas igazságokat, melyeket a Jelenések könyvében találunk.
Amikor azok, akik életüket Isten szolgálatába töltötték, földi életük végéhez közelednek, a Szentlélek késztetni fogja őket, hogy elmondják Isten munkájában szerzett tapasztalataikat. Isten népével való bánásmódjának történeteit, hatalmas jóságát, amellyel szorult helyzeteikben kiszabadította őket – ezeket kellene elismételniük azok előtt, akik újonnan csatlakoztak hitünkhöz. Azokat a próbákat is el kellene mondaniuk, melyeket azok hitehagyása hozott Isten szolgáira, akik valamikor egyek voltak velünk a fáradozásban, s be kellene számolniuk a Szentlélek munkájáról, mely hatástalanította hazugságaikat, amiket azok ellen beszéltek, akik kezdeti bizalmukhoz mindvégig szilárdan ragaszkodtak.

AT 370. – Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak.János a többi apostol közül azzal tűnik ki, hogy „az a tanítvány, akit szeret vala Jézus” (János 21, 20). Kitüntetően élvezhette Jézus barátságát, mert a Megváltó bizalmának és szeretetének sok-sok jelét nyerte. Egyike volt azoknak, akik abban a kiváltságban részesültek, hogy ott a hegyen szemtanúi lehettek Krisztus megdicsőülésének, úgyszintén lelki gyötrelmének a Gecsemáné kertjében. Szenvedéseinek utolsó órájában Urunk az édesanyját János gondjaira bízta.

EW 230.Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak. – Elragadtattam lélekben a tanítványok korába, láttam, hogy Isten kivételesen munkálkodott a szeretett János érdekében. Sátán elhatározta, hogy megakadályozza az üdvösség munkájának haladását, és szolgáit utasította, hogy Jánost megöljék. Azonban Isten elküldte angyalát, és csodálatos módon őrizte meg hűséges szolgáját. Azok, akik tanúi lehettek annak, hogy miként nyilatkozott meg Isten ereje a hű tanúbizonyságnak, Jánosnak megszabadításánál, meggyőződést szerezhettek arról, hogy Isten vele van és hogy igaz az a bizonyság, amelyet Jézusról tesz. Azok, akik megöletésére kísérleteket tettek, óvakodtak attól, hogy másodszor is élete ellen támadjanak, és az Úr megengedte neki, hogy érette tovább szenvedhessen. Ellenségei végül hamis vádat emeltek ellene, amelynek alapján egy távoli szigetre száműzték. Ezen a szigeten megjelent neki Isten angyala, aki feltárta előtte az eljövendő eseményeket, az egyház állapotát egészen a végidőig; hitehagyásait s azt is, hogy mily álláspontot kell elfoglalnia, ha Istennek tetszeni, s végül győzni akar.

NK 306. Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak.János előtt az egyház életének mélységes és érdekfeszítő jelenetei tárultak fel. Látta Isten népének helyzetét, veszélyeit, küzdelmeit és végső szabadulását. Feljegyezte a végső üzenetet, amely beérleli a föld aratását: a kévéket, hogy a mennyei csűrbe kerüljenek; a konkolyt pedig, hogy a tűz elpusztítsa. Mérhetetlenül fontos dolgok, különösen az utolsó gyülekezetnek szóló képek tárultak fel előtte, hogy azok, akik a tévelygéstől az igazsághoz akarnak térni, eligazítást kapjanak az előttük álló veszélyekről és harcokról. Mindenki megtudhatja, mi fog történni a földön.
Miért nem ismerik oly sokan a Szentírás e fontos részét? Miért idegenkednek attól, hogy tanításait megvizsgálják? Azért, mert a sötétség fejedelme tervszerűen igyekszik elrejteni az emberek elől azt, ami leleplezi csalásait. Krisztus, a Kinyilatkoztató, előre látva a Jelenések könyvének kutatása elleni harcot, áldást mondott mindazokra, akik olvassák, hallgatják és megtartják a „prófétálás beszédét”.

AT 381. – Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak.János, mint Krisztus tanúja, sohasem bocsátkozott szóvitákba, vagy fárasztó fejtegetésekbe. Azt hirdette, amit tudott, látott és hallott. Szoros kapcsolata volt Jézussal; hallgatta tanításait és látta hatalmas csodáit. Csak kevesen ismerhették meg annyira Jézus jellemének szépségeit, mint János. Számára eloszlott a sötétség; reá az igaz világosság sugárzott. A Megváltó életéről és haláláról szóló tanúsága világos és hatalmas volt. Szíve túláradt Megváltója iránti szeretetétől; ajkára tolultak bizonyságtételei, melyek ellenállhatatlanul ragadták magukkal hallgatóit.

AT 398-99. – Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak. – A szeretett tanítvány különösen gazdag kegyelemben részesült. Látta Mesterét Gecsemánéban, midőn lelki gyötrelmeiben vért izzadott és „nem emberi volt ábrázatja és alakja sem ember fiaié volt” (És. 52,14). Azután látta a római katonák kezei között, avult bíborpalástban és töviskoronával. Végül látta Őt a Golgotán, a kereszten, miközben kegyetlenül gúnyolták és szidták. Íme, János apostol ismét láthatja Urát. De most milyen más a megjelenése, a külseje! Nem a fájdalmak férfia többé, akit emberek megvetnek és megaláznak. Látja Őt mennyei fényű ruhájába öltözötten. „Az ő feje pedig és a haja fehér, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng. És a lábai hasonlók valának az izzó érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg” (Jel.1,14.15). Hangja hasonlít sok vizek zúgásához. Orcája fénylik, mint a nap. Kezében hét csillagot tart és szájából kétélű éles kard jő ki; szava: hatalmának jelképe. Patmosz szigete ragyog a feltámadott Üdvözítő dicsőségétől.

Jel. 1,2

"Aki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott."

PP 7. – Az Isten beszédéről. „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala” (Jn 1:1-2). Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje azonosult az örökkévaló Atyával - természetével, jellemével, szándékával. Ő volt az egyetlen olyan lény, aki tanácskozni tudott Istennel, és osztozni szándékában.

6T 132. Az Isten beszédéről. Isten szavában bölcsességet találunk, megtámadhatatlan, kimeríthetetlen bölcsességet, amely nem véges, de végtelen elméből származik. Isten kijelentései közül azonban sok minden homályos, sötét az emberek előtt, mert az emberi bölcsesség és hagyomány szeretete eltemette az igazság ékköveit. Az Ige kincsei sokak előtt rejtve maradnak, mert nem kutatnak fáradhatatlan kitartással, amíg meg nem értik az arany elveket. Kutassuk az írásokat, hogy megtisztíthassa és előkészíthesse azokat, akik elfogadják s ezzel a király család tagjaivá, Isten gyermekeivé válhassanak.

KP 69-70. Az Isten beszédéről. – Nem szükséges a Szentírást a hagyomány és az emberi elméletek gyér világosságánál olvasnunk. Emberi hagyományokkal és elképzelésekkel magyarázni a Szentírást olyan, mintha fáklyával akarnánk megvilágítani a napot. Ahhoz, hogy Isten szent Igéjének dicsfénye látható legyen, nem kell pislogó földi fáklyafény. Isten Igéje maga a világosság - Isten kinyilatkoztatott dicsősége. Mellette minden más fény elhomályosul.

KP 81. Az Isten beszédéről. A Szentírás az Ótestamentumot éppúgy magában foglalja, mint az Újat. Egyik a másik nélkül nem teljes. Krisztus kinyilatkoztatta, hogy az Ótestamentum igazságai éppoly értékesek, mint az Újtestamentum Igéi.

JÉ 325. Az Isten beszédéről. Krisztus élete, mely életet ad a világnak, Igéjében rejlik. Jézus szava által gyógyított betegségeket és űzött démonokat, szavára csendesedett le a tenger, támadt föl a halott, és az emberek tanúsították, hogy szavában hatalom van. Isten Igéjét szólta, amikor az Ószövetség összes prófétája és tanítója által szólt. Az egész Biblia Krisztus megnyilatkozása, s a Megváltó az Igéhez akarta erősíteni követőinek hitét. Amikor látható jelenléte visszavonul, az Ige lesz erejük forrása. Mesterükhöz hasonlóan nekik is minden Igével kellett élniük, "amely Istennek szájából származik’ (Mt 4:4).

8T 302. – Jézus Krisztus bizonyságtételéről.El kell juttatunk a világhoz a legünnepélyesebb bizonyságtételt, Krisztus bizonyságtételét. A legdrágább, a legfölemelőbb ígéreteket és a legfélelmetesebben komoly figyelmeztetések húzódnak végig a Jelenések könyvén. Olvassák-e Krisztus Jánosnak adott bizonyságételét, akik állítják, hogy ismerik az igazságot? Nem találgatás ez, sem alakoskodó félrevezetés, hanem azokat az igazságokat tartalmazza, melyek jelen és jövő jólétünket érintik. Mi köze van a polyvának a búzához?

4T 148. – Jézus Krisztus bizonyságtételéről. – Az ősi időkben Isten látnokok és apostolok által szólt az emberekhez. A mai időben Lelkének bizonyságtételei által, szól hozzájuk. Sohasem volt idő, amikor Isten komolyabban tanította volna népét akaratára és arra az útra vonatkozólag, melyet követniük kell. Hasznukra lesz-e a tanítás? Elfogadják-e intéseit, engedelmeskednek-e figyelmeztetéseinek? Isten nem fogad el részleges engedelmességet, nem szentesíti az önzésükkel való semmilyen megalkuvást.

Jel. 1,3

"Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van."

PK 339. – Boldog, aki olvassa. A Dániel által feljegyzett próféciák most a világtörténelem alkonyán különös figyelmünket igénylik, mivel korunkról szólnak. Kapcsoljuk össze velük az utolsó újtestamentumi könyv tanításait! Sátán sok emberrel elhiteti, hogy Dániel és a látnok János írásainak profetikus részeit nem lehet megérteni. Pedig az ígéret világosan kifejezi, hogy különleges áldások kísérik e próféciák tanulmányozását. „...de az okosok megértik” (Dán 12:10) - mondta Isten Dániel látomásairól. Az utolsó napokban lepattan róluk a pecsét. Krisztus szolgájának, Jánosnak adott kinyilatkoztatásokról pedig, melyek Isten népét századokon át vezették, így hangzik az ígéret: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük...” (Jel 1:3).

BO 351-52. – Boldog, aki olvassa. – A gyermekeket arra kell megtanítanunk, vessék meg az értéktelen, izgató történeteket, s forduljanak az ésszerű olvasmányhoz, mely elméjüket a Biblia története, történelme és bizonyítéka iránti érdeklődésre serkenti. Ezt olvasva, világosságot áraszt a szent könyvre és megmozgatja a vágyat, hogy annak tanulmányozása nem veszélyes, hanem hasznos.

7BC 954. – Boldog, aki olvassa. – Sokan elfogadják azt az ötletet, hogy a János „Jelenések” könyve bepecsételt könyv, ezért nem szentelnek időt titkai kutatására. Azt mondják, hogy figyelmünket az üdvösség nagy igazságainak megértésére kell összpontosítanunk, és azok a titkok, amelyek Jánosnak Pátmosz szigetén ki lettek nyilatkoztatva nem érdemelnek olyan nagy figyelmet. Ám Isten nem így tekint e könyvre
A Jelenések könyve feltárja a világnak, hogy mi volt, mi van, s mi lesz. Azok okulását szolgálja, akikhez a világ vége elérkezett. Tanulmányozzuk figyelmesen és tiszteletteljesen. Előjogunk megismerni, amit okulásunkra megírtak…
Maga az Úr nyilatkoztatta ki szolgájának, Jánosnak a Jelenések könyve titkait, s azt akarja, hogy nyitva álljon minden kutató előtt. Ebben a könyvben olyan jelképes jelenetek vannak megírva, melyek most már a múlté, valamint most körülöttünk történnek, némelyek viszont örökérvényűek, de most teljesednek körülöttünk. De vannak olyan jövendölések is, amelyek a kegyelemidő befejeztéig sem fognak egészen beteljesedni, mikor az utolsó nagy küzdelem folyik majd a sötétség hatalmasságai és a menny Fejedelme között (RH 1897 aug. 31).

TM 113. – Boldog, aki olvassa. – Gondolkozzunk a zsidó nemzet körülményein, amikor Isten Dánielnek ezeket a próféciákat adta. Vegyünk több időt a Biblia tanulmányozására. Nem értjük az Igét úgy, ahogyan értenünk kellene. A Jelenések könyvének előszava felszólít, hogy értsük meg az adott oktatást, Isten kijelentése szerint: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.” Ha mi, mint nép megértjük, hogy ez a könyv mit jelent számunkra, akkor nagy ébredés lesz sorainkban. Mi nem értjük teljességükben e leckék tanulságait, Isten felszólításának ellenére, hogy kutassuk és tanulmányozzuk.

NK 305. – Boldog, aki olvassa. A próféta ezt mondja: „Boldog, aki olvassa.” De vannak, akik nem akarják olvasni. Az áldás nem számukra van. „És akik hallgatják.” Egyesek hallani sem akarnak a próféciákról. Az áldás nem ezé az osztályé lesz. „És megtartják azokat, amelyek megírattak abban.” Sokan nem hajlandók megfogadni a Jelenések könyvében foglalt intéseket és tanításokat. Közülük senki sem igényelheti a megígért áldást. Aki csúfot űz a próféciákból, és gúnyolja ünnepélyes szimbólumait; aki nem hajlandó megreformálni életét, és felkészülni az ember Fiának eljövetelére, az Isten áldását nem igényelheti.
Hogyan merészelik egyes emberek az ihletett Ige bizonyságtételével szemben azt állítani, hogy a Jelenések könyve olyan titok, amely meghaladja az emberi értelmet? Ez a könyv kinyilatkoztatott titok, nyitott könyv. A Jelenések könyvének tanulmányozásakor az ember figyelme Dániel próféciáira terelődik. Mindkettő mérhetetlenül fontos eligazítás, amelyet Isten adott az embernek a világtörténelem lezárulásakor bekövetkező eseményekről.

KP 86. – Boldog, aki olvassa. Amint a világtörténelem végéhez közeledünk, különösképpen kell foglalkoznunk az utolsó időket érintő próféciákkal. Az újtestamentumi iratok utolsó könyve tele van igazságokkal, csak meg kell értenünk őket. Sátán sok ember lelki látását olyannyira elhomályosította, hogy örülnek, ha bármilyen indokkal elkerülhetik a Jelenések könyvének tanulmányozását. Krisztus azonban szolgája, János által kinyilatkoztatta, hogy mi lesz az utolsó időben, és ezt mondta: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban” (Jel 1: 3).
„Az pedig az örök élet - mondta Krisztus -, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján 17,3). Miért van az, hogy nem látjuk meg ennek az ismeretnek értékét? Miért nem égnek izzón ezek a dicsőséges igazságok szívünkben, egész lényünket áthatva? Miért nem hirdetjük őket remegő ajakkal?

5T 388. – Boldog, aki olvassa. – Fel kell magasztalnunk az emberek előtt Isten lábbal tiport törvényét. Ha becsületesen és tisztelettel fordulunk a Szentíráshoz, mennyei világosság nyilatkoztatja majd ki nekik Isten törvényének csodálatos dolgait. A szent Ige megvilágosodott lapjairól fontos igazságok ragyognak majd elő, miket a babona és a hamis tanok régóta eltakartak. Isten két élő tanúja kiönti eléjük régi és új kincseit. Fényt és örömet hoznak mindannak, aki elfogadja. Sokan fölébrednek majd álmukból. Fölkelnek, mintha csak a halálból támadnának életre és elfogadják a világosságot, s életet, amit egyedül Krisztus adhat. Az igazságokat, melyek megfejthetetlennek bizonyultak a szellemóriások előtt, a Krisztusban csecsemők meg fogják érteni. Nekik majd világosan kinyilatkoztatják azt, ami meghaladta az Ige legképzettebb kutatóinak értelmét. Mert az utóbbiak olyan tudatlanok az Írások és Isten hatalma felől, akár a régi sadduceusok voltak.

JÉ 186. – Boldog, aki olvassa. – Gábriel, a rangban közvetlenül Isten Fia után következő angyal jött Dánielhez az isteni üzenettel. Gábriel – „az Ő angyala” - volt az, akit Krisztus elküldött, hogy feltárja a jövőt a szeretett Jánosnak. Áldás árad mindazokra, akik olvassák és hallgatják a prófétálásnak beszédeit, s megtartják az abban megírottakat (Vö. Jel 1:3).
„Semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ám 3:7). Mert „a titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké” (5Móz 29: 29). Isten adta ezeket nékünk, az Ő áldása kíséri a prófétikus iratok áhítatos, imádkozó tanulmányozását.

EÉ 190. – Boldog, aki olvassa. – A Jelenések könyve Dániel könyvével összekapcsolva külön tanulmányozást igényel. Minden Istenfélő tanító jól gondolja át, hogyan értheti meg legvilágosabban, és hogyan mutathatja be azt az evangéliumot, amelynek megismerésére Jézus személyesen jött le szolgájához, Jánoshoz. Jézus Krisztus kijelentését adta neki az Isten, hogy megmutassa azokat „... amiknek meg kell lenniük hamar...” (Jel 1,1).
Senki se csüggedjen el a Jelenések könyvének tanulmányozása közben a látszólag titkos jelképek miatt. „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja...” (Jak 1:5).
„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétának beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1:3).
Amikor a tanulóban felébred a Biblia iránti igazi szeretet és kezdi felismerni, hogy milyen roppant nagy terület ez és milyen értékesek kincsei, akkor vágyódik arra, hogy megragadjon minden alkalmat, megismerje Isten Igéjét. Tanulmányozása nem korlátozódik különleges időre vagy helyre. Ez az állandó ismeretszerzés az egyik legjobb eszköz arra, hogy ápolják a Szentírás iránti szeretetét. A tanuló tartsa mindig magánál a Bibliáját! Amikor csak alkalmad van, olvass el egy szöveget és elmélkedj róla! Ha az utcán jársz-kelsz, a vasúti állomáson időzöl, vagy találkozóra várakozol, használd fel jól az alkalmat, hogy néhány értékes gondolatot nyerj az igazság kincstárából.

Ev 120-121. – Boldog, aki olvassa. Isten János apostolnak Patmosz szigetén kinyilatkoztatta azokat a dolgokat, amelyeket általa az embereknek akart adni. Tanulmányozd ezeket a „Jelenéseket”. Benne valóban elmélkedésre méltó tárgyakat találhatunk, mélységes, átfogó, tanúságokat, melyeket az egész angyalsereg közölni kíván velünk. Szemléld Krisztus életét és jellemét, tanulmányozd közbenjárói szolgálatát. Végtelen bölcsesség, végtelen szeretet, végtelen igazságszolgáltatás, végtelen kegyelem rejlik benne. Itt mélységeket és magasságokat, hosszúságokat és szélességeket találunk az elmélkedésre. Igen sokan megpróbálták leírni Krisztus életét, jellemét és közbenjárói tevékenységét, de mindegyik, akit a Szentlélek ihlet, ezeket a tárgyköröket eleven és új világosságban tárja fel, az illető szíve-lelke szerint.

Ev 151. – Boldog, aki olvassa. – Akik a nép előtt, mint az igazság tanítói állnak, nagy tárgykörökről kell beszélniük. A drága időt ne pazarolják jelentéktelen tárgyak feltárására. Tanulmányozzák és szólják az Igét. Legyen az Ige kezükben éles, kétélű kard. Tegyen bizonyságot beteljesedett igazságokról és mutasson rá, hogy mi következik a jövőben.
Krisztus lejött a mennyből, hogy Jánosnak kijelentse a nagy és csodálatos igazságokat, melyeknek formálniuk kell életünket, s melyeket nekünk kell hirdetnünk a világnak. Lépést kell tartanunk az idővel: világos, értelmes bizonyságot kell tennünk, melyet a Szentlélek jóváhagyása kísér (RH 1906. ápr. 19).

Ev 195-97.– Boldog, aki olvassa. – Előttünk vannak az utolsó napok veszedelmei. Feladatunk, hogy figyelmeztessük az embereket arra a veszedelemre, amelyben vannak. Tárjuk fel a próféciák ünnepélyesen komoly jeleneteit. Ha népünk csak félig ébren volna, ha tudatában volna a Jelenésekben vázolt események közelségének, akkor gyülekezeteinkben reformációt láthatnánk, és sokkal többen elhinnék az igazságot.
Nincs veszteni való időnk. Isten felszólít, hogy őrködjünk lelkek felett, mint akik felelősséggel tartoznak érettük. Tárjátok fel az új elveket és világos, érthető igazsággal halmozzátok el az embereket. Hatása olyan lesz, mint a kétélű fegyveré. Ámde magatartástok ne legyen harcias. Lesz idő, amikor csendben várakoznunk kell és látni fogjuk hogyan üdvözít Isten. Beszéljen tehát Dániel, beszéljen a Jelenések könyve, mondják meg, hogy mi az igazság. Ám a tárgykör bármelyik pontját tárod is fel, magasztald Jézust, minden reménységünk középpontját „Dávid gyökerét és ágát, a fényes Hajnalcsillagot” (TM 118).
Soha se engedjétek, hogy Isten szavának tanítása szárazon, elvontan történjen, ahogy igen sok esetben tették, hanem tárd fel Isten Igéjének igazságait élénken és hatásosan…
A Jelenések könyvét fel kell tárnunk az emberek előtt. Sokan azt tanították, hogy bepecsételt könyv, de csak azok számára bepecsételt, akik visszautasítják a világosságot és az igazságot. A Jelenések könyvének igazságait hirdetnünk kell: alkalmat kell adnunk az embereknek, hogy elkészüljenek a nagyon gyorsan közelgő eseményekre. A harmadik angyal üzenetét úgy kell hirdetnünk, mint az elveszett világ üdvösségének egyetlen reménységét (1896, 87. levél).
A legnagyobb fontosságú tárgykör a harmadik angyal üzenete, amely felöleli az első és a második angyal üzenetét. Mindenkinek meg kell értenie és alkalmaznia a mindennapi életben, ezekben, az üzenetekben levő igazságokat, mert ez az üdvösség alapja. Komolyan és imával kell tanulmányoznunk, hogy megértsük ezeket, a dicső igazságokat. Felfogóképességünket és értelmünket a végsőkig meg kell feszítenünk (1902, 97. levél).
A prédikátorok a biztos prófétai Igét adják elő, amely a hetedik napot ünneplő adventisták hitének alapja. Gondosan tanulmányozzátok Dániel és Jelenések könyvének jövendöléseit, és velük kapcsolatban a következő kijelentést is: „Íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (János. 1,29)
Máté evangéliuma 24. fejezetét ismételten elém tárták, mint olyat, amelyre fel kell hívnunk mindenki figyelmét. Mi ma az ott felsorolt próféciák beteljesedésének idejében élünk. A prédikátoraink és tanítóink magyarázzák meg e jövendöléseket azoknak, akiket tanítanak. Előadásaikból hagyják ki a kevésbé fontos dolgokat, hogy a lelkek sorsára nézve döntő igazságokat előadhassák (GW 148).
Az a feladatunk, hogy a Jelenések könyvének nagy és ünnepélyes igazságait hirdessük a világnak. Ezek az igazságok hozzátartoznak Isten egyházának terveihez és elveihez. Isten megáldja azokat, akik kellő figyelmet fordítanak ennek az üzenetnek hirdetésére. Az áldás ígéretét azért adta, hogy ezzel a könyv tanulmányozására buzdítson. Sohase szabad belefáradnunk a tanulmányozásba a látszólagos titkos jelképe miatt. Krisztus segítségünkre van megértésében…
A Jelenéseket mélyebben és szorgalmasabban kell tanulmányoznunk: igazságait pedig még komolyabban kell hirdetnünk. Ezek az igazságok mindenkit érintenek, akik ezekben az utolsó napokban élnek (1902, 105. levél).

Ev 363. – Boldog, aki olvassa. – A vallásos élet minden igazi tapasztalata Isten pecsétjét viseli magán. Mindenkinek fel kellene ismernie annak szükségét, hogy személyesen kell értenie az igazságot. Értenünk kell azokat az igazságokat, melyeket az Úr szolgái a múltban igen gondosan és imával tanulmányoztak. Isten megmutatta nekem, hogy népünk között nagyon gyakran hézagos a tudás a harmadik angyal üzenetének keletkezése és haladása tekintetében. A legnagyobb szükség, hogy Dániel és Jelenések könyvét kutassuk. Alaposan tanulmányozzuk át a bennük található igazságokat, amit Isten megíratott.

5T 753-4.Boldog, aki olvassa. – Komoly és ünnepélyes események küszöbén állunk. A jövendölések gyors egymásutánban teljesednek. Az Úr az ajtó előtt áll. Rövidesen megnyílik az a kor, mely mindenek fölött érint valamennyi embert. Fölélednek a múlt ellentétei, és új ellentétek is születnek. Ma még csak nem is álmodunk azokról az eseményekről, amelyek a világra következnek. Az ellenség emberi eszközökön keresztül ügyködik. Akik megszeretnék váltóztatni az alkotmányt, és a vasárnap ünneplést elrendelő törvényt akarnak, nem veszik eszükbe, hogy mi lesz ennek a következménye. A vállság már közvetlen előttünk áll.
Ebben a mai hallatlan kényszerhelyzetben Isten szolgái ne bízzanak magukban. Az Ésaiás, Ezékiel és Jánosnak adott jelenések bizonyítják, hogy mennyire szoros az összefüggés a mennyben és a földön végbemenő események között, s milyen messzemenően gondoskodik Isten a benne bízókról. Van a világnak Kormányzója. A közelgő események Isten kezében vannak. A menny Fensége a maga kezében tartja a nemzetek sorsát és egyházának gondjait is.
Ne engedjük meg magunknak, hogy túlságosan aggódjunk, gyötrődjük és bizonytalankodjunk az Úr munkájában. Nem hagyja véges emberekre, hogy ők viseljék a felelősség terhét. Bízzunk Istenben, higgyünk és törjünk előre. A menny hírnökei fáradhatatlanul őrködnek. Szüntelenül megbízatásokat hajtanak végre a földi lényekkel kapcsolatban. Ezekből látjuk, hogy Isten keze irányítja a kerekeket a kerekeken belül. Az isteni Tanító mondja e munka minden szereplőjének, mint régen Círusnak: „Felöveztelek téged, bár nem ismertél.”

6T 127-8.Boldog, aki olvassa. – A Jelenések könyvében különleges feladatokról olvasunk, melyeket ezekben az utolsó időkben Isten elvár népétől. Kijelentette nekünk törvényét s elénk tárta az utolsó időkre szóló igazságot. Ez az igazság szüntelen szélesebbre tárul. Isten azt kívánja tőlünk: értelmesen fogjuk föl, hogy különbséget tudjunk tenni a helyes és a helytelen között, az igaz és az igazságtalan tettek között.
A harmadik angyal üzenetét – időnk nagy vízválasztó igazságát – valamennyi iskolánkban tanítanunk kell. Isten terve az, hogy terjesszük ezt a különleges figyelmeztetést az iskoláinkban s így a fény ragyogó sugarai, világítanak majd a világban. Az idő rövid. Fejünk fölött tornyosulnak az utolsó napok veszedelmei. Virrasszunk, tehát és imádkozzunk. Tanulmányozzunk és engedelmeskedjünk a tanításoknak, amit Dániel és Jelenések könyvében kaptunk.
Nem hiába jelenti ki: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban: mert az idő közel van” (Jel 1,3). Ez az a nevelés, amelyet türelmesen folytatnunk kell. Tanításunk legyen megfelelő azokra a napokra, amelyekben a vallásos oktatásunk is álljon összhangban, az Isten küldte üzenetekkel.

7T 157-8.Boldog, aki olvassa. Legyen több tanítani, írni és kiadnivalónk azokra a dolgokra vonatkozólag, aminek most kell beteljesedniük, melyek a lelkek örök jólétét érintik. Az öregeknek és fiataloknak, szenteknek és bűnözőknek alkalmas időben adjatok táplálékot, késedelem nélkül hozzátok előtérbe, amit csak elmondotok, hogy a gyülekezetet fölébresszük az alvásból. Ne pazaroljuk az időt nélkülözhető dolgokra, sem azokra, amelyeknek az emberek jelen szükségleteihez nincs köze. Olvassátok a Jelenések első három versét, s lássátok, milyen munkára szólítja fel azokat, akik állítják, hogy hisznek Isten szavában.

TM 114-115.Boldog, aki olvassa. – A Jelenések tanulmányozásából egy dolog bizonyossá válik, - nevezetesen, hogy Isten és népe közötti kapcsolat szoros és határozott. Csodálatos kapcsolatot láthatunk a mennyei világegyetem és a világunk között. Isten, a Dánielnek kinyilatkoztatott dolgokat utólag kiegészítette Jánosnak, a Patmosz szigetén. Ezt a két könyvet tanulmányozzuk gondosan. Dániel kétszer kérdezte: „Mennyi idő telik el a vég idejéig?”

8T 301-302.Boldog, aki olvassa. „Az Úr olyan dolgokat fedett fel János előtt, amikről látta, hogy népnek az utolsó időben szüksége lesz. Utasításait megtalálhatjuk a Jelenések könyvében. Akik a mi Urunk, megváltó Jézus Krisztus munkatársai szeretnének lenni érdeklődnek mélyen a Jelenések könyvében foglalt igazságok iránt. Tollal és szóval fognak törekedni, világossá tenni a csodálatos dolgokat, amiket feltárni, Krisztus lejött a földre. Jel 1,1-3.
A Jelenésekben, sorrendben kapott ünnepélyes üzeneteknek Isten népe gondolkodásában főhelyet kell elfoglalniuk. Figyelmüket semmi másnak nem szabad lekötnie.
Rohan az értékes idő. Fönnforog a veszély, hogy sokan megfosztják magukat az időtől, amit arra kellene fordítaniuk, hogy Isten üzenetét hirdessék a bukott világnak. Sátán örül, ha látja, hogy más köti le az elméket, aminek azon igazságok tanulmányozásával kellene foglalkozniuk, melyek az örökkévaló valóságokról szólnak.
El kell juttatnunk a világhoz a legünnepélyesebb bizonyságtételt, Krisztus bizonyságtételét. A legdrágább, legfölemelőbb ígéretek és a legfélelmetesebben komoly figyelmeztetések húzódnak végig a Jelenések könyvén. Olvassák-e Krisztus Jánosnak adott bizonyságtételét, akik állítják, hogy ismerik az igazságot? Nem találgatás ez, sem alakoskodó félrevezetés, hanem azokat az igazságokat tartalmazza, melyek jelen és jövő jólétünket érintik. Mi köze van a polyvának a búzához?

TM 433-4Boldog, aki olvassa. – Ismét kérdem: Tekintve Jánosnak a Patmosz szigetén adott Jelenéseket, melyek az első fejezettől az utolsó fejezetig, annak utolsó szaváig Jézus Krisztus kinyilatkoztatott nagy világossága. Ő választotta Jánost, hogy szócsöve legyen. Aki által ez a világosság fénylik a világra, tehát tekintve ezeket a csodálatos, ünnepélyes igazságokat, - a Krisztus eljövetelét megelőző eseményekben előttünk feltáruló nagy igazságokat, - hogyan lehetséges, hogy akik állítják, hogy csodálatos dolgokat látnak Isten törvényében, mégis a tisztátalanok névsorában szerepelnek, a paráznák és a házasságtörők között, akik állandóan tettetik, kijátsszák az igazságot, titkokban, pedig gonoszt művelnek? Gondoljátok, hogy elrejthetik útjaikat az Úr előtt? Gondoljátok, hogy Isten nem látja? Isten nem tud róla?

AT 400.Boldog, aki olvassa. – A Jelenések könyve Isten mélységes dolgait tárja elénk. Már elnevezése: „A Jelenések” - ellentmond ama állításnak, hogy ez a Szentlélek sugallatára írott könyv, bepecsételt könyv. "Kijelentés" csak azt jelentheti, hogy Isten kijelent dolgokat. Az Úr maga jelentette ki szolgájának e könyvben foglalt titkait, és azt akarja, hogy minden kutató előtt tanulmányozásra nyitva álljon. Igazságai éppúgy szólnak azoknak, akik az utolsó napokban, tehát az idők végén élnek, mint azoknak, akik János idejében éltek. A vázolt jelenetek zöme már a múlté, viszont mások éppen a jelenre vonatkoznak. Vannak azonban még események, melyek a jövőben, a sötétség hatalmai és a menny Fejedelme közötti küzdelem befejezésekor mennek végbe. Végül a próféciák előrevetítik a megváltottak ujjongó örömét, diadalénekét a megújított földön.
Senki se higgye, hogy mert nem tudja azonnal megfejteni a „Jelenések” minden jelképét, hiábavaló dolog e könyvben kutatnia és azon fáradoznia, hogy az abban foglalt igazságokról felvilágosítást nyerjen. Aki Jánosnak ezeket a titkokat kijelentette, ízelítőt fog adni az igazság szorgalmas kutatójának is, a menny örömeiből. Mindazok, akik kitárják szívüket az igazság előtt, megérthetik e könyv tanításait; elnyerik azt az áldást, melyet Isten ígért azoknak, akik hallják a jövendölés szavát és megtartják, ami abban megíratott.

TM 115.Boldog, aki olvassa. – Dániel könyve a Jelenések könyve által válik érthetővé, s elvezet egészen a föld történelmének utolsó jelenetéig.
Vajon hittestvéreink szívükre veszik-e, hogy az utolsó napok veszedelmei közepette élünk? Olvassátok a Jelenéseket Dániellel kapcsolatban és tanítsátok.

TM 116-7.Boldog, aki olvassa.Akik Isten Fiának testét eszik, és vérét isszák, azok Dániel könyvéből és a Jelenések könyvéből a Szentlélek által ihletett igazságokat tárnak majd elő. Olyan erőket indítanak el, mozgatnak meg, amelyek elnyomhatatlanok. Gyermekek ajkáról hangzanak el olyan titkok, amelyek elrejtettek a felnőttek elől.
Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. Több prófécia gyors egymásutánban teljesedik. A hatalom minden eleme munkához lát. A múlt történelme megismétlődik, régi ellentétek, küzdelmek felújulnak. Ezen a földön Isten népét mindenfelől veszélyek környékezik. Az emberiség állandó, mindent átható feszültségben él.
Tanulmányozzátok a Jelenések könyvét, kapcsolatban Dániel könyvével, mert a történelem megismétlődik. Nekünk, vallási előnyeink folytán, ma már sokkal többet kellene tudnunk, mint amennyit tudunk
Angyalok kívánkoznak betekinteni azokba az igazságokba, amelyeket Isten kinyilatkoztatott embereknek, akik töredelmes szívvel kutatják Isten Igéjét, s imádkoznak annak az ismeretnek növekedéséért, elmélyüléséért, amelyet csak Isten adhat.
Mialatt a föld történelmének végéhez közeledünk, különösen az utolsó időkre vonatkozó próféciákat kell tanulmányoznunk. Értsük meg az Újszövetség utolsó könyvének igazságait. Sátán elvakította sok lélek értelmét, hogy csak örvendtek, ha kifogást találhattak, hogy tanulmányozását elkerülhessék. Ámde Krisztus, szolgája János által kijelentette az utolsó napok eseményeit, és ő mondja: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.”
Dániel és a Jelenések könyve egy kötetben kerüljön kiadásra. Néhány részlethez magyarázatot fűzhetünk, ám még ez is feleslegessé válhat.
Hakell testvérnek tettem ezt a javaslatot, amelynek eredményeképpen kiadta könyvét. Ez a könyv nem elégíti ki a szükségletet. Eszmém az volt, hogy a két könyvet összekössük. Dániel könyvére következzék a Jelenések könyve, mert több világosságot áraszt a Dániel által felvetett tárgykörökre. A cél az, hogy e két könyvet összekössük, ugyanis mindkettő azonos tárgykörben mozog.
Hirdessük azt az üzenetet, amely felébreszti az egyházakat. Mindent meg kell tennünk, hogy terjesszük a világosságot, nemcsak saját népünk körében, hanem a világon is. Utasítást kaptam, hogy adjunk ki Dániel és a Jelenések próféciáit, a szükséges magyarázatokkal, kisebb könyvek alakjában s küldjük szerte az egész világra. Saját népünknek is szüksége van arra, hogy a világosságot érthetően eléje tárjuk.

5T 9-10.Boldog, aki olvassa. – Lelkészeink hiányosan végzik kötelességüket. Föl kellene hívnunk az emberek figyelmét a közvetlen előttünk álló fontos eseményekre. Szemünk előtt kell tartanunk az idők jeleit. Dániel és Jelenések látomásai erkölcsi sötétség és tisztátalanság korszakát jövendölik: de a vég idején – amelyben most élünk – a látomásnak szólnia kell, nem hazudnia. A megjövendölt jelek, beteljesedése felszólítja a várakozókat, a virrasztókat, hogy tekintsenek fel és emeljék fel fejüket, mert elérkezett váltságuk.

1Szem 61.Mert az idő közel van. – Amint Isten ezt a tárgyat elém tárta, úgy tűnt, hogy Krisztus majdnem bevégezte ez irányú szolgálatát. Azért vádolnak hazugsággal, mert az idő tovább folytatódott, mint ahogy azt bizonyságtételem jelezni látszott. Hogy van ez akkor Krisztus vagy a Tanítványok bizonyságtételével? Ők is félre lettek vezetve?
Pál írja a korinthusiakhoz: „Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezen túl, azért akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna. És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vígadnak, mintha nem vigadnának; akik vesznek, mintha semmijük sem volna” (1Kor 7: 29-30).
A rómaiakhoz írott levélben, pedig ezt írja: „Az éjszaka elmúlt, nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit” (Róma 13:12).
Krisztus így szól hozzánk szeretett János által, Patmosz szigetéről: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1:3). „És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar. Íme eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit” (Jel 22:6-7).
Isten angyalai nagyon rövidnek mutatják be az időt az emberekhez szóló üzeneteikben. Én mindig ilyen üzenetet kaptam. Az igaz, hogy az idő tovább folytatódott, mint ahogy azt az üzenet kezdeti idejében vártuk. Megváltónk nem jelent meg olyan hamar, ahogy reméltük. Azonban meghiúsulhat-e az Úr szava? Soha! Emlékeznünk kellene, hogy Isten ígéretei és fenyegetései egyformán feltételhez kötöttek.

EW 64.Mert az idő közel van. – 1850. június hó 27.-i látomásomban így szólt hozzám kísérő angyalom: "Az idő majdnem bevégződött. Vajon sugárzod e Jézus nyájas képmását kellőképpen?" Majd arra utasítottak, hogy a földre tekintsek s láttam, hogy azoknak, akik a harmadik angyali üzenetet elfogadták, készülődniük kellene. Az angyal így szólott: "Legyetek készen! Legyetek készen! Legyetek készen! Halljatok meg sokkal teljesebben a világ számára, mint eddig!" Láttam, hogy igen nagy munkát kell érettük elvégezni, de nagyon rövid idő alatt.

TM 113.Mert az idő közel van. – A múltban, mert tanítóink kijelentették, hogy Dániel és a Jelenések könyve bepecsételt könyvek, tehát az emberek nem foglalkoztak velük. A misztikus fátylat, mely visszatartotta az embereket attól, hogy fellebbentsék, Isten keze távolította el Igéjének e részeiről. A könyv címe: "Jelenések" éppen azt jelenti, hogy Isten igen fontos dolgokat nyilatkoztatott ki. Ennek a könyvnek az igazságai hozzánk szólnak, akik az utolsó napokban élünk. Mi szent dolgoknak szent helyén állunk. A fátylat elvonta róluk a mennyei Kéz. Ne maradjunk tehát távol, kívül. Lépjünk be, ám ne gondatlanul, szentségtelen tiszteletlen gondolatokkal, ne indulatosan, hanem tiszteletteljesen, Isten félelmében. Közeledik, azaz idő, amikor a Jelenések könyvének próféciái teljesednek.

Jel. 1,4

"János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van."

6T 268.Kegyelem néktek. ­ – Mindnyájunknak vetnünk kell a türelem, a szánakozás és a szeretet magvát. Amit vetünk, azt le is aratjuk. Jellemünk most alakul az örökkévalóságra. A földön tanuljuk meg a mennyei életet. A kegyelemnek, az ingyen fenséges kegyelemnek köszönhetünk mindent. A szövetség kegyelme rendelte el elhívásunkat. Megváltásunkat, megújulásunkat s örökbefogadásunkat, hogy Krisztus örökös társaivá legyünk – mindezt a kegyelem viszi véghez. Hirdessük tehát a kegyelmet másoknak is.

NO 106.Kegyelem néktek. –A kegyelem Isten tulajdonsága, amelyet arra érdemtelen emberi lények iránt gyakorol. A kegyelmet nem is kerestük, de Isten általa keres bennünket, és örömmel árasztja reánk, nem mintha méltók lennénk rá, hanem mert végtelenül méltatlanok vagyunk. Kegyelmére csak nagy szükségünk miatt tarthatunk igényt.

FW 100-101.Krisztus kegyelme nélkül a bűnös reménytelen állapotban van, és semmit sem lehet érte tenni; de Isten kegyelme által természetfeletti erő áll az ember rendelkezésére, és munkálkodik elméjében,, szívében és jellemében. Az ember Krisztus kegyelme által ismeri fel a bűnt s annak gyűlöletes voltát, és végül kiűzi azt lelkének templomából. Kegyelem által kerülünk közösségbe Krisztussal, hogy azután együtt munkálkodjunk vele a megváltás művében. A hit az a feltétel, amelynek alapján Isten jónak látta, hogy bocsánatot ígérjen a bűnösnek; de nem azért, mintha a hitben erény lenne, mellyel kiérdemelhetjük az üdvösséget, hanem mert hit által bízhatunk Krisztus érdemeiben, mely gyógyír a bűnre. A hit be tudja mutatni Krisztus tökéletes engedelmességét a bűnös törvényszegése és hiányossága helyett. Ha a bűnös hiszi, hogy Jézus az ő személyes Megváltója, akkor Isten – változhatatlan ígéretei szerint – megbocsátja bűnét, és ingyen megigazítja őt. A bűnbánó lélek felismeri: igazságát annak köszönheti, hogy Krisztus – helyettese és kezese – meghalt érte: így végzett engesztelést érte, és szerzett neki igazságot.

NK 42.Békesség. – Hogyan lehet akkor az evangéliumot a békesség üzenetének nevezni? Amikor Ésaiás megjövendölte a Messiás születését, a Megváltót a „békesség Fejedelmé”-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdették a pásztoroknak, hogy Krisztus megszületett, ezt énekelték a betlehemi síkság felett: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”(Luk 1,14). Látszólag ellentmondás van a profetikus kinyilatkoztatások és Krisztus e szavai között: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert” (Mt 10,34). De ha igazán megértjük e kijelentéseket, tökéletes összhangot találunk a kettő között. Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely - ha elfogadják és követik - békét, összhangot és boldogságot teremt az egész földön. Krisztus vallása szoros testvéri közösségbe vonja mindazokat, akik elfogadják tanításait. Jézus azért jött e földre, hogy megbékítse az embert Istennel, és ez által egymással is.

AT 388 (AA 567). – Békesség. „Mert ez az Isten akaratja,” veletek, „a ti szentté Tételetek” (1Thess. 4, 3). Vajon ez a ti óhajotok is? Ha bűneitek, mint magas hegyek állják el utatokat, de megvalljátok azokat, ha megalázkodtok és bíztok a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemeiben, akkor megbocsát nektek és megtisztít minden igazságtalanságtól. Isten teljes engedelmességét, alkalmazkodást követel tőletek törvénye iránt. Törvénye visszhangja Szavának, mely így kiált felétek: Legyetek szentek, mindig szentebbek! Kérjétek Krisztus kegyelmének teljességét. Teljen meg szívetek forró vággyal szentsége, igazsága után, melyről Igéje kijelenti: „És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké” (És. 32, 17).

JÉ 248.Békesség. „Boldogok a békességre igyekezők” (Mt 5:9). Krisztus békéje az igazságból fakad, Istennel összhangban áll. A világ ellenségeskedik Isten törvényével, a bűnösök ellenségeskednek Alkotójukkal, ennek eredményeként egymással is. Ám a zsoltáros kijelenti: „A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk” (Zsolt 119:165). Az ember nem tud békét teremteni. Az egyén vagy a társadalom megtisztítására, felemelésére szolgáló emberi tervek nem hozhatnak békét, mert nem hatolnak a szívig. Azt egyetlen erő, amely az igazi békét létrehozhatja, fenntarthatja, Krisztus kegyelme. Ha ez meggyökerezik a szívben, kiveti onnan a gonosz szenvedélyeket, amelyek egyenetlenséget, civódást okoznak. „A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogács helyett mirtusz nevekedik,” és az élet pusztája „örül és virul, mint őszike” (Ésa 55:13; 35:1).

AT 57. (AA 84). – Békesség. – Jézus röviddel megfeszítése előtt a békesség ígéretét adta tanítványainak: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, és ne féljen!” (János 14, 27.) Ez a béke nem a világhoz való alkalmazkodás eredménye. Krisztus sohasem szerzett békét a gonosszal való kiegyezéssel. Krisztus tanítványaira hagyományozott béke inkább benső, mint külső béke; ez marad meg követőinek az eljövendő harcokban és küzdelmekben is.

TM 518. Békesség. – Isten hatalmába vetett bizalomból fakad a béke. Amint a lélek elhatározza, hogy a kapott világosság szerint él, a Szent Lélek több világosságot és erőt ad. A Lélek kegyelme azért árad, hogy együttműködjék a lélek elhatározásával, ámde nem helyettesíti a hit egyéni gyakorlását.

Jel. 1,5

"És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által."

JÉ 692.A halottak közül az elsőszülött. – Krisztus feltámadt a halottak közül első gyümölcseként azoknak, akik elaludtak. Előképe volt a kévelengetésnek. Feltámadása éppen azon a napon következett be, mikor a kévelengetést kellett bemutatni az Úr előtt. Több mint ezer évig hajtották végre ezt a jelképes ceremóniát. A szántóföldekről az első megérett, magvas gabonakalászokat összegyűjtötték. Amikor az emberek felmentek Jeruzsálembe, akkor az első termésből kötött kévéket lengették hálaáldozatként az Úr előtt. Amíg ez a felajánlás meg nem történt, a sarlóval nem érinthették meg a gabonaszálakat, nem gyűjthették és köthették azokat kévékbe. Az Istennek felajánlott kévék ábrázolták azt a nagy lelki aratást, amelynek a kalászait és kévéit be kellett takarítani Isten országa számára. Krisztus feltámadása az előképe és a záloga az igazak feltámadásának. „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ővele együtt” (1Thess 4:14).

PP 10.A halottak közül az elsőszülött. – A Világegyetem Királya összehívta a menny seregeit, hogy jelenlétükben mondja el, milyen helyet tölt be valójában Fia, és hogy milyen viszonyban van a teremtett lényekkel. Isten megosztotta trónját Fiával, és az örökkévaló, önmagában létező Lény dicsősége körülövezte mindkettőjüket. A szent angyalok a trón köré gyűltek - egy hatalmas, megszámlálhatatlan sokaság -, „[...] tízezerszer tízezer és ezerszer ezer” (Jel 5:11); a legdicsőbb angyalok, mint szolgák és alattvalók, akik örvendeztek az Istenségtől reájuk hulló fényben. A Király a menny egybesereglett lakói előtt kijelentette, hogy senki más, csak Krisztus, Isten egyszülöttje értheti meg teljes szándékait. És az Atya őt bízta meg akaratának végrehajtásával. Isten Fia a menny összes seregének teremtésében megvalósította az Atya akaratát. Őt és Istent illeti meg hódolatuk és hűségük. Krisztus később is - a föld és lakói megteremtésében is - gyakorolta isteni hatalmát. De soha nem akart saját magának hatalmat vagy felmagasztalást az Atya Isten terve ellenében, hanem az Atya dicsőségét magasztalta fel, és az ő jóságos és szeretettel teljes szándékát hajtja végre.

JÉ 99.A föld királyainak fejedelme. Amikor a kísértő felajánlotta Krisztusnak a világ országait és dicsőségét, azt javasolta, hogy Krisztus mondjon le a világ feletti királyságáról, és Sátán alattvalójaként uralkodjék. Ilyen uralmat reméltek a zsidók is. Evilági királyság után vágyakoztak. Ha Krisztus beleegyezett volna, hogy ilyen királyságot ajánljon nekik, örömmel fogadták volna Őt. A világra azonban a bűn átka nehezedett, annak összes keserűségével együtt. Krisztus kijelentette a kísértőnek: „Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!” (Mt 4:10.)

JÉ 647.A föld királyainak fejedelme. – Azon a napon, mikor Krisztus ismét eljön a földre, az emberi nemzetség többé nem a csőcseléktől körülvett fogolyként látja meg, hanem a menny Királyaként ismeri meg Őt. Krisztus a saját dicsőségében, Atyja dicsőségében és a szent angyalok dicsőségében jön el.

JÉ 224.A föld királyainak fejedelme. A menny Fejedelme népe között járt. Isten a legnagyobb ajándékot adta a világnak. Öröm a szegényeknek, mert Krisztus eljött, hogy országának örököseivé tegye őket. Öröm a gazdagoknak, mert Ő eljött, hogy megtanítsa őket, hogyan szerezhetnek örök gazdagságot. Öröm a tudatlanoknak, mert Ő bölccsé teszi őket az üdvösségre. Öröm a tanultaknak, mert mélyebb rejtélyek tárulnak fel, mint valaha is álmodták volna, olyan igazságok lesznek világosak az ember számára a Megváltó küldetése által, melyek a világ alapítása óta rejtve voltak.

JÉ 362A föld királyainak fejedelme. – Az élet Fejedelme és a sötétség erőinek fejedelme újra a csatamezőn találkozott. Krisztus a maga küldetésének szolgálatában, hogy „a foglyoknak szabadulást hirdessek, [...] hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat” (Lk 4:18). Sátán pedig, hogy áldozatát hatalmában tartsa. A világosság angyalai meg a gonosz angyalok seregei láthatatlanul jelen voltak, hogy figyeljék a küzdelmet. Egy rövid időre Jézus megengedte a gonosz léleknek, hogy megmutassa erejét, s a szemlélők felmérhessék az elkövetkező szabadítást.

7BC 922.Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. – Láthatatlan eszközök: angyalok munkálkodnak emberek által, hogy hirdessék Isten parancsolatait. Az angyalok sokkal többet tesznek az emberi családért, mint sokan gondolják. Az angyalokról szólva az apostol ezt mondja: „avagy nem szolgáló lelke-e mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?”
Szent angyalok csatlakoznak majd a megváltottak győzelmi énekéhez. Bár tapasztalatból nem énekelhetik, hogy „megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,” mégis ismerik a veszedelmek súlyát, melyből Isten megmentette népét. Vajon nem ők lettek elküldve zászlót bontani az ellenség ellen? Ezért együtt tudnak érezni azok elragadtatásával, akik győzedelmeskedtek a Bárány vére és bizonyságtételének szava által (1900, 79. levél).

EW 209Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. – Midőn a római katona Jézus oldalát átszúrta, miközben Ő a kereszten függött, két különböző folyam; egy vízár és egy vérár folyt ki belőle. A vérnek árja mossa le azoknak bűneit, akik Krisztus nevében hisznek, a víznek árja, pedig az élő vizet jelképezi, amely Jézustól nyerhető, és amely életet ad a hívőnek.

6T 311.Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. – Az üdvözültek megismerik azokat, akik a megfeszített Üdvözítőre terelték figyelmüket. Milyen boldogan beszélnek majd velük! Mondják majd: „Bűnben éltem, Isten és remény nélkül a világban, de te eljöttél, felhívtad figyelmemet az Üdvözítőnkre, egyedüli reményünkre. Attól kezdve én is hittem benne. Megbántam bűneimet és mennyei áldásban részesültem a többi szentekkel a Krisztus Jézus által.” Mások megszólalnak: „Pogány országokban, pogányul éltem. Elhagytad barátaidat, kényelmes otthonodat, és eljöttél, megmutattad a Jézushoz vezető utat meg azt, ahogyan hinnem kell Benne, mint egyedül igaz Istenben. Ledöntöttem bálványaimat, imádtam az Istent, most pedig szemtől-szembe látom. Megmentett, örökre megmentett, hogy soha el ne kelljen válnom tőle, akit annyira szeretek. Akkor csak hit szemével láttam Őt, most azonban olyannak látom, amilyen,. Most már kifejezhetem neki hálámat üdvözítő kegyelméért, mert szeretett engem és a saját vérével megmosott bűneimből.

KP 107-08.Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. – Őrizkedjünk mindattól, ami büszkeséghez és önelégültséghez vezet! Ezért ne hízelegjünk, és ne dicsérgessünk! Azt is utasítsuk vissza, ha nekünk hízelegnek, vagy minket dicsérgetnek. A hízelgés Sátán műve. Ő éppúgy dolgozik hízelgéssel, mint vádaskodással és kárhoztatással. Ily módon próbálja pusztulásba sodorni az embert. Sátán eszközei azok, akik másokat dicsőítenek. Krisztus munkása utasítson el minden dicsőítést! Veszítsük szem elől az „én”-t! Egyedül Krisztust magasztaljuk! Mindenki figyelmét irányítsuk Reá: „Aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által” (Jel 1:5).

6T 366-7.Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. – Isten földi és mennyei egyháza egy gyülekezetet alkotnak. A földi hívők s a soha el nem bukott mennyei lények egyetlen egyházat képeznek. A szent földi istentisztelet minden mennyei értelmes lényt érdekel. A menny belső udvaraiba figyelnek a föld külső udvaraiban elhangzó bizonyságtételekre. A földön imádkozók dicséretét és hálaadását átveszik a mennyei kórusok. Dicséret és hálaadás hangzik a mennyei udvarokban, mert Krisztus nem hiába halt meg Ádám elbukott fiaiért. Míg az angyalok magából a Kútfőből isznak, a földön a szentek a trónról hömpölygő tiszta patakokból oltják szomjukat: azokból a patakokból, melyek megörvendeztetik Isten városát.
Bárcsak valamennyien tudatában lennénk annak, hogy milyen közel van a menny a földhöz! Mikor a föld gyermekei nem is gondolják, a világosság angyalainak társaságában vannak. Minden embert hangtalan tanú őriz és igyekszik Krisztushoz vonni. Mindaddig mennyei értelmes lények vigyáznak rá, ameddig van remény, míg valaki nem áll ellene a Szentléleknek, a maga örök romlását okozva. Senki se feledje, hogy a földön Isten angyalai vannak jelen a szentek minden gyülekezésén. Hallgatják a bizonyságtevést, az énekeket és az imákat. Ne feledjük, hogy a mennyei angyalok seregeinek kórusa kíséri dicséreteinket.
Tehát amikor szombatról-szombatra összejöttök, zengjetek annak dicséretét, aki a sötétségből csodálatos világosságra hívott ki titeket. Adjuk szívünk imádatát annak, aki szeretett, és vére által mosott meg minket bűneinktől. Legyen Krisztus szeretete az igehirdető visszatérő témája. Fejezzük ki azt egyszerű szavakkal minden dicsérő énekben. Sugallja imáitokat Isten Lelke. Amikor az élet Igéjét halljátok, bizonyítsa szívetekből jövő válaszotok, hogy úgy fogadjátok az üzenetet, mintha a mennyből jönne. Tudom, hogy az nagyon régimódi szokás, mégis hálaáldozat ez Isten előtt, hogy az élet kenyerével táplálja éhes lelkünket. Ez a Szentlélek ihletésére mondott válaszotok, lelketek ereje lesz, másoknak, pedig bátorítás. Azt bizonyítják ezzel valamennyien, hogy Isten épületének élő kövei, melyek világosságot árasztanak.

NK 372.Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által.„Nagy lesz az Ő dicsősége.” Az elbukott ember megváltásáért Krisztusé a dicsőség. Az örökké tartó korszakokon át ez lesz a megváltottak éneke: „Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinktől az Ő vére által... annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké” (Jel 1:5-6).

Jel. 1,6

"És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen."

NK 586.Tett minket királyokká és papokká az ő Istenének. – Az első és második feltámadás közötti ezer év alatt ítélet folyik a gonoszok felett. Pál apostol írásaiból kitűnik, hogy ez az ítélet a második adventet fogja követni. „Idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait’ (1Kor 4:5). Dániel kijelenti, hogy amikor „eljöve az Öregkorú,” „ítélet adaték a magasságos egek szemeinek” (Dán 7:22). Ekkor az igazak mennyei királyokként és papokként uralkodnak. János ezt mondja a Jelenések könyvében: „Láték királyi székeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel.” „Lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele ezer esztendeig” (Jel 20:4.6). Erről mondta Pál, hogy „a szentek a világot ítélik meg” (1Kor 6:2). Krisztussal együtt ítélkeznek a gonoszokon. Összevetik tetteiket a törvénykönyvvel, a Bibliával, és mindenkinek az ügyét a cselekedetei szerint döntik el. Majd kiszabják a gonoszok büntetését a cselekedeteik szerint; és ez az ítélet bekerül a nevük mellé a halál könyvébe.

Jel. 1,7

"Íme, eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen."

EW 35.Íme eljön a felhőkkel. – Ekkor kezdetét vette a jubileum, midőn a föld megpihent. Láttam a jámbor rabszolgát, győzelemittasan, midőn lerázta magáról a béklyókat, melyek oly sokáig lebilincselték. Istentelen ura azonban nem tudta, hogy mit cselekedjék, mert a gonoszok nem értették meg Isten szavát. Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő. Sokkal szebb volt, mint valaha. Rajta ült az ember Fia. Eleinte nem vettük észre, hogy Jézus a felhőn ül, de amint a földhöz közeledett, lassanként kivehető volt fenséges alakja is. E felhő megjelenése képezi az ember Fiának jelét az égen. Isten Fiának szava szólította elő a porban alvó szenteket; dicső halhatatlanságba öltözötten az élő szentek egyetlen pillanat alatt elváltoztak és velük együtt felvétettek a felhőszekérre. Rendkívül fenséges látvány volt, amint ez a szekér felfelé szállt. A szekér mindkét oldalán szárnyak és alattuk kerekek voltak. Midőn a szekér felfelé gördült, így kiáltottak a kerekek: Szent! S midőn a szárnyak megsuhantak, így kiáltottak: Szent! A szent angyalok, akik a felhőt körülfogták, így kiáltottak: Szent, szent, szent az Úr, a seregek Istene! S a felhőn ülő szentek kiáltották: Dicsőség, hallelúja! S a szekér felszállt a szent városba.

NK 569.Íme eljön a felhőkkel. – Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem „fájdalmak férfia”-ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem a menny és a föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki „hív és igaz; aki „igazságosan ítél és hadakozik.

JÉ 736.Íme eljön a felhőkkel. – Miután elérkeztek az Olajfák-hegyéhez. Jézus átvezette tanítványait a hegy tetején Bethánia közelébe. Jézus ott megállt és tanítványai körülvették. Úgy látszott, hogy a világosság fényei sugároztak az arcáról, mikor szeretettel tanítványaira tekintett. Nem korholta őket hibáikért és kudarcaikért. Utolsó szavai a legmélyebb gyengédséggel érintették a tanítványok fülét. Áldásra kinyújtott kezekkel - mintha ezzel is bizonyságát akarná adni védelmező gondoskodásának - Jézus lassan felemelkedett közülük. Egy olyan erő, hatalom vonta, emelte a menny felé, amely erősebb volt minden földi vonzóerőnél. Miközben Jézus felfelé emelkedett és elragadtatott, tanítványai szent tisztelettel, feszült figyelemmel tekintettek mennybe menő Uruk egyre halványuló képére. A dicsőség felhője azután elrejtette Jézust szemük elől. Csak szavai érkeztek hozzájuk vissza, mikor az angyalok felhőből álló diadalszekere felvitte az Urat: „íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). Ugyanakkor hallották a magasból az angyalok karának nagy örömmel zengő énekét.

NK 556.Minden szem meglátja őt. – Isten népét azonban nem lehet megtéveszteni. E tanítások ellentmondanak a Szentírásnak. A hamis Krisztus a fenevadra és a fenevad képének imádóira mond áldást, pontosan azokra, akikre a Biblia tanúsága szerint Isten ki fogja tölteni elegyítetlen haragját.
Sátán nem hamisíthatja meg Krisztus adventjét. A Megváltó figyelmeztette népét e csalásra, és világosan megjövendölte, milyen lesz második eljövetele. „Hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is... Azért ha azt mondják majd néktek: Íme a pusztában van; ne menjetek ki. Íme a belső szobákban; ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egészen napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is” (Mt 24:24-27.31; 25:31; Jel 1:7; lThessz 4:16-17). Ezt az eljövetelt nem lehet utánozni. Erről mindenki tudni fog. Az egész világ látni fogja.
Csak azok lesznek felvértezve az egész világot foglyul ejtő hatalmas csalással szemben, akik szorgalmasan tanulmányozták a Szentírást, és szeretik az igazságot. A Biblia bizonyságtétele nyomán felismerik az álcázott csalót. A próba senkit sem fog elkerülni. A kísértés rostája megmutatja, ki az igazi keresztény. Vajon Isten népe olyan szilárdan ragaszkodik az Igéhez, hogy érzékei nem fogják megcsalni? Fog-e ragaszkodni a Bibliához - és csakis a Bibliához - ebben a válságban? Sátán mindent megtesz, amire lehetősége van, hogy az a nap készületlenül találja őket. Ügyeikből akadályt kovácsol számukra; földi kincsekből csapdát állít nekik; nehéz, kimerítő terheket helyez rájuk, hogy az élet gondjaival túlterhelt szívüket a megpróbáltatás napja tolvajként lepje meg.

2T 41-42.Minden szem meglátja őt. – Akik kifogásokkal hozakodnak elő, csakhogy folytatni tudják bűnös életüket: akik a világhoz szabják magukat, azokat bálványaikra hagyja. Eljön az a nap, amikor már nem akarják kimenteni magukat, amikor senki sem keres kibúvót a meghívás alól. Amikor Krisztus eljön a maga és az Atya dicsőségében, s vele mind a mennyei angyalok, amikor a menny szerege diadal-kiáltásokkal kísérik őt, és a legelragadóbb zene üti meg az emberek fülét, akkor mindenki az eseményeken csügg teljes figyelmével. Akkor majd egyetlen közönyös szemlélő sem lesz. Akkor már nem merül az ember számítgatásba. A zsugori aranykupacai, amin a szemét hizlalta, nem lesznek többé vonzók. A föld rátarti emberei undorodva fordulnak majd el palotáiktól, melyek eddig a bálványaik voltak. Senki se hivatkozik földjére, ökrére, fiatal feleségére, mentegetve magát az alól, hogy neki is része legyen a dicsőségben, ami akkor a megdöbbent világra robban. Akkor már mindenki részesülni szeretne belőle, mégis tudni fogják, hogy nem kaphatnak belőle.
Komoly, gyötrő imában kérik majd Istent, hogy ne mellőzze őket. Az uralkodók, a világ hatalmasai, a főemberek, a rátartiak, a szűkmarkúak, együtt hajtanak majd térdet a kimondhatatlan szomorúság, kilátástalanság és bánat súlya alatt. Szívet tépő könyörgés szakad majd az ajkukról: kegyelem, kegyelem! Ments meg bennünket a megbántott Isten haragjától! Borzalmasan jól érthető, szigorú, fenséges hang felel majd nekik: „Amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam: semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés.
A királyok, a nemesek, a hatalmasok, a szegények meg a pénz szerelmesei együtt zokognak majd nagy keservesen. Akik jólétük napjain megvetették Krisztust és a szegény embereket, akik nyomdokaiba léptek – akik nem szálltak volna le magas paripáikról, hogy meghajoljanak Krisztus előtt, - akik gyűlölték megvetett keresztjét, - azok most mind arcra borulnak a föld porába. Hatalmuk egy csapásra szerte foszlott s most habozás nélkül borulnak a földre a szentek lábához. Akkor fogják fel rémült keserűséggel, hogy tulajdon tetteik gyümölcsét eszik, hogy azzal laknak jól, amit ők terveltek ki. Hiszen eddig a mellüket verték, hogy ők a nagyokosok, hátat fordítottak a magasztos, örök jutalomnak: földi nyereség kedvéért lökték félre a menny hívásait. A világ csillogása és ragyogása bűvölte el őket, pedig nagy, hirdetett okosságuk bolondokká tette csupán őket. Nagyra voltak világi gazdagságukkal, mintha földi előnyeik annyira értékesek lennének, hogy beajánlhatnák őket Isten kegyeibe: hogy biztosítanék nekik a mennyet.

JÉ 646.Még akik őt által szegezték is. – Mikor Pilátus ártatlannak jelentette ki magát Krisztus vérétől, Kajafás kihívó hangon így válaszolt neki: „Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon” (Mt 27:25). Ezeket a szörnyű szavakat átvették a papok és a főemberek, és embertelen ordítással visszhangozta a sokaság. Az egész nép így kiabált: „Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon” (Mt 27:25).
Izrael népe választott. Jézusra mutattak és ezt mondták: „Vidd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást” (Lk 23:18). Barabás, a rabló és a gyilkos, a Sátán képviselője volt, Krisztus pedig Istené. Krisztust elvetették, helyette Barabást választották. Nekik Barabás kellett. Ezzel a választással azt fogadták el, aki kezdettől fogva hazug és gyilkos volt. Sátán volt a vezérük. Mint nemzet, Sátán parancsa szerint jártak el. Sátán munkáit végezték. Sátán uralmát kellett elviselniük. Annak a népnek, amely Krisztus helyett Barabást választotta, éreznie kellett Barabás kegyetlenségét az idők végezetéig.
A zsidók, amikor rátekintettek Isten meggyötört Bárányára, így kiáltoztak: „Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon” (Mt 27:25). Ez a szörnyű kiáltozás felszállt Isten királyi székéhez. Azt az ítéletet, amit ezzel kimondtak magukra, feljegyezték a mennyben. Ezt a kijelentésüket Isten meghallgatta. Isten Fiának a vére állandó átokként ott volt gyermekeiken és gyermekeik gyermekein.
Rettenetes módon valósult ez meg Jeruzsálem pusztulásakor. Borzalmas módon látszott ez meg a zsidó nép helyzetében több mint ezernyolcszáz évig: - a Szőlőtőről levágott vesszőt, a halott, a gyümölcstelen vesszőt, összegyűjtötték, és megégették. Országról országra, évszázadról évszázadra a Szőlőtőről levágott száraz vesszőként sodródtak az egész világon át: halottak maradtak vétkeikben és bűneikben.
Rettenetes módon teljesedik majd be ez a kérésük az ítélet nagy napján. Azon a napon, mikor Krisztus ismét eljön a földre, az emberi nemzetség többé nem a csőcseléktől körülvett fogolyként látja meg, hanem a menny királyaként ismeri meg Őt. Krisztus a saját dicsőségében, Atyja dicsőségében és a szent angyalok dicsőségében jön el. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer angyalból álló mennyei sereg kíséretében mindent felülmúló dicsőséggel jelenik meg. Azután majd dicsősége trónjára ül, s minden népet és nemzetet színe elé gyűjtenek. Akkor majd meglátja Őt minden szem; azoknak a szeme is, „akik őt általszegezték” (Jel 1:7). A töviskorona helyett a dicsőség koronáját hordja majd fején.
A fakó, gúnyból rátett bíborpalást helyett királyi palást lesz a vállán és a legtisztább fehér ruha lesz az öltözéke, úgy, hogy „a ruhája fényes [...],olyan fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet” (Mk 9:3). „És az ő ruháján és tomporán oda [...] írva az ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel 19:16). Azok is ott lesznek majd, akik kigúnyolták, megverték és lelki, testi gyötrelmet okoztak Neki. A papok és a főemberek ismét meglátják majd azokat a jeleneteket, amelyek Kajafás bírósági tárgyalótermében és Pilátus palotájának az udvarán játszódtak le. Minden körülmény megjelenik majd előttük, mégpedig úgy, mintha lángbetűkkel írták volna meg azokat. Azután majd azok is, akik azt kérték, hogy: „Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon” (Mt 27:25), megkapják a választ kérésükre. Azután az egész világ megtudja, és megérti majd, hogy ki ellen hadakoztak ők: gyarló, halandó lények. Szörnyű kínszenvedések és borzalmak közepette így kiáltanak majd a hegyekhez és a sziklákhoz: „Essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül és a Bárány haragjától; mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jel 6:16-17.)

JÉ 737.Még akik őt által szegezték is. – Krisztus emberi formában ment fel a mennybe. A tanítványok látták, hogy felhő fogadja be Őt. Ugyanaz a Jézus, Aki velük együtt járt, beszélgetett és imádkozott, Aki velük együtt törte meg a kenyeret, Aki velük együtt volt a bárkában a tavon, és Aki velük együtt vánszorgott fel azon a napon az Olajfák-hegyének meredek oldalán - ugyanaz a Jézus most elment, hogy osztozzon Atyjával királyi trónján. Az angyalok biztosították a tanítványokat arról, hogy ugyanaz a Jézus, akit felmenni láttak a mennybe, jön majd el ismét éppen úgy, ahogy felment. Jézus „eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt” (Jel 1:7). „Mikor, pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe” (Mt 25:31). „Maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban” (1Thess 4:16). Így teljesedik be az Úr ígérete, amit tanítványainak adott: "Ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Nem kétséges, hogy a tanítványok ujjonghatnak Uruk visszatérésének a reménységében.

EW 52-53.Még akik őt által szegezték is. – Miután a szentek elváltoztak halhatatlanságba, és Jézussal együtt felvitettek, miután átvették hárfáikat, ruháikat és koronáikat és bementek a szent városba, Jézussal együtt ítéletre ülnek össze. A könyvek felnyittatnak, - az Élet könyve és a Halál könyve. Az Élet könyve a szentek jócselekedeteit tartalmazza; a Halál könyve a gonoszok rossz cselekedeteit. E könyveket egybevetik a törvénykönyvvel, a Bibliával és ennek értelmében ítéltetnek meg az emberek. A szentek mondják ki Jézussal egyetemben a halott gonoszok felett az ítéletet. Lásd - szólt az angyal - a szentek Jézussal együtt ítéletet ülnek a gonoszok felett s megítélik azokat cselekedeteik szerint s az a büntetés, amely a gonoszokra az ítélet végrehajtásakor vár, nevük mögé vezettetik be a könyvbe.

Láttam, hogy ezt a munkát a szentek Jézussal együtt az ezer év folyamán a szent városban végezték, még mielőtt az a földre szállott. Az ezer év végeztével, Jézus angyalaival és szentjeivel együtt elhagyja a szent várost, s mialatt alájön velük a földre, az istentelen halottak feltámadnak; azok is, akik Őt általszegezték, s jajgatnak, jajveszékelnek cselekedeteik felett, midőn meglátják az Emberfiát dicsőségének teljességében az angyalok és a szentek seregétől kísérve. Látni fogják a szögek helyét kezein és lábain és oldalán a sebhelyet. A szögek és a dárda hegyének nyomai, lesz legnagyobb dicsősége. Az ezer év végeztével Jézus az Olajfák hegyén áll, amely kettéhasad és nagy síksággá lesz. Az istentelenek, akik épp ekkor támadnak fel, ijedten menekülnek. Majd a szent város alászáll erre a síkságra. Sátán ekkor betölti lelkével a feltámadt istenteleneket, elhiteti velük, hogy a városban tartózkodó sereg csekély, ellenben az ő serege hatalmas, hogy a szenteket legyőzhetik, és a várost bevehetik.
EW 170. – Még akik őt által szegezték is. – A tömeg Jézus vérét követelte. Kegyetlenül megostorozták. Majd egy öreg, királyi bíborköntöst vetettek rája és töviskoszorút helyeztek szent fejére. Nádszálat adtak a kezébe és mélyen meghajolva előtte, gúnyosan üdvözölték: „Üdvözlégy zsidók királya!” Majd kikapták kezéből a vesszőt és arcul verték vele, miáltal a tövisek belefúródtak homlokába, és vércseppek csurogtak alá arcán.
Óh, mily nehezükre esett a szent angyaloknak ezt a rettenetes jelenetet végignézni. Szerették volna megszabadítani Jézust, de a parancsnokló angyal nem engedte, s kijelentette, hogy az emberiség megváltásának igen nagy az ára. Jézus kész ezt a nagy árat megfizetni; az életét fogja feláldozni az, akinek hatalma van a halál felett. Jézus tudta, hogy a mennyei seregek szemtanúi végtelen megaláztatásának; közülük a leggyengébb angyal is elég volna ahhoz, hogy ezt az egész gúnyolódó csapatot megsemmisítse, és Jézust kiszabadítsa. Tudta, hogyha Atyjától kérné, az angyalok azonnal kiszabadítanák Őt. Ámde szükség volt arra, hogy a dühöngő emberek kegyetlenkedését elszenvedje, hogy így véghezvigye a megváltás tervét.

EW 178-9.Még akik őt által szegezték is. – Krisztus élete mindvégig földi vagyon, földi tisztesség és világias dicsőség nélkül való volt. Önmegtagadása és alázatossága a legélesebb ellentétben állott a papok és fejedelmek öntelt büszkeségével és fennhéjázásával. Makulátlan erkölcsi tisztasága állandóan kárhoztatta bűneiket. A büszke emberek megvetették Őt, éppen szentsége, tisztasága és alázatossága miatt. Óh, de azok, akik Őt itt megvetették, majd egykoron megpillantják a menny fenségében és Atyja felülmúlhatatlan dicsőségétől övezve.
A törvényszék csarnokában vérszomjas ellenség vette őt körül. Ezek a megkeményedett szívű emberek, akik akkor kiáltották: „Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinket,” egykoron, mint a dicsőség királyát látják Őt viszont. Diadalénekkel kíséri Őt el útján az egész mennyei sereg. „Dicsőség és hatalom annak, aki holt volt, de feltámadt, a hatalmas Királynak!”
Nyomorult, koldus és gyenge emberek köpdöstek a dicsőség Királyának arcába, miközben durván ujjongott az aljas bántalmazáson a tömeg. Kegyetlen ütéseikkel torzították el annak arcát, akiben az egész menny gyönyörködött. Még egyszer megpillantják majd azt az arcot, midőn a napnál is dicsőségesebben ragyog, de akkor szeretnének majd elmenekülni előle. Durva győzelemmámor helyett majd sírnak és jajgatnak.
Jézus megmutatja majd nekik kezeit, a keresztre szegezés jeleivel. Örökké magán fogja hordani eme kegyetlenségének emlékét. A szögeknek minden nyoma örökké hirdeti a csodálatos megváltás történetét s azt a végtelen árat, melyet az Üdvözítő az emberiségért fizetett. Azok az emberek, akik dárdáikkal általszúrták az élet Fejedelmét, majd megpillantják a sebhelyeket, és szívük mélyéből gyászolják meggondolatlan és lelketlen cselekedetüket.
A gyilkosok rendkívül bosszankodtak a felírás miatt, amelyet a római helytartó Jézus keresztjére helyeztetett: "A zsidók királya." Óh, de egykor mégis kénytelenek lesznek Őt királyi hatalmában és dicsőségében megpillantani. Majd akkor láthatják ruháján és oldalán élő betűkkel felírva: „A királyok Királya és uraknak Ura. Midőn a kereszten csüggött, gúnyosan kiáltották feléje: „Ha te vagy Izrael királya, szállj le a keresztről, s majd hiszünk neked!” Majd egykor kénytelenek lesznek Őt királyi hatalmában és fenségében szemlélni. Akkor többé nem követelnek Tőle bizonyítékokat, hogy Ő Izrael királya; mert királyi fenségétől elbűvölve kiáltják: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében!”

NK 567.Még akik őt által szegezték is.– „Sírok nyílnak meg, és ’sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra” (Dán 12:2). Azok, akik a harmadik angyal üzenetébe vetett hittel haltak meg, megdicsőülten jönnek elő sírjukból, hogy meghallják, amikor Isten békeszövetséget köt törvénye megtartóival. Azok is, „akik Őt általszegezték” (Jel 1:7), akik gúnyolódtak és nevettek Krisztus haláltusáján; és akik a leghevesebben támadták igazságát és népét, feltámadnak, hogy meglássák Krisztus dicsőségét és a hűségesek megdicsőítését.

NK 571.Még akik őt által szegezték is. – Ott vannak azok is, akik kigúnyolták a megalázott, szenvedő Krisztust. Lelkük megremeg, amikor eszükbe jutnak a főpap felszólítására mondott ünnepélyes szavai: „Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljönni az égnek felhőiben” (Mt 26:64). És most látják dicsőségben, és látniuk kell azt is, hogy Isten jobbján ül.
Akik kinevették, amikor Isten Fiának nevezte magát, most szótlanok. Ott van a gőgös Heródes, aki gúnyt űzött Krisztus királyságából, és megparancsolta gúnyolódó katonáinak, hogy koronázzák Krisztust királlyá. Ott vannak azok is, akik durván vállára tették a bíborpalástot, szent homlokára a töviskoszorút, a „jogart” a kezébe adták, és gúnyolódva, átkozódva térdet hajtottak előtte. Akik ütötték és leköpték az élet Fejedelmét, azok most nem tudják elviselni átható tekintetét, és menekülnek megemésztő dicsősége elől. A katona, aki átszúrta oldalát, az emberek, akik átszögezték a kezét és a lábát, rémülten és bűntudattal nézik a szögek és a dárda nyomát.
A papok és a főemberek előtt megdöbbentő pontossággal elevenednek fel a Golgota eseményei. Rémült borzongással emlékeznek vissza, miként kiáltották ujjongva, fejüket csóválva: „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki. Bízott az Istenben; mentse meg most Őt, ha akarja” (Mt 27:42-43).
Jól emlékeznek a példázatra, amelyet a Megváltó azokról a szőlőmunkásokról mondott, akik megtagadták gazdájuktól a szőlőskert termését, bántalmazták szolgáit, és a fiát megölték. Az ítéletre is emlékeznek, amit ők mondtak ki: A szőlőskert ura „mint gonoszokat gonoszul elveszti őket.” A papok és a vének a saját eljárásukat és megérdemelt végzetüket ismerték fel e hűtlen emberek bűnében és büntetésében. Halálos gyötrelmükben kiáltozni kezdenek. A Jeruzsálem utcáin egykor végig harsogó „feszítsd meg, feszítsd meg” kiáltásnál hangosabb ez az ijesztő, kétségbeesett sikoltás: „Ő az Isten Fia, az igazi Messiás. És szeretnének elmenekülni a királyok Királyának közelségéből. De az elemek harcában széthasadt föld mély üregeiben hiába próbálnak elrejtőzni.

8T 116.Még akik őt által szegezték is. – Utasítottak, hogy figyelmeztető szavakat írjak azoknak a testvéreknek és testvérnőknek, akik abban a veszedelemben forognak, hogy szem elöl veszítik a jelen különleges feladatát. Az Úr ránk bízta szent igazságát. Keljünk fel és ragyogtassuk azt. Hirdessük minden országban Jézus második eljövetelét, kiáltsunk a Jelenések nyelvén (Jel 1,7).

TM 231-2.Még akik őt által szegezték is. – Akik a kapott világosság szerint élnek, felülről még több világosságban részesülnek, mert mennyei hírnökök várnak arra, hogy együttműködjenek emberekkel, és figyelmeztessék a megcsalt bűnös világot. Ha Istennek népe komolyan nekilát a feladatának, akkor majd valóságos változást tapasztalhatunk a városokban és a falvakban. A gyülekezetek felett gyakorolt gyámkodás csak még tehetetlenebbé teszik őket, mindinkább emberekre támaszkodnak. Munkatársaik tapasztalataira hagyatkoznak, nem merítenek erőt, képességet Istentől. Itt az ideje, hogy városok és falvak mindenütt meghallják az ünnepélyes figyelmeztetést: „Íme eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja Őt.” Legyetek készen, hogy békességben találjon titeket.
Kérlek titeket, a kiváltságosokat, akik ismeritek az igazságot, hogy menjetek és dolgozzatok, mindenfelé munka vár rátok. A mezők már érettek az aratásra. Magvetőkre és aratókra van szükség, mégpedig most. Azaz idő, amelyet állandóan azok táplálására fordítotok, akik már ismerik az intő üzenetet, tizedrész erőben sem részesíti őket, mint amennyit nyernének, ha nekilátnának, ha életet közvetítenének veszendő lelkeknek. Angyalok várakoznak arra, hogy az odaszentelt munkást megáldják. Az elveszett juhról szóló példázat szolgáljon tanulságul mindenkinek, akit Sátán hálójából kimentettek. Ne gyámkodjunk a kilencvenkilenc felett, hanem menjünk ki, hogy az elveszettet megkeressük. Vadásszuk ki őket a világvárosok és a városok vadonából. Ebben a munkájukban a munkások érezni fogják gyengeségüket, s Mentsvárukhoz menekülnek. Isten jelenléte kíséri őket, hogy erőt, bátorságot, hitet és reménységet adjon. Az őszinte munkások Isten munkatársai lesznek.

Jel. 1,8

"Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható."

6BC 1092-93.Én vagyok az Alfa és az Omega. – Mikor a jövendölések kutatói teljes szívvel törekednek behatolni Jelenések igazságaiba, meg fogják érteni, milyen fontos a kutatás. Jézus Krisztus az Alfa és az Omega. Az Ószövetség első és az Újszövetség utolsó kinyilatkoztatása. A kettő Krisztusban egyesül. Ádám, a második Ádámnak (Krisztusnak) engedelmességének köszönve békülhetett meg Istennel. Második Ádám győzött Sátán kísértései felett, megváltotta az emberiséget és jóvátette Ádám szégyenteljes bukását.
A két Ádám (Ádám és Krisztus) találkozni fog a paradicsomban és megöleli egymást. Másrészt a sárkány, a fenevad, a hamis próféta, és akik visszautasítják lehetőséget és előjogukat, melyeket olyan kimondhatatlan áron kínáltak fel nekik, akik nem tértek meg az Isten iránti hűséghez, ki lesznek zárva a paradicsomból (1897, 33. kézirat).

8T 299.Én vagyok az Alfa és az Omega. – Legyen jelszavunk: „A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincsen hajnaluk.” És 8,20. Van Bibliánk, tele a legértékesebb igazságokkal. Tartalmazza a tudás alfáját és Omegáját. A kapott Írások Istentől ihletettek „és hasznosak a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” 2Tim 3,16-17. Tedd a Bibliád tankönyveddé. Utasításait mindenki megértheti.

PP 327Én vagyok az Alfa és az Omega. – Népének Jézus volt a világossága - a világ világossága - még mielőtt emberi testben eljött a földre. A fény első felvillanása, amely behatolt abba a homályba, amellyel a bűn burkolta be a világot - Krisztustól eredt és érkezett. Krisztustól jött a mennyei ragyogás minden sugara, amely a föld lakóira áradt. A megváltás tervében Krisztus az „Alfa és az Omega - az Első és az Utolsó.”

JÉ 702.Én vagyok az Alfa és az Omega.Krisztus Mózes könyvétől, a bibliai történet alfájától kezdve megmagyarázta nekik mindazokat a helyeket a Szentírásból, amelyek Reá vonatkoznak. Ha azonnal megismertette volna magát velük, akkor a szívük megelégedett lett volna és örömük teljességében, nem éheztek volna semmi többre. Az volt a szükséges azonban számukra, hogy megértsék az ótestamentumi próféciák és előképek Krisztus mellett való tanú-bizonyságtételeit. Ezekre kellett hitüknek felépülnie. Krisztus nem vitt véghez csodákat, hogy meggyőzze őket. Azt tekintette első feladatának, hogy megmagyarázza nekik az Írásokat. Eddig úgy tekintettek halálára, mint ami összetörte, megsemmisítette minden reménységüket. Krisztus most megmutatta nekik a próféták könyveiből, hogy éppen ez volt a legerősebb kézzelfogható bizonyíték hitük számára.

1Szem 349.Én vagyok az Alfa és az Omega. – Senki ne hirdesse tehát azt az elképzelést, hogy az embernek keveset vagy semmit nem kell tennie a győzelemre jutás nagy munkájában; mert Isten semmit sem tesz az ember közreműködése nélkül. Azt sem mondhatja senki: én már mindent megtettem, amit tudtam, most már Jézusnak kell cselekednie. Krisztus viszont azt mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:5.) Az embernek elejétől a végéig Isten társának kell lennie a munkában. Minden lépésnél megbotlunk és elesünk, ha a Szentlélek nem munkálkodik szívünkön. Az ember igyekezete önmagában hiábavalóság, de a Krisztussal való együttműködés győzedelmet jelent. Önmagunkban nincs erőnk a bűnbánatra. Ha nem fogadjuk el az isteni segítséget, egyetlen lépést sem tehetünk a Megváltó felé. Jézus azt mondja: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég...” (Jel 21:6.) minden lélek megmentésében.
Noha Krisztus minden, mégis mindenkit lankadatlan igyekezetre kell ösztönöznünk. Küzdenünk, birkóznunk, gyötrődnünk, vigyáznunk és imádkoznunk kell, nehogy legyőzzön bennünket a ravasz ellenség. Istentől jön, azaz erő és kegyelem, ami által ezt megtehetjük. Szüntelen bíznunk kell abban, aki a teljesen képes megváltani mindazokat, akik Istenhez jönnek általa. Soha ne tegyétek azt a benyomást az emberekre, hogy keveset vagy semmit nem kell tenniük saját részükről. Inkább tanítsátok őket Istennel való együttműködésre, hogy sikerrel győzedelmeskedjenek.

Jel. 1,9

"Én János, aki néktek testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tű-résében, a szigeten valék, a mely Patmosznak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért."

JÉ 543.Én János, aki néktek testvéretek is vagyok. – Mindazoknak, akik elhagyták barátaikat vagy otthonukat Ő érette, Krisztus százszoros jutalmat ígért meg még ebben az életben. Most pedig mindazok számára különleges áldást biztosított, akik valamilyen jó szolgálatot tesznek embertársaiknak. Mindazokban, akik az én nevemért szenvednek - mondta Jézus -, engemet kell felismernetek. Amiképpen engem szolgálnátok, úgy kell szolgálnotok azoknak. Ez a nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy az én tanítványaim vagytok. Mindazok, akik beleszületnek a mennyei családba, bizonyos értelemben a mi Urunk Jézus Krisztus testvérei. Krisztus szeretete köti össze egymással az ő családjának a tagjait. Ahol ez a szeretet nyilvánvalóvá lesz, ott feltárul, megmutatkozik ez az isteni kapcsolat. „Mindaz, aki szeret, az Istentől született és ismeri az Istent” (1Jn 4:7).

3T 52-53.Én János, aki néktek testvéretek is vagyok. – Isten gyermekei az egész világon egyetlen népes testvériséget alkotnak. Üdvözítőnk pontosan meghatározta azt a lelkületet és azokat az elveket, amelyeknek uralniuk kell azoknak a tetteit, akik következetes, szent életükkel megkülönböztetik magukat a világtól. Egymás szeretetének, mennyi Atyjuk mindenek feletti szeretetének kell testet öltenie a viselkedésükben és tetteikben. Isten gyermekeinek jelenlegi állapota olyan, mint fészekaljnyi hálátlan marakodó gyereké.

7BC 954-55. Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Jánost száműzték ellenségei Patmosz szigetére, ahol elszakadva hittestvéreitől, azt remélték, hogy a nehézségek, és az elhagyatottság megölik őt. János azonban itt is barátokra és megtérőkre talált. Azt gondolták, hogy végre olyan helyre toloncolták a hű tanút, ahol sem zsidó, sem a világ gonosz kormányzóit nem nyugtalanítja.
Az egész világegyetem látta az idős tanítvánnyal való viszály gyümölcsét, melyet a hittestvéreitől való elszakadás teremtett. A szigeten Isten, Krisztus és a mennyei sereg voltak János társai. Tőlük kapott utasításokat, melyeket tovább adott a világtól hozzá hasonlóan elkülönülteknek. Ott jegyezte le Istentől kapott látomásait és jelentéseit, melyek tudtára adták a világtörténelem záró szakaszán lepergő eseményeket. Mikor hangja nem tanúskodott többé az igazság mellett, mikor nem tehetett több bizonyságot arról, akit szeretett és szolgált a sziklás, terméketlen parton nyert üzenetei égő lámpásként nyomultak előre (1899, 150. kézirat).
Isten gyakran a legkiválóbb embereket használta fel neve dicsőségére, bár nem kaptak elismerést emberi bölcsességtől, de Isten egy pillanatra sem feledkezett meg róluk. Mikor Jánost Patmosz szigetére száműzték, sokan szolgálatra alkalmatlan, megvénhedett, törött nádnak tartották, mely bármely pillanatban kidőlhet. Az Úr mégis jónak látta őt felhasználni magányos sziget-otthonában, ahol raboskodott. A világ és az elvakult papok és fejedelmet örvendeztek, hogy végre megszabadultak János mindenkor élénk színekkel ecsetelt, friss bizonyságtételeitől (1János 1,1-3).
Az egész fejezet tele van bátorsággal, bizakodással, reménnyel, hittel és megnyugtatással. Ezeken a bizonyságtételeken döbbentek meg azok, akik szerették volna elfelejteni Krisztust, akik gyűlölték a megfeszített Megváltót, akit ők elvetettek, és szerették volna, ha neve minél hamarább feledésbe megy. Ezeknek az istenteleneknek az volt a vágyuk, hogy János hangját többé ne hallják, bizonyságtétele ne emlékeztesse őket gonosztettükre, amit elkövettek a dicsőség Urának megfeszítésével. De nem tudták olyan helyre száműzni, ahol Ura, és Megváltója Jézus Krisztus nem találta volna meg őt.
Meglehet, hogy Krisztus igaz és hű szolgáit nem ismerik, és nem becsülik az emberek… az Úr mégis megtiszteltetésben részesíti őket. Isten nem feledkezik meg róluk. Jelenlétével tiszteli meg ezeket, mert igaznak és hűnek találta őket. Akik Isten ügyében öregedtek meg, értékes tapasztalattal rendelkeznek a gyülekezet számára. Isten tiszteli szolgáit, akik az érte végzett szolgálatában öregedtek meg. A történelem utolsó fejezeteire vonatkozó legdicsőbb igazságokat azzal az idős tanítvánnyal közölte, akit Jézus szeretett (1897, 109. kézirat).

7BC 955.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. A sziklás, elhagyatott szigeten János magára maradt Istennel és hitével. Itt a kövek és a sziklák közt tartott fenn közösséget Alkotójával. Amikor áttekintette elfolyt életét arra gondolt, hogy mennyi áldásban volt része Istentől, ez békességgel töltötte el szívét. A keresztény életét élte, s hittel elmondhatta: „Lelkem nyugalomban él.” Nem így az őt száműzetésbe küldő császár. Az csak harcmezőkre, pusztulásra, földúlt otthonokra, zokogó özvegyekre, árvákra – nagyravágyása áldozataira tekinthetett vissza” (1902, 99. kézirat).

AT 390.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. Jánost forró olajjal telt üstbe dobták; az Úr azonban megőrizte hűséges szolgájának életét, miképpen hajdan megőrizte a három héber ifjú életét az izzó kemencében. Amikor e szavak elhangzottak: Így pusztuljanak mindazok, akik hisznek a názáreti Jézus Krisztusban, abban a csalóban, János kijelentette: Mesterem mindent türelemmel elviselt, amit Sátán és angyalai kieszelhettek, hogy megalázzák és megkínozzák. Odaadta életét, hogy a világot megváltsa. Megtiszteltetés, hogy szenvedhetek Érette. Én gyenge, bűnös ember vagyok. Krisztus szent, ártatlan és feddhetetlen volt. Bűnt nem cselekedett, szájában hamisság nem találtatott.
E szavak éreztették hatásukat; Jánost azok a férfiak, akik bedobták az üstbe, ki is húzták onnan.
Csakhamar azonban ismét súlyos üldöztetés nehezedett az apostolra. A császár parancsára Patmosz szigetére száműzték „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért”(Jel. 1, 9.). - Ellenfelei úgy képzelték, hogy befolyását megszüntetik; végül is a szenvedések és a nélkülözések végeznek majd vele.
Patmosz, az Égei-tenger puszta, sziklás szigete, melyet a római kormány a gonosztevők száműzetési helyéül jelölt ki. Isten szolgája számára azonban ez a szomorú hely a menny kapujává vált. A nyilvános élettől, az elmúlt évek lüktető tevékenységétől elzárva, János szoros közösségben élt Istennel, Krisztussal és a menny angyalaival. Tanítást, utasításokat kapott tőlük az egyház számára, az idők végezetéig. Itt tárultak fel előtte azok az események, melyek e föld történelmének végső napjaiban peregnek le. Istentől nyert látomásait is itt örökítette meg. Ha szavaival többé nem is tehetett bizonyságot Róla, akit szeretett, és akinek szolgált, az üzenetek, melyeket Isten ezen a kopár, sziklás szigeten adott neki, mint égő fáklyák világítanak; hirdetik az Úr megmásíthatatlan határozatait, e föld valamennyi nemzetét és népét illetőleg.

AT 339-40. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Isten kiválasztott eszközei minden korszakban gyalázatot és üldözést szenvedtek az igazságért. Józsefet gyalázták és üldözték, mert erkölcsös maradt, Dávidot, Isten kiválasztott szolgáját, mint a vadat, úgy űzték ellenségei. Dánielt oroszlánverembe dobták, Isten iránti hűsége miatt. Jób, elvesztette földi javait, betegsége még rokonaiban és barátaiban is undort keltett, de hűsége Isten iránt nem ingott meg. Jeremiás sem szűnt meg hirdetni az Istentől nyert igazságot, noha bizonyságtétele annyira felbőszítette a királyt és a hercegeket, hogy a szennygödörbe dobatták. Istvánt megkövezték, mivel a megfeszített Krisztust prédikálta. Pált börtönbe vetették, megvesszőzték, megkövezték, és végül megölték, mert Istennek hűséges követe maradt a pogányok között. Jánost is száműzték Patmosz szigetére "az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.”

6T 59.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. Patmosz szigetén Isten kijelentette Jánosnak, amit közölni kívánt az emberekkel. Tanulmányozzátok ezt a kijelentést. Itt találjátok az elmélyülésre méltó tárgyakat, nagy és átfogó tanításokat, melyeket most az egész angyali sereg közölni igyekszik az emberekkel. Szemléljétek Krisztus életét és jellemét, tanulmányozzátok közbenjárói munkáját. Itt találtok végtelen bölcsességet, végtelen szeretetet, végtelen igazságosságot, végtelen könyörületet. Itt a mélység és a magasság, a hosszúság és szélesség, ezekben mélyedjetek el. Számtalan toll foglalkozott már Krisztus életének, jellemének, közbenjárói munkájának hirdetésével mégis minden olyan elme, melyen át a Szentlélek tevékenykedett, friss és új megvilágításban tárja elénk a tárgyakat.
Rá szeretnénk vezetni az embereket, hogy megértsék mit is jelent számukra Krisztus, s hogy milyen felelősségnek vállalására hívja fel őket. Mint képviselőinek és tanúinak, nekünk kell előbb teljesen megértenünk a megmentő igazságokat, s ez a megértés tapasztalati tudásból ered.

9T 61-62.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Arra kell buzdítanunk most munkásainkat, hogy azoknak a könyveknek szenteljék figyelmük javát, melyek hitük bizonyítékaival foglalkoznak, a Biblia hittételeit tanítják, s népet készítenek megállni a reánk váró nehéz időkben. Miután a bibliai tanítások imával kísért munkájának és kiadványainak bölcs fölhasználásának segítségével embereket hoztunk az igazság fényéhez, tanítsuk meg őket tevékennyé válni az Ige hirdetésében és tanításában. Buzdítsuk őket, hogy terjesszék a bibliai tárgyú könyveket, mert tanításuk népet készít megállni – miután felövezték derekukat az igazsággal és lámpásuk ég.
Ahhoz képest, amint a jól összeállított kiadványok terjesztésével elvégezhettünk volna – egyszerűen alszunk. Fogjunk tehát – kiadványainak bölcs felhasználásával – eltökélt erőfeszítéssel az Ige hirdetéséhez, hogy a világ megértse az üzenetet, amit Krisztus adott Jánosnak Patmosz szigetén. Mindaz, aki Krisztus nevét vallja, tegyen bizonyságot: „Minden dolog vége elérkezett. Készülj Istened elé.

AT 398.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. Az egyház történelmének válságos időpontjában történt János száműzetése. Az egyháznak sohasem volt nagyobb szüksége János tanítására, mint éppen most. Csaknem valamennyi munkatársa az evangélium szolgálatában időközben mártírhalált szenvedett. A többi híveket is erősen üldözték. Minden arra vallott, hogy már nincs messze az a nap, amelyen Krisztus gyülekezetének ellenségei fognak felette diadalmaskodni.
Az Úrnak keze azonban a háttérben is láthatatlanul működött. Isten gondviselése megengedte, hogy Jánost odavigyék, ahol Krisztus csodálatosan kinyilatkoztathatta Önmagát előtte, és látomásokat adhatott az isteni igazságról, a gyülekezetek megvilágosítására.
Az igazság ellenségei, János számkivetése által remélték, hogy örökre elnémítják Isten hűséges tanúját; de éppen Patmosz szigetén kapott ez a tanítvány olyan üzeneteket, melyek hivatva voltak a gyülekezeteket erősíteni és bátorítani, az idők végezetéig. Akik száműzték Jánost, noha mindvégig felelősséggel tartoznak cselekedetükért, mindazáltal Isten eszközei voltak, hogy valóra váltsák a menny határozatát. Éppen azon igyekezetük, hogy a világosságot kioltsák, emelte fényét, tette mindjobban láthatóvá az igazságot.

AT 403. Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. Aki „atyátok fia és társatok a szenvedésben” - Általa jelentette ki Isten, egyházának, mit kell majd szenvednie Érette. A sötétség és babona hosszú évszázadain végigtekintve, a száműzött agg látta azokat a tömegeket, embermilliókat, akik mártírhalált szenvednek az igazságért. De azt is látta, hogy Ő, aki megvédelmezte egykor első bizonyságtevőit, nem hagyja el hű követőit az üldözések hosszú évszázadain át, az idők végezetéig. „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell;” - jelentette ki az Úr. „Íme a Sátán egynehányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok és lészen... nyomorúságtok. Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2, 10).

AT 409-10.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – A legkiválóbb építők közül azonban egyik a másik után esett el az ellenség keze által. Istvánt megkövezték, Jakabot fegyverrel ölték meg. Pált lefejezték. Pétert megfeszítették; Jánost száműzték. Mindennek ellenére a gyülekezet növekedett. Új munkások léptek az elesettek helyébe és továbbra is épült kő kőre, az épület alapzatán. Isten egyházának temploma így épült fel.
A keresztény egyház megalapítását az ádáz üldözés évszázadai követték. Azonban sohasem volt hiány olyan férfiakban, akik Isten templomának építését többre értékelték saját életüknél. Róluk olvashatjuk: „Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra-hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban” (Zsid. 11, 36-38).

JÉ 575.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. „Aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak" (Jn 14:21). Jézus ismerte tanítványai jövendő sorsát. Látta, hogy egyet közülük vérpadra juttatnak, másokat keresztre feszítenek, lesz, akit a tenger egyik magányos szigetére száműznek, másokat üldöznek és megölnek. Krisztus azzal az ígérettel erősítette, bátorította őket, hogy minden megpróbáltatásukban velük lesz. Ez az ígéret semmit sem vesztett erejéből. Az Úr mindent tud hűséges szolgáiról, akik Ö érette börtönben sínylődnek, vagy akiket magányos szigetekre száműztek. Saját jelenlétével vigasztalja meg őket. Mikor az igazságért egy hívő ember az igazságtalan törvényszékek egyikének az ítélőszéke előtt volt, Krisztus oldala mellett állt. Mindazok a szemrehányások, becsmérlések, amelyek reá hullanak, Krisztusra is hullanak. Krisztust ismételten elítélik, kárhoztatják egy-egy tanítványa személyében. Mikor valamelyik követőjét a börtön falai közé zárják, Krisztus szeretetével hatja át szívét. Mikor egyikük érette szenved halált, Krisztus azt mondja néki, én vagyok „az Élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké [...] és nálam vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai” (Jel 1:18).
Minden időben és minden helyen, minden szomorúságban és nyomorúságban, mikor a kilátások sötétnek látszanak, s a jövendő zavarosnak; tehetetlennek és magányosnak érezzük magunkat, Krisztus elküldi hozzánk a Vigasztalót, válaszul a hitből fakadó imádságunkra.

EÉ 84.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – A tizenkét tanítvány közül négynek vezető szerepet kellett vinnie, mégpedig mindegyiknek a maga külön hivatásában. Krisztus azért, hogy erre előkészítse őket, előrelátóvá formálta át jellemüket. Jakabot kard által gyorsan bekövetkező halálra rendelte el, Jánost arra, hogy a testvérek közül a leghosszabb ideig kövesse Mesterét a munkában és üldözésekben. Pétert, az úttörőt arra rendelte, hogy a korszakok akadályait áttörve tanítsa a pogány világot. Júdás, aki testvéreit felülmúlta a szolgálatra való képességeiben, oly célokon töprengett lelkében, amelyeknek megvalósulásáról alig álmodott - ők voltak Jézus legnagyobb gondoskodásának tárgyai, és leggyakoribb, leggondosabb tanításainak elfogadói.

Ev 120-121.
EW 230-31.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Elragadtattam lélekben a tanítványok korába, láttam, hogy Isten kivételesen munkálkodott a szeretett János érdekében. Sátán elhatározta, hogy megakadályozza az üdvösség munkájának haladását, és szolgáit utasította, hogy Jánost megöljék. Azonban Isten elküldte angyalát, és csodálatos módon őrizte meg hűséges szolgáját. Azok, akik tanúi lehettek annak, hogy miként nyilatkozott meg Isten ereje a hű tanúbizonyságnak, Jánosnak megszabadításánál, meggyőződést szerezhettek arról, hogy Isten vele van és hogy igaz az a bizonyság, amelyet Jézusról tesz. Azok, akik megöletésére kísérleteket tettek, óvakodtak attól, hogy másodszor is élete ellen támadjanak, és az Úr megengedte neki, hogy érette tovább szenvedhessen. Ellenségei végül hamis vádat emeltek ellene, amelynek alapján egy távoli szigetre száműzték. Ezen a szigeten megjelent neki Isten angyala, aki feltárta előtte az eljövendő eseményeket, az egyház állapotát egészen a végidőig; hitehagyásait s azt is, hogy mily álláspontot kell elfoglalnia, ha Istennek tetszeni, s végül győzni akar.
Az angyal fenségében a mennyből jött alá Jánoshoz és arca isteni dicsfényben ragyogott. Isten egyházának történelméből mély és megrendítően érdekes jeleneteket tárt fel János előtt és bemutatta neki azokat a veszélyes küzdelmeket, melyeket Krisztus követőinek kell megvívniuk. Midőn az apostol szemlélhette az egyház végső szabadulását, a jelenet fensége annyira elragadta, hogy mélységes megilletődéssel és tisztelettel az angyal lábaihoz omlott, hogy őt imádja. Ám a mennyei követ azonnal felemelte s gyengéden megfeddvén, így szólt hozzá: „Meglásd, ne tedd, mert íme én is szolgatársad vagyok neked és atyádfiainak, akiknél van a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd! Mert a Jézus bizonyságtétele: a prófétaság lelke.”
Az angyal megmutatta Jánosnak a mennyei várost elbűvölő szépségével és káprázatos dicsőségével. Az apostol túláradó elragadtatásában újra az angyal lábaihoz borult, hogy azt imádja. Oly hamar megfeledkezett az iménti intelemről. Másodszor is hallotta a gyengéd figyelmeztetést: "Meglásd, ezt ne tedd, mert én is a te szolgatársad vagyok és atyádfiaié, a prófétáké s azoké, akik megtartják e könyv beszédeit, az Istent imádd!"

Ev. szolgái 8.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Isten szolgái nem részesülhetnek tiszteletben vagy elismerésben a világ részéről. Istvánt megkövezték, mert prédikálta a megfeszített Krisztust. Pált elfogták, megverték, megkövezték, és végül megölték, mert hűséges hírnöke volt Istennek a pogányok között. János apostolt Patmosz szigetére száműzték „az Isten beszédéért és Jézus Krisztus bizonyságtételéért.” (Jel. 1:9). Ezek a példák bizonyítják a világ előtt Isten ígéreteinek bizonyos voltát, állandó jelenlétét és gondoskodó kegyelmét.

Ev. szolgái 47.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Aki Isten szent művére akarja alkalmassá tenni magát, óvakodjon ellenséges területre lépni. Inkább olyan emberek társaságát keresse, akik segítségére lehetnek isteni ismeretek megszerzésében. Isten megengedte, hogy Jánost, a szeretett tanítványt Patmosz szigetére száműzzék, ahol el volt zárva a világ forgatagától és küzdelmeitől, minden külső befolyástól, még attól a munkától is, amit szeretett. Így beszélhetett az Úr vele és tárhatta elé a világ történelmének záró jeleneteit. Keresztelő János a pusztába vonult, hogy ott nyerje el Istentől az üzenetet, amelyet hirdetnie kellett, azt az üzenetet, amely hívatva volt az utat elkészíteni az Eljövendő számára.
Zárjuk el magunkat, amennyire tehetjük, minden olyan befolyástól, amely gondolatainkat eltérítheti Isten művétől. Különösen a hitben és tapasztalatokban fiatalok óvakodjanak, hogy önbizalmuk ne vigye őket a kísértés útjára.
Aki helyesen ragadja meg a munkát, az szükségét érzi, hogy minden lépésénél Jézus legyen a segítségére és azt is felismeri, hogy értelmének és modorának kiművelése kötelesség, amellyel önmagának és Istennek tartozik; olyan kötelesség, amelyre szükség van az eredményes munka elvégzéséhez.

SpM 482 (1Szem 31).Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Ha azt látom, hogy bizalmi tisztséget betöltő emberek helytelenül bánnak az idős prédikátorokkal, akkor azt jelentenem kell azoknak, akiknek feladata a róluk való gondoskodás. A prédikátorokról, akik hűséggel végzik munkájukat, nem szabad megfeledkezni vagy mellőzni őket, amikor egészségileg meggyengülnek. Egyházterületeink nem hagyhatják figyelmen kívül azok szükségleteit, akik a mű terhét hordozták. Jánost az Úr szolgálatában való megöregedés idején száműzték Pátmosz szigetére, és azon a magányos helyen több kijelentést kapott a mennyből, mint egész addigi életében.

MÉ 47.Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. Az Égei-tengeren levő kis sziklás Patmosz szigetet a római uralom jelölte ki, hogy a súlyos gonosztevőket oda száműzze. Ám Isten szolgájára nézve a szomorú magány az ég kapujának bizonyult. Eddigi munkaterületéről eltávolítottak ugyan, de Isten színe elöl elzárni nem tudták. Magányos otthonában összeköttetésbe léphetett a királyok Királyával, és az Isten teremtői hatalmának kinyilatkoztatásait behatóbban szemlélhette a természet könyvének ihletett oldalain. Bőséges alkalma nyílt, hogy a teremtés munkáin elmélkedjen, és az isteni építőmester hatalmát csodálja. Korábbi éveiben az erdős halmoknak, a zöldellő völgyeknek és a termékeny lapályoknak örvendhetett, és bennük csodálhatta a Teremtő bölcsességét és művészetét. Most olyan vidék környezte, amely másoknak kopárnak és kietlennek tetszett volna. Ám ő ellenkezőleg vélekedett felőle. A vad, kopáron emelkedő sziklákban és az éjjelenként ráboruló csillagos égboltban ő Isten mindhatóságának megnyilatkozását szemlélte. Számára minden Isten dicsőségének bélyegét hordta, és hatalmát hirdette.

NK 310.A Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében. – Azok a kijelentések, amelyeket a tanítványok az Úr nevében tettek, minden részletükben helyesek voltak; és az események, amelyekre előremutattak, éppen teljesedtek. ’Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa’ - mondták. „Az idő” - a Dán 9. fejezetében meghirdetett hatvankilenc hét - lejártával, amelynek a Messiásig kellett nyúlnia, Krisztust, miután János megkeresztelte a Jordánban, a Lélek felkente. És az „Isten országa, amelynek közeledtét a tanítványok hirdették, Krisztus halála által jött létre. Ez az ország, a hiedelemmel ellentétben, nem földi birodalom volt. Nem is az eljövendő halhatatlan ország, amelyet Isten felállít, amikor „az ország és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szemei népének;” azaz örökkévaló ország, amelyben „minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik” (Dán 7:27). „Az Isten országa” kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség országát. A kegyelem országát Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében ismerteti. Miután az apostol felhívja az olvasók figyelmét Krisztusra, a könyörületes közbenjáróra, aki „megindul gyarlóságainkon,” ezt mondja: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk” (Zsid 4,16). A kegyelem királyi trónja a kegyelem országát jelképezi, mert a trón létezése egy ország létezését sejteti. Krisztus számos példázatban használja „a mennyek országa” kifejezést, jelezve azt a munkát, amelyet Isten kegyelme végez az emberi szívben.

7BC 955.Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – János miután Krisztus szolgálatában megvénhedett, Patmoszra száműzték. Az elhagyatott szigeten többet érintkezett a mennyel, mint élete többi részében (RH 1906. júli. 26).
Krisztus agg képviselője száműzve lett, hogy bizonyságtétele ne hangozzék többé, mert életerős hatalmat jelentett az igazság oldalán. Bár elválasztották testvéreitől, Krisztus – akit mennybemenetele óta nem látott – meglátogatta őt (RH 1899. máj. 16).

4T 525.Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Akik szoros kapcsolatban állnak Istennel, azok talán nem virágzóak a földi élet dolgaiban. Gyakran súlyos megpróbáltatás éri, szenvedés, szerencsétlenség, nyomorúság sújtja őket. Józsefet megrágalmazták, üldözték, mert megőrizte erényét és becsületességét. Dávidot, Istennek ezt a választott hírnökét, ragadozó vadként üldözték gonosz ellenségei. Dánielt az oroszlánok vermébe lökték, mert igaz volt és tántoríthatatlan az Isten iránti hűségben. Jób meg lett fosztva világi javaitól s úgy lett sújtva testében, hogy rokonai és barátai irtóztak tőle. Mégis megtartotta fedhetetlenségét és Isten iránti hűségét. Jeremiás mindenki ellenére hirdette azokat a szavakat, melyeket Isten adott szájába. Félreérthetetlen bizonyságtétele úgy felbőszítette a királyt és a fejedelmeket, hogy undorító verembe lökték. Istvánt megkövezték, mert nem tudták rávenni, hogy ne hirdesse Krisztust, a megfeszítettet. Pált bebörtönözték, megbotozták, megkövezték, végül pedig kivégezték, mert hűséges hírnök volt arra, hogy elvigye az örömüzenetet a pogányokhoz. A szeretett Jánost Patmosz szigetére száműzték „az Isten beszédéért, és Jézus Krisztus bizonyságtételéért.”

NK 73.Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Ez az istenfélő nép Megváltóját megdicsőítő béketűréssel és állhatatossággal viselte a hosszú évszázadokon át rázúduló üldözést. Jóllehet keresztes hadjáratokat indítottak ellenük, és könyörtelenül mészárolták őket, de továbbra is elküldték misszionáriusaikat, hogy a drága igazságot terjesszék. Halálra kergették őket, ők, pedig vérükkel öntözték az elvetett magot, és a mag meghozta termését. Így tettek bizonyságot a valdensek századokkal Luther születése előtt. Sok-sok országban szétszóródva, elvetették annak a reformációnak a magvait, amely Wiclif idejében kezdődött el, Luther korában szélesedett és mélyült, és amelyet tovább kell vinniük az idők végéig azoknak, akik szintén készek arra, hegy mindent elszenvedjenek „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért” (Jel 1:9).

NK 246.Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. –„Ahol a mi Urunk is megfeszíttetett.” Franciaország a próféciának ezt a részét is betöltötte. Egy országban sem gyűlölték jobban Krisztust, mint itt. Egy országban sem ütközött az igazság elkeseredettebb és kegyetlenebb ellenállásba. Az üldözéssel, amellyel Franciaország az evangélium hitvallóit büntette, Krisztust tanítványai személyében feszítette meg.
Századról századra hullt a szentek vére. Miközben a valdensek életüket áldozták Piedmont hegyén „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért,” testvéreik, a francia albigensek hasonló bizonyságot tettek az igazságról. A reformáció idején az igazság híveit iszonyú kínzások közepette ölték meg. Királyok és nemesek, előkelő nők és törékeny leányok, a nemzet büszkeségei kíváncsian nézték végig Jézus mártírjainak gyötrelmét. A bátor hugenották az emberi szív legszentebb jogaiért vívott kemény csatákban ontották vérüket. A protestánsokat törvényen kívül helyezték, díjat tűztek ki fejükre, és üldözték őket, mint a vadállatokat.

NO 352-3.Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Ha nem vagy jókedvű és boldog, ne beszélj érzéseidről! Ne vess árnyat mások életére! A rideg, napfénytelen vallás egy lelket sem vonz Krisztushoz. Inkább Sátán csapdájába, a tévelygők lába elé terített hálójába űzi. Lehangoló élményeid helyett gondolj a Krisztus nevében igényelhető erőre! Képzeleted ragadja meg a láthatatlan dolgokat! Gondolataid terelődjenek Isten irántad való csodálatos szeretetének bizonyságaira! A hit képes eltűrni a próbát, ellenállni a kísértésnek, elviselni a csalódást. Jézus a szószólónk. Minden a miénk, amit közbenjárásával megszerez számunkra.
Gondolod, hogy Krisztus nem értékeli azokat, akik teljesen érte élnek? Nem gondolod, hogy felkeresi a szeretett Jánoshoz hasonló száműzötteket, akik az Ő nevében kerültek súlyos próbák közé? Isten nem hagyja egyetlen hűséges munkását sem magára, hogy egyedül küzdjön a túlerővel, és alul maradjon. Drága ékszerként őrzi azokat, akiknek az élete el van rejtve benne együtt a Krisztussal. Ezt mondja nekik: „Olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak el” (Agg 2:23).
Beszélj az ígéretekről; beszélj arról, hogy Jézus kész áldást hinteni! Egyetlen rövid pillanatra sem feledkezik meg rólunk. Ha a bántó körülmények ellenére is bizalommal megnyugszunk szeretetében, és benne rejtőzünk, jelenlétének tudata mélységes és békés boldogságot ad. Krisztus ezt mondja önmagáról: „Semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek” (Ján 8:28-29).

SD 260.Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Az Úr népe szentségének nagy fontosságot tulajdonít, ezért enged egyesekre, családokra és egyházára nehézségeket, hogy népe belássa, milyen veszélyben van, és előtte bűnbánatban alázza meg szívét. Az elgyengültek iránt gyengédséget fog tanúsítani. Megkegyelmez nekik, és Krisztus igazságának ruhájába fogja öltöztetni őket. Megtiszteli őket jelenlétével.
A megbékélésnek nagy napján, kötelességünk beismerni bűneinket, elismerjük az Úr szeretetét és kegyelmét, melyet bűneink megbocsátásakor tanúsított. Hálásak vagyunk az Úrnak hozzánk küldött figyelmeztetéseiért, hogy megszabadítson bennünket rejtett utainktól. Életünk megváltoztatásával tanúskodjunk jóságáról. Amikor azok, akiknek az Úr a fenyítést küldte, figyelmeztetve őket, hogy útjáról letértek, megbánnák és alázatos, megtört szívvel megbánnák bűneiket, az Úr biztosan ismét jóindulattal volna irántuk…
Előttünk van a nagy nyomorúság ideje. Ezért minden képességeinket és adottságainkat fel kell használni Isten művének előbbre vitelére. Az Istentől kapott képességeinket építésre és ne csüggesztésre vagy rombolásra használjuk… Minden időben az egyház történetében Isten választott hírnökei az igazságért feddésnek és üldözésnek voltak kitéve. Bárhova is kell menniük azt Isten népéhez tartozóknak, még, ha mint a szeretett tanítvány, puszta szigetre lennének száműzve, Krisztus tudná, hol vannak, megerősítené és megáldaná, békességgel és örömmel töltené be őket…
Ugyanúgy megtisztítja az egyházat, mint ahogy megtisztította a templomot földi szolgálatának elején és végén. Akármilyen megpróbáltatást és nyomort enged egyházára, ezt azért teszi, hogy népe mélyebb istenfélelemre és erőre tegyen szert, hogy a kereszt győzelmét a világ minden részére elvigye. Ő mindenkinek tud munkát adni.

9T 227-28.Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Közvetlen előttünk áll az idő, amikor az igazság hirdetőit üldözni fogják. A kilátás nem kecsegtető, de ennek ellenére se hagyjuk abba erőfeszítéseinket a halálukon levők megmentésére, akiknek megváltásáért a menny fejedelme földáldozta drága életét. Ha egyik úton nem sikerül, próbálkozzatok másként. Igyekezetünknek nem szabad halottnak, élettelennek lennie. Amíg életünket megkíméli, dolgozzunk Istenért. Isten megbízott hírnökei az egyház minden időszakában szemrehányásnak és üldöztetésnek tették ki magukat az igazságért. De bárhová is kell Isten népének elmennie, még ha száműzik is őket a puszta szigetre, mint a szeretett tanítvánnyal tették, Krisztus tudni fogja, hol van – erőt, és áldást küld nekik, s békével, örömmel tölti be őket.

MÉ 46-47.Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – A legelkeseredettebb gyűlölet izzott Jánossal szemben, mivel oly önfeláldozó hűséggel viseltetett Krisztus ügye iránt. Ő volt az egyedüli életben levő tanítvány, azok közül, akik a lehető legszorosabb összeköttetésben állottak Krisztussal és Isten országának ellenségei elhatározták, hogy ezt a hű tanúbizonyságot elnémítják. Azt hitték, hogyha ez sikerül nekik, Krisztus tanai nem terjednek tovább, s ha az ügyet erélyesen elnyomják, az csakhamar teljesen feledésbe merül. Jánost tehát a római ítélőszék elé állították. Tanait teljesen elferdítették. Hamis tanúk azzal vádolták, hogy nyilvánosan olyan tanokat hirdet, amelyek a nemzet jólétét és hatalmát aláássák.
Az apostol olyan egyszerűséggel számolt be hitéről, hogy szavai hatalmas benyomást gyakoroltak a jelenlevőkre. A hallgatók csodálkoztak bölcsességén és szónoki képességén. De minél meggyőzőbb módon tett bizonyságot az igazságról, annál inkább gyűlölték az Úr ügyének ellenfelei. A császár haragra lobbant és káromolta Istennek és Krisztusnak nevét. Az apostol védekezését és érvelését, sem az elhangzott igazságokat nem cáfolhatta meg, tehát elhatározta, hogy a hű tanúbizonyságot elhallgattatja.
Láthatjuk, hogy milyen keménnyé lehet az emberi szív, ha Isten szándékával, erőszakkal szembe helyezkedik. Isten gyülekezetének ellenségei elhatározták, hogy a nép előtt büszkeségüket és hatalmukat továbbra is fenntartják. A császári rendelet értelmében az apostol Patmosz szigetére száműzetett. Ahogy saját maga mondja írásában: „Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért” volt száműzve. Ám Krisztus ellenségei teljesen céltévesztettek, amikor a hű bizonyságtevőt hallgatásra akarták kárhoztatni. A száműzetés magányából is felhangzik az apostol szava, sőt elhat az idők végezetéig, és a legünnepélyesebb igazságokat közli az emberiséggel, amilyet halandó megismerhet.

6T 128.Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Mikor Jánost száműzték szerettei köréből a magános Patmoszra, Krisztus tudta, hogy hol találja meg hűséges tanúját. János mondta: „Én János, aki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, amely Patmosznak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. Lélekben valék az Úrnak napján.” Az Úr napja a hetedik nap, a teremtés szombatja.

PP. 97.Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – A gondviselő Isten azért hozta ezt a próbát Ábrahámra, hogy alázatosságra, türelemre és hitre tanítsa - oly leckékre, amelyeket feljegyeztek mindazok áldására, akiknek majd ezután kell szenvedést elviselniük. Isten olyan úton vezeti gyermekeit, amelyet nem ismernek, de ő nem felejti, és nem taszítja el azokat, akik bizalmukat belé helyezik. Engedte, hogy szenvedés sújtsa Jóbot. Hagyta, hogy Jánost, a szeretett tanítványt az elhagyatott Patmoszra száműzzék, de Isten Fia találkozott ott vele, és látomásaiban János látta a hervadhatatlan dicsőséget. Isten megenged próbákat népe életében, hogy hűségük és engedelmességük által ők maguk is gazdagodjanak lelkileg, és hogy példájukból mások is erőt merítsenek. „Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata” (Jer 29:11). Azok a próbák, amelyek a legjobban próbára teszik hitünket, és azt a látszatot keltik, hogy Isten elhagyott bennünket, visznek közelebb Krisztushoz, hogy minden terhünket az ő lábához tegyük le, és megismerjük azt a békét, amelyet ő ad cserébe.

8T 17.Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Jézus nekünk is megígérte, hogy mindvégig velünk lesz. Nem váltóztat ígéretén az idő múlása. Olyan igazán velünk van ma, mint ahogy a tanítványokkal volt és velünk is marad az idők végéig.
„Menjetek és hirdessétek az evangéliumot minden nemzetnek” – mondta az Üdvözítő, ’hogy Isten gyermekeivé váljanak. Veletek vagyok a munkában, tanítalak, irányítlak és meggyőzlek tieteket. Önmegtagadó, áldozatos munkátokban sikert adok nektek. Indítani fogom a szíveket, meggyőzöm őket bűneikről, a sötétségből a világossághoz, az engedetlenségből az igaz tettekhez vezetem őket. Világosságomban meglátják a világosságot. Szembe találkoztok majd a sátáni ügynökök ellenzésével, de bízzatok bennem. Soha el nem hagylak!’

Jel. 1,10

"Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét."

AT 398.Lélekben valék ott az Úrnak napján. – Szombatnapon történt, midőn a dicsőség Ura megjelent a száműzött apostolnak. János a szombatot Patmosz szigetén is épp olyan szentül ünnepelte, mint amikor Júdea városaiban és falvaiban prédikált a népnek. Igényt tartott a maga számára is azokra a csodálatos áldásokra, melyeket Isten ezen a napon áraszt népére. Jelentése így szól: „Lélekben valék ott az Úrnak napján és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitát, amely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és Omega, az Első és az Utolsó... Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót, és a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához” (Jel. 1, 10-13).

6T 128.Lélekben valék ott az Úrnak napján. – Az Úr napja a hetedik nap, a teremtés szombatja. Azon a napon, amelyet Isten megszentelt és megáldott, „elküldte angyalát, és úgy jelentette ki magát szolgájának Jánosnak” az eseményeket, melyeknek be kell következniük, a világtörténelmének lezárása előtt. S most az a szándéka, hogy értelmes emberek módjára felismerjük ezeket.

7BC 955.Lélekben valék ott az Úrnak napján. – Az Isten által az Édenben megalapozott szombat ugyanolyan becses volt János előtt a magányos szigeten, mint amikor barátaival töltötte a városokban és falvakban. Elismételte a Krisztus szombatra vonatkozó ígéreteit és igényelte ezeket. Számára a szombat annak a jele volt, hogy Isten az Istene… A feltámadt Üdvözítő szombaton megjelent János előtt (1,10-13.17-18).
János üldöztetése a kegyelem eszközévé vált. Patmosz tündöklött a feltámadt Üdvözítő dicsőségétől. János emberi alakban látta Krisztust, a szegek helyével kezén és lábán, melyek örökre Urunk dicsősége lesznek. Újra láthatta most Megváltóját, annyi dicsőéggel övezetten, amennyit ember elbírt viselni anélkül, hogy meghalna. Micsoda szombat volt ez a magányos száműzöttnek, aki mindenkor drága volt Krisztus szemében, s most még nagyobb megtiszteltetés érte. Sohasem tanult ennyit Jézustól. Sohasem hallott ilyen magasztos igazságokat (YI 1900. ápr. 5).

Jel. 1,11

"Amely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: Amit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában."

AT 401.Amit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek. Krisztus parancsolta az apostolnak, hogy írja meg mindazt, amit kinyilatkoztat előtte. „Amit látsz, írd meg könyvben” - szólt – „és küldd el a hét gyülekezetnek, mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiceában.” „Én vagyok az Élő; pedig halott valék és íme élek örökkön örökké... Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek; a hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala; és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet” (Jel. 1, 11. 18-20).
A hét gyülekezet nevének jelentősége jelképes. Jellemzi a keresztény korszak különböző szakaiban az egyház állapotát. A hetes szám teljességet jelent; szimbolizálja, hogy az üzenet az idők végéig tart. A felsorolt jelképek, pedig a gyülekezet belső állapotát szemléltetik a világtörténelem különböző korszakaiban.

AT 81.A hét gyülekezetnek. – Sokan azt hiszik, hogy Krisztus elismert földi követőitől függetlenül, egyedül Neki tartoznak közvetlen felelősséggel az elnyert világosságért és tapasztalatokért. Jézus a bűnösök Barátja, és szíve megindul szenvedéseiken. Övé minden hatalom mennyen és földön, azonban tiszteletben tartja az általa elrendelt eszközöket, melyek az emberek üdvösségére és felvilágosítására szolgálnak. Ezért a bűnösöket a gyülekezethez utalja, melyet a világosság közvetítőjévé tett a világ számára.

AT 396.A hét gyülekezetnek. – Az apostolok napjaiban a hívőket komolyság és lelkesedés jellemezte. Oly fáradhatatlan buzgalommal munkálkodtak Mesterükért, hogy országának drága evangéliuma, minden ellenállás ellenére, aránylag rövid idő alatt, a föld minden lakott részében elterjedt. Jézus követőinek buzgalmát, az ihletett Írásokban feljegyezték számunkra, és minden idők hívőinek bátorítására.

Jel. 1,12

"Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót."

PP 305.Láttam arany gyertyatartót. – Délen helyezték el a hétágú gyertyatartót a hét lámpájával együtt. Karjait választékosan kidolgozott virágmintákkal díszítették. Ezek a virágminták a liliomokhoz hasonlítottak. Az egész gyertyatartó egy darab tömör aranyból készült.

Jel. 1,13

"És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve."

AT 398-99.A hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához. – A szeretett tanítvány különösen gazdag kegyelemben részesült. Látta Mesterét Getsemánéban, midőn lelki gyötrelmeiben vért izzadott és „nem emberi volt ábrázatja és alakja sem ember fiaié volt” (Ésa. 52, 14). Azután látta a római katonák kezei között, avult bíborpalástban és töviskoronával. Végül látta Őt a Golgotán, a kereszten, miközben kegyetlenül gúnyolták és szidták. Íme, János apostol ismét láthatja Urát. De most milyen más a megjelenése, a külseje! Nem a fájdalmak férfia többé, akit emberek megvetnek és megaláznak. Látja Őt mennyei fényű ruhájába öltözötten. „Az ő feje pedig és a haja fehér, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng. És a lábai hasonlók valának az izzó érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg”(

Jel. 1,14

.15). Hangja hasonlít sok vizek zúgásához. Orcája fénylik, mint a nap. Kezében hét csillagot tart és szájából kétélű éles kard jő ki; szava: hatalmának jelképe. Patmosz szigete ragyog a feltámadott Üdvözítő dicsőségétől. „Mikor, pedig látám őt” - írja János, - „leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj!”
János erőt nyert, hogy megdicsőült Urának színét elviselhesse. Azután ámuló szemei előtt feltárult a menny dicsősége. Láthatta Isten trónját. Az Örökkévaló megengedte neki, hogy láthatta, minden földi küzdelmen túl, a megváltottak fehérruhás tömegét. Hallhatta a menny angyalainak dicsénekét és azok diadalénekét, kik győzedelmeskedtek a Bárány vére és bizonyságtételük szava által. A kinyilatkoztatásban, melyben részesült, szemlélhette Isten népének megrázó tapasztalatait, a jövő megrendítő eseményeit. Láthatta a gyülekezet jövendő sorsát egészen az idők végezetéig. Számokban és jelképekben kifejezett nagy fontosságú eseményeket látott János, azért, hogy megörökítse. Ezek által kortársai, sőt későbben, az elkövetkező korszakokban, Isten gyermekei, érthető felvilágosításokat kapnak a reájuk váró veszélyekről és küzdelmekről.

7BC 955A hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához. – Az üldözés keze súlyosan nehezedik az apostolra. Száműzik őt Patmosz szigetére „Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.” Ő írja „Lélekben valék az Úrnak napján.” Leírhatatlan öröm töltötte el, hiszen a menny megnyílni látszott előtte. Világos beszédű hang szólította meg: „Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég,” Megfordulva Mesterét látta, kivel régen együtt járt és beszélt Júdeában. Akinek a keblén is nyugodott.
De ó, mennyire megváltozott a megjelenése! Akkor ócska bíborpalástban és töviskoszorúval látta Őt. Most pedig mennyei tündöklésű ruhában látta ott, aranyövvel a derekán. Ezt írja megjelenéséről: „Az ő feje, pedig és a haja fehér vala, mint a gyapjú, mint a hó: és a szeme olyan, mint a tűzláng. Lába hasonló volt az izzó érchez, mintha kemencébe tüzesedtek volna meg: a szava, pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.”

MÉ 50-51.A hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához. – János visszaemlékezett azokra a csodálatos eseményekre, amelyeknek Jézus életében tanúja volt. Gondolatban még egyszer átéli azokat a drámai alkalmakat, melyekben részesülhetett, és ez az emlékezés felemeli, és boldoggá teszi. Azonban egyszerre feleszmél gondolataiból, világosan hallható hangon szól hozzá. Megfordul, hogy lássa honnan ered a hang, és íme legnagyobb csodálatra az Urat pillantja meg, akivel együtt járt, akit szeretett és szenvedéseinek tanúja volt. De milyen más volt a Megváltó megjelenése. Többé már nem „a legmegvetettebb és legalázatosabb’. Megaláztatásának egyetlen jelét sem hordta többé. Szeme olyan, mint a tűzláng, és lába, mint az izzó érc. Szava olyan ünnepélyesen zeng, mint hatalmas vizek zúgása. Arca olyan, mint a déli nap legteljesebb pompájában. Kezében hét csillagot tart, amelyek a gyülekezet angyalait ábrázolják. Szájából kétélű éles kard jő ki, amely Igéjének hatalmát jelzi.

(1888) 1019.A hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához.Akit János látomásban látott úgy jellemzi magát, mint aki az arany gyertyatartók között jár, gyülekezetről-gyülekezetre, közösségről-közösségre, lélektől-lélekig. Ez a fáradhatatlan őrködés. Míg a barátok talán alszanak, vagy jelentéktelen dolgokkal kötök le magukat, Izrael megtartója nem szunnyad, és nem alszik. Ő az igazi őrálló. Krisztus jelenléte és fenntartó kegyelme minden világosság és minden élet titka. Isten hatalma tart meg bennünket, hit által, ez nem tőlünk van Isten ajándéka ez.

5T 752-53.A hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához. – Ezékiel akkor kapta a látomást, mikor borús előérzet töltötte el. Atyái földje romokban hevert. A valamikor élettől pezsgő város lakatlan volt. Nem hallatszott kacagás, sem dicsőítő ének a falak között. Maga a látnok is idegen volt, idegen földön, ahol határtalan nagyravágyás és vad kegyetlenség uralkodott. Szorongatta a lelkét, amit a zsarnokságból és igazságtalanságból látott és hallott, ezért éjjel nappal csak kesergett. De a Kebár partján látott jelképek felfedték előtte a felsőbbséget gyakorló hatalmat, amely erősebb, mint a föld uralkodói. A kegyetlen Asszír és Babilon királyok fölött a kegyelem és igazság Istene ült trónján.
A kerékszerű bonyodalmak, melyek annyira zűrzavarosnak tűntek a próféta szemében, a mindenható kéz irányítása alatt álltak. Isten Lelke, aki ezeket a kerekeket irányította, összhangot teremetett a zűrzavarban. Ugyanígy ellenőrzése alatt állt az egész világ. Dicső lények százmilliói állnak készen, hogy szavára keresztülhúzzák a gonosz hatalmak és gonosz emberek akaratát, és jót hozzanak ki azokból Isten hűségesei számára.
Hasonló módon, amikor Isten a szeretett János előtt készült feltárni a gyülekezetnek az eljövendő korokban bekövetkező történetét, biztosította róla, hogy az Üdvözítő nagyon is szívén viseli népe ügyét, ezért gondoskodni fog róluk. Megmutatta neki az Emberfiához hasonlót, aki a hét gyülekezetet képező gyertyatartók között jár. Lepergette János előtt a gyülekezeteknek a világi hatalmakkal vívott utolsó küzdelmeit, de azt is megengedte neki, hogy lássa a hűségesek végső győzelmét és szabadulását. János szemtanúja volt a gyülekezeteknek a fenevaddal és képével vívott élet halál harcának, s azt is látta, hogy elrendelték, hogy mindenki halálbüntetés terhe mellett köteles imádni a fenevadat. De túltekintve a harc zaján és füstjén, sokaságot látott állni a Báránnyal a Sion hegyén, akik a fenevad bélyege helyett az „Atya nevét viselik homlokukon.” S ismét látta azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képét és nevének számát, ott álltak hárfáikkal az üvegtengeren énekelték Mózesnek és a Báránynak énekét.

NO 295.A hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához. – Isten személyes lényként nyilatkoztatta ki önmagát Fia által. Jézus - az Atya „dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása” - személyes Megváltóként jött a földre. Személyes Megváltóként emelkedett a mennybe. Mint személyes Megváltó közbenjár a mennyei csarnokokban. A mi érdekünkben szolgál Isten trónja előtt Ő, aki hasonló az ember Fiához (Zsid 1:3; Jel 1:13).
8T 265 – A hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához. – Isten, mint személyes lény, Fiában jelentette ki magát. Jézus, Isten dicsőségének kisugárzása, s lényének képmása emberként járt a földön. Személyes Üdvözítőként jött a világra. Személyes Üdvözítőként emelkedett a magasságba. Személyes Üdvözítőként végzi közbenjárását a mennyei pitvarokban. Isten trónja előtt szolgál nékünk „emberfiához hasonlóan” (Jel 1,13).

NK 555.A hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához. – Nemsokára félelmes természetfölötti jelenségek lesznek az égen, a csodákat művelő démonok hatalmának jeleként. Az ördögi lelkek bejárják az egész világot. Elmennek a föld királyaihoz, hogy rávegyék őket a csalásra, és arra, hogy Sátánnak segítsenek a menny ellen vívott utolsó csatájában. Közreműködésükkel Sátán az uralkodókat, és alattvalókat egyaránt elámít. Magukat Krisztusnak színlelő emberek jelennek meg, és a világ Megváltóját megillető címre és imádatra tartanak igényt. Csodákat tesznek, gyógyítanak; és azt állítják, hogy olyan kinyilatkoztatásokat kaptak a mennyből, amelyek a Szentírás bizonyságtételének ellentmondanak.
A csalás nagy drámájának tetőfokán Sátán meg fogja személyesíteni Krisztust. Az egyház régóta hirdeti, hogy reményei a Megváltó adventjével fognak beteljesülni. A nagy csaló ekkor azt a látszatot fogja kelteni, hogy Krisztus eljött. Sátán a föld különböző részein káprázatos, csillogó, fenséges lényként jelenik meg az embereknek. Hasonlítani fog ahhoz a képhez, amit János a Jelenések könyvében Isten Fiáról festett (Jel 1:13-15). Emberi szem nem látott nagyobb dicsőséget annál, mint ami őt körülveszi. Ez a győzelmi kiáltás harsog bele a levegőbe: „Krisztus eljött! Krisztus eljött!” Az emberek leborulnak előtte, és imádják. Ő, pedig felemeli kezét, és áldást mond reájuk, miként Krisztus áldotta meg tanítványait, amikor a földön élt. A hamis Krisztus hangja lágy, szelíd, és megnyerő. Nyájas, kedves hangon elmond néhányat a Megváltó ajkáról elhangzó drága mennyei igazságokból. Betegeket gyógyít, majd Krisztustól bitorolt szerepében azt állítja, hogy a szombatot áttette vasárnapra, és megparancsolja mindenkinek, hogy szentelje meg azt a napot, amelyet ő megáldott. Kijelenti, hogy azok, akik a szombat szentségét makacsul vallják, az ő nevét káromolják, ha nem hajlandók meghallgatni angyalait, akik által fényt hint, és igazságot tanít. Ez a súlyos csalás szinte leleplezhetetlen. Miként a Simon mágus által félrevezetett samaritánusok, a tömegek is - kisemberek és nagyok - hitelt adnak ezeknek a varázslatoknak, és ezt mondják: „Ez az Istennek ama nagy ereje!” (Acs 8:10.)

4BC 1173.A hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához. – Nem kisebb személyiség, mint Isten Fia jelent meg Dánielnek. Ez a leírás János apostol beszámolójához hasonlít, amikor Krisztus megjelent neki Patmosz szigetén. Urunk most másik mennyei hírnökkel jött, hogy kifejtse Dániel előtt mi fog történni az utolsó napokban. Dániel ezt az ismeretet nyerte el. Az ihletést a mi számunkra jegyezte föl, akikhez a világ vége elérkezett (RH 1881. feb. 8).

AT 401.A hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához. – Krisztus mondja, hogy a hét gyertyatartó között jár. Ez jelképezi viszonyát a gyülekezetekhez. Összeköttetése népével állandó. Ismeri gyermekeinek valóságos állapotát. Figyeli helyzetüket, kegyességüket, odaadásukat. Noha Jézus főpap és közbenjáró a mennyei szentélyben, János mégis úgy látja Őt, mint Aki földi gyülekezetei között jár-kel. Fáradhatatlan éberséggel állandóan őrködik felettük, vajon nem homályosul-e, vagy alszik ki valamelyik őrálló fáklyája? Ha a gyertyatartókat csupán emberek gondoznák, lobogó lángjuk csakhamar lankadna és kialudna. Az Úr házának azonban Ő az őrizője; a templom csarnokának hű védelmezője. Állandó gondoskodása és megtartó kegyelme az élet és világosság forrása.

KP 212.Bokáig érő ruhába öltözve. – Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket. Tökéletes összhangban éltek Isten akaratával. Végtelen szeretettel ragaszkodtak mennyei Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent párt. Ez a fénypalást lelki öltözékük, mennyei ártatlanságuk szimbóluma volt. Ha hűségesek maradtak volna Istenhez, ez a fény állandóan betakarta volna őket. De amikor vétkeztek, elszakadtak Istentől, és az őket körülölelő fény eltávozott. Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz varrt fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni.
Isten törvényének áthágói ezt teszik Ádám és Éva engedetlensége óta. Fügefaleveleket varrnak össze, hogy betakarják a törvény szegés okozta mezítelenségüket. Maguk szabta öltözéket, viselnek. Saját cselekedeteikkel próbálják bűneiket befedezni, és Isten tetszését elnyerni.
Ez azonban lehetetlen. Az ember nem találhat ki semmi olyat, amivel ártatlanságának elvesztett palástját helyettesíthetné. Akik Krisztussal és az angyalokkal együtt ülnek a Bárány menyegzői vacsoráján, nem viselhetnek fügefalevél-öltözéket, sem köznapi ruhát.
Csak a Krisztus által kínált ruha teheti az embert alkalmassá arra, hogy megjelenjék Isten előtt. Ezt az öltözéket - saját igazságának palástját - helyezi Krisztus minden bűnbánó, hívő lélekre. „Azt tanácsolom néked - mondja -, hogy végy tőlem ... fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága” (Jel 3 :18).

JÉ 551.Mellénél aranyövvel körülövezve. – Krisztus így fejezte ki tanítványai iránt érzett szeretetét. Tanítványai önző lelkülete szomorúsággal töltötte el őt, de nem szállt velük vitába ez alkalommal. Ehelyett olyan példát adott nékik, amelyet sohasem felejtenek majd el. Irántuk való szeretetét nem lehetett egykönnyen megzavarni vagy kioltani. Krisztus tudta, hogy az Atya mindent az ő kezébe adott, és hogy ő Istentől jött és Istenhez megy. Krisztus teljesen tudatában volt az ő Istenségének, Ő, az Úr azonban félretette királyi koronáját és királyi öltözetét, és egy szolga alakját vette magára. Földi életének egyik utolsó cselekedete volt az, hogy alázatosan körülkötötte magát egy kendővel, és betöltötte egy szolga szerepét.

Jel. 1,14

"Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; 15.v. És a lábai hasonlók valának az izzófényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása."

EW 15-16.Az ő feje pedig és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó. – Tekintetünk ezután nemsokára kelet felé irányult, ahol egy kis sötét felhő tűnt fel, alig volt féltenyérnyi nagyságú. Mindnyájan tudtuk, hogy ez az ember Fiának a jele. Mély csendben néztük mindnyájan a felhőt, amely mind közelebb jött hozzánk, mind világosabban, fényesebben és dicsőségesebben ragyogott, amíg végül egy nagy, fehér felhővé vált. A felhő felett szivárvány vonult, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik kedvesen énekeltek. A szivárványon az ember Fia ült. Haja fehér fürtökben omlott vállaira s fején számos korona ékeskedett. Lábai, mint tűzoszlopok; jobb kezében éles sarló, bal kezében, pedig ezüst harsona volt. Szemei olyanok voltak, mint a tűzláng, amely át és átjárta gyermekeit. Minden arc elsápadt s azokat, akik Istent elvetették, sötétség vette körül. Mindnyájan így kiáltottuk fel: „O, ki állhat meg az Úr előtt? Szennytelen-e ruhám?” Az angyalok abbahagyták éneküket s egy ideig a legfélelmetesebb csend uralkodott, midőn Jézus felkiáltott: „Akiknek szívük és kezük tiszta, megállhatnak: kegyelmem elégséges számotokra.” Arcunk sugározott a boldogságtól s szívünket teljesen betöltötte az öröm. Az angyalok még erőteljesebben kezdtek énekelni, miközben a felhő folyton közelebb jött a földhöz.

Jel. 1,15

"És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tűzesedtek volna meg? a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása."

Jel. 1,16

"A jobb kezében hét csillag volt; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében."

AT 401.A jobb kezében hét csillag volt. – Krisztust úgy is szemléljük, mint aki kezében tartja a hét csillagot. Ez biztosíték számunkra, hogy az a gyülekezet, mely kötelességét teljesíti, nem pusztulhat el; azt a csillagot, melyet a Mindenható védelmez, Krisztus kezéből senki sem ragadhatja ki.

MÉ 50-51.A jobb kezében hét csillag volt. – János visszaemlékezett azokra a csodálatos eseményekre, amelyeknek Jézus életében tanúja volt. Gondolatban még egyszer átélte azokat a drága alkalmakat, melyekben részesülhetett, és ez az emlékezés felemeli, és boldoggá teszi. Azonban egyszerre feleszmél gondolataiból: világosan hallható hang szól hozzá. Megfordul, hogy lássa honnan ered a hang, s íme a legnagyobb csodálatára az Urat pillantja meg, akivel együtt járt, akit szeretett és szenvedéseinek tanúja volt. De milyen más volt a Megváltó megjelenése. Többé már nem „a legmegvetettebb és legalázatosabb.” Megaláztatásának egyetlen jelét sem hordja többé. Szeme olyan, mint a tűzláng és lába, mint az izzó érc. Szava olyan ünnepélyesen zeng, mint hatalmas vizek zúgása. Arca ragyog, mint a déli nap legteljesebb pompájában. Kezében hét csillagot tart, amelyek a gyülekezet angyalait ábrázolja. Szájából éles kétélű kard jő ki, amely igéjének hatalmát jelzi.

6T 414.A jobb kezében hét csillag volt. – Akik csillognak Krisztus kezében, ne feledjék, hogy szüntelen meg kell őrizniük a megszentelt, tiszta méltóságot. Krisztust képviselik. A Krisztusban való egyszerűség az igazság tiszta és szent méltósága.

Ev. szolgái 5-6.A jobb kezében hét csillag volt. – Isten szolgáit a hét csillag jelképezi, akik felett Ő, aki az Első és Utolsó, különös gondviselést és oltalmat gyakorol. Az előnyös befolyások - melyeknek bőséggel jelen kell lenniük az egyházban - szorosan kapcsolatban állnak Isten szolgáival, akik Krisztus szeretetét hivatottak képviselni. A menny csillagai Isten hatalma alatt állnak, Tőle nyerik a világosságot, Ő vezérli és határozza meg mozgási lehetőségüket, ha nem így tenne, lehullanának. Így van ez szolgái esetében is. Ők csupán eszközök kezében, és mindaz a jó, amit véghezvisznek, az Ő erejéből történik. Krisztus dicsőségére szolgál, hogy a Szentlélek működése által szolgáit nagyobb áldássá teszi a gyülekezet számára, mint amilyenek a csillagok a világ számára. Az Üdvözítő az ő erejük. Ha úgy néznek Rá, ahogyan Ő nézett Atyjára, akkor az Ő dolgait végzik majd. Amilyen mértékben Istenre bízzák magukat, akként részesíti majd őket dicsőségében, hogy azt visszatükrözzék a világnak.

6T 418.A jobb kezében hét csillag volt. – Akik Isten szolgálatát végzik, azoknak lendületet és eltökélt szándékot kell mutatniuk a lélek megnyerésének munkájában. Ne feledjük, hogy vannak, akik elvesznek, ha mi, akik Isten eszközei vagyunk, nem fáradozunk olyan eltökélt szándékkal, mely nem lankad el, sem kedvét el nem veszi. Legyen mindenkor Isten trónja a mi támaszunk.
Nincs kifogásunk arra, hogy miért olyan gyenge és esendő gyülekezeteink hite. „Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! (Zakariás 9,12.) Krisztusban erő vár ránk. Ő a közbenjárónk az Atyánál. Birodalmának minden részébe elküldi követeit, hogy népe tudomására hozza akaratát. Krisztus a gyülekezetek között jár. Meg kívánja szentelni, fölemelni és nemesíteni követőit. Akik igazán hisznek benne, életmentők lesznek. Jobb kezében tartja a csillagokat s terve az, hogy ezeken átragyogtassa világosságát a földre. Így kívánja előkészíteni a magasabb szolgálatra népét, a mennyei templomba. Komoly munkát bízott ránk. Végezzük azt pontosan és eltökélten. Mutassuk meg életünkben, hogy mit is tett értünk az igazság.

8T 23.A jobb kezében hét csillag volt. – Krisztus elküldte hírnökeit birodalmának minden tájára, hogy szolgáival közölje akaratát. Gyülekezetei között jár. Követőit meg kívánja szentelni, fölemelni és nemesíteni. A benne hívők befolyása életre éltető illat lesz a világon. Krisztus jobb kezében tartja a csillagokat és szándéka az, hogy rajtuk keresztül sugározza szét világosságát a világra. Így kívánja népét a mennyei templom magasabb szolgálatára előkészíteni. Nagy munkát bízott ránk. Végezzük azt hűségesen. Életünkben mutassuk meg, mit tehet az isteni kegyelem az emberiségért.

AT 398-99. A szájából kétélű éles kard jön ki. – A szeretett tanítvány különösen gazdag kegyelemben részesült. Látta Mesterét Getsemánéban, midőn lelki gyötrelmeiben vért izzadott és „nem emberi volt ábrázatja és alakja sem ember fiaié volt” (És 52,14). Azután látta a római katonák kezei között, avult bíborpalástban és töviskoronával. Végül látta Őt a Golgotán, a kereszten, miközben kegyetlenül gúnyolták és szidták. Íme, János apostol ismét láthatja Urát. De most milyen más a megjelenése, a külseje! Nem a fájdalmak férfia többé, akit emberek megvetnek és megaláznak. Látja Őt mennyei fényű ruhájába öltözötten. „Az ő feje pedig és a haja fehér, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng. És a lábai hasonlók valának az izzó érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg” (Jel.1,14.15). Hangja hasonlít sok vizek zúgásához. Orcája fénylik, mint a nap. Kezében hét csillagot tart és szájából kétélű éles kard jő ki; szava: hatalmának jelképe. Patmosz szigete ragyog a feltámadott Üdvözítő dicsőségétől.

Ev 148.A szájából kétélű éles kard jön ki. – Éppen a meztelen igazság olyan kétélű éles kard, amely kétoldalt vág…

EW 51.Az ő orcája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében. – Majd láttam Jézus szépségét és szeretetreméltóságát. Ruhája fehérebb volt a legfehérebb gyolcsnál. Nincs az a nyelv, amely dicsőségét és szeretetreméltóságát leírhatná. Azok, akik megtartják Isten parancsolatait, bemennek a kapukon át a városba és joguk lesz az élet fájához, örökké Jézus színe előtt lesznek, kinek arca fényesebben ragyog a déli verőfénynél.

JÉ 106.Az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében. – Voltak a tömegben olyanok, akik Krisztus keresztségekor látták az isteni dicsfényt, hallották az Úr szózatát. De az óta a Megváltó külseje nagyon megváltozott. Keresztségekor arcát átváltoztatta a mennyei fény - most sápadt volt, elgyötört, lesoványodott, csak János, a próféta ismerte fel.

NK 600.Az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében.„Éjszaka nem lesz” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket” (Jel 22:5). A nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli nap verőfényét. A Szent Várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal nap nélküli világosságában fognak járni.

Jel. 1,17

"Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó."

MÉ 51. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. János, aki Urát olyan végtelenül szerette, aki hűségesen kitartott mellette minden szenvedésen át, és aki az igazsághoz hű maradt, sem tudja elszenvedni Krisztus dicsőségének színét, hanem mint halott terül el a földön. Ámde Krisztus kinyújtotta kezét szolgájára és így szólt hozzá: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó és az élő, pedig halott valék és íme élet örökkön-örökké.”János erőt nyert, hogy elviselhesse megdicsőült Urának jelenlétét. És ekkor fenséges jelenetekben mutatta meg előtte Isten az eljövendő századokkal való tervét. A mennyei hazának dicsőségét szemlélhette. Megláthatta Istennek trónját és a megváltottaknak fehérbe öltözött tömegét. Hallotta a mennyei sereg zenéjét, és azok győzelmi énekét, akik a Bárány vére és bizonyságtételének beszéde által diadalmaskodtak.

NK 419.Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. – És később amikor, Isten Fia megjelent, hogy eligazítást adjon neki, Dániel így szólt: „Orcám eltorzult és oda lőn minden erőm” (Dán 9,18.15.20; 10,8).

NK 471.Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. – Amikor Jób a forgószélből hallotta az Úr hangját, így kiáltott: „Hibáztatom magam, és bánkódom a porban és hamuban!” (Jób 42:6.) Amikor Ésaiás látta az Úr dicsőségét, és hallotta a kérubokat kiáltani: „Szent, szent, szent a seregek Ura,” így kiáltott: „Jaj nékem, elvesztem!” (Ésa 6:3.5.) Pál, miután a Lélek elragadta a harmadik égig, és hallott olyan dolgokat, amelyet ember nem mondhat el, „minden szentek között a legkisebbnek” nevezte magát (2Kor 12:2-4; Ef 3:8). A szeretett tanítvány, János, aki Jézus keblén pihent, és látta dicsőségét, halottként esett az angyal lábához (Jel 1:17).
Azok, akik a Kálvária keresztjének árnyékában járnak, nem dicsőítik önmagukat, és nem állítják kérkedve, hogy nem bűnösek. Érzik, hogy bűneik okozták azt a szenvedést, amely megtörte Isten Fiának szívét. Ez a gondolat alázattal tölti el őket. Akik legközelebb vannak Jézushoz, azok látják legtisztábban, hogy milyen esendő és bűnös az ember, és reménységüket egyedül a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe vetik.

Jel. 1,18

"És az Élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai."

7BC 955.Íme élek örökkön örökké. – Csodálatosan komoly és jelentőségteljes kijelentés. Minden irgalom és bocsánat, béke és kegyelem, kegyesség forrása, az örökkévaló, változatlan Isten látogatta meg Patmosz szigetére száműzött szolgáját (1900 81. kézirat).

TM 95.Íme élek örökkön örökké. – Az Úr akarata, hogy az üzenet, amelyet szolgáinak adott, ezt művelje, végezze el emberi ügyvivői szívén és lelkén. Az egyház életének folytonossága függ attól, hogy a tagok szeressék Istent mindenekfelett, s embertársaikat, mint önmagukat. Csak csekély szeretet élt Isten vagy ember iránt. Isten, pedig azt adta hírnökeinek, amire az embereknek szükségük van. Akik elfogadták az üzenetet, nagy áldásban részesültek, mert elismerték az Igazság Napjának fényes sugarait, s szívükben élet és reménység ébredt. Krisztust szemlélték. „Ne félj” hangzik felénk örökkévaló biztosítéka: „Én vagyok az Élő, pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké.” „Mert én élek, ti is élni fogtok.” Isten szent Bárányának vérét a hívők szívükbe fogadják. A jelképek nagy Valóságára tekintve, elmondhatjuk: „Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” Az Igazság Napja sugárzik szívünkbe, hogy Jézus Krisztus dicsőségének ismeretét adja. A Szent Lélek tisztségéről, pedig mondja: „Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. A zsoltáríró mondja: „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál...” „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem, add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem. Hadd tanítsam a bűnösöket a te utaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.”
Az Úr akarata, hogy ezeket a magasztos tárgyköröket tanulmányozzuk a gyülekezetekben, s ha minden gyülekezeti tag befogadná Isten Igéjét, világosságot és értelmet adna az egyszerűeknek is. „Ki féli közületek az Urat? És ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki a sötétségben jár és nincs fényesség neki, bízzék az Úr nevében és támaszkodjék Istenhez! Íme ti mind, akik tüzet gyújtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzetek lángjába és a tüzes nyilakba, amelyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok, fájdalomban fogtok feküdni!” (És. 29:13-16. 18-21.) „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős ne dicsekedjék erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával, hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes és ismer, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorolok e földön, mert ezekben telik kedvem. Azt mondá az Úr.”
Ez az a korszak, amikor az Úr nagy kegyelmét kinyilatkoztatja választottainak, mert hiszen az utolsó napokban élünk, amikor törvényét lábbal tiporják. „Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé.” Mit mond az Úr népéről? „De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöcben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító. Ragadománnyá lettek és nincsen, aki mondaná, add vissza!” (És. 43.) Ezek a próféciák még teljesedni fognak.

JÉ 263.Íme élek örökkön örökké. – Jézus örömre változtatta az anya bánatát, amikor fiát visszaadta. Az ifjút csupán e földi életre hívta vissza - így el kellett viselnie annak bánatát, nehéz munkáját, veszélyeit, s újra alávetni magát a halál hatalmának. Jézus a mi halottak miatti bánatunkat a hatalmas remény üzenetével vigasztalja: „Én vagyok az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké, [...] és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel 1:18). „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid 2:14-15).
Sátán nem tarthatja fogva a halottakat, amikor Isten Fia életet ígér nekik. Egyetlen olyan lelket sem tarthat a lelki halálban, aki hittel fogadja Krisztus hatalmi szavát. Isten minden bűnben élőt holt embernek mondja: „Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból” (Ef 5:14). Ez a szó örök élet. Ahogyan Isten szava, amely az első embert életre hívta, ma is életet ad nékünk, ahogyan Krisztus szava: „Ifjú, néked mondom, kelj föl” (Luk 7:14), életet adott a naini ifjúnak, úgy ez a szó: „Támadj föl a halálból” - életet jelent annak, aki elfogadja. Isten „megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol 1:13). Mindezt fölajánlja nekünk Igéjében. Ha elfogadjuk az Igét, megszabadulunk.
És „ha annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakozó Lelke által” (Róm 8:11). „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak, először akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk” (1Thess 4:16-l7). Ez az a vigasztaló ige, amellyel az Ő parancsa alapján vigasztalnunk kell egymást.

JÉ 408-83.Íme élek örökkön örökké. – Bár felemelkedett Isten színe elé, s osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együtt érző szív ma is nyitva áll az emberiség minden keserve számára. Kinyújtja átszegezett kezét, hogy még bővebb áldást osszon a világban népének. „És soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Ján. 10:28). Aki átadta magát Krisztusnak, az többet ér szemében, mint az egész világ. A Megváltó egy emberért is vállalta volna a Kálvária haláltusáját, hogy megmentse országa számára. Sohasem mond le egyről sem, akiért meghalt. Hacsak követői nem döntenek úgy, hogy elhagyják, szorosan tartja őket.
Minden próbánkban olyan segítőnk van, Aki sohasem bukik el. Sohasem hagy minket egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonosszal, hogy végül a terhek és a bánat összetörjenek. Bár most elrejtőzött a halandó szeme k elől, hit-fülünkkel hallhatjuk hangját: „Ne félj, veled vagyok! Én vagyok az Élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké” (Jel 1:18). Elviseltem bánatotokat, megtapasztaltam küzdelmeiteket, szembenéztem kísértéseitekkel. Ismerem könnyeiteket: én is sírtam. Ismerem a fájdalmat, mely túlságosan mély, semhogy emberi fül számára kibeszélhető lenne. Ne gondold, hogy elhagyatott, elfeledett vagy. Ha bánatodra egyetlen húr sem rezdül egyetlen emberi szívben sem, nézz rám, és élsz. „A hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad” (Ésa 54:10).

JÉ 446.Íme élek örökkön örökké. – Jézus emberi és isteni együttérzéssel tekintett a fájdalmas, gondterhelt arcba. Márta nem szándékozott felidézni a múltat. Szenvedélyes szavai mindent kifejeztek: „ram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem”(Jn 11:21). Ám amikor a szerető arcba nézett, hozzátette: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten” (Jn 11:22).
Jézus így bátorította hitét: „Feltámad a te testvéred” (Jn 11:23). Válasza nem azonnali változás reményét kívánta felcsillantani. Márta gondolatait testvérének jelenlegi újjáteremtésén túlra terelte - az igazak feltámadására. Tette ezt azért, hogy Lázár feltámadásában Márta az összes igaz halottak feltámadásának zálogát lássa, biztosítékot, hogy ez be fog következni a Megváltó ereje által.
Márta így felelt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon” (Jn 11:24).
Jézus továbbra is a helyes irányba akarta terelni hitét, ezért kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11:25). Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet. „Akié a Fiú, azé az élet” (1Jn 5:12). Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára. „Aki hisz énbennem - mondta Jézus - ha meghal is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Jn 11:25-26.) Krisztus itt előretekint második eljövetelének idejére. Akkor a meghalt igazak feltámadnak romolhatatlanságban, az élő igazak, pedig elragadtatnak a mennybe, anélkül, hogy megízlelnék a halált. A csoda, mellyel Krisztus feltámasztotta Lázárt a halálból, az összes elhalt igazak, feltámasztását jelképezi. Szavai, és cselekedetei által Jézus a feltámadás Szerzőjének jelenti ki magát. Ő, aki hamarosan kereszthalált halt, ott állt a halál kulcsaival a sír legyőzőjeként, s kinyilvánította: joga és hatalma van, hogy örök életet adjon.

JÉ 575.Íme élek örökkön örökké.„Aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak” (Jn 14:21). Jézus ismerte tanítványai jövendő sorsát. Látta, hogy egyet közülük vérpadra juttatnak, másokat keresztre feszítenek, lesz, akit a tenger egyik magányos szigetére száműznek, másokat üldöznek és megölnek. Krisztus azzal az ígérettel erősítette, bátorította őket, hogy minden megpróbáltatásukban velük lesz. Ez az ígéret semmit sem vesztett erejéből. Az Úr mindent tud hűséges szolgáiról, akik őérette börtönben sínylődnek, vagy akiket magányos szigetekre száműztek. Saját jelenlétével vigasztalja meg őket. Mikor az igazságért egy hívő ember az igazságtalan törvényszékek egyikének az ítélőszéke előtt volt, Krisztus oldala mellett állt. Mindazok a szemrehányások, becsmérlések, amelyek reá hullnak, Krisztusra is hullnak. Krisztust ismételten elítélik, kárhoztatják egy-egy tanítványa személyében. Mikor valamelyik követőjét a börtön falai közé zárják, Krisztus szeretetével hatja át szívét. Mikor egyikük érette szenved halált, Krisztus azt mondja néki, én vagyok „az Élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké [...] és nálam vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai” (Jel 1:18).
Minden időben és minden helyen, minden szomorúságban és nyomorúságban, mikor a kilátások sötétnek látszanak, s a jövendő zavarosnak; tehetetlennek és magányosnak érezzük magunkat, Krisztus elküldi hozzánk a Vigasztalót, válaszul a hitből fakadó imádságunkra.
A körülmények elválaszthatnak bennünket minden földi barátunktól, de nincs az a körülmény, nincs az a távolság, amely elválaszthatna bennünket mennyei Vigasztalónktól. Bárhol vagyunk, bárhová megyünk, Vigasztalónk mindig a jobb kezünknél áll, hogy támogasson, fenntartson, erősítsen és megvidámítson bennünket.

ML 349.Íme élek örökkön örökké.

Jel. 21,4

. Nekünk egy élő, feltámadt Üdvözítőnk van, aki letörte a sír bilincseit, miután három napig feküdt ott, és Lázár feltámasztása előtt diadalmasan kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Jézus eljön – elékészültünk-e, hogy megállhassunk előtte az Ő eljövetelekor? Készek vagyunk-e, hogy a Jézus Krisztusban való, reménységben aludjunk el?
Az Életadó nemsokára eljön… hogy letörje a sír bilincseit és előhozza foglyait… Utolsó gondolatuk a sír és a halál volt, de most így kiáltanak: „Ó, halál, hol a te fullánkod? Ó, sír, hol a te diadalmad?” A halál fájdalma volt az utolsó, amit éreztek. Mikor felébrednek, a fájdalom eltűnt. Itt állnak halhatatlanságban öltözve, majd felemelkednek, hogy találkozzanak Urukkal a levegőben. Isten városának kapui szélesre tárulnak… és Isten megváltottai bevonulnak a kerubok és a szeráfok mellett. Krisztus üdvözli őket és áldást ad rájuk e szavakkal: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután: menj be a te Uradnak örömébe” (Mát 25,33).
Mi az Úrnak öröme? Megváltónk látja szenvedéseinek eredményét, és megelégszik… Itt van előttünk valaki, aki éjszakákon át, könyörgött Atyjához. Ott egy másik személy, akivel halálos ágyán beszélgettünk, és ő gyámoltalanságában, Krisztusban kapaszkodott. Egy nyomorult részeges ember tekintetét igyekeztünk Jézusra irányítani, akinek van hatalma arra, hogy megmentsen. Elmondtuk neki, hogy Krisztus győzelemre segítheti őt. Most ezek a hallhatatlanság dicső koronáját viselik fejükön. MS 1894. 18.
Ott nincs csalódás, szomorúság, bűn. Nincs aki, azt mondaná: „Beteg vagyok!” Ott nincs halál gyász és gyászmenet. Nincs elválás, megtört szív… Jézus jelenlétében teljes öröm van, és jobbján örök gyönyörűség (Signs 1892. feb. 8).

1Szem 77.Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. – A gadarénusok arra kérték Krisztust, hogy távozzon. A kapernaumiak befogadták Őt, s közöttük hatalmas csodákat vitt véghez.
A menny és a föld minden ereje Krisztus rendelkezésére áll. Ő a Nagy Orvos, akit testi vagy lelki szenvedéseink idején szólítanunk kell. A szeleken és hullámokon, valamint a démonok által megszállt embereken Krisztus megmutatta rendíthetetlen hatalmát. Neki adattak a halál és a pokol kulcsai. A hatalmasságok és az erők még akkor is neki voltak alárendelve, amikor megaláztatásban volt része...
Miért nincs nagyobb hitünk az isteni Orvosban? Ugyanazt, amit a gutaütöttért tett, ma is megteszi azokért, akik hozzá jönnek gyógyulásért. Nagyobb hitre van szükségünk. Riasztó számomra, amikor a hit hiányát látom népünk körében. Krisztus közvetlen közelébe kell kerülnünk, és hinnünk kell, hogy be fogja gyógyítani testi és lelki gyengeségeinket.

PK 151.Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.Jézus az örökkévalóság reménységét kínálva vigaszt nyújt a halottak miatti bánatunkban: „Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája?” (Hós 13:14.) „Én vagyok... az élő: halott voltam, de élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai”(Jel 1:18). „Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thessz 4:16-17).

NK 198.Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.A rozzant taliga, amelyen vitték, üldözőinek fenyegető tekintete, a reá váró rettenetes halál - mindez nem érdekelte. Ő, aki halott volt, de él, és élni fog örökké, akinél a halál és pokol kulcsa van, mellette volt. Berquin arcán a menny fénye és békéje ragyogott. Szépen volt öltözve: ’bársonyköpeny, szaténból és damasztból készült zeke és aranyszínű térdnadrág’ volt rajta." Hitéről készült bizonyságot tenni a Királyok Királya és a tanúskodó világegyetem előtt. A gyász semmilyen jele sem árnyékolta be örömét.

JÉ 320.Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. – Sátán nem tarthatja fogva a halottakat, amikor Isten Fia életet ígér nekik. Egyetlen olyan lelket sem tarthat a lelki halálban, aki hittel fogadja Krisztus hatalmi szavát. Isten minden bűnben holt embernek mondja: „Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból” (Ef 5:14). Ez a szó örök élet. Ahogyan Isten szava, amely az első embert életre hívta, ma is életet ad nékünk, ahogyan Krisztus szava: „Ifjú, néked mondom, kelj föl” (Lk 7:14), életet adott a naini ifjúnak, úgy ez a szó: „Támadj föl a halálból” - életet jelent annak, aki elfogadja. Isten „megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol 1:13). Mindezt fölajánlja nekünk Igéjében. Ha elfogadjuk az Igét, megszabadulunk.

2T 271.Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. – Minden probléma közt, melyet senki sem ismert pontosan, soha el nem pártoló Barátod volt, aki így szólt: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Mikor a földön járt, soha nem hagyta hidegen az ember nyomora. Bár azután felment a mennybe Atyjához, angyalok imádták, akik örömmel engedelmeskedtek parancsainak, szíve, mely szeretett, szánakozott, együtt érzett, ma sem ismer változást. Még mindig a változatlan gyöngédség szíve maradt. Ez a Jézus ismerte. Nem hagyott magadra, hogy egyedül viaskodj kísértéseiddel, magadra hagyva harcolj a gonosszal, hogy végül összezúzzon a teher és a szomorúság. Angyalai közvetítésével súgta füledbe: „Ne félj, mert veled vagyok.” „Ismerem bánataidat, én is elviseltem. Tudok küzdelmeidről – én is átestem rajtuk. Ismerem kísértéseidet – nekem is szembe kellett szállnom velük. Látom könnyeidet – sírtam én is. Széttiporták földi reményeidet, de azért csak emeld fel hited tekintetét, hajolj be a függöny mögé, oda horgonyozd reményeidet. Tiéd lesz az örök ígéret, hogy olyan barátod van, mint a testvér.”
Jaj, kedves testvérnőm, bárcsak úgy láthatnád, ahogy én láttam azokat az utakat és módokat, melyeket Isten nyújtott előbbi életed tanácstalanságai és próbái közt, amikor a nyomor keze nehezedett rád, - akkor soha el nem tudnád Őt felejteni, hanem egyre növekedne a szereteted, dicsőítésére törő buzgalmad, pedig fáradhatatlan lenne.

Jel. 1,19

"Írd meg, a miket láttál, és a mik vannak, és amik ezek után lesznek."

Ev 656-57.Írd meg, a miket láttál. – Íme miben van a te hibád? Amint sorozatot indítsz, azonnal sok íráshoz látsz. Nos, ha a te feladatod az írás, ha Isten azt mondta neked is, amit Jánosnak: ’Írd meg!’ akkor szenteld magad annak, ne kísérletezz mással. Ha azonban előadásokat kell tartanod, elméd nem eléggé erős ahhoz, - bár igen tevékeny, - hogy az előadások, a látogatások, és az írásmunkák terhét hordozza. Elmédet nagyon is pihentetned kell, ha sorozattal foglalkozol, nevezetesen, hogy új és megdöbbentő igazságokat tárj az emberek elé, melyeknek elfogadása kereszthordozást jelent. Gondosan meg kell választanod tárgykörödet, legyenek előadásaid rövidek, s tantételeid fontos pontjai, pedig világosak.

Jel. 1,20

"A hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet."

Ev. szolgái 5-6. (GW 13-15).A hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben. – Krisztus, mint az egyház igazi feje, mennybemenetele óta kiválasztott követei által végzi munkáját a Földön. Rajtuk keresztül beszél az emberekhez és tölti be szükségleteiket. Akik Istentől elhívattak, hogy szóval és tettel dolgozzanak gyülekezetének felépítésén, azok feladata igen felelősségteljes. Krisztus helyett kell férfiakat és nőket arra kérniük, hogy béküljenek meg Istennel; olyan feladat ez, amelyet csak úgy teljesíthetnek, ha felülről kapnak bölcsességet és erőt.
Isten szolgáit a hét csillag jelképezi, akik felett Ő, aki az Első és Utolsó, különös gondviselést és oltalmat gyakorol. Az előnyös befolyások - melyeknek bőséggel jelen kell lenniük az egyházban - szorosan kapcsolatban állnak Isten szolgáival, akik Krisztus szeretetét hivatottak képviselni. A menny csillagai Isten hatalma alatt állnak, Tőle nyerik a világosságot, Ő vezérli és határozza meg mozgási lehetőségüket, ha nem így tenne, lehullanának. Így van ez szolgái esetében is. Ők csupán eszközök kezében, és mindaz a jó, amit véghezvisznek, az Ő erejéből történik. Krisztus dicsőségére szolgál, hogy a Szentlélek működése által szolgáit nagyobb áldássá teszi a gyülekezet számára, mint amilyenek a csillagok a világ számára. Az Üdvözítő az ő erejük. Ha úgy néznek Rá, ahogyan Ő nézett Atyjára, akkor az Ő dolgait végzik majd. Amilyen mértékben Istenre bízzák magukat, akként részesíti majd őket dicsőségében, hogy azt visszatükrözzék a világnak. Krisztus szolgái a gondviselésükre bízott emberek lelki őrei. Munkálkodásuk hasonlít az őrök munkájára.
A régmúlt időkben őröket állítottak a városfalakra, akik a jó kilátóhelyekről látták a védelemre szoruló helyeket és figyelmeztették az embereket, amikor ellenség közeledett. Kötelességteljesítésüktől függött a város biztonsága. Meghatározott időközönként hangos kiáltással kellett szólítaniuk egymást, hogy megbizonyosodjanak arról; mindannyian ébren vannak és senkinek semmi baja nem történt. Bátorító vagy intő kiáltás hangzott egyiktől a másikig, és mindenki megismételte azt, amíg a jelzés körbejárt az egész városban.
Isten minden szolgájára vonatkozik az Úr Igéje: „Embernek fia! Őrállóul adtalak téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted, és nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha megintetted a hitetlent... Megmentetted a te lelkedet” (Ezék. 3:17-19).

AT 401. (AA 585).Amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet. – A hét gyülekezet nevének jelentősége jelképes. Jellemzi a keresztény korszak különböző szakaiban az egyház állapotát. A hetes szám teljességet jelent; szimbolizálja, hogy az üzenet az idők végéig tart. A felsorolt jelképek pedig a gyülekezet belső állapotát szemléltetik a világtörténelem különböző korszakaiban.