Játékok, olvasmányok, szórakozások

„A kicsiny gyermekeknek boldogságot és fejlődést nyújt a játék, azért legyenek játékai olyanok, amelyek nemcsak a test, hanem az értelem fejlődését is szolgálják. Minél erősebb és értelmesebb a gyermek, annál inkább előnyére szolgál a hasznos irányú igénybevétel...” (Nevelés, „Munkára való nevelés” c. fej. 215. l.)

„A gyermekek és fiatalok nevelésében nagy teret biztosítanak... a meséknek és a kitalált, költött történeteknek... Amikor a gyermekek a szüleik tanításával homlokegyenest ellenkező történetek jelentésével kapcsolatban kérdésekkel állnak elő, azt a választ kapják, hogy ezek a történetek nem igazak. Ez azonban nem semmisíti meg e könyvek olvasásának rossz hatásait. Az ilyen könyvekben kifejtett gondolatok félrevezetik a gyermekeket. Hamis életfelfogást oltanak beléjük, létrehozzák és nevelik bennük a valószerűtlen utáni vágyat... Sohasem szabad olyan könyveket adnunk a gyermekek és fiatalok kezébe, amelyek elferdítik az igazságot.” (Bt. VIII. köt., „Kitalálások és tündérmesék” c. fej.)

„Jól tudja Sátán, hogy milyen nagy mértékben befolyásolja az ember lelkivilágát mindaz, amit magába felszív. Ezért arra törekszik, hogy mind a fiatalokat, mind az idősebbeket... olyan irodalom olvasására késztesse, amely által alkalmatlanná válnak közvetlen kötelességeik elvégzésére. Valószerűtlen életet élnek és nem kívánják kutatni Isten Igéjét.” (Üzenet az ifjúságnak, 193–194. l.)

A hívő szülőknek kötelességük gyermekeik baráti körére odafigyelni. Gyermekeink rossz magaviseletű barátai iránt ne megvetésre tanítsuk a gyermekeket, hanem részvétre és segíteni akarásra. Próbáljunk mi szülők is szeretettel segíteni, de emellett ne hagyjuk, hogy gyermekeink védtelenül legyenek kitéve rosszul nevelt társaik befolyásának. Ne bízzunk abban, hogy a jobbik befolyás biztosan győzedelmeskedik majd, mert meg van írva: „Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” (I. Kor. 15:33)

„Apák, anyák és tanítók jobban meg kell hogy becsüljék felelősségüket és azt a feladatot, amellyel Isten ruházta fel őket, amennyiben a gyermekek előtt az Ő képviselőjévé tette őket. A mindennapi életben tanúsított eljárások, a bemutatott jellem a gyermek javára vagy kárára a következő igékben fog beteljesedni: „Amilyen könyörülő az Atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” (Zsolt. 103:13) „Miként az anya vigasztal, úgy vigasztallak én titeket.” (Ésa. 66:13)

Boldog az a gyermek, akinek szívében ezek a szavak szeretetet, hálát s bizalmat ébresztenek. Boldog az a gyermek, aki az apa, anya vagy tanító szeretete, együttérzése, igazságossága és hosszútűrése által Isten szeretetét, igazságosságát és hosszútűrését ismerheti meg. Boldog az a gyermek, aki bizalommal, alázattal és tisztelettel viseltetik földi oltalmazói iránt és ezen keresztül megtanul Isten iránt is bizalommal lenni, neki engedelmeskedni, őt tisztelni és félni. Aki gyermekének, vagy tanítványának ilyen segítséget nyújt, olyan kincset ad neki, amely mindennél értékesebb és amely megmarad mindörökké.” (Boldog élet, 119. l.)