Az udvariasságra nevelés

„Az udvariasság értékét általában kevésre becsülik. Pedig nagyon sok ember, aki szívében igazán barátságos, nem találja a megfelelő érintkezési formát. Sok emberből, aki hűségével és őszinteségével embertársai megbecsülését vívta ki, sajnálatos módon hiányzik a vidám alaptermészet. Ez zavarja saját boldogságukat és károsan befolyásolja embertársaikért való szolgálatukat... A barátságosság és udvariasság kifejlesztése különös figyelmet igényel a szülők és tanítók részéről... Az igazi udvariasságot nem lehet illemszabályok puszta betanulásával elsajátítani... Az igazi udvariasság nem ismeri a kasztrendszert. Megtanít arra, hogy önmagunkat is megbecsüljük, de tartsuk tiszteletben az emberi méltóságot más emberekben is, legyünk tekintettel a nagy emberi társadalom minden tagjára.

...Az igazi udvariasság lényege tekintettel lenni másokra... Minden igazi együttérzés és udvariasság, amellyel a világban találkozunk – még azok között is, akik Isten nevét nem ismerik – Tőle származik.” (Nevelés, „Viselkedés” c. fej.)