Az anya kiváltsága és lehetőségei

A gyermekek értelmes, Isten akarata szerinti nevelése mindkét szülő feladata. Az anya azonban csecsemőkortól fogva olyan bensőséges bizalmas kapcsolatba juthat gyermekeivel, hogy a nevelés kiváltsága és felelőssége különösen hangsúlyos rá vonatkozóan. Ezen kívül rendszerint még ma is ő van többet együtt gyermekeivel.

A Biblia azzal mutat rá a legjobban az anyai szeretet szépségére és jelentőségére, hogy hasonlatként alkalmazza a Szeretet Istenének teremtényeihez való viszonyulására:

„Hát elfelejtkezhetik-e anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem.” „Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én.” (Ésa. 49:15; 66:13)

Egy példa az anyai, nagyanyai nevelés messzeható befolyására: „Eszembe jutott a benned lévő, képmutatás nélkül való hit, amely lakozott először a te nagyanyádban, Loisban és anyádban, Eunikában: meg vagyok győződve azonban, hogy benned is.” (II. Tim. 1:5)

A Példabeszédek könyve is megindítóan emlékezik meg az anyai nevelés jelentőségéről és maradandó befolyásáról:

„Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt. Tehát tanított engem, és mondta nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolataimat, élj: Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet: ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszédétől.” (Péld. 4:3–5)

„Lemuel király beszédei, prófécia, mellyel tanította őt az anyja. Mit szóljak, fiam? Mit én méhem gyermeke? Mit, én fogadásaimnak gyermeke?” (Péld. 31:1–2 vö. még 4–9)

„Az anya számára munkája gyakran lényegtelen szolgálatnak tűnik, mert olyan munka ez, amelyet ritkán becsülnek meg. Mások csak keveset tudnak sok gondjáról és terhéről. Napjait lefoglalják a kis kötelességek, önuralmat és önfeláldozó szeretetet kívánnak. Mégsem dicsekedhet, hogy valamilyen nagy teljesítményt végzett. Csak otthonát tartotta rendben, hogy minden zökkenő nélkül, simán menjen. Gyakran fáradtan és bonyodalmak közepette igyekezett kedvesen beszélni gyermekeihez, hogy foglalkoztassa és boldoggá tegye őket és kis lábukat a helyes ösvényre igazgassa. Úgy érzi, hogy semmit se végzett, de nem így van. Mennyei angyalok figyelik a gondterhelt anyát és feljegyzik napról-napra viselt terheit. Lehet, hogy nevét nem hallották a világon, azonban beírják „az élet könyvébe, amely a Bárányé”. (Jel. 13:8) (...) Egy munka sem olyan fontos, mint az övé. Nem szép alakokat kell vászonra festenie, mint a festőművésznek, vagy márványból kifaragnia, mint a szobrásznak, nem nemes gondolatokat kell hatásos szavakba öltöztetnie, mint az írónak, nem emelkedett érzelmeket kell dallamban kifejeznie, mint a zeneszerzőnek. Munkája abban áll, hogy Isten segítségével kifejlessze emberek lelkében Isten képmását.

Az az anya, aki látja felebarátjának nagyságát, felbecsülhetetlen kincsnek fogja tekinteni lehetőségeit. Komolyan törekedni fog arra, hogy a legmagasabb eszményképet tárja gyermekei elé jelleme és nevelési módszere által. Komolyan, türelmesen és bátran igyekszik kifejleszteni saját képességeit, hogy helyesen használhassa fel őket gyermekei nevelésében. Minden lépésénél komolyan felteszi a kérdést: ‘Mit mondott Isten?’ Szorgalmasan kutatja Isten Igéjét. Krisztusra függeszti tekintetét, hogy mindennapi tapasztalataiban, gondjaiban és kötelességei egyhangúnak tűnő szűk körében is igazán tükrözze vissza az egyedül igaz életelveket.” (Boldog élet, 26–27. l.)

„Legyen az otthon a legszebb hely gyermekeink számára a Földön. Az anya jelentse a legnagyobb vonzerőt. A gyermekek igen érzékenyek. Könnyen örömre hangolhatóak, de könnyen meg is szomoríthatóak. Ha az anya szelíden forgolódik közöttük, szeretettel beszél velük és szívélyesen kezeli őket, akkor gyermekeit valósággal a szívéhez kötheti. A kis gyermekek... részvétre, gyengédségre vágyakoznak. Ha valami felett örülnek, akkor véleményük szerint, az anyának is osztoznia kell az örömben. Ezért mennek kicsiny örömeikkel és fájdalmaikkal azonnal hozzá. Ilyenkor ne bántsa meg kicsiny szívüket közömbösséggel, még akkor sem, ha véleménye szerint szóra sem érdemes a dolog, mert a gyermek számára viszont nagy jelentősége van. Hacsak egy megértő pillantást, egy jó szót kap a gyermek, máris napsugárként hat rá és gyakran az egész napra vidámságra hangolja. Az anya ahelyett, hogy elküldené a gyermeket azzal, hogy ne zavarja őt, ne terhelje apró kívánságaival, inkább maga gondoskodjék változatosságról vagy könnyű munkáról, hogy kicsinyeinek ötletet és foglalkozást adjon.” (És a te otthonod?, „Otthoni befolyások” c. fej.)