A nevelés negyedik alappillére: Az egészséges életmódban való nevelés

Jézus gyermekkoráról ezt a rövid, de igen tartalmas feljegyzést találjuk a Szentírásban:

„Jézus pedig gyarapodott bölcsességben és testének állapotában az Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Lk. 2:52)

Amint említettük már, Jézus gyermekségétől kezdve az igazi emberi élet megtestesítője volt. Az idézett ige szerint lelki, szellemi és testi képességei harmonikusan fejlődtek. Ehhez hasonlóan feltétlenül szükséges komoly figyelmet fordítani a „testi növekedésre” és egészségre gyermekeink nevelésében.

Az ifjú Dávidról, aki Isten szíve szerint való „fiatalember” volt, azt olvassuk a Bibliában, hogy külső megjelenése is testben-lélekben erős és egészséges lényéről tanúskodott:

„Ő pedig piros volt, szép szemű és kedves tekintetű... Egy a szolgák közül mondta: Imé én láttam a Betlehemben lakó Isainak egyik fiát, aki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.” (I. Sám. 16:12, 18)

Isten azt szeretné, hogy a mi gyermekeink is nemcsak lélekben, hanem testben is egészséges, erős fiatalokká növekedjenek fel. A testi egészség a legjobb hatással van a lelki-szellemi egészségre és fordítva. Mélyebb jelentősége van az egészség törvényeivel összhangban álló nevelésnek, amely megtanítja a gyermekeket ezeknek a törvényeknek a megértésére és tiszteletben tartására.

A Bibliában számos irányelvet találunk az egészséges életmódra nézve:

A „nemes ember”... a „test erejéért” eszik. (Préd. 10:14)

Sámson édesanyja oktatást kapott Istentől, hogy már terhessége alatt is egészséges életmódot kell folytatnia:

„Megjelent az Úr angyala az asszonynak, és mondta néki: Imé most magtalan vagy, és nem szültél, de terhes leszel, és fiat szülsz. Azért most megóvjad magad, ne igyál se bort, se más részegítő italt és ne egyél semmi tisztátalant.” (Bír. 13:3–4)

A Biblia szól az ember legegészségesebb, Isten eredeti terve és rendelése szerinti táplálékáról:

„Mondta Isten: Imé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van, az legyen néktek eledelül.” (I. Móz. 1:29)

A Példabeszédek könyve erőteljesen óv a szeszes italok testi-lelki egészséget veszélyeztető hatalmától:

„Kinek jaj? Kinek óh jaj? Kinek versengések? Kinek panasz? Kinek az ok nélkül való sebek? Kinek a szemeknek veresége? A bornál mulatóknak, akik mennek a jó bor kutatására. Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban csillogását, mert könnyen alácsuszamlik, végül mint a kígyó megmar, mint a mérges kígyó, megcsíp. Szemeid nézik az idegen asszonyt, és elméd gondol gonoszságot. Olyan leszel, mint aki fekszik az árbócfa tetején. Ütöttek engem, de nékem nem fájt, vertek, de nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.” (Péld. 23:29–35)

„Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a borital, és az uralkodóktól a részegítő ital keresése. Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorult igazságát.” (Péld. 31:4–5)

Az újszövetségi apostoli tanítás is úgy mutatja be a szeszes italok hatását, mint amely ellentétes a Szentlélek befolyásával, tehát kölcsönösen kizárják egymást:

„Meg ne részegedjetek bortól, amelyben kicsapongás van, hanem teljesedjetek be Szentlélekkel.” (Ef. 5:18)

Az alábbi tanácsokat idézzük az egészséges életmódban való nevelésre nézve:

„A csecsemő legjobb tápláléka az, amiről a természet gondoskodik. Ne fosszák meg ettől szükségtelenül.

Szívtelenség az anyától, ha kényelemből, vagy szórakozásai kedvéért igyekszik megszabadulni kicsiny gyermeke szoptatásának kedves feladatától.

A gyermekek helyes étrendi szokásokra való ránevelésének fontosságát alig becsülhetjük túl... A nevelést az édesanya karjaiban levő csecsemőnél kell megkezdeni... Amikor a gyermekek kinőnek a csecsemőkorból, még mindig nagy gondot kell fordítanunk ízlésük és étvágyuk nevelésére. Gyakran megengedik nekik, hogy azt egyenek, amit és amikor akarnak, tekintet nélkül egészségükre. Gyakran pénzt és fáradtságot pazarolnak egészségtelen csemegékre, ami által arra indítják a gyermekeket, hogy az élet legmagasabbrendű célja és legnagyobb boldogsága étvágya kielégítése legyen. E nevelés eredménye falánkság, aminek következménye betegség, ezt rendszerint gyógyszerek szedése követi, amelynek szintén káros hatásai vannak. Az étrend szabályozására irányuló erőfeszítéseinkben vigyázzunk arra, hogy ne essünk abba a tévedésbe, hogy olyan étel megevésére kényszerítsük gyermekeinket, ami nem ízlik nekik, vagy arra, hogy többet egyenek, mint ami szükséges. A gyermekeknek is vannak jogaik, óhajaik, és ha ezek ésszerűek, tiszteletben kell tartanunk őket.

„A rendszeres evést gondosan be kell tartanunk. Semmit se együnk az étkezési idők között, se édességeket, se dióféléket, se gyümölcsöt, se semmilyen más ételt. A rendszertelen étkezés tönkreteszi az emésztőszervek egészséges működését, az egészség és jó kedély kárára. Mikor azután a gyermekek az asztalhoz ülnek, az egészséges étel nem ízlik már nekik, mert étvágyuk valami különleges étel után sóvárog...”

„...A káros dolgokról valami jobbért mondjanak le. Tegyük az asztalt kívánatossá és vonzóvá, lássuk el azokkal a jó dolgokkal, amelyekről Isten bőségesen gondoskodott. Az étkezés ideje legyen boldog, vidám időszak.” (Boldog élet, 30–32. l.)

„Az anyák nagy hibát követnek el, ha megengedik, hogy gyermekeik a rendszeres étkezési idők között egyenek. A gyomor a rendszertelen evés következtében megromlik. Így vetik el a későbbi szenvedések magvát.

Néha azért olyan rosszkedvűek a gyermekek, mert olyan ételeket kapnak, melyek emésztetlenül pangnak a gyomrukban. Az édesanya pedig nem vesz időt arra, hogy a baj okát kutassa és balga eljárását megváltoztassa. Arra sem vesz időt, hogy a kicsinyek türelmetlen, nyűgös sírását csillapítsa. A kis betegnek valami süteményt vagy nyalánkságot ad ilyenkor, hogy megnyugtassa, de ez csak növeli a bajt.” (Keresztény életmód, 64. l.)

„Az ételek változatosak legyenek. Ne ugyanazon a módon elkészített ételek jelenjenek meg asztalunkon napról napra, minden étkezés alkalmával... Ne tanúsítsunk közömbösséget az ételek minősége és elkészítése iránt. Ha a megevett étel nem ízlik, a testet sem táplálja olyan jól. Az ételeket gondosan kell megválasztanunk és bölcsen, ügyesen elkészítenünk.

Kenyérsütés céljára nem a legjobb a finom fehérliszt... A finomlisztből készült kenyérből hiányoznak azok a tápanyagok, amelyek a teljesőrlésű búzakenyérben megtalálhatók...

Általában túl sok cukrot használunk ételeinkben. Torták és pudingok, sütemények, gyümölcssajtok, gyümölcsízek komoly emésztési zavarokat okoznak.

Különösen ártalmasak a madártejfélék, amelyek fő alkotórésze a tej, tojás és cukor. A tej és cukor bőséges együttes használatát kerülnünk kell. (...)

A rendszeres étkezés életfontosságú. Minden étkezésnek legyen meg a meghatározott ideje. Ebben az időben mindenki fogyassza el azt, amit szervezete megkíván és akkor többet ne egyék. Sokan akkor is esznek, amikor szervezetük nem kívánja az ételt, rendszertelen időközökben az étkezések között esznek, mivel nincs elegendő akaraterejük, hogy ellenálljanak hajlamaiknak. Utazás közben egyesek állandóan eszegetnek, ha valami ennivaló van közelükben. Ez nagyon káros. (...) Miután az emésztőszervek feldolgoztak egy étkezést, szükségük van a pihenésre. Legkevesebb 5–6 órának kell eltelni az étkezések között...

Veszedelmes szokás a közvetlen lefekvés előtti evés... A késői vacsorázás eredményeképpen az emésztési folyamat folytatódik az alvás órái alatt is... Amikor lefekszünk pihenni, akkor a gyomornak már teljesen el kell végeznie munkáját, hogy a test többi részeivel élvezhesse a pihenést. Ülő foglalkozású egyéneknek különösen káros a késői vacsora. (...)

Az ételt ne együk nagyon forrón, vagy nagyon hidegen. Ha az étel hideg, elvonja az erőt a felmelegítésre, mielőtt az emésztés megkezdődhet. (...)

Ne együnk sok sót, kerüljük az ecetben savanyított és fűszeres ételeket.” (Boldog élet, 60–63. l.)

„Egy alkalommal egy asztalnál ültem Amerikában több tizenkét éven aluli gyermekkel... Egy gyenge, ideges leányka savanyú uborkát kért. Hoztak is egy tál „vegyes salátát” savanyú uborkából, mustárból erős fűszerekkel elkészítve, amelyből bőven fogyasztott. A kislány ismert volt idegességéről és ingerült, izgatott kedélyállapotáról. Ezt az állapotot éppen ezek az erősen fűszerezett ételek okozták...” (Keresztény életmód, 65. l.)

„A mustár, bors, fűszerek, ecetes savanyúságok és más hasonló dolgok izgatják a gyomrot... Gyakran festik le az iszákos ember gyulladt gyomrát, hogy a szeszes italok hatását ábrázolják, azonban ugyanilyen gyulladásos állapotot idéznek elő az izgató fűszerek is. A rendes ételek nemsokára nem elégítik ki étvágyukat. A szervezet hiányt érez, sóvárgást valami különleges után. (...)

A kínai vagy orosz tea és a feketekávé nem táplálja a szervezetet. Hatásuk már akkor beáll, amikor még idejük se volt a megemésztésre és felszívódásra és így ami erőnek tűnik fel előttünk, az csak idegizgalom. Amint az izgatószer hatása megszűnt, a természetellenes erő alábbhagy, aminek következménye megfelelő fokú bágyadtság és erőtlenség.

Ezeknek az idegélénkítőknek az állandó fogyasztását fejfájás, álmatlanság, szívdobogás, emésztési zavar, reszketés és sok más kellemetlenség követi, mert elhasználják az életerőket. A fáradt idegeknek pihenésre és nyugalomra van szükségük, az élénkítés és az izgatás helyett. A szervezetnek időre van szüksége kimerült erőinek helyreállítására. Ha erőit felserkentik az élénkítőszerek fogyasztása által, egy ideig többet végeznek, de miután a szervezet elgyengül állandó fogyasztásuk által, fokozatosan mindig nehezebb lesz felrázni erőit a kívánt fokra. A felfokozottság utáni vágyakozást mindig nehezebben tudják elnyerni, míg akaratuk elgyengül és képtelenek lesznek megtagadni természetellenes sóvárgásukat. Mindig erősebb izgatószereket kérnek, míg végül kimerült szervezetük nem tud helytállni.” (Boldog élet, 80–81. l.)

„A másik komoly ártalom az alkalmatlan időben való evés, mint pl. heves, vagy túlzott testmozgás után, amikor valaki nagyon kimerült, vagy kimelegedett... Ha izgatottak, aggódóak vagyunk, vagy sietünk, jobb, ha nem eszünk, amíg nyugalmat, vagy felüdülést nem találunk... Az étkezéseknél vessük el a gondot és az aggasztó gondolatokat. Ne siessünk, hanem együnk lassan, vidáman...

„Azokat az ételeket kell kiválasztanunk, amelyek leginkább tartalmazzák a testünk felépítésére szánt anyagokat. Kiválasztásukban az étvágy nem biztos vezető, ha helytelen étkezési szokásaink által megromlott. Gyakran olyan ételeket kívánunk, amelyek megrongálják egészségünket és erő helyett gyengeséget okoznak. A társadalom szokásai sem lehetnek biztos vezetőink. Azok a betegségek és szenvedések, amelyek mindenütt uralkodnak, nagyrészt az étrendben való népszerű tévedéseknek tulajdoníthatóak. Tanulmányoznunk kell Isten tervét az ember eredeti étrendjére vonatkozóan, hogy megtudjuk, melyek a legjobb ételek. A gabonaneműek, gyümölcsök és zöldségfélék alkotják a Teremtőnk által választott emberi étrendet. Ezek az ételek – a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb módon elkészítve – a legegészségesebbek és a legtáplálóbbak.” (Boldog élet, 58. l.)

„Egy étkezésnél ne fogyasszunk sokféle ételt... nem jó enni zöldségféléket és gyümölcsöt egy étkezésnél. Ha az emésztés gyenge, mindkettő együttes fogyasztása bajt okoz... Jobb egyik étkezésre gyümölcsöt, a másikra zöldféléket fogyasztani.”

„A hús sohasem volt a legjobb táplálék, de fogyasztása ma kétszeresen kifogásolható, amióta az állatbetegségek oly gyorsan szaporodnak. Tévedés azt feltételezni, hogy az izomerő a húsételek fogyasztásától függ. A szervezet szükségleteit sokkal jobban elláthatjuk és virulóbb egészségnek örvendhetünk fogyasztásuk nélkül...

Ha a hús fogyasztása lényeges lenne az egészség és erő fenntartásához, akkor a húsétrend alkotta volna az ember kezdetben kijelölt táplálékát.

Az étkezési reformban a helyes, józan gondolkodásnak kell érvényesülnie... Lehetetlen felállítani egy változatlan szabályt, amely mindenkinek a szokásait irányítja... Azok az ételek, amelyek ízletesek és egészségesek az egyik embernek, undorítók, sőt károsak lehetnek a másiknak... Az étkezési reformot fokozatosan valósítsuk meg... Miközben alapelveink megkövetelik tőlünk, hogy félretegyük azokat a dolgokat, amelyek izgatják a gyomrot és megrongálják egészségünket, ne felejtsük el, hogy a sovány, hiányos étrend viszont vérszegénységet idéz elő.” (Boldog élet, 63, 69–71, 73–74. l.)