A nevelés jelentősége az első években

Ilyenkor a gyermek még keveset ért, nem fog tudatosan visszaemlékezni erre az időre, és mégis döntő jelentősége van akarata hozzáértő „hajlításának”, a szeretetnek, a hanghordozásnak, amivel vele és körülötte beszélnek, tehát az őt körülvevő egész fizikai és lelki környezetnek. Íme a Biblia bizonyságtétele arról, hogy a megfelelő nevelés minden életkorban feladat, tehát a legkisebb korban is, és hogy a helyes nevelés meghatározó jelentőségű a gyermek egész életére nézve:

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Péld. 22:6)

„Nem tulajdoníthatunk elég nagy fontosságot a gyermekek korai nevelésének. A csecsemő- és gyermekkor folyamán megtanult leckék és kialakított szokások jobban hozzájárulnak a jellem kialakulásához és a gyermek későbbi életviteléhez, mint az utána következő évek minden oktatása és nevelése. A szülők fontolják meg ezt. Értsék meg azokat az alapelveket, amelyek a gyermekek gondozásának és nevelésének alapját képezik. Legyenek felkészültek arra, hogy testi, értelmi és erkölcsi egészségben neveljék fel gyermekeiket. Tanulmányozzák a természet törvényeit. Ismerkedjenek meg az emberi szervezettel. Meg kell érteniük a különböző szervek működését, egymáshoz való viszonyukat és függőségüket. Tanulmányozniuk kell az értelem viszonyát a testi erőkhöz és azokat a feltételeket, amelyeket mindkettő egészséges működése megkövetel. Ha valaki ezek nélkül az előkészületek nélkül veszi magára a házasság felelősségét, bűnt követ el...”

„Minél nyugodtabb és egyszerűbb a gyermek élete, ez annál kedvezőbb lesz testi és értelmi fejlődésére. Az anyának mindenkor arra kell törekednie, hogy megnyugtató légkör áradjon belőle és önuralmat gyakoroljon. Sok csecsemő túlérzékeny az ideges izgalmakra. Az anya szelíd, megfontolt modora nyugtató hatású, amely kimondhatatlan áldás a gyermekre.” (Boldog élet, 28–29. l.)