A családi együttlétek

Ápolnunk kell a családi társas együttléteket. Időt kell keresni a beszélgetésekre, közös programok megvalósítására. Érdeklődnünk kell egymás munkaköre, tanulása, és egyéb elfoglaltsága iránt. Szabállyá kellene tenni a gyakori közös ebédet és vacsorát, amelyet meghitt vidám beszélgetés közben fogyasztunk el. Le kell győznünk az akadályokat mindenképpen, mert az otthon kialakításához és a családi együttérzés kötelékének megtartásához ez nélkülözhetetlen. Az ilyen együttléteket joggal nevezhetjük „okos istentiszteletnek”.

A vendégszeretet gyakorlása talán kicsiségnek tűnik szemünkben, mert nem gondoljuk át kellően jelentőségét. Isten fontosnak tartotta, hogy többszörösen, nyomatékosan felszólítson bennünket erre. A vendégszeretet kifejezetten keresztény kötelességként áll előttünk a Bibliában.

„Szükséges annakokáért, hogy a püspök (felügyelő) feddhetetlen legyen, vendégszerető, a tanításra alkalmas.” (I. Tim. 3:2)

„A vendégszeretetről el ne feledkezzetek, mert ez által némelyek tudtukon kívül angyalokat vendégeltek meg.” (Zsid. 13:2).

„A szentek szükségleteire adakozók legyetek, a vendégszeretetet gyakoroljátok.” (Rm. 12:13)

„Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.” (I. Pét. 4:9)

Emlékezzünk Jézus tanácsára arra vonatkozóan, hogy kiknek van a legnagyobb szükségük vendégszeretetünkre. (Lk. 14:12–14)

„Mondta pedig annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívjad barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, nehogy viszont ők is meghívjanak téged és visszafizessék néked. Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert visszafizettetik majd néked az igazak feltámadásakor.”

„Az ilyen vendégek fogadása nem jelent nagy megterhelést számunkra. Nem várnak el különleges fáradsággal, vagy jelentékeny költséggel egybekötött megvendégelést. Nem szükséges hozzá pazar teríték. Sokak számára csupán meleg, szívélyes üdvözlésetek, egy hely tűzhelyeteknél, egy ülőhely asztalotoknál, vagy csupán annak a lehetősége, hogy részt vehetnek körötökben egy imaórán, úgy fog hatni, mint egy mennyei üdvözlet.” (A nagy Orvos lábnyomában)

„Legyen otthonunk a megkísértett ifjúság menedékhelye. Sokan közülük válaszúton állnak. Bármely befolyás vagy benyomás eldöntheti választásukat és megpecsételheti jelen és jövendő sorsukat.

A gonosz mindenütt kínálja magát. A szórakozóhelyiségek barátságosak és vonzóak, szívesen fogadnak minden vendéget. Mindenfelé vannak körülöttünk emberek, akiknek nincs otthonuk, sok családnak pedig nincs segítő és vonzó ereje. A fiatalok könynyen a gonosz csapdáiba esnek. Saját ajtóink árnyékában mennek a pusztulásba.

Ezeknek a fiataloknak részvétteljes kezekre van szükségük. Barátságos és egyszerű szavak, kis figyelmességek elűzik a kísértések felhőit, amelyek körülveszik őket. Ha együttérzéssel viseltetünk a fiatalok iránt, ha meghívjuk őket otthonainkba és egyéb jóakaratú, szívélyes megnyilvánulásokkal vesszük körül őket, akkor sokat találunk közöttük, akik örömmel irányítják lépéseiket a menny felé vezető ösvényre.” (A nagy Orvos lábnyomában)