Szeptember

SZEPTEMBER 1.

"Tudom a te dolgaidat, szeretetedet, szolgálatodat, hitedet, tűrésedet…" (Jel 2,19)

"Nem a szolgálatban eltöltött idő, hanem a szolgálatkészség és a megbízhatóság teszi kedvessé munkánkat Isten előtt… A legapróbb feladat is, ha őszinte szívvel és önzetlenül végezzük, kedvesebb Isten előtt, mint akár a legnagyobb munka, amit megront a haszonlesés és a becsvágy. Isten azt nézi, hogy mennyi van bennünk Krisztus lelkületéből, van-e krisztusi vonás a cselekedeteinkben. Isten többre értékeli a szeretetet és a hűséget, amellyel a munkánkat végezzük, mint a teljesítmény nagyságát…

A hűséges munkások nem tartják terhesnek munkájukat, bármilyen fárasztó is. Készek áldozatot hozni és áldozatként elégni. Vidám szívvel teszik mindezt… Az szerez örömet nekik is, ami Krisztusnak örömet szerzett: »Az az én eledelem, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, hogy az ő dolgát elvégezzem« (Ján 4,34). Az a gondolat, hogy a dicsőség Urának munkatársaiként dolgoznak, megédesíti minden fáradozásukat, megacélozza akaratukat, bátorságot önt a lelkükbe bármi történjék is… Sokan, akik elsőknek látszanak, az utolsók lesznek, mert nincs meg bennük ez a lelkület. Azok pedig, akiket ez a lelkület ural, jóllehet az utolsók közé számítanak, mégis az elsők lesznek…" (Krisztus példázatai, Jutalom c. fejezetből)

SZEPTEMBER 2.

"Ezékiás arccal a falnak fordulva, könyörgött az Úrnak: Ó Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és teljes szívvel, hogy ami jó teelőtted, azt műveltem! Sírt Ezékiás keservesen. És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván: Menj el, és mondd meg Ezékiásnak: …Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet…" (Ésa 38,2-5)

"Isten egészen más normákhoz méri a jellemet, mint az ember. Látja a legyőzött kísértéseket, amelyekről a világ nem tud, sőt még a legközelebbi barátok sem. Látja a családi életünkben vagy a lelkünk mélyén támadt kísértéseket is. Látja, amikor megaláz bennünket saját gyengeségünk tudata. Látja a gondolatban elkövetett vétkeink miatti őszinte bűnbánatot. Látja, amikor valaki teljes szívével neki szolgál. Tud az énünkkel vívott keserves küzdelmekről, és tud a győzelmeinkről. Isten mindenről tud, és tudnak az angyalok is. »Egy emlékkönyv iraték őelőtte azoknak, akik félik az Urat, és becsülik az Ő nevét…« (Mal 3,16) Bármilyen rövid ideje szolgálunk is, bármilyen egyszerű feladatot látunk is el, ha gyermeki hittel követjük Krisztust, áldott jutalmat nyerünk az ő kegyelméből." (Krisztus példázatai, Jutalom c. fejezetből)

SZEPTEMBER 3.

"Kelj fel, világosodjál, mert eljött világításod ideje, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. (Ésa 60,1-2)

"Isten félreismerése burkolja sötétségbe a földet. Az ember elfelejtette, hogy milyen Isten jelleme. Félreértik és félremagyarázzák kijelentéseit. Olyan üzenetet kell hirdetnünk, amelynek a fénye megvilágosít, ereje megment. Az irgalmat hordozó utolsó fénysugár, a kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten szeretetteljes jellemének a bemutatása kell legyen…

Senki nem lehet Isten fényhordozója a saját erőfeszítéséből… Az ember csak az állandóan felé áradó isteni szeretet által tud fényt árasztani. A szeretet aranyolaja azonban bőven ömlik mindazok szívébe, akik hitben Istennel egyesülnek, hogy jó cselekedetekkel, igaz és őszinte szolgálattal továbbítsák a fényt… Nem Istenen múlik, hogy nem áradhat ki a föld lakóira az ő kegyelmének gazdagsága… Minden léleknek az a kiváltsága, hogy élő, közvetítő eszközként továbbítsa a világnak Isten kegyelmének kincseit, Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát. Krisztus semmire sem vágyakozik jobban, mint az olyan emberi eszközökre, akik által megismertetheti a világgal az ő Lelkét és jellemét. A világnak pedig semmire sincs nagyobb szüksége, mint hogy lássa a Megváltó szeretetét, amint emberek közvetítésével megnyilatkozik. Az egész menny olyan emberi közvetítőkre vár, akik által kiáradhat a »szent olaj« az emberek örömére, áldására." (Krisztus példázatai, Találkozás a vőlegénnyel c. fejezetből)

SZEPTEMBER 4.

"Ha a bölcsességért kiáltasz, ha felemeled a te szavadat az értelemért, ha keresed azt, mint az ezüstöt és mint a kincseket kutatod, akkor megérted az Úrnak félelmét és Istennek ismeretére jutsz." (Péld 2,3-5)

"A Biblia tanulmányozása komoly erőfeszítést és kitartást kíván tőlünk. Amiképpen a bányász leás a földbe az arany kincsekért, olyan komolyan és állhatatosan kell keresnünk Isten igéjének drága kincseit nekünk is. A versről versre való, naponkénti tanulmányozás a legáldásosabb. Olvassunk el egy bibliaszöveget, összpontosítsuk értelmünket arra, hogy megértsük amit Isten mondani akar számunkra abban a kijelentésben. Azután időzzünk annál a gondolatnál mindaddig, amíg csak a magunkévá nem tesszük. Ha mindaddig tanulmányozunk egy-egy szakaszt, ameddig értelme és jelentősége világossá nem válik számunkra, akkor ez többet fog érni, mintha sok fejezetet olvasnánk át úgy, hogy nem tartunk egy határozott célt a szemünk előtt. A szellemi erőtlenség és az erkölcsi gyengeség egyik fő oka abban rejlik, hogy nem összpontosítjuk figyelmünket értékes célokra…

Mivel a nyomdák ontják a nyomtatványok óriási áradatát, fiatalok és idősek egyaránt megszokják a gyors, felületes olvasást. Ennek következtében elveszítik az összpontosított, intenzív gondolkodás képességét. Az értéktelen folyóiratok és könyvek - amelyek Egyiptom békáihoz hasonlóan árasztanak el minden országot - nemcsak közönségesek és hiábavalók, hanem tisztátalanok és lealacsonyítóak is. Hatásuk az elmét megmérgezi, megrontja és megsemmisíti a lelket. A tétlen és céltalan elme könnyen a Gonosz prédájává válhat…

Irányítsuk gondolatainkat magasztos és szent eszmékre, legyen nemes célja életünknek! Akkor a gonosz csak kevés helyet fog találni bennünk, ahol megvetheti a lábát! Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy komolyan tanulmányozzák Isten igéjét… A Biblia magyarázza önmagát olymódon, hogy egy-egy kijelentését megvilágítja a másik. Tanuljuk meg egységnek tekinteni az Igét, lássuk meg az egyes részek belső összefüggését!" (Nevelés, Bibliatanítás és tanulmányozás c. fejezetből)

SZEPTEMBER 5.

"Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált… Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem." (Zsolt 119,162. 167)

"Ismerjük meg a Szentírás központi tárgyát: Isten eredeti szándékát a világgal, a nagy küzdelem keletkezését és a megváltás munkáját! Meg kell értenünk annak a két alapelvnek a természetét, amelyek körül a nagy küzdelem folyik. Kövessük nyomon munkálkodásukat a történelemben… Lássuk meg, hogy miként nyilatkozik meg ez a küzdelem az emberi tapasztalatokban… Amint az Ószövetséget tanulmányozzuk, tapasztalni fogjuk, hogy élő források fakadnak fel ott is, ahol a gondatlan olvasó csak pusztaságot lát…

Amikor felébred valakiben a Biblia iránti igaz szeretet, amikor kezdi felismerni, hogy milyen roppant nagy kutatási terület tárul elé, és hogy milyen értékes kincseket rejt az Írás, akkor vágyakozni kezd, hogy minden kínálkozó alkalmat megragadjon, Isten Igéjének mind jobb megismerésére.

Amikor csak alkalmad van rá, olvass el egy-egy bibliaverset és elmélkedj róla!… A lélek központi mozgatóerői a hit, a remény és a szeretet. A Biblia helyesen folytatott tanulmányozása ezeket munkálja. A Biblia külső szépsége, kifejezéseinek és képeinek nagyszerűsége csak a valódi értéknek, a szentség szépségének az Írásban való kifejeződése: Mennyei béke és öröm forrása fakad fel a lélekben az ihletett Ige által, amiből hatalmas folyam lesz, hogy áldásul szolgáljon mindazoknak, akik a közelébe jutnak." (Nevelés, Bibliatanítás és tanulmányozás c. fejezetből)

SZEPTEMBER 6.

"Magasztallak, hogy csodálatosan megalkottál."

(Zsolt 139,14)

"Mivel az értelem és a lélek a test által nyilatkozik meg, a szellemi és lelki erő nagymértékben függ a testi erőtől és tevékenységtől. Mindaz, ami előmozdítja a testi egészséget, elősegíti az erős elme, és a jól kiegyensúlyozott jellem fejlődését is… Ezért az egészségünket éppolyan hűségesen kell őriznünk, mint jellemünket. Nevelési erőfeszítéseink egyik fundamentuma az élet és egészségtan ismertetése legyen. Habár az élettan ismerete ma az általános műveltség része, mégis megdöbbentő közönyösség uralkodik ezen a területen. Még azok közül is csak kevesen gyakorolják az egészséges életmód alapelveit, akik értik ezeket. A hajlamaikat és pillanatnyi érzelmi felindulásaikat követik inkább, mintha az életet a véletlenek uralnák, nem pedig határozott, változhatatlan törvények…

Fő alapelv legyen, hogy a természet törvényei is Isten törvényei, hogy ezek éppúgy isteni eredetűek, mint a Tízparancsolat. A szervezetünket irányító törvényeket beírta Isten az idegrendszerünkbe, izmainkba és testünk rostjaiba. E törvények minden szándékos megsértése bűn a Teremtő ellen, ugyanolyan bűn, mintha a Tízparancsolatot rontanánk meg. Milyen fontos tehát, hogy oktassuk e törvények alapos ismeretét! Az eddiginél sokkal több figyelmet kell fordítanunk az egészségtan alapelveire az étrend, a testgyakorlás, a gyermekek gondozása, a betegek kezelése és sok más egyéb tekintetében." (Nevelés, Az élettan tanulmányozása c. fejezetből)

SZEPTEMBER 7.

"Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből… Egészség lesz ez a te testednek és megújulás a te csontjaidnak." (Péld 3,5. 8)

"A lélek hatását a testre, valamint a test hatását a lélekre különösen hangsúlyoznunk kell. Az agy elektromos aktivitása, amelyet a szellemi tevékenység mozdít elő, megeleveníti az egész szervezetet. Ez felbecsülhetetlen segítséget nyújt a betegségekben való ellenállás tekintetében… A Biblia rámutat egy fontos igazságra, amelyre jó odafigyelnünk: »A vidám elme jó orvosságul szolgál…« (Péld 17,22) »Az én parancsolataimat megőrizze a te elméd, mert napoknak hosszú voltát, és békességet hoznak néked bőven« (Péld 3,1-2). »Mert életük ez azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség« (Péld 4,22). Továbbá a kellemes beszédről nemcsak azt jelenti ki, hogy »édes a léleknek«, hanem azt is, hogy »meggyógyítója a tetemeknek…« (Péld 16,24)

Testünk templom, amelyben Isten kíván lakni, ezért tisztán kell azt tartanunk, mint a magasztos és nemes gondolatok tartózkodási helyét… Jussunk el addig, hogy az egészség törvényei iránti engedelmességet nem tekintjük áldozatnak vagy lemondásnak, hanem annak, ami a valóságban: felbecsülhetetlen kiváltságnak és áldásnak." (Krisztus példázatai, Az élettan tanulmányozása c. fejezetből)

SZEPTEMBER 8.

"Mindaz pedig, aki a pályafutásban tusakodik,

mindenben önuralmat gyakorol." (1Kor 9,25)

"Minden tanulónak meg kell értenie az egyszerű életmód és az emelkedett gondolkodás közötti kapcsolatot. Rajtunk múlik, hogy testünk vagy a lelkünk uralja-e az életünket. Senki se sajnáljon semmi fáradságot, annak érdekében, hogy megismerje azokat az erőket, amelyekkel szembe kell szállnia, és azokat a befolyásokat, amelyek kialakítják jellemét és sorsát. A mértéktelenség olyan ellenség, amely ellen mindnyájunknak védekeznünk kell… Korán meg kell alapoznunk az önuralom szokását. Véssük az ifjúság lelkébe azt az alapelvet, hogy uralkodóvá, nem pedig rabszolgává kell lenniük! Isten uralkodókká tette őket a tulajdon szervezetük birodalmában, gyakorolniuk kell tehát a menny által nyert királyságukat. Ha hűségesen közvetítjük ezeket a tanításokat, az eredmények messze túlnőnek az ifjúság körén. Olyan befolyások áradnak szét ezáltal, amelyek a romlás szélén álló emberek ezreit fogják megmenteni…

Az életünk minden területén gyakorolt mértékletességnek és rendszerességnek csodálatos hatalma van, amely erősebb mint a bennünket körülvevő lehetőségek vagy a saját, természetes adottságaink és hozzásegít bennünket a derűs életszemlélethez, ami oly sokat számít életutunk megkönnyítése szempontjából." (Nevelés, Mértékletesség és étrend c. fejezetből)

SZEPTEMBER 9.

"Mindennek rendelt ideje van…"

(Préd 3,1)

"Az Úr az egész testet mozgásra teremtette, ezért ha nem tartjuk egészségben testi erőnket tevékenységgel és testgyakorlással, akkor szellemi képességeinket sem tudjuk sokáig megtartani lehetőségeink legmagasabb szintjén… Ismerjük fel, hogy a testgyakorlással eltöltött idő nem hiábavaló. Aki állandóan a könyveibe mélyed, egy idő múlva tapasztalni fogja, hogy elméje elveszíti frissességét. Azok, akik megfelelő figyelmet fordítanak a testi fejlődésükre, nagyobb haladást fognak elérni szellemi vonalon, mintha minden idejüket tanulmányaiknak szentelték volna. Ha mindig csak egyirányú gondolkodást folytatunk, kiegyensúlyozatlanná válik az elménk. Minden képességünket biztonsággal dolgoztathatjuk azonban akkor, ha egyenlően terheljük a testi és szellemi erőket, ha változatosabbá tesszük gondolkodásunk irányát.

A testi tétlenség nemcsak a szellemi erőt csökkenti, hanem erkölcsi erőinket is. Idegrendszerünk - amely kapcsolatban áll az egész szervezettel - a közvetítő, amely által a menny is érintkezik velünk, és befolyásolja belső életünket. Bármi, ami gátolja az elektromosság keringését az idegrendszerben, gyengíti életerőnket, csökkenti szellemi felfogóképességünket és tompítja erkölcsi erőnket is. A túlzásba vitt tanulás - azáltal, hogy növeli az agyban a véráramlást - beteges ingerlékenységet idéz elő. Ezt csökkenti az önuralom. Így a pillanatnyi felindulás vagy szeszély könnyebben eluralkodhat az emberen… A tanulóknak élénkítő testmozgásra van szükségük." (Nevelés, Az üdülés c. fejezetből)

SZEPTEMBER 10.

"Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róm 12,2)

"Kevés rossztól kell jobban rettegnünk, mint a tétlenségtől és céltalanságtól. Mégis a legtöbb atlétikai sport olyan hatású, hogy komoly aggodalmat okoz azoknak, akik az ifjúság jólétét a szívükön viselik… A sok időt lefoglaló játékok elvonják a fiatalok gondolatait a tanulmányaiktól. Nem segítik az ifjúságot abban, hogy felkészüljenek az élet komoly, gyakorlati munkájára. Befolyásuk nem teszi őket belsőleg kifinomulttá, nagylelkűvé vagy igazán férfiassá. Vannak olyan atlétikai játékok, amelyek nem durvák, de mégis kifogásolhatók, mert túlzásba viszik őket. Felfokozzák az ifjúságban az élvezetek és az izgalmak szeretetét, táplálják bennük a hasznos munka iránti ellenszenvet, és azt a hajlandóságot, hogy elkerüljék az élet kötelességeit és felelősségét. Megsemmisítik bennük az élet józan valósága és csendes örömei iránti szeretetet…

Azoknak az embereknek, akik Isten irányítása alatt álltak ifjúkorban, nagyon egyszerű volt az élete. A természet közelében éltek. A gyermekek részt vettek szüleik munkájában, szemlélték a természet szépségeit és titkait. Az erdők és mezők csendjében elmélkedtek azokról a fenséges igazságokról, amelyeket a későbbiekben szent megbízatásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre. Az ilyen nevelés erős jellemű embereket formált. Korunkban az élet elfajult, mesterkéltté vált. Igaz, hogy nem térhetünk vissza a régi idők egyszerű szokásaihoz, de példát vehetünk róluk…" (Nevelés, Az üdülés c. fejezetből)

SZEPTEMBER 11.

"Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy…

a tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok…"

(1Thess 4,11)

"Tekintsük szabálynak, hogy a hasznos munka a legjobb testgyakorlás az ifjúság számára… Meg kell tanítanunk az ifjúságot arra, hogy az élet komoly munkát, felelősséget és teherhordozást jelent. A gyakorlati életre felkészítő nevelésben kell részesíteni őket, mivelhogy olyan férfiakra és nőkre van szükség, akik meg tudnak küzdeni a váratlan nehézségekkel. Meg kell tanítani őket arra, hogy szükség van a rendszeres, jól beosztott munka fegyelmező hatására. Nemcsak az élet viszontagságai miatt, hanem a minden irányban való fejlődés érdekében is. Annak ellenére, hogy oly sok mindent mondtak és írtak a munka méltóságáról, mégis az a felfogás uralkodik az emberek között, hogy a fizikai munka lealacsonyító…

A gyermekek és ifjak tanulják meg a Bibliából, hogy miként becsülte meg Isten a mindennapi szükségletekért dolgozó ember munkáját. Olvassanak a prófétaiskolák tanulóiról, akik házat építettek maguknak… (2Kir 6,1-2) Olvassanak Jézusról, az ácsról, Pálról, a sátorkészítőről, aki a kézműves munkát összekapcsolta a legmagasabbrendű szolgálattal… Olvassanak a bölcs asszonyról a Példabeszédek könyvében, aki »keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel… és a restségnek étkét nem eszi…«

A friss levegőn végzett fizikai munka, amely az egész testet megmozgatja, a legjobb kikapcsolódást nyújtja a tanulásból. A kézművesség egyik ága sem értékesebb a földművelésnél. Tegyünk nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy felkeltsük és növeljük az iránta való érdeklődést…" (Nevelés, A kétkezi munka c. fejezetből)

SZEPTEMBER 12.

"Hát mindig szánt-e a szántó, hogy vessen, és mindig barázdálja és boronálja-e a földjét? Nemde, mikor elegyengette a színét, akkor hint fekete köményt és szór illatos köményt és vet sorban búzát és árpát a kijelölt földre a tönkölyt a szélére? Így szoktatta őt rendre és tanította Istene." (Ésa 28,24-26)

"Gyakran a hanyag és gondatlan munkavégzés az egyik fő oka a fizikai munka lenézésének. Sokan csak szükségből végzik a kétkezi munkát, nem pedig szabad választásukból. A munkás nem adja szívét a munkájához, ezáltal nem őrzi meg önbecsülését, és mások tiszteletét sem nyeri el. A fizikai munkára való nevelés helyesbítse ezt a tévedést! Fejlesszük ki a pontosság és alaposság szokását! A tanulók szokjanak hozzá a lendületességhez és rendszerességhez! Tanulják meg a helyes időbeosztást, minden mozdulatuk kiszámítását! Ne érjük be azzal, hogy a legjobb módszereket oktatjuk, hanem buzdítsuk őket arra is, hogy állandó fejlődést mutassanak fel munkájukban. Az így végzett feladat a munka mestereivé teszi a fiatalokat, nem pedig rabszolgáivá. Megkönnyíti a nehéz munkás sorsát, és megnemesíti a legegyszerűbb foglalkozást is. Aki csak robotnak tekinti munkáját, és igénytelenül fog hozzá, aki nem tesz semmilyen erőfeszítést az elvégzés érdekében, az tényleg csak tehernek fogja érezni a munkát. Azok viszont, akik a legegyszerűbb munkában is tudományt látnak és azzá fejlesztik, azok nemesnek, szépnek fogják találni feladatukat, és élvezetet fognak találni a hűséges, eredményes munkavégzésben." (Nevelés, A kétkezi munka c. fejezetből)

SZEPTEMBER 13.

"És békés lesz a te időd, gazdag a boldogságban, a bölcsességben és a tudományban. Az Úr félelme

lesz kincsed." (Ésa 33,6)

"Az igazi nevelés nem becsüli le a tudományos ismereteket vagy az irodalmi műveltséget, de a tájékozottságnál többre értékeli az erőt, az erőnél a jóságot, a szellemi ismeretnél a nemes jellemet… Az igazi nevelés ezt a bölcsességet közvetíti. Nem egyirányú képzést nyújt, hanem minden erőnk és képességünk helyes felhasználására tanít és kiterjed kötelezettségeink egész körére önmagunk, a világ és Isten iránt. A jellem fejlesztése a legfontosabb feladat, amelyet valaha is emberre bíztak, és sohasem volt égetőbb igény, nagyobb szükség erre, mint most. Egyetlen korábbi generáció sem állt szemben ilyen nehéz feladatokkal. A fiataloknak sohasem kellett olyan nagy veszélyekkel szembenézniük, mint ma…

Az igazi nevelés ellensúlyozza az önző becsvágyat, a hatalmi törekvést, az emberiség jogainak és szükségleteinek semmibevételét, ami az emberiség átkát jelenti… Mindenkinek a lehető legmagasabb fokig kell fejlesztenie a képességeit. Ha ebben hűségesek, akkor tiszteletet érdemelnek… Értékes az a szolgálat és nevelés, amelyet ezeknek az elveknek a megvalósításával végzünk. Sok nevelési módszer, amelyet ma nyújtanak, nagyon különbözik a fentiekben bemutatott eszménytől. Sokszor már a legkoraibb gyermekkortól fogva versengésre, vetélkedésre buzdítanak és az önzést táplálják, ami minden rossz gyökere…

A jellem igazi mintája és alapja - minden nemzedékben és minden országban - Isten törvénye." (Nevelés, Nevelés és jellem c. fejezetből)

SZEPTEMBER 14.

"Legyen a ti beszédetek: Igen, igen, nem nem,

ami pedig ezeken felül van, az a gonosztól van."

(Mát 5,37)

"Irtózattal gondolunk az emberevőre… De vajon nem rettenetesebb-e a barbár szokásnál az a fajta emberevés, amelyet embertársaink indítékainak félreismerésével, jó hírnevük befeketítésével, jellemük kritizálásával követünk el? Tanulják meg a gyermekek és ifjak, mit mond Isten ezekről a dolgokról: »Élet és halál van a nyelv hatalmában…« (Péld 18,21). A Szentírás egy osztályba sorolja a rágalmazókat és pletykálkodókat azokkal, akik »istengyűlölők… rosszban mesterkedők…« (Róm 1,29-31) Isten Igéje kárhoztatja azokat a kifejezéseket és szólásmódokat, amelyek a közönségesség határához közelítenek. Kárhoztatja a csalfa bókokat, a hízelgést, az igazság megkerülését, a túlzásokat és a hamis beszédet, amelyek megszokottak az üzleti világban és a társadalomban…

A pletykálkodással közeli rokon a rejtett utalás, a ravasz, burkolt célzás, amivel a tisztátalan szívű igyekszik sejtetni azt a gonoszt, amelyet nem mer nyíltan kimondani… Nincs talán még egy olyan hiba a nyelv, a beszéd használatában, ami felett fiatal és öreg könnyebben siklanék el, mint az elhamarkodott, türelmetlen beszéd. Azt gondolják, hogy elegendő mentség a számukra, ha így szólnak: »Kijöttem a sodromból. Nem úgy gondoltam a valóságban, ahogyan mondtam«. Isten Igéje azonban nem veszi olyan könnyen ezt a hibát, mert így int bennünket: »Láttál-e a beszédeiben hirtelenkedő embert? A bolond felől több reménység van, hogynem afelől« (Péld 29,20)." (Nevelés, Tanítási módszerek c. fejezetből)

SZEPTEMBER 15.

"Őt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával,

hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát."

(Csel 5,31)

"A Krisztus érdemébe és hatalmába vetett hit által ébred ellenségeskedés az ember szívében a bűnnel és Sátánnal szemben. Akiknek Isten megbocsát, azokat először is bűnbánóvá és töredelmessé teszi…

A bűnbánat éppen úgy Krisztus ajándéka, mint a bűnbocsánat. Abban a szívben, amelyben Jézus nem munkálkodott, nem is található. Krisztus lelke nélkül nem bánhatjuk meg bűneinket, nem ébredhet fel a lelkiismeretünk, éppúgy, mint ahogyan bűnbocsánatban sem részesülhetünk őnélküle.

Krisztus a forrása minden jó, helyes ösztönzésnek. Ő az egyetlen, aki a test szerint gondolkodó szívben ellenségeskedést ébreszthet a bűnnel szemben. Egyetlen lélek sem bánhatja meg a bűneit Krisztus kegyelme nélkül." (Review and Herald, 1890. jún. 1.)

SZEPTEMBER 16.

"Kívánjátok az Urat és az ő erejét, keressétek az ő orcáját szüntelen." (Zsolt 105,4)

"Ha Mária és József buzgóbban és bensőségesebben érintkezett volna Istennel ima által, akkor nem történhetett volna meg az, hogy Jézust elveszítsék.4 Egyetlen nap hanyagsága miatt tévesztették szem elől a Megváltót és háromnapi gonddal és bánattal kellett fizetniük, míg ismét megtalálták őt. Így van ez velünk is. Haszontalan, balga fecsegés és az ima elhanyagolása arra vezet, hogy rövid idő alatt elveszítjük a Megváltó drága jelenlétét és sok-sok nap fájdalmas vívódás után leljük csak meg ismét békénket.

Sokan részt vesznek az istentiszteleteken és Isten szava felfrissíti, megeleveníti őket. De, mert keveset gondolkodnak ezeken az igéken, és csak kevéssé »vigyáznak és imádkoznak«, hamarosan elveszítik az elnyert áldást, azután pedig még elhagyatottabbnak érzik magukat.

Egymás közötti érintkezésünkben is gondoljunk arra, hogy ne tévesszük Jézust szem elől és ne feledkezzünk el róla. Ne engedjük meg, hogy a földi dolgok annyira igénybe vegyenek, hogy ne tudjunk időt szentelni a vele való találkozásra. Hiszen az örökéletre és az üdvösségre vonatkozó reményeink egyesülnek őbenne!" (Jézus élete, A húsvét ünnepén c. fejezetből)

SZEPTEMBER 17.

"Leszállt őreá a Szentlélek testi ábrázatban, mint egy galamb és szózat lett a mennyből, amely ezt mondta: Te vagy amaz én szeretett Fiam, tebenned gyönyörködöm!" (Luk 3,22)

"Ezek a szavak, amelyek a Jordán partján Jézushoz szóltak, az egész emberiséget magukba zárják. Isten úgy beszélt Jézushoz, mint az emberiség képviselőjéhez. A mennyből hangzó szózat tanúsítja, hogy bűneink és gyengeségeink ellenére sem vet el minket magától… Az a dicsőség, amely Krisztuson megnyugodott, Isten szeretetének záloga a mi számunkra is. Egyben az ima erejére is utal. Arra tanít, hogy miként juthat el szavunk Isten trónjához és hogyan találhatnak meghallgatásra kérelmeink. A bűn megszakította az összeköttetést a menny és a föld között, az emberek elidegenedtek Istentől. Jézus azonban ismét összeköti földünket a dicsőség országával… Az a fény, amely a megnyílt egekből Jézus fejére áradt, reánk is árad, ha komolyan kérjük a segítséget, hogy a kísértéseknek ellenállhassunk. Ugyanaz a mennyei hang szól minden hívő lélekhez is: »Az én szeretett fiam vagy te, akiben én gyönyörködöm!«…

Az Úr utat készített számunkra, hogy akár a legbűnösebb megvetett és elnyomott ember is az Atyához járulhasson… Mindannyiunknak szól ez az ígéret: »Íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat«." (Jézus élete, Kiáltó szó a pusztában c. fejezetből)

SZEPTEMBER 18.

"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak." (Mát 5,14-15)

"Krisztus együttérzéssel munkálkodott az emberek jólétéért, szívén hordta érdekeiket. Kövessék az ő példáját mindazok, akik az Igét prédikálják és azok is, akik az ő kegyelmének evangéliumát elfogadták. Ne vonjuk ki magunkat a társas érintkezésből, ne zárkózzunk el embertársainktól. Minden társadalmi osztályhoz hozzá kell férkőznünk, még pedig ott, ahol találhatók. Ritka az az eset, hogy a saját elhatározásukból felkeresnek. Ne gondoljuk azt, hogy Isten igazsága csak a szószékről érheti el az emberi szíveket. Más munkaterület is van, amely egyszerűbb, de éppolyan gyümölcsöző. Ez a… vendéglátó ház és a szívélyes, társas együttlét…

Akik úgy akarják megtartani a vallásukat, hogy kőfalak közé rejtik, azok a jó cselekedetek drága alkalmait veszítik el és hagyják kihasználatlanul. Társas érintkezés útján jut el a világhoz Isten országának üzenete. Mindenki, aki isteni világosságot nyert, törekedjék eloszlatni azoknak a lelki homályát, akik még nem ismerik az élet Világosságát." (Jézus élete, A kánai menyegző c. fejezetből)

SZEPTEMBER 19.

"Mondta azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Felelt néki a királyi ember: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal! Mondta néki Jézus: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott néki, és elment." (Ján 4,48-50)

"A főnemes kérelme teljesedését óhajtotta látni, mielőtt hinni tudott volna. El kellett azonban fogadnia Jézus ígéretét, hogy a kérése meghallgattatott, és csak ezután nyerhette el az áldást. Ebből mi is tanulhatunk. Ne azért higgyünk, mert látjuk, vagy érezzük, hogy Isten meghallgat bennünket. Mindenekelőtt bíznunk kell az ő ígéreteiben. Ha hittel közeledünk Istenhez, minden kérésünk visszhangra talál benne. Ha áldásáért könyörögtünk, hinnünk kell, hogy azt el is nyerjük. Meg kell köszönnünk, hogy elnyertük. Kötelességeinket abban a biztos tudatban kell teljesítenünk, hogy Isten áldása akkor válik valósággá számunkra, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá. Ha ezt megtanultuk, akkor tudjuk, hogy imáinkat Isten meghallgatta. Isten mindent megadhat nekünk »végtelen bőséggel« »az Ő dicsősége gazdagságáért« és az »Ő hatalma erejének ama munkája szerint« (Eféz 6,20)." (Jézus élete, "Ha csodákat és jeleket nem láttok.." c. fejezetből)

SZEPTEMBER 20.

"Volt pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan lélek volt. Ez az ember felkiáltott: Ah, mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te; az Istennek Szentje! Jézus megdorgálta őt, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle! Ekkor a tisztátalan lélek megszaggatta őt, és fennszóval kiáltva, kiment belőle." (Márk 1,23-26)

"Krisztus földi szolgálatának időszaka egyúttal a sötétség hatalmainak az ideje is volt… Jézus kinyilatkoztatta Isten lényét az emberek előtt. Megtörte Sátán hatalmát, a fogságában sínylődőket pedig kiszabadította. Új élet, szeretet és mennyei erő áradt az emberi szívekbe. Ez okot adott arra, hogy a gonoszság fejedelme küzdelmet vívjon a maga birodalmáért. Sátán összeszedte minden erejét és harcba indult, hogy lépésről lépésre, állandóan támadja Krisztus művét.

Így lesz ez az igazság és a hamisság közötti utolsó nagy küzdelemben is. Miközben felülről új élet, világosság és erő árad Jézus tanítványaira, a mélységből is új élet támad, mert Sátán hatalommal ruházza fel a maga eszközeit…

Minden ember szabadon választhat abban a tekintetben, hogy melyik hatalom uralkodjék felette. Senki sem zuhanhat olyan mélyre, senki sem lehet olyan rossz, hogy Krisztusban ne találhatna szabadulást, megváltást. A megszállott ember, imádság helyett, csak Sátán szavait tudta kiejteni. A szíve vágya és a ki nem mondott könyörgés mégis meghallgatásra talált. Egyetlen szenvedő lélek kiáltása sem marad figyelmen kívül, még akkor sem, ha nem tudja szavakkal kifejezni. Aki szövetséget akar kötni a menny Istenével, az nem marad Sátán hatalmában és nem kell reménytelenül vergődnie a saját természete gyengeségeiben… A sötétség démonai harcra kelnek ugyan azokért a lelkekért, akik egyszer már a hatalmukba kerültek, de a mennyei angyalok síkra szállnak értük, diadalmas erővel." (Jézus élete, Kapernaumban c. fejezetből)

SZEPTEMBER 21.

"Íme az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádat nem töri el és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." (Ésa 42,1-3)

"A Kapernaumban uralkodó izgalom azt a veszélyt rejthette, hogy szem elől tévesztik az Úr küldetésének célját. Jézust nem elégítette ki az, hogy mint csodatévő vagy mint betegek gyógyítója keltsen érdeklődést. Az volt a célja, hogy az embereket Üdvözítőjükként vonja magához… Gondolataikat a földiekről a lelkiekre kívánta irányítani. A pusztán világi siker, csak akadályozta volna művét. A gondtalan, hanyag tömeg csodálata bántotta lelkét. Jézus élete mentes volt mindennemű elbizakodottságtól. Az a hódolat, amely a világi nagyságokat veszi körül, idegen volt számára. Nem alkalmazott semmiféle eszközt, amelyeket az emberek igénybe szoktak venni azért, hogy előnyt biztosítsanak maguknak, vagy tiszteletet parancsoljanak személyük iránt…

Az Üdvözítő mellőzött minden hangos és tolakodó módszert, minden kérkedő, látványos istentiszteletet, minden olyanfajta cselekedetet, aminek a tetszeni vágyás lett volna az indítéka. Krisztus élete Istenben elrejtett élet volt. Isten pedig az ő Fiának jelleme által nyilatkozott meg. Erre a kinyilatkoztatásra akarta irányítani Jézus a nép érdeklődését, eziránt akart tiszteletet ébreszteni bennük. Az igazság napja nem olyan fénnyel és ragyogással támadt fel e világra, hogy elkápráztassa a szemet. Ezt olvashatjuk Krisztusról: »Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal« (Hós 6,3). A hajnal szelíden pirkad, a Nap fénye nyugodtan árad szét a földön. Eloszlatja a sötétség árnyait és új életre ébreszti a világot. Így támadt fel az igazság napja is, »gyógyulással a szárnyai alatt« (Mal 4,2)." (Jézus élete, Kapernaumban c. fejezetből)

SZEPTEMBER 22.

"És történt, hogy amikor az egyik városban járt, volt ott egy poklossággal teljes ember. Ez amikor meglátta Jézust, arcra borulva kérte őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus pedig kinyújtva a kezét, illette őt, mondván: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltávozott tőle a poklosság." (Luk 5,12-13)

"Jézus csodatétele a bélpokloson, világosan szemlélteti megváltó munkáját, amellyel megtisztítja az embert bűneitől. Az a férfi, aki Jézushoz ment, tele volt »bélpoklossággal«. A betegség halálos mérge átjárta testét. A tanítványok igyekeztek visszatartani Mesterüket, hogy meg ne érintse a beteget, mert aki csak hozzáért a bélpokloshoz, az maga is tisztátalanná vált. Jézus azonban nem vált tisztátalanná azáltal, hogy rátette kezét a szerencsétlen betegre. Érintése életadó erőt árasztott a beteg testébe. A leprás beteg megtisztult.

Így van ez a bűn poklosságával is, amely mélyen beleette magát az emberbe és a halálát okozza. Emberileg gyógyíthatatlan. »Minden fej beteg és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb, dagadás és kelevény« (Ésa 1,5). De mihelyt az emberi test az Úr hajlékává lesz, nem fér hozzá többé a szennyes fertő. Az ő puszta jelenléte is gyógyító erővel hat a bűnösre. Aki Jézus lábaihoz borulva hittel mondja: »Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem«, az hallhatja majd a feleletet: »Akarom, tisztulj meg!«

Sok esetben, amikor gyógyulásért folyamodtak hozzá, Jézus nem adta meg mindjárt a kívánt áldást. A bélpoklos kérését azonban azonnal teljesítette. Ha mulandó, földi áldásokat kérünk, imánk meghallgatása esetleg késik, vagy Isten valami mást ad, mint amit kértünk. De ha a bűntől való szabadulásért könyörgünk, azonnal segít. Hiszen ez az ő akarata, hogy megszabadítson minket a bűntől, hogy az ő gyermekeivé legyünk, hogy alkalmassá váljunk arra, hogy szent életet éljünk." (Jézus élete, "Megtisztíthatsz engem" c. fejezetből)

SZEPTEMBER 23.

"Ha megtartóztatod lábadat szombaton és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, ha a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, ha megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván, akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain…" (Ésa 58,13-14)

"Krisztus korában a szombat már annyira elveszítette tartalmát, hogy jelentősége teljesen elmosódott. Inkább tükrözte az önző és erőszakos emberek jellemét, semmint a szerető Isten és Atya lényét. A zsidó papok olyan lénynek tüntették fel Istent, aki nehéz törvényt adott, amelyet az emberek nem tudnak megtartani. Ez arra indította a népet, hogy Istent zsarnoknak tekintsék és azt higgyék, hogy a szombat megtartása - ahogyan azt Isten kívánja - keményszívűvé és kegyetlenné teszi az embereket. Krisztus küldetéséhez tartozott, hogy eloszlassa ezeket a téves fogalmakat. Bár a rabbik kíméletlen ellenségeskedéssel üldözték Jézust, ő a legkevésbé sem igyekezett eleget tenni követelményeiknek. Ehelyett inkább Isten törvényének a szellemében tartotta meg a szombatot. Krisztus újból elismételte azt az igazságot, miszerint az áldozat önmagában véve értéktelen, mert eszköz csupán, nem pedig cél. Az az egyedüli célja, hogy elvezesse az embereket az Üdvözítőhöz, és ezáltal összhangba hozza őket Istennel. Csak a szeretetből végzett szolgálat értékes Isten előtt. Ha ez hiányzik, akkor minden áldozat és külsőség csak sérti őt. Ez érvényes a szombatnapra nézve is. A szombatnak az volt az eredeti rendeltetése, hogy megalapozza az ember Istennel való közösségét. De amikor a folyton szaporodó emberi rendeletek nyomán teherré vált, akkor ezzel Isten szándékát meghiúsították. A szombatnap pusztán formai ünneplése csak önámítás és gúny.

A menny tevékenysége sohasem szünetel, ezért mi emberek se restüljünk meg jó cselekedeteinkben. A szombatot nem a haszontalan tétlenkedés időszakának szánta Isten. Törvénye tiltja a kenyérkereső munkát,… a világi élvezetért vagy nyereségért folyó munkát. Amiképpen Isten megszűnt a teremtés munkájától, megnyugodott szombatnapon és megáldotta azt, úgy az embernek is abba kell hagynia mindennapi élete foglalatosságait, s ezeket a szent órákat egészséges nyugalomra, istentiszteletre és nemes cselekedetekre kell szentelnie. Krisztus tette, hogy meggyógyította a beteget, teljesen összhangban volt a törvénnyel. Dicsőítette a szombatot." (Jézus élete, Szombat c. fejezetből)

SZEPTEMBER 24.

"Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aludt. Fölkeltették őt és mondták néki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? Ő pedig felkelvén megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! Ekkor elállt a szél és nagy csendesség lett. Jézus pedig mondta nékik: Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?" (Márk 4,37-40)

"Amikor felkeltették a vihar miatt Jézust, egész lénye nyugodt volt. Nyoma sem volt a félelemnek szavában, tekintetében. De nem azért, mintha az ő isteni hatalmának a tudatában bízott volna. Nem mint a föld, a menny és a tenger Ura őrizte meg a nyugalmát. Ezt a hatalmát ő letette és kijelentette: »Én semmit sem cselekedhetem magamtól« (Ján 5,30). Egyedül Atyja hatalmában bízott! A hit volt az, ami nyugalmat adott neki. Mindenkor, minden helyzetben hitt Isten szeretetében és gondviselésében. Ha a tanítványok bíztak volna az Úrban, akkor a veszedelemben is megőrizték volna nyugalmukat. A veszély perceiben való félelmük csak a hitetlenségüket bizonyította. Teljesen megfeledkeztek Jézusról. Ő pedig csak akkor nyújthatott nekik segítséget, amikor tehetetlenségükben elcsüggedve és önmagukban kételkedve, végre hozzáfordultak.

Milyen gyakran tesszük mi is ugyanazt, amit a tanítványok… A bajokat egyedül akarjuk leküzdeni. Elfeledkezünk annak jelenlétéről, aki egyedül segíthet rajtunk. A saját erőnkben bízunk, míg végül elveszítjük minden reményünket. Csak akkor gondolunk az Üdvözítőre, amikor már közel vagyunk az elmerüléshez. De ha hittel kiáltunk hozzá, akkor ő segíteni fog. Bár szomorúan feddi meg hitetlenségünket és önhittségünket, mindazonáltal készséggel siet a segítségünkre. Bárhol vagyunk is, szárazon vagy a vizen, nincs okunk a félelemre, ha Jézus a szívünkben lakozik. A Jézusba vetett élő hit lecsillapítja az élet tengerének háborgását, az Úr pedig kiszabadít a veszélyből, úgy, ahogy a legjobbnak látja." (Jézus élete, "Hallgass és némulj el! c. fejezetből)

SZEPTEMBER 25.

"Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek őróla az én mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt az én mennyei Atyám előtt." (Mát 10,32-33)

"Aki vallást akar tenni Krisztusról, annak a szívében ő kell, hogy lakozzék… Tanítványai hirdethetik tanításait fényes ékesszólással, elismételhetik a kijelentéseit, de vallást csak akkor tesznek róla, ha az ő szelídsége és szeretete él bennük. A Krisztus lelkületével ellenkező lelkület megtagadja őt… Megtagadhatjuk Krisztust gonosz, balga beszéddel, hazug, szívtelen szavakkal. Megtagadhatjuk őt azzal is, ha kerüljük az élet terheinek hordozását, ha bűnös élvezeteket keresünk. Megtagadhatjuk őt azzal, ha alkalmazkodunk a világhoz, ha udvariatlanul viselkedünk, ha a saját véleményünket túlbecsüljük, ha önigazultak vagyunk, ha kételyeket ápolunk, ha vélt bajoktól félünk, ha a sötétségben járunk. Mindebből nyilvánvaló, hogy Krisztus nem él bennünk.

Az Üdvözítő óva intette tanítványait az olyan hiú reménytől, hogy az evangélium valaha is legyőzné a világ gyűlöletét, hogy idővel megszűnnék a világ ellenkezése… De nem az evangélium hatása vagy munkája szítja fel ezt a viszályt, hanem az ellene irányuló gyűlölet az ok. Minden üldöztetés közül a család viszálya, a jóbarátok elidegenedése viselhető el a legnehezebben. Az Üdvözítő azonban kijelenti: »Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó énhozzám. Aki fel nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, az nem méltó énhozzám«." (Jézus élete, Az első evangélisták c. fejezetből)

SZEPTEMBER 26.

"Hozzá menvén a farizeusok és a sadduceusok, hogy kísértsék őt, kérték tőle, hogy mutasson nékik mennyei jelet." (Mát 16,1)

"Napjainkban is sokan kiáltanak fel így, amikor feltárul Isten igazsága: »Mutassatok jeleket! Lássunk csodákat!« Jézus nem művelt csodát a farizeusok kívánságára. Sátán sugalmazására sem tett csodát a pusztában. Nekünk sem azért adott erőt, hogy magunkat igazoljuk, vagy azért, hogy kielégítsük a gőgös hitetlenség kívánságát. Az evangélium önmagában isteni kinyilatkoztatás. Nem nagy csoda-e vajon az, hogy a kegyelem erejével kiszabadulhatunk Sátán béklyóiból? Az emberi szív természet szerint nem ellensége a Sátánnak. Csakis Isten kegyelme által lehet azzá. Azzal az emberrel, akit szeszély, dac és akaratosság uralt, vagy akit téves eszmék vezettek, de eljutott az igazság ismeretére és szabaddá vált, valóságos csoda történt. Minden megtérés ennek az isteni ígéretnek a valóra válásáról tanúskodik: »Adok néktek új szívet és új lelket adok belétek« (Ezék 36,26).

Az emberi szív és jellem átalakulása olyan csoda, mely az élő, örökkévaló Üdvözítőt, a lelkekért kegyelemteljesen munkálkodó Megváltót nyilatkoztatja ki. A Krisztusban elrejtett, kitartó hitélet nagy csoda. Az a jel, amelynek most és mindenkor láthatóvá kell lennie, ha Isten Igéje hangzik: a Szent Lélek jelenléte, aki újjászülő erővé teszi az igét a hallgatók szívében. Ez Isten bizonyságtevése a világ számára, amellyel az ő Fiának küldetését hitelesíti. Azok szívét, akik jelet kívántak Jézustól, olyannyira megkeményítette a hitetlenség, hogy nem vették észre jellemének isteni voltát." (Jézus élete, Az igaz jel c. fejezetből)

SZEPTEMBER 27.

"(Így szólt Jézus tanítványaihoz:) Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter felelvén, mondta: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." (Mát 16,15-16)

"Az igazság, amelyet Péter így megvallott, minden hívő hitének az alapja. Krisztus szava szerint ez az örök élet (Ján 17,3). Ez a felismerés azonban senkit se tegyen önteltté. Péter sem a saját bölcsessége vagy kiválósága által jutott erre a meggyőződésre. Az ember sohasem juthat el az isteni, a felsőbbrendű ismeretére önmagától… Az, hogy Péter felismerte Krisztus dicsőségét, azt igazolta, hogy Isten tanította őt. »Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg neked« - mondta neki Jézus.

Majd így folytatta: »De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.« A Péter név jelentése: kő, guruló kő.5 Péter nem volt az a szikla, amelyre az egyház épül. A poklok kapui győztek Péter felett, amikor átkozódva és esküdözve tagadta meg Urát. Az egyház arra a kőszikla alapra épült, akin a poklok kapui nem vehettek diadalmat. Évszázadokkal az Üdvözítő eljövetele előtt, Mózes tett tanúságot Izráel üdvösségének Kősziklájáról (5Móz 32,3-4). A zsoltáros is énekelt róla, mint »az én erős Kősziklám«-ról (Zsolt 62,8). Ésaiás így írt felőle: »Ezért így szól az Úr Isten: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet erős alappal« (Ésa 28,16). Péter, Isten Lelke ihletésére, Jézusra vonatkoztatta ezt a próféciát: »Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá« (1Pét 2,3-5).

»Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, aki a Jézus Krisztus« (1Kor 3,11). Ezen a »kősziklán« mondta Jézus »építem fel az én anyaszentegyházamat«. Isten és minden mennyei lény, valamint a pokol láthatatlan seregeinek jelenlétében alapozta Krisztus anyaszentegyházát az élő Kősziklára. Ez a kőszikla: ő maga, az ő teste, amely érettünk megtöretett és megsebesíttetett. A poklok kapui sem dönthetik meg azt az egyházat, amely erre az alapra épült. Mily gyengének látszott az egyház, amikor Krisztus ezeket mondta! Csupán egy maroknyi hívőből állt, akik ellen felvonult a démonok és a gonosz emberek minden ereje. Krisztus követőinek azonban nincs mitől félniük, mert az ő erősségük kősziklájára épült egyház le nem győzhető." (Jézus élete, A kereszt árnyékában c. fejezetből)

SZEPTEMBER 28.

"Akik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus." (Eféz 2,20)

"Ahelyett, hogy valamelyiküket vezetőül nevezte volna ki, Krisztus így szólt a tanítványokhoz: »Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek a Krisztus« (Mát 23,8). »Minden férfiúnak feje a Krisztus« (1Kor 11,3). Isten mindent az Üdvözítő »lábai alá vetett«, »őt tette mindenek fölé az anyaszentegyház fejévé, mely az ő teste, teljessége őnéki, aki mindeneket betölt mindennel« (Eféz 1,22-23).

A gyülekezet Krisztuson épült fel mint alapkövön, Krisztusnak kell tehát engedelmeskedni, mint az egyház fejének. Ne bízza magát emberekre és ne uralják emberek. Sokan azt állítják, hogy gyülekezeti tisztségük feljogosítja őket, hogy másoknak előírják, mit tegyenek. Ezt az állítást Isten nem szentesíti. Az Üdvözítő kijelenti: »Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.« Mindannyian kísértéseknek, tévedéseknek vagyunk kitéve. Nem bízhatjuk magunkat halandó ember vezetésére. A hit kősziklája Krisztus, az ő élő jelenléte a gyülekezetben.

Erre a kősziklára a leggyengébb hívő is rábízhatja magát. Akik pedig a legerősebbeknek érzik magukat, azok a leggyengébbeknek fognak bizonyulni, ha nem Krisztus az erősségük. »Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi az ő erejét.« Az Úr »kőszikla, cselekedete tökéletes.« »Boldogok azok, akik őbenne bíznak!« (5Móz 32,4; Zsolt 84,13)" (Jézus élete, A kereszt árnyékában c. fejezetből)

SZEPTEMBER 29.

"Jézus pedig mondta néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltva, könnyhullatással mondta: Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek!" (Márk 9,23-24)

"»Ha tehetsz valamit, légy segítségül nekünk, könyörülvén rajtunk!« Milyen sok bűnterhelt lélekben visszhangzott ez az ima azóta is. Valamennyinek szól a szánakozó Üdvözítő válasza: »Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.« A hit kapcsol össze bennünket a mennyel és áraszt erőt, hogy megküzdjünk a sötétség hatalmaival. Krisztusban olyan segítőről gondoskodott számunkra az Atya, aki által legyőzhetjük minden bűnös hajlamunkat, ellenállhatunk minden kísértésnek, bármily erős legyen is az. Sokan úgy érzik, hogy nincs hitük, és ezért távol maradnak Krisztustól. Bárcsak azt tennénk, hogy tehetetlenségük tudatában belekapaszkodnak az irgalmas Üdvözítőbe! Ne önmagukra, hanem Krisztusra tekintsenek! Ő, aki a betegeket meggyógyította, a démonokat kiűzte, ma is ugyanaz a hatalmas megmentő, aki itt, ezen a földön járt. A hit Isten Igéje által van. Ezért, ragadd meg Jézus ígéretét: »Azt, aki énhozzám jön, én semmiképpen ki nem vetem« (Ján 6,37). Vesd hát magad a lábához ezzel a kiáltással: »Hiszek, Uram! légy segítségül az én hitetlenségemnek!« El nem veszhetsz, míg így teszel, soha, soha!" (Jézus élete, Szolgálatra készen c. fejezetből)

SZEPTEMBER 30.

"Jézus pedig mondta nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek, hogy ha csak akkora hitetek is volna, mint a mustármag, akkor ha azt mondanátok ennek a hegynek: menj innen amoda, elmenne. Akkor semmi sem volna lehetetlen néktek." (Mát 17,20)

"Csak a kitartó, hívő ima esetén jön segítségünkre a Szentlélek, hogy győzelemre segítsen bennünket harcainkban, amelyeket meg kell vívnunk a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói, a gonoszság lelkei ellen, akik a magasságban vannak.

»Ha csak akkora hitetek volna is, mint a mustármag, akkor, ha azt mondanátok ennek a hegynek: menj innen amoda - elmenne.« Noha a mustármag igen piciny, mégis ugyanazt a csodálatos, titokzatos életerőt rejti, mint ami akár a legsudárabb, leglombosabb fák növekedését is munkálja. Ha a mustármag a földbe kerül, a parányi csíra vegyül azokkal az életelemekkel, amelyeket Isten a táplálására rendelt, és gyorsan erős növekedésnek indul. Ha ehhez hasonló a hitünk, akkor megragadjuk Isten igéjét és mindazokat a segélyforrásokat, amelyeket számunkra rendelt. Így erősödik a hitünk. A menny minden hatalma a segítségünkre siet. A hit szavára leomlanak azok az akadályok, amelyeket Sátán épít, még akkor is, ha olyan áthághatatlannak tűnnek ezek, mint az örökké magasodó hegyek. »Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek«." (Jézus élete, Szolgálatra készen c. fejezetből)