Március

MÁRCIUS 1.

"Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig."

(Péld 4,18)

"A felfelé vezető út lehet rögös és meredek. Jobbra-balra szakadékok tátonghatnak. Útközben számos akadállyal kell megküzdenünk, dolgoznunk kell akkor is, amikor már fáradtan a nyugalom után vágyunk, vagy harcolnunk kell akkor is, amikor az erőnk már elfogyott és bíznunk kell, amikor a reményünk szertefoszlott… Az élet meredek útján mégis, mindenütt fellelhetők az öröm forrásai, amelyek a bölcsesség útján haladó, fáradt vándorokat felüdítik. A szenvedések közepette is vidáman kitartanak, mert Krisztus - akit lelkük szeret - láthatatlanul halad mellettük. Minden egyes felfelé vezető lépésnél határozottabban érzik kezének érintését, minden egyes lépésnél újabb sugarakat vetít ösvényükre a láthatatlan Úr, és dicsénekük mind magasabbra szárnyal. Így haladnak mindig feljebb és feljebb, míg végül dicshimnuszuk egyesül az Isten trónusa köré sereglett angyalok énekével." (Gondolatok a Hegyi beszédről, Szoros az a kapu c. fejezetből)

MÁRCIUS 2.

"Krisztus szeretete szorongat minket. Úgy vélekedvén, hogy ha

egy meghalt mindenkiért,… azért halt meg mindenkiért, hogy akik ezután élnek ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott." (2Kor 5,14-15)

"Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy önmegtagadó élete a példakép, és az ő életüknek is ilyenné kell válnia. Maga köré szólítva a tanítványokat és a közelében tartózkodó sokaságot, ezt mondta nekik: »Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem!…« (Mát 16,24) Tökéletesebben nem is érzékeltethette volna Üdvözítőnk az önmegtagadást, az önátadást. Ő vállalta a keresztet érettünk. Nem tartotta kívánatosnak a mennyet, míg mi, szegény bűnösök, elveszett életünket éljük. Elhagyta tehát mennyei udvarát, hogy magára vegye a gyalázatot, a bántalmazást és a szégyenletes halált. Lemondott felmérhetetlen mennyei gazdagságáról, »szegénnyé lett, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk« (2Kor 8,9).

Nekünk is azt az utat kell járnunk, amelyen ő járt előttünk. Az embertársaink iránti szeretet »az én keresztrefeszítését« igényli. A tanítvány tekintse magát a mennyből a földig érő lánc egyik szemének, amelyet Isten bocsát le a világ megmentéséért. Egyesüljön Krisztussal kegyelmi terve megvalósítása érdekében, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket. A keresztény legyen mindig tudatában annak, hogy életét odaszentelte Istennek és jellemében Krisztust mutatja meg a világnak. Az az önfeláldozás, részvét és szeretet, amely Krisztus életében látható volt, nyilatkozzék meg mindazok életében, akik Istenért munkálkodnak.

»Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt« (Mát 16,25). Az önzés halált jelent. Testünk egyetlen szerve sem maradhatna életben, ha munkáját csak önmagára korlátozná. Ha a szív az életadó vérfolyamot nem juttatná el a kézhez, a fejhez, gyorsan elerőtlenednék. Miként szervezetünket az életadó véráram, úgy járja át Krisztus szeretete a gyülekezetnek, az ő csodálatos testének minden részét. Mi mindannyian egy test tagjai vagyunk. Akik az adományok szétárasztásában nem vesznek részt, azok elpusztulnak." (Jézus élete, A kereszt árnyékában c. fejezetből)

MÁRCIUS 3.

"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban,

és az ő hatalmas erejében!" (Eféz 6,10)

"Ha magad próbálod hordozni, összezúznak a terheid… Jézus tud erről és nem hagy magadra, ha te nem hagyod el őt. Megtiszteled, ha rá, mint Teremtődre bízod lelkedet… Nem várja tőled, hogy a magad erejével hordozd a súlyos felelősségeket. Csak higgy, és meglátod Isten szabadítását." (Bizonyságtételek VIII. kötet, 128. l.)

"A megvívandó harc a legnagyobb, amit valaha ember vívott, és abból áll, hogy a saját énünket átadjuk Isten akaratának… A »test és vér« kívánságából született régi természet nem örökölheti Isten országát. El kell hagyni régi útjainkat, öröklött hajlamainkat és eddigi szokásainkat. Aki elhatározza, hogy belép Isten lelki országába, az mind tapasztalni fogja, hogy a fékevesztett természet minden ereje és szenvedélye felvonul ellene, felerősödve a sötétség birodalmának minden hatalmasságával… Rossz szokásainkat és helytelen kívánságainkat - melyek lényünket uralják - nem tudjuk önerőnkből legyőzni. A saját erőtökből nem tudjátok Isten akarata alá rendelni szándékaitokat, hajlamaitokat és kívánságaitokat, de ha készek vagytok engedelmeskedni, Isten segítségetekre siet." (Gondolatok a Hegyi beszédről, Menjetek be a szoros kapun c. fejezetből)

MÁRCIUS 4.

"Adjad fiam a te szívedet nékem, és szemeid

az én útjaimat megőrizzék." (Péld 23,26)

"Amit meg kell értened, az az akarat tényleges ereje. Ez az emberi természetet uraló erő, a döntés illetve a választás hatalma. Minden az akarat helyes irányultságán múlik, amely a tevékenységre hat. A választás képességét Isten megadta az embernek. Tőled függ, hogy helyesen élj vele. Habár szívedet nem változtathatod meg és a saját erődből Istent nem szeretheted, mégis a szabad választásodtól függ, hogy őt szolgáld. Mihelyt átadod akaratodat, ő munkálni fogja benned mind az akarást, mind a cselekvést. Ily módon egész lényedet Krisztus Lelke uralja, szereteted Isten Fiában összpontosul és gondolataid összhangban lesznek vele… Ha akaratodat teljesen alárendeled a Megváltónak, akkor egy minden erőt felülmúló, magasztos hatalommal egyesülsz. Akkor az állhatatossághoz felülről fogsz erőt nyerni és így állandóan átadva magad Istennek, képes leszel egy új életet, a hit életét élni!" (Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezetből)

MÁRCIUS 5.

"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él énáltalam… A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet." (Ján 6,56-57. 63)

"Krisztus testét enni és vérét inni annyit jelent, mint befogadni őt személyes üdvözítőül, hinni, hogy megbocsátja bűneinket, és hogy ő teljesíti be életünket. Ha szeretetét szemléljük, elmélkedünk rajta és magunkba szívjuk, akkor válhatunk természetének részeseivé. Ami a táplálék a testnek, az Krisztus a léleknek. A táplálék nem használhat, csak ha esszük, ha lényünk részévé válik. Krisztus sem jelent értéket számunkra, ha nem ismerjük őt, mint személyes üdvözítőnket. A csupán elméleti ismeret mitsem használ. Belőle kell táplálkoznunk, szívünkbe kell őt fogadnunk, hogy élete a mi életünkké váljék. Szeretetét, irgalmát magunkba kell innunk… Amiképpen testi életünket a táplálék tartja fenn, úgy lelki életünket Isten igéje. Minden léleknek önmaga számára kell életet merítenie ebből a gazdag forrásból. Amiképpen magunknak kell ennünk, hogy táplálékhoz jussunk, úgy kell az igét is magunkhoz vennünk. Ne csupán mások közvetítésével szerezzük meg!" (Jézus élete, Válság Galileában c. fejezetből)

MÁRCIUS 6.

"Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mi módon

versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy

bátorságban, ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?" (Jer 12,5)

"A nyomorúság és félelem előttünk álló időszaka olyan hitet igényel, amely elviseli a fáradságot, a késedelmet és az éhséget. Olyan hitet, amely a legszigorúbb próbák alatt sem gyengül. Mindenkinek ad Isten kegyelmi időt, hogy erre az időszakra felkészülhessen… Akik nem akarják önmagukat megtagadni, akik nem tusakodnak Istennel, hogy áldásáért hosszan és komolyan imádkozzanak, azok nem is nyerhetik el. Küzdeni Istennel, milyen kevesen tudnak! Nem is értik, hogy mit jelent. Milyen kevesen sóvárogták Isten közelségét, lelkük minden erejét a végsőkig megfeszítve! Midőn a könyörgő lelkén a csüggedés olyan hullámai sepernek végig, amelyet emberi nyelv ki sem fejezhet, milyen kevesen kapaszkodnak rendíthetetlen hittel Isten ígéretébe!… Ha megengedjük, hogy gondolatainkat világi érdekeink lekössék, lehet, hogy az Úr majd azzal ad időt nekünk, hogy elvonja bálványainkat, az aranyat, a házakat vagy a termékeny földet." (Nagy küzdelem, A szentek szentjében és A nyomorúságos idő c. fejezetekből)

MÁRCIUS 7.

"Aki engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt

és kijelentem magamat annak." (Ján 14,21)

"Az Üdvözítő ismerte tanítványainak jövendő sorsát. Látta az egyiket keresztre feszítve, a másikat a tenger magányos, sziklás szigetére fogolyként száműzve, ismét másokat üldözötten, megkínzottan. Ígéretével bátorította, vigasztalta őket. Kijelentette, hogy minden nyomorúságban velük lesz. Ez az ígéret máig sem veszített az erejéből és jelentőségéből.

Az Úr ismeri az őt követők életét. Mindazokat, akik börtönben vagy száműzetésben sínylődnek érette, megvigasztalja jelenlétével. Ha tanítványát az igazság miatt igazságtalan törvényszék elé idézik, akkor ő ott áll mellette. Minden igazságtalan vád, amely az övéit éri, őt is éri. Tanítványai személyében Krisztust is megbántják. Ha valaki gyalázatot szenved őmiatta, az ő isteni jelenlétének tudata legyen a vigasza. Ha valaki halált szenved érette, ahhoz így szól: »Én vagyok az Élő, pedig halott voltam és íme élek örökkön örökké és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. Az érettem feláldozott életet megőrzöm az örök életre.«

Mindenkor, mindenütt, minden nehézségben és szenvedésben, ha a jövő sötétnek és kétségbeejtőnek tűnik is, Isten elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket. Körülményeink elválaszthatnak barátainktól, de semmi sem választhat el bennünket a mennyei Vigasztalótól. Bárhova megyünk is, bárhol is tartózkodunk, mindenütt, állandóan mellettünk van, hogy támogasson, erősítsen, segítsen és bátorítson." (Jézus élete, Ne nyugtalankodjék a ti szívetek c. fejezetből)

MÁRCIUS 8.

"Mit mondunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen! Sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által. Mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad… Én pedig éltem régen a törvény nélkül, de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn." (Róm 7,7. 9)

"Pál azt mondja, hogy a törvénybeli igazság tekintetében - tehát ami a külső cselekedeteket illeti - »feddhetetlen« volt (Fil 3,5-6). De amikor a törvény lelki lényegét felismerte, amikor e szent tükörbe nézett, bűnösként látta meg magát. Emberi mérték szerint tartózkodott a bűntől, de amikor belepillantott Isten törvényének mélységeibe, akkor úgy látta meg magát, ahogy Isten látta őt. Ekkor alázattal lehajtotta fejét és elismerte bűnös voltát… A saját tapasztalata révén, egy fontos igazságra mutat rá az apostol a megtérés munkáját illetően. Azt mondja, hogy »ő élő volt egykor a törvény nélkül« - vagyis nem érzett semmiféle elítéltséget. - »De a parancsolat eljövetelével« - vagyis amikor Isten törvényével igazán szembesült a lelkiismerete -, akkor »megelevenedett a bűn és én meghaltam« (Róm 7,10). Tehát ekkor bűnösnek, Isten törvénye által elítéltnek látta meg magát. Figyeljük meg, hogy Pál halt meg - vagyis felismerte halálra ítélt voltát -, nem pedig a törvény." (Spirit of Prophecy IV. kötet, 297. l.)

MÁRCIUS 9.

"Íme te felgerjedtél, és mi vétkeztünk; régóta így vagyunk, megtartatunk-e? Mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan ruha, és mint a megfertőztetett ruha minden mi igazságunk. Elhervadtunk mindnyájan, mint a falomb, álnokságaink, mint a szél, hordtak el bennünket! S nem volt, aki segítségül hívta volna a te nevedet, aki felserkennék és beléd fogódznék, mert arcodat elrejtetted előlünk, és álnokságainkban minket megolvasztottál." (Ésa 64,4-6)

"Vannak, akik bár érezték Krisztus megbocsátó szeretetét és őszintén Isten gyermekei kívánnak lenni, ismerik jellemük fogyatékosságát, életük bűnös voltát, és ezért kételkednek, hogy valóban megújította szívüket a Szentlélek. Ezeknek szeretném odakiáltani: Ne ingadozzatok, ne essetek kétségbe! Gyakran kell még térdre borulnotok, gyakran fogtok még Krisztus lábai előtt sírni, bűneitek és fogyatkozásaitok miatt, mindazonáltal nem szabad elcsüggednetek.

Ha átengeditek magatokat, folytatni fogja és befejezi az ő napjáig, az üdvösség bennetek megkezdett munkáját. Legyen imátok bensőségesebb, hitetek szilárdabb!… Látásunk kitisztul, felismerjük fogyatkozásainkat, az ő tökéletes jellemének éles ellentéteként. Ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy Sátán csalásai elveszítették erejüket, és hogy Isten Lelkének éltető ereje munkálkodik bennünk… Minél inkább hozzá űz bűneink tudata, annál magasztosabbnak fogjuk látni jellemét és annál tökéletesebben tükrözzük vissza képmását." (Jézushoz vezető út, A tanítványság próbaköve c. fejezetből.)

MÁRCIUS 10.

"Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk, de maga a Lélek esedezik érettünk kimondhatatlan (ki nem mondott) fohászkodásokkal." (Róm 8,26)

"Krisztus, a mi közbenjárónk és a Szentlélek állandóan munkálkodik az emberek javára. A Szentlélek azonban nem úgy könyörög értünk, mint ahogyan Krisztus teszi, aki a világ megalapítása óta elhatározott áldozatára, az ő kiontott vérére hivatkozik érdekünkben. A Lélek a mi szívünkben végez munkát: ösztönzi, bátorítja könyörgésünket és hálaadásunkat. A hála, amely ajkunkról árad, a Lélek munkájának eredménye, aki megmozgatja szívünk húrjait, szent emlékezésre serkentve, és megszólaltatva bennünk a »szív muzsikáját«." (l893. 73. sz. kézirat)

MÁRCIUS 11.

"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő útjai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét, vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert őtőle, őáltala és őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké! Ámen." (Róm 11,33-36)

"Mindnyájunknak kiváltságunk és kötelességünk, hogy használjuk az értelmünket, amennyire csak a véges emberi képességek ezt engedik, de van egy határ, ahol az emberi lehetőségek megszűnnek. Sok dolog létezik, amelyet sohasem tudunk ésszel kikutatni, a legnagyobb földi intelligencia, illetve a mélyre hatoló gondolatok segítségével sem. Isten útjait és munkáit nem lehet meghatározni a filozófia eszközeivel, mert az emberi értelem nem képes felmérni a végtelent. Isten minden bölcsesség, igazság és tudás forrása. Az ember is elérhet magas csúcsokat ebben az életben, azáltal a bölcsesség által, amelyben Isten részesíti, de ezen kívül ott marad még az örökkévalóság, ami a megváltottak tanulmányának tárgya és öröme lesz az örökkévaló korszakokon át." (Review and Herald, l896. dec. 29.)

MÁRCIUS 12.

"A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje,

a tisztesség előtt pedig alázatosság van." (Péld 18,12)

"A természetes szívben mindig megvan a hajlandóság arra, hogy felmagasztalja vagy elbízza magát, ha siker kíséri az erőfeszítéseit. De az önfelmagasztalásnak nincs helye Isten munkájában. Bármilyen intelligens vagy, bármilyen komolyan és lelkesen dolgozol, elveszíted a győzelmet, ha a büszkeségre való hajlamot nem veted ki magadból, és nem rendeled alá magad a Szentlélek vezetésének… A büszkeség - ha tápláljuk magunkban - megrontja minden elmebeli képességünket, amelyeket a kegyelem áldássá tett volna, ha befogadjuk. Azok a győzelmek, amelyek az élet illatává válhattak volna, ha Istennek adjuk a dicsőséget, megfakulnak, elhomályosodnak az öndicsőítés miatt. Mindezek kicsiny, említésre sem méltó dolgoknak tűnhetnek, de az így szétszórt rossz mag biztosan meghozza a maga termését. Éppen ezeket a kis bűnöket, amelyek oly általánosak, hogy sokszor észre sem vesszük őket, használja fel Sátán a maga céljainak előrevitelére." (1896. 47. sz. kézirat)

MÁRCIUS 13.

"Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól." (Ján 10,17-18)

"Jézus minden dologban hasonló volt hozzánk. Bár Isten volt, nem nyilatkozott meg isteni mivoltában. Elfedezte istenségének megnyilatkozásait, amelyek tiszteletet parancsolóak és csodálatra méltóak voltak az egész világmindenségben. Megüresítette magát az isteni formától és helyette emberi formát vett fel… Az emberi család tagjaként Jézus halandó volt, de Istenként ő volt az élet forrása a világ számára.

Isteni személyében ellene állhatott volna a halálnak és visszautasíthatta volna, hogy hatalma alá kerüljön. Emberi természetbe öltözötten is megtehette volna, hogy úgy áll ellent a betegség támadásainak, hogy isteni természete életerőt, és ép energiát juttat az emberi résznek. De ő önként letette isteni életét, hogy nekünk életet adjon és elérhetővé tegye számunkra a halhatatlanságot." (1901. 141. sz. kézirat)

MÁRCIUS 14.

"Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll." (Jób 19,25)

"Jób a csüggedés és a reménytelenség mélységéből az Isten kegyelmébe és megmentő hatalmába vetett feltétlen bizalom magaslatára emelkedett… Kísért az a gondolat, hogy átengedd magad a nyugtalanító balsejtelmeknek és a teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj! Akkor sem, ha a látszat nagyon ijesztő. Higgy Istenben, ő tudja, mire van szükséged. Nála van minden hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne félj attól, hogy nem váltja be ígéretét; Ő az örök igazság." (Próféták és királyok, 163. l.)

"Semmi sem történhet a világegyetemben annak tudtán kívül, aki mindenütt jelen van. Az emberi élet egyetlen eseménye sem ismeretlen Teremtőnk előtt. Miközben Sátán állandóan a gonoszságot munkálja, az Úr, a mi Istenünk mindent az ellenőrzése alatt tart… Ugyanaz a hatalom, amely féken tartja az óceán szilaj hullámait, meg tudja fékezni a lázadás és a gonoszság minden erejét. Isten így szól mindegyiknek: »Eddig jöjj és ne tovább…«" (Signs of the Times, 1881. júl. 14.)

MÁRCIUS 15.

"Hogyha keseregne szívem, és háborognának a veséim, akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat te irántad. De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem." (Zsolt 73,21-24)

"Legalább annyira határozott kötelességünk, hogy ellenálljunk a lehangoltság és elégedetlenség gondolatainak és érzelmeinek, mint az, hogy imádkozzunk. Ha a menny felé törekszünk, hogyan haladhatnánk az Atyánk háza felé vezető úton gyászmenethez hasonlóan, nyögve, siránkozva? Az állandóan panaszkodó, felháborodó keresztények, akik azt gondolják, hogy a vidámság és boldogság bűn, nem rendelkeznek igazi világossággal…

Neveljük rá szívünket és ajkunkat, hogy Isten határtalan szeretetének dicséretét beszélje. Neveljük rá lelkünket, hogy legyen reményteljes… Sohase felejtsük el, hogy a mennyei Király gyermekei vagyunk, a seregek Urának fiai és leányai. Kiváltságunk, hogy békességünk legyen Istenben. Nincs-e okunk a hálára minden pillanatban, még akkor is, amikor láthatóan nehézségek vannak az utunkban?" (Boldog élet, A lélek befolyása a testre c. fejezetből)

MÁRCIUS 16.

"Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!" (Fil 4,4)

"A szenvedések világában élünk. Nehézségek, próbák és szomorúság vár reánk a menny felé vezető úton. Sokan azonban kétszer olyan nehézzé teszik az élet terheit azáltal, hogy állandóan előre érzik a bajokat… Határozott erőfeszítést kell tenniük gondolkodásmódjuk megváltoztatására. Boldogságuk attól függ, hogy gondolataikat vidám dolgokra terelik-e…

Mikor Izráel népe Mára keserű vizéhez érkezett a pusztában, Mózes az Úrhoz kiáltott. Arra hívta fel a figyelmüket, ami a közelükben volt. Mózes vett egy ágat a bokorról, amelyet Isten teremtett, és ezt kellett beledobni a forrásba, hogy vizét édessé, tisztává tegye. A nép ivott a vízből és felüdült. Krisztus minden próbában segítséget nyújt nekünk, ha keressük őt. Megnyitja a szemünket, hogy észrevegyük a gyógyulás ígéretét. A Szentlélek megtanít bennünket arra, hogy hogyan tegyünk magunkévá minden áldást, amely a bánat ellenszere lesz. Minden ajkunkhoz helyezett keserű italhoz fogunk találni egy gyógyító ágat…

Bármilyen is a helyzetünk, ha az Úr igéjének cselekvői vagyunk, van vezetőnk, aki irányítja a lépéseinket. Bármilyen szomorúság vagy veszteség ér, van egy együttérző barátunk. Ha tudatlanságunkban ballépést követünk el, Megváltónk nem hagy el bennünket… Az Isten városa felé vezető úton nincsenek olyan nehézségek, amelyeket ne győzhetnének le azok, akik őbenne bíznak. Nincsenek olyan veszélyek, amelyekből ki ne menekülhetnének." (Boldog élet, Minden békesség forrása c. fejezetből)

MÁRCIUS 17.

"…Kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdőteret, nézvén a hitnek fejedelmére (hitünk kezdőjére) és bevégezőjére, Jézusra…" (Zsid 12,1-2)

"Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó dolgot, befejezi a Krisztus Jézus napjáig." (Fil l,6)

"Ha gondolataink a saját énünknél időznek, akkor eltávolodunk Krisztustól, az élet és az erő forrásától. Sátán azért igyekszik állandóan elvonni a figyelmünket Krisztustól, hogy megrontsa lelkünk minden vele való közösségét… Ne magunkat tegyük gondolataink középpontjává! Ne aggódjunk, ne remegjünk a saját megváltásunkért!… Bízzátok lelketek megtartását Istenre és benne reménykedjetek… Távolítsatok el minden kételyt és félelmet, nyugodjatok meg Istenben! Amit rábíztok, azt ő meg fogja őrizni. Ha magatokat teljesen az ő kezeibe ajánljátok, akkor annak segítségével, aki benneteket szeret, mindenben győzedelmes-kedtek." (Jézushoz vezető út, Növekedés Krisztusban c. fejezetből)

MÁRCIUS 18.

"Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd,

és hogy figyelmedet fordítod reá?" (Jób 7,l7)

"Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem

ki reád az én irgalmasságomat." (Jer 31,3)

"Amit Krisztus megvalósított életével és halálával, az sokkal több, mint a bűn okozta romlás meggyógyítása. Sátán célja az volt, hogy örökre elszakítsa az embert Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el… Az Atya az ő egyszülött Fiát adta, hogy biztosítson minket változhatatlan békeszándékáról, hogy Krisztus által eggyé váljék az emberi családdal… Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabb helyre, a mennybe emelte. Az Emberfia az, akivel az Atya megosztja a világmindenség trónját. Az Emberfia az, akit »csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének« (Ésa 9,6) hívnak. A nagy »VAGYOK« az összekötő kapocs Isten és az emberiség között, aki kezével mindkettőt összekapcsolja. Krisztusban egyesül a földi és a mennyei család." (Jézus élete, "Velünk az Isten! c. fejezetből)

MÁRCIUS 19.

"Jákób maradéka olyan lesz a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek…" (Mik 5,7)

"Senki sem adhat olyasmit, amivel ő maga nem rendelkezik… Az embert is csak a szívébe ömlő állandó isteni szeretet teheti alkalmassá arra, hogy másoknak világosságot közvetítsen… A Szentlélek mérhetetlen nagy adományában benne foglaltatik a menny összes segítsége, és nem Istenen múlik, hogy nem áradhat ki a földre kegyelmének minden gazdagsága az emberek áldására. Ha készségesen befogadnák Isten Lelkét, mindnyájan megtelhetnének a menny áldásaival. Minden léleknek szent előjoga, hogy élő csatorna legyen, melyen át Isten az ő kegyelmének kincseit és Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát a világhoz küldi… Az egész menny élő csatornákra vágyik, akiken keresztül állandóan folyhat a szent olaj, szívek örömére és áldására." (Krisztus példázatai, Találkozás a vőlegénnyel c. fejezetből)

"Ragadjunk meg minden alkalmat a terheket hordozók és a lesújtottak iránti irgalmasságra, szerető gondoskodásra és keresztény szívélyességre! Ha többre nincs lehetőségünk, öntsünk bátorságot és reményt azokba, akik nem ismerik Istent, és akiket együttérzéssel, szeretettel könnyen megközelíthetünk. Sok-sok ígéret szól azoknak, akik éberen figyelik, hogy mikor vihetnek örömöt és áldást mások életébe." (Próféták és királyok, 204-205. l.)

MÁRCIUS 20.

"Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe!… Nemzetek zajonganak, országok mozognak, kiereszti a hangját, megszeppen a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk!… Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek között, felmagasztaltatom a földön." (Zsolt 46,3. 7-8. 11)

"Az egész világ Isten ellenőrzése alatt áll. Dicső lények százmilliói állnak készen, hogy az ő szavának irányítása alatt keresztülhúzzák a gonosz hatalmak és a gonosz emberek akaratát és jót hozzanak Isten hűségesei számára… A közelgő események Isten kezében vannak. A menny Fensége a maga kezében tartja a nemzetek sorsát és egyházának gondjait is… Ami a véges elmék előtt bonyolultnak tűnik, azt az Úr keze tökéletes rendben tartja… Király ő, a seregek Ura… A nemzetek küzdelme és harca közepette megvédelmezi népét." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 402-405. l.)

"Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, a birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és hogy az események alakulását nagymértékben az emberek becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten igéje azonban félrehúzza a függönyt és az emberi érdekek, hatalmak és indulatok egymással való harca mögött meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez a maga szándékát." (Próféták és királyok, 309. l.)

MÁRCIUS 21.

"Tudom a te dolgaidat, nyomorúságodat és szegénységedet

(de gazdag vagy)… Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell… Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!" (Jel 2,9-10)

"Dániel szabadulásának történetéből megtanulhatjuk, hogy Isten gyermekeinek a próbában és a fájdalomban is pontosan úgy kell viselkedniük, mint amikor a jövő ragyogó kilátásokkal kecsegtet, és környezetük a lehető legkívánatosabb. Dániel az oroszlánok vermében ugyanaz volt, mint aki első miniszterként és a magasságos Isten prófétájaként állt a király előtt. Az az ember, akinek szíve Istenre támaszkodik, ugyanolyan a legsúlyosabb próbában, mint a jó sorsban, amikor Istentől fény, az emberektől pedig jóakarat sugárzik reá. A hit felfogja a láthatatlant, és megragadja az örök valóságokat.

A menny nagyon közel van azokhoz, akik szenvednek az igazságért. Krisztus azonosítja érdekeit hűséges népe érdekeivel. Szenved szentjei személyében, és aki választott gyermekeit bántja, őt sérti meg. Az a hatalom, amely megszabadít a fizikai bajtól és gyötrelemtől, közel van, hogy a nagyobb vésztől is megmentsen. Lehetővé teszi Isten szolgája számára, hogy minden körülmények között becsületes maradjon, és Isten kegyelme által diadalmaskodjék." (Próféták és királyok, 337. l.)

MÁRCIUS 22.

"Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot…"

(Hós 6,6)

"Az igaz vallásosságra nagy szükség van az otthonban… Csak ott lehet úrrá az igazi, őszinte és mély szeretet, ahol Krisztus a vezető. Se a férfi, se a nő ne táplálja magában azt a gondolatot, hogy egybekelésük hiba volt… Határozzátok el, hogy mindenné lesztek egymás számára, amennyire csak lehet… Bátorítsátok állandóan egymást az élet küzdelmében… Sokan gyengeségnek tartják a szeretet kifejezését és tartózkodást tanúsítanak… De a szeretet nem maradhat fenn sokáig anélkül, hogy kifejezésre ne jusson. Ne engedd, hogy a kedvesség és az együttérzés hiányában megszomorodjék annak szíve, akivel össze vagy kötve…

Ne használd fel erős akaratodat, hogy kívánságaid teljesítésére kényszerítsd a másikat. Neki is van akarata. És ő is kedve szerint szeretne tenni, ugyanúgy, mint te… Uralkodjék köztetek kölcsönös szeretet és türelem. Az a tudat, hogy a másik megbecsül, csodálatosan hat és nagy megnyugvást ad… Isten kegyelmének megnyilatkozása sokkal szorosabban kötheti össze az egymástól elhidegült, közönyös szíveket, mint bármely más földi kötelék." (A nagy Orvos lábnyomában, Az otthon alapítói c. fejezetből)

MÁRCIUS 23.

"Íme, az Úrnak öröksége, a fiak, az anyaméh gyümölcse: jutalom." (Zsolt 127,3)

"Tartsátok kötelességeteknek, hogy türelemmel, gonddal és komoly, buzgó imával úgy alakítsátok gyermekeitek jellemét, hogy áldássá legyenek az otthonban, a gyülekezetben és a társadalomban. Ha elhanyagoljátok ezt a kötelességet,… gyermekeitek erkölcsi torzszülöttként nőnek fel… Ha megtűritek gyermekeitekben a helytelenségeket, bezárjátok előttük Isten városának kapuit. Szülők, akik vallják, hogy szeretik Istent, nem teljesítik akaratát. Nem fékezik meg, nem irányítják helyesen gyermekeiket és ezrek nőnek fel nyomorék jellemmel, laza erkölccsel, hiányos neveléssel… Magukra hagyják őket, hogy tegyenek, amit akarnak, ösztöneikkel, idejükkel, szellemi erejükkel. A szülőket terheli a felelősség, hogy az elhanyagolt képességek elvesznek Isten ügye számára… Világosság ragyogott és ragyog elő Isten szavából és Lelkének bizonyságtételeiből, ezért tanuljuk meg kötelességünket…" (Bizonyságtételek V. kötet, 324-326. l.)

MÁRCIUS 24.

"Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísérteni (megpróbáltatni), mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel egyetemben (egyidejűleg) a kimenekedést is megadja…"

(1Kor 10,13)

"Jézus emberi természete a miénkhez hasonló volt. A szenvedést azonban élesebben érezte, mert lelki természete mentes volt a bűn minden érintésétől. Mennyire intenzív volt benne a vágy - emberi természete szerint -, hogy megmeneküljön a bűn által megszomorított Isten rosszallásának lelki terhétől! Hogy mennyire sóvárgott lelke a megszabadulásra, az kifejezésre jut szavaiban: »Atyám, ha el nem múlhat tőlem e pohár,… legyen meg a te akaratod«." (Signs of the Times, 1887. dec. 9.)

"»Angyal jelent meg néki a mennyből, erősítvén őt« (Luk 22,43). Az angyal nem azért jött, hogy kivegye Jézus kezéből a szenvedés keserű poharát, hanem hogy megerősítse és biztosítsa őt Atyja szeretetéről." (Jézus élete, Gecsemáné c. fejezetből)

"Ugyanaz az erő adatik mindenkinek, aki Jézus drága nevéért szenved, mint amely neki adatott testi szenvedése és lelki gyötrelme órájában a Gecsemáné-kertben. Ugyanaz a kegyelem, ugyanaz a vigasztalás, az a több mint emberi állhatatosság adatik Isten minden egyes hívő gyermekének, aki nyomorúságba és szenvedésbe jut, mint amely Jézusnak adatott. Sohasem maradhat magára, és sohasem veszhet el a Krisztusban bízó lélek." (Signs of the Times, 1897. jún. 3.)

MÁRCIUS 25.

"Bizonyára igazért is alig hal meg valaki, ám a jóért talán csak meg merne halni még valaki. Isten pedig a mi hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." (Róm 5,7-8)

"Elérkezett a félelmetes pillanat, amelytől a világ sorsa függött. A mérlegen az emberiség sorsa ingadozott. Krisztus még e percben is visszautasíthatta volna a bűnös emberiségnek szánt kelyhet. Még nem volt késő! Még mindig letörölhette volna forró homlokáról a véres verítéket, és még mindig pusztulni hagyhatta volna az embert istentelenségében. Még mindig mondhatta volna: Viselje a törvényszegő bűnének következményét, én visszamegyek mennyei Atyámhoz. Kiissza-e vajon Isten Fia a megaláztatás és a haláltusa keserű poharát? Elszenvedi-e az ártatlan a bűn átkának következményét, hogy a bűnöst megmentse? Reszketve hangzottak sápadt ajkairól e szavak: »Atyám, ha el nem múlhat tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!«

Háromszor imádkozott így Jézus, háromszor riadt vissza emberi természete az utolsó, mindent megkoronázó áldozathozataltól. Lelki szemei előtt még egyszer elvonult az emberiség történelme. Látta a bűnös sorsát, ha magára hagyná, látta az ember tehetetlenségét, a bűn hatalmát. Elébe tárult az elítélt világ nyomorúsága és jajszava. Szemlélte a világ fenyegető végzetét, és döntött: megmenti az embert, bármilyen áron is. Elfogadja a vérkeresztséget, hogy veszendő emberek örök életet nyerhes-senek." (Jézus élete, A Gecsemáné c. fejezetből)

MÁRCIUS 26.

"Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az ilyet szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét."

(Gal 6,1-2)

"Ha Krisztus lakik bennetek, akkor nem vágyakoztok másokat megfigyelni és hibáikat leleplezni. Ahelyett, hogy arra törekednétek, hogy másokat vádoljatok és elítéljetek, inkább segíteni és menteni akarjatok. Ha tévelygőkkel találkoztok, szívleljétek meg ezt a figyelmeztetést: »ügyelj magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.« Jusson eszetekbe, hogy mily gyakran tévedtetek ti magatok is életetek során, és hogy milyen nehéz volt újra az egyenes útra térni, ha egyszer elhagytátok azt. Ne taszítsátok testvéreteket még nagyobb sötétségbe, hanem szívélyes együttérzéssel figyelmeztessétek az őt környékező veszedelmekre.

Csakis akkor lettetek alkalmassá mások megsegítésére, csakis akkor közeledhettek egy bűnbeesett lélekhez és érinthetitek a szívét, amikor érzitek, hogy a saját éneteket, sőt az egész életeteket is fel tudnátok áldozni, hogy megtévedt testvéreteken segítsetek. Hibáztatással és szemrehányással még senkit sem lehetett a helyes útra téríteni. Ellenkezőleg, ezáltal csak még távolabb űzitek őket Krisztustól. Csak a szelíd, szívélyes és őszintén a másik megmentésére törekvő lélek segíthet megszabadítani a tévelygőket és fedezheti el a bűnök sokaságát." (Gondolatok a Hegyi beszédről, Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek c. fejezetből)

MÁRCIUS 27.

"Mondta pedig Jézus mindenkinek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét minden nap és kövessen engem." (Luk 9,23)

"Az áll legközelebb Krisztushoz, aki itt e földön legtöbbet vett át önfeláldozó szeretetéből, abból a szeretetből, amely »nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,… nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt« (1Kor 13,4-5). Abból a szeretetből, amely a tanítványt készteti, amiképpen késztette az Urat, hogy mindent odaadjon az emberiség megmentése érdekében.

Sokan gondolják, hogy milyen nagy kiváltságban részesülnének, ha meglátogathatnák Krisztus életének földi színhelyeit, ha ott járhatnának, ahol ő járt, ha láthatnák őt a tó partján, ahol olyan szívesen tanított. Ha megpillanthatnák a völgyeket és a dombokat, melyeken tekintete oly gyakran megnyugodott. Nem kell elmennünk Názáretbe, Kapernaumba vagy Bethániába azért, hogy Jézus nyomdokain haladhassunk. Megtalálhatjuk lábnyomát a betegágy mellett, a szegények viskóiban, a nagyvárosok zsúfolt utcáin, aluljáróiban és mindenütt, ahol emberszívek vigaszra várnak. Ha azt tesszük, amit Ő tett földi életében, akkor követjük az ő nyomdokait… Krisztus életszabálya, amelynek alapján állunk vagy elesünk, amelynek alapján mindannyian megméretünk az ítéletben, így hangzik: »Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal« (Mát 7,12)." (Jézus élete, Az új ország törvénye és "Az én legkisebb atyámfiai" c. fejezetekből)

MÁRCIUS 28.

"Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eleséstől, az Úr orcája előtt fogok járni az élőknek földjén… Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?" (Zsolt 116,8-9. 12)

"A tanítványok… szerették a Megváltót. Azonban nem értékelték helyesen csodálatos jellemét. Ha felismerték volna, hogy mit tett értük, érezték volna, hogy semmi sem pazarlás, amit neki nyújtanak… Krisztus értékeli a szívből jövő figyelmesség kifejezéseit… Örült annak, hogy Mária (a bethániai Mária) őszintén kívánta cselekedni Urának akaratát.2

Mária tette azt a tanítást hordozta, hogy Krisztusnak örömet szerezne, ha kifejeznék iránta érzett hálájukat és szeretetüket. Ő mindent jelentett a tanítványai számára, de nem ismerték fel, hogy hamarosan elvétetik tőlük…

Méltatlankodva kiejtett szavaik: »Mire való ez a tékozlás?« élénken rajzolták Krisztus elé a valaha hozott legnagyobb áldozatot, önmaga odaajándékozását az elveszett világért. Az Úr oly bőkezűen bánt az emberi családdal, hogy nem lehet azt mondani, még valami többet is tehetett volna. Isten az egész mennyet odaadta nekünk Jézus odaajándékozásával. Emberi szemszögből nézve az ilyen áldozat indokolatlan tékozlás. Emberi okoskodás szerint az üdvösség egész terve a kegyelem és a lelki javak tékozlása, hiszen megvalósulása során mindenütt önmegtagadással és teljes szívből hozott áldozattal találkozunk… Az egész mennyei sereg joggal kiálthatna fel: Mire való ez a nagy tékozlás?" (Jézus élete, Vacsora Simon házában c. fejezetből)

MÁRCIUS 29.

"Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja, de nincs gyökere benne…"

(Mát 13,20-21)

"Ezt mondja az Úr: Szántsatok magatoknak új ugart!…"

(Jer 4,3)

"A jóra való törekvések és vágyak vékony rétege alatt fellelhető az emberi szív önzése. A köves talajjal jelképezett emberek még nem győzték le önszeretetüket. Még nem ébredtek tudatára a bűn rettenetes pusztításának és szívüket nem alázták meg bűneik tudatában… Látszólag megtértek, de vallásosságuk csak felületes… Nincs gyökerük, mert nincsenek kapcsolatban Krisztussal…

Sokan állítják, hogy Istent szolgálják, de tapasztalatból nem ismerik őt. Kívánságuk ugyan, hogy Istennek szolgáljanak, de ez inkább csak saját személyes vonzalmukon, semmint a Szentlélek meggyőző erején alapszik. Életmódjukat nem hozzák összhangba Isten törvényével. Vallják, hogy Krisztus az ő Megváltójuk, de nem hiszik, hogy erőt adhat bűneik leküzdéséhez… Törekszenek életmódjuk megreformálására, de a testet, az »ént« nem feszítik keresztre. Nem adják át magukat teljesen Krisztusnak, hogy isteni erőt kérve cselekedjék az ő akaratát… Éppen a félszívvel végzett keresztény szolgálat okozza, hogy egyesek terveik kivitelében elgyengülnek s szándékaikban állhatatlanok. Az a törekvés, hogy egyidőben önmagunknak és Krisztusnak is szolgáljunk, olyan köves talajú hallgatókká tesz bennünket, akik a kísértések órájában nem tudnak megállni." (Krisztus példázatai, A magvető kiment vetni c. fejezetből)

MÁRCIUS 30.

"(Hasonló az Isten országa) a mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb. De mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgy, hogy az árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak." (Márk 4,31-32)

"Krisztus országa fejlődésének elvei gyökeresen ellentétesek azokkal az elvekkel, amelyek e föld birodalmait jellemzik. A földi hatalmasságok fegyverek erejére támaszkodnak, országaikat harcok árán nyerik. Isten országának alapítója azonban a Békesség Fejedelme. A Szentlélek e világ birodalmait zsákmányra éhes vadállatok jelképeivel ábrázolja. Ezzel szemben Krisztus az »Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit«. Kormányzásának tervében nem szerepel a nyers erőszak, nincs lelkiismereti kényszer.

A zsidók azt várták, hogy Isten országa olymódon jön létre, mint e világ országai… Krisztus azonban új életelvet plántál a szívbe. Az igazság és a becsületesség szívünkbe ültetése csökkenti a tévelygés és a bűn hatását… E világ uralkodói kigúnyolták Krisztus állítását, hogy ő király. A követőire bízott hatalmas igazságok azonban isteni erőt rejtenek. Mily gyors, mily messzeható volt az örökkévaló evangélium befolyása! Amikor Krisztus ezt a példázatot elmondta, csak néhány egyszerű galileai emberből állt az új királyság… De a mustármag növekedett és kiterjesztette ágait az egész világra. És amikor e föld királyságai, amelyeknek dicsősége csodálatot keltett, már mind megszűnnek, Krisztus országa fenn fog állni." (Krisztus példázatai, A mustármag c. fejezetből)

MÁRCIUS 31.

"Ő pedig mondta nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé…" (Márk 6,31)

"Munkájuk eredményét látva, a tanítványok abba a veszélybe kerültek, hogy sikereiket saját érdemeiknek tulajdonítják, és ezáltal a lelki gőg bűnébe esnek… Meg kellett tanulniuk, hogy az eredményt hozó erő nem őbennük, hanem Istenben rejlik. Mint Mózesnek a Sínai pusztájában, Dávidnak Júdea hegyein, vagy Illésnek a Kérith patakjánál, úgy a tanítványoknak is el kellett vonulniuk tevékenységük színhelyéről. Szükségük volt a Jézussal való együttlétre, a természet csendjére, ahol elmélyedhettek…

A rabbik életszemlélete szerint a vallásosság lényege: a szorgos tevékenység… Ugyanez a tévedés ma is jellemző. Ha a keresztény ember buzgón tevékenykedik és Istenért végzett munkája eredményes, ott leselkedik a veszély, hogy mindjobban az emberi tervekben és módszerekben bízik. Kevesebbet imádkozik, és kevésbé gyakorolja a hitet… Megszűnik benne az Istentől való függés érzése, és tevékenysége lesz üdvözülésének hajtóereje. Pedig arra van szükségünk, hogy állandóan Jézusra tekintsünk, és felismerjük, hogy egyedül az ő ereje biztosítja az eredményt… Csakis az a keresztény szolgálat hoz maradandó áldást, amelyet sok-sok ima és Krisztus érdeme szentel meg." (Jézus élete, "Jertek, pihenjetek meg egy kevéssé!" c. fejezetből)