Május

MÁJUS 1.

"Vessetek magatoknak igazságra: arassatok kegyelem szerint!" (Hós 10,12)

"Krisztus a magvetőről szóló példázatában a magvetés különböző eredményein keresztül szemlélteti az evangélium munkáját az emberekben, akiket a talaj jelképez. A magvető és a mag mindegyik esetben ugyanaz. Krisztus e példákkal azt tanítja, hogy ha Isten Igéje nem ér el eredményt a szívünkben és az életünkben, annak az okát önmagunkban kell keresnünk. Az eredmény nem független az akaratunktól. Az igaz, hogy nem tudjuk önmagunkat megváltoztatni, de tudunk dönteni, hogy mivé akarunk válni. Nem kell megmaradnunk útszéli vagy köves talajú, sem pedig tövisekkel körülvett hallgatóknak. Isten Lelke állandóan azon munkálkodik, hogy megtörje bennünk annak az elvakító varázslatnak az erejét, amely akadályozza a maradandó kincsek utáni vágy felébredését. Az ember azért válik közömbössé Isten szavával szemben, mert ellenáll a Szentléleknek. Az ember maga felelős szíve keménységéért, ami miatt a jó mag nem ver gyökeret, és gonoszsága növekedéséért, amely meggátolja a jó mag kifejlődését.

Szívünk kertjét művelnünk kell. Mélységes bűnbánatnak kell felszántania a talajt. A mérgező, sátáni hajtásokat ki kell irtani. Azt a talajt, amelyet egyszer már belepett a tövis, csak szorgalmas munka árán lehet termővé tenni. Az emberi szív bűnös hajlamait is csak buzgó igyekezettel, Jézus nevében és erejével lehet leküzdeni." (Krisztus példázatai, A magvető kiment vetni c. fejezetből)

MÁJUS 2.

"Amelyik… a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel." (Luk 8,15)

"A példázatban említett »tiszta és jó szív« nem bűntelen szív, mert az evangélium az elveszetteknek szól… A jó szív: hívő szív, amely hisz Isten szavában… A jó talajhoz hasonlított hallgató nem úgy fogadja az igét, »mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (amint valósággal az is)« (1Thess 2,13). Az őszinte tanítvány a Szentírást Isten hozzá intézett beszédének tekinti… Ilyen hallgatók voltak Kornélius és barátai, akik ezt mondták Péter apostolnak: »Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten néked parancsolt…« (Csel 10,33) A jó talajhoz hasonlított emberek, miután hallották az igét, megtartják azt és »gyümölcsöt teremnek…« A szívükbe fogadott Ige megmutatkozik jó cselekedeteikben. Hatása látható lesz krisztusi jellemükben és életükben… Isten igéje gyakran összeütközik az ember öröklött és melengetett jellemvonásaival, szokásaival. A jó talajjal jelképezett ember azonban tetteit és életét Isten igéjéhez igazítja… Veszteségek, üldözés vagy akár a halál árán is követi az igazságot. A nehézségtől és próbáktól senki sem mentes, aki elfogadja Isten hívását. Az igaz keresztény azonban nem veszíti el bizalmát, amikor megpróbáltatás éri… Lelki életünk erősödik a küzdelemben. Az elviselt próbák szilárd jellemet és lelki értékeket alakítanak ki bennünk. A hit, a szelídség és szeretet tökéletes gyümölcse viharfelhők és sötétség közepette érik a legjobban." (Krisztus példázatai, A magvető kiment vetni c. fejezetéből)

MÁJUS 3.

"Mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt." (Ésa 61,11)

"A lelki magvetés is olyan, mint a földi. A szív talajának előkészítése és a magvetés az igazság tanítóinak feladata. De az a képesség, amely életet teremt, egyedül Istentől származik. Ezen a határon az ember nem léphet túl. Emberi erőnél nagyobb az az erő, amely a lelket megeleveníti, igazzá teszi és hálaadásra indítja. Csak Isten Lelke által lesz az ige megújító hatalommá. Ezt akarta Krisztus megértetni tanítványaival.

A mag csírázásának és növekedésének titkát a magvető nem értheti meg. De bízik azokban az erőkben, amelyek által Isten élteti a növényeket… Lehet, hogy a jó mag egy ideig észrevétlenül hever a hideg, önző, világot szerető szívben, de aztán, amint Isten Lelke érinti a szívet, a rejtőző mag kipattan, és gyümölcsöt hoz Isten dicsőségére. Ebben az életben semmilyen munkáról nem tudhatjuk előre, hogy eredményes lesz-e vagy sem… Az Istennel kötött magasztos szövetség kimondja, hogy »míg a föld lesz, vetés és aratás… meg nem szűnnek« (1Móz 8,22). Ebben az ígéretben bízva szánt és vet a gazda. A mi bizalmunk se legyen kisebb a lelki magvetéskor! Higgyünk ígéretében: »Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem«. »Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve« (Ésa 55,11; Zsolt 126,6)." (Krisztus példázatai, Amíg a magból termés lesz c. fejezetből)

MÁJUS 4.

"Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat… Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!… Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előállottak ők. Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól… Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, amelyek az ő rendelését cselekszik… Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!" (Zsolt 148,1. 3. 5-6. 8. 13)

"Az anyagi világot Isten igazgatja. A természet engedelmeskedik a természet törvényeinek. Minden a Teremtő akaratát hirdeti és cselekszi. A felhőt és napsugarat, a harmatot és esőt, a szelet és vihart mind Isten igazgatja, és mind híven engedelmeskednek az ő parancsának. A szárba szökkenő mag Isten törvényének engedelmeskedve repeszti szét a talajt, »először füvet, azután kalászt« teremve, majd »teljes búzát a kalászban« (Márk 4,28). Az Úr bontja ki kellő időben, mert nem áll ellent munkájának. Csak az értelemmel és a beszéd képességével felruházott ember, akit Isten a maga képére teremtett, engedetlen és érzéketlen akaratával szemben." (Krisztus példázatai, A magvetés egyéb tanulságai c. fejezetből)

MÁJUS 5.

"Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vett az asszony, három mérce lisztbe elegyített, mígnem az egész kovász megkelt."

(Mát 13,33)

"Az az ember, aki puszta kötelességérzetből próbálja megtartani Isten parancsolatait, soha nem fogja érezni az engedelmesség örömét. Voltaképpen nem is engedelmeskedik. Az igazi engedelmesség egy belső elv megvalósítása. Ez a belső elv az igazság és az Isten törvénye iránti szeretet.

A lisztbe rejtett kovász láthatatlanul megkeleszti a tésztát. Az igazság kovásza is titokban, csendben és állandóan alakítja a lelket. Az ember lelkiismerete felébred, gondolkodása megváltozik. Természetes hajlamai megszelídülnek. A jellem új mércéje tárul elé - Krisztus élete. Nem kap új képességeket, hanem a meglevők megszentelődnek. Olyan jellemvonások alakulnak ki benne, amelyekkel szolgálhatja Istent.

Sokszor kérdezik: miért vallja sok ember, hogy hisz Isten igéjében, amikor beszédük, lelkületük, jellemük nem árulkodik reformációról? Szentségtelen indulataiknak nem tudnak parancsolni; durván, fölényesen és ingerülten beszélnek. Életükben a világ fiainak önzése mutatkozik meg. Ugyanolyan meggondolatlanul beszélnek, mint azok. Éppoly sértődékenyek és büszkék, éppúgy engednek velükszületett hajlamaiknak; jellemük éppoly torz, mintha nem ismernék az igazságot.

Ez azért van, mert nem tértek meg, nem rejtették az igazság kovászát a szívükbe, és így az nem végezhette el munkáját bennük. Velük született és melengetett bűnös hajlamaikat nem vetették alá Isten átformáló erejének." (Krisztus példázatai, A kovász c. fejezetéből)

MÁJUS 6.

"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek,

mindent Isten dicsőségére műveljetek." (1Kor 10,31)

"Meg kell tanulnunk, hogy a mértéktelen evés-ivás a legnagyobb ellensége a szellemi fejlődésnek és a lélek megszentelődésének.

Urunk első nagy kísértéséből az egyik fontos tanulság, az étvágy és a szenvedélyek fékentartása. Minden korban a testi természetet támadó kísértések voltak a leghatásosabbak az emberiség megrontásában és lealacsonyításában. Sátán a mértéktelenség bűnével rombolja azokat a szellemi és erkölcsi erőket, amelyeket a legdrágább ajándékként kaptunk Istentől. Így lehetetlenné válik az ember számára az örökbecsű dolgok értékelése. Sátán az élvezetek által igyekszik kiirtani a lélekből az Istenhez való hasonlatosság minden nyomát… Saját erőnkből lehetetlen nemet mondani elbukott természetünk kívánságainak…" (Counsels on Diet and Foods, 127. l.)

"Urunk azonban végigjárta az utat, amelyen az embernek is haladnia kell, előkészítette a mi győzelmünket… Ha valaki az étvágy hatalmával küzd, tekintsen fel az Üdvözítőre a megkísértés pusztájában! Nézze haláltusáját a kereszten, amint felkiált: »Szomjúhozom!« (Ján 19,28) Mindent elszenvedett, amit valaha is el kell viselnünk. Győzelme a miénk… Amíg hit által egyek vagyunk vele, a bűn nem uralkodhat rajtunk." (Jézus élete, A megkísértés c. fejezetből)

MÁJUS 7.

"Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó

Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek?…"

(1Kor 6,19)

"A természet törvényeinek szakadatlan áthágása nem más, mint Isten törvényeinek megszegése. A legtöbb ember tudatlan marad lényének törvényei felől. Szívesen vesztegelnek a homályban a következményeket illetően. Lassan ölő mérgekkel elégítik ki megromlott étvágyukat, melyek tönkreteszik a vért, aláássák az idegek erejét és következményképpen betegséget és halált vonnak magukra. Barátaik a gondviselés rendelésének nevezik ezeket a bajokat. Pedig ezzel csak Istent gyalázzák. Nem történt más, mint hogy föllázadtak a természet törvényei ellen és elvették a törvényszegésért járó büntetést. Szenvedés és korai halandóság uralkodik ma mindenfelé… Milyen hallatlan az ellentét a mi nemzedékünk és azok között, akik az első két évezred idején éltek!…

A természet tiltakozni fog az élet törvényeinek felrúgása ellen. Ameddig csak bírja, elviseli a visszaélést, de végül mégis elérkezik a megtorlás. Ez nemcsak a testi, hanem a szellemi erőkre is kihat. S az átok nem ér véget a törvénytaposónál, hanem a gonosz hatásokat nemzedékről nemzedékre továbbadja az ember… Istennek sohasem volt szándékában, hogy ilyen nyomorúságos állapotok uralkodjanak.

És amikor fellép a betegség, sokan Isten ellen zúgolódnak elesettségük miatt. Pedig nem Isten felelős azért a szenvedésért, ami a természet törvényeinek megrontását követi…" (Counsels on Diet and Foods, 118, 120, 122-123. l.)

MÁJUS 8.

"Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok

egymásért, hogy meggyógyuljatok. (Jak 5,16)

"Azok előtt, akik azt kívánják, hogy az egészségük helyreállításáért imádkozzanak, világosan fel kell tárnunk, hogy Isten erkölcsi és természeti törvényeinek az áthágása bűn. Ezért ha el akarják nyerni Isten áldását, be kell vallaniuk és el kell hagyniuk bűnüket… A magántermészetű bűnöket Krisztusnak kell megvallani, aki az egyedüli közbenjáró Isten és emberek között… Minden nyilvános bűnt viszont nyilvánosan kell megvallani. Az embertársaink ellen elkövetett rosszat jóvá kell tennünk szemény szerint az iránt, akit megsértettünk. Ha valaki szeretné visszanyerni egészségét, aki gonosz beszéddel vétkezett,… elidegenedést és viszályt szított, vagy valamely rossz szokása által másokat is bűnre vezetett, akkor ezeket a dolgokat meg kell vallania Isten előtt és azok előtt is, akiket megsértett. »Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól« (1Ján 1,9). Ha a hibákat helyrehoztuk, akkor teljes hittel az Úr elé hozhatjuk a beteg szükségleteit, amint az ő Lelke indít rá." (Boldog élet, Isten hallja imáinkat c. fejezetéből)

MÁJUS 9.

"Jézus… ezt mondta a gutaütöttnek: Fiam, megbocsátattak néked a te bűneid… Az pedig azonnal felkelt…" (Márk 2,5. 12)

"A gutaütött teljesen elveszítette a reményt a gyógyulásra. Betegsége bűnös életének következménye volt, így szenvedését még a lelkiismeretfurdalás is súlyosbította… Kétségbeesés lett úrrá rajta. Ekkor hallott Jézus csodálatos munkálkodásáról… Attól félt, hogy a tiszta Orvos nem tűrheti meg őt a színe előtt. De nem is annyira a testi gyógyulásra vágyakozott, mint inkább a bűn terhétől való szabadulásra. Ha megláthatná Jézust, és megbizonyosodhatna a menny megbocsátásáról és békéjéről, megelégednék akár az élettel, akár a halállal, Isten akarata szerint… A Megváltó szavai zeneként hatoltak a szenvedő fülébe: »Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid« (Luk 5,20). A kétségbeesés terhe legördült a beteg lelkéről, a megbocsátás békéje nyugodott meg rajta és áradt szét az arcán. Eltűnt a testi fájdalom, egész lénye átváltozott… A gutaütött lelki-testi gyógyulásra lelt Krisztusban. A lelki gyógyulást fizikai felépülés követte.

Nem szabad megfeledkezni erről a tanulságról. Ma is ezrek szenvednek testi betegségekben, akik a gutaütötthöz hasonlóan, vágyakoznak az üzenetre: »megbocsáttattak néked a te bűneid« (Márk 2,9). A bűn terhe, nyugtalan és kielégítetlen vágyaik képezik betegségük alapját. Nem találhatnak megnyugvást, míg el nem jönnek a lélek gyógyítójához. Az a béke, amelyet egyedül ő nyújthat, megeleveníti a lelket és egészséget ad a testnek…" (Jézus élete, Megtisztíthatsz engem c. fejezetből)

MÁJUS 10.

"Életem ideje kezedben van…"

(Zsolt 31,16)

"Isten kezdettől fogva tudja a véget, és ismeri minden ember szívét. Olvassa minden ember titkát. Ő tudja, hogy akikért imádkoztok, képesek lesznek-e elviselni a rájuk következő próbákat, ha életben maradnának, vagy nem. Tudja, hogy életük áldás, vagy átok lenne-e önmaguk és a világ számára. Ez egyik oka annak, hogy amikor imáinkat komolyan Isten elé tárjuk, tegyük hozzá: »Mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd…« Vannak esetek, amikor Isten határozottan munkálkodik az egészség helyreállításán, de nem minden beteg gyógyul meg. Sokan elalszanak, hogy pihenjenek Jézusban… Ha valakinek az egészsége nem áll helyre, emiatt nem szabad megítélni őt, mint hitben ingadozót." (Boldog élet, Legyen meg a te akaratod c. fejezetből)

"Isten csodái nem mindig hasonlítanak az ismert csodákra. Sokszor olyan módon nyilatkoznak meg, ami az események természetes menetének tűnik. Miközben imádkozunk a betegségből való gyógyulásért, tennivalónk is van. Imádságunkkal összhangban alkalmaznunk kell a rendelkezésünkre álló orvosságokat… A természetes eszközök, ha Isten akaratával összhangban alkalmazzuk őket, természetfeletti eredményt hozhatnak. Miközben Isten csodálatos közbelépéséért imádkozunk, ő ráirányíthatja a figyelmünket a legegyszerűbb gyógyszerekre… Nem várhatjuk azt, hogy az Úr meggyógyítson bennünket, ha ugyanakkor nem vesszük igénybe azokat a gyógyszereket, amelyekről ő gondoskodott a mi javunkra… Ezért imádkozz, higgy és dolgozz." (1901. 66. sz. levél)

MÁJUS 11.

"Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!… Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr…" (Jer 17,5-7)

"A zsidó vezetők3 látták, hogy a samaritánusok nem őszinték, és tudták, hogy az a segítség, amit ezekkel az emberekkel kötött szövetség útján kaphatnak, nem mérhető össze azzal az áldással, amelyre akkor számíthatnak, ha követik az Úr világos parancsait… Nem voltak hajlandók szövetségre lépni azokkal, akik jól ismerték ugyan Isten törvényének kívánalmait, de nem teljesítették őket.

Ezsdrás és társai is elhatározták, hogy félik az Urat és engedelmeskednek neki, bizalmukat pedig teljesen belé vetik… Tudták, hogy nem az számít, hogy sokan vannak-e vagy kevesen, mert az eredményesség kizárólag Istentől való. Ezsdrás vállalta azt a kockázatot, hogy ügyét Istenre bízza. Jól tudta, hogy ha kudarcot vallanának fontos vállalkozásukban, akkor annak csak egy dolog lehet az oka: nem teljesítették Isten erkölcsi kívánalmait és ezért nem segíthette meg őket." (Próféták és királyok, 352-353. l.)

"A Szentírás bőséges bizonyságot tár elénk arról, hogy biztonságosabb az Úrra támaszkodni és elveszíteni a világ kegyét és barátságát, mint a világ támogatásán csüngni és elfeledkezni az Istentől való függőségünkről." (Review and Herald, 1884. jan. 8.)

MÁJUS 12.

"Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.

Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni."

(Zsolt 118,8-9)

"Igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha szövetségben maradunk Istennel. Nem köthetünk egyezséget - elveinkkel megalkudva - azokkal, akik nem félik őt. A magukat keresztényeknek vallók számára állandó veszélyt jelent az az elképzelés, hogy bizonyos mértékig alkalmazkodniuk kell a világhoz, ha befolyást akarnak gyakorolni rá. Az ilyen magatartás hasznosnak tűnhet, de minden esetben lelki veszteséggel jár. Isten népének szigorúan őrizkednie kell minden ravaszul rejtett rossz hatástól, amelyet az igazság ellensége hízelgéssel akar a lelkükbe lopni. Isten gyermekei idegenek és vándorok ezen a világon, akik veszélyekkel körülvett ösvényen járnak. Nem szabad elfogadniuk azokat az ötletes kibúvókat és csábító ajánlatokat, amelyeket Sátán kínál, hogy engedetlenségre bírja őket.

Nem azoktól kell a legjobban félni, akik nyílt és közismert ellenségei Isten ügyének. Azok, akik hízelgő, kecsegtető dolgokat mondanak, és úgy tesznek, mintha baráti szövetségre akarnának lépni Isten népével, könnyebben meg tudnak téveszteni. Jóllehet a harc szüntelenül folyik, Urunk egyetlen benne bízót sem hagy magára a küzdelemben. Angyalok segítik és védik azokat, akik alázatosan járnak Isten előtt. Amikor gyermekei hozzá húzódnak, hogy védelmet nyerjenek a Gonosz munkája ellenében, ő szánalommal és szeretettel oltalmába veszi őket. »Ne érintsétek őket« - mondja -, »mert ők az enyéim! Markaimba metszettem fel őket«." (Próféták és királyok, 354. l.)

MÁJUS 13.

"De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól

való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek."

(1Pét 3,14)

"Jézus a békesség kedvéért sohasem alkudott meg. Szíve túláradt az emberek iránti szeretettől, de a bűnt sohasem nézte el. Sokkal igazabb barátja volt az emberiségnek annál, semhogy hallgatott volna, ha olyan úton jártak, amely a kárhozatba vezetett… Az evangélium szolgáira is hasonló munka vár. Óvakodniuk kell attól, hogy az igazságot háttérbe szorítsák a békesség kedvéért. Törekedjenek ugyan a békességre, de tudniuk kell, hogy megalkuvással, elvek feladásával igazi béke sohasem biztosítható. Másrészt viszont senki sem maradhat hű az elveihez, és meggyőződéséhez anélkül, hogy ellenkezést ne keltsen… Aki Istenhez hű, annak nem kell félnie az emberektől és Sátán hatalmától. Krisztusban biztos az örök élet. Egyedül csak attól kell félnie, hogy el ne távolodjék az igazságtól, hogy el ne árulja azt a bizalmat, amellyel Isten megtisztelte, és vissza ne éljen vele." (Jézus élete, Az első evangélisták c. fejezetből)

"Az őszinte szeretet tisztább annál, semhogy egyetlen rejtegetett bűnt is elfedezne. Egyrészt szeretnünk kell azokat a lelkeket, akikért Krisztus az életét adta, másrészt azonban nem szabad megalkudnunk a gonosszal. Bár keresztény udvariasságot kell tanúsítanunk, mindemellett kötelesek vagyunk határozottan fellépni a bűnnel és a bűnössel szemben. Ez nagyon is összeegyeztethető az igazi szeretettel." (Apostolok története, Hű tanúbizonyság c. fejezetből)

MÁJUS 14.

"De most légy bátor, Zorobábel! - azt mondja az Úr.

Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy

bátor e földnek minden népe! - azt mondja az Úr -,

és cselekedjétek (az igét), mert én veletek vagyok."

(Agge 2,4)

"Ma is ezt mondja az Úr az övéinek: »Legyetek bátrak… és cselekedjétek, mert veletek vagyok.« A hívő ember mindig erős segítséget talál az Úrban. Hogy az Úr miként segít, azt nem tudhatjuk, de azt tudjuk, hogy soha nem hagyja cserben a benne bízókat. Ha a hívők ráébrednének arra, hogy az Úr milyen sokszor igazgatta el útjukat, hogy az ellenség ne vihesse véghez az ellenük irányuló szándékát, akkor nem botorkálnának siránkozva. Hittel támaszkodnának Istenre, és semmilyen próba sem rendítené meg őket. Belátnák, hogy Istentől kapták a bölcsességüket és képességeiket, ő pedig véghezvihetné általuk azt, amire felhasználni kívánja őket…

A kijelentés, amely egykor személy szerint Zorobábelnek szólt, fennmaradt, azért, hogy minden korban bátorítsa Isten népét: Istennek célja van azzal, ha próbát enged meg gyermekei életében. Sohasem vezeti őket másképpen, mint ahogy ők maguk is választanák, ha látnák a kezdetből a véget, és fel tudnák fogni, milyen dicső az az elgondolás, amelyet betöltenek. Mindaz, ami megpróbálja őket, azért van, hogy erejük legyen szolgálni és szenvedni az igazság ügyéért." (Próféták és királyok, 355, 358. l.)

MÁJUS 15.

"Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket." (Ezsd 7,10)

"Ezsdrás vágyott arra, hogy teljesen összhangra jusson Istennel. Bölcsességre vágyott, hogy véghez tudja vinni Isten akaratát… Ez Isten népe történelmének szorgalmas tanulmányozására késztette… Mélységesen megindult, amikor egyre jobban megismerte, hogy miként bánt Isten gyermekeivel, és megértette, milyen szent a Sínai-hegynél kapott törvény. Újólag, a szíve mélyéig megtért… Amint megtanulta mennyei irányítás alá helyezni gondolatait és akaratát, életét átjárták az igazi megszentelődés elvei… Amint másoknak tolmácsolta a megismert igazságot, munkabírása és képessége megnőtt…

Vajon engedjük-e, hogy Ezsdrás példája megláttassa velünk, hogy milyen nagy haszna van az Írások igazi megbecsülésének. Isten e hű szolgájának élete legyen késztetés számunkra, hogy szolgáljuk az Urat »teljes elménkből, teljes szívünkből és minden erőnkkel.« Mindegyikünknek megvan a maga kijelölt, elvégzendő munkája, amit csak odaszentelt erőfeszítésekkel tudunk teljesíteni. Mindenekelőtt arra van szükségünk, hogy odaszánjuk magunkat Isten kívánalmai megismerésére, azután pedig követnünk is kell ezeket a gyakorlatban. Akkor valóban az igazság magvetését fogjuk végezni, amely gyümölcsöt terem az örök életre." (Review and Herald, 1908. febr. 6.)

MÁJUS 16.

"Taníts meg Uram a te rendeléseid útjára, hogy megőrizzem azokat mindvégig. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és hogy megtartsam azt teljes szívemből!" (Zsolt 119,33-34)

"Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé." (Ésa 42,21)

"Korunkban - amikor Sátán oly sokféleképpen igyekszik elvakítani az embereket Isten törvényének érvényességével szemben - szükség van igazi reformátorokra, akik a nagy Törvényadóra irányítják a figyelmet. A ma annyira elterjedt igazságtalanság nagymértékben annak a következménye, hogy nem tanulmányozzák a Szentírást és nem engedelmeskednek tanításainak… Az az elmélet, hogy az ember felszabadult a mennyei előírások iránti engedelmesség alól, gyengíti az erkölcsi felelősséget és megnyitja a gonoszság zsilipjeit… A vallási elvek és tantételek egész rendszere, amelynek a társadalmi élet alapját kellene képeznie, omladozó építménynek tűnik… Az Úr törvényét nem lehet gyengíteni vagy erősíteni. Mindenkor »szent, igaz és jó« (Róm 7,12).

Az emberi törvények és Isten parancsolatai között lesz majd az igazság és tévelygés közötti küzdelem utolsó, nagy összecsapása… A keresztényeknek fel kell készülniük arra, ami nemsokára meglepetésszerűen szakad a világra… Ha az Ótestamentum hívői nagyszerű bizonyságot tettek állhatatosságukról és hűségükről, vajon azok, akikre a századok megsokszorozódott fénye sugárzik, ne tegyenek-e még hangsúlyosabb bizonyságot az igazság erejéről?… Vajon mi a régi reformátorok hűségével teszünk-e eleget megbízatásunknak?" (Próféták és királyok, 386, 389. l.)

MÁJUS 17.

"(A juhok pásztora)… mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy és a juhok követik őt… Én vagyok a jó pásztor."

(Ján 10,4. 11)

"Csillapodjál le az Úrban és várjad őt." (Zsolt 37,7)

"Péter számára ezek a szavak: »Kövess engem!« (Ján 21,22), csupa tanulságot nyújtottak… Eddig nagyon szeretett önállóan cselekedni. Megkísérelte, hogy Isten művét a saját elgondolása szerint vigye előre, ahelyett, hogy Isten tervéhez igazodott volna. Az Úr tudta, hogy ezzel a módszerrel a munka eredménytelen, ezért intette tanítványát: »Kövess engem!« Ne fuss mindig előre, akkor nem kell egyedül megküzdened a Sátán seregeivel! Hagyd, hogy én menjek előtted, és akkor az ellenség nem győzhet le!

A keleti pásztor nem hajtja a juhait… Elöl jár, úgy hívja maga után a juhokat… Így tesz a Megváltó is az ő híveivel. Az Írás így szól: »Vezetted mint nyájat, a te népedet…« (Zsolt 77,21) Ahogyan a pásztor nyája előtt jár, s elsőnek találkozik az út veszélyeivel, úgy tesz Jézus is népével. »Mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy« (Ján 10,4). A mennybe vezető utat megszentelik a Megváltó lábnyomai. Lehet az ösvény meredek és rögös, de Jézus mégis végigment rajta. Lábai letaposták a kegyetlen töviseket, s az ösvényt könnyebbé tették számunkra." (Jézus élete, Ismét a galileai tengernél és A jó pásztor c. fejezetekből)

MÁJUS 18.

"Ó Isten, milyen drága a te kegyelmességed, az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek." (Zsolt 36,8)

"Légy sziklaváram, ahova menekülhessek szüntelen, rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te." (Zsolt 71,3)

"A nehéz időben mondott nehémiási ima (Neh 2,4) menedék, ahová a hívő ember menekülhet, amikor más lehetőség nincs az imádkozásra. Az élet útvesztőiben küldhetünk egy-egy fohászt mennyei eligazításért. Amikor hirtelen veszélybe jutunk, segítségért kiálthatunk Hozzá, aki megígérte, hogy megsegíti hűséges, hívő gyermekeit, amikor csak hívják őt. (Próféták és királyok, 392. l.)

"Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan lenne az Istenhez való fohászkodásra. Semmi sem gátolhat bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, midőn kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való belső közösséget mindenütt ápolhatjuk… Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt, ami nyomaszt és kínoz, Isten elé. Terheitekkel soha ki nem fáraszthatjátok őt. Ő, aki a hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt… Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem is léteznék, akiért szeretett Fiának életét áldozta." (Jézushoz vezető út, 98, 101. l.)

MÁJUS 19.

"…És megadta nékem a király az én Istenemnek

rajtam nyugvó jó kegyelme szerint." (Neh 2,8)

"Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?"

(1Kor 4,7)

"Isten azt kívánja, hogy rejtsük el énünket Krisztusban, és a dicsőséget teljesen neki adjuk. Életünk az Úré, és olyan felelősséggel teljes, amelyet mi nem fogunk fel egészen. Az »én« szálait sokszor beleszőjük életünk szövetébe és ezzel megraboljuk Istent az őt megillető tisztességtől és dicsőségtől. Nehémiás - miután, oly nagy befolyást szerzett a király mellett, és Jeruzsálemben élő népe fölött is - ahelyett, hogy dicshimnuszt írt volna saját kiváló jellemvonásairól, rátermettségéről, energikusságáról, egyszerűen csak leírja a tényeket úgy, ahogy vannak. Kijelenti, hogy sikere, Isten rajta nyugvó kezének, »jó kegyelmének« volt köszönhető. Örömmel ismerte el azt az igazságot, hogy Isten volt védelmezője magas pozíciójában. Minden előnyös tulajádonságáért Isten láthatatlanul munkálkodó hatalmát dicsérte. Isten adott neki bölcsességet, az Úr tanította meg őt arra, miként használja a rábízott kegyelmi ajándékokat, és hogyan szerezzen általuk előnyöket Isten műve számára. Isten vezérlő hatalma és felügyelete alatt szerzett talentumaival más talentumokat. A mennyei eszközök által dolgozott eredményesen, mint emberi eszköz." (l898. 83. sz. levél)

MÁJUS 20.

"…Így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek… Azért oda gyűljetek, ahol a trombita szavát halljátok. A mi Istenünk hadakozik értünk!" (Neh 4,14. 20)

"Nehémiásokra van szükség Isten egyházában ma is - olyan emberekre, akiknek imái és prédikációi szilárd, buzgó és céltudatos tevékenységgel egyesülnek. Az a mód, ahogyan Nehémiás a héber hazafi, egykor megvalósította terveit, ma is követendő példa. Az a siker, amely Nehémiás erőfeszítéseit kísérte, mutatja, hogy az ima, a hit és a bölcs, energikus cselekvés együttese eredményhez vezet. Az élő hit energikus cselekvésre fog ösztönözni. Az a szellem, amely a vezetők magatartásában megnyilatkozik, nagymértékben tükröződni fog a nép hozzáállásában…

Nehémiás szent céltudatossága, erős reménysége, vidám, örömteljes odaszentelődése mindenkire átragadt. A nép átvette vezetőinek lelkesedését és a maga területén mindegyik »Nehémiássá« lett és segített erősíteni társa kezét és szívét." (Próféták és királyok, 396. l.)

"Minden vallásos mozgalomban vannak, akik - bár nem tagadják, hogy az ügy Istené - elzárkóznak, és nem hajlandók segíteni. Jó volna, ha a mennyei feljegyzésekre gondolnának, arra a könyvre, amelyből nem maradt ki semmi, nincs benne tévedés, és Isten ennek alapján ítéli meg őket. Minden elszalasztott alkalmat feljegyeznek benne, amikor szolgálhattunk volna Istennek, de nem tettük. Viszont minden hitből és szeretetből fakadó tettünk is örök emlékezetben marad." (Sabbath School Worker, 1904. márc. 29; jún. 28.)

MÁJUS 21.

"Mindezek el akartak rettenteni minket: Leveszik kezüket a munkáról és az félbemarad! Azért hát, ó Uram, erősítsd meg az én kezeimet." (Neh 6,9)

"Amikor a samaritánusok összeesküvést szőttek Nehémiás és munkája ellen, egyes zsidó vezetők, kedvüket veszítve, a vállalkozással járó nehézségek felnagyításával próbálták Nehémiást megtörni. »Fogytán van ereje a teherhordónak« - mondták - »a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kőfalakat«. A zsidók, akik nem vettek részt a munkában, öszszegyűjtötték ellenségeik rágalmait, majd a munkakedv letörésére használták fel azokat…

Olyan támadásokkal, amelyek Nehémiás korában érték az építőket, találkoznak majd azok is, akik ma szolgálnak Istennek. Nemcsak a nyílt ellenség haragja és kegyetlensége próbálja meg a hívőket, hanem az állítólagos barátok és jóakarók állhatatlansága, közömbössége és hűtlensége is… Sátán kihasznál minden szentségtelen körülményt szándékai véghezvitelére. Még azok között is, akik szeretnék, hogy Isten műve virágozzék, vannak akik gyengítik Isten szolgáinak kezét ellenségeik rágalmazásainak, fenyegetéseinek a meghallgatásával, ezek híresztelésével és azzal, hogy félig-meddig el is hiszik őket. Akik e befolyásnak engednek, a megrontó hatalom célpontjai lesznek, amely elveszi a bölcs bölcsességét és az okos értelmét. Nehémiáshoz hasonlóan, Isten népe ne féljen, de ne is becsülje le az ellenséget. Istenbe vetett bizalommal haladjon előre kitartóan, szolgáljon az Úrnak önzetlenül, és bízza az ő gondviselésére azt az ügyet, amelyet képvisel." (Próféták és királyok, 398-399. l.)

MÁJUS 22.

"Üldöztetünk, de el nem hagyatunk, tiportatunk, de el nem veszünk." (2Kor 4,9)

"Azok, akik az igazság ügyéért dolgoznak, tapasztalni fogják, hogy nem tehetik ezt az ellenség haragjának felkeltése nélkül. Bár Isten hívta el őket arra a munkára, amelyben foglalatoskodnak, és munkájuk az Ő jóváhagyásával történik, nem kerülhetik ki a gúnyolódást és szemrehányást. Elutasítják őket, mint irreális, megbízhatatlan, áskálódó, képmutató személyeket - röviden szólva, minden lehetséges dolgot mondani fognak ellenük, ami csak ellenségeik szándékának megfelel. A legszentebb dolgokat nevetséges megvilágításba fogják helyezni az istentelenek szórakoztatására… A megvetés és a gúny fájdalmasak az emberi természetnek, de ennek ellenére állhatatosaknak kell maradniuk mindazoknak, akik hűek az Úrhoz. Sátán taktikája arra irányul, hogy elfordítsa, eltávolítsa őket attól a munkától, amit Isten rájuk bízott.

A büszke gúnyolódók nem méltóak ugyan a bizalomra, de amiképpen Sátán a mennyei udvarokban is talált követőket, akikben együttérzést tudott kelteni maga iránt, úgy fog találni Krisztus hitvalló követői között is olyanokat, akiket befolyásolni tud, akik szócsöveivé lesznek és akiket áthat a maga szellemével. Azok, akik egyébként csaknem mindenben ellenségesek egymással, egyesülni fognak, hogy üldözzék azokat a keveseket, akik követni merik a kötelességteljesítés nyílegyenes ösvényét. És a támadás, amely így megnyilatkozik, a kínálkozó alkalommal, erőszakosabb és kegyetlenebb eszközöket is be fog vetni, különösen akkor, ha Isten munkásai tevékenyek, munkájuk pedig eredményes." (Sabbath School Worker, 1904. ápr. 12.)

MÁJUS 23.

"…Imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal." (Eféz 6,18)

"Állandóan fennáll a veszély, hogy önelégültté válunk, hogy a saját bölcsességünkre támaszkodunk és nem Istent tesszük erősségünkké. Semmi sem zavarja Sátánt annyira, mint amikor nem vagyunk tudatlanok a csalásait illetően. Ha érezzük, hogy veszélyben vagyunk, ha szükségét érezzük az imának, akkor elnyerjük azt a védelmet, amely biztonságot nyújt bármilyen komoly veszedelemben. Ellenben, ha gondtalanok és közömbösek vagyunk, akkor bizonyosan legyőznek minket a sátáni csalások. Ébereknek kell lennünk! Miközben imádságban segítségért folyamodunk, összes bajunkat és terhünket az Úrra helyezve, ne gondoljuk azt, hogy nincs semmi más tennivalónk. Éppannyira kell vigyáznunk, mint ahogy imádkoznunk szükséges. Figyelnünk kell ellenségeink munkáját, nehogy előnyt nyerjenek a lelkek megcsalása által! Krisztus bölcsességével felvértezetten erőfeszítéseket kell tennünk, hogy meghiúsítsuk szándékaikat, de közben arra is vigyázva, nehogy elszólítsanak mindezek a munkánktól. Az igazság végül erősebb a tévedésnél. Az igazság győzni fog a hamisság felett. Találkozni fogunk az ellenkezés minden elképzelhető formájával, de ha vigyázunk, imádkozunk és dolgozunk, Isten hadakozni fog értünk és csodálatos győzelmeket ajándékoz." (Review and Herald, 1896. júl. 6.)

MÁJUS 24.

"Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!… Ne orozzatok, se ne hazudjatok, és senki meg ne csalja az ő felebarátját!" (3Móz 19,2. 11)

"Nem őszinte az a bűnbánat, amely nem eredményez teljes megújulást. Krisztus igazságossága nem köpeny, amely alatt el lehet rejteni a meg nem vallott és el nem hagyott bűnöket.

A kereszténynek üzleti életében azt az eljárást kell képviselnie, amelyet a mi Urunk is követne e vállalkozásokban. »Szentség az Úrnak« (2Móz 28,36) - ez legyen odaírva a naplókra, főkönyvekre, okmányokra, nyugtákra, váltókra. Akik Krisztus követőinek vallják magukat, de nem járnak el becsületesen, azok hamis bizonyságot tesznek a szent, igaz és kegyelmes Isten jelleméről. Minden megtért lélek - Zákeushoz hasonlóan (Luk 19,1-10) - a korábbi életére jellemző igazságtalan eljárások elhagyásával tesz bizonyságot arról, hogy Krisztus van a szívében. Az Úr így szól: »Zálogot visszaad… rablottat megtérít, az életnek parancsolataiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot…« (Ezék 33,15)

Ha igazságtalan üzleti eljárásainkkal megkárosítottunk másokat, ha kijátszottunk valakit a kereskedelemben, vagy bárkit is becsaptunk - még ha a törvényesség látszatának megőrzésével történt is - meg kell vallanunk a bűneinket és amennyire csak erőnkből telik, kárpótolnunk kell a megkárosítottakat. Kötelességünk nemcsak azt visszatéríteni, amit elvettünk, hanem azt is, amit kamatozott volna, ha helyesen használják föl, miközben az a mi tulajdonunkban volt." (Jézus élete, Zákeus c. fejezetből)

MÁJUS 25.

"Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a

gazsággal szerzett ragadományt." (Ésa 61,8)

"Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess." (5Móz 16,20)

"Korunkban a nyereségvágy szenvedélye teljesen hatalmába keríti az embereket. Sokan csalással jutnak vagyonhoz, míg tömegek küszködnek a szegénységgel. Kénytelenek kis bérért nehéz munkát végezni, és még a legszűkösebb életszükségletük sincs biztosítva. A reménytelen robotmunka és a nélkülözés súlyosbítja terhüket. Gondterheltek, nyomorognak, és nem tudják hova forduljanak segítségért. Mindez azért van, mert a gazdagok vagyont gyűjtenek és tékozolnak.

A pénz, a hivalkodás szeretete, tolvajok és rablók barlangjává teszi a világot. A Szentírás megrajzolja a közvetlenül Krisztus második eljövetele előtt uralkodó kapzsiságot és zsarnokságot. »Nosza immár ti gazdagok« - írja Jakab - »kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szíveteket legeltettétek, mint áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek« (Jak 5,1. 3-6).

Akik vallják, hogy félik az Urat, többet követelnek, mint amennyi jogos, mert megtehetik. Így lesznek elnyomókká. Az egyház nem törli nyilvántartásából azok nevét, akik jogtalanul jutottak javaikhoz. A közösség nagymértékben felelős tagjai gonoszságáért. Bűnre bátorít, ha nem emeli fel szavát a bűn ellen. A világ szokásai nem jellemezhetik a hívőt." (Próféták és királyok, 403-404. l.)

MÁJUS 26.

"Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon ki-ki az ő felebarátjával! Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarcoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt." (Zak 7,9-10)

"A felebarát ellen elkövetett minden igazságtalan tett az aranyszabály megsértése. Minden igazságtalanságot, amit Isten gyermekei ellen elkövetünk, szentjei személyében Krisztus ellen követjük el. Ha bármilyen vonatkozásban ki akarjuk használni mások tudatlanságát, gyengeségét vagy szerencsétlenségét, ezt a kísérletünket csalásként jegyzik fel a mennyei könyvekben. Aki igazán féli Istent, az inkább éjjel-nappal keményen dolgozik és a nyomorúság kenyerét eszi, semmint hódoljon a nyerészkedés szenvedélyének, amely nyomorgatja az özvegyet és árvát, és megfosztja az idegent jogaitól.

Az egyenességtől való legkisebb elhajlás ledönti a korlátokat, és felkészíti az ember szívét még nagyobb jogtalanságok elkövetésére. Amilyen mértékben jut előnyhöz az ember másnak a rovására, ugyanolyan mértékben csökken lelki érzékenysége Isten Lelke befolyása iránt. Az ilyen áron szerzett nyereség félelmetes veszteséget jelent.

Mindnyájan adósok voltunk a mennyei igazságszolgáltatás előtt, és nem volt semmink, amiből kifizethettük volna adósságunkat. Akkor Isten Fia, aki megszánt minket, lefizette megváltásunk árát. Szegénnyé lett, hogy szegénysége által mi meggazdagodjunk. A szegények iránti nagylelkűségünkkel mutassuk meg, hogy őszintén hálásak vagyunk irgalmáért." (Próféták és királyok, 403-404. l.)

MÁJUS 27.

"Az igazak segítsége pedig az Úrtól van, ő az ő erősségük a háborúság idején. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket, megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert őbenne bíznak." (Zsolt 37,39-40)

"A vég idején a sötétség fejedelmének minden cselfogásával megkísérlik majd rábírni Isten követőit, hogy lépjenek szövetségre Sátán szolgáival. Mindenáron el akarják vonni őket feladatuktól. Nehémiási következetességgel válaszoljanak: »Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek el.« Jeruzsálem falainak épitőihez hasonlóan, ők se engedjék magukat fenyegetésekkel, gúnyolódással és hazugsággal eltéríteni munkájuktól. Egyetlen pillanatra se csökkenjen éberségük és óvatosságuk, mert állandóan ellenség jár a nyomukban. Szüntelen imádkozzanak Istenhez, az ellenség ellen pedig állítsanak »őrséget nappal és éjjel« (Neh 4,9).

A vég közeledtével Sátán kísértései nagy erővel támadják Isten munkásait. Emberi eszközök útján gúnyolja és szidalmazza azokat, akik »a falat építik«. Késleltetné a munkát, ha az építők lejönnének, hogy kivédjék ellenségeik támadásait. Igyekezzenek meghiúsítani ellenségeik szándékát, de ne hagyják, hogy bármi is eltérítse őket munkájuktól. Az igazság diadalmaskodni fog a tévedésen. Ne fogadják barátságukba ellenségeiket, és ne tápláljanak rokonszenvet irántuk, nehogy kimozdítsák őket a kötelesség helyéről! Aki bármilyen meggondolatlan tettével gyalázatnak teszi ki Isten ügyét és csökkenti munkatársai erejét, az nehezen eltávolítható foltot ejt saját jellemén, és veszélyezteti későbbi hasznosságát." (Próféták és királyok, 405, 408. l.)

MÁJUS 28.

"Igen taszítottál engem, hogy elessem, de az Úr megsegített engem. Erősségem és énekem az Úr, és ő lesz nékem szabadulásul." (Zsolt 118,13-14)

"Sátán elmegy hatalma végső határáig, hogy nyugtalanítsa, kísértse és félrevezesse Isten népét. Aki Urunk elé mert állni, meg merte kísérteni, kinek hatalmában állt karjára venni, felvinni őt a templom tetejére és a magas hegyre, az gyakorolni fogja hatalmát ebben a nemzedékben is…

Isten népének állapota és kapcsolatom az Isten művéért végzett munkával gyakran kimondhatatlan szomorúság és csüggedés terhét vetette rám. Évekig úgy tekintettem a sírra, mint édes nyugvóhelyre… Könyörögtem, hogy ha ily közeli kapcsolatban kell állnom az igazság ügyével, mentsen ki Isten ezekből a könyörtelen próbákból. Isten angyalai hatalmasak és kértem, hogy védjenek meg.

Ekkor megmutatták nekem életünk korábbi szakaszait és láttam, hogy Sátán sokféleképpen igyekezett pusztítani hasznavehetőségünket. Gyakran tervezte, hogy eltávolít minket Isten munkájából. Más és más utakon tört be, más és más eszközöket használt céljai elérésére, de a szent angyalok szolgálata miatt vereséget szenvedett. Láttam, hogy mikor helységről helységre utaztunk, gyakran utunkba küldte gonosz angyalait, hogy baleseteket okozzanak és elpusztítsák életünket, de szent angyalokat küldtek a földre megmentésünkre… Mikor láttam a nagy gondoskodást, mellyel Isten minden pillanatban körülveszi azokat, akik szeretik és félik, bizalom és odaadás ébredt szívemben Isten iránt és megróva éreztem magam hitetlenségem miatt." (Bizonyságtételek I. kötet, 322, 326-327. l.)

MÁJUS 29.

"De a nemes nemes dolgokat tervez, és a nemes

dolgokban meg is marad." (Ésa 32,8)

"Ellenségeinek azért nem sikerült a hatalmukba keríteniük Nehémiást, mert egészen Isten munkájára szentelődött és teljesen reá támaszkodott. A tétlen, tunya ember könnyen enged a kísértésnek. Azonban kevéssé tudja megvetni lábát a gonosz annak életében, akinek nemes céljai, teljes elmélyülést igénylő szándékai vannak. Aki állandóan előre megy, annak hite nem csökken, mert tudja, hogy odafent, idelent és mindenütt megvalósítja a végtelen Szeretet minden áldott szándékát, Isten hűséges szolgái olyan eltökéltséggel munkálkodnak, ami nem vallhat kudarcot, mert töretlenül kapaszkodnak a kegyelem trónjába. Isten mennyei segítséget nyújt minden olyan válságban, amellyel nem lehet megbírkózni emberi erővel. Szentlelke által segít minden szorultságunkban, fokozza reménységünket és bizalmunkat, megvilágosítja értelmünket és megtisztítja szívünket. Alkalmat és utat kínál a szolgálatra. Népe nagyszerű dolgokat fog látni, ha figyel gondviselése jeleire és kész együttműködni vele." (Próféták és királyok, 409. l.)

MÁJUS 30.

"A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van, lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz." (Zsolt 55,22-23)

"Sátán mindig támadja azokat, akik Isten művét és ügyét igyekeznek előrevinni. Jóllehet sokszor kudarcot vall, de ugyanannyiszor új erővel támad, még ki nem próbált eszközöket alkalmazva. Leginkább azonban lopva végzett munkájától kell félni, amelyet a magukat Isten műve barátainak vallókkal hajtat végre. A nyílt támadás - ha heves és kegyetlen is - sokkal kevésbé veszélyes Isten ügye számára, mint azok titkos ellenségeskedése, akik csak szavakban szolgálnak Istennek, de szívük mélyén Sátán kiszolgálói. Minden előnyt azok kezére tudnak játszani, akik tudásukat Isten műve hátráltatására használják.

»Akik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat« (Péld 28,4). Féljünk a világgal egyezkedőktől, akik - miközben nagy tisztaságot színlelnek - szorgalmazzák az igazság örök ellenségeivel való szövetséget. Őrizkedjünk tőlük. Tanácsuk mögött az ellenség áll. Ez a megalkuvók hangja, amelyet ma is olyan határozottan el kell utasítanunk, mint ahogy elődeink tették annak idején. Isten népének szilárdan ellen kell állnia minden olyan hatásnak, amely megingathatja hitét Isten vezetésében." (Próféták és királyok, 407, 409. l.)

MÁJUS 31.

"Mindig imádkozni kell és meg nem restülni."

(Luk 18,1)

"Az imáról adott krisztusi tanítást alaposan át kell gondolnunk. Az ima mennyei tudomány, és Krisztus példát adott arról, hogy milyen az igazi imádkozó lelkület. Imánk ne legyen önző könyörgés, amelyben csak önmagunknak kérünk. Azért kérjünk, hogy adhassunk… Nem az a küldetésünk a világban, hogy önmagunknak kedvezzünk… Kérjük Isten áldásait, hogy továbbíthassuk őket másoknak! Csak a mennyei kincsek továbbadása képesít újabb áldások befogadására.

A példázatbeli esedezőt (Luk 11,5-8) újra meg újra elutasította a szomszédja, de ő mégsem hagyott fel szándékával. Mi sem mindig azonnal kapunk választ imáinkra, de Krisztus arra tanít bennünket, hogy folytassuk könyörgésünket. Az imának nem az a rendeltetése, hogy Istent megváltoztassa irányunkban, hanem hogy bennünket összhangba hozzon vele. Amikor kérünk tőle valamit, talán szükségesnek látja, hogy önmagunkba nézzünk és bűnbánatot tartsunk. Próbára tesz, hogy meglássuk, miért nem tud az ő Szentlelke általunk munkálkodni. Az Úr sokszor késlelteti a választ, hogy megpróbálja kérésünk őszinteségét… Isten nem azt mondja, hogy kérd egyszer és megkapod. Arra szólít, hogy lankadatlanul, állhatatosan imádkozzunk. Ha kitartunk a könyörgésben, buzgóságunk erősbödik és még jobban vágyunk arra, amit igéje szerint kérünk. Krisztus így szólt Mártához Lázár sírjánál: »Ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét« (Ján 11,40)." (Krisztus példázatai, Kérjünk, hogy adhassunk! c. fejezetből)