Június

JÚNIUS 1.

"Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a beteg, a szegény, a vak és mezítelen. Azt tanácsolom azért néked, hogy… szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss." (Jel 3,17-18)

"Ismerjük meg önmagunkat, hogy önismeretünk bűnbánatra késztessen! Csak ezután juthatunk el a bűnbocsánathoz és nyerhetünk békét. A farizeus (Luk 18,10-14) nem érezte magát bűnösnek, ezért a Szentlélek nem munkálkodhatott benne. Lelkét az önigazultság páncélja vette körül, amelyen Isten nyilai, az angyalkéz hegyezte és irányította nyilak sem tudtak áthatolni. Krisztus csak azt az embert mentheti meg, aki tudja, hogy bűnös. Krisztus azért jött, hogy meggyógyítsa a töredelmes szívűeket, hogy a foglyoknak szabadulást, a vakoknak pedig szemük megnyílását hirdesse, hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat. De »az egészségeseknek nincs szükségük orvosra« (Luk 5,31). Tudnunk kell, hogy milyen állapotban vagyunk, különben nem érezzük, hogy szükségünk van Krisztus segítségére. Tudnunk kell, hogy milyen veszélyben vagyunk, különben nem keresünk oltalmat. Csak akkor vágyakozunk a gyógyulásra, ha fájnak a sebeink.

Önmagától egyetlen ember sem ismerheti fel a hibáit. »Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?« (Jer 17,9) A szánkkal talán elismerjük lelki szegénységünket, de a szívünk tiltakozik. Lehetséges, hogy miközben a lelki szegénységünkről beszélünk Istennek, a szívünket majd szétveti a gőg, felsőbbrendű alázatosságunk és igaz voltunk érzetében. Egy úton juthatunk csak igazi önismeretre: Krisztust kell szemlélnünk. Az ember azért tartja magát igaznak, mert nem ismeri Krisztust. Ha Jézus tiszta és tökéletes lényét szemléljük, igazi megvilágításban látjuk meg saját gyengeségünket, szegénységünket és hibánkat. Meglátjuk magunkat önigazultságunk rongyaiban. Felismerjük, hogy éppoly elveszettek és gyógyíthatatlan betegek vagyunk, mint a többi bűnös. Belátjuk, hogy ha üdvözülni fogunk, azt nem a saját jóságunknak köszönhetjük, hanem egyedül Isten végtelen kegyelmének." (Krisztus példázatai, A farizeus és a vámszedő imája c. fejezetből)

JÚNIUS 2.

"Azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa azt,

aki elveszett." (Luk 19,10)

"A rabbiknak nem tetszett, hogy »a vámszedők és bűnösök« Jézus köré gyűltek. »Ez bűnösöket fogad magához« - mondták… Ő, aki olyan emelkedettséget mutat, miért nem velük barátkozik, miért nem követi az ő tanítási módszerüket? Ha igazi próféta volna - mondták a rabbik -, egyetértene velünk, és úgy kezelné a vámszedőket és a bűnösöket, ahogy megérdemlik. A társadalom lelki őreit bosszantotta, hogy Jézus, akivel állandóan vitatkoztak ugyan, de akinek tiszta élete ámulatba ejtette és megítélte őket, szemmel láthatóan inkább a társadalom kivetettjeivel rokonszenvez… Dühítette őket, hogy ezek az emberek nem járnak a zsinagógába. Az írástudók és a farizeusok elmarasztalva érezték magukat Jézus jelenlétének tisztaságában. Hogyan lehetséges, hogy a vámszedők és a bűnösök viszont vonzódnak Jézushoz?

Az írástudók és farizeusok nem tudták, hogy a magyarázat éppen vádaskodó, gúnyos szavaikban rejlett: »Ez bűnösöket fogad magához«. Azok az emberek, akik Jézushoz jöttek, a közelében úgy érezték, hogy még számukra is van menekvés a bűn csapdájából. A farizeusok csak megvetették és elítélték őket. Krisztus pedig Isten atyai házától elidegenedett, de általa el nem felejtett gyermekeit üdvözölte bennük. Nyomorult, bűnös voltuk miatt csak még inkább szánta őket. Minél távolabb tévedtek tőle, annál mélységesebben vágyakozott a megmentésükre, és annál nagyobb áldozatot volt hajlandó hozni a szabadulásukért." (Krisztus példázatai, A bűnösök menedéke c. fejezetből)

JÚNIUS 3.

"Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének önmaga után, hogy megőrizzék az Úrnak útját, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle." (1Móz 18,19)

"Ábrahám fékezte gyermekei rossz hajlamait. Nem hunyt szemet bűnös hanyagsággal a hibáik felett. Nem volt nála gyenge, oktalan, engedékeny kivételezés. Tudta, hogy mi a kötelessége gyermekei iránt, és nem áldozta fel ezt a meggyőződését a rosszul értelmezett szeretet oltárán. Ábrahám nemcsak helyes útmutatást adott, de megőrizte az igaz és igazságos törvények tekintélyét is.

Milyen kevesen követik ma ezt a példát! Nagyon sok szülőnél vak és önző érzelmesség figyelhető meg, amit helytelenül szeretetnek neveznek. Ennek eredményei láthatók kialakulatlan ítéletű és fegyelmezetlen gyermekeik életében. Ez a legnagyobb kegyetlenség az ifjúsággal szemben, és nagyon rossz következményekkel jár a világ számára is. A szülők engedékenysége zűrzavart okoz a családban és a társadalomban egyaránt. A fiatalokban megerősíti a hajlamaik követése iránti vágyat, ahelyett, hogy Isten kívánalmainak engedelmeskednének. Felnőnek úgy, hogy vonakodnak Isten akaratát cselekedni, és vallástalan, engedetlen lelkületüket átörökítik gyermekeikre és azok gyermekeire. A szülőknek irányítaniuk kellene a családjukat, úgy ahogy Ábrahám tette. Tanítsák és követeljék meg a szülők iránti tiszteletet, az Isten iránti engedelmesség első lépéseként!" (Pátriárkák és próféták, Ábrahám Kánaánban c. fejezetből)

JÚNIUS 4.

"A restnek kívánsága megemészti őt…" (Péld 21,25)

"…Szép dolog (az embernek) jól élni minden munkájából,

amellyel fárasztotta magát a nap alatt…" (Préd 5,18)

"A Jordán völgyének városai közül Sodoma volt a legszebb… Lakosai kevés munka árán megkaphattak mindent, amire szükségük volt. Mintha az egész év ünnepek sorozata lett volna. A mindenütt uralkodó bőség fényűzést és gőgöt szült. A tétlenség és gazdagság megkeményítette a szíveket, amelyeket sohasem sanyargatott a nélkülözés. Az emberek érzéki elvezetekbe merültek. »Ímé, ez volt vétke Sodomának, a te öcsédnek:« - mondja Ezékiel próféta - »kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál… Felfuvalkodtak és utálatosságot cselekedtek előttem, ezért elveszítettem őket, mikor ezt megláttam« (Ezék 16,49-50).

Semmit sem kívánnak az emberek jobban, mint a gazdagságot és a kényelmet, pedig ez okozta azokat a bűnöket, amelyek a síkság városainak pusztulásához vezettek. Haszontalan, tétlen életük miatt áldozatul estek Sátán kísértéseinek, és eltorzították önmagukban Isten képmását. Sátáni jellemvonásokat tükröztek. Az emberiség legnagyobb átka a tétlenség, mert erkölcstelenséget és bűncselekményeket von maga után. Gyengíti az értelmet, a felfogóképességet és megrontja a lelket. Sátán lesben áll, készen arra, hogy tönkretegye a vigyázatlant, aki szabad idejével alkalmat kínál neki arra, hogy valamilyen vonzó álarc leple alatt hozzáférkőzzék. Akkor a legsikeresebb, amikor az embert tétlen óráiban kísérti meg." (Pátriárkák és próféták, Sodoma pusztulása c. fejezetből)

JÚNIUS 5.

"A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk. Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel…" (Gal 6,9-10)

"Az élet minden tette, bármilyen kicsiny is, vagy jót, vagy rosszat hordoz magában. A legkisebbnek tűnő feladat hűséges elvégzése vagy elmulasztása ajtót nyithat az élet leggazdagabb áldásai vagy legnagyobb csapásai előtt. Kicsiny dolgok teszik próbára a jellemet. A vidám és készséges szívvel megvalósított, naponkénti egyszerű, önmegtagadó cselekedetekre örömmel tekint Isten. Nem önmagunkért kell élnünk, hanem másokért. Csak akkor lehet áldás az életünk, ha önmagunkat elfelejtve ápoljuk magunkban a szerető, segítőkész lelkületet. Az apró figyelmességek, az egyszerű, kicsiny szívességek az élet örömeit jelentik, elmulasztásuknak pedig nem kis részük van az ember boldogtalanságában." (Pátriárkák és próféták, Sodoma pusztulása c. fejezetből)

JÚNIUS 6.

"Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem,

békét kössön velem!" (Ésa 27,5)

"Amikor Jákób kétségbeesésében megragadta az angyalt és könnyhullatás közepette esedezett hozzá, a mennyei hírnök, hogy hitét próbára tegye, emlékeztette bűnére és távozni akart tőle. Jákób azonban nem engedte, hogy elutasítsa őt. Hiszen tapasztalta, hogy Isten kegyelmes és ezért irgalmának karjaiba vetette magát. Bűnbánatára hivatkozott és szabadulásért könyörgött. Amikor visszatekintett életére, majdnem elcsüggedt; azonban szorosan átkarolta az angyalt és gyötrelmes sírással tárta elé kérelmét, mindaddig, amíg kivívta a győzelmet.

Ilyen tapasztalaton mennek át Isten gyermekei is a gonosz hatalmak elleni végső küzdelmükben. Isten megpróbálja hitüket, kitartásukat, szabadító erejébe vetett bizalmukat. Sátán arra törekszik, hogy esetük reménytelenségének gondolatával megrettentse őket; el akarja velük hitetni, hogy bűneik túl nagyok ahhoz, hogy bocsánatot nyerjenek. Mélyen átérzik fogyatékosságaikat és miközben életük elvonul előttük, minden reményük szertefoszlik. De megemlékezve Isten végtelen kegyelméről és őszinte, mély bűnbánatukról, ígéreteire hivatkoznak, melyeket Krisztus által adott a tehetetlen, bűnbánó bűnösöknek. Hitük nem inog meg, amikor imáikra nem kapnak azonnal feleletet. Megragadják Isten erejét, miként Jákób megragadta az angyalt és ez lesz lelkük kiáltása: »Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engem«." (Pátriárkák és próféták, A küzdelmek éjszakája c. fejezetből)

JÚNIUS 7.

"Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze a testedet, ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett, hogy az Isten fel ne háborodjék a te beszéded miatt, és el ne veszítse a te kezed munkáját!" (Préd 5,6)

"Sokan engednek meg maguknak olyan cselekedetet Isten és a szent angyalok figyelő tekintete előtt, amelyeket nem tennének meg embertársaik jelenlétében. József első gondolata azonban Isten volt, noha emberi szemek nem láthatták a jelenetet: »…hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?« (1Móz 39,9) - mondta az őt kísértő asszonynak.

Ha soha nem feledkeznénk meg arról, hogy Isten látja, hallja és pontosan nyilvántartja minden szavunkat, tettünket, és hogy mindezekről számot kell adnunk, akkor félnénk vétkezni. Gondoljunk arra, hogy bárhol vagyunk és bármit csinálunk, mindig Isten jelenlétében vagyunk. Semmi sem kerüli el figyelmét, nem rejthetjük el útjainkat a Magasságos elől. Sokan szigorú emberi törvényeket is áthágnak, gyakran jól leplezve, büntetés nélkül. De nem így van ez Isten törvényével! A legsötétebb éjszaka sem rejti el a vétkezőt. Gondolhatja azt, hogy egyedül van, de a valóságban minden tettét láthatatlan tanú figyelme kíséri. Még szíve indítékai is nyilvánvalók Isten előtt. Minden tettet, minden szót, minden gondolatot olyan pontosan megörökítenek a mennyei feljegyzések, mintha az egész világon csak egyetlen ember léteznék, és a menny minden figyelme őreá összpontosulna." (Pátriárkák és próféták, József Egyiptomban c. fejezetből)

JÚNIUS 8.

"Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad, dolgait pedig igazán végzi… Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó." (Zsolt 112,4-5. 7)

"József igaz jelleme beragyogta a börtön sötétségét is. Megőrizte szilárd hitét és türelmét. Hűséges szolgálatának éveiért kegyetlenséggel fizettek, de ez nem tette komorrá, bizalmatlanná. Szívében béke élt, mert lelkiismerete tiszta volt, és ügyét Istenre bízta. Nem tépelődött saját bajain, hanem mások nyomorúságán próbált enyhíteni, elfelejtetve saját bánatát. Még a börtönben is talált jó és hasznos munkát. Isten a szenvedések iskolájában készítette fel őt a nagyobb feladatokra, mivel nem utasította el a szükséges fegyelmezést. A börtönben, látva az elnyomás és a zsarnokság következményeit, valamint a bűn kihatásait, megtanulta az igazságosság, az együttérzés és az irgalom leckéit, amelyek felkészítették őt a hatalom bölcs és könyörületes gyakorlására.

Az a szerep, amelyet a börtönben betöltött, mindennapi becsületes életével, és a bajba jutottak, csüggedtek iránti megértésével utat készített számára a későbbi jólét és megbecsülés felé. Minden fény, amelyet másokra sugárzunk, visszasugárzik ránk. Minden kedves, megértő szó, minden tett, ami könnyít a megterhelteken, minden jó ajándék, amelyet a rászorulóknak adunk - ha helyes indítékból történik - áldásokban gyümölcsözik a jótevő életében." (Pátriárkák és próféták, József Egyiptomban c. fejezetből)

JÚNIUS 9.

"Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az." (Luk 16,10)

"Csak kevesen ismerik fel, hogy milyen hatással vannak az élet kicsiny dolgai a jellem fejlődésére. Semmi sem jelentéktelen, amivel foglalkozunk. A változó körülmények, amelyekkel napról napra találkozunk, próbára teszik a becsületességünket, és alkalmassá tesznek bennünket nagyobb megbízatások elvégzésére. A hétköznapi élet ügyeinek intézésében tanúsított elvhűségünkkel hozzászoktatjuk magunkat ahhoz, hogy a kötelességet kedvteléseink és kívánságaink fölé helyezzük. Az így fegyelemhez szokott ember nem ingadozik szélben hajladozó nádként a jó és a rossz között. Becsületesen teljesíti a kötelességét, mert arra nevelte magát, hogy hű és igaz legyen. A legkisebb dologban való becsületesség erőt ad ahhoz, hogy a nagyobb dolgokban is becsületesek legyünk.

Az egyenes jellem értékesebb Ofir aranyánál. Enélkül senki sem tölthet be felelősségteljes megbízatást. De a jellem nem örökölhető. Nem vásárolható meg. Az erkölcsi kiválóság és a magas szellemi színvonal nem a véletlen műve. A legjobb képességek is értéktelenek, ha nem fejlesztjük őket. A nemes jellem kialakítása egy élet munkája, komoly és kitartó erőfeszítések eredménye. Isten alkalmakat ad, a siker azonban azon múlik, hogy hogyan értékeljük a lehetőséget." (Pátriárkák és próféták, József Egyiptomban c. fejezetből)

JÚNIUS 10.

"És mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló… Az Úr pedig mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj el és én leszek majd a te száddal. Megtanítalak téged arra, amit beszélned kell." (2Móz 4,10-12)

"Az isteni parancs pillanatában Mózesnek nem volt önbizalma. Úgy érezte, lassú beszédű és félénk. Erőt vett rajta a tehetetlenség érzése, amikor arra gondolt, hogy neki kell Isten követévé lennie Izráel számára. De miután elfogadta a megbízatást, teljes szívvel belevetette magát a munkába, az Úrban bízva. Küldetésének nagysága megmozgatta értelmi képességeinek legjobb erőit. Isten pedig megáldotta készséges engedelmességét. Ékesszólóvá, reményteljessé és öntudatossá tette őt, alkalmassá a legnagyobb szolgálatra, amelyet Isten valaha is emberre bízott.

Tanulság ez számunkra, hogy mit tehet Isten azok jellemének a megerősítéséért, akik teljes mértékben bíznak benne és maradéktalanul alárendelik magukat az ő tanácsainak. Ha elfogadjuk az Isten által ránk mért felelősséget és teljes szívvel eleget teszünk kívánságainak, akkor elnyerjük a szükséges erőt. Ha Mózes csak a maga erejére és bölcsességére támaszkodott volna, és mohón fogadja a megbízatást, ezzel csak az alkalmatlanságát bizonyította volna. Ha az ember érzi saját gyengeségét, bizonyítja, hogy tudatában van a reá bízott munka nagyságának. Ezért Istenhez fordul tanácsért és erőért." (Pátriárkák és próféták, Mózes c. fejezetből)

JÚNIUS 11.

"Annakokáért amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!…" (Zsid 3,7-8)

"Isten, szolgái útján szól az emberekhez. Figyelmezteti, inti és megdorgálja őket bűneikért. Isten mindnyájunknak alkalmat ad arra, hogy kiigazítsuk tévedéseinket, mielőtt azok meghatároznák és rögzítenék jellemünket. De ha nem engedjük meg, hogy Isten segítsen, ha nem akarunk megjavulni, akkor az isteni hatalom nem lép közbe cselekedeteink ellensúlyozására. Ha könnyebbnek találjuk azt az utat, amelyet egyszer már végigjártunk, és megkeményítjük a szívünket a Szentlélek befolyásával szemben, akkor a világosság további elvetése a legerőteljesebb ráhatást is eredménytelenné teszi.

Ha egyszer már engedtünk a kísértésnek, akkor még készségesebben megtesszük ezt a második alkalommal. Bűneink minden egyes megismétlése csökkenti erőnket, megvakítja látásunkat és tompítja meggyőződésünket… Ha hitetlen vakmerőséggel vagy balga közömbösséggel ellenkezést nyilvánítunk ki magatartásunkkal az isteni hatalom iránt, akkor azt fogjuk learatni, amit vetettünk. Keresztény emberek sokasága gyakran csak azért jelenik meg a templomban, hogy közömbös nyugalommal végighallgassa azokat az isteni igazságokat, amelyek valamikor felkavarták a lelkét…

Akik azzal a gondolattal nyugtatják meg lelkiismeretüket, hogy akkor hagyják el gonosz útjaikat, amikor akarják, akik azt hiszik, hogy játszhatnak Isten kegyelmével, azok nagy veszélynek teszik ki magukat, vesztükre. Azt gondolják, hogy bár eddig minden befolyásukat a nagy lázadó oldalán vetették be, a legnagyobb válság pillanatában majd, amikor veszedelem veszi őket körül, egyszerűen csak vezetőt cserélhetnek. Ezt azonban nem lehet ilyen könnyen megtenni. Tapasztalataik, neveltetésük, bűnös engedékenységgel teljes életük úgy formálta személyiségüket, hogy ezt nem tudják megtenni. Ha nem fénylett volna világosság az ösvényükre, akkor más lenne a helyzet. Akkor a kegyelem közbelépne és alkalmat adna nekik arra, hogy elfogadják késztetéseit, de miután régóta visszautasítják és megvetik a világosságot, Isten végül megvonja tőlük." (Pátriárkák és próféták, Az egyiptomi csapások c. fejezetből)

JÚNIUS 12.

"Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lett nekem. Ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom. Kegyelmeddel vezéreled a te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be a te szent lakóhelyedre." (2Móz 15,2. 13)

"Amikor Isten kiszabadítja lelkünket a bűn bilincséből, akkor a Vörös-tengernél történt szabadításnál is sokkal nagyobb szabadításban részesít. Ekkor nekünk is dicsérnünk kell az Urat teljes szívünkkel és lelkünkkel az ő nagy csodáiért, amelyeket »az emberek fiai iránt« tesz (Zsolt 107,8). Azok, akik tudják, hogy csak Isten nagy kegyelméből élnek és ebben a kegyelemben lakoznak, nem feledkeznek meg Isten egyetlen ajándékáról sem, és boldogan zengnek dicséretet az Úrnak. A naponkénti áldások, amelyeket Isten kezéből kapunk, mindenekfelett pedig Jézus áldozata, amely elhozta nekünk a boldogságot és elérhetővé tette számunkra a mennyet, állandó hálára kell hogy késztessenek bennünket. Végtelen nagy könyörületet és páratlan szeretetet nyilvánított Isten irántunk, elveszett bűnösök iránt azzal, hogy összekapcsolt bennünket önmagával és különleges tulajdonává, drága kincsévé tett minket. Megváltónk igen nagy áldozatot hozott értünk, bűnösökért, hogy Isten gyermekeinek mondhasson. Dicsérnünk kell Istent azért az áldott reménységért, amelyet a megváltás nagy tervének ismerete ébresztett a szívünkben. Dicsérnünk kell Istent mennyei örökségünkért és nekünk szóló gazdag ígéreteiért. Mindenekfelett pedig azért kell hálát adnunk, mert Jézus azért ment fel a mennybe, hogy közbenjárjon érettünk Istennél." (Pátriárkák és próféták, A kivonulás c. fejezetből)

JÚNIUS 13.

"Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem

által kőfalon is átugrom." (Zsolt 18,30)

"Keresztény életünk gyakran tele van veszedelmekkel és olyan kötelességekkel, amelyeket felettébb nehéz, szinte lehetetlen teljesítenünk. Képzeletünk sokszor küszöbön álló romlást, sőt halált láttat meg velünk. Isten hangja azonban tisztán csendül fülünkbe: »Indulj előre!« Engedelmeskednünk kell ennek a parancsnak még akkor is, amikor nem látunk át a lelki vagy testi szemeink elé ereszkedett sötétségen, s már érezzük is a hideg hullámokat a lábunk körül. Azok az akadályok, amelyek meg akarják gátolni az előrehaladásunkat, sohasem tűnnek el előlünk, ha lelkünk ingadozik, vagy kételkedik. Ha mindaddig nem akarunk engedelmeskedni, amíg a bizonytalanság minden árnyéka el nem tűnik előlünk, és a vereség veszélye el nem hárul, akkor sohasem fogunk engedelmeskedni. A hitetlenség ezt suttogja a fülünkbe: »Várj addig, amíg az akadályok el nem tűnnek és világosan nem látod az utat, amelyen járnod kell«. A hit azonban előre ösztönöz, »mert mindent hisz, mindent remél«… Az az út, amelyen Isten vezet bennünket - még ha pusztaságot vagy tengert szel is keresztül -, mindenkor a biztonság ösvénye." (Pátriárkák és próféták, A kivonulás c. fejezetből)

JÚNIUS 14.

"Az Úr a te Istened, aki a te táborodban jár… ne lásson közötted valami rútságot, hogy el ne forduljon tőled."

(5Móz 23,14)

"Izráel kormányzását a legalaposabb szervezés jellemezte. Csodálatos volt tökéletessége és egyszerűsége… Isten volt a vezetés, a kormányzat középpontja, Izráel uralkodója. Mózes az Isten által kijelölt, látható vezetőként állt a nép élén, hogy Isten nevében gondoskodjék a törvények betartásáról és végrehajtásáról… A héber tábort is pontos rend szerint három nagy körzetre osztották. Mindegyiknek megvolt a maga kijelölt helye a táborban. A táborhely középpontjában állt a szentsátor, a láthatatlan Király tartózkodási helye… A sátor felügyeletét és mindannak a gondozását, ami a sátorhoz tartozott, a lévitákra bízták, mind a táborozás, mind a vándorlás ideje alatt… Nagyon gondos tisztaságot és szigorú rendet kellett tartani a tábor egész területén. Érvényre kellett juttatni a táborban az egészségügyi előírásokat, rendelkezéseket is…

Isten a rend Istene. Tökéletes rend jellemez mindent, ami a mennyel van kapcsolatban. Teljes fegyelem kíséri az angyalseregek mozdulatait is. Eredmény csak rendszeretet és összehangolt cselekvés útján érhető el. Isten ma is ugyanezt kívánja. Nem kisebb rendet és rendszert követel meg tőlünk ügyeinek szolgálatában, mint amelyet egykor igényelt… Mindazok, akik érte munkálkodnak, bölcsen végezzék munkájukat, ne hanyagsággal vagy felületesen. Isten csak azoknak a munkájára nyomhatja rá elismerésének pecsétjét, akik a rájuk bízott feladatot hittel és lelkiismeretesen végzik." (Pátriárkák és próféták, A Sínai-hegytől Kádesig c. fejezetből)

JÚNIUS 15.

"Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus és így kiáltott: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből, amint az Írás mondja. Ezt pedig a Lélekről mondta, amelyet vesznek majd az őbenne hívők…" (Ján 7,37-39)

"A Hóreben megütött kősziklából fakadt először élő vízsugár, amely felfrissítette Izráelt a pusztában… Krisztus volt az, aki szava hatalmával felüdítő forrást fakasztott Izráel számára. A megütött kőszikla Krisztus egyik jelképe volt. E jelkép segítségével Isten a legdrágább lelki igazságokat tanítja. Amiként az életet adó víz bő sugárban ömlött a kősziklából, éppúgy árad az üdvösség megtisztító, éltető folyama Krisztusból - »aki megsebesíttetett a mi bűneinkért« (Ésa 53,5) - az elveszett emberiségre. Amiként egyszer ütötték meg a kősziklát, úgy Krisztus is »egyszer áldoztatott meg sokak bűneinek az eltörlése végett« (Zsid 9,28). Nincs szükség több, vagy más áldozatra. Akik Isten kegyelmének áldásait keresik, azoknak csak arra van szükségük, hogy Jézus nevében kérjék ezeket, és hogy szívük kívánságát bűnbánó imádságban tárják fel. Az ilyen imák arra indítják a Seregek Urát, hogy Jézus érdeméért gazdagon árassza ki azt az áldást, amelyet az Izráelnek adott élő víz jelképezett.

Az a felüdítő víz, amely feltört és a kiszáradt, kopár földön folydogálva kivirágoztatta a pusztát, életet adva a már-már szomjan halóknak, az isteni kegyelem szimbóluma… Aki Krisztusban lakozik, az megtalálja a kegyelem és az erő soha ki nem apadó forrását. Krisztus megvidámítja és megtisztítja mindazok életét, akik valóban keresik őt… Nemcsak azt a lelket áldja meg, amelyben fakad, hanem az igazságosság szavai és tettei által élő folyam árad belőle másokra is, mely megeleveníti a körülötte lévő szomjazókat.

Krisztus a samaritánus asszonnyal folytatott beszélgetésében a következőket mondta: »Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne« (Ján 4,14). Krisztus itt összeköti a két hasonlatot. Ő a kőszikla, de az élő víz is. Ezek a szép és kifejező képek az egész Bibliában fellelhetők… A Szentírás utolsó oldalán újra ez a meghívás visszhangzik: »Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!« (Jel 22,1; 22,17)" (Pátriárkák és próféták, A sziklából víz fakad c. fejezetből)

JÚNIUS 16.

"Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!"

(1Kor 10,12)

"Nincs olyan indítéka a természetünknek vagy hajlandósága a szívünknek, amelynek ne lenne szüksége pillanatról pillanatra Isten Lelkének ellenőrzésére, felügyeletére… Azért bármilyen nagy legyen is valakinek a lelki világossága, törekedjék arra, hogy alázatosan járjon az Úr előtt, és hittel kérje őt: irányítsa minden gondolatát és ellenőrizze minden szándékát.

Mindazok, akik vallást tesznek hitükről, a legszentebb elkötelezettséggel gyakorolják az önfegyelmet. A Mózesre helyezett teher igen nagy volt. Kevés embert próbált meg olyan keményen az élet, mint őt, de mindez nem lehetett mentség a bűnére. Isten bőségesen gondoskodott népéről, ezért mindaddig, amíg erejére támaszkodunk, nem kell a körülmények játékszerévé válnunk. A legnagyobb kísértés sem lehet mentség a bűn elkövetésére. Bármilyen nagy nyomás nehezedik is az emberre, az elkövetett bűn mindenkor a saját cselekedetünk. A föld, és a pokol összes hatalma sem képes rákényszeríteni valakit a bűn elkövetésére. Sátán mindig a leggyengébb ponton támadja meg az embert, de emiatt még nem törvényszerű, hogy legyőzzön. Bármilyen keménynek vagy váratlannak tűnik is Sátán támadása, Isten gondoskodott számunkra segítségről. Az ő erejével győzhetünk." (Pátriárkák és próféták, A sziklából víz fakad c. fejezetből)

JÚNIUS 17.

"Az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!

Kőszikla, cselekedete tökéletes, mert minden útja igazság!

Hűséges Isten és nem csalárd, igaz és egyenes ő!"

(5Móz 32,3-4)

"Isten elvárja, hogy bevalljuk bűneinket és megalázzuk előtte szívünket, de bíznunk is kell benne, mint gyengéd Atyában, aki nem hagyja el azokat, akik hisznek benne. Sokan közülünk látásban járnak, nem hitben. Hiszünk a látható dolgokban, de nem becsüljük meg Isten igéjének becses ígéreteit. Pedig nem hozhatunk nagyobb szégyent Istenre annál, mintha nem hiszünk abban, amit mond, és kérdésessé tesszük, hogy vajon becsületes-e hozzánk, vagy pedig megcsal.

El kell hinnünk a puszta ígéretet és nem szabad megelégednünk az érzelmekkel a hit helyett. Ha teljesen Istenre bízzuk magunkat, ha a bűnbocsátó Üdvözítő érdemeire támaszkodunk, akkor megkapunk minden kívánt segítséget… Ne csüggedjünk el és ne féljünk! Van Megváltónk, aki irgalmas gondolatokat táplál irántunk. Most is értünk munkálkodik. Hív, hogy forduljunk hozzá tehetetlenségünkben. Ő megment bennünket. A hitetlenségünkkel csak megszégyenítjük őt." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 93-94. l.)

JÚNIUS 18.

"Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is."

(Mát 6,21)

"Sokan vallják ugyan, hogy az Úr oldalán állnak, mégsem így van. Cselekedeteik zöme az ellenfél malmára hajtja a vizet… Miért van az, hogy a hitbeli dolgok csak kevéssé bilincselik le a figyelmünket, a világ viszont leköti testi-szellemi erőnket? Azért, mert erőnk teljes bedobásával végezzük világi dolgainkat, mígcsak gondolataink önkéntelenül ebbe az irányba nem fordulnak. Ezért tartják egyes keresztények nehéznek a lelki életet, és könnyűnek a világi életet. Testüket-lelküket arra szoktatták, hogy abban az irányban fejtsék ki erejük legjavát. Egyetértenek ugyan Isten szavának igazságaival, de elmulasztják annak gyakorlati életükben való megvalósítását… Rá kell nevelnünk magunkat arra, hogy gondolataink a lelki dolgokra összpontosuljanak. A gyakorlat, az edzés majd magával hozza az erőt…

Ezrek panaszkodnak: »Nem tudom, mi van velem, nincs bennem lelki erő, nem örülök az Isten Lelke dolgainak..«. Addig erősítették világi érdekeltségeiket, mígcsak képességeiket teljesen le nem foglalták ezek a dolgok. A lelki dolgokban viszont erőtelenek, akár a csecsemők… Idegen számukra a menny nyelve… Feltétlenül arra kell szorítanunk gondolatainkat, hogy szeressék a tisztaságot. Serkentenünk kell magunkban a lelki dolgok szeretetét. Igen, feltétlenül ezt kell tennünk, ha növekedni akarunk az istenfélelemben és az igazság ismeretében." (Bizonyságtételek II. kötet, 262, 265. l.)

JÚNIUS 19.

"Krisztus váltott meg minket a törvény átkától,

átokká lévén érettünk." (Gal 3,13)

"Némelyek azt képzelik, hogy Krisztus… bár magán érezte az Atya haragját, mégis szörnyű szenvedésein át is tudta, hogy az Atya szereti őt és elfogadja, hogy a halál tátongó torkát is tündöklő reménység világította be, s hogy soha el nem hagyta őt az eljövendő dicsőség bizonyossága. Ez súlyos tévedés.

Isteni Urunk emberré válása, megaláztatása és áldozata sokakban nem kelt megdöbbenést. Nem rázza meg jobban lelküket, és nem tesz mélyebb benyomást az életükre, mint bármelyik vértanú halála. A hit mártírjai közül sokan lassú kínzások között szenvedték el a halált, egyeseket pedig keresztre feszítettek. Mennyiben különbözik hát Isten szeretett Fiának a halála az ő haláluktól? Igaz, hogy a legkegyetlenebb halállal halt meg a kereszten, de ami a testi kínokat illeti, mások is ugyanúgy megszenvedtek szeretetből őérte. Miért volt akkor borzalmasabb Krisztus halála, mint bárki másé, aki az életét áldozta fel érte? Ha Krisztus szenvedése csakis testi kínokból állt, akkor nem volt gyötrelmesebb a halála, mint sok vértanútársáé.

A testi szenvedés azonban csak elenyésző része volt Isten Fia kínszenvedésének. Őrá a világ bűnei nehezedtek és Atyja haragjának a tudata, amint elviselte a megszegett törvényért járó büntetést. Ez törte meg isteni lelkét. Az sodorta őt a végső gyötrelmekbe, hogy az Atya elrejtette előle arcát, az az érzés, hogy szeretett Atyja elhagyta őt. Azt a válaszfalat, amelyet a bűn emel Isten és ember közé, teljes súlyában átérezte a Koponyák hegyének ártatlan szenvedője. A sötétség hatalmai telepedtek rá. Egyetlen reménysugár sem világította be előtte a jövőt… Bár a gonosz angyalok ezrei szorították gyűrűjükbe, a szent angyalok mégsem kaptak engedélyt, hogy harcba szálljanak velük. Nem kaptak engedélyt, hogy vigasztalják a lelkében gyötrődő Isten Fiát… Ekkor szakadtak le ajkáról a szavak: »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?« A vértanúk halálát nem lehet összehasonlítani Isten Fiának gyötrelmeivel." (Bizonyságtételek II. kötet, 212, 215. l.)

JÚNIUS 20.

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannak mérnek néktek." (Mát 7,1-2)

"Olyannyira különbözünk egymástól hajlamainkban, szokásainkban és neveltetésünkben, hogy a meglátásaink, vélekedéseink is különböznek… Nincs két ember, akinek a tapasztalata minden részletében ugyanaz lenne. Ami az egyiknek próba, nem az a másik számára… Az emberi természet oly gyarló, oly tudatlan, és annyira hajlamos a félreértésre, hogy mindenki legyen igen óvatos a másik megítélésében…

Sokan csak kevés terhet hordoztak, szívük csak kevéssé ismerte meg az igazi aggodalmat. Oly kevés bajt és szenvedést viseltek el másokért, hogy nem tudják megérteni az igazi teherhordozók munkáját. Nem képesek megérteni a terhüket, mint ahogyan a gyermek sem érti meg teljesen apja gondját és fáradságos munkáját. Csodálkozhat apja aggodalmain és bajain, amelyek szükségtelennek tűnnek fel előtte. De amikor az évek során élettapasztalatot szerez és saját magának is hordania kell a terheket, akkor visszatekint apja életére és megérti azt, ami egykor felfoghatatlan volt a számára… Sok teherhordozó munkáját nem értik meg, fáradozásaikat nem értékelik, amíg a halál el nem szólítja őket. Amikor aztán mások veszik fel a terhet, amit ők letettek és mások találkoznak azokkal a nehézségekkel, amelyekkel ők szembeszálltak, akkor megértik, hogy milyen próbán ment át a hitük és a bátorságuk… A tapasztalat megtanítja őket az együttérzésre… Vigyázzunk, nehogy a kezünkbe vegyük az ítélet munkáját, amely Istenre tartozik!" (Boldog élet, Társas élet c. fejezetből)

JÚNIUS 21.

"Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól." (Péld 4,24)

"Állandóan éreznünk kell a tiszta gondolatok megnemesítő erejét. A lélek számára az egyedüli biztonság a helyes gondolkodás. »Amint az ember gondolkodik az ő szívében, olyan ő« (Péld 23,7) Az önuralom ereje gyakorlat által erősödik. Ami először nehéznek látszik, az állandó ismétlés által könynyűvé válik, míg végül a helyes gondolkodás és helyes cselekvés szokásunkká válik.

Gyakoroljuk azt a szokást, hogy másokról csak jót mondjunk. Időzzetek a jó tulajdonságainál, akikkel kapcsolatban álltok, és a lehető legkevesebbet lássatok meg a mulasztásaikból. Amikor abban a kísértésben vagytok, hogy panaszkodjatok afelől, amit valaki mondott vagy tett, helyette dicsérjetek valamit annak a személynek az életében, vagy jellemében… Sohase fizetődik ki az, ha a sérelmeinkre gondolunk… Nem engedhetjük meg magunknak, hogy mások bűneinek és hibáinak emlékével éljünk. A gonosz beszéd kétszeres átok, amely súlyosabban nehezedik a beszélőre, mint a hallgatóra. Aki elveti a széthúzás és viszály magvait, a saját lelkében aratja le halálos gyümölcsét. Ha mások hibáinál időzünk, ugyanazon jellemre változunk át.

Jézus szemlélése által azonban… az ő képmására változunk el. Ha szemléljük azt a magasztos eszményt, amit az ő földi élete képvisel, akkor tiszta és szent légkörbe, Isten jelenlétébe emelkedünk fel, és olyan fény árad belőlünk, amely beragyogja mindazokat, akikkel kapcsolatban vagyunk." (Boldog élet, A tiszta gondolatok ereje c. fejezetből)

JÚNIUS 22.

"Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy tőletek ítéltessem meg, vagy bárminemű emberi ítéletnaptól, sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra nézve, de nem is ebben vagyok megigazulva, aki ugyanis engem megítél, az Úr az." (1Kor 4,3-4)

"A nagy hírnév az emberek között, olyan akár a homokba írt jel, de a szeplőtlen jellem örökre megmarad. Isten adta az értelmi képességedet, amellyel felfoghatod az ő ígéreteit. Jézus pedig készen áll megsegíteni téged egy erős, kiegyensúlyozott jellem kialakításában. Akiknek ilyen a jellemük, azoknak sohasem kell azért aggódniuk, hogy nem sikeresek világi ügyeikben. »A világ világossága« ők. A belőlük áradó világosságot Sátán nem tudja elpusztítani vagy hatástalanítani. Istennek nem az a terve, hogy az élet harcában emberek rokonszenve és dicsérete tartsa fenn szolgáit… Harcolják meg a hit nemes harcát, állják a megpróbáltatásokat Isten erejével, minden nehézségben!

Isten a menny minden kincsét kitárta előttünk, amikor nekünk ajándékozta Fiát, aki - jellemének tökéletessége által - teljességgel képes arra, hogy felemeljen, megnemesítsen és felkészítsen bennünket a hasznos földi és mennyei életre… Isten azt akarja, hogy tevékenyen élj. Nem magadat lebecsülve, csüggedten, hanem erős hittel és reménnyel, derűsen és örömmel képviselve Krisztust a világban. Jézus vallása az öröm, béke és boldogság vallása." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 255-256. l.)

JÚNIUS 23.

"Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok…" (1Pét 2,25)

"Atyámfiai, ha valaki tiközületek eltévelyedik az igazságtól,

és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy… lelket ment meg a haláltól." (Jak 5,19-20)

"Milyen keveset találunk Krisztus szánakozó gyengédségéből az ő hitvalló követői között. Ha valaki megbotlik, a többiek veszik maguknak a bátorságot, hogy a lehető legsötétebb színben tüntessék fel az esetet. Könyörtelen szigorral bánnak el testvéreikkel, pedig talán ők is ugyanolyan bűnösök más tekintetben. Úgy tüntetik fel a tudatlanságból, meggondolatlanságból, vagy gyengeségből elkövetett tévedést, mint előre eltervezett, szándékos bűnt. Némelyek, ha letérni látnak valakit a helyes útról, karbatett kézzel mondják: »Ugye megmondtam! Tudtam, hogy megbízhatatlan«. - Ez Sátán álláspontja. Ujjonganak, mert gonosz gyanúsításaik igaznak bizonyultak…

Emelkedjünk hitben magasabb színvonalra, mert méltatlanok vagyunk a keresztény névre. Műveljük Krisztus lelkületét, amellyel a bűnösök megmentésén fáradozott. A tévelygők ugyanolyan kedvesek előtte, mint mi. Irgalmának ugyanolyan győzelmi jelvényeivé, országának ugyanolyan örököseivé válhatnak, mint mi… Csakis azok élnek Krisztusért, csakis azok hoznak nevére tisztességet, csakis azok méltóak Mesterükhöz, akik igyekeznek megmenteni az elveszetteket." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 283, 285. l.)

JÚNIUS 24.

"(Isten) azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön

és az igazság ismeretére eljusson." (1Tim 2,4)

"Komoly érték az ember, akit Isten teremtett és Krisztus váltott meg. Az előtte álló lehetőségek és lelki előnyök miatt, melyeket kapott, az elérhető képességek miatt, amelyek megelevenedhetnek, ha Isten szava életre kelti őket, a halhatatlanság miatt, amit, ha engedelmeskedik Istennek, az élet adományozójától elnyerhet. A menny szemében egyetlen ember is becsesebb, mint a föld minden java: házak, földek, pénz. Egyetlen lélek megnyerése érdekében latba kellene vetnünk a rendelkezésünkre álló valamennyi erőt és lehetőséget akár a legvégsőkig. Egyetlen, valóban Krisztushoz megtért lélek a menny fényét sugározza szét maga körül, amely behatol az erkölcsi sötétségbe és más lelkeket is megnyer.

Ha Krisztus otthagyta a kilencvenkilencet, hogy felkutasson egyetlenegy elveszett bárányt, helyesen tesszük-e, ha ennél kevesebbre törekszünk?… Ha kevesebbel is beérjük, szent megbízatásunkat áruljuk el… Senkit se hagyjatok figyelmeztetés nélkül! Mi is lehetnénk a szegény tévelygő lelkek helyében! Adósai vagyunk mindenkinek, és kötelességünk továbbadni azt, amit nyertünk, hogy az mások megmentését munkálhassa." (Bizonyságtételek VI. kötet, 21-22. l.)

JÚNIUS 25.

"Amikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, a csonkabonkákat, a sántákat és a vakokat. Boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert visszafizettetik majd néked az igazak feltámadásakor." (Luk 14,13-14)

"Krisztus ezekkel a szavakkal állítja szembe a világ haszonleső szokásait az önzetlen szolgálattal, amire ő példát mutatott. Az ilyen szolgálat fejében nem ígér világi nyereséget és elismerést. »Majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor« - mondja. Akkor nyilvánvaló lesz életünk gyümölcse, akkor learatjuk majd azt, amit vetettünk. Legyen ez a gondolat serkentés és bátorítás Isten minden munkása számára. Istenért végzett munkánk ebben az életben gyakran csaknem gyümölcstelennek látszik. Jótettre való igyekezetünk komoly és kitartó lehet, többnyire mégsem látjuk az eredményét. Úgy tűnik, hogy igyekezetünk kárbavész… A munkásnak szembe kell szállnia az akadályokkal, az ellenállással és a keserű, szívfájdító csüggedéssel… Mindezek ellenére áldott jutalomnak tartja Isten munkáját… Tudja, hogy a dicsőség Urával működik együtt. Ez a gondolat megédesíti fárasztó munkáját, megedzi akaratát, megacélozza lelkét.

Isten napján mindenki, aki eszközül szánta oda magát a Szentlélek munkálkodásához, meg fogja látni életének gyümölcseit. A szegény özvegy, aki az Úr kincstárába helyezte el két fillérét, alig értette, mit is tett. Önfeláldozó példája azóta ezrek szívére hatott, minden korban. Ajándékokat szerzett Isten kincstára számára. Segített misszió-állomásokat eltartani, kórházakat alapítani, szegényeket táplálni, mezíteleneket felruházni… és hirdetni az igazságot… Isten napján az özvegy megláthatja majd tettének hatását… Milyen is lesz azoknak a hálája, akik a menny udvaraiban üdvözölni fognak bennünket, akik aggódó szeretettel viselték szívükön a sorsunkat, hogy üdvözülhessünk! Akik nem a maguk kedvtelésére éltek, hanem az emberek áldására, hogy fog ujjongani a szívük a meglepetés örömmámorától! Valóság lesz számukra az ígéret: »Boldog leszel, mert megfizettetik néked az igazak feltámadásakor«." (Bizonyságtételek VI. kötet, 305-306, 310, 312. l.)

JÚNIUS 26.

"Jól tudom, ó én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívemből, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, amely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akarata szerint adta ezeket néked. Ó, Uram,… tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében!…" (1Krón 29,17-18)

"Dávid önfeláldozásra szólította a népet, amikor átruházta Salamonra a templomépítés felelősségét. Ezt kérte a sokaságtól: »Ha valaki még adni akar, szabad akarata szerint, töltse meg az ő kezét ma és adjon… az Úrnak…« (1Krón 29,5)

Ilyen szolgálatkészséggel és derűs önmegtagadással ma ritkán találkozunk. Isteni Mesterünk példát mutatott arra, hogyan kell tanítványainak dolgozniuk: »Kövessetek engem, és én azt művelem, hogy embereket halásszatok!« (Mát 4,19) Nem kínált fel meghatározott összeget szolgálatuk jutalmául. Osztozniuk kellett az ő önmegtagadásában. Ne a kapott bérért dolgozzunk! Szolgálatunkra, amelyet Istenért végzünk, ne késztessen semmi önző indíték! Az önzetlen odaszentelődés és áldozatos lelkület volt és lesz mindig az Istennek kedves szolgálat legfontosabb jellemzője. Urunk és Mesterünk azt akarja, hogy egyetlen önző szál se szövődjék az ő munkájába. Igyekezetünkbe bele kell vinnünk azt az ügyességet, szaktudást, pontosságot és bölcsességet, amelyet a tökéletesség Istene a földi templom építőitől is elvárt. Munkánk közben azonban sohase felejtsük el, hogy a legjobb képességeink és a legnagyszerűbb szolgálataink is csak akkor kedvesek Isten előtt, ha az »én«-t az oltárra tesszük égőáldozatként." (Próféták és királyok, 41-43. l.)

JÚNIUS 27.

"Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, nyisd szét a te szád és betöltöm azt!" (Zsolt 81,11)

"Gilgálban történt, amikor még tartott az éhség, hogy Elizeus próféta száz embert táplált egy »Baál Sálisából« jövő férfi ajándékából, aki a következőket hozta: »Első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában«. Az ajándék érkezésekor Elizeus ezt mondta az ő szolgájának: »Add a népnek, hadd egyenek. Felelt az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek. Ő pedig mondta ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. És eleikbe adta, és ettek és még maradt is belőle, az Úr beszéde szerint« (2Kir 4,42-44).

Az Úr Jézus azóta is - ha nem is mindig ilyen feltűnően és kézzel foghatóan - újra és újra betöltötte az emberek szükségletét. Ha tiszta lelki látásunk lenne, hamarabb felismernénk, hogy Isten könyörületesen bánik az emberrel. Az ő áldása nyomán lesz a kicsiny mennyiség is elegendő. Isten keze meg tudja százszorozni a keveset. Készleteiből asztalt terít a kietlenben… Krisztus földi szolgálata idején, amikor hasonló csodát tett, ugyanaz a hitetlenség mutatkozott meg, mint ami a régi időkben. »Minek adjam ezt száz embernek?« - kérdezte Elizeus szolgája. Amikor Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy adjanak enni a tömegnek, ezt válaszolták: »Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hanemha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak« (Luk 9,13).

Ez a lecke Isten gyermekeinek szól minden korban. Amikor feladattal bíz meg az Úr, senki se vizsgálgassa, hogy vajon ésszerű-e a parancs, vagy mit is eredményezhet engedelmes fáradozása. A kezünkben levő készlet talán sokkal kevesebbnek tűnik, mint amennyire szükség van, de az Úr kezében a szükségesnél is többnek bizonyul majd. Világosabban kellene látnunk hogyan, miként viszonyul Isten azokhoz, akiket az ő Fia odaajándékozásával vásárolt meg. Jobban kellene hinnünk Isten földi egyháza előrehaladásában. Erre a látásra és hitre van nagy szüksége az egyháznak ma. Ne vesztegessük az időt a látható erőforrások hiányának a panaszolására! Lehet, hogy a látszat keveset ígér, de a tetterő és az Istenbe vetett bizalom feltárja a tartalékokat. A hálaadással és áldáskéréssel hozzá vitt ajándékot megsokszorozza, amint megszaporította egykor a prófétaifjaknak és az elcsigázott tömegnek adott táplálékot." (Próféták és királyok, 142, 153. l.)

JÚNIUS 28.

"Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál! Akkor minden utadban megismered őt, akkor ő igazgatja a te útjaidat." (Péld 3,5-6)

"Az Úr adta neked a munkádat, nem azért, hogy kapkodj, hanem, hogy nyugodtan, megfontoltan végezd. Az Úr soha, senkit nem kényszerít elsietett, bonyolult lépésekre. Te azonban sok felelősséget összegyűjtöttél magadnak, amelyeket a könyörületes Atya nem helyezett rád. Életedben vadul kergetik egymást az olyan kötelességek, melyeket nem az Úr parancsolt neked. Isten szolgái sohase hagyják ott az egyik kötelességüket elvégezetlenül, vagy félig készen, hogy a másikba kapjanak bele! Aki Isten félelmében és az ő nyugalmával tevékenykedik, az nem dolgozik ötletszerűen, sietve, attól tartva, hogy valami majd tervének az útjába áll.

A terheket, melyeket hordozol, nem mind az Úr rakta a válladra. A többletterhek következményei kihatnak környezetedre. Ha megmaradtál volna a kijelölt munkád mellett,… akkor sokkal többet értél volna el… Ha ragaszkodsz a neked kiszabott részhez, akkor gyorsan tudsz majd dolgozni, istenadta szakértelemmel, anélkül, hogy bármikor is kapkodnál… Állj meg és gondolkozz! Isten ismer, és tudja, hogy csak por vagy. Kétségkívül rászorulsz a tanácsra. Nemcsak azokéra, akik bíztatnak, hogy vágj bele abba, amit oly fontosnak tartasz, hanem az olyan emberek tanácsára is, akik már most tisztábban látják a következményeket, ha bizonyos vállalkozásokba akarsz kezdeni. Ha megfogadod a küldött figyelmeztetéseket, nagy megpróbáltatások elől menekülsz meg." (Bizonyságtételek VIII. kötet, 189, 191. l.)

JÚNIUS 29.

"Az Úrnak fenyítését fiam, ne utáld meg, se meg ne und az ő dorgálását. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, mint az atya az ő fiát, akit kedvel." (Péld 3,11-12)

"A rádszakadó próbákban annak bizonyítékát látom, hogy az Úr figyelemmel kísér, magához kíván vonzani… Örülök, amikor a tapasztalatról olvasok, amelyet átélsz, nem azért, mert szenvedsz, hanem azért, mert annak bizonyságát látom benne, hogy az Úr Jézus vizsgál, hogy lássa belé veted-e hitedet és nyugalmat találsz-e az ő szeretetében. Imádkozom érted, hogy fordulj hozzá, az élő víz forrásához. Ezt a tapasztalatot mindegyikünknek meg kell szereznie, ha valaha is vele akarunk lenni a mennyei hajlékban.

Mikor jól megy a sorod, és mindenki jót mond rólad, akkor fenyeget a leginkább veszély. Nagy tisztelettel körülvett posztra kerültél. Fennáll a veszély, hogy a fejedbe száll a dicsőség és elfelejted, hogy Istentől függsz. Odahelyezett, ahol messzemenő hatást gyakorolhatsz a jó irányba, ha csakis Isten dicsőségét tartod a szemed előtt. Mennyei Atyád szeret téged, és az előtted most oly súlyosnak tűnő megpróbáltatásokkal magához kíván vonzani.

Az leghőbb kívánságom, hogy bejuss Isten városába, nem mint olyan bűnös, aki éppen csak kegyelmet kapott, hanem mint győző. Ha ebben az életben igaz, alázatos és hűséges vagy, akkor gazdagon léphetsz be oda… Hadd ragadják meg gondolataidat Isten irántad való nagy szeretetének bizonyítékai. Ha arra gondolsz, amire törekszel, elmúlik a pillanatnyi, könnyű szenvedés sajgása." (Bizonyságtételek VIII. kötet, 124-125. l.)

JÚNIUS 30.

"Mert kedveli az Úr az ő népét, és a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg." (Zsolt 149,4)

"Ha az ő szeretetében szabaddá leszel, akkor majd túltekintesz az idegesítő megpróbáltatásokon is. Gondolj arra, amit Jézusnak kellett elviselnie érted, s ne feledd el, hogy az a szenvedés, amiben most vagy, annak az örökségnek a része, amit mi, keresztények kaptunk, hogy részt vegyünk az ő szenvedésében, hogy társai lehessünk az ő dicsőségében is.

Ha magad próbálod hordozni, összezúznak a terheid. Súlyos felelősség nehezedik rád. Jézus tud erről, és nem hagy magadra, ha te nem hagyod el őt. Megtiszteled, ha rá, mint Teremtődre bízod a lelkedet. Nem azt várja tőled, hogy a magad erejével hordozd a súlyos felelősségeket. Csak higgy és meglátod Isten szabadítását… Jézus azt akarja, hogy boldog és vidám légy. Azt akarja, hogy istenadta képességeid segítségével tégy meg mindent, amit tudsz, s a többit bízd rá. Ő megsegít és embereket támaszt, akik segítenek terheid hordozásában. Ne hagyd, hogy a rosszindulatú szóbeszéd bántson. Kíméletlenül szóltak Jézushoz is. Te is követsz el hibát, okot szolgáltatva olykor a kemény megjegyzésekre, de Jézus sohasem érdemelte meg az ilyen bánásmódot. Tiszta, szeplőtlen és romlatlan volt. Ne várd el, hogy jobb helyzeted legyen ez életben, mint a dicsőség fejedelmének volt.

Fájdalmasan érint, ha azok közül lesz valaki az ellenségeddé, akiért sokat tettél. De csaknem ugyanezt teszed te is, amikor hátat fordítsz Jézusnak. A legjobb barátod ő, mindent megtett, hogy kivívja a szeretetedet… Vannak a gyülekezetben hűtlen tagok, akik sokkal rosszabbul bánnak Jézussal, mint veled. Ha ma a földön járna, bántalmaznák, szidalmaznák, rágalmaznák őt… Pihenj meg az ő árnyékában. Bölcsességre van szükséged és Jézus adni is fog neked. Ne kételkedj! Minél többet félreértenek, félremagyaráznak, annál több a bizonyíték, hogy a Mesterért dolgozol, s annál jobban kell ragaszkodnod Megváltódhoz. Minden nehézség ellenére légy nyugodt, zavartalan, türelmes, elnéző! Ne gonosszal, hanem jóval fizess a gonoszért! Nézz a létra legfelső fokára! Isten áll ott. Dicsősége ráragyog minden mennybe igyekvő lélekre. A létra maga Jézus. Menj fel rajta, kapaszkodj bele, s nemsokára belépsz az Úr örök országába." (Bizonyságtételek VIII. kötet, 126, 131. l.)