Július

JÚLIUS 1.

"Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2Kor 4,17-18)

"Kívánom, hogy bejuss a mennybe. Nem ismerek senkit, aki jobban értékelné a mennyet, mint te. Oly fáradhatatlanul dolgoztál az emberek szenvedésének enyhítéséért. Megfosztottad magad az alvástól, az étkezéseket csökkentetted, megvontad magadtól az anyagi világ élvezetét. Látszólag alig süt ösvényedre a Nap, csak hosszú, szűnni nem akaró árnyék fekszik rajta… Neked valóban Jézusra kell tekintened, és a »létra« tetején ragyogó dicsőségre szegezned a tekinteted. Csakis Krisztus által juthatsz a mennybe, ahol minden tiszta, szent, békés és áldott lesz. Oly dicső, hogy azt halandó le sem írhatja. Kifogyhatatlan áldás lesz az áldott örökkévalóság, amelyben új meg új dicsőség tárul fel a soha nem szűnő korszakokon át.

El kell jutnod oda. Bármit veszítesz idelent, határozz, tökéld el, hogy el akarod nyerni az örök életet. Soha ne csüggedj, hiszen örökkévaló karok ölelnek át… Nem marad el jutalmad ebben az életben, de az eljövendőben sem… Attól tartottam, hogy elveszíted a hited és a bátorságod. Növekedj az istenfélelemben és az igazság ismeretében! Kerülj közelebb testvéreidhez! Bármi történjék is, ne veszítsd el Krisztusba és testvéreidbe vetett bizalmadat, az igazsághoz pedig ragaszkodj!" (Bizonyságtételek VIII. kötet, 131-132. l.)

JÚLIUS 2.

"Mondta Mózes a népnek: Ne féljetek… nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik rajtatok!… Az Úr hadakozik tiérettetek, ti pedig veszteg legyetek. És szólt az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el." (2Móz 14,13-15)

"Nagyon fontos, hogy higgyünk Isten szavának, és azonnal engedelmeskedjünk az ő parancsának, addig, amíg Isten angyalai várakoznak, hogy segíthessenek nekünk. A gonosz angyalok is készek viaskodni minden lépésért. Amikor Isten gondviselése azt parancsolja gyermekeinek, hogy menjenek előre, amikor Isten kész arra, hogy nagy dolgokat vigyen véghez az övéiért, akkor Sátán arra kísérti őket, hogy habozásukkal és késlekedésükkel magukra vonják az Úr nemtetszését. Sátán igyekszik lángra gyújtani a viszály és a civódás lelkületét, felkelteni a zúgolódást, a hitetlenséget és így megfosztani Isten gyermekeit azoktól az áldásoktól, amelyekkel Isten meg akarja ajándékozni őket.

Isten szolgái a perc emberei kell legyenek, akik amilyen gyorsan csak lehet készen állnak az indulásra és előrehaladásra, amint az isteni gondviselés megnyitja előttük az utat. Bármiféle késlekedés a részükről időt ad Sátánnak vereségük előkészítésére." (Pátriárkák és próféták, Vándorlás Edom körül c. fejezetből)

JÚLIUS 3.

"Íme, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke,

az igaz pedig az ő hite által él." (Hab 2,4)

"Sokan nem hajlandók elfogadni Krisztust, addig amíg nem válik egyszerűvé és világossá előttük az üdvösség tervének titka. Nem hajlandók arra, hogy a hit szemével nézzenek fel Krisztus keresztjére, bár látják, hogy azok az ezrek, akik ezt tették, azonnal megérezték a sugárzó erő teljességét. Sokan a filozófia útvesztőjében barangolva keresik azokat az észokokat és bizonyítékokat, amelyeket sohasem fognak megtalálni, miközben elvetik azokat a bizonyságokat, amelyeket Isten az ő jóságában megadott. Visszautasítják Istennek azt a kérését, hogy járjanak az igazság napjának világosságában. Nem akarják ezt megtenni addig, amíg e nap fényének okát meg nem értik.

Mindazok, akik kitartanak ezen az úton, soha nem jutnak el az igazság ismeretére. Isten elegendő bizonyítékot ad nekünk, amelyre alapként építhetjük hitünket. Aki ezt a bizonyítékot nem fogadja el, lelkileg sötétségben marad. A mi kötelességünk az, hogy tekintsünk fel Krisztusra, akit a felemelt érckígyó jelképez. Tekintsünk fel a hit szemével, mert ez ad nekünk életet !" (Pátriárkák és próféták, Vándorlás Edom körül c. fejezetből)

JÚLIUS 4.

"Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened, mindenben, amiben jársz." (Józs 1,9)

"Amikor az izráeliták először készültek bevonulni az ígéret földjére,… a népek között még nem volt általános az izráelitáktól való félelem és nem sok előkészületet tettek annak érdekében, hogy ellenálljanak az előrenyomulásuknak. Most azonban, amikor az Úr azt parancsolta Izráelnek, hogy törjön előre a megígért föld felé, már éber, hatalmas… és jól képzett hadseregekkel kellett megütközniük, amelyeket alaposan felkészítettek a feltartóztatásukra. Az Óggal és Szihonnal való küzdelemben Izráelnek ugyanabban a próbában kellett megállnia, amelyben atyáik elbuktak. A próbatétel azonban most sokkal keményebb volt mint akkor, amikor Isten először parancsolta meg Izráelnek, hogy induljanak előre. A nehézségek megszaporodtak azóta, mivel nem voltak hajlandók előrenyomulni az Úr nevében akkor, amikor erre először parancsot kaptak.

Így teszi próbára Isten ma is az ő népét. Ha elveszítik a türelmüket, akkor ugyanarra a pontra viszi vissza őket, de másodszorra ez a próba keményebb és megterhelőbb lesz, mint előzőleg. Ez addig folytatódik, míg vagy megállják a próbát, vagy ha még mindig lázadoznak, Isten visszavonja tőlük világosságát és sötétségben hagyja őket…

Mindenkit, aki igyekszik a kötelesség ösvényén járni, időnként megtámad a kételkedés és a hitetlenség. Útját néha olyan akadályok torlaszolják el, amelyek látszólag leküzdhetetlenek. Ezek az akadályok elgyengítik azt, aki átadja magát a csüggedésnek. Isten azonban éppen ilyenkor mondja: Indulj előre! Bármi áron is teljesítsd a kötelességedet! Azok az akadályok és nehézségek, amelyek oly félelmeteseknek tűnnek, hogy rettegéssel töltik meg a szívedet és lelkedet, eltűnnek, ha elindulsz az engedelmesség ösvényén és alázatosan bízva Istenben haladsz előre." (Pátriárkák és próféták, Básán bevétele c. fejezetből)

JÚLIUS 5.

"Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Ó Izráel, ha te meghallgatnál engem!… De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem. Otthagytam azért őket szívüknek keménységében, hogy járjanak a maguk tanácsa szerint. Ó, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én útjaimon járna!" (Zsolt 81,9. 12-14)

"Az Úr megengedte Bálámnak, hogy egy bizonyos pontig kövesse a saját akaratát, mivel olyan határozottan ragaszkodott ahhoz. Bálám nem törekedett Isten akaratának cselekvésére, hanem a saját elhatározását követte, és ehhez igyekezett megszerezni az Úr jóváhagyását. Ma is vannak, akik hasonlóan viselkednek. Nem lenne nehéz kötelességük felismerése, ha az összhangban lenne természetes hajlamaikkal. A Biblia világosan eléjük tárja, vagy a körülményeik, a józan eszük mutatják meg a kötelességüket. De mivel ezek a bizonyítékok ellentétben állnak a vágyaikkal, gyakran félreteszik őket, és ehelyett Isten elé mernek járulni, hogy tőle tudakolják meg a kötelességeiket. Nagy lelkiismeretességgel hosszan, komolyan imádkoznak a világosságért. Istenből azonban nem lehet gúnyt űzni. Az ilyen embereknek gyakran megengedi az Úr, hogy a saját vágyaikat kövessék, de azután ennek a következményeit is el kell szenvedniük… Ha valaki világosan látja a kötelességét, akkor ne merészeljen Isten elé járulni, hogy mentse fel őt annak teljesítése alól! Ellenkezőleg, inkább kérjen erőt és bölcsességet Istentől szavának teljesítéséhez, alázatos és engedelmes lélekkel." (Pátriárkák és próféták, Bálám c. fejezetből)

JÚLIUS 6.

"Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e valamit ő, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené? Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak, és ha Ő áld, én azt meg nem fordíthatom. Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene van ővele." (4Móz 23,19-21)

"Bálám most megértette, hogy amíg Izráel Isten oltalma alatt áll, addig nincs az a nép vagy nemzetség, amely képes lenne uralkodni rajta, még ha Sátán van is a segítségére minden hatalmával… Az egykor Izráel iránt megnyilvánult isteni jóindulat a bizonyítéka és biztosítéka annak, hogy Isten oltalmazó gondoskodása az ő engedelmes és hűséges gyermekei iránt megvolt és meg is marad minden korszakban. Amikor Sátán arra indítja a gonosz embereket, hogy hamis színben tüntessék fel, és gyötörjék, pusztítsák Isten népét, akkor erre az eseményre kell visszaemlékeznünk. Ennek az eseménynek a világosságában kell megerősítenünk Istenbe vetett bátorságunkat és hitünket." (Pátriárkák és próféták, Bálám c. fejezetből)

JÚLIUS 7.

"Megőriztem az Úrnak útjait, és nem távoztam el gonoszul az én Istenemtől. Mert minden ítélete előttem van, az ő rendeléseit nem hánytam el magamtól. Őrizkedtem az én vétkemtől." (Zsolt 18,22-24)

"Bálám is, Júdás is nagy világosságot kaptak Istentől és különleges kiváltságokat élveztek, de egyetlen dédelgetett bűnük megmérgezte egész jellemüket, majd a vesztüket okozta. Veszélyes dolog megengedni azt, hogy Isten akaratával és törvényével ellentétes érzések éljenek a szívben. Egyetlen dédelgetett bűn is apránként lealacsonyítja a keresztény jellemet, és annak nemes erőit az ördögi célok szolgálatába állítja. Egyetlen rossz szokás elnézése, megengedése, egyetlen kötelesség semmibevétele lerombolja a lélek védőbástyáit és megnyitja az utat Sátán előtt. Az az egyetlen biztos eljárás, ha naponta elmondjuk őszinte szívből jövő imádságainkat, úgy mint ahogy Dávid is tette: »Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim« (Zsolt. 17:5)." (Pátriárkák és próféták, Bálám c. fejezetből)

JÚLIUS 8.

"Továbbá atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok!" (Fil 4,8)

"Hosszú és a világ előtt ismeretlen előkészítő folyamat megy végbe a szívben, mielőtt a keresztény nyilvános bűnt követne el. Nem hirtelen zuhan alá az elme a tisztaságból és szentségből a romlottságba, bűnbe és gonoszságba. Időbe telik, míg azok, akik az Isten képére teremtettek, sátáni szintre süllyednek. Szemlélés által változunk el. A tisztátalan gondolatok megtűrésével úgy nevelheti az ember az értelmét, hogy az egykor gyűlölt bűn kedves lesz számára.

Sátán minden eszközt felhasznál arra, hogy a bűnt, az önzést népszerűvé tegye. Városaink utcáin nem járhatunk anélkül, hogy ne találkozzunk a bűnök reklámozásával… Annyi lealacsonyító gonoszságot hallunk és olvasunk, hogy az egykor érzékeny lelkiismeret, amely borzalommal fordult el az ilyen jelenetektől, most érdeklődéssel tekint ezekre…

Aki nem akar Sátán prédájává válni, annak jól kell őriznie a lelkéhez vezető utat. Kerülnie kell a tisztátalan gondolatokat sugalmazó dolgok olvasását, szemlélését, vagy meghallgatását. Még véletlenül se kalandozzanak gondolatai olyan területek felé, amelyeket a lelkek ellensége sugall… Szükséges, hogy a Szentlélek állandó befolyása legyen a támaszunk, mert Ő az, aki a gondolatainkat felfelé irányítja és rászoktat arra, hogy tiszta és szent dolgokkal foglalkozzunk." (Pátriárkák és próféták, Hitehagyás a Jordánnál c. fejezetből)

JÚLIUS 9.

"Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között, és tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat!" (5Móz 11,18-19)

"Sátán mindig munkában van és igyekszik elferdíteni azt, amit Isten mondott. Megpróbálja elvakítani az elmét és elhomályosítani az értelmet, hogy ezáltal bűnre vigye az embert. Oly nagyon egyszerűek az Úr követelményei, hogy senkinek sem kell tévelyegnie. Isten állandóan keresi, hogy miként vonja a védelme alá az embert, hogy Sátán ne gyakorolhassa felette a maga gonosz, megtévesztő hatalmát. Az Úr leereszkedett, hogy beszéljen az emberekhez és a saját kezével írja kőtáblákra az élő igéket. Ezeket az áldott, élettel áthatott és igazságban tündöklő igéket tökéletes vezetőként adta át az emberiségnek. Mivel Sátán arra törekszik, hogy elvonja a figyelmet az Úr ígéreteiről és követelményeiről, nekünk annál nagyobb szorgalomra van szükségünk annak érdekében, hogy az Úr igéit a szívünkbe véssük és megerősítsük az emlékezetünkben. Nagyobb figyelmet kellene tanúsítanunk az Úr figyelmeztetései és követelményei iránt…

A Biblia minden fejezete, verse és szava Istentől való üzenet az emberhez. Kössük szabályait jegyül a kezeinkre és a homlokunkra! Ha tanulmányozzuk és követjük ezeket a szabályokat, akkor Isten úgy vezeti az ő mai népét is, mint hajdan Izráelt, nappal felhő-, éjjel pedig tűzoszlop által." (Pátriárkák és próféták, Áldás és átok c. fejezetből)

JÚLIUS 10.

"Végezetre mindnyájan legyetek egyetértőek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek. Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért, sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek." (1Pét 3,8-9)

"Mily gyakran támadnak komoly nehézségek egyszerű félreértésből még azok között is, akiket a legnemesebb indítékok vezetnek. Előzékenység és türelem gyakorlása nélkül komoly és végzetes következmények keletkezhetnek… Míg egyrészt fontos a szigorú és határozott fellépés a bűn elleni eljárásunkban, másrészt éppoly szükséges elkerülni az alaptalan vádaskodást és az elhamarkodott ítéletet. Akinek igaza van, az nyugodt és megfontolt maradhat akkor is, amikor hamis vádakkal illetik. Isten mindent ismer, amit az ember félreért és tévesen magyaráz. Ügyünket nyugodtan a kezébe tehetjük. Akik belé vetik a bizalmukat, azok ügyét biztosan igazolja. Akiket Krisztus Lelke vezérel, olyan szeretettel rendelkeznek, amely hosszútűrő és jóindulattal teljes.

Isten akarata az, hogy népe között egység és testvéri szeretet uralkodjék. Megfeszítése előtt azért könyörgött Krisztus, hogy tanítványai egyek legyenek, amint ő is egy az Atyával, hogy elhiggye a világ az ő isteni küldetését. Ez a rendkívül megindító és csodálatos imádság minden időkre érvényes… Az igazság egyetlen alapelvét se áldozzuk fel, de állandóan törekedjünk arra az egységre, amelyet Jézus imájában elénk tárt. Ez tanítványságunk bizonyítéka." (Pátriárkák és próféták, Kánaán felosztása c. fejezetből)

JÚLIUS 11.

"Amiképpen betelt rajtatok mindaz a jó szó, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólt felőletek, akképpen teljesíti be majd rajtatok mind a rossz szót is,… ha áthágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét… Akkor felgerjed ellenetek az Úr haragja, és hamar kivesztek a jó földről, amelyet ő adott néktek." (Józs 23,15-16)

"Sátán sok embert félrevezet azzal a tetszetős elmélettel, amely szerint Isten annyira szereti az ő népét, hogy mentséget talál a bűneikre. Sátán azt állítja, hogy azok a büntető ítéletek, amelyeket Isten igéjében kilátásba helyez a törvényszegőknek, csak bizonyos erkölcsi célt szolgálnak kormányzatában, de nem teljesednek be szó szerint. - Isten az ő teremtményeivel való bánásmódjában mindenkor megőrizte az igazság alapelveit. Kinyilatkoztatta a bűn igazi jellegét és megmutatta, hogy annak biztos következménye a halál. Sohasem volt, és nem is lesz soha feltétel nélküli bűnbocsánat. Az ilyenfajta megbocsátás az Isten uralmának alapját képező igazságos alapelvek feladását jelentené. Ez megdöbbentené a világegyetem el nem bukott lényeit. Isten hűen bemutatta a bűn következményeit, és ha ezek az intések nem igazak, akkor hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ígéretei beteljesednek? Az az úgynevezett jóindulat, mely félretenné az igazságot, nem jóakarat, hanem gyengeség. Isten az életadó. Törvényei pedig kezdettől fogva az élet érdekében és védelmében adattak." (Pátriárkák és próféták, Józsué utolsó szavai c. fejezetből)

JÚLIUS 12.

"Én megismertettem velük a te nevedet… Hogy az a szeretet

legyen őbennük, amellyel engem szerettél…" (Ján 17,26)

"Mindenki legyen résen, tanulmányozza és gyakorolja a János evangéliuma tizenhetedik fejezetében foglalt tanításokat… Isten szándéka az, hogy gyermekei egységbe forrjanak. Nem arra készülnek talán, hogy ugyanazon mennyben éljenek?… Akik nem akarnak összhangban dolgozni egymással, azok meggyalázzák Istent. A lelkek ellensége örvendezve látja, hogy más malomban őrölnek az Úr gyermekei… Ha felgördítenék a jövő függönyét és látnák széthúzásuk következményeit, akkor bizonyára bűnbánatot tartanának… Isten felhívja népét, hogy változzék meg. Ezekben az utolsó napokban az az egyedüli biztonságunk, ha egyek vagyunk Krisztussal és testvéreinkkel…

A hívőknek mindig táplálniuk kell azt a szeretetet, amely a Szentlélek kiárasztása után az apostolok szívét betöltötte. Készséges engedelmességgel kellett gyakorolniuk az új parancsolatot: »Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket« (Ján 13,34). Olyan szorosan kellett egyesülniük Krisztussal, hogy megüssék követelményeinek mértékét…

De az őskeresztények később hibákat kezdtek keresni egymásban. Hibákon rágódtak, helyet adtak a bírálgatásnak, s így szem elől tévesztették a Megváltót és az ő bűnösök iránt tanúsított nagy szeretetét. Szigorúan vették a külsőségeket, a szertartásokat, szőrszálhasogatók lettek a hit elméletét illetően és követelődzőbbek a bírálatok terén. Afölötti buzgalmukban, hogy másokat elítéljenek, elfeledték a maguk tévelygéseit. Háttérbe szorult a testvéri szeretet tanítása, amit Krisztus hirdetett. És ami a legszomorúbb: észre sem vették a veszteséget. Nem döbbentek rá, hogy eltűnt életükből a boldogság és az öröm, hogy rövidesen sötétségben fognak járni, mert kizárták a szívükből Isten szeretetét… János észrevette a testvéri szeretet csökkenését, és ezért részletesebben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Halála napjáig sürgette, hogy a hívőknek gyakorolniuk kell egymás iránt a szeretetet." (Bizonyságtételek VIII. kötet, 239-242. l.)

JÚLIUS 13.

"Az a parancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti

Istent, szeresse a maga atyjafiát is." (1Ján 4,21)

"Nagyon híjával vagyunk a testvéri szeretetnek a gyülekezetben. Sokan, akik vallják, hogy szeretik az Üdvözítőt, nem törekednek szeretni azokat, akik keresztény közösségben egyesültek velük. Hitünk egy. Mindnyájan egyazon család tagjai vagyunk, ugyanannak a mennyei Atyának a gyermekei, a halhatatlanságnak ugyanazon reménységével. Mily meghittnek és gyengédnek kellene hát lennie a köteléknek, amely egybefűz minket! A világ figyel, látni akarja, hogy vajon a hitünk megszentel-e bennünket. A világiak azonnal észreveszik életünk minden hiányosságát, tetteink minden következetlenségét. Ne szolgáltassunk alkalmat arra, hogy hitünket támadhassák…

Lelkiségünk gyengítésének nincs biztosabb útja annál, mintha irigykedünk egymásra, ha bizalmatlankodunk, ha tele vagyunk hibakereséssel és gyanúsítással… Ez nem felülről származó bölcsesség… Az a bölcsesség, amely felülről származik, békességszerető, szerény, irgalommal és jósággal teljes, nem kérkedő és nem alakoskodó (Jak 3,15. 17)." (Bizonyságtételek VIII. kötet, 242. l.)

JÚLIUS 14.

"Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk,

hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (Ján 17,21)

"A különböző jellemű emberek között uralkodó harmónia és egység a legszembetűnőbb tanúságtétel arról, hogy Isten elküldte az ő Fiát e világra a bűnösök megmentéséért… Jellemünknek összhangba kell kerülnie Krisztus jellemével, akaratunkat alá kell rendelnünk Krisztus akaratának… Akkor majd együtt tudunk dolgozni egymással, az ellentét egyetlen megnyilatkozása nélkül.

Ha apró nézeteltéréseken tépelődünk, ez olyan tettekhez vezet, amelyek széthúzzák a keresztény közösséget. Ne engedjük, hogy az ellenség ilyen előnyökre tegyen szert. Szüntelen közeledjünk Istenhez és egymáshoz… Krisztus követői, ha szétszórtan élnek is a világon, legyenek egyek őbenne. De Isten nem teheti őket eggyé, ha nem hajlandók feladni a saját útjaikat Krisztus útjáért.

Ha Isten népe teljesen elhiszi Krisztus imáját, ha megvalósítják a mindennapi életükben ennek az imának a lényegét, akkor egységes tetteket fogunk látni soraikban. Krisztus szeretetének arany köteléke fog testvért a testvérhez kötni. Ezt az egységet csakis Isten Lelke munkálhatja és érheti el. Aki odaszentelte magát érettünk, meg tud szentelni minket, mint az ő tanítványait. Vele egyesülve, egymással is egyesülni fogunk a legszentebb hitben. Amikor úgy törekszünk erre az egységre, ahogyan Isten megkívánja tőlünk, akkor meg is fog valósulni." (Bizonyságtételek VIII. kötet, 243. l.)

JÚLIUS 15.

"Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." (1Kor 3,9)

"Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban. Akiben ti is együtt építtetek Isten hajlékává a Lélek által." (Eféz 2,21-22)

"Napról napra Isten felügyelete alatt kell állnod. Ő teremtett és ő váltott meg… »Isten munkatársai vagyunk.« Isten minden nap dolgozik épületén, hogy szent templommá váljék. Az ember feladata: együtt dolgozni Istennel. Mindenki váljék pontosan azzá, aminek Isten szánta őt. Tiszta, nemes tettek által építsünk, hogy jellemünk végül arányossá váljék, gyönyörű templommá, melyet Isten is, ember is megbecsül. Ne legyen benne hiba, mert az Úr épülete. Tökéletesen kell illesztenünk minden egyes követ, hogy el tudja viselni a ránehezedő nyomást. Egyetlen rosszul elhelyezett kő kihat az egész épületre… Krisztus egyháza öltsön magára isteni mértéket a világ előtt, mint élő kövekből épült templom,… ahol kő kő mellé illik, és szilárd, megingathatatlan épületet alkot. Nem minden kő egyforma. Némelyik nagyobb, némelyik kisebb, de mindegyiknek megvan a maga helye, amelyet be kell töltenie." (Bizonyságtételek VIII. kötet, 173. l.)

JÚLIUS 16.

"Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt… És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!" (Ján 17,4. 11)

"Isten szabta meg a munkád. De más eszközei is vannak rajtad kívül és nekik is adott feladatot. Az a célja, hogy az igazság megszentelő ereje által mindnyájan Krisztus testének tagjaivá legyünk… Isten népe ne legyen fejetlen, ne hiányozzon soraikból a rend és az összhang, a következetesség és szépség… Az igazság oszthatatlan egység. Ha meg akarunk felelni Krisztus imájának, naponta művelnünk kell az Isten megkívánta egységet. Meghasonlás bontakozik ki azok között, akiknek át kell adniuk a világ számára a könyörület utolsó üzenetét. Ennek nem szabad megtörténnie, mert ijesztően gátolná Isten művének fejlődését. Isten szolgái legyenek egyek, amint Krisztus is egy az Atyával… Akik szeretik Istent és megtartják az ő parancsolatait, azok között ne legyen széthúzás, hanem álljanak szorosan egymás mellett.

Munkánk, ez a nagyszerű munka, melyet Isten nekünk adott, összeköti a szívünket. Ne merészeld levetni a fegyverzetedet. Tartsd magadon mindvégig. Ha az Úr majd elbocsát, akkor eljön az ideje, hogy a lábához fektesd a fegyverzetedet. Beléptél az ő seregébe, hogy szolgálj mindaddig, míg a csata véget nem ér… Az Úr azt akarja, hogy tiéd legyen a győzelem koronája." (Bizonyságtételek VIII. kötet, 174, 176. l.)

JÚLIUS 17.

"Hála az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk… mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között." (2Kor 2,14-15)

"Ha örvendezni akarunk az újföldön a mennyei lények társaságának, akkor már idelenn a mennyei elvek kell, hogy kormányozzanak bennünket. Életünk minden tette kihat másokra. Vagy jó, vagy rossz irányba. Vagy felemelünk másokat a bennünket körülvevő lelki légkör által, vagy romlásba döntjük őket. Mások is érzékelik ezt a bizonyos légkört, hat rájuk és többé-kevésbé utánoznak is minket. Ha személyes példánkkal segítünk másoknak a helyes elvek kialakításában, akkor a jócselekedetekben erősítjük őket. Ők azután ugyanolyan jó hatással lesznek másokra. Így önkéntelenül is százakra és ezrekre terjed ki a belőlünk kiáradó jó befolyás. Ha ellenben tetteinkkel a gonoszság erőit támogatjuk és késztetjük cselekvésre a körülöttünk élőkben, akkor mi is részesek leszünk az ő bűneikben. El kell majd számolnunk az Úr előtt azzal a jóval, amit kamatoztathattunk volna az ő javukra, de mi ezt nem tettük, mert nem Istent tekintettük az erősségünknek, vezetőnknek és tanácsadónknak." (Bizonyságtételek II. kötet, 133. l.)

JÚLIUS 18.

"Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal!" (1Ján 3,18)

"Az igazi szeretet nem elsöprő, tüzes, féktelen szenvedély. Éppen ellenkezőleg. Nyugodt és mély érzés. Túltekint a külső megjelenésen, csak a belső érték vonzza. Az igaz szeretet bölcs és körültekintő, odaadása valóságos és tartós. Isten az élet hétköznapi eseményeiben vizsgáztat és próbál ki bennünket. Ezek árulják el a szív milyenségét. Apró figyelmességek és a szívből fakadó előzékenység építik föl, mint megannyi tégla, a boldogságot. A bátorító, szeretetteljes szavak elhanyagolása, a szolgálatkészség mellőzése a kis dolgokban, ezek eredményezik a boldogtalanságot. Végül mindnyájan rájövünk majd, hogy a javunkra szóló mennyei feljegyzések legnagyobb része a körülöttünk élők boldogsága érdekében tett lemondásból áll. Az is napvilágra jön majd, ha csupán önmagunkkal törődtünk, tekintet nélkül mások boldogságára és jólétére. Ez sem kerüli el mennyei Atyánk figyelmét." (Válogatott Bizonyságtételek, II. kötet, 133. l.)

JÚLIUS 19.

"A szeretet nem keresi a maga hasznát… A szeretet soha el nem fogy." (1Kor 13,5. 8)

"Roppant hatalom a szeretet. A szeretet elvében szellemi és erkölcsi erő van… A tiszta szeretet kiválósága és ereje abban rejlik, hogy jót és csakis jót tesz. Bármit csinálunk is tiszta szeretetből - mégha jelentéktelen és semmitmondó is az emberek szemében -, tökéletesen gyümölcsöző. Isten többre becsüli a szeretetet a tetteinkben, mint cselekedeteink mennyiségét. A szeretet Istentől származik. A megtéretlen szívből nem eredhet, nem növekedhet fel benne ez a mennyei növény, mert csak ott él és virul, ahol Krisztus uralkodik.

A szeretet nem tud tétlenül élni. Minden tette újra növeli, erősíti és kiterjeszti a szeretetet. Ahol az érvek és a tekintély semmire sem mennek, a szeretet ott is győzedelmeskedik. A szeretet nem haszonleső, mégcsak jutalmat sem vár el a fáradozásáért. A szeretet, bár csendesen ható, mégis céltudatos. Szíveket meglágyító és átalakító hatalma van, ezért ragadja meg a bűnösöket, ezért érinti meg lelküket, még akkor is, amikor minden más módszer eredménytelennek bizonyul. Bármilyen hatásos legyen is a felhasznált szellemi képesség vagy tekintély, ha nem párosul nyilvánvaló szeretettel, a bűnösök védekező, elutasító álláspontra helyezkednek, és ellenállásuk egyre csak erősödni fog. Jézusnak rendelkezésére állt az erő a gonosz legyőzéséhez, de az eszköz, amivel ellene küzdött, mégis a szeretet bölcsessége és ereje volt." (Bizonyságtételek II. kötet, 135-136. l.)

JÚLIUS 20.

"Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek,

mindazt ti is úgy cselekedjétek ővelük, mert ez a törvény és a próféták." (Mát 7,12)

"Áldott eredményekben válnak láthatóvá az ilyen életút gyümölcsei… Krisztus a mi példaképünk… A szeretet megszépítette és megnemesítette valamennyi tettét. Nem azt parancsolta nekünk, hogy azt tegyük magunkkal, amit szeretnénk, hogy hasonló körülmények között mások tegyenek velünk, hanem azt, hogy azt tegyük másokkal, amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek hasonló körülmények között. Amilyen mértékkel mi mérünk, aszerint kapjuk vissza. A tiszta szeretet közvetlen őszinteséggel fáradozik, s a cselekedetek bármilyen más elvétől megkülönböztethető. A tekintély szeretete, s a nagyrabecsülés utáni vágy is eredményezhetnek jól rendezett életet és kifogástalan magaviseletet. A magunk nagyrabecsülése is vezethet arra, hogy elkerüljük a gonoszság látszatát. Önző ember is lehet bőkezű, elismerheti az igazságot, alázatos és szeretetteljes is lehet kívülről. Indítékai mégis félrevezetőek és tisztátalanok maradnak. Az ilyen szívből eredő tettek híjával lesznek az élet illatának és a tényleges megszentelődés gyümölcseinek, mert hiányzik belőlük a tiszta szeretet. Ápolnunk és művelnünk kell tehát a szeretetet, mert általa árasztja Isten az ő áldásait." (Bizonyságtételek II. kötet, 136. l.)

JÚLIUS 21.

"Ha nem az Úr az, aki velünk volt, amikor ránk támadtak az emberek, akkor elevenen nyeltek volna el minket, amint felgerjedt a haragjuk ellenünk. Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk… Áldott az Úr, aki nem adott minket fogaik prédájául! Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk." (Zsolt 124,2-3. 6-7)

"Dániel és társai foglyok voltak idegen földön, Isten mégsem tűrte el, hogy ellenségeik irigysége és gyűlölete diadalmaskodjék fölöttük. Az igazak mindig is felülről kaptak segítséget. Hányszor sorakoztatták föl Isten ellenségei a hatalmukat és tudásukat, hogy elpusztítsák annak a néhány őszinte, odaadó embernek a jellemét, tekintélyét és hírnevét, akik Istenben bíztak! De mert az Úr velük volt, senki sem tudta legyőzni őket. Krisztus követői szakadjanak el bálványaiktól és a világtól, akkor a világ sohasem tudja elérni azt, hogy elszakítsa őket Istentől. Krisztus mindig jobbkezük felől álló, mindent betöltő Üdvözítőjük lesz. Őbenne lakozik az Istenség teljessége.

Bármit kérünk imában, ha hisszük, hogy megkapjuk, akkor úgy is lesz. A hit és a bizalom hiánya zúdítja ránk a tanácstalanságot, a kétségbeesett félelmet és a gonosz balsejtelmeket. Isten hatalmas és csodálatos dolgokat fog véghezvinni népéért, ha teljesen belé vetik bizalmukat. Akkor Krisztus az erő soha meg nem szűnő forrása lesz számunkra, jelenvaló segítség a bajban, veszedelemben." (Bizonyságtételek II. kötet, 139-140. l.)

JÚLIUS 22.

"Jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél, és semmi gyönyörűségek ezzel egyenlőek nem lehetnek." (Péld 8,11)

"A Szentírás az igazság tökéletes zsinórmértéke, ezért a nevelésben a legfőbb helyet kell biztosítanunk neki… Az igazi nevelésnek az a feladata, hogy felkészítse az ifjúságot az önálló gondolkodásra, és arra, hogy ne egyszerűen csak kövesse más emberek gondolatait… A tanárok vezessék el tanulóikat az igazság forrásához, azokra az óriási kutatási területekre, amelyek a természetben és a kinyilatkoztatásban tárulnak eléjük.

Így oktatási intézményeink tanult, de gyenge jellemű emberek helyett erős egyéniségeket bocsáthatnak útjukra, akik képesek önállóan gondolkodni és cselekedni, akik nem rabjai, hanem urai a körülményeknek, akik széleslátókörűek, tisztán gondolkodnak és határozott a meggyőződésük.

Az ilyen nevelés több az értelem kiművelésénél. Több a fizikai képzésnél. Megerősíti a jellemet olyannyira, hogy tulajdonosai nem áldozzák fel az igazságot és a becsületességet az önző kívánságok és a világi becsvágy kedvéért. Megerősíti a lelket a Gonosz ellen. Ahelyett, hogy természetük bizonyos adottságai elhatalmasodnának rajtuk és tönkretennék őket, minden indítékukat és vágyukat alárendelik az igazság nagy alapelvének. Mivel Isten jellemének tökéletességét szemlélik, elméjük megújul, és lelkük átalakul Isten képmására. Mely nevelés lehet ennél magasabbrendű? »Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető… A bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél« (Jób 28:15, 18)." (Nevelés, Az igazi nevelés forrása c. fejezetből)

JÚLIUS 23.

"Térjetek vissza szófogadatlan fiak, és meggyógyítom elpártolásotokat…" (Jer 3,22)

"Isten ártatlannak és szentnek teremtette ősszüleinket, mégsem zárta el előlük a gonosz cselekvésének lehetőségét. Úgy is megteremthette volna őket, hogy ne álljon szabadságukban követelményeinek áthágása. Ez esetben viszont nem fejlődhetett volna ki a jellemük. Engedelmességük kikényszerített szolgálat lett volna csupán. Ezért Isten megadta számukra a választás hatalmát engedelmesség vagy engedetlenség között. Kipróbálta hűségüket és szeretetüket, mielőtt elnyerhették volna a kívánt áldásokat…

A jó megismerésének lehetősége biztosítva volt számukra, de a bűn ismeretét és annak következményeit - a keserves munkát, a félelmetes gondot, a csalódást és a bánatot, a fájdalmat és a halált - Isten szeretete visszatartotta tőlük. Isten az ember javát kívánta, Sátán pedig a romlásukra tört… Sátán igyekezett úgy feltüntetni, hogy az igazság gonosszal vegyes ismerete áldás lesz számukra. Úgy állította be, hogy Isten valami nagy dolgot tartott vissza tőlük, eltiltván egyetlen fa gyümölcsét. Hangoztatta, hogy Isten azért tiltotta meg annak a fogyasztását, mert csodálatos bölcsességet és erőt nyújtana. Azt állította, hogy Isten így akarta megakadályozni őket abban, hogy magasabbrendű fejlődésben és nagyobb boldogságban részesüljenek… Éva… megkívánta azt, amit Isten megtiltott. Kétségbevonta Isten bölcsességét, elvetette a hitet, az ismeret kulcsát…

A gyümölcsben magában nem volt semmi ártalmas. Éva bűne pedig nemcsak annyi volt, hogy étvágyának engedett. Bizalmatlanság Isten jóságával szemben, kételkedés a szavaiban és tekintélyének a megvetése - ez tette törvényszegővé ősszüleinket, és hozta be a világba a bűn ismeretét… Az ember mindent elveszített, mert inkább hallgatott a csalóra, mint arra, aki az igazság, akié egyedül az igaz bölcsesség. A gonosz és a jó összekeveredése által az ember elméje zavarttá lett, szellemi és lelki képességei megbénultak." (Nevelés, A jó és gonosz tudása c. fejezetből)

JÚLIUS 24.

"(Jézus Krisztusban) van az ismeret és a bölcsesség minden kincse elrejtve." (Kol 2,3)

"Nemcsak a szellemi, hanem a lelki erő is ott él minden szívben. Az igazság felismerése és a jó utáni vágy tanúskodik erről. E nemes törekvések ellen azonban egy ellenerő is küzd. A jó és a gonosz tudásának fájáról való evés következményeit minden ember tapasztalja. Ott van természetében a rosszra való hajlam, egy olyan kényszer, amelynek külső segítség nélkül nem tud ellenállni. E kényszer leküzdéséhez és annak az eszménynek az eléréséhez, amelyet a lelke legmélyén kizárólagosan értékel, csak egy segítséget talál. Ez pedig Krisztus ereje. Ezzel az erővel való együttműködés az ember legszükségesebb lételeme…

A legmagasabb értelemben véve a nevelés és a megváltás munkája egy, mert a nevelésben és a megváltásban egyaránt igaz, hogy »más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, aki a Jézus Krisztus…« (1Kor 3,11) Az igazi nevelés a megváltozott feltételek mellett is, mindig igazodik a Teremtő tervéhez, az édeni oktatás tervéhez. Ádám és Éva az Istennel való közvetlen érintkezés által nyert tanítást. Mi pedig Jézus Krisztus arcán szemlélhetjük az ő dicsősége ismeretének világosságát." (Nevelés, A nevelés viszonya a megváltáshoz c. fejezetből)

JÚLIUS 25.

"Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók, de mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától." (1Móz 49,22-24)

"A Biblia sok szemléltető példát tár elénk az igazi nevelést illetően. Olyan férfiak nemes példáját mutatja be, akiknek a jelleme isteni irányítás alatt fejlődött, életük pedig embertársaik áldására szolgált. Ezek az emberek Isten képviselőiként álltak a világ előtt. Ezek közé tartozik József…

József olyan kísértéseknek volt kitéve, amelyek együtt járnak a nagy szerencsével… Senki sem állhat meg veszély nélkül egy magasabb tisztségben. Amiképpen a vihar nem árt a völgy virágainak, de kitépi a hegytetőn álló fát, úgy bizonyos kísértések érintetlenül hagyják az egyszerű embereket, de megtámadják a dicsőség és tisztelet magasabb méltóságait. József azonban egyformán kiállta a balsors és a siker próbáját. Ugyanazt a hűséget tanúsította a fáraó palotájában, mint a börtön cellájában. Gyermekkorában tanították meg a szeretetre és az istenfélelemre… Abban a keserűséggel telt életben, amelyet mint idegen és rabszolga élt át a bűn látványa és a pogány istentiszteletek csábításai közepette, amelyek a gazdagság, a műveltség és a királyi fényűzés vonzerejével vették körül, József állhatatos maradt. Megtanulta az erkölcsi kötelesség iránti engedelmesség leckéjét. Minden tettében hűséges volt, és ez a tulajdonsága képesítette őt a magasrendű szolgálatra." (Nevelés, A nagy emberek élete c. fejezetből)

JÚLIUS 26.

"Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mát 5,16)

"A világnak olyan emberekre van a legnagyobb szüksége, akiket nem lehet eladni és nem lehet megvenni. Olyan emberekre, akik a lelkük mélyéig igazak és becsületesek. Olyan emberekre, akik nevén merik nevezni a bűnt, és akik az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket. Olyanokra, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég!

Az ilyen jellem azonban nem a véletlen műve, és nem is a Gondviselés különleges kegyének tulajdonítható. A nemes jellem az önfegyelem gyümölcse, amely akkor alakul ki, ha az ember alacsonyabbrendű természetét alárendeli a magasabbrendűnek, ha önmagát Isten és az emberek szolgálatára, a szeretet szolgálatára szenteli.

Az ifjúság lelkébe kell vésnünk azt az igazságot, hogy amit adományként kaptak, az nem a sajátjuk. Az energia, az idő, az értelem mind csak Isten tulajdonából kölcsönkapott kincsek. Azért minden ifjúnak el kell határoznia, hogy a lehető legjobban használja fel őket. Minden ifjú olyan termő ág, amelyről Isten gyümölcsöt vár, olyan sáfár (vagyonkezelő), akinek növelnie kell a tőkét, olyan világosság, akinek világítania kell e világ sötétségében." (Nevelés, A nagy emberek élete c. fejezetből)

JÚLIUS 27.

"Mert nem noszogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Isten teljes akaratát… Senkinek az ezüstjét vagy aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti magatok tudjátok, hogy a magam szükségleteiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodnak." (Csel 20,27. 33-34)

"Az emberiség egyik legnagyobb tanítója, Pál, elfogadta a szerény és a magasabbrendű kötelességeket egyaránt. Felismerte a fizikai és szellemi munka egyenértékű szükségességét. Kézműves munkával tartotta fenn magát, miközben a művelt világ nagy központjaiban hirdette az evangéliumot.

Pál nagy szellemi képességekkel rendelkezett, és élete, munkássága ritka bölcsesség erejét bizonyította. Olyan bölcsessége volt, amely képes a gyors meglátásokra és szívbeli együttérzést tud tanúsítani, amely az embereket egymáshoz vonja, és azt a vágyat oltja beléjük, hogy a jobbik természetüket kövessék, hogy ezáltal egy értelmesebb életre lelkesítse, ihlesse őket…

A szolgálatban találta meg Pál élete örömét. Ki tudná felmérni élete munkájának eredményeit? Az összes áldásos befolyás között, amelyek enyhítik az emberiség szenvedéseit és életünket a halhatatlanság reménységével dicsőítik meg, mily sok köszönhető Pál és munkatársai fáradozásának!… Mennyit ér az ilyen élet, amely Isten eszköze lehetett mérhetetlenül sok jó és áldott dolog megvalósításában és elindításában? Mi lesz majd az értéke az örökkévalóságban, amikor e munka eredményei mind megmutatkoznak és tanúskodni fognak?" (Nevelés, A nagy emberek élete c. fejezetből)

JÚLIUS 28.

"A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, meglátogatott minket a naptámadat a magasságból. Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!" (Luk 1,78-79)

"Krisztus földre jövetelekor úgy látszott, hogy az emberiség az addigi legalacsonyabb erkölcsi szinten van. A társadalom alapjai meginogtak. Az élet mesterkéltté és hamissá vált. A zsidók Isten Igéjének az erejét nélkülözve csupán csak értelembénító, lélekölő hagyományokat és elgondolásokat tudtak nyújtani a világnak. Isten »lélekben és igazságban« való imádását kiszorította az ember alkotta szertartások végnélküli körforgása. Ez volt a helyzet az egész világon. Minden vallási rendszer elveszítette befolyását az emberek elméjére és lelkére. Mivel az emberek megundorodtak a meséktől és a hamis tanoktól, igyekeztek elfojtani a gondolataikat, vagy pedig hitetlenségbe menekültek.

Az örökkévalóságot kihagyták a számításaikból, csak a jelennek éltek. Miután Isten dolgait nem ismerték el, az emberi dolgokat is semmibe vették. Az igazság, a tisztelet, a feddhetetlenség, a bizalom és a részvét eltűnt a földről. A könyörtelen kapzsiság és a féktelen becsvágy általános bizalmatlanságot szült. A kötelességtudás eszméjét, az erősnek a gyengék iránti kötelezettségét, valamint az emberi méltóság és az emberi jogok eszményeit félredobták, mint egy álmot vagy mesét…

Az emberiség számára csak az az egy remény maradt, hogy új kovászt vessenek az összeférhetetlen tömegek és annak megromlott tagjai közé, hogy ez új életerőt hozzon, és visszaállítsa Isten ismeretét a világban. Krisztus ezért jött, hogy visszaállítsa ezt az ismeretet, eltávolítva az útból a hamis tanokat, amelyek által az állítólagos Istent ismerők hamis színben mutatták be őt. Eljött, hogy kinyilatkoztassa törvényének természetét, és jellemében nyilvánítsa ki a szentség szépségét… Krisztus eljött, hogy bemutassa az isteni alapelvek értékét és erejét az emberiség újjáteremtése érdekében. Eljött, hogy megtanítson bennünket ezeknek az alapelveknek a kifejlesztésére, elsajátítására és alkalmazására." (Nevelés, Istentől küldött tanító c. fejezetből)

JÚLIUS 29.

"Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni a mi erőtelenségeinken, hanem aki megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan, anélkül, hogy vétkezett volna." (Zsid. 4:15)

"Krisztus egymagában átélte mindazokat a kísértéseket és szenvedéseket, amelyek az emberiséget érik. Soha nem támadtak asszonytól született emberre olyan heves kísértések, soha senki nem hordozta úgy a világ bűneinek és fájdalmainak súlyos terhét… Osztozott az emberiség minden tapasztalatában, ezért együtt tud érezni minden megkísértett, megterhelt és küzdő emberrel.

Krisztus szavait tökéletesen szemléltették és támogatták életének cselekedetei. Ő maga volt az, amit tanított. Nemcsak hirdette az igazságot, hanem Ő maga volt az igazság. Ez adott erőt tanításainak.

Soha senki nem gyűlölte úgy a bűnt és nem ítélte el olyan félelem nélkül, mint Krisztus. Jelenléte önmagában is feddést jelentett minden valótlan és aljas dologgal szemben. Tisztasága fényében az emberek tisztátalannak látták önmagukat, életük célját pedig közönségesnek és hamisnak, mégis vonzotta őket Jézus… Ő ott is látott reményt, ahol kétségbeesés és romlás burjánzott. Amikor megkísértett és vereséget szenvedett lelkekkel találkozott, akik közel voltak a pusztuláshoz, nem kárhoztatta őket, hanem áldást nyújtott a számukra… Krisztus minden emberi lényben felismerte a végtelen lehetőségeket. Olyannak látta meg az embereket, amivé lehetnek, átváltozva az ő kegyelme által. Miután reménységgel tekintett reájuk, reménységet sugallt beléjük." (Nevelés, Istentől küldött tanító c.fejezetből)

JÚLIUS 30.

"(A vétkezőnek) bocsássatok meg, és vigasztaljátok őt, hogy a felettébb való bánat valamiképpen fel ne eméssze az ilyet. Azért kérlek benneteket, hogy tanúsítsatok iránta szeretetet." (2Kor 2,7-8)

"A tanítványok közül egyiküknek a története sem szemlélteti jobban Krisztus nevelési módszerét, mint Péteré. Péter vakmerő, magabízó, heveskedő, meggondolatlanul azonnal cselekvő és bosszúálló természetű volt, de nagylelkű is tudott lenni a megbocsátásban. Gyakran hibázott, tévedett, amiért sok dorgálásban részesült. De Krisztus iránti odaadó hűsége, meleg ragaszkodása hasonlóan nagy elismerésben részesült. A Megváltó türelmesen és megkülönböztetett szeretettel bánt lobbanékony tanítványával. Igyekezett letörni önhittségét, hogy megtaníthassa őt az engedelmességre, az alázatra és a bizalomra…

Krisztus nem tudta megakadályozni Péter vereségét, mivel ő nem hagyta el a gonoszt. De kinyújtotta felé a kezét, amikor a hullámok már-már összecsaptak a feje felett. Ha Jézus tekintete szánalom és részvét helyett kárhoztatást fejezett volna ki, amikor előre megjövendölte Péter bűnét, és ha nem intézte volna a reménység szavait is hozzá, milyen sűrű sötétség vette volna körül Pétert! Milyen reménytelen kétségbeesés nehezedett volna a gyötrődő lélekre! A saját magától való megundorodásnak abban az órájában mi tarthatta volna vissza őt attól az ösvénytől, amelyen Júdás elindult végzete felé? A Megváltó nem kímélhette meg tanítványát a lelki gyötrelemtől, de nem hagyta magára keserűségében. Az ő szeretete nem múlik el, nem szűnik meg soha. Emberek, akik átadják magukat a gonosznak, hajlamosak arra, hogy szívtelenül, nyersen bánjanak megkísértett és tévelygő embertársaikkal. Nem tudnak olvasni az emberek szívében, nem ismerik küzdelmeiket és fájdalmaikat. Tanulniuk kell Krisztus szeretetteljes feddéséből, az olyan ütésből, amely azért sebez, hogy meggyógyítson." (Nevelés, Módszereinek szemléltetése c. fejezetből)

JÚLIUS 31.

"Vedd ezt a füledbe,… állj meg és gondold meg az Istennek csodáit!… Avagy a tökéletes tudás csodáit érted-e?" (Jób 37,13. 15)

"Minden teremtett dolog magán viseli az istenség pecsétjét. A természet bizonyságot tesz Istenről. Ha a fogékony elme érintkezésbe kerül a világegyetem csodáival és titkaival, el kell ismernie egy végtelen hatalom munkálkodását… Titokzatos életerő hatja át az egész természetet. Erő, amely fenntartja a megszámlálhatatlan világot a világűrben, erő, amely ott van a nyári szellőben, a lebegő, atomnyi bogárban. Ez ad szárnyakat a fecskének, táplálja az éhes hollófiókákat, ez bontja ki a rügyeket és alakítja gyümölccsé a virágot.

Ugyanaz a hatalom, amely fenntartja a természetet, munkálkodik az emberben is. A csillagokat és az atomokat vezérlő nagy törvények irányítják az emberi életet is… Minden ember az Istennel és törvényeivel való összhangban találhatja meg a maga életterét, munkaterületét… A fizikai, szellemi vagy erkölcsi törvények áthágása annyit jelent, hogy kilépünk a világegyetem összhangjából, és behozzuk az egyenetlenséget, a zűrzavart és a romlást. Aki megtanulja, hogy így értelmezze a természet tanításait, annak a természet lényege kitárul. A világ egy nagy tankönyvvé, az élet egy nagy iskolává válik… A látható szemlélteti a láthatatlant. Az erdő magas fájától a sziklába kapaszkodó zuzmóig, a határtalan óceántól a tengerpart legkisebb kagylójáig, mindenben meglátja Isten képmását és kezenyomát." (Nevelés, Isten a természetben c. fejezetből)