Február

FEBRUÁR 1.

"Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért!" (2Kor 9,15)

"Isten Fia megkezdte az ember üdvösségéért való terv teljesítését, tudva minden lépést, amelyet meg kell tennie, és mind lejjebb szállva annak érdekében, hogy engesztelést szerezzen a bűnei miatt megterhelt, nyögve sóhajtozó világnak. Micsoda megalázkodás! Ámulatba ejtette az angyalokat. Nyelv nem írhatja le, a képzelet nem ragadhatja meg: az örök Ige beleegyezett abba, hogy testté legyen; Isten emberré lett. De még ennél is alább szállt: mint embernek meg kellett aláznia magát, hogy elviselje a sértést, a szidalmazást, a szégyenletes vádakat és a durva bántalmazást. Nem volt elegendő, hogy meg kellett halnia, hogy szembetalálkozzék a megszegett törvény ítéletével, szükséges volt, hogy szégyenletes halállal haljon meg. Önmaga felől mondja a próféta által: »nem fedeztem be arcomat a gyalázat és a köpdösés elől« (Ésa 50,6). Mint helyettes, az ember helyére állt, aki árulóként és lázadóként kerül a törvény ítélete alá. Ennélfogva Krisztus gonosztevőként halt meg a hitszegők helyett, úgy, hogy isteni lelkére halmozódott azok minden bűne. »A bűnösök közé számláltatott« (Ésa 53,12).

A bűnös, elítélt emberért történt a menny Fenségének minden megalázkodása. Lejjebb és lejjebb szállt megalázottságában, hogy kiemelje az embert erkölcsi lealacsonyodottságából, míg végül már nem volt nagyobb mélység, amit elérhetett volna." (1901. 141. sz. kézirat)

FEBRUÁR 2.

"(Az Úr) igazságban járatja az alázatosakat,

és az ő útjaira tanítja meg az alázatosakat."

(Zsolt 25,9)

"Sokkal többet tehetne Isten népéért, ha az igazán alázatos lenne. De csak kevés ember van, akik által nagy dolgokat vihet véghez anélkül, hogy magabízókká válnának és nem felejtenék el, hogy mennyire függnek tőle. Felfuvalkodottak és magabízók vagyunk. Nem kérjük Isten tanácsát, hanem saját elgondolásunk szerint cselekszünk.

Az emberek által kigondolt, legfényesebb terv is haszontalanná válhat, ha nem kérték hozzá Isten tanácsát és segítségét. Eredményes lehet viszont a leggyengébbnek látszó terv is, ha Isten diktálta és van aki alázatos szívvel végrehajtsa… Isten ma is kész együttmunkálkodni népével. Kész arra, hogy nagy tetteket hajtson végre általuk. Az egész menny vágyakozva vár arra, hogy az ember igénybe vegye Isten hatalmát és bölcsességét. Mert a menny Istene az, »aki mindent megcselekedhet, feljebb, hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk« (Eféz 3,20-21)." (Pátriárkák és próféták, Az első bírák c. fejezetből)

FEBRUÁR 3.

"Mikor kiáltottam, meghallgattál, felbátorítottál engem,

lelkemben erő támadt." (Zsolt 138,3)

"Jézus, mint ember, addig könyörgött Isten trónja előtt, míg emberi mivoltát mennyei légkör vette körül, amely összekapcsolta az emberit az istenivel. Istentől nyert életet, melyet az embereknek adományozott.

Olyan komolyan és aggódva könyörögj, mintha földi életed forogna kockán! Maradj Isten színe előtt, míg csak kimondhatatlan vágyak nem kelnek benned az üdvösség után és a bűnbocsánat édes bizonyosságát nem érzed!" (Üzenet az ifjúságnak, 74, 191-192. l.)

"Mindazok, akik Istennek szentelik egész valójukat, állandóan megkapják a Lélek újabb és újabb testi és lelki ajándékát. Kimeríthetetlen mennyei készletek állnak a rendelkezésükre. Krisztus nekik adja saját Lelke leheletét és életet az ő életéből. Isten kegyelme megnöveli és megsokszorozza tehetségüket… Emberi gyengeségükben is képesek lesznek megcselekedni a Mindenható elgondolásait." (Jézus élete, Menjetek el és tanítsatok minden népet! c. fejezetből)

FEBRUÁR 4.

"Avagy elfeledkezett-e könyörülni az Úr? Avagy elzárta-e haragjában az ő irgalmát? És mondtam: Ez az én gyengeségem!… De megemlékezem az esztendőkről, amikor az Úr jobb keze hatalmasan cselekedett." (Zsolt 77,10-12)

"Amikor Dávid az élet nehézségeiről és veszélyeiről gondolkodott (a 77. zsoltár tanúsága szerint), ezek oly fenyegetőnek tűntek, hogy az az érzés kezdte gyötörni, hogy Isten elhagyta őt. Olyan éles fényben látta bűneit, hogy felkiáltott: »Avagy mindörökké elvet-e az Úr?…« (8. vers) Amint kesergett és imádkozott, egyre világosabb látást nyert Isten jelleméről és tulajdonságairól. Arra a meggyőződésre jutott, hogy amikor előzőleg annyira kétségbeesett - elsősorban a saját bűnei miatt - csak egyoldalúan látta Isten igazságát és szigorúságát. Elvetette tehát magától csüggedt gondolatait és érzéseit, úgy mint amelyek lelki erőtlensége, tudatlansága és fizikai gyengesége következményei voltak, amelyekkel szégyent hozott Isten nevére. Megújult hittel kiáltotta: »Ez az én gyengeségem csupán! De megemlékezem az esztendőkről, amikor a Magasságos jobbkeze cselekedett!«… Emlékezetébe idézte, hogy Isten mit cselekedett Izráelért… Hitét szilárdan Istenbe vetette, megerősödött és felbátorodott… Elhatározta, hogy ezentúl nem fog olyan gyorsan emberi ítéletet mondani, nem fog elcsüggedni és nem veti bele magát a reménytelen kétségbeesésbe. Lelke bátorságot vett, amint Isten jellemét szemlélte, az ő hosszútűrését, mindent felülmúló nagyságát és kegyelmét, és látta azt, hogy munkáiban és csodáiban senki és semmi sem korlátozhatja őt." (1896. 4. sz. kézirat)

FEBRUÁR 5.

"Elődbe vetetted a mi álnokságainkat,

titkos bűneinket a te orcádnak világossága elé."

(Zsolt. 90:8)

"Könyörülj rajtam én Istenem!… Rejtsd el orcádat az én

vétkeimtől és töröld el minden álnokságomat!"

(Zsolt. 51:3, 11)

"Minden őszinte, hívő lélek emlékezni fog az Úr szavaira: »Orcád világossága elé vetetted az én titkos bűneimet«. Ritkán látjuk bűneinket olyan éles fényben, mint ahogyan Isten látja. Sokan hozzászoktak egy jól kitaposott bűnös út követéséhez és szívük megkeményedett Sátán hatalmának befolyása alatt. Gondolataikat foglyul ejtik a bennük érvényesülő gonosz hatások. De ha az Úr ereje és kegyelme által ellenállnak a kísértéseknek, szívük és lelkiismeretük - amelyet most már Isten Lelke kísér - érzékennyé válik. Ekkor a bűnt igazi valójában látják meg: felettébb rossznak. Ekkor jön el az az idő számukra, amikor titkos bűneik orcájuk világossága elé vettetnek. Megvallják bűneiket Istennek, megbánják és szégyellik őket. Akkor az Úr orcájának világossága elől az ő háta mögé veti azokat." (1892. 43. sz. levél)

FEBRUÁR 6.

"Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodsz

bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki,

az én szabadítómnak és Istenemnek." (Zsolt. 42:l2)

"Amikor az ember a leggyengébb, akkor kísérti Sátán a leghevesebben. Így szeretett volna diadalmaskodni Isten Fián is. Ezzel a módszerrel már sok embert legyőzött… Amikor kétely vesz körül bennünket, a körülmények kétségekkel töltenek el, nyomor vagy bánat gyötör, Sátán akkor próbálja megrendíteni Istenbe vetett bizalmunkat. Ilyenkor felsorakoztatja előttünk botlásainkat, és Istennel szembeni bizalmatlanságra, szeretetének megkérdőjelezésére sarkall. Azt reméli, hogy elcsüggeszt, és így elengedjük Isten kezét…

Krisztus soha nem hagyja cserben azokat, akikért meghalt. Mi elhagyhatjuk őt, minket legyőzhet a kísértés, de Krisztus soha nem fordul el azoktól, akikért a saját életével fizette meg a váltságdíjat… A menny nem hagyja magukra őket a viszontagságos órában. Látszólag nincs tehetetlenebb annál a léleknél, aki semmiségét érezve teljesen Istenre hagyatkozik, a valóságban mégis ő a legyőzhetetlen." (Próféták és királyok, 110-111. l.)

FEBRUÁR 7.

"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj,

mert én vagyok Istened!" (Ésa 41,10)

"Mindenkit érnek néha keserű csalódások, és mindenkit hatalmába kerít olykor a csüggedés, amikor fájdalom az ember sorsa és nehéz elhinni, hogy Isten még mindig jóságos segítője földi gyermekeinek, amikor annyira gyötrik a bajok, hogy inkább kívánja a halált, mint az életet. Ilyenkor engedik el sokan Isten kezét, és a kétely rabságába, a hitetlenség fogságába esnek…" (Próféták és királyok, 103. l.)

"Ha Sátán kísért benneteket, a kétely vagy hitetlenség egyetlen szavát se ejtsétek ki! Ha sugalmazásait meghallgatjátok, bizalmatlanság és lázadó gondolatok támadnak szívetekben. Ha érzelmeiteket kifejezésre juttatjátok, akkor a kétség minden egyes szava nemcsak magatoknak árt, hanem olyan magvetést eredményez, amely mások szívében is gyökeret ver és mérges gyümölcsöt terem… Legyen életszabályotok, hogy a csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki az ajkatokon." (Jézushoz vezető út, Öröm az Úrban c. fejezetből)

FEBRUÁR 8.

"Aki énhozzám jön, azt én semmiképpen ki nem vetem."

(Ján 6,37)

"Egyesek úgy vélekednek, hogy előbb bizonyos próbaidőt kell kiállniuk, melyben bizonyságát adják annak, hogy teljesen megváltoztak, s csak azután kérhetik az áldásokat, holott most, azonnal igényelhetnék azokat… Abban a bűnös, tehetetlen, alárendelt állapotban, amelyben éppen most vagyunk, jöjjünk Jézushoz. Mint tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte és bűneinket bánva lábaihoz borulhatunk. Szeretetének karjaival átölel, sebeinket bekötözi és minden tisztátalanságunktól megtisztít, mert ebben gyönyörködik… Isten nem úgy bánik velünk, mint mi halandók bánunk egymással… Sátán mindig készen áll arra, hogy megfosszon bennünket a remény és világosság utolsó sugaraitól is, de ezt te ne engedd meg! Ne hallgass a Kísértőre, hanem kiáltsd felé: …Mennyei Atyám irgalmas, s bár szeretetével visszaéltem, áldásait eltékozoltam, mégis hozzá megyek és ezt mondom: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, nem vagyok méltó, hogy fiadnak hivattassam, tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!« (Luk 15,18-19)…" (Jézushoz vezető út, Hit és elfogadás c. fejezetből)

FEBRUÁR 9.

"Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt

megnyeritek, és meglesz az néktek." (Márk 11,24)

"Tanítsátok meg Istenben bízni azokat, akiknek nincsen bizalmuk önmaguk iránt, akik az önbizalom hiánya miatt visszariadnak a felelősség hordozásától. Ily módon sokan, akik eddig háttérben voltak és tehetetlenségükkel csak terhére voltak a világnak, Pállal együtt így kiáltanak fel: »Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít« (Fil 4,13). Kérhetjük bűneink bocsánatát, kérhetjük a Szentlelket, kérhetünk Krisztus jellemével megegyező jellemet, kérhetünk bölcsességet és erőt, hogy akaratát teljesíthessük, valamint minden adományt, amelyet ő megígért. De aztán hinnünk is kell, hogy megkapjuk ezeket, és hálát is kell adnunk értük, ha elnyerjük őket… Az adomány benne foglaltatik már az ígéretekben. Miután kéréseinket az Úr elé terjesztettük, nyugodtan mehetünk a dolgunkra, és biztosak lehetünk abban, hogy Istennek van hatalma megadni azt, amit ígért. Az az adomány, amely hitben már most a tulajdonunkká lett, akkor lesz valósággá, amikor arra a legnagyobb szükség van…" (Nevelés, Hit és ima c. fejezetből)

FEBRUÁR 10.

"Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat,

jó reggel készülök hozzád és vigyázok."

(Zsolt 5,4)

"Minden reggel első dolgotok legyen felajánlani magatokat Istennek. Így imádkozzatok: Fogadj el Uram tulajdonodnak. Minden tervemet lábaidhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra. Maradj velem s engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem! - Ez mindennapi kötelességetek legyen. Minden reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Minden terveteket neki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, amint gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek életeteket napról napra, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá váljék Krisztus életéhez." (Jézushoz vezető út, Növekedés Krisztusban c. fejezetből)

FEBRUÁR 11.

"De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint, böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is! A szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez! Mert könyörülő és irgalmas ő, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, aki bánkódik a gonosz miatt." (Jóel 2,12-13)

"A gyülekezet… inkább kész az aktív munkára, mint az alázatos odaszentelődésre, inkább hajlandó a külső vallásos szolgálatban való foglalatoskodásra, mint a szív belső munkájára. Az elmélkedést és az imádságot mellőzik a sürgés-forgás és a külső dolgok kedvéért. Az igazi vallásosság a szív megüresítésével és megtisztulásával kezdődik és naponkénti ima által tápláltatik. Munkánk állandó előrehaladása és a megnövekedett lehetőségek büszkeséggel és önelégültséggel töltik el sokak szívét. Félő, hogy ez foglalja el Isten szeretetének a helyét… Böjtre, Isten előtti megalázkodásra és imára van szükség, hanyatló buzgóságunk és lankadó lelkiségünk miatt.

Vannak kiegyensúlyozatlan elmék, akik olyan böjtöt kényszerítenek magukra, amelyet az Írás nem tanít… Farizeusi vallásuk nem Krisztustól való, hanem maguk alkották. A saját jócselekedeteikben bíznak az üdvösséget illetően. Hiábavaló módon azt remélik, hogy érdemszerző cselekedeteik révén megnyerik a mennyet, ahelyett, hogy a megfeszített, feltámadott és megdicsőített Üdvözítőre támaszkodnának, ahogy ezt minden bűnösnek tennie kellene." (Bizonyságtételek I. kötet, 556-557. l.)

FEBRUÁR 12.

"Az Isten előtt kedves áldozat: a töredelmes lélek.

A töredelmes és bűnbánó szívet, óh Isten, nem veted te meg!"

(Zsolt 51,19)

"Gyakran szomorkodunk rossz cselekedeteink kellemetlen következményei miatt, de ez még nem bűnbánat. A valódi bűn miatti szomorúság a Szentlélek munkájának eredménye. A Lélek nyilvánvalóvá teszi szívünk hálátlanságát, rámutat arra, hogy semmibe vettük és megszomorítottuk az Üdvözítőt és elvezet bennünket a kereszt lábához, igazi töredelemmel. Minden bűn újból megsebzi Jézust, és amint őreá tekintünk, akit átszegeztek, siratni fogjuk bűneinket, amelyek lelki gyötrelmet okoztak Megváltónknak. Az ilyen bűnsiratás vezet el a bűn valódi megtagadásához." (Jézus élete, A Hegyi beszéd c. fejezetből)

"Ha látjuk bűnösségünket, egyetlen percet se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk. Sokan azt gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek. De vajon saját erődből megjavulhatsz-e?… Őrizkedjetek a hosszas habozástól! Ne halasszátok el a bűneitekből való megtérést, hanem keressétek Jézust és a szív tisztaságát!… Egyedül Istennél van számunkra segítség! Ne várjunk erősebb hitre, kedvezőbb alkalmakra, vagy szentebb jellemre! Magunktól semmit sem érhetünk el. Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk." (Jézushoz vezető út, Bűnbánat c. fejezetből)

FEBRUÁR 13.

"Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymás javára, mint Isten sokféle kegyelmének a jó sáfárai1." (1Pét 4,10)

"A tálentumainkat - bármilyen keveset kaptunk volna is - fel kell használnunk. Nem az a legégetőbb kérdés, hogy mennyit kaptunk, hanem az, hogy mit csinálunk azzal, amit kaptunk. Képességeink fejlesztése elsődleges kötelességünk. Az ember nem tölti be életcélját, ha nem szerez egyre több talentumot és nem lesz napról napra hasznosabb. Krisztusba vetett hitünk megvallásával elkötelezzük magunkat, hogy megtanuljuk mindazt, amire nekünk, mint a Mester munkásainak, lehetőségünk van. Minden képességünket tökéletesítenünk kell, hogy a lehető legtöbb jót tehessük.

Az Úr maga választja ki emberi segítőit, naponként más és más körülmények között próbálva ki, hogy miként illesztheti elképzeléseibe őket. Azokat választja ki, akik szívük őszinteségével törekszenek tervét véghezvinni. Nem azért emeli ki őket, mert tökéletesek, hanem mert a vele való közösség útján tökéletessé válhatnak." (Krisztus példázatai, A talentumok c. fejezetből)

FEBRUÁR 14.

"Drága kincse az embernek az ő szorgalma."

(Péld 12,26)

"Minden kereszténynek kötelessége, hogy rendszerességre, alaposságra és gyorsaságra szoktassa magát. A lassú és kontár munkásnak nincs mentsége. Ha valaki mindig dolgozik, de soha nem készül el, ennek az az oka, hogy nem viszi bele szívét-lelkét a munkába. A lassú, rossz hatásfokkal dolgozó embernek be kell látnia, hogy e hibáján változtatni kell. Fordítson nagy gondot az időbeosztásra, hogy idejét a legeredményesebben használhassa fel. Egyesek ügyes és módszeres munkával öt óra alatt elvégzik azt, amit mások csak tíz óra elteltével. Egyesek állandóan dolgoznak a háztartásukban…, mert nem jól osztják be az idejüket. Lassan pepecselve, sok munkával, keveset végeznek.

Mindenki, aki akar, megszabadulhat nehézkességétől és időt rabló, rossz szokásaitól. Dolgozzunk határozott céllal! Állapítsuk meg, hogy mennyi időre van szükség egy adott feladathoz. Azután feszítsük meg minden erőnket, hogy a megállapított időn belül elvégezzük a munkát! Parancsolni lehet a kéznek, hogy mozogjon fürgébben…

Azok az emberek, akik nem határozzák el céltudatosan, hogy változtatnak a munkamódszereiken, a megszokások rabjai lehetnek, mégpedig a rossz szokásoké. Képességeik fejlesztésével pedig a legjobb munkásokká válhatnának." (Krisztus Példázatai, A talentumok c. fejezetből)

FEBRUÁR 15.

"Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével,

az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával! Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön. Mert ezekben telik kedvem - ezt mondja az Úr." (Jer 9,23-24)

"Amit Isten megértetett velem az örökkévaló dolgokból és az emberek gyengeségéről, mély benyomást tett gondolkodásomra és életemre. Nem látok okot arra, hogy a világi gondolkodású bölcsekben bízzunk… Attól tanulok szívesen, aki teremtette a mennyet és a földet, aki az égre helyezte a csillagokat, aki megszabta a Nap és a Hold pályáját… A szívünk nevelése fontosabb, mint a pusztán könyvekből nyert tudás. Jó, sőt elengedhetetlen megismernünk a világot, amelyben élünk. De ha számításainkon kívül hagyjuk az örökkévalóságot, olyan kudarcot vallunk, amelyet soha nem heverünk ki. A kizárólag csak az emberi tudományban képzett ész nem tudja felfogni Isten dolgait. De ugyanez az ész - ha megtért és megszentelődött - felismeri az igében Isten hatalmát.

Sok igaznak tűnő tudást terjesztenek… Sátán a mennyei udvarokban tanult és ismeri a jót is. Összekeveri az értékeset a hitvánnyal, és ez hatalmat ad neki a csalásra. A tévedés ösvénye gyakran az igazság ösvényéhez közelinek tűnik és alig különböztethető meg attól az úttól, amely a szentséghez és a mennyhez vezet. De a Szentlélek által megvilágosított elme fel tudja ismerni, hogy az ilyen ösvény eltér a helyes úttól. Idő multával óriási távolság választja el a kettőt egymástól. (Bizonyságtételek VIII. kötet, 310-311, 306, 290-291. l.)

FEBRUÁR 16.

"Azután megmutatta nékem Józsuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt állt, és Sátánt, aki jobb keze felől állt, hogy vádolja őt. És mondta az Úr Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet! Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?" (Zak 3,1-2)

"Krisztus követői vétkeztek ugyan, de nem engedték át magukat Sátán hatalmának. Megbánták bűneiket, és alázatos szívvel keresik az Urat. A mennyei szószóló pedig védelmébe veszi őket. Akit a legjobban sért hálátlanságuk, aki ismeri bűneiket, de bűnbánatukat is, kijelenti: »Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán! Én életemet adtam ezekért a lelkekért. Markaimba metszettem fel őket. Lehet, hogy a jellemük tökéletlen és igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok nékik és elfogadom őket«…" (Próféták és királyok, 366. l.)

"Mi magunk nem tudjuk kivédeni Sátán vádjait. Egyedül Krisztus könyöröghet hathatósan értünk. Ő tudja elhallgattatni vádolónkat olyan érvekkel, amelyek nem a mi, hanem az ő érdemein nyugszanak… Ó, ti szegény, bűnbánó halandók, halljátok meg Jézus szavát és higgyétek úgy, amint halljátok: »Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! Eltörlöm törvényszegéseit. Befedezem bűneit. Az ő javára számíttassék be az én igazságom, az én igaz életem!« Hozzánk pedig így szól: »Lásd levettem rólad a te álnokságodat!… Hamisságod eltávozott tőled«… Ó micsoda változás ez!" (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 195. l.)

FEBRUÁR 17.

"Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." (Zsid 10,38-39)

"Isten népe történelmében a nehézségek leküzdhetetlennek látszó nagy hegyei meredtek azok elé, akik igyekeztek véghezvinni a menny szándékát. Ezeket az akadályokat az Úr hitük próbájaként engedte meg. Amikor minden oldalról körül vagyunk zárva, itt a legfőbb ideje, hogy bízzunk Istenben és Lelkének erejében. Az élő hit gyakorlása közben lelkileg megerősödünk és bizodalmunk rendíthetetlenné válik. Így lesz a lélek győzelmes hatalommá.

A hit parancsoló szava előtt eltűnnek az akadályok, amelyeket Sátán helyez a keresztény ember útjába. A menny hatalmasságai sietnek segítségünkre. »Semmi sem lenne… lehetetlen néktek« (Mát 17,20). Ha a világ valamit kezdeményez, azt látványosan és dicsekvéssel teszi. Isten pedig a kicsiny dolgokat szánja az igazság és jogosság dicső győzelmének kezdetéül. Néha csalódásokkal és látszólagos kudarccal neveli munkásait. Azt akarja, hogy megtanuljanak a nehézségeken diadalmaskodni. Az ember könnyen elbizonytalanodik a zűrzavar és akadályok láttán. Pedig ha mindvégig kitartóan bízik, Isten egyengeti az útját, és sikert arat a nehézségekkel vívott küzdelmében." (Próféták és királyok, 370. l.)

FEBRUÁR 18.

"A békesség Istene megrontja Sátánt a ti lábaitok alatt, hamar." (Róm 16,20)

"Az üdvösséget együttmunkálkodás útján nyerjük el. A megtérő bűnös és Isten között szoros kapcsolat létesül… Az eredmény azonban teljesen Istentől függ. Csupán emberi erőfeszítések nem elegendőek, Isten segítsége nélkül teljesen értéktelen próbálkozások. Isten munkálkodik, és az ember is. Az embernek kell ellenállnia a kísértésnek, de az erőt ehhez Istentől nyeri. Így egészíti ki egymást egyrészt a végtelen bölcsesség, részvét és erő, másrészt a gyengeség, bűn és teljes tehetetlenség." (Apostolok története, Rómából írt levelek c. fejezetből)

"Ha a lélek átadja magát Krisztusnak, akkor az új szívet új hatalom uralja. Olyan változás ment végbe, amelyet az ember önmagáért sohasem munkálhat: természetfeletti, mert természetfeletti elemet visz az ember lényébe. A Krisztusnak átadott lélek az ő erődjévé válik, melyet fenntart a lázadó világban… Csak ha átadjuk magunkat Krisztus irányításának, akkor nem uralhat bennünket a Gonosz." (Jézus élete, A világ világossága c. fejezetből)

FEBRUÁR 19.

"A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük!" (Róm 3,31)

"Krisztus olyan áldozatot hozott az ember megmentése érdekében, amely egyedülálló, mert megszabadítja a bűnöst a bűntől, amely minden nyomorúság és baj forrása világunkban. A bűnösre kiterjesztett kegyelem közelebb vonja őt Krisztushoz. Ha erre a vonzásra pozitív választ ad, ha Istenhez bűnbánattal, bűnvallomással közeledik és hisz az evangélium reménységében, akkor Isten nem fogja elvetni. Így nem Isten törvénye gyengül, hanem a bűn hatalma törik meg és a kegyelem pálcája kinyújtatik a bűnbánó bűnösre." (1890. 11. sz. levél)

"Nem abban áll az evangélium munkája, hogy meggyengítse Isten szent törvényét, hanem, hogy segítse az embert, hogy megtarthassa a törvény előírásait… A Krisztusban való hit, amely megmenti a lelket, nem olyan, mint amilyennek sokan bemutatják: »Higgy - kiáltják - csak higgy Krisztusban, és üdvözülsz! Mindössze csak ennyit kell tenned«. Az igaz hit azonban - miközben teljesen Krisztusban bízik az üdvösség tekintetében - elvezet az Isten törvénye iránti teljes tisztelethez és engedelmességhez is. A hit cselekedetek által nyilatkozik meg. János apostol kijelenti: »Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg az ő parancsolatait, hazug az…« (1Ján 2,4) Az ellenség mindenkor azon dolgozott, hogy elválassza egymástól a törvényt és az evangéliumot. Azok azonban kéz a kézben haladnak… Az Úr törvénye a fa, az evangélium pedig annak illatos virága és gyümölcse." (1897. 119. sz. levél)

FEBRUÁR 20.

"Senki sem jöhet énhozzám, hanemha az Atya vonja őt, aki elküldött engem…" (Ján 6,44)

"Ugyanaz az isteni erő, amely a természetet uralja, hat az emberi szívre is, kimondhatatlan vágyat ébresztve benne valami után, ami itt nincs. E világ kincsei nem elégíthetik ki vágyait. Isten Lelke munkálkodik benne, hogy olyan javak után törekedjék, amelyek egyedül nyújthatnak a léleknek békét és nyugalmat. Ezek a javak: a Krisztussal való közösség, az életszentség öröme. Az Üdvözítő folytonosan munkálja az emberi lelket, a maga látható és láthatatlan befolyásával, hogy a bűn ki nem elégítő örömeitől elvonja és a végtelen öröm forrásához vezesse, amelyet csak benne nyerhetnek… Ti, akik teljes szívetekből valami annál jobb után vágyakoztok, mint amit e világ nyújthat, ismerjétek fel ebben a vágyban Isten hívó szavát! (Jézushoz vezető út, Bűnbánat c. fejezetből)

FEBRUÁR 21.

"A Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És aki hallja, mondja ezt: Jöjj! Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen." (Jel 22,17)

"Az Úr nem szándékozik megbénítani az ember akaraterejét. Istennel együttműködve az ember eredményesen törekedhet a jóra. Isten nem akaratunk megtörését szeretné elérni, mert hiszen éppen ezzel a képességünkkel végezhetjük el azt a munkát, amelyet ránk bízott." (Review and Herald, 1892. nov. 1.)

"Isten azt akarja, hogy uralkodjunk önmagunk felett, de beleegyezésünk és együttmunkálkodásunk nélkül nem segíthet rajtunk. Isten Lelke az embernek adott erők és képességek által munkálkodik. Önmagunktól nincs erőnk, hogy szándékainkat, vágyainkat és hajlamainkat összhangba hozzuk Isten akaratával. Ha azonban készek vagyunk arra, hogy készségesekké tegyen bennünket, akkor az Üdvözítő elvégzi ezt érettünk, »lerontja az okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejt minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak« (2Kor 10,5)." (Apostolok története, Rómából írt levelek c. fejezetből)

FEBRUÁR 22.

"…Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Tim 3,17)

"Isten csak azokat fogadja el, akik magasra tűzik a célt… Ne próbáljuk a mércét öröklött vagy szerzett rossz hajlamainkhoz igazítani! Értsük meg, hogy a jellem tökéletlensége bűn! Isten minden szép és tökéletes jellemvonást harmonikusan és hiánytalanul önmagában hordoz, és mindazokat, akik elfogadják Krisztust, mint személyes megváltójukat, felruházza ugyanezekkel a kiváltságokkal, - saját jellemvonásaival. Mindazoknak, akik Isten munkatársai kívánnak lenni, igyekezniük kell, hogy minden fizikai és szellemi képességüket tökéletesítsék. Az igazi nevelés a fizikai, szellemi és erkölcsi képességek felkészítése Isten szolgálatára. Ez az a nevelés, amely az örök életre szól…

Krisztus soha nem mondta, hogy a jellem tökéletesítése könnyű feladat. Nemes, kiegyensúlyozott jellemet nem lehet örökölni. Nem jutunk hozzá véletlenül, hanem Krisztus érdemei és ereje által, valamint személyes erőfeszítéssel. Isten ad szellemi és lelki képességeket, a jellemünket pedig mi alakítjuk ki az énünkkel folytatott kemény, szívós küzdelem árán. Szigorúan meg kell szabadulnunk minden egyes kedvezőtlen jellemvonásunktól.

Senki se mondja, hogy nem tudja jellemhibáit orvosolni! Ha erre a megállapításra jutsz, biztosan elveszíted az örök életet… Ha nem akarsz, akkor nem is tudsz győzni. Az igazi nehézség megszenteletlen, bűnnel fertőzött szívünkben rejlik, abban, hogy nem engedjük Isten irányítását érvényesülni." (Kriszus példázatai, A talentumok c. fejezetből)

FEBRUÁR 23.

"Emberi módon szólok a ti testetek erőtelensége miatt. Mert amiképpen odaszántátok a tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra, azonképpen szánjátok oda most a tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre." (Róm 6,19)

"Ha Isten Lelke uralja a szívet és a lelket, a megtért ember… ne tegye ölbe a kezét és ne elégedjék meg azzal, amit Krisztus eddig érte munkált. Aki be akar jutni Krisztus országába, az tapasztalni fogja, hogy a bűnös természet minden ereje és a sötétség birodalmának hatalmai által felszított szenvedélye összeesküszik ellene. Minden nap újból oda kell szentelnie magát, minden nap fel kell vennie a harcot a gonosszal. Régi szokások, velünk született rossz hajlamok fognak harcolni a felsőbbségért. Ezekkel állandóan küzdeni kell, hogy Krisztus erejében győzelmet arathassunk.

A Megváltó földi életében, amelyet a gonosszal szemben tanúsított állandó ellenállás csiszolt tökéletessé, bemutatta, hogy miként juthat el az ember - Istennel együttmunkálkodva - már itt e földön, a jellem tökéletességére… Megváltónk örömmel árasztja ránk áldásait, amelyekre a gonosszal való küzdelemben szükségünk van… Nem érheti kudarc azt, aki hitben folyton előrehaladva, lépésről lépésre felfelé hág a menny kapujához vezető létrán, mígnem eléri annak legmagasabb fokát." (Apostolok története, Rómából írt levelek és a Hű mindhalálig c. fejezetekből)

FEBRUÁR 24.

"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna. De egyet cselekszem, azokat, amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem előre, Isten Jézus Krisztusban való és onnét felülről való elhívásának jutalmára." (Fil 3,l2-l4)

"Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, vagy egy nap, hanem egy egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzése által érjük el, hanem annak eredményeként, hogy állandóan meghalunk a bűnnek és élünk Krisztusnak. Gyenge, időnkénti erőfeszítésekkel nem lehet igazságtalanságokat jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erőfeszítés, szigorú önfegyelem és kemény küzdelem árán érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár ránk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, amelyre feljutva, elmondhatnánk: Célhoz értem. Az életszentség életfogytig tartó engedelmesség gyümölcse." (Apostolok története, Átalakult élet c. fejezetből)

FEBRUÁR 25.

"Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek… és megállhassatok az Emberfia előtt" (Luk 21,36)

"Hit által kiegyenlíthető a jellem minden fogyatékossága, megtisztítható minden foltja, helyrehozható minden hibája, fejleszthető minden jó vonása. Az ima a menny elrendelt eszköze, hogy sikeresen küzdjünk a bűn ellen és keresztény jellemet fejlesszünk. Az isteni befolyások, amelyek imáinkra válaszként éreztetik hatásukat, véghezviszik a kegyelemért folyamodó lelkében mindazt, amiért Istenhez könyörög… »Kérjetek és megadatik néktek!« (Luk 11,9)

A keresztény része a munkában az, hogy állandóan küzdjön fogyatkozásai ellen. Folyton könyörögjön Megváltójához, hogy gyógyítsa meg lelke valamennyi hibáját. A hívő önmaga nem elég bölcs, nem elég erős, hogy győzzön. E tulajdonságok az Úréi, aki megadja ezeket mindazoknak, akik alázatosan és töredelmesen könyörögnek segítségéért." (Apostolok története, Átalakult élet és a Hű mindhalálig c. fejezetekből)

FEBRUÁR 26.

"Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy veszi el a jutalmat?

Úgy fussatok, hogy elvegyétek." (1Kor 9,24)

"Bármennyire buzgón és komolyan fáradozott is valamennyi versenyfutó, a díjat mégiscsak egy kaphatta meg. Csak egyetlen kéz nyúlhatott az áhított babérkoszorú után. Gyakran megtörténhetett, hogy valakit - aki a legnagyobb erőfeszítések után már-már a díj elérésére nyújtotta ki a kezét - az utolsó pillanatban megelőzte valamelyik vetélytársa és elragadta tőle a győzelmi jelvényt.

A keresztény élet harcában ez nem fordulhat elő. A verseny végén senkit sem érhet kudarc, aki a követelményeknek mindenben megfelelt. Mindenki győzelmet arathat, ha komolyan igyekszik és kitartással harcol. Nemcsak a gyorsaké a futás, nemcsak az erős nyerhet csatát. A leggyengébb hívő éppúgy elnyerheti az örök élet dicsőséges koronáját, mint a legerősebb. Mindenki győztes lehet, aki Isten kegyelméből alárendeli az életét Krisztus akaratának." (Apostolok története, Felhívás a magasabbrendű életre c. fejezetből)

FEBRUÁR 27.

"(Krisztus Jézus) …amikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig." (Fil 2,8)

"Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén,

segíthet azoknak, akik megkísértetnek." (Zsid 2,18)

"Sátán azt gondolta, hogy kísértéseivel megcsalhatja a világ Megváltóját, aki egy merész mozdulattal egyszercsak isteni hatalmát fogja érvényesíteni… A mennyei lények tisztelete vette körül Jézust, és felelevenedett előttük abszolút hatalma. Éppolyan nehéz feladat volt számára emberi mivoltát elfogadni, mint amilyen nehéz nekünk embereknek a megromlott emberi természet fölé emelkedni… Krisztus a legszigorúbb próbatétel alá vettetett: minden képességének teljes erejét igényelte, hogy ellenálljon a hajlamnak, amely arra késztette volna, hogy isteni hatalmát felhasználja és kiszabadítsa magát a veszedelmes helyzetekből, így diadalmaskodva a sötétség Fejedelmének hatalma felett." (Review and Herald, 1875. ápr. 1.)

FEBRUÁR 28.

"Boldog ember az, aki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot." (Péld 8,34-35)

"Az ember önmaga ellen követi el a legnagyobb igazságtalanságot, amikor Isten akarata ellenére cselekszik és gondolkodik. A bűn útja a nyomor és pusztulás útja… Az egész menny érdeklődve figyeli az ember boldogulását. Mennyei Atyánk csak azt kívánja, hogy kerüljük azokat az élvezeteket, amelyek szenvedést és keserű csalódást okoznak, amelyek szerencsétlenné teszik életünket, végül pedig a boldogság és a menny kapuját is bezárják előttünk. A világ Megváltója békét és nyugalmat kíván nyújtani mindazoknak, akik az élet kenyeréért jönnek hozzá. Csakis olyan kötelezettségeket hárít ránk, melyek földi lépteinket az áldások magaslatai felé irányítják, amelyekre az engedetlenek sohasem juthatnak el. Az igazán örömteljes élet abban áll, hogy Krisztus - a dicsőség reménysége - bennünk lakozik és ez nyilvánvalóvá is lesz jellemünkben." (Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezetből)

FEBRUÁR 29.

"Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét? Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!

(Mik 7,18)

"Légy vidám és dicsérd az Urat jóvoltáért! Mindazt, amit meg nem érthetsz, bízd rá! Isten szeret téged, minden fogyatkozásod részvéttel tölti el… Sátán arra törekszik, hogy elvonja a gondolatainkat hatalmas Segítőnktől és fogyatékosságainkra irányítsa. Jézus - bár ismeri múltunkat - mégis megbocsátja bűneinket. Ne hozzunk hát szégyent rá azzal, hogy kételkedünk szeretetében. Le kell tennünk a kereszt lábához bűneinket, nehogy megmérgezzék az élet forrását. Ha Sátán rád zúdítja fenyegetéseit, fuss el előle, nyugtasd meg lelkedet Isten ígéreteivel!… Ha állandóan remény és kétség között hullámzik az életünk, Krisztust szomorítjuk meg. Hiszen oly félreérthetetlenül bizonyítja szeretetét… Krisztus szeretete az övéi iránt éppolyan erős, mint amilyen gyengéd. Erősebb, mint a halál, mert ő meghalt, hogy megszerezze számunkra az üdvösség lehetőségét és eggyé tegyen bennünket önmagával, csodálatosan és örökre eggyé… És őbenne nincs változásnak árnyéka - ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Bár a bűn korszakokon át uralkodott és meg akarta akadályozni Jézus Krisztus szeretetének kiárasztását, mégis gazdag folyamokban buzog szeretete mindazok számára, akikért feláldozta életét." (Üzenet az ifjúságnak, Győzelmes élet c. fejezetből)