December

DECEMBER 1.

"A békességes tűrésnek és a vigasztalásnak Istene pedig adja meg néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint. Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." (Róm 15,5-7)

"A legkisebb szükség sincs köztünk, testvéreim, a széthúzásra és a nézeteltérésre. Nem lenne szabad ilyesminek előfordulnia keresztények között. Amikor csak szóltok, egység és a szeretet sugározzon szavaitokból. Testvérek vagyunk - hogyan lehetne hát bármi kételyünk afelől, hogy miként viseltessünk egymás iránt? Mégis miért borzolódnak föl oly könnyen az érzelmeink? Miért táplálunk gyanakvást egymás iránt? A bűn egyik borzalmas következménye, hogy elválasztja a közeli barátokat, viszályt támaszt testvér és testvér, felebarát és felebarát között. Akik azelőtt édes közösségnek és szeretetnek örvendeztek, most hideggé és közömbössé válnak egymás iránt, csak azért, mert nem értenek egyet mindenben…

Ne ismerjük el talán testvéreim, hogy Isten kegyelme más munkásokat is támasztott rajtunk kívül, hogy tervezzenek, gondolkodjanak és tapasztalatot nyerjenek? Félvállról vegyük talán őket, azért mert saját lelkiismeretük szerint esetleg nem értenek egyet velünk a Szentírás néhány pontjának magyarázatában? Mi talán csalhatatlanok vagyunk? A keresztényeknek nem volna szabad féltékenykedést és gonosz gyanakvást melengetniük magukban, hiszen ez az ördög lelkülete…

Isten nem bízta rá senki ember fiára mások megítélését, hiszen az ember ítélete elfogult, részrehajló, jellemvonásai következtében. Azt sem bízta az Úr senkire, hogy más lelkiismeretét megkösse. Az ember - hacsak testestől-lelkestől és gondolkodásmódjával együtt igazán meg nem szentelődött - abban a veszélyben forog, hogy szeretet nélküli, rideg lelkületet tanúsít azok iránt, akik nem értenek egyet mindenben az ő elgondolásaival. Istenben nincs ilyen szűkkeblűség." (1888. Materials, 87-88, 94. l.)

DECEMBER 2.

"A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindekihez szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes." (2Tim 2,23-24)

"Óvjuk magunkat az olyan emberek befolyásától, akik vitatkozásra hajlamosak, mert folyton az a veszély fenyeget, hogy megtévesztőn bánnak Isten szavával… Kiművelt gáncsoskodók ők, pedig a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megítélni. Ezek az emberek mindig készen állnak, hogy szembeszegüljenek bármivel, ami ellenkezik vélekedéseikkel. Balgán kezelik az Írásokat és énjüket mindenbe belekeverik… Azért tolakodott be a vita szelleme, hogy átvegye Isten Lelkének helyét. Embereket emelnek oda, ahol Istennek kellene lennie…

Helytelenítjük azt a nevelést, mely az emberekből vitatkozókat képez… Nem szabad vitázó lelkülettel vizsgálni a Szentírást. Akik így nevelték magukat, azok annyira megnövelték harciasságukat, hogy még Isten szavával is készek szembeszegülni és ellenezni mindent, ami nem egyezik az elképzeléseikkel és véleményükkel. Akkor vannak elemükben, amikor nyílik arra alkalom, hogy kérdésessé tegyenek valamit, hogy gáncsoskodjanak. Játszanak a szavakkal, félremagyarázzák és elferdítik azokat. Az ilyen emberek kezében semmi sincs biztonságban. Az Úr azt szeretné, hogy azok, akik ilyen állapotban vannak, újonnan térjenek meg, és olyanná legyenek, mint a kisgyermekek: őszinték, egyszerűek, szelídek, taníthatók, és krisztusiak." (1888. Materials, 169-170. l.)

DECEMBER 3.

"Új parancsolatot adok néktek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." (Ján 13,34-35)

"Ha ez a szeretet valóban olyan hatalmas és erős, akkor miért nem jut kifejezésre egymás iránti szavainkban és cselekedeteinkben? Miért vagyunk oly hidegek, keményszívűek és gáncsoskodók? A bírálgatás, a gonosz érzület és beszéd szelleme olyan, mint a kovász… Ünnepélyes fogadalmat tettem Istennek, hogy ha bárhol is találkozom a lenézésnek, a ridegségnek és a szeretet hiányának lelkületével, világosan rá fogok mutatni e viselkedés bűnös voltára, hogy megfordítsam ezt a magatartást - ha lehetséges - határozott bizonyságtétellel. Ha ez nem sikerül, visszavonulok az értekezleteitektől, mert félek részt venni az ilyenfajta gyülekezéseken, nehogy engem is megfertőzzön az ott uralkodó lelkület…

Isten szavának élő bizonyságtételével boldog egyetértésre és összhangra lehet hozni bármilyen félreértést vagy vitát. A lelki eredményesség egyik legfőbb akadálya: az egymás iránti tisztelet és szeretet hiánya. Minden szavunkkal és cselekedetünkkel a legkomolyabban törekedjünk arra, hogy eleget tegyünk Krisztus parancsának, hogy előmozdítsuk azt az egységet, amiről imájában szól… Győzzük le teljesen a ridegség érzését egymás iránt, tegyünk félre mindent, ami a testvérek között viszályt támasztana. Jézus Krisztus szívünkben élő szeretete le fogja győzni azokat a jelentéktelen dolgokat, amelyek megosztják a szíveket." (1888. Materials, 176-198. l.)

DECEMBER 4.

"Te pedig azokat szóljad, amelyek az egészséges tudományhoz illenek… Ezeket szóljad, ints és feddj teljes méltósággal, senki téged meg ne vessen." (Tit 2,1. 15)

"Ápoljuk az Isten szava iránti tiszteletet, és becsületes szándékkal kutassuk az Igét. Ne úgy értelmezzünk mindent, hogy az előre kitűzött eredményhez jussunk. Ez az a pont, ahol a nagy hitújítók némelyike is elbukott, s ez az oka annak, hogy olyan emberek, akik ma Isten és az igazság bajnokai lehetnének, ellene küzdenek… Isten azt akarja, hogy olyan tanulók legyünk, akik elsősorban a »két tanúbizonyságtól« tanulnak és másodsorban embertársaiktól. Ez az Isten rendje szerint való eljárás. Isten igéje leleplezi a tévelygést… Ne fogadjuk el senki emberfia véleményét anélkül, hogy előbb össze ne vetnénk az Írásokkal. Amikor emberek a maguk okoskodása szerint értelmezik Isten szavát, akkor ezzel azt bizonyítják, hogy nem tartják tiszteletben Isten ihletett igéit. Amikor összevegyítik az istenit az emberivel, a közönségest a szenttel, Isten szavát becsülik le…

Nem csak az ige pontos értelmezését várja el Isten tőlünk! Azt kívánja, hogy ne csupán ismerjük, hanem gyakoroljuk is az igazságot. Annak a valakinek a szellemét és lelkületét kell bevonnunk mindennapi életünkbe és embertársainkkal való érintkezéseinkbe, aki az igazságot adta nekünk… Aki kész cselekedni Isten akaratát, az felismeri a helyes tanítást. Az ilyen ember szent teljességében fogja látni az igazságot…" (1888. Materials, 201-202. l.)

DECEMBER 5.

"Jézus pedig mondta néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" (Ján 8,11)

"Jézus lénye az igazság teljességében nyilatkozik meg. Nem helyeselte az asszony bűnét, és nem csökkentette annak nagyságát. Ő azonban nem akar kárhoztatni, hanem mindig és mindenhol menteni. A világ megveti és kigúnyolja az ilyen tévelygő asszonyt, Jézus azonban megvigasztalja és felemeli a porból. Ő, az egyetlen bűnnélküli, részvétet érez a bűnös gyengesége iránt és segítő kezet nyújt felé. A képmutató farizeusok vádolnak és ítélkeznek, az Úr Jézus ellenben így szól: »Eredj el és többé ne vétkezzél!«

Nem követi Krisztust az az ember, aki irtózva fordul el a tévelygő bűnöstől és semmit sem tesz annak érdekében, hogy megállítsa őt a lejtőn. Azok, akik abban buzgólkodnak, hogy másokat vádoljanak és megítéljenek, gyakran még bűnösebbek, mint azok, akiket kárhoztatnak. Az emberek gyűlölik a bűnöst, de szeretik a bűnt. Krisztus gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. Ilyen a lelkületük azoknak, akik Krisztust követik. A keresztény szeretet meggondoltan bírál és ítélkezik, a bűnbánót pedig felismeri. Kész a megbocsátásra és bátorításra, hogy földi vándorokat a szentség útjára vezessen és megtartsa őket." (Jézus élete, Cselvetések között c. fejezetből)

DECEMBER 6.

"Én vagyok a jó pásztor. Ismerem az enyéimet,

és engem is ismernek az enyéim." (Ján 10,14)

"Az isteni pásztor ismeri nyája minden egyes tagját, az egész világon… Az Üdvözítő személyesen ismer minket. Részvétet ébresztenek benne gyengeségeink. Rendelkezik, hogy segítséget kapjunk, valahányszor csak könyörgünk ezért. Oly értékes az Úr előtt minden egyes lélek, mintha egyedüli volna, akiért ő feláldozta az életét. Minden szenvedés megindítja a szívét, minden segélykiáltás a füléhez hatol. Azért jött, hogy mindenkit megmentsen. Ezt kiáltja: »Kövess engem!« Szentlelke által indítja a szíveket, hogy önzetlen követői sorába lépjenek. Tudja, hogy ki az ellensége, és ugyanígy ismeri az engedelmes lelkeket is. Így szól: »Az én juhaim hallják az én szómat és én ismerem őket, ők pedig követnek engem«. Gondot visel híven minden egyes lélekről…

»Soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből« (Ján 10,28). Az a lélek, aki az Úr Jézus védelme alá helyezi magát, nagyobb érték az ő számára, mint a világ minden gazdagsága. Minden fájdalmat és szenvedést eltűrt a Golgotán azért, hogy akárcsak egyetlen lelket is megmentsen az ő országa számára. Sohasem hagy el egyetlen lelket sem, kivéve, ha az ember hagyja el őt. Krisztus minden kísértésünkben és próbánkban segítőnk, sohasem hagy cserben bennünket. Mellettünk áll a bűn elleni harcainkban. Ha a szemünkkel nem is látjuk őt, hit által halljuk a hangját, megnyugtató szavait: Ne félj! Veled vagyok!" (Jézus élete, A jó pásztor c. fejezetből)

DECEMBER 7.

"Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaid ölben hozatnak." (Ésa 60,3-4)

"Isten sok olyan embert vonz művéhez, mint amilyen Kornélius is volt. Az ilyen emberek rokonszenveznek Isten népével, de a világban betöltött állásuk megakadályozza őket abban, hogy nyíltan Krisztus mellé álljanak. Különösen fáradoznunk kellene az ilyen lelkek megnyeréséért. Isten komoly és alázatos munkásokat keres, hogy hirdessék az evangéliumot a társadalom magasabb osztályainak. Az igazi megtérés csodáit várhatjuk még, olyan csodákat, amilyeneket még nem láttunk! A föld legmagasabb pozícióit betöltő emberek sem esnek kívül Isten csodatévő hatalmán. Ha az Úr munkatársai bátran és híven teljesítenék kötelességeiket, akkor Isten művelt, befolyásos, felelős állásokat betöltő embereket téríthetne meg. Sokan fogadnák el a mennyei alapelveket a Szentlélek ereje által, és az igazságot felismerve, jó eszközökké válnának a világosság terjesztésére. Időt és pénzt szentelnének az Úr művére a gyülekezet pedig új erőt és lendületet nyerne…

Napjainkban is sokan közelebb állnak Isten országához, mint ahogy azt mi feltételezzük. Istennek sok becses drágaköve van ebben a sötét, bűnös világban, akikhez szeretné elküldeni hírnökeit. Mindenütt vannak lelkek, akikben megvan a hajlandóság arra, hogy Krisztus mellé álljanak…" (Apostolok története, Igazságot szomjazó lélek c. fejezetből)

DECEMBER 8.

"Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve a szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?" (Zsid 1,14)

"Miként az apostolok idejében, úgy napjainkban is angyalok vonulnak végig a földön, bejárnak hegyet és völgyet, hogy vigasztalják a csüggedőket, védelmezzék a megtérőket és emberi lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak. Igaz, hogy valódi mivoltukban nem láthatjuk őket, de mellettünk vannak, hogy vezessenek, tanítsanak és oltalmazzanak. Titokzatos, láthatatlan létra köti össze a mennyet a földdel, amelynek az alsó foka a földet, legfelső foka az Örökkévaló trónját érinti. Ezen a fényesen ragyogó létrán állandóan fel és alá járnak az angyalok, felviszik a nyomorgók sóhaját az Atyához és reményt, bátorító áldást hoznak az embereknek. Fáradhatatlanul munkálkodnak minden lélekért, akiért Krisztus meghalt…

»Öröm van a mennyben egy megtért bűnösön« (Luk 15,7). Minden eredménnyel járó fáradozásunkról, amely a sötétséget eloszlatja és Krisztus ismeretét terjeszti, értesül a menny. A mennyei »fejedelemségek és hatalmasságok« teljes figyelemmel kísérik Isten szolgáinak küzdelmét, amelyet látszólag csüggesztő körülmények között vívnak meg… Jobban kellene ismernünk az angyalok szolgálatát és küldetésük jelentőségét. Mindig gondoljunk arra, hogy Isten minden őszinte gyermeke mennyei lények segítségét élvezi. A világosság és az erő láthatatlan seregei szolgálatkészen veszik körül a szelídeket és alázatosakat, akik hisznek Isten ígéreteiben és igényt tartanak beteljesedésére." (Apostolok története, Szabadulás a börtönből c. fejezetből)

DECEMBER 9.

"Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindnyájatoknak, hogy senki ne bölcselkedjék feljebb, mint ahogy bölcselkedni kell, hanem józanon bölcselkedjék…"

(Róm 12,3)

"Isten egyházát tette a világosság közvetítőjévé e földön, általa kívánja közölni szándékát és akaratát. Egyetlen szolgájának sem ad olyan tapasztalatot, amely független, vagy ellentétes a gyülekezet tapasztalatával. A gyülekezetre vonatkozó akaratát sem csupán egyetlen emberrel közli, miközben a gyülekezet egészét, Krisztus testét, sötétségben hagyná…

Kezdettől fogva voltak olyan emberek a gyülekezetben, akik személyes függetlenségre törekedtek. Nem látják be, hogy az ilyen függetlenülés könnyen vezet oda, hogy túlságosan bíznak önmagukban… Isten tekintélyt és hatalmat adott gyülekezetének, amelyet senkinek sincs joga lebecsülni. Aki így cselekszik, az Isten szavát veti meg. Aki hajlamos arra, hogy mérvadónak tekintse saját ítéletét, az veszélyben forog… Lekicsinyelni azokat, akiket Isten bízott meg a felelősséghordozással, annyit jelent, mint megvetni azokat, akiket Isten népének erősítésére rendelt… Az Úr úgy rendelkezett a maga bölcsességében, hogy szoros kapcsolat fűzze össze a hívő keresztényt a kereszténnyel, gyülekezetet gyülekezettel. Csakis így lehetséges, hogy az ember együtt dolgozzék Istennel. Így valósul meg az, hogy minden eszköz a Szentléleknek rendeltetik alá és valamennyi hívő egy és ugyanazon rendszeres, helyesen irányított törekvésben egyesül, hogy közölhesse a világgal Isten kegyelmének örömhírét…" (Apostolok története, Az evangélium Antiókhiában c. fejezetből)

DECEMBER 10.

"Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint,

féld az Urat, és távozzál el a gonosztól."

(Péld 3,7)

"Még a legjobb emberek is, mihelyt magukra hagyatnak, elveszítik helyes ítélőképességüket… Bárcsak mindenkivel megláttatná a jó Isten a maga gyengeségét és tehetetlenségét, hogy képtelen élete kicsiny hajóját biztosan és egyenesen kikötőbe vezetni.

Pál prédikátori hivatásának gyakorlása közben gyakran volt kénytelen egymagában megállni. Néha súlyosan nehezedett rá a teher, de ennek ellenére határozottan síkraszállt az igazságért. Tisztában volt azzal, hogy a gyülekezetnek sohasem szabad emberi hatalom alá kerülnie. Sem a hagyományok, sem az emberek által felállított alapelvek nem tehetők a kinyilatkoztatott igazságok helyébe. Egyesek előítélete, önkényeskedése - bármilyen magas állást töltsenek is be a gyülekezetben - ne álljon a gyülekezet haladásának útjában.

Pál Isten szolgálatára szentelte minden képességét. Közvetlenül a mennyből kapta az evangélium igazságait és prédikátori szolgálatának végéig valódi összeköttetése volt a mennyel. Ezért tudott sziklaszilárdan kitartani az álláspontja mellett. Annak ellenére, hogy Isten személyesen oktatta őt, nem becsülte túl saját egyéni felelősségét. Bár mindenekelőtt Istenhez fordult közvetlen vezetésért, kész volt mindenkor elismerni azt a tekintélyt is, amelyet a keresztény gyülekezethez tartozó hívők összessége képviselt. Érezte, hogy tanácsra szorul… Imában egyesült hittestvéreivel és Istentől kért bölcsességet, hogy helyes határozatot hozzanak…" (Apostolok története, Zsidó és pogány c. fejezetből)

DECEMBER 11.

"Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek, mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad." (1Pét 5,5)

"Ritkán rendelkezik egyetlen prédikátor mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek a gyülekezet tökéletesítéséhez szükségesek. Isten tehát sokszor újabb prédikátorokat küld, akik rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyet a többiek nélkülöztek. A gyülekezetnek olyan hálásan kell fogadnia Isten szolgáit, mintha a Mestert fogadná… Az az ember, aki állandóan csak a saját akaratát akarja keresztülvinni és nem hajlandó másokkal együttműködni, akik pedig gazdag tapasztalatokat szereztek Isten művében, elvakult az önbizalomtól és képtelen megkülönböztetni a tévelygést az igazságtól.

Az ilyen embereket nem tanácsos vezető tisztségre választani a gyülekezetben, mivel testvéreik ítéletét mellőzve, saját akaratuk és tervük szerint járnának el. Könnyű azután az ellenségnek az ilyen embereken keresztül tevékenykedni, akik annak ellenére, hogy nem tanultak szelídlelkűséget Krisztustól, mégis lelkek vezetésére vállalkoznak a saját erejükből… Az ellenség gyakran ringatja az embereket abban a tévhitben, hogy Isten vezetése alatt állnak, holott a valóságban pusztán emberi érzéseiket követik. Ha éberen figyelünk és tanácskozunk hittestvéreinkkel, akkor az Úr közli velünk akaratát, ígérete így szól: »Igazságban járatja az alázatosakat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosakat« (Zsolt 25,9)." (Apostolok története, Apollós Korinthusban c. fejezetből)

DECEMBER 12.

"Mert nem félelemnek lelkét adta nékünk az Isten,

hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét."

(2Tim 1,7)

"Amikor Isten utat nyit egy feladat elvégzésére, és biztosít az eredményről, akkor a kiválasztott embernek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak eléréséért. A munka közben tanúsított lelkesedés és kitartás arányában segít Isten az eredményhez. Csak akkor tud csodákat művelni népéért, ha az megteszi a maga részét, fáradhatatlan energiával. A szolgálatra odaszentelődött, erkölcsileg bátor emberekre van szüksége Istennek, akik mélységesen szeretik embertársaikat, buzgóságuk pedig soha nem csökken. Tántoríthatatlanul fáradoznak, amíg a látszólagos kudarc dicső győzelemmé nem lesz. Máglya vagy börtön sem téríthetik el elhatározásától, hogy együtt dolgozzék Istennel az ő országa felépítéséért.

Elizeus… élete végéig hűségesnek bizonyult, sohasem ingadozott. Sohasem veszítette el a Mindenható erejébe vetett bizalmát. Mindig hitben ment előre, akkor is, amikor úgy tűnt, hogy zsákutcába jut. Isten pedig megtisztelte őt, és megnyitotta előtte az utat… Mindig maga körül látta a vigasztaló és békét hozó mennyei követeket… Egész életén át erős volt a hite. Amint mindjobban megismerte Isten gondviselését és irgalmas jóságát, hite megingathatatlan bizalommá érett. Amikor pedig a halál szólította, kész volt letenn munkáját és megpihenni… »Az igaznak… halála idején is reménysége van« (Péld 14,32). »Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll« (Jób 19,25)." (Próféták és királyok, Elizeus szolgálatának záró szakasza c. fejezetből)

DECEMBER 13.

"Mondta pedig az Úr éjszaka, látás által Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok, és senki sem támad rád, hogy néked ártson, mert nékem sok népem van ebben a városban." (Csel 18,9-10)

"Földi szolgálata idején Krisztus hivatkozott arra az eredményre, amit Jónás próféta ért el Ninivében. A pogány központ lakóit összehasonlította azokkal, akik az ő korában Isten népének vallották magukat… Mint ahogy Jónás prédikálása jel volt Ninive lakóinak, ugyanúgy Krisztus prédikálása is jel volt az ő nemzedékének. De mennyire másképpen fogadták most az igét! A Megváltó azonban kitartó harcot vívott a közömbösség és gúnyolódás ellenére. A nagyvárosoknak ma éppoly szükségük van az igaz Isten tulajdonságainak és szándékainak megismerésére, mint ahogy annak idején szükségük volt a niniveieknek… A nagyvárosok lakóit gyorsan, biztosan ejti hatalmába a bűn… Az emberek korunk csodálatos fejlődésével és felvilágosultságával büszkélkednek, Isten azonban látja, hogy a föld telve van gonoszsággal és erőszakkal…

Isten szolgáit ne csüggessze el a nagyvárosokban tapasztalható jogtalanság és istentelenség, amellyel szembe kell nézniük, miközben a megváltás örömhírét hirdetik… Azok, akik a lelkek megmentéséért fáradoznak, ne felejtsék el, hogy bár sokan nem fogadják meg Isten igéje tanácsait, mégsem mindenki fordul el a menny világosságától és igazságától. Még a bűnnel és erőszakossággal telt városokban is, sok olyan ember van, akik Krisztus követőivé válhatnak…" (Próféták és királyok, Ninive, a nagy város c. fejezetből)

DECEMBER 14.

"Erős ércbástyává teszlek téged e nép ellen, viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok. Megszabadítlak téged a gonoszok kezéből, és kimentelek a hatalmaskodók markából." (Jer 15,19-21)

"Jeremiás elhívása napjától kezdve szolgálata végéig »próbáló«-ként és »őrálló«-ként állt Júda előtt… Félénk és tartózkodó természetéből adódóan vágyott a visszavonult élet békéjére és nyugalmára, ahol nem kell látnia szeretett népének megátalkodottságát… »Bárcsak a pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlük« (Jer 9,1-2). Kegyetlen gúnyolódásokat kellett elviselnie. Érzékeny lelkét át meg átjárták a gúnyos megjegyzések nyilai. Azok sebezték meg, akik semmibe vették tanításait, és nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy felelősséget érez megtérésükért. »Egész népemnek csúfjává lettem« - mondja - »és gúnydalukká napestig…«

A lelkiismeretes próféta azonban naponként erőt kapott mindezeknek az elviseléséhez. »Az Úr velem van, mint hatalmas hős - jelentette ki hittel -, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek…« (Jer 20,11) Amikor ki kellett innia a szenvedés és a fájdalom poharát, felidézte emlékezetében mindazt, amit Isten érte tett, és diadalmasan mondta: »Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!… Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, ezért benne bízom… Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig« (Siral 3,18. 22-26)." (Próféták és királyok, Jeremiás c. fejezetből)

DECEMBER 15.

"Hogy járjatok méltón az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében." (Kol 1,10)

"Sokan csak igen keveset haladnak előre a lelki életben, mivel sokkal többet tartanak magukról, semmint hogy belátnák mennyit kell még tanulniuk. Megelégszenek Isten Igéjének a felszínes ismeretével. Mivel nem akarnak változtatni sem hitükön, sem a szokásaikon, nem is fáradoznak azért, hogy nagyobb világosságot nyerjenek.

Ha Krisztus követői komolyan törekednének a bölcsességre, akkor az igazság olyan kincséhez jutnának, amelyről mindezideig még csak sejtelmük sem volt. Aki teljesen átadja magát Istennek, azt az isteni kéz vezeti. Még ha képzetlen és látszólag szerény képességű is valaki, azt fogja tapasztalni, hogy szellemi erői megtisztulnak, megnemesednek, felelevenednek, tehetsége pedig fokozódik, ha szeretetteljes és bizakodó szívvel engedelmeskedik az Isten Lelke intéseinek. Ha értékeli az isteni bölcsesség tanításait, akkor az Úr szent feladatot bíz rá. Képességeket nyer arra, hogy életét Isten dicsőségére és a világ áldására szentelje. »A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket« (Zsolt 119,130).

A Lélek működése azonban mindenkor összhangban van a kinyilatkoztatott Igével. A szellemi világ törvényei azonosak a természet világának törvényeivel. A természetes életet pillanatról pillanatra isteni erő tartja fenn, annak megőrzése azonban mégsem szemmel látható csoda által történik, hanem azoknak az áldásoknak a hasznosításával, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Hasonlóképpen a lelki életet is azok az erők tartják fenn, amelyeket a gondviselés biztosít számunkra. Ha Krisztus követője el akar jutni »az érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére« (Eféz 4,13), akkor az élet kenyeréből kell ennie és az üdvösség vizéből innia. Növekednie kell, munkálkodnia, imádkoznia és minden dologban követni a tanításokat, amelyeket Isten adott igéiben." (Apostolok története, Efézus c. fejezetből)

DECEMBER 16.

"Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek… Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret ad eleségül, megsokasítja a ti vetéseteket és megnöveli a ti igazságotoknak gyümölcsét." (2Kor 9,8. 10)

"Jönnek olyan napok, amikor Isten szolgája lehetetlennek tartja, hogy elvégezze a szükséges munkát, mert hiányoznak az alapos munka elvégzéséhez szükséges anyagi eszközök. Fél, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel nem tudja mindazt véghezvinni, amit kötelességének tart. De valahányszor hittel fog hozzá, látni fogja Isten dicsőségének megnyilatkozását, és siker koronázza fáradozásait. Aki megparancsolta az ő követőinek, hogy menjenek el e széles világra, ellátja majd minden munkását, aki engedelmeskedik parancsának és hirdeti az ő üzenetét. Az Úr nem mindenkor világít meg mindent szolgái előtt műve építése során. Néha próbára teszi gyermekei bizalmát amennyiben olyan körülményeket enged meg, amelyek kényszerítik őket, hogy hitben előre haladjanak. Gyakran súlyos és kellemetlen helyzeteket teremt, és haladásra készteti őket, mialatt szinte verdesi a lábukat a haragos áradat. Éppen az ilyen időkben imádkoznak hozzá komolyan, ő pedig utat mutat nekik és tágas térre vezeti őket.

Ha Isten szolgái felismerik kötelességüket az Úr szőlőskertjében, ha fáradhatatlanul munkálkodnak lelkek megtéréséért a Mester szellemében, akkor Isten angyalai előkészítik az utat, és gondoskodnak a szükséges eszközökről a mű fejlesztése érdekében. Azok közül, akik világosságot nyertek, sokan gazdagon járulnak majd hozzá a munka fejlesztéséhez. Szívesen és bőkezűen tesznek eleget minden segélykérésnek, Isten Lelke pedig készteti szívüket, hogy ne csak otthon, hanem a külmisszió területein is támogassák az Úr ügyét. Ilymódon jut erősítés a különböző helyeken dolgozó munkásoknak, az Úr műve pedig terveinek megfelelően halad előre." (Apostolok története, Munka viszontagságok között c. fejezetből)

DECEMBER 17.

"Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi testünkben." (2Kor 4,8. 10)

"Kétéves fogságának9 vége előtt ezt mondhatta Pál apostol: »Híressé lett az én fogságom a Krisztusban a testőrség egész házában és mindenki más előtt«. Azok közül, akik üdvözleteket küldtek a filippibelieknek, kiemelte a »császár udvarából valókat« (Fil 1,13; 4,22). Miként a bátorság, úgy a türelem is diadalt arat. A megpróbáltatások közepette tanúsított türelmes kitartás éppúgy nyerhet lelkeket Krisztus számára, mint a bátor kiállás. Az a keresztény hívő, aki a veszteségek és szenvedések idején türelmet tanúsít, sőt, a tántoríthatatlan hit békességével néz szembe a halállal, többet tehet az evangéliumért, mint amennyit egy hosszú élet hűséges munkájával elérhetett volna…

Nem megpróbáltatásoktól mentes életben fejlődik ki a keresztény jellem. A támadás és az ellenállás csak annál nagyobb éberségre, és még komolyabb imára készteti Krisztus követőjét. Az erős kísértés - ha Isten kegyelme által kitartunk benne és elviseljük - türelmet, állhatatosságot, valamint mélységes és maradandó bizalmat eredményez. Szenvedni, de egyszersmind erősnek maradni, megalázkodni, de éppen az alázatosság által győzni - ez a keresztény feladata, amit hit által teljesít. Egész nap öldöklik, de mégis él, hordozza a keresztet, és így nyeri el a dicsőség koronáját." (Apostolok története, A császár házából c. fejezetből)

DECEMBER 18.

"Ó Isten, gyermekségemtől tanítottál engem, és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, ó Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet."

(Zsolt 71,17-18)

"Gyengéd szeretettel kell viseltetnünk azok iránt, akik Isten művével kapcsolták össze egész életüket. Ezek az agg munkások mindvégig hűségesen kitartottak a próbákban. Lehetnek gyengeségeik, de még mindig vannak olyan képességeik, amelyek értékesek Isten művében. Bár erejük csökkent és képtelenek már a súlyos terhek hordozására, amelyeket az ifjabbaknak kell immár vállalniuk, értékes tanácsaik azonban nélkülözhetetlenek.

Talán hibákat is követtek el, de vereségeik árán megtanulták, hogy hogyan kerüljék el a tévelygést és a veszélyeket. Éppen ez teszi lehetővé, hogy bölcs tanácsokat adjanak. Az Úr nem mellőzi őket a támadások és próbák elszenvedése után, jóllehet csökkent az erejük. Különleges kegyelmet és bölcsességet ad nekik. Tisztelni és becsülni kell azokat, akik az Úrnak szolgáltak a nehéz időkben. Szegénységet szenvedtek, és hűségesen kitartottak akkor, amikor csak kevesen álltak helyt az igazságért. Az az Úr szándéka, hogy az ifjabb munkások növekedjenek a bölcsességben és az érettségben azáltal is, hogy erősítést nyernek e hűséges munkásokkal való érintkezésük alkalmával. Bárcsak felismernék ennek jelentőségét az ifjabb munkások. Tartsák tiszteletben őket tanácskozásaik alatt." (Apostolok története, Páthmos c. fejezetből)

DECEMBER 19.

"Az irgalmas szemű ember megáldatik…"

(Péld 22,9)

"A világ szeretetre vágyik. Rászorul Isten népének imáira és segítségére. Arra van szüksége, hogy Krisztus követőinek életéből felismerhesse Krisztust. Isten népének pedig szüksége van lehetőségekre, hogy gyakorolhassa a szeretetet, hogy hathatóssá váljanak imái, és hogy az isteni mintához hasonló jellem fejlődjék ki bennünk. Isten azért helyezte közénk a szegényeket, a szerencsétleneket, a betegeket és a szenvedőket, hogy megadja ezeket a lehetőségeket… Az Úr a mi közreműködésünk nélkül is elvégezhetné munkáját. Nem függ a pénzünktől, az időnktől vagy a tevékenységünktől. A gyülekezet azonban nagyon értékes a szemében… Azt szeretné, ha nem lenne rajta sem szeplő, sem ránc, se semmi efféle… Ezért nyújt lehetőségeket, hogy fáradozzunk érte, s ezt úgy fogadja, mint az iránta való szeretetünk és hűségünk zálogát.

Az Úr a szegények és szenvedők életén keresztül vizsgál bennünket, és az a célja, hogy megmutassa nekünk is, hogy mi lakik a szívünkben. Nem hanyagolhatjuk el a könyörület munkálását anélkül, hogy magunkat is veszedelembe ne sodornánk… Úgy kell beírnunk a lelkiismeretünkbe, mintha vastollal vésnénk a sziklába: aki semmibe veszi a könyörületet, a szánalmat és az igazságos tetteket, aki elhanyagolja a szegényeket és a szenvedőket, akinek rideg és udvariatlan a viselkedése, az kizárja Isten közreműködését a saját jelleme munkálásából… Ha csak magunknak szerzünk és tartunk meg mindent, akkor ez a saját lelkünk elszegényedéséhez vezet." (Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 562-563. l.)

DECEMBER 20.

"Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, ha az elepedt lelkűt megelégíted, akkor feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. Akkor vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet a nagy szárazságban is, csontjaidat pedig megerősíti. Akkor olyan leszel, mint a megöntözött kert, mint a vízforrás, amelynek vize el nem fogy." (Ésa 58,10-11)

"Komolyabb hitre van szükségünk. Buzgóbbak kellene hogy legyenek az imáink… Sokan tudni szeretnék, hogy miért annyira erőtlen az imájuk, miért olyan élettelen és ingadozó a hitük, miért olyan homályosak és bizonytalanok a keresztény tapasztalataik? Hát nem böjtölünk - mondják - s nem járunk alázatosan a seregek Ura előtt?

Ésaiás könyve ötvennyolcadik fejezete megmutatja, hogy hogyan változtathatunk ezen az állapoton… Törd meg kenyeredet az éhezőnek, fogadd be házadba a hajléktalan szegényt! Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!

Mindnyájunknak vetnünk kell a türelem, szánakozás és a szeretet magvát. Amit vetünk, azt aratjuk le. Most formálódik ki jellemünk, hogy alkalmassá váljék az örökkévalóságra. Itt e földön tanuljuk meg a mennyei életet. Az ingyen kapott, fenséges kegyelemnek köszönhetünk mindent. Ez a kegyelem viszi véghez megváltásunkat és megújulásunkat, hogy Krisztus örökös társaivá lehessünk. Hirdessük hát ezt a kegyelmet másoknak is!" (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 568, 571. l.)

DECEMBER 21.

"Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért parancsolom én néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden." (5Móz 15,11)

"Isten az egész emberiségnek szánta a megváltás lelki és testi áldásait. Sokan zúgolódnak Isten ellen azért, mert a világ tele van ínséggel és szenvedéssel. Azonban az sohasem volt az ő terve, hogy ezek a szomorú állapotok uralkodjanak. Nem ő tervezte úgy, hogy az egyik ember bővelkedjék az élet fényűzésében, miközben a másik embernek a gyermekei kenyérért sírnak. Ő a jóindulatú adományozás Istene. Javakkal látta el e földet, mindenki számára elégséges és bőséges mértékben. Az a terve, hogy valamennyi teremtményének a szükségletét betöltse az ő megbízottain keresztül, akikre e javak kezelését bízta.

Sok hitvalló keresztény azonban, ahelyett, hogy szétosztaná az Úr ajándékait, a maga rövidlátó érdekeibe burkolózik és önző módon visszatartja embertársaitól ezeket az áldásokat. Miközben Isten elárasztja a földet az ő adományaival és megtölti a föld raktárait az élethez szükséges javakkal, mégis ínség és nyomor ütközik a szemünkbe mindenfelé… Az állítólagosan keresztény világban annyit költenek a pazarló hivalkodásra, hogy abból el lehetne látni az összes éhezőt, sőt mi több, fel lehetne ruházni minden mezítelent. Sokan vallják Krisztus nevét, miközben önző élvezetekre, erős italokra, költséges csemegékre, pazar házakra, bútorokra és ruhákra költik az ő pénzét. Ugyanakkor a szenvedők alig kapnak egy-egy sajnálkozó pillantást, együttérző szót… Micsoda nyomorúság él az úgynevezett keresztény országok szívében! Gondoljatok a szegények életkörülményeire nagyvárosainkban… Van aki azt gondolja, elég ha pénzt ad erre a célra. Ez azonban tévedés. A pénzadományok nem tölthetik be a személyes szolgálat szerepét. Helyes, ha adunk a javainkból és adhatnánk még sokkal többet is. Az Úr azonban erőnkhöz és lehetőségeinkhez mért személyes szolgálatot vár el valamennyiünktől." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 557, 580. l.)

DECEMBER 22.

"Azért, miképpen mindenben bővelkedtek, a hitben, a beszédben, az ismeretben és minden buzgóságban… úgy e jótéteményben is bővelkedjetek." (2Kor 8,7)

"Mikor a szegényeknek, a lenézetteknek, és az elhagyatottaknak segítesz, ne tedd ezt a méltóságod és fensőbbséged magaslatáról, mert így semmi jót sem cselekszel… Isten nemcsak jótékonyságot vár el tőled, hanem vidám arcot, reményt keltő szavakat és meleg kézszorítást. Amikor az Úr elesettjeit látogatod, találsz majd köztük olyanokat, akik elveszítették a reményt. Vannak köztük olyanok is, akik az élet kenyerére éheznek. Másokra lelki betegség telepedett, melyet földi balzsam és földi orvos nem gyógyíthat meg. Imádkozzál értük és vezesd őket Jézushoz.

Akadnak olyanok, akiknek hamar lelohad a buzgalmuk, és egy idő után újra elhanyagolják Krisztus szolgálatát… Körültekintően, imádsággal kell megfontolnunk a szegények megsegítésének módját. Keressük Isten bölcsességét, mert ő nálunk, rövidlátó halandóknál jobban tudja, hogy hogyan kell gondoskodni az ő teremtményeiről…

Ne légy közömbös és lekezelő azok iránt sem, akik megrongálták testük templomát. Isten - aki mindeneket teremtett, és mindenekért aggódik. - részvéttel fogadja őket. A legmélyebbre zuhant emberek sem esnek kívül szeretetén és szánalmán. Jézus igazi tanítványai ugyanezt a lelkületet fogják tanúsítani… Isten hallatlan erőt fejt ki annak érdekében, hogy visszanyerje az embert a törvényszegésből és bűnből kiemelve, hűségre és engedelmességre vezérelve minden megtérőt." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 582, 586. l.)

DECEMBER 23.

"Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül."

(1Pét 4,9)

"Nem tekintjük a vendégszeretet gyakorlását kiváltságnak és áldásnak. Nem vagyunk eléggé szívélyesek és túl kevés hajlandóságot mutatunk arra, hogy szégyenkezés avagy fitogtatás nélkül helyet szorítsunk még két-három embernek családi asztalunknál. Néhányan azt állítják, hogy ez túl sok vesződséggel jár. Nem lenne így, ha ezt mondanák: Nem készültünk fel különösebben, de amink van, azt szívesen megosztjuk. A váratlan vendég sokkal többre értékeli a szíves vendéglátást, mint akár a legkörültekintőbb előkészületet… Akik magukba zárkóznak, akiket nem lehet rávenni arra, hogy látogatókat vendégeljenek meg, azok sok áldást veszítenek… Az Úr elismer és méltányol minden szeretetteljes cselekedetet, amit az ő nevében teszünk… A szegénységünknek nem kell kizárnia bennünket a vendégszeretet gyakorlásának áldásából. Adjuk azt, amink van… Testvéreim, hívjátok meg otthonaitokba azokat, akik szeretetteljes figyelemre szorulnak. Ne erőltessétek ezt, de amikor szükség van rá, akkor hívjátok meg őket és tanúsítsatok igaz, keresztény vendégszeretetet.

A társas érintkezésben értékes kiváltságok rejlenek. »Nemcsak kenyérrel él az ember« (Mát 4,4). Amikor testi eledellel szolgálunk, szolgáljunk reménységgel, bátorítással és krisztusi szeretettel is…" (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 650, 656. l.)

DECEMBER 24.

"Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát."

(Zsolt 116,1)

"Ha olyan befolyások környékeznek bennünket, amelyek el akarnak távolítani Istentől, akkor segítségért és erőért kell könyörögnünk fáradhatatlanul. Ha ezt nem tesszük, akkor sohasem leszünk képesek arra, hogy az önsajnálat és az önmagunknak kedvezés kísértéseit legyőzzük, melyek elvonnak bennünket az Üdvözítőtől…

Az ima a lélek lélegzete. A lelki erő titka. Az ima őrzi meg a lelki egészséget. Az ima közvetlenül összeköti a szívet az élet Forrásával… Csodálatos dolog, hogy imáink eredményesek, hogy az olyan méltatlan és tévelygő emberek, mint mi, felküldhetik könyörgéseiket Istenhez. Kívánhat-e halandó ember annál magasztosabbat, minthogy érintkezhet és összekapcsolódhat a végtelen Istennel? Gyenge, bűnös emberé az a kiváltság, hogy beszélgethet Teremtőjével. Az ajkunkon kiejtett szavak a mindenség Uralkodójának trónusa elé jutnak… Akár a nyilvános istentisztelet alkalmával, akár magányos imádságaink esetében kiváltságunk az, hogy az Úr előtt térdreborulva szóljunk őhozzá… Az ő végtelen nagyságának, valóságos jelenlétének tudata kelti fel az igaz tiszteletet. A láthatatlan Isten jelenléte hasson át, és ihlessen minden szívet az imádság idején. Könyörgésünk ideje és helye szent, mert Isten van jelen. Ha magatartásunk és viselkedésünk által kifejezésre juttatjuk tiszteletünket, akkor ez csak még jobban elmélyíti szívünkben az ihlet érzetét." (Üzenet az ifjúságnak, Az áhítatos élet c. fejezetből)

DECEMBER 25.

"Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei az Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg." (Róm 8,17)

"Ha kísértések és megpróbáltatások jönnek ránk, járuljunk Istenhez és küzdjünk vele együtt imában. Isten nem enged üresen távozni, hanem kegyelmet és erőt ad, hogy győzhessünk és megtörjük az ellenség hatalmát. Ó, bárcsak mindenki a helyes megvilágításban láthatná ezeket a dolgokat! Isten népének keserű poharat kell kiinnia, amely által az Úr megmossa és megtisztítja őket. Ez a keserű ital azonban még keserűbbé válhat a zúgolódás, panasz, és elégedetlenség miatt. Azoknak, akik így fogadják, újabb pohárra van szükségük, mert az elsőnek nem volt meg a kívánt hatása szívükre. Ha a második sem használ, akkor még újabbat kell kapniuk, míg betölti rendeltetését, mert különben a szívükben tisztátalanok, szennyesek maradnának. Türelem, kitartás és ima által édesíthetjük meg a keserű italt, és akik így fogadják, azoknak szívére gyógyító hatást gyakorol…

Ha részesülni akarunk Krisztus dicsőségében, akkor most, itt a földön ki kell vennünk részünket az ő szenvedéséből. Ha Isten dicsősége és tetszése helyett a saját érdekeinket és javunkat nézzük, ahelyett, hogy Isten dicső, de szenvedő művét segítenénk, akkor meggyalázzuk Istent és szent munkáját, amelyről pedig azt állítjuk, hogy szeretjük. Csak rövid kis időnk van már arra, hogy az Úrért munkálkodjunk. Semmilyen áldozat se legyen drága számunkra!" (Tapasztalatok és látomások, Hitünk próbája c. fejezetből)

DECEMBER 26.

"Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől… elég minden napnak a maga baja." (Mát 6,34)

"Ha az elvégzendő munkánk megoldását magunk vesszük a kezünkbe és saját bölcsességünkben bízva akarunk sikert elérni, akkor olyan terhet veszünk a vállunkra, melyet nem Isten helyezett ránk, mert segítsége nélkül akarjuk hordozni. Magunkra vállaljuk azt a felelősséget, ami Istent illeti és így mintegy helyettesíteni akarjuk őt. Bizonyára lesznek gondjaink. Felkészülhetünk veszedelmekre és veszteségekre, mert azok elmaradhatatlanok. De ha igazán hisszük, hogy Isten szeret bennünket és a javunkat akarja, akkor a jövő nem fog aggasztani bennünket. Úgy bízzunk Istenben, mint a gyermek bízik szerető szüleiben. Gondjaink és szenvedéseink eltűnnek, mert akaratunk megnyugszik Isten akaratában.

Krisztus nem ígérte azt, hogy a holnapi nap terheit már ma hordja helyettünk. Ezt mondta: »Elég néked az én kegyelmem« (2Kor 12,9). Miként a pusztában hullott a manna Izráel seregei számára, úgy adatik számunkra is naponként a mennyei kenyér. Csak egyetlen nap a miénk, e nap folyamán éljünk Istennek. E napon tegyük le ünnepélyesen terveinket az ő kezébe, s vessük rá gondjainkat, mert ő gondot visel rólunk… Ha Krisztus igáját - az engedelmesség és a szolgálat igáját - hordod, akkor elcsitulnak panaszaid, megszűnik minden viszontagságod és megoldódnak a legbonyolultabb talányok is." (Gondolatok a Hegyi beszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

DECEMBER 27.

"Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Míg elhallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt… Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak, és te elvetted rólam bűneimnek terhét." (Zsolt 32,1-3. 5)

"Ahhoz, hogy Isten megbocsátó szeretetét elfogadhassuk és másoknak is közvetíthessük, elsősorban az szükséges, hogy felismerjük Isten hozzánk való szeretetét és higgyünk benne. Sátán ezernyi cselfogással él, hogy megakadályozzon abban, hogy ezt a szeretetet felismerjük. Azt akarja elhitetni velünk, hogy rettenetesek bűneink és hibáink. Szerinte lehetetlenség, hogy Isten figyeljen imánkra, megáldjon és megmentsen minket. Önmagunkban valóban csak gyengeséget láthatunk és semmink sincs, aminek alapján jogot formálhatnánk Isten kegyelmére. Sátán erőnek erejével el akarja elhitetni velünk, hogy hiába fáradozunk, úgysem tudjuk megváltoztatni jellemhibáinkat. Amikor Istenhez közeledünk, az Ellenség a fülünkbe súgja: »Semmi értelme sincs az imádnak, mert ilyen és ilyen gonoszságokat követtél el. Vajon nem vétkeztél-e az Isten ellen, nem cselekedtél-e a saját lelkiismereted szava ellen?« Mi azonban ezt mondhatjuk: »Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minden bűntől«.

Éppen akkor, amikor úgy érezzük, hogy vétkeztünk s ezért nem tudunk imádkozni, akkor van itt a legfőbb ideje, hogy imádkozzunk. Lehet, hogy szégyenkezünk és mélyen megalázottnak érezzük magunkat, mégis imádkoznunk és hinnünk kell. »Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én« (1Tim 1,15). A bűnbocsánat és az Istennel való kiengesztelődés nem a szolgálatunk jutalma, nem érdemként adja Isten a bűnös embernek, hanem olyan ajándék, mely Krisztus szeplőtlen életszentsége folytán lesz a miénk." (Gondolatok a Hegyi beszédről, A "Miatyánk" c. fejezetből)

DECEMBER 28.

"Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek." (Mát 7,7)

"Semmilyen más feltételhez nem köti Isten ezeket az ígéreteket, minthogy az ő kegyelmét éhezzétek, tanácsát kérjétek és szeretete után vágyódjatok. »Kérjetek!« A kéréssel bizonyítjátok azt, hogy felismeritek ínségeteket és amennyiben hittel kéritek, meg is kapjátok, amit kértek. Isten zálogul adta az ő szavát, tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy megtartja ígéretét. Ha őszintén közeledtek hozzá, akkor nem kell félnetek attól, hogy merészségnek tartja, ha ígéretének teljesítését kéritek. Ha azokat az áldásokat kívánjátok, amelyekre szükségetek van, hogy jellemeteket Krisztus képmására alakíthassátok át, akkor olyasmit vártok, ami összhangban áll az ő ígéretével… Amit állandóan felhozhatunk Isten előtt, az nagy nyomorúságunk, ezért szorulunk teljesen megváltó hatalmára.

Ne csak Isten áldása után, hanem Isten után is sóvárogjatok… Isten keres titeket, s a ti iránta érzett vágyakozásotok az ő Lelkének vonzása. Engedjetek a Lélek vonzásának!… Kopogtassanak a kegyelem ajtaján mindazok, akik Isten áldása után vágyakoznak és mondják meggyőződéssel: »Uram, te megígérted, hogy aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és hogy a zörgetőnek megnyittatik«.

Egyetlen szerető apa sem tudná elutasítani éhes gyermekét, ha kenyeret kér tőle. Az ember pedig annyira bizalmatlan Istenével szemben, hogy nem hiszi el, hogy meghallgatja kérését. Elgondolható-e, hogy Isten csak ígéri az embernek a jó és tápláló eledelt, azután pedig követ adna helyette?" (Gondolatok a Hegyi beszédről, Kérjetek és adatik néktek c. fejezetből)

DECEMBER 29.

"Felelt Jézus és mondta: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát… A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy, így van mindenki, aki a Lélektől született." (Ján 3,3. 8)

"A keresztény élet nem a régi élet megjavításából áll. Az ember természetének teljesen át kell alakulnia! Meg kell ölni az »én«-t és a bűnt! Ennek nyomán pedig új életnek kell fakadnia! Ezt az átalakulást azonban csak a Szentlélek hathatós munkája hozhatja létre.

A szél zúgása a levelek és virágok zizegésében hallható a fák ágai között, de maga a szél láthatatlan. Senki sem tudja, hogy honnan jön és hová megy. Ilyen a Szentlélek munkája is az emberi szívben. Ez a lelki folyamat éppoly kevéssé magyarázható meg, mint a szél zúgása. Van, aki egyáltalán nem tudja meghatározni megtérése pontos idejét, helyét. Amilyen láthatatlanul hozza létre az Úr a szél mozgása, éppolyan láthatatlanul gyakorol állandó hatást az emberi szívre is.

Egyesek lelkében - néha teljesen öntudatlanul - lassan-lassan olyan benyomások keletkeznek, amelyek Krisztushoz vonzzák őket. Ezeket a tapasztalatokat a lélek rendszerint az elmélkedés, a Szentírás olvasása, vagy Isten igéjének hallása által nyeri. Amikor azután az isteni befolyás mind erősebb és közvetlenebb lesz, a lélek végül hirtelen és örömmel adja át magát Istennek. Sokan ezt hirtelen megtérésnek nevezik, pedig valójában Isten Lelke hosszú és türelmes munkálkodásának következménye.

A szél maga láthatatlan, de hatásai láthatók és érezhetők. Így nyilatkozik meg a Szentlélek munkája is a megtért lélek minden cselekedetében. A harag, az irigység és a civakodás helyébe szeretet, alázatosság és béke lép. A szomorúság örömre változik. Az ember tekintete pedig a menny fényességét tükrözi vissza." (Jézus élete, Nikodémus c. fejezetből)

DECEMBER 30.

"Mindenestől megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni…"

(Csel 20,35)

"Az az Úr kívánsága, hogy követői körültekintően bánjanak egymással. Emeljék fel, állítsák talpra és gyógyítsák egymást!… Gyakran találkoztok majd lelkekkel, akik kísértés nyomása alatt állnak. Nem tudhatjátok milyen vadul küzd velünk Sátán. Vigyázzatok, nehogy elcsüggesszétek őket, mert ez csak a Kísértőt segíti… Mindig megalázó, ha valaki rámutat a hibáinkra. Ne tedd ezt még keserűbbé, felesleges, elítélő bírálattal. A rideg kritika elcsüggeszt, sötétté és boldogtalanná teszi az életet.

Testvéreim, jobb, ha szeretettel, mint szigorúsággal próbáltok meggyőzni valakit. Amikor a tévelygő rádöbben hibájára, vigyázz el ne pusztítsd az önbecsülését! Ne sérteni, sebezni igyekezz, hanem bekötözni és gyógyítani. Senkinek sem annyira érzékeny, kifinomult a természete, mint az Üdvözítőé. És milyen türelmet nyilvánít irántunk! Hordoz minket, gyengeségeinkkel, tudatlanságunkkal, hálátlanságunkkal és csökönyösségünkkel együtt. Minden tévelygésünk, keményszívűségünk ellenére is, még mindig felénk nyújtja kezét. Hozzánk intézett felhívása így hangzik: »szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket…« (Ján 13,34)

A lobbanékony természetet és az akaratosságot könnyebben megszelídíti a szeretet és a bátorítás szava, mint a hibakeresés és kárhoztató bírálat, amit a tévelygő fejére olvastok. A Mester üzenetét a Mester lelkületével kell átadnunk." (Bizonyságtételek VII. kötet, A gyülekezeti fegyelem c. fejezetből)

DECEMBER 31.

"Azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről sem."

(Ján 16,23)

"Akkor úgy ismerek majd, amint én is megismertettem."

(1Kor 13,12)

"A világegyetem minden kincse kutatásra tárul fel Isten megváltott gyermekei előtt… E föld lakói kimondhatatlan örömmel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkáinak szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét, a csillagokat és naprendszereket, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre, a legparányibbtól a legnagyobbig, a Teremtő neve van felírva. Minden az ő végtelen hatalmát hirdeti. És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Minél többet tud meg az ember Istenről, annál jobban csodálja az ő jellemét…

A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. Tökéletes harmónia és boldogság tölti be a végtelen nagy teremtettséget. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Az élők és az élettelenek, a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig, mind hirdetik tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal, hogy Isten a szeretet." (Nagy küzdelem, A küzdelem véget ért c. fejezetből)