Április

ÁPRILIS 1.

"Ettől fogva sokan visszavonultak az ő tanítványai közül és nem jártak többé ővele. Mondta azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok-e menni? Felelt néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad." (Ján 6,66-68)

"Ma is sokan sértődötten zúgolódnak: »Kemény beszéd ez, ki hallgathatja őt?« (Ján 6,60) Dicséret és hízelgés jól esne a fülüknek, az igazságot azonban nem akarják hallani. Amikor tömegek követik őt,… zúg a diadalkiáltás, hangosan dicsérnek, de ha a szíveket vizsgáló Szentlélek leleplezi bűneiket és megparancsolja, hogy hagyják el azokat, akkor hátat fordítanak, és többé nem járnak Jézussal. Mihelyt a csalódott tanítványok elfordultak Krisztustól, egy másik lélek vonta őket az irányítása alá… Jézus ellenségeit keresték, mert az ő szellemükkel érezték most már egynek magukat… Jézus megrendülten nézte egykori tanítványait, akik eltávoztak tőle… Kimondhatatlan szomorúsággal töltötte el, hogy együttérzését, szeretetét, kegyelmét visszautasították. Ezek az események tették őt a fájdalmak férfiává, a szenvedés ismerőjévé.

Jézus a tizenkettőhöz fordult, és így szólt: »Vajon ti is el akartok-e menni?« (Ján 6,67) Péter kérdéssel felelt: »Uram, kihez mehetnénk?«… Elhagyni Jézust annyit jelentett, mint a ceremóniákhoz mereven ragaszkodó, becsvágyó emberek közé kerülni. Péter fejezte ki a tanítványok hitét: »Te vagy a Krisztus«. E horgony elveszítésének még a gondolata is félelemmel, fájdalommal töltötte el lelküket. Nélkülözni a Megváltót annyi, mint sötét, viharos tengeren hányódni." (Jézus élete, Válság Galileában c. fejezetből)

ÁPRILIS 2.

"Jézus pedig mondta nékik: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok és a sadduceusok kovászától!" (Mát 16,6)

"Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan, egymást különbnek tartva ti magatoknál." (Fil 2,3)

"A liszthez kevert kovász észrevétlenül alakítja át a tésztát. Ha képmutatás él a szívben, akkor az átjárja az egész életet… A lélekbe plántált helytelen elvek ugyanúgy dolgoznak az emberben, mint a lisztben a kovász: átalakítják jellemünket… A farizeusok képmutatása önzésükből eredt. Az volt életük legfőbb célja, hogy önmagukat felmagasztalják. Ez vitte bele őket abba, hogy elferdítsék és helytelenül alkalmazzák a Szentírást, ez vakította el őket Jézus küldetésével szemben is.

Erre a mesterien elrejtett gonoszságra még a tanítványok is hajlamosak voltak… Bár látszólag mindent elhagytak Jézusért, mégis nagyravágyó terveket forgattak magukban. Ebből a lelkületből fakadt a viszály az elsőbbségért…

Napjainkban is elterjedt Urunk követői között ez a rejtett, bűn! Hányszor ejt foltot Istenért végzett szolgálatunkon, emberekkel való érintkezésünkön az önfelmagasztalás titkos vágya! Az önszeretet vezet arra, hogy a dolgok könnyebb végét keressük. Az önzés késztet arra is, hogy az isteni életelveket emberi elméletekkel és hagyományokkal helyettesítsük… Csak Isten ereje száműzheti az emberből az önzést és képmutatást… Ha a hit, melyet vallunk, legyőzi ezeket az emberi hajlamokat, és arra indít, hogy Isten dicsőségét keressük a magunké helyett, akkor tudhatjuk, hogy jó úton haladunk." (Jézus élete, Az igaz jel c. fejezetből)

ÁPRILIS 3.

"De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól."

(2Thess 3,3)

"Fogalmunk sincs arról, hogy milyen erősek lehetnénk, ha összeköttetésben lennénk az erő Forrásával. Újból és újból vétkezünk, és azt hisszük, hogy ennek mindig így kell lennie. Annyira ragaszkodunk a gyengeségeinkhez, mintha büszkélkednénk velük. A Krisztustól nyert erővel ellenállhatunk a világ, a test, és az ördög kísértéseinek. Ne beszéljünk hát gyengeségeinkről és alkalmatlanságunkról, hanem Krisztusról és az ő erejéről! Ha Sátán erejéről beszélünk, annál nagyobb erővel tör ránk. Ha az egyedül hatalmasról és az ő erejéről beszélünk, az ellenség hátraszorul. Ha közeledünk Istenhez, ő is közeledik hozzánk.

Sokan nem használják fel kiváltságaikat. Néhány gyenge erőfeszítéssel igyekeznek jót cselekedni, de azután visszaesnek régi, bűnös életükbe. Ha valaha Isten országába akarunk jutni, akkor tökéletes jellemre kell szert tennünk, amelyen nincs sem szeplő, sem ránc vagy valami ehhez hasonló. Minél inkább közeledünk a vég felé, Sátán annál inkább fokozza tevékenységét. Észrevétlenül veti ki a hálóját, hogy elrabolja lelkünket. Rajtunk áll, a döntésünktől függ, hogy uralhatja-e szívünket és elménket. Rajtunk áll, hogy lesz-e helyünk az új földön, hogy igényt tarthatunk-e Ábrahám örökségére… Ha a szükségnek megfelelően akarunk felfegyverkezni, mint akik várják az ő Urukat, ha azon igyekszünk, hogy jellemünk minden fogyatékosságát legyőzzük, akkor Isten mind több világosságot, erőt és segítséget fog nyújtani nekünk." (Üzenet az ifjúságnak, 64, 66. l.)

ÁPRILIS 4.

"Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak,

legyetek erősek!" (1 Kor 16,13)

"Krisztus mindent megtett értünk, hogy erősek legyünk. Elküldte hozzánk a Szentlelket, hogy emlékezetünkbe juttassa minden ígéretét, hogy békességünk legyen és hogy elvegyük bűneink bocsánatát. Ha szemünket az Üdvözítőre szegezzük és erejében bízunk, akkor a biztonság érzete fog uralni, mert Krisztus igazsága lesz a mi igazságunk. Szégyent hozunk Krisztusra, ha a gyengeségeinkről beszélünk. Ahelyett, hogy önmagunkat szemlélnénk, nézzünk állandóan Jézusra!

Ha a kísértések elárasztanak, ha gondok és kétségek vesznek körül, ha csüggedsz és keseregsz, ha már-már engedsz a kétségbeesésnek, akkor nézz fel a már megtapasztalt világosságra, és a sötétséget, amely körülvett, eloszlatja Isten dicsőségének fényes sugara. Ha a bűn uralomra tör lelkedben, ha a hitetlenség felhőként árnyékolja bensődet, menj, siess Üdvözítődhöz! Az ő kegyelme elegendő, hogy legyőzze a bűnt. Ő megbocsát és örömet ad Istenben… Ne beszéljünk tehát többet tehetetlenségünkről és erőtelenségünkről! Elfelejtvén azokat, melyek hátunk mögött vannak, célegyenest igyekezzünk előre a menny felé vezető úton!" (Üzenet az ifjúságnak, 64, 66-67. l.)

ÁPRILIS 5.

"…Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek."

(Ján 15,5)

"A zsidók a legnemesebb növénynek tekintették a szőlőtőkét, az erő, a kiválóság és a gyümölcshozás jelképének. Mintha ezt mondta volna nekik az Úr: »A szőlőtő, amelyet olyan nagyra becsültök, engem jelképez. Ahogy nagyra értékelitek a szőlőtőkét, ugyanúgy, minden evilági dolognál értékesebbnek kell tartanotok engem. A vesszőnek nincs élete a tőkétől függetlenül. Ti sem élhettek másként, csak általam.«

Ez a tanítás éppoly mélyen érinti Krisztus mai követőit, mint az első tanítványokat, akik e szavakat közvetlenül hallották. A bűn elidegenítette az embert Istentől. Széles és félelmetes ez a szakadék, amely elválaszt tőle. Krisztus azonban gondoskodott róla, hogy újra magához kapcsolhasson bennünket. Annyira fogékony az ember természete a Gonosz kísértéseire, hogy senki sem győzheti le magában a bűnt másképpen, csak ha egységre lép Krisztussal. Ezáltal az egység által nyerünk erkölcsi és lelki erőt. Ha Krisztus Lelke él bennünk, akkor az igazságos tettek gyümölcseit fogjuk teremni. Olyan gyümölcsöket, amelyek tisztességet és áldást hoznak ránk, Istenre pedig dicsőséget." (Bizonyságtételek V. kötet, 229-230. l.)

ÁPRILIS 6.

"Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak,

és megismered az Urat." (Hós 2,19)

"Az Úr munkát bíz ma élő hívő népe minden egyes tagjára, éspedig azt a munkát, hogy »Jézus hitét« (Jel 14,12) állítsák az őt megillető, jogos helyre. A törvénynek megvan a maga fontos szerepe, de erőtelen, hacsak Krisztus igazsága nem helyeztetik a törvény középpontjába, hogy megadja annak dicsőségét, megmutatva az általa megkívánt igaz élet királyi mértékét, gazdagságát. A bizalom Jézusban megmutatja a vallásos tapasztalat igazi minőségét. Semmit sem ér a hitéletünk enélkül. Az ilyen szolgálat Kain áldozatához hasonló, vagyis: Krisztus nélküli.

A Biblia vallása nem teológiai rendszerekből, hitvallásokból, elméletekből és hagyományokból áll, hiszen akkor nem is lenne benne semmi a hit titkából. Az igazi vallás, a Biblia vallása gyakorlati, megmentő hatalom, amely teljesen Istentől származik - Isten egész embert átformáló erejének személyes megtapasztalásából." (1889. 30. sz. kézirat)

ÁPRILIS 7.

"Mielőtt megszületnék a végzés - mint a polyva száll tova az a nap - míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekedtek, keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot, talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!" (Sof 2,2-3)

"Vizsgáljátok meg a szíveteket és ítéljétek meg az útjaitokat! Csakis Isten kijelölt útján menekülhetünk meg. Feltétlenül bűnbánatot kell tartanunk! Tehetetlenségünkben »Krisztusra, a kősziklára kell esnünk«. Tudnunk kell, hogy orvosra van szükségünk és hogy a bűn egyedüli gyógyszere: Krisztus vére. Ezt a gyógyszert csak bűnbánattal és az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által szerezhetjük meg magunknak. Sokak életében most kell elkezdődnie az igazi, lelki megújulásnak, noha kereszténynek, sőt Krisztus igehirdetőinek vallják magukat. Soha ne írjuk mi elő a gyógyszert a betegségünkre.

El kell vetnünk vélt igazságunkat, és könyörögnünk kell, hogy Krisztus igaz élete számíttassék be nekünk. Teljesen Krisztusra kell támaszkodnunk, mint az erő forrására. Önmagunk számára meg kell halnunk. Ismerjük el, hogy minden amink van, az isteni könyörület kimondhatatlan gazdagságából származik. Ez legyen szívünk jelszava: »Nem nekünk Uram, nem nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint!« Ilyennek kell lennie az életünknek, ha fel akarunk készülni Isten nagy napjára, hogy helytálljunk azon." (Bizonyságtételek V. kötet, 234-235. l.)

ÁPRILIS 8.

"Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt… Hogy tartsd meg a parancsolatot tisztán, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig."

(1Tim 6,12. 14)

"Amíg a földön élünk, szüntelenül támadásoknak vagyunk kitéve. Bosszúságok teszik próbára türelmünket. De ha jó lelkülettel viseljük el őket, keresztény vonások fejlődnek ki jellemünkben. Ha Krisztus bennünk lakik, kedvesek és elnézőek leszünk, türelmesek a bosszantások és ingerlő körülmények között is. Napról napra és évről évre mindinkább legyőzve énünket nemeslelkű emberekké formálódunk. Ezt kaptuk feladatként, de Jézus segítsége, kitartó igyekezet, rendíthetetlen elhatározás, folytonos éberség és szüntelen imádkozás nélkül nem tudjuk megvalósítani. Mindenkinek meg kell vívnia a maga egyéni harcát. Isten a mi közreműködésünk nélkül nem teszi nemessé jellemünket és életünket. Akik kitérnek a harc elől, azok nem ismerik meg a győzelem ízét és örömét sem." (Válaszd az életet, 253-255. l.)

ÁPRILIS 9.

"Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek őbenne az örök életre."

(1Tim 1,15-16)

"Emberek, akik Isten közvetlen közelében éltek, akik inkább feláldozták volna az életüket, semmint tudatos bűnt kövessenek el, emberek, akiket Isten mennyei világossággal és erővel tüntetett ki, valamennyien beismerték természetük bűnös voltát. Nem bíztak a testben, nem állították, hogy igazak, szentek, hanem egyedül Krisztus érdemeire, igazságosságára támaszkodtak. Így tesz mindenki, aki Krisztust szemléli.

Minél közelebb kerülünk Jézushoz, minél jobban felismerjük jellemének tisztaságát, annál világosabban látjuk, hogy milyen undorító a bűn, és annál kevésbé hajlunk önmagunk magasztalására. Lelkünk állandóan Isten után vágyódik. Komolyan és őszintén beismerjük bűneinket és szívből megalázkodunk előtte. Keresztény tapasztalatunk minden további lépésénél mélyül a bűnbánatunk. Tudni fogjuk, hogy alkalmasságunk egyedül Krisztusban rejlik, és valljuk az apostollal együtt: »Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó«. »Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében…« (Róm 7,18; Gal 6,14)" (Apostolok története, Átalakult élet c. fejezetből)

ÁPRILIS 10.

"Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Isten szeplőtlen gyermekei

az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényletek, mint csillagok e világon. Életnek beszédét tartva elébük…" (Fil 2,15-16)

"Az igazak mindvégig érintkezni fognak a nem hívőkkel mindennapi kötelességeik végzése közben… Isten gyermekeinek »annak dicsőségét kell hirdetniük, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta el őket«. A szívükben izzó mennyei szeretet és a krisztusi összhang megnyilvánulása életükben, mintha csak bepillantást engedne a nem hívőknek a mennybe. Hasonló… hasonlóra vágyik. Akik az áldásnak ugyanabból a forrásából isznak, közelebb kerülnek egymáshoz. A hívők szívében élő igazság áldott és boldog hasonuláshoz vezet. Így talál meghallgatást Krisztus imája, hogy tanítványai egyek legyenek, ahogy ő is egy az Atyával. Erre az egységre vágyakozik minden igazán megtért szív. Minden őszinte, buzgó kereső részesévé válik az isteni természetnek. Lelke megtelik forró vággyal, hogy megismerje a szeretet teljességét, amely minden ismeretet fölülmúl. Ahogy az isteni életben fejlődik, egyre inkább felfogja Isten szavának emelkedett igazságait, mígcsak a szemlélés által át nem alakul és vissza nem tükrözi Megváltója képmását." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet 3, 10. l.)

ÁPRILIS 11.

"Mivel te megtartottad az én béketűrésre (állhatatosságra) intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön és megpróbálja a föld lakosait."

(Jel 3,10)

"Osztályrészünk a kereszt és az alázat. Vállaljuk-e? Senki se ringassa magát abban a hitben, hogy az utolsó nagy megpróbáltatások idején egy csapásra önfeláldozó, hősies lelkület fejlődhet ki benne, csak azért, mert szükségessé vált. Szó sincs erről. Ennek a lelkületnek mindennapi életünk részévé kell lennie. Lelkészeknek és egyháztagoknak a kegyelem átalakító erejére van szükségük, mielőtt megállhatnák helyüket az Úr napján. A világ rohamosan közeledik a bűnnek és emberi lealjasodásnak ahhoz a fokához, amely Isten beavatkozását teszi szükségessé. Isten népét rövidesen súlyos megpróbáltatások érik. Ideje, hogy elvhűnek bizonyuljon.

Mikor Krisztus vallását a leginkább lebecsülik, mikor törvényét a legjobban lenézik, lelkesedésünknek akkor kell a legforróbbnak, bátorságunknak és szilárdságunknak pedig a legtántoríthatatlanabbnak lennie. Álljunk az igazság oldalára, mikor a többség elhagy minket, harcoljuk az Úr harcát, amikor kevés a harcos! Ez a próbatételünk. Izzó lelkesedést kell merítenünk mások hidegségéből, bátorságot mások gyávaságából és hűséget az árulásukból. Most kell szorosan összekapcsolódnunk Istennel, hogy elrejthessen, amikor ki fogja tölteni haragjának hevét az emberek fiaira. Eltávolodtunk a régi tájékozódási pontoktól. Térjünk most vissza azokhoz! Ha az Úr az Isten, kövessük őt, ha pedig a Baál, szolgáljunk neki! Kinek az oldalára állsz?" (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet 20, 26. l.)

ÁPRILIS 12.

"Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által… Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével…" (Zsid 10,19. 22)

"Sokan azt a súlyos hibát követik el vallásos életükben, hogy érzelmeikre összpontosítják a figyelmüket. Egyetlen reményünk az, ha »feltekintünk a hit szerzőjére és bevégzőjére« (Zsid 12,2). Benne találunk meg mindent, ami reményt, hitet és bátorítást kelt. Ő a mi igazságunk, vigaszunk és örömünk. Aki magában keres megnyugvást, az elfárad és csalódni fog. Gyengeségünk és érdemtelenségünk tudata arra kellene hogy késztessen bennünket, hogy alázatos szívvel hivatkozzunk Krisztus elfedező áldozatára. Ha az ő érdemeire támaszkodunk, akkor nyugalmat, békét és örömöt találunk. Ő mindenkit megment, aki általa Istenhez járul.

Szükséges, hogy naponta, sőt óráról órára bízzunk Jézusban. Megígérte, hogy amilyen a bizalmunk, olyan lesz az erőnk is. Kegyelmével elhordozhatjuk a jelen terheit és elvégezhetjük kötelességeit. Menjünk Jézushoz és mondjuk el apróbb gondjainkat és tanácstalanságunkat csakúgy, mint nagyobb bajainkat. Bármi nyugtalanít, bármi gyötör, vigyük az Úr elé imában. Amíg tudjuk, hogy minden lépésünkhöz Krisztus jelenlétére van szükségünk, addig Sátán kevés alkalmat talál arra, hogy kísértéseivel tolakodjék. Ellenfelünk átgondolt igyekezete arra irányul, hogy távol tartson minket legjobb és legmegértőbb barátunktól. Nem kellene senki mást teljes bizalmunkba fogadnunk, csak Jézust. Ő megad minden szükséges áldást, ha egyszerűen és bízva kérjük." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 56, 58. l.)

ÁPRILIS 13.

"Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsásson

és megtisztítson minket minden hamisságtól." (1Ján 1,9)

"Hibákat követhetünk el és megszomoríthatjuk az ő Lelkét, de ha megbánjuk bűneinket és töredelmes szívvel fordulunk hozzá, akkor ő nem utasít el bennünket magától. Régóta kívántuk és igyekeztünk elnyerni a megígért áldásokat, de nem nyerhettük el, mert az a gondolat élt bennünk, hogy majd kiérdemeljük őket. Nem fordítottuk el tekintetünket önmagunkról, nem hittük, hogy Jézus a mi élő Megváltónk. Semmi esetre sem szabad azt képzelnünk, hogy érdemeink és kegyességünk mentenek meg minket. Üdvösségünk egyedüli reménye Krisztus kegyelme." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 93. l.)

"Ne adjátok fel kétségbeesetten a küzdelmet, ha bűneitek nagyságát és valódi állapototokat felismeritek. Krisztus azért jött erre a világra, hogy megmentse a bűnösöket. Nem mi engeszteljük ki Istent, hanem - ó milyen csodálatos szeretet - Isten volt az, aki »Krisztusban megbékéltette magával a világot« (2Kor 5,19)… Ha Sátán azt súgja is nektek, hogy igen bűnösök vagytok, tekintsetek Megváltótokra és beszéljetek érdemeiről! Segítséget egyedül csak nála, az ő világosságában lelhettek." (Jézushoz vezető út, Bűnbánat c. fejezetből)

ÁPRILIS 14.

"Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy ha valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát e világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa." (Ján 3,14-15. 17)

"Az Úr utasította Mózest - miután hagyta, hogy mérgeskígyók marják meg a lázadozó izráelitákat a pusztában -, hogy emeljen egy rézkígyót egy oszlopra és szólítsa fel a sérülteket, hogy tekintsenek e kígyóra, hogy életben maradjanak. Sokan azonban nem bíztak a menny rendelte ellenszerben. Körülöttük halottak és haldoklók hevertek. Tudták, hogy isteni segítség nélkül meg van pecsételve a sorsuk. Siratták szenvedéseiket, fájdalmaikat, biztos halálukat, mígcsak el nem fogyott az erejük és szemük meg nem üvegesedett. Pedig egy szempillantás alatt meggyógyulhattak volna.

Ha tudatában vagy bűneidnek, ne fordítsd minden erődet a gyászolásukra, hanem tekints fel és élj! Jézus a mi egyedüli megmentőnk. Bár milliók utasítják el felajánlott kegyelmét, mégsem hagy senkit elveszni, aki bízik az ő érdemeiben. Szegény, bűnbe belefáradt, elcsüggedt ember! Tekints fel és élj! Jézus a szavát adta: megment mindenkit, aki hozzá fordul. Senki se tartsa ügyét reménytelennek! Tudatában lehettek bűnös és elveszett voltotoknak, de éppen ezért van szükségetek a Megváltóra. Ha van bevallásra váró bűnötök, ne halogassátok ennek elrendezését! Minden perc aranyat ér. Jézus azt kívánja, hogy úgy meneküljünk hozzá, ahogy vagyunk, mint bűnösök, gyengék, segítségre szorulók." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 95-96. l.)

ÁPRILIS 15.

"És találtassam Őbenne, mint akinek nincs saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján." (Fil 3,9)

"Vannak, akik Istenhez térnek bűnbánat és bűnbevallás útján és hiszik is, hogy megbocsátja bűneiket, de mégis elmulasztják azt, amit tenniük kellene, - nem igénylik Isten ígéreteit. Nem látják, hogy Krisztus a mi mindig jelenlévő Megváltónk, és nem készek a kezébe adni lelküket, rábízni magukat, hogy tökéletesítse szívükben a kegyelem megkezdett munkáját. Sokan bár azt gondolják, hogy Istenre hagyatkoznak, valójában magukra támaszkodnak. Lelkiismeretesek, de félig magukban, félig Istenben bíznak. Nem várják el Istentől, hogy hatalmával hordozza őket, hanem a maguk éberségére támaszkodnak a kísértések ellen. Az ilyen hit nem vezet győzelmekre. Ezek az emberek hiába küzdenek, lelkük állandó igát hordoz. Nem is lelnek nyugalmat mindaddig, míg Jézus lábához nem helyezik a terhüket. Állandó virrasztásra van szükségük és buzgó, szerető odaadásra, de ezek maguktól jönnek, amikor Isten hatalma hit által tartja fönn a lelket. Ne bízzunk magunkban, jócselekedeteinkben! Ha mint eltévedt bűnösök járulunk Krisztushoz, nyugalmat találunk szeretetében. Isten mindenkit elfogad, aki a megfeszített Üdvözítőben bízik." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 96-97. l.)

ÁPRILIS 16.

"…Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak

és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében!"

(2Pét 3,18)

"Keresztény életünknek erősödnie, növekednie kell. A Szentírásban elénk tárt magasztos mértéket el lehet és el is kell érni, ha Isten gyermekei akarunk lenni. Nem topoghatunk egy helyben. Vagy előrehaladunk, vagy visszaesünk. Sokan, bár értelmes igazságismeretre tettek szert, és talpraesetten tudják érvekkel védelmezni, nem tesznek bizonyságot a keresztény élet friss tapasztalatairól. Ehelyett azt vesszük észre, hogy ugyanaz a régi gépiesség, ugyanazok a kifejezések uralkodnak imáikban és buzdításaikban. Imájukból hiányzik az új hang, nem fejeznek ki nagyobb ismeretet Isten dolgaiban, sem buzgóbb, élőbb hitet.

Ezek nem fejlődő keresztények. Nézeteik és terveik korlátok közé szorultak, gondolkodásuk nem tágult, nem gyarapodtak a keresztény ismeretek kincseiben. Nem tanulták meg Isten szemével nézni az embereket és a dolgokat. Borzalmas ez a lelki sivárság, amely most uralkodik. Sokan külsőséges keresztény életet élnek és azt állítják, hogy bocsánatot nyertek bűneikre, mégis annyira szűkölködnek Krisztus ismeretében, mint a bűnösök. Ha Isten szeretete a lélek élő elve, akkor eltűnnek a szűk látókörű, korlátolt nézetek. Szeretet, de ugyanakkor elvhűség itatják át a feddéseket és szembeszökővé válik a törekvő munkára, a terhek viselésére és a felelősségek vállalására való hajlandóság." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 100, 102. l.)

ÁPRILIS 17.

"Nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben."

(1Kor 4,20)

"Cselekedjünk úgy, amint valóban hisszük, hogy az Úr eljövetele közel van, és hogy zarándokok és idegenek vagyunk a földön! Hangos felhívás szól most hozzátok, hogy szorgalmasan gyakoroljátok az istenfélő életet, hogy jellemetek átalakulhasson, és érett hívőkké növekedhessetek a Jézus Krisztusban. Imádkozzatok a Szentlélek erejéért, életrekeltő, gyógyító hatalmáért, hogy áramütésként érje megbénult lelketeket, és hogy minden idegszálatokat egy új élet pezsgése elevenítse meg. Lelki egészségre állíttassék helyre az egész ember halott, földi és érzéki állapotából. A próba ez: Mit teszel Krisztusért? Milyen áldozatokat hozol? Milyen győzelmeket aratsz? Ha felülkerekedsz önzéseden, ha ellenállsz a kísértésnek, amely a kötelesség elhanyagolására sarkall, ha legyőzöd szenvedélyedet, ha készséggel, vidáman engedelmeskedsz Krisztusnak - ezek sokkal nagyobb bizonyítékai annak, hogy Isten gyermeke vagy, mint az alkalmanként megmutatkozó jámborság és érzelgős vallásosság." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 102, 104. l.)

ÁPRILIS 18.

"Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért,

és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért."

(Zsolt 107,8)

"Minden lélek dicsérje az Urat! Végiggondolta-e közülünk valaki, hogy mi mindenért lehetünk hálásak? Gyakran elfelejtjük, hogy »felülről, a világosság Atyjától csak jó adomány és tökéletes ajándék származik« (Jak 1,17). Remélhetünk és örvendezhetünk. Közbenjárónk a mennyei szenthelyen könyörög értünk. Bocsánatot és békét nyerünk érdemeiért. Testvérem, ha Sátán reménytelenséggel, lehangoltsággal, kétséggel akarja átitatni gondolkodásodat, állj ellent sugallatainak! Ne kételkedj Jézusban, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki. Egy pillanatra se szomorítsd meg együttérző Megváltódat a kételyeiddel! A legmélyebb érdeklődéssel követi a mennyei ösvényen való előrehaladásodat. Látja buzgó igyekezetedet, figyelemmel kíséri eleséseidet és gyógyulásaidat, reményeidet és félelmeidet, csatáidat és győzelmeidet.

Kérésből és elfogadásból álljon-e az egész vallásos életünk? Hát örökké csak a szükségleteinkre gondoljunk és soha az elnyert áldásokra? Pusztán csak elfogadói leszünk-e Isten ajándékainak, a hálánkat pedig sohase fejezzük ki? Sohase dicsérjük Őt azért, amit értünk tesz? Nem imádkozunk eleget és még akkor is takarékoskodunk a köszönettel. Sokkal erőteljesebbek lennének imáink, ha Isten szerető gondoskodása nyomán több hála és dícséret visszhangoznék bennünk." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 114, 119. l.)

ÁPRILIS 19.

"Bízunk is az Úrban reátok nézve… Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket…" (2 Thess 3,4-5)

"Ne kárhoztassunk másokat, ez nem a mi dolgunk. Inkább szeressük egymást, imádkozzunk egymásért!… Sok mindent láttok másokban, ami helytelennek tűnik és szeretnétek helyrehozni ezeket. A magatok erejével, és helytelenül fogtok hozzá a megújítás munkájához. Munkálkodjatok a tévelygőkért a Szentlélek által lecsendesített, meglágyított szívvel, és hagyjátok, hogy az Úr, akinek a megbízottai vagytok, dolgozzék általatok. Terheteket vessétek Jézusra!… Tegyetek meg minden tőletek telhetőt alázatosan és szelíden, a kusza, bonyolult ügyeket pedig helyezzétek Isten kezébe. Kövessétek a Szentírás utasításait és bízzátok az ő bölcsességére az ügy kimenetelét. Ha már megtettetek minden tőletek telhetőt testvéretek megmentésére, hagyjátok abba az aggódást és folytassátok nyugodtan sürgős dolgaitokat.

Ne vágjátok türelmetlenül ketté a csomót, melyet a gondok okoztak, mert akkor könnyen reménytelenné válhat a helyzet. Hagyjátok Istenre a kibogozását! Ő elég bölcs ahhoz, hogy elrendezze az élet bonyodalmait. Istené a hozzáértés és a tapintat. Tervét nem mindig értjük meg. Várjuk türelmesen a kibontakozást, ne veszélyeztessük, ne tegyük tönkre azt! A kellő időben majd tudtunkra adja tervét. Törekedjünk egységre, ápoljuk a szeretetet és minden dolgunkban a Krisztushoz való igazodást. Ő az egység és erő forrása!" (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 124-125. l.)

ÁPRILIS 20.

"Öltözzétek fel Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok

az ördög minden ravaszságával szemben!" (Eféz 6,11)

"Óvakodjunk attól, hogy elhanyagoljuk a titkos imát és Isten igéjének tanulmányozását. Ezek a te fegyvereid az ellen, aki azért küzd, hogy akadályozzon előrehaladásodban a menny felé. Az ima és a bibliatanulmányozás elhanyagolása könnyebbé teszi Sátán munkáját. A Lélek kérlelésével szembeni első ellenállás utat készít neki. A szív megkeményedik és a lelkiismeret szava elhalkul. A kísértésnek való ellenállás viszont segíti a további ellenállást. Minden önmegtagadás könnyebbé teszi az újabb önmegtagadást. Minden megnyert küzdelem utat egyenget a következő győzelemhez. Minden kísértésnek való ellenállás, minden önmegtagadás, minden bűn feletti győzelem magvetés az örök életre.

Válaszd inkább a szegénységet, az elhagyatottságot, bármily szenvedést inkább, mint hogy a lelkedet bűnnel szennyezd. Minden kereszténynek ez legyen a jelszava: »Inkább meghalok, semhogy becstelenné váljak, áthágva az Isten törvényét«… Az ellenség minden erejét megfeszítve küzd azok ellen, akik keresztény életet akarnak élni. Megkísérti őket, remélve, hogy sikert ért el. Célja az, hogy elcsüggessze őket. De azok, akik erősen állnak a korszakok kőszikláján, nem engednek neki… Az Üdvözítő azért jött a földre, hogy minden fáradt, megkísértett léleknek segítséget és erőt hozzon a kísértések leküzdésére… Minden ínségben elegendő erő áll a rendelkezésükre azoknak, akik harcolnak a kísértések ellen." (Üzenet az ifjúságnak, 47-48. l.)

ÁPRILIS 21.

"Kevés az, hogy nékem szolgám légy,… a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen." (Ésa 49,6)

"A lélekmentés szolgálatában a világ Megváltója a mi nagy példaképünk… Milyen hideg a szeretetünk, milyen gyenge az érdeklődésünk felebarátaink üdvössége iránt!… Aki csak megízlelte az eljövendő világ erejét, akár öreg, akár fiatal, akár tanult, akár tanulatlan, ugyanaz a lelkület ragadja magával, amely Krisztust is késztette. A megújult szív első mozdulata: másokat is elvezetni az Üdvözítőhöz. Akikben nem él ez a kívánság, azok azt bizonyítják, hogy kihűlt bennük az első szeretet. Alaposan meg kell vizsgálniuk szívüket az Ige fényénél, és Krisztus Lelke által új megtérésre törekedniük. Imádkozzanak, hogy mélyebben megértsék Jézus szeretetét, amely abban nyilvánult meg, hogy otthagyta a menny dicsőségét és eljött az elbukott világra, hogy megmentse a pusztulásra menetelőket…

Azért nincs ma mélyebb vallásos buzgalom és odaadó egymás iránti szeretet a gyülekezetben, mert kihalóban van az igazi lélekmentő buzgóság. Testvéreim, meg akarjátok-e törni a varázslatot, ami fogva tart? Fel akartok-e ébredni ebből a renyheségből? Lássatok munkához!… Értéktelen az a vallás, amely nem hat megújítón a világra. Dolgozzunk együtt isteni vezetőnkkel! Az a kijelölt munkánk, hogy az örömhír magvát vessük. Isten felszólít, hogy egyik kezünkkel - a hittel - ragadjuk meg az ő hatalmas karját, a másikkal pedig - a szeretettel - nyúljunk a veszendő emberekért. Ez az Isten akarata, nekünk pedig a megszentelődésünkre válik." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 137, 143. l.)

ÁPRILIS 22.

"Áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért Istent

a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi."

(1 Kor 6,20)

"A hit, melyet Isten elvár, nem a hittételek elismerése csupán, hanem olyan hit, amely szeretetből fakad és megtisztítja a lelket… Nézzetek fel a keresztre és tegyétek fel a kérdést: Hát tényleg értem áldozta fel magát Jézus? Azért szenvedte el a kereszten a gyalázatot, a szégyent és a kegyetlen halált, mert engem akart megkímélni a bűntudat gyötrelmeitől és a kétségbeesés rémétől? Tényleg azért halt meg, hogy leírhatatlan boldogságban lehessen részem az ő országában?

Tekints fel arra, akit átszegeztek a bűneid és fogadd meg: »az Úr szolgálatára szentelem az életemet.« Nem fogok össze többé azokkal, akik ellene lázadnak. Amim van és ami vagyok úgyis túl kevés, hogy annak szenteljem, aki annyira szeretett engem, hogy az életét, egész isteni lényét adta értem bűnös, tévelygő emberért. Különítsétek el magatokat a világtól, álljatok át az Úr oldalára! Áldott az, aki engedelmeskedik az örök élet beszédének! Bizonyosan el fog jutni a teljes igazságra az igazság Lelkének vezetésével. A világ ugyan nem fogja szeretni és dicsőíteni, de a menny szemében drágakővé válik. »Nézzétek mily nagy szeretetet adott nékünk az Isten, hogy az ő fiainak neveztetünk!« (1Ján 3,1)" (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 154, 156. l.)

ÁPRILIS 23.

"Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött

engem, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki

sem munkálkodhat már." (Ján 9,4)

"Az Úr végzi az ő munkáját. Az egész menny serény tevékenységben van. A föld bírája hamarosan felkel… Isten felfedte azt, ami majd az utolsó időben történik, hogy népe előkészülhessen az ellenkezés és a harag viharában való helytállásra. Akiket elér az előttünk álló eseményekre való figyelmeztetés, azok ne üljenek nyugodtan, várva a közelgő viharra, azzal nyugtatva magukat, hogy az Úr majd betakarja az ő hűségeseit a veszedelem napján. Ne semmittevő várakozással várjuk Urunkat, hanem buzgó munkában és tántoríthatatlan hittel! Nem annak az ideje van most, hogy jelentéktelen ügyekkel kössük le gondolatainkat.

Az aki a csillagokat rendre felsorakoztatja az égen, akinek szava parancsol a mélység hullámainak, ugyanaz a végtelen Teremtő mozdul meg népe érdekében, ha hittel kérik őt. Megzabolázza a sötétség erőit, míg a figyelmeztetés el nem jut a világhoz és azok, akik hallgatnak a szavára, fel nem készülnek a küzdelemre… Nagy munka vár elvégzésre, és ez azoknak a feladata, akik ismerik az igazságot… Ne aludjunk tovább a Sátán uralta földön, hanem vessünk be minden rendelkezésünkre álló erőt, használjunk fel minden eszközt, amelyet a Gondviselés adott. Hirdessük az utolsó üzenetet »népeknek, nemzeteknek, nyelveknek és királyoknak.« Jézus megígérte: »Íme én veletek vagyok minden nap a világ végéig« (Jel 10,11; Mát 28,20)." (Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 168, 171. l.)

ÁPRILIS 24.

"Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű, és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig." (Jak 5,16-17)

"Isten azért használhatta fel Illést Izráel történetének válsággal terhes óráiban, mert nagy hite volt. Miközben imádkozott, hitével megragadta a menny ígéreteit, és rendíthetetlenül imádkozott addig, amíg Isten nem válaszolt könyörgésére. Nem várt addig, amíg bebizonyosodott, hogy Isten meghallgatta. A menny támogatásának legkisebb jelére is kész volt vállalni mindent.

Amit Isten segítségével Illés meg tudott tenni, azt mindenki megteheti abban a szolgálatban, amelyet Isten művében kapott… Illés hitére van szükség ma a világon. Hitre, mely belekapaszkodik Isten igéje ígéreteibe, és nem tágít, amíg a menny meg nem hallgatja. Ez a hit szorosan összekapcsol Istennel, és erőt ad, hogy szembeszálljunk a sötétség hatalmaival. Isten gyermekei hit által »országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték, megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait« (Zsid 11,33-34)." (Próféták és királyok, 100. l.)

ÁPRILIS 25.

"(Jákób) küzdött az angyallal és győzött,

sírt és könyörgött néki…" (Hós 12,4)

"Jákób története biztosíték arra, hogy Isten nem veti el azokat, akiket a bűn ugyan a hálójába kerített, de őszinte bűnbánattal visszatérnek hozzá. Odaadása és bizakodó hite által nyerte el Jákób azt, amit elveszített akkor, amikor önerejével harcolt… Soha senki nem veszhet el, míg benne bízik. A végtelen Isten tekintete előtt látható bűneink hosszú sora. Ez a lajstrom teljes, egyetlen törvényszegésünk sem hiányzik róla. De Isten, aki hajdan meghallgatta szolgái kiáltását, a hittel mondott imákat, megbocsátja bűneinket. Megígérte, tehát megtartja szavát.

Jákób esete bizonyítja a sürgető helyzetben mondott esdeklő ima erejét. Krisztus egyháza, de személyesen a keresztény hívők is, nem képességeik, műveltségük, gazdagságuk, vagy emberek kegyei által aratták a legnagyobb győzelmeiket. Ilyen győzelmeket csak az ima titkos helyein, Isten fogadótermeiben lehet nyerni, amikor kihallgatáson jelenünk meg a világegyetem uralkodója előtt, és komoly, tusakodó hittel kapaszkodunk hatalmának erős karjába. Akik nem hajlandók megtagadni minden bűnt, akik nem könyörögnek komolyan Isten áldásáért, azok nem is nyerhetik el. De mindenki, aki Jákóbhoz hasonlóan megragadja Isten ígéreteit, és oly kitartó, mint Jákób volt, győzni fog, miként Jákób is győzött." (Pátriárkák és próféták, A küzdelmek éjszakája c. fejezetből)

ÁPRILIS 26.

"Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek,

szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!" (Ésa 41,14)

"Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak,

hogy néktek adja az országot." (Luk 12,32)

"Az a gyülekezet, amely a kötelességét teljesíti, nem pusztulhat el… A menny csillagait Isten kormányozza. Ő adja fényüket, ő irányítja útjukat. Igaz ez Isten szolgáira is. Csupán eszközök az ő kezében, minden jótettüket az ő ereje műveli. Erősségük az Üdvözítő. Ha feltekintenek rá, miként ő is feltekintett Atyjára, képesek lesznek az ő munkáját végezni…

A világ millióihoz arányítva Isten gyermekei mindenkor csak kicsiny nyáj. De ha helytállnak az igazságért, ahogy azt az Úr szent Igéjében kinyilatkoztatta, akkor Isten lesz a mentsváruk. A Mindenható széles pajzsa alatt meghúzódhatnak. Isten mindenkor a többség! És ha majd, az utolsó trombitaszó áthatol a halottak börtönén, az igazak pedig ujjongva, győztesen jönnek elő, akkor Isten gyermekei Istennel, Krisztussal, az angyalokkal és minden idők állhatatos, hűséges híveivel egyesülve, bizonnyal a többség lesznek (1Kor 15,52).

Krisztus őszinte tanítványai követik Őt… Mint Krisztus szenvedéseinek részesei, hivatottak, hogy az ő dicsőségében is osztozzanak vele. Szent látomásban látta a próféta Isten maradék gyülekezetének végső győzelmét: »És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve és azokat, akik diadalmasok… Kezükben voltak Isten hárfái és énekelték: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten: igazságosak és igazak a te útjaid, ó szentek Királya!« (Jel 15,2-3)" (Apostolok története, Jelenések könyve c. fejezetből)

ÁPRILIS 27.

"Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség." (Mát 6,13)

"Az Úr imájának utolsó mondata, csakúgy mint az első, újból a mi mennyei Atyánkra mutat, akinek hatalma mindent felölel és akinek neve a legdicsőbb. Az Üdvözítő nem olyannak látta a tanítványokra váró jövőt, mint ahogy ők elképzelték, vagyis a világi gazdagság és dicsőség napsugaraiban, hanem úgy, ahogy az a valóságban bekövetkezett, azaz az emberi gyűlölet és az ördögi támadások sötétségében. Előre látta, hogy… tanítványai állandó veszedelemben élnek majd… Krisztus követői azonban ne féljenek attól, hogy reményük hiábavaló volt, vagy hogy Isten megfeledkezett a földről, mert a hatalom és a dicsőség mégis az Úré, akinek tervei feltartóztathatatlanul haladnak a megvalósulás felé. A tanítványokat ez az ima arra tanítja, hogy a Gonosz hatalmán túl az ő Urukra, Istenükre tekintsenek. Őreá, akinek az országa és az uralma mindenek felett áll, aki Atyjuk örök időkön át.

Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk, olyan válság van előttünk, amilyet a világ még nem látott. De becses az az ígéret, hogy Isten országa mindenek felett uralkodni fog… A mennyei Fenség felügyelete alatt áll mind az egyes nemzetek, mind pedig gyülekezetének sorsa… A Mindenható, a Seregek Ura a kérubok között trónol ma is és megvédi gyermekeit a nemzetek minden viszálya és lázongása közepette. Az egek Ura, a mi Megváltónk. Ő mérlegel minden próbát, és őrködik mint ötvös az izzó érc fölött. Még ha királyok erődítményei pusztulnának is el, népe biztonságban lesz az Ő karjaiban." (Gondolatok a Hegyi beszédről, A "miatyánk" c. fejezetből)

ÁPRILIS 28.

"Íme, ezek az ő útjainak részei, de mily kicsiny rész az, amit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?" (Jób 26,14)

"Isten Igéje - akár szerzőjének jelleme - titokzatos dolgokat is magában foglal, amelyeket itt a földön sohasem érthetnek meg teljesen. Az Ige bemutatja Isten szándékait, amelyek átfogják az emberi történelem minden korszakát és csak az örökkévalóság végtelen pályáin érik el beteljesedésüket. Titok marad a bűn keletkezése, Krisztus testtélétele, az újjászületés, a feltámadás, és még sok más bibliai esemény. Isten azonban elég bizonyítékot szolgáltatott a Szentírásban ahhoz, hogy meggyőződhessünk annak isteni eredetéről. Nem szabad kételkednünk az Igében, azért mert nem értjük meg a Gondviselés minden titkát. Néhol csak tiszta ténymegállapításokat olvasunk, minden magyarázat nélkül. Bár nem értjük velük kapcsolatban a »miértet« és a »hogyant«, bizonyosak lehetünk abban, hogy e kijelentések igazak, mert Isten mondja őket. A nehézségek kizárólag az emberi gondolkodás erőtlenségeiből és korlátaiból származnak.

Sokszor büszkeség vegyül a Biblia igazságainak vizsgálatába. Emberek legyőzöttnek tartják magukat és türelmetlenek, ha képtelenek kielégítő magyarázattal szolgálni a Szentírás minden egyes részét illetően. Megalázónak tartanák, ha elismernék, hogy nem értik az ihletett szavakat. Nem akarnak türelmesen várni, míg Isten jónak látja felfedni előttük az igazságot. Emberi büszkeségükben azt gondolják, hogy képességeik elégségesek a Szentírás megértéséhez. És ha mégsem értik, tagadni kezdik a tekintélyét. Emberek, akiket emberi erőtlenségek vesznek körül, akik többé-kevésbé környezetük hatása alatt állnak, és akiket öröklött és szerzett hajlamaik távolról sem tettek bölcsekké vagy mennyei gondolkodásúakká, vállalkoznak arra, hogy törvényszék elé állítsák Isten szavát, és ítéletet mondjanak arról, hogy mi benne az emberi, és mi Istentől származó. Halandó emberek, korlátolt, rövidlátó nézetekkel, szakavatottnak tartják magukat a szent iratok bírálgatására.

Hagyjuk Isten szavát pontosan úgy, ahogy van! Emberi bölcsesség ne merészkedjék csökkenteni a Szentírás egyetlen megállapítását sem! Mesterem nevében kérlek: »oldd le a sarut lábadról, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!«" (Bizonyságtételek V. kötet, 698, 711. l.)

ÁPRILIS 29.

"És nem tanultam a bölcsességet, hogy a Szentnek ismeretét tudnám… Ne tégy az ő beszédéhez, hogy meg ne feddjen téged és hazug ne légy." (Péld 30,3. 6)

"A Biblia nehezen érthető részei nem vetnek árnyékot Isten bölcsességére. Nem okozzák azok vesztét, akik úgy érzik, e nehézségek miatt nem menekülnek meg. Ha nem lennének titkok a Bibliában, ezek az emberek akkor is találnának okot a kételkedésre, még a legvilágosabb kijelentésekben is, mert nincs lelki világosságuk. Akik azt képzelik, hogy olyan magasrendű értelemmel vannak felruházva, hogy teljesen meg tudják magyarázni Isten útjait, azok egyenlővé akarják tenni az emberi bölcsességet az isteni bölcsességgel.

Sokan olvassák a Bibliát, de semmi hasznuk sincs belőle. Sőt sok esetben kifejezetten a kárukra olvassák. Ha tiszteletlenül és ima nélkül nyitjuk ki Isten könyvét, akkor kétely felhőzi be értelmünket és felfogásunkat. Az ellenség veszi át az irányítást gondolataink felett és helytelen értelmezéseket sugall. Csak azok remélhetik a Lélek újabb, további felvilágosítását, akik követik a már elnyert fényt. Jézus világosan kijelentette: »Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok« (Ján 7,17).

Istennek az a szándéka, hogy az igazság már ebben az életben is mindinkább kitáruljon hívő népe előtt. Ezt a tudást csak egyetlen úton szerezhetjük meg: Ha Isten szavát annak a Léleknek a megvilágosításával tanulmányozzuk, aki azt ihlette. »Mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is« (1Kor 2,10).

Akik tisztelettel veszik kézbe a Szentírást és azért kívánnak tanulni belőle, hogy meg is cselekedjék akaratát, azok előtt minden igazság megnyilatkozik. Akik ezzel a lelkülettel fordulnak a Bibliához, a próféták és apostolok társaságában találják magukat. Lelkük Krisztushoz hasonul, és vágyakoznak arra, hogy eggyé válhassanak vele." (Bizonyságtételek V. kötet, 698, 702. l.)

ÁPRILIS 30.

"A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!"

(Mát 6,11)

"Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele!"

(1Tim 6,8)

"Sohasem élvezte úgy ember az elferdült ízlés kielégítésére készített pompás lakomát, mint ahogy az emberek örültek a szerény tápláléknak, amelyet Jézus Krisztus az emberi településektől távol nyújtott nekik a sokezres tömeg csodálatos megvendégelésénél. Ha az emberek ma egyszerű szokásokhoz tartanák magukat, ha összhangban élnének a természet törvényeivel, mint Ádám és Éva kezdetben, akkor tökéletesen lehetne gondoskodni az emberiség szükségleteiről. Kevesebb volna a fölösleges kívánság és több lehetőség lenne Isten útjain munkálkodni. Az önzés, a természetellenes szenvedély azonban bűnt és nyomorúságot hozott a világra, egyrészt a bőséget, másrészt a nélkülözést. Jézus nem fényűző vágyak kielégítésével akarta magához vonzani az embereket. A hosszú, fárasztó nap után a kimerült, éhes tömegnek az egyszerű eledel nemcsak az erejét biztosította, hanem szívélyes tanítást is nyújtott. A Megváltó nem ígérte oda követőinek a világ anyagi bőségét. Eledelük lehet egyszerű, még hiányos is, sorsuk szegénységbe taszíthatja őket, de szükségletüket mindenkor kielégíti. És megígérte azt, ami a földi javaknál sokkal többet ér: szüntelen, vigasztaló jelenlétét." (Jézus élete, "Adjatok nékik ti enni! c. fejezetből)