Izsák házassága

1 Mózes 24. {PP 171}   

Ábrahám megöregedett, és a rövidesen bekövetkező halálára gondolt; még egy feladata volt, biztosítani az ígéret teljesedését utódai számára. Isten Izsákot választotta ki, hogy kövesse atyját Isten törvényének megtartójaként és a választott nép atyjaként. De Izsáknak még nem volt felesége. Kánaán lakói bálványimádók voltak, és Isten megtiltotta, hogy népe házasságra lépjen velük, tudva, hogy az ilyen házasság hitehagyáshoz vezet. A pátriárka féltette fiát a környezet rossz befolyásától. Ábrahám Istenbe vetett hite és akarata iránti engedelmessége Izsák jellemében is tükröződött. De az ifjú nagyon ragaszkodó, szelíd és engedékeny hajlamú volt. Fennállt az a veszély, hogy a békesség kedvéért feláldozza elveit, ha olyan valakivel köt házasságot, aki nem féli az Istent. Ábrahámnak nagyon fontos volt, hogy kit választ fiának feleségül. Olyan nővel akarta összeházasítani, aki nem fordítja el Istentől. {PP 171.1}   

Az ősidőkben Isten tisztelői között általános szokás volt, hogy a szülők kötötték a házassági szerződést. Nem kellett senkinek házasságra lépnie azzal, akit nem szeretett, de a tapasztalt, istenfélő szülők ítélete irányította a fiatalokat érzelmeik kialakulásában. A szülőkkel szembeni tiszteletlenségnek, sőt bűnnek tartották, ha valaki ennek ellenkezőjét tette. {PP 171.2}   

Izsák, bízva atyja bölcsességében és szeretetében, örömmel hagyta rá ezt. Hitt abban is, hogy Isten fogja irányítani a választást. A pátriárka figyelme atyja Mezopotámiában élő rokonsága felé fordult. Bár ők sem voltak mentesek a bálványimádástól, de ismerték és imádták az igaz Istent. Izsák nem mehetett el Kánaánból hozzájuk, de talán akad köztük egy leány, aki elhagyná otthonát és vele együtt tartaná fenn az élő Isten tiszteletét. Ábrahám ezt a fontos ügyet "öregebb szolgájá"-ra, egy kegyes, tapasztalt, jó ítélőképességű emberre bízta, aki régóta szolgálta hűségesen. E szolgának ünnepélyes esküt kellett tennie az Úr előtt, hogy nem vesz feleséget Izsáknak a kananeusok közül, hanem Nákhor Mezopotámiában élő családjából választ egy hajadont. Ábrahám meghagyta neki, hogy Izsákot ne vigye el oda. Ha nem talál egy olyan fiatal lányt, aki kész elhagyni rokonságát, akkor mentesül esküje alól. A pátriárka biztatta szolgáját, hogy Isten sikerrel koronázza küldetését ebben a nehéz és kényes vállalkozásban. "Az Úr az égnek Istene," - mondta - "aki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földéről [...] elbocsátja az ő Angyalát te előtted" (1Móz 24:7). {PP 171.3}   

A követ késedelem nélkül elindult. Tíz tevét vitt magával saját csapatának és a vele esetleg visszatérő násznép használatára. A jövendő feleség és barátai részére készített ajándékokkal is ellátva tette meg a hosszú utat Damaszkuszon túl, kelet nagy folyójával határolt gazdag síkságokhoz. Háránba, "Nákhor városába" érkezve, a falakon kívül megállt a kútnál, ahova a város asszonyai vízért jártak. Szorongó várakozás ideje volt ez. Nemcsak gazdája családja, de a jövő nemzedékek számára is fontos kimenetelű lehet döntése. Hogyan is válasszon bölcsen teljesen idegenek közül? Visszagondolva Ábrahám szavaira, hogy Isten elküldi angyalát előtte, buzgón imádkozott biztos vezetésért. Gazdája családjában kedvesség és vendégszeretet légkörében élt, és most azért imádkozott, hogy az Isten által választott hajadon tegyen neki valami szívességet. {PP 172.1}   

Alig fejezte be imáját, már választ is kapott rá. A kút körül csoportosuló nők közül az egyik udvarias viselkedésével vonta magára a figyelmét. Amint a lány eljött a kúttól, az idegen eléje sietett, és vizet kért tőle a vállára vett korsóból. A lány kedvesen válaszolt, és felajánlotta, hogy a tevéknek is húz vizet. Ez olyan szolgálat volt, amelyet akkoriban a fejedelmek lányai is megtettek atyjuk nyája számára. Megkapta tehát a kívánt jelt. A hajadon "felette szép ábrázatú vala", és szívélyessége jó szívről és tevékeny, energikus természetről tanúskodott. Eddig Isten keze a követtel volt. Miután gazdag ajándékokkal viszonozta kedvességét, érdeklődött a lánytól családja felől, és amikor megtudta, hogy Bethuélnek, Ábrahám unokaöccsének a lánya, "meghajtá magát [...] és imádá az Urat" (1Móz 24:26). {PP 172.2}   

Majd megkérdezte a lányt, kaphat-e szállást atyjának házában, és a köszönetében használt kifejezések elárulták Ábrahámmal való kapcsolatát. A hajadon hazatérve elmondta, mi történt, és bátyja, Lábán, azonnal elment, hogy elhozza az idegent és kísérőit, hogy vendégül lássa őket. {PP 173.1}   

Eliézer - a szolga - addig nem akart enni, amíg el nem mondta megbízatását; hogyan imádkozott a kútnál, és milyen körülmények kísérték imáját. Majd ezt mondta: "Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak" (1Móz 24:49). A válasz ez volt erre: "[...] Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk néked sem jót, sem rosszat. Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr elvégezte" (1Móz 24:50-51). {PP 173.2}   

A család beleegyezése után Rebekán volt a sor, hogy eldöntse, elmegy-e atyja házától olyan messzire, hogy felesége legyen Ábrahám fiának. Rebeka hitte a történtekből, hogy Isten választotta őt Izsák feleségéül, és ezt mondta: "[...] Elmegyek" (1Móz 24:58). {PP 173.3}   

A szolga előre látva, gazdája mennyire örül majd küldetése sikerének, türelmetlenül várta az indulást. Reggel útra keltek hazafelé. Ábrahám Beérsebában lakott, és Izsák, aki a közeli legelőkön ügyelt a nyájra, most visszatért atyja sátrához, hogy várja Háránból a követ érkezését. "És kiméne Izsák estefelé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek. Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről. És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát. Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett vala. Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után" (1Móz 24:63-67). {PP 173.4}   

Ábrahám tudta jól, mi volt az istenfélők közötti házasság eredménye Kain napjaitól a saját koráig; és azt is, hogy mivel járt az, amit hitetlenekkel kötöttek. Látta Hágárral kötött házasságának, valamint Ismáel és Lót házasságának következményeit is. Ábrahám és Sára kishitűsége miatt született Ismáel, az igaz mag az istentelennel keveredve. Az atya fiára gyakorolt befolyását semlegesítette az anya bálványimádó rokonsága és Ismáel pogány feleségekkel való kapcsolata. Hágár és az általa Ismáelnek választott feleségek féltékenysége olyan fallal vette körül Ismáel családját, amelyet Ábrahám eredménytelenül próbált ledönteni. {PP 173.5}   

Nem volt hatástalan az a tanítás, amit a gyermek Ismáel kapott Ábrahámtól, de feleségeinek befolyására a bálványimádás honosodott meg családjában. Elszakadva atyjától, és megkeseredve a szeretetet és istenfélelmet nélkülöző családban dúló viszály és pörlekedés miatt, Ismáel a puszta vad vezérének portyázó életét választotta, akinek "[...] keze mindenek ellen, és mindenek keze őellene" (1Móz 16:12). Később megbánta bűnös útjait, és visszatért atyja Istenéhez, de jellemének bélyege megmaradt utódain. A tőle származó hatalmas nemzet nyugtalan, pogány nép volt, amely állandóan bosszúságot és szenvedést okozott Izsák leszármazottainak. {PP 174.1}   

Lót felesége önző, hitetlen asszony volt, aki befolyásával igyekezett férjét Ábrahámtól elválasztani. Az ő kedvéért maradt Lót Sodomában, ahol nélkülözte a bölcs, istenfélő pátriárka tanácsait. Feleségének befolyása és a gonosz város légköre elfordította volna Istentől, ha nem kapott volna korábban komoly tanítást Ábrahámtól. Lót házassága és Sodoma otthonul választása az első szemek azoknak az eseményeknek a láncolatában, amelyek nemzedékeken át bajt zúdítottak a világra. {PP 174.2}   

Istenfélő ember nem kötheti össze magát veszélytelenül azzal, aki nem féli Istent. "Vajon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?" (Ám 3:3). A házassági kapcsolat boldogsága és sikere a házasfelek egységén múlik; de a hívő és a hitetlen között alapvető a különbség ízlésben, hajlamban és célban. Két urat szolgálnak, akik között nem lehet összhang. Bármilyen tiszták és jók az egyik elvei, egy hitetlen társ befolyása elfordíthat Istentől. {PP 174.3}   

Aki még megtéretlen korában lépett házasságra, azt megtérése még inkább társa iránti hűségre kötelezi, bármennyire különbözik is vallási meggyőződésük. Isten kívánalmait azonban minden földi kapcsolat fölé kell helyezni, még akkor is, ha próba és üldözés a következménye. Lehet, hogy ez a hűség, ha szeretettel és szelídséggel párosul, megtéréshez vezeti a hitetlen társat. De a Biblia tiltja a kereszténynek, hogy hitetlennel kössön házasságot. Az Úr parancsa ez: "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában" (2Kor 6:14-18). {PP 175.1}   

Izsákot Isten nagyon megtisztelte azzal, hogy azoknak az ígéreteknek örökösévé tette, amelyek által megáldja a világot, mégis negyven éves korában elfogadta atyja döntését; azt, hogy tapasztalt, istenfélő szolgája válasszon neki feleséget. A Szentírás kedves és nagyon szép képet fest arról a családi boldogságról, amely ebből a frigyből fakadt: "Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után" (1Móz 24:67). {PP 175.2}   

Micsoda nagy a különbség Izsák és korunk ifjúságának magatartása között, a magukat keresztényeknek vallókat is beleértve! A fiatalok nagyon sokszor úgy érzik, hogy érzelmi ügyeik csak rájuk tartoznak, és ebbe sem Istennek, sem szüleiknek nincs beleszólásuk. Úgy gondolják, hogy gyerekfejjel is tudnak szüleik segítsége nélkül választani. A házasságban eltöltött néhány év rendszerint elég ahhoz, hogy megmutassa tévedésüket, de gyakran túl késő megakadályozni a káros következményeket. A bölcsesség és az önuralom hiánya, ami az elhamarkodott döntéshez vezetett, addig súlyosbítja a bajt, amíg a házas viszony keserves igává lesz. Sokan így rombolták szét ebben az életben lévő boldogságukat, és az eljövendő életbe vetett reményüket. {PP 175.3}   

Ha van valamilyen téma, amit alaposan át kell gondolni, és amihez idősebb és tapasztaltabb emberek tanácsát ki kell kérni, akkor az a házasság témája. Ha valamikor szükség van a Biblia tanácsaira, ha valamikor mennyei eligazítást kell imában keresni, akkor ezt az embereket egy életre egymáshoz kötő lépés előtt kell tenni. {PP 175.4}   

A szülők soha ne veszítsék szem elől gyermekeik jövendő boldogsága iránti felelősségüket. Izsák azért tisztelte atyja ítélőképességét, mert megtanulta tőle az örömteli engedelmességet. Amíg Ábrahám megkívánta gyermekeitől a szülői tiszteletet, mindennapi élete tanúsította, hogy tekintélye nem önző vagy önkényeskedő irányítást jelent, hanem szeretetre épül, jólétüket és boldogságukat tartva szem előtt. {PP 175.5}   

Az apák és anyák tartsák kötelességüknek a fiatalok érzéseinek irányítását, hogy azt szeressék, aki megfelelő társuk lesz. Tartsák kötelességüknek, hogy - Isten kegyelmének segítségével - tanításuk és példamutatásuk által születésüktől kezdve úgy neveljék a gyermekeket, hogy jellemük tiszta és nemes legyen, a jó és igaz dolgokhoz vonzódjanak. Hasonlót a hasonló vonzza; hasonló a hasonlónak örül. Plántálják el korán az igazság, tisztaság és jóság szeretetét a lelkükbe, és akkor a fiatalok azok társaságát fogják keresni, akikben megvannak ezek a jellemvonások. {PP 176.1}   

Igyekezzenek a szülők saját jellemükben és családi életükben bemutatni a mennyei Atya szeretetét és jóságát. Legyen az otthon tele napfénnyel. Ez sokkal többet ér gyermekeiknek, mint a birtok vagy a pénz. Az otthon szeretetét tartsátok ébren szívükben, hogy gyermekségük otthonára úgy tekintsenek vissza, mint a mennyei békét és boldogságot megközelítő helyre. Nem minden családtag jelleme azonos, ezért sokszor van alkalom a türelem és megbocsátás gyakorlására, mert a szeretet és önfegyelem mindnyájukat szoros egységgé forraszthatja. {PP 176.2}   

Az igazi szeretet nemes és szent életelv. Teljesen különbözik attól a szeretettől, amely ösztönösen ébred, és amely hirtelen elmúlik, ha kemény próba éri. A fiatalok a szülői házban való becsületes kötelességteljesítéssel készüljenek fel saját családi életükre. Gyakorolják az önmegtagadást és tanúsítsanak kedvességet, udvariasságot és keresztény együttérzést. Így a szeretet melege nem hűl ki a szívben, és aki ilyen családból kikerülve lesz családfő, tudja majd hogyan segítse elő annak boldogságát, akit egy életre társául választott. A házasság, ahelyett, hogy a szeretet végét jelentené, annak a kezdete lesz. {PP 176.3}