Új Anglia gyülekezeteiben

Lélekben felüdültünk a battle creeki gyülekezetben végzett munkánk eredményétől. Mikor 1867. októberében befejeztük munkánkat I. R. Andrews testvérhez csatlakoztunk, hogy Maine-be utazzunk. Útközben október 26-27-én Rooseveltben összejövetelt tartottunk. Ezen az összejövetelen nehéz volt a munka, mert erős bizonyosságokat kaptunk. Vallomásokat tettek és a lázadók és a bűnösök általánosan az Úrhoz tértek. {LS 178.1}   

MAINE-BEN

Tevékenységünk Maine-ben a november 1-én Norridgewookban tartott konferenciával kezdődött. Mint szoktuk, férjem és én világos és erős bizonyosságot tettünk az igazság mellett és kellő gyülekezeti rendszabályokat adtunk a tévelygés, zavar, fanatizmus és a rendetlenség különböző formái ellen, melyek a rend hiányának szükségszerű következményei. Ez a bizonyság a maine-i állapotokra különösen kellett. Rendetlen lelkek, kik azt állították, hogy tartják a szombatot, lázadoztak és azon fáradoztak, hogy a konferenciák és elégedetlenséget terjesztik. {LS 178.2}   

E lázadó szellem miatt hét hétig kellett Maine-ban működnünk a legnagyobb megerőltetés, fáradság és kellemetlenség között. De mikor elhagytuk az államot az a tény vígasztalt, hogy a lázadók vallomást tettek és egyesek felhívást kapva az Úr keresésére, elfogadták az igazságot. {LS 178.3}   

Talán úgy tudom legjobban bemutatni a munkánkat egész vermounti összejövetelig, ha egy részét közlöm annak a levélnek, melyet fiamnak 1867. dec. 27-én Battle Creekbe írtam: {LS 178.4}   

"Kedves Edson Fiam! {LS 179.1}   

Miután összejövetelünk Topshamban végetért, Westbrookban rendeztünk összejövetelt, hogy a Portland és környéki testvéreinkkel találkozhassunk. Martin testvér kedves családjával laktunk. Délután nem tudtam felülni, de mikor felszólítottak, hogy este az összejövetelre menjek, olyan érzéssel mentem az iskola épületébe, hogy nincs erőm felállni és beszélni a néphez. {LS 179.2}   

A terem megtelt érdeklődőkkel. Andrews testvér nyitotta meg az összejövetelt rövid beszédet tartva majd atyád megjegyzéseket fűzött a beszédhez. Azután én álltam fel és már az első szavak után éreztem, hogy erőm megújul. Gyengeségem elmúlt és egy óra hosszat beszéltem teljes könnyedséggel. Kimondhatatlanul hálás voltam Istennek ezért a segítségért, melyez most a legnagyobb szükségben adott nekem. {LS 179.3}   

Szerdán este felszabadultan, majdnem, két óra hosszat tudtam beszélni. Erőm ilyen megújulása nagy bátorításomra szolgált, mert a két összejövetel előtt teljesen kimerült voltam." {LS 179.4}   

ÉBREDÉSI ÖSSZEJÖVETELEK WASHINGTONBAN

Washingtonba való utazásunk nagyon fáradságos volt. Végül is E. K. Farnswouth testvér otthonában kötöttünk ki. Mindent megtettek, amit csal tudtak, hogy kényelmesen érezzük magunkat és úgy rendelkeztek be, hogy kipihenhessük magunkat. {LS 179.5}   

Szombaton délelőtt atyád prédikált és húsz perc után én beszéltem. Többek részére figyelmeztető bizonyságom volt. Az esti összejövetelt Farnswouth testvér házában tartottuk. Másnap ismét résztvettünk az összejövetelen a gyülekezeti házban. Igyekeztünk rábírni azokat, kik ismerték az igazságot, hogy borzasztó sötétségük és lázadásuk állapotát beismerjék Isten előtt és alázatos hitvallomást tegyenek. {LS 179.6}   

Esti összejövetelünket ismét Farnswouth testvér házában tartottuk. Az Úr segített aznap este Andrews testvérnek, mikor a Krisztusért való szenvedésről beszélt, Mózes esetét tárta fel, aki tiltakozott: "hogy Fáraó leánya fiának mondják, inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét. Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett." Zsid. 11, 24-25. {LS 180.1}   

Hétfőn az összejövetel de. 10 órakor kezdődött. Az elmélkedés tárgya ismét a gyülekezet állapota volt. Komoly intelmekkel kérve kértük őket, hogy térjenek Istenhez. Az Úr segített munkánkban. Reggeli összejövetelünk délután három, vagy négy órakor fejeződött be. Ezekben az órákban hol az egyikünk, hol a másikunk azzal foglalatoskodott, hogy komolyan munkálkodott a megtéretlen ifjúságért. {LS 180.2}   

Kedden este egy óra hosszat beszéltem. Andrews testvér komolyan megrázóan beszélt. Isten lelke volt jelen az összejövetelen. Isten angyalai jöttek közénk, hogy a gonosz angyalokat elűzzék. A prédikátorok és a tagok úgy sírtak, mint a gyermek. Éreztük, hogy megnyertük a csatát és a sötétség hatalmai hátráltak. Összejövetelünk áldásosan fejeződött be. {LS 180.3}   

Még egy összejövetelt beszéltünk meg másnap tíz órai kezdettel. Kb. egy óra hosszat beszéltem Krisztus lealacsonyodásáról és megdicsőüléséről. Ezután az ifjúsági munkát kezdtük meg. Az összejövetelre a szülők elhozták gyermekeiket, hogy azok is áldásban részesüljenek. Komolyan kértük a gyermekeket, aminek hatása alatt 13-án felálltak, hogy keresztények szeretnének lenni. Egy 20 éves fiatalember negyven mérföldet gyalogolt, hogy lásson bennünket és hogy az igazságot hallja. Sosem tett még hitvallomást, de most mielőtt távozott, az Úr mellett döntött. {LS 180.4}   

Ez volt egyik legjobb összejövetelünk. Könnyek közt búcsúztunk és éreztük, hogy a menny áldása nyugszik rajtunk. {LS 181.1}   

VERMONTBAN ÉS NEW YORKBAN

West Enosburgban /Vermont/ tartott összejövetelünk nagy érdeklődést keltett. Olyan jó az állambeli régi kipróbált barátainkkal találkozni és velük beszélgetni. Rövid idő alatt nagy és jó munkát végeztünk. Ezek a barátok általában szegények voltak és keményen dolgoztak a mindennapi kenyérért. Itt, ahol egy dollárért többet kellett dolgozni, mint nyugaton kettőért, mégis bőkezűek voltak velünk szemben. Egy államban sem voltak a testvérek oly hűek a műhöz, mint Vermontban. {LS 181.2}   

Következő összejövetelünket Adams Centerben /N.Y./ tartottuk. Népes összejövetelünk volt. E helyen és a környékén több olyan személy lakott, kiknek esetét megmutatta az Úr és én mély érdeklődéssel voltam irányukban. Ezek jómódú emberek voltak. Egyesek körülménye olyan volt, hogy a jelenvaló igazság keresztjét nehezen hordozták, vagy nehéznek gondolták. Mások, a középkorúak, kiket gyermekségük óta szombattartóknak neveztek, - Krisztus keresztjét nem hordták. Ezek olyan helyzetben voltak, hogy jó cselekedeteikben bízzanak és hogy rádöbbenjenek Krisztus nélkül elveszett állapotukra. Nem tudtunk lemondani ezekről a lelkekről és minden erőnkkel azon dolgoztunk, hogy segítsünk rajtuk. Végül mégis felébredtek és azóta már boldogan hallottam, hogy mindannyian jó állapotban vannak. {LS 181.3}   

Isten erős és tekintélyes embereket is megtéríteti és sorainkba hozza őket. Ha azonban a keresztény életben fejlődni, a kegyelemben növekedni és végül gazdag jutalmat akarunk, aratni, akkor fel kell használnunk gazdagságunkat az igazság ügyének fejlesztésében. {LS 182.1}   

VISSZATÉRÉS MIVHIGANBE

Miután Adams Centert elhagytuk, pár napig Rochesterben maradtunk és innen Battle Creekbe mentünk, ahol a szombatot és az első napot töltöttük. Ezután visszatértünk otthonunkba Greenvillbe, hol a szombatot és az első napot együtt töltöttük a testvérekkel, kik különböző helyekről jöttek össze erre az alkalomra. {LS 182.2}