Látomás az elpecsételésről

{LS 116.1}   

{LS 116.2}   

{LS 116.3}   

{LS 116.4}   

Az 1849. év jan. 5-én, a szent szombat kezdetén, imára gyűltünk össze Belden testvér családjánál Rocky Hillben, midőn Isten Szentlelke kiáradt reánk. Látomásomban elragadtattam a szentek szentjébe, ahol Jézus még mint Izrael közbenjáróját láthattam. Ruhájának szegélyén csengők és gránátalmák váltakoztak egymással. Láttam, hogy Jézus mindaddig nem hagyja el a szentek szentjét, amíg minden egyes lélek esete végleg el nem dőlt, akár örök életre, akár kárhozatra. Isten haragja mindaddig ne zúdul a földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg a papi ruhát le nem veti és fel nem veszi a bosszúállás köntösét. Akkor Jézus megszűnik közbenjárni Isten és emberek között, s Isten sem habozik többé, hogy kiöntse elegyített haragját mindazokra, akik igazságát elvették. Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje egymástól különálló események, amelyek egymásra következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel, s hogy a nyomorúság ideje, amelyhez fogható még soha sem volt, még nem kezdődött meg. A pogányok már haragszanak egymásra, de ha főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti a bosszúállás palástját és kiönti a hét utolsó csapást. {LS 116.5}   

Láttam, hogy a négy angyal a négy szelet visszatartja, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben. A hét csapás rendkívül felbőszíti a gonoszokat az igazak ellen, mert azt hiszik, hogy mi okoztuk Isten ítéleteit, s ha a földet tőlünk megtisztíthatják, akkor a csapások is megszűnnek. Rendelet jelent meg, amely megparancsolja a szentek kiírását, akik emiatt éjjel-nappal segítségért könyörögtek az Úrhoz. Ez Jákob félelmének éjszakája. A szentek lelki gyötrelmükben az Úrhoz kiáltanak, s az Úr szava megmenti őket. A száznegyvennégyezer győzedelmeskedett s arcukat beragyogta Isten dicsőségének fénye. {LS 117.1}   

Majd egy csoportot láttam, mely nagy fájdalmában zokogott. Ruhájukra nagy betűkkel volt felírva: "Megmérettél a mérlegen és könnyűnek találhattál." Megkérdeztem, hogy kik ezek, a az angyal így felelt: Ezek azok, akik egykor megtartották a szombatot, de újra feladták azt. Hallottam, amint ezek fennhangon kiáltották: "Mi hittük eljöveteledet és buzgón tanítottuk azt." Azonban miközben így szólottak feltekintettek, meglátták a ruháikra írt szavakat s hangosan sírni kezdtek. Láttam, hogy ittak a tiszta vízből, a többit azonban beszennyezték. Ugyanis lábbal taposták a szombat parancsolatát, ezért megmérettek a mérlegen, s könnyűnek találtattak. {LS 117.2}   

Kísérő angyalom erre ismét visszavezetett a városba, ahol négy angyalt láttam, akik a város kapuja felé repültek. Amint éppen arany kártyájukat a kapuban álló angyalnak felakarták mutatni, onnan, ahol a legdicsőbb fény volt, egy angyal repült gyorsan ezek felé, fennhangon kiáltotta feléjük, s kezében fel s alá lobogtatott valamit. Kértem a kísérő angyalomat, magyarázza meg nekem azt, amit láttam. ő azonban kijelentett nekem, hogy többet már nem láthatok, de majd csakhamar megmagyarázza az imént látott dolgok jelentőségét. {LS 118.1}   

Szombat délután körünk egyik tagja megbetegedett s arra kért minket, hogy könyörögjünk Istenhez meggyógyulásáért. Valamennyien imában fordultunk a nagy Orvoshoz, aki egyetlen betegéről sem feledkezik meg, s miközben gyógyító erő szállt alá az úrtól, s a beteg meggyógyult, reám is kiáradt az Úr Lelke, s elragadtattam lélekben. {LS 118.2}   

Láttam négy angyalt, akikre a földön feladat várt és épp most kezdték meg annak végrehajtását. Jézus papi ruhába volt öltözve. Részvéttel tekintett a maradék gyülekezetekre, majd felemelte kezét, s részvétteljes hangon azt kiáltotta: " "A vérem Atyám, a vérem, a vérem!" Ezután láttam, hogy Istentől, aki a nagy fehér királyi széken ült, ragyogó fénysugár áradt ki, amely Jézuson ömlött el. Erre Jézustól gyors üzenettel egy angyal repült ahhoz a négy angyalhoz, akiknek a földön a rájuk bízott feladatot kellett elvégezniük, kezében valamit lobogtatott, s így kiáltott: "Tartsd, tartsd, tartsd, tartsd" amíg Isten szolgáira elpecsételtetnek homlokukon. {LS 118.3}   

Megkérdeztem kísérő angyalomat, hogy mit jelentsen ez, amit hallottam, s mit akart az a négy angyal tenni. Azt felelte, hogy Isten tartja féken a földi hatalmakat, s hogy az angyaloknak földi dolgok felett hatalmat adott, hogy a világ négy szelét tartsák, melyet már éppen el akart ereszteni. De éppen mialatt kezüket visszavonták, s a szél fújni kezdett, Jézus kegyelmes és jóságos szeme alátekintett a maradékra, amely még nem volt elpecsételve. Kezeit felemelte Atyjához, s emlékeztette, hogy vérét ontotta érettünk. Egy másik angyal azonnal megbízást kapott, hogy a négy angyalhoz repüljön, azzal a paranccsal, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek homlokukon, az élő Isten pecsétjét. {LS 119.1}