Az ország fővárosában

Battle Creekben lévő főintézeteink két főépületének tűz általi elpusztulása, az előnyök mérlegelésére késztette a vezetőséget, hogy a közösség központjának és a Review a H. kiadóhivatalnak máshová helyezése nem mozdítaná-e elő a fejlődést. {LS 388.1}   

Ezt a kérdést az 1903-as generálkonferencia összegyűlt képviselői elé terjesztették. Kérték a testvéreket, hogy nyíltan közöljék érzésüket a követendő intézkedésekkel kapcsolatban. White testvérnő, ki mint kiküldött részt vett a konferencián, világos bizonyságot tett egy terv elfogadásának előnyeiről, mely a harmadik angyali üzenet igazságának széles elterjedését idézi elő. Felhívta a figyelmet arra a többször ismételt tanácsra, hogy stratégiai helyeken befolyásos központokat alapítsanak és hogy a munkaerőt bölcsen osszák szét, ahelyett, hogy olyan terveket kövessenek, melyek a központosítást akarják előmozdítani. Meg kell erősítenünk a cölöpöket, de csak azért, hogy a köteleket meghosszabbíthassuk. Az alapítandó befolyásos központokból terjedjen el a jelenvaló igazság az egész világon. White testvérnő többek között ezt mondta: {LS 388.2}   

"Nem akarják azok, kik Battle Creekben összegyűltek, Isten hangját hallani és megérteni, hogy különböző helyekre oszoljanak szét, hol az igazság ismeretét terjeszthetik és olyan tapasztalatokra tehetnek szert, mely különbözik attól a tapasztalattól, melyet eddig nyertek. {LS 388.3}   

Arra a kérdésre, hogy másik helyett válasszunk-e azt válaszolom: Igen. A generálkonferencia hivatalt és a kiadói művet máshová kell helyezni. Nem tudom, hogy az Arlantai partra vagy más tájra, azonban azt akarom mondani, egy követ sem mozdítsatok meg, hogy a kiadót Battle Creekben újjáépítsétek. Isten jobb helyről fog gondoskodni. {LS 389.1}   

BATTLE CREEKBőL KELETRE

Mielőtt az 1903-as generálkonferencia végetért a vezetők elhatározták: {LS 389.2}   

"hogy a generálkonferencia hivatalát Battle Creekből az atlantai államokba, egy a munkának megfelelő helyre helyezzék át." {LS 389.3}   

A konferencia ülés után nemsokára a generálkonferencia bizottság a következőket határozta el: {LS 389.4}   

"Elhatároztuk, hogy a generálkonferencia központot New York város közelében helyezzük át." {LS 389.5}   

És a Review and Herald társaság negyvenharmadik évi gyűlésén, melyet 1903 április 21-én tartottak elfogadták azt az indítványt, hogy a társaság művét, a keleti államok valamely helyére helyezzék át. {LS 389.6}   

Az indítvány tárgyalásánál ismertették a generálkonferencia alatt közölt célt, hogy az intézetet oda helyezzék át, hol a harmadik angyali üzenet világszéles elterjedését a legjobban tudja előmozdítani. A bizottság egyik tagja az indítványt a következőképp támogatta: {LS 389.7}   

"Miért beszéltünk mi az intézet áthelyezéséről? Nem azért-e, mert ott akarunk letelepedni, hol a ránk bízott művet a legelőnyösebben végezhetjük? Nem azért-e, mert ott akarunk letelepedni, hol... üzenetünkkel az egész világra gyorsan eljuthatunk és művünk nagyszerű befejezését előidézhetjük?" {LS 390.1}   

ÚJ HELY KERESÉSE

A generálkonferencia és a Review and Herald részvényesei indítványainak végrehajtása céljából jó felépítésű férfiakat választottak, kiket mint bizottságot a hely kikeresésével bíztak meg. Mielőtt munkához láttak volna, White testvérnőnek írtak és kérték, hogy közölje velük a világosságát, ha talán kapott ilyet egy bizonyos helyet illetőleg, ahová a kiadót helyezni kell. Kérésükre az első válaszában ezt írta White testvérnő: {LS 390.2}   

"Semmi különleges világosságot nem kaptam, kivéve azt, amit New York és más nagy városokkal kapcsolatban, amelyekben még nem indult meg a munka, már közöltem veletek. Tegyetek kísérletet Washington D. C-vel. Szomorú, hogy a dolgok így állnak és hogy ott oly keveset munkálkodhatunk. Jó lesz, ha mérlegeljük, hogy mit tehetünk e városért és megkeressük a legjobb munkamódszert. {LS 390.3}   

A múltban határozott bizonyságok adattak arról a szükségességről, hogy tegyünk kísérletet, hogy az igazságot Washington lakosai elé tárjuk... {LS 390.4}   

Segítsen az Úr bennünket, hogy állhatatosan és imádkozva előtte mehessünk. Biztosan tudom, hogy az Úr akarata, hogy megtudjuk és pedig nem sokára, hogy hová helyezzük a kiadónkat. Biztos vagyok abban, hogy egyetlen biztonságunk az, hogy készek vagyunk előremenni, ha a felhő tovább indul. Imádkozzunk, hogy ő vezessen bennünket. Isteni előrelátásból megmutatta, hogy azt kívánja hagyjuk ott Battle Creek-et... {LS 390.5}   

New Yorkot át kell dolgoznunk, de hogy oda kell-e telepíteni kiadónkat nem mondhatom. A kapott világosságot nem tartom elegendőnek, hogy e lépést helyeseljem. {LS 391.1}   

Emeljük fel mindnyájan szívünket az Úrhoz és higgyük, hogy ő vezetni fog bennünket. Tehetünk-e többet? Hadd mutassa meg nekünk, hogy hol áll állítsuk kiadónkat. Ne kövessük saját akaratunkat, hanem keressük az urat és kövessük őt azon úton, amelyen vezet." {LS 391.2}   

A hely megállapítására választott bizottság 1903 május 18-án New Yorkban összejött lefektette terveit és azonnal hozzálátott birtokok megszemléléséhez New Yorkon kívül és a Sund és Hudson mentén. Minden nap kerestek, még végül kétségbe estek, hogy valaha is céljuknak megfelelőt találjanak. A bizottság két-három tagja már visszatért Battle Creekbe, mikor White testvérnő második levele befutott, melyben a következő tanácsot adja: {LS 391.3}   

"Az elmúlt éjszaka sok dolgot láttam. Jelenlegi veszélyeinkről és a kiadóval kapcsolatban egyes dolgokat világosan elém tártak. {LS 391.4}   

Mialatt testvéreink a Review and Herald kiadóhivatalnak helyet keresnek, komoly imában keresték az Urat. Nagy elővigyázattal, éberséggel, imával és saját gyengeségük tudatában járjanak el. Ne bízzunk ez emberi ítéletben. Keressük azt a bölcsességet, mit az Úr ad... {LS 391.5}   

Az intézet New Yorkban való felállítását illetően azt kell mondanom: Elővigyázatosak legyetek. Nem tudom összes okaimat közölni, de biztos vagyok benne, hogy bármely hely harminc mérföldön belül, túl közel esik a városhoz. Más városok környékét vizsgáljátok meg. Tudom, hogy Washington D. C. előnyeit alaposan meg kell vizsgálni... {LS 392.1}   

Kiadónk munkásait gondosan védjük meg. Fiatal férfiaink és fiatal asszonyaink ne kerüljenek abba a veszélybe, hogy Sátán foglyul ejthesse őket. {LS 392.2}   

Ezt az intézetet sem városban, sem elővárosban ne alapítsuk. Falusi tájra kéne helyeznünk azt, ott, hol föld veszi körül. Létesítésére vonatkozó rendelkezéseinknél az éghajlatot is vegyük figyelembe. Ott legyen a kiadó, hol a legegészségesebb a levegő. Ez a pont igen fontos a kiválasztásnál, mert a kiadó mellett előkészületeket kell tenni egy szanatórium és egy mezőgazdasági iskola alapítására is. Olyan helyen kell tehát keresnünk, hol elegendő földet találunk erre a célra. Ne telepedjünk le egy sűrűn lakott helyen. {LS 392.3}   

Testvéreim, értelmes módon kezdjétek el a művet. Minden pontot gondosan mérlegeljetek és imával, sok imával és gyakori tanácskozás után cselekedjetek a legjobb belátásotok szerint. A munkások támogassák egymást. Ne fáradjatok és ne csüggedjetek el. őrizzétek meg szellemi erőtöket tisztán és élesen amennyiben állandóan Krisztustól, a tanítótól, ki nem tévedhet, tanultok." {LS 392.4}   

Mivel a bizottság New York környékén nem talált követelményeinek megfelelő helyet és mert mindkét levél azt tanácsolta, hogy Washington előnyeit vizsgálják meg, a bizottság néhány tagja elhatározta, hogy Washingtonba utazik, bár kevés reményt fűztek ahhoz, hogy a kívánt előnyöket megtalálják. Kellemesen csalódtak: {LS 393.1}   

"Még csak rövid ideig tartózkodtak e helyen" írta az egyik bizottsági tag, "mikor az a meggyőződés lett úrrá rajtuk, hogy mégis Washington lehet az a hely, ahol központunkat fel állítsuk. Minél tovább folytassuk a keresést, annál erősebb lett ez a meggyőződésünk. Olyan körülményeket találtunk, melyek sokkal jobban egyeztek a kapott tanáccsal mint bárhol másutt." {LS 393.2}   

Nem sokára, hogy a testvérek erre a meggyőződésre jutottak, egy harmadik levelet kaptak White testvérnőtől, melyben azt írta: {LS 393.3}   

"Keleti munkánk helyét illetőleg, imában világosságot kaptam, hogy helyeket fognak megvételre ajánlani nekünk, melyeket az emberek, kik a pénzt szórják, sok pénzt fordítottak. E helyek tulajdonosai meghaltak, vagy figyelmüket más tárgy köti le és birtokukat alacsony áron kínálják megvételre. {LS 393.4}   

Washingtonról azt szeretném mondani, hogy abban a városban, vagy még inkább a környékén már húsz évvel ezelőtt emlékműveket kellett volna létesíteni. {LS 393.5}   

Sok évet mulasztottunk e városban az üzenet hirdetésében, mely országunk fővárosa. Ismételten elém tárta az Úr Washingtont, mint olyan helyet, melyet nagyon elhanyagoltunk... Ha egy helyet előnybe részesítünk, hol szanatóriumot alapítsunk és az evangéliumot hirdessük, úgy ez csak Washington lehet... {LS 393.6}   

Úgy tárom ezt a dolgot elétek, mint ami mélyen megindított engem. Egy dolog biztos, hogy még nem szabadultunk meg, ha Washingtonban azonnal valamit teszünk, hogy munkánkat ugyanitt bevezethessük. Nem lesz addig nyugalom, míg az igazságot, mint egy égő fáklyát, felragyogni nem látom... {LS 394.1}   

A nekem adott világosságból tudom, hogy a Review and Herald kiadó egyenlőre Washington közelében legyen. Ha könyveink és folyóirataink Washington D. C.-t viselik, mint kiadó helyet, elismerik majd, hogy nem félünk igazságunkkal világítani. Állítsátok fel a kiadóhivatalt Washington közelében és megmutatjuk, hogy igyekszünk azt megtenni, amit az Úr nekünk parancsolt nevezetesen, hogy a pusztuló világnak kegyelmi üzenetet hirdessünk." {LS 394.2}   

KEDVEZő HELY TAKOMA PARKBAN D.C.

1903 június második felében vezető testvérek több területről Washingtonba érkeztek és rögtön hozzá láttak, hogy Washingtonon kívül a Columbia-Distrikts részein alkalmas birtokot nézzenek. Minden reggel, mielőtt elindultak, összegyűltek, hogy komolyan imádkozzanak isteni vezetésért és imáik meghallgatásra találtak. Takoma Parkban, mely a legvonzóbb és legegészségesebb helyek egyike Washington közelében, találtak egy ötven ackernyi birtokot, mely minden követelménynek megfelelt. A hely háromszáz láb magasan feküdt és csak kilenc mérföldre volt a Capitolitól és Takoma Park területén feküdt és így élvezte a posta és gázvilágítás, vízvezeték, csatornázás és utcák előnyeit, ugyan akkor sűrű erdők zárták körül, hogy így távol eső falusi birtok előnyeivel is rendelkezzen. A birtokon több száz honi fa volt és a földnek felén a határon belül egy csinos patak folyt, melyet több élő forrás táplált. {LS 394.3}   

Több évvel előtte azt egy bostoni orvos választotta ki egy szanatórium részére és a vételáron kívül körülbelül hatvanezer dollárt fektetett be a birtokba. Nagy költséggel a földet megtisztította a bozóttól, a fatörzsektől és szeméttől, de nem tudta tervét anyagilag végrehajtani. Halála után egy úr szerezte meg a birtokot 15.000 dolláros jelzálog ellenében és ez most hatezerért ajánlotta fel. {LS 395.1}   

A testvérek tisztában voltak vele, hogy ezt a szép birtokot haladék nélkül meg kell szerezniük és így lehetővé tenni egy szanatórium és iskola alapítását a közösség tervezett központja közelében. Noha az ötven acker földbirtok Takoma Parkban kb. egy mérföldre a Distrikts határon kívül feküdt, a bizottság mégis elég területet tudott vásárolni a faluban, mely a Distrikts határon feküdt, amelyen a Review and Herald nyomdát felállíthatták. A környező telkeket a generálkonferencia székháznak, templomnak és gyülekezeti iskolának vették meg. {LS 395.2}   

Így nyílott meg az út lépésről-lépésre a Review and Herald nyomda és generálkonferencia hivatalainak, Battle Creek-ből az ország fővárosába való közeli áthelyezésére. Csak pár hét múlt el, mielőtt a tényleges átköltözés megtörtént és a testvérek bérelt helyeken telepedtek le a város szívében, míg Takoma Parkban az épületeket felállítják. {LS 395.3}   

EGY LÉPÉST ELőRE

"A Battle Creek-i műnek Washingtonba helyezése az irányba tett lépés volt" írta White testvérnő azoknak, kik a költözködést intézték. "Folytassuk munkánkat a távol eső helyeken, hol az embereket lelki sötétség borítja." {LS 396.1}   

Azok, akik hitben előre mennek, gazdag jutalmat nyertek és amint tovább dolgoztak, mindig világosabban és tisztábban láthatták e lépés bölcsességét. Miközben hónapok múltak el - írta a Review szerkesztője 1904 február 25-én egy jegyzet utolsó oldalán "képesek vagyunk művünk központjának Washingtonba való helyezésének felelőségét felismerni és az itt kínálkozó alkalmakat az igazság emlékművét értékelni és az itt kínálkozó alkalmakat az igazság emlékművét értékelni, melyeken keresztül az igazság oly messze terjedő befolyást fog gyakorolni. A jövendőmondás Lelke által adott tanítás kinyilvánította, hogy a mű minden ága itt, - a kiadói, nevelői és orvosi művet - reprezentatív módon kell megalapítani és állandó evangéliumi erőfeszítéseket kell tennünk, hogy közösségünk műve és központunk üzenete az ország fővárosában alkalmas módon, mint egy misszió mozgalom legyen bemutatva." {LS 396.2}   

A BÁTORÍTÁS SZAVAI

1904-es év elején White testvérnő elhatározta, hogy Washingtonba utazik, hogy ott töltsön néhány hónapot, mialatt az épületek falait készítik. Első prédikációjában, melyet 1904 április 30-án szombaton tartott, ezeket mondotta: {LS 396.3}   

"Washington városában még sokat kell tennünk. Köszönöm Istennek azt az előjogot, hogy ezt a földet láthattam, melyet intézményeink részére e helyen vásároltunk. Isten előre látásában elhatározta, hogy mi ezt a területet megkapjuk és én dicsérem az Istent, hogy testvéreinknek volt hite, ezt a lépést megtenni. Ha erre a városra tekintek, felismerem az elvégezendő mű nagyságát. {LS 397.1}   

Isten most azt kéri minden hívőtől ebben a központban, hogy személyesen vegyen részt a mű felépítésében, melyet el kell végezni." {LS 397.2}   

Pár nappal később így írt White testvérnő: {LS 397.3}   

"A hely, melyet iskolánk és szanatóriumok részére biztosítottak, a legjobb, amit csak kívánhatunk. A terület hasonlít ahhoz, amit az Úr mutatott nekem. Alkalmas arra a célra, melyre használni fogják. Tágas tér kínálkozik az iskola és a szanatóriumra, anélkül, hogy egyik intézményt is korlátozni kellene. {LS 397.4}   

A nyomda is jó helyen van, honnan a postahivatalt könnyen el lehet érni és gyülekezeti háznak alkalmas helyet is találtak. Úgy látszik, Takoma Parkot nekünk készítették elő és ez a hely arra várt, hogy intézeteink és munkásaink foglalják el. {LS 397.5}   

Nagy reményeim vannak e hellyel kapcsolatban. A Washington körüli területet egy mérföldnyire innen kell bedolgoznunk. Olyan hálás vagyok, hogy munkánkat ezen helyen megalapítottuk. Ha Krisztus itt volna, azt mondaná: Emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg e tájakat, hogy már fehérek az aratásra." {LS 397.6}   

KELJETEK FEL ÉS ÉPÍTSETEK

A testvérek szükségesnek látták, hogy 100.000 dolláros alapítványt tervét fektessék le, hogy a közösség központjában egy hatalmas nevelési központot állítsanak. Isten szava Washingtonban így szól munkásainkhoz: "Keljetek fel és építsetek!" írta White testvérnő az alapítvány javára tett nyilvános felhívásában, és szava az összes konferenciákhoz így szólt: "Erősítsétek az építők kezeit. A munkának Washingtonban határozottan előre kell haladni, minden késedelem és akadály nélkül. Ne tartsa vissza azt a javak hiánya." {LS 398.1}   

A testvérek az egész világon engedelmeskedtek a felhívásnak, hogy pénzt adjanak egy erős nevelési központ alapítására. Az adakozás oly nemesen folyt a munkások részére a fővárosban, hogy mikor 1905-ben a generálkonferencia képviselői a szép Takoma Park-i ligetben összegyűltek és a konferenciának átadták az alapítvány részére az adakozást, felfedezték, hogy a kívánt összeget túlhaladták s, hogy egy csinos felesleg maradt a misszió területek részére. {LS 398.2}   

"Nagyon hálásak vagyunk mennyei Atyánknak" mondta White testvérnő az 1905-ös konferencia ülés alatt, hol az alapítványt kiegészítették, mert Szentlelkével befolyásolta gyermekei szívét, hogy gazdagon hozzá járuljanak Washingtoni művének megalapításához... ő megáldja majd azon kísérleteket, melyeket tenni fognak, hogy művét az általa előírt mederben elvégezzék. {LS 398.3}