Iratterjesztés

{LS 216}   

Több szónok, 1875. szept. 12-én Roméban /N. Y./ tartott sátor-összejövetelen nagy és figyelmet keltő összejövetelekről beszélt. Rákövetkező éjszaka azt álmodtam, hogy egy nemes megjelenésű fiatal férfi lépett a szobámba, melyben közvetlen beszédem befejezése után tartózkodtam. Így szólt: {LS 216.1}   

"Te az emberek figyelmét fontos tárgyakra irányítottad, amelyek a többség előtt teljesen újak és ismeretlenek voltak. Egyeseknek rendkívül érdekesek voltak. A munkások szóban és tanításban minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az igazságot előadják. Ha azonban nem tesznek alaposabb erőfeszítéseket, hogy ezeket a benyomásokat a lelkükbe véssétek, erőfeszítéseitek majdnem gyümölcstelenek lesznek. Sátánnak sok vonzó eszköze van, hogy a gondolatotokat lekösse és a világi gondok szövetkezzenek a gazdagság csalásával, hogy a szívekre hullott igazság magvakat megfojtsák. {LS 216.2}   

Minden ilyen munkátok sokkal jobb hatást érne el, ha terjesztésre alkalmas iratokat készíttetetek volna. Az igazság fontos pontjait tartalmazó jelenkorra adott traktátokat kell szétosztani azok részére, kik azt átveszik. Néktek mindenütt a vizek mellé kell vetni. {LS 216.3}   

A sajtó nagy hatalom, hogy a nép lelkét és szívét megindítsa. E kor emberei a sajtón keresztül megragadnak minden alkalmat, hogy romboló irodalmat terjesszenek a nép között. Ha az emberek a világ lelkületének és a Sátánnak befolyása alatt oly buzgón terjesztik könyveiket, traktátaikat és folyóirataikat, akkor nektek még buzgóbbnak kell lennetek, hogy emelkedett szellemű és megmentő olvasmányokat adjanak a nép kezébe. {LS 216.4}   

Isten a sajtóban oly alkalmat adott, mely más eszközökkel együtt eredményében használható fel az igazság ismeretének terjesztésére. Traktátokat folyóiratokat és könyveket kell szükség szerint az ország városaiban és falvaiban elterjesztenünk. Ez mindenki részére misszió munkát jelent. {LS 217.1}   

A mű ez ágára személyeket kell kiképeznünk, kik misszionáriusok és iratokat akarnak terjeszteni. Ezek a férfiak jó külsővel rendelkezzenek, nehogy valakit elriasszanak. Ez egy olyan munka, mely megkívánja a személyektől, hogy egész idejüket és minden erejüket ráfordítsák, ahogy az alkalom éppen megköveteli. Isten nagy világosságot bízott népére. Ezt ne élvezzék önzőn egyedül, hanem világítsál meg azokat, kik a tévelygések sötétjében botorkálnak. {LS 217.2}   

A közösség nem teszi a huszad részét sem annak, amit az igazság ismeretének terjesztésében megtehetne. A prédikátorok többet érnének el, ha lapok és traktátok terjesztésével összeköttetésben dolgoznának, mintha csak az igét hirdetnénk iratok nélkül. A sajtó hatalmas eszköz, melyet Isten arra rendelt, hogy az a prédikátorok tevékenységével egybe legyen kötve, hogy az igazságot elterjesszük minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek és népnek. Sok lelket más módon nem is lehet megközelíteni. {LS 217.3}   

Ez az igazi missziómunka, melybe munkát, eszközt bátran belefektethettek, mert a legjobb eredményeket fogja felmutatni. Túl nagy volt a félelem, hogy kockázatot vállaljunk. Menjünk hittel előre és mindenütt a vizek mellé vessünk. Oly alkalmaink voltak, melyeket nem ragadtunk meg és nem is használtunk ki. A nagy félelem miatt nem mertek semmit sem tenni. Az igazi hit nem vakmerő, de azért sokat mer. A drága világosságot és a hatalmas igazságot minden vonakodás nélkül iratok által nyilvánosságra kell hozni. {LS 217.4}   

Azt mondta: "Férjed fáradozásai által személyeket vonz, hogy munkások legyenek és a fontos munkák felelősségét hordozni tudják. Minden ébert, kit Isten magához vonz Sátán megtámad. Ha Istentől elszakadnának és a művet veszélybe döntik, akkor tévedéseiket nem neki, vagy a te rovásodra írják, hanem a zúgolódók, romlott természetűeknek, kik ezt nem értik, vagy nem akarják legyőzni. Azok a személyek, kiket Isten fel akart használni művében, kik tévedtek és nagy terheket raktak azok vállaira, kik önzetlenek és hűek voltak, többet hátráltatták és elbátortalanították, mint a sok jó, amit a múltban tettek. Ez azonban ne hiúsítsa meg Isten tervét, hogy ezt a növekvő művet, a maga sok gondjával különböző részekre osszák és személyekre rakják, kik részüket elvégzik és a terheket felemelik, ha azokat fel kell emelni. Ezeknek a személyeknek készségesen kell hogy a tanítást elfogadják és azután Isten ügyessé teheti őket és megszenteli, hogy szent ítélőképességgel rendelkezzenek, úgy, hogy vállalkozásaikat Jézus nevében vigyék véghez." {LS 218.1}